31. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Május 15-én (szombat) véget ér az Évnyitó, kérünk, addig zárjátok ott játékaitokat!
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyFöldszint
Konyha - Keiko Sama hozzászólásai (20 darab)

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Témaleírás
Keiko Sama
INAKTÍV


Micike by: Noel; Pikaszisza
offline
RPG hsz: 520
Összes hsz: 24908
Írta: 2013. május 11. 15:59 | Link

Vanília Perwinkle

Egy kicsit megéheztem, így arra gondoltam, hogy ellátogatok a konyhára, hátha kapok valamilyen ételt. Igaz, hogy elmehetnék a faluba is, de ahhoz most nincs kedvem - vagyis, az az igazság, hogy most pénzem is alig van. Végigmegyek a folyosón, s csak résnyire nyitom ki az ajtót, azon kukucskálok be. Hamar összeszedem a bátorságom, és bemegyek. Most járok először a konyhán, így gondolom nyilvánvaló, hogy elbűvöl az egész látvány. Legfőképpen az, hogy a manók milyen szorgosan dolgoznak a tűzhelynél. Elindulok az asztal felé, ahol néhány manót látok, és mellettük egy tál palacsintát. Nem is figyelek. lábam elé csak megyek előre. Már majdnem elérek az asztalig, mikor megbotlom valamiben. Vagyis inkább valakiben, egy lányban, aki valamiért egy pléden ül itt a földön, és palacsintát eszik. Amint meglátom,hogy kiben botlottam meg, alázatosan meghajolok, és ezt mondom:
- Elnézést, nagyon sajnálom. Nem volt szándékos. Kérlek bocsáss meg!
ezek után nézem a lányt, közben várom a reakcióját. Remélem nem haragszik nagyon rám.
Utoljára módosította:Keiko Sama, 2013. május 11. 16:01 Szál megtekintése


kérdezőke||SziLK tag|| Lila Kecske||Gwen nővérkéje
Keiko Sama
INAKTÍV


Micike by: Noel; Pikaszisza
offline
RPG hsz: 520
Összes hsz: 24908
Írta: 2013. május 20. 21:40 | Link

Vanília

Megkönnyebbültem mikor mondja hogy nem haragszik rám, hogy nincs semmi baj. Mosolyából is le lehet szűrni, hogy egy kedves lány, amit egy másik mosollyal viszonzok.
- Igen, levitás vagyok, és igen elsős- elnevetem magam mert még senki sem a méretem alapján feltételezte a koromat, bár sokan fiatalabbnak néztek, mert még mindig csak 148 centi vagyok.
Megengedi , hogy leüljek mellé a plédre, és én le is huppanok azonnal.
Hmm... mit is mondjak magamról? kérdezem magamtól, közben kezem az álamra teszem.
- Hmm... hát... öhmm... mit szeretnél tudni?- kérdezem, majd szemem a palacsintákra mered, mikor megérzem a szagukat, és akkorát kordul a gyomrom, hogy csak na. - Kaphatok belőle? - kérdem,közben mutatóujjammal mutatok a palacsinta felé.
Szál megtekintése


kérdezőke||SziLK tag|| Lila Kecske||Gwen nővérkéje
Keiko Sama
INAKTÍV


Micike by: Noel; Pikaszisza
offline
RPG hsz: 520
Összes hsz: 24908
Írta: 2013. május 21. 19:00 | Link

Vanília

Bólintok egyet, mikor megengedi, hogy vegyek a palacsintából, és elveszem az egyiket.
- Anyám japán származású, apám meg magyar. Japánban születtem, és mindig is ott éltem, csak pár hétre látogattunk el Magyarországra. Apám a Mágiaügyi minisztériumnál dolgozik, de vele nem vagyok valami jó kapcsolatban, anyám meg csak egy orvos - veszek egy mély levegőt, majd folytatom tovább. - Ebből már valószínű rájöhettél, hogy félvér vagyok. Hmm... A kedvenc ételem... Hát,nem is tudom, mindenféle japán étel, meg eléggé édesszájú vagyok, így sokféle süti - elnevetem magam, aztán bekapom az utolsó falatot, és folytatom.
- A mágustusáról? Igen, hallottam, de nem valószínű hogy megyek, max szurkolni fogok a levitásoknak.
Sóhajtok egyet, mikor befejezem a mondandómat.
- És veled mi a helyzet? Te mész a Tusára? - kérdezem érdeklődve, s közben az arcát figyelem.
Szál megtekintése


kérdezőke||SziLK tag|| Lila Kecske||Gwen nővérkéje
Keiko Sama
INAKTÍV


Micike by: Noel; Pikaszisza
offline
RPG hsz: 520
Összes hsz: 24908
Írta: 2013. május 23. 19:05 | Link

Vanília

Kíváncsi figyelmességgel hallgatom, amit a családjáról mond.
- De jó neked, hogy van testvéred! - mondtam, de hamar el is fancsalodtam. - nekem nincs tesóm mert már halva született meg.
- Juj, akkor majd kimegyek szurkolni neked - váltotta fel ismét a szomorú kifejezést a vigyor. - Persze ha bejutsz... De biztos bejutsz.
- Szívesen elmennék veled sétálni valamikor - fogadom el meghívását, majd felállok, és elveszem az asztalról azt a tál palacsintát, amit már az elején kinéztem magamnak,és visszaülök Vanília mellé.
- Ugye te sárvérű vagy - kezdtem bele a mondandómba, kissebb szünetekkel, míg lenyeltem a falatokat-, a szüleid mit szóltak ahhoz, hogy mindnyájan ide jártok? - érdeklődöm tovább.
Szál megtekintése


kérdezőke||SziLK tag|| Lila Kecske||Gwen nővérkéje
Keiko Sama
INAKTÍV


Micike by: Noel; Pikaszisza
offline
RPG hsz: 520
Összes hsz: 24908
Írta: 2013. május 23. 20:40 | Link

Vanília

- Igenigenigen, szeretném - lelkesedtem fel, annak hallatán, hogy Vanília gondolna rám úgy,mint egy tesóra.
- Igen, tökéletes - felelem, még mindig mosolyogva.
- Na akkor az jó - válaszolok neki. - Örülök neki, az én anyám igazán nem nagyon szerette volna hogy idejöjjek.
Kicsit meglepődöm, mikor Vanília átölel, de vissza ölelem, és közben halkan nevetek. - Én is nagyon örülök, hogy itt lehetek, ilyen kedves emberekkel, mint amilyen te is vagy.
- És mit szeretsz csinálni szabadidődben? Van valami hobbid, amit szívesen csinálsz? - megeszem még egy palacsintát, s aztán kérdezek tovább.
Szál megtekintése


kérdezőke||SziLK tag|| Lila Kecske||Gwen nővérkéje
Keiko Sama
INAKTÍV


Micike by: Noel; Pikaszisza
offline
RPG hsz: 520
Összes hsz: 24908
Írta: 2013. május 26. 20:58 | Link

Vani

Mikor átölel nem szólok semmit csak nevetek.
- Igen, jó a holnapi nap - mosolygok rá.
- Hű, olvasni és énekelni én is szeretek - felelem. - De én még zenélni, meg rajzolni is imádok. Szeretem lerajzolni a körülöttem lévő dolgokat. Ja és néha szoktam írni is. Van egy naplóm, amibe minden este írni szoktam, de amúgy saját novelláim is vannak, meg egy-két haiku is, bár szerintem azok nem olyan jók - mondom, s nem bírom abbahagyni a mosolygást, mert annyira feldobott ez az egész. Az hogy Vani volt olyan kedves és befogadott tesójának. Ez annyira jó.
Utoljára módosította:Keiko Sama, 2013. május 26. 20:59 Szál megtekintése


kérdezőke||SziLK tag|| Lila Kecske||Gwen nővérkéje
Keiko Sama
INAKTÍV


Micike by: Noel; Pikaszisza
offline
RPG hsz: 520
Összes hsz: 24908
Írta: 2013. május 27. 19:09 | Link

Vani

- Juj, de jó! - ujjongok, mikor elmondja, hogy beleír engem is a könyvébe. Meg soha nem voltam ilyen boldog, s örömömben megölelem Vanit.
- Majd megmutatod néhány rajzod? - kíváncsiskodom, hátha megmutatja.
- Hát eleinte nem éreztem magam itt olyan jól, mert igazából csak az apám "parancsára" jöttem ide - kezdek bele. - De ahogy teltek a napok, egyre jobban megkedveltem, és már nagyon szeretem ezt a sulit. Már úgy gondolom, kár lett volna nem ide jönni. - fejezem be, majd egy mély levegőt veszek, és rámosolygok Vaníliára.
Szál megtekintése


kérdezőke||SziLK tag|| Lila Kecske||Gwen nővérkéje
Keiko Sama
INAKTÍV


Micike by: Noel; Pikaszisza
offline
RPG hsz: 520
Összes hsz: 24908
Írta: 2013. május 29. 13:57 | Link

Vani - zárás

- Már vacsora idő van? - kérdeztem, kicsit meglepődötten. Aztán mikor kinéztem az ablakon, láttam, hogy tényleg már kicsit későre jár. - Persze, megyek veled vacsorázni - mosolygok rá. - Akkor induljunk - felelem, majd még megeszem azt a falatot, ami megmaradt a palacsintából, felállok, és visszateszem az asztalra az immáron üres tálat.
- Nem szeretném, hogy elkapjanak, szóval mehetünk - mondom, s elnevetem magam.
Elindulok Vani mellett, s közben végig beszélgetünk.
Szál megtekintése


kérdezőke||SziLK tag|| Lila Kecske||Gwen nővérkéje
Keiko Sama
INAKTÍV


Micike by: Noel; Pikaszisza
offline
RPG hsz: 520
Összes hsz: 24908
Írta: 2013. november 4. 20:40 | Link

