31. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Hírek: Kérünk mindenkit, hogy ellenőrizzétek a drive-ban beadott multikarakterek esetén a hozzáférési beállításokat! Akiét nem tudjuk megnyitni vagy elolvasni, azét automatikusan elutasítjuk!
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Északi szárnyÉszaki Torony
Lélek szoba - Catherine Alexis Rawen hozzászólásai (7 darab)

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Témaleírás
Catherine Alexis Rawen
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. október 16. 19:26 | Link

Dwayne Warren
a lehetséges megmentőm, az önostorozás elől...  Cheesy


A mai délelőttöm épp elég sűrű volt ahhoz, hogy teljesen kikészüljek. Nem volt időm arra, hogy normálisan le tudjak ülni fél percre. Pakolásztam a szobámban a saját részemet szépen rendbe tetem és végre kipakoltam a ruhámat a bőröndből véglegesen. Mire végeztem már elmúlt dél is, így siethettem, ha akartam ebédelni. Sikeresen beiktattam ezt is a listára, majd immár jóllakottan indultam neki a kastélynak. Az apámnak címzett levélre még nem érdekezett válasz, így kissé le voltam sújtva, ha ezt lehetett annak nevezni. Lavia sem ért rá, elment valahová, Sierra el volt foglalva a többi macskával én pedig unatkozhattam volna egyedül. Ezért jött az öltet, hogy körbejártam a helyet újra. A lábaim szinte magától repítettek végig a folyosókon, így kerültem egyenesen ebbe a szobába. Nem volt itt senki, nem zavarta senki sem a rendjét, de én most egy kis életre vágytam volna. Bármire, ami élet, komolyan még egy szellemnek is jobban örültem volna mint ennek a helyzetnek. Felsóhajtottam, majd leültem a kényelmes kanapéra és a plafonra pillantottam.
- Soha sincs ott senki sehol, amikor szükség lenne rá! - sóhajtottam, egy nagyot majd lehunytam a szemem és vártam. Bármi jó lett volna! Egy hang, vagy mondjuk koppanások amik ara utalnak, hogy jön valaki. Így telt el pár percem, azonban amikor újra kinyitottam a szemem a szoba teljesen másképp festett és egy egész kellemes zene is megszólalt. Elmosolyodtam a zene hallatára. Már meséltek erről a helyről, de eddig nem jöttem be ide, azonban most jó ötletnek tűnt. Azt mondták elvileg ez a hely a Lélek szobája, vagy mi is... Talán a lelkek szobája? Na mindegy. Körbepillantottam és elégedetten szemléltem a helyet. Én sem találhattam volna el jobban a zenét,sem pedig a színeket szóval tetszett a végeredmény. Tényleg varázslatos ez a hely is, épp úgy ahogy a többi ahol jártam már a kastélyban. De szerettem felfedezni magam azokat a helyeket amik felcsigázták az érdeklődésemet. Viszont, kivételesen csak ki akartam mozdulni az egyedüllétből és találkozni akartam valakivel, de mivel nem volt itt senki, így inkább a magam bajával kellene törődnöm és elgondolkodnom rajta. Na persze... Már csak az kellene, hogy fogjam magam és elmerüljek a gondolataimban.
Szál megtekintése
Catherine Alexis Rawen
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. október 16. 20:36 | Link

