Bella

A klubhelységben ülök és egy női magazint olvasgatok. Nem foglalkozok a többi nyüzsgő gyerekkel, inkább elmerülök az újságban. Lassan végigolvasom az egészet és úgy döntök, hogy kimegyek az udvarra. Felszaladok a szobába, felkapok egy kényelmes fehér pólót és fekete nacit, kifésülöm a hajam, felteszek egy kicsi szempillaspirált és elindulok a folyosókon.
Nem idegen nekem az iskola, de ha az lenne, akkor sem esnék kétségbe. Elindulok tehát, hogy keressek valami nyugis helyet. Számomra nincs az egészben semmi meglepő, ellentétben a többi elsőssel. Azt is pontosan tudtam, hogy a zöldeket fogom erősíteni. Közben elérek a célomhoz. Tudom, hogy ha nem akarok első napon szabályt szegni, akkor nem maradhatok sokáig, de én szeretem az estét és így sokkal hangulatosabb. Mikor belépek, meglátok egy másik lányt a padon ülve.
Gyorsan átgondolom a dolgot. Úgy döntök, hogy bár a jó hangulattól messze vagyok, felveszem az elbűvölő arcomat. Pontosan ezért van az, hogy amikor közelebb lépek, már senki nem mondaná meg, hogy nem ilyen vagyok valójában.
- Szia - köszönök kedvesen és közben mosolygok. Nem mintha ettől függne az életem, de nem kell, hogy az első szembejövő embert is elijesszem. Igaz, hogy az egyedüllét miatt jöttem, de ha így történt, ez is alakulhat jól.

Mikor meghallja a hangom a lebegtetett vízcseppek visszaesnek a szökőkútba. Gondolom; a nonverbális varázslást gyakorolta.  Amikor megfordul, mintha kicsit csalódott lenne. Nem hiszem hogy ez nekem szól, inkább a miattam félbe hagyott varázslatnak. Azért amikor visszaköszön egy kis kíváncsiság is vegyül a hangjába.
Ha valaki ennyire megtanulja elrejteni az érzelmeit, nem lesz nehéz másokon is felismerni. Azt is látom, hogy nem az kifejezetten beszédes típus. Ez természetesen lehet rossz következtetés, de nem hiszem, hogy ekkorát tévednék.
Bemutatkozik, amiből megtudom, hogy Bellának hívják és Navinés. Nem sokat beszéltem még a sárga ház diákjaival, de nyilván nem sok dologba hasonlítunk.
- Melodynak hívnak - mondom meg én is a nevem. - De inkább csak Mely - mondom, bár elgondolkozok, hogy elmondjam-e a becenevem, de végül is miért ne? Így legalább nem lesz túl hivatalos.
- Ja, és a Rellont erősítem - teszem hozzá, mert ez lemaradt.
- És mit gyakoroltál? - kérdezem, bár pontosan tudom. Mégis, nem ülhetek csak ott, még akkor sem, ha nincs is sok kedvem a beszélgetéshez. Ebből azért nem mutatok semmit, nehogy megsértődjön a beszélgetőpartnerem.

Nem igazán tudom eldönteni, mennyire örül vagy éppen nem a társaságomnak. Látszik, hogy kicsit csalódott, de közben nem teljesen. Nem hiszem, hogy a nyitottságomat bizonyítottam volna, de azért ez rá sem teljesen igaz. Nem is vagyok az a kifejezetten ismerkedős típus, bár szeretek néha beszélgetni és új emberekkel találkozni. Igazán közeli barátaim még sincsenek sokan. Én nem szeretek valakihez nagyon ragaszkodni, mert utána csak nekem lenne rossz.
Látom, mikor kicsit csalódottan engedi le a kezét. Lehet, bebizonyítottam milyen udvariatlan vagyok, pedig nem ez vezérelt. Nem vagyok ilyen és sajnos nem is figyelek mindig a többiekre. Amikor a Rellont említem, mintha kis megértés suhanna át az arcán. Remek, akkor itt is megvannak az általánosítások! Nem mintha ebbe nem illenék bele. Tényleg egy kicsit hideg vagyok az emberekkel, de ez csak maszk, amit viszont nem szeretnék levetni. Amikor elmondja, hogy a lebegtető bűbájt gyakorolta kicsit zavarban van.
- Az jó, ügyi vagy - mondom neki kicsit kedvesebben, ne tartson már egy érzéketlen és udvariatlan lánynak. Nyilván kicsit furcsa nekem, de azt is tudom, hogy ez csak a családom miatt van így.
- És honnan származol? - kérdezem. A neve nem tűnik magyarnak, de ez ugyanúgy lehet óriási tévedés, mint helyes megállapítás. Nem tudom mit gondol rólam, de talán így egy kicsit jóvá teszem az előzőket. Még én is meglepődöm azon, hogy ez ennyire fontos számomra, de most valóban szeretnék kicsit aranyosabb lenni Bellával, mint általában. Nem sokan fontosak számomra, hisz a legtöbb ember, akivel csak felszínes a kapcsolatom, nem ébreszt bennem érzelmeket, viszont ez a lány valahogy ezt is elérheti

Látszik, hogy Bella kicsit zavarban van, amire én is rásegíthettem a viselkedésemmel. Én már rég nem voltam és most sem érzem emiatt rosszul magam, de az elhatározásom megmarad. Mostantól kedves leszek vele, és nem leszek többet bunkó. Közben egy kicsit kuncogok rajta, mikor majdnem leejti a szemüvegét. Ezt tényleg nem rosszindulatból teszem és szerintem ez most látszott is.
Megtudom, hogy Londonból származik. Akkor jól gondoltam én is. Laktam ott egy darabig, de az én életemben nem játszott fontos szerepet.
- Szintén Angliában születtem, mert az apám angol, de rögtön utána Spanyolországba költöztünk. - válaszolok neki. - 10 éves voltam, mikor anyukám szülőhazájába, vagyis ide költöztünk. - tettem még hozzá. Nem vagyok valami nyitott, de mégsem szeretek semmit elintézni egy szóval. Az már nem én lennék.
- És te? Mennyi idős voltál mikor ide jöttetek? - kérdeztem én is tőle. Nem tudtam igazán, hogy mit kérdezzek, de tudtam, hogy most nekem kell beszélgetést kezdeményezni. Nem tudtam mennyire értene meg, ha azt mondanám, ami a szívemben van. Vagyis azt, hogy nem tartom még otthonomnak ezt az országot. Ugyan a családom aranyvérű és ennek megfelelően mi mást vennének, mint egy szép kúriát, de az mégsem olyan, mint Spanyolország? Ezt azonban inkább nem osztottam meg vele, hisz ezzel könnyen megsérthetem, ha szereti és ha hazájának tartja

Nem tudom igazán,hogy kérdésemre miért jött zavarbam de végül mindegy is. Megtudom, hogy Londonban élnek. Erre nem gondoltam, de ez nyilván csak az én nem éppen tökéletes képzelőerőm.
Megdicséri Spanyolországot, majd jó estét kíván nekem természetesen spanyolul. Nem tehetek róla, ezen elnevetem magam. Elmondja, hogy mikor ott  voltak megtanult pár szót. Aztán fölteszi a kérdést amire  most nem is gondoltam, mégpedig, hogy nem kéne-e már mennünk. Igazából én vissza tudok jutni, hogy ne vegyen észre senki, de ha mégis anyáék nem örülnének neki túlságosan.
- Akkor hát, szia. Örülök, hogy találkoztunk. - mondom mosolyogva. Miután elbúcsúztunk sietve indulok vissza. Hála az istennek senkivel sem találkozok a folyosón, átmegyek a kiürült klubhelyiségen, majd a szobámba érve lemosom a sminkem, pizsamába öltözök és fáradtan esek az ágyba. Nem érzek különösebben semmit, de jól esett egy kis beszélgetés és nem bánnám, ha egy másik alkalommal folytatnánk

Zsófi

Az iskola folyosóit járom valami elfoglaltság reményében. Nem tudom mit keressek ezért egyszerűen csak sétálgatok. Hirtelen ötlet jut eszembe, de akár jó is lehet. Úgy hallottam a sulinak hatalmas könyvtára van. Oda indulok tehát.
Általában nem vagyok egy nagy könyvimádó, de ha az a könyvtár olyan jó csak találok valami nekem valót. Igazából szinte kizárólag regényt olvasok a tankönyveken kívül, de ki tudja mi nyeri el a tetszésem. Otthon nagy ritkán még mugli szerzők könyveit is kipróbáltam a szüleim nagy megrökönyödésére. Igaz csak egyszer buktam le, mert utána már nagyon figyeltem. A szüleimnek meg magyarázhattam, hogy attól még nem fogom szeretni a muglikat mert tőlük olvasok könyvet. Ez nem volt hazugság, mert a muglikat azóta se szeretem, sőt.
Közben elérek a könyvtárhoz úgyhogy minden figyelmemet ennek szentelem. Benyitok, gyorsan köszönök a könyvtárosnőnek és belépek az olvasótérbe. Szétnézek és rájövök, hogy itt sokkal több könyv van mint gondoltam. Egy kis ideig csak a címeket olvasgatva sétálgatok, de egy idő  után célirányosan a legendás lényekről keresek olvasnivalót. Nagyon szeretem őket, bár azt hiszem foglalkozni nem velük szeretnék. Viszont egy  kis háziállatot nagyon szeretnék. Otthon megtiltották mert apám utál mindenfajta állatot, de most hogy több időt töltök az iskolában kiharcoltam náluk, hogy lehet valami kisebbről szó ami a szünetekben elfér a szobámban esetleg az udvaron.
Leveszek tehát egy lexikont kinyitom és főképp a kedvencekre koncentrálva olvasgatni kezdem.

Zsófi

Nem merülök el a könyvben, de azért végigolvasgatom ami érdekel. Mikor végzek, visszateszem a polcra és újabb olvasnivaló után nézek. Nem tudom mit keresek, csak nézelődöm. Amikor befordulok, meglátok egy lányt, aki mellett egy cica mászkál. Nem tudom, megzavarjam-e az olvasásban, de aztán győz a könyve feletti kíváncsiságom. Azt látom, hogy a szerző mugli, vagyis nagy az esély arra, hogy a felmenői közt is van belőlük. De végül is a másik két lányt, akivel beszélgettem nem is kérdeztem meg, akkor meg miért ne? Azért, mert pár szót beszélek vele úgysem lesz a legjobb barátnőm.
-Szia! - köszönök rá, miközben jól megnézem magamnak. Láttam már és emlékeim szerint a pirosakat erősíti. Így egyre biztosabb, hogy nem leszünk nagy barátnők, bár nem biztos, hogy azért, mert én nem akarom, inkább a családom véleménye szempontjából.
-Mit olvasol? Jó könyv? - kérdezem semleges hangon. Nem akarok ellenségeskedni, de különösebben csevegni sem mindenféléről. A könyv miatt szóltam hozzá, akkor arról is érdeklődök. Aztán ki tudja mi lesz még?
-És mi a neved? - valahogy mégis csak szólítanom kell. - Az enyém Melody - teszem hozzá. Nem a lány miatt vagyok ilyen hideg, egyszerűen amiatt, hogy olyan lányokkal beszélgessek, akikkel úgysem lesz sok kapcsolatunk, mert teljesen más a személyiségünk. Majd ha szimpatikus lesz az ismeretlen Eridonos, én is kedvesebb leszek.

Zsófi

Ahogy köszönök neki a lány becsukja a könyvét. Hát nem ez volt a célom, de gondolom a meglepetés ereje.  Közben a macska a lábamnál mászkált. Nem vagyok nagy macskabarát ellentétben sok más állattal, de nem is utálom őket.
Lehajoltam hozzá és egy kicsit végigsimítottam a szőrét. Nem ellenkezett úgyhogy még folytattam egy ideig majd felálltam. Közben megkaptam kérdésemre a választ miszerint a Vukot olvassa. Nem olvastam még, de egyszer hallottam már és úgy tudom nagyon híres a muglik között. Nem vagyok oda a régi írókért ezért nem keltette fel a figyelmem.
-Halottam már róla, de nem igazán tetszett hallomásra. Szerinted?-kérdeztem meg a véleményét. Kíváncsi voltam mit mond és hogy milyen az ízlése. Be is mutatkozott Aliznak hívják vagyis magyar. Nem is beszélgettem még itt magyar gyerekkel.
-Köszönöm, a tiéd is az-mondom mikor megdicséri a nevemet. Rám mosolyog amit halványan, de viszonzok majd folytatja az olvasást. Elmegyek a másik sorra visszaveszem a könyvet amit elkezdtem és leülök Aliz mellé. Nem is tudom miért csinálom, de rajtam néha nehéz eligazodni.
-Szereted az állatokat?-kérdezem. Két okom is van éppen erre a kérdésre. Az egyik a könyv amit olvasok a másik pedig a macskája ami megint itt mászkál mellettünk. Ha van egy cicusa annyira csak nem lehet az állatok ellen, de végülis ki tudja?

Zsófi

Kíváncsi voltam a véleményére a könyvével kapcsolatban hisz nagyon szeretek új könyveket megismerni, akkor is, ha nem biztos, hogy elolvasom. Aliz szerint jó könyv és azt is megtudtam, hogy sok mugli könyvet olvastattak vele. Nem vagyok annyira tisztában a mugli világgal, de azért sejtem mire gondol, úgyhogy nem firtatom ezt a kérdést.
-Az nem baj ha mugli, itt olvashatok bármit, sőt otthon is vannak módszereim, hogy le ne bukjak-mondom neki mosolyogva. -Lehet hogy majd kipróbálok tőle valamit-mert egy kicsit tényleg felkeltette az érdeklődésem.
Amikor visszatértem újra elkezdte olvasni a könyvet ezért is döntöttem úgy, hogy én is kinyitom, de azért muszáj volt kérdeznem valamit, hisz ismerkedni ültem ide.
-Hát nem vagyok nagy állatbolond, de most szeretnék valami kis kedvencet, ha már kiharcoltam, hogy lehessen- mondom neki.-Róluk is olvasok, hogy ki tudjam választani a legmegfelelőbbet-mutatom fel a könyvemet.
Közben eszembe jut valami amit nem kérdeztem, de érdekel, hogy mennyire tippeltem jól. Ugyanis nem tudom hányadikos és az sem biztos, hogy jól emlékszek a házra.
-És hányadikos vagy? Jól tippelek ha azt mondom, hogy a pirosakat erősíted ?-kérdezem kíváncsian. Valóban érdekel, bár én igazából másodikosnak maximum harmadikosnak gondolnám.  Az ő tippjei is érdekelnének úgyhogy ha csak egyszerűen visszakérdez, először inkább az ő gondolatát hallgatom meg. De először is az ő válaszát hallgatom meg a többivel elég akkor foglalkozni, ha tényleg rákérdez.
Közben a könyvemet leteszem magam mellé, hogy később folytassam, most a beszélgetésre koncentrálok.

Zsófi

Úgy tűnt örült, hogy érdekel a könyv hiszen felajánlotta segítségét amit szívesen el is fogadtam.
-Persze, örülnék neki-mondtam. Tényleg érdekelt, hogy milyen könyvet ajánl így figyelmesen halgattam. Amikor megkérdezte, hogy milyen állatok esélyesek elgondolkodtam egy kicsit. Ötleteim persze vannak, de annyi mindent kell figyelembe venni.
-Hát konkrét állatok még nincsenek, de azt tudom hogy nem szeretnék például madarat. Valami kicsi állatot gondoltam amit lehet simogatni meg ragaszkodik hozzám. Van valami tipped?-nem mondtam túl sokat az elképzeléseimről, de hátha neki eszébe jutott valami. És akár még az is lehet, hogy a tippje igazán megtetszik, és azt valósítom meg.
Közben elmondta,hogy jól tippeltem. Jó az nem csak egy véletlen tipp volt inkább csak reméltem, hogy jól emlékszek rá. Amikor visszakérdezett nem igazán látszott, hogy gondol valamelyikre, így inkább elmondtam.
-Rellonos vagyok-kicsit szűkszavú válasz, de erről nem tudok mit mondani.
Azon gondolkodtam mit fog gondolni, mert eddigi beszélgetéseimben megvoltak az előítéletek. Én nem ítélkezek a háza miatt senkin, bár igaz, hogy rám illenek a rellonos jellemzők. Nem gondolom, hogy Aliznak ezt az énemet mutattam, de nekem van ennél sokkal rosszabb oldalam is. Viszont minek mutassam ezt? Nem mély barátságot alakítok ki csak ismerkedek,ahhoz pedig jó ha nem ijesztem el a közelemből a partneremet. De rájöttem, hogy túlságosan a gondolataimba merültem, így újra minden figyelmemet a beszélgetésre fordítottam.

Zsófi

Amikor elfogadtam az ajánlatát el is kezdte sorolni a könyveket. Sok könyvcímet hallottam, de voltak amik megragadtak bennem. Azt még nem tudom, hogyan fogom megszerezni bármelyiket, hacsak itt nincs belőle több.
-Köszönöm, majd megnézem hol tudok beszerezni egyet-mondom mikor felsorolta az összeset. Vagyis csak gondolom, hogy az összeset, mivel fogalmam sincs mennyi könyvet írt.
Amikor az állatokról kérdeztem kicsit tanácstalannak tűnt, de annyit mondott, hogy vegyek egy gyöngybaglyot. Én is gondolkoztam rajta, de nem tudom mennyire ragaszkodna hozzám. Pedig azt az egy állatot még otthon is tarthatnám, mert a szülei  m szerint az legalább hasznos állat. Na mindegy az állatokat majd megbeszélem valaki olyannal aki velük foglakozik, az lesz a legjobb!
Ami nagyon meglepett az a Rellonra való reagálása. Csodálkozott rajta, hogy én hogyan lehetek abban a házban. Nem tehettem róla ezen elnevettem magam annyira vicces volt ez a meglepődés. Nyilván nem ismeri azt az oldalam, de akkor is ennyire más lennék, ha kedvesebb leszek? Kérte, hogy meséljek magamról, így hát elmondtam neki a történetem. Nem tudtam mennyire lehetek őszinte, de aztán úgy döntöttem, hogy miért ne? Ha nem jól reagál rá akkor ez van, én nem fogok letagadni semmit.
-Ö... Hát Londonban születtem. Az apám egy sötét varázslócsaládból származott, de meghalt 1 éves koromban. Ezután Spanyolországba költöztünk anyával.-a hangomban nem érződött semmi, sőt kicsit hideg volt. Nem fogok emiatt szégyenkezni, de büszke sem vagyok és igazán a halála sem rázott meg. Miért foglalkozzak vele, ha ő sem tette velem?
-Ott ismerkedett meg egy spanyol varázslóval, és lett egy húgom is. Ő 5 évvel fiatalabb nálam. 4 éve idejöttünk egy munka miatt és azóta itt élünk.-mondtam most már sokkal melegebb hangon. Nem tudtam mennyire volt jó ötlet ennyi mindent mondani, de nem fogok hazudni. Az látszott rajta, hogy ő nem akar mesélni ezért nem erőltettem, de kíváncsi voltam rá így egy másik kérdést tettem föl.
-És mi a hobbid?-kérdeztem meg tőle. Mégis mesél valamit magáról, de semmi olyan nincs benne amit nem akar elmondani.

