36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Északi szárnyÉszaki Torony

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Lepsényi Zalán
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 213
Összes hsz: 1788
Írta: 2015. december 28. 14:24 | Link

Kállay-Frank Luca
- egy átlagos hétvégén


Továbbra sem szerettem a gólyalakot, annyira zsúfolt és mindig valaki beszél. Olyan sosincs, hogy ne tartózkodna bent egy személy se amikor én. Amióta a kastélyban élek, még jobban irtózok a tömegtől. Vasárnap délután eldöntöttem, hogy keresek egy helyet, ahol az ember nyugodtan tud létezni. Mondjuk általában ezt teszem, nem csak vasárnap, nem csak most. Be kéne már fejeznem az elkezdett számomat, így gitárral a kezemben lementem a klubhelyiségbe, ahol azonban öt-hat diák szunyókált a nagy adag ebéd után. Elhagytam a Levita házat. Kényelemre vágytam, ezért jutottam el a lélek szobához. Benyitottam és láttam hogy nem volt senki bent. Ekkora mázlit, de  komolyan! Beslisszoltam, ajtót magam mögött becsuktam, hogy még véletlenül se szúrja ki senki szemét a szoba. Kis meglepetés ért, ugyanis a hely színei megváltoztak, a fehéres falak sötétedni kezdtek, amíg egy sötétszürkés árnyalat ki nem bontakozott. Lestem, hogy ez meg mi a csuda volt, mondjuk tetszett az új kinézet. Lekuporodtam a párnás kanapéra és a kottás papírjaimat az előttem lévő dohányzóasztalra tettem. Bágyadt hangulat uralkodott az iskolában, én is szívesen aludtam volna egyet, de nem volt hozzá kedvem. Már valami máson járt az eszem: a gitárom húrjain. Elkezdtem a pengetést és haladtam a már fejeben meglévő ritmusokon át. Néhány perc után éreztem, hogy valami nem stimmel, nem olyan hangja van, mint kellene. Megálltam és akkor kiderült, hogy nem én voltam az egyetlen hangforrás. A szoba is zenélni kezdett, egészen hasonlóan mint amit én produkáltam. De engem zavart, úgyhogy elővettem a pálcámat és egy varázslattal elnémítottam mindent magam körül. Ezt a varázslatot bátyámtól tanultam, aki rendszeresen alkalmazta rajtam, mikor gitároztam otthon. Micsoda segfej! Most, hogy elhalkult a szoba, folytattam a gitározást.
Rá tíz percre abbahagytam az ismétlést. Eljátszottam vagy hatszor az eddig kész ritmusokat, ideje volt hogy folytassam a művet. Az ihlet percei következtek, próbáltam kihozni valamit, ami jól hangzott. Sajnos nem igazán voltam elégedett magammal, biztos a jóllakottság és a vasárnapi unalom hibája. Kezdtem mérges lenni és ezt a szoba is érzékelte, ugyanis a szürke falak és bézs párnák a vörös mély színét és a feketét öltöztették magukra.
Hozzászólásai ebben a témában

Kállay-Frank Luca
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 31
Összes hsz: 109
Írta: 2015. december 28. 14:38 | Link

