Lopva közelíted meg a földszint ezen környékét, hiszen a Tanárok nem szeretik, ha zargatják a manókat munka közben. Mikor eléred az ajtót, megkönnyebbülsz, hogy senkivel sem futottál össze, és hogy a portrék sem szóltak rád. Belököd az ajtót, majd belépve a szemed elé tárul egy hatalmas helyiség. Olyan, mintha valami karácsonyi műhely lenne, már csak a télapó hiányzik, és a játékok. Bizony, az ételek fantasztikus gyárába kerültél, ahol vagy ezer manó sürög-forog, mindegyik valami tálcát visz, vagy tányért pakol, esetleg a tűzhelynél áll, talán mosogat. Körülnézel a bámulatos helyiségben, melyben szembe veled a mágikus hűtőszekrényt találod. Igen ám, csakhogy mielőtt elérnéd vágyaid tárgyát, még át kell verekedned magad egy hatalmas asztalon, csakhogy az apróságok rengetegéről már ne is beszéljünk, akik jöttödre azonnal felfigyelnek, s kezüket-lábukat törve rohannak teljesíteni a kívánságodat.
Kicsit hátrahőkölsz a nagy buzgóságban, ennél talán még egy tanárral, is jobban jártál volna. Az előtted álló asztalhoz vezetnek, leültetnek, és minden szavadat lesik. A helyiség jól világított, s egy lengőajtó van jobb oldaladon, ahonnan finom illatok, s újabb manók tömegei törnek elő. Mire kimondanád, mire fáj a fogad, már eléd hordtak mindenféle finomságot, így csak választanod kell. Balra találsz egy hatalmas szekrényt, melyben mindenféle evőeszköz található, továbbá poharak és tányérok. A kredenc fából készült, s színét az eredeti mahagóninak meghagyták.
A falak fehérre vannak festve, hiszen a lecsapódott pára miatt, mely a főzés következtében belengi a termet, sűrűn kell a pálcáért, vagy a hengerekért nyúlni s újrameszelni. Balra a sarokban található egy ajtó, amely titokzatosságával, és egyedüliségével hívogatóan kacsint rád. Leugrassz a székről, s elindulsz felé. Az ajtógombot elfordítva egy még az előzőnél is nagyobb helyiséget látsz, amelyben ezerféle kis kamrácska tűnik fel. Egy manó áll középen, mint valami felügyelőtiszt, s apró karjaival körös-körül integet, jelezve, hogy melyikbe mit tegyenek. A kis mágikus fém dobozkák szállítják az ételt a Nagyterembe a diákoknak.
Visszakanyarodsz, s észreveszel egy eddig nem látott ajtót. Remekül elrejtették a kíváncsi tekintetek elől, annyi szent. A folyosóról belépve nem láthattad, hiszen a kredencnek ezen oldalán található. Odalopakodsz, most nem igen figyelnek rád, s benyitva egy kamrát találsz, ahol bizony elég sokféle dolog található, csak kívánnod kell! Azonban a manók ezen helyet féltve őrzik, rájuk lett parancsolva, így gyorsan ki is tessékelnek onnan, mielőtt megragadhatnál valamit is.

Nem egy könnyű menetet zavarnak le; csak úgy dübörög a ki nem mondott anyázás köztük, főleg az ő részéről, miközben a ruhák csúfos leganézást szenvedtek el az imént. Közel jár hozzá, hogy belerúgjon a kneazle-be, a gazdáját meg felkenje a falra, de Uff bá' mantrás-tantrás-tátrás.... oké, simán Uff meggyőzőereje, ami a pálcát és a bájitalos készletet jelenti, elég nagy hatással vannak rá és a gyilkolási ösztönére ahhoz, hogy ne szabaduljon el és kezdje kivégezni a szöszkét meg az állatát helyben.
Már éppen lépne lefelé a csibe, mikor utánaszól és normálisabb üzemmódra kapcsol... ezzel párhuzamosan meg vetkőzni kezd. Nincs hőhullám se Berlinben se a bejárati csarnokban, se rajta, csak éppen nem akar krémes felsőben járkálni, hogy aztán rákérdezzenek, hol hagyta a pasiját. Náh, ő straight, ha meg összefüggésbe hoznák a saját táborával, valakinek eltörné az állkapcsát, akár fiú, akár lány a bűnös.
A meglepetés nyomait még éppen ki tudja venni a mellé felzárkózó lány arcáról és ez jól megvigyorogtatja éppenséggel. Talán szándékosan (sőt tuti) teszi zsebre úgy a lány oldalán levő kezét, hogy a mell- és a vállizma kidudorodjon kissé. A másik kezében az inge van, pontosabban egy ujja játssza a kampó szerepét, míg a konkrét ruhadarab a vállára vetve leng rossz rongy módjára.
