36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Északi szárnyÉszaki Torony

Oldalak: [1] 2 3 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Egerszegi Nina Viktória
INAKTÍV


félvéla legilimentor
offline
RPG hsz: 602
Összes hsz: 3841
Írta: 2013. december 3. 17:36 | Link

Yvonne
Zene

    Elég sok minden történt mostanság, de mondhatni a legfelkavaróbb a kviddics meccs volt. Igen, bizton állíthatom, hogy erről még hónapokig beszélni fognak és nem azért, mert olyan fergetegesen fair játék lett volna, sokkal inkább a brutalitása révén írta be magát a Bagolykő kviddicstörténetébe. A Gyengélkedő hemzseg szerencsétlen sebesültektől, nem épp bizalomgerjesztő látvány. Főleg ha olyasvalaki is heverészik ott törött mindennel, aki ocsmány módon a szívedbe fúrta magát. És nagyjából meg is érkeztünk idegbajom tárgyához: a tehetetlenség, a tanácstalanság és a mérhetetlen undor érzéséhez. Hogyan lehetek képes bárki iránt is mélyebb érzéseket táplálni, mint mondjuk egy cipő iránt? Vegyük mondjuk azt a csodálatosan új darabot, amit pont a minap szereztem be, mikor fotózásra repültem innen – természetesen megint titokban. A szívemhez nőtt, rajongtam érte, egyszerűen imádtam, mégis, a gondolataimba belemászott egy valaki, aki az idegeimen táncolt minden rezzenésével. De ha legalább utáltam volna a nyomorultat! Áh, komolyan legyintenivaló az egész, nekem pedig vagy egy doboz nyugtató, vagy egy gumiszoba kell. Erről jutott eszembe éppenséggel a Lélek szoba, mai állítólag csodákra képes a megtépázott agyráncokkal. Puding próbája az evés, így gyorsan magamra kaptam valamit és elindultam az északi toronyba.
    Sportos ember lévén természetesen a lépcsőmászós technikát részesítettem előnyben, így nagyjából kifulladva értem fel az említett helyiséghez. Nem nagyon volt humorom összefutni bárkivel is, ami nem meglepő az elmebajomat tekintve. Belépve a szobába furcsa érzés kerített hatalmába. Leültem kényelmesen, aztán gondoltam egyet és inkább lefeküdtem a kanapéra. Lehunytam a szemem és relaxálni kezdtem. A szobában halk zene szólalt meg, a levegőben pedig orchideaillat kezdett terjengeni. Minden olyan nyugtató és kellemes volt, mintha az eddigi bosszantó tényezőket kiiktatták volna. Kinyitva a szemem, az egész szoba a kék árnyalataiban pompázott, ami még jobban ellazított. Akárki is volt az a zseni, aki ezt ide kitalálta, nagyon jól tette. Egy párnát húztam a fejem alá, összefogott hajam kibontottam, így lazán omlott le a kárpitról a földig érve, cipőmet pedig egyszerűen levettem és magam mellé raktam a padlóra. Az összhatás felbecsülhetetlen élmény volt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Bakay Blanka
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. december 11. 15:52 | Link

Állia Szipenni

ruha

Blanka szereti a telet, de ez a front teljesen kikészíti. Mostanában annyit fáj a feje, hogy már az ágyból is nehezére esik kikelni.  Ráadásul még a csuklója is nagyon fáj, amit pár éve tört el. De most erőt vett magán és kimozdult a szobájából. Mivel odakint a szelek háborúznak és amúgy is hideg van, kint úgy gondolta ráhangolódik kicsit a szép, téli hóeséses estékre, amit az ablakából szokott nézni. Ennek legjobb módjának azt tartotta, hogy ha kicsit megpróbál valahol egyedül lenni. Valami szép, csendes és meleg helyet keresett, amit a Lélek szobában talált meg. Szóval felkelt az ágyából és kivonszolta magát a fürdőbe, hogy rendbe tegye magát.  Letusolt, kivasalta a haját és felöltözött. Szóval körülbelül egy óra elkészült arra, hogy olvasson. Felöltözve megfogta kedvenc könyvét és elindult az előbb említett szoba felé. Végigment a folyosókon és a lépcsőkön. Közben orrot fújt, mert természetesen ő is náthás, de csak éppen hogy. Belépve a szobába jó érzés töltötte el. Mintha egy szempillantás alatt megnyugodott volna a lelke. Igen, valószínűleg ezért hívják Lélek szobának. Valami finom illatot érzett, de nem tudta eldönteni mi lehet az. Megnyugtató volt a nyugalom, a csend. Lehuppant a kanapéra és maga mögé húzott pár párnát. Kinyitotta a könyvet és elkezdte olvasni. Pár perc múlva felnézett, lerakta a könyvet az asztalra és felállt. Odatérdelt az ablakhoz és csak bámult maga elé. Nem is a látványt figyelte, csak simán elbambult. Feleszmélve már nem is emlékezett min gondolkodott. Kicsit kinyitotta az ablakot hagy jöjjön be egy kis friss levegő. Legalább három napja nem volt már kint a szabadban. Jól esett neki a hűvös szél még így is hogy majd meg fagyott.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lily Brown
INAKTÍV


Botanikus tanonc * Lizi
offline
RPG hsz: 34
Összes hsz: 545
Írta: 2013. december 25. 15:39 | Link

Shania
és a titkos akcióm


A végtelenbe és tovább. Mikor a csillagos eget nézem, azt érzem, szabad vagyok, és enyém a világ. Én vagyok a világmindenség.
Ha zenélek, kinyílik előttem idő, beleláthatok a rejtelmeibe, megállíthatom az időt, és megint ott vagyok a végtelenben. Nem szabadulok tőle, de lehet, hogy nem is akarok. Jó nekem itt lennem.


A tegnapi napot egy levél elküldésével kezdtem. Shania remélem megkapta, hogy mára tervezem a kis titkos akciómat. Délután kettőig igencsak izgalomban voltam, hiszen nem mindennapi esemény a tetkókészítés. Anyuék biztosan haragudni fognak rám, hiszen nem is szóltam nekik a dologról, de ha meg elmondtam volna, tuti nem engedték volna.
Kíváncsi leszek majd a többiek véleményére is, hiszen egyáltalán nem ilyennek ismertek meg. Inkább egy szerény, visszahúzódó kislánynak, erre egy, sőt, kettő tetoválással fogok visszatérni. Nem semmi.
Ezzel a szorongással vegyes izgalommal haladtam az északi szárnyban lévő Lélek szoba felé. Csak nem régen találtam rá erre a szobára, és még jó, hogy megjegyeztem az oda vezető útvonalat. Nagyon megtetszett, szerintem más okból is vissza fogok térni még ide. Amúgy pedig semmilyen termet nem találtam, ami a jelenlegi célnak megfelelt volna, így maradt ez. Megkockáztattam még azt is, hogy egy cetlit tűztem ki az ajtóra, jelezve ezzel, hogy a szoba éppen foglalt, és senki ne zavarjon. Remélem nem fog senki mégis benyitni Shanián kívül, hogy megbizonyosodjon róla, ki az az önző ember, aki kisajátítja magának ezt a kis szobát. Hogy egy kis másodikos? Na, mindegy, el kell felejtenem és felnőnöm végre. Én is ember vagyok, én is diák vagyok. Én is használhatom ugyanúgy az iskola helyiségeit, mint bárki más. Úgyhogy semmi pánik!
Amikor beléptem a helyiségbe, a falak a fehér színből egyből elkezdtek a kékülni. De nem álltak meg egy fajta kéknél, hanem folyamatosan vándorolt az árnyalatok között. Ismerem a szoba titkát, de ezt nem tudom mire vélni. Szeretem a kéket, de miért változik, nem tudom. Talán mert izgulok? Lehet.
Elővettem a zsebemből két összehajtogatott lapot, amelyre lerajzoltam a mintákat, és leültem a kényelmes kanapék egyikére, hátamat a párnáknak döntve. Aztán gondoltam egyet, és előbányásztam egy kis ceruzát az asztalka aljából, és még egyszer átrajzoltam a vonalakat, tökéletesítettem a formákat. De már semmi sem változott.


Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Állia Szipenni
INAKTÍV


Árny
offline
RPG hsz: 358
Összes hsz: 1107
Írta: 2013. december 30. 22:44 | Link

Tim

nem értem neki hogy ne lenne mesélni valója. Ez butaság. Viszont annak örülök hogy az ért egy kicsit fog beszélni. Közben azt is örömmel nyugtázom hogy nem vagyok rossz hallgatóság. Miközben haladunk egyszer kétszer hátra pillantok,és látom hogy sok mindenen meg lepődik,ezen én csak mosolygok. Mikor oda érünk az ajtó elé meg állok. Majd viccesen csak ennyit mondok.
-Tadam! ez jó hely lesz beszélgetni.
Kinyitom az ajtót. Benézek hogy van-eben valaki. Mivel nincs be megyek,és magammal húzzon Timmet is. Majd az egyik kanapénál elengedem. Le ülök török ülésben a kanapéra. Őt is hívom hogy üljön mellém. Közben felhangon közlöm hogy addig nem mesélek míg meg nem ígéri hogy ő is fog.
-Na mesélek, de csak egy feltétellel.
El hallgatok közben pedig keményen rá nézek majd folytatom.
Te is mesélsz,mert ha nem én se.
Elkezdek mocorogni hogy kényelmesen eltudjak helyezkedni. Mi után elhelyezkedem várakozva nézek rá.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ombozi Noel
INAKTÍV


Bejegyzett pyromágus
offline
RPG hsz: 782
Összes hsz: 6313
Írta: 2014. január 18. 21:23 | Link

Brigitta
~ vasárnap hajnal

Ittléte óta nem sokat változtak alvási szokásai. Gyógyítónál még nem járt, és fiatalabb korában mugli orvos sem látta. Bőven a Nap álmodása után fekszik, és percekkel a Nap égre jövetele előtt ébred. Kialvatlan, mégis éber, szenved az álmatlanságtól, mégis így érzi magát jól. Az évek során olyannyira megszokta az örök gondolkodás fogságát, a napi három-négy óra nyugtalan alvást, hogy olykor elmereng azon, vajon megváltozik-e ez az állapot valaha? Lesz valaki, aki segít rajta? Sokat gondol arra, hogy azért van ébren húsz, huszonegy órát egy napöltőn, mert neki sokat kell élnie sorsából fakadóan. Látnia, éreznie, hallania kell. Észrevennie titokzatos dolgokat, összefüggéseket felfedezni, cselekedni és uralkodni. Rengeteget kell még tanulnia, de ellentétben másokkal, ő neki önmagáról, az életről, és a végcélról, az akaratról kell a létező összes ismeretet zsebre tennie, hogy végül ő legyen az első ember. A legjobb lesz, a legfontosabb.
Ma hajnalban vastag pulóverében áll a bejárati csarnok tölgyfaajtaján kívül, és perzselő tekintetével várja, hogy az új nap kezdetét vegye. A Nap vöröslő színeivel töri át a sötét fellegeket, és ez mindig erőt ad az elsőévesnek. Feltüzeli, megtölti élettel, tisztábbá varázsolja a célokat, és a kiválasztott utat, amely hozzájuk vezet. Ezekért a pillanatokért érdemes korán ébredni, és bármily karimás és sápadt is a fiatal arca, belül tele van energiával. Hosszú percekig követi a fénylő gömb útját az egekbe menet, majd hátat fordít neki, és újult erővel indul meg ő is saját útjára, hogy mint a Nap, egyszer ő is felérjen a magasba, a megdönthetetlen csúcsra.
Bakancsa kopogása felkelti az alvó, morgó festményeket, de most nincs kedve egyik vásznát sem felhasítani, így rájuk sem hederítve, céltudatosan halad a hideg folyosókon. Nemrégiben hallott egy teremről, ami az északi toronyban fekszik, és állítólag aki betér oda, az a teljes nyugalom éden kertjében találja magát. Azt mondják, hogy ez a szoba felveszi az ember kedélyállapotának jellegzetességeit, és a dallamot, ami szól, mintha csak a lélek dobjai játszanák. Noel őszintén kíváncsivá vált erre a helyre, hiszen nem ismerte még önmagát annyira, hogy tudja mi is vár rá pontosan, ha belép a kidolgozott, tölgyből készült ajtón. Remegés halad át testén, gerincét végigjárja a hideg, és karjain felállnak a szőrszálak, amint megpillantja a jó pár lépcső megmászása után megjelenő, s olyannyira vágyott ajtót.
A kilincset lenyomja, és szemeit behunyva, egy szusszanás után lép be. A halk zene, ami lépteit követően felhangzik eléri, hogy a fiú őszinte elismerésével adózzon a szoba létrehozójának, hiszen az tökéletes harmóniát teremt bensőjében. A szoba egésze felveszi a rellon színeit, és egy kis vörös is beleveszik a fekete, ezüst és zöld színekbe. Ő maga az ajtónak dönti hátát, és hangosan nevetni kezd.
- Ez fantasztikus!
Kiáltása után ellöki magát az ajtótól, és körbejárja a szobát. Őrület. Ez őrület.
- Istenem, ha vagy, ezt nekem találtad ki...
Bár nem hisz a méltóságos Úrban, az összes létező parancsolójában, most önfeledt boldogságában idézi fel az előzőleg felkelő Nap látomását.
Utoljára módosította:Ombozi Noel, 2014. január 18. 21:25 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Sárossy Vencel
INAKTÍV


Venci
offline
RPG hsz: 11
Összes hsz: 752
Írta: 2014. január 26. 20:43 | Link

Titanilla

 Már hosszú percek óta járom a folyosókat. Ezen a környéken még nem voltam. Itt minden olyan egyformának tűnik. Vajon a szobák  is azok?  Megálltam egy ajtó előtt, kezemben a mappámmal, amiben a rajzaim vannak. Még korábban megkezdtem egy rajzot a kastélyról, de nem sikerült befejeznem. A klubhelyiségben nem tudom nyugodtan folytatni, ezért is keresek egy helyet, ahol végre elkészülhetek vele. Az ajtó szépen kidolgozott, talán tölgyből van. Benyitottam és tettem egy lépést előre. Hihetetlen látvány tárult ekkor a szemem elé. A falak színe hirtelen zöldre változott, és a csendet egy patak halk morajlásának zaja törte meg. Kellemes illatot kezdtem érezni, olyat mint az otthoni kertünk virágaié. Ez a hely fantasztikus. A szoba szépen be van rendezve. Egy kanapé, egy dohányzóasztal, körülötte székek, és ablakok, melyekből kitűnő kilátás nyílik az udvarra. Azt hiszem megtaláltam amit kerestem. Leültem az asztalhoz, és elővettem a félkész rajzot. Nekiláttam befejezni rajta a tornyokat. Kezdett minden összeállni. A tornyok után jöhet a háttér, a hegyek az erdő és az ég. Gyorsan repült az idő. Már több mint egy órája dolgoztam. Nincs sok hátra. Egy két apróbb simítás és elkészülök. Egészen jóra sikeredett ez a kép. Meg lehetek vele elégedve. Az árnyékokon még finomítanom kell. Újult erővel kezdtem bele a tökéletesítésbe, amikor léptek zaját hallottam meg az ajtó előtt. Majd belépett a szobába egy számomra ismeretlen lány.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Hiszek a mindennapokban,
a reggelekben, alkonyokban,
a fényességben és az árnyban.
Ami állandó: a világban.
Keiko Sama
INAKTÍV


Micike by: Noel; Pikaszisza
offline
RPG hsz: 520
Összes hsz: 24908
Írta: 2014. február 8. 18:13 | Link

Szofi

A vizsgaidőszak már itt van a nyakunkon, és ezt már a körülöttem lévőkön is érzem. Szinte mindenki már nagyon be van sózva a vizsgák miatt, és mindenki gőzerővel tanul. A levitában is. Talán én vagyok az egyetlen a kékek közül aki most nem egy könyv felett görnyed, és tanul szorgosan. Persze már én is várom a vizsgákat,várom, hogy minél hamarabb túllegyek rajta, és mehessek haza anyuhoz, apuhoz, és a kisöcsikémhez. Annyira szeretném már látni, és nem csak egy képről csodálni a gyönyörű kis pofiját. Igen, szerintem ő a legtündéribb kisgyerek akit valaha a Föld a hátán hordott, mondom ezt úgy, hogy még élőben nem láttam a kis csöppséget.
Viszont én már nem bírok meglenni a Levita toronyban, látva, hogy mindenki tanul, csak én nem, így inkább fogom magam, és megyek valamerre. Bármerre, csak legyen egy kis nyugtom. Természetesen a mókus, és a puffskein követ engem, de látom, hogy nem igazán tudják velem tartani a lépést, ezért kicsit megszánom őket, és hagyom, hogy kényelembe helyezkedjenek a vállamon. Hamar elérek az északi szárnyba, de ott már nem bírom tovább a képek fecsegését. Általában szeretek némelyikkel beszélgetni, de most valahogy zavar a jelenlétük, így rögtön az első szobába bemenekülök, amit meglátok. És amint becsukom magam mögött az ajtót halkan egy dal csendül fel, ami be kell valljam igen nyugtatóan hat rám, és eszembe juttatja a hazámat, Japánt. Szinte teljesen megnyugszom, és ehhez a kék szín nyugtató hatása, és a sakura fák virágának illata is hozzátesz még. Egy halvány mosoly jelenik meg ekkor az arcomon, majd levetem magam az egyik kanapéra, s szememet becsukva relaxálok. Mogyoró, és Mazsola pedig úgy látszik szintén átvette ezt a nyugodt hangulatot, mert a földön, összebújva szinte azonnal elalszanak.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


kérdezőke||SziLK tag|| Lila Kecske||Gwen nővérkéje
Kevin F. Rohr
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 30
Összes hsz: 257
Írta: 2014. március 8. 13:20 | Link

cuki Elena

A jegyzeteimmel a kezemben forgolódom a diákok között a folyosón, és nyugodt helyet keresek. tanulni kell, mert mindjárt megbukok, ha nem tanulok és akkor... nem lehetek bogárszakértő, vagy mi ez. Az meg már hogy nézne ki, ha én, nem lehetek szagértő, bűzlene a dolog. Végre benyitok egy terembe, és jáj!
- Vááááó, ez kell nekem! - rávetődök az egyik párnasorra és máris szétszóródnak a jegyzetek, meg mindenféle, ráadásul néhány tücsök ki is pattog belőlem valahonnan. A ruhámból, no. Mivel olyan jól érzem magam, hogy mozdulni sincs kedvem, próbálom a szétszórt lapokat magamhoz húzni. először kézzel próbálkozom, majd egy párnával és amik még messzebb vannak, a lábammal erőlködöm.
- Juppi! - egyet sikerült a lábujjaim közé venni. Hogy is van ez? Ja, igen már lerúgtam a cipőm, a zoknim pedig lyukas, pont kikandikál belőle két ujjacska. A szoba közben vidám színeket vesz fel, ami még jobb kedvre derít. Ha minden jól megy begyűjtöm az összes lapot, mielőtt nekikezdenék a tanulásnak.
- Nini! Miri gyere ide! Vagy Tili vagy? Ö, vagy Piri? - vállat vonok, mert nem tudom, hogy éppen melyik, hiszen elpattog az egyik messzi párna mögé, van vagy két méterre is tőlem. Az a baj, hogy lassan tényleg nem tudok mit csinálni, csak tanulni. De az olyan uncsiii! ~ Anyuuuu, nem akarok tanulni? Felagund olyan cuki, ha viszek neki valamit, biztos átenged! ~ Kovácsolom máris a tervet, önismeretből meg majd... cuki lesz, ahogy Alexa néni is az. Úgyis ad egy kegyelem Elfogadhatót, és akkor mindenki jól jár. Főleg én, de most még fekszem. Valaki váratlanul benyit, ami persze rögtön eltereli a figyelmem a tanulnivalóról.
- Szia, gyere, már úgy vártalak! Te ugye eridonos vagy! Ismered Titát, igaz? Gyere már, itt van hely és olyan cuki ez a szoba, nézd! - mutatom, ahogy tovább változik a szoba.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Szabó Lívia Lujza
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. március 29. 14:05 | Link

Gwen Laura Kimiko Jones

A klubhelyiségben összeszedelőzködtem és szépen-lassan elindultam, mert most kivételesen nem voltam késésben. Az Északi-toronyba igyekeztem Gwenhez a Lélek szobába. Odaértem.
Gwen még nem volt ott. Addig leültem az egyik fotelbe. Nagy spirituális energia volt jelen és az egész szobában főleg ez uralkodott. Egyébként egy nagyon barátságos kis helység volt. Minden fából volt. A zöld a barna és a fehér színek voltak többségben. Úgy éreztem kicsit fülledt a levegő úgyhogy kinyitottam az ablakot. Kellemes lágy, meleg szellő fújdogált.
Úgy éreztem ez a tökéletes nyugalom. Gondoltam ameddig Gwen nem jön addig írom a Szellemnaplót. Ebbe azokat a dolgokat írom amiket tudok, és utánanéztem a kísértetekről.
Nagy lidércnyomás tört rám amikor megtudtam, hogy ki az a szellem akit a Kísértetházban láttunk. A több mint 100 éve halott mágiaügyi miniszter, Faris Spavin. Aki a hírek szerint Bagolyfalván van eltemetve. Majd meg kell néznem a sírt. Remélem Gwen is velem tart majd a kalandra. A nagy írogatás közepedte megjött Gwen is. Leült mellém. Nézte, hogy mit írok, majd halkan odasúgtam neki: -Megtudtam ki az a szellem akit a Kísértetházban láttunk.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Rentai Bálint
INAKTÍV


Gyógyító || Vattacukorúrfi
offline
RPG hsz: 435
Összes hsz: 14197
Írta: 2014. március 31. 20:21 | Link

Omboczi Sára

Kell egy nyugodt hely, ahol megírhatok úgy egy tucat levelet. Egyet anyának, egyet apának. egyet Virágnak, egyet Boginak. És ez még csak a családom. De megígértem a koreai barátaimnak is, hogy adok magamról életjelet, amint "beilleszkedtem". Nos, hogy mennyire illeszkedtem be, azt még nem tudom. De találkoztam pár emberrel, és még élek, ráadásul, nem is érzem magam rosszul. Nem is tudom, miért tartottam én ettől a sulitól. Talán mert új, ismeretlen, és nem olyan, mint amihez szokva vagyok. Persze, még most sem szoktam meg, de úgy érzem, ezzel egyáltalán nem lesz gond.
Csak azzal, hogy kiigazodjak a szárnyakon, folyosókon emeleteken. Vajon meg lehet ezt szokni? Elkezdtem amúgy rajzolni egy térképet, amin bejelölöm mi hol van, hogy aztán szabad perceimben memorizáljam, és könnyedén eltaláljak bárhova, de még közel sem jártam mindenhol. Most pedig kéne egy helyiség, ami üres, kényelmes, fényes, és szép a kilátás... szóval torony. Ez egyértelmű volt, a kezdetektől, most pedig, hogy megmásztam nem tudom hány száz lépcsőt, már csak az érdekel, hogy leülhessek. De nem... A bagolyház, a sok huhogó miatt nem az igazi, aztán meg mindenhol termek, meg tanári szobák... Vajon ők hogy tudnak mindennap ide feljönni? Biztos van egy rövidebb út. Jó persze, nem olyan vészes, meg lehet szokni, csak... Huh. Végre egy üres szoba. Szép világos kék falak, csend és nyugalom. Kanapé. Megjöttem!
Nem is gondolkodom tovább, egyszerűen bevetem magam, a kanapéhoz sétálok, lerúgom a cipőimet, és elfekszem. Papírt, és golyóstollat veszek elő, előbb a családnak tudom le a leveleket, aztán jöhetnek majd a varázsló-boszorkány barátok. Rögtön neki is állok, és az első levéllel Virágnak néhány perc alatt végzek. Az utána következővel azonban megakadok a köszönés után és a számhoz kezdem ütögetni a tollat, miközben agyalok, mit is írhatnék anyámnak.
- Tök mindegy, mit írok neked! Így is, úgy is, aggódni fogsz! De könyörgöm Anya, már 18 vagyok!!! - bár a papír nem ért, de nekem kifejezetten jól esik, most vele veszekedni. Furcsa mód, hogy halk zene kezd szólni, én pedig lehunyom a szemem, és fészkelődök kicsit, hogy még kényelmesebben elhelyezkedjem. A levél rá ér... előbb kicsit pihenek...
Utoljára módosította:Rentai Bálint, 2014. március 31. 20:25 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Faggató |Leghelyesebb Levitás '14 t/ny
Gwen Laura Kimiko Jones
INAKTÍV


=^.^= Sóginéni
offline
RPG hsz: 589
Összes hsz: 12926
Írta: 2014. április 24. 00:15 | Link

Michelle
A Bagolyház folytatása.

Kicsit megkönnyebbülök, mikor azt, mondja, hogy Ő zavarban van. Mugli szülők nevelték. Nekem csak a nénikém és az unokanővérem mugli.
- Hát a kviddics csapatban vagyok cserefogó, de ezen kívül nemrég kezdtem el futni. De ha a bunyózás sportnak számít, akkor azt is szoktam - válaszolok a sporttal kapcsolatos kérdésére - És te tevékenykedsz valamiben? - kérdezem, miközben Ő a kutyuskáimat szeretné megsimogatni, akik ezt hagyják. Pár perccel később mind a négyen elindulunk a Lélek szobába, mivel az van a legközelebb. Közben az utunkba kerülő ajtókat 'bemutatom'. Mikor elérünk, a szobához kitárom az ajtót, és előreengedem őket. Az érkezésünkre a szoba új színt ölt. Az eddig kék helyiség lilává változik. Ehhez a szobához eddig még csak egy emlékem fűződik, mégpedig az, hogy Lídiával itt tervezgettünk a kiszökésünket a temetőbe. A fotelhez tessékelem az újdonsült barátnőmet, de mielőtt én leülnék, az ablakhoz ugrom, felhúzom a redőnyt és kinyitom. A meleg napsugarak cirógatják az arcomat, miközben egy kis szellő pedig megfújja a hajamat. Gyorsan odaülök Mich mellé és megmutatom, neki mik vannak a fiókokba.
- Én általában itt szoktam tanulni, mivel ez a legnyugisabb hely a kastélyban. Tankönyvön kívül semmit, sem kell hoznod, mert minden van itt - mondom, majd bizonyításképp kihúzom az egyik fiókot - Ha belépsz ide a szoba a kedvednek megfelelően változik. Mintpéldául most kékből lett lila. És még mit szoktál csinálni? Van hobbid? Esetleg szereted a Kviddicset? Majd játszunk egyet? Sajnálom, megint sokat locsogok. – kérek tőle elnézést és a pdlót kezdem bámulni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Másik Felem | Mesélőtárs | profi kviddicsjátékos
David Bennett
INAKTÍV


Kinyírta a zenekart.
offline
RPG hsz: 344
Összes hsz: 1551
Írta: 2014. április 24. 20:34 | Link

Nini.



