36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyElső emelet

Oldalak: « 1 2 ... 5 6 [7] 8 9 ... 17 ... 25 26 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Gabrielle Campo
INAKTÍV


kampókisasszony.
offline
RPG hsz: 44
Összes hsz: 117
Írta: 2014. november 13. 18:50 | Link

Dwayne Warren


Ő elszántan mondja a magáét, ám egy ideig úgy tűnik, a férfiről lepattan az egész. Gabrielle pedig ezt csak még idegesítőbbnek és vérlázítóbbnak találja, egyáltalán nincs hozzászokva, hogy ignorálják és nem is fogja eltűrni, de még mennyire nem.
Amikor azonban kissé megtorpan a férfi és felé fordul, elkapja a vállait, kissé meglepődik, de nem ijed meg. Elszántan fúrja zöldes tekintetét a férfiéba, ökölbe szorítva kezeit. Nagyon nem az ijedős kis nyuszi, keményebb fából faragták, mint amilyennek első blikkre tűnik. S el is hangzik a nagy kérdés, amire már ő maga is epekedve várt.
- Egy bűbájt! Csak egy kicseszett bűbájt szeretnék a szobámra, hogy békén hagyják! - Mondja, miközben agresszív kisgyerek módjára toppant is egyet, hogy nyomatékosítsa a mondanivalóját. A kis rázkolódás pedig nem zavarja őt, igazából attól sem illetődne meg, ha kapna egy szép kis taslát és az sem tenne tönkre a lelki világát - Dwayne karrierjét annál inkább. Ahogy a férfi eltaszítja, hátratántorodik pár lépést, de utána kihúzza magát és megemeli kissé állát. Inkább vesz egy mély levegőt és próbálja magát emberiebben, legalábbis kevésbé dacosan előadni.
- Utána békén hagyom, ígérem. - Márpedig ha ő ígetet tesz valamire, akkor az úgy is lesz. Nem akart ő veszekedni, nem akart hisztis lenni, csak egy kis segítséget szeretett volna kérni a férfitől. Amire ki is tért volna, ha hagyja. Mennyi mindentől megkímélhette volna magát!
 - Maga auror, ezért gondoltam, hogy alkalmas lenne, biztos van valami, amivel távol tudja tartani a kéretlen vendégeket. - Magyarázza azt is, hogy miért pont Dwayne az áldozata, akinek elmesélte szíve fájdalmát, most már emberi hangon, ami nem is sérti a fület, nem is hisztis. Nem, nem tört meg. Csak annyi esze van, hogy ne fordítsa maga ellen a férfit, ha már meg akarja kérni valamire.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Dwayne Warren
INAKTÍV


officer friendly
offline
RPG hsz: 1645
Összes hsz: 3684
Írta: 2014. november 14. 19:39 | Link

Gabrielle Campo



Ó igen, az a nyavalyás karrierje - na nem mintha túlságosan fényes lenne, de egy lányka megtépése biztosan szülne pár bonyodalmat az igazgatói szobában. Furcsa, feminista világban élünk, ahol senkit sem érdekel, ha egy atyai pofonnal helyreteremt egy fiút - azonban elég, ha durvábban néz egy lányra, rögtön megkongatják a zaklatás égi harangjait. Az pedig még a jobbik eset, ha erőszakról pletykálnak, sokkal, de sokkal durvább hírbe is hozhatják egy-egy lepcsesebb diáklányával. Ez még neki sem hiányzik.
Dühösen szusszan egyet, állja a lány makacs pillantását.
   -  Vigyázz a szádra, nem együtt játszottunk a homokozóban, világos?
A tarkója táján tompa nyomást kezd érezni, a lány csacsogásának visszhangja tovább cseng a fülében. Ha egyszer ennek a magyarországi kiküldetésnek vége lesz, biztosan egy nőmentes országba fogok költözni. Egy szigetre.
   - Melyik a te szobád? - megdörzsöli az orrnyergét, hunyorog, hogy csillapítson a fejfájáson. A hangja rekedt és bizonytalan, de nyilvánvalóan belátta: könnyebb és gyorsabb, ha beadja a derekát. A kezét visszaengedi az oldala mellé, ismét a lány szemébe néz - És mit adsz cserébe?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

ISTP-T: a virtuóz
Warren Mina
INAKTÍV


CsöppWarren | Kávéslány
offline
RPG hsz: 470
Összes hsz: 963
Írta: 2014. november 15. 10:55 | Link

Banya néni

Felvéve a táskát lépek egyet, kettőt, de olyan kényelmetlen az egész. Újra megállok hát, hogy megnézzem, mi nem stimmel a táskámban. Nem kellene ennyire teletömni, mondjuk kezdésnek, a másik pedig, hogy örültem volna, ha a kabátomat azért még bele tudom gyűrni, de nem így alakult sajnos, így aztán az a kezembe maradt, pedig mennyivel jobb lett volna, ha a kabátom puhaságával kibélelhetem a táskámat. Ehelyett viszont a "Mágiatörténet a kezdetektől a milleniumig vastag kötése hagy maradandó emlékeket nem csak az elmémben, de a hátamban is. Hát ennek annyira nem örülök, de nem igazán tudok mást tenni, mint elviselni.
Éppen indulnék tovább, amikor csörömpölést hallok, közvetlenül mellőlem. Ijedten torpanok meg, és nézek körbe, ugyanis abban a hitben vagyok egy hosszú percig, hogy valamit én vertem le a táskám felhúzásakor. Az biztos, hogy nem egy páncélnál értem el ekkora sikert, azonban az is biztos, hogy valami leesett. Riadt tekintettel nézek szembe és látom meg a Bibircsókos Banyát, akitől mindenki óvva int, hiszen folyton pletykál.
- Jól van, asszonyom?
Azért mégsem hagyhatom itt, és ha rosszul van? Biztos az is megeshet, bár egy festménynél mi? Talán por allergiája van. Az a Zebulon bácsi vagy ki, lehet nem takarította ezt a keretet, ő meg gyanútlanul átjött. Naiv vagyok tudom, hiszen biztos nem véletlenül javasolják, hogy kerüljem el a banyust, amennyire csak tudom. Azonban egy gonosz kis manó a vállamra helyezve súlyát azt súgja a fülembe, hogy hátha tud valamit a szüleimről, például, hogy miért viselkednek ilyen furcsán.
- Tudok valamiben esetleg segíteni önnek?
Igyekszem ellenállni persze a kísértésnek. Valahol mélyen tartok is attól, hogy tudna válaszolni erre a kérdéskörre, de lehet, hogy a válasz olyan fájdalmas lenne, hogy nem akarnám tudni. Talán jobb a tudatlanság bizonyos esetekben.  
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Gabrielle Campo
INAKTÍV


kampókisasszony.
offline
RPG hsz: 44
Összes hsz: 117
Írta: 2014. november 15. 17:24 | Link

Dwayne Warren


Amikor Gabrielle végre kinyögi, egyszerűen, érthetően és meglehetősen tömören, mit is szeretne a férfitól, olybá tűnik megtöri vele a jeget. Jaaa, hogy nem azért jött ide, hogy dühöngjön-panaszkodjon vég nélkül, hanem még megoldásra is volt ötlete? Nem mindent a férfitől vár el? Ez valóban újdonságnak tűnhet nála, de sosem tudott a lényegnél maradni.
- Elnézést, kicsit elragadtattam magam. - Vallja be elmosolyodva, miközben egyik kezét finoman ajkai elé emeli. Na jó, ő is belátta, hogy szépen is közölhette volna, mit akar. De az indulatok hullámát lovagolva olyan egyszerűnek tűnt vulgárisan a férfi fejéhez vágni, főleg, hogy ő maga kérdezte. De nem baj, Dwayne sem beszélt vele kedvesen, ő még igyekezett nagyjából tartani magát a formaságokhoz, de hát ő sem hibátlan, de még mennyire, hogy nem.
- A hatos, ott feszít rajta a nevem is, Gabrielle Campo. - Mondja, hiszen még be sem mutatkozott, meg így talán könnyebb lesz megtalálnia. Mellesleg Gabi biztos benne, hogy drága házvezető-helyettese egy ilyen jelenet után megjegyzi majd a nevét. Talán majd szívatja még érte, de nem fél tőle, tanítani amúgy sem tanítja. Isten ments, hogy őt valaki aurornak küldje, valószínűleg sokkal fontosabb lenne a letört körme, meg amúgy sem egy hetedhét határra szóló pálcaforgató.
Azonban amikor a férfi nekiszegezi a kérdés, kissé megszeppen, pillog párat. De aztán csak elvigyorodik, olybá tűnik kissé alábecsülte Dwayne barátunkat, hiszen azt hitte, elég jutalom lesz, ha hagyja... mondjuk élni és ilyen apróságok.
- Nem tudom, maga mire gondolt? Nyaljam fel az ön lakrészét? Javítsak unalmas dolgozatokat? Tartsam fél szememet a lányán, esetleg a félvéla pszichológuson? Ha tényleg távoltartja a szobámtól a kis elsősöket, megteszem, szó nélkül. - Hmm, és most mindenki kérdezhetné, vajon honnan ilyen jól informált hölgyemény ő, de éppen elég egy pillantást vetni a lelki világára, hogy egyértelmű legyen. Nincs itt sok ideje, de érdeklődve tartja nyitva a fülét és valószínűleg, amint beilleszkedik, ő maga is a pletykagépezet egy oszlopos tagja lesz.
Utoljára módosította:Gabrielle Campo, 2014. november 15. 20:27 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Dwayne Warren
INAKTÍV


officer friendly
offline
RPG hsz: 1645
Összes hsz: 3684
Írta: 2014. november 15. 23:54 | Link

