33. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Hírek: Kérünk mindenkit, hogy ellenőrizzétek a drive-ban beadott multikarakterek esetén a hozzáférési beállításokat! Akiét nem tudjuk megnyitni vagy elolvasni, azét automatikusan elutasítjuk!
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Fellner Ádám összes hozzászólása (33 darab)

Oldalak: [1] 2 » Le
Fellner Ádám
Mestertanonc Levita (H), Elsős mestertanonc



RPG hsz: 93
Összes hsz: 141
Írta: 2021. február 20. 18:53 Ugrás a poszthoz

A kis padawan


Az iskolában páran már amúgy is furán néztek rám a filmek iránti őrületem és az SW rajongásom végett, így őszintén szólva nem hiányzott az, hogy kiröhögjenek, amiért évente egy alkalommal jelmezt öltök. Márpedig közelgett a comicon, ahová igyekeztem minden évben eljutni, hol rohamosztagosként, hol pedig a birodalom egyik alakjaként. Ebben az évben Darth Vader-re került a sor, a jelmezt saját magam készítettem szabadidőmben, és már csak a főpróba volt hátra. Tudni akartam, hogy mennyire hatásos a jelmez, mennyire tűnök benne a veszedelmes úrnak, de ezt sem a KH-ban, sem pedig a szobában nem mutathattam be. Ezért döntöttem úgy, hogy magamra öltöm a jelmezt, és kicsit ráhozom a frászt a srácokra. Gerinek csak egy sms-et küldtem, amiben annyit kértem, hogy jöjjön majd a banya portréjához, mert találtam valamit, amitől hátast fog dobni. A jelmezt szépen összegöngyölve, a hónom alá csapva közelítettem meg az egyik portré közeli mosdót, ott húztam magamra, mert azért necces lett volna egy ilyenben végig vonulni a folyosón. Aztán mikor elkészültem, leültem a portré alatti ülőalkalmatosságra, és ott várakoztam. Néhány perc múlva végre neszt hallottam, azt hittem, hogy Geri az, így felkészülve álltam fel, elővettem a jedikardom, majd a lépcsőhöz sétáltam. Pechemre a maszk alatt baromira párásodott a cucc, így nem nagyon láttam ki alóla, nagyjából csak a cipőm orrát. Ennek ellenére lelkes voltam, és már épp húztam elő a kardom, amikor valaki a vállamnak ütődött.- Add meg magad te hitvány - hörögve imitáltam darth wader hangját, bár még mindig nem láttam Gerit, csak feltételeztem, hogy ő lehet az.
Utoljára módosította:Fellner Ádám, 2021. február 20. 19:16
Fellner Ádám
Mestertanonc Levita (H), Elsős mestertanonc



RPG hsz: 93
Összes hsz: 141
Írta: 2021. március 28. 20:35 Ugrás a poszthoz

A kis padawan


Azt kell mondanom, hogy ez a jelmez a kelleténél is jobban sikerült, mert nem csak kívülről volt sötét, de belülről is. Semmit sem láttam a sisakon keresztül, csak homályos foltokat, ezért is téveszthettem össze az érkezőt Gerivel. Nem számítottam arra, hogy ilyen időpontban bárki más járkálna a portré közelében, így rám hozta a frászt a sikoly, amiből máris arra következtettem, hogy valami csajszi állhatott velem szemben.  - Mit mondasz? Franc ebbe a sisakba, nem hallom, várjál már - nem egészen volt érthető minden szó, így mivel se nem láttam, se nem hallottam, a sisakom után kaptam, és próbáltam azt lehúzni a fejemről. Ezzel így elszórakoztam pár másodpercig, nem tudva arról, hogy már egy pálcát is rám szegeztek, így ez csak akkor vált számomra világossá, amikor lehúzva fejemről a sisakot, megláttam a csajt. - Hóhóóóó, csak óvatosan azzal a pálcával - védekezően emeltem fel a kezeim a magasba, legalábbis az egyiket, mert a másikban még ott fityegett a sisak. A szemüvegem is csálén állt, hála a sisak utómunkájának, ami a hajamat sem kímélte, mert olyan kócos-borzas voltam, mint egy erdőt átakrobatikázó, meggyűrt mókus. - Én lenni E.T, jönni messzi messzi galaxis - próbáltam a dolgot elhumorizálni egy mosollyal, közben Spock kapitány jelét mutattam felé, hátha vágja ezeket a filmes sztorikat. Ha igen, akkor nyert ügyem van, és együtt nevetünk, ha nem, akkor megszívtam, és kénytelen leszek előkapni a jedi kardomat.
Fellner Ádám
Mestertanonc Levita (H), Elsős mestertanonc