 Napok. Már inkább hetek és én még mindig ott dekkolok Nina házában küszködve a talpra állással is. Az egyetlen hely, ahova a visszatérés.. inkább az ébredés óta benéztem, az is a Rellon körlet volt a tojásvadászatkor, de hát mire visszaértünk a házba, addigra már 38 fokos lázam volt. Megint. Hála az égnek, hogy a helyi gyógyszerek milliószor gyorsabban hatnak és segítenek, mint az átlagos, sima mugli megfelelőik, így állapotom is viszonylag gyorsacskán javult. A szepszis azért még mindig rendesen befolyásol, de a többi sebem, törésem, bántalmam szépen gyógyulgatott. Mai nap reggel felébredve az első alkalom volt, hogy nem kellett rögtön lehajolnom a lavórhoz kiadni a bevett tabletták, a vacsora gyanánt belém tuszkolt ételt és a gyomrom keverékét, bár a feeling ott volt. Sőt, egy másik sebem sem szakadt fel az éjszaka folyamán. Olyannyira megörültem mindennek, hogy a kötések kicserélése után már - 30 perc alatt - felöltöztem és lebaktattam a lépcsőn. Az mondjuk kisebb procedúra volt, de én se leszek már fiatalabb és egészségesebb. Döbbenet fogadott: a ház úrnőjét sehol sem leltem. Kiválóbb alkalom sem kellett, hogy személyem kisurranjon az ajtón a pirulák bevétele után a mankómmal a hónom alatt és irányba vettem a kastélyt. Minden olyan gondolatomat háttérbe szorítottam, amelyek levettek volna a lábamról, így az egész oroszországosdira próbáltam nem visszaemlékezni. Amikor meg mégis beugrott valami részlet, olyankor Ninára tereltem a gondolataimat vagy Kristófra, Leora, esetleg Mihaelre, akit fel kéne mindenképp majd keresnem. Lehet ő is már van olyan állapotban, hogy lábra álljon, bár magamból kiindulva azért ő sem fogja még néhány hétig röptében lelőni a varjúkat.
 Baromi okosan kitaláltam, hogy akkor én most a Rellon felé fogok szépen felmászni, pedig mire a kastély bejáratán beestem muszáj volt egyszer megállnom, mert alig kaptam levegőt. Nagyon reméltem, hogy most nem lesz megint seblázam, mert az igencsak kellemetlen és fájdalmas lenne, és nekem sincs kedvem hirtelen elájulni valahol. Biztos nagyot koppanna a fejem, ami így is minden áldott nap úgy lüktetett, mintha valaki folyamatosan egy kalapáccsal akarná darabokra zúzni. Nyögvenyelősen ugyan, de valahogy feltornáztam magam a toronyba. A mankókkal együtt, mégis teljesen egyedül. Út közben összeakadtam néhány elveszett lélekkel, a Rellon házszellemével még egy olyan 10 perc erejéig diskuráltunk is, de jelentősen senki nem jött velem szembe. A folyosón haladtam végig, a lábam segédei szorgalmasan és ütemesen csapódtak neki a padlónak kisebb visszhangot csapva ezzel. Nem is nagyon tudtam, merre megyek, csak mentem a saját orrom után mindenre gondolva - kivéve az életemre. Úgy zártam ki a fejemből, mintha egy ajtó 8 zárral választana el minket egymástól. Türelmesen haladtam előre, ám mint minden ember, egy idő után én is elfáradtam. Jó, ez az én számból nagyon ostobán hangzana mivel nem vagyok az a fáradós típus, de az én helyzetemben szerintem bárki más leragadt volna a bejárati csarnoknál. Találomra belekapaszkodtam egy kilincsbe, nyílt az ajtó és bent is találtam magam. Furcsa érzés öntött el - mintha otthon lennék. De hamar pontosan olyan dolgokba botlottam bele, amiket a mai nap folyamán el akartam kerülni. A szoba falai eleinte zöldes-kékes árnyalatot öltöttek, ám nagyon hamar a fekete-vörös kompozíció kezdett el uralkodni rajtuk. Vér és sötétség. Egészen olyanná vált az összhatás, mint Oroszországban. A dallam, amely felcsendült, szintúgy ismerős volt és ehhez a színhez, amely birtokba vette a falakat, nagyon is illett. Mankóim kiestek a kezeim közül én pedig hamarosan az kanapégarnitúra bal oldali fala mentén csúsztam le a földre. Szemeim egész elfeketedtek, az alattuk lévő hatalmas lila karikák rendkívül ijesztő benyomást sugároztak. Nem akartam tudomást venni róla, de mióta a szülőhazámból visszajöttünk sikerült veszítenem 5 kilót, lassan már inkább a hatodikat is. Nagyon hamar elöntöttek az érzelmek, az emlékek, Ginny, Ginger, Nina, Mihael, az oroszok, helyek és időpontok, félelmek, érzelmek, fájdalmak, kínok. Pillanatok, amiket nem kellett volna látnom. Vetettem egy futó pillantást a világomat tükröző falakra, melyen a vörös szín mintha tényleg vér lenne, szinte csurgott lefelé. Magam elé bámultam - be sem kellett hunynom a szemem, hogy újraéljek minden egyes pillanatot. Anélkül is sikerült.


Everybody wants to go the heaven, but nobody wants to die.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

David Anglesea
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 81
Összes hsz: 1626
Írta: 2014. június 18. 15:41 | Link

Évi


Reggel mikor felébredtem, tudtam, hogy sokat kell készülnöm. Mivel ma nincs tanítás, ezért úgy döntöttem - jó levitásként -, hogy minimum a délelőttöt áttanulom. Lementem a konyhába és ettem, majd felszerelkeztem csokival, sütivel. Visszamentem a szobámba, megfogtam a könyveimet, pergament, majd elindultam egy jó helyet keresni. Bebarangoltam a kastélyt. Az Északi-toronyba érve, kissé elfáradtam, de megláttam egy üres szobát. Beléptem. A többiek leírásából rájöttem, hogy ez a Lélek szobája, ahová, már régen elszerettem volna jönni. Mosolyogva beléptem. Ekkor a fehér falak napsárgává változtak, és kellemes dal töltötte be a termet, vagyis inkább a szobát. Lehuppantam egy kanapéra, arrébb raktam két párnát, és neki akartam látni a feladataimnak, amikor észrevettem, hogy nincs nálam penna. Bosszúsan körbenéztem, a szoba kezdett vöröses-feketés árnyalatot venni, de ekkor egy polcon megláttam a halomszámra lévő pennákat, ennek megörültem , így a szoba újra sárgán virított. Rögtön felkaptam kettőt, visszaültem, és nekiláttam. Bájitaltan könyvet lapozgattam, keresgettem a házi feladatra a megoldást.
- Végre megvan! - szólaltam meg, gyorsan felfigyeltem, remélve, hogy nem látott meg senki sem. Szerencsére nem. A nap már besütött az ablakon, amikor felnéztem a feladataimból. Hmm, ez egy elsős tananyag, azt hiszem. Nem emlékszem erre már. Ezen agyaltam, mikor egy ismerős - újabb szerencsémre, elsős - diákot pillantottam meg. Évit.
- Szia Évi! Te, miért jöttél ide? Tudnál ebben a kérdésben segíteni? Jól vagy? - halmoztam el a kérdéseimmel.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Melody Clarwell
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 51
Összes hsz: 69
Írta: 2014. július 11. 16:19 | Link

Dasha

Ezek a napok valószínűleg megkaphatnák az életem legrosszabb hete elismerő címet. Mindennek a megkoronázása a mai rossz hír, miszerint apukámnak balesete volt. Szerencsére nincs komolyabb baja, de engem azért felkavart a dolog. Mostanában már mindent kipróbáltam, hogy kevésbé legyek feszült, de általában csak ideig-óráig működött minden.
Az utolsó reményem az a szoba, amiről nemrég hallottam. Ide tartok most, föl a rengeteg lépcsőn az Északi-toronyba. Végre elérkezek az ajtóhoz. Benyitok és egy igazán szép szobába léphetek be. Ledobom magam egy kényelmes kanapéra és hátradőlve figyelem, hogy változik a háttér.
Halk zene csendül, a szobát pedig jázmin és vaníliaillat keveréke lengi be. Ez még egy régebbi parfüm kapcsán lett a kedvenc illatom. A falak színe smaragdzölddé válik. Látom bebizonyítottam, hogy az ízlésem igazán Rellonos.
Csak élvezem az egész szobát. Jó ötlet volt idejönni! Hamarosan már teljesen ellazultam és a legtöbb gondomról is elfeledkeztem.
Próbálok én is rásegíteni amivel tudok. Most is jó szolgálatot tesz, hogy megtanítottak rá, hogy kell elrejteni a gondolataimat akár saját magam elől is. Persze ehhez kellett ez a hely ami most csak az én ízlésemnek megfelelően rendezte be magát.
Utoljára módosította:Melody Clarwell, 2014. július 11. 16:34 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Mathias Vidor
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 49
Összes hsz: 59
Írta: 2014. augusztus 24. 10:02 | Link