Gabrielle Campo



Kicsit elragadtatta magát. A lelke mélyén felröhög, ám az eddigi évek tapasztalatai megtiltják neki, hogy erről nekiálljon vitatkozni a lánnyal. Nem idióta ő, az életösztöne tiltja, hogy a magas frekvenciájú hang veszélyének huzamosabb ideig is kitegye magát.
A karait összefonja maga előtt, türelmetlenül megforgatja a szemeit.
   -  Rendben van, akkor Campo kisasszony... ha a hölgynek úgy megfelel és lesz időm rá, talán teszek valamit az ajtajára, ami nem engedi be az elsősöket.
Talán. Esetleg. Ha olyan kedve lesz. Ígéretekben persze nagyon jó, mint akármelyik férfi, a diákoknak azonban meglehetősen ritkán tesz szívességet, akkor is komolyan megkéri az árát. Persze, nem tagadta sosem, neki is megvannak a maga kivételezettjei, akiknél szokatlanul alacsony tarifával számláz, ám Gabrielle sajnálatos módon, eddig nem tartozik abba a szűk körbe.
   - Majd még kitalálom akkor, mi kell - hagyja rá végül a bartelt - Addig meg viseld el a macskaszőrt, kicsi lány. Megegyeztünk?
Utoljára módosította:Dwayne Warren, 2014. november 15. 23:54 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

ISTP-T: a virtuóz
Gabrielle Campo
INAKTÍV


kampókisasszony.
offline
RPG hsz: 44
Összes hsz: 117
Írta: 2014. november 16. 00:44 | Link

Dwayne Warren
A legeslegkedvesebb tanárom e földkerekén <3


Amikor hallja végül Dwayne megállapodását, nem igazán tetszik neki. Ha engedné magának, valószínűleg már húzná is a száját a talán szóra, illetve a "ha lesz időm rá" nem éppen egy belátható, konkrét időtartam. Összeségében egyáltalán nem tetszik, de látja, hogy többet úgysem hozhat ki a helyzetből, szóval inkább tudatosan mosolyog, mint egy igazi jó kislány.
- Remek, igazán hálás lennék érte! - És ezt nem csak udvariasságból mondja, hiába próbálja meg mindig harciasan kikényszeríteni a másikból, amit akar, azért mégiscsak elég nagy szívvel áldották meg és igazán hálás érte. És amúgy is, megenyhíti őt az elsősmentes szoba gondolata, szinte már el is tudna lebegni a gondolatfelhőre ülve, de sajnos nem annyira naiv és túlságosan a földhöz van ragasztva a lába.
- Hát, tudja hol talál. Kövesse a macskaszőrt. - Vigyorog végül, mert különös érzéke van ahhoz, hogy a megfelelő pillanatban viccet csináljon a saját nyomorából. És ez attól veszíti el a megalázó mivoltát, hogy ő maga is csak vigyorog rajta, igen, ilyen könnyedén is tudja venni a dolgokat, nem álom. Csak előtte alaposan ki kell dühöngenie magát.
- Megegyeztünk. - Bólint rá végül és elmosolyodik. - További kellemes napot, Mr. Warren! - Kívánja még tiszta szívből, ártatlanul, könnyed hangsúllyal. Éppen úgy, mintha ő az előző percekben javában hozzájárult volna Dwayne csodálatos napjainak egyikéhez. Még integet kicsit kedvesen és elégedetten fordít hátat, hogy könnyed, feldobott léptekkel libbenjen el a helyszínről. Hogy miért van ilyen jó kedve? Mert a férfivel ellentétben ő pontosan tudja, hogy ha nem kap bűbájt a szobájára... nos, felkeresi újra. És újra. Amíg csak kell.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Rozsos Annamária
INAKTÍV


Mindenki Glenn Cullenje
offline
RPG hsz: 485
Összes hsz: 767
Írta: 2015. február 21. 15:36 | Link

Chevailer Zsanett Vanda

Szép napos idő van kellemetlen mennyiségű széllel, úgyhogy megoldja a napozást valami köztes dologgal: kiáll az ablakba, de nem megy ki. Az ki van zárva. A szél elfújja, de legalábbis nagyon próbálgatja, akármilyen nevetségesen hangozzon is ez.

Tehát akkor folyosó. Ablakpárkány. Könyv a kézben. Olvasás az nincs, mert nincs hozzá türelme. Nem hiába ezt a szegletét választotta a kastélynak: kipróbálja, milyen lehet bibircsókos banyának lenni. Úgy kell tenni, mint aki nagyon el van merülve valamiben, és kinyitni a szemet meg a fület. Az is igaz mondjuk, hogy az ilyen információhalászásra lehetett volna választani valami forgalmasabb helyet is, de oda se neki, kis lépésekkel haladunk.

Nagyot nézett, mikor az újságban meglátta a saját nevét, ráadásul azzal a sztorival körítve, de már kezdi érteni a banya motivációit. Amíg valami érdemleges is kerül a horogra, az ember vagy a banya halálra unja magát. Az elmúlt egy órában, amíg ő itt tartózkodott, két diák, egy pár, és két tanár ment el a folyosón, és nem csinált senki semmi feltűnőt. Úgyhogy nincs mese, ki kell találni a dolgokat. Próbálgatni kell. Vajon miért pont azt a mintás harisnyát vette fel a lány, és miért nem fogták egymás kezét? A tanárnál miért volt az a furcsa mappa? Mintha kicsit koszos lett volna az egyik diák cipője, vajon merre járhatott? Várjál, mindjárt kitalálom.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ardai Merse
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 62
Összes hsz: 124
Írta: 2015. február 23. 19:38 | Link

Schlett Lili


Nos, ha megkérdeznénk a legtöbb embert arról, hogy látott-e mostanában egy nagy benga rasztát a folyosón kószálni, valószínűleg nemet intenének, vagy csak értetlenkednének. Nem tartózkodtam túl sokat a kastélyban ebben a tanévben, azt hiszem, érthető okokból.
A vizsgaidőszak kezdésére azonban sikeresen beestem, nem is olyan rég érkeztem, s ezért, amikor csak tehetem, a klubhelyiségben ülök és tanulok. Rengeteget kéne pótolnom, eléggé le vagyok maradva.
Ritkán sikerül egy-két nyugodt percet szereznem magamnak mostanában az életemből, főleg, hogy megint reménytelenül eltűntem mindenki szeme láttára, és most meglepően sokan jönnek oda hozzám, hogy hol voltam eddig, vagy miért nem jöttem el egy másfél hónappal ezelőtt megbeszélt találkozóra. Igen, nos, nem szeretnék beszélni erről egyenlőre.
S amíg ezen merengtem az Önismeret óra kezdetére várva, egy leányka libbent be az ajtón. Álmatag tekintetem odafordítottam felé, először fel sem ismertem. Haja megváltozott, sőt, mintha még az arca is teljesen átalakult volna ezalatt a két hónap alatt. A kezembe temettem a fejem. Nem állapot ez így.
S bár egész órán lopva pillantottam rá, s odabent fel-felzubbant valami a lelkem tájékán, kicsit a forró lávára emlékeztetve - minden egyes pillanatban, ahányszor rápillantottam. Ó, Lili, vajon kivel tölthetted a Valentin napot? Vajon hogy vagy most?
Az óra rettentően gyorsan illant el - a kicsengetés pillanatában még hezitáltam, de aztán már ott is termettem az ajtó mellett, hatalmas lépteim átszelték a termet.
Amint Lilla az ajtó felé lépett - abban az esetben, ha direkt elhúzta a pakolását, természetesen megvártam - kinyitottam előtte az ajtót.
- Van egy perced rám? - kérdeztem halkan.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Avatar és aláírás készítést vállalok :3
Én vagyok Angel!
Schlett E. Lilla
INAKTÍV


Evilla Loveguard
offline
RPG hsz: 104
Összes hsz: 227
Írta: 2015. február 23. 20:27 | Link

Merse.



 Eleinte ugyebár nem igazán volt kedvem vagy erőm bemenni az órákra, hátha összefutok Mersével, ami valljuk be - nem volt jelenleg a szívügyem. Az, ahogy ott hagyott, hogy nem is szemtől szembe mondta el a gondjait.. Lehet, vagy inkább biztos, hogy nem tudtam volna segíteni, de támogathattam volna! Aztán először belopóztam egy gyógynövénytanra - nem volt ott. Aztán egy számmisztikára - és azon se volt ott. Idővel az összes órán részt vettem, lassan kezdtem nem azon aggódni, hogy vajon be fog-e toppanni a fiú szép nagy rasztákkal, átható tekintettel, hogy felkínálja a legújabb teakülönlegességét. Hamarosan Kolf Krisztiánnal kezdtünk beszélgetni - habár beletelt egy pár hétbe, amíg a forró kása kerülgetése után elég tömören megkérdeztük egymást, hogy ugye te is szoktad üdvözölni a Holdat havonta. Néhány bájitaltanról ellógtam, esetenként Fela rajtakapott és már a jól ismert üldözős technikát vette fel, nálam legalábbis már kétszer bejátszotta, hogy majdnem utolért a futásban. Sütizni mentem egy mestertanonccal, megpusziltam egy manót a konyhán, táskát csináltam magamnak, befestettem a hajamat és a szemöldökömet is, és egy szó mint száz, veszettül jól éreztem magam ebben a bőrben. A búváros létem is kezdett a veszélyesről az élvezhetőbe áthágni, nem sokára itt lesz a tavasz, pillangók, napsütés.
 Önismeret, bájitaltan (hurrá), filozófia, MitVall, jó is! Szépen bepakolok a saját kezűleg feldíszített sárkányos táskámba és baktatok az első órámra, ami a második becsengetés után kezdődik - így nincs első órám ma. Azért ez egy felettébb kellemes érzés tud lenni. Ahha. Aztán beléptem a termen. Rögtön kiszúrtam Merse illatát. Már a folyosóról is éreztem valamit, de hát biztosan nem lehet Ő, hisz elszublimált! Utoljára karácsonykor láttam, azóta még egy bagolyra se méltatott! Beözönlök a harmadikosok egy részével az ajtón, de oda se kell pillantanom, hogy tudjam merre van. Krisztiánra réved a tekintetem, aki már vigyorogva vár és a mellette lévő üres széket megpaskolja=ott fogok ülni. Mersére nem is nézek, úgy haladok el mellette. Mégis.. érzem, ahogy emelkedik a pulzusom, orrom helyett számon veszem a levegőt, bizonyára ki is pirulok. Az egész órát szinte erőltetett figyelemmel ülöm végig, amit még Krisz is nehezményez.
 A csengő megszólalására határozottan megkönnyebbülve sóhajtok fel majd kezdek visszapakolni a táskámba aztán kisodródni a többiekkel. Mivel a fiút már nem látom, így azt hiszem, hogy már el is ment, azonban az ajtóhoz közeledve megint erősebben érzem a kölnijét.
- Nekem? Igen, persze. - meglepett a kedves stílus, amit megütött. Nem, mintha bunkónak ismertem volna meg, a világért sem, csak.. nem gondoltam volna, hogy szóba áll még velem valaha. Kicsi szívem megdobbant, ahogy kinyitotta előttem az ajtót, elmotyogtam egy köszönömöt, majd a folyosón a falhoz dőlve vártam meg. Diákság úszott el mellettünk, jó sokan csicseregtek, bla bla bla. Idegesen megigazítottam a hajamat, kiegyengetem a szürke pulcsimat és várom, hogy belekezdjen. Huh, nyugi Lilla, nem para, nem kell idegeskedni. Nyugi van. Jóság van.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ardai Merse
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 62
Összes hsz: 124
Írta: 2015. február 23. 20:48 | Link