Ombozi Noel
November 5. valamikor a hajnali órákban
ruha

Hogy milyen gyönyörű ez a rét. Csodálatos, talán, sőt biztosabb szebb is, mint a tündérkert a levitában. Olyan szép zöld a fű, és szép színesek a virágok. És az ég, hát az elképesztően szép kék, egyetlen felhő sem rondít bele a képbe. Elterülök a füvön, ami nagyon puha, és hihetetlen, de bársonyos is. Minden olyan tökéletes, örökre itt maradnék. De várjunk, valami neszt hallok, mi egyre csak hangosodik, mintha ezernyi apró állat rohanna felém. Gyorsan felülök, és még is pillantom azt a nagy csapat mókust, akik mind felém tartanak, szélsebesen, s én becsukott szemmel várom a végeztem...
Mogyoró, tudhattam volna. Vajon mi baja lehet? Ilyen nem szokott csinálni soha, most viszont elég türelmetlennek tűnik. Mintha akarna valamit, ami nagyon fontos, legalábbis a számára. És ezért kaparássza az arcom, hogy felkeljek. Mikor aztán eléri célját, és nekem sikerül kinyitnom a szemem, lemászik rólam, az ajtóhoz szalad, és azt kezdi el kaparászni. Kénytelen-kelletlen feltápászkodom hát, hogy kinyissam neki az ajtót, menjen csak amerre akar, úgyis vissza fog találni. Már épp indulnék vissza az ágyamba, azonban a kis szőrmók nem így gondolja, csak néz rám nagy, kérek szemeivel, egy tapodtat sem mozdulva az ajtóból. Egy hosszúra nyújtott, halk sóhajtással jelzem, hogy megadom magam, és vele megyek, bármerre is szándékozik menni. Ekkor aztán ismét szaladni kezd, pontosabban ugrándozni, én viszont alig tudom őt, mivel kicsit gyorsabb, mint én. Nem tudom hova akar menni, de elég messze a levitától, arra rájöttem. Aztán mikor már a bejárati csarnoknál tartok rájövök mindenre. A kis mókus a konyhába akar eljutni, de egyedül nem mert jönni. De mégis mit akar ő a konyhában? És ilyen korán? Még elég sötét van, és mindenki alszik, csak én nem, még persze Mogyoró, és mint utólag kiderül a manók nagy része sem, mert mikor óvatosan benyitok, néhányan már szorgoskodnak a tűzhelynél. Mogyoró önállósítva magát felugrik az asztalra, és vesz a tál mogyoróból, ami ott van az asztalon. Áá, szóval éhes a lelkem, és ezért akart idejönni. És ezt a manók szótlanul, mosolyogva tűrik. Bár már megszokták a kis állat jelenlétét, és mindig raknak ki mogyorót neki, szóval érthető, hogy ez most sem zavarja őket. Hát, ha már itt vagyok, akkor nem megyek el üres hassal, ugyanis megkordul a gyomrom az itt terjengő illatoktól. Gyorsan leülök a székre, és kérek egy sonkás-salátás szendvicset, meg egy kis teát, amit hamar még is kapok, és én hozzá is látok a kicsit nagyon korai reggelimhez.
Utoljára módosította:Lorelai K. Riviera, 2013. november 8. 22:15 Szál megtekintése


kérdezőke||SziLK tag|| Lila Kecske||Gwen nővérkéje
Keiko Sama
INAKTÍV


Micike by: Noel; Pikaszisza
offline
RPG hsz: 520
Összes hsz: 24908
Írta: 2013. november 5. 04:46 | Link

Noel

Édes, szép álmomból keltett fel ez a kis rosszcsont, aki nem is zavartatja magát emiatt, mintha teljesen természetes dolog lenne az ember az éjszaka közepén felébreszteni. Na jó, nem az éjszaka közepén, mert a keleti szárnynál az ablakban, mintha valahol messze a horizonton, valami apró fényességet láttam volna, ami csak a nap lehet, magyarán szólva, már hajnal van. De akkor is, egy normális ember ilyenkor még az igazak almát alussza. Kivéve én, mivel ez a kis szőrgombolyag felkeltett. Jó, tudom, hogy nem kéne őt okolnom, emiatt, hisz csak egy állat, de mindegy is, a lényeg, hogy most már fenn vagyok, és tuti nem fogok tudni ma már visszaaludni. De hát ez van, ezt kell szeretni. És most itt vagyok a konyhában, kora hajnalban, egy szendvicset eszek, miközben Mogyoró a kedvenc eledelét eszi, vagyis mogyorót. Nem hittem volna, hogy én ilyen korán itt fogok kikötni, a konyhában, egy sonkás szendvicset fogyasztva. A képbe ekkor egy srác lép be, ki nem tűnik idősebbnek nálam, szóval tuti nem prefi, vagy egy felsőbb éves, így nyugodtan eszem tovább, s a "jó étvágyat" kívánságot egy fejbiccentéssel lerendezem, lévén a szám tele van, és az illem ugye azt diktálja, hogy teli szájjal nem illik beszélni. Kérdésére aztán lenyelem a falatot, mielőtt válaszolnék.
- Egyik sem. Ez a kis dög ébresztett, mert kicsit megéhezett. Nekem eszem ágában nem állt felébredni. - felelem, közben fejemmel Mogyoró felé bökök, ki mohón eszi a mogyorót, s még csak a figyelmével sem méltat minket. - Na és te? Talán nem tudsz aludni? - kérdem a srác zöld íriszeibe nézve. Miután sikeresen lenyelem az utolsó falatot felállok, és odamegyek a hűtőhöz, mert tudom, hogy kell ott lennie valamilyen sütinek is. Ott mindig akad valami édes, krémes édesség, e most sem kell benne csalódnom, találok is egy szelet csokis tortát. Kiveszem, majd mikor megfordulok, és indulnék vissza a helyemre, nem nézek a lábam elé, s ez lesz a vesztem, mert valahonnan a semmiből ég manó terem előttem. Én pedig nem veszem őt észre időben, így sikeresen megbotlom benne, és a földre kerülök, alám pedig a tortaszelet. Óh, hogy lehetek ilyen béna. Na tessék, most az a srác tuti ki fog röhögni. Ezt szépen megcsináltad Keiko, csak gratulálni tudok.
Utoljára módosította:Lorelai K. Riviera, 2013. november 8. 22:17 Szál megtekintése


kérdezőke||SziLK tag|| Lila Kecske||Gwen nővérkéje
Keiko Sama
INAKTÍV


Micike by: Noel; Pikaszisza
offline
RPG hsz: 520
Összes hsz: 24908
Írta: 2013. november 5. 18:04 | Link

