A folyosón haladva egy szépen kidolgozott tölgyfaajtócskába botlunk. Külsőleg semmit nem árul el magáról a szoba, aki pedig nem ismerős errefelé, annak elképzelése sem lehet, mi is van odabent. Azonban abban a percben, hogy benyitunk, egyből magunkénak érezhetjük a szobát. A szoba alapvető kinézete a négy ház színeit hordozza magán, a bent lévő bútorzat pedig kényelmet és nyugalmat sugároz. Belépve azt látjuk, hogy körben egy kanapégarnitúra helyezkedik el. A párnák eltérő árnyalatokban pompáznak, van köztük sárga, bézs, fehér és szürke színű egyaránt. Középen egy nagyobb dohányzóasztal található, ami alatt kis rekeszek, azok régebbi Edictum számokat, pennát és pergament rejtenek magukban. A tetőtéri ablakon át beszűrődő fény bevilágítja a teret, de ez sem állandó, mint ahogy itt semmi. Különleges és hívogató szobácskáról beszélhetünk.

A falak színei a belépő ember hangulatát követve váltanak árnyalatot, ahogy a szobán belüli környezet is ehhez alkalmazkodva alakítja magát. Érzelmeinkhez igazodik a bent szóló dallam, vagy esetlegesen a csend, mindamellett, hogy kellemes illatokat is érzünk, ami szintén a mi javunkra válik. Lesz olyan, aki a csoki illatától örömittasan ír meg egy-egy szorgalmit, de lesznek keserűbb napjukon éppen ide menekülő diákok is, akiket valami más, szomorúságuk elillanására létrejövő érzetet kapnak. Szinte minden érzékszervünket megnyugtató kényeztetés veszi kezdetét. A látvány kápráztatja a szemet, az illat az orrunkat még a zene vagy éppen a csend a hallásunkat.

Ám a szoba egyszerre lehet áldás és átok is, hiszen, ha nem egyedül vagyunk bent, akkor azzal mások előtt titkunk is felfedődhet ízlésünkről, de másokat meg megismerhetünk. Ilyenkor valami olyan elegyét kaphatjuk a bent lévő személyeknek, amire még mi sem számítunk, de a szobán ülő varázslatnak köszönhetően ez a keverék olyan lesz, hogy a bent lévők egyikét se kergesse azért őrületbe, mégis megfeleljen mind a kettőjüknek.

Ez az a hely ahová menekülhet bárki, nem túl nagy, mégis tökéletes a léleknek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1284&post=556218#post556218][b]Szikszai Csanád - 2015.12.22. 23:22[/b][/url]

Egyszer volt, hol nem volt, egy Csani nevű kisfiú. Csani nevű kisfiúcska betévedte egy kastélyban. Ottan ment, mendegélt, ameddig el nem tévedt. Miután eltévedt, tanácstalan fejjel nézegetett egy képet.
Ez a kis átköltött dal tökéletesen illik a mostani állapotra, ugyanis valóban eltévedtem a falak között, és fogalmam sincs, hogy hol vagyok. Túl nagy ez az iskola, legalább ezerszer nagyobb, mint a nevelőotthon, és annak minden egyes zugának felderítése idő volt. Hát még ezt az iskolát mennyi idő lesz feltérképezni? Vajon belefér abba az időbe, ameddig a tanulmányaimat folytatom? Nagyon remélem, de ha nem, hát. Megbukni nem szeretnék, az egyszer biztos. Apa nem hiszem, hogy díjat adna érte, és én magam se lennék büszke az évismétlésre. Így is csodaszámba megy, hogy nyugton ücsörgök minden órán, habár néha a padot is lefejelem az álmosságtól, de hát a figyelemnek ára van. Ezt a figyelmet, éppen egy ajtó kötötte le. A motívumok elég érdekessé tették számomra, és kíváncsi voltam, hogy miféle helyet is rejt maga mögött. Így hát lenyomtam a kilincset, és hamarosan be is léptem az elém tárult szobába. Az orromat rögtön megcsapta az alma és a fahéj különleges illata, és meg is kívántatta velem a teát. A falak színei lenyűgöztek, ugyanis az egyik pillanatról a másikra változott meg. A sötét színek világossá váltak, arcomon a mosoly pedig szélesebb lett. Több se kellett, máris rávetettem magamat a kanapéra, és az egyik párnát szorongatva hunytam le a szemeimet. Halk, karácsonyi ének csendült fel a háttérben, és a kényelem olyan jó hatással volt rám, hogy elszundítottam.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1284&post=557705#post557705][b]Szikszai Csanád - 2015.12.26. 19:29[/b][/url]

