A folyosón haladva egy szépen kidolgozott tölgyfaajtócskába botlunk. Külsőleg semmit nem árul el magáról a szoba, aki pedig nem ismerős errefelé, annak elképzelése sem lehet, mi is van odabent. Azonban abban a percben, hogy benyitunk, egyből magunkénak érezhetjük a szobát. A szoba alapvető kinézete a négy ház színeit hordozza magán, a bent lévő bútorzat pedig kényelmet és nyugalmat sugároz. Belépve azt látjuk, hogy körben egy kanapégarnitúra helyezkedik el. A párnák eltérő árnyalatokban pompáznak, van köztük sárga, bézs, fehér és szürke színű egyaránt. Középen egy nagyobb dohányzóasztal található, ami alatt kis rekeszek, azok régebbi Edictum számokat, pennát és pergament rejtenek magukban. A tetőtéri ablakon át beszűrődő fény bevilágítja a teret, de ez sem állandó, mint ahogy itt semmi. Különleges és hívogató szobácskáról beszélhetünk.

A falak színei a belépő ember hangulatát követve váltanak árnyalatot, ahogy a szobán belüli környezet is ehhez alkalmazkodva alakítja magát. Érzelmeinkhez igazodik a bent szóló dallam, vagy esetlegesen a csend, mindamellett, hogy kellemes illatokat is érzünk, ami szintén a mi javunkra válik. Lesz olyan, aki a csoki illatától örömittasan ír meg egy-egy szorgalmit, de lesznek keserűbb napjukon éppen ide menekülő diákok is, akiket valami más, szomorúságuk elillanására létrejövő érzetet kapnak. Szinte minden érzékszervünket megnyugtató kényeztetés veszi kezdetét. A látvány kápráztatja a szemet, az illat az orrunkat még a zene vagy éppen a csend a hallásunkat.

Ám a szoba egyszerre lehet áldás és átok is, hiszen, ha nem egyedül vagyunk bent, akkor azzal mások előtt titkunk is felfedődhet ízlésünkről, de másokat meg megismerhetünk. Ilyenkor valami olyan elegyét kaphatjuk a bent lévő személyeknek, amire még mi sem számítunk, de a szobán ülő varázslatnak köszönhetően ez a keverék olyan lesz, hogy a bent lévők egyikét se kergesse azért őrületbe, mégis megfeleljen mind a kettőjüknek.

Ez az a hely ahová menekülhet bárki, nem túl nagy, mégis tökéletes a léleknek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1284&post=816006#post816006][b]Kőszegi Róza Amélia - 2020.08.20. 21:30[/b][/url]

Napok óta mosolygok. A kviddics miatt, az eddigi sikeres vizsgák miatt, de legfőképpen azért, mert egyre több barátot sikerül itt szereznem. Néha azért jól esik eltűnni, és olvasni valamit kikapcsolódásként épp úgy, ahogy otthon.
A könyvtár a vizsgára készülésre, és a lemaradásom pótolására emlékeztet. A hálótermemben nincs meg az az igazi nyugi. Így találtam rá a lélek szobára. Anyám által készített pokrócommal, és olvasnivalóval fészkelődtem be a puha párnák közé. A tetőtéri ablak felülről világította meg a kezemben tartott könyv borítóját. Azt a könyvet hoztam magammal, amit akkor találtam, amikor Darya-val a könyvtárban lézengtünk.
 Hippogriff. Egy ilyen szép lényről, hogy írhatják azt a címben, hogy erőszakos? Töprengtem, újra a grafikai vázlatot csodálva a kötet egyik lapján. Végül bele is kezdtem a fejezetbe, amelynek már szinte a végére értem, amikor a szobában beállt csendet a nehéz tölgyfaajtó nyikorgó hangja törte meg. Kíváncsian néztem fel, de nem lépett be senki. Az ajtó azonban tágasabban állt a helyén, mellette a falak színei azonban változni kezdtek.
 Mondták, hogy a hangulatomhoz igazodva ez változhat, így nem lepett meg. Azonban az orromat megcsapta valamilyen füstös illat. Mintha gesztenyét pörkölnének. Félretettem a kötetet, és felültem. Azt is tudtam, hogy minden féle illattal is meglephet a szoba, na de már akkor levendula illat volt, amikor még helyezkedtem a kanapén.
Az lelógó lábam mellől füstcsík kezdett felszállni a maga ingatag módján.
- Mi, a…
Kikerekedett szemmel felugrottam és a talpammal megtapostam a pokrócomat, aminek a széle kissé kokszosan terült ki előttem. Ekkor eszembe jutottak a pergamenek, amelyek nem messze a pokrócomtól voltak a kávézóasztal alatt. Lehajoltam megnézni őket, de semmi bajuk nem volt. Mély levegőt vettem, és körbeforogtam a szobában.
- Van itt valaki? – kérdeztem belesve a kanapé mögé. – Ki szórakozik? – próbáltam határozottabb lenni. Na de, gratulálok Róza Amélia! Majd biztos visszaszólnak, hogy én akartalak felgyújtani, de amúgy mizu?
 Annyira nem ismertem azért a varázsvilágot, és próbáltam belegondolni az opciókba. Mi van, ha valaki láthatatlanul ott van, vagy belebegtetett egy öngyújtót… de hát eleve, ki csinálna ilyesmit? A párnákat rendezgettem, mögéjük nézegetve, amikor mögülem mocorgás hallatszódott, és a fal színe is változni kezdett. Sosem változott kétszer korábban, főleg nem ilyen rövid időn belül. Hirtelen pördültem meg a sarkamon, de nem volt ott senki. Aztán a tekintetem levándorolt egy vöröses-barnás plüssfigura-szerű állatkára.
 Namármost, tapasztalataim a varázsvilág állataival:
1.    Hippogriff: gyönyörű, de állítólag erőszakos
2.    Kis pörkölős valami: cuki, de bele sem merek gondolni

