31. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Hírek: Május 15-én (szombat) véget ér az Évnyitó, kérünk, addig zárjátok ott játékaitokat!


Megjelent az Edictum legújabb száma!
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Schlett E. Lilla összes RPG hozzászólása (53 darab)

Oldalak: [1] 2 » Le
Schlett E. Lilla
INAKTÍV


Evilla Loveguard
RPG hsz: 104
Összes hsz: 227
Írta: 2013. november 3. 22:16 Ugrás a poszthoz

Mihael

A november másodikai estén csak egyetlen új diák érkezett meg a kastély falai közé tanulási szándékkal. Ameddig a vonatúton engedélyezett, addig zenét hallgatott, mely jóformán Krystal Meyersből, Flunkból és Jessie J-ből állt. Sosem kedvelte azokata hangos dolgokat, melyek 5-6 percig is eltarottak és zenének merték titulálni páran. És az ilyen csörgésből meg zörgésből álló vacakok egyébkén is mindig idegesítették az amúgy sem nyugodt kedélyállapotú lányt. Emellett az sem hatott rá épp nyugtató hatással, hogy holnap noveber harmadika lesz. Pazar, gondolta magában, ideérkezését követő éjjelen már settenkedve kell elhagynia a falakat mindenki biztonsága érdekében. Hogy tudott vele ennyire kiszúrni a tanára, hogy pont ilyen időszakban iratta be, mikor ha valaki, akkor ő pontosan tisztába van vele, hogy mikor jön el a hónapban az az időszak, mikor a lehető legkevésbé a változás segítene rajta. Bosszankodva rángatta le az ódivatú bőröndjeit, amelyek egy ötvenes évek korabeli romantikus francia filmbe is tökéletesen illett volna. Semmi extravagáns rongyot nem aggatott magára, egy teljesen átlagos farmernadrágot viselt fekete tornacipővel, piros blúzzal, szürke kardigánnal és hófehér kabáttal, melyet kicsit feldobott egy kötött körsállal. Oldalán táskája, melyet saját kezűleg készített, két kezében pedig a régimódi bőröndjeit cipelte fe a kastélyba. Az erdő mellett elhaladva bőrén az összes szőrszál felállt, ahogy egy farkasüvöltés törte meg az éjszaka csöndjét. Letéve kezében lévő cókmókjait összehúzta magán a fehér kabátot, holott egyáltalán nem fázott. Fülét a fák felé fordítva figyelte a holnap esti "bulijának" hangjait, melyek közül egész sokat be tudott azonosítani pusztán a rendkívüli finomságú hallásának köszönhetően. Feleszmélve megrázta fejét szőke tincseit így kissé megreptetve a hűvös levegőben majd nagyobb tempóra kapcsolva folytatta az útját egészen a bejárati csarnokig. Füles mellette sétált kimért léptekkel, félúton pedig megunva a saját mancsain való mászkálást, leült a földre kicsit tisztogatni az egyébként nem makulátlanul tiszta bundáját. A lány felsóhajtva megbűvölte a csomagjait míg bestiáját felemeve a földről a dzsekijébe rejtette. A hatalmas bejárati ajtó nyikorogva tárult ki a szőke újdonsült Eridonos előtt, aki magabiztos tartással lépett be a hatalmas helységbe. A méretes faajtó be is csukta önmagát, mihelyst Lilla beljebb lelassítva mozdulatait végezetül megállt macskáját letéve a földre. Kezeit összefonta a mellkasa előtt és próbálta megszokni a rengeteg különböző illatot, melyek gondolatai szerint az egész kastélyban fellelhetőek. Kicsit fáradtan lehunyta szemeit átadva magát a kifinomult érzései kiélesedésének míg Füles a lába mellett nyalakodott.
Utoljára módosította:Schlett E. Lilla, 2013. november 3. 23:09
Schlett E. Lilla
INAKTÍV


Evilla Loveguard
RPG hsz: 104
Összes hsz: 227
Írta: 2013. november 4. 00:53 Ugrás a poszthoz

Szép kis bemutatkozás, úrfi..

Lilla egészen elmerült pusztán az orrát használva. Az otthoni szagokat nagy nehezen sikerült megszoknia, hogy a spenót és a sóska teljesen más színt juttatnak eszébe, és az eredeti francia parfümjének és az olcsóbbik másolatának egyáltalán semmi közük sincs egymáshoz, de még a víz, amit használnak hozzá, az is teljesen más. Itt a nem olyan rég történt vacsorának az illatai keverednek a csípős, hűs levegővel, mely a lánnyal együtt suhant be a bejárati ajtón. Tovább szimatol a szöszi, még mindig becsukott szemekkel, és egyre jobban el tud különíteni egy szagot, mely egyre erősebb és valami egyébbel párosul. Vörösmarty szelet? Vagy vaníliás torta? Nem, ez házi krémes! Lilla arcán egy mosoly lehetett látható, majd baljóslatúan oldalra pillantott, de sajnos későn. Túlságosan el volt foglalva azzal, hogy ízlelgette a ma készült sütemény illatát, így egészen figyemen kívül hagyta a hallását, és reflexei is később reagáltak, mint kellett volna nekik. Egy behemót tag, akinek a szaga keveredett a kezében tartott édességgel úgy letarolta az Eridonost, mint holmi lurkó a pitypang fejét. Hogy hogy sikerült mégis a támadónak alul maradnia, az rejtély volt a lány előtt, de nem is nagyon tudta érdekelni. Ellenben az, hogy a sálát, amit édesanyja kötött neki direkt iskolai viseletre, szinte teljesen beterítette a krémes - arról nem is szólva, hogy perverz alakunk nem vette el onnan a kezét, kiverte a biztosítékot már most, 10 percnyi ittléte alatt.
- Szedd a sátorfád és induljál tovább.
Sziszegte a fogai között a kicsit sem ideges lány koncentrálva, hogy ne robbanjon el az agya. Valami vicsorféle is megjelent az arcán, amíg lemászva a bunkó támadójáról felállt, hogy leporolja a fehér kabátját - melyen nem meglepő módon érezte ugyanazt az illatot, amit a nyakába tekert ruhadarabon is. Arra, hogy a böszme tag felborította bénázása közben a bőröndjeit, csak megforgatta a szemeit és egyre elmélyültebben igyekezte jegelni a kitörni készülő állatot. Füles felborzolt szőrrel bújt gazdája lábai közé erősen fújtatva az úriemberre, míg két farkát támadó állásba helyezte a teste felett néhányat előre lépve, egyik mancsával a fiú lába felé kapva.
- Még mindig itt vagy?!
Szólt a lány rideg hangnemben próbálva eltüntetni a ruhájára ragadt krémet.
Utoljára módosította:Schlett E. Lilla, 2013. november 4. 00:57
Schlett E. Lilla
INAKTÍV


Evilla Loveguard
RPG hsz: 104
Összes hsz: 227
Írta: 2013. november 4. 01:37 Ugrás a poszthoz

Te csak ne becézgess engem..

A vonatút alatt számolt egy-két lehetséges kiemenetellel az estéjét illetően, de arra egyáltalán nem volt felkészülve, hogy feldöntik, mint valami taknyos kisfiút, emellett teljesen összeganézzák a ruháját és mindezt várhatóan az iskola legtaplóbb gyökere. Hogy a fenébe nem néz a lába elé ez az elmebeteg?! És ha már így sikerült kimozdítania a talajt a lány alól, még őt meri hibáztatni?! A tőle telhető leggyorsabb módon növeli a távolságot kettejük között, ami túl minimálisa csökkent. A vicsot nem bírta megállni, ám abból ítélve, hogy a név nélküli böszme nem reagálta le, nyilván nem hallotta. Amíg kabátját tisztogatta próbált valami kevésbé irritálóra gondolni, de pusztán csak annyi jutott eszébe, hogy másnap telihold és ez az udvariatlan és rendkívüli módon beképzelt tag azt sem érdemli mewg, hogy ugyanazt a levegőt szívja vele.
A fehér pingvinkosztümös újbóli próbálkozása célt ért: Lilla szemei egészen befeketedtek, a szembogarától egészen a szeme fehérjéig mindenütt, vonásai megfeszültek és valahonnan a torka aljából mély, vicsorgó hangot adott ki, melyet a romboló bizonyára nem értett. A lány lehunyta a szemeit a következő csípő megjegyzéseket eleresztve a füle mellett, és mikor pillantását a cókmókjára vetette, ismét csillogtak tengerkék szemei. A fiú mellől összekaparta a holmiját, ami ugyebár a földön hevert a nagyobbik kiterjedésével, csak hogy még több koszt gyűjtsön be. Igen, köszönjük Név Nélküi barátunk, sikerült az Eridonost az első estéjén igencsak kihoznod a sodrából!
- Ha egy ujjal is hozzáérsz, cafatokra szedlek. -
Puszta fenyegetés volt, melyhez ismét egy mormogó hang társult, majd a továbbiakban igyekezve figyelmen kívül hagyni az éles nyelvű pajtiját, felnyalábolta a padlón fekvő csomagjait. Füles ellenben még mindig púpos háttal, ugrásra készen meredt a furcsa illatú fiú térdére, mely szemközt volt a bestiával. Lilla bármennyire is próbálta, nem tudta pontosan beazonosítani, hogy mit érez, de megállapítása szerint passzol az illető modorához és stílusához, ami nyilván valami elfuserált nőcsábász lehet. Fülesnek odamorgott valamit állatias hangon, mire a macskaszerű lény eleinte csak néhányat lépett hátra, végül megfordulva megindult Lilla után, aki reményei szerint otthagyta az éterbe a hajnalok hajnalán idegesítő behemótot. Nem menekül, ugyan, ő a világért sem futamodik meg, de nem akar rögvest az első pillanatban az igazgatóhoz menni, mert rátámadt valakire, aki összekente a vadiúj sálját és bántalmazni akarta a kneazle-ét.
Schlett E. Lilla
INAKTÍV


Evilla Loveguard
RPG hsz: 104
Összes hsz: 227
Írta: 2013. november 4. 08:20 Ugrás a poszthoz

Mert a Mihaelt nem lehet >.<

Jobban belegondolva mindketten csak előnyükre fordították volna, ha nem mosatja fel magával a padlót a figyelmetlen illető. De sajnos az ütközés befolyásolhatatlan volt, és azért alátámasztva egy kicsit azt, hogy Lilla miféle, ő került a helyzet magaslata, szó szerint. Nem szüntek meg a reflexei, csupán a saját éberségét iktatta ki egy időre, amiből aztán lehetett jó nagy fejfájása. A sors nem pedig valami udvarias fiatalembert küldött, hogy ledöntse a lábáról, hanem egy ilyen faragatlan frátert, aki azok után, hogy a kezei közt lévő sütemény nagyobbik részét a lányba törli, még az esésért is őt hibáztatta. Lilla nem igazán vette fel a kezdeti sérelmeket, de valami nagyon tudott a fehér inges, mert sikeresen felkeltette a leányzó érdeklődését, ami nem kedvezett jelen esetben egyiküknek. A farkas megbotránkozott az Eridonos belsejében, melynek hangot is adott. Biztos nem javított a helyzeten, hogy a szőke, göndör hajú, fiatal kislány torkából olyan hangok törnek elő, melyekkel inkább az erdőt kéne gazdagítania, de nem.. azt majd holnap.
Füles megfenyegetésére azért még jobban feljebb ment a pumpája, de most már legalább tudott valamennyire higgadozni. Szegény nővére ennek a tarológépnek, egy röpke pillanat erejéig megsajnálta a szöszi, de hamar tovább is lépett rajta. Biztos annak is az idegein táncol, azért a kiváló hatékonysága. Persze azt nem ismerte volna be a csajszi, hogy forróvérű, nem, könnyebb így másra kenni - ahogy azt a fiú is alkalmazta vele szembe. Névtelenke még visszadobta a labdát a fenyegetésre, ami egy kissé hideg pillantásnál tovább nem zavartatta a lányt.  Közvetlen a tuskó lábai mellől szedegette fel a földről a táskáit, melyet valószínűleg boldogan nézett végig a Lilla szerint enyhén pedofilnak titulált iskolatársa, és elindult valamerre, bár pontosan ő maga sem tudtam, hogy hova viszik a lábai.
Mikor utánaszóltak eléggé más stílusban és hanglejtéssel eleinte abban sem volt biztos, hogy hozzá intézték. A méregzsákra kicsit összeszorított szájjal bólogatott és valamit nagyon készült mondani szemtől szembe a fiúkának. Nagy hévvel meg is fordult, hogy minden szőke tincse vállának jobb oldalára penderült, de nem jutott sokáig. A macsó ugyanis épp az ingétől szabadította meg magát, mire Lilla kicsit meglepve lesett körül, hogy ez most valami kandikamera vagy mi a rák. Mihelyst lekerült róla a felsőrész Lilla is idomított a vonásain, melyek most ismét valami mást sugalmaznak. De nem azzal kapcsolatos, amit az imént látott..lát.
A második kijelentésnél kezdett egyáltalán gondolkozni, hogy rendkívüli módon militaryba váltana, ha a sálja és az új téli kabátját hazavágná ez az állat, és végül a ruhái épségének megőrzése érdekében kicsit kelletlenül, de Mihael mellé szegődött.
- Lilla.. Amúgy miért is támadtál rám? -
Kicsit gyanakodva tart távolságot út közben, míg felteszi az első kérdést, ami a fejében köröz. Csomagjait mögötte húzza egy láthatatlan ember, Fülest pedig felvette a földről, mielőtt csinálna valami butaságot a cicája.
Schlett E. Lilla
INAKTÍV