Állia

Hova is menjek? Lejöttem a faluba sétálgatni , de nem tudom, hova menjek tovább. Hirtelen veszem észre a teaházat és elindulok a bejárat felé. Nem éppen  azért megyek oda, mert olthatatlan vágyat érzek egy teáért, csak egy kis időre le szeretnék ülni az egész napos járkálás után és inni valamit. Benyitok tehát, majd köszönök és elindulok arra, amerre a teaház van.
Keresek egy kényelmes helyet, majd rendelek egy jegesteát és várom, hogy megérkezzen.  Nem is kell sokáig várnom, hamarosan előttem van az italom. Beleiszok és miközben elmerülök a gondolataimban, továbbiszogatom a teámat. Közben tervezgetem a napomat, hogy hova mehetnék, még mit kéne megnézni, meg még sok hasonló.
Bár szeretek egyedül lenni, ilyenkor jól jönne a társaság. Unatkozok egyedül és különben is azt sem tudom mik vannak itt. Nem ismerkedtem még igazán senkivel az iskolában, így nem  is tudok kit elhívni. Persze a rellonosok közt nem is igazán tudtam. A többi ház pedig nem igazán tetszene a családomnak.
Miközben ezen gondolkozok, megnézem a vidáman beszélgető vendégeket és nem tehetek róla, kicsit rosszul érzem magam. Mindenkinek van társasága, csak én ülök itt egyedül. Gyorsan rájövök, miken gondolkozok, úgyhogy inkább újra felöltöm a hideg maszkom és az italomra koncentrálok, hogy minél hamarabb folytassam felfedezőkörutam. Nem mintha az annyira lekötne, de jobb mint itt üldögélni.

Erik

Miért is nem mentem le ebédelni? Ezt körülbelül századjára kérdezem meg magamtól. Meg akartam várni a vacsorát, de aztán nem bírom tovább és elindulok a konyha felé. Ilyenkor sajnálom, hogy a Rellon körletében nincs konyha. Hiszen tudom, hogy tilos bemenni a konyhába, de most nem fog érdekelni, ha elkapnak se. Elindulok hát és csak remélem, hogy sikerül megtalálni.
Hamarosan megtalálom a konyhába vezető ajtót. Tétovázok még egy kicsit, de aztán benyitok. Hogyha lebukok így jártam, végülis mi a legrosszabb amit tehetnek velem? Amikor benyitok eléggé meglepődöm, mert a manók sehol sincsenek helyette egy fiú főzőcskézik valamit. Szerencsére csodálkozásomból semmi sem látszik az arcomon.
-Szia-köszönök neki egyszerűen, majd előkészítek mindent ami egy szendvicshez kell. Megcsinálom magamnak, átkozva a szerencsémet, hogy pont ilyenkor nincs itt egy manó sem. Természetesen nem egy fárasztó művelet, de én nem ehhez vagyok szokva. Mikor kész a szendvics leülök egy székre és enni kezdek. Közben végre figyelek a főzőcskézőre is. Végigmérem és megállapítom, hogy biztos nem hozzánk tartozik és hogy nem láttam még. Érdekes, mostanában milyen gyakran jelentem ki ezt magamnak. Közelebb megyek hozzá és megszólítom.
-Mi a neved?-kérdezem, miközben tisztában vagyok vele, hogy nekem is be kéne mutatkoznom. Mégis úgy döntök, hogy majd ha megkérdezi válaszolok.
-Hányadikos vagy? Melyik házba jársz?-kérdezgetem tovább. Mindenképpen a felsőbb évfolyamokba járhat, mert nálam pár évvel idősebb.
-Mit csinálsz? -legszívesebben hozzátennék valami gúnyos megjegyzést, de visszafojtom és csak meghallgatom a válaszát. Nem érdekel különösebben, de most eldöntöttem, hogy legalább pár szót beszélek vele. Igaz azt nem ígértem meg magamnak, hogy kedves is leszek. Azt majd partnerem viselkedése eldönti. Közben megettem a szendvicsemet úgyhogy a tányért beteszem a mosogatóba és úgy ülök vissza a helyemre. Gondolkozok elmossam-e magam után, de aztán úgy döntök, hogy ez nem az én dolgom, akkor meg miért? Nem megyek el, de csak azért nem mert most már  csak azért is beszélni fogok ezzel a fiúval.