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1284&post=818314#post818314][b]Demeter Hunor - 2020.10.02. 23:20[/b][/url]

Különleges nap ez a mai. Annyira különleges, hogy mindjárt belepusztulok.
Egy nyugis zugba hívtam Bettit, hogy ne zavarjon senki, amíg beszélünk. Persze olyan ideges vagyok, jóval korább idejöttem, itt addig sem háborgatnak, míg szoktatom magam a gondolathoz. Ülök a kanapé sarkában, ahol a legtöbb párna van, egyet magamhoz szorítok közülük.
Amikor izgulok, mindig nagyon rosszul leszek. Ha ilyen kínos helyzetbe tervezem hozni magam, elkezd nyomni a fejem, szédülök, felbolydul a gyomrom. Nagyon nehéz koncentrálni, úgyhogy csak a hosszú levegővétellel törődöm egyelőre. Mire ideér, összekapom magam valamelyest.
A terem, ami általában napsütötte, nyugos derűt áraszt, most, ahogy körülnézek, mintha megdermedt volna. A saját feszültségem telepedett rá, csoda, hogy nem sercen fel itt-ott a levegő. A színek is fakók, legalábbis meg mernék esküdni rá, hogy mikor legutóbb itt voltam, élénkebbek voltak a díszpárnák. Most csak vajsárgák, fehérek és halványszürkék vannak. A többit elvitte volna valaki?
Oh, egy pillanatra majdnem megfeledkeztem róla, miért vagyok itt. Áhh.
Félredobom a párnát és a tenyereimbe temetem az arcom.
Túlesek rajta. Aztán jön a nyári szünet, és mindenki ráér emészteni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1284&post=822334#post822334][b]Vörös Ajsa - 2020.12.02. 00:05[/b][/url]

Elmélyülten járkálok fel-alá a "Praktikus varázslatok kezdőknek" című könyvtárból szerzett könyvemmel. Annyira lúzer vagyok a varázslásban, hogy az már nevetséges, így minden létező könyvön átrágom magam ami a témához kapcsolódik. -Ennek köszönhető, hogy az elmúlt hónapokban teljesen elfelejtettem kapcsolatot teremteni a barátaimmal. Mármint, hogy Hunorral, mert a zárkózottságom és a nyusziságom nem segít abban, hogy igazán barátokat szerezzek.- Pedig valamit kéne produkálni átváltoztatás tanra. Az asztalon heverő tükör viszont csak nem akar csinálni semit, bármit próbálok ki rajta a könyvből. Már már arra jutok, hogy hagyom az egészet a francba, mikor eszembe jut Hunor, aki penge a varázslatokban. Örömömben, hogy talán ő tud segíteni ledobom a könyvet a tükör mellé, a táskámból kiveszek egy pergament és írok neki egy levelet.

