31. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Hírek: Megjelent az Edictum legújabb száma!
Bagolykő Mágustanoda Fórum - William H. McWhite összes RPG hozzászólása (11 darab)

Oldalak: [1] Le
William H. McWhite
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2015. február 7. 00:09 Ugrás a poszthoz

Michelle, akitől leesik az áll

Lendületes léptekkel szeli a métereket. Méretes talpa alatt ütemesen recsegnek a gallyak, susog az avar. Mélyen szívja tüdejébe az éjszakai hűs levegőt. Szemei összeszűkülnek, hogy alkalmazkodjanak a homályhoz, miközben hátra-hátra pillant a válla felett. Csak meg ne lássa valaki. Pláne ne a "másik" tag. Úgy tűnik, hogy rosszkor volt, rossz helyen. Vagy jókor, a jó placcon? Még nem döntötte el.

Alig 10 perce fültanúja volt egy több, mint gyanús csevejnek. Ha nem hallotta volna a szófoszlányokat, akkor is gyanakodna, hiszen az éjszaka leple alatt ritkán beszélgetnek cimborák a fák árnyékában mondjuk a citromkrém receptjéről. Általában izgalmasabb a téma. Éégen. Pont ezért szegezte füleit a beszélgetésre. És bingó! A "nagy meló" és "vallatás" szavak hallatán egyből tudta, hogy belenyúlt a tutiba. Nem szándékosan csöppentette magát az események folyamába, de ha már belefolyt, akkor igyekszik kihozni belőle a kihozhatót.
Ketten voltak. Háttal neki egy sötét figura, vele szemben egy magnetikus küllemű lány. Első pillantásra megbabonázta a hölgyemény. Meseszép megjelenéséből kőkemény vasakarat sugárzik. Tekintete szúrós és ellentmondást nem tűrő. Na, az ilyen nők szokták őt elküldeni melegebb éghajlatra, sokszor egyetlen szemöldök rándítással. A kétes ügylet megbeszélését követően a "másik" tag visszaindult a civilizáció felé, míg Miss Minimumzsebreteszlek az erdő belsejébe vette az irányt.

Követni kezdte, most pedig már lohol utána. Nehéz tartani a lépést a lánnyal. Élesen veszi a levegőt, tekintetét a jóval előtte haladó szőkeségre szegezi, le nem veszi róla. Az is csak akkor tűnik fel neki, hogy egy faházhoz érkeztek, mikor célpontja felmászik a kunyhóba. Néhány méterre áll meg a létesítménytől. Reflexből beletúr a hajába, és gondolkodósra csücsöríti ajkát. Mi legyen? Ösztönei rángatnák fel a faházba, minél közelebb a lányhoz. Esze és tagathatatlan félelme megdermesztette lábait. Ilyen nincs! Nehogy már beijedjen egy CSAJTÓL. Mégis mit tehet vele? Megkaparássza a körmeivel, amiért ő is pont a faháznál mert járni éjjel? Röhej. Bika módjára fújtat egyet, majd felölti "ki, ha én nem" fennhéjázó arckifejezését, és el is hiszi magáról, hogy lazán felmászhat a kulipintyóba. Mire felér a helyiségbe már át is esik a bizonyos ló bizonyos másik, azaz neccesebb oldalára, és már-már flegmán böki a lány felé:
- Hát, helló! - felvont szemöldökkel, kissé számonkérően tekint le a puffon heverő teremtésre.
A lány tekintete megsemmisítő. Azonnal beszünteti a légzést, és szíve a torkába ugrik. Na, nem. Most már "csakazértis" végigviszi a valamit, amit még ki sem talált.
- Nagy meló, mi? - pöffeszkedve írja alá halálos ítéletét.
Utoljára módosította:William H. McWhite, 2015. február 7. 00:11
William H. McWhite
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2015. február 7. 22:20 Ugrás a poszthoz

Michelle, a megsemmisítő

Nagyot nyel. Minden arcizma azon dolgozik, hogy fenntartsa a magabiztosság látszatát. Na, nehogymár a lekvár tegye el a nagymamát! Első pillanatban a lány arca rezignáltságot tükröz, de mélyebben pillantva a holdfénytől szikrázó szemeibe, máris átértékeli az ember az életét. Továbbá ott van az a szemöldök felhúzás. Na, igen. Pont ez az a gesztus, aminek létezését előre tudta a langaléta kölyök. Ez az a gesztus, amitől egy nem kívánatos bogárnak érzi magát, amely épp a konyhaasztalon masíroz, és élete egyeten pöckölésen múlik.
- A nagy meló. - billen egyik lábáról a másikra, pillantása állja a lányét - Ez a vallatás dolog, tudod...
Korábban azt hitte nincs megsemmisítőbb izomrándulás a szemöldökös dolognál. Tévedett. Atyaég! Ez a csaj a puszta tekintetével úgy intézi el a konyhaasztali bogarat, hogy önként sírva vet véget az életének szerencsétlen jószág. Arrogancia és flegmaság OFF, küzdés az egyenjogúságért ON.
- Nem mintha szaglásztam volna utánatok... Nem szorulok ilyen pitiáner pótcselekvésekre.
Még mindig fentről szemléli a lehengerlő teremtést, ettől pillantása lapos sunyiságot kap. Állát felszegi, hiszen alázatot sosem tanult, belülről viszont már összegömbölyödve himbálózik egy sarokban. Ettől a fura kettőségtől abszolút nem érzi magát komfortosan. Lapát kezeit hátsózsebeibe csúsztatja, eközben egyre sűrűbben pislog. Testbeszéde emeltszintű vizsgatéma lenne egy pszichológusnak.
Utoljára módosította:William H. McWhite, 2015. február 7. 22:20
William H. McWhite
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2015. február 8. 00:29 Ugrás a poszthoz

Szira

Nem tudni mennyi ideje foglalja a helyet a stégen, de teljesen besötétedett. Nem tervezte, hogy éjszakába nyúlóan kivonja magát a forgalomból, mégis sikerült. Nyekergés közepette tápászkodik fel a törökülés-szerű helyzetéből. Totálisan  elgémberedett a nagy gondolkozásban. Kinyújtoztatja végtagjait, megropogtatja nyakcsigolyáit és a stég szélére lép. A víztükör felé hajolva túr bele kócos hajkoronájába. Sötét van ugyan, de soha nem lehet elég jól kinézni. Elismerő félmosolyt küld tükörképének. Ma is jól néz ki.
Lassú, de nagy léptekkel indul a part felé, talpa alatt nyikorognak a deszkák. A szél feltámad és megsuhogtatja a nádast. Összerezzen. Mi a fene? Csak nem fog betojni az esti tóparton? Mégis mitől? Ösztönösen gyorsabbra kapcsolja tempóját, és mire kiér a stégről már-már lohol. Mintha lenne valaki a nádasban. Nem. Mit keresne bárki abban a büdös és nedves növényhalmazban? Ijedősen tekint hátra a válla felett. A lelke mélyén élő kislány már sikongat félelmében, de ő ugyebár egy nagyfiú, tehát reflex-szerűen kihúzza magát. A nádas zizeg a szellőtől. Vagy nem attól? Megtorpan és világos pillantását élesen szegezi egy árnyas területre.
- Ki van ott? - inkább kijelenti, mint kérdezi, ám hangja halványan remeg.

Utoljára módosította:William H. McWhite, 2015. február 8. 00:30
William H. McWhite
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2015. február 9. 09:53 Ugrás a poszthoz

Michelle esete a vélhetően skizofrén vaddal   

A hipnotikus tekintetű hölgy már-már rezignáltan fogadja a béna számonkérést. Érthetetlen. Hiszen hősünk világosan megmondta, hogy "A nagy meló.", és ettől egyenesen elvárható lenne, hogy mindenki hisztérikus berezelésbe zuhanjon. Miss Rendíthetetlen állandósultnak tűnő nyugalma kezdi megpiszkálni a srác egóját.  
- Vajon mennyit ér neked a hallgatásom...? - szorosan fogja a vádlott pillantását.
Még mielőtt bármilyen - vélhetően harsány röhögőgörcs-szerű - reakciót kapna, gyorsan lapot húz 19-re.
- Minnndent hallottam. Mindent. Ne hidd, hogy blöffölök, csak azért, mert nem mondom vissza neked a saját szavaidat, mint valami béna leckét.
Arca most komor. Ilyenkor idősebbnek tűnik a koránál. Egyértelműen felütötte fejét, a "sarokba szorított vad, támad" effekt, csupán annyi az anomália, hogy önmagát szorította sarokba ez a bizonyos vad.
Éles váltás: a srácból őszinte vihogás bukik ki. Arca újra kisfiús, szeme csillog saját gondolatmenetének hatására.
- Bocsesz, de nem fáradsz el ebben a Jégkirálynőzésben? Ez az izé, ahogy nézel, meg minden... Megterhelő lehet az idegrendszeredre.
Kész. Úgy tűnik, eddig bírta adni a pelyhedző bajszú Keresztapát.
Utoljára módosította:William H. McWhite, 2015. február 9. 09:54
William H. McWhite
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2015. február 9. 10:10 Ugrás a poszthoz

