36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Északi szárnyÉszaki Torony

Oldalak: « 1 [2] 3 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Sheela Lengrond
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 87
Összes hsz: 235
Írta: 2016. április 3. 10:37 | Link

Lucy Elliston


Pipacsvörös arccal, füstölögve robogtam végig az Északi-toronyig vezető folyosókon. Nemrég mindenkinek felhívták a figyelmét arra, hogy felügyelők jöttek a kastélyba.
Hurrá-ááá...., ujjongtam magamban, mert már akkor rosszat sejtettem, mikor megemlítette a vezetőség.
"Látogatásuk ideje alatt szigorított házirend fog érvénybe lépni.
Nagyszerű!, tettem hozzá epésen. És most együtt "örülök" a kastély diákjaival. Az talán jó, hogy a reggeli kijárás kezdete egy órával többre módosult, így elég hatkor kitennem a lábam, majd elindulni a fontosabb helyekre. A többi? Oh, a többit úgy tartom borzalmasnak, ahogy van!
Épp csak kiléptem a szobámból, elindultam utamra, mire odasuhant hozzám egy villanypóznára emlékeztető pasas. Nyúlánk volt, vékony, ráadásul feketében járt, amitől úgy nézett ki, mintha temetésre készülne. Kirázott tőle a hideg, akkor pedig azt hittem tényleg meghalok, mikor megszólalt. Mély, dörgő hangja rögtön tiszteletet parancsolt. Eddig se szóltam vissza egy nálam feljebb állónak, neki sem tettem volna szívesen. Legalábbis ha a józan észre hagyatkozom, amúgy a szívem mást mondott volna.
Elkérte a pálcámat igazoltatásra. Gőgösen előhúztam talárom zsebéből, aztán átnyújtottam neki. Pár perc elteltével - épp elbambultam - az térített vissza, hogy az arcomba tolja a kényes anyagú csodát.
- Kösszönöm - sziszegtem ráemelve tekintetem, miközben kitéptem a kezéből a tulajdonomat. Most jutott több időm végigfutni az arcán. Hátborzongató, zöldes szemei voltak, és horgas orra. Állkapcsa erős, fülei aprók. Végig borostás az álla.
Ahogy elköszöntünk egymástól, s továbbindultam, Mr. Horgas Orrot átkereszteltem Hollóra.
Negyedóra után nem néztem, hova térek be - csak rutinból, mert tudtam, hogy nm egy tanterembe fogok beesni. Belöktem az ajtót, berohantam, aztán rávetettem magam az ottani ülőalkalmatosságok egyikére. A háttérben lágy, lassú zene szólt, a világos színű falak bekékültek. A hely az uralkodó szomorúságomnak kezdett utat engedni. Mintha a hely csak tudta volna: Ettől az egésztől rosszul vagyok. Végignézve mindenki éli az életét, de.. amióta mondták, hogy felügyelők érkeznek, feszültebb lett minden.
Utoljára módosította:Sheela Lengrond, 2016. április 3. 10:41 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Csermey Natália Babett
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. április 6. 16:18 | Link

Choi Min Jong

Nati úgy érezte, elveszett. Nagyon vágyott már egy kis nyugalomra, most, hogy alaposan felpörögtek a napjai. Nemsoká itt az Eridon elleni meccsük, az órákra is készülnie kellett, ha tartani akarta a szintet, Maszatról is gondoskodnia kellett (utóbbit nem bánta, sőt), de most így kicsit sok volt az egész hirtelen.
Nem gondolta, hogy ennyire beindulhat az élet, ha ő egyszer valamit kitalált, márpedig ez most így történt. Ezúttal a csajok és Maszat nélkül vonult félre egy kicsit hüppögni a lélekszobába, amolyan meccs előtti pánik-szintjén. Szeretett volna bekerülni a csapatba, de félt, mert a tériszony az bizony nagy úr. Mi van, ha meccs közben jön rá a félsz? Mi van, ha nem sikerül úgy céloznia a gurkóval, mi van, ha…
A gondolatok csak úgy cikáztak a fejében, s ideje volt lenyugodni. Erre pedig mi más alkalmasabb, mint egy jó barát társasága?
A Rellon által szervezett buliról megismert Choi-jal futott össze. Nem szólalt meg, csak felnézett a fiúra. Gyorsan igyekezett eltüntetni a sírása nyomait, nem akarta, hogy szeretteinek aggódniuk kelljen miatta egy percig is. Egy kicsike, egy egészen aprócska stressz még nem ártalmas… talán.
- Szia – szánta rá magát végül még is a köszönésre, hisz nem illik egy barátot köszönés nélkül hagyni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Vittman Noémi
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 43
Összes hsz: 110
Írta: 2016. április 14. 23:33 | Link

Rgnr... Khm, Erik.

Hát komolyan, tökre elképesztő. Az embernek tutikomoly, hogy tíz percig nem lehet nyugta? Eh, biztosan a népszerűségem az oka. El kellett lépcsőznöm egészen eddig a szobáig, és ez annyira tökre nem menő... Ajh, egyetlen dolog csill... csilla? Szóval egy dolog tette jobbá csak az instant hisztirohamomat, mégpedig, hogy legalább a popógyakorlatom letudtam a hétre ezzel.
A csillivilli körömreszelőmet, ami csudivarázslatos és ha kiadom az utasítást, magától kezdi reszelni a körmeimet (pont, mint az otthoni házimanónk), a kezemben szorongattam. Aucs de totálgáz, a házimanó nevét el is felejtettem. Hát miért nem bírt kitalálni egy normálisabbat? Nem lényeg. Szóval, térjünk vissza a fontos dolgokra, vagyis rám. A kezemben szorongattam.
Felmerülhetne a kérdés, vajon miért kell a műkörmöt reszelni, dehát merem remélni itt mindenki olvas Glamourt és Csiniboszik Magazint, szóval ennek a fontosságát csak nem kell már magyaráznom. A mintája extracsini lett ebben a hónapban (az iskola elkezdése miatt bizony kék-ezüst, szfinx mintával), nade azok az élek? Valami botrány.
A szoba falai pinkben tündökölnek. Ezért immmmádom ezt a helyet, mert olyan csini. Eskü tutiziher, csak nekem külön csinálták. Hű, lehet tényleg apu intézte? Az annnyira édi lenne.
Ledobtam magam az egyik ülőizére. Tökre ilyen... ügyes vagyok, mert már figyelnem sem kell, hogy úgy üljek le a minimben, hogy ne villanjon ki semmi. Na nem mintha látná bárki. Nem mintha nem lehetne hálás bárki, ha láthatná. Hát ember, csak nem hiába csinálom a popsitornát?!
Végre egy kis nyugi. Ha valaki miatt elrontom a körmöm ívét, én eskü lehidalok. Aztán kikaparom a szemecskéjét, mert hát a hosszú körmök erre is szupcsik. Bár fúj, utána franc se tisztítaná azt le. Eh. Pozitívan gondolkodommm, pozitívan gondolkodommm. Csudicsini lesz a körmöm.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Partay Alfréd Benedek
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 243
Összes hsz: 401
Írta: 2016. július 31. 17:05 | Link

Arabella & Mathies & Alex

Ebben a nagy melegben nem igazán megy a tanulás, ezért is gondoltam arra, hogy elmegyek valamerre a kastélyban. Jó ideje csatangolok, valahol erre van a lelkek szobája is. Oda benézek, jó volt ott beszélgetni múltkor. Odaérek az ajtóhoz, benyitok, vannak egy páran, de elmélyülten diskurálnak. Kellemes gitár zene megy, és halovány kékre változik a szoba színe. Ezért is szeretem ezt a helyet. Leülök az egyik kellemes kanapéra, ami még szabad. Biztos lesz, akivel megosszam egy beszélgetésre. Legalábbis reménykedek benne, hogy valakivel el tudok csevegni majd. A tanulás és a meleg nagyon kivette az erőmet. Egy beszélgetésre bármikor tudok időt és energiát fordítani. Melegre rátudom fogni azt is, hogy nincs kedve az embernek bármit is csinálni a lustálkodáson kívül. Jó hangulatom van, köszönhetően a jó időnek, nyáron rossz is lenne, ha nem ilyen lenne az idő. Kilátni innen az ablakon a kastély körülvevő vidékre, bár csak a távoli erdőséget látni innen. Az utóbbi időben nagyon összejöttek a szorgalmi feladatok, és az egyéb tanulmányi dolgok. Navine újságba sem volt időm írni, pedig arra pontot is kapok. Így jöttek ki a dolgok, van fontossági sorrend, most nem tudtam egy-két dolgot megcsinálni.


Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

" A lelkiismeret 135 sebből vérzik
Megnyerő a címlap mosoly, de a te fajtád messziről bűzlik
Ó az a tekintet egyből elárultad magad
A szemedből látom, nem kell, hogy szólj hazugság minden szavad"
Regős Manó
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 151
Összes hsz: 428
Írta: 2016. augusztus 15. 12:07 | Link

kinézet

Hamarosan vizsgaidőszak, és több, mint valószínű, hogy idén is bukik. Utálta a magániskolát, ahonnan egy - szerencsés vagy szerencsétlen, relatív - véletlennek köszönhetően a Bagolykőre jöhetett. De most már kezdi úgy érezni, hogy itt sincs maradása. Miatta veszítették el a kviddicskupát (igaz, miatta is kerültek ilyen közel hozzá, de ezt Manó hajlamos elfelejteni), és mióta tavaly év elején beíratták negyedik évfolyamba, azóta onnan sem sikerült mozdulnia. Semennyit nem fejlődött, sőt, inkább hülyült a pálcás varázslás terén. Egyetlen sikerélménye az elemi mágia, ami viszont csak idén indult be végre. Talán ez az egy, ami itt marasztalja, még ha harmadszorra is kell járnia a negyedik évfolyamot.
Gyakorolnia kéne, de lelkileg kimerült, képtelen pálcát fogni, nem látja értelmét. Talán az új pálca... majd azzal. Ha valaha elkészül.
Szendrei Ella a műtermében alszik. Ma reggel botlott másodszorra az alvó kupacba. És ki tudja, hányszor csövezett nála úgy, hogy Manó észre sem vette? Kezdi dühíteni a dolog, de túl jól nevelt ahhoz, hogy felébresztette volna a lányt. Ott hagyta Ellát macskaszerű sunkijával, Ecsettel, és inkább duzzogva felvonult a kastélyba. Az északi szárnybeli egyik toronyszobába jött, itt kényelmes, és a fények is szuperek egy kis fotózáshoz.
Ahogy belép, nem az tárul a szeme elé, amit várt. Bent nagyon halk, szomorkás zene szól, mintegy kísérője rossz hangulatának. Az ablak előtt a múltkor látott hosszú, puha pad a sok párnával már nem úgy néz ki, mint akkor. Most a párnák sokkal díszesebbek és élénkebb színűek, és amolyan fészket rakott valaki belőlük az ablak alá. Legalább két személy elfér a hívogató párnakupacban, de ha összehúzzák magukat, hárman is ellehetnek. Manó azonban egyedül jött. Vékony teste alig foglal helyet, ahogy a kellemes környezet miatt egy kis megkönnyebbüléssel lehuppan a jobb oldali ölelő karba. Táskáját maga elé teszi, és kipakolja, amit hozott. Arcfestékek. Elvileg, valamelyest folyékonyak lévén, elemi mágiával is meg tudná változtatni a színeket, de a festék sűrűsége miatt ez kicsit nehéz. Úgy döntött ezért, nem teszi fel művészetét esetleges mágikus sikertelenségére: a fő és mellékszíneket, feketét, fehéret hozott. Az árnyalatokat pedig majd bevállalja ő maga.
Tükör, ecset, fényképezőgép is előkerül, oldaltáskáját pedig valahová maga mögé teszi, a párnákon túlra. Rövid ideig nézi a palettát, mihez volna kedve. A piroshoz nyúl, azt ken szeme alá. Nagy műgonddal, ecsettel formálja a pacát szeme alatt, a tükörben ellenőrzi munkáját. Amikor készen van, rövid időre megáll, és erős koncentrációval élénk rózsaszínné változtatja a pirosat. További percek telnek el, arcán színét változtatja a festék, mikor végre tényleg azt az árnyalatot kapja, amit keresett.
Egy utolsó, kihívó pillantás a tükörbe, majd felkapja a fényképezőgépet. Feje fölé emeli, belenéz, megválasztja arckifejezését, és katt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Hegyi Leonóra
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 43
Összes hsz: 86
Első itt létem
Írta: 2016. szeptember 2. 23:07
| Link

Hallottam már erről a helyről és úgy mint a vízi szoba felkerült a megnézendők listájára.
A szép ajtón elmerengtem egy darabig , majd be nyitottam . A szoba üres volt . Egész halk nyugtató zene szólt a falak mint hogy ha nem tudtak volna megállapodni egy színen folyamatosan változtak. Leültem a kanapéra .nagyon kényelmes volt. Hátra dőltem . Majd lejjebb lejjebb csúsztam , végül levettem a cipőm és a lábam is fel raktam . Az utóbbi időben nem tudtam sokat pihenni a vizsgák miatt. ,, nem most nem aludhatok el , várok valakit valakiket" szólalt meg egy hang a fejemben. De ez a szép zene , kényelmes kanapé , vizsgamentesség , és minthogy ha egyre sötétebb lenne .
Nem tudtam mit tenni lassan lecsukódott a szemem és álomba merültem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

HeGyI LeOnOrA
Jurasevszki Olympia
INAKTÍV


A New York City Ballet prímabalerinája
offline
RPG hsz: 25
Összes hsz: 72
Írta: 2016. október 4. 21:38 | Link

Timothy Love


Október lévén már hűvösebb volt a kastélyban, ezért szokásos esti sétájához egy meleg takarót is vitt magával. Timothynak már korábban megüzente, hol fogja várni ugyanis aznap egy kicsivel tovább merészkedett, hogy sérült lábát úgymond edzésben tartsa. Bicegve az út hosszadalmasnak tűnt, de amikor már felpolcolt lábbal pihegett a kanapén úgy érezte, hogy semmi sem volt hiábavaló.
Betakarta magát az óriási méretű takaróval- ami alatt akár négyen is kényelmesen elfértek volna,- és levitás lévén belemerült kedvenc könyvébe, amit talán tizedjére olvasott.
Lágy dallam hallatszott, valami klasszikus, amire nemrég még ő is táncolt. Közben sűrűn az ajtó irányába pillantott, hogy mikor érkezik Tim. A zene és a folytonos ajtó leséstől már csak egy ürügy maradt a könyv kezében...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Kilt Zoltán
INAKTÍV


Kili<-By Benedikta,Mr. Kém<-By Alina,Zé <-By Viki
offline
RPG hsz: 250
Összes hsz: 8036
Írta: 2017. február 10. 14:19 | Link

