36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaFő utcza

Oldalak: [1] 2 3 ... 11 ... 47 48 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Doléance Arslí na Fírinne
INAKTÍV


bűbáj pápa
offline
RPG hsz: 186
Összes hsz: 6722
Írta: 2012. szeptember 27. 19:42 | Link


Bogolyfalva község leghosszabb és legszélesebb útja. Járdái kőkemény hegyi kövekből készültek, ám némi bűbáj segítségével állandóan tisztán csillognak.
Az út mindkét oldalán apró, ám annál érdekesebb boltok sorakoznak. Itt található többek között a méltán híres Völgyessy Talárszabászat, Musou Hangszerboltja, vagy a papír- és tintaillat rajongóinak mindig nyitva álló Lectorius Tanszerbolt. Térj be egy üzletbe, hogy kiüríthesd harapós erszényed, vagy nézd, ahogy a bámészkodók csoportjain olykor keresztül nyargal egy-egy napi bevásárlását végző, seprűn közlekedő boszorkány. Akadnak azonban morcos, furcsa külsejű vándormágusok is, vigyázz a zsebeidre, ha nem akarod, hogy megszabadítsanak a tartalmától!
Utoljára módosította:Daróczy Elizabet, 2021. augusztus 13. 15:22
Hozzászólásai ebben a témában
Janey Forerst
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 139
Összes hsz: 1627
Írta: 2012. október 31. 11:06 | Link

Nate
2012.10.30.

Jöhet az ebédszünet. A bolt ajtaján átfordítom a kis táblát rögtön jövök feliratra, majd bezárom azt magam mögött. A bolt kirakata már halloweeni hangulatba öltözött, pedig az csak holnap veszi kezdetét. De már érezni a levegőben, hogy bizony mindenki erre készült. Nálam is a veranda tele van töklámpásokkal, amit Gergő, Brigitte és Vincent ügyeskedett össze. Persze én is besegítettem, de én kézzel ilyet nem igazán tudok csinálni, csak pálcával. Az meg úgy nem egészen ugyanaz. Így hát inkább én csak a főzéssel és sütéssel foglalkoztam. Mintha már igazi családanya és háziasszony lennék olyan volt az egész összhatás. Pedig még Vincenttel csak járunk, Birgitte a keresztlányom, Gergő meg az örökbefogadott fiam. Tehát még az ilyesfajta idilli képnek várnia kell igazán magára. Bár Vincent szeretne gyereket és lassan nekem is révbe kellene érnem és felhagyni azzal a fajta életmóddal, amit még mindig folytatok. Csak ez nem olyan könnyű azért.
A boltból az étterem felé való igyekeztem elég lassú. A tekintetem elréved az embereken, akik kéz a kézben sétálnak, vagy egy-egy kirakatot nézegetnek. Diákok is fellelhetőek közöttük, nem törődve az iskolával sétálnak be a Leányálomba. Valószínűleg jelmezt keresnek holnapra. Míg mások pedig a hideggel dacolva fagyit esznek sétálva az utca megszokottnál nagyobb forgatagába.

Öltözet
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Nathaniel Aaron Loughlin
INAKTÍV


Polgármester Úr
offline
RPG hsz: 72
Összes hsz: 995
Írta: 2012. október 31. 11:33 | Link

Janey
2012.10.30.

   Hihetetlen. Komolyan mondom, hihetetlen. Az elmúlt napokban annyira el voltunk foglalva a feje tetejére fordult életünkkel, hogy elfelejtettük a halloween közeledtét, és így nem készültünk rá semmivel. Sem dekoráció, sem jelmezek, sem cukor meg csoki, sem faragott tökök, egy szóval semmi. Ami nekem abszolút nem jelentett volna problémát. Úgy értem, szeretem ezt az ünnepet, ez az egyik kedvencem, meg minden, de tudtam volna élni nélküle ebben az évben. Ellenben Nicol nem. Ezért ma reggel, mikor felébredt, és ránézett a naptárra, már rohant is előkeresni a régi jelmezeinket, majd felvert engem, és kizavart a hidegbe, hogy vigyek neki tököt, meg dekorációs anyagot.
   És hát én mit tehettem volna? Felöltöztem, ettem pár falat reggelit, majd felvettem a kabátomat, és elindultam, hogy teljesítsem Nicol minden kívánságát. Elvégre ez a jó férj dolga, nemde? Az egész délelőttöt azzal töltöttem, hogy boltról boltra jártam, mivel mindenki úgy készült az estére, hogy itt-ott meg sem lehetett mozdulni. Aztán nagyjából mostanra összeszedtem mindent, a faragni való tököktől, a különféle díszekig. Mikor kilépek az utolsó boltból, már úgy nézek ki, mint egy málhás szamár a sok szatyorral a kezemben. Fáradtan lépkedek az utcán, nem figyelve nagyon a körülöttem lévő emberekre, egyedül arra koncentrálva, hogy mindjárt otthon leszek. Ahol meleg van. Meg valami ennivaló.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Pyromágus.Ex-Rellonos.Drágaság.Christopher
Janey Forerst
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 139
Összes hsz: 1627
Írta: 2012. október 31. 12:16 | Link

Nate

A forgatagban nem is csoda, hogy annyi megpakolt embert látok. Sokak mellett lány is van, de vannak akik egyedül cipelik nehéz súlyaikat. Egy ilyen Nate, akit elsőre meg sem ismerek, de aztán amikor tudatosul a látott arc, egy mosoly fut az arcomra. Nicol belendült. Léteimet a fiú felé veszem és amikor már egy lépésnyi távolságra vagyok tőle ráköszönök.
 - Szia! Na mi van, Nicol elküldött nagy bevásárolni? -
Vigyorgok szélesen a látványon, ami nem az átlagos Natere vall. De valahogy mégis. Látszik az egészben, hogy a férfi mennyire szereti Nicolt. Részen őszintén szólva irigy voltam, hogy Nicol talált egy ilyen tökéletes pasit. Jól néz ki, a stílusa is jó és még szereti is őt feltétlenül. Nincs tele a kapcsolatuk azzal, amivel az enyém volt tele. De ez is megtanított legalább egy s másra.
 - Miújság? veled? Régen láttalak. Hogy áll a költözködés? -
Kérdezgetek párat közben, ha esetleg sétál valahova és nem állt meg a kék szemű, akkor felveszem a ritmusát. A karjaim a mellkasomon össze vannak fonva. Lévén, hogy azért nincs olyan nagy meleg. A tél közeledni látszik és bizony a házban is be kellett gyújtani. Bár én ennek kifejezetten örülök. Szeretem nézni a tűz ropogását a kandallóban. Persze akkor még jobban, ha egy hegyvidéki házikóban vagyok Vincenntel. Szeretem az olyasfajta tökéletes pillanatokat. Lehet fel is vetem az ötletet a franciámnak, hátha elcsábítható valahova egy hétvégére. Addig a gyerekekkel majd valaki ellesz. Nem kicsik már ők sem. Pihenés meg egyébként is rám fér. Néha jól esik a kiszakadás a hétköznapokból.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Nathaniel Aaron Loughlin
INAKTÍV


Polgármester Úr
offline
RPG hsz: 72
Összes hsz: 995
Írta: 2012. október 31. 13:16 | Link

Janey

   Igyekszem nem nekimenni senkinek a nagy forgatagban. Hihetetlen, hogy ennyi diák járkál lent a faluban, az meg még hihetetlenebb, hogy amikor még közéjük tartoztam, nem is tűnt fel, hogy ennyien vannak. Ellenben most a máskor nyugodt utcákat szinte elözönlötték a bagolykövesek, és csak itt-ott látok egy-egy falulakót. Határozott kisebbségben vagyunk. De legalább nem csak én vagyok ennyire felpakolva szatyrokkal. Nem egy embert látok hatalmas tököket cipelni, vagy édességes zacskókkal szaladgálni. Hiába, kitölt a Halloween láz. Szinte nincs is olyan ember, aki ne szeretné ezt az ünnepet, vagy inkább így fogalmasok: A varázsvilágban az embereknek esélyük sincs nem szeretni ezt az ünnepet, annyira meg van már szokva. Aztán a néma egyensúlyozásomból egy ismerős hang szakít ki. Először gondoskodok róla, hogy ne lökjek fel senkit a szatyrokkal, és én is megálljak a lábamon, majd felnézek a hang tulajdonosára.
   - Szia Janey. Valami olyasmi. -
   Félreértés ne essék, nincs bajom vele, hogyha be kell vásárolni. Hogyha nem fél napom van rá, és nem kora reggel ráncigálnak ki az ágyból miatta. Ha mondjuk még tegnap, vagy tegnapelőtt mondta volna a drága, hogy ezt meg ezt kell venni, szépen sorban megveszek mindent. De így? Mire beszereztem mindent, el is fáradtam. És akkor még a dekoráció felrakásáról ne is beszéljünk, ami ugyan csak néhány pálcaintés, de akkor még ott van az is, hogy valószínűleg semmi sem lesz jó neki ahogy áll, és a délután hátralevő részében azok igazgatásával fogunk szenvedni.
   - A költözködés egész jól áll. Már csak néhány dolog van, ami nincs a helyén. Meg persze a halloweeni dolgok. Veled mi újság? Történt valami érdekes mostanában? Annyira el vagyunk foglalva a költözéssel, meg a dolgokkal, hogy senkiről sem tudunk semmit. -
   Válaszolok, és lepakolom magam mellé a földre a szatyrokat. Tudom, hogy minél előbb haza kéne mennem, hogy Nicol kénye-kedve szerint irányíthassa a díszítést, de ki kell fújnom magamat. A boltokat járni fárasztó.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Pyromágus.Ex-Rellonos.Drágaság.Christopher
Evelin Karlsson
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 2
Összes hsz: 10
Írta: 2012. november 17. 20:52 | Link

Muszáj elmélyülnöm a város atmoszférájában. Olyan ez, mintha elcsevegnék vele, és közelebbről megismerném. Saját története van, melyet szívesen megoszt bárkivel aki erre jár. Elsétáltam jó pár kirakat előtt, és a házakban gyönyörködtem. Mindig is szerettem kicsit eltávolodni a külvilágtól, és magamban gondolkozni az élet kérdésein. De most nem ezért jöttem.
Néhány órája megbeszéltem Carlie-val egy találkozót, miután sikerült kipakolnom a cuccaimat, és berendezkedtem a szobában.
 Sosem voltam az a könnyen barátkozós fajta, de vele nagyon régre nyúlik vissza a kapcsolatunk. Azóta nem beszéltem vele, mióta elköszöntem miután leszálltunk a vonatról. Végig a leendő iskolánkról beszéltünk, és a felvett óráinkról. Emlékszem arra a pillanatra, amikor megkaptuk a levelet. Azonnal felhívott, és éles hangon sikoltozva ujjongott a fülembe. Ez az, ami nélkül képtelen lennék élni. Bármilyen idegesítő is tud lenni néha, már a részemmé vált.
Alig volt néhány napja, hogy elköszöntünk egymástól, de hatalmas hiányérzetem volt nélküle. Mivel nem egy házba kerültünk, szétváltak útjaink, de ez nem állhat természetesen a barátságunk közé.
Megálltam egy kis bolt előtt, ahol a kirakatban megakadt a szemem egy gyönyörű kitűzőn, mely egy unikornist ábrázolt. Már megint kiszakadtam a külvilágból. Hosszasan bámultam a gyönyörű állat vonásait, de ekkor felkaptam a fejem, ugyanis megpillantottam az én kedves barátnőmet a kirakati üveg visszatükröződésén.
Utoljára módosította:Evelin Karlsson, 2012. november 17. 21:14 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Az ellenszegülés merevvé teszi a lelkedet, megkeményíti éned burkát, s így elkülönít mindentől. A megengedéssel minden kapcsolatod alapjaiban változik meg, hiszen így mindenkit olyannak fogsz elfogadni, amilyen.
~Eckhart Tolle
Carlie King
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 1
Összes hsz: 1
Írta: 2012. november 17. 21:37 | Link

Megint késésben vagyok. Soha nem voltam az a késős típus de az utóbbi időben mióta az önállóság művészetét gyakorolom gyakran előfordul hogy kifutok az időből. Gyorsan kikaptam a frissen kipakolt cuccaim közül egy hordhatónak tűnő nadrágot felkaptam és már indultam is. Odafelé vezető utamat nem nevezném zökkenő mentesnek mivel háromszor megbotlottam az idióta csatorna ereszekben. A fő utcza gyönyörű volt a járda csak úgy csillogott. A boltok kirakatai csábítóbbnál csábítóbb dolgokat kínáltak és egy pillanatra majdnem elfelejtettem hogy hová is tartok mikor megláttam egy kitűzőt az egyik kirakatban. Pici volt mégis könnyen észrevettem, egy  ilyen egyszarvú szerű lény volt rajta.De nem nézhettem sokáig hiszen tovább kellett mennem Evelin várt. Megszaporáztam a lépteimet de azért megpróbáltam most nem megbotlani semmibe. Végül oda értem Evelin ott állt egy kirakat előtt és hosszasan nézett valamit, végül megfordult nyilván észrevett.
-Szia Evelin, bocsi hogy késtem. Hogy vagy?-
Nem is próbálok magyarázkodni úgyis ismer. Inkább elterelem a témát. Már egy ideje nem láttam és valljuk be hiányzott. Nem szoktunk egymással túl sokat lelkizni mindig vidám dolgok voltak a témáink középpontjába. Szemügyre vettem a kirakatot amit ő annyira nézett az előbb és érdekes dolgot fedeztem fel ennek a boltnak is ott volt a kirakatába az unikornisos kitűző!
-Furcsa amikor jöttem idefelé én is láttam egy ilyen kitűzőt.Neked tetszik?-
Én soha nem voltam oda az ilyen dolgokért és eddig azt hittem ő sem. Volt valami még is ebben a kitűzőben ami érdekessé tette. Azt hittem valami egyedi de ezek szerint többet gyártottak belőle.
Utoljára módosította:Carlie King, 2012. november 17. 21:43 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Evelin Karlsson
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 2
Összes hsz: 10
Írta: 2012. november 17. 22:03 | Link

Megfordultam és Carlie zöld szemeibe néztem.
-Hát ezt tőled nem nagyon szoktam meg. Te aki soha nem késik sehonnan. -mondtam egy kis ironikus lejtéssel- Köszönöm a kérdést, jól vagyok főleg hogy ideértél. Nagyon örülök, hogy újra láthatlak! - egy őszinte mosolyt villantottam felé.
Sosem voltunk az az ölelkezős, puszilgatós barátnők. Sosem éreztük szükségét az érzelmek ilyen módon való kimutatását. Egyikünknek sem hiányzott, minek erőltetni. De azért fontosabb pillanatokban mi sem hanyagoljuk az ölelkezést. Mindig módjával cselekszünk, és ez az egyik dolog amiért imádom a barátságunkat.
Visszapislantottam a kitűzőre.
-Valóban? Nem is tudom, valami nagyon megfogott benne. Sosem szerettem az ilyenfajta ékszereket, de ebben akkor is van valami. -
Valóban, csak nagy ritkán hordtam ékszereket. Azok is inkább kis karkötőfélék, mint ezüstnyakláncok.
-Egyébként sikerült kipakolnod? Hogy tetszik a szobád, meg a társaság?-
Furcsa érzés volt a szobájáról faggatni.. Mindig is az volt az álmunk, hogy majd késő este együtt beszéljük meg a napot, elpletykáljuk a megszerzett kis titkokat egymásnak, a közös hálókörletben. De ez nem működhet. Talán annyira nem is meglepő, hogy külön házba kerültünk, hiszen teljesen ellentétesek vagyunk. Talán itt is érvényesül az ellentétek vonzzák egymást elv. Míg én inkább zárkózott típus vagyok, ő az aki ösztönöz engem, és biztat dolgokra. Azonban ha túlságosan beletenyerel valamibe, én vagyok az, aki kihúzza a dologból. Teljesen kiegészítjük egymást.
Hozzászólásai ebben a témában

Az ellenszegülés merevvé teszi a lelkedet, megkeményíti éned burkát, s így elkülönít mindentől. A megengedéssel minden kapcsolatod alapjaiban változik meg, hiszen így mindenkit olyannak fogsz elfogadni, amilyen.
~Eckhart Tolle
Araczki Endre
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2012. december 8. 17:46 | Link

Tanár úr

A gyarapodó hó és a közelgő ünnep – és annak hangulata - Endre elméjét is mozgásra bírja, hiába akar, igyekszik erőszakkal a könyvtárban tartani magát, egyszerűen nem tud nyugodni, főleg nem törődni a könyveivel, vagy a tanulással. Teste a könyvtárban melegszik, a múltra emlékező székek egyikén pihen, de lelki szemei előtt csak a korcsolyázók és a forralt bor ringatóznak. Mint az elmúlt napokban, ma is hamar nyújtózkodni kezd és a könyveket becsukva kabátjáért indul hálókörletébe, hogy aztán megnézhesse ma mivel lepi meg kicsiny vendégeit Bogolyfalva. Szeret lejárni a faluba, hiszen az jó kikapcsolódási lehetőségként szolgál az ittenieknek.
Endre itt tartózkodása óta már majdnem az egész falut bejárta, így házait, régebbi-újabb épületeit már  látvány nélkül is színtisztán feltudja idézni. Rajzolni ugyan nem tud, ő megmarad a képzelet végtelen, határtalan berkein belül. Kék sálját gyorsan a nyaka köré csavarja, fázós ujjait pedig fekete kesztyűjének védelmébe rejti. Nem időz sokat a kastély falain belül, gyorsan a növekvő hóban lépdel és viháncoló lányok csapatait hagyja el. Érdekes, hogy ebben az iskolában dupla annyi lány van, amennyivel a fiúk amúgy is elbírnának boldogulni. Endre sietősen vág át közöttük, és hálát ad az atyának, amiért Veronika olyan jó, olyan más, mint ezek a tömegemberek. Endre tiltakozva ráncolja homlokát, húzogatja szemöldökeit, és fújja fel arcát. Egészen másfajta társaságra vágyik. Jó volna találkozni valakivel, akivel nem kell olyan dolgokról beszélgetnie, amikről nem szeretne, aki nyugtatólag hat a navinésre, akit tisztelettel vehet körbe.
A fő utcza hóval borított kövét koptatja, és egy ideig arra gondol, hogy benéz a cukrászdába, titkon meglesi Széles "szívdobogtató" Veronikát, és csak nézi és nézi és nézi a lányt, amíg az be nem zárja a helyiséget. Csöndben fogja bámulni, ahogyan kiszolgálja a párokat, süti a rétest, vagy pálcájával int a mosatlanoknak. Elönti képzeletét az elmúlt napok szépsége, a sok apró emlékkép, amelyek mind hozzájárultak ünnepi érzetéhez, jó kedélyű napjaihoz. Így talán érthető is, hogy észre sem veszi, de csak áll ott a fagyos időben, megdermedt, óvatos mosollyal, és hagyja, hogy hóemberré építse a hulló hópehely-had.
Utoljára módosította:Araczki Endre, 2012. december 8. 17:48 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Eugene Carnage
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 49
Összes hsz: 61
Írta: 2012. december 8. 18:51 | Link

Nem különösebben volt oda az ünnepi hangulatért. Jó ideje nem ünnepel semmit, ami nem is csoda, hiszen nem igazán van kivel ünnepelnie. Ettől valószínűleg kérdőn szökne fel sokak szemöldöke, de Eugene helyzetében az ilyesmi természetes. Néha eltűnődik, hogy festene, amint néhány barát vagy családtag társaságában egy jól fűtött nappaliban üldögél egy feldíszített karácsonyfa mellett. A sült pulyka illata és a szeretet elárasztaná az egész házat...nem, soha nem sikerült ilyesmit minden részletében elképzelnie olyan irreális maga a gondolat is.
Mindennek következtében ünnepek idején nem túl gyakran mutatkozik emberek közt. Néha azonban bizonyos dolgok miatt kénytelen ezt mégis megtenni. Ez a mai este is ezen alkalmak közé tartozik. Egészen pontosan egy két éjszakás "kiruccanás" második éjszakája ez, mikor is a vasútállomás felől érkezik. Kezében nem túl nagy, bőr utazótáskát cipel. A sűrűn hulló hó kiül hosszú, fekete kabátjára, melynek szárnyai meg-meglibbennek menet közben. Nyaka köré vörös színű, vastag, kötött sálat tekert, melynek két vége egy-egy méter hosszan lobog mögötte. A sál takarja a száját is. Ez és a fekete szőrmesapka, amit visel, alig láttat valamit arcából.
Léptei nem különösebben sietősek, de még így is céltudatosabbnak tűnik mint bármely más járókelő, mivel nem áll meg bámészkodni egy kirakatnál sem. Nála jobban talán csak az a fiú illik kevésbé az utcaképbe, aki egy helyben áll látszólag minden ok nélkül. Ahogy Eugene közelebb ér hozzá, felismeri, hogy az iskolában tanuló diákok egyike. Valamikor a folyosón látta egyik este futólag. Még távolabbról próbálja követni a fiú tekintetét, de nem jön rá, mi is ragadhatta meg ennyire a diák figyelmét. Egy darabig úgy áll a dologhoz, hogy hagyja, ha révedezzen a fiú, ha ehhez van kedve, így Eugene csendben el akar menni az egy helyben álló mellett, ám mikor odaér hozzá, meggondolja magát. Egy darabig olyasmire összpontosít, amiről a látás nem ad tájékoztatást, majd megszólítja a fiút:
- Jó estét! Nem tudja véletlenül, hol találok egy cukrászdát? Ebben a hidegben jól esne egy forró csokoládé. De nem sűrűn járok errefelé, így nem tudom, hol adják itt a legjobbat.
Ha a fiú fel is ismeri benne a tanárt, Eugene jelenlegi megjelenése elég hűen látszik alátámasztani, hogy nem idevalósi, s bár Bagolykőn tanít, ettől még lehet járatlan Bogolyfalva utcáit illetően.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

"I have no tears,
no sense of shame, no sense of time..."
Araczki Endre
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2012. december 8. 19:56 | Link

Tanár úr

Gondolataiba mélyedve hagyja el ezt a világot. A varázslók és pletykáló boszorkányok eltűnnek látóköréből, a havas táj köddé válva foszlik szét, és Endre képtelen megmondani, hogy mégis hova érkezett, hol töltötte el azt a pár percnyi időt, míg egy férfi mély hangja visszarántotta a képzeletéhez képest sivár talajra. Egyetlen ócska pillanatig megzavarodva keresi önnönmagát, majd fejéhez kap, és kesztyűs ujjaival lesimítja hajáról az időközben odatelepedő hópihéket.
- Magának is – mondja a hűvös levegőt kifújva magából, és kezeit összedörzsölve figyeli az idegen szemeit. Mást nem is igazán lát belőle, de abban biztos, hogy találkozott már ezzel a szempárral.
Nem meri megkockáztatni, hogy ebben a világban, hiszen mostanában többet képzelődik, mint amennyi időt a valóságban tölt az élettel foglalatoskodva, de azt nehéz volna elhitetnie magával, hogy képzeletének egyik alakja húzott emberbőrt, és jött el hozzá élő-személyt játszani. Talán a csárdában látta, amikor beugrott pár nappal ezelőtt, és megismerte Ákost, illetve feltűnt Kata is. Vagy talán a másik alkalomkor?... Kizárt dolog, arról az estéről nem tudna feleleveníteni semmit sem Ophelián és az alkoholtartalmú poharakon kívül. Talán egy tanár lehet, ha meg nem, akkor Endrének nincs több tipp a tarsolyában. A temetőben egy lélek sem kóricált, amikor Katával a kísértetházban jártak, és a cukrászdában sem vették észre Veronikával.  Ja, hogy a cukrászda.  Ismét a valótlan világba csöppen, és ez lassan kezd az idegeire menni.  Ritkán volt ennyire kósza lélek, inkább a realitás talaján vetette meg lábait, és a mugli tárgyakat élvezte, de mióta itt van Bagolykőn érdemtelen lenne még csak megpróbálnia is a kutatómunkájához visszaülni. Egyértelmű, hogy nem menne. Elvette az eszét ez a hely – és ez eddig nem mutat túl jó statisztikákat.
- Igen, természetesen – mondja kihűlve, és arra gondol, hogy ha nem zavarná esetleg az idegen férfit, akkor csatlakozna hozzá. Tervei között úgyis Veronika meglesése szerepelt, most pedig az alibi, a legjobb indok is megvilágosodást nyert. – A Czukorvarázs Cukrászda a környék legjobb helye, szerintem.
Heveny bólogatást is mellékül küld szavainak, és önkéntelenül beszél tovább a tanár úrnak, úgyis közbevág majd, ha ez esetleg untatja őt, vagy nincs kedve tinédzserekkel cukrászdába vonulni.
- A hely hangulata a legszomorúbb lelket is felvidítja, és ha dühösen vagy bosszúsan nyitunk be az ajtón, azonnal elszáll a gyorsan támadt harag – részletezi meglátásait, majd jobbját felmutatva, el is indul a cukrászda irányába. – A forró csoki is nagyon finom, na és a muffin, nem is érdemes mesélni róla, azt kötelező megkóstolni.
A sütemény ízét szinte a szájában érzi, és Endre csak későn döbben rá, hogy talán nem kellett volna megnyalnia alsóajkát ebben a hidegben. Gyomra hangos korgásba kezd, így már választása sincs. Készítenie kell zsebében csörgő sarlóit, mert hamarosan falatozni fog.
- A kiszolgálás… nos, precíz, kedves, és szorgalmas – nyel egy nagyot, és mondókáját befejezve a férfi szemeibe néz, remélve, hogy nem unta halálra magát mellette.
Az üzlet elé érve a nagy tömeget is elhagyják, ott már csak a fényes ablakok, szerelmes fiatalok, és jó barátok párosai veszi őket körül.
- Esetleg, ha nem bánja, csatlakoznék – mondja reszketve, a lehelete minden szónál újabb füstjeleket rajzol a hideg levegőbe.
Utoljára módosította:Araczki Endre, 2012. december 8. 20:00 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Eugene Carnage
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 49
Összes hsz: 61
Írta: 2012. december 9. 11:10 | Link

Endre

Hallva a fiú szavait elmosolyodik a sál mögött. Derűjének oka az, hogy reklámszövegnek is beillő monológot kap kérdésére válaszként, ami Byron korai időszakában akár a költő tollából is előkerülhetett volna - legalábbis ami a hangulatát illeti.
- Nos rendben, menjünk.
Hangzik az előbbiekhez képest nagyon is prózai válasz, melynek oka kettős. Egyrészt Eugene-t nehéz igazán megindítani, másrészt ha túl lelkesnek bizonyul, feltűnőbb lesz, hogy igazából nem ehet, és nem ihat semmi embernek szánt ételt. Elsődlegesen - illetve, ami azt illeti, kizárólag - más célja van azzal, hogy másodmagával meglátogatja a cukrászdát. Egyelőre azonban hagyja, hogy a fiú, aki a szavaiból ítélve jól ismeri a járást, elvezesse a cukrászdába.
Valószínűleg nem kell túl nagy tömeggel számolniuk sem az odafelé vezető úton, sem odabent. Ha megérkeznek, Eugene engedi, hogy Endre válasszon ülőhelyet, s csak akkor tekeri le a sálat, amit eddig azért viselt, hogy ne legyen túl feltűnő, hogy a férfinek nem látszik a lehelete a téli hidegben. Eugene nem emlékszik, hogy járt-e valaha is a cukrászdában, így figyelmét leköti a beltér, azonban ennél jobban a felszolgáló személyzet. Egészen pontosan az, hogy egy bizonyos Veronika dolgozik-e éppen?

// folyt. a cukrászdában //
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

"I have no tears,
no sense of shame, no sense of time..."
Amanda Meggie Philips
INAKTÍV


Pillangó ~ || Királylány ~
offline
RPG hsz: 232
Összes hsz: 7402
Írta: 2012. december 12. 23:55 | Link

Róbert
December 15 késő délután

Újabb hét végére értünk lassacskán, a mai nap az, amin van egy kis ideje így karácsony előtt nézelődni. Ezen a héten nagyon aktív volt, jegyzetelt az órákon, tanult és szorgalmikat írt. Sőt még egy kviddics csapattal is felvette a kapcsolatot. De erről majd később. Nyugodtan jól felöltözve sétál az egyelőre szállingózó hóban. Nagyon hideg kezd lenni, kezei a zsebében pihennek.
Igazából ez a hét is eltelt Yarival találkoztak is párszor, bár nem hosszú időre neki most ott az animágia, Amanda meg túlvállalja magát kérés nélkül is. Így jutunk el a kviddicshez. Nem gondolta volna, hogy édesapja emlékének okán, egyszer kötődni akar majd a sporthoz. Egy időben eldöntötte, hogy mindentől távol marad, ami a családjából bárkire emlékezteti, de nem így történt. Beadta jelentkezését is a Golyóálló Griffek csapatához. Egyelőre még nem igazán ismeri csapattársait, de idővel minden rendben lesz. Szezon van, így hamarosan várható meccs is, kíváncsi és kicsit tart is tőle mi lesz ott. Ezen dolgok és a karácsony körül cikáznak a gondolatai miközben a lassan jegesedő és csúszós köveken sétál.
Gyaloglás közben körbenéz, de nem igazán figyeli, kik mennek körülötte, pár ember lézeng csak így sötétedés környékén. Korán sötétedik ilyenkor télen. Egy óvatlan mozdulat következtében sikerül megcsúsznia, amit elég érdekes mozdulatokkal korrigálni tud. Összeszedi magát, most pont valami ilyen hiányzik neki, nem elég balszerencsés amúgy is. Reménykedik benne, hogy senki nem látta ezt a fantasztikus esetet. Tovább sétál, majd elidőzik kicsit az ajándékbolt kirakatánál. Még ötleteket kell gyűjtenie, hogy kinek mit adjon ajándékba. Egy vagy két ötlete akad, de még sem kaphat mindenki ugyan azt.
~Valami olyasmit kell kitalálnom Angelinának, aminek most nagyon örülne, arról nem beszélve, hogy Maxienak is kell néznem valamit. Ejj… De persze, mikor az ember érdeklődik, mit szeretnénk, csak azt hallja „semmit, semmit”. A nagy fenét, igen is akarnak valamit, csak nem mondják meg…az megint más. ~
Elmélyülve, ilyen lényegtelen butaságon, ácsorog a kirakatot nézve, észre se véve, hogy esetlegesen zavarhatja a járókelőket. Mondjuk, úgy félig az út közepén felejti magát. Általában nem zavartatja magát, sőt még ő szokott lenni, aki elsőként leüvölti annak az elsősnek a fejét, aki ezt teszi a kastély folyosóján, de a Rellonos temperamentuma nem éppen készteti félreállásra.
Megigazítja a sálját és leomló barna haját a sapka alatt. Egy szürke kabátot és egy hasonló színű farmert visel. A színek ma csak annyiban jelentek meg eddig, felsőjén kívül, hogy az idegességtől vörös lett a feje, mikor egy elsős levitás majdnem fellökte, van egy kis ellenszenve a kékek felé, de ez belefér. Nem üvöltözőt vele, sőt még egész lazán vette, csak egy megvető pillantást küldött felé és egy „nem tudsz vigyázni?” költői kérdéssel hátat fordítva otthagyta.  

Öltözék
Utoljára módosította:Amanda Meggie Philips, 2012. december 13. 00:06
Hozzászólásai ebben a témában

Várffy-Zoller Róbert
Tanár, Végzett Diák


-10 pont a Levitának
offline
RPG hsz: 491
Összes hsz: 1990
Írta: 2012. december 14. 19:24 | Link

Amanda Meggie Philips

Untam magam a kastélyban, így hát a falu felé indultam, reménykedve, hogy találok valami szórakozást. Még mindig egymagamban császkáltam, egyelőre csak tervben volt a bandám megalakítása. Egy-két talpnyalóra lesz szükségem, aztán reszkess Bagolykő!
De addig is tennem kellet róla, hogy mind többen és többen emeljék fel a fülüket a Várffy-Zoller név hallatán. Úgy véltem jó úton haladok, a kviddicsmeccsen kiváló játékkal, a párbaj szakkörön pedig nagyvonalú stílusommal tűntem ki a tömegből. Tökéletesen illeszkedett volna a sorba, ha a valami nagy durranást sikerülne összehoznom a faluban.
Konkrét elképzelésem nem volt, egyelőre céltalanul bolyongtam a Fő utczán. Vártam az isteni sugallatra. Aztán kiszúrtam egy apró nézetletérést, egy fiú majdnem fellökött egy lányt. Igen, most tudnék akciózni. A lány megvető kijelentése után azonnal ott termettem, és pálcát rántottam.
- Exagito! - küldtem rá a gáncsoló átkot a fiúra, aki annak rendje és módja szerint szépen orra bukott, majd ijedten elhúzta a csíkot.  
- Nem kell megköszönnöd. - fordultam immár a lány felé, diadalittas arccal. Egyszerűen imádtam magam ilyenkor.          
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

2x Év tanára 2018 & 2019 tavasz-nyár

Legrellonosabb rellonos 2015/16 ősz-tél

Iskolaelső 2012/13 ősz-tél

Az év hajtója 2012/13 ősz-tél

Kérdezz!

Amanda Meggie Philips
INAKTÍV


Pillangó ~ || Királylány ~
offline
RPG hsz: 232
Összes hsz: 7402
Írta: 2012. december 15. 21:22 | Link

Róbert

Éppen morgott magában mikor közeledni hallott valakit magukhoz, elsőre nem tulajdonított túl nagy jelentőséget neki, de mikor meghallotta az átkot visszatekintett a „bűnösre” aki elhasalt majd amilyen gyorsan csak tudott elhagyta a helyszínt. Akaratlanul is mosolyra húzódott a szája és csak egy elégedett hümmögést adott ki, majd a közbelépőre tekintett, miután lépteit megszaporázva eltűnt a zavaró személy.
Nem volt ismerős neki az illető, de megeshet, hogy valamilyen órán már találkoztak, de annyi diák jár ide, nem jegyez meg mindenkit csak úgy.  Mikor végigtekint a fiún és látja az elégedettséget rajta, kicsit összeráncolja a homlokát elsőre, ám a stílusból ítélve nem akárkivel van dolga, így hamar kisimul az arca. Elhangzik, hogy nem vár hálát tőle a fiú. Azért még sem hagyja annyiban, ezt az eléggé vicces és igazán felemelő pillanatot valahogy meg kell köszönnie, viszont egészen eddig csak némán méregette őt, most adja hangját is a pillantások mellé.
- Igazán megérdemelte, ami azt illeti. - mondja elég hűvösen, majd közelebb lép és hozzáteszi.
– Azért én megteszem, köszönöm.
Mondja egy fél mosollyal, majd felméri egy kicsit az időjárást, igazából már körülnézett és nem szívesen mászkálna a hidegben tovább. Függetlenül a megérkezett társaságtól, valami melegebb helyen kezd el gondolkodni, viszont illetlen sem akar lenni, és nem ragaszkodik, már, ha a fiú sem, az egyedüli folytatáshoz, így rákérdez.
- Eléggé hideg van, nem tudom te hogy vagy vele, de én bemennék, mondjuk oda.- Mutat a közeli kocsmára.
– Fogalmam sincs, tervezel e valamit, de ha nincs más dolgod, hálám jeléül meghívlak.
Mondja kedvesebben az előző megnyilvánulásaihoz képest neki. Nem akart ma nagyon bulizni, meg a ház oldalát se akarja kirúgni, de egy fél órát megejthet ott. Majd legfeljebb nem iszik semmi komolyat, csak egy üdítőt. Nem illetlen, megvárja a fiú reakcióját, majd elindul az imént említett irányba. Vagy egyedül, vagy a fiúval együtt amennyiben az úgy dönt.
Utoljára módosította:Amanda Meggie Philips, 2012. december 15. 21:26 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Sharlotte Johanson
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 395
Összes hsz: 6540
Írta: 2012. december 17. 18:57 | Link

Oktávia

Gyökeres változásai közé tartozott, hogy a kocsmát többször akarta látogatni a kelleténél. Sikerült is neki. Huzamban az ötödik látogatás után valahol megtalálta végpontját, és még minimális mozgásképességgel elindult egy irányba. Az az irány eredetileg a haza akart lenni, de sok minden nem lett belőle.
Tett pár lépést, csuklott. Ütemesen nem tette most ezt, mivel abban az állapotban nem gazán tudta. Össze-vissza bukdácsolt a hóban. Nem volt igazából eszméleténél. Annyit tudott hogy van valahol. Minden más elhomályosult. De nem is volt fontos. Csak haladt egy irányba nehézkesen. Közben értelmetlen hangokat adott ki magából és dünnyögött.
Össze-esni még nem szándékozott. Bírta, sőt. Az elfogyasztott alkohol mennyiségéhez képest jól is volt. Csupán gondolkodásmódja és járásának minősége csökkent. Az viszont nem érdekelte. Úgy gondolta, csak így lehet újra boldog. Reggel kapott egy levelet testvérétől, hogy visszajön. Valószínűleg 2 napon belül. De ő már azzal sem foglalkozott. Csak az új életéhez igazodva cselekedett. Az egyetlen dolog amit a változtatni valókból még nem teljesített a hajfestés. De érezte, hogy abban a két napban még az is meglesz. Mikor pedig kimegy az állomásra Alex vagy nem fogja megismerni, vagy elájul.
Hozzászólásai ebben a témában


Várffy-Zoller Róbert
Tanár, Végzett Diák


-10 pont a Levitának
offline
RPG hsz: 491
Összes hsz: 1990
Írta: 2012. december 18. 14:24 | Link

Amanda Meggie Philips

A lánynak tetszett a megmozdulásom, sőt meg is köszönte.
- Örömmel tettem. Levitás volt a kis nyominger, ugye? - nem voltam utóbbiban biztos, de nem is vártam megerősítésre, hanem folytattam.
- Rühellem a levitásokat. - jelentettem ki egy fintor kíséretében. Tényleg elegem volt a kékekből, közülük is főleg Nikivel volt lerendeznivalóm. El kezdte terjeszteni rólam, hogy gyáva vagyok, miután átadtam neki a győzelmet a párbajszakkörön. Egyértelműen jobb voltam, ezért sértőnek éreztem a döntést, nem is kértem a döntetlenből. Nevetséges, hogy nem hirdettek ki győztesnek, pedig nyilvánvaló volt, hogy taktikailag jócskán a hisztérika fölé kerekedtem, sokkal komplexebb, érettebb párbajozást mutattam be. De persze az aktuális iskolaelsőnek kedvezni kell, különben az iskola is beégetné magát, hogy egy ilyen kis senkié a cím. Niki jobban tette volna, ha csendben meghúzza magát, mert ezzel csak azt érte el, hogy ellenségként tekintsek rá.
- A semmire verik magukat. Gyakorlati érzékük persze nulla, nincsen használható tudásuk. - tettem még hozzá az iménti mondatomhoz.  
A lány még a kocsmába is meginvitált. Naná, hogy nem fogok nemet mondani, még úgyse volt szerencsém megismerni a helyet, egymagamban elég szánalmas is lett volna látogatást tenni egy kocsmában. Csak az alkeszek járnak egyedül.  
- Király, menjünk! - csillant fel a szemem, az ötlet meglehetősen felspannolt.  

(Folytatás a kocsmában)
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

2x Év tanára 2018 & 2019 tavasz-nyár

Legrellonosabb rellonos 2015/16 ősz-tél

Iskolaelső 2012/13 ősz-tél

Az év hajtója 2012/13 ősz-tél

Kérdezz!

Lucy Dijjas
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 16
Összes hsz: 30
Írta: 2013. január 16. 20:22 | Link


Sharlotte Johanson

Rengeteg minden megváltozott. Nem csupán az Életem bolydult fel több ponton, hanem az iskola külleme is más kelmét öltött. Furcsa. Furcsa ide évek múltán visszatérni, és a falu lakosaként lépdelni a fő utcán. Egyenlőre csak a közeli hotel egy kis takaros szobáját béreltem ki, de ha minden jól alakul, nem sokára beköltözhetek a kibérelt lakásomba. Igen, munkámnak hála, lenne pénzem saját, fényűző ház építésére, de nem látom értelmét. Mindig is társasági ember voltam és valahogy nem tudom elképzelni magamat egyedül egy nagy luxusházban. Annyi minden megváltozott, régi barátaim többsége gondolom már nincsen a környéken. Akaratlanul is eszembe jut egykor legeslegjobb barátnőm Maja, akivel olyan sok mindent átéltünk. De ott van még Elsiabeth, Allegra és a többiek. Először is elszánom magam arra, hogy felkeresem mielőbb Maját. Vajon emlékszik még rám? Váltottunk pár levelet, de aztán olyan sűrű lett az Életem, és a eljegyzési partymra már nem jött el. Sőt választ sem kaptam rá.

Szüleim elváltak. Apámnak új Élettársa van, mint később kiderült, már anyámmal való házassága alatt összeszűrték a levet. Kivételes, de jóban vagyok az új barátnőjével, aki tíz évvel fiatalabb nála és mindenki számára nyilvánvaló, apámat csak és kizárólag a pénze miatt szereti. Még sem szól senki egy szót sem. Én is felnőttem. Régi lázadó énem, letűnt korom foszlánya csupán, hiszen ha apám nője ellen fordulok csak annyit érhetek el, elvesztem a szülőm szeretetét, így inkább minden erőmmel azon vagyok, hogy elfogadjam az új Életet. Daniel már általános iskolába jár, a két iker húgom egyetemre, és legidősebb húgom szintén egyetemista, a bátyám pedig Amerikában házasodott meg.

Fehér farmerben, térd fölé érő fekete, lapos csizmában, fekete szövetkabátban és fehér sálban sétálok a fő utcán. Bár a telet és a hideget utálom, úgy érzem jól esik a hűvös és segít kitisztítani a gondolataimat. Zsebre tett kézzel, lassú léptekkel megyek céltalanul előre. Olyan szépen alakult az életem, és tulajdonképpen mindenki élete körülöttem, s most még is itt sétálok, egyedül, a saját életemben. Egykori menyasszonyból ismét hajadon nő lettem. Elértem mindazt,amire vágytam, aki egy kicsit is ismert, tudta az álmom, hogy ünnepelt modell legyek. De a rivalda fény sötét árnyékká változott, mikor hamar rájöttem: magánéletem nulla, ha karrierem az egekben. Bomló szerelmem maradványainak képei közt egyre rám sötétedik.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Visszatérő. Bogolyfalvi lakos. ExEridonos.Guzmó Smiley. Álmodó .
Sharlotte Johanson
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 395
Összes hsz: 6540
Írta: 2013. január 16. 21:08 | Link

Lucy Dijjas

Mostanában minden megváltozott. Életében a változások és váratlan fordulatok sora volt jellemző az utóbbi időben. Ezek között jó, rossz egyaránt volt, de mindez hozzátartozik a mindennapokhoz. Nem gondolta volna még a nyár közepén, hogy éppen abban a helyzetben, de hogy ott lesz, azt igen. Sok minden összejött neki. Egy tragédia hatására változott meg, visszatért a lázadás. Mi ellen, azt nem tudja, de ez segített feldolgoznia édesanyja halálát. Összeszorul a gyomra ha erre gondol, de viszonylag megbékélt a helyzettel. Bejött a képbe néhány új dolog. Itt a kviddics, amely iránt régóta rajongott, és rajong is, most pedig játszhat. Először ezt is terápiának látta, de akkorra már megváltozott a véleménye. Sport, lassacskán életérzés lesz. Emellett van ez a másik dolog, hogy eltűnt a jó kislányos énje, inkább a felnőtt, érett, de ugyanakkor ugyanúgy lázadozó stílus jellemző rá. Ez így neki furcsa sem volt, ahogy hirtelen jött minden, nem gondolta át. Azokon a spontán ötletekből jött sétálások remek alkalmat szoktak biztosítani viszont az ilyen eszmefuttatásaihoz.
Akkor is így volt. Támadt egy ötlete, és már indult is. Fekete farmer, fehér kabát, és barna, lapos talpú csizma. Így látni általában, ha megy valahova. Ezen öltözékéhez szoros, de furcsa emlékek kötik, ezért aztán elképesztően ragaszkodik hozzájuk. Egy ideig céltalanul bolyongott, az utat nézte, fejét lehajtva. Azt csak később emelte fel. Egy távoli alakot látott a sötétben, ahogy a köd, melyre emlékeit kivetítette oszladozni kezdett. Jobban megfigyelve női alaknak tűnt. Hirtelen nem volt ötlete, ki lehet,sosem látta még. Közelebb érve már azt is látta, hogy nem olyan fiatal, mint ő. Vagyis nem annak látszik, bár ki tudja. Még tett néhány métert, és már egészen közel volt a másikhoz.
- Szia - lépett még párat előre, a lányt nézve - Mi járatban ilyenkor errefelé? - próbált nem túlságosan tapintatlan lenni, de azt a beszélgetést amire akkor vágyott nem tudta máshogy elkezdeni. A 'Zavarok?' túl sablonos, és nem is az a helyzet, amikor ezt szívesen használja. Egy kedves mosoly felcsúszott arcára, ahogy választ várva, kérdőn, de barátságosan nézett az ismeretlenre.
Utoljára módosította:Amira Loveguard, 2013. február 6. 20:56 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Lucy Dijjas
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 16
Összes hsz: 30
Írta: 2013. január 16. 21:26 | Link


Sharlotte Johanson

A nagy eszmefuttatások közepette észre sem vettem, hogy besötétedett és még a köd is lassan, de biztosan leszállni igyekezett. Régebben taszított a sötétség. Nem, nem féltem, de tartottam tőle. Nyomasztotta a lelkem. Mindig élet vidám lány voltam, akinek tökéletes családi élete volt, amit mások a filmekben láthattak, és ennek köszönhetően úgy véltem, engem a rossz elkerül. Persze hamar kellet szembesülnöm a ténnyel, amit sosem akartam tudomásul venni: a tökéletes élet csak a mesékben létezik, és abban is csak a végén érkezik el, és ki tudja, meddig tart igazából.
A nagy gondolkodásból egy lány zökkent ki. Pontosabban rám köszön, és kérdéssel áll elő. Mit keresek itt? Nos, magam sem tudom, de ez válasznak elég furcsa lenne, így elmosolyodok.
-Szép Estét Neked is!
Mosolyodok rá, majd most már válaszolnom is kellene.
-Tudod egykoron itt tanultam. Eridonosként jártam ide. Most, hosszú év munka után és otthon lét után ismét itt vagyok, csak most már lakosként. Jelenleg a hotelban lakok, de nem sokára kibérelek egy kis lakást. Most pedig lejöttem sétálni és kiszellőztetni a fejem.
Válaszolok diszkréten, aztán krákogok egyet és kinyújtom a kezemet.
-Egyébként Lucy. Lucy Dijjas. És Te sietsz valamerre?
Mosolyodok rá, aztán felvetem az együtt üssük el az időt. Végtére is, mindig is barátkozós és barátságos ember voltam, szívesen elcsevegek mással. Bár jelenleg inkább segít eltusolni a barátaim hiányát, minthogy benne lássam meg újdonsült barátnémat, de hát nem tudni, mit hoz az Élet, ezt már tapasztaltam,ugye.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Visszatérő. Bogolyfalvi lakos. ExEridonos.Guzmó Smiley. Álmodó .
Sharlotte Johanson
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 395
Összes hsz: 6540
Írta: 2013. január 17. 14:50 | Link

Lucy Dijjas

Sokáig nem is figyelt fel a sötétségre. Teljesen elkerülte figyelmét, hiába látta, csak akkor figyelt fel rá jobban. Elgondolkodásra nem szánt időt, hiszen sokkal érdekesebbnek bizonyult az az ismeretlen alak amit szintén felfedezett. Közelebb érve tűnt csak fel neki, hogy az bizony egy olyan nő akit eddig erre még nem látott. Vagyis lehetséges, de akkor elkerülte figyelmét, vagy csak túl sötét volt már a felismeréséhez. Lassan, de biztosan csökkentette a kettőjük közötti távolságot, majd megfelelő közelségbe érve köszönt is neki. Úgy ahogyan szokott, minden körülbelül vele egykorúnak bármelyik napszakban. A sablonosságot minden esetben próbálta kerülni, így a másik köszönésére csak elmosolyodott. Mikor már rá nézett, arcára is tudott vetni pár pillantást, amiből ugyancsak azt vonta le, hogy nem ismeri. A kérdésére adott válasz pedig bizonylatot adott a gondolatról. Csendesen, mellette haladva hallgatta végig a rövid indoklást, amit szintén kedves mosollyal zárt. A kéznyújtásra előhalászta jobbkezét a kabátzsebből, és viszonozta azt. Ahogy a lány bemutatkozott, már mondta is volna saját nevét, de előbb visszacsúsztatta kezét a zsebébe.
- Sharlotte Johanson. Nem sietek, én is csak sétálok - mosolyodott el ismét, szinte reflexszerűen, majdnem minden mondat után. Megszokta már, de szerencsére nem rossz szokás, csak arcizmai érzik meg a negatív oldalát, ha túl sokszor csinálja. Szedte tovább lábait, gondolatai szárnyra kaphattak abban a néhány másodpercben, amíg  sóhajtott egyet, és tekintetét felemelte az égre. Túl sokat nem látott, kezdett leszállni a köd, de igazából nem zavarta, sokkal inkább érdeklődve kutatta a fehérség mögött alig látható csillagokat. Mindezt csak pár pillanat erejéig, majd tekintete ismét a lányra vándorolt.
- Ma érkeztél? - kérdezte meg váratlanul. Eredetileg nem ezt akarta,de végül ezen szavak hagyták el száját. Nem bánta ugyan meg, de gondolta, hogy hülyeséget kérdezett, mivel a válaszban majdhogynem biztos volt. Lehet, hogy mégsem, viszont akkor is elég lényegtelen, maximum időhúzásra, vagy terelésre használható kérdés volt. Kirázta a hideg, és egy kis megrázkódás keretein belül nézett fel ismét a semmibe. Majd ismét le, a még látható dolgokra.
- Nem fázol? - kérdezett ismét, valami kis nevetésszerűséggel hangjában. Akkor jött csak rá, hogy ő igen, már fázik. Nem megszokott ez tőle, de kell ilyen is. A lány, aki +4C° körüli időben még szoknyában simán elüldögél egy órát kinti padon, de kivételesen most kabátban is kezdte átjárni a hideg.
Utoljára módosította:Amira Loveguard, 2013. február 6. 21:00 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Lucy Dijjas
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 16
Összes hsz: 30
Írta: 2013. január 17. 15:07 | Link

Sharlotte Johanson

Mindig is közvetlen ember voltam, a lány, aki mellettem sétált azonban szűkszavúnak bizonyult, de ez egyáltalán nem volt gond. Egy külső szemlélő úgy vélhette, hogy remekül kiegészítjük egymást Sharlotte-tal.
-Nagyon szép neved van, franciásan cseng. Netán odavalósi vagy?
Mosolyodok rá, majd érzem, ahogyan a hideg átjárja már-már a csontjaimat  is, és egy kissé ebbe bele is borzongok.
-Hát az én történetem hosszú és kusza. Nem, nem új vagyok, még régen jártam a suliba Eridonos diákként. Aztán hazaköltöztem, munkám lett és vőlegényem...
Elhallgatok. Menyasszony voltam. Halkan sóhajtok fel. Magam elé meredek a sötétbe, mintha csak arra várnék, hogy Ő felbukkan és közli: vicc volt az egész csupán, s az Ő felesége vagyok, de nem történik semmi. A jegyese voltam, s most? Egyedül sétálok zsebre tett kézzel a sötétben ott, ahonnan egykoron elindultam. Pontosabban nem egyedül, de a lelkem magányos. Nagyon is. Azt hittem túl vagyok az augusztusban történteken, de azt kell mondjam, egyáltalán nem. Valahányszor csak közelítőleg ilyesfajta témát hallok, szabályosan érzem, hogy a szívem összeszorul, és a könnyek jönnének, de nem engedem, gombócként szorítom le a torkomba.
-Ami azt illeti, elég hideg van. Egyre hidegebb az éj leszálltával. Nincs kedved inkább beülni valahova?
Mondom újdonsült ismerősömnek,majd megállok, hisze pont a cukrászda előtt vagyunk éppen.
-Egyébként Te mióta vagy itt? És még iskolában tanulsz, vagy netán itt laksz?
Nézek rá kérdőn, mihelyst kiválasztotta, hogy fagyoskodunk tovább és rójuk a fő utcát, vagy beülünk a cukrászda kissé melegebb légkörébe. Furcsa szituáció ez, hiszen csak úgy a semmiből álltunk neki csevegni, de meg kell mondjam kellemes társaság volt, függetlenül attól a ténytől, hogy nem igazán szeretett beszélni. Vagy inkább bizalmatlan volt felém, ami bennem mindig is lazábban mozgott.
Utoljára módosította:Lucy Dijjas, 2013. január 17. 15:24 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Visszatérő. Bogolyfalvi lakos. ExEridonos.Guzmó Smiley. Álmodó .
Sharlotte Johanson
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 395
Összes hsz: 6540
Írta: 2013. január 17. 16:14 | Link

Lucy Dijjas

Nem érzett feszültséget, vagy bármi bizalmatlanságot, csupán hirtelenjében beszédtémát nem talált. Pedig mindig szívesen csacsog mindenféléről, szinte minden időben, éppen csak hangulatától függ. Akkor volt hozzá, csak fantáziája hagyta kicsit cserben.
- Köszönöm, a Tiéd is nagyon szép. Nem, angol vagyok - mosolyodik el ismételten a bókon és a francia mivoltának feltételezésén. Igaz, kicsit tényleg franciás, de Angliában született, angol származású lánynak mondhatja magát. Csak csendben hallgat, ahogy eljutnak elméjéig a szavak, rájön, hogy az a történet valószínűleg nem 'Happy End'-del végződött, ha így beszél róla. Tudta már ő is, milyen az, ha valaki számunkra nagyon fontosat veszítünk el. Nem kívánja senkinek sem azt az érzést, de ettől függetlenül számtalanszor átélik az emberek azt a szenvedést. A jó oldalát még nem tudta felfedezni, de legalább sikerült viszonylag megbékélnie vele, és nála ez már haladás.
- Remek ötlet - csillannak fel a szemei. Nem akar a hidegen sem maradni, az éppen ott lévő cukrászda pedig már egy kisebb csodával is felért számára. Ahogy meglátta az ajtót, azonnal megkívánta a süteményt. Valamire szüksége volt akkor, csak még nem tudta milyenre.
- Tulajdonképpen mindkettő. A faluban lakom a testvéremmel, de a kastélyban tanulok 4. helyett 2. évfolyamon - nézett ismét a lányra, majd elkezdett közelíteni az ajtóhoz. Már csak alig fél méterre lehetett, mikor szájából ismét egy kérdés csúszott ki.
- Hány éves vagy? - fordult feléje. Kérdő, de kedves tekintettel nézett rá. Nem tudta, hogy ezt miért tette fel, de már érdekelte. Tudni akarta mennyi idős, ha hazaköltözött a suliból. Hogy befejezte-e vagy csak úgy abbahagyta és elment. kezdett nagyon kíváncsi lenni, de türtőztette magát. Csupán szemeiben lehetett látni a csillanást.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Mary Glotter
INAKTÍV


Gyermeklelkű Terrorgombóc
offline
RPG hsz: 168
Összes hsz: 7361
Írta: 2013. február 16. 19:38 | Link

Ronald Smiley

A kelleténél talán kicsit sűrűbben járkált ki a faluba, túlságosan szerette. A helyett, hogy a kastélyban ült volna, háza körletében, akár a szobájában tanulva, sétálgatott. Már régen úgy ismerte a falut, mint a tenyerét, csukott szemmel is gond nélkül eltájékozódott volna. Persze, azért minden egyes zegét-zugát nem ismerte még, például a kísértetházban nem járt, pedig vonzotta ám rendesen. De akkor sem feltétlen kellett volna minden szabadidejét itt töltenie, elvégre bármennyit tanult, nyakán volt a vizsgaidőszak - ami már meg is kezdődött -, és nem ártott volna még egyszer rákapcsolni. Mivel lelkiismerete annak ellenére sem hagyta békén, hogy Repüléstanból garantált az E, és hogy azért tud annyit, hogy átdöcögjön másodikba, vette a fáradtságot, hogy vigyen magával egy-egy tankönyvet, azon elhatározás kíséretében, hogy majd tanul a friss levegőn a tónál, a játszótéren, esetleg a cukrászdában, vagy Pillangó-varázsban. Vitt is, a héten már negyedszer. Most viszont nem éppen úgy alakította sétáját, hogy olvasásra alkalmas területre érjen, függetlenül attól, hogy az aktuális helyről könnyedén eltalál egy olyan helyre. Inkább a fő utcát róva nézegette az épületeket, hallgatta az emberek beszélgetését, fülével elkapva egy-egy vicces beszólást, érdekes mondatfoszlányt. Még a pletykákat is előszeretettel kagylózta fel, persze a nélkül, hogy alapvetően bármit értett volna belőle, hisz egyik embert se ismerte, akiről szó volt. Szívesen nézegette a különféle arcokat, talált köztük olyat is, akinek a vonásai meglepően hasonlítottak egyik mugli ismerősére, persze feltehetően nem állnak rokonságban. Addig-addig nézte az embereket, míg felfedezett egy vele egy idős fiút, akinek ismerős volt az arca, de Mary alapvetően nem ismerte. És mivel pont mellette ment - vagy ment volna - el, megállt, hogy köszönjön neki.
- Szia! Bocsánat, te ismerős vagy nekem. A Bagolykőbe jársz, igaz? - érdeklődött.
Utoljára módosította:Mary Glotter, 2013. február 16. 19:41 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ronald Little-Leah
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. február 16. 19:54 | Link

Mary


Mint minden nap, most is kicsit ki kellett kapcsolódnom. Sosem tudtam igazán egyedül lenni a kastélyban a gondolataimmal. Így főleg a kora reggeli órákban csatangoltam a kastély területén belül.
Most mégis úgy döntöttem, hogy lemegyek inkább a faluba. Ha minden jól megy, ma jön meg a Kviddics üzletbe az új mezem. Sajnos a régi már kicsi volt rám, így azt nem hozhattam el a suliba.
Hát nem sokat gondolkodtam ezen.
"Végül is azért van vizsgaidőszak, hogy ne kelljen odabenn a kastélyban kuksolnom." Persze azért magammal vittem a bájital könyvem, hátha valamit tudok vele mégis kezdeni. Úgyis bájitalból elég rossz vagyok. Nem az én tárgyam.
Az üzlet még zárva volt, kicsit csalódott lettem emiatt.
"Betegség miatt zárva"- állt a táblán. Mérges lettem, hogy emiatt kellett lejönnöm a faluba? A haragom ahogy jött el is párolgott, amikor körbenéztem merre menjek. Hát, ha már itt vagyok akkor elmehetnék a szellemszállásra. Oda ugysem jönne velem senki az elsősök közül.
Az utcán már sokan járkáltak, vásároltak, beszélgettek. Sok volt a felnőtt, de diák alig járt most a faluban.
Ahogy pásztáztam a többi kirakatot a gondolataimba mélyedve észre sem vettem a velem szembe jövő gyönyörű lányt.
Meglepődtem, hogy valaki rám köszönt. Kicsit értetlenül álltam, de aztán csak megeredt a nyelvem.
-Szia! Igen a Bagolykőbe járok. Láttalak már én is ezelőtt. -Kacsintottam a lányra, aki ezen jót nevetett.
-Hova mész?-kérdeztem felbátorodva.
Utoljára módosította:Ronald Little-Leah, 2013. február 16. 20:17 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Mary Glotter
INAKTÍV


Gyermeklelkű Terrorgombóc
offline
RPG hsz: 168
Összes hsz: 7361
Írta: 2013. február 16. 21:04 | Link

Ronald Smiley

Na igen, a sétálás, és a nézelődés sokkalta érdekesebb a tanulásnál. Természetes hát, hogy Mary sétál egy jót, kiszellőzteti a fejét, mielőtt neki áll bújni a Sötét Varázslatok Kivédése tankönyvét. Tapasztalatból tudja, hogy nem árt kicsit pihentetni az agyat, mielőtt nekiáll a fejébe vésni a tartalom lehetőleg legnagyobb, és legjelentősebb részét. És az agynak ehhez szükséges részét egyáltalán nem kell járatni sétálás közben. Még akkor sem, hogyha elkapsz pár olyan mondatfoszlányt, amin akaratodon kívül is rágódsz egy darabig. Mary azonban igenis rendületlenül forgatja agykerekeit. Mindig gyárt valamilyen hihetetlen, és értelmetlen agymenést. Mikor direkt, mikor csak úgy jön. Ez változó. A 'csak úgy jön' fajtájú agymenés viszont a legkellemetlenebb pillanatokban tud jönni, olyan nevetséges formában, hogy azon Mary önkívületlenül is nevet. Aztán persze senki sem érti, min szórakozik ilyen jól. Merthogy ha már egyszer jön, hajlamos sorozatként jönni. Jó, nem mindig, de ha igen, elő fordulhat, hogy öt-tíz percen keresztül, néhány másodperces időközönként elkezd röhögni. A direkt agymenései viszont nem feltétlen váltanak ki ilyen reakciót. Csak ha rájön, mekkora ökörség jutott az eszébe, és kezdte foglalkoztatni magát Mary agykerekeivel. Az agymenések mellett még különféle elméletek is fellelhetők Mary agyában, melyek többsége feledésbe merült, át lett értékelve, vagy csak bizonyos helyzetekkor jön elő.
Most azonban csak megfigyeli a környezetet, és igyekszik kizárni tudatából az agymenéseket, elméleteket, na meg a megint csak értelmetlen és röhejes észrevételeket egyaránt. Aminek remélhetőleg segítségére lesz, hogy összefut egy Bagolykőbeli évfolyamtársával. Kicsit furcsállja a fiú kacsintását, azt meg megint csak, hogy ebből hogy jött az idióta agyszülemény, de jött. Még nevet is rajta, ám most valahogy nem zavartatja magát. Normális esetben fellelhető lenne arcán a görcsös vigyor, mi egyébként az idegesség jele, viszont szerencsére cseppet sem ideges, így görcsös, és feszültségnövelő vigyor sincs.
- Nem megyek sehová sem. - vont vállat. - Azaz... Csak össze vissza kószálok. Miért? - kérdezte a kissé felháborodottnak tűnő sráctól.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ronald Little-Leah
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. február 16. 21:48 | Link

Mary

-Hát, ha nem mész sehova, akkor mehetnénk ketten. Én épp arra tartok.- elmosolyodtam és vártam a lány reakcióját. Nem tudtam mit is szeretnék ettől az egésztől, de jó lett volna valakivel társalogni, sétálgatni, hogy a bájitaltant kiverjem a fejemből.
Nem mertem megkérdezni tőle, velem tartana-e a szellemszállásra, de már nem is volt olyan fontos.
Hirtelen eszembe jutott, nem is tudja ki vagyok. Be kellene mutatkozni- gondoltam, de elég hülyén hangzik, ha mindezt azután teszem meg, hogy rákérdeztem kettesben folytassuk-e az utunkat?
Nem gondolkodtam tovább, belefogtam.
-Amúgy Ronald vagyok, Eridonos. Akkor elindulunk valamerre?
Gyorsan pörgettem az agyam és hirtelen felnevettem. Akkor vettem észre, hogy nagy buzgóságomban a lány kezébe raktam a könyvemet ahelyett, hogy az övét elvettem volna, ne keljen cipelnie.
Gyorsan elvettem tőle mindkét könyvet és elnézést kértem tőle.
-Ne haragudj, kicsit szórakozott vagyok mostanában. - Látom kicsit meglepődött, de aztán Ő is mosolygott.
Vajon most mi lesz? Zavaromban beletúrtam a hajamba, amin megint jót nevetett.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Mary Glotter
INAKTÍV


Gyermeklelkű Terrorgombóc
offline
RPG hsz: 168
Összes hsz: 7361
Írta: 2013. február 17. 04:48 | Link

Ronald Smiley

Rendben, mehetünk. - mosolygott vissza a fiúra. Tisztában volt vele, hogy tanulni kéne, de mint a legtöbb diák, inkább megragadta a kibujtató alkalmat, a nemtanulásra. Ami viszont ezen felül volt, hogy szívesen ismerkedett új emberekkel, főleg, ha esély van rá, hogy találkozik még az illetővel. Abban pedig biztos volt, hogy össze fog még futni ezzel a fiúval, főleg, hogy egy suliba is járnak, és még évfolyamtársak is.
- Az én nevem Mary, Navinés! Persze, a kérdés csak az, hogy merre? - kivételesen teljesen megfeledkezett a bemutatkozásról, ami nála nem volt túl megszokott. Általában mindenkit letámad ezzel azonnal, és csak utána fog bele a beszélgetésbe, vagy bármi másba. Persze előfordult már nem egyszer, hogy a bemutatkozás elmaradt későbbre, de az illem alap polcára szereti gyorsan rátenni, amit kell. Ami a köszönést, bemutatkozást, megfelelő megszólítást, és ilyeneket akarja magán tudni. A többi már nem olyan fontos. Ha meg kell, alkalmazza az ember, természetesen, de erre nem mindig van szükség.
Maryt kicsit meglepi, mikor Ronald a markába nyomja Bájitaltankönyvét, de nem zavartatja magát különösebben. ~ Biztos csak a cipőfűzőjét akarja megkötni, vagy ilyesmi. ~ Intézte el magában kurtán a helyzetet. A fiú azonban a helyett, hogy lehajolt volna elvégezni, amit Mary gondolt, hogy szeretne, elvette tőle mindkét könyvet. Ez megint csak meglepte a lányt, ami valószínűleg már látszott is. A fiú szabadkozását követően azonban ismét elmosolyodott.
- Semmi baj, én egész életemben az vagyok. De, öhm, a... - többet nem mondott. Helyette kérdőn tekintett Ronaldra, közben az évfolyamtársa kezében lévő könyvekre mutatott. Nem igazán értette, miért vette el tőle a fiú Mary tankönyvét is. Bár láthatóan a jókedvű Eridonosnak hamar leesett, mit nem ért a lány.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ronald Little-Leah
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. február 17. 09:33 | Link

Mary

Hogy Mary az évfolyamtársam, és Eridonos? Esett le az állam. Ezt nem hiszem el! Eddig miért nem találkoztunk? Egy ilyen szépség még nekem is feltűnt volna. Na és a kisugárzása... Nem tudtam mire vélni a dolgot. Hát persze. Sok óránk van, én mindig elsőként hagyom el a termet, hiszen az utolsó sorban ülök. Na meg persze be kell vallanom magamnak is, hogy mindig utolsóként esek be a terembe. Persze eddig még sosem késtem, hála nagyapám hajszálpontos karórájának.
Persze biztos hallottam a hangját, amikor felelt a kérdésekre. Most, hogy így gondolkozom ismerős a hangja nagyon. Biztos aktív az órákon.
De hogy a klubhelyiségben sem futottunk össze? Lehet, hogy Ő inkább a tanuló sarokban tölti el az idejét, nem pedig marháskodással, mint én? Te jó ég! Most esett le, hogy lányokkal alig barátkozom, hiszen csak a kviddics csapattal és a többi fiúval töltöm el időm nagy részét, tanulni pedig kelletlenül ülök le. Na jó a kviddics csapatban is vannak lányok, de Ők mások. Velük csak edzünk, meg mérkőzéseket játszunk, meg nagyokat beszélgetünk....hát, mégis vannak lány barátaim?
Na ezen miért vagyok kiakadva? Persze most más a helyzet.
-Nagyon szép neved van Mary.-folytattam. Közben azon gondolkoztam, hogy Mary teljesen más, mint a többi lány. Nem csak szép -na jó, a csapat lány tagjai sem csúnyák-, de még hihetetlenül nagy kisugárzása is van. Lebilincselő tekintete, szép arca, mely intelligens jellemet is feltételez róla, mind olyan tulajdonság, ami miatt elhívtam sétálni.
Te jó ég! Egy pillanatra el is felejtettem miért is jöttem ma le a kastélyból. A kviddics mezem átvétele után a rétre akartam menni tanulni, vagy éppen a szellemszállást bejárni.
Ebben a pillanatban esett le, hogy szabadkozásom után, hogy neki adtam a könyvem még feltűnően mosolygott, most pedig csodálkozva néz rám....
Hát persze, a könyve...
-Ne haragudj Mary, de nálunk Angliában az a szokás, ha egy lánnyal sétálunk, mi fiúk elvesszük a terhét, hogy szabadabban érezhessék magukat. Így könnyebben fel tudnak oldódni és jobban is érzik magukat.
Persze mindez igaz volt, de Mary még mindig nem értette teljesen mi is akar ez lenni, hát folytattam.
-Mi fiúk pedig szívesen visszük ami náluk van. Jelen esetben a könyvedet.-mosolyodtam el.
Nálunk ez a szokás, és a jó modor jele, valamint a tiszteleté is! Na meg persze Angliában még él a lovagias felfogás, és életritmus. Nálunk ez a természetes. Most újra mosolyt véltem felfedezni újdonsült barátom/ barátnőm arcán. Megint felszabadultabban beszéltem tovább.
-Szeretném, ha ma nem gondolnál a közelgő eseményekre, amíg velem vagy. Nem szerettem volna elijeszteni, reméltem nem úgy érti a szavaimat, hogy most nyomulok rá.
-Tudod épp a rétre igyekezte tanulni. Na ez nem egészen volt igaz, hiszen csak azért jöttem ki a kastélyból, hogy tudjak koncentrálni, ne vonják el a figyelmemet a többiek.
-Na meg meg szerettem volna nézni a szellemszállást, de az még ráérhet.
-Merre szeretnél menni?- tettem fel gyorsan a kérdést Marynek.
Utoljára módosította:Ronald Little-Leah, 2013. február 17. 09:42 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Mary Glotter
INAKTÍV


Gyermeklelkű Terrorgombóc
offline
RPG hsz: 168
Összes hsz: 7361
Írta: 2013. február 17. 19:52 | Link

Ron Smiley

Első blikkre szimpatikus fiú volt, Mary számára. Nem bánta meg, hogy megállt köszönni neki, aztán beszélgetni.
- Köszönöm, nekem is tetszik a tiéd. - mondta. Persze azt már esze ágában sem volt megemlíteni, hogy ezt a nevet konkrétan ő adta magának álnévként, nehogy megtalálja az a valaki, aki elől menekül. Jobb volt így, hogy a fiú nem tudta, mi a helyzet. De mivel az nem titok, hogy nem ez az igazi neve, illetve olyanok előtt nem, akiket ismer, és akikben megbízik, majd ha úgy alakul, elmondja. Ha egyszer közelebbi barátságba kerülnek, és nem csak ismerkednek még. Mondjuk, a bartai, szobatársai nem tudják ezt, csak egy ember. De egy ideje már tervez vallomást tenni. Most, hogy megjött az új szobatárs, nincs akadály, annyi van, hogy vele is össze kell szokni előbb.
A lányt meglepi, hogy a fiú elveszi tőle a könyvét, miután a sajátját a kezébe adta. Hirtelen nem tudja hova tenni. De szerencsére hamar választ kap az Eridonostól, minek köszönhetően már érti is, miről van szó. Ennek ellenére elcsodálkozva néz a fiúra. Náluk ez valahogy nem szokás. Legalább is, ilyen apró súlyú dolgokkal, mint például ez a könyv, nemigen. Persze, ha mondjuk valaki nehéz csomagokat cipel, és úgy is egy fele mennek, a másik általában megszabadítja a cipekedőt terhe egy részétől, ha mást nem, legalább egy darabon.
A fiúnak valószínűleg feltűnt Mary csodálkozása, mert folytatja.
- Hmm... Értem. Nálunk nem ilyen, de jó tudni, hogy nem halt ki mindenhol a lovagiasság, és vannak még udvarias emberek. - mosolygott. - Bár a könyv speciel nem teher, és ugyan annyira fel tudok oldódni, ha a birtokomban van. - vont vállat. Kicsit furcsa volt neki, hogy nem nála van a könyve. Még nem volt olyan, hogy más vitte volna helyette a cuccát, pláne nem akkor, ha azt a mást két perce sem ismeri.
- Feltételezem, a közelgő események alatt, a vizsgákat érted. - vigyorodott el. Elsőre nem értette, mire céloz évfolyamtársa, ám alig egy pillanat múlva felfogta, mire gondolhat. - Mert ha igen, azt hiszem, ez menni fog. - bólintott. A következő pillanatban, ahogy a fiú a szellemszállást említette, Mary teljesen belelkesedett.
- Hú, a szellemszállást? Miért nem megyünk oda? Már én is meg akartam nézni egy ideje! Amúgy úgy emlékszem kísértet ház a neve... Bár mindegy is, lényeg, hogy tudom hol van! - vigyorgott mint a vad alma. Remélte, hogy az Eridonos benne lesz, hogy menjenek oda.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: [1] 2 3 ... 11 ... 47 48 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaFő utcza