Dszeni




 A Lélek szobába belépve a falak színe kékre vált, jelezve a fiú türelmes, nyugodt lélekállapotát. Kezében a havi Edictum, hogy hozzá is kezdhessen olvasásához. Eddig nem sikerült, mivel túlságosan lefoglalták a Kalaposként töltött feladatai, és a vizsgaidőszak. Meg-megörülve egy kicsit a pihenésnek le is ül a kanapékra, és az eddig kezében cipelt kalitkát lehelyezi az asztalra. Perszephónéval, a kis, nőstény Jobberknollal, együtt akarja élvezni ezt a kis időt. Ha már Valentina elhunyt, valakivel élvezni kell az időt.
 Ki is nyitja az újságot, és belemerül, amely cselekedete nagy vakmerőségre vall, mivel másnap vizsgáznia kell a Rúnatan- tantárgyból. Hornyák professzorral talán még menni is fog neki, mivel még sosem volt eddig Rúnatan vizsgája.
 A vakmerőség inkább jellemezheti most hangulatát, és ezért lilás-vöröses árnyalatot ölt a mögötte lévő fal. S a Jobberknoll ének sem üti fel fejét, mely nyugalmat ad a térnek. Aggodalomra adna okot, ha a kis Perszephóné megszólalna.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Do you realy want to find me? You have to try harder, 'cause the sparks of my true spirit will catch you. Just look deep into my eyes.
Catherine Alexis Rawen
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. október 16. 19:26 | Link

Dwayne Warren
a lehetséges megmentőm, az önostorozás elől...  Cheesy


A mai délelőttöm épp elég sűrű volt ahhoz, hogy teljesen kikészüljek. Nem volt időm arra, hogy normálisan le tudjak ülni fél percre. Pakolásztam a szobámban a saját részemet szépen rendbe tetem és végre kipakoltam a ruhámat a bőröndből véglegesen. Mire végeztem már elmúlt dél is, így siethettem, ha akartam ebédelni. Sikeresen beiktattam ezt is a listára, majd immár jóllakottan indultam neki a kastélynak. Az apámnak címzett levélre még nem érdekezett válasz, így kissé le voltam sújtva, ha ezt lehetett annak nevezni. Lavia sem ért rá, elment valahová, Sierra el volt foglalva a többi macskával én pedig unatkozhattam volna egyedül. Ezért jött az öltet, hogy körbejártam a helyet újra. A lábaim szinte magától repítettek végig a folyosókon, így kerültem egyenesen ebbe a szobába. Nem volt itt senki, nem zavarta senki sem a rendjét, de én most egy kis életre vágytam volna. Bármire, ami élet, komolyan még egy szellemnek is jobban örültem volna mint ennek a helyzetnek. Felsóhajtottam, majd leültem a kényelmes kanapéra és a plafonra pillantottam.
- Soha sincs ott senki sehol, amikor szükség lenne rá! - sóhajtottam, egy nagyot majd lehunytam a szemem és vártam. Bármi jó lett volna! Egy hang, vagy mondjuk koppanások amik ara utalnak, hogy jön valaki. Így telt el pár percem, azonban amikor újra kinyitottam a szemem a szoba teljesen másképp festett és egy egész kellemes zene is megszólalt. Elmosolyodtam a zene hallatára. Már meséltek erről a helyről, de eddig nem jöttem be ide, azonban most jó ötletnek tűnt. Azt mondták elvileg ez a hely a Lélek szobája, vagy mi is... Talán a lelkek szobája? Na mindegy. Körbepillantottam és elégedetten szemléltem a helyet. Én sem találhattam volna el jobban a zenét,sem pedig a színeket szóval tetszett a végeredmény. Tényleg varázslatos ez a hely is, épp úgy ahogy a többi ahol jártam már a kastélyban. De szerettem felfedezni magam azokat a helyeket amik felcsigázták az érdeklődésemet. Viszont, kivételesen csak ki akartam mozdulni az egyedüllétből és találkozni akartam valakivel, de mivel nem volt itt senki, így inkább a magam bajával kellene törődnöm és elgondolkodnom rajta. Na persze... Már csak az kellene, hogy fogjam magam és elmerüljek a gondolataimban.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Wolgast Bellafonte
INAKTÍV


Répasrác
offline
RPG hsz: 190
Összes hsz: 7542
Írta: 2014. október 21. 22:09 | Link

Lotti


A bejárati csarnoktól elkísértem egészen az Eridonon részlegig, ahol aztán megvártam, míg átöltözik. Egészen csinos volt így ünneplő nélkül. Rajtam eleve utcai ruha volt, mivel nem is terveztem, hogy bemegyek az ünnepségre.
- Szép vagy. - mosolyogtam rá. - Akkor keressünk valami helyet, ahol beszélgethetünk nyugodtan.
Zsebre tett kézzel mentem mellette, a folyosókon föl-le. Nem tudtam, hova tartok, csak meneteltünk szó nélkül, aztán megálltam egy véletlenszerű szimpatikus ajtónál.
- Csak utánad. - mondtam, és kinyitottam az ajtót. Megvártam, míg bemegy, aztán beléptem én is. A gondviselés jó helyre hozott minket, egy egészen kellemes szobába értünk, kényelmes kanapékkal, meg sok színes párnával. Olyan illat volt, mint Wolgastban. Ugyan nyáron voltam kint, mégis mivel északon van, ott hamarabb lehullottak a levelek, és ezt a kellemes avarszagot éreztem, a kéményekből áradó füsttel keveredve.  Szinte követelte a szoba, hogy meséljek.
- Üljünk le ide. - mutattam egy bézs kanapéra. Megvártam, míg helyet foglal, aztán leültem mellé én is. Kicsit közelebb ültem, mint az illendő lenne, de mindegy. Kettesben voltunk, ha zavarja, akkor arrébb húzódik.
- Először is köszönöm, hogy eljöttél velem. Ha nem jöttél volna, most magányosan sétálgatnék a folyosókon, a gondolataimba merülve. Így sokkal kellemesebb.
Valamivel ki ahartam fejezni a hálámat, szóval megöleltem. Reméltem, nem bánja.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

-=Éjfélkirály|Avatartalan=-
csacsi
Jared S. Nightingale
Független varázsló, Legilimentor, Végzett Diák



offline
RPG hsz: 888
Összes hsz: 3363
Írta: 2015. január 25. 17:38 | Link

Rozsos Annamária

A hétvégék jobbak voltak a hétköznapoknál. Jared ezt tulajdonképpen csak azóta tanulta meg, hogy itt éltek az iskolában, mert előtte nem sok jelentősége volt a napoknak, egyik olyan volt, mint a másik, és bármikor történhettek olyasmik, amik rosszak voltak, fájtak, bántották az embert.
Ilyenkor viszont még azzal sem kellett foglalkozni, hogy házit írjon, mert jobbára már aznap este megcsinálta az ilyesmit, amikor feladták. Nem kifejezetten szorgalomból, hanem inkább azért, mert rengeteget unatkozott, és néha ezen már az olvasás sem segített. Így egy ideje rászokott, hogy ha szabadideje akadt, akkor felfedező útra indult a kastélyban. Ez roppant szórakoztató elfoglaltságnak bizonyult, mert sok különféle érdekességet talált, mint például most is ezt a kis szobácskát, ahol jöttére minden változott egy kicsikét. A falak színe sötétebb árnyalatot öltött, a fények is halványabbak lettek, a csönd pedig olyan mély lett, hogy egy szúnyog zümmögése is meghallatszott volna. Rögtön megtetszett a hely a fiúnak, aki hamar le is telepedett és elégedetten élvezte a környezetét. Valahonnan mintha fahéjas kakaó illata érződött volna, amitől Jared gyomra éhesen kordult, de egyelőre nem foglalkozott vele, csak lehunyta a szemét, és relaxált. Több ilyen hely lehetne a kastélyban, ami annyira eldugott, hogy láthatóan ritkán járnak a közelében emberek.
Egy kis időre talán el is szunnyadt, de aztán újra kinyitotta a szemét, és megnézte, hogy mi rejtőzik a dohányzóasztal alatt. Papírt, pennát talált, amit hálásan fogadott, és a kedvének tetsző hangulatban neki is látott rajzolgatni, mindenféle apróságot, iránytűt, játszó macskát, faleveleket. Kedvelt szórakozása volt ez, mert sok idő eltelt vele, ráadásul tényleg ügyes is volt benne.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


William H. McWhite
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2015. február 16. 14:04 | Link

Grace

Arra a napra totál elegem volt. Alig pár hete érkeztem a suliba, és már sikerült belefutnom egy hamisítatlan, nagybetűs Piócába. Dekoratív a kiscsaj, oké, de az állandósult szempillarebegtetése az agyamra megy. Bahh! Kvázi előle menekültem a lélekszobába.
Végre nyugalom volt. Hátradöntöttem fejem kanapé-szerűségen, lehunytam szemem, és élesen szívtam magamba a levegőt. Azon járt az eszem, hogy miért nincs nekem még láthatlanná tévő köpenyem? Amint szusszantam egyet, azonnal baglyozni fogok anyámnak, hogy szerezzen be egyet. Mozdítottam egyet lábamon, és megkondult a földre helyezett gitárom. Már majdnem el is felejtettem, hogy magammal hoztam legjobb barátomat. Felkaptam az ölembe, és random pengetni kezdtem. Hamar elkapott a hév, és adtam az érzésnek. /zene/ Csak akkor vettem észre, hogy valaki áll az ajtóban, amikor befejeztem az önkifejezést.
Utoljára módosította:William H. McWhite, 2015. február 16. 14:06 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Pintér Alina
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 5
Összes hsz: 6
Írta: 2015. április 12. 22:24 | Link

