Axel

* Nincs is jobb, mint egy kellemes őszi délutánon lejönni futni, hogy az izzadságtól kimenjen az ember fejéből a nyűg és a baj. A fejtőrését még mindig csak az okozza, hogy csak a bájitaltan tankönyvét kapta kézhez, a többi ugyanis már nem volt a könyvesboltban, arra még várnia kell, de így pedig lemarad. Hogy könyvtár? Blá, sok emberrel benne, nem kell az neki. Edzőcipő, melegítőnadrág és spagettipántos sportfelső van rajta. Már rég eldöntötte hogy bizony megnézi magának a kviddicspályát, mégha csak messziről is. Az anyja sosem engedte a seprű közelében sem, a varázsgramofonon hallgatta a meccseket és mindig akkor jött lázba ha az egyik játékosnak eltört valamije és úgy folytatta a meccset. Légzésére figyelve egyenletes tempóban halad, és messziről kiszúrja a magasban lévő karikákat, azok adnak neki irányt hogy merre kell menni. Te jó ég, hogy az anyja mennyire féltette őt... ha megtudná hogy most egyenesen a kviddicspálya felé tart, biztosan kivenné a suliból. Pedig a repülés izgalmasabban hangzik, mint az állandó gyaloglás éjszakánként. Közeledik a pályához. Megáll, hogy kicsit kifújja magát, térdére rakja a kezeit és mélyeket lélegez. Mikor fölnéz veszi észre hogy van valaki a levegőben. Seprűn. Milyenen? Innen nem tudja, nem is ért hozzá. A gramofonból csak az új seprűk hirdetéseit hallhatta a közvetítőktől, de egyet se látott még. Bárki is ül odafent, Erisnek nem tűnik fel hogy rosszul vagy jól üli-e a seprűt, ő el van bűvölve a repülés látványától. Összeszedi a gondolatait, vesz egy nagy levegőt és ismét futni kezd, ezúttal viszont még lassabban, hogy ne legyen az égben levőnek túl feltűnő, hogy ő itt van. Közeledik a Rellon toronyba ívelő szurkolóoszlopához, s mellette megáll, nekitámaszkodva az egyik stabil tartóoszlopoknak. Karjait összefonja és úgy követi sötét szeme a levegőben leledző fiút, bár innen nem látja pontosan hogy ki is ő. Talán még egy picit ajkai is kinyíltak a csodálattól amit eme sport iránt érez, habár egy meccsen sem volt jelen. Biztos csapattag az egyik házban ez az illető is. Nem tudja. *

Axel

* Néma csodálattal figyeli a manővereket, mégha kicsit bénácskák is. Egy kicsit elszégyelli magát hogy mennyire átvette a repülés szellemét, ugyanakkor... irigykedik. Igen, irigykedik hogy milyen lehet ott fent... Élvezni a levegőt abból a magasságból, ahogy jobban süvít az arcodba, mint futás közben... Lobogtatni a haját és kipróbálni magát, hátha ért valamelyik poszthoz. De mindez csak ábránd, annyira nem kap sok pénzt otthonról hogy vehessen egy seprűt, az iskolaiak meg nem biztos hogy túlontúl biztonságosak... Amíg mereng, el is pillant a fiúról, valami pontot kiszúrt a pályán és arra bambul. Aztán mire észbe kap, a seprűs lovag leérkezik a levegőből a talajra, Eris pedig lemaradt a landolásáról. Itt az ideje lelépni. Nem hozta magával a talárját, nincs rajta se kapucni, se csuklya nem tudja eltakarni az arcát. Nem akarja megijeszteni a tetoválásával és a szemével a fiút, habár az utóbbi talán elsőre nem is tűnne fel neki, csak hogy valami nincs rendben vele. Fészkelődni kezd, keresi az utat ahol leléphet. Vagy elbújik a Rellon szurkolóoszlopa mögött és megvárja amíg a fiú elmegy, vagy most azonnal futni kezd... inkább az előbbi tűnik logikusnak és biztonságosnak. Ám amire nem számított, hogy seprűlovag a talárjához tart és őt is kiszúrta. Zavarában inkább behúzódik az oszlop mögé, bár a láthatatlanság most már nem ad neki biztosítékot arra, hogy ne lássák meg. Nincs menekvés. Aztán a fiú segítséget kér, Eris csak az arca jobb felét dugja ki a szurkolópáholy mögül. Kulcstartót? Mintha valamit látott volna, de nem tudni biztosra. Hmm... Nagy, szürke kő. Napestig eltartana itt a zöldellő kviddicspályát átnézni, ehhez bizony valami varázslat kell. De a tárgyvonzó bűbájt ő még nem tanulta meg. Az lenne a jó, ha át tudnák ideiglenesen színezni mondjuk hófehérré a pálya füvét, és rögtön ki lehetne szúrni a szürke kavicsot. De ekkora felületre még nem használta a varázsigét. Álljon meg a menet. Miért segítene? Csak mert ez a fiú volt az első akit igazából repülni látott? Ennyivel le is lehetne őt kenyerezni? *
- Nem láttam. De ha tudod a varázsigét amivel magadhoz vonzhatod, használd. Vagy... fesd hófehérré a pályát és kitűnik.
* Motyogja halkan. Húha, úgy tűnik tényleg elég volt ez lekenyerezni őt. *

Axel

~Ó kulcstartó, ó kulcstartó... szürke színű kulcstartó.~
* Benső, képzeletbeli fejét megrázza hogy kiverje az újonnan született ódát a fejéből. Tehát a srác nem tanulta azt a bűbájt, hát így nincsenek előrébb. Amíg a fiú körbenéz, Erisnek alkalma van egy kicsit jobban félszemügyre venni őt. És ezt a srácot hitte a csodatévő seprűlovagnak? Aki elhagyja a cuccait? Mindegy, a levegőben szép látványt nyújtott neki. Ezt pedig... talán kénytelen visszafizetni. Igen, emiatt az adósa lett. És Eris senkinek nem szeret az adósa maradni. Trullus a varázsige, bizony, bólint is rá helyeslően. Ekkora terepen...? Hát... Ha ketten csinálnák, nem kéne az egészet átváltoztatni, elég lenne bizonyos mértékig apránként és két varázserővel biztos hamarabb végeznek. A fiút Axelnek hívják. Heh, érdekes név. Na nem mintha az övét bárki a lányának adná szívesen... *
- Eris vagyok *szólal meg halkan és félve hozzáteszi* szintén Rellonos.
* Végignéz a pályán, de fél szemmel elég nehéz belátni a terepet, így rövid átgondolás után előbújtatja arca másik felét is a rejtekéből. Igyekszik nem törődni vele, hogy a fiú esetleg bú- avagy bá- megjegyzésekkel illeti mégcsak mimikában is az arcán lévő tetoválást. Inkább csak körülnéz a pályán, átgondolja a tervét. *
- Ha ketten csináljuk hamarabb végzünk. Az egész pályát egyszerre úgy se tudjuk átszínezni, ekkora erőnk nem hiszem hogy van. Viszont meg kéne próbálni hogy mekkora kör a maximum amit ki tudunk hozni a varázsigéből. És logikusan egymás mellett haladva bűbájjal keresnénk ezt a tárgyat.
* Kicsit megilletődik azon, hogy ennyit beszélt, nem igazán szokása. Mintha a fiú bántotta volna meg, egy pillanatig durcás fejet vág, de hogy ne tűnjön nagyon hülyének, egy kérdést is idéz Axelhez. *
- Milyen kő volt?