Dwayne Warren  Smiley


Szinte nem is volt már olyan kellemetlen az egyedüllét mint az elején, sőt kezdtem megszokni, hála a zenének és a színének. olyan volt mint amikor az ember megtalálja azt a lelki békének nevezett helyet. Azonban ezt a békét a kilincs nyikordulása zavarja meg, majd egy belépő férfi akinek láttán a zene magától elhallgat. Meglepetten néztem arra és tudatosult bennem kit látok. Még jó, hogy nem jártam kivételesen tilosban. Egy tanár állt előttem, aki végül megpillantott engem.
- Öhm, persze.- mondtam meglepetten nézve rá, majd eljutott a tudatomig, hogy így eléggé hülyén fejeztem ki magam. - Mármint,dehogy! Nem zavar!- korrigáltam és elmosolyodtam zavaromban. Ötletem sem volt mit mondhatnék egy tanárnak, habár ha jobban belegondolok, talán mégis. Persze nem mertem megszólalni, de közben megakartam így eléggé kétoldalú volt a helyzetem. Ha megszólalok, és őt zavarja, akkor pórul járok. De valójában megkérdezte,hogy zavar-e ami pedig azt jelentette, hogy több időt szeretne itt tölteni. Na  egy próbát persze megér a dolog, na meg úgyse tudtam soha befogni a számat, akkor amikor kellett volna.
- Mit keres itt? - kérdeztem meg továbbra sem véve le róla szemem. Jó a kérdés eléggé hülyén hangzott, mert mégis mit keresne egy tanár. Vagy egy helyet ahol nyugta lehet a diákseregtől, vagy valami fontos elintéznivalója van, esetleg itt felejtett valamit. Esetleg még az is lehet, hogy külön órát tart, vagy korrepetál. Na jó! Megint túlgondolom a dolgot, hála a kíváncsiságomnak mindig mindent tudni akarok... Felsóhajtottam és a padlóra szegeztem a tekintetem.
- Remélem nem zavarja, hogy rákérdeztem. - fixíroztam a földet. - Csak... néha úgy kibuknak belőlem a kérdések mielőtt átgondolnám normálisan az értelmét.- próbáltam megmagyarázni a dolgot, nem csak neki, hanem magamnak is. Volt benne némi igazság. Mindig ezt csináltam, nem csak most, hanem úgy általánosságban nem is emlékszem olyan helyzetre ami kivételt képezne. Olyan vagyok mint valami őszinte izé... ami a szívemen az a számon, tartja a mondás.
Szál megtekintése
Catherine Alexis Rawen
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. október 17. 10:24 | Link

Dwayne Warren


Egy biccentéssel köszönte meg, hogy belementem abba, hogy nyugodt szívvel bejöhessen a helységhbe. Na nem mintha nem tehette volna meg, ha akarja. Ő tanár én meg diák... mi jogom van beleszólni abba, hogy mikor lép be, vagy sem? A választ megkapom a feltett kérdésemre, azonban ez a válasz eléggé tág fogalmat rejt magában. Elrejtett dolgok... Na erre aztán inkább nem mondtam semmit, mert rögtön tudtam miről van szó. Az elrejtett tárgyakról amiket mi dugtunk el, azaz a diákok nagy része. Én mondjuk nem tettem ilyet, legalábbis ezidáig és ahogy elnéztem a tanárt lehet jobb ha meg sem fordul a fejemben. Még az kellene, hogy a nyakamra uszítsam! Elnéztem egy ideig a tanárt, majd a falra emeltem a tekintetemet ami a felszólalása előtt újabb színt vett fel. Szép volt ez is, olyan elmegy kategória ha nem vesszük figyelembe azt, hogy semmi bajom nem volt a színekkel. Majdnem minden színt szerettem, ezért nem lett volna nagy baj az sem, ha mondjuk lila lesz. Figyelemmel kísérem, ahogy letérdel a kanapé mellett, azonban a kérdése inkább kellemetlen, mintsem megnyugtató volt. Mégis miért nem? Felsóhajtottam, majd egy kósza tincsem kezdtem babrálni, mert körülbelül úgy éreztem magam mint valami kihallgatásfélén, pedig rám sem nézett. Mondjuk, mindenki akitől hallottam róla, hasonló véleményen volt. Mármint szigor, elkötelezettség, stb.
- A haverjaimmal?- kérdeztem vissza és egy kicsit el is szomorodtam tőle. - Nem érnek rám. Mármint... a féltesóm kóborol valamerre, az Eridonos barátom pedig éppen nem tudom mit csinálhat. A nagyterembe pedig nem szeretnék lemenni, mert ott pedig túl sokan vannak, na és a nagy részüket még látásból sem ismerem.- fejeztem be a személyes monológomat az indokokról, hogy miért itt töltöm a szabad perceimet nem pedig egy „bandával” ahogy ő mondta. Persze, nem is tudtam miért fejtettem ki neki a dolgot ilyen mélyrehatóan. Talán, mert tényleg olyan volt, mint a kihallgatás. Még kényszert is éreztem, hogy bevalljak bármit, ha rákérdez. Na jó Cat, most légy okos és inkább találj ki valamit.
- Ha engem kérdez ide nem rejtenék el semmit... ostobaság lenne. - néztem felé – Ha el akarnék rejteni valamit akkor mondjuk egy olyan helyre tenném ahol több tárgy van ami között nem annyira feltűnő plusz egy dolog. Főleg ha az a tárgy nem annyira feltűnő abban a környezetben. -néztem el tőle a falra. Ha nem nézek rá, akkor annyira nem is vészes. Persze velem mindig ez van, ha egy tanár jön a képbe eszembe jut, hogy anyámék kiakadnának a szabálytalanságok miatt amit elkövethetek. Na azért, valljuk be, már nem egyszer tettem meg...
Szál megtekintése
Catherine Alexis Rawen
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. október 17. 11:51 | Link

