Lopva közelíted meg a földszint ezen környékét, hiszen a Tanárok nem szeretik, ha zargatják a manókat munka közben. Mikor eléred az ajtót, megkönnyebbülsz, hogy senkivel sem futottál össze, és hogy a portrék sem szóltak rád. Belököd az ajtót, majd belépve a szemed elé tárul egy hatalmas helyiség. Olyan, mintha valami karácsonyi műhely lenne, már csak a télapó hiányzik, és a játékok. Bizony, az ételek fantasztikus gyárába kerültél, ahol vagy ezer manó sürög-forog, mindegyik valami tálcát visz, vagy tányért pakol, esetleg a tűzhelynél áll, talán mosogat. Körülnézel a bámulatos helyiségben, melyben szembe veled a mágikus hűtőszekrényt találod. Igen ám, csakhogy mielőtt elérnéd vágyaid tárgyát, még át kell verekedned magad egy hatalmas asztalon, csakhogy az apróságok rengetegéről már ne is beszéljünk, akik jöttödre azonnal felfigyelnek, s kezüket-lábukat törve rohannak teljesíteni a kívánságodat.
Kicsit hátrahőkölsz a nagy buzgóságban, ennél talán még egy tanárral, is jobban jártál volna. Az előtted álló asztalhoz vezetnek, leültetnek, és minden szavadat lesik. A helyiség jól világított, s egy lengőajtó van jobb oldaladon, ahonnan finom illatok, s újabb manók tömegei törnek elő. Mire kimondanád, mire fáj a fogad, már eléd hordtak mindenféle finomságot, így csak választanod kell. Balra találsz egy hatalmas szekrényt, melyben mindenféle evőeszköz található, továbbá poharak és tányérok. A kredenc fából készült, s színét az eredeti mahagóninak meghagyták.
A falak fehérre vannak festve, hiszen a lecsapódott pára miatt, mely a főzés következtében belengi a termet, sűrűn kell a pálcáért, vagy a hengerekért nyúlni s újrameszelni. Balra a sarokban található egy ajtó, amely titokzatosságával, és egyedüliségével hívogatóan kacsint rád. Leugrassz a székről, s elindulsz felé. Az ajtógombot elfordítva egy még az előzőnél is nagyobb helyiséget látsz, amelyben ezerféle kis kamrácska tűnik fel. Egy manó áll középen, mint valami felügyelőtiszt, s apró karjaival körös-körül integet, jelezve, hogy melyikbe mit tegyenek. A kis mágikus fém dobozkák szállítják az ételt a Nagyterembe a diákoknak.
Visszakanyarodsz, s észreveszel egy eddig nem látott ajtót. Remekül elrejtették a kíváncsi tekintetek elől, annyi szent. A folyosóról belépve nem láthattad, hiszen a kredencnek ezen oldalán található. Odalopakodsz, most nem igen figyelnek rád, s benyitva egy kamrát találsz, ahol bizony elég sokféle dolog található, csak kívánnod kell! Azonban a manók ezen helyet féltve őrzik, rájuk lett parancsolva, így gyorsan ki is tessékelnek onnan, mielőtt megragadhatnál valamit is.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=199270#post199270][b]Szentpéteri K. Zoltán - 2013.11.13. 14:15[/b][/url]

A kis prücsök első éjszakája itt várható volt, hogy nem fog nyugodtan telni. Rávette ugyan, hogy nyolckor fújjanak takarodót, a vacsora megvolt, fürdés és fogmosás is (Ella nagylány, ezt már mind tudja magától is, meg a manó is segít neki), sőt még mesét is olvasott egy frissen beszerzett Bogard Bárd meséi kötetből, de gyámleánya szemeit csak nem csukta le az álom. Végül megegyeztek abban, hogy eljön ő a konyháig és kér egy bögre meleg, illatos kakaót, mert hátha az segít az elalvásban.
A kastély térképét már memorizálta, sőt ezzel kezdte az érkezése után. Az első apró-cseprő botlások óta már nagyon tisztességesen tájékozódik az ódon falak között, ami a nagyobb és fontosabb helyszíneket illeti, így a konyhát sem túl bonyolult megtalálnia, főleg, hogy egy szinttel feljebb lakik tőle. Az ajtó kilincsét óvatosan nyomja be, botját -mint eddig is- előre tartva rövideket kaszál vele, hogy ellenőrizze, nem-e ütközik valamiféle tárgyba, s így bejut egyben, zökkenőmentesen a konyha légterébe. A manók közül kettő rögtön ott terem és sipító hangjukon érdeklődni kezdenek, mivel szolgálhatnának. Kénytelen elmosolyodni a szemüvege alatt ezen kis lények lelkességére, s ha már olyan nagy buzgalom kérdezgetnek, nem hagyja őket feladat nélkül.
