31. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Megjelent az Edictum legújabb száma!
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Déli szárnyElső szint

Oldalak: « 1 2 ... 8 9 [10] 11 12 ... 20 ... 31 32 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Kertesi Hanga Ivett
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 24
Összes hsz: 34
Írta: 2013. november 8. 22:08 | Link

Noel

Ivett furcsán tekintett a fiúra, aki egy szimpla kérdés miatt volt olyan édes-kedves és kiröhögte. Mondjuk mit is várhatna egy rellonostól, legalább is a sárkányos házjelvényről ezt a következtetést vont le.
- Pedig akár külhoni is lehetnél a neved alapján - jegyezte meg.  - Kertesi Hanga Ivett, de az Ivettet jobban szeretem.
Nos, nem várt túl nagy durranást, egy rellonos biztos nem annyira társasági ember. Az öltözékéből ítélve biztosan hiú a külsejére a fiú, legalább is így vélte.
Hogy hamar vont-e le következtetést, az majd kiderülhet később is.
- Értem. Én se vagyok valami régi diák, körülbelül egy hónapja, hogy itt vagyok. - Nem szokott zavarba jönni Ivett, legfeljebb az emberek, ha esetleg felhúzták, és utána láthatták a következményeit.
- Jó tanács: mielőtt kiszemelsz egy úti célt, legalább fél órával előbb indulj el, hogy biztos odaérj. Amúgy a falu is nagyon szép - Noha már neki is akadt egy-két eltévedős pillanata, azért akkora gáz talán még nem történt vele, hogy valahol tanácstalanul ácsorogjon egyedül, hogy merre is menjen.

Ivett kissé tanácstalanul állt, na, most jól jött volna Ginnie segítsége, hogy kihúzz szorult helyzetéből. Még neki is sok tanulnivalója volt a kastélyról, bőven bele kellett szoknia a társaságba, és a tájékozódási képességein se ártott volna javítani, merthogy az neki is, és Hajninak is botrányos volt.
- Um... és mielőtt elfelejtem. Vigyázz, mert egyesekből duplát is láthatsz, ha érted, mire gondolok - célzott az iskolában előfordulósok ikerpárra, mint ahogy a Kertesi-lányok is, azaz ő és Hajni is az ő táborukat gyarapították.
- Nekem is  itt van az ikertesóm. Egyébként találkoztál már saját házad-béli diákokkal? - kérdezte. Nyilván a srác nem egy társasági típus lehetett abból ítélve, hogy nem túl beszédes.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Turnman Katalin
INAKTÍV


exHobbikviddicses
offline
RPG hsz: 225
Összes hsz: 2790
Írta: 2013. november 9. 23:21 | Link

Kavicsos néni

A velem szemben ülő nő úgy tűnik, lezártnak tekinti a lógás témát. Valahol mélyen és nagyon halkan azért még azt súgja a lelkiismeretem, hogy kellett volna egy kis fejmosást kapnom. De gyorsan elhessegetem ezt a buta gondolatot, és inkább örülök az események ilyesfajta alakulásának.
Bár először kicsit tartózkodtam belemenni a továbbtanulás és pályaválasztás kérdéskörébe, mégis felvázolom a professzor asszonynak, hogy mi minden akartam már lenni. Így legalább végre én magam is szembesülök vele, hogy mennyire nem volt kitartásom az évek alatt. Ha csak én lennék, még egész könnyedén túl is lendülnék ezen a problémán. De úgy érzem, hogy Rubya nem nagyon tudja, mit kezdjen egy ilyen határozatlan valakivel, mint én. Valahogy nem tetszik, ahogy felteszi a kérdéseit, pedig tisztában vagyok vele, hogy segíteni akar. De legszívesebben visszavonnám az eddigieket és szépen magamba zárkóznék. Nincs szükségem arra, hogy ő még közölje is velem, mennyire döntésképtelen vagyok. Már egyáltalán nincs ínyemre, hogy erről beszéljünk, mert minél többet gondolkozok raja, hogy valójában mi érdekel, annál kevésbé tudom. És... miez?! Illusztrálva, hogy mennyire labilis személyiség is vagyok - és hogy mostanában milyen követhetetlenül tudok viselkedni - könnyek homályosítják el a látásom. Nem is értem, miért veszem ennyire a szívemre azt az egészet. Nincs semmi értelme. Mindenesetre pislogok párat, hogy visszatartsam a kitörni készülő könnyzáport. Az is elég kellemetlen, hogy Rubya láthatja a könnytől csillogó szemeimet, azért nem leszek gyenge, hogy tényleg sírjak is. Főleg ezért. Sikerül túllendülnöm a kritikus ponton, úgy ítélem, hogy már képes vagyok összehangolni a beszédet, meg a zokogás elfojtását, így kissé még remegő hangon, de megpróbálok valami épkézláb választ adni Rubya kérdésére. Illetve azzal kezdem, hogy visszakozok egy kicsit a gemmológia kapcsán.
- Nem úgy értettem, mármint a gemmológia biztos sokkal érdekesebb később, csak engem abban az első évben nem fogott meg. De persze, ha lett volna több kitartásom... - az utolsó mondatot már inkább csak magamnak motyogom. Kicsit félek, hogy ezek után a tanárnő esetleg elveszti az irányomba tanúsított türelmét. Nem hibáztatnám érte.
- Öhm.. igazából a legtöbb tárggyal semleges viszonyban vagyok, mert általában mennek a dolgok, és nincs olyan, amiből alul vagy fölülteljesíteném az elvárásokat. Csak a melodimágia az, amivel sokat foglalkozom, mert azt tényleg szeretem és legalább látom a "végét". És mindenképpen valami olyasmivel szeretnék foglalkozni, ami kapcsán ki tudom használni a képességemet. - most már kezdek megnyugodni, a hangomon is érezni, hogy lassan visszaáll a lelki békém.
- Érveket? Hm...a gyógyítás mellett szól a melodimágia, hogy szeretek segíteni az emberen, ápolni őket, meg öhm problémákat megoldani és hát az egy olyan jól hangzó szakma. De igazából azt hiszem, nem lenne mindenhez gyomrom, és lelkileg meg hajlamos vagyok nagyon magamra venni a dolgokat..Mármint, ha olyan területen dolgoznék... - próbálom összeszedni a gondolataimat, és bár a gyógyításról beszélek, magamban egyre biztosabb vagyok benne, hogy nem akarok főállásban ezzel foglalkozni. A melodimágia révén megszerzem az alapvető elméleti és gyakorlati tudást, amit bármikor használhatok. Miért akarnám ezzel tölteni az egész életemet?  Ellenben aurorként el tudom képzelni magam. Furcsa addig igazából fel sem merült bennem ez a lehetőség. Valahogy azt a kategóriát képezi, "amire úgysem vagyok alkalmas". Hogy is lehetnék auror, amikor többnyire döntésképtelen, határozatlan, érzelmileg labilis vagyok? Itt jön elő egy újabb csodálatos tulajdonságom, hogy elég szegényes az önismeretem és nem kimondottan pozitív az énképem. Még ha azt igyekszem palástolni is, valójában ez a helyzet. Ezért nem is árulom el, hogy min jár az agyam.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

melodimágus|exprefektus |Nivor| Yaricsbogyó<3
Artemisia Rubya
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 305
Összes hsz: 1350
Írta: 2013. november 11. 13:29 | Link

Navinés Kisasszony


 Látom a lányt mélyen érinti az ez a fránya pályaválasztási ügy. Elgyengül, szemében könny csillan, de összeszedi magát. Elmondja, hogy az első év nem fogta meg gemmológiából. Van az úgy, nem lehetünk egyformák érdeklődésünk terén. Nem akarom én őt leckéztetni azzal amiket mondok neki, csak szeretném, ha tudná, mások kívülállók miként látják őt szinte ismeretlenül.

- Higgye el rá fog lelni azokra a dolgokra, amik igazán önhöz illenek.

 Próbálom biztatni, ha már így őszintén elmondtam mit gondolok a hozzá hasonló döntéseikben még nem sziklaszilárd, fejlődő jellemű de lángoló lelkű emberekről. Magam is ilyesmi voltam egykor, bár a gyógyítás és a kövek szeretete születésem óta bennem voltak így az út előttem le volt fektetve csak rá kellett lépnem és járnom rajta. Választhattam volna mást is de affinitásom volt hozzá és nem kényszer, hanem vágy vezetett felé.
 Nézem és hallgatom a lányt, figyelem rezdüléseit. Nagyon kattog valamin az agya, szinte hallom a fogaskerekek finom koccanását. Lehet az aurorságon jár az esze, hiszen azzal példálóztam neki. Úgy döntök rátérek ismét a dologra, mert bár így hirtelen nem biztos, hogy javasolnám neki, mégis azt hiszem kellő motiváció mellett akár még az is válhatna belőle.

- Lehet önből végtére is Auror. Ha valóban ezt szeretné akkor van rá mód, hogy azzá is váljon, csak elszántság kell és önbizalom. Higgyen önmagában ez az első lépés. A második pedig az, hogy merjen segítséget kérni, ha úgy érzi elcsüggedt.

 Szavaim után várom miként reagál, lehet kitámad, hogy szakadjak már le róla diák szlenggel élve, de az is lehet, hogy kap egy cseppnyi löketet és feltárja előttem erről alkotott elképzelését. Bármelyik is legyen a kettő közül én készen állok rá, ráadásul amúgy is mindjárt vége annak a bizonyos ellógott órának és nekem is mennem kell megtartani a sajátomat a következőben.

 
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ombozi Noel
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Bejegyzett pyromágus
offline
RPG hsz: 697
Összes hsz: 6209
Írta: 2013. november 12. 19:16 | Link

Ivett

Nem tudja hova tenni Ivett pillantását, az egész lányt furcsának, mindemellett öntudatosnak tartja. Nem szimpatizál vele, és biztos abban, hogy ez fordítva is így van. Társasága az eridon házat gazdagítja, magabiztossága hasonlatos Noeléhez, és mint tudjuk, két ilyen ember nem fér meg egymás mellett. Az egyiknek győzedelmeskednie kell a másik felett, vagy így, vagy úgy.
- Mi a baj a nevemmel? - kérdezi felvont szemöldökkel, nem teljesen érti mire fel érkezik a lánytól ez a megjegyzés nevével kapcsolatban. - Ivett, örvendek.
Érzelmek nélküli arccal, kissé álmos tekintettel nézi a számára különc leányzót, akiről nem képes eldönteni, hogy barátkozni szeretne, vagy csak úgy van, és beszélget, mert éppen nincs jobb. A bemutatkozás udvarias, gyors, programszerű. A sárga ruhás kastélylakó elmondja mióta van itt, és beszél, mintha kötelező lenne. A fiú nézi, de nem látja, hallgatja, de nem hallja. Néha bólint, és még a szemben ülő tekintetét is megtalálja.
- Köszönöm - mondja apró, felszínes mosollyal arcán, és lélekben már egészen máshol jár. Nem gondolja, hogy szüksége van tanácsokra, de ha már kapott párat, illik válaszolni rájuk. - Nem szokásom eltévedni, igen jó érzékkel közlekedem, és ha véletlenül mégsem ott lyukadok ki, ahová célom vezetett, hát felfedezek.
Ujjai halk ritmust dobolnak az asztalon, beszéd közben végig mozdulatait nézi, nincs ínyére ez a társalgás. Valahogy ez most nem úgy alakul, ahogy annak kellene normális esetben.
- Ikrek, mi? - kérdése inkább kijelentésnek hangzik, Ivett valószínűleg nem tud mit mondani, ezért fecseg mindenről, ami éppen eszébe jut. - Még nem találkoztam eggyel sem, kivéve persze téged. Nekem egyébként mindegy kiből hány darab van, egészen addig hidegen hagynak, amíg nem kötnek belém, vagy nem állnak az utamba.
Nem különösebben van érzékeny kedvében, párbaj és csínytevés után vágyakozik. Ivett kedves kisugárzású, és nincs mit tenni, ez a találkozó már nem sok jót ígér.
- Tegnap érkeztem, így még csak hálótársaim ismerem, de őket is csak látásból, és maximum horkolásuk alapján tudnám beazonosítani őket.
Ez az első ízesebb megszólalása a lánnyal való beszélgetése során, és az az igazság, hogy ez sem róluk, sokkal inkább a rellonos hálókörlet fiú részlegéről szól. Nem kérdez semmit, egyáltalán nem érdeklik Ivett lányos dolgai, sem szerelmi élete. A széktámlának dőlve, halálos nyugalommal nézi társaságát, vagy éppen idilli környezetét. Jobb most nem firtatni, csak elfogadni, és tovább lépni.
- Nem sértődöm meg, ha itt hagysz - teszi hozzá csendesen, és sóhajt egy mélyet, mint aki éppen most könyörült meg valakin.
Utoljára módosította:Ombozi Noel, 2013. november 12. 19:18 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Turnman Katalin
INAKTÍV


exHobbikviddicses
offline
RPG hsz: 225
Összes hsz: 2790
Írta: 2013. november 15. 16:57 | Link

Kavicsos Néni - zárás

Örülök, hogy a professzor nem kerít nagy feneket a pillanatnyi elérzékenyülésemnek, így hogy nem kerül szóba a dolog, sokkal könnyebben túllendülök a kritikus ponton.
Egyrészt igazán jól esik a biztatása, hiszen nem is ismerjük egymást, egyáltalán nem kellene törődnie velem, és mégis türelmesen meghallgat. A jó szándékon túl azonban valahogy üresnek érzem a szavait, persze, hogy rátalálok majd az utamra... De mégis mikor?
Kíváncsi vagyok, milyen következtetéseket von le abból, amit most tőlem hallott, de nem merem feltenni a kérdést. Kicsit félek a választól. Jobb, nem tudni, jobb nem fokozni, hogy mennyire önbizalom hiányos tudok lenni, ha komoly dolgokról van szó. Meglepetten villannak fel a szemeim, ahogy Rubya visszatér az aurori pályához, amit korábban említett. ~Legilimentor, vagy mi?~ Akaratlanul is megfordul a fejemben a lehetőség, de annyit azért tudok magamról, hogy nagyjából mindig minden az arcomra van írva. Így nem lehetett neki túl bonyolult feladat, hogy rájöjjön, mióta kimondta ezt a bűvös szót, a beszélgetésünkön túl másfelé is kalandoznak a gondolataim. Kicsit rosszul érzem magam, amiért így "rajtakaptak", de egyúttal örülök is, hogy nem kellett mondanom semmit, mégis eljutottunk idáig. ~ Tényleg úgy gondolja, hogy lehetnék auror?~ Fogalmazódik meg bennem az ártatlan kérdés, de valahogy a torkomra forr a szó. Ez már megint olyan kérdés, amivel beismerném a teljes határozatlanságomat. Azt pedig nem szeretném. Így is eléggé fáj, hogy a tanárnő viszonylag gyorsan kiismert, és pontosan átlátja, hogy miben szenvedek hiányt. Nem nagyon tudok erre mit mondani, mert igaza van, így csak lassan bólintok.
- Öhm.. köszönöm, hogy meghallgatott, és... mármint jó volt, azért valakivel beszélni erről. De azt hiszem, már megyek, mert a következő órám a kastély másik felében van... - zárom le nagyon diplomatikusan a beszélgetésünket, majd az elhangzottakhoz hűen fel is állok a székből. Rubya is elhagyja az erkélyt velem együtt, hiszen neki is órája lesz.
- Viszlát! - köszönök el tőle az első adandó alkalommal, amikor lehetőségem van vele ellentétes irányba menni. Az biztos, hogy ennek a bő fél órának sikerült egy kicsit felráznia, és komolyan elgondolkodtatni.
  
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

melodimágus|exprefektus |Nivor| Yaricsbogyó<3
Séllei K. Olivér
INAKTÍV


Illuzionista
offline
RPG hsz: 220
Összes hsz: 2702
Írta: 2014. január 5. 20:51 | Link

Ophelia
A bál után

Hagyom, hogy Andine a bálozók tömegéből kirángasson egyenesen az erkélyre, ahová néhány pillanattal korábban a meglehetősen zaklatott Ophelia távozott. Nem tudom, hogy mit akar vele, emlékeim szerint a két lány nem ápolja éppen a legbarátibb kapcsolatot. Sőt. Fogom Andine kezét, ha ő nem engedi el, akkor én sem, miközben végighallgatom a számomra túlontúl lányos szentbeszédet Oph pasijáról, akinek úgy tűnik valami köze volt a mellettem állóhoz. A gondolatra egy vigyor kúszik az arcomra. Lehetne ennél bonyolultabb? Nem hinném. Andine távozásakor csak bólintok az alkunkról szóló részre, el is várom, ha már kiöltöztem a kedvéért. Egyáltalán nem sajnálom, hogy nem kell odabent mutogatnunk magunkat tánc közben, valahogy sokkal szimpatikusabb az erkély, ahol nincs kész tömegnyomor, sőt, egy-két diáknál több nem is szállingózik kint.
Lassan sétálok a korláthoz, a szmoking és a fehér ing még mindig kifogástalanul áll rajtam. Beletúrok a hajamba, nem számítottam rá, hogy ma este dráma várható, márpedig eléggé szépen elintézték magukat és egymást a lányok. Márpedig jó rellonoshoz méltón megtették. Előre tartok tőle, hogy mi várható ezek után Opheliától, azonban a múltkori eset miatt - mikor nagyjából megmentette az életemet, közvetlenül az egyik kifakadása után a kezelhetetlenségemről és érthetetlenségemről -, tartozok neki annyival, hogy nem hagyom itt egyedül.
Éppen eléggé kevesen töltjük az időnket a bál alatt az erkélyen hozzá, hogy senki se figyeljen ránk. Az éjszaka sötét és így karácsony előtt meglehetősen hideg. Hallom a bentről kiszűrődő zsivajt, a zenét és az emberek beszélgetéseinek foszlányait, azonban nem figyelek különösebben rájuk. Tudtam, hogy többet kellett volna inni, mielőtt elhagytam a Rellont, akkor minden bizonnyal gyorsabbnak tűnne a várható beszélgetés.
- Oph... - Igazából fogalmam sincs, hogy mit mondhatnék, amitől jobban érzi magát, én sem tartozok jelenleg a kedvenc személyei közé. Pillantásomat lassan emelem a szőkére, a korlátnak dőlök és karjaimat összefonom. Erős késztetést érzek, hogy rágyújtsak, de inkább még feszegetem tűrőképességem határait, és megvárom, hogy hogyan reagál a szőke.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ophelia LaFonde
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. január 6. 12:39 | Link

Olivér

- Aha, kösz- minden, amit képes vagyok reagálás címszó alatt kinyögni. Mentségemre legyen mondva, irtó nehéz épkézláb mondatot összehozni, ha azt, aki épp az észt osztja, lazán löknéd át a korláton. Egyáltalán mi a francért kellett utánam jönnie? Ki ő nekem? És mégis mit hisz magáról? Ráadásul még mártírt is játszik, ami felettébb undorító dolog, legalább is szerintem.
Biztos, hogy nem én leszek az, aki a kezébe dobja a lehetőséget, hogy csak úgy leléphessen. Ha menni akar, menjen, de ne keressen hozzá bűn bakot. Nem, mintha annyira érdekelnének mások, de nem szeretném, ha az lenne a fő téma, hogy én űztem el valakit. Mert én megvagyok, már ha Andine nincs a nyolc méteres körzetemben, a kastély meg elég nagy, mellesleg a családom többi tagjával ellentétben, nekem még van gerincem.
A korlátot szorítom, jobb, mintha hirtelen felindulásból tennék megint valamit, abból már őszintén elegem lett. Nem értem, Olivér miért maradt, hisz láthatólag jól elvoltak, rám meg nincs rám írva, hogy pesztrálni kell. Az meg csak még egy plusz, hogy jelenleg a kapcsolatunk nem olyan jó ahhoz, hogy hagyja, a vállán sírjam ki magam. Mintha képes lennék olyasmire. Tényleg nem akarnak előtörni a könnyeim, ellenben szívesen szétkaszabolnék valakit, ami számomra ijesztőbb, mintha mindenki szeme láttára borulnék ki. Sose hagytam, hogy az ilyesminek szemtanúja is legyen, sőt jobbára magamba fojtottam és fojtok mindent.
- Nem fogok kiborulni, és undorító önostorozásba kezdeni.... megnyugodhatsz- közlöm vele a tényt, hogy csak mert a helyzet így alakult, nem fogok női hisztit levágni, vagy ha mégis, akkor sem a szeme láttára. Érzem magamon a tekintetét, ennek ellenére én mégis kitartóan fürkészem a tájat, mintha az képes lenne lenyugtatni. Látom, ahogy Blaise átviharzik a réten, de még a szemem se rebben.
- Mégis csak neked volt igazad.... érzelmet táplálni valaki más iránt... ritka pocsék, és haszontalan dolog- döntök úgy, hogy most fordulok felé. A szemébe akarom mondani, mert ritkaság, hogy én bárkinek igazat adok, még akkor sem teszem, ha tényleg úgy van. A büszkeségem nem engedi, ahogy azt se, Blaise nyomába eredjek, és szabadkozni kezdjek. Soha, senkinek nem kellett, és erről nem vagyok hajlandó lemondani. Nem vagyok képes eldobni magamtól a régi énem darabkáit, hiába tudom, azt kéne tennem, ha szeretném, hogy működjön. De mindig azon gondolkodom ilyenkor, hogy megér annyit az egész, hogy cserébe lemondjak magamról?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Séllei K. Olivér
INAKTÍV


Illuzionista
offline
RPG hsz: 220
Összes hsz: 2702
Írta: 2014. január 9. 19:39 | Link

Ophelia


Abból, amit észlelek, Opheliát is legalább olyan váratlanul érte az egész kirohanás, fejtágítás, ajánlat, vagy legyen ez bármi Andinétől, mint engem. Alapból a bálba sem akartam beleegyezni, nemhogy a lányos drámába, ami elindult a szemeim előtt úgy, hogy észre sem vettem szinte. Nem az én agyamnak valók ezek a hangulatingadozások, hosszú távon követhetetlenek. Valószínű, hogy tudat alatt ez is az egyik oka volt a hozzáállásomnak az emberekhez, vagyis inkább a nőkhöz. Rövid időre jó volt, annyi hülyeséget és hisztit még el tudtam viselni, de hosszú távon az őrületbe kergettek. És kár lett volna értem.
Elsétálhattam volna Andinével, szent igaz, vagy akár nélküle is, mégis maradtam. Úgy éreztem, hogy ennyivel tartozok Opheliának, a múltkori, meglehetősen rövidre sikerült beszélgetésünk után a Pubban, aminek szintén egy fejtágítás lett a vége. Esélyt sem hagyott rá, hogy válaszoljak, annyira nagyon nem is bántam. Kétségtelenül kivágtam volna magamat valamelyik jól begyakorolt kifogással, amelyet az évek során már tökéletesre fejlesztettem, de ez nem lett volna elég, így megkönnyebbültem, mikor távozott. Oph volt talán a legszélsőségesebb hangulatváltozásokat produkáló ember, akit magamon kívül ismertem, mi pedig összeeresztve egyenlőek voltunk a katasztrófával és ég áldja azt a szerencsétlent, aki egy helyre kerül velünk. Andine is okos volt, hogy lelépett, amíg megtehette, én viszont így, hogy maradtam, készülhettem a fejmosásra, hogy mi az, hogy pont vele jövök ide. Komolyan, Ophelia néha már olyan volt, mint egy barátnő, aki megkérdőjelezi minden tettemet. Nem állítottam le, és nem kötöttem bele, de ez nem jelentette azt, hogy nem is zavart, hogy úgy viselkedik, mint az egyetlen dolog, személy, amit szinte egész pályafutásom során igyekeztem elkerülni.
- Igazság szerint azt várom, hogy mikor kezdesz engem ostorozni - vállat vonok, és amennyire kényelmesen lehet ebben a hideg, karácsony előtti időben, hátradőlök a korlátnak. Nem vonzunk sok tekintetet, szinte csak mi vagyunk az öngyilkos hajlamokkal rendelkezők, akik képesek mínuszokban az erkélyen fagyoskodni. Túlzottan nem érint meg az időjárás, mondhatni meg sem érzem. Mindig is hidegvérű voltam, na meg nem szokásom ilyen apróságok miatt panaszkodni.
- Én már az elején megmondtam - ismét megvonom a vállamat, arcom kifejezéstelen. Végignézek Ophon, majd előhívva a tudásomat az illemről, leveszem a fekete zakómat - szigorúan csak miután kivettem a cigit a belső zsebéből és a farmeroméba helyeztem -, és felé nyújtom. Ha megfázna, talán csak még rosszabb lenne az egész helyzet. Tudom, hogy most sem egyszerű, már csak abból is, hogy igazat ad nekem. Opheliáról beszélünk, ő soha, senkinek sem ad igazat. Főleg nem egy olyan dologgal kapcsolatban, amiről néhány héttel azelőtt még ő tartott prédikációt.
- Csak kíváncsiságból: Komolyan ennyire zavart? - Andinére gondolok, de ez nyilvánvaló. Az előbbi felfordulás, majd a szőke reakciója után már nem tudom, hogy mit várjak.
Utoljára módosította:Séllei K. Olivér, 2014. január 9. 19:39 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ophelia LaFonde
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. január 9. 20:09 | Link

Kornél  *-* Kiss

Nem tudom, és nem is akarom tudni, mire akart kilyukadni ezzel. Bűntudatot nem kelt bennem, és könyörgöm, had én döntsem már el, mit teszek? Alapból nehezen viselem, ha beleszólnak a dolgaimba, hát még ha azt egy idegen, felettébb unszimpatikus személy teszi.
Nem is fordítok rá nagyobb figyelmet, annyit nem ér az egész, hogy ennél is jobban felhúzzam magam, hisz tapasztaltam, annak milyen vége lehet, és semmi kedvem átavanzsálni mazochistává. Sose hittem volna, hogy némi plusz erőbefektetés ennyi mindenben a segítségemre lehet, már pedig az illúziómágia minden számomra, csak nem haszontalan. Segít kontrollálni magam, mert tudom, ha eldurran az agyam, az nekem lesz kellemetlen. És ez az enyhébbik jelző.
Azon meg se lepődök, hogy ők együtt. Mondhatni szinte elő volt írva, zsák a foltját, vagy valami olyasmi. Persze arról már nem igazán tehetek, hogy a gyomrom is összeszorul, ha belegondolok, mi lett volna a végkifejlet, próbálok efelett szemet hunyni, ahogy eddig is. Kész őrület ez az egész, és én csak azt akarom, legyen vége, és maradjon minden a régiben, amikor még senkihez semmi közöm nem volt. Eszembe nem jutott volna, hogy én egyszer majd visszasírom azt az időszakot, pedig mennyivel könnyebb volt minden.
- Miért tenném? Egyszer már kifejtettem a véleményem, azt kezdesz vele, amit akarsz, én viszont nem fogom saját magam ismételni- felvonom a szemöldököm, és hozzám képest meglehetősen higgadtan kezelem ezt az egészet. Nem alaptalan Olivér felvetése, talán, ha máshogy jöttek volna a dolgok, tuti megint átmentem volna féltékeny barátnő státuszba, már-már öntudatlanul, de mivel rázúdítottam azt, ami egy ideje bökte a csőröm, mást nem igen tudok tenni. Tényleg az ő dolga, mit kezd a hallottakkal, csak magamban, jó mélyen reménykedek benne, hogy rádöbben, mennyire rossz úton jár. Nem lepődök meg azon, hogy rajtunk kívül szinte senki nincs kint, jobb is így.... könnyebb, ha tudom, nem figyel még több szempár is.
- Én legalább adtam egy esélyt dolognak... - vágok vissza, mert ez azért lényegi különbség.
- És az én hibám volt, fele annyit se tudott rólam, mint te... és... nem vagyok benne biztos, hogy csak ő volt... mindegy is...- rázom meg a fejem, majd egy biccentés után - ami igazából valami köszönöm, vagy valami hasonló akart lenni-, elveszem a zakót, és bele is bújok. Tudom, hogy mindenki azt várná, most jönne egy gúnyos megjegyzés, de egyszerűen nincs ehhez kedvem.
- Csak egy ürügy volt- vonok vállat, halvány mosollyal az arcomon. Igazából kicsit rosszul érzem magam, amiért ilyen módszerekhez folyamodtam, csak mert gyáva voltam, de hát... ez van.
- Ettől függetlenül még nem a szívem csücske a lány... - húzom el a szám, mert ez tény. Sose becsültem sokra a Mira és Dine felfogású lányokat, így nem is nagyon igyekeztem, hogy szimpatizáljak velük.
- Miért maradtál itt? - a kérdés halk, de biztos vagyok benne, hogy ő hallani fogja. Érdeklődve fixírozom, mert rá nem jellemző, hogy ennyire önzetlen tettet hajtson végre, sőt... maga az önzetlenség nem vall rá, így nem teljesen értem a dolgot.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lengyel Bence
INAKTÍV


A Bagolykő legpuhább plüssmackója
offline
RPG hsz: 16
Összes hsz: 206
Írta: 2014. január 30. 17:59 | Link

[Alegria]

Az egyik folyosón kullogok, valami nyugodt hely felkutatásának érdekében. Azaz egy nyugodt hely megtalálásának érdekében, tudniillik az utóbbi időben kevesebb időt fordítottam a tanulásra, mint szerettem volna, inkább a barátkozással foglaltam le magam, és ez sajnos a teljesítményemen is meglátszik, nem is kicsit. Az előző vizsgákon sikerült megbuknom, mert nem találtam meg a termet, ahol a bűbájtan felmérés folyt, a pótvizsga alatt meg az ágyat nyomtam, így ismételnem kell az első évemet. Igazából ez annyira nem is zavar, még az itt töltött kicsivel több, mint fél év után is elég szokatlannak érzem a varázsvilágot, így az ismétlésre inkább segítségként tekintek, mint átokra. De a következő vizsgák egyikén sem bukhatok meg, az halálosan kínos lenne, szóval el kell kezdenem gyakorolni rá, hiszen csak kicsivel több, mint fél hónap, és megint teljesítenem kell a szigorlatokon.
Végül az erkélynél, sőt, az erkélyen kötök ki, már tanultam itt múltkor, úgy gondolom a nyugodt környezet segít az anyag feldolgozásában, a levegő oxigéntartalma is jelentősen nagyobb, mint néhány fülledt, benti területen, ezáltal az agyműködésem is serken. Gondolom.
Tankönyveim között, amiket felhoztam nem csak varázstantárgyakkal foglalkozók találhatóak meg, próbálok a normális... elnézést, a mugli tananyagban is felzárkózni a korosztályomhoz. Még nem döntöttem el, hol akarok elhelyezkedni, és ha véletlenül úgy döntenék, hogy nem bájitalkeverő, vagy auror leszek, akkor szükségem lesz a sima iskolákban tanított alapműveltségre. Elég hülyén nézne ki, ha a Bagolykőbeli tanulmányaim befejeztével visszamennék nyolcadik általánosba...
Leülök az egyik székre, és nekiállok a bájitaltantankönyvem olvasgatásának, egyelőre az összes anyagot átnézem, később emelem ki és tanulom meg a számomra fontos részeket, mindig is így tanultam, ez a legegyszerűbb módszer arra, hogy elérjük azt, hogy az információ könnyen megragadjon bennünk. Kivéve ha fotografikus a memóriánk, akkor nem kell ilyesmikkel bajlódnunk. Pár pillanatra elgondolkodom azon, vajon van-e olyan bájital, amely fotografikus memóriával áldja meg az embert, de végül visszahúzom magam az ábrándokból és belekezdek az olvasásba.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Alegria C. Martinez
INAKTÍV


*rainbowkiss*
offline
RPG hsz: 55
Összes hsz: 929
Írta: 2014. január 30. 19:57 | Link

Bence
ruha

Annyi minden más itt is, hogy már bele sem merek gondolni. Nem számottevő, mert az életemben mindog változik valami, de a hely, az még furcsa. Életem nagyobb részét Spanyolországban töltöttem, itt olyan másfél éve vagyok, de hogy nem apánál, engem az zavar. Az egyetlen ember, aki jelen helyzetemben fontos. Őt nem számítva. Persze Ő a legfontosabb, de el kell felejtenem. Róla is le kell mondanom, meg szépen mindenről, közben pedig élni. Ez pedig nekem most legfőképp tanulással jár. Nehéz volt nagyjából behozni, de az a tanárom tudott az anyanyelvemen beszélni, nem kellett azon is aggódnom, hogy értsem az anyagot, hogy ne keverjek össze semmit. Mert két hasonló szó is lehet nagyon más, ez nekem most itt nagy dilemmám. Vizsgaidőszak lesz, nemrég jöttem, de ezt már tudom, és majd valahogy ezt meg kell oldanom. Nem olyan borzasztó a nyelvtudásom, talán egy kis magabiztosság is segítene... Mindenesetre felismerve, hogy ezzel az isklával mennyi új probléma szakadt a nyakamba gyorsan rájöttem, hogy kell egy nyigodt hely, kint, ahol tudok gondolkodni és nem kell foglalkoznom mással. Nem a magányra vágytam, csak a fejemben kellene rendet rakni, és ezzel az elgondolással indultam el a hálókörletemből. Arról lényegében fogalmam sem volt, merre is megyek, hova tartok, de ahol kilyukadtam, az már tetszett. Folyosó, a vegén pedig a terasz szerű hely, egy erkély. Pont erre volt szükségem, így valami elégedett mosollyal arcomon kisétáltam az említett helyre, és kellett még pár másodperc ezután, hogy észrevegyem a fiút, aki elmélyülten olvasott. Először persze a hőmérsékletkülönbség tűnt fel, de láttam fotelre hajazó ülőalkalmatosságot, rajta pléddel, és nem is olyan távol az ismeretlentől. Nem tudom egyáltalán észrevett-e, de ha eddig nem, akkor most. Már látóterébe kerülve, két-három méterre tőle állok meg, kedvesen mosolygok, aztán... mit mondjak?
- Szia! Te tanul?
A két mondat között hagyok időt, mert nekem az kell, hogy átgondoljam mit szeretnék. A kérdés azért, mert itt akit látok könyvvel, mind tudást szeretne szerezni ezek által. Lár napja vagyok csak itt, de tankönyveket láttam csak, szépirodalom nuku, semmi, ami fel is keltené az érdeklődésemet..
- Zavar?
Tudtam, hogy valami nem stimmel a feltett újabb kérdéssel, de nem igazán érdekelt, mi az. Sokkal inkább lefoglalt, hogy letelepedjek oda, ahol a takarót láttam, természetesen közben magamra terítve azt. Így már felmerült bennem, hogy miért kezdeményezek beszélgetést? Nem nagyon szoktam. Csak figyelek, de most pótolom talán, reakcióra várva.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lengyel Bence
INAKTÍV


A Bagolykő legpuhább plüssmackója
offline
RPG hsz: 16
Összes hsz: 206
Írta: 2014. január 30. 21:29 | Link

[Alegria]

Egész jól megy a tanulás, a Carbunculus átkot hatástalanító főzet hozzávalóit bemagoltam már, de a Goulens bájital egyszerűen nem marad meg a fejemben. Képtelen vagyok olyan dolgot megtanulni, amit nem értek, és fogalmam sincs arról, hogy mi az a damijána... Valószínűleg valami gyógynövény lehet, de nem vagyok benne biztos, szívesen átugranám ezt a receptúrát, de attól tartok, hogy szinte semelyiket nem tanulnám meg, ha az összeset átugranám, amiben van legalább egy hozzávaló amit nem ismerek. Így marad az értelmetlen, egymáshoz nem kötődő szavak magolása, ami, amint már említettem, soha nem volt az erősségem. Ezért nem tudtam soha megtanulni a földrajzot, mikor még mugli iskolába jártam.
Felkapom a fejem, ahogy a nagy koncentrálásból egy hang ránt ki. Először balra, aztán jobbra, végül középre nézek, ahol meg is találom a hang forrását. Egy lány áll előttem, valamivel idősebb lehet nálam, de nem tudnám megmondani pontosan mennyivel. Még nem láttam errefelé, így vagy akkora a kastély, hogy elkerültem valakit több hónapon keresztül (ami könnyen megeshet), vagy most érkezett az iskolába, ami elég fura, ha tényleg idősebb nálam. Helytelen mondata arról árulkodik, hogy külföldről jöhetett, nem beszéli tökéletesen a magyar nyelvet. Akcentusából nem tudom megállapítani, vajon honnan jöhetett, mindegy igazából, majd megkérdezem tőle.
- Szia! - válaszolom nagy mosollyal, ha új errefelé, biztosan jól fog esni neki az, hogy viszonylag meleg fogadtatásban részesül. - M-hm, tanulok, bájitaltant.
Próbálok olyan kedves hangnemben beszélni, amilyenben csak tudok, nem akarom elijeszteni, a tanulásban nem zavar, maximum megkérem, hogy kérdezzen ki, csak segíteni tud, ha szeretne. Meg ha érdekli valami én is szívesen magyarázok neki.
- Nem, nem egyáltalán nem! - válaszolok kérdésére, még mindig mosolyogva, legkevésbé sem akarom elijeszteni, de szerencsére le is telepszik mellém, egy másik fotelba, természetesen. Egy ideig csak nézem, aztán úgy döntök, hogy ahelyett, hogy passzív stílusban a tankönyveimmel kezdenék el szemezni, inkább előrelendítem a köztünk folydogáló, - remélem csak egyelőre - lassú beszélgetést.
- És mi a neved? Hol születtél? - lehet, hogy a két kérdés kicsit túl sok együtt, én utálnám, ha így elkezdene faggatni valami idegen srác, de remélem a lány nem tart túl tolakodónak. Igazából a legjobb az lenne, ha egyáltalán nem tartana tolakodónak, de sajnos ezt nem az én saram eldönteni, hanem az övé.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Alegria C. Martinez
INAKTÍV


*rainbowkiss*
offline
RPG hsz: 55
Összes hsz: 929
Írta: 2014. február 1. 13:59 | Link

Bence

Egyelőre nem tudnám megmondani, miért lettem ilyen közvetlen hirtelen, hogy csak úgy jövök, gondolok egyet, és ráköszönök a fiúra, továbbá kérdezek, és megint kérdezek, vagyis mondjuk ki: beszélgetésbe kezdek. Ő meg folytatja. Ez fura még nekem, ritkán szoktam én kezdeményezni. Csak ha okom van rá, de mosolygok, amikor válaszol. Bájitaltan.. Az volt az elsők között a dolgom, hogy a tantárgyak nevét megtanuljam magyarul, és noha eleinte kevertem a bűbájtannal, most már tudom miről van szó. Személy szerint nem érint meg a téma, de mint udvarias új kislány, meg ismeretlen, érdekel, hogy zavarom-e. Megnyugtat, hogy nem, és ezért megint mosolygok. Eszembe jut, milyen jól csinálom, mennyire jól játszok, de nem volt nehéz megtanulni, és reflexből jön már minden. Néha azon is elgondolkoztam már, milyen jól keresnék... Nem lenne megélhetési problémám, ha egyszer csak le akarnék lépni, és a muglik világában folytatni az életemet. Azért is, mert ott tanultam életem legnagyobb részében, meg mert van tehetségem. Csak ezt titkolom. A környezetem észre sem veszi. Mintha csak élnék.
Csendben elgondolkodom megint, és közben vagy őt nézem, vagy bámulok magam elé. Szokásos nálam, hogy megpróbálok átlátni rajta. Talán rossz szokás, de szeretek így turkálni az emberek kis világában. Ez pedig nem ítélkezés. Meg különben sem jutok semmire, mert két kérdés szakítja félbe a csendet. Automatikus fordítás...
- Alegria és Spanyolország.
Ez nem is volt nehéz! Persze.. miután sikerült majdnem 8 hosszú másodperc alatt összeraknom a szavakat és bebizonyosodni róla, hogy tényleg azt kérdezte, amit hiszek... Majd beleszokok, de a sikerélmény az sikerélmény!
- Te neved?
Túl sokféle szó van a magyarban. Ragok, jelzők, meg sok más, számomra érthetetlen jelentőségű dolog. Én is tőszavakban beszélek, és lehet, hogy azért, mert máshogy nem igazán megy, de mégis megértenek. Akkor megértenének mindenkit, nem?
- Én akar beszél. Mi téma?
Igen, megtehetem. A gyenge nyelvtudásom és a jelenleg számomra igenis idegesítő tanácstalanságom megengedi, hogy megkérdezzem burkoltan, tud-e valami témát. Remélem, hogy megért. Másfél éve tanulom a nyelvet, nekem azért jelentős problémát okoznak dolgok, még ebben a környezetben is, hogy majdnem mindenki így beszél.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Keiko Sama
INAKTÍV


Micike by: Noel; Pikaszisza
offline
RPG hsz: 520
Összes hsz: 24908
Írta: 2014. március 15. 17:38 | Link

Állia
~Ma délelőtt

Olyan gyönyörű napunk van nemde? Hát persze hogy az van, mert ez a vizsgaidőszak vége, az utolsó nap, az utolsó esetleges esély egy vizsga megírására, utána meg ismét pihenhetünk egy keveset. De nekem ez a nap nem csak emiatt olyan jó, és szép, hanem mert sikerült pont a vizsgaidőszak utolsó napjára időzítenem a születésnapomat. Hát ez milyen jó, nem? Így ma semmit az égvilágon nem fogok tenni, amit nem akarok, és élvezek. Na, hát ez azt hiszem sikerült is; egész nap csak az ágyamban feküdtem, és rajzoltam, vagy a két szőrmókkal játszottam. Viszont ez kezdett kicsit unalmassá válni, így az állatkákat behajítottam az állatsimogatóba - persze nem szó szerint, nem vagyok én állatkínzó - és a nyugati szárny felé baktatok. És hogy miért? Hát kérem szépen azért, mert a konyha arra található, ahol sok kedves manó van, és ami még fontosabb, sok-sok finomság. Kivéve persze mikor valamivel kísérleteznek a manók, és sikerül nekik szörnyű dolgokat összehozni. Brrr... bele se merek gondolni. Nah, ott a konyhában persze egyből vagy 10 manó körém gyűlik, s amint elmondom nekik hogy ma van a szülinapom, és valami finom édességet szeretnék, egyből a kezembe nyomnak egy nagy tálat, amin öt szelet torta van.
Aztán gyorsan visszamegyek a szobámba, ahol felkapom a talárom, ami alá egy bizonyos tárgyat dugok, és már ott sem vagyok, a tortával a kezemben még sem állok a déli szárnyban található erkélyig. Ott aztán a tálat elhelyezem a korláton, a talárom leveszem, és előhalászom abból a bizonyos ruhadarabból azt a bizonyos tárgyat. És vajon mi lehet az?Hm... senki nem találná ki, úgyhogy elmondom: Az a koponya, amit anyu műcsontvázáról loptam le, még otthon. És hogy miért van most nálam? Kérlek szépen azért, mert elvileg le lehet szedni a koponya felső részét. Legalábbis úgy néz ki. Kíváncsi vagyok van-e benne valami, de egyszerűen nem akar lejönni. Na de majd most! Van ott két kis pöcök, biztos azzal kell csinálni valamit. De mit?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


kérdezőke||SziLK tag|| Lila Kecske||Gwen nővérkéje
Állia Szipenni
INAKTÍV


Árny
offline
RPG hsz: 358
Összes hsz: 1107
Írta: 2014. március 15. 19:05 | Link

Keiko
~Ma délelőtt

Csodás a mai nap. A vizsga időszak utolsó napja,és nekem nincs vizsgám már. Élvezhetem a pihenést,amit már el is kezdtem azzal hogy ma későn keltem. De az ért még ma nem délben,mert dolgom van. Felkel köszöntenem kedves levitás barátnőmet. Csak azt nem tudom hogy hol is találom meg. Mert nincs a szobájában,és nem akarom meg várni míg vissza jön,inkább meg keresem és nem állok az ajtóban az ajándékával. Szóval elindulok,csak úgy tetsző leges irányba,és ha látok valakit meg kérdem hogy látta-e. Ezzel a haditervvel útnak is indulok. A déli szárny felé veszem utam,nem tudom mért,de ez tűnik jó ötletnek. Lassan,kényelmesen haladók. Az ajándékot óvatosan fogva,hogy el ne ejtsem szegényt. Tegnap meg vettem és az óta nagyon vigyázok rá. Most le takartam egy vékony takaróval,így kevésbe zavarja hogy cipelem. De azért jó lenne meg találni Keikot. Bár nem tudom hogy mit fog szólni az ajándékhoz. Ezen elgondolkozva nézek ki az erkélyre,de vissza is lépek azonnal mert meg látom Keikot. Gyorsan a hátam mögé rejtem az ajándékot,amit majd nem teljesen eltudok takarni. Veszek egy nagy levegőt,és újra kilépek az erkélyre. Mosolyogva köszönök Keikonak.
-Szia.
Majd mikor jobban meg nézem,leesik az állam. Egy koponyát próbál szétszedni a barátnőm. Az első meglepetés után viszont már látom hogy nem igazi koponya,hanem csak egy műanyag,ami meg nyugtat. Azért még mindig kicsit furcsának találom,de nem mutatom.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Keiko Sama
INAKTÍV


Micike by: Noel; Pikaszisza
offline
RPG hsz: 520
Összes hsz: 24908
Írta: 2014. március 16. 19:26 | Link

Állia

Mégis miért ilyen nehéz ezt a vackot szétnyitni? Pedig elvileg tök könnyen kéne mennie, viszont ez nekem sehogy sem akaródzik. Na már most, akkor vagy én vagyok ilyen béna, hogy nem tudok egy koponyát felnyitni, vagy ez a koponya rossz, és ő nem akar kinyílni, és megmutatni, mit rejt. Egy külső szemlélő most tuti hülyének nézne, és elmebetegnek, hogy egy koponyát akarok szétszedni. Na igen, már csak a koponya látványa is elég bizarrul néz ki, és még amit művelek vele. Na, azon akadnának ki az emberek. De szerencsére teljesen egyedül vagyok, és nem zavar senki.
Az első sikertelen próbálkozások után végül megtalálom a titok nyitját, vagyis két pöcököt a csontváz részlet két felén, csakhogy az egyik beragadt, így nem tudom még mindig kinyitni. Épp azon erőlködöm, hogy az is kinyíljon, mikor egy hangot hallok magam mögött. Ettől persze kicsit megriadok, s a koponya kiesik a kezemből. És majdnem a mélybe zuhan. De csak majdnem. Jó reflexeimnek köszönhetően gyorsan utánakapok, és elkapom. Bár nem ment teljesen zökkenőmentesen, ugyanis a nagy igyekezetemben majdnem én is követtem őt. Mondjuk az itt lévő varázslat ezt megakadályozta volna, mindegy is.
- Szia, Állia! - Köszönök a lánynak vigyorogva, miután megfordulok, s kezemben szorongatom a koponyát. - Mi van a hátad mögött? - kérdezem kíváncsian tőle, mert mintha valamit dugdosna. Talán az enyém lesz? Áá az lehetetlenség. De akkor miért rejtegetné?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


kérdezőke||SziLK tag|| Lila Kecske||Gwen nővérkéje
Állia Szipenni
INAKTÍV


Árny
offline
RPG hsz: 358
Összes hsz: 1107
Írta: 2014. március 16. 20:11 | Link

Keiko

Keiko igazán vicces. Köszönésemre majd nem ledobja az erkélyről a koponyát. Mikor pedig elkapja ő is majd nem kiesik. Hát most nagyon jó már. Vajon mi lesz,akkor ha az ajándékot is meg kapja? Akkor lehet hogy az ajándékkal együtt elrepül örömében. Bár nem hiszem hogy elbírja az ajándékom. Míg ezen gondolkozom Keiko vissza köszön nekem. Valamint észre veszi az ajándékot a hátam mögött. Amit nagyon sajnálok,nem akartam hogy már most meg lássa,de ez van. Nagy mosollyal az arcomon felelek arra hogy mi is ez. De az ért kikerülöm a teljes válasz adást.
-Ááá,semmi csak egy kis apróság.
Meg próbálom jobban eltakarni az ajándékot,aztán folytatom az eltérítést.
-Nálad mért van koponya?
Még szélesebben vigyorgok ehhez a mondathoz.
-Talán valakitől ezt kaptad szülinapodra?
Ha igen lesz a válasz,akkor az én ajándékom már nem lesz olyan jó. Mert egy koponyát nem igazán tudok csak úgy túlszárnyalni. Hiába nagyon jó szerintem az ajándékom.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Keiko Sama
INAKTÍV


Micike by: Noel; Pikaszisza
offline
RPG hsz: 520
Összes hsz: 24908
Írta: 2014. március 17. 18:25 | Link

Állia

Én aztán tudom hogy kell leégetni, kínos, vagy épp vicces helyzetbe hozni magam. Most is épp ez történt, de szerencsére nem egy vadidegen van itt társaságképp, hanem egy ismerős, aki méghozzá a barátom is. Így már mindjárt kicsit jobb a helyzet, és még nevetni is tudok a saját bénaságomon. Hát igen, már tudok nevetni azon hogy milyen béna vagyok. Régen ilyen nem történt volna meg, de azóta persze változtam, ahogy gondolom sokmindenki más is.
Úgy látszik nem akarja elmondani, hogy mit rejteget. Talán lehet, nem rám tartozik, valami titkos, spenótos akarom mondani rellonos dolog lehet. Bár nem tudom, Álliát én nem úgy ismerem. Hacsak nem zsarolta meg valamilyen naaagyon gonosz spenótka. Na mindegy is, ha nem, hát nem. Majd ha akarja úgyis elmondja, addig meg kár erőltetni, azzal talán épp az ellenkezőjét érném el. Meg látom, hogy nem is akar róla beszélni, hisz gondolom azért tereli más irányba a témát.
- Épp a Hamletet játszom. - Vigyorgok, majd a magasba emelem a koponyát, és így folytatom. - Lenni, vagy nem lenni... Ez itt a kérdés. - Teljes átéléssel mondom ki ezt a néhány szót, de a végén már nem bírom ki, és elkezdek nevetni. Annyira hülye vagyok, de komolyan. - Amúgy meg itt van egy kis pöcök, azt próbálom kiszedni, mert beragadt, és ha az kijönne, akkor le lehetne szedni, és elvileg van benne egy műagy. - magyarázom, és mutatom, végig vigyorogva. Olyan jó lenne már, ha sikerülne leszedni, és remélem Állia a segítségemre lesz.
-Nem, dehogy. Nemrég voltam otthon, és akkor bukkantam rá a padláson. Bár akkor még egy egész csontváz volt, de nekem csak a feje kellett. Ja meg az egyik karja. - nevetek, hisz olyan vicces az egész szitu. - De anyu nem tudta hogy elhoztam, bár szerintem azóta már rájött. - sőt, tuti rájött. Bár.... amilyen gyakran felmegy ő a padlásra. Így már annyira nem vagyok biztos benne.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


kérdezőke||SziLK tag|| Lila Kecske||Gwen nővérkéje
Állia Szipenni
INAKTÍV


Árny
offline
RPG hsz: 358
Összes hsz: 1107
Írta: 2014. március 17. 19:15 | Link

Keiko

Ez nagyon vicces. Keiko a szülinapján koponyát dobál,hát ez se minden napi eset. Kicsit kuncogok,mert tényleg elég furcsán néz ki így koponyával. Nem hiszem hogy bármelyik kéket lehet ne így látni rajta kívül.
Keiko  szerencsére nem firtatja a meglepetését. Ami azt jelenti hogy egyenlőre meg úsztam. Bár nem lett volna túl nagy gond ha már most meg kapja. De ezt a témát egyenlőre lezártuk. Keiko magyarázatot ad arra,hogy mért is szorongat egy koponyát. Amitől újra mosolyognom kell. Hamlet...hát nem valami Keikos,de jó. Kicsit vicces kedve válasz szolok neki.
-Hamlet nagyon eredeti volt.
Kicsit meg próbálok komoly lenni míg Keiko elkezd szavalni. De miután ő is elkezd nevetni én sem bírom,belőlem is kiszakad a nevetés. Annyira hogy az már fáj. Miután abba hagyjuk,Keiko elkezdi ténylegesen magyarázni. Én pedig a hallottak után meg próbálok segíteni.
-Hát nem szoktam fejeket szétszedni,de ha ide adod meg próbálom.
Közelebb lépek és meg nézem hogy milyen is. Közben Keiko felel a következő kérdésemre. Kiderül hogy egy egész csontvázról van,hát érdekes,hogy a padlásukon egy műanyag csontváz van. De az ért jó mókának tűnik szét szedni egy fejet. Most már azt hiszem itt az ideje felhozni a szülinapját. De csak úgy rávezető legesen.
-Pedig viccesebb lett volna,ha a ma kapod.
Újra meg igazítom az ajándékát,aztán folytatom.
-Igazán jó szülinapi ajándék lett volna.
Ezen egy kicsit elgondolkozom,mert tényleg érdekes ajándék lett volna. Hát úgy látszik bekel érni-e az én ajándékommal. Szerintem az is nagyon fog tetszeni neki.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Keiko Sama
INAKTÍV


Micike by: Noel; Pikaszisza
offline
RPG hsz: 520
Összes hsz: 24908
Írta: 2014. március 18. 17:58 | Link

Állia

Nem sok levitás van, aki olyan hülye lenne, mint én. Sőt, ha jobban belegondolok, asszem egy sincs rajtam kívül. Na jó talán Ruru, és Hanka, de amúgy senki. Bár az is kétes hogy ők ketten ennyire hülyék lennének. Én jót nevetek rajta, és szerintem ez a lényeg, vagy nem? Fő az önirónia, és tudni kell saját magunkon nevetni, és ez nálam abszolúte megvan. Nagyon sokat változtam azalatt a két év alatt, mióta itt vagyok, és ezt az ittenieknek köszönhetem. Nem is tudom mi lett volna, ha nem lennék varázsló,de kár ilyeneken gondolkodni. Ezek a "Mi lett volna ha..." kezdetű kérdések úgyis feleslegesek.
Hamlet. Hát igen, ennél eredetibbet ki sem találhattam volna. Na, hát bocsi, ez van. De kinek nem az jut először az eszébe? Mondjuk annak, aki nem olvasta, vagy látta. Én speciel olvastam, és szerintem nem volt olyan rossz, mint ahogy egyesek mondják, sőt... Nekem legalábbis tetszik.
Nem bírom megállni, hogy ne nevessek a saját hülyeségemen, és úgy látszik sikerül Álliát is megnevettetnem. És szerencsére az ő nevetése nem olyan gonosz nevetés, hanem jókedvű, és érzem rajta, hogy ő is jut szórakozik rajtam.
- Tessék! - nyújtom felé vigyorogva. - Csak ép picit van beragadva. Meg szerintem kicsit rozsdás is, végülis már.... legalább 15 éves. - Remélem sikerül neki a másik pöcköt kiszedni. Az egyik már megvan, és ha sikerül a másik, akkor végre le lehet szedni a tetejét, és akkor fény derül, hogy mi van benne. Egy agy. Persze nem igazi, az már tényleg fura lenne, de így vicces.
- Hát igen, vicces lenne. Bár anyuéktól még nem jött meg az ajándék, szóval ki tudja, lehet megkapom a csontváz többi részét. - viccelődöm egy picit, és nem bírom ki nevetés nélkül. De ennek kicsi a lehetősége, szóval mindegy is. Hm... Mintha túlságosan is foglalkoztatná a szülinapom. Ez miért van? Talán jobb lenne rákérdezni.
- Miért érdekel ennyire, hogy mit kaptam szülinapomra? - kérdezem, de ezzel lehet nagyon félreértek valamit. De remélem nem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


kérdezőke||SziLK tag|| Lila Kecske||Gwen nővérkéje
Állia Szipenni
INAKTÍV


Árny
offline
RPG hsz: 358
Összes hsz: 1107
Írta: 2014. március 22. 11:28 | Link

Keiko

Meg kapom a koponyát. Kicsit meg kopogtatom a pöcöknél,majd megpróbálom fel nyitni. Második próbálkozásra meg is adja magát. Én pedig diadalittasan emelem le a koponya tetejét. Keiko felé nyújtom.
-Tadam!
Aztán kíváncsian bele nézek,meg szemlélem a műagyat. Majd azt is oda adom Keikonak. Majd viccesen közlöm,hogy legközelebb is hozzá jöjjön ha van egy szét szedni való feje.
-A legközelebbi fejnél is szólj nekem,én leszek a fejspecialistád.
Ehhez rá is mosolygok,lássa,hogy csak vicc volt. Bár ki tudja lehet,hogy van még koponyája. De ez most nem lényeges. Áttérünk a szülinapjára. Kiderül,hogy a szülei ajándéka még nincs itt. Aminek kicsit örülök,mert talán akkor az én ajándékom lesz az első. De Keiko,már kezd kíváncsi lenni,hogy mért is faggatom erről. Picit gondolkozik,majd rá kérdez. A kérdésre pedig kicsit izgulva,de azért mosolyogva válasz szolok.
-Hát tudod,az én ajándékom...
Nem fejezem be a mondatott,mert rá jövök,hogy nem jó. Kicsit várok majd újra kezdem.
-Tudod én is vettem neked valamit,de nem tudom,hogy tetszeni fog-e. A beszélgetéseink alapján vettem.
Lassan elő húzom a hátam mögül az ajándékot. Aztán egy hatalmas mosoly kíséretében át nyújtom neki a ketrecet. Amiben egy alvó füles bagoly van. Aztán várom,hogy Keiko levegye róla kis takarót amit rátettem,hogy ne zavarja a fény és,hogy legyen mit "bontani". Közben pedig felköszöntöm.
-Sok boldog szülinapod. Remélem tetszik.
Ezzel már a kezébe is teszem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Aisha Nayar
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. március 25. 18:27 | Link

Helen néni

Olyan rég ücsörögtem már a friss levegőn. Oké, igazából tegnap este volt az a régen, akkor is csak azért mentem vissza a falak közé, mert egy prefektus fenyegetőzött. Nekem meg csak nem lehet nagy szám, már az első heteimben, hát én normálisan lettem nevelve, kérem szépen. Így nem volt mit tenni, behódoltam egy felsőbb hatalomnak, cserébe megúsztam az ágytáltakarítást. Ja, mert a delikvensre rá volt ám írva, hogy azt akarja velem csináltatni. Ismerem én a fajtájukat, a volt sulimban szétszívattak, nem mintha nem röhögtem volna folyton, de az más. Nekik eltűrtem, de ezek az európaiak… Tényleg furák ám.
Azt se értem, miért akarják a kint lévők, hogy ne járkáljak a vékonyka korláton. Hát nem látják, hogy tökre uralom a helyzetet? Apró titok, a nyalóka a számban, segít nekem a koncentrálásban, ezért nem zúgok le, és töröm agyon magam. Error biztonságos helyen ücsörög, nem még most sem kerül bagolyházba, nem is fog, ezt megmondtam ám már egy tanárnak.  Sétálgatás közben, megnézem a muníciót, és elégedetlenül horkantok, mikor szembesülök a ténnyel, kifogyóban a nyalóka készlet. Amúgy a zsebpénzemet arra költöm, már amikor Shanianak nem kellenek hennás cuccok. Nem vagyok én zsugori, bármimet odaadnám a nővéremnek, még a bal vesém is, így hát nem kell meglepődni az önzetlenségen, tudom, hogy az mostanság kuriózum.
Hirtelen kell hapciznom, és csak a reflexemnek köszönhetem, hogy még idejében sikerül megfognom azt a kiálló oszlopot, és nem kerülök közelebbi viszonyba a talajjal. Viszont a nyalókám kiesik a számból, pedig az a kedvenc ízem.
Mivel sose bővelkedtünk pénzből, tudom, hogy az ételre vigyázni kell, és pocsékolás lenne, ha csak ott hagynám, ezért akasztom be a lábam, és próbálok leereszkedni, hogy az épp csak lógó nyalókámat elérjem. Tyű, ha most Shan látna, tuti leordítaná a fejem, mázli, hogy nincs itt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Helen Lawrence
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 11
Összes hsz: 151
Írta: 2014. március 25. 19:26 | Link

Aisa

Egyre jobban közeledik az a nap, mikor munkába kell állni, amire már nagyon várok. De addig is, egyelőre még szünet van, és ennek valószínű mindenki örül. A gyerekek, a kollégák, mindenki, hiszen még nincs tanulás, a részünkről dolgozatjavítás, meg ilyesmi.
Ma este viszont még a felhőtlen szórakozásé az időm, így ugrándozva, hozzám nem méltó módon indulok el a helyemről. A hajam kontyba kötve, a ruhám átlagos mindennapi. Farmer és gyapjú pulóver.
Csak úgy vagyok a folyosókon, mikor meglátok egy lányt kimenni a szabadba, az erkélyre, vagy hova, mindezt nyalókával a szájában!
Felcsillan a szemem, elindulok az ajtó felé, és nem telik bele sok időbe, hogy én is kilépjek a levegőre.
- Szia!
Köszönök neki és integetek az ajtóból, mire észreveszem, hogy ő, hát nem éppen a legtermészetesebb pózban van.
Majdnem elindulok oda, de meggondolom magam, inkább a pálcámért nyúlok. Elmormolok magamban egy "Invito"-t, mire a nyalóka felrepül, és a kezemben landol.
- Milyen ízű?
Kérdezem a tulajdonosától, miközben nyújtom felé az édességet, amely valószínűleg nemsokára visszakerül méltó helyére, hogy édes ízével kényeztesse a lányt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Aisha Nayar
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. március 26. 18:57 | Link

Helen néni *-*

Még szerencse, hogy nekem nem kell semmiféle tanulással törődnöm. Nem mintha nem tenném, szoktam ám, csak most pihi van, na. És ki kell még pihennem a meglógásom okozta fáradalmakat. El se tudom mondani, hány határon léptem át, ha nem lennénk az Euban, ezt buktam volna, vagyis nem.. vettem volna útlevelet, azt csak lesz valahogy.
Igazából nem sok dolog hat meg, jelenleg is csak az, hogy a nyalókám nem ott van, ahol lennie kléne neki. Még szerencse, hogy Shaniaval sokat jógáztam, na meg a gimnasztika is ott van, amit éveken át űztem, a parkourral együtt, így nem olyan nehéz felvenni ezt a testhelyzetet, mint amilyennek tűnik ám.
- Héj, ez nem ér- sikkantok fel, mert már majdnem elértem volna a finomságot. Nem kerül sokba rájönni ezek után, hogy már nem is vagyok egyedül. A szemem felcsillan, mert én amúgy marha társasági lény vagyok.
- Nekem is eszembe jutott ám volna... na jó, nem... néha tökre elfelejtem, hogy varázsló vagyok- vakarom meg a tarkóm, szigorúan az után, hogy normális állásba tornásztam magam.
A néni, tuti, hogy tanár, de igazából nem diszkriminálok senkit, így most is szemet hunyok e felett a tény felett, mert én már csak ilyen jótét lélek vagyok.
- Epres-joghurtos. Visszakaphatom?- kérdezem párhuzamosan azzal, hogy ő nyújtja is felém.
- Köszönöööööm- virulok fel, mert mégse rolex, nem kéne csak úgy elvenni tőlem, akkor úgyis rossz kedvem lenne, és azt senki se akarja.
- Kér egy nyalást?- érdeklődöm, miközben megtörölgetem, és a tanárnő reakcióját várva, tekintek rá, mielőtt újból bekapnám.
- Amúgy Aisha vagyok, Aisha Nayar... és nincs középső nevem. Gondolom a szüleim kreativitása kiveszett, mert mind az öt nagy tesómnak van, de nekem meg öcsinek már nem adtak- vonok vállat, nem is gondolva arra, nem kéne ennyit beszélni.
- A néninek hány neve van?- neeeeem, nem hogy hívják, az annyira sablonos kérdés lenne.  
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Helen Lawrence
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 11
Összes hsz: 151
Írta: 2014. március 30. 12:59 | Link

Aisha

Nem szoktam másra hozni a frászt, legalábbis nem célom. Most azonban úgy tűnik, hogy mégiscsak sikerült, így örülök, hogy a lány csak kiabál, és nem esik ki a korláton kívülre. Ér vagy nem, a nyalókát visszakapja majd, de előbb fel kéne halásznom a korláttól, miközben én csak vigyorgok a magával folytatott küzdelmet hallva.
Ez viszont elég unalmas tud lenni egy idő után, így két pálcaintés után, na meg a legfontosabb kérdésem után, visszaadom neki az édességet. A szemem viszont fennakad, mert valamit nagyon furcsának találok.
- Én most nem kérek, köszönöm, egyébként is az a tiéd, meg nem szeretem ezt azt ízűt sem. Nagyon kevés van, amit nem eszek meg, de ez beletartozik.
Bólogatok hozzá hevesen, majd rátérek a már említett furcsaságra is.
- Viszont én a helyedben tuti megtisztítanám, mielőtt újra enni kezdeném, mert bár a hely varázslatos, szó szerint, azért a koszt nem mellőzi, pláne egy ilyen kinti helyen.
Mosolygok rá, és remélem, hogy használ valamit, amit most elmondtam.
Innentől már ráhagyom, hogy megfogadja-e a tanácsomat vagy inkább hagyja elszállni a levegőben, de én nem fogok ráerőltetni senkire semmit.
- Nekem a szüleim adtak középső nevet, amit csak hivatalos eseményekkor használok, meg ha alá kell írni. Az első a Helen, a második a Jane. A szüleimtől "örökölve" pedig megkaptam a Lawrence vezetéknevet. Én azzal nem vagyok kibékülve, hogy egyiknek sincs normális beceneve, így mindig ugyanazt hallhatom vissza.
Húzódik a szám enyhe fintorba, ami nem fog sokáig tartani, mert nekem is rá kell jönnöm, hogy ez legyen a legnagyobb problémám az életben. Ezen pedig nem fogok filozofálgatni, mert felesleges. Helyette inkább elteszem a pálcám, így is telik az idő, és ha Aisa nem szólal meg közben újabb témát felvetve, akkor én majd rátérek.
- És kedves Aisa. Mennyire várod az új tanévet? És hogy tetszik a szünet? Bár gondolom ezt nem is kellene kérdezni, hiszen kint vagy, nyalókát eszel...
Sóhajtok, és előveszem én is a saját finom szilvásomat...
- ... Hm. Látom, hogy most jól telik, de inkább az az érdekes kérdés, hogy sikerült-e megtalálnod a helyed. Tudom, hogy valamivel utánam érkeztél, és azt is, hogy általában elég sok időbe telik, míg megszokja az ember az újdonságot, még akkor is, ha az felettébb kellemesnek bizonyul.
Nem is kell több szó tőlem sem, máris nekiállok ábrándozni, és feleleveníteni az emlékeimet, amik nagyon sokszor hoztak meglepetéseket, nem csak a jó fajtából. Odamegyek a korláthoz, most már közvetlen mellé, és arra támaszkodom rá, miközben én is eszem a saját édességemet. Ez ám a meglepő...
Nyalókamániás, örök gyerek énem megint előjött.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Katie Runa Blackwood
INAKTÍV


Rúnafejtő és -fordító
offline
RPG hsz: 271
Összes hsz: 6738
Írta: 2014. április 4. 09:34 | Link

Greg - Évnyitón/zárón, kilógás előtt és után

Az nem kifejezés, mennyire zavarba jön pár pillanat leforgása alatt Gregnek hála. Ez a szoknyapecér túl jól tudja, hogyan kell játszadozni egy lánykával, bár másfelől ő meg túlságosan naiv. Igazán nem kellene felvegye a zöld-féle csipkelődést, így aztán vessen magára, hogy most vörös az arca és szakadozottan makog össze-vissza. Bárcsak elkerülne az a kéz a derekáról, meg az a száj a füle mellől. Elég pironkodásra okot adó emlékeket juttat eszébe David övön aluli viselkedéséről első találkozásukkor, na és ez a kéz-dolog... még jobban elpirul a választól, felháborodásában csak úgy kapkodja a levegőt szapora, apró kortyokban.
- N-Nehogy azt hidd! Igazán túl barátságos vagy... – egy pillanatra elbizonytalanodott arcot vág, hogy vajon ez-e a helyes szó, de végül belenyugszik, hogy ennél jobbat nem fog szülni az agya jelen pillanatban. Hogy ő mennyire szeretné, ha nem akarnák húzni az agyát, hisz nyilván erre megy ki a játék; borzasztóan kínosan érzi magát, még a szemét is behunyja egész a bombák felrobbanásáig. Úristen, Greg éppen most fúrta bele az arcát az ő vállába? Úristenúristenúristeeen! Megremeg, hápogva fordítja arra a fejét, s ez alatt takarja az arcát is a szag miatt.
- Greg, ne csináld már! Mindenki minket fog nézni... – Hallelúja, eltűnik a szag, háromszoros hurrá a megmentőnek, így pedig Greg is kikerül a vállából. Végre. Azt hitte, meg fog állni a szíve és nagy a gyanúja, hogy a hangos dübörgés a rellonos füléig is elhallatszott.
- Mi? ... – Magához térni sincs ideje, kettőt sikkant és máris Greg vállán találja magát himbálózva, mint egy majom.
- Tegyél leee! – A követelés már odakint hallatszik a folyosón. Szerencsétlen még arról is lemarad, hogy az igazgató kihirdette, második lett a vizsgákon a másodikosok közül, pedig fel kellett volna menjen a többiekkel együtt. Halad tovább Greg a terhével, ő szép királylányosan kapálózik a másikon és néha megütögeti (szerintem Greg ezt meg sem érzi) a szoknyapecér rellonos hátát. Mikor végre talajt ér (reményei szerint), első dolga jól rálépni Greg lábára, ha az nem figyel, de ha ki is tér a kísérlet elől, legalább megpróbálta a kislány.
- Ezt azért, mert elraboltál. Tudtad te, hogy büntetni kellene a pimaszságod? Ezért fizetni fogsz, méghozzá itt és most! – Már csak a füst hiányzik a feje felől, mert a két arcfélteke még mindig piros, de most már a dühtől, és a remegés is ennek köszönhető.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Rentai Bálint
Gyógyító, Végzett Hallgató, Végzett Diák, Iskolai dolgozó