Szira

Úristen! Ez most egy valódi, komoly és éles lefegyverzés! Ez megtörténik? Várjunk! "Legszebb rémálmod"? Arca az őszintén rémült kisfiúból gyanakvóba fordul. Ez most akkor mit jelent? Egyértelmű, hogy nem fogja felvenni a harcot a kapucnis, ámbár kedves hangú támadójával. Már csak azért sem, mert jelenleg a nevét sem tudja, nemhogy bármilyen védelmi varázslatot. Azonnal megfogadja magában, hogy legközelebb figyel a tanórán. Bár mélyen magában sejti, hogy egyébként sem lenne képes a gyanúsan nőnemű alak visszatámadására.
A zsebéhez nyúl. Tapogat. Arcán vegyes érzelmek suhannak át.
- Nincs nálam a pálcám.
Legszívesebben kibukna belőle a kérdés, hogy "mit akarsz tőlem", de életében talál először a szűkszavúságra voksol. Lecövekelve áll. Szemét próbálja az idegen felé mereszteni, de idegesítően sötét van. Alacsony. Vagyis alacsonyabb nála. Jó, ez mondjuk nem kiindulópont, hiszen ki nem?! Sokáig nem tudott fürkészni, mert hamar a szemére került egy sál. Nem túl szorosra lett meghúzva, de nem is volt szükség erre, hiszen sál nélkül sem látott túl sokat. Elindultak. Óvatosan lépkedett, nehogy megbotoljon egy fűcsomóban, és összetörje imádott arcát. Gondolatai cikáztak. Összegezte magában, hogy bájos hangú lány éppen szemét bekötve rabolja el. Ösztönösen félmosolyra húzta a száját. Ha ez a csajszi nem valamelyik dühös exe, akkor túl nagy baj nem lehet a dologból. A szemét óvatosan kötötte be, ebből pedig arra következtetett, hogy nem volt szándéka az egyértelmű kínzás. Jó. Talán ez valóban a legszebb rémálma lesz. Igyekezett palástolni sunyi vigyorát.
- Most mi lesz velem?
William H. McWhite
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2015. február 9. 15:21 Ugrás a poszthoz

Corina

Nem bízza a véletlenre a dolgot. Hozta a gitárját. Mindig is úgy volt vele, hogy ha már csinál valamit, azt teljes gőzzel csinálja. Ez pláne igaz a csajozásra. Nem lepődik meg rajta, hogy késik a lány, hiszen ez ilyen iratlan szabály náluk, vagy mi. Indokolatlanul sok hölgyhöz volt már szerencséje, úgyhogy megtanult várni. Idegeskedni talán majd csak fél óra múlva kezd. A padon ülve eszébejut, hogy pengethetne, hogy elüsse az időt, de körülnézve látja, hogy túl sok gyanúsan vihorászó lányka van a környéken, és nem lenne túl jó ötlet idecsalni őket. Úgy képzelte az egészet, mint a "galambok és morzsák" szitut. Sunyi félmosolyra húzza a száját a gondolattól. Ha nem egy konkrét csajszira várna éppen, akkor szemérmetlenül végigpáztázná a kínálatot, de tisztában van pillantásának hipnotikus mivoltával, így csak lesütött szemmel hódít. Beletúr hajába, igazít egyet pólóján, aminek korábban hanyagul feltűrte ujját. Az utolsó simitásokat végzi outfitjén, mikor feltűnik a színen Corina. Halványan elmosolyodik a látvány hatására. Csinos. Még jó, hogy csinos, hiszen holmi középszerű lányokkal nem randizik. Felveszi a szemkontaktust a felé közelítő hölggyel, és szinte hallja, hogy a korábban körülötte és miatta kacarászó többieknek épp ezekben a pillanatokban törik össze a szíve. Ugyan, hölgyeim, türelem, kérem húzzanak sorszámot, ennek a fejezetnek csak egyetlen főszereplője lehet.
William H. McWhite
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2015. február 10. 12:39 Ugrás a poszthoz