Ombozi

Nem gondoltam volna, hogy én valaha is ilyen korán ébren leszek, és a konyhában reggelizek, de ez ma mégis megtörtént. Természetesen nem önszántából teszem mindezt, csak egy kis szőrmók kedvéért másztam ki az ágyból, ha rajtam múlt volna, még egy pár órán át nyomtam volna az ágyat. De most csodával határos módon itt vagyok, és az igencsak korai reggelimet eszem. Eszembe jutott az a verzió is, hogy csak simán itt hagyom őt, majd hazatalál, hisz okos kis jószág ez, viszont itt olyan sokféle illat keveredik egymással, hogy önkéntelenül is beindult a nyálelválasztó rednszerem, és még a gyomrom is megkordult, így inkább maradtam, s elkezdtem enni. A kutya sem gondolná, hogy valaki ilyenkor lesz egy kis társaságom, hisz egy épeszű ember ilyenkor még bőven az igazak álmát alussza, én is ezt tenném. De úgy látszik ebben az iskolában vannak korán kelők is, bár nem csoda, mert itt bármi megtalálható. Mondjuk nem igazán zavar a másik egyed jelenléte, sőt talán még örülök is neki valamilyen szinten, legalább lesz társaságom.
- Az nem túl jó. - felelem, majd ahogy ő is tette, én is meghúzom a vállam, ezzel a téma lezártnak is van tekintve. Eztán a srác tovább eszi a fánkot, amit a manók raktak ki az asztalra, én viszont valami édesebbre vágyom, így felkelek, és a hűtőhöz somfordálok, ahol találok is egy jól kinéző tortaszeletet is, amit magamhoz veszek, és sarkon fordulok. Ekkor ér utol a vesztem, mert egy utamba kerülő manón esem át, és közelebbi ismeretséget kötök a padlóval, s a tortával is egyaránt, ami pedig a pizsamámat keni össze. Ekkor nyomdafestéket nem tűrő szavakat hallhatnak tőlem az itt jelenlévők, vagyis ez a srác, és a manók, de csak pár rövid szavacskát, utána mély levegőt veszek, és kifújom az idegességet.
- Kösz. Legközelebb majd megfogadom a tanácsod. - felelem egy grimasz kíséretében, majd tekintetem ismét a fiú arcára téved, így pillantásunk összeakad, s én tekintetem mélyen a srác zöldjeibe fúrom.
- Én Keiko vagyok. - mutatkozom be én is, egy bájos mosoly kíséretében, s jobb kacsómat a srác felé nyújtom. - Örvendek a találkozásnak.
Ebbe a - szerintem - idilli pillanatba Mogyoró rondít csak bele, ki közelebb ugrándozik Ombozi-hoz és két kis mancsát felé nyújtja, mintha akarna tőle valamit.
- Úgy látom a fánkra fáj a foga. - nevetek fel akaratlanul is, majd kezembe veszek egy mogyorót, s azt adom a kis szőrmóknak.
Szál megtekintése


kérdezőke||SziLK tag|| Lila Kecske||Gwen nővérkéje
Keiko Sama
INAKTÍV


Micike by: Noel; Pikaszisza
offline
RPG hsz: 520
Összes hsz: 24908
Írta: 2013. november 6. 16:40 | Link

Noel

Mióta ismerem Mogyorót, vagyis pár hete, ő mindig ilyen közvetlen volt mindenkivel, akivel csak találkozott. Nem fél senkitől, és semmitől. Teljesen ellentéte egy bizonyos leányzónak, aki zárkózott volt, és nem igazán barátkozott senkivel. Igen, én voltam az a lány, de az már a múlté, már megváltoztam, és sokkal inkább hasonlítok erre a kis szőrmókra. Talán ezért zártam ennyire a szívembe. Vagy csak azért, mert annyira ellenállhatatlanul édes, hogy az csak na. És ez most sincs másképp, és láthatóan nagyon megkedvelte a srácot Mogyoró. Bár ő mindenkit szeret, egy ember, pontosabban lány kivételével, kinek a neve Eris. Tőle fél, ha csak megemlítem a nevét szabályosan elkezd reszketni. Mondjuk ez nem csoda azok után, hogy kis híján megfullasztotta szegényt egy Wasser-rel. Viszont most úgy tűnik, hogy Ombozi-t kedveli, és nagy valószínűséggel ez fordítva is igaz. Legalábbis a srác mosolyából ezt tudom leszűrni. Mogyoró még a fejvakargatást is tűri, és a fánkot is örömmel fogadja. Bár úgy látszik, hogy csak a szeme kívánta, mert csak egy apró falatot harap belőle, és inkább visszatér a mogyoróhoz. Ez elég viccesen alakult, és el is nevetem magam, a kis mókus botorsága felvidít mindig, bármilyen kedvem is van.
- Igen, japán eredetű. Félig japán vagyok.- Felelem vigyorogva, közben végig tartom vele a szemkontaktust, hisz így könnyebben meg tudom állapítani, hogy mit érez, vagy esetleg gondol. Szerintem a kapcsolatok is ezen az egy apró dolgon alapulnak. Ha két ember még csak arra sem méltatja egymást, hogy egymás szemébe néz, akkor köztük semmiféle kapcsolat nem alakulhat ki, és talán hamar el is felejtik egymást. Ezt viszont cseppet sem szeretném, így próbálok a lehető legtöbbször a fiú szemeibe nézni, olvasni belőlük. Bár be kell valljam nem igazán tudok mit kiolvasni a srác zöldjeiből, és ez elég gáz, ami mellesleg meg is mosolyogtat.
- Hehe, nem, ez nem egy lánykollégium. De ha az lenne, akkor neked csak jó lenne. Jól gondolom? - kérdem felvont szemöldökkel, és akaratlanul is elnevetem magam. Elég vicces, hogy még eddig csak lányokkal találkozott, viszont ez csak azt jelenti, hogy egy, max két napja lehet itt. Így az előbbi kérdése sem meglepő. - Óh, hát nagyon sok, itt nagyon ritkán lehet unatkozni, mindig kitalálnak valamit, hogy ne unatkozzunk. Persze a jó dolgok mellett nem úszhatjuk meg az itt töltendő néhány évet rossz élmények nélkül. - miközben magyarázok megkerülöm az asztalt, most azonban jobban vigyázok, hogy mi van előttem, így sikeresen megúszom orra bukás nélkül, és így hamar megcsinálom a zöldteámat, sok citrommal. Pont ahogy szeretem, majd miután ezzel is végeztem, visszaülök a helyemre, és egy mosollyal az arcomon nézek a srácra, miután kortyoltam egyet a teából.
Szál megtekintése


kérdezőke||SziLK tag|| Lila Kecske||Gwen nővérkéje
Keiko Sama
INAKTÍV


Micike by: Noel; Pikaszisza
offline
RPG hsz: 520
Összes hsz: 24908
Írta: 2013. november 8. 19:12 | Link