Schlett Lili


És amikor láttam, hogy leül amellé a srác mellé, bevallom, erőt vett rajtam egyfajta szomorúság. Merse, jól elszúrtad, mondtam magamnak, de hát tény, hogy egy ilyen zűrös alakot jobb nélkülözni. Meglepődtem, ahogy a táskájára, pulcsijára, hajzatára néztem. Lili olyan kreatív.
Meglepődtem, hogy szóba áll velem azok után, amit csináltam. Igazság szerint tényleg tudom, hogy jobb lenne neki nélkülem, ó, sokkal jobb. Teljesen átváltoztam két hónap alatt, már nem vagyok olyan felelőtlen, mint akkor, és mégis - tudom, hogy ez akkor sem lenne jó számára.
Azonban meg kell vele beszélnem ezt.
- Tudom, hogy a sajnálattal és a bocsánatkéréssel semmit sem érek, - kezdtem halkan - de mégis muszáj elmondanom, hogy... hogy tudom, milyen felelőtlen idióta voltam és ha tehetném, visszamennék két hónappal ezelőttre, és megváltoztatnám, amit csináltam.
Ujjaimmal akaratlanul is piszkálni kezdtem a nyakamban függő békejelet, aztán mikor észrevettem, mit csinálok, kezeim leengedtem magam mellé.
- Nem keresek mentségeket, de magyarázatot szeretnék adni, hogy miért tűntem el. Meg kellett erősödnöm. - folytattam, s egy pillanatra Lili szemébe néztem, azonban tekintete jósága annyira megperzselt, hogy megint a cipőm kezdtem fixírozni.
- Nem tudom, hogy érzed-e még szükségét a jelenlétemnek az életedben... akár mint barát... de... annak ellenére, hogy milyen aljas módon eltűntem, megígérhetem, hogy nem tűnök el többet úgy, hogy nem szólok, kivéve, ha azt szeretnéd. - nyeltem egyet.
Hihetetlenül megválogattam a szavaim, muszáj volt. Mindenképpen Lili érdekeit szeretném nézni, és egyenlőre úgy tűnik, hogy az lenne a legjobb neki, ha... ha tudna arról, hogy sajnálom, és tudatában vagyok annak, hogy a régi Merse mekkora gerinctelen sunyi alak volt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Avatar és aláírás készítést vállalok :3
Én vagyok Angel!
Schlett E. Lilla
INAKTÍV


Evilla Loveguard
offline
RPG hsz: 104
Összes hsz: 227
Írta: 2015. február 23. 21:41 | Link

Merse.


 
Ott dekkolok a fal mellett, piszkálom a pulóverem szegélyét, próbálom Merse tekintetét kerülni, azonban ahogy elkezd beszélni, úgy muszáj felpillantanom rá. Egészen olyan, mint ha nem is az a Merse beszélne itt most előttem, aki 4 hónapja egy laza kis levéllel széttörte a szívemet. Nem bíztam senki másban rajta kívül, és hogy arra se méltatott, hogy legalább így, óra utáni szünetben küldjön el melegebb éghajlatra.. Nos, nem csoda az most, ha kikerekedett szemekkel pislogok rá nagyokat, s csak akkor veszem észre magam, amikor a nyakláncát kezdi fogdosni pótcselekvés gyanánt. Az egész beszéde alapjaimban rengetett meg, szavak nélkül hagyott, holott vagy ezernyi kérdés tódult a fejembe, ami így szinte pillanatok alatt megfájdult. Szemünk pusztán egy röpke másodpercre akadt össze, ő azonnal lefelé nézett, én pedig fejemet jobbra fordítva tettem úgy, mintha az elhaladó embereket kukkolnám. Az utolsó kis bekezdéssel a maradék fityinget, amit eddig sikerült megőriznem a zsebemben, végleg kiugrasztotta onnan. Megijedtem tőle. Illetve.. csak megrettentem. Más embernek ismertem meg, mint aki most itt fölém magasodik. Számon keresztül szívtam be tüdőmbe a levegőt, mialatt töprengő és erősen gondolkodó arckifejezéssel együtt oldalra biccentettem a fejem. Mégis mit mondjak minderre? Már épp túlléptem rajta, erre most itt megjelenik, hogy egy fájó sebet felszakítson? Merlin szakállára, na most légy okos Lili!
- Wow. Őőő.. - szégyenlős kislány módjára tördelem az ujjaimat - Azt hiszem ennyire még nem leptél meg mióta ismerlek. Huh. - hihetetlen, egy épkézláb mondatra nem vagy képes, Schlett Evelin? Egy marék szánalom vagy, pontosan az. - Tényleg nem tűnsz el megint szó nélkül? - szó sem lehet arról, hogy bármit is folytassunk vagy újrakezdjünk, az nagyon messze van még, már ha lesz valaha ilyen. De talán a barátságunkat még helyre tudjuk pofozni.
Utoljára módosította:Schlett E. Lilla, 2015. március 1. 19:56 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Gareth S. Nightingale
Házvezető Navine, Tanár, Illúziómágus, Gondnok


Whiskey in a teacup
offline
RPG hsz: 767
Összes hsz: 2526
Írta: 2015. február 23. 22:11 | Link

Kilián

Ez egy elátkozott nap volt.
Valamiért már ébredéskor érezte, hogy lóg a levegőben valami - már csak gyűrött inge maradt, a kávéjában macskaszőr úszott, bűbájtanon felgyújtották a pergamenjeit és a talárját is, mire sikerült reagálnia és eloltani, a boltban az egyik vásárló egy egész polcot leborított és a sor csak folytatódott... Hazaúton ott tartott, hogy egye fene, ebben a sötétben úgyse látja senki, ő rágyújt, de csak ekkor jött rá, hogy észrevétlen elfogyott a filtere. Dohogva mászott fel a toronyba, annak biztos tudatában, hogy ő most lezuhanyzik, mert még mindig pernye van a hajában, aztán olvas és lefekszik aludni, mert ma éjjel legfeljebb a plafont robbantja a saját fejére, de értelmes munkát nem tudna végezni.
És akkor jött Murphy...
Fogalma sincs, ki hagyta nyitva az ajtót, de mivel ő tért vissza utolsóként, esélyesen az ő számlájára írható, hogy Sherlock meglépett. Jared szerencsére már aludt, mire felfedezte, hogy a dög nem az öccse párnáján horpaszt, ahogy szokott, és a kedvenc helyein sincs. Sőt, ha már itt tartunk, az Eridonon belül se...
Most azon a szinten volt, hogy nem is mert olyanra gondolni, mint "rosszabb már úgyse lehet", mert Merlin a tanúja, hogy ha az állat kiment egész a birtokra, akkor felőle megeheti az első kóbor hippogriff, mert ő ugyan nem megy utána éjnek évadján az erdőbe, akármennyire is meg fogja bánni ezt a döntést, amint tálalnia kell fivérének, hogy imádott kandúrja szőrén-szálán eltűnt. Már a sokadik folyosót járta végig, egyik kezében a prefektus-detektorral, másikban az iránytűvel, ami mutatja ugyan, merre kellene mennie, a kastély útvesztőjében azonban csak egy irány édeskevés. Magában szinte szünet nélkül szitkozódott, mert amilyen szerencséje volt, minden sarkon arra számított, hogy belefut egy tanárba, miközben ez a tökkelütött macsfajzat éppen se hall, se lát üzemmódban fut.
Utoljára módosította:Gareth S. Nightingale, 2015. február 26. 02:23 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Álmosvölgyi Kilián
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 110
Összes hsz: 160
Írta: 2015. február 23. 23:31 | Link

Gareth
A késő éjjeli csatangolópartner...