Amint megvagyok a levéllel hajtogatok belőle egy repülőt és használom rajta az egyetlen bűbájt amit eddig normálisan sikerült megtanulnom. A repülő aztán kisiklik a kezemből és az ajtó alatt átslisszanva már keresi is a címzettet. Hát legalábbis nagyon remélem, hogy Hunort keresi és meg is talája.
Aztán fogom a könyvet és keresek benne valami könnyebb varázslatot míg megjön Hunor, vagy a levele, hogy nem tud segíteni, meg nem is akar mert x hónapig nem is beszéltem vele. Amit persze tökre megértenék, már nem is tudom mi a helyzet vele. Megrázom a fejem, hogy a gondolataim kitisztuljanak és rácélzok a tükörre. Majd kiejtem a kicsinyítő bűbáj szavait a számon és elvégzem a szükséges pálca mozdulatokat.
A világ olyan hírtelen fordul velem, hogy a pálcám kiejtem a kezemből és én beesek a kanapé alá. Kicsit megütöm magam, szédülök, becsukva tartom a szemem míg megáll a forgás. Amint kicsit jobban vagyok kinyitom a szemem. Közben a szoba teljesen megváltozott. Először meg sem ismerem az előttem fekvő tárgyat. Majd rájövök, hogy az a táskám és vagy háromszor akkora mint én.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1284&post=826578#post826578][b]Pálffy Vencel - 2021.02.20. 21:27[/b][/url]

Elégedett képpel hagyom el a hálókörletet, még egy vizsgát magam mögött tudhattam. Azt nem mondom hogy agyon hajtottam magam az elmúlt időszakban, de úgy tűnik, legalább ebben szerencsém van. Az eredményem kézhez kapása után csak az ágyamon bámultam a plafonon a pókot, azon filózva, hogy örülök -e egyáltalán ennek. Ennek, meg úgy bármi másnak. Nem mondtam ugyan senkinek, mert cikinek tartom, de nem gondoltam volna, hogy anyám ennyire hanyagol. Év eleje óta nem adott életjelet magáról. Nem azért, mert annyira hiányolnám, de azt gondoltam, azért egy megvagy e még kölyök kérdést csak küld, miután....de úgy tűnik, ennyire sem érdeklem. Nem azt mondom, hogy baromira meglepett a dolog, de azért zavar, azt hiszem. Mégis elégedett képpel megyek előre, mert megszoktam, hogy elégedetett képet vágok. Nincs annyi fölösleges hülye kérdés, amire talán nem is kíváncsiak, és nem kell összehazudnom semmilyen választ. Úgy csinálnék valamit, ami valamilyen érzést kicsihol belőlem. Egy szöszke Levitás lehívott a faluba, és őt is hamar faképnél hagytam. Untatott. Pedig nessmi különösebb baj nem volt vele, de azt éreztem olyan szoros itt a nyakam körül valami, mintha futóférget rakott volna körém. Többször a nyakamhoz kaptam, de nem találtam ott semmit. Fogalmam sincs miről hadovált, a Fő utca után én le is kanyarodtam, és egy mellék úton vissza jöttem. Az északi szárnyhoz érve most automatikusan a torony felé megyek tovább. Belépve a fal rögtön világos szürkévé változik. Úgy tűnik a kedvem azért megüti a kéket, de közelében sincs. Nem nagyon nézek körbe, azonnal hanyatt vágom magam magam a kanapén cipőstül. A szoba üres és néma csend van, ami a mai nap után valóságos zene füleimnek. Elveszem az asztalon lévő újságot, ami egy ünnepi edictum kiadás. Karácsony, szokások blabla... kettőt lapozva belenézek a pletykarovatba, ki kivel mit, aztán visszadobom a példányt és hanyatt fekszem. Próbálom teljesen kiüríteni az agyam egészed addig, amíg egy gondolatmag sem marad. Hajrá Vencel, felejts el mindent. Gondolj először csak egy dologra, és fókuszálj arra. Egy fa. Semmi másra ne gondolj, csak nézd az a fát. Megvan. A törzsán érzed a kérget, ahogy beteríti az egész fát. Ott vannak a levelei, a leveleket érzed az ujjad begyével az ereit. Aztán szépen lassan ezt is kiüríted, elhomályosul, nincs többé. A tér üres. Üres vagy, mint egy..mint maga az üresség.
Egyre egyenletesebben lélegzem, azt hiszem, sikerül. Minden érzés és gondolat tompulni kezd, és szépen   lassan   elalszok.  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1284&post=838970#post838970][b]Hollósi Zalán - 2021.11.08. 23:24[/b][/url]

