36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Ne feledjétek! 2024. március 16.  23:59-ig várjuk a tanári, képességoktatói és házvezetői pályázatokat!
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Amanda Meggie Philips összes RPG hozzászólása (92 darab)

Oldalak: [1] 2 3 4 » Le
Amanda Meggie Philips
INAKTÍV


Pillangó ~ || Királylány ~
RPG hsz: 232
Összes hsz: 7402
Írta: 2012. október 31. 14:24 Ugrás a poszthoz

Halloween-i móka  Cheesy

Amanda mit ad isten már megint egyedül kóricál, ilyen sötétben odakint. Cica jelmeze sem az a hű de félelmetes, mindenkit elriasztó, kicsit mit ne mondjak prédának érzi magát inkább mint vadásznak. Viszont, ez sem veszi el a kedvét a halloweeni kincsvadászattól, nem régiben hallotta, hogy a temetőben érdekes játékok zajlanak, úgy gondolta ebben részt is kell vennie. Végig szánkázva a folyosókon, kiérve a kastélyból elindul a falu felé. Nem sok idő múlva hangokat is hall, hiszen mások már bele is vetették magukat a mókázásba. Nagy kedvel és vidámsággal, mosolyogva megy keresendő ládikája számáért, majd keresésre indul. Egy homokozó lapátka, és a kicsi kacsói kíséretében, nem volt igazán tudatában valószínűleg, mire is vállalkozott. Amolyan női megérzés szerint elindul egyik irányba, és no lám, el is találta a helyet, neki is kezd a kiásásnak. Mire a ládikát eléri már minden tiszta föld körülötte, ő még annyira azért nem, de ne kiabáljuk el. Ezután jön még csak a java, alig várja, hogy kiderüljön, mit rejt a ládika, de előbb ki kell onnan szedni, leguggol, majd elkezdi kifelé húzni. Amekkora szerencsétlenség, fenékre huppan és egy jó ízűt nevet magán. Feltápászkodik és letérdel a ládához, amit nagy nehézségek árán kaparintott meg.
~Na, végre, ez is megvan, lássuk, mit rejtesz…~
Miközben magában sok mindent végigfuttat, kinyílik a láda. Kisegerek futnak ki belőle, és kezdenek el menekülni a lány elől. Lássuk be, elég vicces történet, hogy a Macskánk dobozában, csoki helyett egerek vannak.
~Jó a sors humora, tudom értékelni.~ Nevet magában, majd az egérre nézve megszólal.
- Te se így képzelted a halloweent, igaz kis pajti?
Ezután, mint egy macska – egér játékként próbálja összeszedni őket. Nagy nehézségek árán, de sikerrel, visszateszi őket, a csoki papírok közé a dobozba, és elindul a következő feladat felé.
A következő feladat, már egy szellemi torna. Kap egy pergament, mellyen halloween ünnepével kapcsolatos feladatokat talál, félrevonulva kezd el elmélkedni rajta, és kitölteni. Körbenézve látja a megjelent emberek lelkesedését, ami igazán jól néz ki. A feladatot mondatról, mondatra pontosan igyekszik megoldani, majd leadni. Kétszer- háromszor is visszaellenőrzi. Majd megindul Amira felé, akinek átnyújtja a megoldott feladatot. Ezzel már úgy érzi bemelegített az igazi nehéz feladatokra.
Utoljára módosította:Amanda Meggie Philips, 2012. október 31. 14:24
Amanda Meggie Philips
INAKTÍV


Pillangó ~ || Királylány ~
RPG hsz: 232
Összes hsz: 7402
Írta: 2012. november 8. 17:13 Ugrás a poszthoz

Halloween-i móka
Alexocska Cuncimókus Cheesy

Bonnie temetőben való bolyongását éppen azzal szakítja meg, hogy elindul felfedezni merre is van a bál. A helyszín a réten elhelyezkedő töksátor, de további tudomása egyelőre nincs a helyről. Elképzelései éppenséggel akadnak a cicajelmezbe bújt szépségnek. Elindul a sötétségben, és körbe-körbe tekintget. Először csak fényeket lát, amik elég halványan pislákolnak még csak. Közeledve már kiveszi a félelmetesebbnél félelmetesebb töklámpásokat is, további fényt ad még a hold csodás fénye, elmereng pillanatokra a holdba bámulva, majd ténylegesen a sátor bejárata felé veszi az irányt.
Két bejárati lehetőséget lát meg, az egyik egy pókhálós még a másik egy hóhérszobros ajtó. Valami áldozat vagy adomány féle szükségeltetik működéséhez. Nem tétlenkedve egy zacskó cukorkát helyez, el majd belépést nyerve a sátor belsejébe veszi az irányt. Belül a dekoráció igazán halloween-i és borzongató. Pókhálós lampionok, és faragott töklámpások, minden a halloween színeiben pompázva. célállomásának az italos részleget jelöli ki, odafelé menet valami kisebb bukkanóban megbotlik, és majdnem hasra esik.
~Nagyon ügye vagy! Ess hasra…~ Mérgelődik magában majd egy pohár eperlevet önt magának, ami vörös mintha vért inna. Kortyolgatva körbesétál, a jelenlévőket figyeli, majd a bent zajló eseményeket. Kellemes báli hangulat, félelmetes öltözékű emberekkel.
Egy kis időre megállt a zene, és az estével, kapcsolatos információkkal lett gazdagabb. A zene újraindítását követően, a gondolataiba volt temetve.
~Nem hinném, hogy egyedül szenvedek ezzel a ruhával, főleg így látva a többieket, mindenki jelmezesen jól érzi magát, én vagyok egyedül, aki folyton beakad valamibe, bennragad valahol..~ Éppen folytatná, mikor hirtelen élesebb zeneváltás következik be, nekiütközik az asztalnak és leönti magát.
-Gratulálok..te..te..áá – pirít magára majd a háta mögé nem figyelve kezdi letörölgetni magát.
Amanda Meggie Philips
INAKTÍV


Pillangó ~ || Királylány ~
RPG hsz: 232
Összes hsz: 7402
Írta: 2012. november 10. 21:31 Ugrás a poszthoz

Halloween-i móka
Cuncimókus

A buli szépen zajlik, zenével mindennel együtt, Bonnie pedig éppen ott bosszankodik magában, mekkora egy rakás szerencsétlenség. Mindenki jól érzi magát, igazán hangulatos az egész.
Jelmeze még mindig nem nyerte el úgy igazán tetszését, mégis azért már egészen jó barátságot ápol vele. Érzékeli a mozgást maga körül, hogy az ételeknél meg az italoknál találni embereket, de éppen nem arra figyel, sokkal inkább ruháját takarítja, nem, nem szereti elsőre a könnyű utat választani, minek varázsolna? Inkább szenved vele. Makacssága határtalan ezt tapasztalhatjuk.
~Drága édes istenem akkora egy szerencsétlenség vagyok, hogy nem kell nekem átmenni létra alatt, nem kell, hogy átmenjen előttem a fekete macska, még csak az sem kell hogy Péntek 13 legyen. Egyszerűen nagyszerű mit össze nem tudok hozni, de most komolyan, van nálam szerencsétlenebb ember? Kétlem, nagyon kétlem.~
Gondolkodik magában, de elég érdekes és egyben ronda látvány is lehet, ahogy magát szidva idegeskedik az asztal mellett, aminek nekiment. Közeledést hall a háta mögül, de elsőre nem igazán koncentrál, arra vajon ki jön és miért. Ekkor megszólítják, nem mondhatni, hogy jó passzban van, meg sem fordul csak háttal tovább dörzsölve ruháját reagál.
-Nagyon viccesek vagyunk ma!
Mondja, majd azért egy alig láthat, mosolyt elenged a „Tizenhármas” megnevezésre. Eközben egyszer csak hallja a mormolást maga mögül, és felszívódik ruhájáról az üdítő.  Akkor megint hozzá szólnak erre már készül megfordulni, és szólni, mosolyog, de pont sikerül beleakadnia szegény fiúba és a kerekesszékébe.
-Hogy az a…
Kezdené, aztán csak nem káromkodik, nem szokása, inkább az eddigi hang tulajdonosát veszi szemügyre. Igazán félelmetesen néz ki a fiú, ezzel a fantasztikusan kitalált jelmezzel.
-Ne haragudj, nem akarok rád esni, valahogy ez nem a „Tizenhármas”  napja.
Nevet fel miközben kis idézőjeleket mutogat ujjaival és kissé hátrébb lép, mielőtt, tényleg átesik valamin.
-Tetszik a jelmezed! – mondja egy kacsintással.
Utoljára módosította:Amanda Meggie Philips, 2012. november 10. 21:34
Amanda Meggie Philips
INAKTÍV


Pillangó ~ || Királylány ~
RPG hsz: 232
Összes hsz: 7402
Írta: 2012. november 11. 15:03 Ugrás a poszthoz

Halloween-i móka
Cuncimókus

Miután a szerencsétlen eset történik, a zombi jelmezes fiú segítségével sikerül kiszabadítani beakadt ruháját. Véletlenül sem akar másban kárt tenni, épp elég önveszélyes, a közveszélyes jelzőt nem szeretné kiérdemelni. Nem haragszik rá új ismerőse ez szavaiból is hamar kiderül. Egy mosolyt küld felé a kedves felajánlásra.
-Vigyázz mert még szavadon foglak!
Mondja nevetve, közben ügyelve, hogy hátra lépve ne történjen semmi baleset. Bár ebben már tényleg csak reménykedni tud, hiszen a szerencsének nem éppen a kegyeltje mostanában. Ez a balszerencsehullám reményei szerint azért egyszer megszakad majd, de addig sem akar semmi maradandó rosszat összehozni. Nem ismer még egy hozzá hasonló ennyire bénázó embert, nővére is mindig csak röhög azon, amiket művel, eset ő már le fáról, csúszott bele medencébe, igazából nem tudni mi nem történt még meg vele. A fiú poénjára azért nevet egyet.
-Nem, valóban nem az.
~Bár lehet azzal jobban jártam volna, de ki tudja. ~
El is indul a kerekesszékes srác az üdítős pulthoz, hogy igyon valamit, a lány mellett elmenve.
-Igyekszem Cuncimókus!
~Azért nem semmi, hogy még ilyenkor is képes vagyok rá, hogy előhúzzam a becézési képességeim. Sokszor mondják, hogy borzalmasak, de ez most igazán kikívánkozott. Nem hinném, hogy bántaná a dolog, a nevét még úgy sem tudom.~
Vigyorog rá, majd még mielőtt tovább menne feltérképezni a helyet még utána, szól.
-Remélem még összefutunk!
Mondja, bár a nevére nem derült fény, így csak még izgalmasabb lesz, vajon felismerik e egymást később. Magában mosolyogva lépdel el az asztaltól. ~ Tizenhármas..~
Amanda Meggie Philips
INAKTÍV


Pillangó ~ || Királylány ~
RPG hsz: 232
Összes hsz: 7402
Írta: 2012. november 22. 20:28 Ugrás a poszthoz

Derik
Nov. 21 este


Bonnie reggel alig bírt kimászni az ágyból, még arra is nehezen vette rá magát, hogy felöltözzön. Kissé kimerült. Még nem rázódott vissza teljes mértékben az itteni dolgokba, el volt szokva a folyamatos tanóráktól, szorgalmizásoktól, na meg, ha igazán őszinték akarunk lenni, akkor a társasági élettől is. Gyorsan kikapkodott a szekrényből pár ruhadarabot, felöltözött és megigazította a frizuráját, ami kibontva maradt. A tükörben nézegetve magát megfordult a fejében, hogy hajszínét ismét a szőkévé tegye. Itt így élte le fél életét, Alexa és ő a két szőke dili bogyó, igen, azok voltak a boldog évek.
~ Nem is tudom, annyira megszoktam már mind a kettőt, de valahogy mégis más így is meg úgy is. Talán… mondjuk nem biztos, sőt lehet nem is, na de lehet, hogy az a szőke mégis csak jó volt. Bár ki tudja, lehet meg tudnék lepni ár embert, arról nem beszélve, hogy ez a meglepetés lehet jó is meg rossz is… Mondjuk így is úgy is csinos. ~ Jegyzi meg magára kacsintva a tükörben, ad az egójának azért. Elmereng azon a dilemmán, hogy a szőke vagy a barna, de nem nagyon van ideje ezen, felkapja holmiját, és a szobát kissé rendetlenül magára hagyva nekiindul a napnak. Elkésett előbb a reggeliről, majd az órákról, de ennek a szerencsétlenségnek már majdnem vége, és a Nap is lement, már a Hold az, ami irányítja az eget.
A kastély falai között ballag a lányka, egy két diákot lát lézengeni, de senki ismerős arcot. Úgy dönt, egy kis pihenés sosem árt, ezért keres egy nyugalmas helyet, ahol szépen elüldögélhet. Célállomásául a holdfénnyel bejárt, kissé hűvös, mégis kellemes Erkélyt választja. Mikor kilép, és a faborításon ellépdel egy fotelig, amiről tökéletesen belátni a falu utcáját, nem igazán figyel a szeme elé. Sikerül beletérdelni egy kicsit az asztalba és egy hangosabb felkiáltás sikeredik ebből a helyzetből.
-A francba! Nem tudsz vigyázni!
Szemrehányást tesz magának, majd leül, egy kicsit dörzsölgeti a fájó pontot, majd lábait felhúzva elhelyezkedik a fotelban. Nem igazán az ő napja ez, de szokták mondani, hogy minden rosszban van valami jó, majd most meglátjuk valóban így van e. Az elmúlt napok nem alakultak rosszul, mondjuk Yarival sem találkozott a napokban, a meccs utáni sétájuk óta. Mosolyogva agyal tovább a már megbeszélt találkájukon. Igazából nem tudja eldönteni, hogy most milyen állapotban is van. Valahol megrekedt az egyedülálló és a kapcsolatban között. Kicsit olyan nem hivatalos a dolog, szépen komótosan haladnak, ami nem rossz. Építik a bizalmat és az összhangot, bár utóbbi már elsőre megvolt. Elolvasta azóta az új Edictumot is, amin jót mosolygott, főleg a Pletykarovaton. A régi időkben se volt könnyű titokban tartani a magánügyeket, de most.  Nem adott ezekre soha. De naiv és hiszékeny sem szeretne lenni, mint amilyen volt Johnathan mellett. Túl sokáig volt beletörődő, túl sokáig várt. Túl nagyot csalódott, pedig már ott voltak a küszöbén a közös életnek…
~ Utálom a HA szót, de ennek ellenére, ha okosabb lettem volna, ha törődtem volna magammal is, ha nem vakulok el, ha nem hagyom magam befolyásolni, ha hallgatok a barátaimra, ha a tanulásra koncentrálok inkább…~
Gondolatait hamar elhessegeti, és inkább táskájából előveszi a már megkezdett szorgalmit, és azon dolgozik tovább. Néha felnéz a kilátás miatt, ami magával ragadja.