Noel

- Nem, én Japánban születtem, de sokszor jöttünk Magyarországra, az itteni rokonokat meglátogatni. Bár mióta anyuék elváltak, ritkábban, talán évente pár napot töltöttem itt. - mosolygok végig, bár már így a végére kicsit lekonyul ez a mosoly, amiből a szemfülesebbek rájöhetnek, hogy nem szívesen beszélek ezekről a régi, nem épp kellemes emlékekről. Igazából még emlékezni sem szeretnék rájuk, de valahogy ez mindig eszembe jut, soha nem tudom elfelejteni.
Pillantását továbbra is állom, egy pillanatra sem veszem le róla a tekintetem, mit mélyen a zöld íriszekbe fúrok. Következő néhány mondatára aztán arcvonásaim megmerevednek, már nem mosolygok, csak komoran bámulok a srác arcába. Már megint ezek az előítéletek, csak most épp nem a származásommal kapcsolatban, hanem azzal kapcsolatban, hogy lány vagyok. Igen, ez mind azok miatt a plázacicák miatt van, akik folytonosan nyávognak, még mi egyéb. És ezért sokan, ahogyan Noel is, már rögtön, amint meglátnak egy csinosabb, valamennyit i magára adó lányt, egyből erre következtetnek. És ez engem annyira irritál.
- Ne aggódj, tőlem soha nem fogsz olyanokat hallani, hogy "Jaj, letörött a körmöm!" vagy "Nem csinálom, mert piszkos lesz a ruhám!". Az nem én lennék. És pletykálkodni sem fogok, azt a képek bőven megteszik. Talán túlságosan is. - mondom végig komolyan, a srác arcába nézve, teljes komolysággal, még pislogni sem pislogok. Kicsit ez a néhány első mondata feldühített, de amit a végén még hozzátesz, megnyugtat, és még ég halvány mosolyt is csal az arcomra. - Nyugi, nem foglak szétátkozni. - vigyorodom el. Még ha akarnám, se tudnám leátkozni, mivel a pálcám az fent van a szobámban. Nem gondoltam volna, hogy szükségem kéne rá, eleve arra sem számítottam, hogy, egyáltalán társaságom lesz, Mogyorón kívül persze.
- Valóban az, de én inkább tea párti vagyok. - felelem egy mosoly kíséretében, közben a bögrét is megemelem egy kicsit, majd kortyolok is belőle.
Utoljára módosította:Lorelai K. Riviera, 2013. november 8. 22:22 Szál megtekintése


kérdezőke||SziLK tag|| Lila Kecske||Gwen nővérkéje
Keiko Sama
INAKTÍV


Micike by: Noel; Pikaszisza
offline
RPG hsz: 520
Összes hsz: 24908
Írta: 2013. december 21. 17:35 | Link

Főzőcskézés - Állia
December 23. délután

Ma viszonylag jó kedvem van, és ez nem is csoda, hisz holnap már karácsony. Bár az kár, hogy nem vagyok otthon a családommal, de azért itt sem olyan rossz. Néhányan hazamentek, így kevesen maradtak itt, akikkel tudok beszélgetni, vagy bármi mást csinálni. És még egy dolog van, amit a mai nap folyamán mindenképp meg szeretnék csinálni, az a karácsonyi torta elkészítése, amit minden évben ilyenkor csinálunk meg anyuval. Ezért ez most semmaradhat ki, csak kár, hogy egyedül fogom csinálni, de mindegy. Vagyis.... nem leszek teljesen egyedül, mert a manók ott fognak lenni, és biztos minden lehetőséget megragadnak arra, hogy segítsenek.
Teljesen felszerelkezve megyek hát a konyha felé, bár olyan sok cuccot nem viszek magammal, mert tudom, hogy a konyhában találok mindent, ami kell. Benyitva néhány manó már szalad is elém, hogy megkérdezzék, mit szeretnék.
- Én most nem azért jöttem, mert éhes lennék. Hanem sütni szeretnék. - Vigyorodom el, mire a manók kicsit megszeppennek, némelyikük arcán enyhe rémületet is vélek felfedezni. Pedig aggodalomra semmi ok nincs, eléggé jártas vagyok a konyhában. - Ne féljetek, nem lesz semmi baj - nyugtatom meg őket, aztán előszedek mindent ami majd kelleni fog a sütés folyamán. Na akkor lássuk: Azt mondja, kell nekünk tojás..... Hol is van az? Áá, igen, már látom....
Utoljára módosította:Keiko Sama, 2013. december 21. 18:25 Szál megtekintése


kérdezőke||SziLK tag|| Lila Kecske||Gwen nővérkéje
Keiko Sama
INAKTÍV


Micike by: Noel; Pikaszisza
offline
RPG hsz: 520
Összes hsz: 24908
Írta: 2013. december 22. 21:57 | Link