Máté


Nem tudok aludni. Egy jó ideje már csak forgolódtam, de az igazat megvallva még csak álmosnak sem mondhattam magamat, ami csak felidegesített. Felültem az ágyamra, majd halkan rendbe szedtem magamat és kisurrantam a szobából. Odakint is ugyanakkora volt a csend, mint a körletemben. Mázlista álmos emberek. Mindig is nehéz alvó voltam, de most, hogy új helyre kerültem, úgy néz ki ez a tulajdonságom kétszer olyan erőssé vált.
Kezemet a pulóverem zsebébe süllyesztettem, majd a folyosók felé vettem az irányt. Egy két diák azért akadt, de valószínűleg ők is éppen a körletük felé igyekeztek. Odakint már minden teljes sötétségbe borult, én mintha ilyenkor élednék fel. Pár perc séta után már azt se tudtam, hogy hol vagyok, ideje lenne egy kicsit jobban a fejembe vésni mi-hol van ebben a kastélyban. Egy lépcső előtt találtam magam, mely egy ajtó felé vezetett. Lassan afelé vettem az irányt, majd benyitottam a szobába. Szemem elé fotelek, párnák és kis puffok kerültek, majd mikor beljebb léptem, halk zongoraszóra lettem figyelmes. Próbáltam megkeresni a zene forrását, de nem találtam semmit. Felsóhajtottam, majd bevackoltam magamat a sarokba, körülvettem magamat párnákkal, és kitekintettem az ablakon. Sehol senki és semmi, mintha minden csak nekem kedvezne. Pontosan ugyanúgy éreztem magamat, mint anno az árvaházban, elkapott egy nosztalgikus érzés. Mikor tekintetemmel ismét a szobát pásztáztam, a falak elkezdtek vibrálni, a színe világoskék és türkizben váltakozott. Olyan volt akárcsak a tenger, hullámzott a zongoraszó pedig csak felerősödött. Kissé lejjebb csúsztam a fotelben, magamhoz szorítottam az egyik párnát, és a plafont kezdtem bámulni. Gyönyörű volt, nem tudtam mi is ez pontosan, és honnan jön de azonnal otthon éreztem magamat, a szoba mintha nekem lett volna teremtve. A zene kis idő múlva elhallgatott, a szoba színe pedig zöldre váltott, mintha csak egy mezőn lennék. Csodálatos volt. Egy percre lehunytam a szememet, majd pár perc múlva, mikor kezdtem érezni, hogy álmosodom, feljebb ültem, és próbáltam visszarázni magamat a jelenbe. Nem aludhatok el a szobámon kívül. Túl kínos lenne a reggeli ébredés.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Chevailer Zsanett Vanda
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2015. július 20. 22:24 | Link

Állia

Furcsa érzés volt visszatérni a kastély hűvös falai közé a madagaszkári hőség után. Mivel itt egyből bálozással indítottunk jóformán a végzősök tiszteletére, én inkább visszavonultam terepet felfedezni, meg egy kicsit csillapodni. Túl sok minden történt az elmúlt időszakban, szükségét éreztem az elcsendesedésnek.
Sajnos nem menekültem a népes állatseregletemtől – Tarzan, a majmom, aki egyébként Madagaszkáron ragadt a nyakamba Mazsolával együtt, meg Foltos, az ölemben levő nyulam szinte mindenhová követtek. Jó, Foltos még csak el-el volt a terráriumában, de Tarzan és Mazsola viszont mindenhová követtek.
- Sosém ákádtok lé rólám, qui? – sóhajtottam. – C’est la vie.
A Lélekszobában még sosem jártam, azt mondják, jó hely. Hát merem ajánlani, fő, hogy csendes, nyugis legyen, és mentes a hangos bálozóktól. Nincs szükségem most vihorászó, egymással nyálaskodó párocskákat bámulni. Én el sem tudtam volna képzelni a magam részéről, hogy csicsás göncöket aggassak magamra egy számomra tökéletesen ismeretlen, végzős srác kedvéért. Egyébként is, még csak másodikos voltam, mi közöm hozzájuk? Ma. a levitásokhoz, de szerintem több a végzős lány nálunk, mint a pasi.
Oké, persze, illene tiszteletemet tenni a háztársak felé, de valahogy nem ragadott magával a bálozás hangulata, és amúgy sem hívott meg senki.
Legalább lesz időm tanulni jó levitás módjára, és ezúttal még egyszer bepróbálkozok valamelyik életviteles projekttel. Már csak azt kéne eldöntenem, melyikkel.
Meglepetésemre azonban nem voltam egyedül a helyiségben, nyilván más is a bál elől menekült.
- Boun jour! Té is á bésongott bágás élől menekültél? – érdeklődtem barátságosan. Egy kis ünneplős vacsora még hagyján, de hogy én, meg a bál… na azt már nem! HA valaki rávesz, hogy bálozzak, hát minimum egy hétig teljesítem a kívánságait bizonyos fokig.
De simán lehetett még, hogy szimplán csak készülődött, esetleg megnyugodni jött ide. Nem tudhattam, sok minden megeshetett, nem születtem látnoknak. Ez van. Mondjuk még korán volt, de a legtöbben már ilyenkor nekiálltak pacsmagolni, és én inkább elmenekültem. Nem értem, minek kell annyit pepecselni, a a srácok úgysem a tonnányi sminkre, hanem a személyiségünkre fognak bukni. - Rémélém, non megbántani téged.
Utoljára módosította:Chevailer Zsanett Vanda, 2015. július 22. 04:50 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lornitz Emma Ilona
INAKTÍV


Emm
offline
RPG hsz: 6
Összes hsz: 34
Írta: 2015. július 23. 20:48 | Link

Cornelia

Kissé feldúltan mászkálok a kastély folyosóin. Keresem a jegyzeteimet, amiket mágiatörténeten írtam. Fogalmam sincs, hol lehetnek, pedig holnapra egy ezer szavas fogalmazást kell írnom. Minden létező helyiségbe benézek, de nem találom. Egyszer csak egy kis tölgyajtóval találom szembe magam. Benyitok. A szoba közepén ott vannak a jegyzeteim. Egyszer csak eszembe jut, hogy kölcsönadtam egy levitásnak, aki nem adta vissza. Na mindegy, most már megvan. Az asztalhoz sétálok, már éppen fel akarom venni a jegyzeteimet, de véletlenül lehuppanok a kanapára, ami végig fut a szoba falán. Nagyon kényelmes, és valamiért könyvszagot érzek. Aztán látom, hogy az asztalon van pergamen és toll, úgyhogy végül is arra az elhatározásra jutok, hogy itt elkezdem írni a fogalmazást.
 Eszembe jut az is, hogy már rég nem írtam Anyának, úgyhogy a levelet is elkezdem írni. De mit írjak neki? A tanulás egész jól megy, jól érzem magam meg minden. De semmi sem történt velem, azóta, hogy visszajöttünk a nyaralásról.
 Végül megírom a levelet, és megpróbálom visszakanyarítani a gondolataimat a házim felé. A nagy részét meg is írom, de kezdek elfáradni, és hát ott van a kezemben a könyv, amit a nagy jegyzet  - keresés közepette elfelejtettem lerakni a kezemből. "Majd befejezem vacsora után"  - gondolom, és beletemetkezem a könyvembe.
Utoljára módosította:Lornitz Emma Ilona, 2015. július 23. 20:50 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Érdemes adni, amit én adok?
Hogy sós könnyeim záporában ülj
S hallgasd lemondó ajkaim körül
Éveim sóhaját gyér mosolyok
Fényén, melyek már nem élnek?
Isaac Nikolai Eccelstone
INAKTÍV


#Miguel
offline
RPG hsz: 29
Összes hsz: 238
Írta: 2015. augusztus 15. 12:01 | Link

Lotti
Zene


Nyöh, ez az iskola baromi nagy… Most már elhiszem, hogy miért nevezik ezt egy kastélynak, de én ráaggatnám még a labirintus nevet is. Folyamatosan eltévedek, ráadásul mindenki olyan nyelven karattyol, amit nem értek meg. Tányusnak igaza volt, jó lett volna elkezdeni megtanulni a magyar nyelvet, most nem lennék elveszett lélek… Senkit nem ismerek Lottin és a rokonaimon kívül, de őket se találom most, hogy segítséget kérjek abban, hogy merre van a bűbájtan tanterem. Ez a vizsgáknál nagyon érdekes lesz, mert ismerve a szerencsémet, biztosan akkor futok majd be, amikor már mindenki végzett, és insta megbukás lesz az adott tantárgyból. Na, azt azért nem szeretném, hogy nézne már ki? Idejövök, és bukással indítok… Anyuék ki is akadnának.
Fogalmam sincs, hogy merre bolyongok éppen, de benyitottam egy random helyre, és egy üres szobába jutottam. Már mint nem teljesen üres, mert a bútorok, ilyesmik ott voltak, de egy nebuló sem volt bent. Csodálatos, rly… valaki jöjjön már erre, és segítsen. Habár ez a szoba eléggé csábított, hiszen egy nagyon ismerős, és az egyik kedvenc zeném csendült fel, nem is beszélve narancs illatról. Becsuktam magam mögött az ajtót, és a szoba közepéhez sétáltam. Olyan érzés fogott el, mikor egyedül voltam otthon, max hangerőn üvöltött a zene, és senki nem szólt érte. Mivel itt is egyedül voltam, táncolni kezdtem, de az se nagyon érdekelt volna, ha valaki bent van. Imádom ezt a számot, ne szóljon be senki sem, amikor hallgatom, vagy esküszöm, hogy kivágom az ablakon. Cuki gyerek vagyok, mondtam már? Nem? Hát akkor most mondom.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Szépvölgyi Richárd
INAKTÍV


aeromágus mentőorvos
offline
RPG hsz: 415
Összes hsz: 1038
Írta: 2015. augusztus 15. 21:17 | Link