Az éjszakai kijárási tilalom... annyira nem tud érdekelni. A folyosókat járom kicsit sem törődve azzal, hogy esetlegesen belekeveredhetek valamelyik prefibe vagy tanárba. Maximum megint le kell írnom miért ne mászkáljak kint éjjel, vagy felpucolnom a padlót. Nem nagy ördöngösség ha az ember sokszor volt már büntetésen a végére egész kellemes kis elfoglaltságnak tűnik. Majdnem olyan akár egy hobbi. A kezeimet zsebre vágva császkáltam a kastélyban, mivel alvásra nem igazán tudtam adni a fejem, egész addig, míg ki nem tévedtem a körletből ideges és nyűgös voltam. Idegesített Szira viselkedése, az hogy már megint valami buta könyv felett kellene görnyednem amikor kicsit sem érdekelnek sem a főzetek, sem más számomra lényegtelen fecni. Utáltam jegyzetelni is, nem csoda ha általában aludtam az órákon, vagy éppen valamivel az esetleges óratartó agyára mentem. Arról viszont nem tehettem, hogy nem bírtam aludni. Már bocs, de nem vagyok kisgyerek aki este nyolckor lefekszik és durmol mint egy jó gyerek. Ez nálam ki van csukva! Az évek alatt tökéletesre fejlesztettem a stratégiám a kint való császkálásra, így nem volt nehéz elkerülni az esetleges őrszemeket. Az egyik elől behúzódtam a páncél mögé, a másikat könnyedén elkerültem azzal, hogy másfelé mentem mint ő. Nagyjából tudtam már ki hogyan ellenőrzi a terepet. Ahogy nagyjában róttam a folyosót egy árnyra lettem figyelmes a földön ami elfutott előttem. Nem sokat láttam belőle, elvégre nem voltam olyan ostoba hogy fénnyel mászkáljak, mert ha az lennék már nagyban hallgattam volna az egyik prefektus vagy tanár szavait arról, hogy nekem ilyenkor az ágyam kellene nyomnom és aludni. Bla bla bla... unalmas szöveg, már ha nem hallottam volna elégszer akkor is így gondolnám. Az előbbi árnylényt kerestem amit utoljára eltávolodni láttam, így utána indultam. Hamar a nyomát vesztettem annak a valaminek, így tanácstalanul álltam meg a banya folyosóján. Valószínűleg pont nem erre jött... Már éppen indultam volna vissza, amikor megláttam újra kisuhanni a kanapé alól. Halkan szitkozódva eredtem a nyomába, amikor valaminek, vagy valakinek nekimentem. Utáltam futni, nem is értem hogy szeretheti ezt bárki is... Hátratántorodva léptem párat vissza és az illetőre néztem.
- Nem tudsz máshol császkálni ilyentájt? - vetem oda a kérdést és a sarkon eltűnő valami után nézek. - Már mindegy, lelépett. - mondom inkább magamnak mint neki. Rápillantok és akkor tudatosul bennem, hogy nem egy prefi és nem is egy tanár az, akivel szembetalálkoztam hanem egy diák. Rosszfiús félmosoly jelenik meg az arcomon, majd a hajamba túrva nézek rá.
- Nem mondták még neked, hogy ne császkálj ilyenkor a folyosón? - érdeklődőm és őt figyelem. Talán egykorú velem, vagy Szirával. Mondjuk nem sokat tudtam megállapítani így elsőre, csak hogy hímnemű. Kár, a lányokat legalább halálra lehet rémiszteni...
Utoljára módosította:Álmosvölgyi Kilián, 2015. február 23. 23:32 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Gareth S. Nightingale
Házvezető Navine, Tanár, Illúziómágus, Gondnok


Whiskey in a teacup
offline
RPG hsz: 767
Összes hsz: 2526
Írta: 2015. február 24. 00:24 | Link

Kilián


Az óvatossága és a terep alapos ismerete megkönnyítette a prefektusok elkerülését - ha tehette, most inkább elkerüli őket, nem mintha belehalt volna némi büntetőmunkába, de így volt esélye úgy szerezni vissza a macskát, hogy senki se szerezzen tudomást az egészről. Eleve nem értette, hogy a fenébe sikerült az állatnak kijutnia a klubhelyiségből, mert kizárt, hogy a portré ne vette volna észre, Sherlock lassan másfél évesen már jó hét kilót nyomott és egyáltalán nem szerény méretekkel bírt. Egyelőre azonban jobban lekötötte az iránytű figyelése - a szerkezet azt jelezte, hogy az állat a közvetlen közelében lehet, ezért jóformán guggolva haladt, minden lehetséges búvóhelyet átvizsgálva. Aztán lépteket hallott és habozott - meneküljön vagy maradjon, nehogy elveszítse a macskát? Míg ő tétovázott, a nem messzi kanapé alól kisuhant egy krémszínű árny és eldöntötte helyette a kérdést. Felpattant, hogy rávesse magát és elkapja, azonban az előbb hallott léptek forrása ezt a pillanatot választotta, hogy lendületből felöklelje. Nem sok hiányzott, hogy teljes hosszában felnyalja a földet, esetleg hősiesen magával rántson egyet a számtalan páncélból, végül mégis sikerült fájdalmas, ám zajtalan módon landolnia. Ezt követően megkönnyebbülés helyett halk, szűretlen szitokáradat volt az első, ami elhagyta a tüdejét.*
- Ó, hogy az a megszomorodott, méla baziliszkuszszemű ragyás vén banya mondaná a májadra, hogy de szép nagy!-*Gareth első reakciója leginkább annak szólt, hogy még épp időben kapott a kezéből kirepülő iránytű után, hogy az ne csattanjon teljes erőből a kőpadlón, másodrészt annak, hogy mire felnézett, Sherlocknak már nyoma sem volt. Érthetetlen szitkokat mormolva tápászkodott fel, a másik mondatára felcsattanva.*
- Hála neked, te banyaszomorító!-*Vetette oda, míg az elgurult detektor után kutatott szemével, majd pálcát rántva egyszerűen magához invitozta - az ismeretlen ennek köszönhette, hogy puszta jólneveltségből nem átkozta meg csuklóból. Szívesen kipróbálta volna, fogna-e ezen a barmon a feraverto...*
- Most tetted tönkre egy órás munkámat, te trolltakony, úgyhogy vagy segíts megkeresni a dögöt, vagy húzz a kákalagvalagba.-*Nem volt igazán több provokációra szüksége, hogy engedjen a késztetésnek, hogy egy csinos kis rontást tűzzön kedves új ismerőse kissé bicskanyitogató mosolya mellé. Alapból ritkán engedte ennyire szabadon a nyelvét, mert nem volt túl büszke a tetemes káromkodásra, amit az évek alatt felhalmozott, de az ezüstöskék szemek most világosan közölték, hogy nincs humoránál.
Utoljára módosította:Gareth S. Nightingale, 2015. február 24. 00:28 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Álmosvölgyi Kilián
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 110
Összes hsz: 160
Írta: 2015. február 24. 21:26 | Link

Gareth
A késő éjjeli csatangolópartner...

A fiú akivel összeakadtam olyan szép szavakkal él, hogy kedvem támad állkapcson vágni, ám egyenlőre türtőztetem magam. Mázlis a fiú, hiszen néha elborul az agyam és akkor ebből nem csak egy egyszerű prefektusi és tanári büntetés lenne, hanem pár kék folt és az ami egy bunyóval jár. A második megnyilvánulása már egész szórakoztató, Szirára emlékeztet. Mondjuk ő nem használ ennyi szitokszót, már ha a banyaszomorító annak számít. Mikor végre nagyjából értelmes dolgot mond meg is szólalok.
- A trolltaknyot kikérem magamnak, ám segítek elkapni a „dögöt” - éltem a szavaival és hideg pillantással méregettem. Tényleg nagy mázlija volt mert jó kedvemben kapott el, pedig általában ilyenkor már valami kellemetlen dologgal átkozom meg az adott társaságom. Nagyjából fél perc kellett ahhoz, hogy összeszedjem a teljes önkontrollomat és körbepillantsak a folyosón. Mivel az amit eddig kergettem valami háziállat volt, máris unalmasabbnak tűnt az egész kergetőzés, mint amikor még azt hittem, hogy valami érdekesebb lényre akadtam az éjjel. A hajamba túrva nézek arra, amerre a háziállata eltűnt és elindulok visszapillantva rá.
- Jössz, vagy esetleg könyörögjek... - vetem oda, majd zsebre vágva a kezem sétálok előrefelé a valami után. Nem érdekel a kedves új ismerős neve, sem az hogy mégis minek köszönhetem a remek előadását arról, hogyan kell káromkodni. Inkább letudom azzal, hogyha elkapjuk a fenevadat hamarabb szabadulunk meg egymástól... Na persze ha Mr Utálatos képes lesz jobb belátásra térni, akkor talán még a nevem is megmondom neki, de addig... Unott tekintettel méregetem a páncélokat, keresem az állatot, amit már egy órája próbált megfogni. Nekem nem kellene ennyi, habár ha lenne biztosan hagynám császkálni éjszaka. Ha vissza akar jönni úgyis visszajön, ez az elvem az állatokkal kapcsolatban.
- Mégis minek kergeted? Visszajön ha úgy tartja kedve, elvileg ezek is tudnak gondolkodni. - mondom és sétálok tovább. - Ha már mindenképpen meg kell fognunk. Nincs nálad valami kaja? Biztosan idejönne csemegézni... Amúgy sem értem, miért szökött el? - kérdezem, de nem is érdekel a válasz, inkább csak próbálok kicsikarni belőle némi értelmes szót is nem csak káromkodást.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Gareth S. Nightingale
Házvezető Navine, Tanár, Illúziómágus, Gondnok


Whiskey in a teacup
offline
RPG hsz: 767
Összes hsz: 2526
Írta: 2015. február 26. 00:50 | Link