Axel

* Nem is lepődik meg, ezt a nevet vagy ő vonzotta be, vagy ettől lett ilyen kattant. De legalább a fiú művelt mitológiából. Eris kibújik a rejtekhelyéről és láthatóvá válik arcának szégyenletesebb része. Amihez persze Axel meg is megjegyzést is fűz, de semmi gond. A lányról lepereg mindennemű bántás. Most. Megvonja a vállát, s hogy ne legyen azért annyira kuka a csodát mutató előtt, szűkszavúra fogja. *
- Majd kiderül.
* Persze hogy tetoválás, sőt, olyan, amit semmiféle bűbáj vagy varázskencefice lehozna. Az ötlete tetszik a fiúnak, na, ezzel talán visszafizetheti a kis tartozását. Tesz pár lépést ő is, hangtalanul követi Axelt, mint egy baljós árny. Aztán mikor a srác előhalássza a pálcáját, Eris paranoiásan felhúzza a jobb lábán a melegítőnadrágot és kiveszi a lábára illesztett pálcatartóból az ébenfát, de mindezt olyan gyorsan, hogy az ember azt hinné, azonnal a fiúnak esik vele. Ez nem történik meg, szorosan markolja a pálcáját, hátha egy rossz mozdulatot tesz felé ez az illető, hogy kivédhesse. Senkiben sem bízik annyira, hogy ne legyen a pálcája hatótávolságában. Figyeli ahogy éppen sikerül Axelnek válaszolnia a kérdésére és hopp, már meg is találta a talpa alatt a szürke achátot. Hát ezúttal ennyi volt a munkája, nem kellett hozzá varázslat. Seprűlovaglás ide vagy oda, ez a srác is csak egy szeleburdi zöldfülű, aki nem tud eléggé vigyázni azokra a holmikra, amik számára nagyon fontosak. A munkája itt véget is ért, bár még mindig adósnak érzi magát. Na majd eljön az az idő is, amikor visszaadhatja. *
- Nem szükséges.
* Válaszol arra, hogy kipróbálják-e a Trullus hatósugarát. És ha valamivel a fiú nem fogja itt tartani őt, akkor nemsokára faképnél is fogja hagyni. Eris nem igazán a szavak embere, ha felesleges maradnia, egyszerűen lelép. *

Axel

* A kulcstartó sikeresen megleledződött, Eris pedig már hasztalannak érezvén az ittlétét épp készülne sarkon fordulni, mivel a fiú is elindult a seprűjéhez - nyilván hogy készülődjön vissza. Ám fejéhez kapja a kérdést, miszerint repülni készült-e. Ő? Mivel, az edzőcipőjével? Elég váratlanul éri a kérdés, úgyhogy egy pillanatig meglepett arc tükrözi ezt vissza. *
- Mi? Én nem, én csak...
* Elhallgat. Bevallja hogy még soha az életében nem repült és hogy mennyire vágyik a magasságra és a sebességre? Hogy odafent röpködne és törne el pár csontot vagy alázná meg az ellenfelet, bárki legyen is az? Amikor kicsi volt és játszania kellett vagy a zongorán, vagy a hegedűn, titokban azt képzelte hogy felrobbannak azok és ő a levegőből nézheti. Ez egy kicsit betegesnek hangzik, de azóta legalább kibékült a hangszerekkel, ám a másik vágya még mindig csak ábránd a mai napig. Keresztbe fonja a karjait, de ezzel csak azt mutatja, hogy mennyire kellemetlenül éri a téma. Elpillant a fiúról. *
- Csak megláttalak hogy repkedsz, és megnéztem.
* No meg hogy milyen seprűn repül és hogyan, de ezt már nem teszi hozzá. Kezdi kínosnak érzi a saját helyzetét, dolgozik benne a menekülési ösztön, habár szíve szerint kipróbálná azt, amit az imént csinált Axel. Észre se veszi a lány, hogy amíg merengett és azon igyekezett hogy ne nézzen a fiú szemébe, az ő tekintete a Tűzvillámra és annak kecses vonalaira tévedt. Habár ha jól emlékszik van ennél már újabb seprű is, legalábbis mindig azokat hirdetik a közvetítések alatt, de sok játékos ilyennel nyert kupákat. Most jön rá hogy milyen furcsa kifogása volt, hogy csak meglátta és megnézte mit is csinál a levegőlovag, úgyhogy észbe kapván felveszi a szokásos semmitmondó arckifejezését. *
- Errefelé futottam és messziről láttalak a levegőben.

Büntetőmunka la Keiko

* A büntetőmunka napja. Kint gyönyörűen süt a nap, no nem mintha ez Erist meghatná, de bosszantó a tudat hogy ilyenkor itt kell rohadnia a kastélyban. Még ilyet! Méghogy ő pálca nélkül takarítson?! Mintha csak otthon lenne... Befordul a nagyterem hatalmas ajtaján a terembe. A délutáni uzsonnáikat majszoló diáklányok és fiúk cseverésznek nevetgélve, de a büntetőmunkatársát sehol sem látja. Nem is baj - gondolja. Ha nem lesz itt időben, ő is elmegy. Bár nem szívesen, mert nem vonatna le a házától pontokat. A szokásos acélbetétes csizmáját viseli és a hosszú kötelező iskolai talárt. Alatta megbújik az egyik sráctól ellopott póló, ami jóval nagyobb rá, és a Dominictól csent nadrág egyikei. Mit neki tisztelet, elveszi ami neki kell. És még nem is fel se tűnik másoknak, mert mindent rejt a talár. Ápol és eltakar, ez milyen igaz. Ezúttal nem veszi fel a csuklyát, hagyja hogy néhány diák összesúgjon az asztalánál mikor meglátják. Kényelmesen odasétál a Rellonosok asztalához és elvesz róla egy zsömlét. Megkeni egy kis összetört tonhallal, amíg nem jön a másik, addig ezt eszegeti, ma még nem is evett. Megérkezik az ajtónál a kis áldozata, felemeli rá a tekintetét és halványan elmosolyodik. Úgy tűnik a csajszi mindent hozott magával ami kell a takarításhoz. Kár. Be kellett volna zárni valahova hogy pontokat vonjanak le miatta, mert nem végezte el a büntetőmunkát. Megeszi a tonhalas zsemle maradékát és odamegy a lányhoz. Egy szó nélkül elveszi az egyik vödröt és a felmosórongyot. *
~ Ez így úgy értelmetlen, ahogy van. Nemsokára vacsoraidő és összetapicskolják amit feltakarítok. ~
* Nem törődve a másikkal fogja a cuccait és elmegy a terem Rellonos végébe. Az bizony csillogni-villogni fog, nyalhatja is róla a kiöntött tejecskéjét az a szemét Dominic. *

Büntetőmunka la Keiko

* Magában egy dalt dudorászgat, valószínűleg most íródott a fejében... Olyasmiről szól hogy ha legközelebb megtalálja azt az álnok fiút, aki prefektusnak meri nevezni magát, kitépi a nyelvét, aztán megeteti valami vadállattal. Aztán persze jön a srác pálcája, amit beledob egy vulkánba. Vagy előbb kéne a pálcát beledobnia? Megáll egy pillanatra a takarításban és mikor megegyezik magával, hogy igen, a pálcától kell először megszabadulnia, tovább folytatja a felmosást. *
~ Terítem az asztalodat, te kis ... ~
* Nyomdapapírt nem tűrő kifejezések sorozata. Visszatérve dúl-fúl magában, amiért ilyen alantas munkát végeztetnek vele, amikor ő csak ellátta egy haszontalan diák baját. Nem is érti hogy mit keresnek ilyenek egy iskolában. Először tudja az ember megvédeni magát, aztán jöjjön a többi. De ő még csak erre se volt képes. Gondolataiból valami motoszkálás rángatja ki. Egy felmosórongy eldobódik, két fürge láb szalad felé. Felpillant. A másik lány felé szalad, ijedt arckifejezéssel. Mi történt? Egyik szemöldökét felvonja, és körbe se kell nagyon néznie; látómezejéből kitűnik hogy mi a riadalom oka. *
- PATKÁNY!!!
* Üvölti és eldobja a felmosót, előkapja a pálcáját - amivel ugye a büntetőt nem lehetne végezni, de arról nem volt szó hogy nem lehet nála és az állat felé irányítja. Eris ösztönösen utálja az állatokat, meg tudja ugyan különböztetni őket ha nagyon akarja, de a rágcsáló az rágcsáló. A legelső varázsigét kiabálja, ami csak eszébe jut. *
- Wasser!
* Kiáltja és egy locsolócsőnyi víz zúdul máris az állatka felé, arrébsodorva azt. Nem akarja ő bántani, de ne jöjjön a közelébe, piszkítsa inkább a másik lány részét. *

Büntetőmunka la Keiko

* Az állat végigcsúszik egy pár métert a vízsugár hatására, majd mikor a másik lány felveszi és simogatni kezdi, Eris elfintorodik. És arra kéri hogy kérjen bocsánatot? Ő?! ETTŐL?! *
- Szerintem inkább ereszd el az erdőben. Sok betegséget terjeszt és kint jobb helye lenne a természetes élőközegében.
* Morogja oda és bár nem teszi el a pálcáját, visszasétál a felmosórongyhoz. A legjobb lenne egy pálcalegyintéssel eltakarítani, de azt kiszúrná itt pár pletykás diák, úgyhogy inkább a saját kezével lát neki. *
- Bocsánatot... egy ostoba patkánytól... persze...
* Motyogja az orra alatt alig hallhatóan. Megáll egy percre, felnéz, a másik lány pedig még mindig azt a vizes szőrgombócot simogatja. Felegyenesedik. *
- Ha azért hoztad hogy összepiszkítsa az én részemet, megetetem az első macskával. Folytasd a munkát, ha megint miattad kerülök bajba, nem csak a kezedet meg a lábadat nem fogod tudni használni.
* Tekintete elszánt, most már kezd ebből a csitriből elege lenni. Visszatér a saját munkájához, de résen van, nehogy a másik valami meggondolatlanságot kövessen el. Egy nagyobb folthoz ér, amit jobban elkezd sikálni. Feltűri a talárja ujját és előtűnik hófehér, anyajegy nélküli bőre. Belemártja a szivacsot a tisztítószeres vödörbe, kicsavarja és visszatér a padlón lévő folthoz. Reméli hogy az asztalokat nem neki kell letakarítania, az úgy is magától szokott változni. *

