31. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Megjelent az Edictum legújabb száma!
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Északi szárnyÉszaki Torony
Lélek szoba - Wolgast Bellafonte hozzászólásai (3 darab)

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Témaleírás
Wolgast Bellafonte
INAKTÍV


Répasrác
offline
RPG hsz: 190
Összes hsz: 7542
Írta: 2014. október 21. 22:09 | Link

Lotti


A bejárati csarnoktól elkísértem egészen az Eridonon részlegig, ahol aztán megvártam, míg átöltözik. Egészen csinos volt így ünneplő nélkül. Rajtam eleve utcai ruha volt, mivel nem is terveztem, hogy bemegyek az ünnepségre.
- Szép vagy. - mosolyogtam rá. - Akkor keressünk valami helyet, ahol beszélgethetünk nyugodtan.
Zsebre tett kézzel mentem mellette, a folyosókon föl-le. Nem tudtam, hova tartok, csak meneteltünk szó nélkül, aztán megálltam egy véletlenszerű szimpatikus ajtónál.
- Csak utánad. - mondtam, és kinyitottam az ajtót. Megvártam, míg bemegy, aztán beléptem én is. A gondviselés jó helyre hozott minket, egy egészen kellemes szobába értünk, kényelmes kanapékkal, meg sok színes párnával. Olyan illat volt, mint Wolgastban. Ugyan nyáron voltam kint, mégis mivel északon van, ott hamarabb lehullottak a levelek, és ezt a kellemes avarszagot éreztem, a kéményekből áradó füsttel keveredve.  Szinte követelte a szoba, hogy meséljek.
- Üljünk le ide. - mutattam egy bézs kanapéra. Megvártam, míg helyet foglal, aztán leültem mellé én is. Kicsit közelebb ültem, mint az illendő lenne, de mindegy. Kettesben voltunk, ha zavarja, akkor arrébb húzódik.
- Először is köszönöm, hogy eljöttél velem. Ha nem jöttél volna, most magányosan sétálgatnék a folyosókon, a gondolataimba merülve. Így sokkal kellemesebb.
Valamivel ki ahartam fejezni a hálámat, szóval megöleltem. Reméltem, nem bánja.
Szál megtekintése

-=Éjfélkirály|Avatartalan=-
csacsi
Wolgast Bellafonte
INAKTÍV


Répasrác
offline
RPG hsz: 190
Összes hsz: 7542
Írta: 2014. október 27. 18:26 | Link

Lotti


Miután elengedtem, kicsit elhúzódtam. Egyrészt hogy nehogy feszélyezve érezze magát, másrészt mert így nem jó mesélni. Beletúrtam a hajamba, és elgondolkodtam.
- A baj? - keserűen felnevettem. - Hol kezdjem? A nyáron kimentem Wolgastba, és... De nem, így nem lenne érthető. A legelejétől kéne kezdenem. Szóval... De nem is a valósággal, hanem talán azzal, amit hittem. Csak hogy értsd.
 Nagy levegőt vettem, és benntartottam. Készen állok én erre? Hogy kiöntsem a lelkemet? Még olyan friss az egész... Hagyjam leülepedni, vagy ne rágódjak rajta sokat, és adjam ki magamból? Kifújtam a levegőt, és belekezdtem.
- Szóval azzal kezdem, amit beetettek velem. Az pedig ott kezdődik, hogy megszülettem. Nem is... Ott, hogy a szüleim megismerkedtek.
Kis szünetet tartottam, hogy összeszedjem a gondolataimat.
- Apám -aki mugli- úgy mesélte, hogy ő pék volt Párizsban. Egy nap beállított egy magas, hosszú, sötét hajú nő, furcsa, fekete, alul megégettnek tűnő ruhában. Tágra nyílt szemekkel nézett körbe az üzletben, mintha még nem látott volna olyat azelőtt. Amikor apám megkérdezte, mit kér, azt mondta, mindent, és lerakott valamit az asztalra. Ezután apám kiüríttette a boltot, csak a nő és ő maradtak, Lehúztak minden redőnyt, és beszélgettek. Anyám elmondta apámnak, hogy létezik a varázsvilág. Később összeházasodtak, és előbb a nővérem, majd én is megszülettem. A nővérem hat éves volt, és három, amikor anyám eltűnt. Azt mondták, meghalt valami balesetben. Apám sosem mesélt azóta sem anyámról, és ha felhozom a témát, eltereli a szót, vagy kiborul, és kiabálni kezd értelmetlen dolgokról. Két évvel az incidens után a nővérem is meghalt. Maradtam a szótlan apámmal egyedül. A varázsvilágról nem voltak emlékeim, mugli iskolába jártam, szóval meglepődtünk, amikor a levelet kaptuk. Két hónappal később jöttem csak a suliba, mert nekem elég hihetetlennek tűnt az egész, apám meg... Azt mondta, botorság. De aztán megtaláltam anyám egy ládikóját a padláson, és onnantól értelmetlen volt tagadni a tényeket. Apám sosem mondta meg, hogy miért tagadta a varázsvilág létezését a levél érkezése után is.
Egy picit megálltam, hogy le tudja reagálni a kis beszédemet, aztán folytattam.
Utoljára módosította:Wolgast Bellafonte, 2014. október 27. 18:27 Szál megtekintése