Október utolsó estéjének vacsorája különösen jó hangulatban telt a diákok körében. Talán mert kétszer annyi desszertből tudtak válogatni, vagy mert lépten-nyomon hangulatos töklámpások tárultak a szem elé, vagy csak simán vasárnap volt, rengeteg okuk volt örülni. Mégis, akiről bármelyik levitás bátran elmondaná, hogy a jókedvéről ismert, az most csendbe burkolózva ült az asztal végében, egyedül. Zalánt többen is hívták beszélgetni, még az Eridon asztalától is integettek felé, de míg egyik felét udvariasan, de elutasította, addig a másik feléről még csak tudomást sem vett.
 Autumn-ot kereste egy darabig tekintetével, de nem találta. Hát persze. Hétvégén nem valószínű, hogy bejár. Talán most is dolgozik. Aztán Ramira esett pillantása. Nem mintha sok újdonságot látna. Háttal ült neki, hozzá hasonlóan egyedül. A különbség az volt, hogy ő mindig így tett. Zalánra nem volt jellemző.
 Már többeknek is feltűnt a jelenség, érezte magán az értetlen, kutakodó szempárok kereszttüzét. Nem volt túl kellemes. Amikor már nem bírta tovább, fogott egy szalvétát, felnyalábolt egy nagy maréknyi kondéros kekszet még, majd elindult a nagyterem kijárata felé. Az ajtóban két eridonos folytatott egy beszélgetést olyan beleéléssel, amit ő csak akkor vesz észre magán, ha a kviddicsről kezd el magyarázni. Nem figyelt arra, mit beszélnek, csupán egy-két név hangzott el. Csak akkor ismerte fel a logikát bennük, amikor már félúton járt a szfinx portréja felé: prefektusok nevei voltak.
 Nem tudta, hogy a sors fintora volt-e, de neki is az első ötlete az volt, hogy fel kéne keresnie Bettit vagy Zentét, ugyanis a Szfinx hiányzott a helyéről. Az ő Szfinxük. Sosem hagyná ki a lehetőséget, hogy találós kérdésekkel gyötörje a diákokat, mivégre nincs itt akkor? Értetlenül nyújtogatta a nyakát, de a folyosón más festmény nemigen volt. Elindult, hátha a következő folyosón több szerencséje lesz. Csak meg kell találnia a Szfinxet és kérni, hogy menjen vissza a helyére. Egyszerűnek tűnt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1284&post=857137#post857137][b]Bontovich Sára - 2022.12.05. 21:47[/b][/url]

Én alapjáraton egy pozitív ember vagyok. Szeretek vidám lenni, s bár nem sok társas kapcsolattal jelentkezem, akikkel jóban vagyok, ők pontosan tudják, hogy ritkán van, hogy ne lenne mosolyom. Most mégis halovány a görbe, mely arcomon pihen. A hétvége katasztrófa volt, azt gondoltam, hogy pénteken jól fogom érezni magam. Teljesen oda és vissza voltam, Laura segített ruhát választani, így végre nem öt évesnek néztem ki, izgatottan készültem, de hiába.
Felültetett.
Ott álltam, vártam, emberek jöttek és mentek, de Ádám sehol se volt. Annyira ostobának és dühösnek éreztem magamat, sőt, még mindig ezek az érzések kavarognak bennem, így mikor a Levitás fiút meglátom a folyosón, gondolkozás nélkül indulok meg felé.
- Annyira utállak. Te se vagy más, csak egy aljas kis rohadék - jobb kezemmel, mellkasán lökök egyet-kettőt, amely úgy sikerül, hogy a mögötte lévő ajtón át, bejutunk a lélek szobába. Voltam már itt többször is, szeretem ezt a helyet, általában béke árad belőle, de most vörösben, feketében és bordóban pompázik. A lágy dallamok helyett pedig dühvel és szomorúsággal átitatott melódia hangzik.
- Nem is értem, hogy hihettem neked. Tudtam, tudtam, hogy te csak szórakozol - folytatom tovább a szövegelést, nem is m érve fel azt, hogy a másik milyen állapotban van.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1284&post=860587#post860587][b]Hollósi Zalán - 2023.03.11. 23:45[/b][/url]

Rengeteg kutatómunka. És az eredmény: a nagy büdös semmi. Semmilyen történetet nem talált a múltban, ami azt ecsetelné, hogyan lehet TÉNYLEG elemezni egy látomást. Az elején álmoskönyveket túrt fel. De ez nem álom volt, nem elég elvont. A folyóiratok egésze szemét számba ment, de... Kornéllal így is jutottak valamire. És tudta, hogy Rue történetesen konyított valamicskét a látomásokhoz, így ha ő valamit képtelen lesz kibogozni, mert elsodorja őt az élmény, Autumn talán képes lesz jobban megérteni.
 - Jártál már itt? - kérdezte kíváncsian a lányt, még mielőtt benyitott volna a szobába. - Csak hogy elmagyarázzam és ne érjen meglepetésként. Amikor megtaláltam, a frászt hozta rám a hely.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1284&post=861579#post861579][b]Athanaczkovics Kornél - 2023.03.30. 16:06[/b][/url]