Állia - Főzőcskézés

Ma kifejezetten boldog vagyok, ahhoz képest, hogy milyen lehangolt voltam az elmúlt időszakban. Na igen, és ezen van a hangsúly: elmúlt. Merthogy az már a múlté, nem akarok oda többet visszasüllyedni, mert az nagyon nem volt jó. De hát az ember életében ilyen időszakok is kellenek, nem lehet mindig, mindenki boldog, mert az milyen lenne már. Jó, persze egy ideig tök muris lenne az egész, de aztán már csak nyomasztó lenne szerintem, hogy csak jó dolgok történnek az emberrel. De most már úgy érzem, minden tisztázódott itt benn, a fejemben, már csak az zavar, hogy nem vagyok otthon a családommal.
Most itt vagyok a konyhában, azzal az eltökélt szándékkal, hogy én sütni fogok. És nem is akármit. A kedvenc sütimet, tortámat, amit anyuval minden karácsonykor elkészítünk, így ez idén sem maradhat el. A manók kicsit furán néznek rám, hogy én sütni akarok, mintha még életükben nem láttak volna lányt sütni. Na mindegy, végülis helyet adtak nekem, én pedig hozzá is látok. Először a vizet rakom oda a tűzhelyre, hogy arra egy másik edénybe rakjam a felvert tojásokat. Egy ideig kevergetem, mikor rájövök, hogy közben a vajat meg kéne olvasztanom közben, így egy másik edényben odarakom azt is. Hát ez így nem fog menni, ehhez nekem több karra lenne szükségem, vagy egyszerűen csak egy bűbájra. Ah, nem bűbájt most nem használok, valahogy csak megoldom.
Aztán, mintha csak hívtam volna megjelenik Állia, és szerencsémre segíteni szeretne.
- Szia! Sütit próbálok sütni. Jaj, annak nagyon örülnék! A vajat kéne megolvasztani, és aztán tejet kéne beleönteni. Meg tudnád nekem azt csinálni? - Nézek rá kérlelőn, és ha megteszi nekem ezt, én a tojást kevergetem tovább, amihez aztán szép lassan adagolom a többi dolgot, ami kell bele. Egyszercsak, mintha csak megéreznék, hogy itt valami finomság készül, szinte egyszerre dugja ki a fejét Mogyoró, és Mazsola a kis puffskeinem, amit ajándékba kaptam. Nagyon aranyos, és igazából nem is tudom miért lett Mazsola a neve, csak így ez jutott az eszembe először.
- Na mi van, szeretnétek valamit? - kérdem vigyorogva a két szőrgombóctól, akiket közben gyorsan leteszek az asztalra, és remélem, hogy nem akarnak ott randalírozni.
Szál megtekintése


kérdezőke||SziLK tag|| Lila Kecske||Gwen nővérkéje
Keiko Sama
INAKTÍV


Micike by: Noel; Pikaszisza
offline
RPG hsz: 520
Összes hsz: 24908
Írta: 2013. december 23. 17:36 | Link

Főzőcskézés - Állia

Talán kellett volna hívnom magam mellé valakit, mert ezt így egyedül nem tudom megcsinálni. Jó, persze itt vannak a manók, de nekik most szerintem egyéb fontosabb elfoglaltságuk is van, minthogy nekem segítsenek, inkább szenvedek egyedül. Mondjuk ha több kezem lenne, az nagyon jó lenne,legalábbis a jelen helyzetemben. Bűbájt meg most nem akarok használni, és nem csak azért, mert fent felejtettem a szobámban a pálcám. Na jó, ez a legfőbb oka, de ha nálam is lenne a pálcám, akkor sem használnám, mert az ilyen dolgok, mint a főzés, varázslat nélkül a jobbak, esetleg viccesebbek.
Aztán pont mikor a legrosszabb helyzetben vagyok, vagyis hogy két edényre kéne egyszerre figyelnem, és kavargatnom, szinte varázsütésre jelenik meg Állia, és segíteni szeretne. Mit ne mondjak, ennek most felettébb örülök, ha nem lenne foglalt mindkét kezem, akkor tuti a nyakában kötnék ki, de így ez kimarad.
- Jaj, nagyon hálás vagyok - Mondom, miközben átadom neki a fakanalat, amivel az olvadozó vajat kevergettem eddig.
- Egy japán süteményt készítek, amit minden évben ilyenkor szoktunk megcsinálni anyuval. Most ezért nem vagyok otthon, mert szerintem jobban el vannak foglalva a kistesóm érkezésével, és nem akarok láb alatt lenni csak. De majd jövőre, és akkor már négyen leszünk. - nevetek fel, közben pedig tovább adagolom a hozzávalókat a tojásba. - És te? Hogy-hogy nem otthon vagy a családoddal? - kérdezem, majd amint Állia befejezte a rá bízott feladatot, elveszem azt, és lassan adagolva öntöm a tojáshoz. És végül ezzel is készen vagyunk, így gyorsan beleöntöm egy tepsibe, és mehet is a sütőbe. - Na, akkor ezzel most egy ideig nem lesz dolgunk. Melyik a kedvenc gyümölcsöd? Vagyis mit szeretnél, mit rakjunk majd a sütibe? Én személy szerint eper-párti vagyok, de most válassz te. - kacsintok a lányra.
És előkerül a kötényem zsebéből a két szőrmókom is, akiket leteszek az asztalra.
- De legutóbb még egy volt, de nemrég az egyik ismerősömtől kaptam ezt a kis fehér gombócot, így már kettő van. - Vigyorgok a lányra, s a mosoly végig ottmarad az arcomon. Csendben nézem, ahogy eszik a felkínált diót, Mogyoró szinte habzsolja, ha ember lenne, akkor már rég rászóltam volna, hogy ne tömje ennyire, de mivel nem az, így ez is elmarad.
- Persze, simogasd meg őket nyugodtan, nem harapnak. - kacsintok a lányra, majd halkan nevetve leülök az asztalhoz, és várom, hogy elkészüljön a tészta.
Utoljára módosította:Lorelai K. Riviera, 2014. január 11. 15:22 Szál megtekintése


kérdezőke||SziLK tag|| Lila Kecske||Gwen nővérkéje
Keiko Sama
INAKTÍV


Micike by: Noel; Pikaszisza
offline
RPG hsz: 520
Összes hsz: 24908
Írta: 2013. december 23. 19:58 | Link