Varga Nóra


A könyvtárból indulva kísérem végig, pontosabban úti célunk felé Nórit. Közben végig azon jár az agyam, hogy ha odaérünk, pontosan hogy is fogom bemutatni neki ezt a helyet? Az már eléggé gáz, hogy idegenvezetőként nekem is útbaigazítást kell kérnem egyik diáktársamtól, mert én is most járok itt először. Persze, Nóri előtt úgy intéztem a dolgokat, hogy ezt ne is sejtse. A kialvatlanságom és a fáradtságomra fogok mindent a mai nap folyamán. Az ajtóhoz érve, kezem rá teszem és a lány felé fordulok.
-Felkészültél?
Ismét mosolyra húzódik arcom, majd az igenlő válaszkor belököm az ajtót és a látvány miatti ámulatból eredő sóhajom igyekszem magamba fojtani. Amint mindketten belépünk, óvatosan becsukom magunk mögött az ajtót. Visszafordulva a lánynak helyet kínálok, majd féloldalasan mellé ülök, úgy hogy félig rá is nézzek. Tudom, hogy egész úton a gondolataimban voltam elmerülve, ideje hát kitörni.
-Szereted a házad? Szerinted jó helyre kerültél? Mit gondolsz a többi házról?
Közben igyekszem alig feltűnően megbámulni a helyet, főleg az újdonság és az állapota miatt. Fantasztikus kis hely annyi szent. Főleg, hogy az iskola falai között akad egy-két furi hely is. Ez is közéjük sorolható. De az akvárium szoba az még jobb, legalábbis addig jó, míg bent hozzá nem ér az ember lánya vagy fia valamihez.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

"Ha kizárod a lehetetlent, akkor ami marad, az bármilyen valószínűtlen is, de az igazság."
Legbátortalanabb Levitás 2014;legnavinésebb levitás 2015;Legbátortalanabb Levitás 2016. tavasz/nyár
Kérdezz
Kaisch Ráhel
INAKTÍV


Blondie - Cinderella
offline
RPG hsz: 283
Összes hsz: 2239
Írta: 2017. február 26. 16:09 | Link

Beast  Love


Annyira nem hatott meg, amit délután a fejemhez vágtak. Az ütőm is meglett, most meg már a hasam is teli, így jegyzeteimmel együtt indulok el valami nyugis helyet keresni, még van pár vizsgám, amit rövid úton le kéne tudni, hogy élvezhessek valamennyit a szünetből. Azért némivel nehezebbnek hittem őket, így nem is tudom mire vélni mások parázását. Jó, én egész évben tanultam mellette, és nem csak az utolsó pillanatban jutott mindez eszembe.
Az északi torony felé veszem az irányt, a csillagvizsgálót élből kerülöm, azt a helyet ugyanis már Kolosnak felfedtem, a végén meg már nem lesz hol elbújnom. A kezemben egy papírpohár, kortyolok is a kávéból, pedig ha ezt Zója látná... de kell, szerintem biztos, hogy ezt tőlük vettem át, az egész család függő, csak engem nem hagynak még inni.
Azt se mondjuk, hogy mi ez a kihaltság, alig kószál valaki a folyosókon, bár... vasárnap van, meg ha jól sejtem, hazautazós hétvége is. Vállat vonok, aztán befordulok egy újabb folyosóra.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Juhász Ramóna Zita
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2017. június 19. 21:44 | Link

Vörös Laura
aki kék Cheesy


Szomorúan csücsült a szobában, amit nem is olyan régen fedezett fel, egy tanítás utáni szép, szabad délutánon.
Sajnos a hőn szeretett kártyáiból csupán tizenötnek sikerült a nyomára bukkannia, de ő mind a háromszázat ismét a dobozában akarta tudni. Olyan szorgosan gyűjtögette, és nem akadt egy szál értelmes ötlete sem, hogyan is tűnhettek el szőrén-szálán a kis pimaszok.
Vagy talán nem is ők voltak a pimaszok? Meglehet, hogy valaki ellopta volna őket, hogy így szórakozzon rajta? Áh, kizárt.
Legalább tizenötöt megtalált, az is több a semminél.
Kökény vele tartott a vadászatra, most is ott pihent a lány vállán, bár már nehezebben fért el, nőtt a kis szeretetgombóc, mióta ide kerültek a Bagolykőbe.
Nyugis, halk zene szólt, hirtelen nem is tudta eldönteni, hogy Brahms, vagy Bach, neki úgy kb. egyre ment, ki a szerző, csak jó legyen a zene.
A kedvenc csemegéjéből, szeletelt almából már bespájzolt, kicsit besurrant a konyhára, hogy szerezzen egy uzsonnás táskányit. Kedvjavítónak még egy kis csokit is kapott a kedvenc manójától, akinek a nevét már zsinórban ötödszörre felejtette le, épp ezért hívta magában Csokinak. Ő mindig megkínálta Ramit csokival, ha rossz kedve volt.

Utoljára módosította:Juhász Ramóna Zita, 2017. június 23. 22:34 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Novák Dorka Zsófi
INAKTÍV


Barátok *w*|Lovaglás *w*|Zserbó *w* xDD|
offline
RPG hsz: 9
Összes hsz: 10
Írta: 2017. augusztus 12. 14:13 | Link



Sétálgattam a folyosón, majd benyitottam a szobába. Leültem és elkezdtem gondolkozni azon, hogy mi lesz a vizsgáimban. Ezután benyit hozzám egy idegen lány, majd köszöntem neki.
- Szia!
Lassan eltelt 1 óra úgy, hogy egymást bámultuk csak.
Utoljára módosította:Novák Dorka Zsófi, 2017. augusztus 12. 15:06 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Návay L. Viktor
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2017. szeptember 1. 18:30 | Link


- kaland, valamikor júliusban -

Már viszonylag hosszú ideje nem volt álmatlan éjszakám. Hónapok óta ez az első alkalom, hogy hiába képzeltem magam elé a kerítésen átugráló bárányokat, a négyszázhuszonhetedik után is éppen annyira nem jött álom a szememre, mintha még hatvankettőnél tartanék vagy valahol annál is előbb. A mennyezet bámulása hasonlóan sokat segített, de még az ablakon át látható csillagokat is hiába lestem kitartóan. Végül már úgy döntöttem, hogy felkelek és a konyhában keresek valami megoldást a problémára, például tejet és mézet, ha ugyan akad még belőle, vagy ha nem, hát főzhetek kakaót is. Akár. Ám a mocorgásommal akaratlanul is sikerült felébresztenem Richárdot is még azelőtt, hogy egyáltalán a szobából sikerült volna kijutnom, és a csillagvizsgáló ötlete az ő agyából pattant ki aztán. Azaz pontosabban vánszorgott, amilyen álmosan pislogott rám még abban a pillanatban, amikor megkérdezte, miért nem ülünk be oda kicsit, de hát ez már puszta részletkérdés. A konyhába azért csak sikerült eljutnom, és végül kakaó helyett karamellás tejet igyekeztünk nem kilötyögtetni a bögréinkből útban az északi torony felé. Ide talán két órája hoztam át a párom, miután a vállamnak dőlve sikerült elaludnia, nekem pedig nem volt szívem felébreszteni, hogy akkor menjünk már vissza a hajóra. Ez a kis szoba úgyis itt van a csillagvizsgáló szomszédságában, és hétvégéken eléggé néptelen tud lenni ahhoz, hogy bárkit is zavarjon, ahogy éppen Richárd békésen alszik a kanapén, én meg nagyokat ásítva pislogok magam elé, mert az álommanó továbbra is messzire elkerül - nagyon megorrolhatott rám tegnap valamiért -, és simogatom a haját, ahogy fejét az ölemben nyugtatja. Milyen békés, állapítom meg magamnak gondolatban. Észre sem vette, hogy odakint milyen vihar tombolt még nemrég. Tulajdonképpen nagyon örülök is neki, hogy ez nem ébresztette fel, miután nekem már úgyis sikerült.
Utoljára módosította:Návay L. Viktor, 2017. szeptember 1. 19:07 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Apáthy Marcell
INAKTÍV