Dwayne Warren


Figyelemmel kísérem a mozdulatait, de nem húz elő semmit ami azt jelenti, hogy ott tényleg nincs semmi érdekes, ahogy sejtettem. Talán mégis van remény,hogy rájöttek a többiek arra, hova ne dugjanak dolgokat. Na persze, nem mindenkire lehet ez igaz. Ahogy feltérdel, majd a kezeit beletörli a farmerjába és felém pillant, megint elfog az a bizonyos érzés. De persze tartom magam és a kevesebb több alapon, csak csendesen figyelem, hátha mond is arra valamit amit meséltem, azonban arra, csupán egy mindent-tudó pillantást kapok. Igen, a felnőttek képesek olyan nézéssel illetni minket, mintha lenne a fejükben egy lexikon,hogy erre ez a magyarázat, arra pedig amaz. Ja és általában nekik kell, hogy mindig igazuk legyen. Nem egy vitába keveredtem már anyámmal, amikor be akartam neki bizonyítani valamit. Apám nyugodtabb jellem, ő legalább rám hagyja a jól megszokott „majd ha felnőtt leszel, akkor megérted” szövegével. Nem vágtam emiatt egy grimaszt,pedig jól esett volna... Időközben a professzor feltápászkodik a földről, és hozzám intézi a szavait eközben. Wow, talán mégsem jártatom a szám feleslegesen.
- Ez mondjuk igaz. - mosolyodtam el az okosságomra való utalás miatt. Még szép, otthon gyakran kell eldugnom dolgokat a szüleim óvó pillantásai elől. Egyenlőre még nem találtak meg semmi érdemlegeset, már amit nem tudtam volna kimagyarázni, illetve nem tanultam volna belőle. A kérdése egy kissé elgondolkodtatott, mert nem volt mindegy, hogy milyen bájitalról van szó. De valószínűleg ezt nem fogja elmondani.
- Igen a nevem Catherine.- mondtam a kérdés második felére, majd eltöprengtem, hogyan adjak a kérdés első részére megfelelő választ. - Azt tudom erre mondani, hogy olyan helyre tenném, ahol nem törnek el, és az biztosan nem itt lenne. Inkább valami olyan helyre tenném amit szinte sohasem néz meg senki, mert érdemtelen rá. Olyat, ahova sem a diákok, sem pedig a tanárok nem mennének be túl gyakran és ha meg is teszik akkor sem hosszú időre.- gondolkodtam, majd a homlokomra tettem a kezem a plafonra bámulva. - Habár itt egy halomról van szó, ami azt jelenti, hogy biztosan nem egy helyre rejteném el őket, mert annak nagy a lebukási esélye. Tehát, több helyet keresnék ennek a kivitelezésére. - fejeztem be a mondandóm, de persze töprengtem rajta én hova rejteném el. Azonban amíg nem tudom milyen bájitalról van szó addig azt sem tudhattam, hogy például ha van illata az milyen, mert az is befolyásolhatná a hely kiválasztását.
- Miért a tanár úr mire gondolt? Ide maximum pár kisebb tárgyat rejtenék ami befér a rekeszekbe, azon az alapon, hogy a legjobb rejtekhely az, ami szem előtt van.-mutattam a dohányzóasztal felé. -Mert ott van pár újság, példának okáért, így az alá apróbb dolgokat el lehet rejteni. Vagy mondjuk a garnitúrába rejteném, ha nem törékeny dologról van szó és nem túl nagy.-tettem hozzá, mert példának okáért az sem egy rossz hely. Másnak maximum az tűnne fel, hogy egy kissé kényelmetlen az ülőhelye és arrébb csúszna.
Szál megtekintése
Catherine Alexis Rawen
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. október 17. 13:51 | Link