Lepsényi Zalán

Futottam.
Olyan gyorsan szaladtam végig a folyosón, ahogyan csak bírták a lábaim, míg végül meg nem torpantam az egyik üres szakaszon, ahol hatalmas ablakon át világították meg a nap sugarai a szürke kövek sokaságát.
Megtámaszkodva a párkányon, kapkodva vettem a levegőt és igyekeztem legyűrni a mellkasomra telepedő nehézséget. Torkomat gombóc szorította, és könnyek próbáltak áttörni szemhéjaimon, de nem engedtem. Csak lehunytam szemeimet, s ujjaim alatt éreztem a rideg kövek érdességét, miközben légvételemet próbáltam rendezni a történtek után.
De miért is érintett olyan kellemetlenül az, hogy együtt láttam őket? Mi a jó ég telepedett rám, amiért néha úgy éreztem, mintha ezernyi tű marcangolná szét a mellkasomat. Hisz utáltam, a fenébe is azt a nagyképű jelenségét. És ha ki sem állhattam, akkor miért éreztem magam mégis pocsékul, hogy mással láttam? Átkozott legyen Merlin, hogy csak úgy játszik a boszorka lelkével!
- Csak nyugalom...- Motyogtam magam elé, visszaszámoltam tízig, és igyekeztem összeszedni magam, hogy ne viselkedjek már úgy, mint egy kis hisztis liba, mert ugyan miért is? A fene fog egy fiú miatt kiborulni, a nagy francokat.
S ahogy biztattam magamat, igyekezvén megnyugvással tovább lépni a folyosón, meghallottam a közelből felcsendülő dallamokat.
Megtörölve szemem sarkát - ahol azért csak megült egy-két könnycsepp - kifújva a levegőt, a szoba felé lépkedtem, s résnyire nyitva az ajtót, megláttam, hogy odabent egy srác játszik. De nem is akárhogy.
A zene képes volt feledtetni velem minden gondolatot, vagy legalábbis lekötött annyira, hogy mással is foglalkozhassak.
Beljebb lépdelve, összefontam mellkasom előtt a kezeimet, és megállva a srác mellett, kivártam, míg egy versszak végére ér.
- Tudom, pofátlanság megzavarni játék közben, de zavarna, ha csatlakoznék? Úgy értem, ha játszanál...esetleg valami ismertebb dallamot, és én is énekelnék? - Kíváncsian fürkésztem a srácot, akit már egész biztos hogy láttam az órák valamelyikén, de a neve sajnos nem jutott az eszembe.
- Luca vagyok egyébként. -
Hozzászólásai ebben a témában

Lepsényi Zalán
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 213
Összes hsz: 1788
Írta: 2015. december 28. 23:33 | Link

Kállay-Frank Luca
- egy átlagos hétvégén


Nem igazán álltak össze a ritmusok, amiket ott helyben improvizáltam. Nekem nem tetszettek és bár sok témában unott vagyok és hasznavehetetlen, ha zenélésről van szó, akkor a tökéletességre törekedek. Mi lenne velem, ha a tanulásban is ilyen lennék? Apám büszke lenne rám. De nem és magasról teszek rá, hogy mit gondol rólam az apám.
Az elégedetlenségem miatt a szoba is megváltozott, a viszonylag nyugodt helyiség befeketedett és elvörösödött. Nekem így is tetszett. Folytattam a gitározást, eljutottam valameddig. Kezdtem ráérezni és tudattam magammal is, hogy mi az amit akarok, milyen ritmusokra vágyok. Éppen ekkor nyitottak be a szobába, mire én felnéztem a gitáromról és megláttam a lányt. Na szuper, pont most tört rám egy személy. Próbáltam úgy tenni, mintha ott sem lenne, csakhogy ezt a képességet még nem sikerült elsajátítanom. A kezdeti meglepettség után beljebb lépett és odaállt mellém összefont karokkal. Mi ez, valami ellenőrzés? Nyugi van, nincs nálam fű! Néhány másodperc után elegem lett és megálltam a pengetéssel. Nem én szólaltam meg elsőnek. Mi tagadás, tényleg pofátlanság megzavarni, de nem ez volt a kérdése.
- Igen. - Igen, zavarna a csatlakozása. Egyszerűen megmondtam az igazságot, hisz az egyikőnknek sem lett volna jó, ha nem lettem volna őszinte. Azt akarta, hogy játsszak egy másik dalt, mire bepipultam. Idejön és még azt sem tehetem amit akarok? Ezek a nők!
- Bocs, de a saját dallamomat akarom játszani. - Utasítottam el a feltevését. Persze nem volt semmi rossz a kérésében, csak az idő nem volt a megfelelő rá. Megjött az ihletem, nem terveztem most abbahagyni. Ezt megerősítve pengettem néhányat újra, de ismét megálltam, mert a lány bemutatkozott. Még jobban nem kellett volna bunkónak lennem, elvégre semmi bajom sem volt vele, ezért én is bemutatkoztam a magam bőbeszédű stílusában.
- Zalán. - Azzal elkezdtem megint elölről a gyors ritmusú zeneszámot.
Hozzászólásai ebben a témában

