A folyosón haladva egy szépen kidolgozott tölgyfaajtócskába botlunk. Külsőleg semmit nem árul el magáról a szoba, aki pedig nem ismerős errefelé, annak elképzelése sem lehet, mi is van odabent. Azonban abban a percben, hogy benyitunk, egyből magunkénak érezhetjük a szobát. A szoba alapvető kinézete a négy ház színeit hordozza magán, a bent lévő bútorzat pedig kényelmet és nyugalmat sugároz. Belépve azt látjuk, hogy körben egy kanapégarnitúra helyezkedik el. A párnák eltérő árnyalatokban pompáznak, van köztük sárga, bézs, fehér és szürke színű egyaránt. Középen egy nagyobb dohányzóasztal található, ami alatt kis rekeszek, azok régebbi Edictum számokat, pennát és pergament rejtenek magukban. A tetőtéri ablakon át beszűrődő fény bevilágítja a teret, de ez sem állandó, mint ahogy itt semmi. Különleges és hívogató szobácskáról beszélhetünk.

A falak színei a belépő ember hangulatát követve váltanak árnyalatot, ahogy a szobán belüli környezet is ehhez alkalmazkodva alakítja magát. Érzelmeinkhez igazodik a bent szóló dallam, vagy esetlegesen a csend, mindamellett, hogy kellemes illatokat is érzünk, ami szintén a mi javunkra válik. Lesz olyan, aki a csoki illatától örömittasan ír meg egy-egy szorgalmit, de lesznek keserűbb napjukon éppen ide menekülő diákok is, akiket valami más, szomorúságuk elillanására létrejövő érzetet kapnak. Szinte minden érzékszervünket megnyugtató kényeztetés veszi kezdetét. A látvány kápráztatja a szemet, az illat az orrunkat még a zene vagy éppen a csend a hallásunkat.

Ám a szoba egyszerre lehet áldás és átok is, hiszen, ha nem egyedül vagyunk bent, akkor azzal mások előtt titkunk is felfedődhet ízlésünkről, de másokat meg megismerhetünk. Ilyenkor valami olyan elegyét kaphatjuk a bent lévő személyeknek, amire még mi sem számítunk, de a szobán ülő varázslatnak köszönhetően ez a keverék olyan lesz, hogy a bent lévők egyikét se kergesse azért őrületbe, mégis megfeleljen mind a kettőjüknek.

Ez az a hely ahová menekülhet bárki, nem túl nagy, mégis tökéletes a léleknek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1284&post=569719#post569719][b]Lasch Ervin Balázs - 2016.03.02. 18:05[/b][/url]

A beszélnünk kell egy elég bunkó kijelentés, szóban is, írásban is. A hosszú monológ meg olyan, hogy akkor minek találkozunk, igazából leírhatnám ahelyett, hogy elrabolom a másik idejét azzal, hogy hosszan leírom, hogy találkoznunk kellene. Szóval igyekeztem szépen, de röviden megfogalmazni a dolgot:

Tudom, tudom, már megint viccet csináltam belőle. De igyekeztem nem olyan viccesre venni a dolgot, mint vehettem volna. Humoros na, mondjuk így. Azt ugyan már senki sem tagadhatja meg tőlem, hogy humoros legyek. Nem vagyok faarcú, meg fapofa, szóval tessék szépen ebbe beletörődni. A borítékot szépen megcímzem, majd a baglyomra erősítem, és végül engedem, hogy had szálljon.
Odalenn most vacsora van, én azonban szándékosan nem csatlakozom a többiekhez, most nem kellek én oda, és nem akarom látni Claire reakcióját sem, ha éppen összetépi. Jobb a békés tudatlanság. Az esemény napján is kerülöm, nem akarom, hogy előbb utasítson el, mint hogy egyáltalán esélyem lett volna. Így aztán, amikor aktuális az időpont felkerekedek, és felsétálok a szobába, hogy egyedül lehessek kicsit a gondolataimmal. Össze kell szednem magam, hogy mindent el tudjak mondani. Már ha egyáltalán eljön.
Nem öltöztem nagyon ki, elvégre most komoly dolgokról lesz itt szó, de persze kivételesen mellőztem a „hülye” mintás pólóimat is. Fekete nadrágot húztam, hozzá egy fehér inggel, és fekete cipővel. Még a zoknim is fekete, hogy abba se lehessen kifogás. Hat előtt jó fél órával már ott vagyok, a magammal hozott, és becsületesen a faluban vásárolt tálakat és ropogtatni valókat szépen kipakoltam, ahogy a két poharat és az üdítőt is. Valami azért csak kell, hogy legyen itt, nem. Szóval most már csak hat órának kell lennie, és Clairenek el  kell döntenie, hogy eljön – e vagy inkább vacsorázni megy.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1284&post=570088#post570088][b]Lasch Ervin Balázs - 2016.03.03. 16:17[/b][/url]