Főzőcskézés - Állia

Örülök, hogy jött Állia, és besegít egy kicsit, mert egyedül nem hiszem, hogy nagyon ment volna, lehet ezért csináltuk régen anyuval mindig ketten, vagy esetleg többen. És épp a legjobb pillanatban érkezett, így örömmel adom át neki a fakanalat, hogy kevergesse az olvadozó vajat.
- Óh igen, felfedezni. Mondjuk már szinte bejártam az egész iskolát és környékét, de azért biztos találunk még olyan helyet, ahol soha nem jártunk. Sok rejtélyt tartogat ez az iskola. - mosolygok a lányra, közben beteszem a tésztát a sütőbe, majd a két szőrmókkal leülök az asztalhoz.
- Igen, tejszínhabos lesz. Jaj remek, akkor megtennéd, hogy amíg sül a tészta, megmosod az epreket? Ott van. - mutatok az asztal másik végébe, majd egyszer ránézek a tésztára, aztán segítek én is epret mosni, miközben a kis állatkák a diót eszik. - Hát igen, nagyon aranyosak. Komolyan? Át persze, hogy örülnék, szerinted nem lesz az úgy már kicsit sok? - kérdezem, a fejemmel az állatkák felé bökve, s elnevetem magam. Viccesen nézne ki, hogy már három szőrmókom van, de nem baj, az állatsimogatóban ellesznek úgyis, ha nekem dolgom van. Mogyoró már úgyis megszokta az ottani közeget, és a kis oroszlánnal igen jó barátságot kötött már, és mit ne mondjak, nagyon aranyosak úgy együtt. Jaj, egyszer majd meg kell azt is örökítenem, ahogy ők ketten játszanak, mert az valami eszméletlen aranyos. De mi lesz, ha a kis oroszlán már nem is lesz olyan kicsi?
A két kis állat nagyon jól bírja a sok simogatást, sőt, még élvezik is, ahogy látom, bár ez nem csoda, a helyükben én is ennyire élvezném, mint ahogy ők is.
- Ja, igen a süti. - kapok észbe, így odaszaladok a sütőhöz, és gyorsan kiveszem a már kész tésztát. - Huh, sikerült, és nem rontottuk el, legalábbis én így látom, na de most ugrik a majom a vízbe. - mondom, majd kifordítom a tésztát a tepsiből, és igen, sikerrel jártunk. Míg még meleg, kettévágom, és félreteszem, majd előveszek két nagyobb tálat, a tejszínt, e a cukrot.
- Na, akkor most csináljuk azt, hogy a tejszínt kettéosztjuk, és az egyiket te csinálod, a másikat én. Rendben? - vigyorodom el, majd ha beleegyezik, a kezébe nyomom az egyik habverőt, és már csinálhatjuk is a habot a tortára.
- Ja,most igen, de Mogyoró gyakran csinál butaságokat, és nagyon felelőtlen tud lenni. Persze ő csak egy állat, szóval nem lehet emiatt hibáztatni, de valahogy érzem, hogy igazából nagyon is okos. Bár tudom, ez kicsit hülyén hangzik. - válaszolok neki, miközben a habot verem fel, és végül ezzel is készen vagyunk, így az egyik tálba belekeverem az egész eper-darabokat.
- Akarod te megkenni a tortát? - kérdezem, s ha elvállalja, akkor nézem, hogy ügyeskedik, ha nem, akkor meg megcsinálom magam. Csakhamar ezzel is készen vagyunk, és én egy pár pillanatig gyönyörködöm benne, de végül Álliát is megérezve, hogy kér-e belőle felvágom, és 1-1 szeletet kiteszek két tálba. Na, akkor lássuk milyen lett.
Szál megtekintése


kérdezőke||SziLK tag|| Lila Kecske||Gwen nővérkéje
Keiko Sama
INAKTÍV


Micike by: Noel; Pikaszisza
offline
RPG hsz: 520
Összes hsz: 24908
Írta: 2014. április 6. 13:29 | Link

Cukikommandó, és az áldozat


A világ rózsaszínben, és egyéb szép, cuki színekben pompázik, mióta találkoztam Tündérmókussal, és elárulta cukiságának titkát. És ezt szó szerint értem, ugyanis olyan egyhangú, és komor volt a szobám, vagyis a szobánk, hogy ég kis színt vittem bele. Főként rózsaszínt, és lilát, mert szerintem azok a legszebbek.
Mióta én is ilyen cukinak látom a világot, nem csinálok mást, csak rajzolok, és gyöngyöt fűzök, hogy mindenkinek, egy-egy puszi kíséretében adjak házikészítésű ajándékot.
Épp most fejeztem be néhány szép színes gyöngykarperecet, így fogtam azokat, és néhány vidám rajzzal együtt, a megújult szobámból kisettenkedem, azzal az eltökélt szándékkal, hogy boldogságot osztok szét mindenkinek, akit meglátok. A klubhelyiségben találkozom is Csillámhercegnővel, és Szivárványpónival, akiknek adok egy-egy karperecet, majd Lint követve megyünk a konyhába. De jó, forró kakaó! A kedves kis manóknak is adok majd egy szép színes rajzot, mert ők mindig olyan kedvesek velünk, azonban az emberek ezt nem hálálják meg. Na ezen most változtatunk, hisz ők is megérdemlik. Belépve a konyhába azonnal a kezébe nyomok az egyik kis manónak egy rajzot, ami pont illik hozzájuk, ugyanis a konyhát rajzoltam le a vidám, és mosolygós manókkal együtt. Követem a lányokat, s mikor észreveszem Axelt, egyből letelepedem mellé, és mosolyogva nézek rá.
- Szia! Kérsz egy ilyen szép karkötőt? Nézd, ez pont illik hozzád! - Nyújtom felé a legrózsaszínebb darabot, ellenállhatatlanul mosolyogva mellé, remélve, hogy elfogadja. Végül is miért ne fogadná el? Hisz olyan cuki...
Utoljára módosította:Keiko Sama, 2014. április 6. 13:37 Szál megtekintése


kérdezőke||SziLK tag|| Lila Kecske||Gwen nővérkéje
Keiko Cukorborsócska Sama
INAKTÍV