Dwayne Warren  Smiley


Egy ásványvizet húz elő abból a táskából amit az előbb ledobott, de addig nem volt túlzottan érdekes a számomra,míg elő nem húzott belőle valamit. Azonban a kíváncsiságomat hamar megölte a tény, hogy az egy ásványvizet tartalmazó palack volt. Eközben én levezettem neki a feltevésemet amire kaptam egy megmosolyogtató választ.
- Amíg csak szinte, addig nincs gond. De ki merem jelenteni, hogy semmit sem dugtam el a szobában.-emeltem fel megadóan a két kezem és továbbra is őt figyeltem. Naná, hogy mindenki ezt mondaná, erre persze gondoltam. Ha akarja elhiszi, ha nem hát nem, ez az ő dolga, de én biztosan nem dugtam el itt semmit. Hogy otthon mit dugok el, az már más kérdés persze... A palack a kanapéra kerül, ő pedig a falat kezdi tanulmányozni. Amíg ezzel elvan addig jó nekem...  Legalább nem kell aggódnom amiatt, hogy esetleg meggyanúsít valamivel amit nem én követtem el, habár ez nem valószínű, mert nem tűnik olyannak aki míg nem biztos benne ki tette, meggyanúsítana ilyesmivel. A fal amit figyel olyan érdeklődve, tényleg érdekes, és mondhatni varázslatos, de engem most jobban leköt az, mit fog erre mondani. A következő kérdésén persze akaratlanul is felnevetek. Penészvirág... ez annyira nem is rossz megfogalmazás, de azért kissé sértő. Az, hogy a kékekhez kellett volna kerülnöm, az megint egy más történet. Anyám oda lenne tőle, na meg vissza, de ezt nem kötöm az orrára.
- Mondjuk úgy, hogy mindenkinek megvan a maga jó és rossz oldala. Sajnos nálam a kettő változatos és hol az egyik vagyok, hol pedig a másik. - pillantok le a kezemre, majd újra rá szegezem a tekintetemet. - Nem mellesleg, nem mindenki kerül oda, ahova szeretne.- teszem még hozzá, majd felteszek neki egy kérdést.
- Mellesleg, miért olyan fontos megtalálnia mindent amit eldugnak? A legtöbb diák nem meri használni azt amit ellop, mert fél attól, hogy mi lesz a következménye-jegyeztem meg. - A maradék pedig nem normális, mert itt ha megteszi minimum egy büntetőt varnak a nyakába. -ingattam egy picit a fejem. Persze ott van még az, hogy van aki kíváncsi mi lesz ha megteszi. Na ezeket tartom azoknak, akik megérdemlik a büntetést. Ha már elkövetek valamit, azt csináljam jól! Bár mindenkinek ez lenne az alap elve. Sok ember életét megkönnyítené, vagy megnehezítené vele.
Szál megtekintése
Catherine Alexis Rawen
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. október 17. 23:43 | Link