Evilla Loveguard
RPG hsz: 104
Összes hsz: 227
Írta: 2013. november 4. 18:09 Ugrás a poszthoz

Chh.. Nem vagy te eltelve magadtól egy icipicit, Misi mókus? Tongue

Általában nem fogadja rosszul, ha társasága akad, ám ez alkalommal boldogan letett volna erről a kiváltságáról. Ám senkinek nem esett baja, hála a Lilla mondhatni higgadt befogadóképességének. Azért persze voltak pillanatok, amikor nagyon másra kellett fordítania a figyelmét, hogy ne legyen nagyobb gond, de szerencsére minden jól ment. Az egyáltalán nem feltűnő hátsófertáj bámulását nem reagálta le, úgy vélte, hogy úgysem kell sokáig egy levegőt szívnia azzal a másikkal. A bemutatkozó szemétkedést követően mégis a fiúka marasztalta, bár ezt egyikük sem ismerte volna el. A tahó stílusát valami mással váltotta fel, amit Lillus nem kissé gyanakodva fogadott. Erre viszont már a nyelve hegyén volt a frappáns válasza, ami bizony hamar beléforrt. Eddig csak egyetlen fiút látott ruhát levenni és a meztelenség sem nagyon zaklatta, hisz kiskora óta a fél életét az uszodában töltötte, csak.. Merész így november elején ing nélkül bóklászni, gondolta, majd fontolgatva Mihael ajánlatát, végezetül csak mellészegődött. És igen, a Rellonosnak feltett szándéka volt lenyűgözni a lányt, ami egy bizonyos fokig meg is történt, de sajnos rossz belépővel indított.
- Teljesen kimondható. Nem úgy, mint egy Fruzsina vagy Enikő. -
Vont vállat, de azért magában kóstolgatta a nevét. Evelin. Lilla. Nincsen velük semmi gond, nem úgy mint a spanyol nyelvjárású területeken a Route vagy a Rui, mert ha valamely nevek kimondhatatlanok, akkor ezek azok. Mihael. Latinos neve van, úgyhogy neki minden bizonnyal nem okozna nehézséget ezek kiejtése.
Igencsak hamar megérkeztek a konyha bejáratához, ahol a fiú kis híján orrba gyűrve a szöszit megállította őt, és nemes egyszerűséggel megcsókoltatta a cipőjét az ajtóval, mely hangos cuppanással megadta magát és kitárult.
- Útban voltam, mi?
Vonja fel a szemöldökét a félhomályban elismételve a társa legelső mondatát. De dícséretet érdemel, hogy legalább nem azzal torkolta le az Eridonost, hogy mert nem fért volna el a méretes ülepétől. Bőröndjeit kinn hagyja, ahogy Füleskét is és belép az újabban-nem-tuskó után a konyhába. Apró manók rögtön körbeveszik a leányzót, aki - tekintve, hogy életében eddig egyetlen egyet látott - ösztönösen közelebb húzódik iskolatársa karjához, míg a konyhai személyzetet mustrálja kifürkészhetetlen tekintettel. Mihael felszólalására leimádkozza magáról a sálat és a fehér kabátját is, így most már csak egy szürke kardigánban ácsorogva még mindig a fiú aurájában.
- Egy forró csoki nagyon jól esne.
Böki ki végül, mire a szolgálat nagyobb része elszelel - a ruháival és a kérésével. Mire feltekint a nála jóval magasabb tagra, az már önfeledten töm magába egy szendvicset akkora falatokkal, hogy a lány annak a negyedét sem tudná megforgatni a szájában. Kicsit ellép a sráctól, mikorra sikerült felmérnie az igencsak közeli állóhelyüket, és mire újra felkeltené a srác Lilla gyanakvását az érdeklődésével, máris a lány kezébe nyomnak egy bögre forró csokit - a manók megjelenése pedig arra ösztönzi, hogy visszavonja azt a távolságot, amelyet kettejük között létrehozott.
 - Idevalósi vagyok, bár gondolom már leesett. Ha elmondom, hogy azon belül merről, neked nem jelent semmit, mert lövésed sincs róla.
Válaszolt kicsit körmönfontan a kérdésre, amit butaságnak érzett. Hogy-hogy honnan jött, a vonatra a fővárosban szállt fel, és mint a tag megállapította, magyar neve van, úgyhogy nem kérdéses a tény, miszerint helyi.
- És te a nővéreddel?
Dobta vissza a labdát Mihaelnek, mielőtt belekortyolt volna az igazi, krémes forró csokoládéjába.
Utoljára módosította:Schlett E. Lilla, 2013. november 4. 19:06
Schlett E. Lilla
INAKTÍV


Evilla Loveguard
RPG hsz: 104
Összes hsz: 227
Írta: 2014. március 28. 22:24 Ugrás a poszthoz

Adél


Lillát is lassan a kápráztató kastély, mely eleinte olyan hihetetlennek és mágikusnak tűnt, magába olvasztotta. Különcsége érdemben nem sokat változott, tekintve, hogy még mindig félt akárkivel mélyebb ismerettséget kötni. Bátyjával hetente váltottak levelet, aki gyakorta volt olyan kedves és kézbesítette Réka, főhősünk legjobb barátnőjének az irományait is. Otthon minden a megszokott kerékvágásban zajlott - számára már kissé távolabb álló - mugli módra. Nos igen, az első, amit megsínylett, az bizony az a hasznos kis ketyeréje, amit telefonnak hívnak. Itt akár golfozhatott is volna vele, semmi többre nem volt alkalmas a masinája, egyetemben a zenelejátszóival. Pedig hozott magával nem is egyet, hisz inkább hallgat egy kis hozzá stílusban alig illő Bring Me The Horizon-t, mint "csacsog" a kastély többi tanulóival. Ezzel ellentétben mégis elhasalt rögtön az első vizsgákon, ami szomorú lelkét nem sokkal vidította fel. Ráadásul holnap után, azaz két nap múlva telihold is lesz. Pazar. Lilla egyre jobban utálta magát, a tükörbe nézve is határozottan elfintorodott saját maga látványán, arról ne is beszélve, amikor muszáj volt a testét és a sebeket látnia. Mások helyében biztos arcon köpte volna magát, amiért egy ilyen külsőhöz egy ilyen belsővel kell élnie. Alig tűrte meg maga mellett az embereket, ennek is több oka volt. Első, hogy gyűlölte önnönmagát, és ez okozta a mások iránti ellenszenvét is. Plusz az első ember, akivel a sors összehozta életében tapasztalt legnagyobb tapló volt, aki érzékeit kijátszva úgy kente a pólójába és a drága, kötött sáljába a franciakrémest, hogy annak nyoma maradt, bármennyire próbáltak a manók segíteni rajta. A tag nem csak, hogy pofátlan volt, de legalább 2 napja nem zuhanyzott! Lilla orra pedig az ilyenre allergiás, főleg hogy jobban és erősebben érzi a szagokat, mint más emberek. Ez is oka annak, hogy nem barátkozik nagyon másokkal. Nem bírja hosszútávon elviselni a bőrük illatát vagy azt a hátborzongatóan erős aromát, amelyet parfüm álnéven magukra fújkodnak.
Szabadidejéből bőven kitellt, hogy beszélgessen a konyhai manókkal - az ő társaságukat imádta annak ellenére, hogy ők sem voltak épp olyanok, mint a frissen nyílt ibolya, illetve, hogy rendszeres vevője legyen az édességboltnak a faluban. Most is épp arra vette az irányt egy testhez tapadó, világos farmernadrágban, egy fehér felsőrészben, egy bézs és selyem színű, nőies sálban valamint egy hófehér bőrdzsekiben. Imádja a fehér színt, tagadni sem lehet, és bár sokban változott az első telihold óta belülről, a fehér-imádatát nem tudta feladni. Szóval lefelé csattogott, hogy mielőtt ismét maga alatt lesz, legalább néhány különleges ízű csokoládéval feldobja a következő napjaiat. Még mindig a rendes, hatalmas kapus bejáratot preferálta, amikor nem volt muszáj, akkor csak kerülte az erdőt, így aztán hamarosan a robosztus bejáratnál ácsingózó lánnyal találta magát szembe. Nem szokása az ilyenekre felfigyelni, általában csak elsétál a jónép mellett, de egészen a maga ijedelmét fedezte fel a másik lányban. Hisz ő is megérkezésekor rendkívül hálás lett volna valami normális fogadtatásnak, nem pedig rögvest egy leteperésnek.
- Öhm.. Vársz valakit? - Nyilvánvalóan nem, és Lillához nem méltó, KEDVES hangnemben szólította meg az új lányt a csomagjaival.
Utoljára módosította:Schlett E. Lilla, 2014. március 30. 14:16
Schlett E. Lilla
INAKTÍV


Evilla Loveguard
RPG hsz: 104
Összes hsz: 227
Írta: 2014. március 29. 18:43 Ugrás a poszthoz

Brigitta Hanna



Szombat. Holnap este. Már megint kint fogja tölteni az éjszakát a hűvösben attól tartva, hogy mikor akar majd valakit elkapni. De most még csak szombat van. Igaz, hogy tegnap bevágott magába már legalább két szelet tortát, de most megint mehetnékje volt ugyanarra a helyre. Sokáig rágódott a dolgon, kezdett megint kicsit szenilis és önvádló lenni, ám végül megadta magát és ismét a cukorbolt mellett döntött. A zuhanyzóba szállva nem sajnálta pazarolni a vizet, úgyis tudta, hogy másnap nem lesz lehetősége megmosdani és mire ismét vizet érhet emberi teste, addigra megint tiszta mocsok és seb lesz. Tejfölszőke haját is a kellemesen meleg víz alá tartotta szemeit erősen becsukva. Próbált valami szépre gondolni. Egy tájra. Egy mezőre, melyen csak a zöldellő fű csábító illata terjeng mindenfelé. Egy kék égre, melyen madarak repülnek - és nem azért, mert megint megzavarta őket, bármelyik alakjában. Ám nagyon hamar rátört a képsorozat, melyben egy robosztus, magatehetetlen testtel bírkózik, mely fákat dönt ki, akármerre jár. Szemei kipattantak a víz pedig egyenesen bele az íriszeibe. Elzárta a csapot, egy ideig még figyelte, ahogy saját testéről párolog elfelé a víz, majd törölközőbe csavarva magát kimászott onnan. Szerette még mindig a hagyományos - mugli - módon megoldani a dolgokat, szóval megtörölközött, haját mégis varázslattal szárította meg. Odakint egyáltalán nem volt hideg, a lány mégis már most érezte a bőre alá kúszó fagyos levegőt, mely majd holnap fogja kínozni. Egy fekete csőnadrágot vett fel sovány alakjára, egy lapostalpú bokacsizmát, egy vörös pólót valamint a kedvenc hófehér bőrdzsekijét. nyakába akasztott egy kifejezetten nőies, világos színű sálat. Bestiájának megadta az időpontot, hogy mikorra várhatja vissza, a dög pedig egy hangos szusszantással jelezte, hogy felfogta. Magához vett némi pénzt is, bár ahova megy már szinte törzsvásárlónak számít.Útja közben a tőle telhető legnagyobb ívben kerülte az erdőt, de még így is szinte minden egyes szagot érzett, amely onnan jött. Főleg az ilyen átváltozás előtti napon rendkívül érzékenyen reagál a természetes aromákra, a mesterségeseket ilyenkor igyekszik elnyomni. Hamar leért a zsúfolt faluba, amely szikrázott a napsütéstől, a gyerekek kacajától és magától a tél után felpezsdülni készülő élet zajától. Hallotta, amint 3 utcányira egy kisfiú elesett a saját lábában és elkezdett zokogni, felfigyelt az egyik pár suttogására az étteremből - történetesen, hogy ma este mit fognak csinálni -, mikor pedig meglátta a cukorkaboltot, gyakorlatilag berontott oda ajtóstól. Zoé volt a pultnál, aki mihelyst meglátta a lányt, már kérdezte is : A szokásosat? Lilla odapillantott és elmosolyodva bólintott. Szeretett itt lenni, az itteni illatok a legjobbak ezen a helyen. Kiadták neki a csokis tekercset és elnézést kérve nekiálltak megcsinálni a forró csokoládéját.
Rajta kívül egyetlen személy tartózkodott a helységben, Lilla azonban még mindig kényelmetlenül érezte magát társaságban. Az meg még furábban hatott volna, ha arrébb ül le, szóval mégis odasétált a furcsa kinézetű lányhoz megkérdezve, hogy leülhet-e mellé. Élete egyik első barátkozási kísérlete, melyet - végülis - önszántából cselekedett. Már ettől büszke volt kicsit magára és valamennyire sikeredett elfelejtenie a holnapi nap keserű és kínzó gondolatait.
Schlett E. Lilla
INAKTÍV


Evilla Loveguard
RPG hsz: 104
Összes hsz: 227
Írta: 2014. március 29. 22:35 Ugrás a poszthoz