RPG hsz: 93
Összes hsz: 141
Írta: 2021. április 2. 14:27 Ugrás a poszthoz

A kis padawan

-Hm? - egy pillanat erejéig értetlenül néztem farkasszemet az ifjú, ám harcias padawannal, aztán tekintetem a föld felé siklott, majd rögtön ki is szúrtam az említett finomságot, tőle nem messze pedig a telefont. - Zsír - egy vigyorral csak ennyit közöltem, mert ez egyértelmű jele volt annak, hogy hiteles a jelmez és durvábban ráhozom a frászt, mint maga Darth Nagyúr tenné. Az örömöm azonban nem tartott túl sokáig, mert a tény, hogy menő a jelmez, még nem törölte ki a vétkemet. Emiatt sietve, lovagias üzemmódba kapcsolva léptem a készülék után, ha sikerült beelőznöm a lányt, akkor felkaptam a készüléket, és vetettem rá egy pillantást, mielőtt még átadtam. - Telefonnal nem - rámosolyogtam csak úgy Ádámosan. - Húúú, perzselnek a szavaid szépségem - éreztem ám, hogy a kis akciómmal kellően ráhoztam a frászt, de próbáltam elhülyéskedni, hogy egy kicsit meglágyítsam a szívét. - Ez egy olyan dolog, amit a földiek nem érthetnek, ezt csak egy E.T értheti. Mond, ismered azt a filmet, aminek a címe Star Wars? - néhány másodpercig vártam, közben beletúrtam a hajamba, hogy hátrasimítsam azt a pár szálat, amit összevissza gyűrt a sisak. - Nyomd csak meg, és meglátod - mosolyogva tartottam felé a fejfedőt, hogy kedvére nyomkodja azt. - Hörrrhörrr…az apád vagyok Luke höörrrrrhörrrr - adta ki magából a masina a hangot. - Öhm, azt hittem, ezt kitöröltem. Múltkor átprogramoztam a “Na mi a helyzet Leia hercegnőre”, de úgy tűnik, nem működik ….- elhúztam a számat, mert ezzel a Luke-os dumával legfeljebb srácokat lehetett volna felszedni a comic con-on, pedig a cél az volt, hogy legalább a macskanő számát megszerezzem. - Na mindegy, annyira nem jó, mert nem kényelmes, és összekócolja az agyad. Viszont úgy látom, hogy sütivel már más is jön. Ez a gyíkhaver nagyon be van gerjedve a sütidre - jegyeztem meg, utalva a földön csámcsogó kis állatra.
Fellner Ádám
Mestertanonc Levita (H), Elsős mestertanonc



RPG hsz: 93
Összes hsz: 141
Írta: 2021. április 30. 21:05 Ugrás a poszthoz

LEila

Fogadás az fogadás, a nyeremény meg nyeremény, és mivel a legutóbbi fogadásunkat megnyertem, Leila nem mondhatott nemet a filmes délutánra. Le is volt egyeztetve az, hogy mikor találkozzunk, de épp mikor indultam, váratlanul futottam össze Borival a Klubhelyiségben. Úgy volt, hogy neki is programja lesz, de szomorúan mesélte, hogy sikerült összevesznie az egyik barátnőjével valami apróságon. Kellemetlen volt, hogy éppen ekkor érte efféle dolog, mert nem akartam pofátlanul ott hagyni, és tudtam, hogy vigaszra van szüksége, de azt is tudtam, hogy Leila vár rám. Mégis kicsit Borival maradtam, leültem vele, hogy kibeszélhesse a problémát, csöndben hallgattam végig, s már az is megfordult a fejemben, hogy dobjak egy üzit Leilának, és lemondjam a filmezésünket, annyira megsajnáltam Borit. Ő viszont azt mondta, hogy ha már lebeszéltem, akkor ne mondjam le, majd elüti az időt addig valami olvasmánnyal. Tök rendes volt, ettől csak még jobban kedveltem őt, tényleg kezdte magát belopni a szívembe.
Egy csókkal váltam el tőle, majd az órámra pillantva láttam, hogy kések egy tíz percet, de ismerve Leilát, biztos voltam abban, hogy valamivel majd csak elüti az időt.
Nyugodt tempóval haladtam a folyosón, a szemüvegemet egy kicsit megigazítottam, s még megnéztem a pittyegő mobilt, amire Boritól jött egy üzi. Egy mosoly húzódott az arcomra, látva a sorait, de ekkor némi hangzavar ütötte meg a fülemet, s ahogy felkaptam a tekintetem, észrevettem Leilát Milán társaságában. A srác teljesen rámászott, és tisztán látszott, hogy ezúttal nem az történik, mint ami általában. Tudtam, hogy baj van, ezért sietve raktam zsebre a mobilt, és futva folytattam az utamat hozzájuk. Odaérve rögtön el is kaptam Milán karját, hogy lefejtsem őt Leiláról.
- Mit művelsz Leilával? Normális vagy? - haragosan csillantak szemeim Milánra, aztán Leilára néztem. - Minden okés?
Utoljára módosította:Fellner Ádám, 2021. április 30. 21:06
Fellner Ádám
Mestertanonc Levita (H), Elsős mestertanonc



RPG hsz: 93
Összes hsz: 141
Írta: 2021. május 1. 23:13 Ugrás a poszthoz


Leila

Egy pillanatra sikerült elrántanom Milánt Leilától, így legalább levegőt is kaphatott, amit eddig ez a barom szívott előle. Nagyon dühös voltam, fújtattam is magam elé, miközben farkasszemet néztem Milánnal, de aztán csak Leilára néztem, hogy lássam, valóban jól van-e. Ez a vadbarom azonban megint csak hozzáért, és olyat rántott Leilán, amit nem tudtam nyugodtan végig nézni.
- Szerintem meg egyáltalán nem szórakozik jól veled, hagyd őt békén! - ismét felszólítottam Milánt, aki sokkal nagyobb volt nálam, valószínűleg a konditermet is többször látogatta. Nem biztos, hogy alaphelyzetben egy ilyen sráccal szemben felléptem volna, de most Leiláról volt szó, egy bajba jutott lányról, s nem hagyhattam, hogy egy ilyen barom megint ráemelje a kezét. Nagyon ideges voltam, nem sűrűn kerültem ilyen helyzetbe, ráadásul Leila is úgy tűnt, mint aki fél, mégis, míg az előbb még segélykérően viselkedett, most úgy tűnt, mintha még ő akarná távolabb terelgetni Milánt, s még engem is csitítani próbált. - Persze, hogy rendben lesz, mert Milán - ekkor Leiláról a srácra emeltem a pillantásom és folytattam: - Le fogja venni rólad a kezét,bocsánatot kér, és visszahúz oda, ahonnan jött - álltam a tekintetét,s eszem ágában sem volt meghunyászkodni.
- Mit pofázol pápaszemes csíra? Szétverem a fejed Te! - ahogy sejtettem, elborult az agya, már lendítette is az öklét, és sikerült is telibe találnia a fejemet, úgy, hogy a szemüvegem repült jobbra, én meg hátra. Esés közben azonban volt időm előkapni a pálcámat, amit azonnal Milánra szegeztem. - Reducto!- Milán t hirtelen taszította hátra a varázslat,s erre jött a következő:- Stupor! - amitől pedig kábultan esett hanyatt. Földre került, akárcsak én, bár neki nem vérzett úgy az orra, ahogy az enyém.
Fellner Ádám
Mestertanonc Levita (H), Elsős mestertanonc



RPG hsz: 93
Összes hsz: 141
Írta: 2021. május 2. 20:56 Ugrás a poszthoz

Sophie


Még éktelenkedett egy kis folt a szemem alatt, nem múlt olyan gyorsan Milán ütése, de szerencsére nem volt vészes, messziről nem is látszott, talán csak közelről vehette észre a szemlélődő, hogy valaki beverte a képemet. A szemüvegem jobban bánta, annak sajnos eltört az egyik szára, ezért míg elvittem javíttatni, ideiglenesen egy másik keret volt rajtam, egy régebbi dizájn, amit egy éve már félreraktam. Most viszont kapóra jött, jobb híján még ezzel is többet láttam, mintha nem lett volna rajtam szemüveg. A haverom, Gergő szerint úgy festettem benne, mint egy óvodás, amin magam is röhögtem, mert ami azt illeti, volt benne némi igazság. Ettől függetlenül nem váltam meg a darabtól, ebben indultam el reggelizni, és néhány levitás társaságában tartottunk az étkező felé.
Gerivel egy kicsit le is maradtunk, mert lett egy remek ötlete, amit le is rajzolt, és előhúzva zsebéből a gyűrött papírt, menet közben mutogatta nekem, hogy mit és hogyan is képzel el a közös filmünkbe. Aztán szóba jött a bunyó, el kellett neki mesélnem, hogy mi volt, és röviden össze is foglaltam neki, leszámítva egy két részletet, ami egyelőre még mindig nem hagyott nyugodni, s amit sem neki, sem pedig Borinak nem mondtam el.
Igazából a szavak végére érve egy kicsit bele is merültem a gondolataimba, Geri közben már egész másról kezdett el fecsegni, ezért is volt olyan nehéz észrevenni Sophie-t, aki a nevemen szólongatott. El is haladtam volna mellette, mert nagyon bebambultam, de aztán megtorpanva kaptam felé a pillantásom, és egy kicsit le is döbbentem. Mellettem Geri is nagyot nézett, legjobb barátom révén tudta jól, hogy ki is ez a lány, sokat meséltem neki a szakításunkról. Ő sem értette, hogy éppen mi történik, bennem pedig nem voltak túl jó érzések Sophieval kapcsolatban, mert ha nagyon őszinte akartam lenni magammal, akkor Bori ide vagy oda, de még mindig fájt az, ahogyan Sophie szakított velem. Nagyon szerettem őt, és nem is nagyon értettem, hogy miért kellett dobnia csak úgy, egyik napról a másikra.
Azóta nem is beszéltem vele, eléggé ki voltam miatta, Leila sem hagyta volna, hogy szóba álljak vele, kerültem is, ha lehetett, most azonban nem tudtam levegőnek nézni, mert mégis csak az én nevemet mondta, és ott ácsorgott, csinosan felöltözve, azokkal a nagy szemeivel engem fürkészve.
- Menj, majd később találkozunk - Gergő bökdösésére és motyogására csak ennyit reagáltam, aztán közelebb léptem Sophiehoz. - Igen Sophie? - egy kicsit megemeltem a szemöldököm, kissé feszült is voltam, még a karjaimat is összevontam magam előtt, tudat alatt ezzel vonva egy határvonalat közénk. El nem tudtam képzelni, hogy ennyi idő után mégis mit szeretne tőlem, de találgatásokba nem szerettem volna belemenni, ezért is vártam, hogy mit mond majd a lány.
Fellner Ádám
Mestertanonc Levita (H), Elsős mestertanonc



