Amanda Meggie Philips
INAKTÍV
Pillangó ~ || Királylány ~
RPG hsz: 232
Összes hsz: 7402
|
Halloween-i móka  Amanda mit ad isten már megint egyedül kóricál, ilyen sötétben odakint. Cica jelmeze sem az a hű de félelmetes, mindenkit elriasztó, kicsit mit ne mondjak prédának érzi magát inkább mint vadásznak. Viszont, ez sem veszi el a kedvét a halloweeni kincsvadászattól, nem régiben hallotta, hogy a temetőben érdekes játékok zajlanak, úgy gondolta ebben részt is kell vennie. Végig szánkázva a folyosókon, kiérve a kastélyból elindul a falu felé. Nem sok idő múlva hangokat is hall, hiszen mások már bele is vetették magukat a mókázásba. Nagy kedvel és vidámsággal, mosolyogva megy keresendő ládikája számáért, majd keresésre indul. Egy homokozó lapátka, és a kicsi kacsói kíséretében, nem volt igazán tudatában valószínűleg, mire is vállalkozott. Amolyan női megérzés szerint elindul egyik irányba, és no lám, el is találta a helyet, neki is kezd a kiásásnak. Mire a ládikát eléri már minden tiszta föld körülötte, ő még annyira azért nem, de ne kiabáljuk el. Ezután jön még csak a java, alig várja, hogy kiderüljön, mit rejt a ládika, de előbb ki kell onnan szedni, leguggol, majd elkezdi kifelé húzni. Amekkora szerencsétlenség, fenékre huppan és egy jó ízűt nevet magán. Feltápászkodik és letérdel a ládához, amit nagy nehézségek árán kaparintott meg. ~Na, végre, ez is megvan, lássuk, mit rejtesz…~Miközben magában sok mindent végigfuttat, kinyílik a láda. Kisegerek futnak ki belőle, és kezdenek el menekülni a lány elől. Lássuk be, elég vicces történet, hogy a Macskánk dobozában, csoki helyett egerek vannak. ~Jó a sors humora, tudom értékelni.~ Nevet magában, majd az egérre nézve megszólal. - Te se így képzelted a halloweent, igaz kis pajti?Ezután, mint egy macska – egér játékként próbálja összeszedni őket. Nagy nehézségek árán, de sikerrel, visszateszi őket, a csoki papírok közé a dobozba, és elindul a következő feladat felé. A következő feladat, már egy szellemi torna. Kap egy pergament, mellyen halloween ünnepével kapcsolatos feladatokat talál, félrevonulva kezd el elmélkedni rajta, és kitölteni. Körbenézve látja a megjelent emberek lelkesedését, ami igazán jól néz ki. A feladatot mondatról, mondatra pontosan igyekszik megoldani, majd leadni. Kétszer- háromszor is visszaellenőrzi. Majd megindul Amira felé, akinek átnyújtja a megoldott feladatot. Ezzel már úgy érzi bemelegített az igazi nehéz feladatokra.
|
|
|
|
|
Amanda Meggie Philips
INAKTÍV
Pillangó ~ || Királylány ~
RPG hsz: 232
Összes hsz: 7402
|
Halloween-i mókaAlexocska Cuncimókus Bonnie temetőben való bolyongását éppen azzal szakítja meg, hogy elindul felfedezni merre is van a bál. A helyszín a réten elhelyezkedő töksátor, de további tudomása egyelőre nincs a helyről. Elképzelései éppenséggel akadnak a cicajelmezbe bújt szépségnek. Elindul a sötétségben, és körbe-körbe tekintget. Először csak fényeket lát, amik elég halványan pislákolnak még csak. Közeledve már kiveszi a félelmetesebbnél félelmetesebb töklámpásokat is, további fényt ad még a hold csodás fénye, elmereng pillanatokra a holdba bámulva, majd ténylegesen a sátor bejárata felé veszi az irányt. Két bejárati lehetőséget lát meg, az egyik egy pókhálós még a másik egy hóhérszobros ajtó. Valami áldozat vagy adomány féle szükségeltetik működéséhez. Nem tétlenkedve egy zacskó cukorkát helyez, el majd belépést nyerve a sátor belsejébe veszi az irányt. Belül a dekoráció igazán halloween-i és borzongató. Pókhálós lampionok, és faragott töklámpások, minden a halloween színeiben pompázva. célállomásának az italos részleget jelöli ki, odafelé menet valami kisebb bukkanóban megbotlik, és majdnem hasra esik. ~Nagyon ügye vagy! Ess hasra…~ Mérgelődik magában majd egy pohár eperlevet önt magának, ami vörös mintha vért inna. Kortyolgatva körbesétál, a jelenlévőket figyeli, majd a bent zajló eseményeket. Kellemes báli hangulat, félelmetes öltözékű emberekkel. Egy kis időre megállt a zene, és az estével, kapcsolatos információkkal lett gazdagabb. A zene újraindítását követően, a gondolataiba volt temetve. ~Nem hinném, hogy egyedül szenvedek ezzel a ruhával, főleg így látva a többieket, mindenki jelmezesen jól érzi magát, én vagyok egyedül, aki folyton beakad valamibe, bennragad valahol..~ Éppen folytatná, mikor hirtelen élesebb zeneváltás következik be, nekiütközik az asztalnak és leönti magát. -Gratulálok..te..te..áá – pirít magára majd a háta mögé nem figyelve kezdi letörölgetni magát.
|
|
|
|
|
Amanda Meggie Philips
INAKTÍV
Pillangó ~ || Királylány ~
RPG hsz: 232
Összes hsz: 7402
|
Halloween-i mókaCuncimókus A buli szépen zajlik, zenével mindennel együtt, Bonnie pedig éppen ott bosszankodik magában, mekkora egy rakás szerencsétlenség. Mindenki jól érzi magát, igazán hangulatos az egész. Jelmeze még mindig nem nyerte el úgy igazán tetszését, mégis azért már egészen jó barátságot ápol vele. Érzékeli a mozgást maga körül, hogy az ételeknél meg az italoknál találni embereket, de éppen nem arra figyel, sokkal inkább ruháját takarítja, nem, nem szereti elsőre a könnyű utat választani, minek varázsolna? Inkább szenved vele. Makacssága határtalan ezt tapasztalhatjuk. ~Drága édes istenem akkora egy szerencsétlenség vagyok, hogy nem kell nekem átmenni létra alatt, nem kell, hogy átmenjen előttem a fekete macska, még csak az sem kell hogy Péntek 13 legyen. Egyszerűen nagyszerű mit össze nem tudok hozni, de most komolyan, van nálam szerencsétlenebb ember? Kétlem, nagyon kétlem.~Gondolkodik magában, de elég érdekes és egyben ronda látvány is lehet, ahogy magát szidva idegeskedik az asztal mellett, aminek nekiment. Közeledést hall a háta mögül, de elsőre nem igazán koncentrál, arra vajon ki jön és miért. Ekkor megszólítják, nem mondhatni, hogy jó passzban van, meg sem fordul csak háttal tovább dörzsölve ruháját reagál. -Nagyon viccesek vagyunk ma!Mondja, majd azért egy alig láthat, mosolyt elenged a „Tizenhármas” megnevezésre. Eközben egyszer csak hallja a mormolást maga mögül, és felszívódik ruhájáról az üdítő. Akkor megint hozzá szólnak erre már készül megfordulni, és szólni, mosolyog, de pont sikerül beleakadnia szegény fiúba és a kerekesszékébe. -Hogy az a… Kezdené, aztán csak nem káromkodik, nem szokása, inkább az eddigi hang tulajdonosát veszi szemügyre. Igazán félelmetesen néz ki a fiú, ezzel a fantasztikusan kitalált jelmezzel. -Ne haragudj, nem akarok rád esni, valahogy ez nem a „Tizenhármas” napja.Nevet fel miközben kis idézőjeleket mutogat ujjaival és kissé hátrébb lép, mielőtt, tényleg átesik valamin. -Tetszik a jelmezed! – mondja egy kacsintással.
|
|
|
|
|
Amanda Meggie Philips
INAKTÍV
Pillangó ~ || Királylány ~
RPG hsz: 232
Összes hsz: 7402
|
Halloween-i mókaCuncimókus Miután a szerencsétlen eset történik, a zombi jelmezes fiú segítségével sikerül kiszabadítani beakadt ruháját. Véletlenül sem akar másban kárt tenni, épp elég önveszélyes, a közveszélyes jelzőt nem szeretné kiérdemelni. Nem haragszik rá új ismerőse ez szavaiból is hamar kiderül. Egy mosolyt küld felé a kedves felajánlásra. -Vigyázz mert még szavadon foglak!Mondja nevetve, közben ügyelve, hogy hátra lépve ne történjen semmi baleset. Bár ebben már tényleg csak reménykedni tud, hiszen a szerencsének nem éppen a kegyeltje mostanában. Ez a balszerencsehullám reményei szerint azért egyszer megszakad majd, de addig sem akar semmi maradandó rosszat összehozni. Nem ismer még egy hozzá hasonló ennyire bénázó embert, nővére is mindig csak röhög azon, amiket művel, eset ő már le fáról, csúszott bele medencébe, igazából nem tudni mi nem történt még meg vele. A fiú poénjára azért nevet egyet. -Nem, valóban nem az.~Bár lehet azzal jobban jártam volna, de ki tudja. ~El is indul a kerekesszékes srác az üdítős pulthoz, hogy igyon valamit, a lány mellett elmenve. -Igyekszem Cuncimókus!~Azért nem semmi, hogy még ilyenkor is képes vagyok rá, hogy előhúzzam a becézési képességeim. Sokszor mondják, hogy borzalmasak, de ez most igazán kikívánkozott. Nem hinném, hogy bántaná a dolog, a nevét még úgy sem tudom.~Vigyorog rá, majd még mielőtt tovább menne feltérképezni a helyet még utána, szól. -Remélem még összefutunk!Mondja, bár a nevére nem derült fény, így csak még izgalmasabb lesz, vajon felismerik e egymást később. Magában mosolyogva lépdel el az asztaltól. ~ Tizenhármas..~
|
|
|
|
|
Amanda Meggie Philips
INAKTÍV
Pillangó ~ || Királylány ~
RPG hsz: 232
Összes hsz: 7402
|
LorelaiAz egész napos tanulás, pakolászás és gondolkodás után idejét érezte Bonnie, hogy túlessen a szokásos edzőgyakorlatán illetve az esti futásán a kastély körüli részen. Igazából imád ilyenkor kicsit kimozdulni és csak futni, futni, és futni. Van ideje elmerengeni, összeszedni gondolatait, és kicsit lelket önteni saját magába. ~10 éves korom óta elképzeléseim voltak milyen lesz egyszer teljesen egyedül önállóan rendezni az életem, most, hogy tényleg nem tudtam senkire támaszkodni, úgy isten igazából, rájöttem, hogy sokkal többet tudok segíteni magamon, mint azt valaha gondoltam. Mondjuk, igaza van, Angelinának abban, hogy ennek nem kellene így lennie. De amíg ez a bizalmatlankodás, a megfelelési kényszer és az óvatosság dolgozik bennem, úgy sem valószínű, hogy olyan partnerem lelem, akire támaszkodhatok.~ Itt egy picit elmosolyodik, megáll, kifújja magát és az utolsó etapnak is nekilendül. Határozottan, nem lazsálva, teljes elszántsággal. ~Persze nem biztos, hogy nem ismerem már esetleg, azt, aki ebben segíthet. Nehéz lesz újra bízni, de azért én már látom a fényt az alagút végén.~Még akkor is élvezi az egészet, mikor tudja, és érzékeli, hogy igen is közeli már nagyon az a hideg és zord tél, hiszen egyre csípősebb szél fúj, és a levegő nagyon lehűlt, ennek ellenére szokásos edzőruhájában fut, csak egy kabátkával van rajta több. Eléggé magába feledkezve ismétli a köröket egymás után, és indul el lassabb kocogással a kastély felé, kissé elkésett, ugyanis általában időben vissza szokott érni, de ma kicsit úgy érezte, hogy faraghat a lefaragnivalón ezért elmerte nyújtani az esti programot. Ha már késik legalább ne sokat, általában ez a felállás az, aminek érvényesülnie kellene, de szinte sose történik így. Be kell vallani, azért nem az a pontos fajta. Pontosan ezért is történik meg az, aminek nem szabadott volna, minél gyorsabb és rövidebb utat keres magának, ezért gondolkodás nélkül indul neki egy régi folyosónak kinéző úton, természetesen jó kedvel, bár már inkább csak sétálva. Feltűnően sok energiája van, amit le kéne még vezetnie valamin, kivételesen nem is fáradt el úgy ahogy szokott, szüksége volt a plusz órákra, majd beszél Yarral, hátha szívesen csatlakozna, akkor legalább nem kellene egyedül mászkálnia ilyenkor. Sorra látja a falon a portrékat, az egyiken el is mereng egy pillanatig, eléggé érdekes ábrázolása, annak, ahogy éppen egy gyümölcsösben bújócskázik egy kislány. Kedvet is kap tőle, bár nincs társasága. Ideje sincs ezen gondolkodni, hiszen mire belekezdene, mintha lépteket hallana valahonnan a közelből. folyosó kezdeteket vesz maga előtt észre, és döntés előtt áll, elindul jobbra, majd balra kanyarodik, ekkor halja meg amint valaki vélhetően felé kiáltott. Elmosolyodik, majd egy kisebbet mormog, nem kiált, de kissé nevetős hangon, aranyosan és azért halhatóan. -A bújócska elkezdődött.Ezzel megszaporázva lépteit, ám próbálkozik minél halkabban tenni ezt, egy két kanyaron túl egy kis résnél bújik, elvárva merre indul keresője, épp úgy helyezkedik, hogy észrevenni elsőre ne lehessen, arról nem beszélve, hogy talán akkora szerencséje sincs a bújónak ( ), hogy eltalálja, melyik úton jöjjön felé.
|
|
|
|
|
Amanda Meggie Philips
INAKTÍV
Pillangó ~ || Királylány ~
RPG hsz: 232
Összes hsz: 7402
|
LorelaiKellően halkan, és óvatosan mozog mindig. Azért ez most kicsit más mint a gyerekkori játszadozások, ez sokkal kiélezettebb, és sokkal kiszámíthatatlanabb. Nem tudni ki az ellenfél, és nem tudni mit fog tenni, de így is egy lépéssel előtte kell járni, az a gonoszkodós vigyor megjelenik és már végig is gondolja mik a lehetőségei. Ekkor hallja elhangzani a varázslatot. Fekete füst kezd terjengeni, erre elvigyorodik, és eszébe jutnak régi mesterei Németországból, akik sok dolgot tanítottak neki. Leguggol, ugyanis a füst felfelé száll, lent sokkal jobbak a látási viszonyok, így próbál tájékozódni, hamar kifigyel egy balra is és jobbra is kanyarodó részt. Óvatosan, hangtalanul, törpejárásban elindul arra. Figyel minden irányba. Egyszer csak egy fénypontot pillant meg, itt már tudja, hogy közel az ellenfél. Nagy mosollyal megszaporázza mozgását, szép áramvonalasan csusszan előrefelé figyelve, hogy észre ne vegyék, még nem hibázott eddig, de semmi sem kizárt. Mondjuk a füst inkább előnyére vált, hiszen a másik fél se lát sokat. 2-3 jobb-bal kanyar után máris egy még kevésbé füstös szakaszon találja magát, kissé bolyongva, de hosszabb távot megtéve elér egy körforgalom szerűséghez, kicsit ismerős neki, nem nagy ez a hely így lehet már előbb is látta, csak akkor gyorsan haladt. Ekkor a fényt távolodni látja, tudja mögé került, nem fog hátulról támadni, de így figyelheti az illető mozgását, egy félreeső sarokból, nem látható ismét, és nem is támadható igazán, mert elég távol van. ~Azért most már nem sürgős annyira felérni, ha már itt van egy kis izgalom. Minden napra egy mese című könyvet úgy is kinőttem, így muszáj valami új esti altató után nézni, vegyük pluszedzésnek.~Még gondolkodik, szemeit egy pillanatra se veszi le az üldözőről, talán ha kicsit jobban megnézi kivehető, hogy egy lányról van szó, abból a hangnemből ítélve prefektus féle lehet, nem ismerős neki, így valószínűleg nem a rellonosok közül való, idősebb is lehet. De ez mind nem olyan fontos, nem egy bátortalan lélek, és ha egyszer valakivel incselkedik, akkor azt végig viszi. Nem feldühíteni akarja inkább csak egy kis „játékra bírni a bújót, de láthatóan belement. Kicsit olyan érzése van Bonnienak, hogy nincs is ez annyira ellenére, mint az mutatkozott első mondatából.
|
|
|
|
|
Amanda Meggie Philips
INAKTÍV
Pillangó ~ || Királylány ~
RPG hsz: 232
Összes hsz: 7402
|
DerikNov. 21 esteBonnie reggel alig bírt kimászni az ágyból, még arra is nehezen vette rá magát, hogy felöltözzön. Kissé kimerült. Még nem rázódott vissza teljes mértékben az itteni dolgokba, el volt szokva a folyamatos tanóráktól, szorgalmizásoktól, na meg, ha igazán őszinték akarunk lenni, akkor a társasági élettől is. Gyorsan kikapkodott a szekrényből pár ruhadarabot, felöltözött és megigazította a frizuráját, ami kibontva maradt. A tükörben nézegetve magát megfordult a fejében, hogy hajszínét ismét a szőkévé tegye. Itt így élte le fél életét, Alexa és ő a két szőke dili bogyó, igen, azok voltak a boldog évek. ~ Nem is tudom, annyira megszoktam már mind a kettőt, de valahogy mégis más így is meg úgy is. Talán… mondjuk nem biztos, sőt lehet nem is, na de lehet, hogy az a szőke mégis csak jó volt. Bár ki tudja, lehet meg tudnék lepni ár embert, arról nem beszélve, hogy ez a meglepetés lehet jó is meg rossz is… Mondjuk így is úgy is csinos. ~ Jegyzi meg magára kacsintva a tükörben, ad az egójának azért. Elmereng azon a dilemmán, hogy a szőke vagy a barna, de nem nagyon van ideje ezen, felkapja holmiját, és a szobát kissé rendetlenül magára hagyva nekiindul a napnak. Elkésett előbb a reggeliről, majd az órákról, de ennek a szerencsétlenségnek már majdnem vége, és a Nap is lement, már a Hold az, ami irányítja az eget. A kastély falai között ballag a lányka, egy két diákot lát lézengeni, de senki ismerős arcot. Úgy dönt, egy kis pihenés sosem árt, ezért keres egy nyugalmas helyet, ahol szépen elüldögélhet. Célállomásául a holdfénnyel bejárt, kissé hűvös, mégis kellemes Erkélyt választja. Mikor kilép, és a faborításon ellépdel egy fotelig, amiről tökéletesen belátni a falu utcáját, nem igazán figyel a szeme elé. Sikerül beletérdelni egy kicsit az asztalba és egy hangosabb felkiáltás sikeredik ebből a helyzetből. -A francba! Nem tudsz vigyázni!Szemrehányást tesz magának, majd leül, egy kicsit dörzsölgeti a fájó pontot, majd lábait felhúzva elhelyezkedik a fotelban. Nem igazán az ő napja ez, de szokták mondani, hogy minden rosszban van valami jó, majd most meglátjuk valóban így van e. Az elmúlt napok nem alakultak rosszul, mondjuk Yarival sem találkozott a napokban, a meccs utáni sétájuk óta. Mosolyogva agyal tovább a már megbeszélt találkájukon. Igazából nem tudja eldönteni, hogy most milyen állapotban is van. Valahol megrekedt az egyedülálló és a kapcsolatban között. Kicsit olyan nem hivatalos a dolog, szépen komótosan haladnak, ami nem rossz. Építik a bizalmat és az összhangot, bár utóbbi már elsőre megvolt. Elolvasta azóta az új Edictumot is, amin jót mosolygott, főleg a Pletykarovaton. A régi időkben se volt könnyű titokban tartani a magánügyeket, de most. Nem adott ezekre soha. De naiv és hiszékeny sem szeretne lenni, mint amilyen volt Johnathan mellett. Túl sokáig volt beletörődő, túl sokáig várt. Túl nagyot csalódott, pedig már ott voltak a küszöbén a közös életnek… ~ Utálom a HA szót, de ennek ellenére, ha okosabb lettem volna, ha törődtem volna magammal is, ha nem vakulok el, ha nem hagyom magam befolyásolni, ha hallgatok a barátaimra, ha a tanulásra koncentrálok inkább…~Gondolatait hamar elhessegeti, és inkább táskájából előveszi a már megkezdett szorgalmit, és azon dolgozik tovább. Néha felnéz a kilátás miatt, ami magával ragadja. Ruha
|
|
|
|
|
Amanda Meggie Philips
INAKTÍV
Pillangó ~ || Királylány ~
RPG hsz: 232
Összes hsz: 7402
|
DerikNov. 21 esteElmélyült a tanulás rejtelmeibe és gondolataiba, mikor is lépéseket hall még bentről, majd egyre közeledően hozzá, az erkélyről. Elsőre fel sem tekintett, na, nem azért, mert undokoskodni szeretne, csak mert utálja félbehagyni a mondatait. Jó, persze, ez is csak abból fakad, hogy így képes elfelejteni a mondat végét és kezdheti elölről. Na de egész gyorsan reagálna, ám a fiú időt sem hagyva, már közli is, hogy inkább csendben ellesz mellette, na ez az, amit drága Bonnie mellett nem igazán lehet megtenni. -Szia! Nem zavarsz egyáltalán, éppen befejeztem mára a lemaradásaim behozását.Hadarja el gyorsan, míg elpakolja a holmiját. Majd azért egy kisebb felnevetéssel veszi tudomásul, hogy a kedves rellonos, mivel ezt már kiszúrta a viseletből, csendben, senkit sem zavartatva ül le. -Nem találkoztam még olyan emberrel, aki mellettem csendben maradt volna!Közben felé fordul, és jól szemügyre veszi, nem ismerős neki, pedig nem tűnik elsősnek, bár megesik néha, hogy csal az ember szeme. Eszmefuttatása közepette van éppen. ~ Nem rég még azon fáradoztam ne legyen olyan ember, akit nem ismerek, erre mostanában a meglepetés erejével egyre többen vannak. Eléggé meglepő az is, hogy nem jött egyből a bunkó stílusban, ahogy az rellonoshoz méltó, pedig magamból kiindulva, ismeretlenekkel, nem vagyok az a hú de kedves kislány. Bár háztársaimat tiszteletben tartom...~Összehúzza felsőjét, mert egyre hűvösebb az idő, a napokban már egyre közelebbinek érzi a telet, az időjárás is már erre mutat előre. Az időjárás megtekintése után mikor visszapillant az új társaságára, arra eszmél, hogy azt sem tudja, hogy szólítsa. Persze még ő sem mutatkozott be. -Egyébként örvendek, Amanda Meggie Bonnie Philips, rellon. Nem kell megijedni a nevemtől, a családom kissé felruházott velük. - Nevet egyet, majd folytatja is. – Szólíts Bonnienak nyugodtan, és téged, hogy hívnak? Hányadik évfolyammal büszkélkedhetsz Rellonosként? Tekint a címerre a taláron, ez az a kiegészítő, amit reggel szintén elfelejtett, de ez már meg sem lepi őt. A táskájában lapul egy kis termosz meg poharak, előveszi a forró italt, majd a fiúra tekint egy mosollyal. -Teát? – mutatja fel, és szinte meg sem várva a választ, elkezdi tölteni és folytatja. – Hogy kerülsz ide? Te is kicsit lazítani jöttél, vagy esetleg vársz valakit?Érdeklődik, miközben már kortyolja is óvatosan az italt, figyeli a kilátást és ez már megint gondolkodásba viszi, mostanában túl sokat agyal a dolgokon, majd tennie kell ez ellen is. Most épp sorra veszi magában a dolgokat. ~ Tudom, hogy valami elfelejtettem, de egyelőre ötletem sincsen, hogy mit. Könyvek, szorgalmi, tanórák letudva… Mégis valami hiányzik, tudom, hogy elfelejtettem, csak azt nem, mit. ~
|
|
|
|
|
Amanda Meggie Philips
INAKTÍV
Pillangó ~ || Királylány ~
RPG hsz: 232
Összes hsz: 7402
|
YarcsimA hétvége utáni fáradtságtól alig bírt kikelni reggel az ágyból. Meglátogatta a faluban őt egyik barátja, ide utazott 2 napra. Elhozta neki, amiket még otthon felejtett, amiért nagyon hálás volt neki. Nagyon jól érezte magát Bonnie, de már Hétfő van, és ideje az iskolai tanulmányokra koncentrálni. Nagy nehezen kimászik az ágyából, majd a fürdőszobában rendbe szedi magát. Felöltözik, majd a tükör előtt fésülködik, mikor mosolyogva tekint magára. Már azon jár a buksija, milyen jó lesz a mai napja. Mikor végzett felkapja táskáját, majd mielőtt elindul mai óráira, még egy levelet megír. Nem másnak, mint Yaristának. A levélben egyelőre csak annyit írt le, hogy ma délután nagyon várja őt a Czukorvarázs Cukrászdában, és mivel szeretné, őt meglepni csak meghívja, nem írja alá. Reméli azért, hogy a drágaság így is eljön, na meg persze, hogy örül majd neki. Elküldi egy bagollyal a levelet, majd nekiindul a napnak, a 3. óra tájékán, már majd kiesik a padból, úgy fel van pörögve. Ha már a meglepetéseknél tartunk, az egyik éppenséggel igen csak szemmel látható, alig van itt pár hete ismét, de megint elkapta a szőke láz. Olyan értelemben legalább is, hogy ismét szőke lett. Meglátjuk, ehhez mit szól majd a nagyérdemű, de ami biztos eddig az órákon nem aratott negatív sikert, sőt voltak dicséretek. Mikor már majdnem vége a délelőttnek, és délután lesz, felszalad a szobájába és szépen csinosan felöltözik, elsősorban azért, mert még Yarcsi előtt találkozik az egyik leendő csapattársával, akivel együtt fog edzeni. Nem akar rossz benyomást tenni rá, meg aztán, tulajdonképpen egy randira is készül, adjuk meg a módját. A mai napra mostanra, így délután 4-re végzett is, elindul hát a cukrászda felé. szép lassan ballag arra, majd mikor már elérte, belép az ajtón. Bentről kellemes illatok terjengnek. Ami szem-szájnak ingere minden megtalálható egy pulton, és ahogy rájuk néz az ember, már szinte csorgatná a nyálát. Bonnie mosolyogva elindul hátra egy sarok felé, ahol leül szépen, leveszi kabátját, keresztbe veti lábait majd a megérkező pincérre néz. -Üdvözöllek! Parancsolj, hozhatok valamit?Kérdi tőle a pincér lány, majd kedves mosollyal várja a rendelést, ami egyelőre még nem lesz, még nem tudna dönteni, annyi mindent látott hirtelen. -Szép napot! Köszönöm még nem.Illedelmesen biccent, majd elveszi az étlapot, és böngészni kezdi. Közben a bejáratnak háttal ül, de egy közeli üvegben pont látja a belépők visszatükröződését. Kicsit előbb ért ide, de már nagyon várja Yar megérkezését. Nagy mosollyal az arcán kissé elmerengve üldögél. ~Kíváncsi leszek nagyon egyrészről rájött-e, hogy én várom, aztán meg arra mit fog szólni hozzám, végül pedig, hogy akkor elkísér-e majd... de ez ki fog derülni, már csak idő kérdése.~Az első benyomás mindig fontos volt neki, de most mindezt félretéve próbálja Yarit nézni. Szeretné megismerni rendesen, nem a pletykákból, nem abból, hogy mit tett vagy csinált eddig. Sokkal inkább most milyen, mit tesz, és hogyan, na meg hogyan érez. Meggie részéről már elindult valami úgy érzi, megkedvelte őt, másként valószínűleg itt sem lenne, és nem is törné magát. De most nagyon vár. Ruha
|
|
|
|
|
Amanda Meggie Philips
INAKTÍV
Pillangó ~ || Királylány ~
RPG hsz: 232
Összes hsz: 7402
|
DerikNov. 21 este~Hogy a villámba… Ezt, hogy sikerült elfelejteni~Csapná magát homlokon, de most társasága miatt, inkább csak magában szitkozódik, majd figyelemmel kíséri, mit is mondd neki Derik. Közben kortyolgatja a forró italát, illetve az új ismerőse is elfogadja és iszik vele. de még előtte próbálkozni akar, hogy csöndbe tud-e maradni. Nevet egyet ezen, majd csak ennyit mondd. -Próbálkozni szabad, csak a sikeressége a megkérdőjelezhető.Mondja a rellonosnak, majd hallgatja tovább, amint bemutatkozik, és mesél is kicsit magáról, mikor rátér arra, hogy játékos, végigméri őt, majd egy mosollyal az arcán, el is mondja micsoda egy idióta. -Ne haragudj, milyen vak vagyok! Persze, hogy tudom ki vagy, kint is voltam a legutóbbi meccseteken, szoros volt, és szép volt a gólod is.Miközben beszél fel is idézi azt a bizonyos napot, ami nagyon kellemesen telt. Jó volt a meccs meg a társasága is. ~Yarista, igen kicsit elvette az eszem, de azért emlékszem én arra a meccsre. Mondjuk valahogy a gólok az igazán maradandóak.~ Kicsit el is bambul, közben majd folytatja immár egy kisebb vigyor félével. -Igen, ismerem az érzést. Mondjuk, úgy második nekifutásomat töltöm itt az iskolában, bár ezek szerint nem egy évfolyamra járunk, én immár Harmadikos vagyok. – a bulizós résznél vele nevet- Igen jók a bulik itt, meg a társaság is. Elkezdett magában gondolkodni a fiú vezetéknevén, elsőre fel sem tűnt neki, ez a szójáték, ami megoldható lenne, nevetgél magában, majd így szól. -Eszem ágában sincs kifigurázni, sőt egészen eddig fel sem tűnt. De azért, nem kell ölni, meg úgy sem hagynám magam egykönnyen.Ravasz tekintettel néz a fiúra, majd belekortyol a teába, és a melyik házat erősíted kérdésre ránéz és így felel. -Bár nem látszik, de természetes, hogy ilyen adottságokkal csak a Rellont erősíthetem!Végig hallgatja a napi beszámolót, majd ő is belekezd, amolyan reagálás képpen, napi történések összefoglalásának. -Én is ezért jöttem, olyan jól eső és nyugodt hely, jár a levegő és ki sem kell mennem hozzá a kastélyból. Ami meg a napot illeti, én ma minden honnan sikeresen elkéstem vagy minimum késésben voltam.Jó nem a pontosság híve, de ha van, kiért vagy miért akkor tud az lenni, de a mai nap, és a tanórák eléggé kiestek e kategóriákból.