Sárgászöld vidrabocs | Újságírók gyöngye
offline
RPG hsz: 77
Összes hsz: 290
Írta: 2017. november 11. 14:50 | Link

Asszonypajtás

Olykor elgondolkozom azon, hogy rossz ember vagyok-e. Aztán mindig megállapodok abban magammal, hogy egy kicsit talán igen. De nem olyan vészesen, mint sok másik ember. Tény, hogy vannak hibáim. Nem tudok túllépni Kamillán, és ezért otthagytam az egyetemet - halasztok, de tudjuk, hogy ez mit jelent -, otthagytam a Navine barátságos környezetét, és fizetek egy kedves lánynak, hogy bebizonyítsam a világnak, az utóbbi idő lépései nem azért voltak, mert nem tudom túltenni magam rajta. Azt hirdetem, hogy visszajöttem, mert még nem vagyok biztos a tanulmányaimba, hogy jobban érdekel az Edictumba írás, mint a holtak mágiája, hogy nem őt, hanem egy másik lányt szeretek.
Szeretem Linát. Szeretem mint embert, mint barátot, és bár tudja, hogy mi a helyzet Kamillával, és, hogy milyen bonyolult úgy minden, ami velünk kapcsolatos, mégis, úgy érzem, amellett, hogy fizetek neki ezért a színjátékért, megbántom őt. Nem akarok megbántani senkit, csupán a vele való kapcsolatot féltem mégis. Azt hiszem a belső problémáim miatt változtak a falak meg a berendezés is barnává és feketévé. Hihetetlenül rosszul néz ki ez a két szín együtt.
Lehunyom egy kicsit a szemem, megpróbálom elképzelni Linát, ahogy mosolyog. Halványan még rémlik. Megvallom, amikor felajánlottam neki havi húsz galleont, nem is nagyon ismertem, csak jól elbeszélgettünk előtte párszor. Mégis, sikerül legalább annyit elérnem, hogy a gyászos fekete és barna helyett a színek tejeskávé és citromsárga színek jelennek meg. Azt hiszem azért, mert tudom, hogy Lina kedvenc virága a napraforgó, az itala meg a kávé. De úgy érzem, sok mindent meg kell még tudnom róla.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Lugosy Benedek
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2017. november 21. 21:33 | Link

Isaac Matthew Philips


Császkálás közben nem is nagyon figyelem merre visz a lábam, el vagyok merengve. Ez csak azért probléma, mert nem nagyon tudok visszamenni, ha nem figyelek merre megyek, de nem lesz ebből probléma. Északi toronynál kötök ki, ahol felmegyek a lépcsőn, kíváncsi vagyok van e valami érdekes erre. A folyosóra érve megpillantok egy tölgyajtót, ami vonzza a tekintetet. Arra jutok be térek ide, kíváncsi vagyok mi is vár odabent engem. Mikor kitárul az ajtó, mintha megváltozna a szoba falának a színe. Furcsa, lehet én képzelődök, de itt ez megtörténhet, sőt szokványosnak mondható, hogy ilyenek történnek. Kék színűek a falak, kicsit sötétebb árnyalat. Ez a szín a kedvencem. Meglepődök hiszen felcsendül egy szomorkás dal, egy rég halott kedvencem. Kezdeti meglepettségem után jobban szemügyre veszem a szobát, és tetszik. Tágas, letisztult, nincs túl pakolva, és modern, ahhoz képest,amit eddig láttam a kastély többi részében. Örülök neki, hogy van egy ilyen hely is, és felfedeztem. Lehuppanok a kanapéra, és itt is kényelmes, mint más helyeken. Nem szándékozok, sokáig maradni, főleg egyedül. Persze vannak kivételes szituációk, ha valaki betoppanna, nem mondanék nemet egy társaságnak.
Utoljára módosította:Lugosy Benedek, 2017. november 21. 21:34 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Bálint Fruzsina Ingrid
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2017. december 4. 23:31 | Link

Lukács Éda


Sóhajtottam. Ez a karácsony lesz az idei legrosszabb, ami valaha is ért. A többi olyan semleges volt, kis jellegtelen, szürke, de ez… ez koromfekete. Ha színben akarnám jellemezni, ezt választanám. Kösz, anya… igazán kedves tőled, hogy lemondasz rólam, mindezt úgy közlöd, mintha karácsonyi ajándék lenne.
Képtelen voltam rá, hogy vidám képet erőltessek magamra. És ma még az az idióta égimeszelő sem kötött belém. Eh… már hiányolom is a kötekedését? Akkor itt tényleg bajok vannak, általában ő kb. annyira szokott nekem hiányozni, mint mókuskának az erdőtűz.
Pedig most iszonyat jól jönne, hogy elterelje a figyelmem. A Hagyjál békén-kezdetű nótám úgyse használna, kötekedne tovább.
A Lélek-szobába vonultam, hogy valahogy megpróbáljam kiadni magamból a feszültséget egy kiadós sírással, ne robbanjon rá a többiekre. Nem, azzal senkinek se használnék.
Kesernyés gyömbér illat terjedt a levegőben, épp illett a hangulatomhoz, és némi Lindsey Stirling-egyveleg is elkezdett halkan szólni. Hallottam már a szoba titkáról, és valahogy én is valami ilyesmire számítottam. Anya levelét a jobb kezemben szorongattam, a szabad bal kezemmel pedig elcsentem egy szép bázs párnát, hogy abba itathassam a cincineket.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Tülk Imola
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 39
Összes hsz: 70
Írta: 2018. február 27. 19:19 | Link

Millió titkos szoba és folyosó van még a falakon belül, melyeket az elmúlt hetek folyamán képtelen volt felfedezni. Nagy általánosságban késő délutánra időzíti a kalandozásait, azonban bár szeret egyedül lenni, mégis vágyik arra, hogy ezeken a sétákon társasága akadjon. Az más kérdés, hogy zárkózottsága miatt, mindig ő az, aki leginkább csak a háttérből figyeli az eseményeket, a népszerű diákokat, a nagy barátságok kialakulását, és bár nem vele történnek mindezek, oly nagy örömmel tölti el szívét egy-egy ilyen boldog pillanat, mintha mindez csak a sajátja lenne. És valahol legbelül hiába minden öröm és eufória ezzel kapcsolatban, szívének kicsiny része úgy érzi, igenis megérdemelné ő is, hogy végre valahára legyen neki is valakije, egy barátja, akivel bárhová elmehet, akivel beszélgethet, és aki pontosan olyan lelkesen keresné a társaságát, mint ahogy viszont is megcselekedné mindezt.
Ebben a felemás lelkületben nyit be a lelkek szobájába, ahol még ezelőtt soha nem járt. Már pár nappal ezelőtt felfedezte ezt az aprócska szobát, azonban a hatalmas kilincsre rátapadó keze nem engedelmeskedett, mikor be akart lépni. Valahogy elrettentette a lélek szó, és úgy vélte, nincs még felkészülve arra, ami valójában odabent várja. Most azonban teljesen kipihenten és felkészülve érkezett, hogy benyisson és szembenézzen azzal, ami majd odabent várni fogja.
Keze alatt az öreg fém megnyikordul, majd az ajtó szélesre tárul.
Íriszei elkerekednek, majd ahogy belép nem győzi kapkodni a szemét, hiszen a szoba rögvest megváltozik. Halovány bézs árnyalata és óriási kanapéja eltűnik, helyette lágy szürkéskék szín dominál, némi capucchino barnával. A kanapé helyén a plafonról lelógó fonott kosár lóg, mintegy hintaként, párnákkal kirakva és kényelmesebbé téve, körös körül pedig óriási ablakok nyújtanak lélegzetelállító látványt. Odakint az erdőt látja, egy másik ablakon a tengert és bár tudja, mindez illúzió, mégis a víz morajlását is hallani véli.
Orrát lágy illat csapja meg, eső, és frissen vágott fű aromája tolul az orrcimpájába, ez pedig arra készteti, hogy az elmúlt napokban először mosolyogjon.
Kecsesen szökdécselő léptekkel siet a hintához, majd lábáról cipőjét lerúgva kucorodik bele a hatalmas párnák közé. Lábát törökülésbe fűzi, úgy hintázik előre hátra élvezve a szoba adta kellemes élményeket.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Bodza Edina Gyöngyvér
INAKTÍV