Gyógyító || Vattacukorúrfi
offline
RPG hsz: 435
Összes hsz: 14197
Írta: 2014. április 5. 00:02 | Link

[Baranyai Adél]

Párbajszakkör. Nem vagyok biztos benne, hogy végiggondoltam én ezt, amikor jelentkeztem, de most már nem lépek vissza. Egyébként is, ahogy néztem a többség - nem meglepő módon - párban jelentkezett, így még az is lehet, hogy nem lesz belőle semmi, lévén, nincs kivel párbajoznom. Most leginkább ebben reménykedem, nem azért, mert félek, hanem mert, életemben nem párbajoztam még, és igazság szerint fogalmam sincs, milyen. Pont ezért kivettem ma reggel a könyvtárból egy pár könyvet, ami kifejezetten a varázsló-párbajokról szól, és az egyik ilyennel jöttem ki ide, az erkélyre. Szépen süt a nap, kár lenne odabent sínylődni. Innen pedig, szép a kilátás, még a közeli varázslók lakta falura is rálátni, ez pedig felettébb érdekes. Sosem láttam még olyan falut, ahol csak varázslók és boszorkányok laktak. Remélhetőleg hamar lemehetek majd én is. Na de, előbb a Párbajozás története és szabályai a varázslótársadalomban...
Unalmas egy cím, mit ne mondjak. Még jó, hogy "csak" 547 oldal. Na meg, hogy van joghurtom. Valahogy csak átrágom magam rajta. De, előbb leveszem a talárt, mert melegem van, és idekint egész biztos elég a rövid ujjú, fehér-kék kockás ingem is. Sőt, határozottan kellemesebb. A talárt a mellettem levő székre dobom, aztán visszaülök az eddig használt fotelbe, és ismét az ölembe fektetem a könyvet, majd a kezembe veszem a joghurtot és a kanalat, és enni-olvasni kezdek.
Nem csalódom, a könyv pont olyan unalmas, mint amilyennek elsőre gondoltam, vagy talán, még annál is rosszabb. A joghurtom elfogy, az üres poharat benne a kanállal magam mellett a földre teszem azzal a céllal, hogy majd később kidobom, aztán tovább szenvedek a könyvvel.
Pár perc után viszont feladom, és inkább úgy döntök megtanítom a könyvet repülni. Sokkal érdekesebb, mint a párbajos leírása. Meg is keresem a pálcámat a taláromban, aztán a könyv felé intek, úgy mondom ki:
- Vingardium Leviosa! - aztán persze az gond nélkül a levegőbe emelkedik, én pedig a fotelben ülve röptetem körbe körbe, meg amerre éppen jól esik. Közben meg azon mulatok, a lányoknak otthon mennyire tetszene ez. Kár, hogy sosem fogják látni.
Utoljára módosította:Rentai Bálint, 2014. április 5. 00:03 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Faggató |Leghelyesebb Levitás '14 t/ny
Baranyai Adél
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 24
Összes hsz: 219
Írta: 2014. április 5. 14:44 | Link

Rentai Bálint

Már a második napot kezdtem itt a Bagolykőben, ami elég szokatlan volt még számomra.
A házunkban a második emeleten, az én szobámból nyílik egy erkély, ahova régen jártam mindig gondolkodni, rajzolni, vagy valami hasonló. Hallottam, hogy itt a Kastélyban is van egy Erkély szerűség, ezért mindenképpen felszerettem fedezni. Az otthoni Erkély részünk elég kicsit és általában csak egyedül fértem el rajta, ahhoz képest, mikor megláttam az itteni helyet, hirtelen levegőt venni is elfelejtettem.
Egyébként könnyen rátaláltam, a Déli szárnynál az Első szinten leltem rá.
Ez az Erkély sem volt kifejezetten nagy, de a miénknél jelentősebb nagyobb volt. Egy kis asztal, körülötte négy székkel a sarokban kapott helyet. Az egész Erkély tele volt, szebbnél szebb virágokkal. Mindig is rajongtam a különleges növényekért, de amiket eddig láttam azok semmik, azokhoz képest, amiket itt fedeztem fel.
Odamentem egy egy jobban tetsző növényhez, és egy darabig szemléltem őket, aztán úgy döntöttem leülök az egyik székre, hogy egy kicsit lepihenjek, ugyanis még mindig úgy éreztem, hogy mióta itt vagyok, még nem sikerült kipihenni magamat. Este alig bírtam elaludni, úgy, hogy annyira nem is kellene csodálkoznom fáradságomon.
A szemem néha lehunytam, de aztán mindig feleszméltem, viszont amikor egész sok időre volt becsukva, nem vettem észre, hogy érkezett egy ismeretlen a helyre. Egy fiú volt az, aki már, mikor megérkezett azzal kezdte, hogy varázsolt egyet. Úgy nézett ki, őt nem zavarta, hogy én ott vagyok, és elkezdte röptetni az egyik könyvét. Lehetséges, hogy nem vett észre, hiszen nekem is csak később tűnt fel, hogy itt van.
Figyeltem, ahogy szórakozik, egyszerűen nem volt elég erőm ahhoz, hogy megszólítsam.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Azt hiszem, oda megyek, ahova akarok. Bárcsak tudnám, hová menjek.
Gregor H. Polter
INAKTÍV


Moonlight Shadow
offline
RPG hsz: 56
Összes hsz: 1891
Írta: 2014. április 7. 14:24 | Link

Runaci.

Így belegondolva, rohadtul romantikus lehet a jelenet, ahogy félvállra kapom az ideiglenes hercegnőmet és elindulok vele kifelé a teremből. Nem olyan messziről egy halk sikolyt lehet hallani, egy másik sorstárs az imént kapott a kezébe egy másik delikvenst, szintén vállon átvetve a hölgyet spurizik ki vele a tömegből. Gyönyörű, úgy tűnik ezen az évnyitón sorra rabolják el a lányokat a Rellonosok. Gondolatban kap egy pacsit a másik hím, majd folytatom utamat kifelé a kis terhemmel.
Idekint, a folyosón természetesen megjön a hangja a drágának, amit odabent a teremben nem igazán hallatott. Édes, ahogy próbálja püfölni a hátamat és kapálózik is hozzá. Nem akarom neki megmondani, hogy minél inkább próbál szabadulni a fogásomból, annál nagyobb a valószínűsége annak, hogy le fogom ejteni. Lássuk be, a magasságomhoz nem társul góliáti erő, tekintve, hogy inkább a szálkás kategóriába tartozok, nem az izomagyak közé. Mindegy, próbálom úgy fogni, hogy ne izegjen túl sokat, de lehetőleg ne is ájuljon el a szorításomtól.
Valami kevésbé zajos és mégis kellemes hely után kutatok a fejemben, ahová mehetnénk, végül az erkély mellett döntök. Nincs olyan messze, talán addig kibírom, hogy ne dobjam le dulván a padlóla a lánykát. Célhoz érkezvén Runa két kis lába is földet érhet végre, és ezt azonnal ki is használja a kis álnok egy lábra taposás formájában.
- Nézd csak, a kis pimasz - vigyorgok rá sunyin. Nem mondanám, hogy ez volt életem legfájdalmasabb élménye, lévén a lányon nincs cipő, az valószínűleg az asztal foglya maradt a nagyteremben. Kellemetlen.
- Ó, fizetni? És mégis hogyan, kedves? - a vigyor sunyi mosollyá vedli vissza magát, ami nagyjából ugyanannyira lehet ijesztő, mint a nagytestvére. Pluszban felhúzom az egyik szemöldököm, ezzel is kifejezve mérhetetlen kíváncsiságomat a büntetésem iránt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Rentai Bálint
Gyógyító, Végzett Hallgató, Végzett Diák, Iskolai dolgozó


Gyógyító || Vattacukorúrfi
offline
RPG hsz: 435
Összes hsz: 14197
Írta: 2014. április 8. 07:33 | Link

[Adél]

A könyvröptetés nálunk Koreában szokás volt, amikor valamit nagyon nem akartunk elolvasni. Valami rettentően gyerekes megoldás volt, de kifejezetten élvezetesebbé tette a "tanulást". Végül persze mindig átrágtuk magunkat a könyvön, azt bemesélve, hogy a vicces emlékek hatására kevésbé lesz unalmas. Most is ez jár a fejemben, és meglehetősen jól szórakozom, bár kezd hiányozni, hogy mások is ezt tegyék körülöttem és megküzdjenek a könyveink. Pont ezért néhány perc után már ez sem tűnik olyan élvezetesnek, mint elsőre gondoltam. Visszaintem magamhoz a könyvet, és elkapom, ahogy a levegőben felém száll. Leengedem a pálcámat is, és szépen összeszedem a cuccaimat, miközben lemondóan sóhajtok egyet.
Lehajolok, hogy felszedjem az üres joghurtos dobozt, és ekkor veszek észre két lábat. Pislogok is párat, mert eddig nem tűnt fel, hogy lenne itt rajtam kívül valaki, de ahogy felemelkedem, látom, hogy a lábak egy lányban folytatódnak, és hirtelen furán kezdem magam érezni. Mikor jött ide? Itt volt már akkor is, amikor kijöttem? De akkor biztos észrevettem volna! - Egyébként nem biztos, főleg mert remekül bele tudok feledkezni a saját világomba...
Megköszörülöm a torkomat, és úgy szólalok meg, egyik kezemben a talárommal, a másikban az üres joghurtos dobozzal.
- Bocsi... nem vettelek észre... - tartok egy kis szünetet, aztán még hozzáfűzöm - elnézést, hogy megzavartalak...
Bár nem vagyok biztos benne, hogy megzavartam. Szét is nézek jobban, vajon mit csinálhatott, de nem látok nála könyvet, se mást, amivel leköthetné magát. Nincs a kezében pálca, és... nem, szerintem csak itt ücsörög.
- Akármiben is, amit csináltál! - fejezem be sután a mondatot, de mégis csak kíváncsi természet vagyok, így meg is kérdezem - Amúgy csináltál valamit?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Faggató |Leghelyesebb Levitás '14 t/ny

Oldalak: « 1 2 ... 8 9 [10] 11 12 ... 20 ... 31 32 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Déli szárnyElső szint