Corina

Sunyi félmosolyra húzza száját az ölbeesés hatására. Megpróbál nem sokatmondóan vigyorogni, miközben a lány hatalmas őzike szemekkel pislog fel rá a lehető legjobb helyről.
- Hát, szia! - vonja fel szemöldökét a megszeppent hölgyikére.
Corina zavartan huppan le mellé a padra, és piromkodva magyarázza késésének okát. A srác nemigen figyel a mondandóra, a lány száját szugerálja élesen kék szemeivel. Pillantása összeszűkül, pupillája kitágul. A mondat végére magáhoztér a bámulásból, és őszintén kifejezi, hogy nem haragszik.
- Pláne, hogy ilyen ütős volt a belépőd! - vigyorog, mint borz a répára.
Eközben feltámad a szél és összevissza kócolja mindkettejük haját. William mit sem törődik saját loboncával, óvatosan kisimítja a lány arcából hosszú haját, keresve a szemkontaktust.
- Nem fázol? Mert be is mehetünk, vagy sétálhatunk.
Tetszik neki a lány szégyenlőssége, hiszen a pirulás mögött egyértelműen látja a huncutságot. Mindig is kedvencei voltak azok a lánykák, akiknél a félénk külső mögött vagányság bújkál. Úgy gondolta Cori is ilyen lehet, ezért legújabb hobbija az lett, hogy felderítse sejtésének jogosságát.
William H. McWhite
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2015. február 16. 13:44 Ugrás a poszthoz

Corina

Elmeséli a lánynak, hogy tulajdonképpen semmit nem csinált aznap, de azt is csak félgőzzel. És így is van. Egész nap heverészett, túrkált a hajában, pödörte a tincseket, fetrengett különböző kanapékon, egyszer megpróbált egy dalt komponálni, de két pengetés után megunta. Így tehát nem túlzás azt állítani, hogy ez a randi a napja fénypontja.
- Mi történt? Miért nem volt jó napot? - kérdezi a hatalmasakat pislogó lánytól.
Egy pillanatra átsuhant az agyán, hogy megcsókolja Corinát, de egy halvány ffélmosollyal elűzte a gondolatot. Még nem fogja letámadni a lánykát.
Egy árnyasabb terület felé sétálnak. Az emberek is eltűntek, már csak ketten vannak a bokrosabb részen. Hallgatja ahogy partnere csicsereg. Nem beszél túl sokat, de nem is hallgatag. Pont jó.
- Most sem fázol még? Szívesen odaadom a zakóm!
William H. McWhite
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2015. február 16. 14:04 Ugrás a poszthoz

Grace

Arra a napra totál elegem volt. Alig pár hete érkeztem a suliba, és már sikerült belefutnom egy hamisítatlan, nagybetűs Piócába. Dekoratív a kiscsaj, oké, de az állandósult szempillarebegtetése az agyamra megy. Bahh! Kvázi előle menekültem a lélekszobába.
Végre nyugalom volt. Hátradöntöttem fejem kanapé-szerűségen, lehunytam szemem, és élesen szívtam magamba a levegőt. Azon járt az eszem, hogy miért nincs nekem még láthatlanná tévő köpenyem? Amint szusszantam egyet, azonnal baglyozni fogok anyámnak, hogy szerezzen be egyet. Mozdítottam egyet lábamon, és megkondult a földre helyezett gitárom. Már majdnem el is felejtettem, hogy magammal hoztam legjobb barátomat. Felkaptam az ölembe, és random pengetni kezdtem. Hamar elkapott a hév, és adtam az érzésnek. /zene/ Csak akkor vettem észre, hogy valaki áll az ajtóban, amikor befejeztem az önkifejezést.
Utoljára módosította:William H. McWhite, 2015. február 16. 14:06
William H. McWhite
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2015. február 16. 21:29 Ugrás a poszthoz