-Szükségem volna egy bögre meleg kakaóra, és ha lehet, tegyetek bele egy kis fahéjat is, rendben?- A halk csattogásból arra következtet, hogy a házimanók füle adhatta ki a hangot bólogatás közben, mivel a fülük odacsapódott testük többi részéhez.
Ekkor figyel fel az énekszóra voltaképpen, mert eddig a kakaó és a manók foglalkoztatták. Arrafelé fordul, amerről nagyjából sejti, hogy érkezik a hang, majd megtámaszkodik a botján és végigpörgeti agyában a lehetőségeket: zavarjon, ne zavarjon? Végül is ez közterület, késő van és őszintén szólva fogalma sincs, kibe botlott. Egy kis traccsolás nem árthat meg.
-Késő esti nassolás netán?- Az arcán barátságos mosoly ül, a hangja is mosolygós, barátságos, egyszerűen nem lehet számonkérésnek venni a szavait, vagy ha mégis így értelmeznék, csak nehezen lehet megsértődni rajta.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=201860#post201860][b]Szentpéteri K. Zoltán - 2013.11.19. 15:52[/b][/url]

A hallása még pompásan funkcionál. Ennek köszönhetően miután a kis manónak leadta a kérését szokásos, kellemes modorában, volt alkalma megneszelni a nyilvánvalót: nincs egyedül a helyiségben, mi több, valaki nagyon szerethet énekelni, mert fennhangon fúj egy angol nótát, minek Zoltán nem igazán az ismerője. Ezt be lehet tudni az enyhébb fokú munkamániájának is többek között, meg hogy nincs, aki felvilágosítsa a különböző zeneszámokról. Rákérdez hát barátságos modorban és kulturáltan, mi is folyik itt, s ebből hamar leszűri, hogy a felelő fiatal a hangjából ítélve. Valószínűleg diák. A bevett procedúra szerint most büntetnie kellene, de nem az a fajta, aki ezt véghez is viszi.
-Ugyan, nekem igazán tetszett. Folytathatod is, ha szeretnéd.- teljesen természetesnek veszi a tegeződést, elvégre hang után ítélve fiatal nővel tartózkodik egy helyen és ő sem egy idős fószer, hogy magázódásra korlátozódjon.
Némi tapogatózást és bottal való terepfelmérést követően helyet foglal az asztalnál, de előtte azért ellenőrizte, nincs-e az asztallapon valami alapanyag, amibe belenyúlhatna egészen véletlenül. Az eddigiek alapján semmi ilyesmi nem áll fent, úgy hogy nyugodtan ül le és támasztja a közvetlen közelébe a botját.
-A nevem Zoltán, nagyon örvendek.- Változatlanul mosolyog, a kedve töretlen, csak akkor szakad el beszélgetőpartnere irányából, mikor megjelenik mellette egy manó és megkocogtatja a kézfejét, hogy kész a forró kakaó.
-Köszönöm. Megtennéd, hogy felviszed a lakosztályomba? Egy emelettel feljebb, ki van írva, hogy Szentpéteri Zoltán lakrésze. Add oda a manómnak, ő majd elintézi a többit.- A kis lény sipító hangon jelzi, hogy végrehajtja a kívánságot és pár perc múlva az ajtó csattanása jelzi, hogy elhagyta a konyhát. Ő így most már tényleg nyugodtan helyezkedik el és veszi fel ismét a beszélgetés fonalát.
-Hát, ha nem zavarok, szívesen csatlakozok, de sajnos segíteni nem sokat tudnék neked. Ha a beszélgetést nem számítjuk annak. Hányadéves vagy?- Teszi hozzá a kérdést egy félmosollyal. Megeshet, hogy téved, de arra tippelne, hogy nagyon is diáklánnyal van dolga. – Nem kekeckedésből kérdezem, csak érdekel. A hangod alapján elmennél fiatal tanárnőnek, de akkor magáztál volna eleve... szerintem.- Inkább hosszabban kifejezi, miért is gondolt a diák státuszra bármi egyéb helyett, aztán remélhetőleg ezzel nem fagyasztja be a beszélgetést.