Ruha
Utoljára módosította:Amanda Meggie Philips, 2012. november 22. 20:28
Amanda Meggie Philips
INAKTÍV


Pillangó ~ || Királylány ~
RPG hsz: 232
Összes hsz: 7402
Írta: 2012. november 24. 11:43 Ugrás a poszthoz

Derik
Nov. 21 este

Elmélyült a tanulás rejtelmeibe és gondolataiba, mikor is lépéseket hall még bentről, majd egyre közeledően hozzá, az erkélyről. Elsőre fel sem tekintett, na, nem azért, mert undokoskodni szeretne, csak mert utálja félbehagyni a mondatait. Jó, persze, ez is csak abból fakad, hogy így képes elfelejteni a mondat végét és kezdheti elölről.  Na de egész gyorsan reagálna, ám a fiú időt sem hagyva, már közli is, hogy inkább csendben ellesz mellette, na ez az, amit drága Bonnie mellett nem igazán lehet megtenni.
-Szia! Nem zavarsz egyáltalán, éppen befejeztem mára a lemaradásaim behozását.
Hadarja el gyorsan, míg elpakolja a holmiját. Majd azért egy kisebb felnevetéssel veszi tudomásul, hogy a kedves rellonos, mivel ezt már kiszúrta a viseletből, csendben, senkit sem zavartatva ül le.
-Nem találkoztam még olyan emberrel, aki mellettem csendben maradt volna!
Közben felé fordul, és jól szemügyre veszi, nem ismerős neki, pedig nem tűnik elsősnek, bár megesik néha, hogy csal az ember szeme.  Eszmefuttatása közepette van éppen.
~ Nem rég még azon fáradoztam ne legyen olyan ember, akit nem ismerek, erre mostanában a meglepetés erejével egyre többen vannak. Eléggé meglepő az is, hogy nem jött egyből a bunkó stílusban, ahogy az rellonoshoz méltó, pedig magamból kiindulva, ismeretlenekkel, nem vagyok az a hú de kedves kislány. Bár háztársaimat tiszteletben tartom...~
Összehúzza felsőjét, mert egyre hűvösebb az idő, a napokban már egyre közelebbinek érzi a telet, az időjárás is már erre mutat előre. Az időjárás megtekintése után mikor visszapillant az új társaságára, arra eszmél, hogy azt sem tudja, hogy szólítsa. Persze még ő sem mutatkozott be.
-Egyébként örvendek, Amanda Meggie Bonnie Philips, rellon.  Nem kell megijedni a nevemtől, a családom kissé felruházott velük. - Nevet egyet, majd folytatja is. – Szólíts Bonnienak nyugodtan, és téged, hogy hívnak? Hányadik évfolyammal büszkélkedhetsz Rellonosként?
Tekint a címerre a taláron, ez az a kiegészítő, amit reggel szintén elfelejtett, de ez már meg sem lepi őt. A táskájában lapul egy kis termosz meg poharak, előveszi a forró italt, majd a fiúra tekint egy mosollyal.
-Teát? – mutatja fel, és szinte meg sem várva a választ, elkezdi tölteni és folytatja.  – Hogy kerülsz ide? Te is kicsit lazítani jöttél, vagy esetleg vársz valakit?
Érdeklődik, miközben már kortyolja is óvatosan az italt, figyeli a kilátást és ez már megint gondolkodásba viszi, mostanában túl sokat agyal a dolgokon, majd tennie kell ez ellen is. Most épp sorra veszi magában a dolgokat.
~ Tudom, hogy valami elfelejtettem, de egyelőre ötletem sincsen, hogy mit. Könyvek, szorgalmi, tanórák letudva… Mégis valami hiányzik, tudom, hogy elfelejtettem, csak azt nem, mit. ~
Amanda Meggie Philips
INAKTÍV


Pillangó ~ || Királylány ~
RPG hsz: 232
Összes hsz: 7402
Írta: 2012. november 26. 17:37 Ugrás a poszthoz

Yarcsim

A hétvége utáni fáradtságtól alig bírt kikelni reggel az ágyból. Meglátogatta a faluban őt egyik barátja, ide utazott 2 napra. Elhozta neki, amiket még otthon felejtett, amiért nagyon hálás volt neki.  Nagyon jól érezte magát Bonnie, de már Hétfő van, és ideje az iskolai tanulmányokra koncentrálni. Nagy nehezen kimászik az ágyából, majd a fürdőszobában rendbe szedi magát. Felöltözik, majd a tükör előtt fésülködik, mikor mosolyogva tekint magára.
Már azon jár a buksija, milyen jó lesz a mai napja. Mikor végzett felkapja táskáját, majd mielőtt elindul mai óráira, még egy levelet megír. Nem másnak, mint Yaristának. A levélben egyelőre csak annyit írt le, hogy ma délután nagyon várja őt a Czukorvarázs Cukrászdában, és mivel szeretné, őt meglepni csak meghívja, nem írja alá. Reméli azért, hogy a drágaság így is eljön, na meg persze, hogy örül majd neki.  Elküldi egy bagollyal a levelet, majd nekiindul a napnak, a 3. óra tájékán, már majd kiesik a padból, úgy fel van pörögve.
Ha már a meglepetéseknél tartunk, az egyik éppenséggel igen csak szemmel látható, alig van itt pár hete ismét, de megint elkapta a szőke láz. Olyan értelemben legalább is, hogy ismét szőke lett. Meglátjuk, ehhez mit szól majd a nagyérdemű, de ami biztos eddig az órákon nem aratott negatív sikert, sőt voltak dicséretek.
Mikor már majdnem vége a délelőttnek, és délután lesz, felszalad a szobájába és szépen csinosan felöltözik, elsősorban azért, mert még Yarcsi előtt találkozik az egyik leendő csapattársával, akivel együtt fog edzeni. Nem akar rossz benyomást tenni rá, meg aztán, tulajdonképpen egy randira is készül, adjuk meg a módját.
A mai napra mostanra, így délután 4-re végzett is, elindul hát a cukrászda felé. szép lassan ballag arra, majd mikor már elérte, belép az ajtón. Bentről kellemes illatok terjengnek. Ami szem-szájnak ingere minden megtalálható egy pulton, és ahogy rájuk néz az ember, már szinte csorgatná a nyálát. Bonnie mosolyogva elindul hátra egy sarok felé, ahol leül szépen, leveszi kabátját, keresztbe veti lábait majd a megérkező pincérre néz.
-Üdvözöllek! Parancsolj, hozhatok valamit?
Kérdi tőle a pincér lány, majd kedves mosollyal várja a rendelést, ami egyelőre még nem lesz, még nem tudna dönteni, annyi mindent látott hirtelen.
-Szép napot! Köszönöm még nem.
Illedelmesen biccent, majd elveszi az étlapot, és böngészni kezdi. Közben a bejáratnak háttal ül, de egy közeli üvegben pont látja a belépők visszatükröződését. Kicsit előbb ért ide, de már nagyon várja Yar megérkezését. Nagy mosollyal az arcán kissé elmerengve üldögél.
~Kíváncsi leszek nagyon egyrészről rájött-e, hogy én várom, aztán meg arra mit fog szólni hozzám, végül pedig, hogy akkor elkísér-e majd... de ez ki fog derülni, már csak idő kérdése.~
Az első benyomás mindig fontos volt neki, de most mindezt félretéve próbálja Yarit nézni. Szeretné megismerni rendesen, nem a pletykákból, nem abból, hogy mit tett vagy csinált eddig. Sokkal inkább most milyen, mit tesz, és hogyan, na meg hogyan érez. Meggie részéről már elindult valami úgy érzi, megkedvelte őt, másként valószínűleg itt sem lenne, és nem is törné magát. De most nagyon vár.

Ruha
Utoljára módosította:Amanda Meggie Philips, 2012. november 26. 17:39
Amanda Meggie Philips
INAKTÍV


Pillangó ~ || Királylány ~
RPG hsz: 232
Összes hsz: 7402
Írta: 2012. november 27. 17:35 Ugrás a poszthoz

Derik
Nov. 21 este

~Hogy a villámba… Ezt, hogy sikerült elfelejteni~
Csapná magát homlokon, de most társasága miatt, inkább csak magában szitkozódik, majd figyelemmel kíséri, mit is mondd neki Derik. Közben kortyolgatja a forró italát, illetve az új ismerőse is elfogadja és iszik vele. de még előtte próbálkozni akar, hogy csöndbe tud-e maradni. Nevet egyet ezen, majd csak ennyit mondd.
-Próbálkozni szabad, csak a sikeressége a megkérdőjelezhető.
Mondja a rellonosnak, majd hallgatja tovább, amint bemutatkozik, és mesél is kicsit magáról, mikor rátér arra, hogy játékos, végigméri őt, majd egy mosollyal az arcán, el is mondja micsoda egy idióta.
-Ne haragudj, milyen vak vagyok! Persze, hogy tudom ki vagy, kint is voltam a legutóbbi meccseteken, szoros volt, és szép volt a gólod is.
Miközben beszél fel is idézi azt a bizonyos napot, ami nagyon kellemesen telt. Jó volt a meccs meg a társasága is.~Yarista, igen kicsit elvette az eszem, de azért emlékszem én arra a meccsre. Mondjuk valahogy a gólok az igazán maradandóak.~ Kicsit el is bambul, közben majd folytatja immár egy kisebb vigyor félével.
-Igen, ismerem az érzést. Mondjuk, úgy második nekifutásomat töltöm itt az iskolában, bár ezek szerint nem egy évfolyamra járunk, én immár Harmadikos vagyok.  – a bulizós résznél vele nevet- Igen jók a bulik itt, meg a társaság is.
Elkezdett magában gondolkodni a fiú vezetéknevén, elsőre fel sem tűnt neki, ez a szójáték, ami megoldható lenne, nevetgél magában, majd így szól.
-Eszem ágában sincs kifigurázni, sőt egészen eddig fel sem tűnt. De azért, nem kell ölni, meg úgy sem hagynám magam egykönnyen.
Ravasz tekintettel néz a fiúra, majd belekortyol a teába, és a melyik házat erősíted kérdésre ránéz és így felel.
-Bár nem látszik, de természetes, hogy ilyen adottságokkal csak a Rellont erősíthetem!
Végig hallgatja a napi beszámolót, majd ő is belekezd, amolyan reagálás képpen, napi történések összefoglalásának.
-Én is ezért jöttem, olyan jól eső és nyugodt hely, jár a levegő és ki sem kell mennem hozzá a kastélyból. Ami meg a napot illeti, én ma minden honnan sikeresen elkéstem vagy minimum késésben voltam.
Jó nem a pontosság híve, de ha van, kiért vagy miért akkor tud az lenni, de a mai nap, és a tanórák eléggé kiestek e kategóriákból.
Amanda Meggie Philips
INAKTÍV


Pillangó ~ || Királylány ~
RPG hsz: 232
Összes hsz: 7402
Írta: 2012. november 27. 17:37 Ugrás a poszthoz

Yarcsim <3

Alig üldögél egyedül pár pillanatot, mikor hallja az ajtót nyílni. Nem néz hátra, hanem a szembe lévő üvegben figyeli a beérkező tükörképét. Elmosolyodik. Megjött végre, itt van Yari, szívesen a nyakába ugrott volna, de úgy nincs semmi izgalom, na meg lehet kicsit sok is lett volna még.
Minden esetre próbál komoly arccal várni, de azért elkerülhetetlen a mosolygás, mikor a drága megszólítja. Láthatóan leesett az álla, de pillanatok kellenek hozzá, hogy kiderüljön pozitívan vagy negatívan. Nagy csend lesz úrrá, és csak nézik egymást. Majd mikor Yar elmosolyodik, már Bonnie is felszabadultabban mer vigyorogni a meglepődésen.
-Szia Yar! Igen én írtam.
Mondja nevetve, majd kezeit széttárva újra felszólal miután a rellonos kinyilvánítja tetszését.
-Meglepetés! – Kezd bele, közben viszonozza az ölelést. – És ez még csak a kezdet.
Mondja, majd hallgatja tovább, amit mondanak neki. Megint eltüntethetetlen mosoly és boldogság ül ki az arcára. Elhelyezkedik Yarcsi, majd puszival is köszönti.
-Boldog vagyok, hogy eljöttél, reménykedtem, de most már nagyon jó érzés, hogy itt vagy. – vallja be, mennyire is várta már. Akármennyire rosszul indult a napja, a hete, ez azért egy fénypont lehet. Meglátjuk.  Ránéz és folytatja.
-Ne is mondd, borzasztóan indult ez a nap,majdnem elaludtam a órák többségén,  de már halad a jó irányba. – kacsint egyet, és mondja tovább – Látni szerettelek volna…
Mondja ki, egy percre tekintetét a kviddicsesről az asztal felé irányítja, majd visszanéz rá. Közben Bonnie haját veszi szemügyre Yarcsi. Mikor összekulcsolják a kezüket, a lány gondolatai a fejében kissé zavarosan, de összeállnak, mit is akar mondani.
~Mit is…mit is ...ó, igen a Szövetség..~  Gondolkodik, hol folytassa, a fiú szemeibe tekint. Közelebb csúszik hozzá, majd mielőtt még folytatná, elé tolja az étlapot.
-Válassz nekünk valami finomat.
Magára a mondatra nem fektet nagy hangsúlyt, de azért miután kimondta a „nekünk” szót elmereng. ~ Mondhatok egyáltalán „mi”t, én és ő, az már mi? ... Kicsit előreszaladtam… ~Szokás szerint kicsit túlkombinálja és túlgondolja.  Minden esetre mosolyog a fiúra, majd elkezd rátérni mi is az oka az ittlétüknek még.
-Tudod, a múltkor beszélgettünk róla, hogy ha lesz rá lehetőség, és ha nem esik egybe az edzéseiddel, eljössz majd velem egy versenyre. – Vezeti fel a témát. – Felkeresett az otthoni edzőm, hogy a Nemzetközi Szövetségtől kaptam egy meghívót a következő nagyobb selejtezőre. Illetve ezzel a meghívóval jogosult vagyok valakit magammal vinni, mint családtagom, barátom, támaszom, ilyesmim. Szóval a sok rizsa nélkül, szeretném, ha te lennél az. Elkísérnél?
Kérdezi meg, a részletekre még nem egészen rátérve, előveszi a meghívót, amin az időpont szerepel. A program terve úgy is németül van, az még nem számít. Odaadja neki, majd csillogó szemekkel várja a választ.
Utoljára módosította:Amanda Meggie Philips, 2012. november 27. 18:11
Amanda Meggie Philips
INAKTÍV


Pillangó ~ || Királylány ~
RPG hsz: 232
Összes hsz: 7402
Írta: 2012. november 28. 20:31 Ugrás a poszthoz

Yarcsim <3

~Tökéletesen elég, ezzel egyet kell értenem Yarcsi.~
Mosolyog továbbra is, bár hangját most nem hallatja. Megigazítja egy kicsit a ruháját, majd folytatja a gondolkodás, miközben hallgatja a szép szeműt.
~Nem, bele sem gondolok, ilyenkor azt nem szabad. De már annyira elvesztettem a fejemet a legeslegelején, hogy kár morfondíroznom is azon, vajon gyors e a tempó vagy sem. Mondjuk, ahhoz képest eddig a múltban, ilyenkor már, előrébb tartottunk rég, meg is lett az eredménye. Most meg minden szép, túl szép is, hogy igaz legyen. De nagyon is valós, és igazi, bár ha csak meg nem csíp valaki előbb utóbb, el se fogom hinni.~
Miközben azon agyal, vajon van e olyan szerencséje ennek a kis szerencsétlenségnek, hogy most tényleg rátaláljon a jó útra, és azon haladjon partnere már rendel is, kihozza a pincér a gőzölgő italért indul. Forró csoki, csokis keksz, csokis süti, csoki, csoki, csoki mind ez a legnagyobb bűn, amit Bonnie el is szokott követni, de most szabad is neki.
Mikor megkapja a megerősítést a tényleges szándékról, akkor nyugodtan hatalmas beleéléssel és mosollyal mondja el, mi is a helyzet. Örömmel veszi, hogy látja a drágaságon, hogy mosolyra húzódik a szája, úgy érzi, itt az a pont aminél, már nagyon jól állnak köztük a dolgok. Meg van a közös pont, az összhang, senki nem hátráltatja a másikat és örömet okoznak a másiknak.
Yari elveszi a meghívót, majd válaszol a kérésre, vagy inkább kérdésre, amit hatalmas várakozással figyel a leányzó. Mikor belekezd, és igent mond, hatalmas kő esik le a szívéről, majd egy percre kivárja a mondat végét, hiszen van még esélye a fiúnak visszatáncolni, de ezt nem teszi meg, viszont egy pillanatra elhallgat, ekkor azért Bonnie szíve, ami eddig nem volt jellemző, elég hevesen dobog, mi lesz ebből. Nagyon szimpatizál a kviddicsessel, meg is kedvelte, sőt tetszik is neki.
-Nem is engedném, hogy e miatt kihagyj akár csak egy megbeszélést, edzést meg főleg nem. – mondja, higgadtan majd megint hallatja a hangját, miközben a gyomrában jön az a fura érzés, olyan természetes érzés, ami olyan boldog. Leírhatatlan egyelőre. – Tényleg? Ez annyira jó!
Mondja hatalmas mosollyal, majd az ölelést követően érkezik az ital. Maga elé veszi az egyiket és két keze közé fogja.  Megfújja, majd belekortyol.
-Imádom.
Teszi a könnyelmű kijelentést mosolyogva, majd figyeli a szőkét, mit szeretne még mondani.  A kérdések után, elkezd felé közeledni. Ekkor már tudja, nem is gondolkodik rajta, mi az az érzés. Tisztában van vele, hogy megint ott tart, amitől a legjobban félt, és túl tökéletesnek tartott ahhoz, hogy minden jó legyen. Viszont nincs szándékában ebből kimaradni. Ez történet még nem lefutott, még csak most íródik!
Átkarolja a fiút és mosolyogva engedelmes lány módjára, hagyja magát a csóknak, na meg Yarinak. Mikor elválnak egymástól, visszahajol, egy pár pillanatig kacéran mosolyog, közben az asztalon dobol ujjaival, majd beszélni kezd.
-Sok mindent szeretnék. – kezdi sejtelmesen, fokozza egy kicsit a várakozást. – De leginkább téged.
Magához húzza, és immár ő kezdeményezi a csókot.
-Arra gondoltam, kiegyezhetnénk abban, hogy a páromként eljössz támogatni. Persze csak ha neked is megfelel. – mosolyog, és koncentrál a drágára.
Utoljára módosította:Amanda Meggie Philips, 2012. november 28. 20:37
Amanda Meggie Philips
INAKTÍV


Pillangó ~ || Királylány ~
RPG hsz: 232
Összes hsz: 7402
Írta: 2012. november 30. 18:13 Ugrás a poszthoz

Yarcsim<3

Ez most talán nem volt olyan hatalmas lépés, amit nem kellett volna megtenni. Legalábbis ezt a jelentést tulajdonítja hozzá. Bonnie nem az a lány aki, ha nincs valami hatalmas dolgok mögötte, kertelne. Éppen ezért is volt fontos számára, hogyha már belement ebbe a randiba, úgy érkezzen ide, hogy ő igen is rászánta magát, hogy akkor felhagy minden negatív tapasztalattal a múltból, és tisztalappal neki mer vágni a jövőnek. Persze nem lehet tudni, mi vár rá, az viszont bizonyos, hogy jelenleg kezd belegabalyodni az egész történéshullámba, na meg Yariba is sikerült. Kifejezhetetlen öröm tölti el, amikor kiderül, hogy elkíséri őt. Ezután a csók az a tipikus lábemelős hatású, de azért nem kéne felrúgni persze az asztalt. Azért azt még nem sikerült magában eldöntenie, persze, - annyira el is mosódott most minden neki, hogy nem is foglalkozik vele,- hogy ez a közeledés, ezek a megnyilvánulások főleg a külseje miatt érik e vagy azért, az a kevés dolog, amit eddig mutatott magából ragadta így el a drágát. Amikor a felvetésére megérkezik az a már nagyon várt vigyor, belekortyol a forró csokiba, majd ő is elmosolyodik. Majd közelebb kerülnek egymáshoz, és elhangzik az a bizonyos kérdés. Még mielőtt bármi zajlana a fiúfüléhez hajolva csak annyit suttog.
-Szeretnék.
Mikor megint összeérintik ajkaikat, Amanda pulzusszáma egyre feljebb kúszik. Mondhatni lassan kiugrik a szíve a helyéről.  Egyik kezével Yar nyakába karol, másik keze a mellkasán pihen, érzi, hogy a fiú szíve sem a normál ütemben dobban, miután eltávolodnak egymástól, csak mosolyog ezen. elengedi őt, majd belékarol és hozzábújik, nem akarja, hogy most ez elmúljon, legszívesebben megállítaná itt az időt. Ebben a pillanatban, ami így tökéletes, ahogy van. Az első fél órában mondjuk, mikor megismerte, ahogy ránézett, azt gondolta Ő az a tipikus Casanova, aki csak úgy gyűjti a trófeákat, de nagy valószínűséggel, akkor ennyi idő alatt, amennyire itt lassult a dolog, már kirohant volna a világból. Már ott a szobájában pozitívan csalódott benne, hiszen nem volt erőszakos, se akaratos.  
A becézési próbálkozáson kicsit megilletődve elmosolyodik, majd már az ő agya is forog ezen, bár mondjuk, nem jellemzőek rá a megtervezett becenevek, mindig, éppen ami a szívén az a száján. Megszorítja közben Yarcsi kezét, persze nem durván, csak úgy egy biztonságérzetet véve, mint egy belekapaszkodásként.
-Akkor mi leszek? – kérdezi csintalan mosollyal.
A kviddicses folytatja tovább, bókolva, a mondanivalóját. Majd vigyorgás közben ránéz és így szól.
-Akkor ezt valahogy ki kell küszöbölnünk. – Mondja arra, hogy a gondolkodás útjába állt, persze csak viccnek szánva.  – Édesanyámnak köszönhetem a szemeimet.
Mondja vegyes érzésekkel a hangjában, nem távozott a jókedve, de azért egy picit most a komoly hangvétel, ami jellemzi. Igazán még mindig, így sok évvel a történtek után sem nagyon képes beszélni ezekről. De, hogy ez azért van, mert nem bízik, vagy, mert úgy érzi, úgy sem érdekel senkit, azt nem lehet tudni.
Annyira elvesznek egymásban, hogy már csak azt veszi észre, mikor megtörténik a baleset, kiborul a forró csoki. A Drágára mosolyog, majd már éppen nyúlna a pálcájáért, mikor beelőzi.
-…mikor az ember el van varázsolva. – fejezi be Yarcs mondatát, majd a csók közben, addig babrál a karkötőével, míg nem sikerül azt leejtenie, amit ekkor a nagy hévben még észre sem vesz.
Amanda Meggie Philips
INAKTÍV


Pillangó ~ || Királylány ~
RPG hsz: 232
Összes hsz: 7402
Írta: 2012. december 1. 14:16 Ugrás a poszthoz

Yarcsim <3

Most, hogy már egy párnak számítanak, annyira nem zárkózik el, és nem óvatoskodik el mindent, nem szokott ilyet tenni legalább is. De ez nem egy átlagos eset, ez most teljesen más, még, ha eddig is volt már kapcsolatban, érzett biztonságot és bizalmat, ám azoknak csúfos kudarc volt a vége. Legalábbis ez a most fenn álló helyzetben az elképzelése. Hallgatja Őt és erőteljesen bólogat még egyszer megerősítve a megbeszélteket, persze mosolyogva. Miután jót mulatnak a „Mókuscukorborsón” Yarista máris gondolkodásba kezd. Nem is olyan nehéz az, csak oda kell figyelni. Hamarosan eredménye is születik ennek, hiszen már mondja is.
-Úgy hívsz, ahogy szeretnél Drágám. – mondja viszonozva az örömöt.  
Pillanatok telnek el azzal, hogy csak néz a másik fél szemeibe, mintha keresné a válaszokat, de igazából még a kérdések se tiszták. Nagyon sok mindent nem tud még háztársáról, amire valójában kíváncsi. Mindenesetre most olyan, mint egy szelíd bárányka, aki nem, hogy nem kérdez, de nem is nagyon képes most azokon a kérdéseken agyalni, és csak üdítően mosolyog tovább, egészen addig, míg a kedves bók meg nem érkezik anyukájára, kicsit elhúzódik a Drágától, hogy pontosan a szemébe tudjon nézni. Próbál nem túl komor hangulatot magára erőltetni. Itt azért kijön kicsit az a tipikus rellonossága, hiszen utál panaszkodni, meg úgy minden vele kapcsolatos problémáról beszélni, számára ez olyan mintha panaszkodással, meg hisztivel tömné az embereket, még, ha ez nem így is van. Nem nagyon tudja, hogy, hogy illik, röviden meséljen, vagy most meséljen e el mindent. Hallgatja tovább közben mit is mondd még majd még mielőtt döntésre jutna, feláll és Yarival kéz a kézben áttelepednek a kanapéra. Még egy apró mosolyt küld is a kis megjegyzésre, de végül úgy dönt, belekezd, és nem gondolkodik tovább ilyeneken.
-Az volt, a legszebb nő, akit valaha láttam. – kezd bele, majd nyel egyet és folytatja. – Tudod, ő nagyon tudott szeretni, de elővigyázatos volt. Ha még élne, most biztosan már utánad akart volna nézni, apuval együtt, vajon elég jó vagy e hozzám. – présel ki egy kis mosolyt magából. Sose ment jól neki, hogy az ilyen szomorú dolgokat esetleg elviccelje, pedig lehet, könnyebb lenne.
-Van egy ikernővérem, Angelina, bár pár perc van köztünk, azért ő jobban vigyáz rám, mint bárki. Nagyon szeretem őt, és bár külsőleg szinte megkülönböztethetetlenek vagyunk, nagyon sok tulajdonságunk szöges ellentéte a másikénak. –Kicsit vár, megszakítja, a folyamatos szöveget majd ismét hallatja magát -  4 évesek voltunk mikor elvesztettük a családunkat…
Mély levegőt vesz, mégis elcsuklik a hangja a mondat végére, valami mosoly félét erőltet magára, majd próbálja magát beszédre bírni. Miközben néz Yari kékjeibe kissé elveszetten éppen.
-Sok mindent nem tudok még én sem. Neked van testvéred? Honnan jöttél ide?
Amanda Meggie Philips
INAKTÍV


Pillangó ~ || Királylány ~
RPG hsz: 232
Összes hsz: 7402
Írta: 2012. december 3. 16:08 Ugrás a poszthoz

Yarcsim <3

-Nagyon kis cuki vagy Nyuszó-muszó, de neked szabad! – mondja vigyorogva. De nem fedi fel minden lapját. Lennének még ötletei, de majd hidegzuhanyszerűen. Nem erőssége az embereket rendes nevükön szólítani, azt eléggé semlegesnek és érzelemmentesnek tartja. Általában ha valakit a teljes /rendes nevén szólít, annak oka van.
Ezután kevésbé vidám téma következik Meggie számára. A család. szereti kikerülni a témát, de egyszer mindenen túl kell esni, immár a kanapén ülve mesél a Szívecskének. Tömören, kisebb-nagyobb megszakításokkal felvázolja élete egy szakaszát. Közben már Yarcs bocsánatot kér, aminek nem érzi szükségességét. Ha már belefogtak ebbe, akkor nem fogja elhallgatni a múltját. Hozzá is fűzi mondandójához a következőt.
-Nincs miért haragudnom. Nem tudhattad. De annak ellenére mennyire nem kellemes téma ez örülök, hogy megosztottam veled.
Mikor elmondja, pillanatokra tekintete a földet pásztázza, majd felnéz egy fél mosollyal és megfogja a kezét. Közben a merengések után eljut az információ a másik félhez is az ikertestvérről. Mikor meghallja, mit mond, önkénytelenül is nevetnie kell. Mondjuk igen, ha tudná valaki ez mekkora fegyvertény, és, hogy régen micsoda sportot űzött ebből a két lány. Szerették egymás „szerepét” játszani. Emellett mindenki bizonyította feléjük, hogy meg lehet őket különböztetni, amire pillanatok alatt rá tudtak cáfolni. Egyszer még egy párcserét is lebonyolítottak, bár az megint más történet, ez a két fiú szemszögéből milyen lehetett. Na meg a fogadások, és persze ha alibi kellett. ~Ó, azok a régi szép idők. Hiányzik Angelina, de tudom, hogy jó dolga van. Meg persze, ha kellene szerintem ma is rávehető lenne a régi csínyekre.~
-Igen ez volt Max reakciója is, mikor megtudta, hogy ketten vagyunk. Azóta az „eset” óta – Közben mutogat idézőjeleket a kezével. - sokkal óvatosabb.
Nevetgél, nem egyhamar felejti el ezeket az eseteket, na meg sokkal vidámabb téma, és erről jobban szeret beszélgetni. De mindjárt fordít is a dolgon és érdeklődig Ő róla. Végighallgatja, az egyébként szintén szomorkás történetet, és látja rajta, hogy neki sem könnyű, erre szokták mondani, hogy megtalálja a zsák a foltját.  Elkezdi simogatni a kviddicses hátát mikor a testvéreiről mesél. Elvesztette ő a szüleit, azonban el sem tudja képzelni, mi lenne vele a testvére nélkül. Ő a mindene, számára ez egy szent dolog.
-Hallottam már arról a helyről, sőt talán jártam is már arra. Egy kis időt éltem Magyarországon is a nevelő szüleimmel. De Németországot vallom első számú hazámnak. Oda kötnek az emlékek. -  Mondja, majd összeszedi gondolatait, de nem akar, egy egyszerű sajnálom szóval válaszolni, tudja, hogy az nem segíti Őt. Inkább az együtt érző tekintetével sugározza ezt.
-Engem eddig csak a szerencsétlenség ért el eddig, most jöhetne az a fordulat.
Nem az a feladós típus, kifejezetten maximalista és bizakodó. De ebben az esetben csak reménykedik, minden lehet még, jó is rossz is. Nincs az sehol szabályokba fektetve, hogy ennyi rossz után csak jó jöhet, pedig nagyon jó lenne. Talán csak ez hiányzott eddig úgy igazán neki. Olyan valaki, akivel fesztelenül, titkok, és hallgatások nélkül beszélhet, aki megérti. Sosem tudta mit kell pontosan keresnie, azt sem igazán, hogy mire van szüksége, de azért már kezd rájönni, mi az, ami igazán kell neki. Jelen esetben ez Ő, a Drágaság. Akár, hogyan lesz, azt tudja, hogy nagyon akar küzdeni és tenni valamiért, úgy igazán.
Amanda Meggie Philips
INAKTÍV


Pillangó ~ || Királylány ~
RPG hsz: 232
Összes hsz: 7402
Írta: 2012. december 4. 18:12 Ugrás a poszthoz

Derik
Nov. 21 este

Látszik Deriken, hogy sokkal szimpatikusabb lett számára így a lány. Tény, hogy jó és durva egy meccs volt, még az Edictumban is bekerült. Hallgatja őt, ebből tudja meg, hogy nemrégiben kezdte a kviddicset Igazából a lánynak is van minimális ismerete e felé, de ez nem túl mérvadó így nem sokszor emlegeti, meg nem is olyan fontos. Azon, hogy ép bőrrel megúszta, ő is csak nevet, hiszen látta mi zajlott a pályán és mit írtak róla.
-Új vagy még a csapatban? Mi motivált így Másodikos korban, hogy belekezdj? Játék szeretet? Szenvedély?
Őszinte érdeklődést mutat mind a téma, mind a háztársa felé. mindig is kíváncsi ember volt, szeretett minél többet megtudni, na meg minél kevesebbet kiadni, de ezen már csiszolt. Udvariatlanság lenne csak kérdezni és kérdezni, figyelmen kívül hagyva a másik érdeklődését, éppen ezért ezt nem is teszi meg, figyeli tovább, mit mond, és már reagál is. közben a teát kortyolgatja, már csak egy kicsi van.
-Ó, ugyan, én egy szende..rellonos leányzó, kirúgva?! – nevet fel. – Bármennyire is kézenfekvő lenne nem így történt. Családi okok miatt félbeszakítottam egy kis időre a tanulást, és hazautaztam, hogy rendbe tegyem az életem. Most pedig, újra, másodszorra, visszajöttem, és építkeztem előröl, hiszen rengeteg minden megváltozott, míg én nem voltam itt.
Ekkor ő is befejezi a teázást, elég is volt ennyi, nézi a csodálatra méltó kilátást és egy picit talán el is mereng, de ezeken a gondolathullámokon hamar túllép, nem szereti, mikor rátörnek, olyan frusztráló tud lenni. Hallgatja Deriket, aki először illedelmesen megköszöni, amire persze reagál.
-Tölthetek még? – kérdi majd mosolyogva folytatja. – A késést én magam se szeretem, de mostanában igencsak rám jár a rúd, mindig történik valami. Csodálom, hogy még a fejem a helyén van, és hogy a tartalmát sem hagytam még el sehol! – neveti el.
Nagyon mosolyog végig a napi mozgás fontosságán, majd mikor vége van a mondandónak, kénytelen válaszolni erre.
-Én eléggé lefáraszthatatlan vagyok, a napi Kastélymászás után még futok meg edzek. Ez a napi rutinom, már ehhez vagyok hozzászokva. Soha nem voltam az a lusta fajta, mégis kialakult ez a késés dolog. Tényleg, te az edzésekkel, hogy állsz? Gondolom, van a kviddics által, de valami egyénit is űzöl?
Érdeklődik felé fordulva, várva-várja mi lesz a válasz rá. Igazából egész kellemes az idő. A társaságra megint csak nem lehet panasza. Megint jól fog zárulni a napja, ezt már most elmondhatja magáról.
Bár lehet, hogy nem egy ilyen idevaló, és még korai, téma, de ha már így belekezdtek még kérdez egy kicsit.
-A családod támogat ebben az egészben? Testvérek, barátok?
Amanda Meggie Philips
INAKTÍV


Pillangó ~ || Királylány ~
RPG hsz: 232
Összes hsz: 7402
Írta: 2012. december 4. 18:15 Ugrás a poszthoz

Yarcsim <3

Csak jót mosolyog a meglepődésen, nem fogja ezt mondogatni neki úton útfélen, de ki nem hagyhatta ezt a lehetőséget. Ennél mélyebb szintre azért nem fog süllyedni vélhetően, egy két drágám vagy édesem jelzőt, ha használni szokott, persze csak érdemek után osztogatva. Mondjuk, most azt sem érzi, hogy feltétlenül szükségek lennének kettőjük közt szavakra, nincs kínos csend, nincs hallgatás és semmi olyan, ami a másikat zavarná. Persze nem ismerik egymást még tökéletesen, de ez mutatja azért már, menyire egymásra vannak hangolódva, és ezt a mai délután is bebizonyította.
Maximilian-ról a kérdésre eléggé felnevet, majd mikor végre meg bír szólalni, azt sem tudja, hol kezdje, kapja is a következő célozgatós kérdést. Igazándiból az elmúlt 1 évben annyit piszkálták és tréfálták egymást, hogy olyan neki, mint a bátyja. Pedig azt a „kis bokszoló” jelzőt kiérdemelte tőle.
~ Emlékszem én arra a találkozásra, és jó ideig emlékezni is fogok! Ritkán szokott ilyen jól sikerülni bármilyen csínytevés.~
-Ő egy nagyon kedves, értelmes és figyelemre méltó ember, csak túl naiv…volt. – Az a tipikus ördögi vigyor azért ott van az arcán, na meg a tekintete is eléggé, azt sugallja. – Igen óvatosabb. Leszögezem, én nem voltam hibás, ő provokálta ki. – Felnevet, majd belekezd a történetbe. De azt azért nem felejtette, hogy még mindig csak körülírta, de nem mondta el ki is ő. – Az egész egy buta poénnal kezdődött mikor haza utaztam innen karácsonyra 2 éve. Azt mondta a Nővérem, hogy nem leszünk egyedül. Engem ez sosem zavartatott otthon, így a szokásos módon hazamentem, nem szóltam mikor. Felmentem a szobámba lepakoltam, majd a konyhába indultam. Még le se értem a lépcsőn megpillantottam Maxot, kedvesen mosolyogtam, be akartam mutatkozni, erre átölelt és majdnem megcsókolt. - ~meg a keze se ott járt ahol kellett volna, de ez már részletkérdés.~- Én meg egy kellemes kis jobb egyenessel beköszöntem Nővérem párjának. Azóta én vagyok a kis bokszoló. Ez egy olyan eset volt mikor eszünkben sem volt kihasználni, hogy ikrek vagyunk.
Meséli el végig nevetgélve. Ez egy felejthetetlen szituáció volt, legalábbis egy a sok közül. Mondjuk Angelinának nincs ilyen, vagy közvetlenül hasonló története, ő valószínűleg csak elpirult volna, és még ő kért volna bocsánatot, Meggienél ez kicsit másként van.
Ezután mosolyog Yarira és hallgatja tovább. A csókot viszonozza majd a még szó hallatán hatalmas mosollyal, segítőkész ember lévén, segít a szomjúságon. Persze nem lehet azt mondani, hogy ő nem élvezi. Mikor átmenetileg vége szakad, ennek válaszol neki.
-A lehető legjobban alakult…- mondja, majd előbb egy puszit nyom a fiú arcára ezután megcsókolja, ami csak tart és tart. Mikor újra szabadok lesznek ajkai, hallatja is magát.
-Lassan vissza is kell mennünk a Kastélyba.
Mondja ki, majd közben kezére tekint egy percre elcsodálkozva kissé rémülten tekint, magára majd keresgélni kezd maga körül. A karkötője, az a kabalája, eddig egyszer sikerült elhagynia, de hála az égnek meglett, most viszont nem látja, eddig próbál visszagondolni, de ez megy most a legkevésbé.
-Drágám, nem látsz valahol egy ezüst karkötőt sok kis medállal? - kérdezi, éppenséggel nem néz rá továbbra is keresgél táskájában mindenhol.
Utoljára módosította:Amanda Meggie Philips, 2012. december 4. 18:27
Amanda Meggie Philips
INAKTÍV


Pillangó ~ || Királylány ~
RPG hsz: 232
Összes hsz: 7402
Írta: 2012. december 7. 19:33 Ugrás a poszthoz

Drágaság <3

A nagy beszélgetés közepette egyszer egyszer felfigyel Yari reakcióira, de olyan beleéléssel mondja, hogy erre nem reagál. Viszont mikor talán kissé ironikusan megjegyzi, hogy ő nem lehetett hibás és, hogy mit gondolhatott Max csak mosolyog tovább.
- Nem, nem lehettem hibás, akkoriban teljesen más volt, szerintem ahhoz képest rám sem lehet ismerni. Se külsőben, se belsőben… - mondja, amolyan helyesbítés képpen, nem szeretné leírni magát már így az elején.
Örömmel veszi megint a csókot, majd az ijedt kép mellé szavak is társulnak, amire először önkénytelenül is nevet egy kicsit, majd komolyra fordítva a dolgot néz rá. A régi énje már biztosan törné a kis fejét, hogyan legyen egy kis csíny áldozata, de most amik kavarognak a kis fejében, egyáltalán nem hinné, hogy vele meg tudná tenni. Kérdéses az is egyáltalán engedné e a testvérének, hogy a közelébe férkőzzön, nem az a féltékeny típus, meg is látszik mennyiszer verték át, na mindegy, de most valahogy ott a félsz már benne, nem akarja a Drágát másnak engedni. De eme komolyságát, most nem fejtegeti, nem ez ennek a megfelelő hely szerinte, így hamarosan reagál.
- Ha jó fiú leszel nem lesz itt semmi probléma.
Mondja majd ajkaikat összetapasztja. Boldognak érzi magát így a történések miatt, nem is igazán panaszkodhat. Egy új kezdet, most úgy néz ki, egy jobb kezdetet hozott neki. Hisz a sorsszerűségben, bár sokszor harcban áll vele. De ha, ezt megírták, happy endnek kell lennie. Mert ezt máshogy el sem tudja képzelni, ahogy egyre megy le a nap, úgy egyre jobban varázsába kerül ezeknek az érzelmeknek. Óvatos, de nem fél kimutatni az érzéseit, és elég őszinte ahhoz, hogy ki is mondja őket.
- Akkor most már megtudod, mit érzek mióta találkoztunk, mert azóta nem tudsz kimászni a gondolataimból.
Mondja visszamosolyogva, majd folytatja. – Nekem is hiányozni fogsz.
Kedve lenne csak úgy megölelni, és el nem engedni őt, de nem, hamar eltűnik ez a gondolat és az aggodalom lép a helyére. Vad keresgélés közepette hallja, ahogy a szöszi megszólal. Ránéz, majd belekezd, mondjuk kezdetben még elég higgadtan, majd csak arcán tükröződik kicsit a rémület, hangjában egy kis szétszórtság, de az nem olyan súlyos.
- Nem tudom, mármint de tudom használni, de ehhez nem… Nem lehet. – mondja arcát a kezeibe temetve. Próbálja összeszedni a gondolatait, majd miután kifújja a levegőt, folytatja. –  Van a karkötőn egy védő bűbáj. Varázslattal nem lehet se levenni, se elvenni tőlem… viszont, ha leesik, elhagyom, sem működik hozzá semmilyen varázs.
Mondja, majd letérdel elé a rellonos fiú, és megcsókolja. Kicsit szégyelli magát, ez meg is látszik rajta, nem szokott ilyen butaságokon problémázni, most meg, mekkora ügyet csinál. Jó, ha a fontosságát nézzük, az, nagyon fontos. Ez egy olyan ereklye, ami megvédi őt, sokat jelent neki, szüleitől kapta. Nem egy olyan könnyen pótolható dolog, mint bármilyen másik ékszer. Lehet, ha mást hagyott volna el, nem is törődne vele. Próbálja őt nyugtatni kviddicses, de nem sok sikerrel. Jól esik neki, mikor azt mondja, felforgatja érte a helyet, de erre semmi szükség majd ő előkeríti, a makacssága úgysem engedi feltétlenül. Feláll és körbenéz, bár innen elég kevés esélye van annak, hogy meglátja. Közben átkarolja őt Yarcs hátulról megfogja a kezét, majd kibontja, magát felé fordul és átöleli.
- Köszönöm – oda bújik, majd elengedi őt és elindul vissza az asztaluk felé. – Megoldom én valahogy, majd mindjárt nekiállok és megkeresem.
~Komoly, ha osztanának életműdíjat szerencsétlenkedésért, még ha azt csak egyszer is lehet kapni, én duplán megkapnám.~
Letérdel, és úgy keresgél a székek között meg az asztal alatt, elsőre nem látja, vagy nem veszi észre. Pásztázza tovább a terepet.
Amanda Meggie Philips
INAKTÍV


Pillangó ~ || Királylány ~
RPG hsz: 232
Összes hsz: 7402
Írta: 2012. december 8. 17:50 Ugrás a poszthoz

Lotte

Ugrálásra lesz figyelmes maga körül, erre ébred fel. Utálja, ha felébresztik, de Kókuszt nem tudja lelőni. Felkel hozzá, megeteti, majd visszaborul az ágyba. Alig bír felkelni, legszívesebben egész nap feküdne egyedül, és gondolkodna. Mióta tegnap megkapta a levelet még kevesebb kedve van magát mozgósítani. Az évnek ezen időszaka mindig nehezen telik a lányok számára, nem régiben volt a szüleik halálának évfordulója, és most két teljesen különálló helyen vannak. Nem is nagyon van kedve ma az egész tanuláshoz, leszámítva azt a kis időt, amit Yarral tölt csak tanul. Ma ez nem megy, úgy is a hét utolsó tanítási napja.
Szépen csendben, bár nem túl sok figyelemmel, végigüli az óráit, majd egy gyors ruhaváltás után sétára indul a faluba. Nincsen célja, csak megy előre. Nem nagyon van olyan hangulatba, hogy jópofizzon valamelyik új diákkal a kastélyban, így inkább itt lézeng. Nem jellemző rá mióta olyan komolyan veszi a sportot, hogy bármi olyat tenne, ami az elvekkel ellenkezik. De ez a nap más, most nincsenek elvek, nincsen semmi, egy kis mélypont, de majd túl fog lendülni idővel rajta.
Zsebre tett kézzel bandukol végig az utcán, nézelődik a hóesésben. Szereti a telet, de most még erre sem tud koncentrálni. Egyszer csak megpillantja a Csárdát, ahova be nem térne más esetben. Most is elhessegeti a gondolatát is ennek, viszont meglátja amint egy ismerős alak belép. ~Talán Lotte volt az~ Igazából ez egy jó és szükséges indok arra, hogy betérjen. Közelebb lépdel, majd benyit. Biccent egyet a pultosnak, majd Lottét megpillantva rögtön egy belső asztal felé veszi az irányt. Nem ül mosoly az arcán, nem is boldog. Közben kabátját leveti, és a lány felé indulva köszönti őt.
-Szia Lotte! Leülhetek? – Kérdi, majd a lányra nézve nem úgy tűnik, mintha valamit ünnepelne, ő sem.
-Mi a helyzet? Valami baj van? Te is olyan…. -  nem fejezi be a mondatot, úgy gondolja értette Lotte, hogy ezzel arra céloz, hogy Bonnie sem csattan ki a boldogságtól. figyeli a lányt, közben magában pro és kontra érvelést folytat a fogyasztással kapcsolatban.
~Nem lehet, nem fogok lesüllyedni vissza arra a szintre, amit már egyszer elkerültem. Nem lehet, ez nem egy jó indok, de akár erőt gyűjthetek…~


Ruha
Utoljára módosította:Amanda Meggie Philips, 2012. december 8. 17:50
Amanda Meggie Philips
INAKTÍV


Pillangó ~ || Királylány ~
RPG hsz: 232
Összes hsz: 7402
Írta: 2012. december 8. 21:25 Ugrás a poszthoz

Lotte


Ez a másik lehetetlen élethelyzet. Az első ismeretes már a két lány részéről, mikor képesek voltak összehozni azt a cica-nyuszi páros bulit. Képtelenségek tárháza. De ahogy ez az ismeretség indult, ez még hosszú életű lesz és valószínűleg ez nem az utolsó ilyen őrültködés volt részükről. Hozzátéve, hogy még ennek a napnak sincs vége, egyáltalán, igazából még csak most kezdődik el.
Helyet foglal a lánnyal szemben majd a látszatmosolyra egy kissé ráncolni kezdi a homlokát. ekkor kezd bele a lány, akit szépen végighallgat, majd ő is hallatja magát.
-    Dehogy nem fontos! Na mesélj szépen nekem, mi történt? – kezdi teljes őszinteséggel és érdeklődéssel. – Ha megbeszéltük örülhetünk, bár nem mintha én nekem menne.
Mondja majd lehajtja a fejét és fújtat egyet. Nem nagyon tud mit kezdeni magával továbbra se. Még régebben megesett, hogy betért ilyen helyre, sőt, igazából elég sokszor, és mindig megvolt mit fog csinálni, inni utána pedig mi lesz. Most a totális semmi van a fejében, és a józan esze is teljesen felmondta a szolgálatot. Talán lenne olyan ember aki észhez térítené, de az most nincs itt. ezért egészen merésszé kezd válni.
-    Tudod mit? Iszom veled, az mellett könnyebben megy.
Ezt ő maga sem gondolhatta komolyan, belül vívódik és nem is nagyon jut egyről a kettőre. ~Most mit csinálsz? Fejtsd már ki nekem, mert nem értem! Te normális vagy? Végre normálisan élsz, rendes vagy…erre betévedsz, és az első kérdésre már igennel reagálsz.~ A megrovást és beszédet követően egy félmosolyt megejt, majd rendel egy vajsört, amit hamar ki is hoznak neki. Megemeli a poharát koccintásra, majd miután ez megtörtént belekortyol. ~ Ez még segíthet is most, lássuk pozitívan a dolgokat. Egytől még nem lesz gond…~ Gondolatai közben Lottéra tekint majd egy kicsit belendítve a beszélgetést mesélni kezd.
-    Pár hét mióta találkoztunk eltelt, de hogy mennyi minden történhetett veled is addig, ezt a magam életében tapasztalom. Itt csak úgy repül az idő.
Mikor befejezi, megint iszik egy kortyot és az asztalon kezd el kopogtatni finoman, lehet, ha nem lenne itt Lotte, már hátat fordítva kivonult volna, de így mégis máshogy alakul minden. Itt már nincs „muszáj” és nincs „kell”, most lazítani fog és meg fog nyugodni.
Amanda Meggie Philips
INAKTÍV


Pillangó ~ || Királylány ~
RPG hsz: 232
Összes hsz: 7402
Írta: 2012. december 9. 12:50 Ugrás a poszthoz

Mézescsuprosanédesszívemsarka <3 Rolleyes

Ez a nap eddig a pontig a lehető legjobban alakult minden tekintetben. Az együtt töltött idő kellemes volt. Közelebb kerültek egymáshoz és fokozták az eddig is jó összhangot. Az meg már eleve meglepő, hogy ennyire könnyeden sikerült magáról beszélnie Meggienek, hiszen nem nagyon szokott kitárulkozni a családjáról. Testvére pedig megint az a személy, akit addig nem említ, még nem érzi fontosnak a személyt, akivel beszél. De igen is az Yarista. Megkezdődött az a visszafordíthatatlan elvakulási folyamat Bonnieban, ami már mindkettőjük arcára rá van írva.
Felajánlja a segítséget, amit még, ha büszkesége meg makacssága hadakozik is kissé, örömmel tölti el. Ismerteti a szükséges dolgokat róla, majd mikor ezt megbeszélték máris nagy kutakodásba kezdenek. Érdekesen kinéző szituáció lehet ez egy külső szemlélőnek. Utoljára volt talán 6 éves, mikor hasonló szituációba került. Katonásat játszott. Végig járják, négykézláb, a bejárt útvonalat, de sehol semmi, még halvány esélyt se lát a megtalálásra. Kezd egyre jobban letörni, de keres és keres, mert nem adja fel egykönnyen. A Drága feláll, hátha úgy lát valamit, addig ő durcásan morog magában, megint, hogy lehetett ilyen balfék.
Kis idő telik el majd elsőre még csak azt hiszi, odaképzeli, de aztán tényleg megpillantja Yar kezében az ékszert.
-    Igen ez az. – Mondja hatalmas megkönnyebbüléssel, majd felsegítik őt.
Végre visszajön az a mosolyféleség is az arcára, állnak egymással szemben. Ekkor kérdezik a „jutalomról”, ami a helyhez és a helyzethez mérten a lehető legnagyobb. A nyakába borul megköszöni, majd hosszasan megcsókolja.
-    Köszönöm, nagyon-nagyon-nagyon.
Hálálkodik, ezután elengedi Yarit, aki kedvesen elhozza a kabátjaikat. Lassan felöltöznek, majd felkerül a karkötő is a helyére, Bonnie bal csuklójára. Egyetértően bólint, nem akar ma már több mini szívrohamot. HA már ilyen jól alakult minden, nem kellene kísérteni tovább a sorsukat.  Kezüket összefonja, majd elindulnak az ajtó felé.
-    Köszönöm ezt a délutánt neked.
Mondja, majd még egyszer összetapasztja ajkaikat. Kilépnek a cukrászdából és egyenesen a kastélyba indulnak vissza. Út közben még beszélgetnek egy kicsit, de Amanda gondolataiba merül.
~Összegezve a mai napot talán túl jól is alakult. Nem vagyok én ehhez hozzászokva, hogy minden ennyire simán és gördülékenyen mennyen, arról nem is beszélve, hogy ilyen hamar feloldódjak, jó hatással van rám Ő, teljes mértékben…~
Amanda Meggie Philips
INAKTÍV


Pillangó ~ || Királylány ~
RPG hsz: 232
Összes hsz: 7402
Írta: 2012. december 9. 14:06 Ugrás a poszthoz

Lottus

Úgy látszik, tényleg ezekre az abszurd helyzetekre van specializálva, vagy ki tudja. Mindenesetre újra és újra történnek ezek a különös összehozhatatlan dolgok. Most is itt ül Lottéval, két szomorú lány, egy kocsma belső sarkában. Nem mindennapi látvány amúgy sem több nő egy kocsmában, mi azért valljuk be, megadjuk a módját. Jelmezben meg nélküle is a dolgoknak.
- Nagyon szeretném tudni mi bánt. – mondja mielőtt a lány belekezdene.
Ledöbbenve hallgatja minden szavát a lánynak, nem igazán akar most itt nagy regényekbe öntve válaszolni, Lotténak mesélte, hogy neki nem élnek már a szülei, teljesen megérti, hogy ide jutott, egy egyszerű gesztust tesz megsimogatja a lány karját, majd együttérzését fejezi ki.
- Részvétem édesanyád miatt.
Mondja ki szomorúan, majd bár annyira nem ismeri még őt, úgy érzi, most barátként a saját problémáját hátrébb tudja szorítani. Hasonló cipőben járnak, mégis Navines lányé a fájóbb most biztosan. Nem merül részletekbe, nem akar kérdezősködni, ez amit elmondott is elég lehetett neki a beszédből egy időre. Megissza a sört, és a lány mondandójára csak bólogatni tud. Teljesen igaza van, mindig is így volt a legrosszabb perceink tartanak a legtovább, az örömünk meg szinte villámsebességgel elillan.
- Teljesen igazad van.
Mondja majd, a lány rátér a hajszínére, ő is észrevette a másik félnél, hogy barna lett, de valahogy nem tűnt jó kezdőtémának az imént.
- Így alakult, néha pár hétre vissza szoktam térni a régi dolgokhoz. És nálad? Látom te is váltottál.
Mondja kedvesen majd egy dicsérő mosolyt küld felé, mert ez is jól áll neki. Ő is szerette a barna fürtjeit, annak idején meg annyi színben pompázott a haja már, hogy a papagájok megirigyelték volna. Mondjuk az ilyen események, mint ami a Nyuszi jelmezes ismerősével is történt, szokták olyan irányba vinni, hogy drasztikus változásokat vigyen végbe életében és külsejében.
- Ha segíthetek bármiben, most, hogy egyedül laksz, szólj bátran!
Mondja, majd elhangzik a „Még egyet!” felkiáltás a lány szájából, minden gátlás és önirányítás nélkül belemegy. A kezét megfogja és visszaemeli az asztalra.
- Majd én.
Rendel még egy kört maguknak, természetesen ő állja, ennyit megtehet, majd figyeli tovább a lányt. ez az este most erről kell hogy szóljon, ha nem is lesz jobb, de legalább felejtik, hogy rossz dolgok is vannak, már amennyire egy ilyet el lehet felejteni akár csak egy kicsit is.
 
Amanda Meggie Philips
INAKTÍV


Pillangó ~ || Királylány ~
RPG hsz: 232
Összes hsz: 7402
Írta: 2012. december 9. 20:24 Ugrás a poszthoz

Képtelenség társ <3  Cheesy

Ez a részvétnyilvánítás teljesen kellő és elegendő volt. Többet nem akart, de nem is kell hozzáfűzni. A lány megindokolja miért is van „itt” tulajdonképpen. Megérti, ő is mindig elsőre menekülni próbált az ilyenek elől, mert hogyha el is jutott volna addig, hogy esetleg szembenézzen vele, nem lett volna elég erős hozzá. Most sem a gyengeség vezetett ide sokkal inkább a tudat alattija. Valahogy már késztetése volt rá, hogy valakivel egy jót beszélgessen, de, hogy azt milyen keretek között teszi, már részletkérdés.
Folytatólagosan már a frizuraváltásról beszélnek, miután mondja mi is az oka, majd rákérdez Lotte változására végighallgatja őt. Mosolyog egyet a bókra, majd közben fogyasztani kezdi a második korsót is.
- A zöld még jól is állna, én a  lilát próbáltam, volt sikere annak is. -  nevet fel, bár még mindig nem az a nagyon boldog hangulat uralkodik, de már haladnak a vidámabb lét felé, ha apránként is de legalább haladnak.
Viszont kérdéshez, viszont válasz is társul, még iszik egyet, aztán a korsót letéve összeszedi gondolatait, majd beszélni kezd.
- Igazából ez az időszak mindig nehéz, jönnek az ünnepek meg minden, és nemrég volt a szüleim halálának évfordulója. A testvérem sincs idén velem. Nehéz. Ezért értelek meg annyira. Bár nekem ott van most Yar, de ez így mégis más…
Mondja végig némi fintorral az egész szomorúságát tekintve. Ez egy olyan dolog, amivel az elmúlt 14 évben nem tudott mit kezdeni, de ideje lenne, talán majd mostantól könnyebb lesz. De ez megint egy olyan feltételezés, ami totál értelmét veszti abban a percben, hogy rájuk gondol. Ekkor a gondolataiból a korsó lecsapása ébreszti, vissza a valóságba.
- Tudod mit, rám fér, iszom! – mondja, illedelmesen, majd még egy félmosolyt is küld felé, ledönti azt a kortyot, ami még volt a második körből. Innentől valószínűleg számolni már nem fogja őket.
Közben érkezik egy válasz a felajánlott segítségre, ezen csak mosolyog, majd az újabb körrel koccintanak egyet, és mindketten inni kezdik. Megtalálta a megfelelő társaságot most maga mellé, ez így teljesen megfelel neki. Nincs előítélete, nincs leszúrás. Bárkivel futott volna össze, valószínűleg az első egy kérdőre vonás lett volna, hogy miért van itt, mit keres ő ilyen helyen. A legmókásabb az egész történetben, hogy megint ugyan azzal az emberrel üldögél, akivel az első képtelen helyzetét élte át visszatérése óta. Lesznek itt még meglepik, már látja előre, el is mosolyodik magában, mikor végignéz magukon. Legalább most a ruha normális, ha már ők nem változnak.
Amanda Meggie Philips
INAKTÍV


Pillangó ~ || Királylány ~
RPG hsz: 232
Összes hsz: 7402
Írta: 2012. december 12. 00:27 Ugrás a poszthoz

Ivótárs <3

Szükség volt már egy kis fesztelen beszélgetésre és lazításra az életében. Lehet, hogy nem illendő, amit most tesz, de ez már egy pillanatig sem érdekli, miután elküldte a második kört is, igazán már nincs megállj. Lottéra kacsint, mikor jön a harmadik majd csevejt folytatnak a hajukról, meg már igazán nem is tudja miről. Amit tud, az az, hogy ha nincs is minden rendben, legalább megy az a nevetés is. Persze nem olyan tiszta az, a helyzetnek, na meg persze az italnak is betudható.  Szépen lassan túlesnek a harmadik körön is, most már érzi is Meggie, hogy kicsit nehézkes lesz a „sétálgatás” innentől. De sebaj. Megéri.
- Fantasztikus időszak volt… - nevet önfeledten, majd folytatja. – Most képzelj el egy alig 160 magas lila fejű lányt, mint egy tovább a termőföldön hagyott padlizsán.
Mondja, miközben még mutogat is hozzá. Nem élete poénja, de mindig is ez volt az első, ami a lila hajáról eszébe jutott.  Elmulat ezen egy kicsit magában, közben Shary rendeli a következő kört. Egyértelmű jelét adta neki Amanda, hogy mehet a következő kör. Ilyenkor azért tudja értékelni a nagykorúság gyors problémamegoldó képességeit.  Na, de ez most nem köti le a figyelmét, máris nekiáll elfogyasztani, hamar túl is esik rajta, csak pár mondatot váltanak az idő alatt, Lotte még gyorsabban halad, látszik rajta, hogy még mindig kiüt az, mennyire maga alatt van. Ekkor érkezik az ajánlat, folytassák egy kényelmesebb terepen. Igazából nem itt szeretné a napfelkeltét megvárni, nagyon is jó ötletnek tartja, ott legalább kevesebb a feltűnés, még úgy is tűrhető állapotban van.
- Ez egy remek terv. Na, mozgósítsuk magunkat.
Amanda fizeti az italokat, míg Lotte beszerzi az üveges itókákat. Felkapja kabátját, sálát és sapkáját és várja, hogy társasága is megtegye. Mikor a lány is végzett ő is felöltözik majd magukhoz fogva az üvegeket elindulnak. Sharyt kicsit megtámogatja, biztos, ami biztos. Kilépnek az ajtón a hószállingózásba. Ez a hűvös kellemesen hat rájuk, hiszen józanító hatású, bár most nem épp ez a cél, megindulnak a Johanson rezidencia felé tovább csacsogva, meg esetleg, ha Lotte belekezd énekelgetve. A folytatás ismeretlen, kigondolhatatlan és teljesen kiszámíthatatlan. Ők ketten, mint már láttuk, olyan képtelenségeket tudnak összehozni, amit senki más. Élő példa e ez arra, hogy a sorsnak jó a humora avagy nem, azt nem lehet tudni.
Utoljára módosította:Amanda Meggie Philips, 2012. december 12. 00:32
Amanda Meggie Philips
INAKTÍV


Pillangó ~ || Királylány ~
RPG hsz: 232
Összes hsz: 7402
Írta: 2012. december 12. 23:55 Ugrás a poszthoz

Róbert
December 15 késő délután

Újabb hét végére értünk lassacskán, a mai nap az, amin van egy kis ideje így karácsony előtt nézelődni. Ezen a héten nagyon aktív volt, jegyzetelt az órákon, tanult és szorgalmikat írt. Sőt még egy kviddics csapattal is felvette a kapcsolatot. De erről majd később. Nyugodtan jól felöltözve sétál az egyelőre szállingózó hóban. Nagyon hideg kezd lenni, kezei a zsebében pihennek.
Igazából ez a hét is eltelt Yarival találkoztak is párszor, bár nem hosszú időre neki most ott az animágia, Amanda meg túlvállalja magát kérés nélkül is. Így jutunk el a kviddicshez. Nem gondolta volna, hogy édesapja emlékének okán, egyszer kötődni akar majd a sporthoz. Egy időben eldöntötte, hogy mindentől távol marad, ami a családjából bárkire emlékezteti, de nem így történt. Beadta jelentkezését is a Golyóálló Griffek csapatához. Egyelőre még nem igazán ismeri csapattársait, de idővel minden rendben lesz. Szezon van, így hamarosan várható meccs is, kíváncsi és kicsit tart is tőle mi lesz ott. Ezen dolgok és a karácsony körül cikáznak a gondolatai miközben a lassan jegesedő és csúszós köveken sétál.
Gyaloglás közben körbenéz, de nem igazán figyeli, kik mennek körülötte, pár ember lézeng csak így sötétedés környékén. Korán sötétedik ilyenkor télen. Egy óvatlan mozdulat következtében sikerül megcsúsznia, amit elég érdekes mozdulatokkal korrigálni tud. Összeszedi magát, most pont valami ilyen hiányzik neki, nem elég balszerencsés amúgy is. Reménykedik benne, hogy senki nem látta ezt a fantasztikus esetet. Tovább sétál, majd elidőzik kicsit az ajándékbolt kirakatánál. Még ötleteket kell gyűjtenie, hogy kinek mit adjon ajándékba. Egy vagy két ötlete akad, de még sem kaphat mindenki ugyan azt.
~Valami olyasmit kell kitalálnom Angelinának, aminek most nagyon örülne, arról nem beszélve, hogy Maxienak is kell néznem valamit. Ejj… De persze, mikor az ember érdeklődik, mit szeretnénk, csak azt hallja „semmit, semmit”. A nagy fenét, igen is akarnak valamit, csak nem mondják meg…az megint más. ~
Elmélyülve, ilyen lényegtelen butaságon, ácsorog a kirakatot nézve, észre se véve, hogy esetlegesen zavarhatja a járókelőket. Mondjuk, úgy félig az út közepén felejti magát. Általában nem zavartatja magát, sőt még ő szokott lenni, aki elsőként leüvölti annak az elsősnek a fejét, aki ezt teszi a kastély folyosóján, de a Rellonos temperamentuma nem éppen készteti félreállásra.
Megigazítja a sálját és leomló barna haját a sapka alatt. Egy szürke kabátot és egy hasonló színű farmert visel. A színek ma csak annyiban jelentek meg eddig, felsőjén kívül, hogy az idegességtől vörös lett a feje, mikor egy elsős levitás majdnem fellökte, van egy kis ellenszenve a kékek felé, de ez belefér. Nem üvöltözőt vele, sőt még egész lazán vette, csak egy megvető pillantást küldött felé és egy „nem tudsz vigyázni?” költői kérdéssel hátat fordítva otthagyta.  

Öltözék
Utoljára módosította:Amanda Meggie Philips, 2012. december 13. 00:06
Amanda Meggie Philips
INAKTÍV


Pillangó ~ || Királylány ~
RPG hsz: 232
Összes hsz: 7402
Írta: 2012. december 15. 21:22 Ugrás a poszthoz

Róbert

Éppen morgott magában mikor közeledni hallott valakit magukhoz, elsőre nem tulajdonított túl nagy jelentőséget neki, de mikor meghallotta az átkot visszatekintett a „bűnösre” aki elhasalt majd amilyen gyorsan csak tudott elhagyta a helyszínt. Akaratlanul is mosolyra húzódott a szája és csak egy elégedett hümmögést adott ki, majd a közbelépőre tekintett, miután lépteit megszaporázva eltűnt a zavaró személy.
Nem volt ismerős neki az illető, de megeshet, hogy valamilyen órán már találkoztak, de annyi diák jár ide, nem jegyez meg mindenkit csak úgy.  Mikor végigtekint a fiún és látja az elégedettséget rajta, kicsit összeráncolja a homlokát elsőre, ám a stílusból ítélve nem akárkivel van dolga, így hamar kisimul az arca. Elhangzik, hogy nem vár hálát tőle a fiú. Azért még sem hagyja annyiban, ezt az eléggé vicces és igazán felemelő pillanatot valahogy meg kell köszönnie, viszont egészen eddig csak némán méregette őt, most adja hangját is a pillantások mellé.
- Igazán megérdemelte, ami azt illeti. - mondja elég hűvösen, majd közelebb lép és hozzáteszi.
– Azért én megteszem, köszönöm.
Mondja egy fél mosollyal, majd felméri egy kicsit az időjárást, igazából már körülnézett és nem szívesen mászkálna a hidegben tovább. Függetlenül a megérkezett társaságtól, valami melegebb helyen kezd el gondolkodni, viszont illetlen sem akar lenni, és nem ragaszkodik, már, ha a fiú sem, az egyedüli folytatáshoz, így rákérdez.
- Eléggé hideg van, nem tudom te hogy vagy vele, de én bemennék, mondjuk oda.- Mutat a közeli kocsmára.
– Fogalmam sincs, tervezel e valamit, de ha nincs más dolgod, hálám jeléül meghívlak.
Mondja kedvesebben az előző megnyilvánulásaihoz képest neki. Nem akart ma nagyon bulizni, meg a ház oldalát se akarja kirúgni, de egy fél órát megejthet ott. Majd legfeljebb nem iszik semmi komolyat, csak egy üdítőt. Nem illetlen, megvárja a fiú reakcióját, majd elindul az imént említett irányba. Vagy egyedül, vagy a fiúval együtt amennyiben az úgy dönt.
Utoljára módosította:Amanda Meggie Philips, 2012. december 15. 21:26
Amanda Meggie Philips
INAKTÍV


Pillangó ~ || Királylány ~
RPG hsz: 232
Összes hsz: 7402
Írta: 2012. december 19. 12:50 Ugrás a poszthoz

Róbert

- A talárból ítélve, amit láttam némileg, kék volt. – mondja lenéző hangon a „kék” jelzőt, még beszélni sem szeret róluk, mondjuk alapvetően a többi ház felé vannak fenntartásai, arról nem is beszélve micsoda ellenszenvet tud táplálni egyes személyek felé.
- Nekem se tartoznak a kedvenceim közé, sőt… - nem tesz hozzá inkább semmit ezúttal. Az ő szájából nem sűrűn hangzik el pocskondiázás nyíltan, nem az a fajta, de azért meg van a véleménye. A fiú fintorgása után a szemébe nézve küld felé egy mosolyt, majd folytatja a felvetésével, hogy folytassák valami melegebb helyen, ebbe az ötletbe ő is nagyon hamar belemegy, és úgy tűnik, még nagyon ellenére sincs. Elindulnak, közben még egy kicsit folytatják a csevegést arról, mi is a véleményük más házak diákjairól. Mondjuk, amennyit ehhez hozzá tud szólni, az jelenleg vajmi kevés. Általános, hogy baráti vagy inkább ismerősi körét a házán belüliek alkotják, de attól még összefut, na ha nem is mindig így szó szerint, mint az előbb, egy-egy Levitással vagy Navinessel, esetleg Eridonossal.
- Reméltem, hogy maradsz a társaságomban. – jelenti ki, majd ezzel sétálnak egészen a Csárda ajtajáig ahol előbb Meggie majd az új ismerőse is belépnek. Útjuk a pult széle felé vezet, ahol helyet foglalnak. A pultos hamar megérkezik, lehet kissé unszimpatikus húzás tőle, de ez a jelleméből fakad, szó nélkül rendeli az első kört a fiú számára, magának természetesen csak egy üdítőt kér ki.
- Gondolom a vajsör megfelel, igazán finom. – mondja egy kis ajánlással, amit valami mosoly félével fűszerez, közben elkezdi lebontani magáról a ruharétegeket. Valószínűleg a póló elég lesz, nem kell pulóver meg kabát idebent. A múltkor sikerült úgymond kipróbálnia ezt az italt, talán jobban, is mint tervezte, de ha jobban belegondol, Lotte volt, aki többször ízlelte meg. De az az este más volt, sok minden szóba került a két lány között, és csaptak egy görbe estét. Azóta már kipihente az eseményeket meg beszélt egyszer már a lánnyal is, aki láthatóan azért kicsit jobban van, már amennyire egy ilyen tragédia után lehet. Miközben kicsit elderengett már meg is hozták az italokat, Meggienek szívószállal, csak hogy valamivel el is foglalja magát. Ekkor emeli tekintetét ismét a srácra, akiről még oly keveset tud, ám ez mégsem akadálya ennek a kis iszogatásnak.
Beszélgetnek egy ideig, majd megválnak egymás társaságától és mindenki a maga útját járva indul el a kocsmából.
Utoljára módosította:Amanda Meggie Philips, 2013. január 13. 15:10
Amanda Meggie Philips
INAKTÍV


Pillangó ~ || Királylány ~
RPG hsz: 232
Összes hsz: 7402
Írta: 2012. december 25. 23:45 Ugrás a poszthoz

Derik
Nov. 21 este

Látszik a fiún, ahogy kiül az öröm az arcára, hogy ez a téma igazán kedves számára. Szinte felcsillannak a szemei, mint kisgyereké mikor ajándékot kap, mikor a kviddicsről érdeklődik nála Meggie. Nincs ezen mit túlmagyarázni, a lányt is érdekli a téma, na meg persze kíváncsi lélek is és szereti kipuhatolni a nyilvánvaló dolgok mögött rejlő tartalmakat. Ugyanis, biztos volt benne, hogy azért játszik, mert érdeklődik a sport iránt, de kicsit az ő szemével próbálta a témát körüljárni. Egyből a közepébe is vágott, hiszen látta a legutóbbi meccsüket, amin Derik szépen teljesített.
- Új vagy, de ahogy a meccset láttam azért nem jöttél zavarba a pályán, tetted, amit kellett. A kviddicsesek szemében általában látom azt a tüzet, ami kell a sporthoz, ez igazán szimpatikus, nekem legalábbis. Jó ezt látni, édesapám is ezért szerette ezt a sportot.
Mondja mosolyogva, ami a fiúnak vélhetően semmit nem jelent, de még magát is meglepi vele, hosszú idő óta az első alkalom, hogy nem kerülgeti se sírás se a bánat mikor ez szóba kerül. Talán az változott az utóbbi időben a leginkább, hogy elkezdett az emberek felé bizalommal lenni vagy legalábbis feltárulkozóbb lett az életét tekintve. Nem zárkózik el egy „hagyj békén” vagy egy „mi közöd hozzá” kijelentéssel, nem tér ki a válaszok elől és önmagától is hajlamos olyan részletekre kitérni, amikre eddig nem figyelt oda, hogy tudassa a nagyvilággal.
- Túl gyorsan történik minden, ha nézed? Nem tudom, én azt vettem észre, hogy a pályán lévők is így érzékelik. – nevet fel -Mondjuk ők élvezik azt a tempót, a néző meg, úgy is azzal törődik, hogy akinek szurkol az előbb-utóbb gólokat szerezzen és a kis „aranyost” összeszedje. – utal itt a cikeszre, szereti így nevezni.
Most már a kviddicses is feloldódni látszik ténylegesen, nem zárkózik el a beszélgetéstől, mikor elfogyott a tea egy széles mosollyal még hozzáteszi az előbb elhangzottakhoz.
- Látod, mondtam én, hogy mellettem még a legrosszabb napjukat élők is beszédre kényszerülnek. – nevetgél ismét, bár már azon is, amit a srác mondd. – Ugyan jól viselem én a zaklatást, sőt néha szükségem is van rá, különben képes vagyok eltűnni, úgy hogy ha keresnek, se találnak rám magányomban.
Immár az edzésre terelődött a téma, amiben már ő is jobban otthon érzi magát, bár a kviddics se áll tőle messze, ez mégis aktuálisabb most. Kérdéseket intéz a rellonos felé, és örömmel hallgatja mi is a helyzet nála. A késésen és a hatalmas futva megtett távolságon csak jókat mosolyog. Nem az a fajta, aki aztán annyira szigorú tudna lenni bárkivel vagy önmagával, de általában nem ismer tréfát ilyen téren, mégis megesik nála is, hogy elkésik egy vagy két edzéssel. De ez az előnye az önálló edzésnek, a követelményt teljesíti, de maga osztja be az idejét, ami határozottan tetszik neki, imádja irányítani a saját életét, de ha valamit nem sikerül, akkor már eléggé szétcsúszva érzi magát, ez meg is szokott rajta látszani.
- Értem, akkor neked is sűrűek a mindennapjaid, vagy csak a kviddics-iskola páros időbeosztása túl sűrű?
Ezután próbál kicsit érdeklődni ő róla, nem csak a tevékenységeiről, hátha sikerül valamennyit megtudnia, de van egy olyan érzése, hogy megint valami kényes téma közepébe nyúlt, ám nem az a fajta, aki ezt csendben megbújva tűri, inkább még kukacoskodik kicsit, persze jó szándékkal.
- Nem tudom, de vess meg, vagy tudd be annak, hogy lány vagyok, de nem értelek. Mi az, hogy nem kell? Sosem vágytál arra, hogy valaki odamenjen hozzád egy mérkőzés után és azt mondja „barátom, büszke vagyok rád” vagy, hogy „szép volt”? – ekkor egy picit elnéz, majd visszatekint egy fokkal komolyabban Derikre. - Bár megértelek a tekintetben, hogy én is egyedül csináltam végig a legtöbb dolgot az életemben, egy emberre számíthattam, de az ő életét sem akartam a magaméval bombázni, főleg amilyen problémás ember vagyok néha. – mosolyog a végén, ami szól a mondandójának is de annak is, hogy magát meglepve már megint olyanokról fecseg amiről csak úgy nem szokott, biztos volt valami abban a teában… vagy  a levegőben van valami más ma?
Utoljára módosította:Amanda Meggie Philips, 2012. december 26. 00:03
Amanda Meggie Philips
INAKTÍV


Pillangó ~ || Királylány ~
RPG hsz: 232
Összes hsz: 7402
Írta: 2013. január 23. 18:17 Ugrás a poszthoz

Miru és Annie

Ispotály

Január 17


2013 megkezdődött, nem is akárhogyan. Az első hetei nem teltek túl fényesen, de ezen még valahogy csak túllép. Hallgat, mint a néma gyerek. Körülbelül Mirával beszélgetett, amúgy nagyban készül a vizsgákra, meg tanul és tanul, illetve tanul! Január közepe van, Amanda meg magával nagyon mit sem tud kezdeni, de inkább törődik az új barátsága építésével, mint bármi mással. Mióta együtt szilvesztereztek sokat beszélgettek Amirával és most már ténylegesen össze is barátkoztak. Sokkal jobb a viszony köztük, mint azt előzetesen bárki várta volna, vagy akár ők maguk. Egy egészen hideg délutánon, éppen egy hosszú sétát követően tért vissza a Kastélyba, majd a Rellon körletébe, mikor a szobában találta Amirát, aki éppen csomagolt. A napokban már látta a lányon, hogy nincs valami jól, de ő nem akart eddig beszélni róla túlságosan, most viszont nem hagyta szó nélkül. Megbeszélték, hogy mit javasoltak neki és azt is, hogy Amanda készséggel elkíséri őt. Minden szó nélkül ment és magának is becsomagolt pár dolgot, majd elutaztak egy Ispotályba. Annie, a bájitalbolt tulajdonosa Budapestre vitte a lányokat, elég hamar, és el is helyezte őket. A vizsgálatok lezajlása alatt Amanda kint várakozik a folyosón ülve, néha dobolva a lábain. Nem mindig az a türelmes fajta. De ahogy véget értek a vizsgálatok, bemegy hozzá. Nagyon nem jó így látni őt, ahogy ott fekszik erőtlenül arról nem beszélve mennyire más a tekintete. Ez nem az a megszokott erős, ravasz és gonosz tekintet... ez valami más. Olyan kedélyes és jóindulatú. Ez meglepi egy szinten, de csak egy kedves mosolyt mutat, meglepődésének jelet sem adva. Leül az egyik oldalára, hamarosan felé is fordul egy mosoly kíséretében és köszönetet nyilvánít neki a barátja.
- Ne butáskodj, nincs mit megköszönni, itt vagyok, és ez így jó. Hogy érzed magad most? Változott valami az elmúlt napokhoz képest? Mit mondott mikor a bájitalos boltban jártál?
Érdeklődik barátnője állapota felől némi aggodalommal a hangjában. Nem letámadó jelleggel, szépen lassan, egy kicsit vontatottan mondja a kérdéseket. Annie azt mondta nekik még mikor megérkeztek, hogy majd jönni fog beszámolni az eredményről. Addig kettecskén ellesznek itt. Mosolyog továbbra is, bár cseppet sem vidám a helyzet.
- Kristóf tud róla, hogy itt vagyunk? Mielőtt bármit gondolnál, nem, tőlem senki sem tud róla, hogy itt vagyunk…  
Utoljára módosította:Magyar Ákos, 2013. február 5. 13:29
Amanda Meggie Philips
INAKTÍV


Pillangó ~ || Királylány ~
RPG hsz: 232
Összes hsz: 7402
Írta: 2013. január 26. 18:33 Ugrás a poszthoz

Miru, Annie és Yar

Ispotály

Január 17


Nem volt kérdéses, hogy eljön a prefektuslánnyal, de persze az sem, hogy itt majd foglalkozik vele. Nem kellene most egyedül hagynia. Így az utóbbi évek tapasztalata, hogy néha ez a jó oldala, egyem a fene jó szívét, amivel ilyen odaadó és törődő talán a legrellonatlanabb dolgait emeli ki, de ez cseppet sem zavarta soha. A kérdéseit lassan, nem siettetve a válaszokat tette fel, amikre egy mosoly kíséretében válaszokat is kapott.
- Egyáltalán nem hangzik fényesen. Nem csodálom akkor, hogy ilyen cudarul vagy. Segíthetek bár miben, szükség van valamire, amit hozzak esetleg? – Ajánlja fel segítségét, közben a lány kitér a javasasszony kedvességére. – Valóban nagyon kedves nőnek tűnik.
Elmosolyodik, majd végignéz a lányon, aki pontosan úgy néz ki ahogy érzi magát, persze azért nem az utolsókat rúgja de igen kellemetlenül ledöntötte a betegség a lábáról. A nyögdécselések, amik a mozdulatait kísérték azért nem mutathattak túl sok jó felé, aztán jött a folytatás. Hanglejtést váltotta a lány, különös mégis teljesen érthető volt, amit érzékeltetni akart vele.
- Biztos, hogy aggódik, nem? – Kezdi, első körben még csak arra célozva, hogy itt vannak az ispotályban és nem a kastélyban, és akár honnan nézzük, nincs olyan csoda ital, amivel egy nap alatt ezt meg lehetne oldani. – Én sem tudom, mit lehetne,-vagy éppen mit kellene-, mondani. Yarival mi sem beszéltünk az óta …
Az „az óta” részre helyezve a hangsúlyt mondja végig, majd egy sóhajt követően kicsit elhúzza a száját. Nagyon ideje se volt a kviddicsesre, meg nem is nagyon szánta rá magát, hogy legyen ideje. Próbálta is elkerülni meg nem is azt a bizonyos beszélgetést, de az a belső késztetés, nevezetesen az a kedves kis lelkiismerete, nem hagyja nyugodni. Rosszul is érzi magát miatta. De ez egy más történet, nem akarja rányomni ezzel is még a bélyegét a lány hangulatára, így a pár percnyi csendet követően egy fél mosollyal ránéz.
- De szerintem, ha visszamentünk beszélni fogok vele…
Zárja le egy kis időre a témát, majd a köszönetnyilvánításra csak legyint egyet. A kedvesség az, ami olyan különös és ijesztő most egyszerre. Ez az ami még új Mirutól számára, de egyszer ennek az oldalának is meg kellett mutatkoznia.
- Rohanás volt az egész. Tanulás, órák, szorgalmik meg lenéztem kicsit a pályára is valami edzésfélét produkálni.
A mondata végére befutott a már említett javasasszony is Annie. Kedvesen mosolyog, majd köszön neki. Már idefelé úton bemutatkoztak.
- Szia Annie. - Nagyon kedves és jólelkű ember, biztos abban Amanda, hogy a szobatársa nála jó kezekben van. Hamarosan a lehetőségeket kezdi el Amira elé felsorakoztatni, aki a kissé komolyabb ám hamarabb lezajló kezelést választja. Nem szól bele, ha a lány így látja jónak ebben támogatja. Érkezik is az indok, ami teljesen érthető, ha Meggien múlna ő is minél előbb szabadulna. Ezek után szegezi felé kérését, amire elmosolyodik.
- Ugyan, nincs akkora szerencséje a rosszakaróidnak, hogy te oda ne térj vissza…
Mondja viccesebbre véve a figurát. e közben hall egy ismerős hangot és a döbbentségtől majdnem, hogy az állát kell a padlóról visszatennie. Nem más, mint a Drága libegett be azon az ajtón, amin nemrégiben a javasasszony. Halkan a javasasszonyt nem megzavarva odasúgja neki.
- Te… hogy kerültél ide?- Elkapja, és egy csókkal üdvözli őt, valahogy még mindig nem tér elsőre magához aztán egy pár pillanat után köszön neki. – Szia Drágám…
Egy olyan takargatós mosoly jelenik meg az arcán, nagyon jól csinálja, szinte észrevehetetlenül leplez vele bármit, talán Amira kiszúrja, de még az sem biztos. Aztán a Kicsi szív a betegről érdeklődik, és Amiráékra figyel. Átöleli Amanda derekát, a lány pedig áll ott mellette és inkább hallgat a mosollyal az arcán. Azért a gondolataiban pár Ó, mamám és Ó, papám elhangzik, de ezzel most kicsit sem akar törődni.  
Utoljára módosította:Amanda Meggie Philips, 2013. január 27. 13:20
Amanda Meggie Philips
INAKTÍV


Pillangó ~ || Királylány ~
RPG hsz: 232
Összes hsz: 7402
Írta: 2013. március 2. 22:16 Ugrás a poszthoz

Állia Szipenni

Bííp.Bííp.Bííp Szól az ébresztő. Hatalmas ásítások és nyújtózások közepette tér lassan észhez Meggie. Ez se lesz az ő napja, eddig úgy tűnik. Eléggé rosszak voltak az álmai, és kicsit morcos is. Mostanában nagyon sűrűn álmodik valami borzalmasat, és hat ki ennyire a hangulatára, amit nem is ért igazán. Nem szoktak félelmei lenni, nem is egy ijedős típus. Szó sincs róla, hogy valami pókoktól, vagy holmi szörnyektől rettegne. Mindig visszaidéződik gyerekkorából az a bizonyos este, amikor megtudta a szörnyű hírt. Gyerekkorában sokszor volt rémálma, de mostanában visszatérni látszik. Viszont, most tényleg kizárja az elméjéből ezeket, és koncentrál erre a szép tavaszias reggelre.
De a mai napon nagy feladat vár rá, nem olyan régen, így az új tanév kezdete előtt, pár új diák érkezett, akikről úgy hallotta, még a Kastély környékét mérnék fel, tehát mikor kimászott az ágyból, jól felöltözött és elindult az alagsorból.
Az időjárás már egész kellemes, a téli viszonyok ismeretében. Látni a napot, nem didereg már kint az ember és még a fejére se hullik semmi. Csodás nap, de ezt mind csak az ablakból pillantotta még meg egy folyosón, majd gyors léptekkel átszeli a szárnyrészt és a nagy tölgyfaajtón kilép a rétre. Merengésbe most nem fog, nem sok értelmét látja, így inkább csak csendben, mondhatni üres kobakkal bandukol, és keresi az ismeretlen, fiatal és eléggé rellonosnak tűnő arcokat. A legelején mogorván pillant rá pár taláros diákra, akik egyértelműen nem a háztársai, de a megmordulást leszámítva nem erőlteti meg magát beszólásokkal, igyekszik előszedni a kedvesebbik felét, mire célszemélyt talál.
Persze mindkét megnyilvánulási típusának megvan a maga varázsa, most mégis úgy érzi, hogy kedves lesz, szüksége van a háznak a diákokra. Másodikak lettek a pontversenyben, ez egy nem túl sok büszkeségre okot adó dolog. Emellett persze a kedvét szegi azért kicsit a kviddics béli sikertelenség is, bár most az a legkevésbé előtte lebegő gondolatfoszlány. Kiva edzésén jött rá, ha akarják, és összeáll a csapat a következő szezonra, akkor - már ha mindenki belead mindent- tarolhatnak. Ez már lelkesítőbb.  
Hamarosan elér a padokhoz, amelyek már új terület felé nyílnak, nem tervez tovább menni inkább itt vár. Körbenéz, és mintha egy a háza címerét viselő diákot pillantana meg. Némi hunyorgás után, útját keresztezve várja be az érkező lányt. Majd ha az is vevő rá köszönti is őt.
- Szia! Szeretnélek köszönteni Házunk egyik új és nemes tagjaként. Amanda vagyok. – Formaságok ide vagy oda, most elég ennyi, részéről ez az érzés van legalábbis.      
Amanda Meggie Philips
INAKTÍV


Pillangó ~ || Királylány ~
RPG hsz: 232
Összes hsz: 7402
Írta: 2013. április 19. 23:31 Ugrás a poszthoz

Yarista kedves

Események, élmények és történetek hada rohanta meg az elmúlt napokban Meggiet. Volt itt mindenféle, jó és rossz, szép és csúnya, új és régi, valós és valótlan, vagy minimum annak tűnő. Mondjuk úgy tömören, elég groteszk napok vannak a háta mögött. Úgy néz ki ez a tanév se lesz semmi. Mindenesetre a mai találkozónak, amit eléggé kétkedve fogadott, kettős érzésekkel fut neki. Nem is igazán tudja hová tenni, bár most nem is igazán próbálja így elsőre.
Az egész valahol ott indul, hogy felkelt, bal lábbal, ma már két elsős is az útjába akadt, akik nem sok jóval távoztak a társaságából. Az öltözködését sem vitte ma túlzásba, de azért tett róla, hogy feltűnjön, hiszen egy sötétzöld cicanadrág és egy citromsárga felsőt vett fel. Egész jó idő van, ami meglepő az időjárás szeszélyességét ismerve mostanság. Egy kardigánt még magára kap, ebben tölti a napját. A nagy keresgélés, pakolászás közepette huhogásra lett figyelmes, na, remek, ha ő levelet kap, annak általában nagyobb jelentősége van, mint kéne, hogy legyen. Most sincs ez másként, hiszen a levél a Drágától jött, ráadásul a megfogalmazásra már felhúzott szemöldökkel néz, miközben tekintetét végigfuttatja a leírt sorokon. Sok jót nem sejtet, bár rosszra is csak ő gondolna ebből. Természetesen van sejtése mit is akar közölni, ami miatt kellően mérges is rá most, de ki fogja várni, hogyan közli.
Összekapva magát délután készen áll erre a beszélgetésre, kíváncsian várja mi lesz, de a hatás kedvéért, ami mos biztosan igen ”kellemes” a másik félnek, eleve késve indul el le a faluba. olyan, ”tudom mit tettél tavaly nyáron” típusú vigyorral az arcán igyekszik végig a folyosókon, aztán az udvaron. Lassabb tempóban közeledik a tóhoz.
Ó, ugyan, megy ez neki, most is mutatja a tudatlant, de nagyon is tisztában van vele, hogy elment a háztól, és ezt vele nem is közölte. Mit gondolt? Na, mindegy, ezért még számolnak. Szépen mögé lépdel, nem igazán feltűnően, karba tett kezekkel áll meg nem messze tőle a tavat nézve.
- Szép napunk van. – Mondja kicsit gúnyosabb hanglejtéssel, majd kérdően tekint Yaristára pár pillanatra, aztán újra a tóra. Az ilyen hogy vagy, mi újság veled dolgok most teljesen háttérbe látszanak szorulni, gondolt rá, hogy keríti és csűri csavarja a dolgot, de miért tenni, igazán kíváncsi már, hogy mit fog mondani, mert igazából elképzelése sincs a magyarázatra. – Miről szeretnél beszélni? – Lép közelebb aztán leül mellé az idefelé olyannyira megszokott mimikával az arcán, nem leplezi nemtetszését, és a hallottak után sem fogja, ha olyan lesz.
Utoljára módosította:Amanda Meggie Philips, 2013. április 24. 14:43
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Amanda Meggie Philips összes RPG hozzászólása (92 darab)

Oldalak: [1] 2 3 4 » Fel