Kállay-Frank Luca
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 31
Összes hsz: 109
Írta: 2015. december 29. 11:12 | Link

Zalán

- Áh, legalább őszinte vagy, nem egy megjátszós , idétlenül vigyorgó majomparádé. Viszont ez most legkevésbé sem érdekel, szeretem a zenét, oké? És ebben az átkozott nagy kastélyban alig hallani normális dallamokat, meg nem is sokan értenek hozzá. – Nem zavartattam magam, s az sem érdekelt, hogy a srácot megzavartam a gitározgatásában. Ha olyan nagy művészlélek, akkor úgyis vissza tud süppedni a melankóliába, hogy tovább folytassa a játékát. Egyébként is, nyilván azért játszik, mert egy napon másokat is szeretne ezzel szórakoztatni. Vagy nem?
- Jaj, saját dallam, hogy oda ne rohanjak. Mi vagy te, valami dalszerző? – Mivel ő is elég mogorván nyitott felém, magam sem óhajtottam kibújni a tüskeházamból. S bár bemutatkoztam, a kezemet már nem nyújtottam felé, inkább lehuppantam a közelében lévő babzsákra, kezeimmel a talajon megtámaszkodtam, és egyik lábamat keresztezve a másikon, kíváncsian figyeltem a srác játékát.
- Klassz, mint a tesóm, könnyű lesz megjegyezni. – Fűztem hozzá bemutatkozásához, s ezt követően igyekeztem csöndesen hallgatni a gyors dallamokat. Ez persze nem tartott túl sokáig, mert annyira élveztem a zenét, hogy először a fejemet ingattam rá, azután dúdolni kezdtem a gitárszólóhoz passzoló dallamot.
- Várj csak…- Felpattanva az asztalon heverő váza után nyúltam, amit az ölembe véve visszaültem a babzsákra, s törökülésben tartva az eszközt, ütemesen kezdtem tenyeremmel ütni a váza száját, másik kezemmel az oldalát, ezzel doboló ritmust adva a gitárjáték alá.
- Tamtatamtam, ez tényleg a te számod lenne? – Kíváncsian fürkésztem a srác pillantását, s ha kért, akkor talán abba hagytam a dobolást.
Hozzászólásai ebben a témában

Lepsényi Zalán
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 213
Összes hsz: 1788
Írta: 2015. december 29. 13:20 | Link

Kállay-Frank Luca
- egy átlagos hétvégén


Hát ja, jól megmondta a csaj, őszinte vagyok. Lehet még értékelte is. Aztán úgy kiosztott, hogy csak lestem. Most akkor nekem kéne elnézést kérnem, hogy ő megzavart engem? Sosem értettem meg a nőket és ez a harcias szőkeség elég befolyásolhatatlannak mutatkozott.
- Jól van, nyugi má'. - Ha már megzavart, legalább tegyen úgy, hogy nem létezik és csak csöndben figyeljen. Bár azt is ki nem állhatom, de még mindig normálisabb lenne. Ezúttal azonban nem egy csöndes, könyvmoly levitással találkoztam. Mondjuk a kék szín sem jelent sokat, azon a házon belül is olyan színesek az emberek, még ha a könyvet bújó stréberek is vannak túlnyomó többségben. Zavart a lány stílusa, fontolgattam, hogy rajta is alkalmazom azt a némító varázslatot, ám annyira pattogott itt mellettem, csak még jobban zavarna.
- Mégis mi közöd hozzá? Ha hallgatni akarsz, rendben, tőlem két lépésnyi távolságra lekuporodhatsz, de nem parancsolgass, hogy mit játsszak a saját gitáromon. - Elszabadultak az érzelmek, erősebb hangra váltottam, ami egyébként nem sokszor történik meg velem és ez sem szándékos volt. Némi csend következett, úgy tett, ahogy mondtam, de feltételezem, hogy nem engedelmességből, hanem mert ő le akart ülni és pont oda. Nekem is jobb volt, hogy arrébb ment, mert nem szeretem, ha hozzám közel vannak az emberek. Bemutatkoztunk egymásnak, milyen véletlen, hogy pont a testvérét is így hívják. Nem hatott meg a dolog, inkább folytattam a zenélést. A húrokat figyeltem, de perifériáról feltűnt, hogy tetszett neki. A dúdolása már kissé idegesített, de nem volt vészes, a gitár hangja jóval erősebb volt. Mikor megszólalt, én megálltam. Elhúztam a számat, amolyan "mi van már megint" gondolattal. Egy váza után nyúlt és ölébe helyezve elkezdte utánozni a dobolást. Kezdetben bosszankodtam, de aztán elfogadtam az ötletét. Belenyugodtam, hogy az eredeti elhatározásomat nem fogom tudni megvalósítani, kizártak tűnt, hogy innen kimegy a lány egyhamar és hogy újra egyedül leszek. A dobolás nem volt olyan, mint a régi bandánk dobosáé és nem azért, mert egy vacak váza volt a kezében, mindazonáltal nem volt rossz a hangzása. Hagytam és én is folytattam a gitározást. A zeneszám - amennyi eddig kész volt belőle - végén ismét megálltam.
- Igen. Nem szoktam ilyenekkel viccelni, se hazudni. - Feleltem kérdésére. Már kiskorom óta gitározok, ez a hobbim, miért olyan lehetetlen hogy magamtól is írok egy dalt?
Hozzászólásai ebben a témában