Büntetőmunka la Keiko

- Tehát ennyire ragaszkodsz hozzá. Akkor vagy nincsenek barátaid, vagy rágcsálók neveltek fel.
* Végignéz a lányon. *
- Mindkettő megtörténhetett.
* Ragaszkodás. Nem szabad. Se tárgyhoz, se élőlényhez. A tárgyak elromlanak és elvesznek, az élőlények elárulnak és meghalnak. Ez az élet rendje sajnos, minden elvész, így az ember senki másra nem támaszkodhat, csak magára. Ezért neki sincsen barátja, nem is lehetett soha. Az egyetlen ember akihez a vér miatt kötődik, az az anyja. Na meg a soha nem látott apja, aki után fog majd egy kicsit kutakodni hogy többet megtudjon. *
- Igen? Hát ha a közelembe merészkedik, nem csak egy ujjal érek hozzá.
* Veti oda mogorván. Nem szándékozik most senkit sem meggyilkolni, csupán a penészt, ami beette magát az asztalok lábánál. Legszívesebben viszont valami szájeltüntető varázslattal befogná a csaj száját hogy fejezze már be a hisztit. Nem tűnik valami nagymenőnek, kétli hogy nonverbálisan is képes lenne varázsolni. A locsolóvarázslattól kilőtt víz az Eridon és a Navine asztala között húzódik, egyfajta választó vonalként kettőjük között. A Rellonos oldallal végzett, most jön a következő, az Eridon asztala körülötti rész. Ha a másik nem végez időben a sajátjával, akkor nekiáll majd a harmadik asztalsor részének is, de most elvan ezzel. Vödörbe mártás, csavarás, sikálás. Lopva elkapja a másik fintorát, aztán vissza is néz a saját kis területére. *
- Vigyázz, mert úgy marad az arcod.
* Szólal meg azzal a hangnemmel, amivel Keiko Legrosszabb rémálmává titulálta magát a legutóbb. A tisztítószer némiképp kipirosította a kezén a bőrt, úgy tűnik annyira érzékeny hogy nem bírja. Csak kerüljön a keze közé az a prefektus, ellátja majd a baját. *

Büntetőmunka la Keiko

- A barátok a gyengéknek valók. Csak hátráltatják az embert.
~ Mert bizalom nem létezik. ~
* Az utóbbit csak magában gondolja, az előbbi mondatokat pedig nyugodtan mondja, tisztázó hangnemben. Nem kellenek barátok annak, aki egyedül is elég erős. A csatlósok már más tészta, de az emberi kötődések feleslegesek, mert minden elmúlik, az ember csak magára számíthat. A végén úgy is mindenki egyedül hal meg, senki nem lesz ott mellette, az apja is egyedül ment el. Már ha elment, legalábbis a sírfeliratán ez volt olvasható "Hakuron Kowai". Alatta semmi "Barát, férj és megértő apa", vagy a tipikus "Örökké szeretünk", mint a kisállatok neve alatti feliratokon. Sosem ismerte. De annyi biztos, hogy ő is ilyen letisztultan gondolkodhatott, nem csépelték el a sírfeliratát sem semmiféle nyálas klisével ami úgy se igaz.
Lassan az Eridon asztalsor végéhez ér, Keiko már a Navinét csinálja. Gusztustalannak érzi hogy egy ilyennel kell megcsinálnia a büntetőt. Legalább akkor egyedül kellett volna jönnie, nem egy ilyen szerencsétlen mókusbolond idiótával. Szép lassan végez, megtörli a homlokát, érzi ahogy csípi a kezét a tisztítószer és most az ostobasága miatt a homlokát is érte a vegyszer. Hát ez hiányzott még. Ahelyett, hogy leülne a legközelebbi asztalhoz, ami az Eridonosoké, inkább a Rellonosok asztalához húzódik vissza. Semmiféle ismerős arcot nem lát, de úgy is mindegy lenne. Leül, rákönyököl az asztalra, ujjait összekulcsolja és a szája előtt helyezi el, persze hogy ne érjen hozzá, mert azt is csípné. Lassan olyan piros lesz a keze, mintha vérbe mártotta volna, de akármennyire csípi is, a ragadozó tekintetével Keikot és a kis patkányát vizsgálja. *

Büntetőmunka la Keiko

* Ha Eris tudná hogy az imént sajnálatot éreznek iránta, rögtön bedurranna az agya és a körmeivel esne Keiko torkának. De szerencsére nem gondolatolvasó és az emberi érzelmeket sem tudja leolvasni mások szeméből. Csak a sötétség van, ami egész eddigi életében jutott neki. A barátos kiegészítésre megvonja a vállát. Nem fog egy olyannal vitatkozni, aki nem tudta őt legyőzni. Hiszen akkor ő lenne a szamár, és ő ennél okosabb.
Amint végzett a munka rá eső részével, a saját asztalához vonul és onnan nézi a másik lányt. Az pedig odalibben és mellé ül le. Amíg közeledik Keiko, Eris nem tudja hova tenni hogy erre tart, amikor pedig a Rellonosoknál foglal ő is helyet - anélkül hogy bárki ezt megengedhette volna, egy bájos mosolyt lejt a sötét szemű lány felé. Eris elfintorodik. *
- Mit akarsz?
* Közben pedig eszébe jut, hogy a patkány valahol ott lapul a másik zsebében, vagy a talárja alatt. Kezd ideges lenni amiatt az állat miatt, megannyi betegséget terjesztenek a rágcsálók, ezeknek nem emberi kézben van a helyük, hanem odakint. Nem állatvédő ő, hogy kitessékelje őket a vadonba, ahol lenniük kéne, de azt _akarja_ hogy ott legyenek, ahol lenniük kéne. A lényeg, hogy ne az ő közelében. *
- Bökd ki, nem vagyok jó kedvemben.
* Ez persze így nem igaz, de kezd felmenni a pumpája szépen lassan a mókus közelsége miatt. Megkordul a gyomra, ma még azt az egy zsömlét ette meg, amit a takarítás előtt benyomott. Csíp a keze, kicsit égeti a homlokát is a vegyszer, és koránt sincs ínyére jópofizni ezzel az akárkivel, aki most ide juttatta ebbe a helyzetbe. *

Büntetőmunka la Keiko


* Remény? Mire? Hogy Eris bárkivel is barátkozni fog? Nem olyan fából faragták őt, nem bizony. A lány megkérdezi, hogy nem szabadna-e idejönnie, Eris pedig komoran a bal mutatóujját az asztalra böki. *
- Rellonosok asztala. Kötve hiszem hogy te az lennél.
* Megint megkordul a gyomra és igyekezvén nem törődni a másik lánnyal, elvesz mégegy zsömlét amit szintén tonhalpástétommal ken meg. Kell a fehérje, ma ki akar menni futni aztán edzeni is rendesen. Épp hogy beleharapna az ízletes szendvicsébe, megint hall egy feltevést. Vagy inkább egy ábrándot. Beszélgetni. Vele. Az Eris-idegességmérő vészesen emelkedik. Leereszti a szájától a szendvicset és flegmán kigúnyolja amit az imént a lány mondott, eltorzítva a hangnemet. *
- Csak beszélgetni szeretnék. Beszélgess a patkányoddal és húzz el az asztaltól!
* Így. Ez talán megteszi. Mindenesetre a pálcája azért kéznél van ha használni kell, mert ha nem megy el ez az idegesítő lány, akkor megint meg fogja átkozni, abban viszont nem lesz köszönet. Annyi a bökkenő hogy mások is vannak a teremben és megint büntetőt zúdíthatnak a nyakába, de amennyiben teljesen felhúzza ez a kis csitri, akkor ez sem fogja érdekelni. Megint bele akarna harapni a finom zsömlébe, de úgy tűnik hogy a lány nem tágít. *
- Még mindig itt vagy?
* Morog Keikora szúrós szemekkel. *