Az igazak álmát ugyan nem aludtam még, de mégis sikeresen felriadtam, mikor valaki bejött a szobába. A zene és a falak színe rögtön meg is változott, fogalmam sincs minek köszönhetően, de a figyelmemet a bent lévő fiú kötötte le, aki rögtön köszönt és szabadkozott is. Felpattantam a helyemről, és álmos szemekkel ültem le mellé, mert nincs semmi kedvem átkiabálni az egész szobát.
– Szia! Nem a te hibád, nem kellene olyan helyen elaludnom, ahova bárki bejöhet. Örvendek, én Szikszai Csanád vagyok, szintén elsős, de Levitás. Egyébként nem tudod, hogy mi ez a hely? Az előbb még más színűek voltak a falak, meg a zene is más volt. Ahogy bejöttél, rögtön megváltozott mindent… lehet emiatt a változás miatt keltem fel, szóval tényleg nem a te hibád. –össze-vissza kapkodtam a fejemet, mert számomra ez a dolog még annál is furább, hogy létezik mágia. Apropó: vajon hol hagyhattam el a pálcámat? Mert határozottan emlékszem, hogy mikor elindultam, akkor még nálam volt, de most meg nincs. Apa nem fog neki örülni, hogy minden héten másikat kell vennie. Jobban kellene vigyáznom rá, mert az is ilyen életmentő kis dolog, mint az asztma-gyógyszer… Meg ha már itt tartunk, az sincs nálam, szuper. Ügyes kisfiú vagy Csanád, legközelebb a fejedet is hagyd el, úgy sincs rá szükséged.
– Mit olvasol egyébként? Ez az az újság, amit az itteni diákok szerkesztenek, ugye? Sok munka lehet az ilyesmiben, de tök jó dolog szerintem, hogy a diákoknak erre is van lehetőségük. A mugli sulimban is volt ilyesmi, de ott azt mondták a nagyok, hogy a kicsik maradjanak inkább a hintánál, meg a csúszdánál, az ilyesmiket bízzuk rájuk. Beképzelt egy banda volt. –halálosan őszintén, és természetességgel beszéltem erről, miközben kezembe vettem egyet az újságból, és a címlapot kezdtem el olvasni, hátha leköt. Ha nem, úgy is visszakerül az asztalra.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1284&post=558811#post558811][b]Szikszai Csanád - 2015.12.28. 23:23[/b][/url]