Kállay-Frank Luca
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 31
Összes hsz: 109
Írta: 2015. december 29. 19:23 | Link

Zalán

- Ej, de fene morc levitás vagy, eltévedtél tán a házak között? – Flegmán tettem megjegyzést, miközben megforgattam a szemeimet. Őszintén szólva nem hiányzott nekem a vita, sem a bunkóság, így is éppen elég zaklatott voltam, a kedvem sem volt túl rózsás. Bár, ha jobban körbenéztem a szobában, és szemügyre vettem a színeket, akkor úgy tűnt, a goromba pengetős srác sem élte legszebb napjait.
- Jaj, ha uraságod ezt óhajtja, akkor még csak véletlenül se lépem át a perzsaszőnyeged, nehogy véletlenül megérintselek, mert akkor elkapsz valami fertőt, és darabjaidra hullasz majd. – Hozzá hasonlóan, gúnyolódva tettem megjegyzéseket, és tulajdonképp nem is viselkedtem úgy, mint általában.
Alapvetően jobb volt a kedvem, és kevesebbet kötekedtem, jól éreztem magam mások társaságában. Ezúttal azonban nehezen tudtam kezelni a szeszélyes fiút, aki annyi szívességet se tett volna, hogy olyan számot játszana, amit még szeretek is.
Ettől függetlenül még ez is jobb volt a semminél, így egy ideig tűrtem is , s ami azt illeti, még rá is kaptam az ízére. Azt persze nem vallottam volna be, hogy hé te levitás, ez egy egész jó dallam, amit ha tovább fejlesztenél , még sláger is lehetne. Inkább csak élveztem a zenét, és később már magam is csatlakoztam.
- Jól van na, csak kérdeztem.- Eddig bírtam nyugalommal, némi piszkálódással elviselni a hisztérikussá váló fiatal urat. Ennél még a bátyám is kezelhetőbb volt, pedig Ádámnál hisztisebb srácot nem nagyon ismertem.
- Na ácsi, idefigyelj Zétény…vagyis, Zalán. – A fene abba a sok Zé-betűs névbe, főleg az Övébe. Magamat korholtam gondolataimban néhány pillanatig, majd már folytattam is.
- Szóval Zalán, komolyan nálad hisztérikusabb csávót én még nem láttam. Mi a baj, tán megjött a Mikulás, esetleg náthás vagy? Utóbbi a bátyámat szokta kiütni, ha már kapar a torka, akkor elkezd hisztizni rendesen. Bár ha alaposabban szemügyre veszlek. – Ekkor kicsit oldalra biccentettem a fejem, majd közelebb lépve hozzá megérintettem kézfejemmel a homlokát. – Nem, te nem vagy lázas és láthatóan száz százalékig pasi vagy. Legalábbis külsőre..- Gonosz voltam, tudom, de a hisztériát tényleg nehezen viseltem.
- Szóval, elárulnád hogy mi bajod van? Talán, ha kibeszéled magadból, akkor megkönnyebbülsz és nem fogsz ott úgy ülni, mint aki karót nyelt. Egyébként meg csak kérdeztem…talán kicsit piszkálódtam, mert amúgy tetszik a zenéd, csak hót bunkó voltál. Én meg csak zenélni akartam, mert én is szeretem, többek közt. – Igen jót tett nekem a fecsegés, ami két helyzetben tört rám. Az egyik az volt, amikor rettentően zavarba jöttem, és olyankor össze tudtam hordani mindenféle ostobaságot, a másik szituáció az volt, amikor a saját gondjaimról akartam elterelni a problémát.
Hozzászólásai ebben a témában