Erik

Úgy láttam mikor benyitottam, nem egyedül én lepődtem meg. Az egy másik kérdés, hogy a fiún akit bent találtam ez meg is látszott. Mikor elkezdtem pakolászni folytatta  az uborka szeletelését. Úgy látszott zavarba van és ezt mutatta az is, hogy még a nevét is alig bírta kimondani. Ezen viszont én csodálkoztam el, mert bár sok dolgot el tudok érni az embereknél, azért ilyen hatással nem szoktam lenni. De nem baj, úgy döntöttem, hogy inkább csak szórakoztat. Ennek jeleként egy mosoly ült ki az arcomra.
A fiú időközben bemutatkozott és bár nem kérdezett vissza, én úgy döntöttem, hogy ennyit elmondok.
-Melody-mondtam neki tehát még mindig mosolyogva. Engem sem lehetett volna bőbeszédűséggel vádolni, de az én hangom határozottan csengett. Elmondta, hogy negyedikes és Eridonos. Mivel ő nem kérdezett én nem mondtam, bár szerintem hamar rá lehet jönni. A kérdésemre, hogy mit csinál azt a választ kaptam, hogy szeletel. Ezt még én is tudtam, de nem jegyeztem meg neki inkább a kérdésére válaszoltam.
-Nagyon jól, bár még csak most érkeztem. És te? Milyen a főnixek háza?-kérdeztem meg. Nem tudom, hogy fog válaszolni, de próba szerencse. Ha tőlem ilyet kérdeznének valószínűleg gyanakodnék valamire és megválogatnám mit mondok el, de ez csak a Rellonos gondolkodás. Emellett nem is azért kérdeztem meg, hogy bármit is hasznosítsak belőle egyszerűen kíváncsi voltam. Kérdésem közben leültem egy székre majdnem Erikkel szemben. Nekem mindegy, ha ő támaszkodik akkor tegye azt, de ha hosszabbra nyúlna ez a beszélgetés, akkor én nem akarom végig állni. Közben vártam a válaszára és arra is, hogy kérdez-e valamit, mert eddig nem egyetlen kérdést kaptam. Nem tudtam eldönteni, hogy nincs kérdése vagy csak nem tudja mit kérdezzen. Nekem bezzeg lett volna egy pár, de főképp olyanok amiket inkább akkor teszek fel, ha ő is megteszi, mert nem tudom mennyire venné jó néven. Igaz, hogy mostanában szinte csak pirosakkal beszéltem, de Erik viselkedése annyira eltér az övéktől, hogy így nem voltam biztos benne, ugyanazokat a kérdéseket feltegyem-e.

Erik

Nos annyit már elértem, hogy beszélgetőtársam visszamosolyogjon. Amúgy is Erik nagyon kedves  volt csak egy kicsit csendes. Nekem ez nem jelentett gondot mert általában én tudok beszélgetni, de nem tudtam hogy, hogyan fogadja az én csevegésemet.Kérdésemre először csak egy szót kaptam, de aztán egy kicsit kifejtette. A megjegyzésen miszerint az Eridonban minden piros elmosolyodtam. Nem volt meglepetés hiszen a Rellonban meg minden zöld, de ettől még ez fura volt jellemzésnek. Én az élményeit is szívesen hallgattam ő viszont itt gyorsan befejezte. Amikor viszont visszakaptam a kérdést el kellett gondolkodnom a válaszon.
-Rellonos vagyok.-mondtam először csak ezt hiszen annyira még nem ismertem ki a házam, hogy sokat tudjak róla beszélni.
-Hát semmiképp sem igaz rá semmi amit te mondtál a sajátodról. A legtöbben mondjuk segítenek ha valamit megkérdezel, de csak akkor ha közéjük tartozol. -mondtam neki majd egy pár másodperc szünet után még hozzátettem pár dolgot.
-Általában a klubhelységben is csendesebb, de mondjuk a Navinéhez képest beszédesebbek. Azt pedig, hogy kihez mész oda nem árt előtte jól meggondolni, hacsak nem vagy nagyon jó emberismerő. De velem például soha nem szemétkedtek ha odamentem valakihez. -jegyeztem meg így a végén. Rengeteget ültem csak úgy egy magazint olvasgatva az egyik fotelben vagy ha végképp unatkoztam odamentem valaki mellé aki szintén egyedül volt, de én jól kiismerem magam ott. Ha ezt egy másik ház tulajdonságaival bíró ember tette volna meg, csúnyán kihasználják. Igaz hogy tőlem sem állt távol a manipuláció sőt, de nem minden helyzetben.
-Ja és majdnem minden zöld.-mondtam nevetve.-Mondjuk én szeretem, megnyugtat a sötétsége és az egyik kedvenc színem a zöld.-ezt nem hagyhattam ki. Nem gúnyolódásból mondtam csak tetszett ez a mondata és én is beletettem a mondókámba kicsit átalakítva.
Megkóstolhatom, ha neked nem baj hogy eszek belőle.-igaz hogy most ettem, de úgyis csak pár falat salátát kóstolnék meg. Ezután egy ideig, csak némán figyeltem a ténykedését.
-Segítsek valamiben?-kérdezem meg végül, bár nem hiszem, hogy sok segítséget tudok nyújtani mugli salátakészítésben. Otthon nem engedtek mugli módon készíteni semmit egy egy reggelin kívül, de őszintén szólva nem is vágytam rá.

Állia

Nagy elmélkedésemből az ajtó záródása riaszt fel. Egy lány jött be és ült egy asztalhoz. Először nem is figyeltem fel rá, de aztán láttam, hogy egyedül ül és eldöntöttem, hogy odaülök. Felálltam, kezembe vettem a poharam és odasétáltam az asztalához.
-Szia! Melody vagyok. Nem zavarok?-kérdezem határozottan. Lehet, hogy másoknak ez furcsa, de ha akarok valamit nem fogok zavartan ácsorogni.
-Mit csinálsz?-érdeklődöm. Látom, hogy rajzolgat valamit, de nem látok rá a rajztömbjére. Végül úgy döntök kényelmesebb ülve így lehuppanok mellé az egyik párnára.
Nem zavartatom magam, csak figyelem a lányt és iszom a teámat.
-Melyik házba jársz?-mégiscsak jó lenne tudni mire számítsak. Kicsit ismerős az arca, de nem lehetek biztos benne, hogy nem csak futólag láttam.