Érdekes volt, amit a fiú mondott, és láttam is benne logikát. Mármint ezt most arra tudom érteni, hogy a szoba a belépő hangulatához igazodik, de mivel megcáfolni nem tudom, ezért igazat adok neki. Aztán majd megmondom neki a magamét, ha közben kiderül, hogy más a szoba titka, és csak elhitette velem ezt az egészet. Habár a hanglejtéséből ítélve, képtelenségnek tartom azt is, hogy hazudna. Cseles, nagyon cseles, jobb lesz, ha figyelek, mert a végén mindent beetet velem.
– Furcsa helyek vannak itt az iskolában, de ha nem lennének érdekesek, nem mondhatná az ember, hogy szívesen eljönne ide tanulni, ne de? Az érved meg egész logikusnak tűnik, és elképzelhető, hogy így van, viszont hátulütője is lehet a dolognak. Gondolj bele: titokban akarod tartani a kedvenc számodat, mert szerinted cikis lenne, ha kiderülne. Bejössz ide, azt játssza le neked a szoba, aztán meg valaki bejön, és máris kiderült a titkod. Ebből a szemszögből meg gonosz egy hely, de tetszik. –fecsegek itt feleslegesen a szobáról, mikor jobb témát is lehetne találni. Nem vagyok egy titokzseni, kizárt dolog, hogy valaki után kémkedjek, csak azért, hogy megtudjam a kedvenc ízléseit. Ha akarom, úgy is nyílegyenesen megkérdezem, veszítenivalóm meg nincs vele. Legfeljebb elküld melegebb éghajlatra az illető, és le van tudva a dolog. Ennek megfelelően hamar témát is váltottam, és az újság került szóba. Alfrédnak hála, sok információt megtudtam, ennek köszönhetően álmos arcomon, máris széles mosoly jelent meg.
– Na, ezt majd megérdeklődöm a háztársaktól, és tök jó dolog, hogy írsz. Kíváncsi vagyok a cikkeidre, habár én nem vagyok egy őstehetség ebben a művészetben. Meg az a baj velem, hogyha nem tud lekötni, öt perc után ott hagyom a fenében, és akkor nem érnének el velem semmit sem, csak hátráltatnám a csapatot, amit nem szeretnék. –vállamat megvontam, végül egy nyújtózkodás után, teljesen „felébredtem”. Alfréd közben magyarázott valamit, de a dolgok jelentését nem igazán fogtam fel elsőnek. Valami származás dologról volt szó, és pillanatokkal később be is ugrott, hogy apa mesélt az ilyenekről valamit. Gyorsan lefuttattam az adatokat a fejemben, és kikerestem a poros archívumomból a jegyzetet, ami erről szólt. Törökülésbe helyezkedtem, végül belekezdtem a nagy válaszba.
– Ezt nem tudom neked megmondani. Lehet, hogy az vagyok, lehet, hogy nem. Az én történetem egy kicsit bonyolultabb, és nem a mesébe illő csilli-villi királyfi életét éltem. Születésemtől fogva nevelőotthonban éltem a muglik között, és alig pár hónapja hoztak ki onnan. Asztmás vagyok, később pedig kialakult a figyelemhiányos hiperaktivitás-zavar is, és szerintem ezért se hoztak el előbb. Viszont nem régiben egy házaspár mégis mellettem döntött, mert kiderült, hogy mágiával bírok. Ne érts félre, nem csak emiatt, mert elsőnek én se akartam hinni a fülemnek, de elmondták, hogy láttak bennem valami különlegeset is emellett. Szóval most itt vagyok köztetek, és alakul az életem. –sok információ így elsőre, de ha csak morzsákat szórok el, nem fogunk soha egyről a kettőre jutni. Időközben repülőt kezdtem el hajtogatni az Edictumnak nevezett lapból, és amint készen lett, el is hajítottam, hagy repkedjen egy kicsit.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1284&post=560104#post560104][b]Szikszai Csanád - 2016.01.01. 20:48[/b][/url]

Meglepődve néztem Alfrédra, mikor elmondta a származását. Noha nem azért, mert valami furcsa volt benne, csak nem gondoltam volna, hogy az első diáktársam, akibe belefutok, szintén muglik között nőtt fel.
– Ez tök jó, mert legalább lesz valaki a közelben, akivel rendesen szót is tudok érteni. Megoldás meg van persze, és soha nem fordulok befele… na jó ez hazugság, már egyszer beletörődtem néhány dologba, de most remény mindig van. Kezdeményezni fogok, ettől nem kell féltened, csak az emberek hozzáállása kérdéses. Szeretek barátkozni, de ha valaki nem visel el maga mellett egy hiperaktív gyereket, valószínű, hogy nem fog mély barátságot kötni vele. –szót szó követ, és nem szándékoztam megbántani ezzel a másik felet, de még új itt minden, és mindenki. Nem ismerem annyira az embereket, hogy könnyedén megosszak velük dolgokat, de most is akadt kivétel. Elvégre a szemben ülő Navissal is most beszélek elsőnek, és máris megosztottam vele az életem egy részét.
– Szerencsére nekem is van segítségem, mert az új családdal rokonokat is kaptam, közülük legalább ketten itt vannak. Egyikük a Bűbájtan tanerő, Szikszai Attila, a másik fél pedig Levitás Mestertanonc, Návay Viktor. A tanárbát biztosan ismered, de lehet Viktort is.  Köszönöm a felajánlást, szívesen fogadom majd, és ha lesz valami, akkor szólni fogok. Majd tanulhatunk együtt, ha gondolod. –szívesen tanulok vele, vagy valami mást kitalálunk, de ha már felajánlotta a segítségét, mégsem mondhatom azt, hogy köszi, de nem. Meg aztán, ha azt vesszük, akkor Alfréd lehet az első itteni barátom, és mint ahogyan azt ő is mondta, fontos kialakítani még most a kapcsolatokat.
– Szeretem a zenét, sokat hallgattam, amikor még lehetett, szóval biztosan tetszeni fog majd a cikked. Az írást meg még meggondolom, először úgy is körbe kell kérdeznem a házban mindenkit, hogy náluk ez miként is megy. –fogtam rövidre az újságos témát, és figyelmemet most más kötötte le: mégpedig a nem régiben elhajított repülőm, ami még mindig repked.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1284&post=562022#post562022][b]Szikszai Csanád - 2016.01.09. 23:19[/b][/url]