Dwayne Warren Smiley


Nem éppen egy szószátyár tanár, az egyszer biztos, de legalább őszinte. Már amennyire meg tudtam ítélni, annak tartottam. Érdeklődve szemléltem ahogy a párnákat elveszi, majd a szó eléggé szoros értelmében visszahányja oda, ahonnan az előbb elvette.  Nem teszek rá megjegyzést, de valószínűleg vissza fogom igazítani őket a helyére. Lehet diák vagyok, de a rendet azért szeretem magam mellett tudni, kivéve ha sietek. Akkor úgy néz ki a szobám, mint egy tornádó sújtotta terület. Azt persze értettem, hogy meg kell találnia dolgokat, de azt nem miért foglalkozik vele ilyen nagy lelkesedéssel, már nem annyira.
- Ez mondjuk igaz... - gondoltam bele a helyzetébe. Habár, nem ment olyan jól, de azért el tudtam képzelni mennyire fontos a munkája. Tovább figyeltem és amint kihúzta azt a cigicsikket, rögtön elfintorodtam. Utálom még az illatát is ennek, habár a pipázást még el tudtam viselni. Nem kis meglepetésemre, fogja és ledobja a földre. Na ennyit arról, hogy a tanárok példát statuálnak egy diáknak. Vagy ezzel arra akar megtanítani, hogy nyugodtan szemeteljek? Ez azért eléggé bizarr lenne, de lehet az ő stílusa más mint a többi tanáré. Ez rögtön leesett amint elkezdett velem szóba elegyedni. A magyarázat amit arra kaptam, hogy miért olyan fontos ez a munka, belegondolva teljes mértékben igaz volt.
- Nem lehet könnyű minden nap végigcsinálni ezt az egészet. Azt hiszem, tisztelnem kell az eltökéltségét ezzel kapcsolatban. - mondtam inkább magamnak, mint inkább neki, de ha törődik vele, akkor veheti dicséretnek is. Mondjuk az a tény, hogy a papírmunka miatt aggódott, nem pedig az adott diák miatt, az kissé sajnálatra méltó tényező volt, de nem szóltam miatta. Ki tudja, hány diák került már bajba amiatt, hogy neki próbált keresztbe tenni.
- Évente hány diák kerül bajba ilyen dolgok miatt? - kérdeztem rá arra ami érdekelt. Mert, hát ha sok ilyen van, az nem éppen a legjobb arány azt nézve, hogy ő mennyire komolyan vette a munkát. Persze rengetegen járunk ide, nem lenne az sem meglepő, ha emiatt nagy az aránya annak, hogy sokan vannak.
Szál megtekintése
Catherine Alexis Rawen
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. október 18. 18:03 | Link

Dwayne Warren Smiley


Elgondolkoztam azon amit mondott. Ha nem minden nap csinálja, akkor az nem lehet olyan nehéz, gondolom.
- Igen, az mondjuk teljesen más... De nem értem, hogy lehet képes valaki meginni egy olyan bájitalt, amiben nem biztos, hogy az van amit ő hisz, vagy nem tudja mire való. - ingattam a fejem. Egy két ember annyira, de annyira lehetetlen tud lenni. Leszámítva azt, hogy kíváncsiak, mert az majdnem mindenkiben ott van, csak sokan tagadják. Ekkor eszembe jutott valami, amit meg akartam kérdezni tőle, ha már van rá alkalmam. Persze egyenlőre csak ködösen közelítettem meg a dolgot, de nem fogom kibírni, hogy ne tegyem fel a kérdést. Érdekelt, milyen lehet ez az egész Házvezetős, vagy házvezető helyettes dolog.
- Úgy halottam, hogy házvezető-helyettes is emellett, a tanár úr. - tértem át másra, kíváncsian nézve rá. Vajon szereti? Vagy csak rákényszerítette valaki. Tök jó dolog lehet... mármint, szerintem szuper dolog. A tanévnyitó jutott erről eszembe, majd az, hogy meg lettem dicsérve a sok kiválóm miatt, meg az ami ott történt. Ennyi dolgot amit ott mondtak, az új tanárok, meg minden egyéb ami elhangzott kissé sok volt, vagy talán a sokk jobban jellemezte volna azt, ami történt. Nem is tudtam nyomon követni akkor az eseményeket, így innen-onnan kellett beszereznem az információkat. Nem volt tehát csoda, hogy ezt is megtudtam, de azért azt nem, milyen lehet. Persze, gondoltam van aki szereti csinálni, van aki pedig nem. Nem az én dolgom elítélni, így nem is szólhatok bele, hiszen csak egy gyerkőc vagyok a hatalmas diáksereg egyik tagja. Maximum még az különböztetett meg, hogy melyik házban voltam és, hogy hányadik évfolyamban, de ezen kívül csak egy voltam a többiek között. Én legalábbis ezt így gondoltam és biztos is voltam benne, hogy nem én vagyok az egyetlen aki ezen a véleményen van.
Szál megtekintése
Lélek szoba - Catherine Alexis Rawen hozzászólásai (7 darab)

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Északi szárnyÉszaki Torony