Erik

Nem tudom mit gondol rólam vagy a házamról, de nem hiszem, hogy ez számítana. A kérdése hirtelen ér és nem igazán tudom mit mondjak, de megtartom a semleges arckifejezést.
-Azért mondtam, hogy legyél jó emberismerő hozzá, mert vannak egész kedvesek köztük, de azért vannak akik gonoszkodnak vagy kihasználnak. De csak ha nem vagy elég erős jellem.-fejtem ki egy kicsit. Nem érzem, hogy ez mennyire fejezi ki a valóságot, de valami hasonlóról van szó.
-Köszönöm, ha így gondolod. Én sem vagyok szent a céljaimért sok rosszat tettem, de nem kegyetlenkedek szórakozásból. Próbálok a mindennapokban azért barátságos lenni.-mondom neki. Ez még így sem fedi a valóságot, ugyanis én bárkin átgázolok, ha éppen az kell, de ezt nem muszáj mindenkinek tudni. Ezért érzem kicsit álszentnek a szavaim, de ez vagyok én. Eriket még ezzel együtt is sokkal inkább a bizalmamba fogadtam mint itt bárkit.
Ahogy visszatér a salátakészítéshez figyelem egy kicsit. Nem tűnik gyakorlottnak, de én főleg nem szólhatok semmit.
-Őszintén szólva nem igazán az én terepem, de gondolom valami öntet kell rá vagy saláta, sajt, sonka. Nem mind együtt csak tippek. Nagyon ritkán csináltam bármi ételt főleg varázslat nélkül.-igazából nem is szerettem volna, de ezt nem teszem hozzá.  Amikor megjegyzi, hogy zöld és piros a saláta eddig én is elmosolyodom. Úgy látszik ez nekünk készült!  

Erik

Miközben Erik pakolászik kicsit elgondolkozok. Azt is végigveszem mi lehet egy salátában, de ilyenkor nem jut semmi eszembe.
-Szokott lenni benne. Némelyikben legalábbis volt.-mondom mikor visszakérdez. Őszintén nem tudom milyen salátát készítünk, de mindet együtt még nem láttam. Erre kíváncsi leszek. A kijelentése még jól is jön, mert bár segítek neki ha kéri, de nem vagyok ilyenekben jártas.
-Rossz embert kérdezel. Soha nem ettem még olyat, de csak nem lehet baj ha teszel belőle. -mondom neki. Azt még leolvastam, hogy mustárnak hívják, de hogy mire használják vagy milyen az íze arról fogalmam sincs. Elveszem a flakont és teszek belőle egy kanálra, de csak picit hogy megkóstoljam.
-Nem rossz, bár nem tudom együtt milyen lesz. Megkóstolod?-eddig nem túl sokat tettem ehhez a salátához, de ha már ő ennyit dolgozott vele legalább ne az én ötletem rontsa el. Közben egy kicsit megáll a beszélgetés miközben szeleteli a hozzávalókat. Én nem igazán tudok segíteni, hiszen magára vállata a szeletelést.
Ezért csak élvezem a csendet, bár ez inkább csak amiatt van mert nem igazán van ötletem mit mondhatnék és úgy látom Erik szintén így van ezzel. Lassan amúgy is mennem kéne, de azt még megvárom míg végzünk.
-Egyébként honnan jöttél?- kérdezem meg mert ez már régóta érdekel. Nem tudom nem tartja-e túl magánügynek, de ebben talán nincs semmi. Addig is nem némán ácsorgunk. Közben remélem lassan elkészülünk. Nem azért mert nem érzem itt jól magam, de csak gyorsan jöttem le ezzel szemben már elég régóta beszélgetek itt.

Erik

Mikor Erik belekóstol a mustárba az arcát figyelem, de nem tűnik úgy mintha baja lenne vele. Ezt mutatja az is, hogy rám bízza mennyit teszek belőle. Így hát öntök belőle, nem túl sokat, de azért jusson mindenhova. A falu nevét ahonnan beszélgetőpartnerem jött még nem is hallottam annyi amit tudok róla, hogy varázslófalu ha Erik sem ismerte a mugli dolgokat.
Visszakérdez és én hirtelen nem tudom mit feleljek, de gyorsan válaszolok.
-Egy Pest melletti kúriából-mondom és próbálok egy normális választ találni a második részére.
-Csak nyáron megyek haza. A szüleimmel nem igazán bensőséges a kapcsolatunk. Ők csak azt várják el, hogy igazi aranyvérű lányok legyünk a húgommal. Ő viszont szinte az egyetlen valóban fontos ember az életemben.-hangom most is hideg mint általában. Nem azért mert nem szeretem az életem, de mi nem szoktunk beszélgetni. Egyedül a testvérem miatt várom a nyarakat.
Közben kellemesebb vizekre evezünk, mert elkészült a saláta.
-Szinte végig te csináltad tied az elsőbbség-mondom kicsit gonosz mosollyal. Legalább van mire fognom, hogy nem bízok abban amit mi ennyi tudással csináltunk. Mikor én is belekóstolok rájövök, hogy nem is rossz. Egész jó együtt, bár nem hasonlít egyik eddig evett salátámhoz se.
-Köszönöm, hogy beavathattuk magunkat a salátakészítés rejtelmeibe, de nekem most mennem kell.-mondom mosolyogva.
-Remélem még találkozunk. Szia!-köszönök el és gyorsan az alagsor felé veszem az irányt.

Állia

Nem vagyok vak látom, hogy nem igazán örül annak, hogy megzavartam, de ez engem nem érdekel majd ha akar elküld, de még akkor is én döntöm el mit csinálok. Az első megszólalásától tudtam, hogy szintén Rellonos és ő is megerősítette.
-Szintén.-válaszolom szűkszavúan, de meg is könnyebbülök, hogy nem kell jópofiznom.
-Azért még megtudhatom mi a neved?-kicsit gúnyos a hangom  és lehet pont ezért nem fog válaszolni, de megmondtam majd ha jólesik elmegyek.
Azért jöttem ide, hogy ne egyedül üljek nem azért, hogy csevegjek vele. Bár nem tudtam ki ő, de teljesen mindegy volt alkalmazkodok a stílusához.  Elmerülök a gondolataimban és csak fél füllel figyelek válaszára, majd arra, hogy kérdez-e valamit. Ha nem érdekli semmi az sem baj, akkor csendben megiszom a teát és elmegyek. Közben jobban odafigyelve azért rájövök, hogy tényleg láttam már a klubhelyiségben, csak hirtelen nem ugrott be az arca.

Nelli

Ennyi szerencsétlen hülye hogy lehet ebben az iskolában? Rossz napom volt a sok kérdezősködéssel és bénázással. Szerintem legtöbbször türelmes vagyok, de miért mindig engem talál meg mindenki? Vajon mit látnak bennem?
Azért jöttem ki, hogy kicsit lenyugodjak, de itt ahol rengetegen vannak biztos nem fogok. A körletbe szaladtam csak le átöltözni, de semmi mást nem tettem meg.
Elindulok egy olyan irányba amit még nem fedeztem fel és minden erőmet összeszedve próbálok újra hideg álarcot vonni magam köré. Lassan sétálok és éppen ezért ugyanennyire lassan figyelem meg azt is , hogy valószínűleg a vadőr háza felé tartok. Nem tudom ki ő, de eszembe se jut, hogy bemenjek inkább továbbsétálok.
Meggyorsított tempómnak és elgondolkodásomnak a jutalma, hogy megbotlok egy kiálló faágban.
-A francba!-mondom hangosan, bár magamban szebb káromkodások is eszembe jutnak. Gyorsan körülnézek, de sehol senki. Kicsit megkönnyebbülök, hogy egyetlen ember sem látta az ügyetlenségemet, de a legjobb lesz ha inkább leülök.
Keresek egy kényelmes helyet kissé távolabb a kunyhótól és lefekszem a fűben. Valószínűleg nem a legméltóságteljesebb mozdulat és a szüleim sem örülnének h így látnának, de ők most nincsenek itt így nem is fáj nekik. Azért hallom a hangjukat amint arról beszélnének, hogy egy illedelmes aranyvérű hölgy mindig  királynőien viselkedik. Én próbálkozom is, de most ki vagyok készülve és senki sem várhatja el, hogy ne napozzak, ha az idő is megengedi. A fekvésem, mint általában a mozdulataim még így is elég merev de kecses tartású. Azért abban reménykedek, hogy senki sem jön ide megzavarni a magányomban.

Állia

Lenéző hangnemére csak egy mosollyal válaszolok. Ennyivel biztos nem fog se megbántani se elriasztani. Én nem várok kedvességet senkitől tőle meg végképp nem, hisz nem barátkozás miatt jöttem ide.
-Nekem nem fontos. Gondoltam így illik, de ha nem hát nem.-mondom neki miközben iszok egy kortyot a teámból. Hátradőlök, és figyelem hogy rajzol. Nem igazán érdekfeszítő dolog, de jobb mint a semmi. Ráadásul lassan elfogy a teám és amint ez így lesz megyek tovább. Közben én elmerülök a gondolataimban és nem figyelek sem a lányra sem senki másra. Mikor elfogy az innivalóm felállok és fölveszem a cuccaimat.
-Szia! Gondolom még látjuk egymást.- állapítom meg, mivel háztársamként nehéz lenne évekig nem találkozni vele. Nem törődve azzal, hogy mond-e valamit folytatom felfedezőutamat.

Nelli

Gondolkozásomban egy ideig nem zavar meg senki és remélem, hogy ez így is marad. Nem örülnék egy diák társaságának sem.
Sajnos reményeimben csalódnom kell, mivel egy lány belém botlik. Miközben ő azzal van elfoglalva, hogy felszedje a cuccait a földről én felkelek és leporolom magam. Megnézem a lányt és közben hozzám szól.
-Miért? Tervezgeted, hogy elrabolsz?-kérdezem gúnyosan. Nem azért, mert elképzelhetetlennek tartanám, hanem mert kicsit keveset néz ki belőlem, ha azt hiszi, hogy bármi komolyat tud velem csinálni. Igazából nem tudom, hogy azt gondolja megijeszt ezzel vagy csak azt hogy feldühít, de nekem most végképp nincs kedvem szócsatázni egy idegennel. Nem igaz, hogy nem talál jobb elfoglaltságot, mint hogy idejön és azt hiszi ilyen hülyeségekkel megbánt.
-Nagyon megsértettél-nézek rá szemforgatva.  A pálcámat már én is elővettem, de csak akkor használom ha ő is. Szerintem eléggé lebecsüli, hogy milyen szinten vagyok a varázslásban, ha ennyivel próbál fenyegetni.
Otthon meg kellett tanulnom jól megvédeni magam, tehát elég jól párbajozok ahhoz, hogy egy tanulót legyőzzek. A sértései különösebben nem érdekelnek és éppen ezért én nem fogok csak úgy átkokat szórni, de ha ő igen akkor én nem fogom csak úgy hagyni magam. Várom, hogy mit fog csinálni annak fényében reagálok. Igazából úgy emlékszem láttam már ezt a lányt is, de nehéz megmondani annyi smink alól amit ő visel. Figyelmem közben nem lankad, hiszen tudom, hogy azzal magamat tenném védtelenné.  Nem igazán tudom, hogy valóban lesz-e ebből komolyabb, de ebből a lányból kinézem. Lehet, hogy még örülnék is neki. Legalább letesztelném magamat. Igaz nem hiszem, hogy szükségem lenne rá, de ki tudja?

Bibi

Lassan sétálok a réten. Keresek egy csendesebb helyet ahol gondolkozhatok. Magányra vágyom a mai nap után. Lassú haladásomnak azonban van egy kézenfekvőbb oka.
Végre újra a régi önmagam vagyok. A tűsarkak ugyan itt nem tesznek valami jó szolgálatot, de ennek ellenére jó érzés viselni. Tudom azt is, hogy erős sminkemmel és begöndörített hajammal, nem mindenkiben keltek jó benyomást. Ennek ellenére én büszkén sétálok a kíváncsi tekintetek előtt. Nem foglalkozom a véleményekkel.
Mikor megtalálom a részt amit kerestem leterítek egy pokrócot. Lefekszem rá, bár nem válok meg a kiegészítőktől. Előveszek egy újságot és próbálok belefeledkezni, de nem megy olyan könnyen. Lassanként azért sikerül és miközben olvasok és élvezem a napot, már ez az egész sem tűnik olyan szörnyűnek. A többiek sem foglalkoznak már velem, így az csinálok amit akarok. A szemem sarkából azért figyelem, hogy nem jön-e valaki errefelé, de egyenlőre úgy tűnik senki sem akar éppen ide jönni.