|
|
|
|
|
Amanda Meggie Philips
INAKTÍV
Pillangó ~ || Királylány ~
RPG hsz: 232
Összes hsz: 7402
|
Yarcsim <3Alig üldögél egyedül pár pillanatot, mikor hallja az ajtót nyílni. Nem néz hátra, hanem a szembe lévő üvegben figyeli a beérkező tükörképét. Elmosolyodik. Megjött végre, itt van Yari, szívesen a nyakába ugrott volna, de úgy nincs semmi izgalom, na meg lehet kicsit sok is lett volna még. Minden esetre próbál komoly arccal várni, de azért elkerülhetetlen a mosolygás, mikor a drága megszólítja. Láthatóan leesett az álla, de pillanatok kellenek hozzá, hogy kiderüljön pozitívan vagy negatívan. Nagy csend lesz úrrá, és csak nézik egymást. Majd mikor Yar elmosolyodik, már Bonnie is felszabadultabban mer vigyorogni a meglepődésen. -Szia Yar! Igen én írtam.Mondja nevetve, majd kezeit széttárva újra felszólal miután a rellonos kinyilvánítja tetszését. -Meglepetés! – Kezd bele, közben viszonozza az ölelést. – És ez még csak a kezdet.Mondja, majd hallgatja tovább, amit mondanak neki. Megint eltüntethetetlen mosoly és boldogság ül ki az arcára. Elhelyezkedik Yarcsi, majd puszival is köszönti. -Boldog vagyok, hogy eljöttél, reménykedtem, de most már nagyon jó érzés, hogy itt vagy. – vallja be, mennyire is várta már. Akármennyire rosszul indult a napja, a hete, ez azért egy fénypont lehet. Meglátjuk. Ránéz és folytatja. -Ne is mondd, borzasztóan indult ez a nap,majdnem elaludtam a órák többségén, de már halad a jó irányba. – kacsint egyet, és mondja tovább – Látni szerettelek volna… Mondja ki, egy percre tekintetét a kviddicsesről az asztal felé irányítja, majd visszanéz rá. Közben Bonnie haját veszi szemügyre Yarcsi. Mikor összekulcsolják a kezüket, a lány gondolatai a fejében kissé zavarosan, de összeállnak, mit is akar mondani. ~Mit is…mit is ...ó, igen a Szövetség..~ Gondolkodik, hol folytassa, a fiú szemeibe tekint. Közelebb csúszik hozzá, majd mielőtt még folytatná, elé tolja az étlapot. -Válassz nekünk valami finomat. Magára a mondatra nem fektet nagy hangsúlyt, de azért miután kimondta a „nekünk” szót elmereng. ~ Mondhatok egyáltalán „mi”t, én és ő, az már mi? ... Kicsit előreszaladtam… ~Szokás szerint kicsit túlkombinálja és túlgondolja. Minden esetre mosolyog a fiúra, majd elkezd rátérni mi is az oka az ittlétüknek még. -Tudod, a múltkor beszélgettünk róla, hogy ha lesz rá lehetőség, és ha nem esik egybe az edzéseiddel, eljössz majd velem egy versenyre. – Vezeti fel a témát. – Felkeresett az otthoni edzőm, hogy a Nemzetközi Szövetségtől kaptam egy meghívót a következő nagyobb selejtezőre. Illetve ezzel a meghívóval jogosult vagyok valakit magammal vinni, mint családtagom, barátom, támaszom, ilyesmim. Szóval a sok rizsa nélkül, szeretném, ha te lennél az. Elkísérnél?Kérdezi meg, a részletekre még nem egészen rátérve, előveszi a meghívót, amin az időpont szerepel. A program terve úgy is németül van, az még nem számít. Odaadja neki, majd csillogó szemekkel várja a választ.
|
|
|
|
|
Amanda Meggie Philips
INAKTÍV
Pillangó ~ || Királylány ~
RPG hsz: 232
Összes hsz: 7402
|
Lorelai//Zárás// Türelmetlen lélek, aki szereti elsietni a dolgokat, de amikor előtör a kalandvágya és az akarata erősebb ennél, akkor indul a móka. Most is ez a helyzet, jobban akarja ezt „játszani”, mint amennyire türelmetlen szokott lenni. Pont ebből fakad óvatossága és az, hogy a hibákat kerüli. Minden megmozdulása, már túl tudatosnak is mondható. Nem nagyon tesz hirtelen cselekvési formát, nem dől be hamar a trükköknek, jó megesik, hogy nem vesz észre valamit, de mikor pörög benne az adrenalin is, akkor azért, majdnem tökéletesek az érzékszervei. Hall, tapint és lát egyszerre. Észreveszi, hogy az éppen megfigyelt személy körül sötétség lesz úrrá, és elhasal, majd egy koppanást is hall, ami lehetett a pálcája. De nem kockáztatva semmit, most még nem csap le a lehetőségre. Ekkor küldi szét a fénycsóvákat a lány. A régi időket felidézve, nosztalgia szintjére, végi gondolja merre és hogyan tud úgy mozogni, hogy abból csak neki származzon előnye, a másiknak ne, hátránya meg semmiképpen sem. Egyelőre, mivel a lány mögött van, mozgásával ellentétes irányba, kivehető, még az első fénycsóva után a mozgása, ám aztán jön a következő kettő. Mielőtt még bármi történne, mögé kerülne vagy hasonlok, elővesz pálcáját, majd nagyon halkan elsuttog egy varázslatot. -Capillux! – Figyelemelterelésnek tökéletes lesz, - nem is okozhat veszélyt, nem tud égetni,- egy olyan folyosóra irányítja, amely felé a lány tart, majd visszatér az előbbi körforgalomhoz, és az egyik kellemesebbnek tűnő úton elindul, két balra kanyar után. A szemben lévő mindkét folyosón elindít még ilyen figyelemelterelő lángot. -Capillux!Capillux! – Majd jobbra elindul, és egy alacsony, de használható átjárón keresztül, egy addig egészen bejáratlan, fénycsóva által megközelítetlen, helyen lyukad ki, ahol a fal mellett óvatosan araszol előre, majd egy beugró részbe beáll, és próbálja lekövetni magában az eseményeket, a figyelemelterelőivel egy ideig, legalábbis minimum az elsővel, ha olyan okos legalább, mint Bonnie, el lesz. Addig van idő a következő lépésen gondolkodni, kicsit a bújócska a fogócska, és a vadászat keveréke ez az egész. Vicces kis kaland, de minden esetre tetszik a szereplőnek. Amolyan zsákutca félében kötött ki elsőre, de hamar kikászálódott onnan, és visszafelé indult, bízott a vakszerencsében, de azért nem próbálkozna egyik fénnyel sem, ki tudja, nem fog ilyen pitiáner hibába esni. Óvatosan, halkan, lábujjhegyen egy búvóhelyre kerül, ahonnan, ha közeledik valaki, könnyen észreveszi. Nem kizárt, hogy most már lassan, valamilyen úton, módon elég közel lesznek egymáshoz, de a kellő óvatosság miatt, még nem fogja Amandát senki észrevenni. ~Eddig szép és jó. Élvezem én ezt, még akár a nyúl is viheti a puskát.~Vigyorodik el, majd belegondolva abba, milyen kondícióba van, főleg így edzések mellett, a futó tehetsége vitathatatlan, így ha közeli fogócskaharcra kerülne a sor, verhetetlen. Nem is kell sokat várni erre, kiszúrja őt a lány, mivel sikerült szerencsétlenül leejtenie a pálcáját és zajongania. Elkezdődik a tényleges fogócska. Amanda előnyt élvez, közelebb van egy kijárathoz. Megszaporázza, majd a Labirintust elhagyva rohamozni kezd a körlete felé. Klubhelyiségük portréja előtt kifújja magát, majd mikor belép, nevetni kezd. ~Igen, ez az én formám.~
|
|
|
|
|
Amanda Meggie Philips
INAKTÍV
Pillangó ~ || Királylány ~
RPG hsz: 232
Összes hsz: 7402
|
Yarcsim <3~Tökéletesen elég, ezzel egyet kell értenem Yarcsi.~Mosolyog továbbra is, bár hangját most nem hallatja. Megigazítja egy kicsit a ruháját, majd folytatja a gondolkodás, miközben hallgatja a szép szeműt. ~Nem, bele sem gondolok, ilyenkor azt nem szabad. De már annyira elvesztettem a fejemet a legeslegelején, hogy kár morfondíroznom is azon, vajon gyors e a tempó vagy sem. Mondjuk, ahhoz képest eddig a múltban, ilyenkor már, előrébb tartottunk rég, meg is lett az eredménye. Most meg minden szép, túl szép is, hogy igaz legyen. De nagyon is valós, és igazi, bár ha csak meg nem csíp valaki előbb utóbb, el se fogom hinni.~Miközben azon agyal, vajon van e olyan szerencséje ennek a kis szerencsétlenségnek, hogy most tényleg rátaláljon a jó útra, és azon haladjon partnere már rendel is, kihozza a pincér a gőzölgő italért indul. Forró csoki, csokis keksz, csokis süti, csoki, csoki, csoki mind ez a legnagyobb bűn, amit Bonnie el is szokott követni, de most szabad is neki. Mikor megkapja a megerősítést a tényleges szándékról, akkor nyugodtan hatalmas beleéléssel és mosollyal mondja el, mi is a helyzet. Örömmel veszi, hogy látja a drágaságon, hogy mosolyra húzódik a szája, úgy érzi, itt az a pont aminél, már nagyon jól állnak köztük a dolgok. Meg van a közös pont, az összhang, senki nem hátráltatja a másikat és örömet okoznak a másiknak. Yari elveszi a meghívót, majd válaszol a kérésre, vagy inkább kérdésre, amit hatalmas várakozással figyel a leányzó. Mikor belekezd, és igent mond, hatalmas kő esik le a szívéről, majd egy percre kivárja a mondat végét, hiszen van még esélye a fiúnak visszatáncolni, de ezt nem teszi meg, viszont egy pillanatra elhallgat, ekkor azért Bonnie szíve, ami eddig nem volt jellemző, elég hevesen dobog, mi lesz ebből. Nagyon szimpatizál a kviddicsessel, meg is kedvelte, sőt tetszik is neki. -Nem is engedném, hogy e miatt kihagyj akár csak egy megbeszélést, edzést meg főleg nem. – mondja, higgadtan majd megint hallatja a hangját, miközben a gyomrában jön az a fura érzés, olyan természetes érzés, ami olyan boldog. Leírhatatlan egyelőre. – Tényleg? Ez annyira jó!Mondja hatalmas mosollyal, majd az ölelést követően érkezik az ital. Maga elé veszi az egyiket és két keze közé fogja. Megfújja, majd belekortyol. -Imádom.Teszi a könnyelmű kijelentést mosolyogva, majd figyeli a szőkét, mit szeretne még mondani. A kérdések után, elkezd felé közeledni. Ekkor már tudja, nem is gondolkodik rajta, mi az az érzés. Tisztában van vele, hogy megint ott tart, amitől a legjobban félt, és túl tökéletesnek tartott ahhoz, hogy minden jó legyen. Viszont nincs szándékában ebből kimaradni. Ez történet még nem lefutott, még csak most íródik! Átkarolja a fiút és mosolyogva engedelmes lány módjára, hagyja magát a csóknak, na meg Yarinak. Mikor elválnak egymástól, visszahajol, egy pár pillanatig kacéran mosolyog, közben az asztalon dobol ujjaival, majd beszélni kezd. -Sok mindent szeretnék. – kezdi sejtelmesen, fokozza egy kicsit a várakozást. – De leginkább téged.Magához húzza, és immár ő kezdeményezi a csókot. -Arra gondoltam, kiegyezhetnénk abban, hogy a páromként eljössz támogatni. Persze csak ha neked is megfelel. – mosolyog, és koncentrál a drágára.