Gwen

Ahogy közeledik az a pillanat, úgy egyre jobban idegeskedik Lilla is. Nagyon jól tudja, hogy nem jelent sok jót, ha eddig nem jött meg a főzete. Vagyis ez lesz a harmadik alkalom , hogy anélkül kell meglennie az elkövetkező éjjelen. Ahogy az eddig elmúlt teliholdas estéken megbizonyosodott arról is, hogy nincs egyedül ezzel a kórral, van valaki más is az iskolában, aki a bőre alatt ugyanúgy egy állat, mint jómaga. Érezte már ugyanazt a szagot, méghozzá a Rellonosok asztalától, de mindig csak kábéra tudta beazonosítani az illetőt. Egyszer már majdcsak kiderül, hogy kivel vannak így megáldva, de az azért valamennyit segített a lányon, hogy nincs teljesen egyedül. No persze.. azért lányoknak nem szokás ilyen fenevaddá válniuk, de biztos lesz belőle egyszer valami előnye. Állandóan ezt mondogatja magának.
Közeledett az éjjel, a Hold pedig majdnem teljes pompájában csillogott a felhőtlen égen. Lilla pedig mindenhol szívesebben lett volna az ilyen estéken, mint a szobájában. Magára öltött egy szürke vastag bélelésű melegítő alsórészt, pizsama felsőjét, rá a melegítő másik részét, lábára egy edzőcipőt zokni nélkül és már ki is surrant az ajtón. Szobatársai észre se vették, nem nagy vizet zavar a szőke lány. Bestiája követte, hatalmas léptekkel pedig gadáját beérve eléállt és addig ott csücsült a lába előtt, amíg Evelin végül ölbe nem vette becipzározva macska bestiája felett a pulóverét. Lassan ki is értek a friss illatoktól csurigtelt rétre, amely mindkettejüknek egy kis felszabadulást jelentett. Fülest elengedte, az pedig, mint valami úri macska, boldogan és kimérten követte a lányt, aki egész az erdő széléig merészkedett. Ott aztán leült a hűvös fűbe, hátát is a zöldre döntve. Kezeit feje alá pakolva, egyik bokáját a másik lábának térdére támasztva élvezte a természet neszeit. Macskája dorombolását mellette, az éjszakai lények zajait. Baglyok huhogását, farkasok csetepatéjának hangját egy döglött állat felett, beazonosítatlan lények elsődleges életfenntartó lépéseit. Vadászás, lakóhely keresése, harcolás az életben maradásért. Vajon ő maga ölt már meg állatokat? Farkast, kentaurt, esetleg más lényt, amikor nem volt tudatánál, még annyira se, mint általában? Ilyesfajta kérdések gyötörték, miközben cicája nyakát vakargatta, aki kényelmesen elterült Lilla hasán a dögönyözés közben.
Utoljára módosította:Schlett E. Lilla, 2014. március 29. 22:36
Schlett E. Lilla
INAKTÍV


Evilla Loveguard
RPG hsz: 104
Összes hsz: 227
Írta: 2014. március 29. 23:45 Ugrás a poszthoz

- imádom a nevem Cheesy -
Gwen


Fel sem merült benne a gondolat, hogy valaki követi, de ki akarna ilyen időben az éjszaka kellős közepén nem a jó, meleg, puha, biztonságot nyújtó ágyikójában szunyókálni? Kit emészti még a gondolat, hogy képtelen aludni és nem akarja a következő naplementét követő éjjelt átélni? Csak akkor kezdett el felfigyelni a másik ember jelenlétére, mikor lefeküdt a fűbe élvezni a magányt. Még ilyenkor sem képesek az embert békében hagyni? Na de lényegtelen, majdcsak felszívódik a tag. Gondolta legalábbis a lány, ám a másik illető szaga csak nem akart oszladozni. Már épp mondott volna valamit, mikor megérezte azt az egy percet, mielőtt esni kezd az eső. Van egy pillanat, mikor a levegő illata egészen felfrissül, kitágul az élőlények orrlyuka, mindenki mélyebben veszi a lélegzetet. Ezt a percet még boldogan kiélvezte az Eridonos, majd macskája idegesen mászott le a hasáról és kezdett felborzolt szőrrel az áttetsző lányra morogni. Nem nyújthatott valami kellemes látványt, tekintve egyfelől, hogy bestia, szóval potenciálisan veszélyes és nem nagyon kedveli az idegeneket. Nem arról híresek. Ahogy ez a példány sem.
Lilla is végül felült finoman az ölébe húzva kiskedvencét.
- Minek követsz? Mi vagy te, a MI5 ügynöke?! - Dörrent rá rideg stílusban a másikra, akiről azt sem tudta, hogy Eridonos. Az illatából már megítélte, hogy fiatal és lány, aki biztosan nem Rellonos. Nem pillantott rá a világért sem, holott mostanra már elég jól kivette a köpenyes körvonalait a szemeivel. Magáról lehámozta a pulcsis réteget bebugyolálva azzal Fülest. Neki úgysem árthat egy kis eső meg hideg, a kutyák még szeretik is az ilyen időjárást, de a macskák egészen más tészta. Ez meg még annál jobban. Szóval egy szál pizsama felsőben ült hátát a fának vetve, félig-meddig várva a válaszra, de azt sem bánta volna, ha felszívódik a tag.
Utoljára módosította:Schlett E. Lilla, 2014. március 29. 23:46
Schlett E. Lilla
INAKTÍV


Evilla Loveguard
RPG hsz: 104
Összes hsz: 227
Írta: 2014. május 12. 15:40 Ugrás a poszthoz

Albeeertovics *-*

Lillus napok óta furcsán viselkedett. Volt egy hét, amikor hazalátogatott, és azóta a szomorkodó, vádaskodó meg vagdalkozó Eridonos megbékélt a világgal. Ebben hozzá kell tenni, hogy újabban kezdi elfogadni önmagát olyannak, amilyen. A Kornéllal való beszélgetések nagyon sokat lendítettek előre ezen az állapoton, tudták ütköztetni a nézőpontjaikat, vitázhattak és segítettek egymásnak, ha arról volt szó. A másik fiatal embert meg inkább nem említjük meg, holott minden alkalommal, mikor Lilla elhalad mellette, automatikusan mosolyra húzódik a szája, emiatt meg egyenesen lököttnek érzi magát.
Már jó pár napja volt a telihold, így most aztán valóban önfeledten bandukolt a vadőrlak felé. Eredetileg Fülest szerette volna kissé megsétáltatni, ám mihelyst kilépett az ajtón és megcsapta az erdő friss illata, a zöld, erőteljes fü, a és a nyiladozó vadvirágok illata az orrát, máris felszaladt ajkaira egy mosoly majd futásnak eredt. Maga sem tudta, hogy miért vagy merre, de ment befelé, egyre jobban a csalogató illatok erdejébe, hogy közelebbről érezze a lombok susogását, hogy a talaj illatát is magába szippantsa. Bestiája kecsesen elnyúlt alakkal haladt gazdája mellett és ha az ember fia nem tudná, hogy a térdig érő állat nem egy savannah kneazle, akkor simán hihette volna, hogy egy ocelottal vagy kisnövésü gepárddal tolja a szőke lány. A vadőrlakhoz érve megtámaszkodott jobb kezével az épület oldalán és nevetve igyekezte pótolni az oxigénhiányt, amit a jó 10-15 perces futás eredményezett. Ezzel szemben a macskája nem állt meg mellette, az haladt tovább, így Lilinek ismét szaladnia kellett, de csak egy fáig. Már a házikónál érezte, hogy van itt valaki, de sehogy sem tudta hova tenni az illatot, amit érzett. Nem volt benne semmi kirívó, semmi illatosított tusfürdő, arcszesz vagy dezodor, olyan.. természetesnek hatott. Mintha nem is ebből a századból való lenne..
Füles nagyon hamar felugrott a fára majd mikor az Eridonos is felpillantott, csak akkor jött rá, hogy valaki ott fenn csücsül. Az erős nap miatt az egyik kezét felemelte a homlokához, hogy ne süssön a szemébe a fény és figyelt. Próbálta beazonosítani az illatot, de ilyet még soha nem érzett. Persze minden embert más illatfelhő ölel körül, ám ez valahogy.. szokatlan volt.
- Nem fog megenni. Amúgy te mit csinálsz odafent? - hallatszott a szöszi dallamos hangja amit a fent bámészkodóhoz intézett. Füles biztos nem fogja bántani, habár meg kell hagyni, hogy egy ekkora termető állat az emberrel szemben - főleg egy fán - nem kelt túl pozitív benyomást.
Schlett E. Lilla
INAKTÍV


Evilla Loveguard
RPG hsz: 104
Összes hsz: 227
Írta: 2014. május 12. 16:34 Ugrás a poszthoz

Wöri  Smiley




- ..Ne is mondja, imádom a  gránátalmát. Bar a vaníliafagyis avokádó a kedvencem meg a Vörösmarty szelet.. -
Felelte a lány büszkén Kati néninek. Már vagy fél órája annak, hogy letelepedett egy városi piaccal szemközti fal tövébe és beszédbe elegyedett a gyümölcsöt áruló idős hölggyel. Pipaszár lábaira egy sötétszürke farmert rángatott fel és  kényelmes törökülésben hallgatta nagy odaadással az özvegyet. Volt ott minden azon a portrén, ami Lilla fantáziáját megmozgatta. Hisz bár illatok nem jöttek ki a festményből, mégis olyan valósághűen volt ábrázolva egy-egy fenségesen és ínycsiklandónak kinéző zöld alma, vagy épp néhány pár házi készítésű kolbász, hogy Lili maga odaképzelte az illatokat. A hölgy vele szemben a nagyanyja is lehetne és a hangzavarhoz képest, ami eluralkodni látszott újra meg újra a folyosón, egész érthetően tudtak beszélgetni. Jól eldiskuráltak legalább egy órát, és a konyhában munkálkodó manók után Lilla döntött: ezt a hölgyet fogja leggyakrabban felkeresni. Nem arról van szó, hogy nincsenek barátai, mert van elvétve pár kósza lélek, de valahogy sosem sikerült kijönnie az emberekkel. A manók társaságát egyenesen élvezte és szórakoztatónak találta, a szemben csacsogó Kati nénit meg imádta.
* Hát kedveském, avokádóm sajna nem nagyon van, de majd legközelebb szerzek azt is. És mesélj csak, az epret szereted? Olyan szép epreim termettek az idén...*
Válaszol a néni, aztán hirtelen a jobb oldali folyosó részről oltári nagy hangzavar támad. Lilla kicsit ügyetlenül, de feltápászkodik a földről, megigazítja a zöld lenge ingét szemben, akinek a fehér pólója úgy zöldell a.. valamitől, hogy nem lehet nem észrevenni - annak sem, akinek nem tökéletes a szeme. Fél percig Lili gondolkodik azon, hogy hogyan mentse meg a szegény lányt a kínos helyzettől, mert ahogy kinéz a dolog, úgy holnapra ilyenkorra az egész kastély azt fogja harsogni, hogy telibe hánytak valakit.
- Kinga! Hát csak sikerült nyélbe ütnöd a csatát? Remélem jól megkapta a csaj a magáét, amiért Danival kikezdett. Azért az ember nem mindennap borít a másikra egy tányér spenótot. Ügyes vagy! -
Rögtönzött Lili, majd hozzá teljesen idegen módon odarohant a lányhoz és... MEGÖLELTE. Majd a manókkal kimossák az ő felsőjét is, amire ragadt egy kis zöld trutyi, eztán megragadva az ismeretlen lány jobb karját és elindult vele a folyosón végig. Igencsak hosszú ez a partszakasz és vagy 20 percig kéne úgy tenniük, mintha ismernék egymást közelről. Egy másodperc erejéig átfut az Eridonoson a kérdés, hogy miért is mentette meg a másikat egy ilyen gáz szituácóból...Talán ez is a változás része.
Utoljára módosította:Keith Coltrane, 2014. június 1. 16:34
Schlett E. Lilla
INAKTÍV


Evilla Loveguard
RPG hsz: 104
Összes hsz: 227
Írta: 2014. május 13. 12:29 Ugrás a poszthoz

Ilonka (:

Kellemesen elbeszélgetett a portréval, aki pedig teljes oda meg vissza volt a lány zöld, pöttyös felsőrészétől. Lilla mindig is jobban kedvelte az olyan értelmes lények társaságát, akik kicsit mások, mint a többiek. A konyha manóit egyenesen imádta, itt ezzel a portréval is viszonylag hamar kötött barátságot egészen addig, amíg fülei arra nem figyeltek fel, miszerint a folyosó távolabbra eső végén néhány portré hangos kacagásban tör ki. Elbúcsúzott a kofától sok sikert kívánva neki a napja további részéhez, majd a kíváncsisága győzött: megindult abba az irányba. Már a kanyarban hallotta, hogy mikről pusmognak azok a rendkívül szívélyes és kedves portrék, így mire megpillantotta a Pink Floyd-os és zöld trutyiban úszó lányt, addigra többé-kevésbé megvolt a terve. Kapkodta hosszú és nyurga lábait majd kisebb huzatot hagyva maga után megölelte a Kingának elnevezett lányt. Idősebbnek festett, mint ő maga, de a helyzetet sajnos nem értette a másik. Mondhatni halvány lila szellentése sem volt arról, hogy Lili mégis mit müvel. Mert bár nagyon igyekezte megmenteni a lányt a felesleges kellemetlenségektől, tisztán látta, hogy vagy lassú felfogással rendelkezik szegényke, vagy rémes éjszakája lehetett, esetleg értelmi fogyatékos. De a nyekergése határozottan tetszett a lánynak, egészen olyan beütése volt, mint Fülesének. El is mosolyodott a szöszi mihelyst elengedte a társa nyakát, majd megindult a karral a markában, tekintve, hogy a másik oldalról jött az ismeretlen Kinga, arra biztos nem akar már menni. Szóval akkor át kéne evickélniük a másik végére a folyosónak. NEm is rántott rajta nagyot Lili, de biztos hirtelen jött a másiknak, mert nem sokon múlt, hogy hasra esik.
- Borsó, még jobb! Jajj, hagyd, teljesen mindegy, még megy is a borsó ehhez a színhez. - legyinti le a dinkát és el nem engedi a karját. Már ő is kezdi kellemetlenül érezni magát, életében soha nem csinált ilyet. Megmenteni valaki mást a kínos helyzettől. Meg is rázta kicsit a fejét, mintegy magát is győzködve arról, hogy ez csak egy kivételes alkalom, máskor amúgy sem fog előfordulni. Nem vall rá.
- Hm? - pillantott fel a mellette lefelé hajtott fejjel lépkedő lányra. Annyira lefoglalták a gondolatai a saját személyiség-változása kapcsán, hogy csak fél füllel hallotta a mondottakat. Amint visszakérdezett, eszébe jutott, hogy mit mondott a lány pontosan. - Kakaót. Imádom. De a konyha a másik irányba van. - mosolygott újfent, és ennyi hibát el tudott fogadni Kinga felől, hogy nem tudja, merre van eme rendívül fontos helység. A kedvenc manóival.
Felvont szemöldökkel pillantott a nála idősebb, ám pöpet alacsonyabb barnás-vöröses haj tulajdonosára, majd megváltoztatva az irányukat célba vette a konyhát. Valóban nem lehet a helyzet magaslatán a leányzó, ha ennyire passzolja az egészet.
- Imádom Pink Floyd-ot. De amint látom te is. - kezdett bele egy viszonylag független témába, amíg ki nem érnek a folyosóról a biztonságot nyújtó lépcsőkhöz.
Schlett E. Lilla
INAKTÍV


Evilla Loveguard
RPG hsz: 104
Összes hsz: 227
Írta: 2014. május 15. 17:11 Ugrás a poszthoz

Ilonka (:



Nem gondolta volna,  hogy ez a mai napja ilyen kellemesen fog telni annak ellenére, hogy nem is járt a Paradisban. Sőt, lassan már egy hete be se dugta oda az orrát, pedig az a hely számára a mennyek birodalma, a tökéletes megnyugvás, egy falatka boldogság. Az illatok, amit ott keringnek egyáltalán nem tolakodók, igazán jó összhatást keltenek - és valóban a süteményeknek köszönhetően. Az már csak ráadás, hogy a két eladó is jófej, Lilla ugye nem miattuk jár le oda szinte kétnapi rendszerességgel, hanem a pillecukrok és az eredeti, étcsokoldásés finomságokért. Ha megvonná ezeket magától, akkor minden bizonnyal ő is ugyanolyan csontkollekció lenne, mint a helybéli lányok nagyobbik része, de ilyen tervei nem voltak. Annak a lánynak lehet mondani, aki nagyon meg van elégedve azzal, hogy van combja, van rajta egy husi és nem csak maga a bőrfelszín és a csont alatta. No meg aztán persze a nyalánkságnak sem tud ellent mondani, főleg azóta. Az első dolga természetesen az volt, hogy vegetáriánus lesz, és az még csak hagyán, rögtön vegánra váltott. Semmi olyat, ami húsból illetve állati eredettel rendelkezik. Holott a csokiban is van tej, ahogy a forró kakaóban is, ám az ilyenek felett szemet huny. No a másik meg ugye a zöldségek, gyümölcsök - főleg az egzotikusok. Maracuja, füge, gránátalma..
Amint megindult a hirtelen magához csapott társával a konyha felé, azon nyomban összefutott a nyál a szájában a kakaó gondolatára, amelyet a manók annyira tökéletesre készítenek el. Még a végén hálásnak kéne lennie, amiért belecsapódott a borsos lányba, de az kicsit még arrébb lenne. Nem hagyta magát lebeszélni a konyháról, pedig a hirtelenében Kinga nevezetü társának nem akaródzik nagyon ennek a helynek az ismételt meglátogatása. Hogy Lilla oldja a feszültséget, a póló mintájáról érdeklődött, bár nem hitte volna, hogy ezzel valóban ennyire áthidal egy bizonyos távolságot kettejük között. Az meg csak a hab a tortán, hogy íme az első ember (nem Éva), aki rajta kívül oda meg vissza van ezért a stílusért. Megint elmosolyodott, és most már ő is ezerszer melegebben dédelgette tovább a másik leányzó karját.
- Hogyne ismerném, imádom! Nekem mondjuk a The wall a kedvencem, de az Animals és a The Dark side of the Moon is élmezőnyben van. Kedvenc dal.. Talán a Goodbye blue sky . Esetleg a Young lust. Deee bevallom, az another brick in the wall számukért is nagyon odavagyok, szoktam néha énekelni tusolás közben. - itt kicsit meghökkenve pillantott Kingájára, elég bizarr információt adott ki magából, nem állt szándékában. Vállat vonva folytatta. - Melyiküket bírod? Én special a billentyűsüket, Richardot. Meeg láttam A fal mozis változatát is.. Tudod mi az a mozi? - nem volt benne biztos, hogy tisztában van vele a másik fele is, mit is értünk mozi vagy film alatt, és eddigre már elhagyták a folyosót, lassan bekanyarodtak a konyhához vezető térségbe, végezetül pedig megkönnyebbülve - Lillus legalábbis - nyitottak be. Szorgos manók minden felé, némelyikük megpillantva a vérfarkast, már szaladtak is hozzá, a szöszi pedig nem restellve leguggolt hozzájuk, a kedvenc kis manóját, Fürgét meg is ölelte. Egymás szavaiba vágva akarták előadni, hogy a mellette álló Médea levest akart csinálni, csak sokat tett ebből, abból keveset és a végén még a felsőjét is összekente. Egyáltalán nem negatívan mondták, sőt mi több, úgy hangzott, mintha az ő hibáuk lett volna ez a baleset. Páran körbevették a Pink Floydban nyomuló lánykát is majd arra próbálták ösztökélni, hogy vesse le azt a fehér textilt magáról, seperc alatt kimossák.
- Akkor egy forró fehér csokoládé és egy... - itt ismét Kingára emelte tengerkék szemeit, és mióta beléptek a helységbe, azóta Lilluson levakarhatatlan mosoly jelent meg.
Schlett E. Lilla
INAKTÍV


Evilla Loveguard
RPG hsz: 104
Összes hsz: 227
Írta: 2014. május 29. 22:42 Ugrás a poszthoz

Merseee *-*

Már maga sem tudta, hogy pontosan milyen cél vezérelte, mikor elhagyta a körletét, de nyilván valami rendkívül égetően sürgős - tekintve, hogy most először nem a konyha felé libegve suhant el árnyként a folyosókon, hanem kifelé kapkodta a lábacskáit a szabadba. Már a hócipellője meg az üvegcipőcskéje is tele volt azzal a szeméttel, ami ott bent szorongatta az ideje 90%-ában. Halálos nyugodtságban császkált a folyosókon egy macis pizsamában meg a mamuszában, nem zavartatta magát - megszokta, hogy folyton megbámulják, holott szeretett volna minél jobban elvegyülni. Egy nagy, átlátszó zacskót szorongatva markolt bele néha, hogy előhalásszon magának egy-egy kígyó alakú gumicukrot, hogy fogai közé véve szétrágcsálja. Néhol meghallott beszédfoszlányokat, leginkább párocskák diskuráltak egymással, az ilyeneket pedig el akarta kerülni, a végeredmény pedig nyilvánvaló volt: a röpke 15 perces útból lett egy bő fél órás, mire leért a rétre. Kitárja az ajtót és mi az első illat, ami orrán keresztül az agyába jut és felismeri? Nem kedveseim, nem a jellegzetes erdő szaga fenyővel és földdel társulva, neem, hanem levendula! Hinni se akart a nózijának, elvégre a legjobb tudása szerint tegnap itt még nem voltak levendula-mezők. Szőke hajába belekap a lassú és lágy alkonyi szellő majd összeszedve magát megindul a fény- és egyben az illatforrás irányába abban a rendkívül helyes kis pizsamában. Jó, hogy a plüss macija nincs vele, de meg amúgy is most egész jól van ahhoz képest, hogy a következő hétvégén holdtölte lesz megint, ha minden igaz. Halad, szedi a patáit a kislány majd ahogy közelebb ér a levendula illatba érez valami mást is. A viasz jellegzetes szaga is ott terjeng és hirtelen beüt nála is a dolog, hogy ki az illető, aki ezen nemes dolgok szerzője. Szokatlan mosoly terül el a pofiján majd most már szaladásra fogja a dolgot és hirtelen baiiing, buummmm, rávetődik Mersére a gyertyákra figyelve és nem elsodorva, ahogy bár nem tudhatta, a teát lehet, hogy felborította. A földön kötnek ki mindketten ugyebár miután Lilla egy Merseeee csatakiáltást hallatva ráugrott óvatosan a másikra (hogy lehet óvatosan ugrani? de megtette). Végezetül világoskék ruhácskáján zöld színben pompázó foltok is megjelennek, habár ezt már majd csak később veheti észre, mivel most annyira el van foglalva Merse ölelésével. Az életben soha nem csinált ilyet, mindig visszafogottan és kimérten viselkedett, portrékkal meg manókkal cseverészett és ha kiszúrnák a szemét, akkor sem tudná megmondani, hogy miért ragaszkodik ilyen idétlenül a raszta tincses sráchoz. Kicsit a bátyjára emlékezteti, talán emiatt.
- Varrunk, varrunk, hm? - Nevetek rá a földön fekve, majd a még ki nem borult zacskó maradék tartalmát felajánlja a másiknak is.
Schlett E. Lilla
INAKTÍV


Evilla Loveguard
RPG hsz: 104
Összes hsz: 227
Írta: 2014. május 29. 23:58 Ugrás a poszthoz

Merseeeeeee

Nyilván nem volt felkészülve egyikük sem erre az ominózus kezdésre, de szemmel láthatóan nem neheztelt Merse a kis kitörésére. Tényleg, bár azt hiszik róla az emberek, hogy nyílt, kedves meg őszinte, valójában nem ez a típus. Jobban kedveli még mindig a konyhai manók társaságát és a portrés kofákkal való pletyizést annál, hogy másik létező vagy épp nemlétező magánéletébe dugja az orrát. Meg akkor ott van még azon pár embert alkotó kör, akikkel szívesen beszédbe elegyedik, mint azzal a másik farkassal, a szemétláda franciával vagy az épp itt megjelenő Mersével. A tarolást követve lovagiasan Merse felsegíti a kislányt majd most már ülő helyzetben folytatják a beszédet - vagy inkább kezdenek bele. Lili sose hitte volna, hogy lesz egyszer egy olyan barátja, akit tényleg érdekli a hogyléte és nem pusztán udvariassági formát követve teszi fel a bájkérdéseket. Valahogy Mersénél mindig volt egy olyan furcsa benyomása, miszerint komolyan kérdez nem pedig csak azért, hogy elindítsák valahol a locsifecsit. Az ölelése is ezt sugallta - vagy csak az Eridonos titulálta így, mindenestre neki sem esett nehezére beszélgetni a fiúval, holott nem nagyon kedveli a hús-vér emberek társaságát.
- Szivatsz? Még jó, hogy kérek! Mindig olyan eszement lötyijeid vannak, amiket árusítani kéne valami Merse_cuccai üzletben. - nevetve fogadta el a kitöltött teát, miután az eredetileg ülőkének kapott pulóvert magára húzza. Kicsit esetlenül állt rajta, fel is kellett egy hangyányit tűrni az ujját, de meg nem szabadult volna tőle, a világ minden kincséért sem. Bezony Merse, ennek a pulóvernek már bottal ütheted a nyomát a továbbiakban! A termosz kupakját elfogadva felkészületlenül kortyolt bele az italba és hirtelenjében azt se tudta, hogy köhögjön vagy nyeljen. Végül ez utóbbi történt meg először és csak aztán a második de úgy, hogy kék szemecskéi be is könnyeztek. Nevetve hagyta, hogy túlélje az első találkozást a Merse-legújabb-itókájaval, majd folytatva a megkezdett mozdulatot, végül megitta az egészet. Sőt! Még ízlett is neki!
- Ááááh, tudod, hogy csak a varrókészletedre hajtok. Na és te? - vigyorog még mindig és igényt tart még egy körre abból a füstös teából. Nem tudja beazonosítani, hogy mitől érzi magát hirtelenjében olyan elevennek és problémamentesnek, de biztos ami biztos: kér még abból a teából miközben ő is leharapja a fejét a kígyónak. Ám még mindezen dolog sem tudta elkergetni azt a negatív kisugárzását, amit a srác is megérzett. Hiába, nem tud vele mit tenni. Az egyik gyertya mintha csak életre kelt volna - megmozdult és a szöszi feje felé lebegve kissé amolyan baltás-gyilkos beütést is adhatott neki.
- Valami nem stimmel velem deeee... kétlem, hogy tudni akarnád. - még a kezeit is tördelte volna, ha nem lett volna tele gumicukorral és talán a következő adag teával. Ha lehetett, akkor még jobban csak belebújt a pizsamája feletti bő, ám annál kényelmesebb pulóverbe, amely csak úgy ontotta magából a biztonság érzetének illúzióját és Mersére emelte kéken csillogó íriszeit. Bízik a fiúban, nem arról van szó, tényleg nem, csak.. fogalma sincs, hogyan mondjon el egy ilyet olyasvalakinek, akivel még beszélgetni akar a továbbiakban is. Mert bár lehetne rosszabb is, egy ilyen mivoltot nem egyszerű megemészteni.
Schlett E. Lilla
INAKTÍV