-Lílá? Most komolyan ilyen kimondhatatlan neved van?- Most erősen hallatszott a francia akcentusa, ahogy a lány nevét ejtette. Ezzel a magyarral meggyűlik a baja. A fene a szájukat, hogy a világ harmadik legnehezebb nyelvét beszéli ez a vadlovas népség. Duma közben emeli a patáit is, halad a konyha irányába, sőt mikor megérkeztek az ajtó elé, megállítja Lillát és sztoikus nyugalommal berúgja az ajtót lábbal ofkorsz.
-Mellesleg nem megtámadtalak, hanem útban voltál. Most mit tegyek, ha nem tudtad arrébb vonszolni magad idejében. Különben is, rajtam landoltál, nem értem, mi a gáz. Puhára estél.- Megvonja a vállát, aztán beperdül az ajtón a manók meg egyenest ellepik őket startból.
-Oké, a mosókonyhás részleg ide jöjjön.- Nemsokára már passzolja is az ingét egy manó apró kezébe és még kettő ácsorog Lilla előtt is tündöklő szemekkel, hogy mikor kaphatják meg végre a koszos göncöket kipucolásra?
-Na ne állj már ott, mint egy faszent. Kell kávé, meg kaja?- Ugyanis mire Lilla átadta, vagy nem adta át a holmiját a manóknak, ő már tökéletesen kulturáltan tömi a fejét egy pulykahúsos szendviccsel, a másik kezében pedig egy bögre kávé virít, ha szöszi mindenképp analizálni akarja a tartalmát.
-Honnan jöttél?- Ha már itt vannak, még egy kis bájcsevej is belefér a keretekbe.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=194250#post194250][b]Mihael Gérard Saint-Venant - 2013.11.04. 16:17[/b][/url]

Nem egy könnyű menetet zavarnak le; csak úgy dübörög a ki nem mondott anyázás köztük, főleg az ő részéről, miközben a ruhák csúfos leganézást szenvedtek el az imént. Közel jár hozzá, hogy belerúgjon a kneazle-be, a gazdáját meg felkenje a falra, de Uff bá' mantrás-tantrás-tátrás.... oké, simán Uff meggyőzőereje, ami a pálcát és a bájitalos készletet jelenti, elég nagy hatással vannak rá és a gyilkolási ösztönére ahhoz, hogy ne szabaduljon el és kezdje kivégezni a szöszkét meg az állatát helyben.
Már éppen lépne lefelé a csibe, mikor utánaszól és normálisabb üzemmódra kapcsol... ezzel párhuzamosan meg vetkőzni kezd. Nincs hőhullám se Berlinben se a bejárati csarnokban, se rajta, csak éppen nem akar krémes felsőben járkálni, hogy aztán rákérdezzenek, hol hagyta a pasiját. Náh, ő straight, ha meg összefüggésbe hoznák a saját táborával, valakinek eltörné az állkapcsát, akár fiú, akár lány a bűnös.
A meglepetés nyomait még éppen ki tudja venni a mellé felzárkózó lány arcáról és ez jól megvigyorogtatja éppenséggel. Talán szándékosan (sőt tuti) teszi zsebre úgy a lány oldalán levő kezét, hogy a mell- és a vállizma kidudorodjon kissé. A másik kezében az inge van, pontosabban egy ujja játssza a kampó szerepét, míg a konkrét ruhadarab a vállára vetve leng rossz rongy módjára.
-Lílá? Most komolyan ilyen kimondhatatlan neved van?- Most erősen hallatszott a francia akcentusa, ahogy a lány nevét ejtette. Ezzel a magyarral meggyűlik a baja. A fene a szájukat, hogy a világ harmadik legnehezebb nyelvét beszéli ez a vadlovas népség. Duma közben emeli a patáit is, halad a konyha irányába, sőt mikor megérkeztek az ajtó elé, megállítja Lillát és sztoikus nyugalommal berúgja az ajtót lábbal ofkorsz.
-Mellesleg nem megtámadtalak, hanem útban voltál. Most mit tegyek, ha nem tudtad arrébb vonszolni magad idejében. Különben is, rajtam landoltál, nem értem, mi a gáz. Puhára estél.- Megvonja a vállát, aztán beperdül az ajtón a manók meg egyenest ellepik őket startból.
-Oké, a mosókonyhás részleg ide jöjjön.- Nemsokára már passzolja is az ingét egy manó apró kezébe és még kettő ácsorog Lilla előtt is tündöklő szemekkel, hogy mikor kaphatják meg végre a koszos göncöket kipucolásra?
-Na ne állj már ott, mint egy faszent. Kell kávé, meg kaja?- Ugyanis mire Lilla átadta, vagy nem adta át a holmiját a manóknak, ő már tökéletesen kulturáltan tömi a fejét egy pulykahúsos szendviccsel, a másik kezében pedig egy bögre kávé virít, ha szöszi mindenképp analizálni akarja a tartalmát.