Axel


- Én... nem...
* Motyogja a lány, és apró pir jelenik meg rajta, ami Eristől abszolút nem megszokott, de az az állítás, hogy valaki azt hitte ő repülni jött ki, egyáltalán hogy őt seprűn képzelték el, egy kicsit talán meg is hatotta. Aztán a tekintete visszaveszi az eredeti állapotát, karjait keresztbe fonja némileg így elzárkózva a beszélgetéstől. Vagy legalább is igyekszik elzárkózni szokás szerint. Ráadásul a fiú el is vigyorodott, hát nem kell sok ahhoz hogy Eris ököllel adjon neki zsibbasztót a vállába, de még nem teszi meg. Arra hogy a becsapódást várta volna Axel, a lány megejt egy félmosolyt. Hm, igen, azt ő is megnézte volna. Semmi személyes. Aztán jön a bambulásos jelenet, a srác érdeklődik a seprűje hibáiról, de Eris finoman megrázza a fejét. *
- Nem tudok róla. Csak nem tudom milyen márkájú.
* Merthogy ez az első seprű amit életében lát és fogalma sincs róla hogy miféle és honnan van. Megint beszélgetés szünet következik, amíg a fiú ábrándozik, a lány próbálja kivenni a nyélen lévő márkát, de mivel Axel maga felé fordítja, így nem látja. Egy kis idő után bele is un ebbe a játékba és meg is bizonyosodik afelől, hogy ez a gyerek elég bamba. *
- Nem, semmit.
* Zárja le egyszerűen a témát, aztán szöget üt a fejébe egy kérdés, amit nem tud nem megkérdezni, persze a maga szokott, egyszerű stílusában amiben benne van némi gúny, de semmi bántás. *
- Te... benne vagy a kviddics csapatban?

HALLOWEEN
Egyedül, majd a párbajozókhoz

A jelmezversenyre: Jelmez (elöl és hátul a szemek folyamatosan mozognak, amikor lép vérben cuppogó hangot hallani)

* Nem éppen hősnőnk, de mindenképpen szülinaposunk egy kissé késve érkezik a helyszínre. Ma van hogy a fantasztikus 13-as számból 14-esbe fordult az a bizonyos kis mutató, de ez mégsem tölti el őt melegséggel és szeretettel. Az nem rá vallana. Kulcsba font karokkal cuppogó hangokkal a talpa alatt sétál be a réten kialakított temetőbe. *
~ Egész meghitt lenne, ha nem lenne ennyire mű. ~
* Egy kicsit irritálja hogy mezítláb van, de az anyja láthatatlan lábbelibűbájának köszönhetően nem lép bele semmibe amibe nem kéne. Igaz hogy ma van a születésnapja, de nem szórakozni jött ki. Hanem nyerni. Egészen pontosan elkápráztatni ezzel a bélrendszer szerű jelmezzel mindenkit, hogy ő márpedig képes jelmezt alkotni, és hogy párbajozzon. Ó igen, a párbajozás. Persze nem lenne túl sportszerű sokkal magasabb évfolyamossal kikezdeni, de egye fene. Kipróbálná magát abban is.
Körültekint a jelenlévőkön, időnként észrevesz pár ismerős arcot, de mintha csak a képzelete játszana vele. Nem ismer senkit és így, jelmezben amúgy sem ismerné fel azokat, akiket igen. Keikot ki tudja szúrni, de nem az arca, hanem a járásmódja miatt. Gondolkozik hogy odamenjen-e megijeszteni, de lemond erről a gyerekes dologról. Most győzni jött. Habár szívesen megleckéztetné őt végre. Egy kis várakozás és alapos körbenézés után meg is látja hogy hova kell mennie ha párbajozni akar, így ráérősen odasétál a helyére. *

Axel

* Hosszú percek telnek el némán és csak Eris kérdésére figyel fel a fiú úgy, hogy egy pillanatra a lány paranoiásan szegezné rá a pálcát, de nem kell ilyesmitől tartania. Tehát ő a Rellon egyik hajtója... Végülis elvileg senki más nem gyakorolhatna a pályán tanári felügyelet nélkül, csak aki játszik. Illetve aki a ház csapataiban játszik. Szóval akkor Axel az első kviddicsező akit valaha lát, annyi éven át tartó gramofonhallgatás után. Fél percen belül pedig érkezik hozzá is egy kérdés. A lány leszegi a tekintetét és nem néz a fiúra. Elmondja neki ezt a gyengeségét? Hogy szeretné, de még sose látott egy meccset se? *
- Nnn... nemigazán tudom. Még... *alig láthatóan nagy levegővétel* sosem láttam egy meccset sem.
* Tessék, csak kimondta. Várja azt a gúnyos nevetést ami a fejében képzelt el hasonló helyzetekről. Nomeg az "úristen, te nem is vagy ember" és társai kifejezéseket. Szólásra nyitja a száját, aztán becsukja. Érdemes lenne bármit is javítania ezen? Ránéz a fiú kezében tartott seprűre. Elfogja a vágy, hogy ő is odafönt lehessen és lezúzzon egy pár idiótát a magasból. *
- De hallottam egy párat már. Vagyis a közvetítéseit a legutóbbi Román-Svéd meccsnek. Meg még egy párnak.
* Vagyis sok egyébnek, mert ugyebár kicsi kora óta hallgatja őket. *
- Tehát hajtó vagy.
* Állapítja meg, majd hirtelen hozzáteszi. *
- Van már valami egyedi cseled vagy taktikád?

Márk


* Nem is ő tehet róla! Az az idióta navinés szúrta el a bájitalt! Világosan megmondta a prof hogy egy kiskanálnál több zúzott sárkányepe ne kerüljön bele, az a hülye pedig felpúpozta a kanalat és felrobbantotta órán a termet. Persze, mert ő meg a padtársa, miért is ne, jöjjön vele büntetőmunkára. De ami több a soknál, hogy a konyhába kell jönniük segíteni a manóknak feltakarítani pálca nélkül, ami mindig piszkos lesz, elvégre mindig főznek itt valamit.
Dühösen beront a konyhába, körbenéz, de sehol sem látja a fiút, csupán a manók szorgoskodnak. Egy-két cseléd felé néz, de tudja hogy megint egy diákot küldtek hozzájuk büntetőmunkára, úgyhogy nem igazán törődnek Erissel. A lány legszívesebben felrobbantana itt mindent a dühtől, beleérve a majd megérkező navinés fiút is. Hogy képzeli, hogy az Ő jegyeit lerontja azzal, hogy nem figyel oda az órán? Iszonyatosan utálja a bájitaltant, de attól még kitűnő akar lenni ebból is. Előveszi a pálcáját, hogy a legközelebbi dolgot lángra robbantsa, mire rosszallóan néz rá az egyik házimanó. *
- Á-á. Pálca nélkül.
* A lány dúlva-fúlva elteszi a pálcáját, a végén még beárulja ez a haszontalan és sokkal rosszabb büntetőmunkát fog a fejére kapni. Keresztbe tett kezekkel várja, hogy megérkezzen a fiú, de minél később jön, annál inkább kezd Eris lenyugodni és elfogadni a tényt, hogy megint a két kezével fog takarítani. *

Márk


* Kikérné magának, ő csak figyelmeztette a fiút, hogy ne tegyen annyi sárkányepét bele, mert nem lesz jó vége. Még hogy sokat dumált, persze, pont ő. Kovács nem sieti el a dolgot, abszolút nem érkezik időben, ez a srác nem olyan, mint az a levitás lány, akivel anno büntetőmunkára ítélték a nagyterembe. Sama hozott felmosó felszerelést is, amit Eris most nem, mivel úgy gondolta, a fiú majd elhozza, úgyis olyan kis beszari alak. Kovács megérkezik a konyhába, játszi könnyedséggel nyomná őt az évezredekig tartó női sanyarú sorsba azzal a feltételezéssel, hogy kitakarította már a konyha nagy részét. Eris összeszorítja az ökleit, nagy erőfeszítés kell hozzá, nehogy elővegye a pálcáját és kipróbáljon néhány nem létező varázsigét, hogy is sül el a fiún. Kekszet vesz el a srác és majszolni kezdi, erre a lány köpni-nyelni nem tud. *
- Mit képzelsz, mi vagyok én, felmosórongy? Jobban jársz, ha most azonnal nekikezdesz szépen a takarításnak, mert itt helyben veled fogom felnyalatni az egészet, ha a saját részeddel nem fogsz végezni mire én is az enyémmel.
* Nem hajlandó a munkából több részt kivenni, mint amennyit köteles, de nagy szerencséje van a fiúnak, hogy igyekszik a kiborulásaira odafigyelni. Morogva elvonul és az egyik manótól kap is egy vödröt, meg felmosót. Elintézi bele a vizet és a tisztítószert aztán nekikezd a saját részéhez. Ez az átkozott takarítószer megint ki fogja marni a bőrét... Hátrapillant, hogy a ráérős robbantgató kedvű fiú vajon nekilátott-e a büntetőnek. *

Ombozi.