RPG hsz: 93
Összes hsz: 141
Írta: 2021. május 2. 21:14 Ugrás a poszthoz

Leila

Hallottam, ahogy Leila próbál a védelmemre kelni, igyekezett visszafogni Góliátot, de engem sem kellett félteni, mert addigra már elöntötte agyamat annyira a méreg, hogy kizárólag az ellenség likvidálására koncentráljak. Milán pedig olyan volt, mint Luke Skywalker számára Darth Wader. Egy gonosz, akitől meg kellett óvni a Hercegnőt, jelen esetben Leilát.
Össze is szedtem magam, már amúgy is készültem a támadásra, de az ütése meglepett. Ennek ellenére, még ha földre is kerültem, sikerült visszavágnom, és legalább egy időre elcsöndesítenem ezt az agresszív barmot, aki bántani akarta Leilámat. És bár felrepedt a szám széle, talán még az orromból is elindult a vér, még sem dőltem hanyatt, inkább csak kissé szédülve ültem, még mindig előre szegezve a pálcámat, ha netán Góliát hirtelen felpattanna.
Ez szerencsére nem történt meg, ehelyett Leila termett mellettem, rápillantva láttam arcán az aggodalmat, és szegény úgy reszketett, mintha sokk érte volna.
- Nincs baj Leila - nyugtattam, csúnyábbnak tűnhetett a képem, mint amit valójában éreztem, annyira nem volt vészes. Csak az orrvérzésem nem múlt, de ezen a lány segített. Nem beszéltem ezekben a pillanatokban, mert tényleg ömlött az orromból a vér, így inkább csak követtem a javaslatait, hátra döntöttem a fejem, de mindeközben azért tekintetem a lányon tartottam, és szabad kezemmel a keze után nyúltam, hogy megérintsem, ezzel is nyugtatva.
- Leila - mikor a vérzés kicsit alább hagyott, csak kiengedtem a hangom, előre hajtottam a fejem, és az orromhoz tartó kezét a ronggyal együtt távolabb toltam.
- Nyugodj meg, annyira már nem is vérzik, látod? Lassan eláll, nyugi - szemébe nézve, nem túl erősen szorítottam meg kézfejét, hogy érezze érintésemből, tényleg minden rendben van. - Láttam, hogy mekkora, de azt is tudom, hogy egy IQ hiányos vadbarom, nagyjából ennyi esélyt kalkuláltam neki és magamnak, úgy tűnik, bejött - elmosolyodtam, de csak egy kicsit, mert a Milán iránt érzett ellenszenvem nem múlt el. - És amúgy se merjen rád kezet emelni senki. Egyáltalán mi volt ez az egész? Vele is volt már valami, amiről nem tudok? - többnyire ismertem azokat a srácokat, akikkel Leila randizgatott, de Milánra nem emlékeztem. - A szemüvegemmel mi van? -
Utoljára módosította:Fellner Ádám, 2021. május 2. 21:15
Fellner Ádám
Mestertanonc Levita (H), Elsős mestertanonc