Az álmatlanság talán nem csak a vizsgáknak tudható be. Talán nem csak azért nem tudok aludni, mert Erikék ott vannak. Talán nem az az oka ennek az álom nélküli estének, mert izgulok, vagy görcsölök valamin.
Talán nem kéne kimennem a körletemből, és még kevésbé kéne olyan helyekre mennem, ahol a lelkem kivetülését láthatom egy szoba képében. Talán nem kéne, de mindenképpen igaz rám az az állítás, hogy ezen az estén ez nem feltétlen érdekel. Tehát, este kikeltem az ágyamból, s a Lélek szoba nevezetű hely felé vettem utamat; már nem azért, hogy többet megtudjak a lelkemről, ennek pusztán az volt az oka, hogy nem akartam túl távol lenni a körletemtől. Azt hiszem, sok dolgon kellett gondolkodnom, és erre nem a Rellon volt a legmegfelelőbb helyszín.
Amint beléptem a helyiségbe, kissé nyugodtabbnak éreztem magam. Odabent senki sem fogadott, sőt, még világosság se gyúlt a tiszteletemre, de azt hiszem, pont a félhomályra volt szükségem. Sőt, pár lépés után, ahogy a mennyezetre tekintettem, az szinte áttetszőnek hatott, a csillagokat mutatta nekem. Bár igencsak furcsa volt, és talán nem mindegyik csillagkép volt a helyén, ezzel akkor nem foglalkoztam kifejezetten, hiszen akkor csak arra volt szükségem, hogy lássam őket, s a szoba ezt biztosította is. A kanapéra heveredtem, s megéreztem egy nagyon furcsa illatot, amit nem tudtam volna definiálni, de valami füstölő lehetett. Nem szoktam füstölőt égetni, a családom se nagyon, de az az illat valahogy megnyugtatott akkor.
A kanapén heverve néztem a csillagokat, karjaimat használva párnának a fejem alatt. Furcsa kérdések jutottak mostanában eszembe; hogy vajon mitől válok felnőtté, például. Vagy hogy mi a különbség vonzalom, szerelem, szeretet és érdeklődés közt? Mitől különbözik egyik a másiktól? Halk sóhaj szaladt ki belőlem. Az ablak nyitva volt, így éreztem a hűvös levegő áramlását - vihar közeleg...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában



Szikszai Csanád
INAKTÍV


Mini Xixo; Bubi no.2; Bubié
offline
RPG hsz: 25
Összes hsz: 451
Írta: 2015. december 22. 23:22 | Link

Partay Alfréd Benedek

Egyszer volt, hol nem volt, egy Csani nevű kisfiú. Csani nevű kisfiúcska betévedte egy kastélyban. Ottan ment, mendegélt, ameddig el nem tévedt. Miután eltévedt, tanácstalan fejjel nézegetett egy képet.
Ez a kis átköltött dal tökéletesen illik a mostani állapotra, ugyanis valóban eltévedtem a falak között, és fogalmam sincs, hogy hol vagyok. Túl nagy ez az iskola, legalább ezerszer nagyobb, mint a nevelőotthon, és annak minden egyes zugának felderítése idő volt. Hát még ezt az iskolát mennyi idő lesz feltérképezni? Vajon belefér abba az időbe, ameddig a tanulmányaimat folytatom? Nagyon remélem, de ha nem, hát. Megbukni nem szeretnék, az egyszer biztos. Apa nem hiszem, hogy díjat adna érte, és én magam se lennék büszke az évismétlésre. Így is csodaszámba megy, hogy nyugton ücsörgök minden órán, habár néha a padot is lefejelem az álmosságtól, de hát a figyelemnek ára van. Ezt a figyelmet, éppen egy ajtó kötötte le. A motívumok elég érdekessé tették számomra, és kíváncsi voltam, hogy miféle helyet is rejt maga mögött. Így hát lenyomtam a kilincset, és hamarosan be is léptem az elém tárult szobába. Az orromat rögtön megcsapta az alma és a fahéj különleges illata, és meg is kívántatta velem a teát. A falak színei lenyűgöztek, ugyanis az egyik pillanatról a másikra változott meg. A sötét színek világossá váltak, arcomon a mosoly pedig szélesebb lett. Több se kellett, máris rávetettem magamat a kanapéra, és az egyik párnát szorongatva hunytam le a szemeimet. Halk, karácsonyi ének csendült fel a háttérben, és a kényelem olyan jó hatással volt rám, hogy elszundítottam.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Took a little of my heart; Drained some energy [...]
[...] Standing here on my feet; Proud as I can be
Lepsényi Zalán
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 213
Összes hsz: 1788
Írta: 2015. december 28. 14:24 | Link

Kállay-Frank Luca
- egy átlagos hétvégén


Továbbra sem szerettem a gólyalakot, annyira zsúfolt és mindig valaki beszél. Olyan sosincs, hogy ne tartózkodna bent egy személy se amikor én. Amióta a kastélyban élek, még jobban irtózok a tömegtől. Vasárnap délután eldöntöttem, hogy keresek egy helyet, ahol az ember nyugodtan tud létezni. Mondjuk általában ezt teszem, nem csak vasárnap, nem csak most. Be kéne már fejeznem az elkezdett számomat, így gitárral a kezemben lementem a klubhelyiségbe, ahol azonban öt-hat diák szunyókált a nagy adag ebéd után. Elhagytam a Levita házat. Kényelemre vágytam, ezért jutottam el a lélek szobához. Benyitottam és láttam hogy nem volt senki bent. Ekkora mázlit, de  komolyan! Beslisszoltam, ajtót magam mögött becsuktam, hogy még véletlenül se szúrja ki senki szemét a szoba. Kis meglepetés ért, ugyanis a hely színei megváltoztak, a fehéres falak sötétedni kezdtek, amíg egy sötétszürkés árnyalat ki nem bontakozott. Lestem, hogy ez meg mi a csuda volt, mondjuk tetszett az új kinézet. Lekuporodtam a párnás kanapéra és a kottás papírjaimat az előttem lévő dohányzóasztalra tettem. Bágyadt hangulat uralkodott az iskolában, én is szívesen aludtam volna egyet, de nem volt hozzá kedvem. Már valami máson járt az eszem: a gitárom húrjain. Elkezdtem a pengetést és haladtam a már fejeben meglévő ritmusokon át. Néhány perc után éreztem, hogy valami nem stimmel, nem olyan hangja van, mint kellene. Megálltam és akkor kiderült, hogy nem én voltam az egyetlen hangforrás. A szoba is zenélni kezdett, egészen hasonlóan mint amit én produkáltam. De engem zavart, úgyhogy elővettem a pálcámat és egy varázslattal elnémítottam mindent magam körül. Ezt a varázslatot bátyámtól tanultam, aki rendszeresen alkalmazta rajtam, mikor gitároztam otthon. Micsoda segfej! Most, hogy elhalkult a szoba, folytattam a gitározást.
Rá tíz percre abbahagytam az ismétlést. Eljátszottam vagy hatszor az eddig kész ritmusokat, ideje volt hogy folytassam a művet. Az ihlet percei következtek, próbáltam kihozni valamit, ami jól hangzott. Sajnos nem igazán voltam elégedett magammal, biztos a jóllakottság és a vasárnapi unalom hibája. Kezdtem mérges lenni és ezt a szoba is érzékelte, ugyanis a szürke falak és bézs párnák a vörös mély színét és a feketét öltöztették magukra.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Harold Xperia
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 5
Összes hsz: 10
Írta: 2016. január 10. 16:02 | Link

Aileen Aurora

Délután van, éppen uzsonna után sétálgatok a folyosókon, miközben gondolkodok. Nagyban zajlanak a beszélgetések minden fele, ugyan akkor én még nem tudtam senkivel sem ezidáig nagyon szóba elegyedni.
Kellemesen jó idő van, a zord január ellenére, enyhe napsugarak jutnak be a kastély hatalmas ablakain keresztül, egy pillanatra engem is elvakít, így félre fordulva vettem észre egy nagy tölgyfaajtót. Bekukucskálok rajta, és egy különös szobát látok. Körben egy kanapégarnitúra helyezkedik el, középen egy kisebb méretű dohányzó asztal foglal helyet. Gondoltam bemegyek, leülök, és olvasgatok egy kicsit.
Ahogy beléptem, észre vettem, hogy  a szoba szín összeállítása kicsit megváltozott, valahogy érezhette hogy nem érzem magam túl jól, mert minden fekete, és szürke színekbe öltözött, mind a falak, mind a tárgyak. Halk zenét hallok, valamiféle búcsú dal lehet. De elhatároztam nem fog ez befolyásolni, és nem gondolok másra csak a tanulásra. Immár több mint 50 pontot gyűjtöttem házamnak, amiért büszkének érezhetném magam, remélem több is sikerülni fog.