* Sötét hajú tornádó közeleg. Az utolsó órája után átvág a folyosókon, dühödten lépked végig a fél kastélyon, csak hogy találjon egy nyugodt helyet, ahol megírhatja a házvezetőnek a dolgozatát. Elvették a pálcáját, úgyhogy egyúttal a Minisztériumba is fog egy kellemes hangvételű baglyot küldeni. Térképmemóriájának köszönhetően gyorsan kitalál minden helyiségből, ám arra nem számít, hogy ezen a folyosószakaszon szó szerint senki sincsen. Gyanakvó pillantásokkal figyeli a páncélokat, hátha azok miatt van, de a fémbádogok meg se moccannak. Lassabbra veszi a tempóját, királynői léptekkel vonul tovább, emelt fővel figyeli a történéseket. De semmi sem mozdul, semmi sem utal arra, hogy itt bármi gyanús lenne. Talál egy kényelmesnek tűnő ülőalkalmatosságot. Végigtapogatja, hátha csapdát rejt,  majd mikor nem észlel bajt, leül rá. Esetlennek érzi magát a pálcája nélkül, támadhatónak. Persze ha kell, a körmeit is belevájja bárki szemébe, hasznosak az éjszakai edzések, de a képességei nélkül egy ilyen iskolában... Előhalássza a fekete táskájából a könyveit. Az egyik kemény fedeleset az ölébe teszi, keres még papírt és pennát is. Amikor végre megtalálja őket, írni kezd, de először a Minisztériumba szánt kis levelét. Bemagolta ugyan a varázslótörvényeket, de meg kell találnia a helyes kiskapukat, hogy Dominicot kipenderítsék a prefektusi helyéből. Nagyszájú mitugrász, pedig alig idősebb nála. Erisnek egy ötlet nyomán azon nyomban írni kezd a keze. Szélsebesen körmöl, szinte megállás nélkül, és annyira belemélyedt a lejáratásba, hogy nem is veszi észre mi van körülötte. *

Ombozi.


* Lázasan fogalmazza a fejében, hogy mivel is mártsa be azt a szerencsétlent. Dőlnek belőle a betűk, a szavak, épp hogy kifért az utolsó sor is. Sötét szemei végigfutnak a leírtakon, a levél végére odakanyarintja a kézjegyét. Így. Ezt már csak el kell vinni a bagolyházba és mehet is a móka. Most pedig jöjjön a büntetődolgozat. Az előző csudaságot mérnöki pontossággal összehajtja és becsúsztatja a könyvébe. Előhalászik egy pergament is, ráteszi a kemény borítóra, de... semmi sem jut az eszébe. Mit lehetne írni arról, hogy hogy is viselkedjen egy prefektussal szemben? Egy normálissal természetesen tisztelettudóan. Egy olyannal, aki kész kiállni a ház hírnevéért és inkább biztatja az elsős kis gólyát, meg is mutat neki néhány átkot amit aztán használhat. De ez a prefektus egy kotnyeles mitugrász, és annyi a szerencséje, hogy Dave a lányt nem terelőnek tette be a csapatba. Bár még az is lehet, hogy edzésen is nekimegy a fogónak, a kvaffal is elég nagyot lehet dobni... Jut eszébe kvaff, nem ártana azzal gyakorolnia a célba dobást. Nem akarhat majd leégni az egész iskola előtt az első meccsén. Már hallja is magában "Nézzétek azt a keresztes csajt, csak a szája nagy, még dobni se tud." A gondolatra mérges lesz, képzeletbeli seprűjével az ábrándbéli sráchoz lovagol és nyakon csapja. Esetleg pálcát fog rá, sóbálvánnyá változtatja és az ő fejét használj a majd kvaffnak... Pálca... elkalandozott. Sóhajt, hátha attól egy kicsit megnyugszik. Nem sokat használt, de kezdetnek megteszi. Pennájával játszik a tekercs fölött és szórakozott firkákkal illusztrálja az imént gondoltakat.
Lépteket hall, a kihalt folyosó csendjében visszhangot vernek a falakon. Mintha beszélne is valaki. Eris szoborrá merevedik ültében, közömbös tekintetén csak a szemei mozognak. Ha az a valaki ideér, majd megnézheti magának, és mivel nem mozog, nem fog feltűnést kelteni. Türelmesen, mozdulatlanul várja, hogy ki is jöhet a folyosón... ha épp a prefektus, azt nem fogja megköszönni... *

Ombozi.


* Léptek közelednek. Egyenletes, bár kissé bizonytalan léptek. Egy fiú alakja tűnik fel, mintha nem is tudná pontosan hogy merre jár, időnként a tanácstalanság ráncai ülnek ki az arcára. Nem mintha sokat időzne el a loboncos fiú tekintetén, Eris szoborszerű mozdulatlanságba bújva követi szemeivel amint elmegy előtte és őt észre se veszi. Nem mozdul, azzal csak felkeltené magára a figyelmet. Inkább megvárja, amíg a srác rájön, hogy mégsem erre indult, és visszamegy oda, ahonnan jött. Jó messzire tőle. A járkálás zajai távolodnak, a visszhang marad csak, majd elapad. A lány szemeivel próbálja kifürkészni, hogy merre is lehet az idegen, de nem lát el odáig ebből a pózból. Megint hallja a másik cipőjének dallamát. Visszafelé jön. Megunta a kószálást, és most elmegy. Legalább is ezt reméli. Lassan beér a látómezejébe, most talán többet tud kivenni belőle. Ajjaj. Kiszúrták! Megáll előtte az idegen és megszólítja. Habár a köhögés nem a tényleges tiszteletadás formája, ezt most elnézi neki Eris. Legalább tud valaki köszönni is ebben az iskolában. Viszonzásképpen biccent, hogy ő is üdvözli a fiút. Eltévedt. Ennyivel le is lehet írni hogy mit is akar. A lány végigméri az ismeretlen egyedet, szemeit összehúzza. Talán ő alkalmas lenne eme feladatra. *
- Segítek, ha megteszel egy szívességet. Mi kell?
* Hangja a szokásosnál is közömbösebb, nem tudni mit is forral éppen a fejében. *

Ombozi.


* Fél szemöldökét felhúzza a furcsa válaszra. Ki a fene mondta hogy bármi nyálas párkeresős-cuccot kérne ettől a fiútól? Felbosszantja a tudat, hogy ilyen kis csitrinek nézték. *
- Te sem az enyém, ne aggódj.
* Vágja vissza, gúnyos fintort lejtve a fiúnak. A kézrázást elfogadja és viszonozza. No, megint nem túl tiszteletteljes, ez úgy illett volna, hogy a fiú letérdel és megcsókolja a kézfején a gyűrűket, egyenként... sebaj, steril és távolságtartó. Lehet hogy tényleg rá kéne bízni a feladatot. *
- Awer-Kowai.
* Mutatkozik be ő is röviden, azt pedig, hogy tényleg segítenek-e egymásnak, majd kiderül. Először csak le akarja ezt az idióta tekercset tudni. A másik a falig hátrál és kérdezi, Eris hűvösen elmosolyodik. *
- Le légy ennyire kíváncsi. Csak írj meg helyettem egy büntetődolgozatot a házvezetőmnek, ennyi lenne.
* A remek alkalom arra, hogy a fogalmazási hiányosságait másra hárítsa. Úgy se tudna különösképp mit írni a lapra, Alexa prof valószínűleg csak egy összefirkált pergamentekercset kapna, ahol Dominic változatos kivégzései módjait illusztrálná a maga sötét kis firkálós stílusában. Hogy annyira ne nézze a fiú hülyének, és hogy kicsit értse is hogy miről van szó, egy kicsit részletesebben felvázolja a helyzetet. Hátát a falnak dönti, fejét kissé hátraszegezi. *
- Az első napomon elkaptam egy lányt a körlettől nem messze. Pár átkot szórtam rá, nem nagy dolog. Az egyik Rellonos prefektus elkapott és felvitt a házvezetőhöz, mondván hogy tiszteletlen vagyok vele, pedig csak az igazat mondtam. Kikérte a nevem és a házamat, ő még csak be sem mutatkozott...
* A beszéde nyers, tárgyilagos, az utolsó mondatának a második részében hangja negédes színezést vesz fel, hogy jobban kigúnyolja az illetőt. *
- Flaviu professzor asszonynak pedig le kell adnom egy pergamennyi fogalmazást arról, hogy miért is tisztelem a prefektusokat és hogy is kell velük szemben viselkednem. Remélem így érthető hogy miért nem én akarom ezt megírni.