B.E.Gy./Kavics <3 | Dinamit | Pincér a Félszeműben
offline
RPG hsz: 146
Összes hsz: 455
Írta: 2018. március 21. 22:07 | Link

Patay Alfréd Benedek
Egy szerda délután 4 körül
Ruha
Zene

Hihetetlen ez a hely. Nemrég fedeztem fel, egész kellemes, és nem olyan unalmas, mint a mugli iskolám tanulószobája.
Pillanatnyilag semmi másra nem vágytam, mint a macskám, Cili társaságára, két hatalmas tábla csokoládéra, és arra, hogy végre eszembe jusson, mit is írhatnék anyáéknak... aj, nincs ihletem...
Azért mégiscsak kezembe emeltem a tollat, meg a levelezőlapot – áh, bolond leszek rászokni a pennára, meg pergamenre. Az olyan oldschool, és sima golyóstollal sokkal könnyebben tudok olvasható macskakaparást odabiggyeszteni a papírosra.
Na, igen... itt miért nem lehet elektronikusan, vagy legalább gépelten beadni a beadandót? Annyival egyszerűbb lenne, és nem lenne panasz arra, hogy milyen rondán írok.
Ez van, nem én leszek az évszázad kalligráfia-mestere.


A levél

A szobában áradó csokiillat és a kellemes zene segítségével végül mégis sikerült néhány sort kipréselni magamból, hogy azért mégse aggódjanak értem odahaza.
Utoljára módosította:Bodza Edina Gyöngyvér, 2018. március 21. 22:17 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Slivovics Lily
INAKTÍV


LoLilo
offline
RPG hsz: 133
Összes hsz: 897
Írta: 2018. április 19. 19:13 | Link

Imola

Végre van időm olvasni! Olyan tempóban rohantam be a legközelebbi olyan helyre, ahol talán tudok nyugodtan olvasni, hogy azt még egy profi futó is megirigyelné. A Lélek szobára esett a választásom, mert a nevéből adódóan azt gondoltam, hogy itt senki sem üvöltözik. Mikor beléptem, a helyiségben csak egy lány volt, aki valahonnan ismerősnek tűnt, és tudtam is hogy honnan: Oroszországból.
   -Aviee! - kiáltottam el magamat, de amint megláttam rendesen az arcát, tudtam hogy ő nem Avie. Eléggé kínosan éreztem magam, de észbe kaptam, és gyorsan mondtam valamit, nehogy bolondnak nézzen:
   -Szia, ne haragudj, összekevertelek valakivel. - ültem le a hozzám legközelebb eső helyre. - De ha már így rád kiabáltam, had mutatkozzak be! Slivovics Lily vagyok, elsős Levitás!
Utoljára módosította:Slivovics Lily, 2018. április 19. 19:14 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


A Lilo és Stitch-ben élek! - Moshi szerint | A legrellonosabb levitás 2018 tavasz-nyár
Hamvasi Kamilla
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 22
Összes hsz: 23
Írta: 2018. május 26. 20:32 | Link

Kaia

Unatkoztam, már túlságosan is.
Gondoltam akkor latogassunk el a lélek szobába mert miért is ne úgy sincs jobb dolgom.
El is indultam, nem volt olyan messze.
Viszont egy lány már az út kezdete óta követ.. Mit akarhat?
Miért követ? Meg akar ölni vagy mi?
Ha nekem támad ő jár rosszabbul.
Fel kaptam fekete pulcsim kapucniját, és kicsit gyorsítottam a tempómon, de ő ugyan úgy jött utánam.
Már is van egy rajongóm aki a nyakamon akar lógni vagy mi?
Nem azt mondom, hogy nem örülök egy rajongónak, de nem kéne követnie.. Idegesítő.
Vajon miért jön utánam?

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Hamvasi Kamilla a királynőtök Tongue
Hamvasi Kamilla
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 22
Összes hsz: 23
Írta: 2018. május 27. 14:39 | Link

Kaia


Körbe néztem, lélegzet elállító a látvány.
Ahogy látom ez a lány is pozitívat lát.
- Mit látsz? Ha elmondod én is elmondom.
Halványan rá mosolyogtam.
Látom rajta, nem követett.
Kedvesnek tűnik, es ahogy latom Navines.
Gondolom első éves ő is, de nemvagyok biztos benne, de mintha láttam volna egyik órán, talán Kaia a neve? De nem biztos.
Az se biztos, hogy bízom kéne benne.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Hamvasi Kamilla a királynőtök Tongue
Szépvölgyi Richárd
INAKTÍV


aeromágus mentőorvos
offline
RPG hsz: 415
Összes hsz: 1038
Írta: 2018. szeptember 15. 23:23 | Link


látvány | Moondust | szombat este

Csak egy csendes helyre vágyom tulajdonképpen, ami nem a Cloudweaver. Amióta Seth elköltözött, nagyon magányosnak érzem magam azon a hatalmas hajón - Sebbyt is alig látom, és már elgondolkoztam azon, hogy visszaköltözzek a lakásba. Ott talán nem érezném ennyire, hogy nincsenek már körülöttem.
Nem rovom hosszan a folyosókat, hiszen már töviről-hegyire ismerem a Kastély rejtett zugait. Hamarosan be is nyitok az ismerős helyiségbe, ami mindig más arcát mutatja nekem, ha bent tartózkodom, de egyvalami szinte mindig közös - a csillagos égbolt fölöttem. Most sem lepődök meg hát különösen, amíg figyelem, hogyan "tűnik el" a plafon, s villannak fel sorban az égitestek - e információt szinte mellőzve dobom le a táskám egy kényelmes kék kanapéra, aztán rögtön le is ülök mellé.
Amikor legközelebb felnézek, immár egy könyvvel a kezemben, akkor ér az igazi meglepetés: a falak körülöttem romossá váltak, és egészen antik hatást keltenek így, de valahogy még a bútorok is beleillenek ebbe az összhangba, modernségük ellenére.
- Takaros... - motyogom elismerően a szobának, miközben hátradőlök, és kényelmesen elhelyezkedem. Szegény Prométheusz, lassan egy új kötet kéne belőle - annyira óvatosan kell már lapoznom, hogy ne essen szét, pedig már mugli módszereket is bevetettem, ide már a Reparo rég nem volt elég, a szkoccs tartja egyben a művet. Ahogy Seth mondta, mindig ezt olvasom, ha valami bajom van - az is igaz, hogy tulajdonképp most felesleges lenne a baj forrását keresni nálam, és már én is feladtam, hogy rájöjjek, mi éppen az aktuális - az, hogy egyedül érzem magam, hogy leterhel az egyetem, hogy Viktor meghalt, vagy Seth elköltözött, vagy hogy még mindig nálam van egy nyomasztó füzet... nem tudom már igazából. Nem is tartom olyan fontosnak.
Belemerülök az olvasmányba (valahogy ez a szoba megoldja, hogy igen jól lássak a csillagos égbolt ellenére), majd egy kis idő elteltével kakaóillatot érzek meg, így felpillantok, és egy gyenge mosollyal veszem a kezembe a tűzzománccal díszített bögrét. Ide kéne költöznöm.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában



Moon Jun Seo
INAKTÍV


"Bár a bőrünk sárga, lélekben kékek vagyunk"
offline
RPG hsz: 126
Összes hsz: 1408
Írta: 2019. február 16. 23:11 | Link

N Á R C I S Z
Február 14


Reggel begyűjtöttem minden barátom és szobatársam naptárkészletét, és egy zsákba pakoltam. A lélekszoba pont üres volt, ezért gondoltam itt kezdem el kihúzigálni és telefirkálni február tizennegyedikét, azaz a Valentin napot, egyik golymókocskám, Mochi társaságában, aki kék és puha és cuki.  Fúj, egyszerűen utálom. Ha az embernek van valakije, akkor ezen a napon jobban szereti, vagy mi? Dél-Koreában pedig még drága is ez a nap, meg szerelmesnek lenni is drága. Én ha lenne párom az év minden napján ugyanúgy szeretném, és nem számítana soha se olyanra mint Kim Kardashian kapott. Fogom az első naptárat, amit hugi küldött fel bagollyal, és a tizennégyes számot átfirkálom, az alatta lévő sorokra pedig minden félét rajzolok. Próbálom nem annyira rányomni a tollat hogy kiszakadjon a papír, ami sikerül is. Nem történt nagy baja a naptárnak. Az asztalra rakom, majd fogom a következőt, ami egy kártyanaptár. Egy mozdulattal áthúzom, és hugi naptárára rakom. A következő naptár egy húzós - vagy milyen -naptár a falról. Nevetve firkálom át azt az átkozott számot. Most ha valaki bejön, tuti hülyének néz. Egy srác naptárhegy mögött nevetve firkálja át a mai napot. Tiszta dili vagyok. Jó, mintha nem lennék egyfolytában fura. Mindenki tudja hogy imádom a rózsaszínt. Ez nem fura. Vagyis az, mert fiú vagyok elméletileg. Gyakorlatilag fogalmam nincs, de fiú vagyok. Jó, ennek nem volt értelme. Furán nézték már rám azért mert húsz színes golymókot tartok. Nem én szereztem őket, kaptam, de olyan cukik! Van ketrecük is, és próbálom őket életben tartani. Remélem nem halnak meg. Hát nem hiszem, mert kapnak enni inni meg levegőt is, van más létszükségletük? Csokit se adok nekik, az lehet nem tenne jót nekik. De nem akarom kipróbálni, nehogy valami vírus legyen emiatt a ketrecben, szerencsétlen helyzetben a szobánkban vagy az iskolában. Á, úgyse adok nekik csokit, minek is gondozok ezen?
Utoljára módosította:Moon Jun Seo, 2019. április 13. 21:53 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Bodza Edina Gyöngyvér
INAKTÍV


B.E.Gy./Kavics <3 | Dinamit | Pincér a Félszeműben
offline
RPG hsz: 146
Összes hsz: 455
Írta: 2019. március 16. 22:51 | Link

Tati néni
~éjszakai kóborlás~


Álmatlanul vergődtem az ágyamban, egész addig, amíg úgy nem döntöttem, hogy inkább járok egyet, és kockáztatva azt, hogy lebukjak, kiszellőztetem a fejem. Túl sok minden kavargott az agyamban. Egyfelől a vizsgák – éljen, megbuktam LLG-ből, ha-ha. Vicc volt, marhára nem örülök neki, túl sokat vállaltam egyszerre talán. Pár nem kötelező tárgyat biztosan le kell adnom, ha azt akarom, hogy még jövő év végéig egy darabban és ép elmével megmaradjak.
Arról nem is beszélve, hogy az állatkáim, a testvéreim is igényeltek a szabadidőmből, most meg már Evgenij is, igen, rávett arra, hogy megtanulja legalább alapszinten korcsolyázni, ha versenyezni nem is akarok kimondottan. Ahhoz kissé vénlánynak éreztem már magam. Emellett még a jóga és a különórák Bűbájtanból is befigyeltek.
Tuti, hogy ennek köszönhettem a most már két hete kínzó hülye érzetemet, mintha valaki azzal szórakozna, hogy bökdös, amikor elalszom. Rém kellemetlen érzés, eleinte a barátaimmal kóbor szellemre gyanakodtunk, de egyre sanszosabbnak látom, hogy a szellemi kimerültség az oka, némi fizikaival párosítva. Tényleg össze kéne szednem magam most már, de fogalmam sem volt, hogyan kéne kezdenem, hogy jól is működjön.
Az egyik ablaknál támaszkodtam meg, nagyot szippantottam a friss tavaszi levegőből. Örülök, hogy túl tudtam magam tenni Csanádon, é beláttam most már, hogy amúgy sem tartott volna ez a kapcsolat túl hosszú ideig. Ahhoz mindketten önfejű kamasz gyökérgyöngyök voltunk, hogy ez működjön, és talán túl fiatalok is. Hogy miben másabb Evgenijjel? Talán a távolság, hogy nem vagyunk nap mint nap egymás sarkában, é ő valamivel higgadtabb természet nálam. Nem egy fontoskodó alak, és nem is olyan lobbanékony, mégis eleven és energikus is tud lenni. Kissé ellentmondásos, tudom, de na, néha még számomra is kész rejtély ez a legény. De annyi biztos, hogy szeretem, és szívesen vagyok vele. Mellette még a bénázásom a jégen sem tűnik olyan kínosnak.
- Legyen már év vége, könyörgöm – nyöszörögtem kicsit halkan, a fejemhez kapva. Nem ártana kialudnom magam, de bármit csináltam, éjfélkor jött az a bugyuta érintés-érzet, amitől minél hamarabb meg kell szabadulnom.
A lélekszobába vettem az irányt, már ismertem eléggé a helyet, hogy tudjam, az lesz a gyógyír a bajomra. Remélhetőleg. Az első dolgom volt levágódni a kanapéra, lábam félig lelógott, én meg arccal egy díszpárnába temetkeztem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Juhász Laura
INAKTÍV


Nyárfalevél kisasszony ^^
offline
RPG hsz: 919
Összes hsz: 3147
Írta: 2019. május 24. 10:02 | Link