Lepsényi Zalán
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 213
Összes hsz: 1788
Írta: 2015. december 29. 20:21 | Link

Kállay-Frank Luca
- egy átlagos hétvégén


- Nagyon úgy tűnik. - Ezen én is gondolkoztam már. Engem is a süveg sorolt be a házba, mint ahogy mindenkit, bár lehet, hogy akkor éppen be volt tépve, vagy random vágta a diákokhoz a házak nevét. Ettől függetlenül engem nem zavar a Levita és az sem, hogy nem oda illek. Legalább nem mindenki olyan, mint a mellettem lévő nőszemély. Akkor lehet eret vágtam volna már. Mondtam neki hogy nem szeretem, ha emberek, ráadásul idegenek az aurámban vannak, amire ismételten csípős válasz érkezett tőle. Nem lepődtem meg, mondjuk szavai elgondolkodtatóak voltak. Én csak azt nem szeretem, hogyha túl közel vannak hozzám, ám van egy ismerősöm, aki egyenesen gyűlöli ha a közelében vannak és hogy megérintik. Ha jól tudom, haptefóbiás. Kissé rosszul esett, hogy ezzel viccelődött Luca, hiszen ez egy komoly fóbia és tényleg vannak, akik ebben szenvednek és az esetek többségében komoly ok váltotta ki bennük. Szerencse, hogy az én esetemben ez nem ilyen vészes, mert akkor jobban a szívembe mart volna. Az érzéseimet lepleztem, bár mivel nem válaszoltam a gúnyolódására, sejthetet valamit.
A zenéléssel valamennyire lecsillapodtunk. Elmondtam neki, hogy amit hallhat, az valóban az én szerzeményem. Kicsit szüneteltettem a pengetést, lábaimat kinyújtottam és jobb karomat is combomon pihentettem, mikor a furcsa név elhangzott. Zétény? Pedig a testvérét is Zalánnak hívják, nem? Aztán következtek az újabb sértések. Nem értettem, hogy mi miatt kaptam ezeket a jóleső megjegyzéseket, hiszen az utóbbi percekben meg sem szólaltam. Megint rosszul estek a szavak, de úgy voltam vele, hogy nem válaszolok rájuk, nem süllyedek le erre a szintre. Nem érdekem tovább fokozni a feszültséget. Közelebb lépett hozzám és megfogta hirtelen a homlokom. Megelőzött, illetve nem számítottam rá, hogy ennyire közvetlen lesz. Hozzámért, amit nem szeretek idegenektől. Reflexszerűen emeltem hozzá közelebb eső kezemet és az alkarommal erősen ellöktem az ő kezét a homlokomtól. Lehettem volna finomabb is a lánnyal, de ez - ahogy már említettem - reflexszerű mozdulat volt. Majdnem kicsúszott a számon, hogy "ne érj hozzám", de végül nem ejtettem ki, a lehet még ezzel is elkezdett volna piszkálni. Nem vagyok lázas és láthatóan pasi vagyok.
- Wáó, gratulálok! Díjat érdemelsz, micsoda felfedezések. - Az, hogy pasi vagyok-e, ennyiből nem mondhatta meg, de ne is evezzünk ilyen vizekre. Az vagyok, megsúgom. Hihetetlen mennyit tud ez a csaj beszélni! Na de, most már nem csak szidni tudott. Jó ötlet volt csendben maradni.
- Nincs semmi bajom, csak te idejöttél és borult minden elképzelésem. Utálom, ha megmondják mit játsszak. Egyébként meg ritkán akadok ki, de neked most sikerült elérned. - Nem állt szándékomban újabb vitát kezdeni és örültem volna ha megkímél még egy hasonló szócsatától.
Hozzászólásai ebben a témában