Ombozi.


* Az idegen fiú felnevet, Eris nemtörődöm módon fogadja. Ahogyan azt is, hogy megrökönyödik a kérésén. Naná hogy józan, de még mennyire. De nem fogja leírni azt huszon-harminc sorban, hogy mennyire szereti a prefektusokat és mennyire nyalná a... kacsójukat. Ombozi megrázza a fejét. A lány nem reagálja túl. *
- Sajnos visszhangzik az alagút, az az idióta pedig arra járt. Egy átok választott el attól, hogy elnémítsam a csajt, ő pedig pont akkor lépett a színre, mint valami szuper-megmentő. Az ilyeneknek kéne jól letörni a szarvát.
* Fénytelen szemeiben némi remény csillan, hogy talán a srác inkább arra vágyott, hogy egy jó kis bosszú-tervben segédkezhessen. Arra is sorkerül, de előbb ezt kell megírni, különben pontlevonás jár majd a Rellonnak. Azt pedig személyes ügyek miatt nem hagyhatja, ugyanis a lány, akit akkor nem sikerült elintéznie, Levitás. A fiú fogja a lapot és rájön hogy Eris Rellonos. Fantasztikus felfedezésének hangot is ad, miszerint inkább megvárja amíg a lány ágyba nem kényszerül. Antihősnőnk gyengéd, hideg mosollyal megvonja a vállát. *
- Azt hiszed félek takarodó után kint lenni, nehogy büntetőt kapjak?
* A hangsúly mindent elmond, bevállal ő minden büntetőmunkát, ezt az egyet kivéve. Ha a fiú pedig elfogadja az ajánlatát, nemhogy visszavezeti Eris a hálókörletbe, de még egy csatlóst is magáénak tudhat. Az pedig, ilyen kemény világban elég nagy dolog kéremszépen. Ombozi fogvillantásához sem szól semmit. Önmérsékletet kell tanúsítania. *
- De ha nem, hát nem. A kastély egy labirintus, ha szívesen kóricálsz itt, mint egy kopogószellem, akkor sok sikert.

Ombozi.


* Eris részéről az érzéketlenség nem egy álca. Ez a valója, talán mélyen, legbelül van benne némi érzés, de ahogy tud mindent elnyom. Mert az érzelmek gyengeségek, amiket ki kell irtani. Gyengeséggel nem lehet madarat fogni. A gyengéket megölik, képtelenek életben maradni. És ő mindenáron ragaszkodik az élethez. Némi sértődöttséggel kihúzza magát. Elszúrni, persze. Nem az ő hibája, az az idióta prefektus elvette a pálcáját. De több ilyen hibát nem fog véteni. *
- Sok sikert akkor a keresésedhez. Alku nélkül nem kapsz semmit.
* Bár egy kicsit sajnálja már, amit az imént mondott, hiszen ez a srác talán nagy segítségére lehetne. Talán tud valamit, amit ő nem. Egy olyan taktikát, amivel megleckéztethetné a prefektust. Egy cselt, egy átkot, amivel kicselezhetné azt a fogói éles-szeműségét. *
- Mellesleg... aki mászkál, azt hamarabb elkapják.
* A lány teljesen biztos abban, hogy Noel rá fog fázni ha némileg tapasztaltabb személy nélkül indul neki éjnek évadján megkeresni a hálókörletét. Még ha abba a semmirekellő Dominicba is botlik bele, még ő is megbünteti ezért. Persze maga miatt nem aggódik, aki csöndben van és mozdulatlan, azt nehezebben veszik észre. A fiú a kezét nyújtja, Awer-Kowai nem adja a sajátját. Ő neki jó itt, ha ez az idegen végképp nem írja meg helyette a dolgozatát, akkor ő lesz kénytelen. Vagy befog valami idióta Navinést és kiver belőle egy tekercsnyi szöveget. *
- Csak nem képzeled...?
* Vonja fel az egyik szemöldökét a felkínált sétálásra. *

la Faye.


* Estefelé közeleg az idő, a hőmérséklet pedig fagypont alatt van. Szállingózik a hó és kényelmes fehér takaró vonta be a tájat. Minden idilli és szép. Egy fekete pont jelenik meg, valahol a távolban a Fő utcza végén. Ahogy közeledik, jobban feltűnik a fehér rengetegben a bélelt, sötét talárba bugyolált ember alakja. Még a száját is betakarta fekete sállal, fejét csuklya fedi. Utálja a havat. Utál mindent, ahol mégjobban el kell rejtőznie. Az arcát emberek között akkor is takarni szokta, amikor kellemes az idő, így mondjuk még indoka is van erre a cselekvésre. De a hideg nem tetszik neki. Csípi az érzékeny bőrét, a hóról visszacsillanó fény pedig egyenesen bántja a szemét. De nem tántoríthatja vissza ez sem. Amíg nincs pálcája, addig muszáj lesz felkészültnek maradnia. A könyvtárban nincs sok könyv az igazán jó átkokról, vagy legalábbis Matilda nem hajlandó őket elsősnek kiadni. Vagy csak neki. Diszkrimináció. Pfej. Antihősnőnk végigballag az utca további boltjai mellett, sötét szemei végigsiklanak a kirakatokon, de nem látja ott a pálcakészítő műhelyt. Bennettnek megmondta, hogy Londonból kell beszereznie a pálcát, de most már lassan egy magyarral is beérné, csak legyen. Szörnyű. Alig mer kimozdulni a szobájából, ha pedig megteszi, akkor is nagy önuralmat kell tanusítania, hogy ne veszítse el a fejét. Nincs pálca, nincs átkozódás. Sajnos ezt mások nem veszik figyelembe, és amíg ő a körmeivel próbálna az illetőre támadni, addig egy sóbálványátok rá, és huss! Eris már a földön is heverne, ideig-óráig biztosan.
Elhalad a könyvesbolt mellett is, és legalább 5 méterrel arréb veszi csak észre, hogy mit is csinált. Visszasétál hát a bolthoz, mikor belép csak a csuklyát veszi le a fejéről. Érdektelenül végigpillant a temérdek mennyiségű könyvön, aztán meglát egy hófehér, fura alakot. Első ránézésre valami albínó lehet, de ki tudja manapság. Biztosan itt dolgozik, mert most hirtelen nem lát itt mást rajta kívül. Eris odaballag a furcsa szerzethez - aki akár az ő jin-je is lehetne -, aztán megszólítja. *
- Átkokról keresek könyvet. Hol találok?
* Bár azt nem tudhatja előre, hogy szegény lány nem itt dolgozik, és még csak nem is beszéli a magyart, amivel az imént szólt hozzá, de a hanglejtéséből igen rendesen kitűnik, hogy nem mézes-mázosan szólt, hanem elég durván és akaratosan. *

la Faye.



* A furcsa, már inkább fehérhajú szöszi megszeppenve néz Erisre. Ez a lányt némiképp felháborítja, az itt dolgozóknak nem pislogniuk kéne az éterbe, mintha most látnának először embert, hanem kiszolgálni. Aztán a lány megszólal, de nem magarul. Antihősnőnk neveltetésének köszönhetően a brit angolt remekül míveli, s ezért meg is érti, amit az albínó kérdez tőle. Először is, hogy nem ért magyarul, másodszor pedig, hogy ő beszéli-e ezen nyelvek valamelyikét? Eris keresztbe fonja maga előtt a karjait és úgy bámul a porcelánbabára. *
- Persze.
* Biccent, rövidre fogva, aztán az ismeretlen mutogatni kezd a pénztár felé és újabb angol mondattal traktálja. *
- Még sosem voltam itt, úgyhogy nem tudom, de rajtad kívül nem láttam senkit.
* Vonja meg a vállát. Ezek szerint a csaj nem itt dolgozik, akkor viszont bajban vanna, mert egyikőjük sem fogja megkapni azt, amit szeretne. Persze emiatt nem kell aggódni, azért biztosan eléggé feltalálják magukat a lányok, hogy ne vesszenek itt el kettecskén. Eris egy szó nélkül beveti magát a könyvrengetegbe, egszer pedig hátranéz kérdőn az ismeretlen, hófehér lányra, hogy jön-e utána. *
- Nem tudom mit keresel, de én megszerzem amit akarok.
* Vágja hátra, aztán elindul beljebb a boltba. A regényektől kezdve a szakkönyvekig, minden van. Csak épp az nincs, amit keres. Jól jönne egy eladói segítség, de így kénytelen lesz egyedül megkeresni az átkokról szóló könyvet. Közben persze vigyázni sem árt, ki tudja, hogy ez az angolul beszélő lány mennyire jártas az átkok szórásában. Ránézésre lehet tizenhét év körül, szóval simán rádobhat egy pár rontást anélkül, hogy bármi baja származna belőle. Éberség. *

Ombozi.
DECEMBER 15.
A mi napunk


* Pálca nélkül boldogulni egy boszorkánytanoncnak olyan, mint kard nélkül tanulni egy lovagnak. Jó, nem rossz, de mégsem az igazi. Az utóbbi időben ezért a sötét szemű lány szörnyen ideges, David eltűnt a meccs után az éterbe, a szobáját meg azóta, mióta elcsente a pólóit, rendszeresen zárva tartja. Kellemetlen. Most már ott tart, hogy lejőve a faluba megejt egy pálcavásárlást is, de mi lenne abból? Az anyjának el kell számolnia minden egyes knúttal, erre a nagy tételre mégis mit mutathatna fel? Ha pedig elmondja, hogy mire is ment a pénz, ő is csak annyit tenne, hogy kötelezné a Bennett gyereket; fizesse ki a tartozását. *
~ Arra pedig várhatok. Idáig is arra vártam. ~
* Felrobbanna a dühében, de most másra kell koncentrálnia. Más fiúra, más tervre. Egy megbeszélt kis napra. Egy szövetség kibontakozására. 10 órát beszéltek meg, tíz perccel előtte érkezik, röviddel azután, hogy Ombozi már bement. Nem helyesli az üzletet, sőt, kifejezetten rossz ötletnek tartja. Mivel nem látja még sehol a fiút, benyit, nem fog miatta fagyoskodni. És nocsak! A másik már az eladóval szemlélgeti az egyik hordó tartalmát. Szemöldökeit összehúzva siet a fiú mellé, senkinek sem köszön. Elhúzza Ombozi karját a kabátjánál fogva, kicsit odébb, hogy nagyon ne hallja őket a boltos. *
- Te teljesen megőrültél! Van fogalmad róla, hogy ezzel lebukhatunk? Csak idejönnek megkérdezni, és máris büntetőmunka plusz pontlevonás. Ennyit nem kockáztathatunk!
* Sziszegi a fogai között a fiúnak, még halkabbra is vette magát, hogy ne legyen olyan feltűnő. *

Ombozi.
DECEMBER 15.
A mi napunk




* Amikor megérkezik a boltba, felfokozott indulatoktól telve rángatja el Ombozit, hogy lehordhassa a hülye ötlete miatt. Igaz, hogy pálca nélkül az erdő kész öngyilkosság, de így az extra nagy tétel gyanút kelthet bárkiben, pláne, hogy ha a csíny beválik, az egész iskola erről fog beszélni. Mivel nem festmények rongálásával kezdenék a bulit, ezért csak büntetőmunkát kapnának, nem is keveset, de legalább nem csapnák őket ki. A lebukást viszont ki kéne kerülni minden áron. *
- Ó elnézést, piperkőc uraság.
* Morogja a fiúnak, mikor az végigsimítja a kabátja ujját. Aztán nyugtatni kezdi, hogy nincs is mitől tartania. Eris értetlen tekintettel hallgatja végig a kis bemutatkozást, meg azt, hogy ő Garai Izabella lenne, és együtt, mint egy kedves, ártatlan kis párocska a Navinés bulira vinnék el a dögöket. Noel szemei csak úgy csillognak, nagyon okosnak hiszi magát, csak hogy elfelejtett valami igen fontos dolgot. Eris ismét megragadja a fiú karját, most erősebben szorítja, és idegesen sziszegni kezd. *
- Ebben csak egy bökkenő van drágám. Az én arcom eléggé felejthetetlen.
* Céloz itt a furcsa, sötét szemeire és a keresztre az arcán, amit ha akarna se tudna semmivel eltakarni, így sajnos Ombozi terve megdőlni látszik. Még ha sikerül is beadni, hogy Ő, a Sötétség Úrnője, a Káosz Istennője, aki talpig feketében van, és ennél jobban nem ríhatna le róla, hogy a sárkányokhoz tartozik, Ő bizony Navinés és meg akarja lepni a kis háztársait. Ennyire senki sem lehet ostoba! Ha bejön ide valaki, és megkérdezi ezt a fickót, hogy kik vittek innen puffskeineket, rögtön neveket mondana, illetve hogy hogy néztek ki. Hogyan is? "Az egyik egy magas, jó kiállású, sötét hajú fiú volt, a barátnője arcán pedig volt egy kereszt." *
~ Egyedül kellett volna nekiállnom. ~
* Morog magában, már majdhogynem felrobban a dühtől, amiért ennyire naiv a fiú. Tény, hogy tényleg nincs sok értelme ezért megöletniük magukat az erdőben. De attól még.... Szóra nyitná ajkait, hogy ellenkezzen, de Noel máris belekezd a színjátékba. Eris ijedt tekintettel pillant a vállára, ahol most a fiú keze nyugszik. Kényelmetlenül érzi magát, mikor a másik a fülébe suttog, itt helyben felképelné Ombozit és visszamenne a klubhelyiségbe. Bírja a srácot, de valamikor tényleg nincs helyén az a csöppnyi esze. A pulthoz invitálja őt, folytatja a játékot, a sötét szemű lány kénytelen innentől belemenni, mert csak még jobban magára vonná a figyelmet. A fiú a hajával kezd bíbelődni, kedvesének szólítja. Jól van, ha játék, akkor csinálják rendesen. Eris a legédesebb arcát veszi fel, amit talán egy kicsit ügyetlenül is tesz, mert még soha nem tette. Egyik kezét ráteszi a fiú azon ujjaira, amivel vele játszik. Látszólag, mint a szerelmesek, csupán megfogta, pedig valójában jó nagyot csíp bele a körmeivel úgy, hogy senkinek sem tűnik fel Noelen kívül. *
- Ugyan Gábor, ne légy már ennyire kisstílű. Tudja hogy van ez, nem meri túlzásba vinni.
* Eris mosolyog, még pedig nagyon aranyosan, és a legcukibb, legkedvesebb hangjával képes beszélni. Legyint. *
- Arra gondoltam, ha van még két hordóval, elvinnénk azt is. Tudja, a család is elég nagy, mindenki imádja ezeket a kis angyalkákat. Mivel is táplálkoznak? Nehogy addig bármiben hiányt szenvedjenek.
* A terv az, hogy Noel fizessen mindent az ostobasága és a színjátéka miatt, illetve, hogy mindent jól csináljanak. Közelebb húzódik a fiúhoz, ez külső szemlélőnek megint csak úgy tűnhet, hogy Izabella fülig szerelmes ebbe a srácba. Persze ez az egyik legnagyobb fenyegetés, amit most talán még meg is érezhet Noel. *

Karácsonyi bál
Ombozi.



* A legnagyobb meglepetésére őt is meghívta valaki a bálba, ám hogy ki... az lepte meg a legjobban. Fekete magassarkú cipője kopog a kastély karácsonyra hangolódott folyosóin, Noellel haladnak át a többi diák között, egyenesen a Nagyteremig. Kihívó zöld-fekete ruhakölteményén túl sötét bársonykesztyűt is hord, egyébként egyenes haja loknikba van varázsolva, amik igényesen fel vannak kötve, ettől Eris arca pedig kivételesen bájos... lehetne. A rideg lány ugyanis kissé kellemetlenül érzi magát ilyesféle ruhákban, pláne szoknyákban, de az elsődleges cél, hogy leessen Ombozi álla. Tudja nagyon jól, hogy a fiúnak barátnője van, nem is szándékozik semmi olyat tenni, amivel egy hisztis, féltékeny liba haragját magára vonhatná. Ombozival egy titkos paktum köti csak össze, és ez alkalomból is csak azért jönnek ide a nagy publikum elé, hogy a feltűnőséggel vonják el magukról a figyelmet. Ügyes taktika, ez most Noel érdeme. Így amúgy is vékonyabbnak tűnő karjait keresztbe fonja, rávicsorog azokra a diákokra, akik megnézik maguknak őt, majd a fiúra fordítja tekintetét. *
- Biztos vagy te ebben? Ha oda bemegyünk, nem jövünk ki élve.
* Teszi fel a kérdést, utalva arra, hogy ha mások is meglátják őket együtt bemenni, nincs visszaút. Biztosan betalálják őket a pletykák, talán pár féltékeny és rosszakaró tekintet is a fiú párjának baráti köréből, esetleg felháborodott pillantások a feltűnően rövid ruhájára... Személy szerint ezekkel Eris nem igazán törődik, sőt, ki kell élveznie, hogy valaki inkább az ő helyében akar lenni. Nyilván komolyan gondolta Noel amit kitervelt, úgyhogy belekapaszkodik a fiú karjába, és hideg mosolyt erőltet az arcára. *
- Jólvan Gábor, showtime.
* Emelt fővel, és a lehető legridegebb arccal Ombozi Noel oldalán besétálnak a nagy publikum elé, a Karácsonyi bálra. *

Karácsonyi bál
Ombozi.


* A bálra most kivételesen a nagyon szép oldalát akarta hozni, és úgy tűnik, Ombozi kezdetleges flegmaságát sikerült feloldani a ruházatával. Büszkén kihúzza magát a fiú bókjára, majd belekarol és elindulnak a kastély folyosóin a Nagyterembe. Egy csöppnyit izgatottá is válik, hiszen így kiöltözni nagyon ritkán szokott, de ezt leplezni kell, most szigorú megbeszélésre jött, amolyan "üzleti" ügyből. Bár, ettől függetlenül megpróbálhatja jól érezni magát. Be kell vallania azonban, hogy hiába nincs még pálcája, Noel oldalán most egy kicsit biztonságban érzi a kis lelkét. Sejti, hogy átkok terén a fiú is legalább olyan jól informált a korlátaihoz képest, mint ahogyan ő. A Showtime megszólalásra belépnek a kicicomázott helyiségbe, ami annyira csicsás, hogy majdhogynem hánynia kell a látványtól. De hát ez van, igazodni kell a tömeg ízléséhez. Nem messze, kis kék ruhácskákban "illegnek" a lányok, Eris elkapja Noel röpke pillantását, követi, de ő nem fél elvenni onnan a tekintetét. A hármas csoportot Sama, egy idegen szőke lány - aki feltehetően Noel barátnője lehet, az elmondások szerint, no meg egy szintén ismeretlen barna hajú fiú alkotja. Még most sem bánja, hogy nem mászkál annyit fölöslegesen a kastélyban, legalább senkihez sem kötik baráti szálak, amik csak megnehezítenék az itt eltöltött amúgy is kínkeserves éveket. *
- Az csak nem Ő?
* Pillant vissza előre, rá sem nézve a fiúra, hideg mosollyal arcán téve fel a kérdést. *
- Csinos. De én szebb vagyok ma.
* Jegyzi meg, még inkább kihúzva magát. Mije is van annak a szőke lánynak? Szép szemei, bájos arca, tán még mézízű is a fején a tincshalmaz. Jó alakja... Utóbbi Erisnek is van, és bár a hófehér bőrén kívül mindene sötét fekete. A szépséghibája pedig a kereszt az arcán, amit most igyekszik méltóságteljesen viselni. Noel ránt rajta egyet, aztán a tánctéren eszmél csak fel, hogy már fél perce a fiúra bízta a lépéseit. *
- Nocsak. Ezzel most megleptél.
* Céloz Ombozi tánctudására, de őt sem kell félteni. A sok évnyi magántanulásban a tánc is szerepelt, úgyhogy könnyedén követi a ritmust, bár nem szokása másra hagyatkozni. Ez az este most valahogy... más. Nem is kell nagyon ezt a táncikálást élveznie, hiszen Noel egyből a tárgyra tér, viszont valahogy túlságosan belemászott az aurájába a kötelező "tapizással" is, hát még azzal, hogy a fülébe beszél halkan... Nem igazán hozza Erist zavarba. Vagy legalábbis, ha valaki kérdezné, biztosan letagadná. *
- Mire gondoltál? A festményekre a folyosón? Nekik már nem tudod beadni, hogy Gábor vagy.
* Komolyodik el a tekintete, bár egy külső szemlélőnek úgy tűnhet, hogy nagyon koncentrál a lépéseire. A finom fordulatok közepette sötét szemei véletlenül megint Lyrat találják meg. Halványan elmosolyodik. *
- Vagy talán.. a következő ház a Levita lesz?

Karácsonyi bál
Ombozi.


* Mintha érzékeny pont lenne Ombozinak a kis Levitás lány. Nem csoda, hiszen ugyebár ők ketten egy párt alkotnak, de mégsem lehet olyan hatalmas a kötelékük, ha a fiú Erist hívta a bálba. Le is zárná a kérdéses témát, de a lány csak nem hagyja, hiszen kissé furdalja a kíváncsiság, hogy miért is választotta ezt a csajt. Értékes portékának tűnik, de leginkább egy porcelán babára hasonlít, mintsem valódi emberre. Lehet, hogy Ombozi a játékbabákra bukik? Akkor ezért van úgy megszeppenve az öltözékén! Nem mintha gyengéd érzelmeket táplálna iránta, hiszen köztük semmi sincsen, csupán meg akarja érteni szövetségese észjárását. *
- Ja, persze.
* Feleli egyszerűen, tettetve, hogy a Lyra téma le is van zárva. Elérkezik a tánc ideje, majd mindketten meglepődnek egymás rejtett képességein. A fiúnak nekimegy egy vörös ruhás, furcsa szerzemény, aztán Ombozi a tekintetével követni kezdi, hogy merre is szelel el. Eris összehúzza a szemöldökeit, hideg ujjaival visszatereli magára a fiú arcát, s figyelmét. *
- Igen, még mindig itt vagyok, köszi.
* Morogja egy kicsit sértődötten, bár maga sem tudja, hogy ezt miért tette. Talán, mert most Noel vele jött a bálba, és akkor ne is hanyagolja el egy pillanatig sem. Különben is, más, fontosabb teendők vannak itt ma este, minthogy holmi illuminált állapotba került nőcskék után leskelődjön. Bosszúból tánc közben ismét kiszúrja a tömegből a kék ruhába öltözött Lyrát, s megint felhozza a témát. A fiú újból le akarja zárni, ezúttal erőszakosabban forgatja meg Erist, aki ért a mozdulatokból, ennek ellenére továbbra is a Levitáson tartja a tekintetét, hátha elkapja az övét a lány. Akkor pedig elégedetten rá vigyoroghat, amolyan "bibibi, én táncolok a pasiddal" nézéssel. Amikor Ombozi ismét megorrolja, rápillant a fiúra, sötét szemeit a másikéba fúrja. *
- Attól félsz, hogy lecsapom a kezedről?
* A következő személyes kis terv: elbizonytalanítani az identitását illetően. Természetesen Eris a fiúkat szereti, ha szeretné, bár jelenleg inkább senkit és semmit. Persze mivel fiúsan öltözködik, mélyebb a hangja az átlag lányokénál, másképp is gondolkodik, mint a korabeliek, így senki sem lehet biztos semmiben. Elhatározza, hogy időnként még rá-rá pillant a Levitásra, de most tényleg más miatt vannak itt. Ez is amolyan "pofavizit", tegyék jelenésüket. A puffskein ügy jóvoltából senki sem gyanakszik rájuk, Noelnek bizony új terve is akad. Eris kíváncsivá válik, iszonyatosan fülel, hogy elkapja a másik halk szavát a zenén túl, még úgy is, hogy ilyen közel van hozzá. Megváltozik a zene ritmusa, másfajta táncba váltanak. Aztán Noel felteszi a Nagy Kérdést. A kereszt alatt akaratlanul is önelégült vigyor húzódik a szájára. Még hogy milyen viszonyban? Bennett, aki Mestertanonc, nomeg valamiféle földöntúli lény is, ő se jött rá egy jó ideig, hogy ő lopkodta ki a szobájából a pólóit. No meg Dominik sem kapta még el a nadrág-szoknya csere miatt. Amit kell, azt megszerzi magának, ilyen egyszerű. *
- Mit kell elhozni, és honnan?
* Lényegre törően. Persze tanári irodából nehezebb a dolog, és ugyebár mindennek ára van. Együtt mozdul a fiúval, figyeli a rezdüléseit, ügyesen válaszol rájuk, Ombozi meg csak nem bírja ki, ismét megjegyzi a tánctudását. A lány előbbi vigyora most hideg mosollyá változik. *
- Naés? Nem nézted volna ki belőlem? Több rejlik ám ebben a testben, mint gondolnád.
* Egy kis félreérthető kérdés, csak hogy ismét megzavarja a másikat. Egy újabb távolabb engedés után, amikor Noel visszarántja a táncba, Eris feltűnően közel viszi az arcát Omboziéhoz, hátha ezzel vagy őt, (vagy a barátnőjét, ha idepillant,) zavarba hozhatja. *
- Szövetség vagy sem, mindennek ára van.
* Suttogja alig hallhatóan a fiú szájához közelítve, aztán egy újabb forgás után visszaáll a szokásos kis tánchelyzetbe, arcáról nem vakarható le a gúnyos mosolya. *