|
|
|
|
|
Amanda Meggie Philips
INAKTÍV
Pillangó ~ || Királylány ~
RPG hsz: 232
Összes hsz: 7402
|
Yarcsim<3Ez most talán nem volt olyan hatalmas lépés, amit nem kellett volna megtenni. Legalábbis ezt a jelentést tulajdonítja hozzá. Bonnie nem az a lány aki, ha nincs valami hatalmas dolgok mögötte, kertelne. Éppen ezért is volt fontos számára, hogyha már belement ebbe a randiba, úgy érkezzen ide, hogy ő igen is rászánta magát, hogy akkor felhagy minden negatív tapasztalattal a múltból, és tisztalappal neki mer vágni a jövőnek. Persze nem lehet tudni, mi vár rá, az viszont bizonyos, hogy jelenleg kezd belegabalyodni az egész történéshullámba, na meg Yariba is sikerült. Kifejezhetetlen öröm tölti el, amikor kiderül, hogy elkíséri őt. Ezután a csók az a tipikus lábemelős hatású, de azért nem kéne felrúgni persze az asztalt. Azért azt még nem sikerült magában eldöntenie, persze, - annyira el is mosódott most minden neki, hogy nem is foglalkozik vele,- hogy ez a közeledés, ezek a megnyilvánulások főleg a külseje miatt érik e vagy azért, az a kevés dolog, amit eddig mutatott magából ragadta így el a drágát. Amikor a felvetésére megérkezik az a már nagyon várt vigyor, belekortyol a forró csokiba, majd ő is elmosolyodik. Majd közelebb kerülnek egymáshoz, és elhangzik az a bizonyos kérdés. Még mielőtt bármi zajlana a fiúfüléhez hajolva csak annyit suttog. -Szeretnék.Mikor megint összeérintik ajkaikat, Amanda pulzusszáma egyre feljebb kúszik. Mondhatni lassan kiugrik a szíve a helyéről. Egyik kezével Yar nyakába karol, másik keze a mellkasán pihen, érzi, hogy a fiú szíve sem a normál ütemben dobban, miután eltávolodnak egymástól, csak mosolyog ezen. elengedi őt, majd belékarol és hozzábújik, nem akarja, hogy most ez elmúljon, legszívesebben megállítaná itt az időt. Ebben a pillanatban, ami így tökéletes, ahogy van. Az első fél órában mondjuk, mikor megismerte, ahogy ránézett, azt gondolta Ő az a tipikus Casanova, aki csak úgy gyűjti a trófeákat, de nagy valószínűséggel, akkor ennyi idő alatt, amennyire itt lassult a dolog, már kirohant volna a világból. Már ott a szobájában pozitívan csalódott benne, hiszen nem volt erőszakos, se akaratos. A becézési próbálkozáson kicsit megilletődve elmosolyodik, majd már az ő agya is forog ezen, bár mondjuk, nem jellemzőek rá a megtervezett becenevek, mindig, éppen ami a szívén az a száján. Megszorítja közben Yarcsi kezét, persze nem durván, csak úgy egy biztonságérzetet véve, mint egy belekapaszkodásként. -Akkor mi leszek? – kérdezi csintalan mosollyal. A kviddicses folytatja tovább, bókolva, a mondanivalóját. Majd vigyorgás közben ránéz és így szól. -Akkor ezt valahogy ki kell küszöbölnünk. – Mondja arra, hogy a gondolkodás útjába állt, persze csak viccnek szánva. – Édesanyámnak köszönhetem a szemeimet.Mondja vegyes érzésekkel a hangjában, nem távozott a jókedve, de azért egy picit most a komoly hangvétel, ami jellemzi. Igazán még mindig, így sok évvel a történtek után sem nagyon képes beszélni ezekről. De, hogy ez azért van, mert nem bízik, vagy, mert úgy érzi, úgy sem érdekel senkit, azt nem lehet tudni. Annyira elvesznek egymásban, hogy már csak azt veszi észre, mikor megtörténik a baleset, kiborul a forró csoki. A Drágára mosolyog, majd már éppen nyúlna a pálcájáért, mikor beelőzi. -…mikor az ember el van varázsolva. – fejezi be Yarcs mondatát, majd a csók közben, addig babrál a karkötőével, míg nem sikerül azt leejtenie, amit ekkor a nagy hévben még észre sem vesz.
|
|
|
|
|
Amanda Meggie Philips
INAKTÍV
Pillangó ~ || Királylány ~
RPG hsz: 232
Összes hsz: 7402
|
Yarcsim <3Most, hogy már egy párnak számítanak, annyira nem zárkózik el, és nem óvatoskodik el mindent, nem szokott ilyet tenni legalább is. De ez nem egy átlagos eset, ez most teljesen más, még, ha eddig is volt már kapcsolatban, érzett biztonságot és bizalmat, ám azoknak csúfos kudarc volt a vége. Legalábbis ez a most fenn álló helyzetben az elképzelése. Hallgatja Őt és erőteljesen bólogat még egyszer megerősítve a megbeszélteket, persze mosolyogva. Miután jót mulatnak a „Mókuscukorborsón” Yarista máris gondolkodásba kezd. Nem is olyan nehéz az, csak oda kell figyelni. Hamarosan eredménye is születik ennek, hiszen már mondja is. -Úgy hívsz, ahogy szeretnél Drágám. – mondja viszonozva az örömöt. Pillanatok telnek el azzal, hogy csak néz a másik fél szemeibe, mintha keresné a válaszokat, de igazából még a kérdések se tiszták. Nagyon sok mindent nem tud még háztársáról, amire valójában kíváncsi. Mindenesetre most olyan, mint egy szelíd bárányka, aki nem, hogy nem kérdez, de nem is nagyon képes most azokon a kérdéseken agyalni, és csak üdítően mosolyog tovább, egészen addig, míg a kedves bók meg nem érkezik anyukájára, kicsit elhúzódik a Drágától, hogy pontosan a szemébe tudjon nézni. Próbál nem túl komor hangulatot magára erőltetni. Itt azért kijön kicsit az a tipikus rellonossága, hiszen utál panaszkodni, meg úgy minden vele kapcsolatos problémáról beszélni, számára ez olyan mintha panaszkodással, meg hisztivel tömné az embereket, még, ha ez nem így is van. Nem nagyon tudja, hogy, hogy illik, röviden meséljen, vagy most meséljen e el mindent. Hallgatja tovább közben mit is mondd még majd még mielőtt döntésre jutna, feláll és Yarival kéz a kézben áttelepednek a kanapéra. Még egy apró mosolyt küld is a kis megjegyzésre, de végül úgy dönt, belekezd, és nem gondolkodik tovább ilyeneken. -Az volt, a legszebb nő, akit valaha láttam. – kezd bele, majd nyel egyet és folytatja. – Tudod, ő nagyon tudott szeretni, de elővigyázatos volt. Ha még élne, most biztosan már utánad akart volna nézni, apuval együtt, vajon elég jó vagy e hozzám. – présel ki egy kis mosolyt magából. Sose ment jól neki, hogy az ilyen szomorú dolgokat esetleg elviccelje, pedig lehet, könnyebb lenne. -Van egy ikernővérem, Angelina, bár pár perc van köztünk, azért ő jobban vigyáz rám, mint bárki. Nagyon szeretem őt, és bár külsőleg szinte megkülönböztethetetlenek vagyunk, nagyon sok tulajdonságunk szöges ellentéte a másikénak. –Kicsit vár, megszakítja, a folyamatos szöveget majd ismét hallatja magát - 4 évesek voltunk mikor elvesztettük a családunkat…Mély levegőt vesz, mégis elcsuklik a hangja a mondat végére, valami mosoly félét erőltet magára, majd próbálja magát beszédre bírni. Miközben néz Yari kékjeibe kissé elveszetten éppen. -Sok mindent nem tudok még én sem. Neked van testvéred? Honnan jöttél ide?
|
|
|
|
|
Amanda Meggie Philips
INAKTÍV
Pillangó ~ || Királylány ~
RPG hsz: 232
Összes hsz: 7402
|
Yarcsim <3-Nagyon kis cuki vagy Nyuszó-muszó, de neked szabad! – mondja vigyorogva. De nem fedi fel minden lapját. Lennének még ötletei, de majd hidegzuhanyszerűen. Nem erőssége az embereket rendes nevükön szólítani, azt eléggé semlegesnek és érzelemmentesnek tartja. Általában ha valakit a teljes /rendes nevén szólít, annak oka van. Ezután kevésbé vidám téma következik Meggie számára. A család. szereti kikerülni a témát, de egyszer mindenen túl kell esni, immár a kanapén ülve mesél a Szívecskének. Tömören, kisebb-nagyobb megszakításokkal felvázolja élete egy szakaszát. Közben már Yarcs bocsánatot kér, aminek nem érzi szükségességét. Ha már belefogtak ebbe, akkor nem fogja elhallgatni a múltját. Hozzá is fűzi mondandójához a következőt. -Nincs miért haragudnom. Nem tudhattad. De annak ellenére mennyire nem kellemes téma ez örülök, hogy megosztottam veled.Mikor elmondja, pillanatokra tekintete a földet pásztázza, majd felnéz egy fél mosollyal és megfogja a kezét. Közben a merengések után eljut az információ a másik félhez is az ikertestvérről. Mikor meghallja, mit mond, önkénytelenül is nevetnie kell. Mondjuk igen, ha tudná valaki ez mekkora fegyvertény, és, hogy régen micsoda sportot űzött ebből a két lány. Szerették egymás „szerepét” játszani. Emellett mindenki bizonyította feléjük, hogy meg lehet őket különböztetni, amire pillanatok alatt rá tudtak cáfolni. Egyszer még egy párcserét is lebonyolítottak, bár az megint más történet, ez a két fiú szemszögéből milyen lehetett. Na meg a fogadások, és persze ha alibi kellett. ~Ó, azok a régi szép idők. Hiányzik Angelina, de tudom, hogy jó dolga van. Meg persze, ha kellene szerintem ma is rávehető lenne a régi csínyekre.~ -Igen ez volt Max reakciója is, mikor megtudta, hogy ketten vagyunk. Azóta az „eset” óta – Közben mutogat idézőjeleket a kezével. - sokkal óvatosabb.Nevetgél, nem egyhamar felejti el ezeket az eseteket, na meg sokkal vidámabb téma, és erről jobban szeret beszélgetni. De mindjárt fordít is a dolgon és érdeklődig Ő róla. Végighallgatja, az egyébként szintén szomorkás történetet, és látja rajta, hogy neki sem könnyű, erre szokták mondani, hogy megtalálja a zsák a foltját. Elkezdi simogatni a kviddicses hátát mikor a testvéreiről mesél. Elvesztette ő a szüleit, azonban el sem tudja képzelni, mi lenne vele a testvére nélkül. Ő a mindene, számára ez egy szent dolog. -Hallottam már arról a helyről, sőt talán jártam is már arra. Egy kis időt éltem Magyarországon is a nevelő szüleimmel. De Németországot vallom első számú hazámnak. Oda kötnek az emlékek. - Mondja, majd összeszedi gondolatait, de nem akar, egy egyszerű sajnálom szóval válaszolni, tudja, hogy az nem segíti Őt. Inkább az együtt érző tekintetével sugározza ezt. -Engem eddig csak a szerencsétlenség ért el eddig, most jöhetne az a fordulat.Nem az a feladós típus, kifejezetten maximalista és bizakodó. De ebben az esetben csak reménykedik, minden lehet még, jó is rossz is. Nincs az sehol szabályokba fektetve, hogy ennyi rossz után csak jó jöhet, pedig nagyon jó lenne. Talán csak ez hiányzott eddig úgy igazán neki. Olyan valaki, akivel fesztelenül, titkok, és hallgatások nélkül beszélhet, aki megérti. Sosem tudta mit kell pontosan keresnie, azt sem igazán, hogy mire van szüksége, de azért már kezd rájönni, mi az, ami igazán kell neki. Jelen esetben ez Ő, a Drágaság. Akár, hogyan lesz, azt tudja, hogy nagyon akar küzdeni és tenni valamiért, úgy igazán.
|
|
|
|
|
Amanda Meggie Philips
INAKTÍV
Pillangó ~ || Királylány ~
RPG hsz: 232
Összes hsz: 7402
|
DerikNov. 21 esteLátszik Deriken, hogy sokkal szimpatikusabb lett számára így a lány. Tény, hogy jó és durva egy meccs volt, még az Edictumban is bekerült. Hallgatja őt, ebből tudja meg, hogy nemrégiben kezdte a kviddicset Igazából a lánynak is van minimális ismerete e felé, de ez nem túl mérvadó így nem sokszor emlegeti, meg nem is olyan fontos. Azon, hogy ép bőrrel megúszta, ő is csak nevet, hiszen látta mi zajlott a pályán és mit írtak róla. -Új vagy még a csapatban? Mi motivált így Másodikos korban, hogy belekezdj? Játék szeretet? Szenvedély?Őszinte érdeklődést mutat mind a téma, mind a háztársa felé. mindig is kíváncsi ember volt, szeretett minél többet megtudni, na meg minél kevesebbet kiadni, de ezen már csiszolt. Udvariatlanság lenne csak kérdezni és kérdezni, figyelmen kívül hagyva a másik érdeklődését, éppen ezért ezt nem is teszi meg, figyeli tovább, mit mond, és már reagál is. közben a teát kortyolgatja, már csak egy kicsi van. -Ó, ugyan, én egy szende..rellonos leányzó, kirúgva?! – nevet fel. – Bármennyire is kézenfekvő lenne nem így történt. Családi okok miatt félbeszakítottam egy kis időre a tanulást, és hazautaztam, hogy rendbe tegyem az életem. Most pedig, újra, másodszorra, visszajöttem, és építkeztem előröl, hiszen rengeteg minden megváltozott, míg én nem voltam itt.Ekkor ő is befejezi a teázást, elég is volt ennyi, nézi a csodálatra méltó kilátást és egy picit talán el is mereng, de ezeken a gondolathullámokon hamar túllép, nem szereti, mikor rátörnek, olyan frusztráló tud lenni. Hallgatja Deriket, aki először illedelmesen megköszöni, amire persze reagál. -Tölthetek még? – kérdi majd mosolyogva folytatja. – A késést én magam se szeretem, de mostanában igencsak rám jár a rúd, mindig történik valami. Csodálom, hogy még a fejem a helyén van, és hogy a tartalmát sem hagytam még el sehol! – neveti el. Nagyon mosolyog végig a napi mozgás fontosságán, majd mikor vége van a mondandónak, kénytelen válaszolni erre. -Én eléggé lefáraszthatatlan vagyok, a napi Kastélymászás után még futok meg edzek. Ez a napi rutinom, már ehhez vagyok hozzászokva. Soha nem voltam az a lusta fajta, mégis kialakult ez a késés dolog. Tényleg, te az edzésekkel, hogy állsz? Gondolom, van a kviddics által, de valami egyénit is űzöl?Érdeklődik felé fordulva, várva-várja mi lesz a válasz rá. Igazából egész kellemes az idő. A társaságra megint csak nem lehet panasza. Megint jól fog zárulni a napja, ezt már most elmondhatja magáról. Bár lehet, hogy nem egy ilyen idevaló, és még korai, téma, de ha már így belekezdtek még kérdez egy kicsit. -A családod támogat ebben az egészben? Testvérek, barátok?
|
|
|
|
|
Amanda Meggie Philips
INAKTÍV
Pillangó ~ || Királylány ~
RPG hsz: 232
Összes hsz: 7402
|
Yarcsim <3Csak jót mosolyog a meglepődésen, nem fogja ezt mondogatni neki úton útfélen, de ki nem hagyhatta ezt a lehetőséget. Ennél mélyebb szintre azért nem fog süllyedni vélhetően, egy két drágám vagy édesem jelzőt, ha használni szokott, persze csak érdemek után osztogatva. Mondjuk, most azt sem érzi, hogy feltétlenül szükségek lennének kettőjük közt szavakra, nincs kínos csend, nincs hallgatás és semmi olyan, ami a másikat zavarná. Persze nem ismerik egymást még tökéletesen, de ez mutatja azért már, menyire egymásra vannak hangolódva, és ezt a mai délután is bebizonyította. Maximilian-ról a kérdésre eléggé felnevet, majd mikor végre meg bír szólalni, azt sem tudja, hol kezdje, kapja is a következő célozgatós kérdést. Igazándiból az elmúlt 1 évben annyit piszkálták és tréfálták egymást, hogy olyan neki, mint a bátyja. Pedig azt a „kis bokszoló” jelzőt kiérdemelte tőle. ~ Emlékszem én arra a találkozásra, és jó ideig emlékezni is fogok! Ritkán szokott ilyen jól sikerülni bármilyen csínytevés.~-Ő egy nagyon kedves, értelmes és figyelemre méltó ember, csak túl naiv…volt. – Az a tipikus ördögi vigyor azért ott van az arcán, na meg a tekintete is eléggé, azt sugallja. – Igen óvatosabb. Leszögezem, én nem voltam hibás, ő provokálta ki. – Felnevet, majd belekezd a történetbe. De azt azért nem felejtette, hogy még mindig csak körülírta, de nem mondta el ki is ő. – Az egész egy buta poénnal kezdődött mikor haza utaztam innen karácsonyra 2 éve. Azt mondta a Nővérem, hogy nem leszünk egyedül. Engem ez sosem zavartatott otthon, így a szokásos módon hazamentem, nem szóltam mikor. Felmentem a szobámba lepakoltam, majd a konyhába indultam. Még le se értem a lépcsőn megpillantottam Maxot, kedvesen mosolyogtam, be akartam mutatkozni, erre átölelt és majdnem megcsókolt. - ~meg a keze se ott járt ahol kellett volna, de ez már részletkérdés.~- Én meg egy kellemes kis jobb egyenessel beköszöntem Nővérem párjának. Azóta én vagyok a kis bokszoló. Ez egy olyan eset volt mikor eszünkben sem volt kihasználni, hogy ikrek vagyunk.Meséli el végig nevetgélve. Ez egy felejthetetlen szituáció volt, legalábbis egy a sok közül. Mondjuk Angelinának nincs ilyen, vagy közvetlenül hasonló története, ő valószínűleg csak elpirult volna, és még ő kért volna bocsánatot, Meggienél ez kicsit másként van. Ezután mosolyog Yarira és hallgatja tovább. A csókot viszonozza majd a még szó hallatán hatalmas mosollyal, segítőkész ember lévén, segít a szomjúságon. Persze nem lehet azt mondani, hogy ő nem élvezi. Mikor átmenetileg vége szakad, ennek válaszol neki. -A lehető legjobban alakult…- mondja, majd előbb egy puszit nyom a fiú arcára ezután megcsókolja, ami csak tart és tart. Mikor újra szabadok lesznek ajkai, hallatja is magát. -Lassan vissza is kell mennünk a Kastélyba.Mondja ki, majd közben kezére tekint egy percre elcsodálkozva kissé rémülten tekint, magára majd keresgélni kezd maga körül. A karkötője, az a kabalája, eddig egyszer sikerült elhagynia, de hála az égnek meglett, most viszont nem látja, eddig próbál visszagondolni, de ez megy most a legkevésbé. -Drágám, nem látsz valahol egy ezüst karkötőt sok kis medállal? - kérdezi, éppenséggel nem néz rá továbbra is keresgél táskájában mindenhol.
|
|
|
|
|
Amanda Meggie Philips
INAKTÍV
Pillangó ~ || Királylány ~
RPG hsz: 232
Összes hsz: 7402
|
Drágaság <3A nagy beszélgetés közepette egyszer egyszer felfigyel Yari reakcióira, de olyan beleéléssel mondja, hogy erre nem reagál. Viszont mikor talán kissé ironikusan megjegyzi, hogy ő nem lehetett hibás és, hogy mit gondolhatott Max csak mosolyog tovább. - Nem, nem lehettem hibás, akkoriban teljesen más volt, szerintem ahhoz képest rám sem lehet ismerni. Se külsőben, se belsőben… - mondja, amolyan helyesbítés képpen, nem szeretné leírni magát már így az elején. Örömmel veszi megint a csókot, majd az ijedt kép mellé szavak is társulnak, amire először önkénytelenül is nevet egy kicsit, majd komolyra fordítva a dolgot néz rá. A régi énje már biztosan törné a kis fejét, hogyan legyen egy kis csíny áldozata, de most amik kavarognak a kis fejében, egyáltalán nem hinné, hogy vele meg tudná tenni. Kérdéses az is egyáltalán engedné e a testvérének, hogy a közelébe férkőzzön, nem az a féltékeny típus, meg is látszik mennyiszer verték át, na mindegy, de most valahogy ott a félsz már benne, nem akarja a Drágát másnak engedni. De eme komolyságát, most nem fejtegeti, nem ez ennek a megfelelő hely szerinte, így hamarosan reagál. - Ha jó fiú leszel nem lesz itt semmi probléma.Mondja majd ajkaikat összetapasztja. Boldognak érzi magát így a történések miatt, nem is igazán panaszkodhat. Egy új kezdet, most úgy néz ki, egy jobb kezdetet hozott neki. Hisz a sorsszerűségben, bár sokszor harcban áll vele. De ha, ezt megírták, happy endnek kell lennie. Mert ezt máshogy el sem tudja képzelni, ahogy egyre megy le a nap, úgy egyre jobban varázsába kerül ezeknek az érzelmeknek. Óvatos, de nem fél kimutatni az érzéseit, és elég őszinte ahhoz, hogy ki is mondja őket. - Akkor most már megtudod, mit érzek mióta találkoztunk, mert azóta nem tudsz kimászni a gondolataimból.Mondja visszamosolyogva, majd folytatja. – Nekem is hiányozni fogsz.Kedve lenne csak úgy megölelni, és el nem engedni őt, de nem, hamar eltűnik ez a gondolat és az aggodalom lép a helyére. Vad keresgélés közepette hallja, ahogy a szöszi megszólal. Ránéz, majd belekezd, mondjuk kezdetben még elég higgadtan, majd csak arcán tükröződik kicsit a rémület, hangjában egy kis szétszórtság, de az nem olyan súlyos. - Nem tudom, mármint de tudom használni, de ehhez nem… Nem lehet. – mondja arcát a kezeibe temetve. Próbálja összeszedni a gondolatait, majd miután kifújja a levegőt, folytatja. – Van a karkötőn egy védő bűbáj. Varázslattal nem lehet se levenni, se elvenni tőlem… viszont, ha leesik, elhagyom, sem működik hozzá semmilyen varázs.Mondja, majd letérdel elé a rellonos fiú, és megcsókolja. Kicsit szégyelli magát, ez meg is látszik rajta, nem szokott ilyen butaságokon problémázni, most meg, mekkora ügyet csinál. Jó, ha a fontosságát nézzük, az, nagyon fontos. Ez egy olyan ereklye, ami megvédi őt, sokat jelent neki, szüleitől kapta. Nem egy olyan könnyen pótolható dolog, mint bármilyen másik ékszer. Lehet, ha mást hagyott volna el, nem is törődne vele. Próbálja őt nyugtatni kviddicses, de nem sok sikerrel. Jól esik neki, mikor azt mondja, felforgatja érte a helyet, de erre semmi szükség majd ő előkeríti, a makacssága úgysem engedi feltétlenül. Feláll és körbenéz, bár innen elég kevés esélye van annak, hogy meglátja. Közben átkarolja őt Yarcs hátulról megfogja a kezét, majd kibontja, magát felé fordul és átöleli. - Köszönöm – oda bújik, majd elengedi őt és elindul vissza az asztaluk felé. – Megoldom én valahogy, majd mindjárt nekiállok és megkeresem.~Komoly, ha osztanának életműdíjat szerencsétlenkedésért, még ha azt csak egyszer is lehet kapni, én duplán megkapnám.~Letérdel, és úgy keresgél a székek között meg az asztal alatt, elsőre nem látja, vagy nem veszi észre. Pásztázza tovább a terepet.
