34. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyFöldszint
Konyha - Ashley Valerie Stanwood hozzászólásai (9 darab)

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Témaleírás
Ashley Valerie Stanwood
INAKTÍV


Nagykislány
offline
RPG hsz: 269
Összes hsz: 1736
Írta: 2013. október 15. 09:51 | Link

[Leonie]

Békésen tanulmányozta a klubhelyiségben a legújabb tárgyat, amit meg akar bűvölni -egy kézi tükröt-, és a könyvet, amiben a varázslatokat keresi hozzá (anyának szeretne egy tükröt csinálni, ami bármikor, ha belenéz, szép dolgokat mond neki: hogy csinos, hogy gyönyörű, hogy szép a haja, jó az illata) amikor bevágódik egy lány, aki olyan gyors, első pillanatra nem is sikerült azonosítania, de aztán megáll mellette.
-Szia Leonie! Ashley vagyok.-
Köszön, és kisegíti rögtön a lányt, de közben neki is eszébe jut. Nem csinál ő ebből problémát, a nagyok sokszor nem ismerik fel, vagy csak annyira, hogy ő az a kis buzgómócsing, amit nem is ért, hogy lehetne egy mócsing, ami egy húscafat, konkrétan, buzgó! De nem vitatkozik már ilyeneken, csak megrántja a vállát, és tovább sétál. Kornélhoz se mehet oda bármikor, amikor sokan vannak vele, bár a fiú ezt nem tiltotta meg, de a nagykislány szerint nem örülne ennek, és nem szeretné, ha megint haragudna rá.
Az exprefekta azt mondja, életbevágó a problémája, szóval aggodalmasan összecsapja a könyvet, leteszi a tükröt is, és már rángatja is a vörös elfelé, ki tudja, hová. A konyhában kötnek ki, ahol összehúzott szemekkel nézi Leoniet, nem emlékszik rá, hogy bárki életbevágó problémáján segített volna már a fokhagyma, szóval úgy dönt, gyanakvó álláspontját nem hagyja el, és inkább megsimogatja Leonie nyuszikáját, és ha a lány engedi, akkor el is veszi tőle. Ő fogja a nyuszit, ezzel épp eléggé segít, nem? Hiszen akkor Leonie mindkét keze szabad, és tud életet menteni.
A kérdéseire hamar, kérés nélkül magyarázatot kap. Szemei egyre jobban kerekednek, ahogy hallgatja a képtelen történetet, sosem hallott még ilyen lényről, pedig elég sokat ismer már, amennyit tanult róluk!
-Behagymázni a kastélyt?! Hűha, ez nagyon nagy munka ám! Biztos vagy benne, hogy van ilyen lény? Sosem hallottam róla... én leszek a fegyverhordozó, viszem a nyuszit, és a zsákot, jó?-
Nem akarja egy az egyben megmondani, hogy nem igazán hiszi a történetet, mert elhiszi, hiszen a legjobbat feltételezi Leonieról, de közben meg sosem hallott még ilyet. Lehet, hogy a lányt átverték? És vajon mit szólnak majd az átható hagymaszaghoz mindenhol?! De a lány nagyon elszánt, és ha tényleg a csokikról van szó? Szereti a csokikat, mások is szeretik, és biztos mindenki nagyon örülne, ha megfékeznék ezeket a költözőket... szóval az eridonos megmentési kényszer győz a kétségek fölött, és elvállalja, hogy valamennyire segít. Viszi a nyuszit, lebegteti a zsákot, amíg Leonie tömköd, első körben ezt el meri vállalni.
Szál megtekintése

Ashley Valerie Stanwood
INAKTÍV


Nagykislány
offline
RPG hsz: 269
Összes hsz: 1736
Írta: 2013. november 4. 17:44 | Link

[Leonie]

Sokat hallotta már másoktól, hogy Leonie őrült, de nem hitte el. Őrültnek nevezni valakit nagyon nagy modortalanság, és sértő is! De azért azt, ahogy beszélget a lánnyal, aki belemászik a személyes terébe - ezzel hátrálásra késztetve a nagykislányt, bevallja, hogy kicsit... bolondos. Simogatja kezében a nyuszit, nem tudhatja, jobb-e neki nála, de örül, ha így van, ez kitüntetés egy ilyen cuki kis szőrmóktól.
Amiket a hagyma élettani hatásáról mond, azokra azért kétkedve rázza a fejét - van, amit igaznak talál, van, amit meg nem, de nem kezdi el kioktatni a lányt kivételesen. Már csak arra lesz figyelmes, hogy belökik az ajtón. Csak így, váratlanul, hogy terelje el a figyelmét a manóknak.
Szóval beesik a konyhába, kezében a nyúllal, és nagy szemekkel, pirosodó arccal, tanácstalanul, riadtan néz a manókra, akik odasietnek hozzá, megtudni, hogy mit óhajt, és azonnal elkezdenek neki kaját hordani, meg elkapják a karját, és beterelik a konyhába.
-Nem, én semmit!-
Mondja zavartan hebegve, miközben hagyja, hogy a manóáradat egyre beljebb és beljebb kísérje. Nem tudja, mit mondhatna, de valamit kellene. Legjobb lenne az igazat, de ő nem kér semmit. A kezében tartva egyre sürgetőbben simogatja a nyuszit, amikor is...
-A nyuszit simogassátok meg! Biztos szeretne répát, salátát, meg... mindenfélét, amit egy nyuszi eszik.-
Vágja ki magát a szorult helyzetből, és nagyon büszke rá, hogy nem kellett hazudnia, elvégre nem gondolkozhat egy nyúl fejével, fizikailag képtelen, de... ha nyúl lenne, biztos szívesen enne ilyesmit. És nem mondta biztosra, hogy a nyuszkó ezt tényleg meg akarja enni, csak feltételesen. A terv tökéletesen kivitelezett, büszke magára, ahogy tartja a kis szőrmókot, amit a manók felváltva simogatnak.
Szál megtekintése

Ashley Valerie Stanwood
INAKTÍV


Nagykislány
offline
RPG hsz: 269
Összes hsz: 1736
Írta: 2013. november 16. 21:56 | Link

[Zsombi]

Ritka alkalom ez, és kifejezetten kellemetlen: a nagykislány elaludt. Amint rádöbbent erre a tényre, kapkodva öltözködött fel (ez a kifordított felső története) és a talárját is magára ránghatva, egy halom könyvvel a kezében kezdett el lélekszakadva rohanni. Ez utóbbi, a rohanás nem épp kellemes emlékeket idéz fel benne, sőt, de csak megrázva a vörös fürtöket száguld tovább a kastélynak nevezett labirintusban, hogy ne gondoljon a múlt sötét, és ijesztő eseményeire.
Mielőtt befutna órára, szüksége van valami étekre, igen, eddig okosan magától is eljut. Anya, és apa mindig mondja, hogy a reggelit nem szabad kihagynia. Apa azért, mert anya megtanította, hogy mondja neki - szóval megtanulta, megszokta, és még ha nem éhes is, akkor is eszik valamit mindig.
Belöki az ajtót, és a könyvhalom kicsúszva a kezéből a földön terül szanaszét előtte. Tanult néhány szép káromkodást a környezetéből innen-onnan, de megmondták, hogy tilos használnia, így csak magában sorol el pár szépet, majd lehajol, hogy felszedegesse a könyveket, amikor megpillant egy fiút.
Furcsa érzés keríti hatalmába, talán a megszégyenülés, amihez egyébként már hozzászokhatott volna. Mindenesetre nem örül, hogy a nagylányos akcióit minden nap  keresztülhúzza magának, sőt, ez már kifejezetten nagyon idegesíti.
-Francba!-
Csúszik ki a száján, és azonnal fülig is pirul - betudva ezt a káromkodásnak, hiszen azt neki nem szabad, így most még szabályt is szegett. Indulhatott volna jobban is ez a nap!
Szál megtekintése

Ashley Valerie Stanwood
INAKTÍV


Nagykislány
offline
RPG hsz: 269
Összes hsz: 1736
Írta: 2013. december 11. 11:15 | Link

[Leonie]

Fogja a nyuszkót, akit a manók simiznek felváltva, és etetnek is a különböző zöldségekkel, amiket mondott nekik. Béke, és harmónia lehetne ez az életkép, de szeme sarkából meglátja az osonó Leoniet, és rögtön eszébe jut, hogy itt nekik most küldetésük van. Eddig ő rendben vette az akadályt, még úgy is, hogy fel se készült, szóval igazán büszke magára, már csak háztársának kell megcselekedni, amit a csokiellátmány-mentő akció megkövetel, és akkor minden rendben lesz.
Csak hogy ez nem ilyen egyszerűen nagyszerű, ugyanis a manók éber figyelmét nem sikerül kijátszani. A lány kiabálni kezd, Ashley összerezzen, és körbenézve azt se tudja, merre léphetne menekülés címszóval, tekintve, hogy a manók mindenhol ott vannak, némelyiknél alig nagyobb ő is (költői túlzással, elvégre mégis csak egy nagykislányról beszélünk).
Nem kell azonban sokáig gondolkoznia, hová lépjen, hová ne, ugyanis a hagymával menekülő vörös démon elkapja a karját, és rántja is magával, hogy csak úgy lobog utána.
Nem gondolta, hogy élve megússzák ezt a kalandot, mégis sikerül kijutniuk a konyhából, és még a nyuszit is diadalmasan felemeli, hogy bizony megvan, mert ő ügyes, és minden kiszabott feladatot teljesített maradéktalanul a menekülésen kívül, de azt meg megoldották közösen.
Halálra sápad, amikor a lány, megnyugodva, hogy a nyula is megvan, közli, hogy csinálják megint.
-Ne!-
Közli határozott elutasítással, mert ha ezt ismételni akarja a másik főnix, akkor egyedül fogja csinálni. Túl sok adrenalin volt ez egyszerre egy ekkora kis szervezetnek. Bólint, amikor Leonie küldetéstudata közbeszól, hogy bizony meg kell menteni a kastélylakókat.
-Természetesen tudok.-
Válaszolja magától értetődően, elvégre nagyon-nagyon sok bűbájt ismer. Nem is érti, az emberek miért nem töltik az idejük nagy részét tanulással, elvégre az olyan jó móka, és... kifizetődő, mindig kifizetődő. Furcsa is, hogy a lány nem tud ilyen bűbájt.
-Ugye végzünk takarodó előtt? Mert utána már nem szabad kint maradni.-
Szál megtekintése

Ashley Valerie Stanwood
INAKTÍV


Nagykislány
offline
RPG hsz: 269
Összes hsz: 1736
Írta: 2013. december 11. 11:23 | Link

[Zsombi]

Egy fiú terem elé, akit amikor még beesett a terembe, nem látott... és most még káromkodott is előtte. Határozottan el tudott volna képzelni jobb indulást is a mai napnak, de már mindegy. Inkább nem gondol rá, milyen jó lett volna belefutni a Szív Királyba, mert csak fájdítja a kis szívét, hogy helyette még a könyveit is elejtette, és szabályt is szegett.
-Tehénlepénybe?!-
Kérdezi értetlenül, miközben felegyenesedik a könyvekkel a kezében. Végigméri a fiút tetőtől-talpig, na nem azért, mintha tetszene neki, hiszen neki már van szerelme, de ha nem lenne, akkor minden bizonnyal helyesnek találná ezt a srácot, hiszen a nagylányok szoktak fiúkat nézni, és elmerengeni azon, milyen szépen süt át a hajszálaikon a fény... de ő ezt nem csinálja. Talán majd Kornéllal, addig viszont fel kell mérnie, hogy űrlény-e, aki vele szemben áll.
-A kastélyban nincsenek tehenek, sőt, a birtokon sincsenek. Csak varázslények.-
Szolgál magyarázattal készségesen, és rettentő tudálékosan, mint mindig. Nem is ő lenne, hogyha nem magyarázná meg a fiúnak, mekkorát tévedett. De azért, hogy az ismeretlen lássa, milyen nagyvonalú is ő, túllép ezen a tévedésen, és kisegíti.
-De abban igazad van, hogy sokkal rosszabb helyre is eshetett volna.-
Bólint, majd még egy aprócska mosolyt is megereszt, ahogy az egyik közeli asztalhoz sétál, hogy lepakolja a megmentett, imádott könyveit.
-Ashley vagyok, és téged még nem láttalak.-
Szál megtekintése

Ashley Valerie Stanwood
INAKTÍV


Nagykislány
offline
RPG hsz: 269
Összes hsz: 1736
Írta: 2013. december 28. 18:23 | Link

[Zsombi]

Sóhajt egyet, mert ez nem könnyű neki. Elaludt, káromkodott, és még csak nem is Kornéllal találkozott, ráadásul már most egy láthatóan ostoba emberbe botlott... akiről rövidesen kiderül, hogy nem az. A nagykislány megrázza a fejét, tökéletesen értetlenül állva az előtt, hogy ő hogy nem gondolt erre. Hiszen a fiú analógiája egyértelmű - bár kissé abszurd, de mégis. Csak Kornélt okolhatja ezért az egészért - nyilvánvaló, hogy túl sokat gondol a fiúra, ahelyett, hogy tanulna. Hiszen a találkozásaikkal minden nap legalább egy órával kevesebbet tanul!
-Igazad van.-
Nyögi ki kissé elvarázsoltan, ahogy ismét újra felméri a fiút. Nem gondolta, hogy ilyen szerencséje is lehet még ma reggel, hogy egy látszólag ostobáról kiderüljön, jól forog az esze. Azért persze összeszedi magát, mert kicsit sikerült megbámulnia a fiút a nagy Heuréka közben, és megköszörülve a torkát hozzáteszi.
-De azért azt beláthatod, hogy elég abszurd lenne a konyha közepére tehénlepényt pakolni.-
Kissé kérdő tekintettel néz rá, hogy ebben megegyezhetnek-e. Így mindkettejüknek igaza van - mert van! - és folytathatják tovább az egyéb társalgást, kevesebb tehénlepénnyel.
-Én harmadikos vagyok.-
Közli tényszerűen, majd elgondolkozik, mit is kellene még mondania. Gyakran érzi ő, hogy valamit tennie kellene, hogy előlendítsen egy társalgást, de nem tudja, mivel tudná, hiszen ő... ehhez nem ért. Gyakran érzi, de csak kivételes emberekkel, és Zsombi okosnak tűnik, aki figyelmet érdekel, nem úgy, mint sok évfolyamtársa.
-Tetszik a kastély?-
Kérdezi kíváncsian végül, és felsóhajt, mintha ugyan valami bonyolult képletet sikerült volna végre megoldania. Azután a manókhoz fordul.
-Szendvicset kérek.-
Szál megtekintése

Ashley Valerie Stanwood
INAKTÍV


Nagykislány
offline
RPG hsz: 269
Összes hsz: 1736
Írta: 2013. december 28. 20:31 | Link

[Zsombi]

A mosolyából látja, hogy a fiú győztesnek érzi magát... nos, a nagykislány ezt egészen máshogy látja, szerinte nem a fiú igazát kell ünnepelni, hanem a tényszerűség bebizonyosodását, és azt, hogy a fiú felhívta a figyelmet az ő eszmefuttatásának hibájára, így nem gondolja tovább rosszul azt, amit előtte. Persze ezt nem teszi szóvá, mert tapasztalatból tudja, hogy -különösen a fiúk- nem szeretik ezt.
-2 éve, 1 hónapja, és 28 napja.-
Válaszolja a pontos tényeket, igen, úgy látszik, ma még az átlagosnál is jobban... Ashleys. Kicsit el is pirul, ahogy átfut az agyán, milyen cikizést kapna ezért a testvéreitől, akik szerencsére nincsenek itt. Reméli, hogy másik iskolát fognak választani, bár hiányoznak neki... vagy ha ide jönnek, akkor másik házba. Az eridonosoknak legyen elég csak ő.
-Túl nagy? Igazad lehet... voltál már az erdőben? Ne menj oda, nagyon veszélyes!-
Elneveti magát, amikor visszakérdez, majd az jut eszébe, Zsombi járt-e már a rengetegben, végül a tilalom, hogy nem mehet oda. Sokan tiltották már neki, és mivel ő rendes, szófogadó lány, és a hideg futkos a hátán a szabályszegés gondolatára, így természetesen esze ágában sincs oda menni sötétben. Na meg persze meghalni sem akar.
A fiú feltételezésére végül hahotázásban tör ki. Nem szokott ennyire hangosan, és látványosan nevetni, de ez annyira abszurd, hogy nem tudja magát visszafogni - különben is, itt csak a manók vannak, akik amúgy is bámulják, meg a fiú, akivel meg beszélget; senki más közönség.
-Sosem tennének ilyet. Ők minket szolgálnak... előbb ugranának ki az ablakon, mint hogy megmérgezzenek!-
Felel teljes bizonyossággal, hiszen mint minden varázslógyereknek, neki is vannak tapasztalatai manókkal, és szociálisan belenevelték a manók viselkedésének mozgatórugóját, na meg a tapasztalatai is mély nyomot hagytak benne.
Elkészül a szendvics, meg is kapja, és Zsombira nézve huncutul elmosolyodik, majd egy hirtelen mozdulattal megragadja a szendvicset, és vadul beleharap. Bizony, ha a fiú ennyire kiakadt a szendvics manók általi készíttetésének gondolatára, akkor most az a célja, hogy jól megbotránkoztassa - elvégre a másiknak már van egy nyertes csatája!
Szál megtekintése

Ashley Valerie Stanwood
INAKTÍV


Nagykislány
offline
RPG hsz: 269
Összes hsz: 1736
Írta: 2013. december 30. 11:30 | Link

[Zsombi]

Jóízűen falatozza a szendvicset, és vigyorog, ahogy a fiú kiakad rajta - legalábbis úgy látja. Siker! Csakhogy amit meg mond, az azért egészen más irányba tereli itt a gondolatokat, és még körül is néz, mintha ellenség után kutatna, de természetesen nem a manókban nem bízik.
-Rosszabb?!-
Kérdezi kicsit elvékonyodó hangon, nagy szemeket meresztve a fiúra, aki csak harapja a sajtját. Megrázza hevesen a fejét ellenkezése jeléül, és még hátrál is vagy két lépést.
-Nem akarom megtudni!-
Közli határozottan, mert neki ugyan esze ágában sincs még az erdőbeli lényeknél rosszabbal is találkozni. Különben is, ezt nem is hiheti el pontosan - a fiú fél a manóktól, nem hiszi el, hogy nem bántanák, totálisan nem normális! Ennek gondolatára pedig még az arca is vörösbe vált, mert ilyeneket gondolni sem szép dolog másról - de szerencsére nem mondta ki. Elég, hogy káromkodott már előtte, nem kellene még modortalannak is lennie.
A fiú pedig rákontráz, így a szendvicsét fogva még hátrább lépked tőle, és gyanúsan méregeti. Azon gondolkozik, elő kellene-e vennie a pálcáját... de az biztos nagyon gyanús lenne Zsombinak, ha elkezdene utána nyúlkálni, így kicsit pánikban érzi magát... tele a keze szendviccsel, és nem tudja, hogy a sárga fenyegetés-e rá nézve!
-De... nem szabad másokat bántani!-
Szál megtekintése

Ashley Valerie Stanwood
INAKTÍV


Nagykislány
offline
RPG hsz: 269
Összes hsz: 1736
Írta: 2014. január 18. 00:17 | Link

[Zsombi]

Nem érti, hogyan jutottak ide - hogy valaki, aki fél a manóktól(!) fenyegetés legyen rá nézve, de tény, hogy valami ilyesmi történik. Hiszen állítása szerint van rosszabb az erdei lényeknél, ami a számára kifejezetten félelmes-de-nagyon, tekintve, hogy a nagytestű állatok távolról sem a kedvencei... hát még közelről.
Gondolkozik, hogyan védhetné meg magát a fiútól, ha arra kerül a sor. A pálcáját elővenni nem tudná most, tekintve, hogy egyik kezében egy háromnegyed szendvics van, a másikkal meg ha kotorászni kezdene, elég feltűnő lenne. Kár, hogy nem gyakorolta még eleget az elemi mágiát! Akkor most könnyedén kitalálhatna valamit, hogy a maga javára fordítsa a helyzetet...
-Akkor... akkor ne bánts!-
Közli, és a hangja inkább felháborodott, mint riadt, hiszen ha valaki tudja, hogy nem szabad másokat bántani, akkor mégis miért tenné? Elvégre az agya felfogja az üzenetet, így csakis valami komoly probléma folytán fordulhatna ez elő... ő pedig azt nem fogja megvárni, inkább a manókra néz, és megvilágosodik.
-Kérlek, adjatok neki enni, bizonyára nagyon éhes!-
Kiált nekik, és amint meglátja, hogy a manók elkezdenek a fiú felé nyomulni a különböző finomságokkal, azonnal sarkon fordul, és kimenekül a konyhából a folyosóra.
Szál megtekintése

Konyha - Ashley Valerie Stanwood hozzászólásai (9 darab)

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyFöldszint