36. tanév, vizsgaidőszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Északi szárnyÉszaki Torony

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Lily Brown
INAKTÍV


Botanikus tanonc * Lizi
offline
RPG hsz: 34
Összes hsz: 545
Írta: 2013. december 25. 15:39 | Link

Shania
és a titkos akcióm


A végtelenbe és tovább. Mikor a csillagos eget nézem, azt érzem, szabad vagyok, és enyém a világ. Én vagyok a világmindenség.
Ha zenélek, kinyílik előttem idő, beleláthatok a rejtelmeibe, megállíthatom az időt, és megint ott vagyok a végtelenben. Nem szabadulok tőle, de lehet, hogy nem is akarok. Jó nekem itt lennem.


A tegnapi napot egy levél elküldésével kezdtem. Shania remélem megkapta, hogy mára tervezem a kis titkos akciómat. Délután kettőig igencsak izgalomban voltam, hiszen nem mindennapi esemény a tetkókészítés. Anyuék biztosan haragudni fognak rám, hiszen nem is szóltam nekik a dologról, de ha meg elmondtam volna, tuti nem engedték volna.
Kíváncsi leszek majd a többiek véleményére is, hiszen egyáltalán nem ilyennek ismertek meg. Inkább egy szerény, visszahúzódó kislánynak, erre egy, sőt, kettő tetoválással fogok visszatérni. Nem semmi.
Ezzel a szorongással vegyes izgalommal haladtam az északi szárnyban lévő Lélek szoba felé. Csak nem régen találtam rá erre a szobára, és még jó, hogy megjegyeztem az oda vezető útvonalat. Nagyon megtetszett, szerintem más okból is vissza fogok térni még ide. Amúgy pedig semmilyen termet nem találtam, ami a jelenlegi célnak megfelelt volna, így maradt ez. Megkockáztattam még azt is, hogy egy cetlit tűztem ki az ajtóra, jelezve ezzel, hogy a szoba éppen foglalt, és senki ne zavarjon. Remélem nem fog senki mégis benyitni Shanián kívül, hogy megbizonyosodjon róla, ki az az önző ember, aki kisajátítja magának ezt a kis szobát. Hogy egy kis másodikos? Na, mindegy, el kell felejtenem és felnőnöm végre. Én is ember vagyok, én is diák vagyok. Én is használhatom ugyanúgy az iskola helyiségeit, mint bárki más. Úgyhogy semmi pánik!
Amikor beléptem a helyiségbe, a falak a fehér színből egyből elkezdtek a kékülni. De nem álltak meg egy fajta kéknél, hanem folyamatosan vándorolt az árnyalatok között. Ismerem a szoba titkát, de ezt nem tudom mire vélni. Szeretem a kéket, de miért változik, nem tudom. Talán mert izgulok? Lehet.
Elővettem a zsebemből két összehajtogatott lapot, amelyre lerajzoltam a mintákat, és leültem a kényelmes kanapék egyikére, hátamat a párnáknak döntve. Aztán gondoltam egyet, és előbányásztam egy kis ceruzát az asztalka aljából, és még egyszer átrajzoltam a vonalakat, tökéletesítettem a formákat. De már semmi sem változott.


Hozzászólásai ebben a témában

Shania Nayar
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 23
Összes hsz: 194
Írta: 2013. december 25. 23:52 | Link

Lily

A nap nagy részét az erdőben töltötte, terromágiát gyakorolva, s mire észbe kapott, hogy jelenése volna, már rég késésben volt. Ennek ellenére kimért léptekkel, zsebre dugott kézzel sétált végig a folyosón; nem volt az a típus, akit könnyen sietségre, vagy pironkodásra lehetett volna késztetni. Egyébként sem hitte, hogy újdonsült páciense fejvesztve rohan majd a teremből, ha öt perccel később jelenik meg.
Először a rellon körletét környékezte meg, s mikor magához vette a felszerelését, nekiállt, hogy felkutassa a lélek szobát, amely neve alapján vagy egy elfuserált szerelmi légyott helyszínét, vagy egy pszichiátriai csoportterápia színterét sejtette.
Viszonylag gond nélkül megtalálta a termet, de az ajtóra ragasztott pergamendarab láttán magasba szökött a szemöldöke - ez a lány egy rellonost sem látott még életében? Ők az ilyen jelzéseket inkább kihívásnak veszik, mint tiltásnak, ami csak hívatlan vendégeket eredményezne. Elhúzott szájjal le is szedte a cetlit, majd benyitott.
 - Hány éves vagy? Tíz? - kérdezte egy fintorral, meglengetve a kezében lévő papírt, hogy a lány értse is, mire utal, ne csak a levegőbe beszéljen. Eközben a szobán néhány vörös árnyalat vándorolt keresztül, jelezvén Shania irritációját, majd visszatért Lily kékeire, felfedve Shania előtt, miért is kapta azt a nevet, amit.
 - Boszorkák vagyunk. Be tudjuk zárni az ajtót - közölte, visszatartva egy szemforgatást; bár jogosnak érezte, elégedetlenségét már kifejezte szavakkal, nem kell túlspilázni a dolgot. A lány ennyiből is megértette valószínűleg.
Edzőcipős talpával becsukódásra ítélte az ajtót, majd ezzel a lendülettel elő is vette a pálcáját, hogy mágikus lakatot is tegyen a nyílászáróra, miután pedig ezzel is megvolt, lerakta hátizsákját az egyik párnára, és nekilátott a kipakolásnak.
 - Látom, hoztál mintát. Hová szeretnéd őket? - folytatta a beszélgetést, kizárólagosan a bizniszre koncentrálva. Tőle egyébként is messze állt, hogy az időjárásról folytasson kimerítő értekezéseket, és igyekezett mindig lényegre törő maradni, már ha beszélt - alapvetően nem lehetett szószátyár személynek nevezni.
 - Allergiás vagy valamire? Van betegséged, ami váratlan rohamokat okoz? Mennyire félsz a tűktől? - tette fel a szokásos kérdéseket, az utolsó mondatnál a lányra sandítva - nem tűnt kifejezetten erős lélekjelenlétű személynek, de mivel Shania nem átfogó jellemrajzot készült róla írni, nem igazán érdekelte a dolog, csak azt szerette volna tudni, kell-e számítania arra, hogy a lány remegni, vagy ugrálni fog a tű alatt. Egyik sem volna túl szerencsés.
Közben nagy sebbel-lobbal már ki is pakolt - a homeless látszat ellenére nőből volt, tehát tizenöt dologra is tud figyelni egyszerre -, és átvette a mintákat, hogy közelebbről is szemügyre vegye őket. Egyik sem volt túl nehéz, maximum két óra alatt készen is lesznek vele.
Utoljára módosította:Shania Nayar , 2013. december 25. 23:54
Hozzászólásai ebben a témában
Lily Brown
INAKTÍV


Botanikus tanonc * Lizi
offline
RPG hsz: 34
Összes hsz: 545
Írta: 2013. december 29. 20:46 | Link

Shania

A minták nézegetése közben nyílt az ajtó, és egy fiatal lány lépett be a szobába nagy csomagjával. Kicsit morcosnak láttam, biztos nincsen túl sok kedve hozzám, és később rá is jöttem, hogy ez pontosan így van. Szurkálódó kérdéseire kicsit sértődötten válaszoltam, de a higgadtság látszatát igyekeztem fent tartani. Ám a fal színébe mélykék foltok vándoroltak, amely igencsak árulkodó lehetett, ha valaki odafigyel rá.
- Tizenhat éves vagyok – mondtam magabiztosan a lobogó cetlire ügyet sem vetve. Ennek ellenére dühöngtem magamban, hogy lehettem ilyen hülye. Kirakni egy cetlit maga a fehér zászló: „gyertek, itt vagyok”. Ja, és persze, hogy boszorkány vagyok, de nem lehet az ember feledékeny? Na, jó. De ennyire?
- Hát persze.
Az ajtó becsapódására kicsit megborzongtam. Soha nem szerettem, ha csapkodják a nyílászárókat. Az számomra azt jelenti, hogy az illető dühös. Bár lehet, hogy ez esetben van némi alapja.
Kérdésére a rajzokat leraktam az asztalra.
- A csillagokat a hátamra, és a nyakamtól kezdődjön. A violinkulcsos mintát pedig a bal bokámhoz, a lábam külső felére – mutattam rá egyesével a mintákra.
- Nem vagyok allergiás, és állandó betegségem, rohamom sincs. A tűtől pedig nem félek. Ne aggódj, nem fogok mozgolódni.
Válaszom szűkszavú volt, de nem izgattam magam túlságosan, inkább az elkövetkezőkre koncentráltam. Még mindig kicsit nehezteltem rá a boszorkányosdi miatt, de mérgem már szinte teljesen elpárolgott. Nem szeretek haragudni másokra, inkább mindig megpróbálok keresni valami pozitívumot a történtekben. Halvány mosolyt varázsoltam az arcomra, és teljes nyugalommal néztem vissza az előttem álló lányra.
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Északi szárnyÉszaki Torony