– Ez annyira bunkóság az emberektől. Soha nem értettem azt, hogy miért kell valakit megbélyegezni már az első beszélgetés alkalmával, vagy akkor, amikor kiderül a származása. Mennyivel jobb az, ha valakinek a szülei varázslók, mint az, akinek nem? Szerintem mindenkinek ugyanolyan esélye vannak, és aki emiatt nem kezdeményez, vagy barátkozik, üsse kavics. Nincs szükségem olyanokra, akik emiatt megbélyegeznek. –morogtam az orrom alá, de teljesen átéreztem Alfréd helyzetét is. Sajnálom azért, mert egy beszélgetőtársa úgy reagált a vér dologra, ahogyan elmesélte, de nem kell attól tartania, hogy én itt hagyom a beszélgetés közepén. Mármint, ha a valót akarom mondani, akkor amiatt biztosan nem, mert nem aranyvérű, vagy mifene. Meg miért az? Arany folyik az ereiben, vagy mi? Butaság ez az egész.
– Megnézem majd az órarendemet, de biztosan akad olyan tárgy, amit mind a ketten tanulunk. Majd írok neked egy baglyot, hogy miket vettem fel, mert most nem ugrik be egyik sem, és akkor előrébb leszünk. Hmm, Tildus néni biztosan segítőkész lesz, vagy ha nem találom az irodájában, Aileen néni is segít majd. Ők is örülnek majd szerintem, de még koránt sem biztos, hogy írni fogok, Majd kiderül, hogy mit hoz a jövő, mert mint említettem, engem nagyon nehéz lekötni, szóval az, hogy itt ülök, és beszélgetek veled, elkönyvelhető egy sikernek. S ne ért félre, nem akarlak ezzel megbántani, mert nem ez volt a szándékom, és sajnálom, ha mégis sikerült. –elhúzott szájjal figyeltem Alfrédot, és reménykedtem abban, hogy nem eszi le ezért a fejemet. Nehéz lekötni, csak a téma olyan jól beletrafálódott az érdeklődési körömbe, hogy mégis itt maradtam a sráccal, és beszélgettem vele. Sőt, a legjobb az, hogy javaslatokat is kaptam tőle, amiket megfogadhatok. Túlélési képzés, első óra: Hogyan maradj életben az új iskoládban! Találó cím lenne egy könyvnek, nem?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1284&post=563624#post563624][b]Szikszai Csanád - 2016.01.17. 12:05[/b][/url]