|
|
|
|
|
Amanda Meggie Philips
INAKTÍV
Pillangó ~ || Királylány ~
RPG hsz: 232
Összes hsz: 7402
|
Mézescsuprosanédesszívemsarka <3  Ez a nap eddig a pontig a lehető legjobban alakult minden tekintetben. Az együtt töltött idő kellemes volt. Közelebb kerültek egymáshoz és fokozták az eddig is jó összhangot. Az meg már eleve meglepő, hogy ennyire könnyeden sikerült magáról beszélnie Meggienek, hiszen nem nagyon szokott kitárulkozni a családjáról. Testvére pedig megint az a személy, akit addig nem említ, még nem érzi fontosnak a személyt, akivel beszél. De igen is az Yarista. Megkezdődött az a visszafordíthatatlan elvakulási folyamat Bonnieban, ami már mindkettőjük arcára rá van írva. Felajánlja a segítséget, amit még, ha büszkesége meg makacssága hadakozik is kissé, örömmel tölti el. Ismerteti a szükséges dolgokat róla, majd mikor ezt megbeszélték máris nagy kutakodásba kezdenek. Érdekesen kinéző szituáció lehet ez egy külső szemlélőnek. Utoljára volt talán 6 éves, mikor hasonló szituációba került. Katonásat játszott. Végig járják, négykézláb, a bejárt útvonalat, de sehol semmi, még halvány esélyt se lát a megtalálásra. Kezd egyre jobban letörni, de keres és keres, mert nem adja fel egykönnyen. A Drága feláll, hátha úgy lát valamit, addig ő durcásan morog magában, megint, hogy lehetett ilyen balfék. Kis idő telik el majd elsőre még csak azt hiszi, odaképzeli, de aztán tényleg megpillantja Yar kezében az ékszert. - Igen ez az. – Mondja hatalmas megkönnyebbüléssel, majd felsegítik őt. Végre visszajön az a mosolyféleség is az arcára, állnak egymással szemben. Ekkor kérdezik a „jutalomról”, ami a helyhez és a helyzethez mérten a lehető legnagyobb. A nyakába borul megköszöni, majd hosszasan megcsókolja. - Köszönöm, nagyon-nagyon-nagyon.Hálálkodik, ezután elengedi Yarit, aki kedvesen elhozza a kabátjaikat. Lassan felöltöznek, majd felkerül a karkötő is a helyére, Bonnie bal csuklójára. Egyetértően bólint, nem akar ma már több mini szívrohamot. HA már ilyen jól alakult minden, nem kellene kísérteni tovább a sorsukat. Kezüket összefonja, majd elindulnak az ajtó felé. - Köszönöm ezt a délutánt neked.Mondja, majd még egyszer összetapasztja ajkaikat. Kilépnek a cukrászdából és egyenesen a kastélyba indulnak vissza. Út közben még beszélgetnek egy kicsit, de Amanda gondolataiba merül. ~Összegezve a mai napot talán túl jól is alakult. Nem vagyok én ehhez hozzászokva, hogy minden ennyire simán és gördülékenyen mennyen, arról nem is beszélve, hogy ilyen hamar feloldódjak, jó hatással van rám Ő, teljes mértékben…~
|
|
|
|
|
Amanda Meggie Philips
INAKTÍV
Pillangó ~ || Királylány ~
RPG hsz: 232
Összes hsz: 7402
|
RóbertDecember 15 késő délutánÚjabb hét végére értünk lassacskán, a mai nap az, amin van egy kis ideje így karácsony előtt nézelődni. Ezen a héten nagyon aktív volt, jegyzetelt az órákon, tanult és szorgalmikat írt. Sőt még egy kviddics csapattal is felvette a kapcsolatot. De erről majd később. Nyugodtan jól felöltözve sétál az egyelőre szállingózó hóban. Nagyon hideg kezd lenni, kezei a zsebében pihennek. Igazából ez a hét is eltelt Yarival találkoztak is párszor, bár nem hosszú időre neki most ott az animágia, Amanda meg túlvállalja magát kérés nélkül is. Így jutunk el a kviddicshez. Nem gondolta volna, hogy édesapja emlékének okán, egyszer kötődni akar majd a sporthoz. Egy időben eldöntötte, hogy mindentől távol marad, ami a családjából bárkire emlékezteti, de nem így történt. Beadta jelentkezését is a Golyóálló Griffek csapatához. Egyelőre még nem igazán ismeri csapattársait, de idővel minden rendben lesz. Szezon van, így hamarosan várható meccs is, kíváncsi és kicsit tart is tőle mi lesz ott. Ezen dolgok és a karácsony körül cikáznak a gondolatai miközben a lassan jegesedő és csúszós köveken sétál. Gyaloglás közben körbenéz, de nem igazán figyeli, kik mennek körülötte, pár ember lézeng csak így sötétedés környékén. Korán sötétedik ilyenkor télen. Egy óvatlan mozdulat következtében sikerül megcsúsznia, amit elég érdekes mozdulatokkal korrigálni tud. Összeszedi magát, most pont valami ilyen hiányzik neki, nem elég balszerencsés amúgy is. Reménykedik benne, hogy senki nem látta ezt a fantasztikus esetet. Tovább sétál, majd elidőzik kicsit az ajándékbolt kirakatánál. Még ötleteket kell gyűjtenie, hogy kinek mit adjon ajándékba. Egy vagy két ötlete akad, de még sem kaphat mindenki ugyan azt. ~Valami olyasmit kell kitalálnom Angelinának, aminek most nagyon örülne, arról nem beszélve, hogy Maxienak is kell néznem valamit. Ejj… De persze, mikor az ember érdeklődik, mit szeretnénk, csak azt hallja „semmit, semmit”. A nagy fenét, igen is akarnak valamit, csak nem mondják meg…az megint más. ~Elmélyülve, ilyen lényegtelen butaságon, ácsorog a kirakatot nézve, észre se véve, hogy esetlegesen zavarhatja a járókelőket. Mondjuk, úgy félig az út közepén felejti magát. Általában nem zavartatja magát, sőt még ő szokott lenni, aki elsőként leüvölti annak az elsősnek a fejét, aki ezt teszi a kastély folyosóján, de a Rellonos temperamentuma nem éppen készteti félreállásra. Megigazítja a sálját és leomló barna haját a sapka alatt. Egy szürke kabátot és egy hasonló színű farmert visel. A színek ma csak annyiban jelentek meg eddig, felsőjén kívül, hogy az idegességtől vörös lett a feje, mikor egy elsős levitás majdnem fellökte, van egy kis ellenszenve a kékek felé, de ez belefér. Nem üvöltözőt vele, sőt még egész lazán vette, csak egy megvető pillantást küldött felé és egy „nem tudsz vigyázni?” költői kérdéssel hátat fordítva otthagyta. Öltözék
|
|
|
|
|
Amanda Meggie Philips
INAKTÍV
Pillangó ~ || Királylány ~
RPG hsz: 232
Összes hsz: 7402
|
RóbertÉppen morgott magában mikor közeledni hallott valakit magukhoz, elsőre nem tulajdonított túl nagy jelentőséget neki, de mikor meghallotta az átkot visszatekintett a „bűnösre” aki elhasalt majd amilyen gyorsan csak tudott elhagyta a helyszínt. Akaratlanul is mosolyra húzódott a szája és csak egy elégedett hümmögést adott ki, majd a közbelépőre tekintett, miután lépteit megszaporázva eltűnt a zavaró személy. Nem volt ismerős neki az illető, de megeshet, hogy valamilyen órán már találkoztak, de annyi diák jár ide, nem jegyez meg mindenkit csak úgy. Mikor végigtekint a fiún és látja az elégedettséget rajta, kicsit összeráncolja a homlokát elsőre, ám a stílusból ítélve nem akárkivel van dolga, így hamar kisimul az arca. Elhangzik, hogy nem vár hálát tőle a fiú. Azért még sem hagyja annyiban, ezt az eléggé vicces és igazán felemelő pillanatot valahogy meg kell köszönnie, viszont egészen eddig csak némán méregette őt, most adja hangját is a pillantások mellé. - Igazán megérdemelte, ami azt illeti. - mondja elég hűvösen, majd közelebb lép és hozzáteszi. – Azért én megteszem, köszönöm.Mondja egy fél mosollyal, majd felméri egy kicsit az időjárást, igazából már körülnézett és nem szívesen mászkálna a hidegben tovább. Függetlenül a megérkezett társaságtól, valami melegebb helyen kezd el gondolkodni, viszont illetlen sem akar lenni, és nem ragaszkodik, már, ha a fiú sem, az egyedüli folytatáshoz, így rákérdez. - Eléggé hideg van, nem tudom te hogy vagy vele, de én bemennék, mondjuk oda.- Mutat a közeli kocsmára. – Fogalmam sincs, tervezel e valamit, de ha nincs más dolgod, hálám jeléül meghívlak.Mondja kedvesebben az előző megnyilvánulásaihoz képest neki. Nem akart ma nagyon bulizni, meg a ház oldalát se akarja kirúgni, de egy fél órát megejthet ott. Majd legfeljebb nem iszik semmi komolyat, csak egy üdítőt. Nem illetlen, megvárja a fiú reakcióját, majd elindul az imént említett irányba. Vagy egyedül, vagy a fiúval együtt amennyiben az úgy dönt.
|
|
|
|
|
Amanda Meggie Philips
INAKTÍV
Pillangó ~ || Királylány ~
RPG hsz: 232
Összes hsz: 7402
|
DerikNov. 21 este Látszik a fiún, ahogy kiül az öröm az arcára, hogy ez a téma igazán kedves számára. Szinte felcsillannak a szemei, mint kisgyereké mikor ajándékot kap, mikor a kviddicsről érdeklődik nála Meggie. Nincs ezen mit túlmagyarázni, a lányt is érdekli a téma, na meg persze kíváncsi lélek is és szereti kipuhatolni a nyilvánvaló dolgok mögött rejlő tartalmakat. Ugyanis, biztos volt benne, hogy azért játszik, mert érdeklődik a sport iránt, de kicsit az ő szemével próbálta a témát körüljárni. Egyből a közepébe is vágott, hiszen látta a legutóbbi meccsüket, amin Derik szépen teljesített. - Új vagy, de ahogy a meccset láttam azért nem jöttél zavarba a pályán, tetted, amit kellett. A kviddicsesek szemében általában látom azt a tüzet, ami kell a sporthoz, ez igazán szimpatikus, nekem legalábbis. Jó ezt látni, édesapám is ezért szerette ezt a sportot.Mondja mosolyogva, ami a fiúnak vélhetően semmit nem jelent, de még magát is meglepi vele, hosszú idő óta az első alkalom, hogy nem kerülgeti se sírás se a bánat mikor ez szóba kerül. Talán az változott az utóbbi időben a leginkább, hogy elkezdett az emberek felé bizalommal lenni vagy legalábbis feltárulkozóbb lett az életét tekintve. Nem zárkózik el egy „hagyj békén” vagy egy „mi közöd hozzá” kijelentéssel, nem tér ki a válaszok elől és önmagától is hajlamos olyan részletekre kitérni, amikre eddig nem figyelt oda, hogy tudassa a nagyvilággal. - Túl gyorsan történik minden, ha nézed? Nem tudom, én azt vettem észre, hogy a pályán lévők is így érzékelik. – nevet fel -Mondjuk ők élvezik azt a tempót, a néző meg, úgy is azzal törődik, hogy akinek szurkol az előbb-utóbb gólokat szerezzen és a kis „aranyost” összeszedje. – utal itt a cikeszre, szereti így nevezni. Most már a kviddicses is feloldódni látszik ténylegesen, nem zárkózik el a beszélgetéstől, mikor elfogyott a tea egy széles mosollyal még hozzáteszi az előbb elhangzottakhoz. - Látod, mondtam én, hogy mellettem még a legrosszabb napjukat élők is beszédre kényszerülnek. – nevetgél ismét, bár már azon is, amit a srác mondd. – Ugyan jól viselem én a zaklatást, sőt néha szükségem is van rá, különben képes vagyok eltűnni, úgy hogy ha keresnek, se találnak rám magányomban.Immár az edzésre terelődött a téma, amiben már ő is jobban otthon érzi magát, bár a kviddics se áll tőle messze, ez mégis aktuálisabb most. Kérdéseket intéz a rellonos felé, és örömmel hallgatja mi is a helyzet nála. A késésen és a hatalmas futva megtett távolságon csak jókat mosolyog. Nem az a fajta, aki aztán annyira szigorú tudna lenni bárkivel vagy önmagával, de általában nem ismer tréfát ilyen téren, mégis megesik nála is, hogy elkésik egy vagy két edzéssel. De ez az előnye az önálló edzésnek, a követelményt teljesíti, de maga osztja be az idejét, ami határozottan tetszik neki, imádja irányítani a saját életét, de ha valamit nem sikerül, akkor már eléggé szétcsúszva érzi magát, ez meg is szokott rajta látszani. - Értem, akkor neked is sűrűek a mindennapjaid, vagy csak a kviddics-iskola páros időbeosztása túl sűrű? Ezután próbál kicsit érdeklődni ő róla, nem csak a tevékenységeiről, hátha sikerül valamennyit megtudnia, de van egy olyan érzése, hogy megint valami kényes téma közepébe nyúlt, ám nem az a fajta, aki ezt csendben megbújva tűri, inkább még kukacoskodik kicsit, persze jó szándékkal. - Nem tudom, de vess meg, vagy tudd be annak, hogy lány vagyok, de nem értelek. Mi az, hogy nem kell? Sosem vágytál arra, hogy valaki odamenjen hozzád egy mérkőzés után és azt mondja „barátom, büszke vagyok rád” vagy, hogy „szép volt”? – ekkor egy picit elnéz, majd visszatekint egy fokkal komolyabban Derikre. - Bár megértelek a tekintetben, hogy én is egyedül csináltam végig a legtöbb dolgot az életemben, egy emberre számíthattam, de az ő életét sem akartam a magaméval bombázni, főleg amilyen problémás ember vagyok néha. – mosolyog a végén, ami szól a mondandójának is de annak is, hogy magát meglepve már megint olyanokról fecseg amiről csak úgy nem szokott, biztos volt valami abban a teában… vagy a levegőben van valami más ma?