Kállay-Frank Luca
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 31
Összes hsz: 109
Írta: 2015. december 29. 21:10 | Link

Zalán


- Merlinre, hogy te milyen vagy…mi bajod van? Csak megnéztem, lázas vagy-e. – Megráztam a fejem, mert nem akartam elhinni azt, hogy ez a srác ennyire félne egy kósza érintéstől. Nem tapogattam le, hogy zaklatásnak vegye, meg amúgy is, eszem ágában sem volt efféle dolgot tenni. Nem akartam tőle semmit, de ki tudja, mit gondol egyetlen érintés után…
- Háh, de jó, látom tanultál már valamit. A gúnyolódás megy, és élvezed is, mi? – Egyik szemöldökömet felvonva, íriszeit fürkésztem, meg a fizimiskáját. Igazán dús haja volt, de egész jól állt neki. Csak ne lett volna ennyire méregzsák jellem.
Hogy a továbbiakban ne vegye zaklatásnak jelenlétemet, tisztes távolban dobtam le magam a kanapéra, lábaimat elnyújtottam a kényelmes ülőalkalmatosságon, s kezeimet a nyakam alá fúrtam, hogy kispárnaként funkcionáljanak.
- Minden elképzelésed..azért, mert idejöttem? Bocsánat, hogy te milyen kényes vagy. – Megforgatva a szemeimet, máris kimozdultam kényelmes, fekvő pozíciómból, s felállva, arrébb lépdeltem, hogy szemügyre vegyem a szoba falait. Persze, amíg háttal álltam neki, addig is figyeltem arra, hogy mit mond.
- Hát bocs…tudod, nekem sincs olyan jó napom. Én csak zenét akartam hallgatni, meg énekelni. Mert szoktam amúgy..és nem számítottam rá, hogy majd ennyire bunkó leszel, amiért csatlakozni próbálok. De felejtsd is el, zenélj csak, ha neked ennyire jó, így egyedül…- Azzal sarkon fordultam, s ha nem állított meg, elhagytam a helyiséget.
Hozzászólásai ebben a témában

Lepsényi Zalán
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 213
Összes hsz: 1788
Zárás
Írta: 2015. december 29. 21:38
| Link

Kállay-Frank Luca
- egy átlagos hétvégén


Minden mozdulatomra, minden kijelentésemre volt megjegyzése és gúnyos, sértő szavai. És még én vagyok a hisztis?! Attól még, hogy én nem hangsúlyozom ki, ő legalább olyan borzaszó ilyen téren. A gond csak az, hogy hasonlít kicsit a jellemünk, mindketten makacsak vagyunk és nem sikerül engednünk a másiknak. Bár az elmúlt percekben nem is mondtam semmit és még így is be nem állt a szája. Biztos van oka, de azért kicsit figyelhetne már magára. Ahonnan én jövök, ott az emberek nem tapizzák a másikat. Ilyen családban nőttem fel és ehhez vagyok hozzászokva. Most már megismert legalább.
- Kényes, hisztis... ezeket már mondtad. Esetleg tudsz másról is beszélni? - Már nagyon témát akartam váltani, de Luca tartotta magát ehhez. Sokkal jobb lett volna, ha egy fiú töri rám az ajtót, akkor néhány pofonnal elintéztük volna egymást aztán kész. Azon kezdtem el gondolkodni, hogy hogyan fejezzem be a szám végét. Ilyen hangulatban már elég nehéz. Aztán felállt Luca és hátat fordított nekem. Gyakorlatilag elköszönt tőlem durcásan, aztán elindult kifelé és el is hagyta a szobát. Ismét egyedül és csendben. Próbáltam értelmezni az elmúlt percek történéseit. Ez meg mi a franc volt? Ki volt ez a lány? Mindegy. Megráztam magam és próbáltam koncentrálni a dalra, elvégre azért jöttem ide.


Köszönöm a játékot!
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Északi szárnyÉszaki Torony