Nem akartam rávenni magam arra, hogy ezt tényleg megtegyem, de rájöttem, hogyha visszakozom, azzal Bonnie-t is hoppon hagyom. Ha már megígérte, hogy eljön velem, akkor az a minimum, hogy összeszedem magam és végig csinálom.
Bár fogalmam sincs mit várok ettől az egésztől, de hátha tényleg segít a szoba. Egyáltalán nem fűzök ehhez sok reményt, de erősen markolom a Zámboritól kapott naplót ujjaim között. Kékjeim tévednek is le rá, ahogy fel-felbukkannak a már elolvasott mondatok. Mindenkinek más...
Az ajtó előtti falnak döntöm a hátamat, megvan a késztetés, hogy annak mentén csússzak le, és így várjam Bonnie-t, majd inkább be se menjek, de megemberelem magam, és állva maradok. Jár a Merlin-díj ezért. Talán azért is, hogy a bagolyban értelmesen tudtam leírni Bonnie-nak, hol találkozzunk. Nem ismerte a szobát, így a legegyszerűbb volt, hogy itt találkozunk, hiszen képes lettem volna elvinni teljesen máshova, hogy ne kelljen belépnem oda.
Lemondóan sóhajtok. Menthetetlen vagyok. Fejemet hajtom előre, a járólapon lévő repedést kezdem el birizgálni cipőmmel, miközben várok.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1284&post=864360#post864360][b]Kárási-Tóth Zsanna - 2023.05.29. 09:00[/b][/url]

Kíváncsi vagyok, mi fog ebből kisülni. Remélhetőleg Somlay majd jól az égbe küldi a helyet, aztán tatarozás közben már csak-csak beüzemelnek egy-két liftet. Értem én, hogy nagy múltú kastély, meg hogy már a dédszüleim is idejártak, de attól még igazán haladhatnának a korral, és nem kéne elvárni tőlem, hogy fellépcsőzzek olyan marha magasra. Annyira kellemetlen. Most. Most még istenes, nincs az a bazi nagy hőség, de akkor? Csupa izzadtságtól bűzlő alak fog itt szaladgálni nekem, na úgy menjen az ember lánya enni. Nem is értem, anyukám hogy bírta itt ki, ő is irtózik az izzadtságtól. Na, majd ha hazamegyek kifaggatom, biztos van rá egy tuti tippje.
Amúgy magával a lépcsőzéssel nincs is bajom, rendesen megedzi a combom, megspórolok már majdnem egy cardiot, vagy pilatest. Nem is igazán tekintek erre az egészre randiként, mert csak poénnak indult, az a kelés elleni cucc meg még jól is jöhet a későbbiekben, már ha a levitás képes rendesen megcsinálni. Dorian pedig kiválóan megmondta nekem, hogy találok oda fel, szóval még gördülékenyen oda is érek. Még keresek egy ablakot, amiben jól látom magam, és megigazítom a tincseim, mert nem létezik, hogy ne úgy álljanak ahogy én azt akarom.
 

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1284&post=866167#post866167][b]Fekete Nonó - 2023.08.17. 13:26[/b][/url]

Végül odaérek a lélek szobához és bemegyek. Hirtelen nem tudom, mit kéne keresnem. Hiszen a szobában egyelőre semmi sincs. Ezért megnézem a cetlit.
- Egy ilyet kell keresni. - Beljebb megyek. Hirtelen olyan érzésem támad, mintha otthon lennék a szüleimnél. De igen gyorsan átvált arra, amikor a cirkuszban vagyok. Nagyon meglep. Még soha nem voltam még itt, szóval érdeklődve nézek körbe a helyiségben. Hátha meglátok valamit. Leülök az egyik kanapéra és kicsit magamba mélyedek.
- Talán egy kicsit körül kéne nézni a dolgok körül - gondolkodom. Felállok benézek a kanapék alá és mögé.
- Ez érdekes. - Egyelőre nem találok semmit ami segítene. Ezért megszemlélem a cetliket újból.
- Hol keressem? - gondolkodom hangosan hátha valami isteni dolog történik.
De semmi. Még néhányszor körbe nézek. Elkeseredetten leülök a kanapéra. És néhány percig várok hátha valami eszembe jut. De egyelőre semmi. Remélem találok valamit.
 

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1284&post=873645#post873645][b]Dragomán M. Aurél - 2024.02.12. 21:55[/b][/url]