Bence



Hivatalosan is elegem van a fél iskolából. Mindenki viháncol, hangoskodik, a kedvenc helyeimen nem lehet nyugton lenni. A klubhelyiségben is valaki észkombájn kitalálta, hogy rendezzenek varázslósakk versenyt. Jó dolog, csak nem pont most. Persze, értem én, hogy végül is tavasz van, se vizsgák se semmi, naná, hogy mindenki kiélvezi a dolgot. Én is azt tenném, ha nem várna rám egy nagy megmérettetés. Minisztériumi vizsga elemi mágiából. Úgy félek tőle, mint … hm, a tűztől. Szóval minden időmet a nyugodt helyek felkutatásával és tanulással, gyakorlással töltöm mostanság. Meg az emberek kerülésével.
Most is az egyik nyugis helyre tartok, pár napja fedeztem fel, de akkor pont foglalt volt. Ilyen az én formám. Pedig pont tökéletes lenne, egy teljesen rám szabott szoba. Na de talán most mázlim lesz!
Résnyire nyitom az ajtót és bekukucskálok, hátha most szerencsém lesz. És igen! Üres! Tökéletes! Gyorsan belépek és becsapom magam mögött az ajtót. Mire a kanapékhoz érek a szoba már el is kezdi az átváltozást. Hihetetlen sebességgel váltakoznak a színek, szinte bele is fájdul a fejem a kavalkádba. Még a bútorok is mozgásba lendülnek, a zenéről már ne is beszéljünk.
- Döntsd már el! – morgom a szobának, holott szegény nem tehet róla, hogy nem tud egy fix formát ölteni. Bennem dúl érzelmi vihar, csoda ha nem tud hozzá alkalmazkodni? Megjelenik egy függőágy két oszlop közé rögzítve, majd ezt a témát veszi át a szoba. Kékeszöld falak, mint a tenger, homokszínű vastag szőnyeg. Se szék, se fotel, se kanapé, se asztal. Semmi más, csak a függőágy.  Kényelmesen elhelyezkedem benne, és hála a varázslatnak még löknöm sem kell magam, azonnal egy megnyugtató ringatózásba kezd. Zene helyett tengerparti hullámok hangját lehet hallani, zongorakísérettel. Becsukom a szememet ahogy lassan teljesen ellazulok. Egész nap itt tudnék lenni így. Lehet, hogy meg is teszem. Óráim már nem lesznek ma, csak este kell majd járőrőznöm menni.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Perge Vanessza
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2019. október 14. 13:10 | Link

Mikhail
Random délelőtt ✦ NesszaFit


Reménykedve nyitottam be a lélekszobába, hátha most nem találok itt diákokat. Nem mintha ne szeretném őket - nem véletlenül lettem tanár -, de amire most készülünk, jobb ha nem a szemtanúik. Nekem persze ingyen reklám lenne, de nem ismerem Mikhailt; a képzeletének pedig nem szeretnék határt szabni.
Egyébként vártam már ezt a találkozót, eleve én kerestem fel a férfit, ahogy megtudtam, hogy szintén illúziómágus. Mióta nem dolgozok a színházban nem találkoztam hasonló képességhasználóval, és be kell ismernem, hiányzik. De nem vagyok én sem ennyire egyszerű, természetesen furdalt a kíváncsiság. Hol lehetnek a határai? Mennyire messzire képes elmenni, mennyire részletes? Reményeim szerint ezekre mind választ fogok kapni.
Talán túlizgultam, így korábban is érkeztem a megbeszéltnél, de addig csak nyugisan helyet foglaltam és... vártam. Jobbat nem tudtam, a telefonomba bújva pörgettem az insta feedemet. Ahogy nyílt az ajtó persze a készüléket a kanapéra dobtam, és felpattantam onnan.
- Hali - köszöntem rá, bár a szokásos hevesség helyett visszafogottabban adtam elő. A hajamat inkább hátrasimítottam, egy pillanatra az ajkamba haraptam. Na akkor most jött el a pillanat, hogy összeszedjem magam.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ian Fraser Kilmister
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 74
Összes hsz: 91
Írta: 2020. január 28. 16:54 | Link

Magyar Petra

Belépő zene


Magam sem tudom hogyan keveredtem ide, de ha már így a toronyba értem, körülnézek, hátha találok érdekes helyet magamnak. Az északi szárnyban lehetek, hiszen itt van csak torony, ahová a diákoknak is ellehet jutni, tudomásom szerint. Feszültnek érzem magam, nem tudok még mindig eligazodni a kastélyban. Egyesek szerint ez el fog tartani egy darabig, nem csak a nagysága miatt, hanem varászlatos mivolta miatt szeszélyes is tud lenni az épület. Megyek amerre a lábam visz, mikor egy szép faajtó mellett haladok el. Felkelti az érdeklődésemet, habozok, de benyitok. Mikor már bent vagyok a szobában, tűnik fel, mintha színt változtattak volna a falai. Biztos én vagyok megbolondulva, de most már kezd világosabb kék lenni a hely. Lehet ez az ember hangulata szerint változik. Zene is szól, nem tudom megmondani mi megy, de nagyon tetszik. Ilyen lelki hangulatban lennék most?? Meglehet. Elsőre is nagyon jónak tűnik a hely. Nyugtató. Leülök az egyik, párnára, ami a földön van. Jó kilátás van innen a kastélyt körülvevő vidékre. Egyszer fel kell térképeznem mi lelhető odakint, de szerintem ez marad a tavaszra leghamarabb. Nem nagyon szeretem a hideget, szerintem ezzel sokan vannak diáktársaim között is. Hangulatos, remélem egyszer lesz kivel itt szorosabb beszélgetést folytatni, remélem ennek is eljön majd az ideje. Tudom ez rajtam is múlik, nem kicsit. Kavarognak a gondolatok benne, mennyire tudom megállni a helyem, az otthontól távol. Barátokra lelek itt egyáltalán, vagy begubózok. Az utóbbit nem szeretném megtapasztalni, nem fogok odáig eljutni, nem hagyom. Dal váltás van, vajon ez a hanyadik nóta, mióta beléptem ide.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Vizsnyiczky Heléna Sára
INAKTÍV


a lány, aki lángralobbant
offline
RPG hsz: 375
Összes hsz: 758
Írta: 2020. február 21. 22:37 | Link


outfit|music

A vizsgaidőszak közepén mi lehetne jobb elfoglaltság, mint a tanulás... Mondaná ezt bárki más, aki nem Heléna. Az ő véleménye szerint felesleges ezen stresszelni, sokkal fontosabb, hogy az ember kialaudja magát, relaxáljon és szakítson időt a hobbijaira. Ezért, és hogy kedves tudásvágytól égő szobatársait ne zavarja, egy kupac régi kottával, egy ősrégi füzettel és a kedvenc színesceruza készletével nekivágott a kastély folyosóinak,hogy ideális helyet találhasson a magányos alkotáshoz.
Fél óra céltalan csámborgás után jutott el a lélekszobáig,miután a klubhelyiséget túl melegnek, a folyosókat pedig túl hidegnek taláta. Odabent kellemes meleg idő fogadta, a falak halvány,a tavaszi napsütést időző sárgában pompáztak. A magával hozott holmit letette a középen álló asztalkára,majd kiválasztott magának egy szimpatikus bézs díszpárnát amit a földre dobott,majd helyetfoglalt rajta. Lábait maga alá húzva kinyitotta a kopottas füzetet,majd a nosztalgia kedvéért végiglapozta. Régi ruhatervek voltak ezek, amelyeket még egészen pici korában tervezett. A divat iránti szenvedélye már nyolc éges kora óta aktívan tartott, ezek a rajzok is még azokból az időkből maradtak meg. Volt néhány év,mikor a tervezés háttétbe szorult, de mostanában ismét elkezdte érdekelni,hogyan lehetne valami újat és extravagánsat létrehozni.
Ahogy a ceruza a papirhoz ért a háttérben halkan felcsendült a Hattyúk tava nyitánya. Heléna ajkai elégedett mosolyra görbültek,amint az ismerős dallamok eszébe juttatták az első balettelőadását. Halkan dudorászva rajzolta fel a hosszúlábú, vékonyka babák körvonalát,majd egy fájdalmas sóhajtás kíséretében a régi,sosem használt kottafüzet felé nyúlt. Felcsapta egy véletlenszerű oldalon,lapozott párat,majd a legszebbnek tűnő oldalt egyetlen határozott mozdulattal kitépte társai közül. Méregette,forgatta egy darabig,majd szépen formára hajtogatva egy egyszerű ragasztóbűbájjal beragasztotta a füzetbe. Elégedett sóhajjal dőlt hátra és messziről is megszemlélte kész művét. A fekete félvállas megoldáshoz csatlakozó kotta-szoknya elégedettséggel töltötte el, végre úgy érezte, hogy valami igazán jót sikerült alkotnia. A háttérben szóló zene váltott, már a Diótörő egy részlete szólt és Heléna nekilátott modellje hajának.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Bossányi Karola
INAKTÍV