Kilián


Arról, kinek mekkora szerencséje is van, hosszasan vitatkozhatnánk - bár Gareth messze nem versenyezhet nagyképűségben a másikkal, azért nem egy balek. Csupán szükségtelenül nem fordul erőszakhoz, az imént produkált szitokáradat is egyfajta védelmi mechanizmus, hogy viszonylag ártalmatlan morgással levezesse mindazt a roppant Eridonos és felesleges plusz gőzt, ami egyébként gyorsan tetlegességig fajulhatott volna.
Főleg egy ilyen szituációban, amikor a kezdetektől fogva úgy kezelik, mintha csak a másik ruhájáról lesöprögetett piszok lenne - ami azon túl, hogy sértő, még roppant ostoba dolog is, lévén az ő kezében van a szerkezet, ami az állat nyomára vezethet. Elsőre lenyelte, hagyva, hogy az idegen menjen elől, legfeljebb majd később rászól, ha teljesen rossz irányba indul, mert még mindig nem kíván prefektus karjaiba futni sietségében.
A tagnak - akinek akkora a pofája, hogy egy ukrán vashasú beleléphetne és megfordulhatna benne - azonban szakadatlan van valami mondanivalója és minden mondattal egyre inkább ássa a saját sírját, egyrészt a felesleges kérdésekkel, másrészt a stílusával. Most ennek magyarázza, hogy bagzás van és a Jared makacssága miatt nem ivartalanított kandúr nemhogy rá se nézne az ételre, de direkt el akarja kerülni, hogy elkapják? Ráadásul jelenleg annyira nincs képben az egyébként békés állat, hogy egy hippogriffnek is nekimenne, hogy nőstényt szerezzen magának, úgyhogy nem, momentán nem beszámítható. Már a hangja is irritálta, minden egyes zönge egy-egy szög volt, amit a halántékába vert valaki.
Kész. Betelt a pohár. Általában simán visszaszólogatott volna és nem veszi komolyan az egészet - annál intelligensebb volt, semhogy az ilyen beképzelt figurák miatt felhúzza magát - de jelen helyzetben a legkisebb hajlandóságot sem érezte, hogy eltűrje, vagy esetleg még az egész tetejébe miatta kerüljön extra bajba. Némán apró mozdulatot tett pálcájával, életet lehelve az idegen előtt szobrozó páncélok egyikébe, de nem mozdította rögtön, előbb még megörvendeztette a másikat egy gáncsátokkal. Tulajdonképpen ez csak azért kellett, hogy elveszítse az egyensúlyát, előhúzza a kezeit és ne legyen lehetősége elég gyorsan reagálni arra, ahogy a "bádogember" előrehajol és elkapja a csuklóit.
Kilián most egy felette kellemetlen helyzetben rekedt - a kezeit nem mozdíthatja, mert a páncél vasmarkai moccanni se engedik, de elcipelni se bírja a helyszínről a puszta súlya, valamint az aktív ellenállás miatt, amit a tárgy tanúsít. Gareth karbatett kézzel áll meg mellette, pont olyan messze, hogy ne tudják megrúgni.*
- Fogd. Be.-*Lassan, tagoltan beszél, ahogy a gyerekekhez és a nagyon nehéz felfogású emberekhez szokás, de ha valakinek a saját kis józan parasztesze nem mondja meg, hogy nem kell a már meglévő ganét még tetézni is, akkor nem tud másra következtetni, mint ennek a maréknyi gógyinak a hiányára.*
- Ajánlatom: kussban segítesz és utána felőlem a világmindenség összes idióta kérdését felteheted; vagy keringőzni fogsz azzal -*bök fejével a páncél irányába*- amíg valaki meg nem talál.-*Ultimátuma kurta - egyrészt az érthetőség, másrészt az időtakarékosság végett szeretné miharamabb megtudni, friss ismerőse kibírja-e pár percig anélkül, hogy kényszeresen jártatná a száját, vagy inkább táncrajongó oldaláról mutatkozik meg. Nem izgatta, hogy jó eséllyel ellenséget, vagy minimum tetemes mennyiségű fekete pontot szerez ezzel magának.
Utoljára módosította:Gareth S. Nightingale, 2015. február 26. 02:24 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Chevailer Zsanett Vanda
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2015. február 27. 19:15 | Link

Rozsos Annamária


Még csak nemrég érkeztem meg ebbe a… bentlakásos iskolába, mégis sikerült kapásból elkésnem. Gratulálhatok magamnak, habár jó, ez teljesen természetes egy tökéletesen idegen helyen, hogy nem igazodok ki azonnal. Viszont eléggé kellemetlen egy úgyszólván kihalt folyosón császkálni úgy, hogy egy mukkot nem beszéltem a magyar nyelvet, illetve kicsit igen, de inkább nem égettem magam az áhkcéntusommal. Varázstalan, hétköznapi iskolában is csúfoltak már érte a magyar gyerekek. Arról viszont igazán nem én tehetek, hogy apámnak és anyámnak éppen egymásba kellett belezúgniuk, és így lettem én egy félig francia keverék. Még jó, hogy vélavér egy szál sincs bennem. Akkor még a máguskölkek is nyúznának a származásommal. *
- Mon deux, ’ol vhágyhok? – *sóhajtottam lemondóan, magamban pedig nyugtáztam a tényt, hogy abszolúte semmi esélyem nincs eljutni a háza klubhelyiségébe. Szerencsémre megláttam egy nagyjából üres padot, csak egy személy ült rajta. Ha mázlim lesz, nem hajt el a fenébe, és leülhetek megpihenni csöppet, amíg házamból valóval nem találkozom.* -
- Szábhád leülni? - *érdeklődtem az idegen lánytól, és fohászkodtam Merlinhez, hogy ne szaladjon el sikítva a tört magyaromtól.*
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Rozsos Annamária
INAKTÍV


Mindenki Glenn Cullenje
offline
RPG hsz: 485
Összes hsz: 767
Írta: 2015. február 27. 20:36 | Link

Chevailer Zsanett Vanda

ÉS jön egy lány is. Ígéretes anyag. Szépen felöltözve, láthatólag ötlete nincs, mit keres itt, ez az. Vajon varázslatot szórtak rá, amiatt van összezavarodva? Vajon megszállta-e egy szellem? Vajon részeg-e, mert igenis kiszolgálták a csárdában vagy mert itókát csempészett be valaki és a lány megtalálta a készletet? Vajon álca-e ez, és igazából valami csínytevésen töri a fejét? Vajon szimplán csak eltévedt?

Alakulgat a pletykacsinálás, de van még hova fejlődnie. Sokkal könnyebb hozott anyagból dolgozni, azaz pletykát továbbadni, mint az első szem lenni a nagy láncban. De nem baj, ő dolgozik rajta. Az etalon a halas történet, az olyan maga szint, amire még esélye sincsen.

Né, és a lány idefelé jön. Üdv, lesz társaság. Hacsak nem akarja kirakni az ülőhelyéről, elvinni az alibikönyvet, vagy egyéb csintalanságot elkövetni rajta. De nem, tényleg nagyon nézegeti, hogy merre lehet, amit abszolút meg tud érteni, a kastély se nem kicsi, se nem egyszerű felépítésű.

 - Persze, ülj csak. - a biztonság esetére meg is veregeti a helyet maga mellett, ha esetleg kéne a vizuális segítség is. A kastély nem csak a tájékozódás alapvető leckéire tanította meg, hanem a kommunikációra idegen anyanyelvűekkel is. Emlékszik még, hogy megrémült, hogy anno angolul kellett csevegnie valakivel. Most már profi; na nem beszéli a nyelvet folyékonyan, hanem megvan az az alapvető szókincse, amiből kiszűr a másik a lényeget. Vagy ha nincs, van kezük meg lábuk, majd összehozzák a dolgot. Egy csomó mindent tud már nyolc különféle nyelven mondani. Legalábbis rossz kiejtéssel és feltételezve, hogy azt is jelenti a szó, amit ő gondol, hogy jelent.

 - Eltévedtél az előbb?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ardai Merse
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 62
Összes hsz: 124
Írta: 2015. február 28. 09:02 | Link

Schlett Lili


Ahogy Lili hangja felcsilingelt (létezik ilyen szó?), kénytelen voltam felnézni. Nagyon rég láttam, ahogy ajka szavakat formál, eddig sem mondott többet három szónál, és ez a pár mondat, nos, megrengetett bennem valamit, akár átváltozott a személyiségem, akár nem.
Elmosolyodtam, és még mindig őt néztem, nem tudtam elszakítani a tekintetem. Megleptem. Igen, azt hiszem, nagyon rossz úton jártam az utazásom előtt, ha a bocsánatkérés meglepő a számból, szépen elintézted, Merse, egy szemétláda voltál.
Kérdésére akaratlanul is nagyot dobbant a szívem a mellkasomban, ujjaimat összefűztem magam előtt. Most nehogy reménykedni kezdjél, Merse!
- Ha valami biztos ebben az életben, az az, hogy nem hagynálak itt. - közöltem halkan, majd egy mosolyt húztam a számra. Pár pillanat szünet után folytattam; - De szeretném meghagyni neked a döntést, hogy egyáltalán szóba akarsz-e állni velem. Tényleg, ha nem, én teljesen megértem... ezek után én sem nagyon állnék szóba magammal.
Nagyon érdekes lehet látnia, hogy a beszédstílusom, már csak a hangom is megváltozott. Sokkal halkabban beszélek, de jobban artikulálok, sokkal lassabb vagyok, mint a régi hadarásom. Azt hiszem, a hangom is mélyült, tehát elképesztő basszusom van jelenleg, az a tipikus mélyen zengő rádiós hang - a más, mind jellemben, mind kinézetben sugárzik rólam, de a régi Mersét is fel lehet ismerni, a nyakláncból és a mosolyból, a kissé besötétült rasztákból, meg a légkörből.
És Lili még nem is látta, hogy az öltözködésem is mennyire megváltozott! Hiszen, ugye tanórák alatt talár, ez evidens, de már nem ízléstelen ruhákat hordok, mint annak előtte.
Adj esélyt, mondtam volna Lilinek legszívesebben, teljesen más vagyok, látni fogod majd, ha szóba állsz velem. Lesütöttem a szemeim.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Avatar és aláírás készítést vállalok :3
Én vagyok Angel!
Álmosvölgyi Kilián
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 110
Összes hsz: 160
Írta: 2015. február 28. 17:07 | Link

Gareth
A késő éjjeli csatangolópartner...

Meglepetésként ért a botlás, de a páncél még inkább. Persze tudtam ki volt az a kedves figura akinek ezt az egészet köszönhettem. Nem vagyok hülye... A csuklómat fogó páncélra emeltem a tekintetem, majd oldalra, a srác felé. Mély levegő Kilián, szétvered ha kiszabadulsz... Magamban káromkodtam, de ez persze külsőleg nem hagyott nyomot rajtam, az évek alatt tökéletesre fejlesztettem ezt a készséget. Viszont most írta alá a fiú a halálos ítéletét. Amint közelebb ért figyeltem ahogy a nagymenő aki kicsit sem volt az, hiszen hátba támadt igazán lassan taglalja hogy fogjam be. Kis híján gúnyos mosollyal ajándékoztam meg, de még nem jött el az ideje. Ajánlat is megérkezett, de nem volt kedvem a prefik ostobaságaihoz, pláne ha megtáncoltatnak egy páncéllal... Mérlegeltem magamban a helyzetet, ám elég hamar döntésre jutottam.
- Legyen... - mondom hűvösen, kicsit sem mutatva meg mennyire képes lennék most akkorát behúzni neki, hogy a fal adja a másikat, de utána még párat be is húzzak neki mellé amíg a földre nem kerül vérző szájjal. Újra emlékeztettem magam, hogy nyugodjak meg. Nem volt nehéz, az a sok évnyi gyűlölet amelyet magamban tartottam ezerszer nagyobb volt mint egy az apró kis fellángolás... szinte eltörpült mellette. Ha elengedett akkor lazán magam mellé ejtettem a kezeim és figyeltem. Nem fogok még nekimenni, okosabb vagyok ennél. Most még számít rá. Vállat vontam mintha az előbb nem írta volna alá nálam a végrendeletét és tovább indultam. Nem kell elsietnem, időm akár a tenger. De ezt nem úszta meg ennyivel.... Hátrapillantottam rá és ha figyelt, láthatta most az egyszer a szememben azt a gyűlöletet amit valójában nem magának köszönhet, hanem az éveknek, amelyeket végig ebben éltem le. Számomra a gyűlölet olyan, mint az ivócimbora... régi ismerős. Ugyan nem ölném meg, de a gyengélkedőre biztosan eljuttatnám ebben a percben, ha nem fognám vissza magam. Ökölbe szorítottam a kezem, az ujjperceim elfehéredtek, de egy pillanattal később, elengedetten és nyugodtan, zsebre vágva a kezeim sétáltam tovább újra előrefelé tekintve...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Schlett E. Lilla
INAKTÍV


Evilla Loveguard
offline
RPG hsz: 104
Összes hsz: 227
Írta: 2015. március 1. 20:30 | Link

Merse.


Megilletődve bámultam a fiút. A fiút, aki virágot hozott nekem, aki az állomáson várta jöttömet, aki piknikezni vitt, aki mellett életemben először úgy érezhettem, hogy igen. Végre megtaláltam azt, aki össze fog tartani, aki nem hagy darabjaimra hullani és nem ereszti el a kezem a szakadék szélén. Pár hónapja viszont ő lökött bele a mélységbe, s alig bírtam lélegezni a fejem felett összecsapó hullámok miatt. Kievickéltem a partra, kis híján megfulladtam, nagy nehezen talpra vergődtem magam, némi segítséggel már képes voltam megindulni valamerre. Mikor már épp azon lennék, hogy többé nem nézek vissza arra a feneketlen tengerre és az órási szakadékra, akkor terem előttem Merse azzal, hogy fogjam meg újra a kezét, bízzak benne, másszak vele vissza az oromra. Támaszom, aki eddig támogatott, most épp szabadságon van, tehát egyedül kell döntenem.
- Egyszer már megtetted. - lemondóan széttárom karjaimat - Most mi változna meg? - ezek után mondta, hogy a döntés teljes mértékben az enyém. Felsóhajtottam, hátamat táskától a falnak döntöttem és most, ma először belenézek Merse szemeibe. Megremeg bennem valami, s hogy valójában is beleremegek ebbe az érzése, nem tudhatom. Íriszeinek színe pontosan olyan, mint ahogy ismertem, pontosan az az árnyalat, amit úgy szerettem. Az illata megváltozott, a kisugárzása is, arcának vonalai, de még a hangja is más lett, de a szeme.. az még a régi Merséből való. Ezt az újat nem ismerem.
 Döntöttem. Talán nem fog tetszeni később se neki, se nekem, talán senkinek se lesz ínyére, talán életem legrosszabb döntését hoztam meg, de biztos vagyok benne. Meg akarom ismerni, újra. Közelebb lépek a rasztás fiúhoz, mindkét karomat felemelem, hogy egy lassú, de annál érzelmesebb ölelést adjak a fiúnak. Kezeim nyaka köré tekerednek, orrom a vállába fúrom és így maradok egy kicsit. Hányszor ölelt meg így, Istenem!
- Mid lesz? Milyen órád? - kérdezem tőle már miután kibontakoztam az elnyújtott ölelésből.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ardai Merse
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 62
Összes hsz: 124
Írta: 2015. március 1. 20:56 | Link

Schlett Lili


Lili egyszer csak a szemembe nézett, ő is nagyon megváltozott, ezt már akkor láttam, abban a pillanatban.
- Tudod, - nagyot nyeltem - egyelőre csak a szavaimnak hihetsz, aztán a tetteim is igazolni fognak. - Pár pillanat szünet múlva hozzátettem; - Természetesen ez nem olyan "most azonnal döntened kell" szituáció. Csak... elmondtam ezeket, hogy tudd.
Tényleg nem fűztem sok reményt ehhez, de az nem lenne fair, ha magyarázat nélkül hagynám ezt a lányt, ha egyszer csak meglátna a termekben járni-kelni, de nem szólnánk egymáshoz - lehet, hogy régebben képes lettem volna ezt csinálni, de most már lehetetlennek tartom, hogy szó nélkül menjek el mellette a folyosón. Egyszerűen lehetetlennek.
Sokat segített az el Camino.
Váratlanul megölelt. Álmomban sem számítottam erre, azt hittem, ideges lesz, vagy még csak szóba se áll velem, és mégis - ugyanúgy a nyakam köré kulcsolta kicsiny kezeit, mint régen, én pedig ugyanúgy a derekára raktam ormótlan nagy tenyereim, és öleltem. Aztán, ízlésem szerint túl hamar kibontakozott az ölelésünkből - én egészen elbódultam a haja illatától és közeli lélegzetének hangjától, de ezt nem mutattam, csak szakavatott szemek vehették észre az árulkodó pupillatágulásom. Amikor elengedtem, ujjaim kissé megremegve hullottak le róla, egy előrehulló rasztát zavartan hátrasimítottam, majd a mostanság folyamatosan a csuklómon lévő hajgumival gyorsan összekötöttem a hajamat, eközben pedig igyekeztem értelmesen válaszolni Lilinek.
- Hogy mi? Jaa, ja, jóslástanom lesz. És neked? - kérdeztem halkan.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Avatar és aláírás készítést vállalok :3
Én vagyok Angel!
Gareth S. Nightingale
Házvezető Navine, Tanár, Illúziómágus, Gondnok


Whiskey in a teacup
offline
RPG hsz: 767
Összes hsz: 2526
Írta: 2015. március 4. 00:27 | Link

Kilián


Az önuralma elvesztésétől nagyon messze állt, tudatosan döntött úgy, hogy nem próbálja meg hosszas logikus érvelés útján győzködni az idegent - az egészben nem volt semmi személyes, pusztán lehetőleg minimális időveszteséggel akarta elérni, hogy a srác saját maga helyett a helyzetre koncentráljon. Nem akart harcolni csak azért, hogy bizonygassa, hogy ilyen-olyen rátermett meg alfa és nagymenő, mert egyrészt senkinek nem tartozott ezzel, másrészt, az ésszerűség az ő oldalán állt. Épp azért nem értette túlzottan azt a sötétséget, amit a tekintetében látott, valahol a pillanatnyi düh mögött és ami óvatosságra intette. Igen, ez a nap kihozta belőle is a negatív tulajdonságait, ő sem a legjobb utat választotta, ez azonban fényévekre állt attól, hogy ártani akarjon valakinek, akit nem is ismert, míg a másikról nem merte volna ugyanezt állítani. Nyugodtan tanulmányozta a fiú arcát a gyér fényben, figyelmesen követve, hogyan ül ki a meglepetés és a heves  belső reakció után a közöny - az izmain mesterien uralkodott, de a kisugárzása és a pillantása nem hagyott kétséget afelől, hogy ez a beletörődés csak pillanatnyi.*
- Tessék.-*A látottak ellenére az alkunak megfelelően elengedte, visszaállítva a pálcélt a helyére. Az ismeretlen egy szó nélkül indult tovább, ő pedig követte, némán folytatva eszközei és a folyosó figyelését. Ahogy az előtte járó hátrafordult, a tekintetük találkozott. Újra látta azt a pillantást, most élesebben és világosabban kivehető, szinte tapintható gyűlölettel, amitől elkomorodott. Farkasszemet nézett vele és lassan megrázta a fejét, "ne itt!", tekintetében egyfajta nyugalommal - látta és szemmel tartotta a veszélyt, de nem keltett benne félelmet. Ettől a fajtától nem tudott félni.*
- Jobbra.-*A következő elágazáshoz érve halk hangon irányította tovább az előtte járót. Egyre közelebb jártak, bár a homályban nem látott túl messzire maguk elé, de ismerte annyira a macska szokásait, hogy biztosan ne kerülje el a figyelmét jelenlétének árulkodó jele - Sherlock imádta a frászt hozni az emberekre, úgyhogy a legsötétebb helyeket választotta, ráadásul méretének köszönhetően nem szuszakolhatta be magát csak úgy bármilyen résbe. Ezen a folyosórészen több pad és kevesebb páncél állt, úgyhogy valószínűleg valamelyik ülőalkalmatosság alatt végre megcsíphetik a bestiát. Az iránytűt átmenetileg zsebre tette, hogy a pálcát és a detektort tarthassa. Nem akarta még egyszer elhibázni. Nem szólt az idegenhez - egyrészt, az úgysem volt kíváncsi a véleményére, másrészt, a segítsége nélkül is boldogul, ha nem fogja akadályozni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Mesélő
Mesélő



offline
RPG hsz: 811
Összes hsz: 1286
Írta: 2015. március 5. 21:50 | Link

Az elágazás utáni folyosószakaszon mintha holmi szürreális álomba csöppenne a két tilosban járó fiatalember. A sötétben elkóborolt macska kiszökve a véletlenül nyitva hagyott ajtón éjszakai sétára adta a fejét. Érdekesnek tűnt a világ az ajtón túl, hát kisétált. Hogy mi volt a szándéka? Felfedezni a kastélyt. Világot látni. Másik macskát találni társaságnak. Frászt hozni a gazdira. Kismillió variáció létezik, végül azonban másképp alakult az éjszaka. Vagy éppen így tervezte. Sosem derül ki. A professzor szobájának környékén botlott a tervei változását előidéző okra a padlón tócsa formájában. Ismeretlen eredetű és hatású löttyöket nem szokás meginni, ennek azonban határozottan kellemes illata volt, és fehéres színe, némi jóindulattal még tejnek is lehetett volna minősíteni. Mondjuk a mű fajtából, amit boltokban árulnak. Először csak megszaglászta, aztán belenyalt, majd fellefetyelte az egészet és már majdhogynem jóllakottan indult tovább, amikor valami furcsa történt. Összement a pad, ami alá megpróbált besétálni. Hoppá. A páncél is kisebb lett, pedig egyébként mindig fel kell rá néznie. Valami nagyon nem volt rendjén, de azért elsétált egészen eddig, ahol az árnyékosabb oldalra húzódik. Valakire még szerencsésen frászt hozhat. Mostanáig még csendben is volt, és már majdhogynem észrevétlennek mondható, amennyiben észrevétlen egy tehénméretű, többnyire világos szőrű macska. A lépések zajára viszont a folyosó vége felé fordul és kék szemei olyanok, hogy még Csodaország Vigyorija is megirigyelhetné. A vigyor azonban nincs sehol, ami utoljára szokott eltűnni az említett lény esetében. Itt még csak fel se tűnik ilyesmi. Macskuszunk inkább kíváncsian pislog hatalmas méretű szemeivel, és lábra állva el is indul a két mozgó valami vagy valaki felé. Nem tűnnek ezek olyan nagynak, mint például a gazdái szoktak. Az egyik ismerősnek tűnik, a másik viszont nem, és éppen ettől érdekesek, hát megközelíti őket. Méreteiből adódóan viszont nem olyan egyszerű ez a művelet, az egyik páncél csörömpölve dől oldalra és omlik darabjaira, amikor elhalad mellette. A hang hatására hirtelen mozdul az ellenkező irányba, így meg egy padot sikerül felborítania ezzel a lendülettel. Pillanatok alatt kész is a káosz körülötte, talán jobb lenne menekülni, mielőtt megpróbál valakinek az ölébe mászni. Még agyonnyomná a végén szerencsétlen illetőt.  
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

"Bármi lehetek. Egy virág, egy asztal, egy szellem vagy akár csak egy szellőcske. Sose tudhatod éppen hogyan találkozol velem, viszont mindig tudod, ha ott vagyok. Figyelj rám!"
Cornelia R. Knight
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 78
Összes hsz: 577
Írta: 2015. március 7. 01:40 | Link

Az Áldozat


Olyan más, rettentően furcsa, annyira idegen az új hely számára. Valahogy pár nap alatt csak megrémült a sok furcsán beszélő embertől, mintsem beleszeretett a helybe. Pedig ő maga választotta, ég tetszett is neki a nyüzsgő környezet, most azonban bármennyire sok itt a külföldi diák, iszonyatos egyedüllét fogta el. Se barát, se egy ismerős, se senki. Mindenki jobban járt volna, ha csereprogram helyett elmegy bálnahátvakarónak, vagy krokodilfogmosónak, esetleg hivatásos távolbanézőnek.
Nem feltétlenül az a feladós típus, mégis megfordult már a fejében az évnyitó közeledtével, biztosan jól döntöttek-e a bizottságnál, hogy ő lett az egyik kiválasztott, aki cserediákoskodhat két tanévet, ráadásul magát is meg-megkérdőjelezte abban, hogy miért is a magyar iskola mellett határozta el magát. Nem volt a helynek rossz híre, a szüleivel pedig már leharcolta a dolgot, hiszen számukra sokkal nevesebb iskola lett volna az álom lányuk számára. Túl élhető, csak idő kérdése... ugye?
Elég csendes és nem valami nyitott hozzáállással bandukolt a folyosón maga mellett társával, Ace-szel a huskyval. Egész fiatal egy eb még, nagyon játékos, de legalább annyira szeleburdi is. Azonban jobban aggódik azon, hogy vélhetően eltévedt a kastély rengetegében, mert fogalma sincs hol van és merre menjen. Érzékeli, ahogy nevetve megy el pár nála -gondolja ő- idősebb diák figyelmen kívül hagyva őt. Hát, senki sem kezdhet úgy, hogy egyből szeretik, mint a korábbi iskolájában. Tudja, hogy mindennek oka van, most is így van ez, ha el is tévedt. Lehajtott fejjel megy a kutyus után, aki szaglászva koccan a fejével minden útjába kerülő dolognak, így érkezik egy páncélhoz is, amit addig-addig piszkál, még az borulni nem kezd. Cornelia reflexből kapkod előre, hogy el ne boruljon a robusztus, de nem sikerül megakadályozza. Ez igazán szép volt, mindkettejüktől. Komolyan, díjnyertes bemutatkozás az iskola... valamelyik részén, mert erről még mindig nincs nagy fogalma, hol is van. Egy alkarrész marad a kezében a kapkodásból, azonban a többi része egyenesen borulni kezd az útirányba, ahol még fel se mérte áll-e valaki vagy sem, az eb után kap.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Ace ><
Jeremy Claythorn
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 104
Összes hsz: 2142
Írta: 2015. március 7. 01:41 | Link


Cory

Utálja a tavaszt.
Jogos lenne a kérdés, mit nem utál rellonosunk, erre lehetne mondani a magányt, a lépcsőről leesős pillanatokat, és az az őszt. Egy hónappal ezelőtt talán még Zephyrinet is ide sorolta volna, de a február tizenharmadikai legdurvább, és egyben utolsó veszekedésük után nem Párizs, nem a napfény illatú bőrének emléke jutott eszébe, hanem az, hogy... Mindegy.
Míg gondolataival viaskodott, Jeremy vonásai sziklaszilárdak maradtak. Az igazán szemfülesek láthatták, hogy állkapcsa megfeszül, de csak ennyit engedett meg.
Egyik karja oldaltáskája pántján nyugszik, melyben kettő füzetet és pár könyvet tartott, másik teste mellett lógott. Nyugodt, kimért léptekkel tört utat magának a diákokkal, kiabálással és vadul cikázó papírrepülőkkel teli folyosón. Az egyik mágikus papírdarab túl közel ért hozzá, így terelő reflexeinek köszönhetően elkapta, félkézzel összegyűrte, majd a falhoz dobta.
- Gátolja a közlekedést, nem szabad. - mondta unott, érzéketlen hanggal egy navinés gólyának. Valami rángásszerű mosolyt csikart ki magából, amikor a fiú majdnem elsírta magát, majd folytatta útját.
A Zsivaj fokozatosan elhalt, ő pedig lehajolt egy gyűrött bájitaltan puskáért, hogy szemügyre vehesse. Ujjaival kisimította a vonalazott pergamenről letépett sarkot. Egy vöröses folt elmaszatolta a felét, de halovány, elégedett mosoly ült ki arcára, mikor felismerte a receptet.
Ennél sokkal elegánsabb, kreatívabb módja is van a csalásnak, ő már csak tudja. Keze ökölbe szorul, a sárgás-vöröses lap ropogott egy kicsit, szálai megtörtek, majd egy íves dobás után a kukában landolt.
Lucával is leveleztek, nem is akárhogy!
Luca. Nem tudta hová tenni, mit gondol, és mit érez a lányról. Meggyőződése volt, hogy az érzelmi manipulálással kavarta meg így, hogy ilyen őrült ötletei támadjanak. Megfenyegetni egy levitást, hogy elvarázsolt origamikkal üzenhessen? Na, ez stílus.
Észre sem vette, de társasága volt, kettő.. Az egyik négy lábú volt, minden gond okozója. Legalább is ekkor ezt gondolta.
A csörrenésre kapta fel a fejét, de már késő volt. Az állványról rádőlő páncél pár centivel lehetett magasabb nála, elvesztette egyensúlyát, majd elterült. A nyaka mellett hangosan koppant sisakjának hegyes része.
Megkönnyebbült sóhaj hagyja el ajkait, majd felkészült, hogy leszidja az okozóját, mikor a képébe ugrott egy huskykölyök.
Próbált védekezni, de nem ment. Megvárta, amíg a gazdi levette róla, mert ha egyszer ő hozzányúl, a folyosó másik végén végzi szegény állat.
A segítő (ártó?) kezek felé fordult, majd meglátta a lányt.
Barna szem, barna haj, olyan ártatlan tekintet, amilyet nem mindig lát az ember. Egy pillanatra haragudni sem tudott, csak vigyorgott, ahogyan a lány egyik kezében a páncél karját fogja, a másikkal pedig kutyáját próbálta visszafogni az újabb ugrándozásokról Jeremyn.
Majd visszatért az eredeti személyisége.
- Gratulálok. - kissé gúnyosan, akaratlanul, de igen erős brit akcentussal intézte a mondatot huligán felé.
Utoljára módosította:Jeremy Claythorn, 2015. március 7. 01:55 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Cornelia R. Knight
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 78
Összes hsz: 577
Írta: 2015. március 7. 01:44 | Link

Az Áldozat


- Ace ne!
Kapkodás, ijedtség és rémület. Nagyon nem jó dolgok történnek a szeme előtt a megérkezésének hibájából. A kutyája által megborított páncél, mint egy nagy paplan takarja be a srácot, aki elterül tőle, de szerencsére nem lesz nagyobb baja. Ő pedig mint egy rakás szerencsétlenség guggol le egyik kezében a páncéldarabbal, másikkal meg a kutyát húzva maga felé, ne tegyen több kárt.
Fejével áldozata felé fordul, egy pillanatra talán a tekintetük is találkozik de a sajátját el is kapja onnan és szomorúan tekint a kutya meg a föld felé. Morcosnak és mogorvának tűnik neki, de ismerősnek is valahonnan. Mintha már találkoztak volna valahol, vagy látta volna, annyira... Amikor hozzászólnak kiesik a gondolataiból, nem értve semmit emeli fel újra a fejét és kezd el hevesen angolul magyarázni.
- Nagyon sajnálom, nem akartam. Elveszem a kutyát. Bocsánat. Fáj valamid, valahol?
Néz rajta végig, sőt egy pillanatra a páncélkéztől megszabadult kezével még felé is nyúl, de megtorpanva visszahúzza. Pedig már az oldalát megérintette. Nem tapogatunk idegeneket, juj, főleg nem így, meg fiúkat. Ez bőven kimerítené a mivel ne ismerkedjünk fogalmát. Csak nem mozdulva térdel le, kutyusát az ölébe húzva és várja, hogy most mit fog tenni a srác, aki egyébként az akcentusból ítélve akár meg is érthette már amit mondott és válaszolhat is neki, ha csak itt nem hagyja. Látszik a kétségbeesés és az elveszettség a hugrás lányon, de úgy tűnik valaki kőszívének ez mit sem jelent.
Közben ismét rátör az ismeretlen ismerős érzése, fogalma sincs miért. Tekintetével az arcát fürkészi, majd mint derült égből a villámcsapás, mondja ki az első gondolatait.
- Claythorn. Terelő.
Nem rémül meg ettől jobban, el sem húzódik, inkább egész halkan, tényként közli a dolgot, miközben a kutyát magához szorítva öleli meg és így néz vissza a másikra, hogy vajon elmozdulnak-e, vagy tényleg nagy bajt csinált.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Ace ><
Jeremy Claythorn
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 104
Összes hsz: 2142
Írta: 2015. március 7. 01:47 | Link

Cory

- Ace… - Jeremy hátába belenyilallt a fájdalom, így miután oldalra lökte magáról A súlyos páncélt, csak félig felkönyökölt, és úgy maradt. Nem akarta bevallani a lánynak, ő bizony itt ragadt.
Hogy nézne ki, hogy egy kis pöttöm lány húzza fel őt? Na, azt nem.
Rettentően jól szórakozott a lányon, ahogy szégyenlősen elkapta a tekintetét előle. Pedig Jeremy imádta, amikor valaki a szemeit bámulja, szinte le lehet olvasni „Milyen kék szeme!” Legalább is ő mindig ezt értelmezte belőle. A kis véreb gazdija olyan lány hatását keltette, aki álomvilágban élt, a szülei kinéztek már neki párt, és mindig eltávolították a közeléből a bajos fiúkat.
A bajos fiúk kategóriába Jeremy is sokszor beletartozott, legalább is a Roxforban annak tartották. Emlékezett még, amikor a Hugrabug házvezetője megkereste, és alaposan leszidta, hogy mennyire megsiratta az egyik diáklányát. Az nem az ő hibája volt, a csaj nem volt elég érdekes.
Szándékosan bámulta a lányt, amolyan csibészes mosollyal, amit olyan gyakran használt anno. Kedvenc szórakozása volt, hogy mennyi idő alatt pirul el a lány, miután észreveszi, hogy őt nézi.
Elvette a kutyát Jeremyről, majd angolul szólalt meg. Nagyon ismerős volt, de Jeremynek mindig is problémája volt a nevekkel
- Nem gond… Ami azt illeti, - nem igazán akarta a lány szemébe mondani, hogy egy rendkívül érzékeny ponton találta el a páncél térdrésze, és legszívesebben csak összegörnyedne, és hintázna, amíg el nem múlik a fájdalom – nem, nem igazán fáj.
Kicsikart magából egy, Jer-féle fogvillantós mosolyt és sikerült lepleznie a hangján, hogy hangja meglehetősen vékonyabb akart lenni. Mindezt angolul mondta, hogy a lány megértse. Akkor látta a felismerés szikráját, azokban az őzike szemekben. Kissé meglepődött, amikor meghallotta a vezetéknevét és a posztját, mivel ez két dolgot jelenthetett. Az egyik ház kémkedik utána, vagy egy Roxfortossal van dolga. Az utóbbira szavazott, és elkezdett kutatni az emlékeiben egy fiatalabb lány után, aki nem mardekáros, és valamiért ismerte.
Szeme elkerekedett, kissé pimasz, szemrehányó pillantást vetett a lánya.
- A navinés, aki felpofozott a meccs után, mi? – épp indult volna a tusolóba, amikor a lány ráállt a gyakorlólabdákat tartó dobozra, és amilyen gyorsan csak tudott, véghez vitte amit akart. – Cor… Cory… Cornelia? Hajtó. – nevet a lányra, majd bal kezével végigsimítja arcát, szinte megfájdult az emléktől a nyoma.
Utoljára módosította:Jeremy Claythorn, 2015. március 7. 01:56 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Cornelia R. Knight
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 78
Összes hsz: 577
Írta: 2015. március 7. 01:52 | Link

Az Áldozat


Ráemeli tekintetét, ahogy megismétli nem éppen kellemes és boldog hangon kutyája nevét, nem is érti pontosan miért, de az biztos, hogy az ölelésében lihegő négylábút nem engedi bosszúra szomjas csúnya nagyfiúk karmai közé. Bár az eb még fogékony az új emberekre és nem morogná meg, fordítva ebben nem biztos annyira így első ránézésre. Vannak kedves fiúk, meg aranyosak. Na ők nem így néznek az emberre.
- Ace. Talán baj?
Bár megerősítést nem kap, el tudja képzelni, hogy nem úgy érzi magát, mintha felhőkön pihengetne, sőt, ez egészen valószínű . Hálát adhat mindennek, hogy tényleg nem egy ájult fiú mellett kell térdeljen és azon gondolkodnia megölte-e szerencsétlent a bénaságával. Szürkésbarna szemeivel azonban a kezdeti rémülethez képest megint rá mert nézni, de inkább csak még jobban zavarba jött attól, amilyen reakciókat kapott, semmint megnyugodott volna, hogy rendben lesz minden. Még a hangszínből se ezt tapasztalta, de ha nem kell segítség, hát nem fogja erőltetni.
- Igyekszem nem csinálni ilyet többet senkivel.
Ha eddig nem tűnt volna fel a kiprovokált zavara, hát a hangja megremegéséből biztosan ki fog, bár tagadhatatlan szép az a mosoly, amit felé villantanak, de inkább azzal foglalkozik, hogy Ace-t letéve, aki szépen lefeküdt így mellé, elkezdi a kisebb darabokat a páncél volt helye felé pakolni, hogy a másik volt roxfortos is fel tudjon kelni, meg más se essen persze hasra. Nem titkolt célja, hogy így nem kell annyiszor ránéznie sem. Kínos egy momentum ez, nem normális csak úgy dolgokat borogatni emberekre random módon.
- Navinés? - Ismétli meg kicsit hitetlenkedve, a processzor még dolgozik a dolgon, de összerakja, hogy igen, ez az új háza és a fiú a Hugrabugos otthonára gondolhat. – Hugrabug. Csak átmenetileg Navine.
Közli félvállról a dolgot, ahogy rápillant két darabka elpakolása közben, aztán közelebb csúszik, hogy segítsen neki letolni a lábairól a további súlyos alkatrészeket. Igazából ezúttal kicsit rajta is ragadnak a tekintetei, sőt, még el is mosolyodik, bár nyilván az első mondatok óta egy érett piros almára hasonlít az arca, de már annyira nem takargatja zavarát.
- Igen, igazán jó újra látni, itt is terrorban tartod az embereket?
Igen, picit talán próbált beszólni kisebb-nagyobb sikerrel, de ebben nem olyan jó, ő túl kedves és aranyos ahhoz, hogy ezeket véresen komolyan gondolja. A látványos arcsimításra megforgatja a szemeit, aztán ahogy a páncél lábát arrébb tolja véletlenül biztos benne, hogy egy hangyányit meg fogja ütni a térdét, de közben bájosan elmosolyodik felé, majd megint csak elkapja tőle a tekintetét. Nem illik kinevetni a másikat, kedves Jeremy.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Ace ><
Jeremy Claythorn
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 104
Összes hsz: 2142
Írta: 2015. március 7. 01:57 | Link

Cory

- Nem. – kicsit meghökkent Cornelia felháborodott kérdésén, nem gondolta volna, hogy ennyire védi a kiskutyája lelki világát. A fiú szemében plusz pont volt a fajta választása, a huskykat még ő is elfogadhatónak találta. – Egész jó kis név. - Óvatosan, bal kezét Ace felé tolta a hűvös kőpadlón. Megállította a kis krapek orra előtt, hogy megszagolhassa. Pár centi választotta el a lány kezétől, és fel sem kellett néznie, hogy lássa, teljesen elvörösödik Cory. Hiába, mindent valamilyen okból tett, érdekelte is, hogy a kutya mit gondol róla. Közben Ace elkezdte nyalogatni az ujjait, amit pár másodpercig mosolyogva figyelt, majd végigsimított kobakján, és visszahúzta teljes karját.
- Jó lenne, ha nem tennéd, ez itt nem divat. – a lehető legönfeledtebb nevetést préselte ki magából. Ő igazán mindent megtett, csak hogy magát szórakoztassa Cory reakcióinak láttán.
Lazára vette a formát, kezeit tarkóján átkulcsolta, és úgy bámulta a plafont. A tavaszi időjárásnak köszönhetően sárgás napfény szűrődött be a festett üvegablakokon. Behunyta szemét, mélyeket lélegzett. Csak néha nyitotta fel egyik szemét, hogy kikukucskáljon. Jól sejtette, a lány többször is ránéz. „Ugyan már, ki állna ellen Jeremynek?” Gondolta. Egy egoista szabványmosoly ült ki arcára.
- Tudom, csak szoknod kell a házak nevét. – meglehetősen különös hangzása volt a házaknak, ezt ő is így gondolja, de igen komoly problémái voltak, amikor nem jutott eszébe, melyik ház a legjobb, mikor egy csapat kiabáló csörtető rellonos megállította az aznapi kviddicsgyőzelem után.
Teljes siker, hölgyekurak, paradicsomvörös lett a lányka, és már nem tudja másra fogni, ez biztos. Jeremy a mellette elterült fekete fehér szőrcsomót felemelte, és a mellkasára rakta. Figyelte, ahogy szuszog, kíváncsi szemei csillognak. Persze ő ebből csak annyit fogott fel, hogy a Coryhoz vezető ajtó kulcsa ez a kis dög.
A vigyor grimaszba rándult, amikor az alapból is sérült térdét megüti Cornelia.
- Ugh…. Nem, visszavonultam, csak hébe-hóba töröm össze az embereket, csak kihasználom őket, tudod, mint az az osztálytársad. Hogy hívták? Rebecca? – biztos volt benne, hogy valami r betűvel, de hogy mi volt, azt nem tudta. – Okos lány volt, jó házidolgozatokat írt.
Utoljára módosította:Jeremy Claythorn, 2015. március 7. 02:01 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: « 1 2 ... 5 6 [7] 8 9 ... 17 ... 25 26 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyElső emelet