Ülök és várok. Aztán felállok, járkálok, megint visszaülök. Hihetetlenül hülye ötlet fél órával azelőtt megérkezni valahova, amikor ilyen sorsdöntő, és idegesítő az egész. Újra visszaülök, de a lábam annyira remeg, hogy fel kell állnom. Valahol a távolban a nagy óra egészet üt, és ebben a pillanatban nyílik is az ajtó. Fogalmam sincs, hogy hogyan kezdjünk neki ennek az egésznek, de úgy tűnik Claire megoldja ezt a problémát, ugyanis kis híján hátraesek, attól a tempótól, ahogy belém csapódik, és csókol.
Megvallom elsőre a meglepettség miatt nincs meg a ritmus, amit diktál, de aztán csakhamar ráakadok, és lelkesen fogadom és viszonzom a köszönését. Viszont ez így állva nem olyan praktikus, így vigyázva, és lassan, de leülök vele, úgy intézve, hogy neki is és nekem is kényelmes legyen. Az agyam kikapcsol, de valahogy, a csodával határos módon sikerül újraindítanom.
- Szeretnél beszélgetni?
Nem, ez nem kívánságműsor, én is nagyon jól tudom. A torkom kiszáradt, muszáj nyelnem egy nagyot, és kicsit elhúzódva, felpillantanom Claire-re.
- Mármint, beszélnünk kell.
Bár valljuk be, jelen pillanatban ez egy sokkal kedvesebb elfoglaltság, azonban tudom azt is, hogy ha ez a kapcsolat fontos, akkor többet kell beletennünk. Nem csak csókolózni, nem csak ölelni a másikat, hanem beszélni is. Ez az egész helyzet nekem új, de határozottan akarom. Azt akarom, hogy minél erősebb és tartósabb legyen.
- Figyelj rám Claire.
Érzem a hangomon, hogy komolyan mondom, a bal kezemmel tartom őt, a hátánál, míg a jobbal a ruháját piszkálgatom a hasánál.
- Fontos vagy nekem, mint ember, mint barát, mint nő. Szeretlek, szerelemmel. Akkor is így érzek, ha nem mondom minden pillanatban. Tudom, hogy többet kellene, megpróbálom többször mondani, csak én valahogy nem érzem annyira szükségesnek ezt. Van az a vicc, hogy „ha majd változik szólok”, én ez a fajta fiú vagyok, de megértem, hogy elvárható lenne, hogy jobban kimutassam, hogy jobban érzékelhesd te is. Szeretném, ha elmondanád, hogy te mire vágysz, hogy mi hiányzik neked a kapcsolatunkból, hogy tudjam, mik a gyenge pontjaink együtt.
Bevallom, én nem hiányoltam semmit, minden olyan volt, mint amilyennek szerintem egy párkapcsolatban lennie kell, de ez nem jelenti azt, hogy ez az igazság. A lányok amúgy is máshogy látják a kapcsolatokat. Nekünk pedig engedni kell, bizony.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1284&post=574099#post574099][b]Lasch Ervin Balázs - 2016.03.15. 19:56[/b][/url]

- Én pont az ellentétében nőttem fel. Csonka család, végül is, bár apám is volt, hogy jelen volt, de nem beszélgettünk. Láttad anyámat, nem az a fajta, a nagyszüleim meg csak néha jöttek. Olyankor persze jó volt, beszélgettem velük, ők ismernek, főleg a nagymamám. De nálunk nem divat érzésekről és gondolatokról beszélni.
Ez eddig nem is volt gond, sőt Ellával és Cyanne-nel sem beszélgettem ilyenekről. Csak voltunk, és az elég volt. Ettől is látszik, hogy ez egy komoly dolog, hiszen itt már a legapróbbak is kellenek. Valahogy ettől jobban tartok, mint a VAV vizsgától, pedig elég kemény dió volt az is.
- Segíts nekem.
Elzárkózni nem zárkózok el, hiszen nincs rá okom. Igazából valahol mélyen még örülök is neki, hogy ezt fogom majd csinálni. Sokkal jobb ez valószínűleg, mint az, hogy család néven egymás mellett ülünk, idegenként. Csak tudom azt is, hogy ez egy hosszú folyamat lesz, és egy kicsit félek, mert meg van az esélye annak is, hogy felemésztheti a kapcsolatunkat.
- De idő kell hozzá, Claire.
Simogatom meg a combját, jó elveszni az ilyen melléktevékenységekben, jó, hogy itt van velem. Svédországba viszont nem akarok visszamenni, sem most, sem máskor, mert pocsék emlékeim vannak róla, és nem szeretném az elmúlt heteket megint átélni.
- Van itt még valami.
Eddig nem tudtam, és nem is akartam felhozni a témát, de mostanra már itt az ideje, hiszen egyre közelebb van az a bizonyos nap, amikor összecsomagolok, és elmegyek innen, na nem messze, de mégiscsak változás lesz az életemben.
- Sikerültek a vizsgáim, elvégeztem az alapképzést. Viszont nem akarok továbbtanulni, legalábbis most még nem. Dolgozni szeretnék. A faluban. Karina apja szólt, hogy van egy hely náluk, mert a recepcióslány szülési szabadságra megy, én pedig elfogadtam.
Itt egy kicsit megállok, mert hát van még valami, amit hozzá kell tennem, csak nem tudom, hogy ezek után ahhoz még mit fog szólni, de jobb most túlesni mindenen.
- Éééés bérleti szerződést kötöttem vele. Van egy kisebb ház az udvarukban, szépen felújították, és mindig kiadták átutazóknak, most pedig én vettem ki, egy évre. Oda költözöm. Persze akkor jössz, amikor csak szeretnél, teljesen különálló épület.
Mint egy árva kutyus, olyan képpel és szemmel nézek fel Claire-re, mivel jelenleg ő van magasabban.
- Szeretlek.