-=Éjfélkirály|Avatartalan=-
csacsi
Wolgast Bellafonte
INAKTÍV


Répasrác
offline
RPG hsz: 190
Összes hsz: 7542
Írta: 2014. november 26. 12:35 | Link

Lotti


Érdekes dolog az emberi létben, hogy semmi nem történik véletlenül, de legalábbis minden pillanat jelentős. Gondoljunk csak bele!
Ez a kis beszélgetés is nagyon sok következményt von maga után. Úgy értem, hogy a magam részéről, hiszen azt nem tudhatom, Lotti életében is jelentős-e. Úgy vélem, ha két ember találkozik, akkor az valakinek még jelentős lesz. Ha magadon úgy is érzed, hogy semmi nem változott tőle, a másiknak esetleg létfontosságú volt. Tovább boncolgatom a gondolatot, ezt a beszélgetést véve alapul.
Ezen beszélgetés miatt egyikünk sem ment be az ünnepélyre. Emiatt később éhesek leszünk. Az éhség miatt én tuti le fogok lopakodni a konyhába, ahol akár büntetést is kaphatok. A büntetés alatt pedig megint számtalan dolog történhet, de maradjunk a témánál.
Mivel nem mentünk be, így most nem tudunk alapvető információkat, amiket kéne tudnunk, szóval később újabb beszélgetésbe kell majd kezdenünk, valaki mással. Az pedig megint számtalan lehetőséget rejt.
Lehet, hogy a nagyteremben találkoztam volna valakivel, akivel összevesztem volna, és akkor megromlott volna vele a barátságom, de így talán ez az egész el lett kerülve. És az is lehet, hogy találkoztam volna egy lánnyal, aki megtetszett volna, de leettem volna magam előtte, és akkor az egésznek lőttek. Így viszont még megvan az első benyomás varázsa.
Menjünk tovább, a nagytermet hátrahagyva. Talán még később jelentős lesz, hogy most ráleltünk erre a szobára. Talán éppen Lotti lesz az, aki később még kihasználja, hogy ez a szoba milyen kellemes. Ki tudja?
És végül, de közel sem utolsó sorban: Most kibeszélhettem magamból egy kis töredékét annak, ami a szívemet nyomta. Ez a kis kitörés most lenyugtatott, és nem fogok meggondolatlanságot elkövetni hirtelen felindulásból. Számomra igen jelentős lett ez a beszélgetés, még ha Lottinak nem is annyira. Valakinek mindig jelentős az adott pillanat. Talán nem is közvetlenül. Talán most nem találkoztam valakivel, így az mehetett a dolgára, és így az találkozott valaki mással, és neki viszont tényleg fontos volt egy beszélgetés.

Ott ültem a kanapén Lottival, és elmeséltem azt, amivel áltattak egész életemben. És tényleg elhittem. Olyan szép lett volna, olyan kis melankolikus, de mégis sokkal szebb, mint a valóság! Csoda, hogy nem estem olyan poszt-traumatikus mittudoménmibe, amivel fenn tudtam volna magamban tartani ezt az álomvilágot...
- Szóval tavaly végig ebben a hitben jártam ide. Azt hittem, anyám meghalt valami betegségben, vagy balesetben, és ennyi. De...
Megakadtam.
- De aztán most a szünetben...
És újra. Egyszerűen leblokkolt az agyam, és összeszorult a torkom. Nem, erre még nem állok készen. Még nem dolgoztam fel a történteket annyira, hogy kibeszélhessem magamból.
- Sajnálom, Lotti - azzal felálltam, és kirohantam a szobából. Nem akartam, hogy a lány meglássa, hogy kicsordul egy könnycsepp a szememből.
Szál megtekintése

-=Éjfélkirály|Avatartalan=-
csacsi
Lélek szoba - Wolgast Bellafonte hozzászólásai (3 darab)

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Északi szárnyÉszaki Torony