Igazából nem reménykedek abban, hogy nem kell valakivel beszélgetnem és valóban leül mellém valaki. Hirtelen csak annyit tudok megállapítani, hogy lány és egyelőre csak olvasgat.
-Szia! A rokonaimtól kaptam.-nem voltam valami beszédes, de nem gondolom, hogy meg kéne osztanom például, hogy hol élnek a rokonaim. Annál is inkább mert ha hozzáteszem, meg van az esély rá, hogy nagyképűségnek gondolja.
-Egyébként Melody vagyok. Neked mi a neved?-kérdezem. Lassan már szokásommá kell tennem, hogy ha valakivel találkozok ez a mondat mindig meglegyen. Igazából már előbb meg kellett volna tennem, de minek? Nem tudhatom, hogy akar-e beszélgetni. Most viszont nem húztam tovább, majd lesz ahogy lesz.

Most erre mit mondjak? A lány akit mint megtudtam Bibinek hívnak bocsánatot kér. Nekem igazából nincs vele semmi gondom csak nem számítottam az érkezésére.
-Nem voltál bunkó és nincs miért bocsánatot kérned.-szögezem le és megpróbálok kicsit mosolyogni. Hála istennek ezzel sosem volt gondom! Ha eldöntöm, hogy mosolygok akkor őszintének is hat.
-Rellonos vagyok. És te?-kérdezek vissza. Nem igazán érzem másnak mint egy egyszerű bemutatkozásnak, de ki tudja mit lehet belőle kihozni.

Rellonos. Igazából valamiért nem tudom őt így elképzelni. Elve az ahogy a semmiért is bocsánatot kért nekem nem tűnik túl sok sárkány jellemvonásának, engem is beleértve. Ezen most meglepődtem és nagy a valószínűsége, hogy ez kiült az arcomra is.
-Bocsi csak kicsit meglepődtem. Nem rosszból, de nem tűnsz igazán Rellonosnak.-mondom neki. Rám aztán nem mondhatja senki, hogy előítéleteim lennének, de őt akkor is inkább tenném másik házba. Remélem nem sértettem meg vele, de ez volt az első gondolatom.
-Aranyos. Én most szeretnék valami állatot.-kicsit lassan döntök, de már nem sokára elmegyek választani valamit. A macska közben idejött és a cipőmet kezdte rágcsálni. Attól függetlenül, hogy én nem vagyok cicabarát, ők mindig idejönnek hozzám. Bár Bibi próbálja visszahívni, de én nem fogok miatta kétségbe esni, csak nevetek egyet rajta. Közben megsimogatom a szőrét és egy kicsit arrébb rakom a gazdája felé, mert ő magától nem tágít mellőlem.

Látszik, hogy ha nem tartom Rellonosnak akkor most változtat. Gondolom legalábbis most ez a célja, hisz a kérdése olyan,amit én ugyan nem szoktam feltenni, de valóban közülünk a legtöbbeknek fontos.
-Igen, aranyvérű vagyok. Ha ez fontos akkor gondolom te is.-jelentem ki. Én egyébként nem tartom ezt a kérdést olyannak, amit első találkozáskor kihagyhatatlan lenne megkérdezni. Nekem is fontos a származás, de csak akkor ha kicsit jobban megismerek valakit.
-De ha ezt azért kérdezted, amit mondtam akkor én azt nem hiszem, hogy sértő lenne. Szeretem ezt a házat, de azért valljuk be a legtöbb embernek nem szimpatikusak ezek a jellemvonások. -mondom is el a véleményem. Engem különösebben nem izgat mások véleménye, hiszen mindig csak azt nézem, hogy nekem jó-e valami, de ennek ellenére nem kéne megsértődni azon, ha valakit kedvesnek tartok.

Lassan már nem tudom mit gondoljak. Lehetőségek vannak, de a legtöbb vége úgyis az, hogy különesebben nincs bajunk egymással, csak mégis sikerül mindent másképp gondolni. Azért a mondatának végére kíváncsi lettem volna. Egy ideig csak csendben ülök és mindketten olvasgatunk.
-Mit olvasol?-kérdezem végül, hogy ne csak némán üljünk egymás mellett. Nincs gondom azzal, hogy ketten elfoglaljuk emagunkat egymás mellett, de itt valőszínűleg én is hozzájárultam ahhoz, hogy megállt a beszélgetés. Azonban amellett, hogy tényleg szeretném megismerni, van egy önzőbb okom is, bár ez nálam nem meglepetés. Mégpedig az, hogy nem ártana jó ismerős a saját házamból a sok semleges mellé. Ezt természetesen nem kell tudnia senkinek, hisz amúgy sem ez a legfőbb ok.

Dasha

Ezek a napok valószínűleg megkaphatnák az életem legrosszabb hete elismerő címet. Mindennek a megkoronázása a mai rossz hír, miszerint apukámnak balesete volt. Szerencsére nincs komolyabb baja, de engem azért felkavart a dolog. Mostanában már mindent kipróbáltam, hogy kevésbé legyek feszült, de általában csak ideig-óráig működött minden.
Az utolsó reményem az a szoba, amiről nemrég hallottam. Ide tartok most, föl a rengeteg lépcsőn az Északi-toronyba. Végre elérkezek az ajtóhoz. Benyitok és egy igazán szép szobába léphetek be. Ledobom magam egy kényelmes kanapéra és hátradőlve figyelem, hogy változik a háttér.
Halk zene csendül, a szobát pedig jázmin és vaníliaillat keveréke lengi be. Ez még egy régebbi parfüm kapcsán lett a kedvenc illatom. A falak színe smaragdzölddé válik. Látom bebizonyítottam, hogy az ízlésem igazán Rellonos.
Csak élvezem az egész szobát. Jó ötlet volt idejönni! Hamarosan már teljesen ellazultam és a legtöbb gondomról is elfeledkeztem.
Próbálok én is rásegíteni amivel tudok. Most is jó szolgálatot tesz, hogy megtanítottak rá, hogy kell elrejteni a gondolataimat akár saját magam elől is. Persze ehhez kellett ez a hely ami most csak az én ízlésemnek megfelelően rendezte be magát.