Boska | Karcsi
offline
RPG hsz: 529
Összes hsz: 941
Írta: 2020. március 3. 19:03 | Link

Dana

Már sokadszorra olvastam újra a Bájitalok című könyv egyik fejezetét, hogy alaposan felkészüljek a közelgő vizsgára, de folyton elakadtam benne, s nehezen ment a koncentráció. Nem tudtam a sorokra figyelni, mert folyton emlékeimbe kúszott az a pillanat, amikor megláttam kettesben kakaózgatni Danát és Márkot. S persze ez az egész annyira zavarosan kavargott a fejemben, hogy már abban sem voltam biztos, hogy pontosan mi történt. Lehet, hogy félreértettem őket, de akkor miért hazudott volna Márk? Tök egyértelmű volt számomra, hogy nem mondott igazat, s erre meg mertem volna esküdni. Szörnyen éreztem magam, részben ezért, részben azért a hanghordozásért, amit megütött velem szemben. Naiv voltam, azt hiszem, egész biztosan.
Ezek a gondolatok kavarogtak újra és újra, míg elmélkedésemből félbe nem szakított egy levitás, aki egy levéllel tért be hozzám. Kicsit meglepődtem, hisz nem számítottam üzenetre, s bevallom, egy kicsit még a gyomrom is összeszorult, ha arra gondoltam, hogy talán Márk írt nekem. A levelet megköszönve vettem át, megvártam, míg eltűnt a háztárs, s csak azután, nagy levegőt véve nyitottam fel azt izgatottan, s talán egy kicsit reménykedtem abban, hogy valóban tőle érkezik majd, s bocsánatot kér. Nem ő volt.
Dana aláírása szerepelt a lap alján, s egy találkozót kért tőlem a Lélek szobájában. Ami azt illeti, sejtettem, hogy a két nappal korábbi történtek miatt kereshet, s tulajdonképp rá nem is haragudtam. Persze, rosszul esett őket együtt látnom, de még sem okolhattam őt, mert semmiről sem tudott.
Nem is akartam vele rosszban lenni, hisz ő volt az, aki egy új világot mutatott nekem a divattal, s ha ő nincs, akkor talán még mindig azokat az ósdi ruhákat hordanám. Sokat köszönhettem neki, jó barátok is voltunk és hiányzott volna a társasága. Éppen ezért döntöttem úgy, hogy találkozom vele, összeszedtem magam, s egy órával később meg is jelentem a helyiségben, ahol korábban soha nem jártam.
Furcsa volt, mert ahogy beléptem, a falak színe azonnal elsötétedett, s komor szürkévé vált. Össze is ráncoltam a homlokom, s próbáltam rájönni, mi lehet ez a varázslat. Közben egy lassú zongorajáték is felcsendült halkan, de azt nem tudtam, hogy honnan jön a hang. Körbefordultam, keresve hogy vajon ki játszhat odabent, de rajtam kívül senki sem volt a helyiségben.
Sóhajtva telepedtem le a kanapéra, az egyik párnát húztam az ölembe, s annak a sarkát kezdtem piszkálni, miközben várakoztam. Csak azt nem tudtam, hogy mit is mondhatnék majd, ha megérkezik Dana.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Demeter Hunor
KARANTÉN



offline
RPG hsz: 163
Összes hsz: 203
Írta: 2020. június 21. 21:55 | Link

Ajsa

- Tűnj el! Tűnj el!
Rohanok az üvöltő portrék véget nem érő folyosóján. A szellem kerget megint, aki a szfinx portré előtt is vegzált.
- Ne röhögj már!
De a néhai illető csak kacag fülsértő hangján. A fejemre tapasztom a karjaimat, és úgy rohanok tovább. Néha felnézek, hogy orra ne bukjak valamiben, de csak a festmények gúnyos, rosszalló, gonosz tekintetét látom, egyébként üres az egész hely.
A kísértet teljesen becsavorodik, képkereteket vagdos hozzám, nyakamat behúzva hajtom tovább magam. Záporoznak rám a képek. Egy elém esik, a lila ruhás dáma arcára lépek. Nem kérek bocsánatot.
Egyre kevesebb festmény talál el. Talán lemaradt? De nem nézek hátra, már iszonyatosan kell pisilnem. Kinyitom a piszkos sárgás-fehéres ajtót. A volt iskolám vécéje. Na végre.
De a fülkék mind meg vannak rongálva. Az egyiknek az aljából hiányzik egy méteres darab, a másiknak a közepéből. Így nem lehet!
Muszáj kiválasztanom egyet. Nem, mindenhogy látszom. Most mit csináljak? Nincs egy fülke, amiben elvégezhetném a dolgom úgy, hogy ne lássanak. És bármikor betoppanhat akárki. Be fogok pisilni!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Vajda Olívia
INAKTÍV


+1 Vajda :3
offline
RPG hsz: 121
Összes hsz: 249
Írta: 2020. július 29. 19:03 | Link

Lucas
Olívia


Vacsoraidő van, és talán ennem is kellene, de egyáltalán nem vagyok éhes, napok óta egy falat se megy le a torkomon. Részben azért, mert átverve érzem magam Hanna és Lucas által, részben meg azért, mert közeledik az első meccs, és a csapatfelálláson, taktikán gondolkozom állandóan. Hogyan kellene ezt úgy csinálni, hogy jó legyen.
Céltalan bolyongva a folyosón bukkanok rá a társalgóra, ami most üres és meglepetősen rendetlen. Az ajtó is akad, mintha egy minitroll rárúgta volna az ajtót a bent tartózkodókra, így most ahelyett, hogy becsuknám magam mögött, csak behajtom. Nincs nálam pálca, így ha becsapódna, akkor valószínűleg bent ragadnék, és az nem lenne vicces egy cseppet sem, mert fogalmam sincs, hogy vacsora után még hány ember jön ide, lehet, hogy senki, és akkor egész éjszakára, vagy amíg egy prefektus vagy tanár rám nem talál, itt ragadok.
Viszont a túl sok gondolatom miatt valahogy le kell foglalnom magam, így nekiállok kitakarítani a helyiséget. Visszapakolom a párnákat, visszaforgatom az asztalt, elpakolom a szétszórva hagyott magazinokat, egy pár cikk eléggé szimpatikus is, szóval lehet, hogy kikapcsolódásként bele is olvasok. Egy zacskó cukorka az eldőlt kék párna alatt, egy másiknál sós ropi. Ezeket az asztalra dobom, és már majdnem elégedett vagyok magammal, amikor a szemem sarkából látom, hogy néhány ropi begurul a két párna közé. Mondanám, hogy majd a manók megcsinálják, de valljuk be, engem ez a tény mindennél is jobban bosszant, így mi sem természetes, mint, hogy feltérdelek a kanapéra, a sarkaimat megtámasztom az asztallapon, és mint a kígyó vagy a macska, úgy siklok be a párnák közé, hogy kiszedjem az eltévelyedő darabokat.
Ez persze azt eredményezi, hogy amíg a felsőtestem finoman az ülőrészhez simul, miközben én bal alkaromon támaszkodom, jobbommal elsüllyedve az anyagok között, kitapogatva a ropikat, addig a fenekem gyakorlatilag az égnek mered. Azt hiszem, a most belépő személy igencsak érdekes látványt fog tapasztalni, de remélem, hogy nem csapja be az ajtót, míg én egyre kócosabban merülök el a takarításban.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: « 1 [2] 3 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Északi szárnyÉszaki Torony