|
|
|
|
|
Amanda Meggie Philips
INAKTÍV
Pillangó ~ || Királylány ~
RPG hsz: 232
Összes hsz: 7402
|
Állia SzipenniBííp.Bííp.Bííp Szól az ébresztő. Hatalmas ásítások és nyújtózások közepette tér lassan észhez Meggie. Ez se lesz az ő napja, eddig úgy tűnik. Eléggé rosszak voltak az álmai, és kicsit morcos is. Mostanában nagyon sűrűn álmodik valami borzalmasat, és hat ki ennyire a hangulatára, amit nem is ért igazán. Nem szoktak félelmei lenni, nem is egy ijedős típus. Szó sincs róla, hogy valami pókoktól, vagy holmi szörnyektől rettegne. Mindig visszaidéződik gyerekkorából az a bizonyos este, amikor megtudta a szörnyű hírt. Gyerekkorában sokszor volt rémálma, de mostanában visszatérni látszik. Viszont, most tényleg kizárja az elméjéből ezeket, és koncentrál erre a szép tavaszias reggelre. De a mai napon nagy feladat vár rá, nem olyan régen, így az új tanév kezdete előtt, pár új diák érkezett, akikről úgy hallotta, még a Kastély környékét mérnék fel, tehát mikor kimászott az ágyból, jól felöltözött és elindult az alagsorból. Az időjárás már egész kellemes, a téli viszonyok ismeretében. Látni a napot, nem didereg már kint az ember és még a fejére se hullik semmi. Csodás nap, de ezt mind csak az ablakból pillantotta még meg egy folyosón, majd gyors léptekkel átszeli a szárnyrészt és a nagy tölgyfaajtón kilép a rétre. Merengésbe most nem fog, nem sok értelmét látja, így inkább csak csendben, mondhatni üres kobakkal bandukol, és keresi az ismeretlen, fiatal és eléggé rellonosnak tűnő arcokat. A legelején mogorván pillant rá pár taláros diákra, akik egyértelműen nem a háztársai, de a megmordulást leszámítva nem erőlteti meg magát beszólásokkal, igyekszik előszedni a kedvesebbik felét, mire célszemélyt talál. Persze mindkét megnyilvánulási típusának megvan a maga varázsa, most mégis úgy érzi, hogy kedves lesz, szüksége van a háznak a diákokra. Másodikak lettek a pontversenyben, ez egy nem túl sok büszkeségre okot adó dolog. Emellett persze a kedvét szegi azért kicsit a kviddics béli sikertelenség is, bár most az a legkevésbé előtte lebegő gondolatfoszlány. Kiva edzésén jött rá, ha akarják, és összeáll a csapat a következő szezonra, akkor - már ha mindenki belead mindent- tarolhatnak. Ez már lelkesítőbb. Hamarosan elér a padokhoz, amelyek már új terület felé nyílnak, nem tervez tovább menni inkább itt vár. Körbenéz, és mintha egy a háza címerét viselő diákot pillantana meg. Némi hunyorgás után, útját keresztezve várja be az érkező lányt. Majd ha az is vevő rá köszönti is őt. - Szia! Szeretnélek köszönteni Házunk egyik új és nemes tagjaként. Amanda vagyok. – Formaságok ide vagy oda, most elég ennyi, részéről ez az érzés van legalábbis.
|
|
|
|
|
Amanda Meggie Philips
INAKTÍV
Pillangó ~ || Királylány ~
RPG hsz: 232
Összes hsz: 7402
|
Maid Cafe - VárakozásLátott már szebb napokat is az ember lánya, viszont ez cseppet sem veti vissza a szabadságvágyát. Hogy ez mit tesz? Annyit, hogy ki kéne mennie a levegőre és nem a kastélyban megdohosodnia. Talán a napfény, a jó idő, az emberek – jó, ez utóbbi viccnek is rossz- majd feldobják kicsit és valamennyivel életszagúbb lesz a viselkedése. Nem mondhatni, hogy gondterhes lenne a külseje, de nem is feltétlenül haragos és szikrákat szóró tekintettel találkozik szembe az, aki ránéz. Egyszerűen kedvetlen, semmilyen hangulatában tobzódik napok óta. Komolyan, egy hatalmas pofon talán megsegítené, de inkább alternatív terápiára bízva magát indul a természetbe. Zöld felső, fekete nadrág, tornacipő. Lám, csak előkerült az a cipő, vissza a gyökerekhez? Az is lehet, hogy a nosztalgiahangulat segíti most, bár maximum ez, más nem igazán. Ahogy elindul a hálókörletéből, hezitálva áll meg a folyosón és mélázik az egyik ablaknál, majd rávéve magát karba font kézzel gyalogol ki a rétre. Ott azonban meglepő látvány fogadja. Lövése sincsen arról, hogy mi lehet ez, kicsit a muglik majálisára emlékezteti, hogy sokan vannak, van kaja, na meg a sátor is. Nem sokat törődve a vendégsereggel, meg, hogy kivel is ütközik az egyik fának dőlve figyeli az eseményeket, ahogy egyre gyűlik a nép és rázódnak bele a felszolgálók (?) . Fogalma sincs róla mi ez a maskarás dolog, de mondhatni gyanúja nem nyugszik, főleg mikor meglátja Yart is érkezni a sátorba. Mondhatni pont eleget lát a bent történő eseményekből, hiszen szemben helyezkedik a bejárati résszel.
Valami lányt lát lebzselni körülötte, bár ezt minden vendégnél tapasztalja. Mint a legyek a szemetet, úgy repkednek a vendégek körül ezek. Van benne valami taszító és egyben kíváncsiságát vonzó. A lényeget nézzük inkább. Érdekesnek ígérkezik ez az uralkodás a „pincérek” felett, ami azt illeti, zöld vér csordogál az ő ereiben, ebből adódik, hogy ilyen lehetőségről nem illik lemondani. Elindult hát a sátor felé, és a kinti légkört kicsit mellőzve a sátor belsejében kötött ki, ahol az eddig már kifigyelt embereket nézte meg jobban magának, emlékezni fog rájuk, mikor szükség lesz rá. De most előveszi a békével jött arcát, bár ami késik, az nem múlik.
Bent leül és azt a kis csilingelő valamit megrázza, á, igen, csengőt! Aztán türelmetlenül vár. Mivel nem terem ott azonnal valaki, karba fonja ismét kezeit és kissé mufurcabban tekint majd az érkezőre, a hangneme sem lesz rózsás, bár ez a kiszolgálótól is függ, meglátjuk meg tudják-e győzni róla, hogy itt kikapcsolódhat.
|
|
|
|
|
Amanda Meggie Philips
INAKTÍV
Pillangó ~ || Királylány ~
RPG hsz: 232
Összes hsz: 7402
|
Maid Cafe - K. R. BlackwoodNem éppen türelméről híres, most meg pláne nem. Kedve nem repdes az egekben, ilyenkor a legapróbb dolgokon is fennakad, bár most próbál túllendülni. Igen, ez a hozzáállás már a próbálkozást tükrözi, mert egyébként inkább ne ecseteljük miféle magatartást tanúsított volna a szemlélődése után. Szóval mufurcan - igen, ez lehet - morog magában, közben rázogatja a csengőt, mert ugye gyorsabb lesz a kiszolgálás, ha jobban hallatja ezt a kis kiegészítőt.
Hamarosan egy fekete hajú lány libeg oda komolyan véve a szerepét hajolgat meg beszél hozzá. Felkúszik a szemöldöke, de aztán simultabb vonásokkal hallgatja végig. El se bírja képzelni, hogy képes valaki erre? Önként megalázkodni, kihasználhatóvá tenni magát. Nem vall túl erős jellemre, sőt, lehet, hogy ők ezt valami mókának tartják, de egy bizonyos szinten elég szánni való ez az egész produkció. Viszont, most nem arra kíváncsi senki mit gondol, ha már ezt magukra vállalták, akkor ő jó rellonos gyanánt természetesen igénybe veszi. Közben az egészből annyi rántja vissza a beszélgetéshez, hogy az étlapról kérdezik. A kezébe veszi, már rápillantott, de eddig nem igazán válogatott.
- Van valami különleges ajánlata esetleg? – A magázó formát megfelelőnek találja, egyelőre nem kíván ő sem bizalmaskodni, vendégként sem kell rögtön régi barátokként tegeződni és aranyoskodni. – Illetve a szendvics miből van?
Amint meghallgatta a válaszokat vélhetően az ajánlattól függetlenül válogat, hajlamos erre, nem szereti az ajánlatokat, de belenevelték, hogy igen is ez az első egy étteremben. Mert ez most olyan, nem? Közben szemezni kezd az étlapon a brownie és fagylaltkehely kombinációval, vannak érdekes fellángolásai az édességekért, azt meg kell hagyni. De hogy ne csak cukorbombázás érje ezt a kedves és drága szervezetet gyorsan áttekinti a többi ételt is. A Szendviccsel még mindig ugyan úgy áll, ellenben végre az italokig is eljutott. Közben meghallgatja, még vélhetően ajánl neki valamit a pincérleány, majd a menüsort letéve belekezd.
– Na szóval…. Akkor lesz egy szendvics, lepjen meg vele milyen. Továbbá brownie és egy fagylaltkehely sárgadinnye és citrom fagyiból, semmi öntet meg cicoma nem szükséges, illetve alma lé. Köszönöm. – Utolsó szónál erősebben mélyeszti zöldeskék szemeit a lány tekintetébe, majd a Köszönöm hangsúlyozását hetykén elhagyva reméli a gyors kiszolgálást, majd azt, hogy hamar nekiláthat. Egyelőre nincs elképzelése a továbbiakról, de ez majd random alakul, büntetni se úgy megy az ember, hogy tudja mit fog adni és kinek, bár akad kivételes eset itt is.
|
|
|
|
|
Amanda Meggie Philips
INAKTÍV
Pillangó ~ || Királylány ~
RPG hsz: 232
Összes hsz: 7402
|
Nyitóbál - Yarcsi, RiusRuci.Hosszú várakozás és munkálatok előzték meg ezt a bizonyos napot. Mikor kiderült, hogy a Diákönkormányzat is részt vesz a szervezésben, nem habozott és szerepet vállalt, ilyen egyszer adódik az életben. Szerencsére a munkával nagyon jól haladtak így, négyesben és minden felmerülő gondra leletek valamilyen megoldást. Boldogan, mosolygósan állt az este elé, még akkor is, ha azért akadt egy-két aggasztó gondolat a fejecskéjében. Kezdetben csak visszacseng Joanne hangja, amint kimondja az elsődleges véleményét, azóta is sokkban érzi magát, de egyelőre ezt jól viseli, vidáman. Elég sokat játszik a gondolattal, de a hideg is kirázza, lenéz magára és el sem tudja képzelni, hogy valaki legyen a pocakjában. Egyelőre el is hessegeti, majd foglalkozik vele később, azaz megpróbál. Hatnak a vitaminok és ki is aludta magát. Tudja jól, meg kellemetlen is, hogy mennyire nyűgös és elviselhetetlenül bunkó volt emberekkel az utóbbi időszakban, de mindez a múlt, ma békességgel, mindenkit szeretünk hangulattal kelt, ezt nem lehet lerombolni. Szervezőként izgult, hogy minden rendben menjen, ez után pedig egy kicsit a Drágáért is, tud róla, hogy sikeresen jelentkezett, most pedig kiderülnek a bejutók is. Egy világos ruhát választott magának az estére, csinos ezüstös kiegészítőkkel és egy ruhához illő magas sarkú cipővel. Egész gyorsan elkészült, ahhoz képest, hogy nőből van, majd a megbeszélt helyre indult, hogy összeszedje Yarcsit, vagy a Drága őt, nézőpont kérdése.
A nagyteremben minden csodálatosan feldíszített, az esemény pompájához megfelelő. Mikor beérnek egy puszit nyom az arcára, majd végigsimítja azt és elhagyva partnerét indul meg a szervezői asztalhoz, ahol helyet foglal.
- Majd még találkozunk, Drága. - Illedelmesen köszönti a vendégeket, majd a lányokhoz fordul. Együtt meghallgatják a bemutatást, az igazgatói beszédet és a kihirdetést, szépen egyenként megtapsol mindenkit. Ezután Mirus következik, aki megdicséri őket, egy kedves mosolyt küld felé, aztán az egészet követően nekilát a fenséges vacsorának.
Mikor végeztek az egyik oldalán elhelyezkedő Adriára szegezi cinkos tekintetét, majd a kis kék és bronz ház asztalához. mondjuk úgy, korábban már volt egy kellemes kis csevegésük róluk, szinte mindenben egyetértenek. Közben észreveszi, amint az egyik igen illedelmes lány, kezében cipővel ballag az asztalhoz, látásból ismeri, egyébként nem igazán. Felé bök a tekintetével, bár úgy tűnik Ria is ki fogja szúrni ezt.
- Most nézd meg, annyira jól festhet ez a delegációk előtt… - Hát, csak az iskola diákjainak egy minimális minősítése. Azért a francia lányka elég tisztelettudónak tűnik, neki biztos nem fog tetszeni, és a másik leány, a Roxfortos, na az ő arca is igen árulkodó. A fiút még nem sikerült kifigyelnie, majd a napokban biztos összefut még vele is. Tovább figyelik az eseményeket, majd alakul valahogy. Egyébként a leányzóval jól érzi magát, lát benne potenciált, meg a meccseken is jó az összhang köztük. Most is jókedvűen társalognak. Egyelőre nyugodtan van erre lehetőségük a szervezői asztalkánál, senki nem keresi őket, bár azért azt a bizonyos szőkét tudná értékelni most, ha jönne, amúgy sem látja sokat. Hiányzik is neki, legalább most elrabolná a kékségektől.
|
|
|
|
|
Amanda Meggie Philips
INAKTÍV
Pillangó ~ || Királylány ~
RPG hsz: 232
Összes hsz: 7402
|
Nyitóbál - YarcsiRuci.Leszámítva az apróbb késését az összefutásukról teljesen rendben zajlik minden, szépen alakul az esemény is, egyelőre a fennakadások is elmaradnak, márpedig ebben az iskolában az példátlan. Teljesen biztos benne, hogy nem sűrű itt az olyan rendezvény, amin legalább egy kisebb botrány ki nem bontakozik, vagy nagyobb. A megbeszélt köszöntőprocedúrát a maga helyéről nézi végig, még valami mosoly félével is ünnepel mindenkit, nagy taps a barátoknak és háztársaknak, meg mi egyéb. Szóval, mint mindenki, így ő is várja a végét, örül neki, hogy meg lesz a gyümölcse a szervezkedéseknek, de továbbra se barátkozott össze a monoton nyitányokkal. De szerencsére túléli, a vacsorával együtt, utána pedig kényelmesebb vizekre evezve cseverészik az asztalnál ülőkkel, leginkább Adriával, aki önként magára vállalja a felügyeletet, mert szükségessé vált. Egyelőre a maradék szervezőgárdával figyeli az események alakulását. Rius beindult, amin nem kell csodálkozni. Természetesen az akciózó ház az áfonyák otthona, fogadni mert volna rá. De a szőke leányzó helyre fogja tenni, azaz tenné a dolgokat, de természetesen a beszélgetés hosszából és a másik lány gesztusaiból ítélve egyrészt nem könnyű menet, másrészt megy a mellémagyarázás. Utálja az ilyen embereket, nem egyenesek, igazából szemrebbenés nélkül hazudnak, szinte már úgy, mint a vízfolyás. Bár a jókedve nem lankad, azért a lenéző tekintet megvan a részéről az említett asztal felé, Yarista ide vagy oda. De ha a vendégeknek panasza lesz, nem köszönik meg, amit kapni fognak. De most a higgadt és kiegyensúlyozott énjével – egyelőre - nem igazán tud mit kezdeni. Mindenesetre inkább tekintetét a táncolni kezdő párocskák felé emeli. Ahogy látja a vendégek közül a hölgyek hamar elkeltek, sőt, mintha az Igazgató bácsi táncba kívánná hívni a Beauxbatons delegációjának képviselőét, Aurore Mion-t, a Roxfort győztesét pedig egy kis Navinés környékezi meg. (Micsoda Edictumcikkek lesznek ebből! Most az egyszer talán Amandának is érdemes lesz a kezébe vennie úgy, hogy el is olvassa rendesen.) Közben társaság érkezik, amit egy hatalmas mosollyal az arcán vesz észre.
- Igen, ezer örömmel.
Megérkezik a Drága, majd némi kedveskedés sután elrabolja táncolni. Boldogan bólint rá, és Yarcsi karja után nyúl, majd már lassan a táncolók között találja magát. Közel húzódik, majd a felszólalásra elmosolyodik és hagyja is magát irányítani a táncban. Mondjuk nem botlábú, de a drága idejét és türelmét nem táncórákra pazarolta, sokkal inkább a sportra, szóval a tudását nem kell és nem is szabad készpénznek venni. Ez a sok mosolygás lassan fájdalmas lesz, nehogy szegény lány arcizmai izomlázasak legyenek, életében nem vigyorgott és cukiskodott ennyit. Még magában morfondírozik, addig észreveszi a rellonos fotós lánykát, aki éppen minden valamit is ígérő pillanatot el akar kapni. Tánc közben mintha róla is készített volna, majd később rákérdez. Lassacskán véget ér a pillanatnak, meg a nyitótáncnak, egy csókkal megköszöni, aztán picit elhátrálva szólal meg, bár ezzel semmi szándéka nincs, szimplán csak mielőtt folytatódik a zene, még beszélni akar.
- Köszönöm, most visszamegyek, hátha szükség van rám, meg még van egy kis dolgom, menj addig vissza az… - Nem sokon múlik, hogy áfonyázzon, de bájos mosollyal nyel egyet és folytatja. – Asztalodhoz, vagy táncolj, majd felbukkanok még. - Azzal otthagyja őt és visszasétál az Adriát is maguk között tudó társasághoz egy fél szó erejéig.
- Sikerült elrendezni azokat? - A megvető pillantása egyértelműen jelzi kikre céloz, majd az asztalához sétál ha végzett.
Elkezdődik az este véghajrája, vagy legalábbis ahhoz közelítünk. Nemsokára jön a nagy búcsúzkodás a versenyzőktől és a beköltöztetésük. Kicsit olyan valóság show érzete van a dolognak, el nem lehet képzelni mit hoz ki belőlük a bezártság, meg az, hogy pont Ők vannak összezárva, vannak köztük barátok, ellenségek… ki tudja mit hoz ki. Mostanra már valószínűleg Yar is körbeudvarolta a lekváradalékokat, szóval szabadnak tűnik a terep, így függetlenül az adott társaságától lépdel mögé, majd a fülébe súgja.
- Menjünk ki egy kicsit. – Még mindig egész mosolygósan, bár az est elejei gondolatok újra cikáznak a fejében, a „kis problémáról”. Ötlete sincs, hogy hozza fel, miként. De ezzel majd odakint foglalkozik tovább. El is indul ki a Nagyteremből és az Erkélyig meg sem áll. Remélhetőleg Yarcsi társaságában.
|
|
|
|
|
Amanda Meggie Philips
INAKTÍV
Pillangó ~ || Királylány ~
RPG hsz: 232
Összes hsz: 7402
|
YariRuci.Az utóbbi hetek eléggé tartalmasan teltek, hiszen volt izgalom, öröm, kimerültség, düh, fáradtság, meg minden hasonló benne. Először is teljesen leszívta az energiáit a DÖK-ös szervezés és a tanulás, utána jött a kviddics, mint egy pozitív töltet, hiszen az első mérkőzést nagyon jól vették, a Navinés fogójuk még a cikeszt is elkapta, arra igazán nem lehet panasza. A prefektusi teendőit is közben végzi serényen, igyekszik megfelelő és hatékony lenni, eddig nem is sikerült, ő legalábbis úgy véli, meglógnia előle egyik szabályszegőnek sem. Talán még élvezi is ezt, hogy rendet tehet, nem mintha ő nem kóstolt volna bele ebbe a világba új kisdiákként, de most a másik oldalon áll, ahhoz mérten kell néznie a dolgokat.
Nem indult olyan rosszul a nap számára, de ezzel így van a Tusa kezdete óta körülbelül, hiába van túlterhelve szinte, Jo munkássága rendbe szedte őt és a szervezetét. A sok teendőnek köszönhető talán, hogy ideje se nagyon akadt az elmúlt napokban gondolkodni dolgokról, pedig aztán lenne miről. Egy borítékkal, a legfrissebb Edictummal, egy bögre kakaóval indul a DÖK bázisa felé, apróságokat még meg kell beszélnie a lányokkal, a versenyzők meg már biztosan elkezdték a pihenőt, mert kaptak egy szabad hétvégét. Lehet Yarral is összefutnak, de biztos akad más, eddig be volt szegény zárva, na igen, a gondolataiban kellően ironikus, belelesett már a pletykarovatba és ha jól sejti Hajnitól amit kért, az sem az ellenkezőjét fogja alátámasztani. A megbeszélés lezajlik, de mielőtt távozna, még kiveszi a képet meg az Edictumot is. Felemelt szemöldökkel nézi. Egyszerre csalódott és dühös, de nem feltétlenül a cselekményre. Mi az, hogy őt egy… fú, jobb, ha ki se mondja hová tartozóra cserélik le! Előjött az az igazán egoista, minden magának akaró énje, lennének kérdései, de akihez lenne az nincs se közel, se távol elérhetően. Belegyűri táskájába majd így ebédidő múltával két szendvicset szerezve, meg egy almát elindul a szobája felé.
Belépve egy levélre lesz figyelmes, ami elég hivatalosnak tűnik. Leül az ágyra, aztán két harapás között kibontja, majd elkerekedett szemekkel nyeli le az adott falatot, egy minimális fuldoklás kíséretében. Szemöldöke felfelé kúszik és elképzelése sincs, hogy mégis mi az isten történik most. Elolvassa a sorokat, de a kezdeti döbbenet még a gondolatait is blokkolja, a fiókját kezdi nézegetni, mert nem akar hinni az olvasottaknak. Odasétál és erőteljes kutakodásba kezd, de semmi. Megnézi az alatta lévőt is, majd a ládáját. Semmi. Kezd mérges lenni, nem picit. Fújtat egy kört majd összeráncolt homlokkal vágja bele táskájába a levelet, a Hajnitól kapott képet, a másik szendvicset, meg pár holmiját. Most van fél kettő, jobb későn, mint soha alapon elindul, hogy utánajárjon, mi folyik itt. Nem öltözik át, ma már egyszer megtette, csak felkapja táskáját, amibe egy-két holmija van, majd belebújik egy balerinacipőbe és elindul a pincéből. Elég feldúltnak látszik, de igyekszik ezt nem kimutatni, nem kívánja a fürkésző tekinteteket magán érezni, köszöni szépen e nélkül is jó lesz.
Egyelőre nem igazán fogta fel mi is a helyzet, meg még igazán azt sem, hogy hogyan lett ebből ekkora ügy. Mi a frásznak kellett az Neki? Meg mire jó ez az egész? Ennyire nem lehet bolond! Lassan megérkezik a kirendeltségre, a portán elmondja miért jött, majd meg sem áll a második emeletig, de egyelőre elképzelése sincs mit vagy kit keressen, meg mi a frász ez, utálja, ha nem tud valamiről, némileg a meglepetéseket is. Valószínűleg ezt a Valondovszky Sándort kellene keresnie, de egyelőre nem igazán talált olyan személyt, aki eligazítaná jobban, igen elfoglaltak. Szóval ott ácsorog a második emeleten várva, hogy felvilágosítsák.
|
|
|
|
|
Amanda Meggie Philips
INAKTÍV
Pillangó ~ || Királylány ~
RPG hsz: 232
Összes hsz: 7402
|
Ikrem <3- outfit-Igaz, ami igaz, egyik napról a másikra térve, egyre inkább összeszedte magát. Ismét nekiindult a szokott játékoknak, előjöttek a furfangjai és ravaszságai, meg mondhatni barátkozik is eleget. Mondjuk ezen a téren is érték meglepetések, de nem akkorák azért. De van ennél is fontosabb, hiszen a sok szabadidejét pozitív dolgokra is tudja fordítani, jelen esetben testvérére. Tagadhatatlan mekkora hiányérzete volt az utóbbi időben, de már semmi para, hiszen itt van karnyújtásnyira, ha szüksége van rá, bármikor megtalálja, persze ez fordítva is igaz. Van egy-két apróság, amivel azért nem annyira van kibékülve, de tudja, hogy ez is annak tudható be, hogy a nővére vigyázni akar rá, nem akarja olyannak látni, mint a legutóbbi csalódása után, aminek külsőleg apró jelét sem látni már. Pontosan ezért van az, hogy Kornéllal kapcsolatban is csúnyán nézett rá, de ő is látja, hogy itt nem ugyan az van a háttérben. Yaristáról meg megint megvan ikrének is a véleménye, háztársak voltak, biztos látta eleget, így az azzal kapcsolatos dolgokat is megfogadva lépett tovább.
A szokott csábító és önelégült mosollyal dekorált pofija tekint rá vissza a tükörből is, ami előtt készülődik, testvérére nézve felkacag, működik köztük a telepátia, abban már egészen biztos. A ruha, a haj, a cipő a talár alatt, hát egészen mókás este lesz ez, ezt le meri fogadni.
- Pillanat… és igen, mehetünk is. – Azzal még bekapcsolja a karperecet, amit felvett, majd a szobát üresen hagyva, mert a többi lakó már másfelé lehet régen, kilép és már csak a csukódó ajtót hallja az alagsori folyosón vonulva. Igazából a helyszínig még ballagnak, többen nézik meg őket, mint ahány kisgyerek gyereknapon betámadja a vattacukros bódét, borzalmasan élvezi mellesleg. Egyikre másikra rá is kacsint, a provokálós énje azért vissza-vissza köszön mostanában. Nővérébe karolva, mint két tojás lépnek be, majd egyből Lina volt házát kapja el tekintetük. Manda nem sokáig pásztáz ott, nem igazán kíváncsi az arcokra, így csak vigyorog egy kört a mondandóan és egyetértően bólogat.
- Szerintem már attól boldognak kéne lenniük, hogy komolyabb kármentesen távoztál. – Mondja, miközben a dekorációt szemléli, amit mondhatni rellonos lelke nem szívlel túlságosan, túl sárga, meg túl kedélyes, ez nem az ő stílusa, oké, hogy az egyszarvú pártiak örülnek, meg minden, de intézhetné mindenki a maga asztalánál. Itt mintha csak szavak nélkül beszélgetnének ismét, az asztalra pillantva veszi észre, hogy a terítő a zöld ezüstszínt veszi fel, akaratlanul is elvigyorodva böki oldalba testvérét.
- Szép volt. – ezt követően körbenézek, hogy lássam a csodálkozó pillantásokat, amik várhatóak, de csak mosolygok magamban. – Hogy bírtad köztük? – Biccentek feléjük, igyekezve, hogy ne kerüljön olyan a látókörömbe, akit nem szeretnék.
- Becsüllek érte… De azért jobb ebben látni. – Utal a talárra, miközben italért nyúl.
|
|
|
|
|