-Honnan jöttél?- Ha már itt vannak, még egy kis bájcsevej is belefér a keretekbe.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=194284#post194284][b]Schlett E. Lilla - 2013.11.04. 18:09[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=201840#post201840][b]Mihael Gérard Saint-Venant - 2013.11.19. 13:55[/b][/url]

Társaságnak sem őt szokták hívni az átlagos körökben. Sokkal inkább a hozzá hasonló, szélsőséges emberek kedvelik az odasózós természetét, a (sokszor) undorító beszólásait, de nőkkel szemben azért visszafogja magát. Most is a morgós, hülye kezdés után viszonylag konszolidált üzemmódba vált át, sőt még a felsőjét is ledobja a zimankós idő ellenére. Szükséges a pólónak egy mosás, be kell szerezzen egy új adag sütit Michelle-nek és eközben belefér, hogy a frissen jött gólyával is tovább ossza az észt most már nyugodtabb hangnemben. Végül is az ő hibája volt az ütközés, de ezt a világért sem ismerné be, maradjunk ennyiben.
Az út a konyhába rövid, de ennyi idő alatt is jut ideje kommentálni, mennyire kimondhatatlan egy magyar neve van ennek a hazainak is. A Mihael például teljesen rendben van, sőt a Michelle is, de hogy Lílá? Vagy Lilla? Vagy mi a frászkarika... Hát na, elég hülyén tudja kimondani. Mintha sokkal erőteljesebben nyomnák a betűket ezek a magyarok. Nincs bennük semmi dallamérzék, nem úgy a franciákban.
-Na ne idegelj, ezeket megjegyezni sem lehet. Komolyan, facsart neveitek vannak. De jó, a Lílá még egészen kimondható, valóban. – Jobb, mintha mondjuk... Erzsébetnek nevezték volna el a szülők a szőkét. Hát azt tuti biztos, képtelen volna kimondani magyarul, csak franciásan állna rá a szája. Időközben belöki a konyha ajtaját is némi riadalmat okozva a manók körében ezzel, de hamar napirendre térnek a dolog felett, és ők is beljebb nyomulnak.
-Csakis.- Jegyzi meg vigyorogva és egy vállvonással, miközben odaadja az egyik manónak a felsőjét a megfelelő instrukciókkal: magyarul holnapra erre szüksége lenne a gólyalakban reggeli szállítmányként. A manó lelkesen csattogtatja a fülét és hamar elhúz a dolgára, ő meg, némi félmosollyal nyugtázza, hogy Lilla teljesen a közelébe sodródott, mintha félne a manóktól.
-Nem bántanak. A kopogószellemtől és a bentlakó kísértetektől inkább tarts. Főleg a rellonostól. –Jegyzi meg amolyan alapinfóként. Ha meg már van ingyen kaja, nem vacillál sokat és beleharap a pulykás szendvicsbe, közben meg leveti magát az asztal mellé a szomszédos székeket még épen hagyva, ha netán szöszinek van bátorsága leülni mellé, megtehesse. Ahogy elnézi, ez tényleg be fog következni, mert a manók újbóli megjelenésére ismét kicsinyre csökken a távolság kettejük között. Őt nem zavarja a dolog, de Lillának kell majd hozzászokni, hogy ezek a mini lények itt futkorásznak naphosszat és főznek-mosnak-sütnek-takarítanak rájuk, persze rendes bérért. Úgy hallotta, az itteni manók szerződésesen vannak itt.
-Honnan tudhatod? Lehet, hogy egy zseni vagyok Magyarország földrajzából, csak nem kötöm a pisze orrodra.- Megvonja a vállát sztoikus nyugalommal erre a feltételezésre, bár azt tegyük hozzá, hogy még ha meg is kapja a kívánt információt, tényleg nem tud mit csinálni vele, mert fogalma sincs, mi hol van Magyarországon. A kérdést persze visszakapja, meg sem lepődik rajta, úgy hogy inkább a kávéja után nyúl és teljes testével Lilla felé fordul. Bal csuklóján mellesleg kirajzolódik egy gótikus kereszt tetoválás, amit az anyja még meg is szenteltetett neki, mielőtt eljött Magyarországra.
-Franciák vagyunk, ahogy azt már mondtam. Toulouse-ról hallottál? Mondjuk a báró festőről, aki a Moulin Rouge első plakátját tervezte? Mna, a hasonnevű városból jöttünk.- És eredetileg mindketten a Beauxbatons diákjai voltak, csak nem ragadtak meg ott két, illetve három évnél tovább Michelle esetében. Egyikük sem bánta meg eddig, hogy elhagyták a francia tanulmányi osztályt, azt már persze sokkal jobban, hogy távol vannak a családjuktól. Legalábbis ő hiányolja a nővéreit, talán még a szülőket is, de Mich ezzel biztos másképp van. Neki nagyobb gondjai voltak mindig is főleg az anyjukkal. Carla erősen korlátozta a nővérét szinte mindenben és most is ezt tenné, ha nem léptek volna meg az anyai szigor elől.