Kezdem jobban érezni magam, és a szobában hallható dal is elkezd kicsit vidámabb lenni. Ahogy neki állok olvasni, egyre jobban kipihenem a mai nap fáradalmait, és azt a fájdalmas baglyot amit kaptam. Próbálok nem gondolni rá, és tovább lépni, talán sikerül.
Ahogy a legendás Állatok és Megfigyelésüket olvasgatom, rájövök, milyen jó lenne nekem is egy állat. Mennyire örülne a párom egy magyar mennydörgőnek például.  Na jó, annak lehet, hogy nem, de talán egy kis puffskein mondjuk jó is lehetne. De ne szaladjak ennyire előre, majd ha már haza értem a szünetbe. Most koncentráljuk a tanulásra egy kicsit, aztán folytatom barangolásom a kastélyban.

Egyszer csak hangokat hallok, és a nagy faajtó kitárul, és egy elbűvölő hölgy lép be rajta.

- Hát téged mi szél hozott erre? kérdeztem tőle, és egyből hellyel kínáltam, mutatva a kanapé felé. Csodálkoztam, mert nem hittem hogy bárkivel is össze futok erre fele a toronyban.

- De illetlen vagyok, engedd meg hogy bemutatkozzak, a nevem Harold Xperia, és a Navine házba kerültem első évesként. Kegyedben kit tisztelhetek?
Kezet nyújtok felé. és várom, hogy elfogadja-e közeledésemet, már rég vártam hogy valakivel szóba elegyedhessek.
Utoljára módosította:Harold Xperia, 2016. január 16. 19:53 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Partay Alfréd Benedek
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 243
Összes hsz: 401
Írta: 2016. január 24. 20:37 | Link

Nicole

 Befejeztem az ebédet, nem siettem. Azon tanakodok útban a lélekszobája felé, reménykedve azon, hogy nem ijesztettem rá Nicole-ra. A nagy titokzatosság miatt, az ebédlőben. Tényleg nem akarom, hogy egyáltalán tudjon az ötletről is valaki, még a sejtést sem engedem meg, hogy sántikálunk valamiben. Megérkezem a megbeszélt helyre, a lány még nincs itt. Nem kérdeztem meg tőle, tudja e hova kell menni, de bízok a talpraesettségében. Így, még ha tovább is tart neki ideérni, nem fog gondot okozni számára a szoba megtalálása. Leülve veszem észre, kékre vált a fal színe, voltam már itt, de még szoknom kell a helynek ilyen képességét. A zene azonban tetszik, jó kis húzós rock. Kicsit sokáig várat magára Nicole, de nem félek attól, hogy nem jön. Ahhoz túl kíváncsi, kalandszerető, hogy csak úgy kihagyja ezt a lehetőséget. Az egyik újságot felkapom, nem is nézem melyik házét. Mindegy is szerintem, biztos találok benne érdekes olvasni valót magamnak. Vaktában kinyitom valahol, és azt veszem észre, hogy egy ismerős cikk köszön vissza. Nem tartott sokáig ez az olvasmány, hiszen elég volt ezt a cikket megírnom, minek olvassam el. Következő lapot már jobban megnéztem, Levitás újság. Elég érdekes dolgok vannak benne, a tartalomjegyzék alapján. Elolvasom addig őket, amíg meg nem érkezik Nicole.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

" A lelkiismeret 135 sebből vérzik
Megnyerő a címlap mosoly, de a te fajtád messziről bűzlik
Ó az a tekintet egyből elárultad magad
A szemedből látom, nem kell, hogy szólj hazugság minden szavad"
Emma Renae Weißling
KARANTÉN


Kismadár 2.1
offline
RPG hsz: 95
Összes hsz: 870
Írta: 2016. március 1. 14:38 | Link



A festés számomra maga a harmónia. Mikor az érzéseim szabadon áramolhatnak a lelkemből a papírlapra, ahol magam alkotta művészetté állnak össze. Ez egy elég bensőséges dolog a számomra, hisz ezzel ténylegesen kitárom magamat, nyitott könyvvé válok. Ezért sem mutogatom senkinek a rajzaimat, mert félek, hogy valaki esetleg túlságosan is belém látna ezek után. Egyedül a bátyám az, aki eme számomra szent körnek részese lehet, hisz tudom, hogy ő mindig mellettem lesz és olyannak szeret, amilyen ténylegesen vagyok. Na meg ő az, aki a legjobban ismer.
Ezt a szobát is ő találta és mutatta meg nekem. Ahogy beléptem és megéreztem a helyiség varázsát tudtam, hogy nekem kell, hisz itt érzem azt, hogy a lelkem szárnyalhat a testem fogságában is és ez reményeim szerint majd a képemen is meglátszik majd, egy kis újdonságot víve a megszokott mozdulatokba.
Este léptem be a terembe, óvatosan kukkantva be először, hogy vágyott-e a hangulatra más is rajtam kívül. Direkt ilyen kései időpontban érkeztem, hogy biztosan magam lehessek idebent és szerencsére csalódnom sem kellett. A cuccaimmal felszerelkezve léptem be és egy pillanatra becsuktam a szememet is. Halk lágy zongoradallam csendült fel, olykor kissé ritmustalanul, de számomra pont ez adta meg a szépségét. Orromban a friss levegő illata kúszott, némi festék kissé szúrós szagával elegyedve, de most pont erre van szükségem. Ha a szoba nem is, a táskámban lévő tubusok ugyan ezt az elegyet árasztották volna.
Ahogy kinyitottam a kékjeimet, a szoba is hasonló színre váltott, csupán sokkal szolidabb kivitelben. A kék ég szépségét tükrözték, a kanapé pedig, mint felhő terült el a fal mellett. Mosolyogva dobtam le magam a közepére, cipőimet lerúgva helyezkedtem egyből törökülésbe. Nem teketóriáztam, vettem is az ölembe a táblámat, az asztalkára helyeztem a festékes tubusaimat, majd egy jó ideig csak néztem a fehér papírlapot, gyűjtöttem az ihletet és vártam, hogy a kezem szinte magától moccanjon. Egy kívülálló számára kusza, kibogozhatatlan ceruzavonásokat húztam a lapra, csak ezután nyúltam az ecsetért, hogy ténylegesen életet leheljek a leendő művembe.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Lasch Ervin Balázs
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 208
Összes hsz: 427
Írta: 2016. március 2. 18:05 | Link

Claire

A beszélnünk kell egy elég bunkó kijelentés, szóban is, írásban is. A hosszú monológ meg olyan, hogy akkor minek találkozunk, igazából leírhatnám ahelyett, hogy elrabolom a másik idejét azzal, hogy hosszan leírom, hogy találkoznunk kellene. Szóval igyekeztem szépen, de röviden megfogalmazni a dolgot:


Kedves Ms. Livingstone,

Kérem önt, hogy a hét utolsó iskolanapjának estéjén hat órakor szíveskedjen megjelenni az Északi torony „Lélek szoba” nevű helyiségében.

A találkozás témája: Randevú egy szamárral, avagy beszélgessünk arról, amiről kéne, de nem tesszük.

Megtisztelő jelenlétére számítunk!

Üdvözlettel:

Lasch Ervin Balázs

Vezető szamár


Tudom, tudom, már megint viccet csináltam belőle. De igyekeztem nem olyan viccesre venni a dolgot, mint vehettem volna. Humoros na, mondjuk így. Azt ugyan már senki sem tagadhatja meg tőlem, hogy humoros legyek. Nem vagyok faarcú, meg fapofa, szóval tessék szépen ebbe beletörődni. A borítékot szépen megcímzem, majd a baglyomra erősítem, és végül engedem, hogy had szálljon.
Odalenn most vacsora van, én azonban szándékosan nem csatlakozom a többiekhez, most nem kellek én oda, és nem akarom látni Claire reakcióját sem, ha éppen összetépi. Jobb a békés tudatlanság. Az esemény napján is kerülöm, nem akarom, hogy előbb utasítson el, mint hogy egyáltalán esélyem lett volna. Így aztán, amikor aktuális az időpont felkerekedek, és felsétálok a szobába, hogy egyedül lehessek kicsit a gondolataimmal. Össze kell szednem magam, hogy mindent el tudjak mondani. Már ha egyáltalán eljön.
Nem öltöztem nagyon ki, elvégre most komoly dolgokról lesz itt szó, de persze kivételesen mellőztem a „hülye” mintás pólóimat is. Fekete nadrágot húztam, hozzá egy fehér inggel, és fekete cipővel. Még a zoknim is fekete, hogy abba se lehessen kifogás. Hat előtt jó fél órával már ott vagyok, a magammal hozott, és becsületesen a faluban vásárolt tálakat és ropogtatni valókat szépen kipakoltam, ahogy a két poharat és az üdítőt is. Valami azért csak kell, hogy legyen itt, nem. Szóval most már csak hat órának kell lennie, és Clairenek el  kell döntenie, hogy eljön – e vagy inkább vacsorázni megy.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: [1] 2 3 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Északi szárnyÉszaki Torony