Grace

Ellentmondást nem tűrően nézett rám a csaj. Szinte arcon vágott a határozottsága, pedig csak ült egyhelyben, mégis a pillantásából azonnal leszűrtem, hogy bármikor zsebre tesz. Az emúlt napokban volt szerencsém összefutni hozzá hasonló domináns nőszemélyekkel, úgyhogy jobbnak láttam nem pattogni semmilyen formában. Mondjuk nem is igen lett volna rá okom. Megdícsért. Az "egész" szót hajlamos vagyok ignorálni, ha a játékomat méltatják.
- Köszi - nyávogtam, magamat is meglepve a lányos hangszínnel.
Gyorsan összerántottam szemöldökömet, hogy mégiscsak megtermett férfinak nézzek ki. Rendkívül ellentmondásosan festhettem.
- Látom, te sem egyedül érkeztél... - böktem arccal a gitárja felé - miket szoktál játszani?
A feszengés sosem volt jellemző rám, kivéve abban az esetben, ha idősebb és határozottan karakán hölggyel kerültem egy zárt térbe. És mivel ez pont egy ilyen eset volt, így belekapaszkodtam az egyetlen témába, ami azonnal közösnek ígérkezett. Hosszú lábaimat a szomszédos puffra vetettem, keresztbe egymáson, és lazán dőltem hátra a kanapén, míg a gitáros lányt figyeltem. Öntudatlanul is békára biggyesztettem számat, úgy szugeráltam az éles tekintetű hölgyeményt.
Utoljára módosította:William H. McWhite, 2015. február 16. 21:30
William H. McWhite
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2015. február 24. 12:45 Ugrás a poszthoz

Grace

Azon kezdtem gondolkozni, hogy mit mondjak, miket játszok. Igen-igen. Nem azon, hogy miket játszok, hanem azon, hogy MIT MONDJAK. Valamiért újszerű megfelelési kényszer ütötte fel a fejét bennem. Korábban soha nem fordult elő, hogy egy kicsit is adjak mások véleményére, pláne zenei tekintetben, most mégis azon járattam az agyam, hogy mi lehet a megfelelő válasz a lány kérdésére.
- Leginkább klasszikus William-et játszok. Azaz mindent, ami belőlem jön.
Még végig sem mondtam a mondatot, de már elégedetlen grimasz ült ki a fejemre. Mi van? Nem gondolhattam komolyan ezt a mondatot. Na, most már mindegy, hiszen kimondtam. Gyorsan lecsaptam a béna próbálkozásomat, egy sokkal kézenfekvőbb folytatással:
- Mert így hívnak. William. - húztam ki magam.
Hatalmas szerencsémre a hölgyemény ezzel egyidőben ocsúdott fel, ami a bemutatkozás időszerűségét illeti. Feszülten koncentráltam a nevére, mert hódítói pályafutásom egyik biztos tapasztalata, hogy a nőszemélyek igen rosszul viselik, ha rossz néven szólítom őket. Hiába ráncoltam homlokomat az erősebb figyelmet hangsúlyozva, így sem biztos, hogy sikerült pontosan elcsípnem becses nevét. Valami G betűs az tuti. Nem volt más választásom, mint bevetni a jó öreg, ámbár kissé átlátszó trükköt, arra az esetre, ha az ember nem érti partnere szavait.
- Ühüm. - bólogattam beszippantott szájjal.
Eközben felküldtem egy imát az égbe, hogy valamilyen furcsa helyzetből kifolyólag még egyszer kimondja a saját nevét. A gondolattal egyidőben láttam be, hogy erre elég csekély az esély. Volt már rá példa korábban is, hogy napi szinten beszélgettem valakivel, akinek nem tudtam a nevét, ügyesen lavírozva a megszólítások útvesztőjében.
Zavaromban dobolni kezdtem a gitáromon, észre sem véve, hogy Miss G. hangolni próbált. Csak hosszú másodpercek múlva tűnt fel, hogy megszűnt a korábban halkan zengő pengetés. Felnéztem, és egy éles szempárral találtam szembe magam. Mindenre tökéletes reakcióm - a vigyorgás - azonnal elterpeszkedett az arcomon.
- Bocsesz! - böktem oda hanyagul - Figyi Gr.. köhmm.. figyi, ismered azt a számot, hogy Stay with me?
Válaszát meg sem várva zendítettem rá a nótára.
Utoljára módosította:William H. McWhite, 2015. február 24. 12:46
Bagolykő Mágustanoda Fórum - William H. McWhite összes RPG hozzászólása (11 darab)

Oldalak: [1] Fel