Evilla Loveguard
RPG hsz: 104
Összes hsz: 227
Írta: 2014. június 8. 09:33 Ugrás a poszthoz

Bence

Éééés iszkiri! Szegény kislány már maga sem tudja hányadjára akarta ellógni a Bájitaltant, valahogy nem az ő stílusa meg kedvenc tantárgya. Magyarán szólva ki nem állhatja, erre most baklövésére Felagund persze berakott egy plusz órát olyan időpontra, amikor nem lenne órájuk. Lillának meg lövése sem volt efelől, és mivel a tankönyve már ott poshad hetek óta a szekrényben, úgy gondolta, ez az a nap, amikor el kell azt onnan vinnie. Nagy bátran lenyomta a kilincset egy térdig érő, igencsak élénk színekben pompázó egyberészes ruhában, és mit talált ott? Természetesen a tanárának a sziguró tekintetét, egy falka harmadéves kíváncsi pillantását és érzékelte, hogy Fela utána fog indulni. Amilyen gyorsan csak tudott, úgy fordult meg a tengelye körül és pucolááás! Szandálját az egyik kanyarban ledobta magáról, így azok egy pad alá suhanva hagyták a szöszit a tanára elől menekülni - most már mezítláb. Elég szép előnyre tett szert, hisz az ő 17 éves, edzett teste egy idősödő tanáréhoz képest nem semmi, de az öreg csak ott loholt mögötte. Az egyik folyosó kanyarában nem figyelt, épp a háta mögé lesett, hogy milyen messze van a csóka, és BUMM!!!! Úgy letarolt egy hozzá hasonló hajszínü fiút, hogy mindketten a hüvös padlón kötöttek ki. Most jól nevelt kislányként minden bizonnyal elpirulna, de nem volt rá ideje. Térde kisé felhorzsolódott, de oda se nek, máris rángatta fel a jóval magasabb fiút a karjánál fogva halkan rimánkodva is neki, hogy csipkedje magát. Amint mindketten álló helyzetbe kerültek, úgy hozzá méltatlan módon ragadta meg a másik mancsát és iszkolt tovább remélhetőleg úgy, hogy elég csak kapaszkodnia a másik medve tenyerébe és még nem kell szó szerint maga mögött rángatnia.
- Fela üldöz szóval kérlek.. - suttogta hátra, miközben érezte, hogy talpa néha-néha valami ragacsos dologba lép vagy épen majdnem megcsúszik, ilyenkor egyensúlyának megtartása érdekében még jobban belekapaszkodott abba a kézbe, amit birtokolt de nem lassított, nem állt meg. Remélve, hogy a fiúnak sem áll szándékában semmi ilyesmi.
Schlett E. Lilla
INAKTÍV


Evilla Loveguard
RPG hsz: 104
Összes hsz: 227
Írta: 2014. június 11. 10:18 Ugrás a poszthoz

Merseeeeeee


Hát Lili sem mostanában örült ennyire egy ismerősnek, mint Mersének. Kissé van egy olyan beütése, mint a bátyjának, talán emiatt is ragaszkodik egy pirinyónyit a sráchoz. És még a Marsról származó teái is valahol nagyon kellemesek, habár mint ahogy ő is említette, van pár olyan, amit legszívesebben nyomdafestéket nem tűrő szavakkal illetett volna.. igen, az a törökmézes valóban az egyike volt az ilyen ízeknek. De ez a füstös valami király - még akkor is, ha eleinte kis híján a torkára forrt a dolog, mostanra nagyon kellemes összhangban volt a begyével és a szájával a tea.
- Nem is értem, hogy tudott anyád olyat küldeni. Még mindig határozottan állítom, hogy azzal meg akart mérgezni, de..te tudod.. - a végére elmosolyodott és a furcsa gátlástalan énje bontakozott ki, maga se tudja,hogy mitől. Talán tényleg pszichológushoz kéne járnia vagy valami agykurkászhoz, de legalább néha leülni egy fával szembe és annak elmesélni a gondokat-bajokat. Sajnos nem olyan a szöszi, mint a legtöbb lány ebben az iskolában; ő furcsa mód nem tud nagyon jól barátkozni, szereti a manók társaságát és utál beszélni a problémáiról.
- Jobban belegondolva igazad van, teljesen logikus az, ha az ember FIA (!!) a rétre jár le hajnalban csak hogy varrogasson. Te hallod, én kérek elnézést. - villantotta meg újfent a fogait a fiúra még jobban összehúzva magán a pulóvert, amely olyan kényelmesen fedte be Lili sovány kis testét és boldogan kortyolt bele a következő adag teába. Aztán pillanatok alatt leverte a víz azzal, hogy olyan témához értek, ami számára eléggé.. nehéz. Soha az életben nem mondta el senkinek, hogy mi is valójában - ezzel szemben az a másik farkas az iskolában, Kornél, ő mindenkinek hangoztatja, hogy ő teliholdkor az erdőt bújja. Lillus hagyta, hogy a Navinés kihámozza ujjacskái közül a termosz kupakját megízlelve egy pár pillanattal később a saját teáját, míg Lilla a feje felett libegő gyertyát fixírozta és számolgatott magában. Ha most elmondja, akkor 99 százalék az esélye annak, hogy egy nagyon jó barátot fog elveszíteni és talán örökké bánni fogja. Ha meg nem mondja el, akkor ez elkezdi majd építeni kettejük közt a falat, mert bár barátok szoktak titkolózni egymás előtt, de ez nem tesz jót a kapcsolatnak. Hát nagy levegőt vett a kislány, belekortyolt a már hozzá visszakerült füstös teába, hangyányit megszédült és egy nagyobb sóhaj után belekezdett.
- Tudom, hogy tudsz titkot tartani szóval nem kérdezem meg.. De lenne egy kérdésem. Ha muszáj lenne választanod, hogy vámpír vagy vérfarkas legyél, te melyik mellett döntenél? És.. miért? - Hangja itt-ott megremegett éz nagyon kíváncsian fürkészte Mersét, míg kicsit közelebb mászott a rasztás sráchoz. Most már gondolhatja, hogy az egyik lény a pulóverében csücsülő Lilla, de ő vajon melyiket preferálná, ha muszáj lenne? Vérszívó lenne aki nem élhet a napon és meg kellene élnie minden szerette halálát mert arra van kárhozatva? Vagy vérfarkas, mint Lillus és attól félnie, hogy melyik nap fog valóban megtámadni egy embert és szétszaggatni?
Schlett E. Lilla
INAKTÍV


Evilla Loveguard
RPG hsz: 104
Összes hsz: 227
Írta: 2014. június 13. 20:31 Ugrás a poszthoz

Merseeeee^^


Szegény lány hiába tépte a száját, hogy Merse édesanyja minden bizonnyal az életére akart törni, a fiú csak mosolygott, mint aki épp most lesett meg egy teniszezős lányt öltözködés közben.
- Oh, hát persze, hogy is felejthettem el! Mert nincs is ennél férfiasabb dolog - itt esetlenül próbál bicepszet erőltetni magának úgy, mint egy majom - , sőt! Nem is értem, hogy tudtam eddig nem észrevenni a tolongó fiúkat itt a réten, akik csak varrni jönnek ide arról nem is beszélve már, hogy olyan teák társaságában, amik.. mint valami eldugott kínai üzlet utolsó polcairól származnak. - elmosolyodott a lány és amolyan haverian beleboxolt Merse karjába, mielőtt az ismét felvette volna félkész munkáját. Hihetetlen, itt egy szőke lány (XD), aki az iskolában még egyetlen alkalommal sem varrt és itt ül vele szembe az egyik fiú barátja, aki meg hobbi szinten űzi ezt a foglalatosságot. A lányban kissé ott kavarogtak a negatív gondolatok is, holott a legfelszabadultabb Merse mellett szokott lenni. Ilyenkor úgy érzi, mintha a nem lenne gondja a világgal, mintha minden rendben lenne. Nyilván már motoszkál egy ideje a Navinésben a kérdés, hogy miért ilyen furcsa Lilla, de hát csak most bukott ki végül burkoltan az érdeklődés eziránt. A szöszke nem is tudta eleinte, hogy mit feleljen, így egy újabb kérdés jegyében kezdte rávezetni a fiút a helyes útra. Már arra is fel volt készülve, hogy most nagyon hirtelen hanyatt-homlok kell elszaladnia az éjszakába, mert bár képtelenségnek hangzik, de semmiképpen sem akarta halálra rémíteni a társát - holott talán eme gondolata már lényegtelenné vált. Hisz kiben ne szaladna végig az adrenalin annak hallatára, hogy az emberünk egy bestia? Lillus a termosz pohárkájába kapaszkodva fürkészte a fiú gondolkodó tekintetét és arcát, ösztönei pedig azt sugallták, hogy ugyan tart tőle a másik, de nem fél. Mármint nem határozottan fél. Pontosan nem tudta megállapítani a gondolatokat, de mivoltából adódóan az érzéseket rendkívüli pontossággal átélte. Nyelt egy hatalmasat az Eridonos és saját magát is csitítani próbálta, holott egyre jobban átjött partnerének félelme. A válasz kezdetekor kissé összerezzent, nem várta, hogy mond majd bármit is a srác, de.. a várthoz képest sokkal jobb lett a felelet. Fülét láthatatlanul mozdította meg, így hallva azt is, hogy a másik keze nagyon nagyon kicsit, szine alig, de akkor is megremeg. Nem lesz ez így jó, nagyon nem. És a Hold.. Lilla ijedtében hirtelen fel akart állni, aminek a következménye: saját lábában botlott meg majd esett hátra a földre. Remélte, hogy a fiú nem akar majd a segítségére sietni, de ha mégis, akkor hárítóan felemelte jobb kezét, amiből az esés közben elejtette a füstös teát. Fenébe! A tőle telhető leggyorsabban két lábra tornázta magát, a zsigereiben pedig már érezte, hogy balhé lesz. Az itala tegnap sem jött meg, ma pedig nem járt fenn a bagolytoronyban, de minden bizonnyal ha megkapta volna, akkor valaki már intézkedett volna ez ügyben.
- É.nn... nnaggy..on..ssss..aj...nál..nálom... - ezen szavakat még mindenképp el akarta motyogni, vagyis inkább dadogni Mersének, mert már érezte, hogy csontjai kezdenek megnyúlni, már kezdődött a borzadáj. Csapot-papot hátrahagyva port keverő gyorsasággal az erdő sűrűje felé kezdett rohanni, út közben utolsó lélekjelenlétével gyorsan lekapkodta magáról a ruhákat - a pulóverre külön vigyázva, hogy hova teszi le, mert később még igényt tartott rá. Patakokban folytak le a könnyei az arcán egészen addig, amíg a fák tömkelege között teljesen el nem veszítette az önuralmát. Hogy miért is indultak meg a könnycseppjei? Most kivételesen nem pusztán a fizikai fájdalom miatt üvöltött fel és törtek elő sós cseppek a szeméből, nem. Most azt a barátságát siratta, amit az imént rontott el teljes mértékben. Hisz egy ilyen eset után mégis ki merne a lány közelébe menni? Pedig már kezdett egészen közel kerülni a fiúhoz és lassan már nem csak mint valami kíváncsi idegenre tekintett rá. A teljes átváltozás előtt azonban arra nem jutott ideje, hogy mérlegelje: mi is fog történni mindezek után.
Schlett E. Lilla
INAKTÍV


Evilla Loveguard
RPG hsz: 104
Összes hsz: 227
Írta: 2014. július 8. 19:19 Ugrás a poszthoz

Lengyel Bencus (:

Nem realizálta szegény túl gyorsan, hogy őt most valóban egy egész komoly érzelmi szál fűzi az egyik évfolyamtársához, de már maga a felvetés is enyhén volt ironikus, az meg, hogy egyenesen röhejes.. Azt már meg sem érdemes említeni. És egyszerűen képtelen mit kezdeni ezzel az egésszel, emiatt folyamatos migrén gyötri hetek óta, amire pár napja összelopta magát fejfájás csillapítóval. Gondolkozott azon is, hogy meglátogatja Eris üzletét, ott minden bizonnyal találna erre valami hatásos gyógymódot - még ha nem is okvetlen legálisat - de legalább a feje nem akarna széthasadni minden áldott nap. A bogyói is már most kezdenek kifogyni, így a ma esti 2 pirula helyett egyet kapott be egy pohár vízzel megküldve és úgy döntött, hogy megpróbál valami olyan elfoglaltságot találni, ami talán még érdekes is lehet. Mint mikor a gagyi filmekben megjelenik a gondolkozó ember feje felett a világító villanykörte, Lillus is gyakorlatilag ilyen állapotban igyekezett fel a körletébe. Minden egyes szembejövő fiú előtt kislányosan lesütötte a szemét, miután felmérte, hogy nem, egyikük sem Ő. Szomorkásan vállat vont és haladt tovább a szobájába, ahol egy szürke farmernadrágot kapott a vékony kis lábaira és egy pöttyös, zöld blúzt. A tükörbe pillantva újfent elszörnyedve konstatálta, hogy még mindig olyan sovány, mint egy piszkafa, ajkait összepréselve elhúzta őket, majd haját sebtében befonva intett a bestiájának, hogy akkor irány a Keleti szárny folyosójára. Füles büszkén ballagott gazdája mellett, farka hátul úgy járt, mint a seprű, hasa ide-oda kilengett, füleit pedig minden egyes hangforrás irányába hegyezte, mígnem odaértek a banya folyosójára. A tablettája miatt már kezdett kissé kába lenni és felszabadult, gátlástalannak érezte magát, előtte aztán most nincsenek akadályok, sőt! Hozzá szokatlan módon nyilvánosan felnevetett az üres térrészen, aztán mint valami eszelős, az egyik őrt álló páncélt egy suhintással szétszerelte, majd a darabokat magára erősítve belebújt az őr álruhájába, kezébe véve annak a fegyverét - valami hosszú dárda szerű izé -, lecsapta magán a sisakot és beállva a többi páncél vonalába rezzenetlenül várta az illetőt, míg  a bestiája 2 őrrel arrébb csücsült le. Lillának nem fog nehézséget okozni mások lépteinek meghallása mérföldekre is, így a siker gyakorlatilag teljesen biztos. Azt mondjuk nagyon remélte, hogy nem Ő fog majd felbukkanni, már magára a gondolatra is megdobbant a kis szíve míg korholta magát egy hangyányit, amiért már megint Rá gondolt.
Schlett E. Lilla
INAKTÍV


Evilla Loveguard
RPG hsz: 104
Összes hsz: 227
Írta: 2014. július 21. 20:09 Ugrás a poszthoz

Merseeeee (:
2014. 07. 19., 20:28


e.

Te jó ég. Na akkor összegezzük ezt ah etet: megírtam életem első bagolypostáját, és nem is akárkinek! Hanem Neki, és ami döbbenetes volt, hogy kaptam rá választ. Emellett egy barlangász csoport tagja lettem, 2 napra eltűntem a víz alatt és már a megfagyás környékezett, mire megtaláltak. De nem az én hibám volt, szeretek nézelődni és elmélázni az eseményeken, helyzeteken, egy-egy gyönyörű borsó alakú apró kis cseppköveken, hát most mit csináljak. No persze mégiscsak inkább Rajta gondolkodtam el és magán a tényen, hogy visszaküldte Nyuszit hozzám. És most tessék, már órák óta zötykölődök a vonaton egy fiatal nő és a kislánya társaságában, aki már fél órája hisztizik, de én mint aki meg se hallotta. Bámulok ki az ablakon és egyre csak azon merengek, hogy most hogyan tovább. Mi lesz. Hogyan lesz. Egy hosszú fehér, lenge ruhába bújtam bele és egy retro farmerdzsekibe, ám ezt leginkább ölembe fektetve morzsolgattam az utam legnagyobb részében. A hölgy többször is megpróbált velem szóba elegyedni, de mivel nem nagyon tudtam, hogyan kell a szavakat kezelni - egyáltalán hogyan kell "barátkozni", így hamar feladta szegény. No meg nem a legjobb időpontot tűzte ki arra, hogy ép és józan eszemben megfogjon, ahhoz túlságosan is el voltam kábulva. A percek csigalassúsággal vánszorogtam és hiába néztem rá percenként az órámra, az még mindig csak 32-re mozdult a 31-ről. Mélyet sóhajtottam próbálgatva az alternatívákat arra, hogy mi lesz a találkozásunkkor. A legtöbb szép volt, ölelés, csók, kézen fogás vagy valami hasonló.
Aztán csak odaért a vonat. Szívem majd' kiugrott a helyéről, nem bírtam magammal és már kapkodva álltam fel, hogy leügyetlenkedjem a bőröndömet. Természetesen a lábamra ejtettem amit egy elfojtott sikoltással konstatáltam, majd összepréselt ajkakkal estem ki az ajtón ezzel a sötétkék ördöggel a kezemben. Füles is mellettem baktatott kifelé nagyokat lélegezve. Nem is csoda, szegényem minden bizonnyal felgyullad ebben a hatalmas bundában. A kalauz megfütyültette a vonatot, az ajtók kinyílódtak és az emberáradat nekiindult a semminek. Nem kapkodtam, eléggé tartottam ettől a találkozástól ahhoz, hogy csak úgy kirontsak de nemsokára rám került a sor. Nagyot szippantottam be az áporodott levegőből, amit orrom nem nagyon díjazott és leugrottam a peronra a bőrönddel és Fülessel. A Nap eddigre már nyugovóra tért, az utolsó sugarai is épp most hagyták el a térséget csak azért, hogy másutt tovább ragyoghassanak. Mondjuk Afrikában. Vagy Ázsiában. Sosem voltam jó földrajzból.
Tte jó ég. Ott áll! Egy másodpercre megdermedtem, a nagy és erős Lilinek buta könnyek szöktek a szemébe majd eleresztve mindent a kezéből eleinte kocogva majd már futva, sőt, rohanva közeledett Merséhez. El sem hiszem, hogy én ilyet csinálok, de annyira hiányzott! Mint mikor valakinek a lelkét ketté törik és most leli meg az elveszett, titkos darabkát. Újra meg újra ez az érzés kerít hatalmába, mikor Őt pillantom meg. Farkasi mivoltom végett pontosan számoltam ki a távolságot és a gyorsaságot, ugrottam - rugaszkodtam és pillanatokon belül karjaim átszorították Merse nyakát, lábaim felhúzva az oldalához értek és egy jó ideig csak csüngve öleltem magamhoz. Belélegeztem azt az illatot, ami bármikor képes feledtetni velem minden gondot és bút, még az se érdekelt, ha a cigaretta is a kezében volt. Jut is eszembe, már megfordult a csökött agyamban, hogy egyszer jó móka lenne Vele együtt kipróbálni a híres "vicces cigijét", de majd.. majd. Most még csak ott tartok, hogy nem engedem el. Nem akarom. Soha többé. De.. mindig ott van ez a két buta szócska. De. Csak. .. Nem vagyok neki való. Sokkal jobbat érdemel nálam és Ő sem kíván magának egy olyan életet, ahol folyton azon kellene aggódnia, hogy mikor ugrik neki a .. szóval hogy mikor ugrok neki én. Még ha tudja is, pontosan tudhatja, hogy Ő az, akit az életben soha nem tudnék bántani.. Féltem Őt magamtól. Ez az igazság. Erre csak még jobban próbáltam szorítani magamhoz,aztán idővel lábaim szorítása gyengült és a földre kívánkoztak. Így a talajon vagy egy fél..de talán egy egész fejjel alacsonyabb vagyok nála. Elmosolyodtam, szemeim melletti ráncok előbukkantak míg íriszem résnyire szűkült a mosoly következtében. Milyen gyönyörű így a felkelő félhold sugarában, Istenem..
Utoljára módosította:Schlett E. Lilla, 2014. július 21. 20:10
Schlett E. Lilla
INAKTÍV


Evilla Loveguard
RPG hsz: 104
Összes hsz: 227
Írta: 2014. július 21. 23:02 Ugrás a poszthoz

Merseeeee (:
<3


Láttam, ahogy megindult felém és szívem repesett az örömtől. Futott, szaladt a kislány, kapkodtam a lábaimat majd Őt és egyben magamat is meglepve azt a pár szegényes kilómat mind Mersére helyeztem. Szívem - lelkem egyaránt mintegy megnyugvásra lelt, nem létezett se félelem, se kín, sőt, szenvedés se, csak Ő meg én.
- Sziaa. - nyújtottam el a köszönést majd sitty-sutty, lábaim a saruban földet értek, ám kezeim még most sem hagyták el a nyakát. Lábujjhegyre emelkedve próbáltam csökkenteni a különbséget kettőnk közt - holott alig volt rá szükségem, hisz segített áthidalni ezt a problémát. Szemeimben még mindig ott csücsültek a gyengeségemet igazoló könnycseppek, de ezek most nem azért, mert megint valami rosszat csináltam. Mosoly, ezer vattos vigyor, szívem a torkomban, az agyam már elszállt és megint megízlelhettem azokat a varázslatos ajkait. Az Ő ajkait. Többre sikeredett, mint a legutóbb de a varázsa az egésznek csak még nagyobb volt. Azt ekkor még nem tudhattam, hogy később, minden egyes csók alkalmával ugyanezt fogom érezni.. A hév magával ragadott és szorosabban kellett a nyaka köré fonnom mancsaimat, ha nem akartam, hogy leszédüljek az aszfaltra örömömben. A mennyekig emelő érzés olyan rövidnek tűnt, hogy mikor ajkaink szétváltak, én szinte azon nyomban tapasztottam enyéimet újra az Övéire. Most már felbátorodva adtam át testem az érzésnek, míg fehér ruhácskámba lágyan belekapott a szél, Füles panaszos vernyogása hallatszott az éterből valahonnan a bőrönd mellől - és végül ez ösztönzött arra, hogy a mézédes pillanatot megtörjem majd az Ő oldalába kapaszkodva baktassak a motyómért. Könnyedén megbűvölve vettem rá ezt a kis cókmókot, hogy kövesse lépteimet, a bestiám pedig szó nélkül is tudta a dolgát.
Isten az égben, igaz lehet ez egyáltalán? Történhet velem ekkora csoda, hogy repesek az örömtől, kicsattanok a boldogságtól és mindezt azért, mert Ő van mellettem? Mert az Ő derekát ölelte át az egyik karom és tudom, hogy este ott lesz a bőrömön az illata? .. Az igazság azonban ennél sokkal fondorlatosabb. Hogy miért vagyok boldog? Miatta. Csakis miatta. Ő volt az egyetlen, aki nem adta fel a küzdelmet azért, hogy a közelembe férkőzzön, pedig eleinte - vele egyetemben - mindenkit gerincből elutasítottam. Az egyetlen, aki kereste a társaságom, aki meg tudott úgy nevettetni, mint még soha senki. Az egyetlen, akinek az illata nem volt se tolakodó, se túl édes vagy tömény (az orromnak ez nagyon fontos szempont volt, minden bizonnyal ez is közrejátszott az események alakulásában). Aztán szép lassan én magam is elkezdtem keresni a társaságát és rendszeresen verődtem Hozzá az iskolában. Eljártam inni vele a teákat, amiket még most is imádok megkóstolni. És.. nem akartam én Belé szeretni. Ez..csak úgy.. megtörtént. De milliószor erősebb ez az érzés, mint valaha bármi is, amit éreztem. Most felpillantottam rá onnan az oldaláról egy gyors puszit nyomva az orcájára.
- Szóval merre? - vigyorgás, mint a bolondgomba és a 10-es skálán 456-os boldogság.
Szeretem Őt. Mindennél jobban.
Utoljára módosította:Schlett E. Lilla, 2014. július 22. 07:23
Schlett E. Lilla
INAKTÍV


Evilla Loveguard
RPG hsz: 104
Összes hsz: 227
Szenteste
Írta: 2014. december 22. 22:19
Ugrás a poszthoz

Merse.

Már nem értem, mit kéne csinálnom vagy mit nem. Hetek óta nem láttam, nem beszéltünk és semmi csak egy zavaros, kusza sorú levél, mely arról értesít finom szavakkal, hogy köszöni szépen, de mégse kér belőlem. Hamarosan a hangulatom romlását a szobatársaim a saját bőrükön érzékelhették, elutasító viselkedésem fokozottan csak romlott, depresszív lettem. Hajam ismét csak egyszerűen lógott a fejem búbjáról, holott korábban ezernyi különféle módon tűztem el, hogy Merse láthassa : kreatív vagyok. Most már olyan mindegy, nem?
Karácsony. Ilyestájt az emberek általában hazamennek, hogy együtt ünnepelhessenek szeretteikkel egy illatozó bejgli mellett, zamatos citromos forralt bort kortyolgatva majd a csomagoknak nagy lendülettel és hévvel nekiesve örömteli mozdulatokkal feltépni azokat, végezetül pedig annak a nyakába borulva nedves szemekkel, aki a legközelebb áll éppen hozzájuk fizikailag. Alex is írt külön egy levelet, hogy hazacsaljon, de mint eddig családom minden tagjának, neki is csak megköszöntem a támogatást és kértem, hogy ne várjon rám. Így nem láthatnak meg, ennyire lestrapáltan. Az Ő levele is egy-két nappal telihold előtt ért, és talán emiatt, vagy annyi minden összejött, de a mai napig vallom, hogy nem volt olyannyira fájdalmas átalakulásom, mint ez a legutóbbi. Most karácsony szentestéje van, havi emberi létemnek pont a felénél tartok.
Készítettem Mersének karácsonyi ajándékot. Csináltam neki. De már úgyse adom át, így inkább hazapostáztam Alexnek. Nem üzent még vissza, habár számításaim szerint már megkaphatta.
Hát nekiindultam a társalgónak. Igen, általában itt emberekkel szokás beszélgetni, de szenteste az ég világon senki sem tartózkodik itt, hisz legalább a saját szobáikban leledzenek. Jah. Meg ahogy én azt elképzeltem. Lenyomtam a kilincset, kezeimmel belöktem a faajtót és legnagyobb megdöbbenésemre Ardai Merse szemeivel kellett megbírkóznom. Leblokkoltam, ott álltam ujjaim közt görcsösen markolva a fogantyút, megnémulva.
- Bocs. - böktem ki egy kis köhécselés után, tekintetemet a földre kényszerítve. Fordulj már meg, te ostoba liba, menj már el innen, az ég szerelmére! - Boldog karácsonyt. - hamarosan öntudatra ébredve hátráltam egyet azon igyekezve, hogy elhagyhassam ezt a helységet. Nem vettem észre, hogy az Ő szemeiben könny csücsül, ahogy azt sem tudtatm, hogy mi történt vele. És Dotyával.
Schlett E. Lilla
INAKTÍV


Evilla Loveguard
RPG hsz: 104
Összes hsz: 227
Írta: 2014. december 22. 23:02 Ugrás a poszthoz

Merse.