Micike by: Noel; Pikaszisza
offline
RPG hsz: 520
Összes hsz: 24908
Írta: 2014. április 6. 19:42 | Link

Aximaxi, és a cukorkák



Axel válasza egyáltalán nem olyan, mint amilyenre számítottam. Miért ilyen gonosz? Jó, tudom, hogy spenótka ő is, de kicsit kedvesebb is lehetne. Na de nem. Nem fogja ezzel letörni a kedvem, azt nem hagyom. Inkább egy bájos mosolyt varázsolok az arcomra, és továbbra is felé tartom a karperecet.
- Akkor vidd el neki. Biztos nagyon aranyos lány lehet, és tetszeni fog neki - Vigyorgok továbbra is, majd megkapom a forrócsokim, amit azonnal, szinte egyszerre lehajtok, utána pedig jólesően sóhajtok egyet, és még a pici pocim is megpaskolom. Jaj, ez milyen jól esett.
- Nem. Tényleg nem cuki. Pedig csak egy pici mosoly kéne a pofijára, és máris cukibb lenne - a könyökömön támaszkodom az asztalon, így nézek a rellonos prefire.
- De jó ötlet, Csillámhercegnő! Ugye te is segítessz nekünk Axel? - kérdem mosolyogva, picit félrebillentve a fejem, egy cuki kiskutyát imitálva. Jaj a kutyik is milyen édesek szoktak lenni. Kell nekem egy. Jó, az igaz, hogy van egy mókusom, és egy puffskeinem is, még szülinapomra egy baglyot is kaptam, de azért egy kutya az más. Főleg a jó nagy cukorfalatok, mint például a berni pásztor. Jaj hogy enném meg azokat is. Már tudom, mit fogok következőnek rajzolni. Cuki kutyikat.
Látom, hogy Lin most nem nagyon figyel, csak mondogatja magában a hozzávalókat, amiket a manók szép sorban hoznak neki, ezzel elállva a fiú elől a kiutat. Nem mintha nagyon választhatna, mert én meg karon ragadom, és ha nem ellenkezik, visszaültetem a helyére. Fejemben végig különböző sütik járnak, gondolkozom, hogy milyet csinálhatnánk. Valami színeset, és cukrosat, az biztos, de azon belül milyet?
Szál megtekintése


kérdezőke||SziLK tag|| Lila Kecske||Gwen nővérkéje
Keiko Cukorborsócska Sama
INAKTÍV


Micike by: Noel; Pikaszisza
offline
RPG hsz: 520
Összes hsz: 24908
Írta: 2014. április 10. 19:49 | Link

Aximaxi, Csillámhercegnő, és Szivárványpóni


Ooolyan kis mogorva Axel. Miért ilyen? Nem szabadna ilyennek lennie, főleg ezen a csodaszép rózsaszín napon, mint amilyen ma is van. De hát nem szereti ezt a színt. Mégis miért? Pedig az az egyik legszebb. Olyan vidám, és cuki szín. Hogy lehet nem szeretni. Emelett még igen goromba is, lehet, hogy goromba gombát reggelizett, és azért ilyen. Ejnye, nem tudja, hogy azok gonoszak? Ezek szerint nem.
És el akar menni. De még ne menjen, hisz olyan jó a társaságunk, vagy nem? Szerintem nagyon. Hatalmas a káosz itt, amit azonban nem tudok felfogni, viszont akkor már én is rájövök erre, mikor a cuki bögre közelebbi barátságot köt a földdel. Persze ennek a barátságnak nagyon szomorú a vége. Na nem azért, mert szerelembe esnek, de el kell válniuk. Nem, dehogy. A bögre darabokra törik, és a benne lévő finom ital szétfolyik a konyhában. Hát ezt nem akartam. Behúzom a nyakam, s két kezem a szemem elé teszem, hogy ne lássam a becsapódást, ami elkerülhetetlen volt. Csak a csattanás hangját hallom, de ez épp elég arra, hogy kicsit összerezzenjek, majd még mindig a szemem befogva, két ujjam között kandikálok ki, hogy lássam, mi a helyzet. Ajajj. Úgy látszik sikerült kicsit felmérgesítenünk Axelt. De hát ne legyen mérges, hisz, ahogy ő is tette, ez probléma könnyen megoldható egy pálcaintéssel.
- Hupsz! Bocsi - kérek azonnal bocsánatot, egy apró mosollyal az arcomon. Próbálok bűnbánó arcot vágni, azonban ez valahogy nem nagyon akar menni. Olyan vicces ez az egész helyzet.
Most már én is hagynám, hadd menjen, hadd puffogjom magában, de úgy látszik Dasha ezt másképp gondolja, és puszit nyom Aximaxi arcára. Végre! Most már ő is olyan cukin fogja látni a világot, mint mi. Nem mondok semmit, csak egy hatalmas mosollyal az arcomon figyelem Axelt, és a reakcióját.
Szál megtekintése


kérdezőke||SziLK tag|| Lila Kecske||Gwen nővérkéje
Konyha - Keiko Sama hozzászólásai (20 darab)

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyFöldszint