Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Mostanában ő sem érti magát, mikor túlságosan sokszor felmerülnek benne ezek az… érzelmes dolgok. Jó, a düh, a hiszti meg az idegesség nem idegen tőle, bár túl gyakori lett, de az olyanok, mint kedvesség, meg _szeretethiány eddig közel sem voltak terítéken, igaz sosem szenvedett figyelem hiányban sem. Mondjuk nem is bujkált senki elől ennyire látványosan. Szépen lassan kezdi belátni, amiről a kedves nővére és Kiva is papol neki, hogy úgy sincs kontrollja a dolgok fölött, azaz, ha sírni tudna, fog is, ha örülni, akkor azt, és nem is fognak rá ezért haragudni, jó biztos lesz, aki furának tartja majd. A másik dolog pedig a titkolózásai, egyikük se nézi jó szemmel, bár elfogadják és ráhagyják, ami mindenkinek a békésebb megoldás jelenleg.
Nyilván jól esik, az amúgy jelen állapotban minimálisan lecsökkenni látszó hiúságának minden dicsérő szó, de az önképe kissé zavaros, ami miatt azért szokta húznia a száját. Bár persze, pont ő mért ne mutatna jól így is, attól, hogy várandós nem hagyta el magát, és szerencsés alkat is, ott kerekedett ki, ahol ilyenkor kell, nem sok a plusz, annyira. Még akkor is, ha ő máshogy tekint erre. Kivételesen azonban ezt félretette, nem akar itt tombolni, nem lenne min és miért, meg amúgy is, azért egy kis felderülést okozott neki ez a találkozás. Nyilván nem az „egy kismama legfőbb problémái” című előadás fogja foglalkoztatni Kornélt sem mellette. Őt sem érdekeli, ennyi.
- Mondjuk, most, hogy mondod… De biztosan akadt valaki aki lefoglalt, na mesélj, mi a helyzet?
Mosolyodott el azzal a kacér és érdeklődő tekintetével, amit a másik már nagyon jól ismer. Érzi, hogy lenne mit kiszednie a rellonosból, de nem erőszakos, inkább csak határozott szokott ilyenkor lenni. Tisztában van vele, hogy nem mindig a legbeszédesebb, de a jó pillanatokban, könnyebb kihúzni belőle a fontos dolgokat. Tudja nagyon jól, hogy vannak lányok, de egyik se kap nála akkora teret, ha csak ok nincs rá. Innen a gyanú, hogy le van maradva pár lépéssel. Miután érezni kezdte az erőteljes mocorgást és rugdalózást, majd szóvá tette, a visszakérdésen nevetnie kellett, aztán Kornél keze után nyúlt.
- Igen, Ő. – Mosolyodott el, aztán a pocakjához húzta Kornél kezét és rátette arra a pontra, ahol ő már érezte a mozgást pár pillanat óta. – Érzed?
Ez egy elég fura és bugyuta kérdésnek tűnhetett, mégis ez volt a lényege. Látszott, hogy nincs otthon a dologban, nem mintha Manda vérprofi lenne, sőt, mostanában jön csak rá ő is sok mindenre, ettől függetlenül biztos volt benne, hogy a hatása azért nem csekély egy ilyennek. Ilyenkor azért néha felrémlik benne, hogy mennyire fél és tart ettől az egésztől, ami pillanatok alatt viszi a kedvét a béka feneke alá, most is lefagy a mosoly az arcáról, de azért nem olyan látványosan.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Sosem róná fel a barátjának, sőt, meg sem fordult benne, hogy haragudjon rá. Nyilván azért hiányolta, de ennyi. Korábban hosszabb időre is lépett már le a térképről, akkor is visszatért, azóta nem aggódik ilyeneken annyira vele kapcsolatban. Bár azért lehet, hogy ha rosszabb passzban futnak össze, akkor azért megdolgozza az idegeit, de ez most nem így történt.
Meg sem lepi úgy igazából, csak jót mosolyog a reakcióján. Nehéz volt mindig is bármi mélyebb vagy komolyabb dolgot kiszedni Kornélból, persze volt, mikor komolyabban rászánta magát, akkor kénytelen –kelletlen-, de beszélgetnie kellett magáról is. A visszakérdésre számított is azért, meg próbálta elkerülni is az elkerülhetetlent. Egy kisebb sóhaj hagyja el ajkait, miközben a korlátra támaszkodik a közelebbi kezével. Sosem mentek neki a mesék és valahogy a normálistól eltérően kötött ki mindig ott ahol. Szerelem, kapcsolat, házasság, gyerek… Valahogy ilyen sorrendet képzelne el az ember az életében, de még csak a kapcsolatai se így indultak soha.
- Valahogy úgy. Mit mondhatnék? Hogy hibáztam, vagy volt egy talán felelőtlen lépésem? Amit még csak nem is bánok így utólag… Ez normális? A tanév eleje volt a pánik, azóta csak a félelem maradt…
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy királylány… aki túl közel maradt a sárkányhoz. Igen, ezt már csak magában teszi hozzá, miközben Kornélra néz. Ő is tudja, hogy nem ezt várta, de egyszerűen nem viszi rá a lélek elsőre, bármit is komolyabban meséljen, meg eleve mit? Az is nagydolog, hogy kimondta, hogy fél, nem szokott gyenge lenni, egyébként sem mutatkozik annak, ennek tudata is csak erősebbé teszi, de azért mégis ott van a kisördög, hogy mi lesz ha…?
Nyilván tisztán rá van írva, hogy nem azt tervezte, hogy az első mestertanonci évében borítva mindent egyedülálló (legalábbis jelenleg) anyukaként nekiessen az élet keményebbik oldalának, önmagát pofon vágva. Tekintete hasán és a rajta lévő kézen pihen közben, pár pillanat után azonban elengedi Kornélét. A szavait megmosolyogja, örül neki, ennek az egésznek tulajdonképpen. Talán az elmúlt időszakban mintha elkezdett volna Manda.rar-hoz kötődni. Valószínűleg ez teljesen normális, bár Manda számára nem egészen van ez így.
A következő kérdésre tekintete Kornéléban ragad, majd ő is a vizet kezdi nézni elsőre. Igen, ez az, amiről nem volt hajlandó beszélni senkinek, a testvére ha nem tér ki rá minden alkalommal, akkor egyszer sem, Kiva nem kérdez, de érzi, rajta, hogy megtenné. Magában teszi csak fel a visszakérdést „Melyik?” Kornél? Vagy Olivér? Esetleg Yarista, vagy Gregor, netán Mihael? Ahogy hallotta mindenki egyszerre többet tud a magánéleti ügyeiről, mint ő maga.
- Éli az életét a nagyvilágban, gondolom. Nem tudom… nem tud róla még.
Az elején azért eléggé belőtte már kik jöhetnek szóba körülötte, de eddig ez a legtöbb, amit kimondott, és nem is nagyon szándékozik többet. Sarkalatos pont, motoszkál benne a tény, hogy ez nem egy olyan dolog, amit nem kell elmondania pont a másik szülőnek, de eddig se esélye, se alkalma nem volt, nem is kereste, amúgy sem tartja se magát, se az apukát túl alkalmasnak szülőnek, de ne legyen igaza.
- Hozzászoktam, hogy többnyire egyedül kell küzdenem, ez sem másabb…

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Nem mindig, de azért az esetek nagy többségében, ha Kornélt érdekel valami, vagy csak szimplán nem akar többet megosztani magáról, elég meddő beszélgetés kerekedik Manda kérdései nyomán. azért picit elhúzza a száját, de legkevésbé sem akar a barátjára morogni, vagy hasonló, kifejezetten, már-már különösen békésen viszonyul ehhez. Talán érzi, hogy ideje lenne a temperamentumából visszaszorítani, vagy valami hasonlót tenni. Aztán valahogy az éppen hatalmas lelki békét kereső és pillangóként a saját elméjében repdeső önmagát Kornél szavai rántják vissza. Nem sok embert ismer várandóssággal a nyakában jelenleg, de a mondat első felén hamar átlendül, és inkább elmosolyodik a mondottakon.
- Köszönöm… nem a nyugtató rizsát, hanem, hogy próbálkozol. Én is remélem, különben hamar ennél is nagyobb gondjaim leszek.
Őszinte, és tényleg ott van a szavak mögött, hogy a kimondott szó azt a jelentést is hordozza, amit. Kivételesen gúny és iróniamentes az egész. Hová jutott. Kicsit kitérő is a gondolatmenet ezután, hiszen lát ebben a közhelyes, de reális bölcsességben valamit magára vonatkozóan, de valahogy jobbnak látja ezt is elnyomni, mint ahogy azt az érzelmei, gondjai és problémái nagy részével teszi. Még mindig nem jött rá valószínűleg, hogy ezzel többet árt magának, mint használ.
- Nem is mesélted, mikor lettél ilyen jól képzett a gyermeket váró nők terén…
Ebben volt egy kis élc, de látta, hogy mi a szándék benne, pár pillanatra ugyan, de a tó elsötétült képét figyelte, a gondolatai valahol az elmúlt időszakban keresték számára a logikát az apát illetően. Tisztában van vele, hogy ez az, amit mindenkitől megkap, mint kérdést, és a személye, vagy az érvei nélkül, teljesen hibbantnak nézik, amiért ezt nem csak előttük, de még az apa előtt is egészen jól titkolja.
- Nem, és tudom, hogy hangzik, ez pedig nem kifogás, még ha annak is hangzik, ellenben sosem tukmáltam magam rá senkire… elértem, hogy ő keressen, ha akartam, de most… El fogom, el akarom, csak…
Még mindig nem volt teljesen mérges, sem dühös, de egyszerűen belülről kezdte magát felhúzni, szépen lassan a pumpa is elindult benne fel, de ez cseppet sem a mellette ácsorgónak szólt. Erősen markolta a korlátot, amilyen masszív volt, még csak reccsenni se reccsent, pedig jó erőben van Manda.
- A rohadt életbe! Tudod, napjában hányszor gondolom ki, mit és hogyan kéne, kellene, kell…? De nincs itt, én meg ott… - Ezután csak a földet bámulva hallgat, vesz pár mélyebb levegőt, aztán Kornél felé fordul, és már úgy hallgatja végig, amit még hozzátesz a témához.
- Nem is tűnnél el feltétlenül, minden szó nélkül gondolom, tekintve, hogy nem egy kis kaland volt ez…
Momentán nem tudja, hogy ezzel rúgott magába még egyet, hogy ilyet kijelentett, vagy sem. Mert bár nem szokott senkinek részletesen beszámolni, kivel és mit csinál, Kornél is tudta, hogy a kezdeti csalódásai és sűrűn váltakozó kapcsolatai óta igen kevés ember volt hozzá annyira közel, hogy ne csak egy csöpp kalandnak tituláljon valamit, no meg eleve ilyen szinten közel engedje magához. Mert gyerek ide, vagy oda, de ismeri agyon jól, ezért sem borította rá az asztalt az isten háta mögött, ahol most lehet. Na nem mintha nem tudná, hogy lesz még közelebb is, mint gondolná.
- Minden csoda pár napig tart, nem igaz? De szeretném, hogy igazad legyen, és ne csak pár nap…
Túlzott pesszimizmust próbál elfojtani? Lehet. Talán pont az ilyen igen is valós, muszáj és szembesítő beszélgetések nagy része miatt tartott mindenkitől, persze magában csalódott csak, mert mindenki jobban fogadta, mint ő maga. Még Angelina is, pedig tudja, hogy mennyire kiakadt az egészen, de tartotta magát, hogy észre se tudja venni Manda, utána meg már számon sem akarta rajta kérni. Nem egészen így tervezte az életét mestertanonci éveire, de valahogy meg sem lepi, hová jutott.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

A füle mellett már csak úgy elmennek Kiva utolsó szavai, nem tud rá koncentrálni eléggé, ugyanis már érzi, hogy valami nincsen rendben. Egyrészt mindjárt bőgni fog, amit nem kíván senki elé tárni, mert egyszerűen teljesen felment benne a pumpa. Ennyire még korábban nem vesztek össze, sőt, talán senkivel nem balhézott még ilyet. Tudta, hogy ez egyszer nagyot fog robbanni, de nem ilyen formában. Másfelől meg tudja, hogy még inkább olyat fog csak a másikhoz vágni, amitől a mostaninál is rosszabb állapotba fog kerülni. Nem akarja kicsinálni azt az embert, aki kibírt mellette már olyan hónapokat, mint az elmúlt négy mondjuk, az volt csak igazán brutális, mégis sikerül, látja, ahogy Kiva is rákezd, ekkor már indulván mondja csak indulatból, de nem kiabálva a szavakat.
- Pedig ahogy látod, és mondod is, nem vagyok normális! Fogalmam sincs már arról, mit teszek vagy mondok ki lassan, eddig se voltam teljesen ép a szociális kapcsolataimban, de most meg aztán pláne!
Sikerül úgy rákontráznia, hogy alátámassza barátnőjét, ezzel magát semmisítve meg elsődlegesen teljesen. Szép munka! Ekkor gördül le az első könnycsepp az ő arcán is. Egyébként is, ki, ha nem saját maga a legnagyobb ellensége? Főleg most, ilyenkor érzi igazán azt, hogy egyszer úgy ki fog borulni a kiborulásoktól, hogy nem lesz tovább… a legtöbb témában tényleg túldramatizálta a dolgokat korábban, nem is tagadja, legalábbis önmagának, nyílt színen ez más, de kivételesen a kikerekedett vitában nem kellett felfújnia se, hogy nagy ügy legyen. Azonban a továbbiak már tényleg nem jutnak el hozzá, elhatalmasodott a düh fölötte, ami távozásra késztetné, ám ekkor elindult az, aminek nem kellett volna, vagyis ki tudja. Elméletben a baba érkezéséig még bőven van ideje, gyakorlatilag úgy tűnik, ő már elérkezettnek tekinti a jövetelét, amiről leendő édesanyját nem kívánta tájékoztatni. Kell egy pár pillanat, hogy összeszedje magát, majd Kiva a válasza után rohan is Manda szobájába a cuccért, addig a lenti közeli mosdóban összeszedi magát meg a lábára is vesz valamit a leendő anyukánk. Meglepően könnyed, talán még nem egészen esett le neki, mi is vár rá, néha, apróbb görcsökként még érzi a korábbi fájdalmat, de egész elviselhető eddig, aminek tekintve az előtte álló utat, hálát tudna most adni. Miután minden megvan, el is indultak, milyen érzésekkel? Hát, szinte rájuk volt írva.
Ahogy végigértek az utcán, majd a téren át elértek a vasútig, a könnyei záporozni kezdtek, de valami megállíthatatlan módon. Lecsapódott rajta az összes vita, félreértés, félelem, elfojtott düh, agresszió és még sorolhatnánk. Tudta, hogy minek a küszöbén áll, rettenetesen megrémült, érzelmileg nem volt felkészülve, vagyis inkább ki volt készülve a korábbiak miatt. Egy árva szót sem szólt, ha barátnője kérdezte se. Egyszerűen csak sírt, miközben összehúzta magát az egyik ülésben.
Szerencsére varázsvilág, igyekvő vonatok, ez nem a MÁV, így az útjuk aránylag zökkenőmentes a Budapesten elhelyezett kórházig. Beérve az intézménybe szinte azonnal találtak egy nővért, aki Mandát bekísérte az egyik szobába, és egyből ágyba is parancsolta, majd Kivának mondott valamit, biztos eligazította, bár Mandának kisebb baja is nagyobb volt ennél. Speciel olyan szinten kiszolgáltatott helyzetben érezte magát, hogy megint sírhatnékja volt, ami nem olyan rég múlt el. Folyamatosan mély levegőt vett és próbálta magát lenyugtatni, aztán a sürgés is megindult körülötte, készültek elő, vagy mi a szösz, tekintetével barátnőjét kereste, csak remélte, hogy a korábbiak után nem lép le innen egy szó nélkül, mikor nagyon is megérdemelné ezt Manda. De jól ismerte, amit megígér, azt betartja, így is volt, jött, ott ült végig mellette.
- Kiva… Nem akartam balhét, nem úgy értettem, hülye voltam, el kellett volna mondani.
Manda sosem szokott bocsánatot kérni, nem igazán bán meg semmit és a megalázkodás is távol áll tőle. Biztosan a helyzet teszi. Vagy létezik, hogy kezd benőni a feje lágya? Nem ártana. A kezdeti nagy riadalom ellenére már estefelé járt az idő, és még mindig nem történt semmi, már többen mondogatták, hogy biztosan vaklárma, mikor is Manda az anyák ekkori tipikus szenvedéseibe kezdett. Mindenre azt mondták neki, hogy normális, de komolyan, hogy lehet normális az, ha olyan fájdalmai vannak az embernek, mint most neki? Nem biztos benne, hogy végig tisztán gondolkodott, de abban biztos, hogy a gyermek édesapja és annak felmenői többször kerültek gondolatai előterébe, mint bármi más. Viszont a szükséges segítő kéz végig ott volt mellette.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Vélhetően ez a nap nem fog bekerülni a legkedvesebb emlékei közé. Nem azért, mert a fájdalmak kiborítanák, bár nem egy leányálom, vagy, mert esetleg nem örülne a babának, amiről igazából szó sincs, jó mélyen, belül valami elindította benne az elmúlt órákban azt a várakozást a picire, amiről talán Kiva eddig papolt neki. Sokkal inkább azért nem szívleli ezt a napot, mert olyan összedörrenést se produkált még soha, mint most. Oké, megesett, hogy könnyezett kicsit, a hormonok tették, de mindig letörölte őket, és nemtörődöm módon feledte el, ám ez túlment egy határon, olyan érzéseket szakított fel Mandában, amiről talán azt se tudta, hogy ott vannak. De egyelőre úgy tűnik, amit magának is nehezen vallott be, azaz hogy tévedett, elismerésre került részéről. Ő is érzi, hogy nem tudja eldönteni valószínű barátnője se mi sokkolóbb most. Fő a félelem, őrizzük a pánikot! Csak egy kis szülés… Ez szörnyűbben hangzik most, mint bármi más. De nincs egyedül, ez azért ad némi erőt neki.
Az elmúló percek óráknak, az órák meg örökkévalóságnak tűntek a szenvedés közepette. Talán bizonyos pillanatok ki is estek neki, de ahogy az idő már éjfél körül járt, egyszerűen egyik pillanatról a másikra kezdtek egyre aggasztóbb arcok lenni körülötte, amitől teljesen kétségbeesve kezdett rá a kiabálásra anyanyelvén, de nem valószínű, hogy túl sokan beszélnek itt éppen németül. Iszonyatos fájdalmak, kínok, mindez az, amire az eddigi hónapok alatt se sikerült szerinte felkészülnie. Az utolsó mozzanat, amire emlékszik, hogy Kivát arrébb próbálták tessékelni tőle, ő pedig csak kapaszkodott volna tovább belé. Azt sem tudta mi történik vele, falfehér arccal kutatta a tekinteteket, minden kérésre és tanácsra csak bólintott közben.
- Köszönöm… - Ez szólt mindennek, az ittlétének, a kitartásnak, a konfliktuskezelésnek. Pontosan tudja mennyire szükséges ez mellé.

***

Valamikor éjjel, az egy óra utáni percekben sírt fel a kisbaba, aki egy hatalmas tüdővel megáldott kislány, amit hamar bizonyított hangerejével. Az első vizsgálatok, Manda ellenőrzése és egyeztetés után lépett oda egy gyógyító tanonc, aki jelen volt, hogy átadja az azóta is síró csöppséget. Ám ezzel egy percig sem törődve szorította magához őt Manda. A fáradtság és kimerültség ellenére mosolygott rá a karjaiban lévő kicsi emberkére. A kis világos, szőkésbarna hajacskájával, pisze nózijával, hatalmas szürkés, jelenleg igencsak kisírt szemeivel találta magát szemben. Valami ösztönösséget vélt felfedezni abban, ahogy karjába vette, vigyázva a fejecskéjének kitámasztására, és minden porcikájára.
- Szia gyönyörűség! Én vagyok az anyukád…
Nagyon kevés ember hallott még hasonló kedvességet, főleg ilyen hangnemmel Mandától. Megfogta az apró lábait, majd kezeit, aztán homlokon csókolta a kislányt, ekkor fordult vissza hozzá ismét a hölgy, aki hozta, hogy elvigye a megnyugodott kisbabát, hogy Manda pihenhessen. Ezzel a lendülettel kérték meg Kivát is, akinek így lehetősége volt az új jövőbeli lakótárs hölgyeménnyel megismerkedni, hogy hagyja a kismamát aludni és ajánlottak fel neki egy nem túl kényelmes, de a célra megfelelő kanapét a szoba másik felében a pici bölcsője mellett, ha itt maradna.
Amanda még kért egy pohár vizet, aztán egészen hamar elnyomta az álom, valamennyire magukra hagyva ezzel Kivát és Lilit. A szoba és a baba környékén ez idő alatt tüsténkedő gyógyító kérdezett rá a sárkánylány barátnőjénél, szeretné-e megfogni a babát, ha igen és kér segítséget, megteszi, majd elhagyja a lányok szobáját. A pici közben megint nyögdécselésbe majd egy enyhe sírásba kezd, valamit nagyon szeretne tudatni a világgal.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Rémlik, hogy egyesek a szülést, mindennel együtt valamiféle csodaként aposztrofálják, bár majdnem biztos benne hősnőnk, hogy ők vagy idióták, vagy meddők… szerinte. Mi tagadás, így a szülésen innen már, ahogy csak a kis szépséget látja maga előtt, túl van a fájdalmakon, nem érzi magát dinnyétnyeltnek, és a medencéje is egyben maradt, amiben pár órával ezelőtt igencsak kételkedett, talán részigazságot adna ennek a közhelynek, de azért nem volt fenékig tejfel. A mai nap egy olyan, amivel most már, ha kell, ha nem, akkor is fel kell nőnie, felelősséget kell vállalnia, és a legfontosabb… önmagán kívül szükséges valakiért az életét adja, vagy öljön. Ez az, ami abban a pillanatban ösztönszerűen körvonalazódott, amint a kislányát meglátta. Sosem volt nagyon elérzékenyülős fajta, az érzelmek kimutatása sem az erőssége, a szeretetnyilvánításról külön nem is beszélve, most mégis, csak rá kellett nézni. Nem törte meg a közte és a pici között kialakult kontaktust, hogy akárcsak felmérje, ki van ott, épeszű ember, ha látja vagy hallja is, ezt sosem emlegeti fel neki, Kiváról tudja, hogy az, másnak pedig valószínűleg csak egy fiatal anya ő a sok közül, így nem azzal törődik, hogy meséljen erről bárkinek. Van valami már-már aranyos, és idilli abban, ahogy a helyzet fest, és ezt Manda is érzi, bár igyekszik elfelejteni. Valószínűleg nem is sűrűn fogja négy falon kívül ezeket bárki látni tőle, amik az első napjaiban történnek anyaként. Dolog lesz bőven, minden a feje tetején áll pillanatnyila az életében, és ahogy lepihen, majd ezekkel a gondolatokkal álomba merül, ott sem túl nyugodtak a képek, amik felúsznak elé. Nem alszik túl mélyen, de ahhoz eléggé, hogy a kimerültség kapcsán az agyában furcsábbnál is furcsább képek kerüljenek. Valahogy újra és újra leperegnek előtte az este eseményei a vitától egészen Lili érkezéséig, ami néhol elmenne horrorfilmnek is a számára. Nem vallotta volna be sok embernek, hogy mennyire félt ettől az egésztől, hogy semennyire nem fog tudni alkalmazkodni, nem lesz képes helytállni. Most is érzi, kevés ehhez. Valljuk be, isten nem éppen családanyának teremtette őt, ami azért az életviteléből is tisztán látszik. A legnagyobb elkötelezettsége valaha, az egy kisállat volt, a nővére mellett persze. Ez azért egy picit nagyobb lépés, mikor kiderült sem fordult meg a fejében, hogy kihátráljon ebből, most meg már pláne, és akkor még ott van Ben is… Az lesz még egy biztosan nem egy menetes, kiütéses harc kettejük között. Krise pontosan ő fiúban, vagy talán még egy fokkal kevesebb érzelemmel, mert azért Mandánál a hormonok dolgoztak az elmúlt időben elég rendesen.
Nem igazán tudja mennyi időre sikerült elaludnia, de az apróbb neszek is magához szokták téríteni, most azonban annyira nem riasztotta fel semmi, hogy Kiva felrázására és mondandójának a végére kezd el életképessé válni és egy „mi az isten van?” fejjel tekintett rá, mikor a metamorf szó eljutott a füléig. Érezhetően szaporábban kapkodta a levegőt, és egyből Liliana ágya felé emelte a tekintetét, vajon ott-e a baj forrása, mert ez a kirohanás erre enged következtetni.
- Mi van?!
A tudatáig kevésbé jutottak el az infók, csak némán bámult lakótársnőjére, hogy ez most valami rossz vicc, vagy mi is történt? Nem volt éppen felpattanós-futós állapotban, szóval idő volt mire felkecmergett, de semmi kellemetlenséggel nem törődve takarózott ki, és fordult az ágy szélére ülésben. Nem volt valami gyenge nő sosem, most azonban, jött volna egy szellő, az is visszalökte volna, szóval mély levegő után tápászkodott fel és ment egyenesen a kislányhoz, akire ránézve leverte a víz elsőre. A szőkésbarna, hatalmas szemű kislánykája helyén egy éjfekete hajú gyermek pihent előtte, aki éppen készült felsírni a grimaszaiból ítélve. A kezébe vette, és a közeli kanapéra ült úgy ringatta, közben pedig az álla is valahol a padlón tanyázott, ahogy előtte változott vissza, ahogy megnyugodott Lili a hajszíne. Teljesen kétségbeesve, minden félelmével a szemében tekintet Kivára. Valószínűleg az amúgy sem kissé rögös út, ami előtte állt ezzel az anyasággal, most borult fel még inkább a napirendjében. Hirtelen fogalma sem volt mihez, vagy kihez kapjon. Illetve de, pontosan tudta. Ben.
- Nem, nem, nem, nem, nem, nem, nem… nem.
Hadarja egymás után az elutasítás tömkelegét, normál, egyre halkuló és elcsukló hangszínen, miközben újra az ölében lévő csöppséget nézi. Igazából már hetek óta tuningolta magát a tényre, hogy ugyan közölnie kell a tényállást a büszke apukával, mégis valahogy belül maximum reménykedett bármilyen pozitív reakcióban, a tudata építette már a kis tervet, hogy egyedül el lesz ő Lilivel, annyira biztos nem is emlékeztetheti egy kisgyerek az apjára, hogy bűntudata lehessen attól, hogy nem szólt neki korábban, vagy, hogy hiányozzon neki. Erre most az ölébe pottyant még ez a kis „öröksége” is a babának. Nem lehet eldönteni, hogy már a birtoklási vágya dolgozik-e, hogy ez a kislány az övé, és miért kell ilyen szinten kötődnie már most az apukájához tudatán kívül, vagy pedig a félelem és pánik a rá váró nehézségek kapcsán. Annyi érzelmet mutatott alig fél nap leforgása alatt, mint talán soha korábban.
- Meg tudom csinálni. Meg. Igaz?
Ismét barátnője került a látószögébe, felé is, és maga felé is intézi ezeket a szavakat. Össze kell kapja magát, és ideje lenne kicsit moderálnia is, hiszen így, egy babával maga mellett, meg a többi katyvasszal, amit mások csak életvitelnek hívnak, nem biztos, hogy a makacssága és a „mindent megoldok egyedül” nézetei túl sok segítséget adnának.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

Megölöm, megkínzom, agyonütöm, el fogom ásni a kertben!
Megint egy remekbeszabott nap tart javában Manda és Lili életében. A probléma forrása ezúttal nem más, mint egy elveszett cumi, ami miatt a kedves kislánya visít, mintha muszáj volna, ha eddig valaki be akart volna törni hozzájuk, ezek után tuti nem fog, azt hiheti, valami riasztórendszert tesztelnek. No de, lényeg a lényeg, Benjike elmerészkedett hozzájuk babázni, és egészen biztos, hogy köze van a cumi felszívódásához, ami okán drága… párja(?) felmenőit erőteljesen felemlegette. Próbálta a kislányt már mindennel megnyugtatni, de egyelőre csak sírt és sírt. Ott könyököt a pelenkázó szélén Manda és csak a fejét fogta. Tisztában volt azzal, milyen nap ez a mai, és az amúgy is őt hamarosan érő érzelmi stressz mellé erre nagyon nincs szüksége. És akkor még Lilike randomságairól nem beszélve, amiket mostanság sűrűn vezet elő, és ilyenkor a kedves anyukája nem találja olyan viccesnek a szitut, mint az apukája. Két napja VÖRÖS hajjal vette ki a babaágyból reggel… Szóval kész katasztrófa az élete, mire menne Kiva nélkül? Besétált, és nem telt bele 10 percbe, meglett a cumi.
Lilike megnyugodott, sétálós ruhába került Manda pedig… beállt a tükör elé és elégedetten tudatosult benne, hogy az elmúlt két hónap, amiben már visszaállt az edzésekre eredményesek. Nem volt ordító hideg, sem szél az őszhöz képest, még egy kevés napsütés is jutott ki a mai napra, így nem sokallta el az öltözködést, a kislányra figyelt egyedül, szegényt jól becsomagolta. Jó, el kéne ismernie barátnőjének, volt abban valami, amit az ominózus vita alatt a fejéhez vágott „anyai ösztön eljövetele” címen.
…elindultak. Kiva úgy szorította egyszer-egyszer szabad kezét, mint talán ő korábban a fájdalmai közepette. Érezte, hogy senkinek sem jó ez a búcsúzkodás, de ő maga is itt akart lenni, nem bírta volna ki, ha nem az utolsó ember, aki elköszön tőle, azt sem, ha nem kísérheti ki, kellett ez neki. Látnia kell, ahogy felül arra a vonatra és elmegy. Másként nem bírná, valószínűleg. Látja a másikon, hogy majdnem sír, ezekben az átragadós pillanatokban, próbálja tekintetét Lilire szegezni, aki a vállára dőlve mocorog, szemléli a fényeket és pontokat, amit érzékel, miközben kezecskéjével a pillangós medált piszkálgatja Manda nyakán.
- Itt leszünk, mikor visszajössz.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

Egyszer nyilván mindennek eljön az ideje, mindenki a saját útját kezdi járni egyedül. Kiva is eljutott ide. Nagyon furcsa lesz ez az egész, részben kiürül a háza. Oké, eredetileg is csak hárman vették birtokba, de Adri csak lejárós volt, mindig ketten voltak, Manda megtanulta elviselni, hogy magán kívül másra is ügyelni kell, megpróbált „szeretni” és elviselhető lenni, a főnixlánynak meg mindezen próbálkozásait kellett megtűrni. Talán elmondható, hogy sikerrel jártak.
Most itt vannak 21-22 évesen. Manda utolsó évét kezdi meg, egy pár hónapos kisbabával a karjában, Kiva pedig, frissen, ropogósan érkezett húgot hagy hátra a sárkánylánynak, aztán lelép a fenébe szálldosni. Mérges lenne Manda? Inkább csak előre morog. Tisztában van vele, hogy a kamaszokkal nem egyszerű. Adrit is nehezen viselte az elején, nehezebben, mint az eridonost. Most pedig egyedül marad rangidősnek a házban, a sok kisebb között. A saját lánya kiviszi a haját lassan, mi lesz így vele. Mondjuk, Renée tudhat valamit, a legtöbbször lapos kúszásban közlekedik körülötte, nem piszkálgatja Lilit, nem kelti fel, ha lent alszik a nappaliban, a szobájukat meg nem háborgatja. Adiri néha többet jön, vele meg már fel se merül benne konfrontálódni, főleg mert egy navinéssel mi a frászról vitázna?
Pánikroham. Komolyan gondolta mindezt egyedül rá hagyni itt Kiva? Nem tűnnek nagy dolognak, de Mandának csak megfeküdné a gyomrát a felelősség. Már így is a mumusát éli részben. Elkötelezte magát a lánya felé, mint anya, kezd rájönni. De ki ő, hogy az útjába álljon barátnője álmaink. Tekintve a sajátját is éli, picit átalakult módon, abba se kötött bele lakótársa soha. Sőt eszméletlen nagy toleranciával fogadta el Lilike jövetelét, apukáját, megérkezését, és a nevelési módszereket.
Egy mondata is több volt, mint ami vélhetően várható volt, ezt is nehéz volt magából kipréselni, az érzelmi intelligenciája valahol a béka feneke alatt van, amiről folyton tanúbizonyságot tesz. Az emberek bajával gyakran nem tud mit kezdeni, a sajátjairól nem is beszélve. Magukhoz húzta Kivát, és jó erősen szorította azzal a kezével, amelyikben nem Lilike volt. Nem akarta ő sem elengedni, ezt éreztette is, amennyire ez tőle kitelt, de arcán a szokott erős és határozott kifejezés ült. Nem akart semmi elgyengülést mutatni, az csak olaj lenne a tűzre. Hosszú percekig némán figyelte, ahogy ölelkezve sírós hangulat kerekedik föléjük, amit Lili is hamar átvet, a cumiját kihajítva kezdett zokogásba, barátnőjével szinkronban. Oké, mondják, hogy a gyerekek értelmesebbek ezen a téren, na de ennyire? Biztos fáj valamije, vagy ilyesmi. Manda nem hisz az átérzős humbukban. Lazít az ölelésen, majd mikor tudja, hogy elengedheti a lányt, majd Lilit fekteti a karjaiba, tekintetét pedig az állomáson mozgolódókra emeli. Mély sóhaj után nyúl a zsebe felé, ami egy kis dobozkát rejt, de még nem vette ki onnan.
Közeledik a vonat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

Előfordulhat, hogy valahol mélyen Mandában is elindult az érzelmi hullámvasút, amire nagyon nem akar felülni. De ha bárki ezt mondaná, tagadná, és be is bizonyítaná, hogy hülyeségeket beszél az illető. Amennyire szereti ezeket elrejteni, annyira nem kéne olykor. Szeret erős lenni, egyedüli lenni a bajával, és még ezen évek alatt se sikerült tökéletesen kilépnie ebből a mederből és segítségért nyúlni. Mondjuk egy-két alkalommal már próbálkozott, amit Kiva is nagyon értékelt. Hát, több mint a semmi. Valószínűleg azzal, hogy az eridonos elmegy a világ másik felére – igen, Manda is tudja, hogy nem oda megy, de akkor is – teljesen elfelejtődnek a próbálkozásai, elviszi magával azokat a Mandás érzelemnyilvánításokat, amit valaha élő ember tapasztalt tőle Linán kívül, így esély se lesz arra, hogy valaki érzelmi fejlődésre kényszerítse. Szomorú.
Nem örül, ha tehetné, kinyújtaná a perceket óráknak, és azt a vonatot is eltérítené. Önző most, olyan módon, amit nem mutatott még ki. Legszívesebben megfogná a lassan volt lakótársát kezénél fogva visszarángatná, és elmagyarázná neki a maga módján mennyire nem oké ez, ha nem is miatta, de Renée, vagy Benji, csak adna valami elég okot rá. Talán csak azért nem érzi át eléggé a súlyozását Kivának, mert számára, ami akár Liliből is fakadhat, a kviddics nem lett akkora prioritás, hogy ne tudja újragondolni élete sorrendjét. Nem szívesen engedi, de nála még mindig dolgozik az esze, ettől ez, hogy még valami bátorító mosolyt – Manda, mosolyog, ez komoly? – is kiprésel magából, miközben Lilit csitítgatja a karjaiban.
Ahogy elválnak egymástól, és egy percre a szomorú szemekbe néz fel, amik még mindig patakzanak, inkább Lilit ürügyként kezelve veszi el tekintetét Kiváéból. Szerencséjére a cumi visszakerülése és egy kis ringatás mindent megold. Átmenetileg, és Lilire vonatkozóan. Viszont ahogy a síró kislányára nézett, a saját gyomra is görcsösen rándult össze és szorult el, érezve, hogy közel van egy út Vége. Bárhonnan nézzük, itt lezárul egy szakasz, bárhogy is mennek tovább.
A kérdésre végre újra felnéz, az ő szemeiben is ott van már az a hasonló elkeseredettség, de továbbra is tartja magát, erős nő, nem szabadna megrendülni, nem akar inkább, mert lehetne, megtehetné, de nem. Megmakacsolta magát egyelőre.
- Azt hiszem. Minden fontos nálad van?
Érdeklődött, látva, hogy a mécses újra készül eltörni és nehéz az indulás, hátha ilyen apróságokkal picit fellélegeznek. Közben az előbb tapogatott kis dobozkát kihúzza a zsebéből és Kivának adja. A tartalma egyelőre homályos, hála a csomagolásnak, nem véletlenül. Közben Egyre többen szállnak fel és elkezd kiürülni a pályaudvar. Szomorú.
- Ezt majd csak, ha elindultál, bontsd ki!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

Az utolsó. Ez igaz erre a kis búcsúzásra, ami alkalomnak végső egyelőre legalábbis, Manda tanévére, a rellon házi tagságára némileg. Valószínűleg az évek alatt felnőtt itt, és amik történtek, azok mind megedzették, maga számára is nehéz ezeket elengednie. Ezen kis apróságok összetevője Kiva, de pont a lelépése bizonyítja be Mandának, azon túl, hogy megint saját magának helyeselhet, hogy „igen lányom, téged minden élő ember, ha van esze elhagy”. Most először talán neki is nehéz valami, érzi a súlyt, hogy nem akarja, hogy el fog gyengülni. ezúttal nem annak a kérdése ez, visszafogja-e, sokkal inkább azé, mikor szakad át a gát. Hiába építette azt oda, nem jelent sokat, sőt vajmi kevés az ebben a szintben, amiben éppen tartózkodik. Ha hazaér, nem lesz egyszerű Renée-t, vagy Adrit látnia, tudja, hogy savanyú kép, esetleg pityergés várja, amitől előre megrökönyödik. Nem, ez így nagyon nincs rendben.
Ahogy állnak és barátnőjére néz, többet lát, mint hallana, ha beszélne. Bár a terelő kérdésére egy szót csak kisuvaszt magából, ettől Manda sem lett nyugodtabb, semmivel, sőt, inkább kezdi őt is átjárni ténylegesen mindaz, amit érzékel Kivából.
- Egyben kapjunk vissza…
Érzelmek színes skálája futna végig egy normál emberen a boldogságtól a megrökönyödésig, Mandában kevés munkálkodik, de az igen intenzíven. Abból, ahogy kezdi kerülgetni a szemkontaktust, de erőt véve magán felveszi, vagy ahogy azt a bizonyos utolsó ölelést most éppen ő szorgalmazza a már pálcát tartó Kivával, vigyázva Lilikére a karjaiban. Egyszerűen erre még szüksége volt, ahogy valószínűleg a volt főnixnek is. Érezte, Manda ezúttal nem csak a vakvilágba gondol arra, hogy tudja a másik min megy át. Most először talán önmagát meghazudtolva próbálja átvenni a súlyt ezzel az egy kis öleléssel, amit vinne magával Kiva. Végignézi, ahogy felkecmereg, majd arrébb sétálva, Lilit ismét egyik oldalára véve, magához szorítva figyeli az ablakokat. Tudja, hogy még vissza fog nézni, de egyszerűen nem mozdul se a keze intésre, se a szája szóra. Ledermedt.
Ahogy elindult a vonat, Mandában a görcsös érzés oldódni kellett, és szép lassan a könnycsatornáján át távozó előbb egy, majd még egy könnycsepp formájában napvilágot látott. Abban a kis dobozkában, amit neki adott indulása előtt, az ajándék mellett volt egy levél is. Tudta, hogy nyilvános nagy búcsút sosem tudnának véghezvinni, szavak itt nem lesznek, de le kellett írnia. Tisztában van vele, hogy csak nagyobb sírásra késztetheti ezzel, de magában ezt így tudta rendezni.
A vonat már suhant előre, a pár állomáson lézengő tekintet érte maximum, de most még ezzel sem törődve ölelte a lányát, és kezdett el sírni. Ismét. Talán most benne is lett még egy törés az évek alatt gyűjtöttek mellé, de ez jelenleg fájóbb neki, mint a többi együtt véve.
Először sírt magától, igazán.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Spanyolország.
Teltek és múltak a napok, egészen belejött a dolgaiba, bár az elején alig bíztak rá valamit, vagy leginkább csak azt, hogy figyeljen. A csapat tagjaival, akiknél dolgozott, hamar összehaverkodott, nem is volt gondja a beilleszkedéssel, hiszen még minimális nyelvismerete is volt, bár az angol-német bőven elég volt. Tagadhatatlan, hogy az elején érdekes módon hiányolta Benjit és a random felbukkanásait, amit Lili miatt néha elkövet, de a kislány is, meg ő is megszokták a dolgot, bár látszólag Manda vette egyszerűen inkább.
Újra Magyarországon.
Nagyon furcsa és szomorú tény, hogy ismét ide keveredtek, tekintve mennyire jól ment minden az apró és eléggé hihetetlen döntése után, hogy Spanyolországba utazott gyakorlatra, Kiva közelébe. Mondhatni a napjaik elég hamar visszaálltak a megszokott kerékvágásba, Amanda magára talált, ismerkedett és dolgozott, építgette a leendő karrierjét és kapcsolatait, az exeridonos a szabadideje egy részében meg Lilicsőszködött. Mondhatni nem változott semmi ott, aztán jött a baleset. Amint hírt kapott róla, szinte azonnal rohant barátnőjéhez, és azóta is homályosak az ottani történések, de végig mellette volt az ispotályban is. Pontosan úgy, ahogy anno őt támogatta az argentin.
Már pár napja itthon vannak, ma pedig Szenteste lesz, Kiva pedig romokban hever. Kérdés sem volt, hogy itt lesz majd mellette, mégis úgy lépett ki házukból Manda, hogy szüksége van Lilivel egy kis magányra. Barátnője lepihent, neki is kell egy kis alvás, mire újra magával maradna meg már otthon lesznek. Első útja a Pillangóvarázsba vezetett, Lilivel a kezében, aki vidáman gügyögött és formálta a szavakat, már egészen jól haladt a dologgal, már egész érthető hangadásai a magánhangzókkal, de még semmi komoly előrelépés. Furcsa módon mosolygott Manda, mikor rá-rápillantott. azonban se a kislány, se ő nem bírt sokáig egy helyben maradni, így felöltöztette a metamorf leánykáját, majd ő is kabátba bújt és elindultak a térre sétálni. Meglepő módon nem volt kifejezetten zord telük, de hideg, süvítő szél az akadt azért. Magához szorította gyermekét, aztán egy-egy bolt kirakatára pillantott, még hiányzott ajándék a fa alól, de egyelőre úgy volt vele, nem sieti el még így sem, 26-án látja úgy is legközelebb az illetőket, Angelina meg... csak reméli, hogy felbukkan majd. Hiányzik a testvére neki. El is bambult kicsikét, nem is figyelt ki vagy mi felé halad éppen...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Annamária
- Ruha -

Ürügynek felettébb hasznos dolog ez a karácsonyozás, de másra nem igazán használható. Nincs oda a fennforgásért, a kedveskedésért, a meleg családias hangulatért. Ez mind életidegen tőle jelenleg, és vélhetően az is marad. A környezete már korábban belé szuszakolta, hogy de egy gyerek mellett majd átértékeli. Valóban, nagyobb stressz és több morgás, tényleg más az értéke. Szemforgatva hallgatta ezeket végig, aztán inkább úgy tett, mint aki értékelte és elraktározta a hasznos információkat. Ő tényleg megpróbálta, de sajnos zsigerből ellenszegül a hasonló dolgoknak, kevés ilyen van, amiben élete során megingott az alapelképzelése, vagy olyan történt vele, ami miatt változtatnia kellett.
Most azonban mégis itt császkál, ahelyett, hogy békében elüldögélne otthon a melegben, bár hozzájárul ehhez a harci helyzet, ami Kiva lesérüléséből és kényszeres hazautazásukból fakadt. Felszakad belőle egy mély sóhaj, miközben tekintetével a magyarázni próbáló kislányra emeli, ebből fakadóan maguk elé kevésbé figyel, jön is a bumm.
- Héhéhé, nem versenypálya, nem kerget az auror.
Azért eltekintett a közveszélyes egyén mögé, de valóban így volt. A tőle telhető "legkedvesebben" morgott rá szegény -vélhetően- diáklányra, aztán a vezeklésre egy félmosoly kíséretében megigazította Lilit a kezében, aki szintén az idegent figyelte nagy, szürke szemeivel.
- Teljesen rendben van.
Felelte neki, bár gyorsabban, mint felmérhette volna a kárt, viszont a kisgyermek nem sírt, csak bámészkodott, szóval teljesen oké volt minden. Picit feljebb tornászta a csípőjétől a lánykát, aztán végigmérte az elsős-másodikosnak kinéző személyt. Elképzelése nem volt róla ki ő, mi ő. Lényegében ez elmondható az itteniek nagy részéről, nem a túlszocializáltságáról volt híres ittléte alatt. Megvolt a maga köre, meg kikkel bővült olykor, aztán kész.
- Diák vagy, igaz? Miért császkálsz pont itt, mikor ott a kastély a csodálatosan pompázatos hangulatával?
Szinte tapinthatóan ironikus minden megjegyzése, amiben burkoltan jelen van az is, mennyire megértené, ha egyébként pont abból menekült ki.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Nem szereti, ha dekoncentrált emberek mászkálnak szabadon, főleg akkor nem, ha azok az ő útjába keverednek, bár inkább ez, mint valami ölelgetőrohamos eridonos kislány... Volt már dolga olyannal, ne is firtassuk. Egy fáradt sóhaj hagyja el a száját, aztán csak jól megnézi a lány arcát, majd bólogat párat a bocsánatkérésre.
- Nem történt baj, az a lényeg. De figyelj oda...
Jó tanács? Inkább figyelmeztetés, ő is tud morcosabb lenni, ha olyanja van, na meg nem kevés embert ismer erre, akik keresztbe nyelik le a fiatalabbakat, ha csak megkoccantják a szatyrukat, vagy ne adj isten a vállukat, esetleg kezüket. Mondjuk teljesen megérti ezeket is, báh, felbukkanó emberiszonya van, de legalább nem tömegben mászkál. A legtöbb itteni mindent időben elrendez, a diákok meg a kastélyban, a többiek a házaikban lebzselnek. Meglehetősen kihaltnak hathatna a hely, de azért akadnak kósza lelkek.
Közben próbált arra koncentrálni merre tovább egyébként, még a kislány addig is kezeivel hadonászik a barna hajú lány felé, sikeresen hozzá is érve egyszer-egyszer. Nem mintha nagyon élvezné ezt Manda, de a testvére után az egyetlen ember, aki miatt még az "ismerkedést" is eltűri bizonyos fokig. Mennyire változnak az idők, nemigaz? Óvatosan megfordítja a lánykát a karjaiban, hogy előrefelé nézhessen, az egyik kezét alá helyezi, a másikkal pedig körülfogja őt.
- Lili, Liliana Krise a neve. És azt hiszem neki még tetszett is a kis ütközés.
Tekint a lányára, aki láthatóan még mindig a környezet felfedezésén dolgozik mosolygósan. Legalább kettejük közül valaki aranyos, kell a balansz. Közben figyel a reakcióra is, pontosan tudja, hogy igaza volt, ő maga sem bírta sosem ezt a hercehurcát. A végzős bálján ott volt annak idején karácsonykor, meg talán részt vett még munkálkodott a DÖK-ben valami apróbbon, de nagyjából ezzel kifújtak nála ezen dolgok.
- Túl sokat? Ugyan, két perc alatt mérgezést lehet kapni a dalolászó, pattogó, örömködő kisdiákoktól meg a visongató lelkesedésüktől. Még szimpla diákként is taszítottak...
Megint megforgatta a szemeit, bár erről leszokhatna igazából, közben kiszúrt a közelben egy meleg teát árusító hölgyet, aki még nem zárt be. Intett felé, mutatva neki, hogy két pohárral szeretne, majd odaballagott, hátrafordulva a lányhoz.
- Ez jól fog esni, ha már ide menekültél... Melyik házat erősíted? - Kérdezte még odaadta az egyik poharat, majd elvette a másikat is és kifizette őket.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

- Nagyon... élvezi a figyelmed, ahogy látom. Van talán kistestvéred, vagy csak úgy elvagy a kicsikkel?
Elégedettnek hangzó gügyögés az, ami leginkább elhagyja a kislányka ajkait, pedig egy-két szófoszlányt már ki tud adni hangilag, de ezt nem most csillogtatja meg. Kezecskéivel nyúl előre, amennyire a ruha engedi persze, a navinés felé, miközben Manda erőteljesen küzd vele, hogy ne ficánkolja ki magát Lili a karjaiból. Felemelő egy jelenet lehet, de az elmúlt hónapokban már egészen hozzászokott a dologhoz, még akkor is, ha a hozzáállása nem tükrözi mindig felhőtlen örömét az anyaság felé. Talán azért, mert ez az öröm még nem is került elő? Mindenesetre jól megvan a dologgal, Lilivel eszik egymás életét kicsit, de ez talán már természetes viszony anya és lánya között.
Ami pedig a környezetet illeti. Minden csupa dísz, csupa ünnep. Csupa karácsony. Már a fülén folyik ki az embernek minden illat, szó és ének, borzalmas. Jó semmi közösségi és nagy tömegeket megmozgató dologhoz nem áll pozitívabban - a kviddicset leszámítva, bár ott is minimálban tör előre eddig -, de ez kifejezetten ellenszenves neki, nem is rest hangot adni hozzá. A reakción meg csak elégedetten mosolyodik el, és inkább két teáért indul.
- Higgadt, békés, megfigyelő és elemző. - motyogja maga elé, még egy kézzel tartja a lányát, a másikban pedig a teát fogva fordul vissza a lány felé.
- A sárkányt a legtöbben szeretik, nincs ebben semmi furcsa. Én is szeretem, de azért az évek alatt kicsit bele lehet unni ebbe is.
Elvigyorodik a lányra nézve, aztán az italba kortyol óvatosan. Az évek... A legkevésbé sem merült fel benne soha egy pillanatra sem, hogy házat tévesztett volna, sőt, nem igazán van ház, ahol hosszútávon életben maradnának körülötte az emberek, vagyis nagyobb lelki károk nélkül megúsznák, így a helyes. Nem rossz ember ő, csak kell hozzá bőven lélekjelenlét, a rellonban meg nem volt ezzel gond, ott mindenki hagyja élni a másikat, minden különösebb zaklatás nélkül. Jó, a zsarolás más lapra tartozik, de ezt jobb is ha kikerüljük, mint házjellemzőt.
- Mióta jársz ide? Még nem igazán láttalak, pedig már pár éve koptatom a padot rellonosként, ráadásul egyszer a navinében is megfordultam futólag pár éve...
Máig nem tartja viccesnek, hogy azon a bizonyos április elsején navinés prefektust csináltak belőle, és hogy _köztük_ ébredt reggel. Mondjuk a navinéseknek ijesztőbb volt reggel Mandával összefutni a körletben...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Egy kicsit felkúszik a szemöldöke a heves nemek hallatán, de amúgy nem mintha nagyon lenne hozzá köze mégis honnan húzta elő ezt a kedvességet a lánya felé, így annyiban is hagyja, így is bőven érdeklődőbb ma, mint máskor. Legtöbbször a nevükön kívül nem is tud meg sokat az emberekről mert eléggé távol tartja magát még társalgáskor is az ilyen információmorzsáktól, kinek és kije van, milyen ember, miket csinál, vagy miket nem és így tovább. Sóhajtva veszi tudomásul a mérgelődő gögicsélést, hogy nem viseli jól a baba, ahogy a feje felett beszélgetnek, de ezt gyorsan lerendezi a tartóján lógó cumi előkerülésével, amivel eljátszik kicsit a kislány, majd a szájába kerül nagy cuppogások kíséretében. Legalább valaki mára már kiismerkedte magát.
- Nem egy hosszú idő, de akkor egész jól bírtad az eddigi nyüzsgést. Volt olyan, aki két hónap után búcsút mondott az iskolának...
Hiába főleg rellonosokra jellemző ez az egész, de azért van ilyen példa. Ő maga is három tanév után indult neki egy kis változásnak, de csak visszafújta ide a szél. Valami vonzotta. Meg az ismerősök is persze, az a maréknyi ember. Nem jó dolog ilyenkor rádöbbenni, mennyi idő telt már el az életében, hogy úgy tudna nosztalgiázni, mint a nénikék a parkban maguk között, no meg, hogy a maréknyi ember, akiknek azt a belé szorult kevés bizalomadást előhozta magából többségben itt hagyták már. Kicsit megköszörüli a torkát, aztán fancsali arccal húzza el a száját. Erre a kis kirándulására nem emlékszik olyan szívesen azért.
- Pár éve április elsején ott ébredtem, a kastélyban valakik viccesnek gondolták a házak prefektusait cserélgetni, így a rellon "éléről" egyenesen az unikornisokhoz kerültem. Nem az én világom az a hely. Túl... baráti és kellemes.
Próbál szépen fogalmazni, de amiket tapasztalt leginkább a "sok" és "elkeserítően aranyos" jelzőkkel írná le. Nyilván a lány is ékes példája, hogy szerencsére nem minden navinés ennyire durva, de akkor is, ő jól megvan az irónia és élcelődés földjén a pincében. Hozzászokott ahhoz az éghajlathoz, a maga módján meg is szerette.
- Törekvés, küzdés jellemezhetne minket. Él bennünk a versenyszellem, mogorvák is vagyunk és néha megirigyelnék az eridonosok is a lobbanékonyságunkat, de minden házban van érdekes, meg kevésbé érdekes. Ez vele jár.
Egyszer, a volt házvezetőjüktől hallotta a "kreatív szabályszegő" megnevezést, ami szintén leírja az egész bandát, de ugye ez se olyan, amit sokat reklámoz az ember.
- Egyébként egyáltalán nem vagyunk csúnyák, sőt... - egy pillanatra még a haját is hátradobja, majd maga is csak elmosolyodik a dolgon. A hiúság viszont eléggé jellemzi egyik-másikat a házban, persze van mire... Rákacsint a lányra, aztán a maradék teát is megissza és egy közeli kukába hajítja a poharat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Visszajött. Nem kürtölte világgá, de akihez kellett, a hír így is elért, még azokhoz is, akiknek meg semmi köze nem volt hozzá. De ez így szokott lenni, ha valaki mély nyomot hagy maga után... Mindenesetre nagyon forogtak a gondolatai, hogyan tovább? Pár hónapja még annyira biztos céljai voltak, magát is meglepte vele mennyire képes előre tervezni. Aztán tessék, valaki gondolt eget és minden összedőlt.
A bajnokság most pihen, a fele már lement, így azon nem aggódik, a gyakorlatával mi lesz, amúgy is itthon van mit pótoljon elméleti részen így ezt a hónapot még biztosan kihúzza itt, de elég elkeserítően áll a helyzet, amiben mást nem tud tenni, mint mosolyogni. Egyrészt mert már egészen komikus az egész, másrészt meg Lili miatt meg sem próbálna dühöngeni. Lenyugodott valahol belül már a tudatától is, hogy itt van ez a csöppség, akiért mindent meg kell tegyen, és meg is akar.
Lassan, de biztosan kezd hozzászokni, hogy csak ő maga állandó a saját életében. Nem mintha akkora gondjai lennének a változásokkal, legtöbbször önmaga generálja ezeket, mégis nehéz, mind. Elmenni, visszajönni, elbúcsúzni emberektől, vagy éppen nyom nélkül beletörődni abba, hogy nincsenek. Mindig maga volt, valószínűleg oka van, azonban most az önös érdekein és a belső morgáson hamar túl kellett lépnie. Jelenleg a házban ő volt a támasz mindenkinek. Adri be van zsongva, itt az utolsó éve, bár két-három szónál tovább nem jutottak mostanság, de valami "barát" elhangzott a szájából, amin Manda meghőkölve döbbent le egyszerre és vigyorodott el. Renée a szokásos módon pörög, de egyszer addig megy, hogy csillárostól repül kifelé, ha sokat ugrál, egyébként vele meg egészen összeszokott már. Elmentek vásárolni is - biztosan öngyilkos merényletnek szánta Amanda, de túlélték - egészen hasonlít Kivára, csak töményebb kiadásban a kis Faraday. És itt van a barátnője is, bár mióta a Czettnerek hímtagjának több ideje van rá, biztos kezekben van, így levehette róla óvását, pedig elég sokkal jön a lánynak, amit minden perccel igyekszik leróni jelen helyzetben. Viszont mi másra lenne ez jó, ha nem arra, hogy teljességgel összekapta magát Manda és elkezdett egy ideje anyaként viselkedni, meg elég felelősségteljesen is. Túlzásokba ne essünk azért, de a kényszer, hogy véget vessen a fiatalkori tombolásának és őrült életének őt is elérte, mondjuk ehhez hozzájárult nagyban valószínűleg az is, hogy Karácsonykor Benji jött, Lili örült, aztán a volt rellonos ment és... semmi. Mókás nem? Megint a már jól ismert szituáció.
Komótosan ballag ki Lilit magához szorítva a játszótérre, ahol egyből a hinták felé veszi az irányt. Van itt ilyen kicsiknek való, amiből nem tudnak kipottyanni, na, az pont jó lesz. Természetesen attól, hogy kicsit süt a nap, nincs szél és olvadozik a hó, nem jelenti azt, hogy olyan veszélytelen a megfázás tekintetében kint lenni, így egy hozott plédet tűr a kislány alá, csak aztán ülteti bele. Leguggol elé, kezével végigsimít az arcocskán, aztán aprókat lök a hintán még nagyot sóhajt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Valami mélyen elrejtett és jól titkolt szegletében a lelkének rájött már arra, képes rá, hogy valami olyan szeretetet és óvást tápláljon Lili irányba, amiről azt sem tudta, hogy létezik. Ez miért nem meglepő? Mert attól, hogy Manda rideg és távolságtartó, benne is dobog egy szív, valami kell, hogy pumpálja a vért ugyebár, másképpen igen nehéz lenne életben maradni. Meg nem volt mindig ennyire elszigetelt az érzelmektől, egyszerűen amit a helyzete kikövetelt tőle, ahhoz alkalmazkodott. Mostanában sincs ez másként. Anyaság, hát jöjjön, erősebb ő annál, hogy ez elrettentse - mondjuk volt pár megtorpanós pillanat -, aztán a gyakorlat, ami az utazgatással járt, az se volt egy sétagalopp, végül pedig az önálló egyedülálló anyuka szerep, juhú. Biztosan erre se kapná fel a nagyérdemű a fejét, mert páran megmondták már ezt neki korábban, annak azért örült, hogy Lili legalább apupillanatokat néha kapott, ha Benjamin felbukkant, de nagyjából ennyi. Most pedig, van anya, van lánya és a játszótér csendje.
Észre sem veszi, hogy bárki közeledne, eleve annyira el van a gondolataival, meg Lili figyelésével, teljesen dekoncentrált lett a környezetre és érzékelhető ez valószínűleg kívülről is. Mégis megerőlteti magát és mosolyog a lányára. Ekkor érkezik mellé két lökés között a jól ismert lenyűgöző érkezőszövegével Kornél.
- Még szokom, hogy valaki állandóan beszélni próbál hozzám és amellett másra is figyeljek.
Inkább megjegyzés csak, mint magyarázat, de elmosolyodva egyenesedik fel, a nála még így is magasabb háztársa mellé. Hm, elég nehezen definiálható az, hányadán is állnak pontosan. Az egyik olyan személy ő Manda életében, aki mindenről tudva sem tűnt el, sőt egyenesen támasza volt, az olykor jogos beszólásai mellett, amiket a lány meg is érdemelt tőle. Fontos neki, bár ahhoz képest nem ugrálta körül a visszajövetelével, mondjuk ennek is oka volt. Neki ott van Zora, meg a maga gondjai, amiket Manda sem akar tovább tetőzni sokszor, márpedig egy barát, beleszokó szülő szerepében nem biztos, hogy a legkellemesebb társaság mindig.
- Mi a helyzet itt? Le vagyok pár hónappal maradva...
Csak mosolyogva nézi karba font kézzel ahogy a kislányt közelíti meg Kornél, egyelőre némán kivárja a kis párbeszédüket, amire meglepő módon Lili készségesen reagál is, vagy inkább próbál. Vannak szavak, amikkel már egészen jól áll, majdnem egy éves létére igen gyorsan halad a dolgokkal, mondjuk nem villámtempóban, hiszen a felállás művészetéig csak mostanában ért el. Közben már a kezeit nyújtogatva gőgicséli, hogy "Fe'Fe'", ami elég egyértelmű jele, hogy menne a fiú karjaiba, Manda rá is néz elvigyorodva, hogy menjen-e vagy megoldják.
- Azt hiszem ezt nevezik népszerűségnek a nők minden korosztályában.
Szája elé emeli a kezét, hogy köhögésbe fojtsa a nevetést, ami kitörne belőle, aztán torokköszörülés után tekint a szép kis párosra. Korábban elég földöntúli gondolat lett volna számára ilyet elképzelni is csak akár, hogy önmaga, vagy Kornél egy gyerekkel, de egyébként nagyon jól mutatott a környezetükben. Biztos volt benne, hogy Noellel is legalább ilyen jól megvan, bár ezt Lexi is csak megerősítette általában, ha említve volt, hogy a fiúkkal van a kisgyerek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Kornél
-Viselet-

Vigyorogva forgatja meg a szemeit a megjegyzésre, hiszen pont annyi az élc ebben, ami köztük már megszokott. Nem veszi fel a dolgot természetesen, de látszat szintjén próbálj a tartani magát ő is a zsörtölődő, mi van akkor hozzáálláshoz. Alapvetően meg sem fordult a fejében színlelni ennél jobban, vagy bármit elhallgatni Kornél előtt, mert azon nagyon szűk 2-3 fős körébe tartozott, akik teljesen tisztában voltak az életének alakulásával. Nem sóhajtozott tovább, nem húzta el a száját. Semmi különlegeset nem reagált, sosem volt az, aki elvárta a sajnálatot, vagy bocsánatkérően esdekelt volna a tetteiért és ezt a másik is pontosan tudta. Ez egyszerre rideg, elkeserítő és valahol jó is. Manda számára egészen könnyű volt így élni mindig, nem köntörfalazott, de nem is avatta be az embereket mélyrehatóan, akiket nem akart, ráadásul mindig jól megvolt a mosolya vagy éppen apró grimasza mögött, ahogy most is.
- Unalmas egy hely, lehet jobb távol tőle...
Apró, de annál tartalmasabb és komolyabb megjegyzés. Valahol jól is érezte magát távol innen, nem kellett annyit magyarázkodni, gondolkodni, nem voltak fölösleges pletykák sem pedig támadások, egy dolog, a számára fontos emberek, na ezek vonzzák vissza újra és újra, tagadhatatlanul. Szeretne állandóságot, Lilinek is az tenne jót, de egyszerűen egyedül, be kell látnia, hogy nem minden fenékig tejfel. Szereti a lányát, de nem működhet örökké így, főleg ha magának is élni fog, márpedig Manda nem az az önfeláldozó fajta, legalábbis ne teljes mértékig.
- Lehet jobban örült neked most, mint az apjának legutóbb...
Ez többszörös odaszúrásnak sikerült. Egyrészt Benjinek is, másfelől elég tartalmas egy mondat Kornél felé is jelezve, hogy azért a sorsa a szokásos módon a béka feneke felé húz nem pedig felfelé. Nem bánja meg a kimondottakat, olyat ő nem szokott, de ködösíteni se kíván tovább a dolgon így csak egy sóhajjal lépdel közelebb hozzájuk a lányát figyelve és tovább mosolyogva.
Talán ez az, amiben ennyi rossz után se tud megtörni, bármennyi halmozódjon is fel, az fájhat az ellenségeinek is a legjobban ha még így is mosolyog és ezt nem rest mutatni, a legdurvább helyzetekben sem. Óvatosan simít végig Kornél hátán, aztán a keze a lánya egyik kezéhez téved, hogy rászoríthasson. Szereti nézni ahogy mosolyog Lili, annyira ártatlan és aranyos, nm biztos hogy nagy dolog ez és olyan, amit bárkinek bevallana, de tudja, hogy ez azért van mert szüksége van egy mintára apaként is állandóan, akibe kapaszkodhat, akit csodálhat, akit elbűvölhet Anyja lánya, teljesen, na.
- Örül, ha lát, te ne tűnj el az életéből, olyan vagy neki, mint egy apuka.
Teljesen igaz, de ezzel megint csak körbeírta a helyzetét, azonban nem hallgat fél percnél tovább, csak annyit vár ki, még a kislány abbahagyja az arctapizást és nyugton dől Kornélhoz a cumiját visszatéve a szájába. Egyelőre kiszórakozta magát, de a babáknál sose lehet tudni, hamar feltámad bennük a kedv.
- Azt hiszem, szükségünk van rád, most először tényleg nem vagyok elég egyedül.
Karba font kézzel fordult felé, de tekintete leginkább Liliével forrt össze, nem elkerülni akarta, csak magát is meglepte azzal, hogy önös érdek nélkül beszélt ráadásul ő, aki a legjobban elhatárolódik minden olyantól, ami azt bizonyítja, egyedül kevés, kinyögött valami segítségkérést. Tisztában van Zorával, hogy más életébe nem rondítana bele, de rá mer támaszkodni, Kornél az, akiben az őt körülvevő férfiak közül még tud bízni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Kornél
-Viselet-

- De most nem vinnéd, legalábbis, nem teljes elhatározással, ugye?
Érdeklődik, bár ez inkább csak egy erős tipp, mint bármi ráérzés, vagy a mondat mögötti kutatgatás. Nem úgy ismeri Kornélt, mint aki ha menni akar, egy ok miatt maradna csak valahol, bár nem fog nyilván faggatózni, mindketten jól tudják, hogy vannak, amikről nem beszélnek teljesen természetesen é ez így van rendjén egy bizonyos szintig. Azon túl meg, biztos hogy olyan van a dologban amit így vagy úgy, de megtudnak. De igazából ez is csak arra jó most, hogy a saját figyelmét is elterelje kicsit, elég határozott, hogy amint figyelmet akar, a mondatával kikövetelje magának, de most sokkal szívesebben nézte Őket, mintsem beszélt folyamatosan, ezért is sikerült elég szaggatottra ez az egész.
- Éli a saját életét, én aztán nem hibáztatom, nem fogom egy oszlophoz kötni a ház előtt...
Pedig van az a helyzet, ami sokak szerint ezt is kihozná például Mandából, de szereti ezeket jó mélyen tartva leplezni és inkább poénként felfogni. A helyzet meg az, mint mindig. Benji utazgat, csinálja a kis saját dolgait, csak Lili nő, mint a gomba, és akárhonnan nézi Manda, egy gyereknek, ha nem is túl tökéletes a családi háttere, valami apaminta se árt, hiába kislány, neki is kell. Hiányolja is amúgy Lili, és ezt látni sem szereti, bár eddig nem is igen beszélt róla, mert minek?
- Én meg azt, hogy igazad van. Ettől függetlenül, ha akkora hév lett volna, volt már egy éve rá, hogy kezdjen a dologgal valamit komolyabban. Mondjuk így sem lep meg, van egy fia, az már mutatott egy mintát.
Egyre elhalkuló hangon, szinte csak tényfelsorolásként teszi a szavakat sorba, aztán néz újra rájuk, de a változatosság kedvéért még mindig mosolyog. Eléggé megedzették azért az elmúlt évek ehhez. Ami a kérdést illeti, felszökik a szemöldöke, de hamar kisimul az arca ezután. Egyszerűen nem igen van erre mit reagálni. Lilinek van apukája, van egy, akitől a vérvonala is indul, és mégsincs olyan igazi, aki itt van neki. Manda 5 évesen vesztette el a rendes családját a testvérén kívül, közel sem akar ilyen gyerekkort a lányának.
- Van apja hivatalosan, de gyakorlatilag igen. Neki kell egy olyan, aki itt van neki, nekem meg az, hogy Ő boldog legyen... De hiányzik önzőnek lenni.
A dolog komolysága és az, hogy ő, aki sosem kér, kérlel vagy akárcsak fogad el általában segítséget ide érkezett, megkövetelte, hogy a végén magát ostorozza. Kijelenthető, hogy az első ember a lánya, aki felé képes ennyi önzetlenséget mutatni.
- Ne nézz így, én sem hiszem el, hogy ezt itt kimondtam ebben a formában

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Kornél
-Viselet-

Visszagondolva az elmúlt percekre, tény az, hogy ennél nagyobb baromságot még nem ötletelt össze rövidtávon, mondjuk hosszún se. Maga is tisztában volt vele, hogy meredek a dolog, azzal is, hogy miután kifejtette, már nem volt menekvés a "csak vicceltem, igazából egy délutánról van szó", egyáltalán nem így volt. Se kedves, se humora a megtört vagy éppen elkeseredett nőt játszani, mert leszámítva, hogy Kiva éppen összetörte magát és neki is a támasza, tulajdonképpen teljesen jól eléldegél a lányával, egyszerűen érzi, hogy ez így nem teljesen megfelelő. Bár az is biztos, hogy másnak még csak nem is beszélt volna ilyenekről. Megforgatja a szemeit és karba font kézzel fordul teljes testtel feléjük még a hinta tartójának dől. Egyszerűen valamiért túl nyugodt ahhoz, hogy ő maga felfogja a háborgási lehetőséget és annak mértékét.
- Nem ez lenne az első az életemben, nem?
Ő még mindig tudott mosolyogni a dolgon, de ez azért Kornélra nézve szépen lassan fagyott le az arcáról. Jó, egy kicsit valóban túlzás volt így borítani a baját a másikra, de Manda nem az az ember, aki képes litániákkal kedvesen és aranyosan célozgatva körbeírni a témát. Jobb túl lenni rajta, félreértések nélkül és egyenesen.
- Látom, néha rám se ha olyanja van... De sosem kérném, hogy fogadd örökbe. Nem várom el, nem várhatom el, nem a te gyereked, hanem az enyém.
Ez nem tudja maga sem, hogy visszakozásnak indult-e vagy megnyugtatásnak, de jobbnak érezte akkor már teljes képpel mutatni a dolgot. Lilinek volt már apukája, eddig se keresett neki másikat, amúgy sem volt esze ágában sem apavadászatba fogni, nem ért volna annyit a dolog, és a kislánynak sem mindegy, kik foglalkoznak vele. Nő annyi veszi körül, mint talán senkit, tulajdonképpen nagyon nem aggódhatna azon, hogy ha ketten lesznek, mert megoldja, de siralmas ez így. Ami neki nem jutott ki tisztességgel, azt a lányának meg akarja adni így vagy úgy. Kornél pedig fontos neki, bízik benne, ami részéről nagy szó, és az egyetlen férfi, akire a lányát is bízná, ha úgy adódik a helyzet.
- Ne morogj már, nem idegesíteni akarlak. Semmit sem kell ígérj nekem, vagy tégy, ha nem akarsz, tudod, hogy én aztán nem sértődöm meg. - Megadóan emeli fel a kezeit, aztán inkább kiveszi a hintában maradt babaplédet és összehajtja, még Kornélra nézve megrázza a fejét. Nem jó ez így persze, amúgy hogyan is? Leginkább bele sem gondolt, mert a felvetésig terv sem volt erre. Leginkább fixálnia kéne magukat, ezt ő is tudja.
- Azt hiszem visszajövünk. Mármint, a gyakorlatom be akarom fejezni, de nem maradunk Spanyolországban. Bár el akartam menni, de...
Aztán Lilire nézett, akinek valami otthonféle kéne nem az állandó utazás. Elkezdenek lassan gyorsulni az események is majd. Beszéd, járás, csínytevések, érdeklődés és rövid idő alatt már a kíváncsisága kérdések formájában fogja sorozni Mandát. Amire nagyon nincs készen még, ráadásul igyekszik bele sem gondolni, de lehet ha normális környezetet teremt neki megússza részben.
- Maradunk, és ha van időd kicsit foglalkozhatsz vele, oviapu.
Nem véletlen a megjegyzés, tisztában van vele, hogy Lilit is kedveli, meg alapból a gyerekekhez való hozzáállásával. Noelnél pedig mint keresztszülő is ezt teszi gyakorlatilag, bár teljesen megérti a helyzet bonyolultságát. Közben hallja, ahogy Lili motyog, de azon csak elmosolyodik.
- Mondanom se kell gondolom mekkora élmény volt mikor karácsonykor köszöntött egy "Ajaaa" kiáltással.
Ami azt illeti, az Mandának máig élete legnagyobb öt sokkja közé került. Őt nem egészen ezen szerepkörre teremtették saját bevallása szerint, ez ránézésre is így tűnik, ha valaki nem figyel oda jobban rá így pontosan ezzel az ironikus felfogással vetette oda a dolgot még egész közel lépdelt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Kornél
-Viselet-

- Sose voltak normálisabb elgondolásaim, de belefér az első háromba.
Ez az egész kérek vagy nem kérek, kell ez nekem vagy nem kell ez nekem nagyobb dolog volt Mandának kimondani, mint eddig sok minden. Makacs volt ebben a tekintetben, ritkán fogadott el segítséget, kérni pedig... Hirtelen eszébe sem jut ilyen korábbról, nem is hozná fel persze, de maga is elgondolkodott a dobogós megjegyzés után. Az a helyzet, hogy ez biztos, de ettől még a dolog továbbra is így áll, nem süt ki a nap, nem lesz szivárvány, nem lesz minden huss és pöcc a helyén és szép idillben. Erre mondjuk nem is vágyik, csak valami rendre maga körül, amit a saját életében sosem sikerült megtalálni, de most nem is a sajátját építené elsődlegesen, bár tagadhatatlan, hogy róla is szűnne a nyomás vele. Kornél tekintete mindent elmond neki, amire inkább csak oldalra pillant a jelenleg üres játszóteret szemlélni, kicsit talán a száját is elhúzza, ki nem mondaná ugyan, hogy jogos ez felé, inkább csak tűri a szokott módon. Elmondta amit szeretett volna végül. Kezd ráeszmélni úgy igazán, hogy sokat kér, túl sokat is talán, de mielőtt ezzel bármit kezdhetne érkezik a megjegyzés, amire egyből hümmög és pillanatok alatt fel is húzná magát, de inkább csak odaveti a választ, mert nem egy olyan dolog ez, ami annyira tisztázott lenne körülötte amúgy sem.
- Kornél. Aki menni akar, megy; aki vihető, azt viszik. Nem kenyerem a könyörgés, ha neki nem ér annyit, te is tudod. Lehet itt hibázom, hogy még nem csúszom földön mindenért, hát sajnálom.
Ironikusabb nem lehetett volna a vége, de ezzel abba is hagyta, tudja, hogy ezt megérdemli, ettől függetlenül nem hagyja annyiban természetéből fakadóan. Másfelől pontosan ezt kapta mindig az élettől, nem az a mézes-mázas ragadós típus, nem is egy kedveskedő alkat, ha nem érzi érdemesnek rá a másikat, de van szíve, azzal meg már játszottak eleget ahhoz, hogy ne akarjon magában kést forgatni azzal, hogy lealacsonyodik könyörögni, amit addig sosem tett olyannak, akiben nem lát esélyt többre.
Viszont akkor is kevés ő egyedül. Örök harcos, sajnos. Magával, barátokkal, mindenkivel. Tipikus skorpiónak is lehetne mondani, hiszen nem csak szúr, de el is marja maga mellől az embereket, bár ennek kikerülésén már dolgozik és többnyire moderálja is magát. Így ahogy megfogja a kezét oda pillant, aztán a puszi után fel rá.
Ahogy beszél ezután Kornél, nem szól közbe, nem is akarja félbeszakítani, közben a hintában lévő kislányra figyel mellette, akit elnézve, csak jobban elkeseríti a tényállás inkább. Lexi és Olivér helyzete valamennyire előtte van, nem jöttek ki jól... az nem kifejezés, aztán ez lett belőle. Egy gyerek sok dolgot megváltoztat, lehet az pozitív is persze, de ő még ebben sem hisz. Ahogy hallgatja újra lejátszódik benne az a bizonyos augusztusi két nap. Manda nem sír, nem szokott, nem teszi, mert ő erős. Életében máig háromszor fordult elő ez komolyan... így nagy szó, ha beszél róla, hogy volt ilyen.
- Pontosan tudom, Lexine mit érzett, én is sírtam, de megszületett, a kezembe adták és... valami más lett.
Felnézett rá, aztán megindult automatikusan Lili felé, már látta a száján, hogy jön a hiszti lassan, mert fárad, meg nem is kézben van. Kicsit kényes mostanság, biztos köze lehet annak hozzá, hogy lassan a fogai is bújnak elő, ami nem egy kellemes dolog. Kiemelte a hintából, aztán a homlokát megpuszilva magához húzta, majd visszafordult a rellonoshoz.
- Igyekszem. Én mindent megteszek, hogy jól csináljam. Ha egyedül, akkor is...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Nem volt boldog, sőt, kifejezetten morgott és veszekedett egész reggel. Nem Greg ellen irányulóan, de azért vele is sikerült a szokott kis szóváltásaikon túlesnie. Ő esküszik nem direkt csinálja, egyszerűen zsigerből jön egy-két megszólalás, a természetéből fakad, mindenesetre most extrán feszült volt. Angelina visszatért, ráadásul pont most, pont ide. Mondhatni van némi elintéznivalójuk. Leginkább minden. Egyszerűen függetlenül a harci állástól nem tudta őt utálni, egyszerűen csak mérges volt, hogy megint egy rohadt szó nélkül elhúzott a fenébe. Az más kérdés hogy kölcsönös titkolózás és elhidegülés előzte ezt meg. Szereti ezt nem bevallani magának sem. De szinte teljesen biztos benne, hogy kegyetlen tekintet fogja várni, ami majd megpróbál kellő elszántsággal elhitetni megint valami olyat, hogy "jó okkal ment el", meg hogy "mindkettejüknek ez a megoldás", vagy éppen a makacsság és agresszív szurkálás kezdődik meg. Philips vér, egymás ellen a legveszélyesebb.
Egy órára annyira megnyugodott, hogy Lilivel a kis séta végén összefusson Kornéllal, akinek mondania se kellett mi a helyzet, ránézésből tudta. Átvette a kislányt, hogy ha túlesett a nagy testvéri eszmecserén, majd összefutnak újra. Lina nem kedveli a gyerekeket, Mandánál meg bárhogy is vesszük, Lili volt akkora fordulat, hogy testvére után képes volt érzelmileg valami kapcsolatkialakításra, ráadásul nem is akármilyenre.
- Csak nem valakinek eszébe jutott, honnan lép le folyton?
Már méterekről felismeri, háttal is testvérét. Akarva is cinikus vigyor kúszik a szájára. Ó igen, ez a találkozás még tartogat némi feszültséget. De békés, vagyis békéltető szándékkal jött, ha nem is látszik. Nyilván szüksége van arra, hogy tudja mi a helyzet a nővérével, érte ölne, ha csak haja szálát görbítenék.
- Mi a helyzet? Régen hallottam rólad.
Mintha csak bájcsevegne, karjait összefonja, megáll és figyel. Igazából nyilván neki lehetne több mesélni valója. Tekintve hogy az utolsó információ, amivel Angelina tisztában van, az, hogy Krise a gyerek apja és ő pár napra felszívódott mikor megtudta. Majd rá-rá nézett a lányra. Viszont, hogy újra lelépett, hogy Manda Spanyolországba költözött pár hónapra, hogy itt van Greg, meg a nyakláncán hordott gyűrű... Ezekről elképzelése sincs, mennyi jutott el hozzá.
Ó Lina, ha most kóstolgatjuk is egymást, azért a vér nem válik vízzé.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Kellemes idő, nincs tikkasztó hőség, bár itt sincs tél. Igazság szerint egész más a klíma így is, otthonosabb. az évek alatt ez vált Manda számára a normálissá, pedig északabbról jött ő is, ott a hűvösebb, a kellemesebb. Most is süt a nap, perzseli a bőrt, ha az ember sokáig tartózkodik kevésbé árnyékos helyen. Lili unszolásának azonban így sem tudott nemet mondani. Lássuk be elérkezett, mikor olyan ember született a földre, akinek képtelen. Ő maga "teremtette", egy szava se lehetne, nincs is. Egy tünemény, abból az ördögi és ravasz fajtából. Állandóan megy, pakol, huncut mód vigyorog és ha kihallgat egy beszélgetést, kombinál. Mindenkit, aki apukaképként lebeg előtte az ujja köré csavart és úgy mozognak olykor, ahogy Lilike kedve tartja. Anyjára ütött a törpike.
Az egyik terebélyes, víz közeli fa alá terít egy plédet és dobja le a hozott, szükségesnek vélt holmit rá, majd már csak arra eszmél, hogy Lili rá hajítva a szoknyáját rohan előre a víz felé. Hát ez nem lehet igaz! Ez nem anyaság, hanem lassan sprinteredzés! Mindenesetre érzékelve a veszélyt igyekzik a kislány nyomában, aki még vihog is mellé, hogy megléphetett az anyjától, és orra elé nem igazán figyelve rohan bele egy hátba, majd megtántorodva ül fenékre. ezután csak nagy szemekkel bámul előre a lányra.
- Liliana! Az állj meg rögtön nem így értendő, mi történt?
Siet a tett helyszínéhez Manda, de mire odaér, a kislány már a nagyobbik leányka egyik feléhez bújik, mit sem törődve egy esetleges ellenkezéssel, jól meghúzva magát. Tudja hogy bajban van, idegesen gyűrögeti az apró fürdőruhácskát magán és még a haja is elkezd átszíneződni.... remek.
- Ne haragudj, megütött? Néha nagyon nem figyel...
- Nem bántottam őt, Ana, vé'et'en vo't.
Kezd bele még szúrós tekintettel méregeti lányát, mikor pedig észreveszi megint, hogy megijedt és a képessége is előjött nagy sóhajjal guggol le hozzájuk és megvárja még végez a mondattal a törpe.
- Gyere ide, nem szabad elfutni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Alapvetően úgy van Manda néha ezzel az egész nyilvánosan is anyának kell lenni dologgal, hogy kerüli még lehet. De a nyarat nem erre találták ki. Mindenhol elviselhetetlen meleg tud lenni, bár ma azért egész emberi a korábbiakban megélthez képest. Mikor beéri a lányokat és érdeklőik meg elnézést kér, kezeit már kinyújtja Lili felé, hogy megölelhesse, aztán még megnyugszik, remélhetőleg a haja is újra szőkévé válik. De idő kell, hogy eltopogjon felé a lány takarásából kibújva esetleg.
- Nincs emberevő hal szerencsére, bár hirtelen mélyül, azért jó vigyázni.
Mondja mosolyogva, nem mintha bárkit biztatna ebben a tóban való pancsikolásra, de a falu szélén lévő fürdő mellett ez az egyetlen lehetősége itt a diákoknak. A lánykát elnézve őt is kisdiáknak mondaná, bár  akkor behatárolás sosem volt erőssége, ráadásul mást szúr ki, egészen mást.
- Biztos nem történt semmi? A hajad...
Ismerős és mégis ismeretlen dolgot, olyat, amit azért nem látott még a lányán kívül senkin élesben megtörténni. Meg általában ha valami komoly és erős érzelem van a törpénél akkor jön elő, így azért csak illik rákérdezni biztosan. Az idő közben oda jött kislány megöleli őt, aztán engedélyt kérően néz, hogy ülhessen láblógatni Adél mellé, Manda pedig bólint.
- Jiji, ő meg Ana. - Mutat Mandára aki bemutatkozik mosolyogva inkább, mielőtt ez az anyadolog ragad meg valakiben is. - Manda vagyok.
- 'zép a neved. - Ekkor elkezd elég önkényesen, de nem bántóan nyúlni Adél haja felé, hogy végighúzza rajta a kezét,  ujjára csavarja, majd elengedi és tapsol egyet ahogy lábaival a vízben rugdalózik. Közben persze a nagy örömködésben a haja nem vissza indult el, hanem a másikéhoz hasonló vörös színbe fordult át, de csak tincsekben.- 'zínes, én is akajom. Ana nem 'zereti, ha vá'togatom.
Manda a lányok mögül figyelte a dolgot, valahogy örült is meg nem is. Egyrészt láthatóan sehogy nem állnak kontroll terén és nem csak a képességet értve, szóval lesz még baja Lilivel, másfelől viszont még ha véletlenül is, de a lehető legjobb emberbe futott bele.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Egy nem túl sűrűn villantott mosollyal nyugtázta, hogy bajt nem csinált a törpe így nyugodtabban húzódott a háttérbe, mert láthatóan nem akármilyen társaságra bukkant. Alapvetően Manda olyan, hogy nagy ívben kerüli az ismeretleneket, mindenkiről a negatívat feltételezi és egyből ellenszenvet táplál felé, viszont a kislánya óta ezt nem teszi...mert úgy érzi nem teheti. Hagyni akarja kibontakozni, mert egy gyereknek az kell, nem? Ismerősök, barátok, vidámság meg ilyenek. És most láthatóan az, amitől, ha be nem vallja is, Amanda is.
- Nekem nem sikerü' mindig... -  Szomorúan húzogatja előre tincseit és nézegeti őket. Egyszer-kétszer ha dühös, izgatott, vagy nagyobb érzelmi töltet éri, akár az akaratában lebegőre is sikerül, de amúgy fogalma sincs hogy működik ez. Ez látszik is a lebiggyedt szájacskáján. - Sze'etem, me't olyan... Ana mit szoktá' mondani?
Hátrafordult, Manda meg örömmel súgta meg neki a "különleges" szót, amit próbálgatott a kislány de nem nagyon sikerült kimondania. Össze is ráncolta a homlokát. lég makacs és célorientált már most, pont mint az anyja. Amanda nem folyik bele, bár leginkább nem is tud, a közelében Lili apján kívül nem nagyon vannak olyanok, akik küzdöttek vagy élnek ilyen képességekkel, Kiva egy egész más kategória így igazából ő maga is a lányával együtt éli meg a fejlődést meg minden velejárót. Ő maga eléggé megrémült az elején, de már Lili kis csibészségeit el se tudná képzelni enélkül.
- Téged zavar a képesség? Vagy maga a kontroll a baj?
Kérdez rá kereken, igazából sose kertel, de egyáltalán nem erőltető vagy támadó most, érdekli a dolog. Közben Lii köztük járatott tekintete a lány haján állapodik meg, aminek következtében kicsit problémásabban íriszei változásával sikerül hasonulnia. Kék szín lassan indul sötétedésnek majd kezd el lilás árnyalatban játszani, ahogy néz előre, de csak pár pillanatig, majd visszaváltozik. Amanda végigsimít Lili arcán, aki mosolyogva tapsol neki, aztán megfogja Adél kezét.
- 'eszünk barátok? Megta'íta'z a jija szín hajra?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Gondterhes. Már megint itt tart és még mindig le van döbbenve azon, ahogy ez zajlik. Teljesen máshogy áll most a dolgokhoz, mint mondjuk két és fél éve tette. Próbál normális lenni, jó lenni, örülni. Igaz, Greg számára lehet ijesztőbb, mint ha gyilkolná tovább, mint az első napokban tette. Nem vesztek össze, Manda konkrétan letámadta szegény szerencsétlent a tény kiderülése utáni napon. Egyszerűen a processzor még nem dolgozta fel ezt az együttélés-család kombinációt.
-Annnnya, né'd, ez milyen bodár?
Lili, elmúlt két éves, vihog, fut, cseveg és minden létező élő és mozgó dolgot fogdosni akar. Manda csak a szemeit forgatja, mikor új kiskedvencet talál minden nap végén egy-egy befőttesüvegben. Pár napja tücsök volt, ott ciripelt egész álló nap és még éjjel is. Kibírhatatlan volt. erre most hoz egy szöcskét a kislány. Mondjuk ez legalább hallgat.
- Liliana dobd el, nem kell neked az. Légy szíves, megbeszéltük már, nekik jó ott a természetben ahol vannak, hagyd őket elmenni, nem kell megfogdosni. Te se szereted ha ilyen...
Lenyeli a szavai végét, egyrészt mert éppen eltopog mögötte pár levitás diák, mondhatni a rellonon kívül még mindig nem táplál jó viszonyt egyik diákjaival se. Persze kivételek mindig akadnak. Másrészt azért hallgat el mert szúrós tekintete pont elég az apróságnak, hogy bűnbánóan adjon egy puszit anyjának, elengedje a kis dögöt és elvigye a krétáit, hogy a betonozott részre telepedve rajzolgasson valamit.
- Rajzolok neked szépet Anya!
Manda mosolyogva néz rá, miközben gondterhelt sóhajjal tesz úgy, mint aki egy könyvbe temetkezik, holott egyáltalán nem ez a helyzet. Oda kellene állnia a kislány elé is és beszélni vele, hogy komoly változások fognak bekövetkezni az életükben, azonban egyelőre ez nehezebb, mint annak idején titkolni Lili apukáját volt. Idő közben tényleg csak egy fél pillanatra nézett el már csak azt látja, amint a szőkeség felkerekedik, copfjait lóbálva rohan a hinták felé. Tekintetével végigköveti ahogy bele ül, de nem ez a furcsa , hanem az, hogy olyan, mint aki beszél valakihez. Manda immáron erőt véve magán közelíti meg a hintát, egyelőre csak Lilit hallja. Aki vélhetően egy szőkével beszél...de kivel?
- Nekem i' 'zőke a hajam! Szép a színe!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Tény, hogy bár láthatóan nem erre teremtette őt isten, egészen jól beleszokott az anyaságba, ezt a közvetlen környezete pláne látja és meg is jegyezték. Talán Kiva bízott benne még a leginkább, hogy sikerülni fog neki, de igaza is lett. Kornél is belátta, bár jogosan szúrta le annak idején azért, ahogy cselekedett, hogy minden így van most rendjén.
- Rendben van, csak ne ülj sokat a napon még alkotsz.
Törődik bele, meg amúgy is, akárhányszor kimozdulnak az van, persze igyekszik ép határok közé szorítani, amit Lili akar. Ha nem az lenne is rátérne a kislány minden erejével, hogy elérhesse. Nem hiába anyja-lánya. Pont ez az a kötelék ami ilyen nagy gondolkodásba is szorítja, hogy mégis miként ül le a kicsikével beszélgetni arról, mik várnak rájuk az elkövetkezendő időszakban. Pedig már nagyon ideje lenne. Ahogy közelít a hinta felé és meglátja a diáklányt, aki meglepően hasonlít régi orvosára alkatilag, a haja színe... mindegy is, felkúszott szemöldökkel figyeli a párost, valamint az ebet mi zajlik. Nem, nem lép közbe, amúgy is, ahogy ő felbukkan nem nagyon szoktak elgondolkodni se azon, hogy ártsanak a lányának. Szemmel ver, vagy mi fene.
- Minden rendben van?
Érdeklődik azért előbb Lilire, majd a még idegenre nézve. Nem megy oda, ennyire nem akar közbeavatkozni, csak áttelepszik egy közelebbi padra. Neki nincs nagy kedve se beszélgetni, se társaságba keveredni, de a törpéért mindent így amíg muszáj, bármit elvisel.
- Igeeeeen. Nééé'd de szép vau! Mi a neve? Ésss a tié' mi?
Azzal indult is neki a kislány a kutyus megszeretgetésének. Csak merte remélni hogy se nem támad, se nem harap a kutya, mert akkor még azt is áshatja el a hátsó kertben. Kellemetlen lenne, Greg már így is megszólta, amiért - természetesen csak szerinte, Manda szerint nem - úgy tud nézni, hogy a kisdiákok magukat ássák el a kertjükben. Közben beleun a kisállatba és az érdekesebb diáklány felé fordul, elkapva annak kezét és rántva maga után.
- Sze'etsz hintá'ni? Jössz velem?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

- Aka.... Ruru és Kata!!
Ő igazán megpróbálta kimondani, de nem sikerült elsőre, sebaj, talált egy cuki kis becenevet, amire vélhetően hallgat legalább egy picit az eb és nem sértődik meg rajta a gazdája sem. Meglepően figyelmesen követi az utasítást és mindent úgy csinál a kutyussal, ahogy megmutatják neki. Csak a kezét tartja oda, amit ahogy az eb a nedves nózijával érint, Lili felkacag. Majd újra és újra. Mókásnak tartja, Manda csak szemforgatva figyeli a dolgot. Ugyan, örül ő, ha arról van szó, de, nem, nincs oda az ilyen pillanatokért.
- Annya! Nekem is 'ehet tutyusz? En'em Jijinek hívnak.
Mutatkozik be végül, miközben egyértelmű fejrázással jelzi neki Amanda, hogy miként vélekedik a kérésről. Biztos hogy nem. Neki semmi kedve egy állatot is pesztrálni, a pici meg úgy is elvesztené az érdeklődését. Meg mondjuk ott van neki Kornél nagy sétákhoz, ha menni akar. Vele mozog eleget, sőt még a morgás is stimmel. Akaratlanul is vigyorogni kezd, aztán a hozott olvasnivalóba temetkezik a hintás jelenet közben.
- Megy, de azé't meglökhetsz! Jóóóóóóóóó magaszra! - Lelkesen tapsol párat, majd lök lábaival kettőt-hármat, megkapaszkodik erősen a láncba és figyeli, mikor segít be neki az új kedves lányka. - De ha tény'eg sze'etsz, te is gye'e, van szabad hinta!
Erősködik nem meglepően, Manda pontosan tudja, hogy ennek még hiszti lesz a vége, már jobban figyel, karjait összefonta és lányát figyeli. Nem a nevelése rossz, önszántából akaratos a kis szőke, ami önmagában sokat segíthet neki később, de nem most kéne ezt mindenkin gyakorolja. Mondjuk az anyja büszke rá, csak csiszolni kéne még a módszerein.
- Meg, persze, csak ne sokat. Köszöni szépen. Igaz Lili?
A végét mint egy célzás teszi hozzá, ha elfogadja a lánya ne hagyja ki ezt az apróságot. Igen, azért bármilyen is legyen a fiatalabbik Philips-iker, az illemet belé verték.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Nagy örömmel veszi az engedélyt, még tapsikol is mellé a szőkeség, hogy bármit mondhat. Már a kutyusnak persze, tudja, hogy az anyukája sem szól ebbe bele, abba már annál inkább, hogy kutyája legyen. Közben bólogat a nevére, igen, őt pontosan így hívják. Vagyis nem, van neki egy teljes neve, de sosem mutatkozott még be azon, nem is nagyon érti minek kell egynél több név az embereknek. Mondjuk azt se minek van más az első után. Más az anyukája neve, vagyis megint más, de előtte se olyan volt, mint az övé, Kornélé is másmilyen. Ki érti a felnőtt logikát? Közben tudatosul benne, hogy biztosan nem lesz saját kutyusa. Le is biggyeszti a száját de visongatva adja jelét az ötlet tetszetősségének.
- Annya! Szabad? Jó 'eszek íííííííígérem, ilyen naaaa'on!
Tárja szét aprócska kezeit és mutatja az anyukájának, aki csak nem bírja ki egy mosoly nélkül, nagy levegő után csak pár szót mond, amivel a kislányt egy időre sikerül is leszerelni. Hiszen nemet nem kapott.
- Meglátjuk, ha jó leszel, még előfordulhat.
Közben a lányokat csak szeme sarkából figyelte tovább, hiszen láthatóan jól elhintázgattak kettesben, meg talán beszéltek is. A lányát ismerve úgy is kitalál valamit és nem nyugszik még úgy nem lesz. No, ennek tanúja is lett igen hamar, mikor is gyakorlatilag mérhetetlenül kedvesen de hintába parancsolta Katát. Erősen kapaszkodik még a lány löki, és élvezi is a dolgot Lilike.
- Magaszabbra! Még! Még! Ez olyan jóóóóóóóóóóóó! Ü'es va' Kata!
Azért persze örömittasan veszi tudomásul, hogy sikeres volt a projekt: hintázik a társa is, a "tutyus" meg vár rájuk türelmesen. Igazából a többi játékhoz képest ezt egészen sokáig tűrte, azonban egy nagy ásítás megszakítja a programot. Manda sejtette, hogy be fog következni, nagylányunk elfáradt, főleg hogy a kora délutáni alvást is elbliccelte.
- Szeretnél menni, vagy még egy kicsit kutyázol és utána?
Kérdezi meg, miközben összeszedi magát és végignézi, ahogy Lilike nekiesik a kapott édességnek a kutya mellett guggolva. Egész jól nevelt jószág, hogy még nem kapta ki a kezéből.
- Tutyusozok még kicsit, jó? Csak kicsit! És köszönöm, jó, próbáljuk, az is finom?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Rohamosan telik az idő, vagy csak Lili nő úgy mint a gomba, fogalma sincs,mindenesetre lassan azt veszi észre, hogy a kis hölgy önálló indíttatásból él. Konkrétan a ruhatárát tekintve. Ahogy ma kiöltözve - vagyis inkább az anyjától lenyúlt toppban és a saját szoknyájában, meg egy mamuszban - betotyogott a szobába, majd kiverte a hisztit, miután Greg kiröhögte, Manda pedig elküldte átöltözni, nagy önálló stílusfejlődésre utal. Lassan két és fél éves lesz,elindult a dac és hiszti időszaka.
Mindezek ellenére a szokásos programra most sem mondott nemet Manda, csak egy feltétele volt: ő öltözteti fel. Hosszú nadrág, meleg,kapucnis felső, zárt cipő. Mire mindezekre rábeszélte a törpét, eljutottak oda, hogy a kislánymérgében egy jó vastag vörös tincset képzett szőke hajába, amit azóta se bír visszacsinálni. Fejcsóválva ölelte meg a kislányt, mielőtt kiléptek az ajtón, majd kezét nyújtva neki elindult vele a lakósoron. Igazság szerint mindig a feltűnő jelenségek közé tartozott, amilyen kimértséggel és bájjal baktatott az úton, de mióta egy kisgyerekkel az oldalán teszi, sokkal többen akarnak kiesni a szemüregükön keresztül.
- Anyaaaaa, G'eg azt mondta, nem lehet sá'kányom, mé' nem? Vagy tutyus, az is jó. Levél, szedsz velem? Csinálok csokrot. Adunk Kiva néninek, összetö'tem a... valamit a polcon, ami az övé.
Fecserészik vidáman a kislány, ahogy 2 méterenként megáll és leguggol egy-egy új darab falevélért. Manda felkúszott szemöldökkel néz le rá, ahogy hallgatja az okfejtést. A sárkányosra inkább nem is reagál, csak lehunyt szemmel vesz egy mély levegőt.
- Véletlenül sikerült,mi?
Mikor megkapja természetesen az Ühhüm.-öt megforgatja a szemeit, majd lekanyarodva az addigi iránytól lassan elérik a játszóteret. Lilike ismerőst kislányt megpillantva kezd visongatásba, kiszabadítja apró kezét, ezek után pedig rohanni kezd a csúszda felé. Kis copfocskái csak úgy lobognak, az elkószált vörös tincsével együtt. Majd ahogy odaér szinte gondolkodás nélkül támadja le a másik szőkét egy öleléssel. Na ezt tuti nem az anyjától örökölte...
- Még mindig gyönyörűen kiemeli az a táska a markáns vonalaidat.
Vigyorog rá közeledve a padhoz Konstantinra. Futottak már itt össze, meg látásból ismerte is előtte a férfit, de mindig meglepik az ilyen apukák. Lehet csak amiatt, mert sokáig egyedül volt Lilivel, és ő járt vele mindenhová.
- Csatlakozhatok az őrszemhez?