A kezdeti döbbenetet és sokkot az ajtóban a távozás során átváltotta valami csalódottság. Azért annyit elvártam volna tőle, hogy legalább nekem is mond valamit, ha más nem, akkor pusztán boldog karácsonyt kíván. De még ennyire se tellett neki. Ennek ellenére képtelen voltam mérges lenni rá. Inkább újfent belöktem az ajtót, ám eddigre arcát már lehajtotta, hogy ne láthassam megigéző szemeit. A manóba is, ma este hadd legyen az, amit én szeretnék! Egy ideig viaskodtam önmagammal, aztán a szív győzelmét támasztja alá, miszerint a helységbe belépve magam mögött halkan betettem az ajtót a keretébe és odaosontam Merséhez. A földre csüccsentem le a fekete nadrágomban és barna, kötött, rénszarvasos pulóveremben. Jobb térdét simogattam fel-le ritmikusan. Amint beljebb léptem a szobába, rögtön megéreztem, hogy valami hatalmas baj van, már csak a kisugárzása végett is, és mert előlem nem tudja elrejteni a könnyeit annyival, hogy lehajtja a buksiját. Én ezt ösztönösen megérzem.
A lábához bújva egy echte original angol dalt kezdtem el dúdolni, énekelgetni a magas, vékony szoprános hangomon. Magam sem tudom, hogy miért pont erre esett a választás, de reméltem, hogy legalább egy hangyányival jobb kedvre tudom deríteni, ha már egyszer szét kellett mennünk. A mai napig nem mondta meg, mégis mi történt vele, talán már soha nem is fogom megtudni az okát annak, amiért azt a zaklatott levelet akkor megírta.
Nem szoktam énekelni. Ezt tudja Ő is.... Azt hiszem indulnom kéne. De nem! Az ok nélkül nem megyek el.


DALOCSKA
Utoljára módosította:Schlett E. Lilla, 2014. december 22. 23:03
Schlett E. Lilla
INAKTÍV


Evilla Loveguard
RPG hsz: 104
Összes hsz: 227
Írta: 2014. december 23. 14:44 Ugrás a poszthoz

Merse.


Hangocskámra mintha elcsitult volna. Tisztán éreztem, ahogy a remegése kezd megszűnni, pillantása rám siklik és egy mukkot sem ad ki. Miért dobtál el magadtól, Merse? Illetve.. persze, hogy ezt tetted. Buta vagy Evelin Lilla, mégis mit gondoltál? Majd minden rendben lesz? Nézz már végig magadon, tündérkém. Senki és semmi se vagy hozzá képest. Mit reméltél? És minek? És miért nem fogod neki soha visszaadni a pulóverét?..
Hangom alábbhagyott a dal végére érve, félőn emeltem rá tekintetem. Pillantásunk úgy fonódott össze, mint bármikor korábban, ám mintha most a megnyugvás helyett csak még inkább a szakadék szélére löktem volna. Megrázkódott, felegyenesedett. Arca csillogott a fényekben, főleg ott, ahol könnyei lecsordultak szemeiből, patakocskát végva maguknak, hogy végül az álla alatt összegyűljenek és ruhájára cseppenve ott száradjanak meg.
Elmondta az okot. Annak, amiért megírta azt a levelet, ahogyan megírta, miért írta. Dotya meghalt volna? Istenem, szegény fiú! És még én voltam elkesederve! Mi az én kínom az övéhez képest?
Csendben, szó nélkül, a térdére támaszkodva felnyaláboltam magam és mellé telepedtem. Ilyenkor nem nagyon lehet mondani semmi vigasztalót vagy bármit, ami könnyít a lelkén. Képtelenség. Oldalt néztem egy pár pillanat erejéig a profilját, mely még innen is olyan meggyötörtnek tűnik, hogy leírni nem lehet. Jobb kezem a hátán végigsimítva, bal pedig egyenesen úgy indult, hogy magamhoz öleljem vállait, fejét, egész lényét, testének hozzám távolabb eső kezein pedig összekulcsolva ujjaimat nem eresztettem el Mersét.
- Ki fogják deríteni, hogy mi történt. Hidd el. - magam sem értem pontosan, hogy mi a célom ezzel az öleléssel, de.. már annyira hiányzott. Ő is és ez az érzés. Mindjárt el fogom engedni, tudom, már nincs messze az a pont. Hamarosan itt van. A nyakamon ül. El kell eresztenem. El fogom. Muszáj.
Schlett E. Lilla
INAKTÍV


Evilla Loveguard
RPG hsz: 104
Összes hsz: 227
Írta: 2014. december 23. 15:22 Ugrás a poszthoz

Merse.


Hát mégis visszaölelt! Könny gyűlt a szemembe, mi tagadás. Az ölelésem lazult, éreztem, hogy el kell eresztenem és szenteste ismét annyira lenyűgözött azzal a két szavával.. Újfent a világ legboldogabb lánya voltam, még akkor is, ha már nem lehet közöttünk semmi, de.. de mégis most kért meg, hogy maradjak itt vele. Ne menjek el. Ne hagyjam el. Én pedig boldogan hagytam,hogy eddigi szorításunk kényelmes ölelésbe lazuljon, arcom vállába fúrtam, apró testemet próbáltam közelebb vonni hozzá és egészen odasimulni Merséhez.
- Ne. Ne kérj bocsánatot. Semmiért. - nem lettem volna képest most arra, hogy ezeket végigzongorázzam a buksimban. Majd holnap már meg fogom tenni, vagy az azt követő napon, de jelenleg ez biztosan nem menne.
Másodpercekkel később egy kisebb csapat vihorászó, festett-szőke hajú lánysereg lépett be az ajtón. Beletellett vagy egy bő fél perc, mire felfogták, hogy veszettül zavarnak, akkor viszont pukkadozva, ajkukat beharapva kivonultak egy halk elnézés kíséretében. Eddigi feszültségem alábbhagyott, hátradőltem a kanapé támlájára Mersével együtt, majd valami kényelmesebb pozíciót felvéve még mindig csak bújtam hozzá, mint valami kiskutya.
- Én viszont nagyon sajnálom. - ennél többre nem futotta, bármennyire igyekeztem volna. Meg aztán biztosan ezren mondták már neki ezt a mondatot, a könyökén jöhet ki, sőt, bizonyosan már meg is utálta ezt a kifejezést. Bár tudnék neki segíteni valahogy! - És hogy-hogy itt vagy.. egyedül..? - félve tettem fel a kérdést, szememmel az övét keresve onnan a "smoke weed" pólójáról felpillantva.
Schlett E. Lilla
INAKTÍV


Evilla Loveguard
RPG hsz: 104
Összes hsz: 227
Írta: 2014. december 23. 20:13 Ugrás a poszthoz

Lónééééérd vaagy Lénááárd vagy mi  Grin Grin
-december 19.-


Hát hát hát, 5 nap múlva karácsony, a levelet meg már jó 2 hete kaptam meg. Levertségemen leginkább a csoki segített, aztán még több csoki meg cukorka de a világért se tudták megcsinálni eredeti ízűre a Zuccotto süteményt. Pedig drágáim próbálkoztak, nagyon is, vagy háromszor nekiálltak .. azonban valahogy mégsem hatott olyan istenien az íze. Valahogy próbálom áttranszferálni a dühöm, a keserűségem és a bánatom abba, hogy egy árva süteményt sem képesek elkészíteni nekem - pedig aztán tényleg szívüket-lelküket kitették nekem. Na, de aznap este lezsíroztam Lénárd drágával, hogy másnap - azaz ma - eljön velem süteményt falni a cukrászdába.
6 óra körül találkoztunk a puffoknál Lénikével, de töredelmesen be kell vallanom még valamit. Mivel Mersén kívül nem szokásom más fiúkkal csatangolni (holott tudjuk, hogy Lénárddal jó a kapcsolatom) eléggé izgultam, de tényleg nem tudom, mitől. Végig az keringett a lelki szemeim előtt, hogy Merse egyszercsak betoppan és kérdőre von mindkettőnket én pedig ott menten fogok szívrohamot kapni és lefordulni a székről. Aztán akkor meg majd magyarázkodhatok.. Na szóval mindezek elkerülése végett a szobatársaim rövid tanácskozás után úgy döntöttek, hogy belém diktálnak 2 kis pohárka pálinkát. Jesszus, mondanom sem kell, hogy az első után úgy néztem ki, mint valami sárkány. Ugráltam össze-vissza, mint valami eszelős, kaparta a torkomat, égetett és szívem szerint tüzet okádtam volna - borzalmas íze volt. Ez után még egy másikat is meg kellett innom, mert különben nem adták oda a pálcámat. Erre már csak vonásaim torzultak el, kiöltöttem a nyelvemet és ismét megráztam a fejemet. Szinte biztosra vettem, hogy farkas lényem sincs annyira oda ezért az alkoholos cuccért. Hamar kipirultam és pirospozsgássá vált a pofim, majd még egy fésülést megejtve vállamra kanyarítottam a baglyos táskámat, melyet ezernyi banda logója díszít és uzsgyi neki, megindultam a talákozóponthoz. Lehet, hogy nem ez lett volna a megfelelő alkalom a barackos pálinka kipróbálásához..?  Nem kéne esetleg visszafordulnom és sírni még egy picurkát? Áh, mi a fenének?!
- Uuuff. - köszöntem rá a fiúra, majd hozzám teljesen szokatlan módon adtam az arcára egy puszit. De mégis minek?? Áh, tudja a franc. Na induljunk meg. Nem mertem belekarolni háztársamba, holott lehet nem ártott volna.
Lebaktatva a cukrászdáig egyre jobban éreztem, hogy mindjárt megsülök itt a tél közepe felé haladva a kabátomban és a kötött, piros körsálamban, de mindegy is. Milyen szépek a kopasz fák, én ezt eddig miért nem vettem észre? Jééé, nem is fekete a bokacsizmám, hanem sötétkék.. ez mióta ilyen színű?
Biztos viccesen nézhettem ki, ahogy elámuldozok az utca legalapvetőbb és legnormálisabb dolgain, néha megbotlok a lábamban, mosolygok mint a vadalma, szőke hajam mellé pedig szinte lángol az arcomon a bőr, olyan vörös. Hát ez.. pazar.
- Naa, mit fogunk enni? - fordultam oda végül komolyságot erőltetve magamra Lénárd pajtimhoz, miután bementünk a cukrászdába és kezdtem mélységesen elszégyellni magam a viselkedésemért. Kabátomat lehámoztam magamról a sállal együtt, majd kezdtem átkozni az összes szobatársamat (mind a kettőt) amiért rám erőltették azt a pálinkát. Rettenetes íze volt. Jaah, mellesleg Lénárd már bizonyára teljesen elmebetegnek titulált. Fura, hogy még mindig itt van mellettem.  Nagyon fura..
Schlett E. Lilla
INAKTÍV


Evilla Loveguard
RPG hsz: 104
Összes hsz: 227
Írta: 2014. december 24. 09:25 Ugrás a poszthoz

Lénáárd

Az út alatt eleinte felhőtlenül csodáltam meg az út széli kavicstól kezdve a felhőkön áttörő Nap varázslatos sugarait, a cukrászdához közeledve pedig egyrészt kezdett hála az Égnek elmúlni belőlem annak az átkozott alkoholnak a hatása. Soha többé, most megfogadom. Orrom egyre több illatot próbált megkülünböztetni, és bár egyik sem volt rossz vagy gyomorkavaró, mégis hirtelen rosszul lettem. Az utolsó métereket Lénárd kezébe kapaszkodva tettem meg, amit szégyelltem is rendesen. Beértünk, megszabadultunk a felesleges holmiktól és egy napsütötte részen telepedtünk le. Kínos volt az egész, mert általában nagyon jól el szoktunk beszélgetni akár még az amőbák szaporodásáról is.
Milyen sütit kérek? Sajnos nem tudom. Illetve dehogynem, hát emiatt invitáltam el Lénárdot, és a neve pedig..
A letolás részére valahogy számítottam, de ilyen formában semmi esetre sem. A lélegzetem is elakadt, és mivel már kijózanodtam az italtól, sikerült még annál is jobban elvörösödnöm, mint ahogy elindultunk. Fejem lehajtottam, tejföl szőke hajam egész eltakarta az arcomat és hallgattam. Pontosan így szoktam várni, hogy anyám befejezze az aznapi 57. számú lemezét arról, miszerint mekkora egy halom szerencsétlenség vagyok, aki arra sem érdemes, hogy ételt tegyenek elé. Most, jelen pillanatban csak azért nem buktam ki a könnyeim - amik általában ki szoktak - mert az elmúlt napokban már annyit kiadtam belőlük, hogy elapadtak. Szótlan voltam még azután is, hogy megpróbálta poénnal semlegesíteni az azt megelőző pironkodó szavait.
Oldalra sandítva a loboncom alól észrevettem egy anyát 3 kisgyerekkel, akik némán minket bámulnak. Bátortalanul felemeltem buksimat, mindkét kezemmel kisöpörtem hajamat a látómezőmből, lábaimat magam alá húztam töröülésbe, ujjaimat összekulcsolva az asztalra helyeztem majd egy illedelmes, nőies mosolyt megvillantva válaszoltam a kérdésre.
- Igen, szerintem is nagyon furcsa, hogy ebben az idényben is még mindig süt a Nap, 10 fok van és nem kell kesztyű. Nem, ez valóban nem normális.
 - bólogattam is az egészhez, majd már oldalra se kellett néznem ahhoz, hogy érzékeljem a hölgyet a kicsikkel beszélgetni. Mosolyom odaragadt az arcomra és egy jó fél perc erejéig farkasszemet (haha..szóvicc..) néztem Lénárd urasággal.
- Mindegy. Szerintem hagyjuk elmenni. - az étlapot egy heves mozdulattal elkaptam onnan, ahol épp volt, majd látványosan tanulmányozni kezdtem, holott egy árva betű nem sok, de annyit se olvastam el. Szemem azonnal a Z betűhöz ugrott és lám lám, meg is találtam a nyalánkságot. Elvigyorodtam, majd az asztalra helyeztem a prospektust. - Szóval mit kérsz? - emeltem rá tekintetem, mely ismét higgadt volt és nyugodt.
Schlett E. Lilla
INAKTÍV


Evilla Loveguard
RPG hsz: 104
Összes hsz: 227
Írta: 2015. február 22. 03:12 Ugrás a poszthoz

Önbizalom.YOLO. Cheesy

Lilluka.

Hogy minek is egyeztem bele ebbe a találkába? Tényleg..minek is? Hát..már magam sem emlékszem. Jól el tudok beszélgetni Tomival, rendes fiú, de ez a menjünk el a faluba sütizni dolog.. persze nem utasítottam el, mert hát barátom meg jókat szoktunk beszélgetni, csak.. erőltetett. És fura is. Na de egy szó, mint száz, itt ücsörgök az egyik asztalnál valami tejeskávés tünemény mellett, amit próbálok magamba diktálni, amíg ideér a párom. Igen, igen, valóban izgulok, habár nem önmagában a találkozás miatt, hanem mert nem tudom, hogyan kosarazzam ki szegényt. És ráadásul úgy, hogy ne sértsen meg, plusz megmaradjon a baráti kategóriában. Akárhogy kalkulálom a dolgokat, csak én számolok úgy, hogy sehogy se jövök ki nyertesen ebből a kissé kínos helyzetből?
 Kevergetem, kavargatom a fehér porcelán mokkáskanállal a kávémat, iszok néha egy-egy kortyot, és már vagy jó 10 perce várok Tamás megérkezésére, amikor nyílik az ajtó és valami ismerőse lép be rajta. Láttam már őket együtt, de ha az életem múlna rajta, akkor se tudnám a házát se, nemhogy a nevét!
 Akaratlanul is meghallom, hogy az én nevemen szólít meg egy szintén barnás hajú lányt, aki meg is fordul, de a reakcióját már nem látom, csak a magas fiúét. Gyorsan lenyeltem az utolsó kortyot a csészémből, majd felvéve a pillangós stólámat, hajamat megigazítva, 4615-os pulzusszámmal odabotorkáltam a fiúhoz. Mellé érve az eddig őt bámuló lány megvetően rám pillantott, mire lesütöttem a szemem, eztán a colosra pillantott ezer vattos vigyort villantva, s haját szexin hátradobva elsétált a helyszínről. Megbabonázva követtem egy darabig tekintetemmel és irigyen jutott eszembe, hogy soha nem tudtam így tenni-venni magam bárki előtt is. Ezek után végül szembe fordultam a nyakiglábbal, küszködve a gombóckával a torkomban.
- Én vagyok Lilla, szia. - hangom jóval határozottabb volt már, mint 2 hónappal ezelőtt, de közel sem olyan magabiztos, mint pl az imént elmasírozó lányé lehet. Mélyen a szemeibe néztem, s mivel az etikett szabályai szerint a hölgynek kell kezdeményeznie a kézfogást, így azt meg is tettem. - Te vagy Tomi barátja, igaz? - huh, kínos, kínos. Piros az arcom? Óóó, igen, minden bizonnyal.
Utoljára módosította:Schlett E. Lilla, 2015. február 22. 03:12
Schlett E. Lilla
INAKTÍV


Evilla Loveguard
RPG hsz: 104
Összes hsz: 227
Írta: 2015. február 22. 21:14 Ugrás a poszthoz

Arnold
Lilluka.


 Már látni szegény fiúról, hogy nem kívánt beszélgetésbe bonyolódott.. pontosabban lökik neki a sódert, amit csak udvariasságból hallgat végig, nem pedig érdeklődés végett. Időben érhettem oda, mert mihelyst az eddig nagyban gesztikuláló hidrogén szőke elvonult, úgy a magas fiú most rám emeli a pillantását. Egész elönt a pír, ahogy megköszöni az életét, egy darabig pedig csak állok ott, mint valami faszent.
- Ugyanmár, semmiség. - tényleg mint valami félős lány, úgy kezdtem el tördelni az ujjaimat, miután lesütöttem ismét a pillantásomat a kékes-zöld szemeiről. Szép szemei vannak. Nagyon szépek. És szép a mosolya is.
 Nagyon örülök neki, hogy nem csak tőszavakban oldja meg a kialakult problémát, hanem rendesen beszél. Ha beszélnek hozzám konstans, az megnyugtat. - Nem mindig értem, hogy miért nem képes leülni egy pár nyamvadt tankönyv fölé és esetleg legalább törekedni arra, hogy imitálja a tanulást. Vagy valami értelmeset csinálhatna! Olvashatna például Poe regényeket vagy Kinget. Vagy én nem tudom. Megcsinálhatná a házikat, beadandókat, bejárhatna dolgozatok megírására.. Jaaa, ezt pont én mondom! Épp a minap lógtam meg Fela elől, az meg végigkergetett vagy egy egész emeleten! - Lilla, jóságos ég, fogjad már be! Össze-vissza hadoválsz itt mindenféléről, mosolyogsz mint egy vadalma, újra meg újra azon kapod magad, hogy a szemeit kutatod.. És mégis mi a csudáért vagy kíváncsi az érzelmeire, hm? Sőt, ami ennél érdekesebb kérdés: miért nem érzed őket? Mármint..általában ugye megérzem az emberek kedélyállapotát, már csak mivoltomból fakadóan. Nála viszont valahogy nem megy. Lehet ezért hadoválok itt neki mindenféléről?
 Jó, hogy nem tátottam el a számat, amikor meghívott itt helyben sütizni! Bugyután néztem fel rá, majd mikor észrevettem saját magamat, úgy kisimítottam a vonásaimat, fülig érő mosoly váltotta fel a meglepett arckifejezést.
- Dehogyis nem! Őőő.. hogy is mondják ezt hivatalosan? Köszönöm a meghívást, szívesen elfogadom. - soha nem hívtak még el sütizni. Amikor Lénárddal voltam itt, akkor az lélekmelengető baráti beszélgetés volt, Tominál megintcsak én ajánlottam fel (miután ötlete se volt, hogy hol akar találkozni), erre itt helyben még meg is hívnak sütizni!..
- Na és te hogy-hogy eljöttél? Vagyis hogy veled adatta át az üzenetet? Te is jöttél volna vele ide? Vagy csak összefutottatok vagy.. - fogd már be, Lili! Egy cirkuszi majom megirigyelné a tehetségedet. Rögtön könyvet is írhatnál arról, hogy "Hogyan égesd le magad egy fiú előtt 2 perc alatt", biztos bestseller lenne. Jó, hogy nem esel neki rögtön azzal, hogy mégis miért hívott el! Atya ég Lilla, ásd el szépen magad.
 Na tehát szépen beálltunk a kígyózó sorba, és pirospozsgás arccal vártam a következőket. Megint szép napra ébredtél, Schlett, egy kikosarazásos kínos beszélgetés helyett félig-meddig.. tényleg, minek is nevezzem ezt a meghívást? "Hívd már meg valamire a nevemben, haver, aztán kifizetem a számlát?" Hátha Tomi kérte meg erre a gesztusra?
Schlett E. Lilla
INAKTÍV


Evilla Loveguard
RPG hsz: 104
Összes hsz: 227
Írta: 2015. február 22. 23:10 Ugrás a poszthoz

Arnold


Minek köszöni meg? Hajjaj, bajok lesznek itt! Csak elmosolyodok ismét, tördelem picit az ujjaimat és szinte érzem arcomon vizslató tekintetét. Vagy esetleg csak beképzelem az egészet? Kitelik tőlem, simán! Sőt, tényleg amilyen mázlista vagyok, tutira csak megkérte Tomi erre a kedves gesztusra, habár azért eléggé randomnak tűnt a felkérése.
- Óóóó, hát igen, egyszer beült mellém egy órára és végig arról pofázott, hogy ő egy szót se ért ebből a mestertanonci szövegelésből. Aztán felvilágosítottam, hogy a harmadikos átváltoztatástanra ült be. Áh, szóval így ismertem meg. - fejtem ki részletesebben a dolgot, hogy igen, bizonyára rólam beszélhetett, amikor Lillát emlegetett Tomi. Nincs vele az ég világon semmi bajom, ha nem lenne egy kicsit tökkelütött és szétszórt. Nagyon nagyon szétszórt. Aztán ahogy felidéztem Felagundot a minap, úgy engem is ismét elkapott a nevetőgörcs, szám elé kapva a kezem próbáltam eltakarni ezt a kisebb rohamot, habár szemeim így is összeszűkültek a tartós nevetés következtében. - Jajj, ugyanmár! Látnod kellett volna, szerintem a maratont lefutná az öreg. - levegő után kaptam gyorsan, ami lehet nem volt a legjobb ötlet. A mellettem álló még ismeretlen nevű fiú illatát ugyanis telibe beszívtam. Bevallom, tartottam attól, hogy milyen illata lehet, mert hát ha valamire, akkor erre érzékeny vagyok, de eddig valahogy emellett elsiklottam. Most ellenben .. és tudjátok mi volt a meglepő? Hogy egyáltalán nem volt tömény vagy erőszakos az esszenciája, inkább kellemes, finom. Hú, ezen felismerésnél mintha a torkomon akadt volna valami kis falatka, úgy megálltam a nevetésben, aztán erőt véve magamon leeresztettem a kezeimet és felpillantottam a fiú szemeibe.
- Igen, a jóslástan terembe menekültünk. Leszakítottuk a kilincset véletlenül, az öreg pedig odakint dekkolva várt. Sőt! Órát tartott nekünk a csukott beragadt ajtón keresztül! Meg persze közölte, hogy külön vizsgát fog nekünk kiírni és hasonló nyalánkságok. De már másodjára kergetett meg az iskolában. - valahogy furcsán, ösztönösen jövő mozdulat gyanánt a kilincses résznél végigsimítottam a karján, aztán mintegy megilletődve kaptam is el a kezem. Jajj, Lilla, viselkedjél már!
- Hát még én! - számomra érthetetlen módon örülök meg ennyire a fiú felkérésének. Szánalom? Ááá, tudja a fene. De nem szokásom ilyen jól elcsevegni bárkivel, úgyhogy fiúkámat dicséret illeti. Majd, később talán megmondom neki (jah, 4 év múlva). Aztán jött az a rész, hogy ő hogyan is keveredett ide a képbe. Csak bólogatok, kérdőn nézek rá, bólogatok, félrefordítom a fejem, s még mielőtt válaszolhatnék, bemutatkozik. Végre!
- Arnold.. áh, szia. Szép neved van. Mármint jól cseng. Meg a vezetékneved. Izé, szeretem a tárkonyos vadragut. - Lilla, mi a francot művelsz? Viselkedjél már, az ég áldjon meg, ne hordj össze mindenféle baromságot egy kupacba, hát döbbenet vagy! Ez a tárkonyos rész is, mi volt, hm?! - .. Aha, szóval Scheltt.. - zavart fejrázás - Schlett Evelin. Lilla. Evelin Lilla. Lili. Ami tetszik. - hát a tegnapi eset se volt kispályás, de azt is sikerült felülmúlnom. Ő.. kézfogás, aha. Elfogadom, de már félig lábujjhegyre álltam, hogy az üdvözlő puszi.. kínos, kínos.
- Őőőő.. törzsvendég vagyok és van 2 alkalmam, amikor soron kívül kiszolgálnak. Mi lenne, ha ez lenne az egyik? - pillantok fel ismét azokba a szemekbe, amik már szabályosan vonzzák a pillantásomat.
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Schlett E. Lilla összes RPG hozzászólása (53 darab)

Oldalak: [1] 2 » Fel