A származásos dolog eléggé szíven ütött, hiszen nem ez lesz az első hely, ahol rám fogják nyomni a bélyegzőt. Ezt persze kifele nem mutattam, de majd vigyázok, hogy kinek mit is mondok, de ahogy eddigi tapasztalataim mutatják, a beszélgetőtársamban megbízhatok.
– Némileg tudom kezelni az ilyet, csak azért mégis rosszul tud esni az embernek, ha megbélyegzik. A mugli suliban is mindig megbélyegeztek, hiszen nevelőotthonos voltam, meg ugye itt vannak a betegségeim, de mindig feltaláltam magam. Szerencsére a legtöbb nevelőotthonos társam is ugyanoda járt, így nem kellett attól félnem, hogy nem lesz társaságom, meg ők már ismertek, tudták kezelni a bajaimat. csak azért mégis a felsőbb sznob réteg… ne is beszéljünk inkább ilyenről. –legyintettem egyet a jobbommal, jelezve, hogy tényleg hanyagoljuk a témát, mert felesleges ezen tovább filozofálni. Azt tudom, hogy Alfréd nem tartozik azok közé, akik elítélik az embereket, és ez egy jó pontot eredményez. Közben szegény repülő, ami eddig repkedett, lecsapódott, mert mikor legyintettem, pont berepült a kezem elé. A kényszerleszállás nem volt az erőssége a papírmodellnek, de mosolyogva vettem fel a földről, igazítottam ki a szárnyakat, és hajítottam el ismét, hogy repkedhessen. Tetszik, hogy így repül az iskolai újság. Ha másért nem, ezért majd érdemes lesz megszerezni egy-egy példányt.
– Örülök neki, hogy így vélekedsz, és valóban. Ha nem lenne izgalmas a téma, már leléptem volna, de kifejezetten jó veled beszélgetni. –mosolyogva néztem a Navis fiúra, de aztán le is esett az állam. Hogy bírt ennyi tárgyat felvenni, és egyáltalán hogyan tud mindent észben tartani?
– Wow, az elég jó sok tárgy. Így aztán nagyobb az esély, hogy van olyan, amit mind a ketten tanulunk. Én nem bírnék ennyit tanulni, örülök, hogy az alapokkal nem szenvedek. Majd talán a későbbi tanévekben felveszek még újakat, de előbb szeretném, ha lenne egy biztos alapom mindenhez, utána majd gondolkodok a többin. Csak a vizsgákon jussak át valahogy, és lehetőleg ne bukjak meg. Apáék nem lennének büszkék rám, bár szerintem megértenék, azért mégsem szeretnék elhasalni semmiből sem. –főleg nem úgy, hogy van segítségem a tanuláshoz, de nekem ugye nehezebb az ilyesmi… Remélem a tanárok valahogy felkészültek arra, hogy rám különösebb figyelmet kell fordítani, mert ha nem, akkor baj lesz majd a nagy megmérettetésen.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1284&post=564546#post564546][b]Szikszai Csanád - 2016.01.20. 22:19[/b][/url]

Egy vigyorral nyugtáztam a köszönetét, és rávágtam volna, hogy nincs mit, de ez a része feleslegesnek bizonyult, ezért még sem tettem. A tantárgyakkal kapcsolatban hosszasan kifejti a gondolatát, és a vizsgákról is esik még pár szó, amihez szintén van megjegyzése. Figyelmesen hallgattam, elraktároztam a hallottakat, s mikor én voltam a soros, nem jutott eszembe hirtelen, amit mondani akartam. Egy-két pillanatig a csend uralkodott a szobában, legalábbis beszéd nem hangzott el, de nem akartam, hogy Alfréd azt higgye, nem tudok már mit mondani, így gyorsan kitaláltam valamit.
– Talán én is ezt fogom követni, mindenesetre szeretnék könnyedén átsiklani az első vizsgáimon, csak hát velem nehéz. Nem tudom, hogy a tanárokat felkészítették-e, vagy legalábbis szóltak-e nekik, de ha nem, gondok lesznek. A mugli suliban is türelem kellett ahhoz, hogy megírjam a feladatokat, meg nekem is nagy erőfeszítés, hogy ott maradjak egy helyben, és csak arra koncentráljak. Hozzászoktam, csak mégis… Valahogy félek ettől az egésztől, de legyen igazad, és menjünk át mind a ketten. –mosolyogva zártam le ezt a részét is a beszélgetésünknek, végül már a repülőm is abbahagyta a felderítést, és leszállt az asztalra. Szárnyai kinyíltak, habár kisimulni nem simultak, így pihent.
– Tudod mit? Most megyek, és megnézem az óráimat, és el is küldöm neked bagolyban, hogy minél hamarabb el tudjuk kezdeni a felkészülést a vizsgákra. Majd válaszbagolyban írd meg, hogy hol találkozzunk, és odamegyek. Örültem, hogy megismertelek Alfréd, legyél jó. Szia. –közben felkeltem, és nyújtottam is a kezemet, hogy elköszönjek tőle, és ha megvolt a formalitás, kiléptem az ajtón, hogy egyenesen a faluba menjek.