RPG hsz: 93
Összes hsz: 141
Írta: 2021. május 20. 16:30 Ugrás a poszthoz

Leila


- Akkor rád maradt volna a Star Wars gyűjteményem és az alsónadrágjaim - dobtam be nevetve, csak hogy ezzel is oldjam egy kicsit a benne keletkezett feszkót, mert látszott ám rajta, hogy mennyire kiakadt. Egy kicsit haragudtam is magamra, amiért nem értem ide időben, mert így Leilának el kellett viselnie ezt a barmot. Nem is értettem, hogy mi volt ez Milánnal, mert tudtommal ők még nem jártak együtt, de amint a lány emlékeztetett, máris megvilágosodtam, s eszembe jutott az az ominózus beszélgetés, amikor nagyban ecsetelni próbálta nekem Milán béna technikáját. Az pedig, hogy az emlékezetembe hozta, hogy ezzel a gyerekkel is hancúrozott, nem hozott felhőtlen örömöt a délutánomba, inkább bosszantott. Francért kellett neki ilyen hülye barmokkal összeállnia? - Jó, már emlékszem, ne folytasd - leállítottam gyorsan, aztán az orromhoz nyúltam, hogy megnézzem, vérzik-e még, de bele is nyilallt a fájdalom, jó erős ökle volt ennek a marhának. - Aúcs - nyögtem, közben figyeltem, hogyan hozza helyre a szemüvegemet a hercegnő. - Köszi, egész jó munkát végeztél - jegyeztem meg egy hálás mosollyal, majd felcsaptam a szemüveget, és feltápászkodtam a lány segítségével. - Dehogy megyek gyengélkedőre, nincs nekem bajom. Akinek oda kéne mennie, az inkább Milán - állammal a földön heverő srác felé böktem, nem izgatott, hogy mi baja eshetett, megérdemelte azután, ahogyan Leilával viselkedett. - Inkább menjünk, és nézzük meg azt a filmet, amivel már jó ideje tartozol nekem - szemöldököm fel-le emelgetve invitáltam, miközben a karomat tartottam neki, hogy elkísérjem a levita mozitermébe. Az, hogy összesúgtak a hátunk mögött, vagy épp azt találgatták, mit mászkálunk együtt, az sem érdekelt. Bori tudta, hogy miféle kapcsolatban vagyunk Leilával, így nem kellett tartania attól, hogy bármi is lenne köztünk, mert hát, a hercegnőnek láthatóan az ilyen tahó tuják jöttek be.
Fellner Ádám
Mestertanonc Levita (H), Elsős mestertanonc



RPG hsz: 93
Összes hsz: 141
Írta: 2021. május 26. 18:32 Ugrás a poszthoz

Marina


A High School Musical csak egy film, a Szerelem sokadik látásra is csak egy film, de ez, ez valami egész más. Marinának valószínűleg azonban fogalma sem volt arról, hogy mit is beszél, ezért is akadtam ki, mint valami filmbolond. (Valljuk meg, az voltam). - Egy film?? A Star Wars az egy műalkotás, egy zseniális csoda! Nem filmezheted le csak úgy! Egy komplett világ, bolygókkal és fajokkal, szuper történet, kihagyhatatlan - fejtettem ki szenvedélyesen a gondolataimat, talán több átéléssel is, mint egy szimpla beszélgetés, de ezt követelte meg a pillanat. Hihetetlen, hogy sokan mai napig nem ismerték ezeket a műalkotásokat,  eszközölni kellett volna az oktatási anyagba minimum heti két filmes órát, mert botrány volt azt hallani, hogy ez csak egy film.  - Ezt meg sem hallottam. Figyelj, minden évben van egy találkozó, nem csak Star Wars, sok minden más is, de a lényeg az, hogy ott megjelenhettek jelmezekben, vetítések vannak, vissza lehet nézni a részeket, játékokat lehet kipróbálni a témában. Szervezek majd egy utat pár sráccal, gondold át, és gyere el. Meg kell nézned a filmeket! Olyan nincs, hogy úgy mondj róla véleményt, hogy nem ismered - eddig nem sokszor kellett ennyire kiállnom George Lucas művéért, de ennyit megért a dolog, mert ez nem volt elfogadható, hogy valaki ennyire tartózkodjék imádott világomtól. - És az alku, ha megnézed, és azt követően még mindig azt mondod, hogy nem tetszik és nem jó, akkor cserébe a következő jelmezbálon annak öltözök, amit Te mondasz. Na? - valahogy rá kellett vennem, hogy megnézze a mozit, így ez tűnt jó megoldásnak, amúgy is , biztos voltam benne, hogy majd neki is tetszeni fog, s hamarosan egy új rajongóval bővül a kör.  
- Ja, igen rajongó vagyok, de nem E.T. Mondjuk az a film is jó - mondtam egy mosollyal, miközben bólogattam. Az, hogy helyesnek titulált, csak még inkább kiszélesítette a mosolyom. - Látod, tízből kilenc csaj is ezt mondja. De gondold el, milyen izgi lenne, ha úgy randiznának velem, hogy a fejemen a sisak, és csak a randi végén kerül le - ezen a gondolaton még el is mosolyodtam, bár szerintem sokan Marinához hasonló mód reagálnának, s talán bolondnak titulálnának. - Biztos nem próbálod ki? - nyújtottam felé a sisakot, hátha kedvet kap hozzá, majd ekkor vonta el figyelmünket a gyík, kinek a nevét is megtudtam. - Komolyan? Ennyire éhenkórász a kiscsávó? Ugye csávó? Vagy csaj? - nem voltam benne biztos, nem sok gyíkot ismertem, de a lány ezt biztos jobban tudta. - Nem tudom, hogy a büfé nyitva van-e még, viszont ha elkísérsz a konyhához, ott összedobhatok neked egy pudingot. Nem láttalak még erre, új vagy a suliban vagy tőzsgyökeres? Kicsit olyan, mintha akcentusod lenne…- fél füllel nekem úgy tűnt, hogy picit törné a magyart.
Utoljára módosította:Fellner Ádám, 2021. május 26. 18:32
Fellner Ádám
Mestertanonc Levita (H), Elsős mestertanonc



RPG hsz: 93
Összes hsz: 141
Írta: 2021. május 26. 21:47 Ugrás a poszthoz

Az eridonos lány


Elég nehezen hevertem ki a tegnap délutánt, még mindig fájt az, hogy ilyen csúnyán összevesztem a lánnyal, szavai minduntalan visszhangoztak a fejemben, ahogy emlékeimben élt az a csók is, aminek nem szabadott volna elcsattannia. Ha az nincs, akkor nem vesztünk volna össze, és minden a legnagyobb rendben lenne. De semmi sem volt rendben, ráadásul még Borit is kerültem, s mikor összefutottunk, valami hülye indokkal leráztam. A történtek óta úgy éreztem, hogy gondolkodnom kell, ki kell tisztítanom az agyamat, ahhoz viszont egyedüllétre volt szükségem, s nem arra, hogy úgy tegyek, mintha mi sem történt volna. Még azt sem tudtam, hogy egyáltalán Borival mit szeretnék, van-e olyan erős köztünk a kapocs, hogy folytassuk, hogy egyáltalán elmondjam-e neki a történteket?
A nyomasztó gondolatok miatt rendkívül feszültnek éreztem magam, még a hobbimhoz sem volt kedvem, ami nagy szó, hisz a Star Warsos dolgaimról nem szívesen mondtam le, s ha tehettem, akkor azzal, vagy a filmezéssel, fotózással foglalkoztam. Most viszont nem éreztem magamban a kedvet ahhoz, hogy megépítsek egy új makettet, ahhoz se volt ihletem, hogy kimenjek fotózni, vagy dolgozzak filmen. Mozogni akartam, edzeni, hogy jól lefáradjak, hogy addig is kikapcsoljon az agyam, míg püfölök valami zsákot, vagy futok, ugrálok. Ezért is mentem le rövid hezitálást követően az edzőterembe, a helyhez megfelelően öltözve, edzőruhában, sportcipővel a talpaimon, s kezdetnek a futógépet választottam. Azon lenyomtam tizenöt percet közepes tempóban, mindezt bemelegítésként, majd a szőnyegre mentem, s mielőtt neki fogtam volna a zsákot püfölni, úgy döntöttem, hogy egy kicsit nyújtok. Nem igazán néztem körbe, nem figyeltem a többieket, a gondolataim túlságosan is magukkal ragadtak.
  


Fellner Ádám
Mestertanonc Levita (H), Elsős mestertanonc



RPG hsz: 93
Összes hsz: 141
Írta: 2021. május 27. 16:55 Ugrás a poszthoz

Az eridonos lány


Hiába a bemelegítő futás, hiába álltam neki egy kicsit bemelegíteni a nagy pofozkodás előtt, nem sok kedvem volt hozzá, ahogy máshoz sem. A zsebemben épp ekkor pittyegett a telefon, leállva a bemelegítéssel előhalásztam a készüléket, ami egy üzenetet jelzett ki Boritól “Hol vagy, aggódom érted”. Egy ideig csak bámultam a kijelzőt, de aztán elsötétítettem, s visszatettem a telót a zsebembe, mert nem tudtam, hogy mit írhatnék úgy, hogy ne sértsem meg. Nem akartam Vele találkozni, most egész biztos, hogy nem, mert a fejem tele volt zavaros gondolatokkal. Ellenben azt is tudtam, hogy valamit mégis csak kellene mondanom neki, mert úgy tűnt, azt hogy most nem érek rá, úgy sem hitte el. Nagyjából ismerte a napjaimat, hogy mikor mivel foglalatoskodom, hazudni meg nem akartam. Ha azt mondom, hogy itt vagyok az edzőteremben, nem úsztam volna meg, hogy lejöjjön hozzám, ezért döntöttem a hallgatás mellett.
Ez mondjuk szemét dolog volt tőlem, mert egyáltalán nem ezt érdemelte Bori, meg nem is akartam megbántani, csak kellett pár nap, hogy kitisztítsam a fejem a Leilával való mozizás után. Még az is lehet, hogy csak a rengeteg emlék, meg a szoros barátság zavarta meg az agyamat, lehet, hogy többet láttam bele, mint kellett volna. Egyszer ezt gondoltam, a következő pillanatban meg azt, hogy basszus, már tök régóta tetszik, csak soha nem mondtam neki. Mert nem lehetett, mert a barátom. Volt. Egészen tegnapig.
Ezen agyalva folytattam tovább a bemelegítésnek tűnő vacakolást, de hirtelen egy nagyon erős ütést éreztem a tarkómon, ezután minden elsötétedett, s a következő pillanatban már estem is össze a szőnyegen, arccal nyalva fel annak burkolatát.
Fellner Ádám
Mestertanonc Levita (H), Elsős mestertanonc



RPG hsz: 93
Összes hsz: 141
Írta: 2021. május 30. 20:40 Ugrás a poszthoz

Szülinaposok

picit Marina majd Leila


Már lassan másfél hét telt el, ha nem több, s azóta azt hiszem, sikerült tisztáznom a gondolataimat Leilával és Borival kapcsolatban. Teljesen fölösleges lett volna az, hogy olyasmin agyaljak, ami úgy sem lehetséges - ezt ő is megmondta - amúgy is tudtam, hogy mindig mással kavar, a barátságunk meg sokkal fontosabb lett volna annál, mint hogy elrontsuk. Ez viszont már megtörtént, csúfosan estünk egymásnak legutóbb, s még mindig nem tudtam túltenni magam a történteken. Annak ellenére, hogy úgy éreztem, Bori a jó döntés, mert vele jól alakulnak a dolgaim, attól még nem tudtam kitörölni emlékezetemből Leila szavait, amik mély sebet ejtettek rajtam. Emiatt pedig nagyon beszélni se akartam vele, mert nem láttam az értelmét, legalábbis egyelőre még nem. Időre volt szükségem, ezért sem kerestem Leilát, ehelyett minden időmet Borival töltöttem, s rá fordítottam az energiámat, már csak azért is, mert napról napra úgy éreztem, hogy egyre jobban szeretem.
Már csak ezért se tudtam neki nemet mondani, amikor meglengetett előttem egy meghívót, mondván, hogy az egyik barátnőjének a barátnőjének lesz a titkos szülinapi bulija, s mint utóbb kiderült, Mae-ről volt szó, arról a dán lányról, akit még meg kellett győznöm a Star Wars szépségeiről. Éppen ezért a születésnapjára egy Star Warsos pólót vettem, meg a három alapfilmet egy dvd csomagban, ezeket kötöttem át egy masnival, s így vágtunk neki Borival a bulinak.
Egy kicsit talán késve értünk oda, már elég sokan mozgolódtak a parton, így kicsit nehéz is volt kiszúrni a lányt, de amint sikerült, Borit kézenfogva céloztam be Marinát.
- Sziasztok…helló szia - köszöntem mindenkinek menet közben, a srácoknak pacsival, a lányoknak egy intéssel, majd odaérve a dán lányhoz, rámosolyogtam.
- Nagyon Boldog Születésnapot! - s már toltam is a kezébe a csomagot. Bori is felköszöntötte Őt, de már ki is szúrta az egyik barátnőjét az ételes pultnál, így elszakadt tőlem, én meg maradtam ott, s megpróbáltam vadászni magamnak egy pohár italt, vagy valami töményet.
Utoljára módosította:Fellner Ádám, 2021. május 30. 20:46
Fellner Ádám
Mestertanonc Levita (H), Elsős mestertanonc



RPG hsz: 93
Összes hsz: 141
Írta: 2021. május 31. 19:31 Ugrás a poszthoz

Az eridonos lány


A bot olyan erőteljesen suhintott tarkón, hogy ez elég volt ahhoz, hogy elsötétedjen előttem a világ, s úgy dőljek el, mint egy krumplis zsák. Legutóbb talán még kiskoromban estem össze, amikor focizás közben sikerült telibe fejelnem a kaput, de azóta ehhez hasonló eset nem történt. Most viszont úgy tűnt, hogy a sors nem kedvezett, valaki nagyon nem akarta, hogy jó heteim legyenek, mert először a legjobb barátommal vesztem össze, aztán meg sikerült agyonveretnem magam egy bottal, vagy akármi is volt az, ami tarkón vágott.
Azt nem is tudom, hogy mennyi ideig heverhettem eszméletlenül, szemhéjaim lassan nyíltak fel, mikor megláttam felettem tornyosulni egy csajt, aki a mellkasomon támaszkodott. Kicsit még kótyagos volt a fejem, hunyorogtam is párat, a szemüveg sem állt tökéletesen, a tarkóm pedig szörnyen sajgott hátul.
- Mi történt és ki vagy Te? - pislogtam rá a lányra, majd ezután nyúltam csak a szemüvegemért, hogy jobban magamra igazítsam, s ezután próbáltam is ülőhelyzetbe tornázni magam, ha már nem támaszkodott rám. - Basszus, szétmegy a tarkóm - nyúltam hátra bal kezemmel, s egy picit meg is masszíroztam, szerencsére az ujjaimmal nem éreztem puklit, így talán annyira nem is volt nagy a baj. Közben ahogy szemügyre vettem a környezetemet, feltűnt hogy az edzőteremben vagyok, ez jó, mert erre emlékeztem. Ismét visszanéztem a lányra, ismerősnek tűnt, szerintem már párszor láttam őt az ebédlőben.
Fellner Ádám
Mestertanonc Levita (H), Elsős mestertanonc



RPG hsz: 93
Összes hsz: 141
Írta: 2021. június 8. 20:04 Ugrás a poszthoz

Buli - Leila


Annyi fajta italtól roskadozott a pulttá avanzsálódott asztal, hogy magam sem tudtam eldönteni, mit is igyak. Kapjak fel egy dobozos sört, igyak egy kis bort, esetleg bekeverjek valami töményet naranccsal vagy kólával. Ötletem sem volt, meg annyira túl sokat nem is akartam inni, így végül csak egy sörre esett a választásom, azt kaptam fel, majd fel is pöccintettem a tetejét és meg is kóstoltam a habzó csodát. Egész jó volt, sőt, jobb volt, mint amilyenekkel eddig találkoztam, el is kezdtem forgatni a dobozt, hogy lássam, hol is gyártották. Valami dán szöveg volt rajta, ebből is lejött, hogy ez bizony nem kőbányai málnás. Közben eszembe jutott Bori, hogy neki is vihetnék valami italt, el is tekintettem az ételes pult irányába, láttam is, ahogy ott ácsorog, s fecserészik az egyik barátnőjével. Nem tudtam, melyik lehet, ezt a lányt még nem láttam a társaságában, de Borinak elég sok ismerőse akadt, így nem csodáltam, hogy voltak olyan barátai, akiket még nem ismertem. Gondoltam rá, hogy odalépek hozzá, s megkérdezem, mit inna, de aztán az is megfordult a fejemben, hogy keverhetnék neki egy vodka-narancsot, mert arról tudom, hogy szereti. Már épp nyúltam volna az üveg után, amikor meghallottam a nevemet, s ahogy felkaptam a fejem, megláttam Leilát.
Nagyon meglepett a jelenléte, egy kicsit le is sokkolt, mert rá egyáltalán nem számítottam. A veszekedésünk óta nem is találkoztunk, azóta nem beszéltünk egymással, s ha őszinte akarok lenni, nem is akartam vele beszélni, mert még mindig bántott az, ami történt. - Nem hiszem, hogy beszélnünk kellene, ami fontos volt, azt épp elmondtad múltkor - vetettem oda ridegen a szavakat, s próbáltam róla elterelni a figyelmem, így elkaptam a vodkásüveg nyakát, meg odahúztam egy poharat, s neki álltam, hogy keverjek Borinak valami finomat.
Fellner Ádám
Mestertanonc Levita (H), Elsős mestertanonc



RPG hsz: 93
Összes hsz: 141
Írta: 2021. június 25. 19:57 Ugrás a poszthoz

Réka


Nem sűrűn szokott elsötétedni előttem a világ, azt is mondhatnám, hogy soha. Ebből adódóan mikor magamhoz tértem, tényleg nem tudtam, hogy mi történhetett, egyáltalán mennyi idő telt el, míg rám telepedett a sötétség. Az mondjuk feltűnt, hogy egy lány van fölöttem, de nem ismertem, viszont rövidesen a nevét is megtudtam. A Réka illett hozzá, így első ránézésre, az már kevésbé, hogy leütött. Mi az, hogy egy ilyen csaj leüt? Hogy, miért?
Kicsit ráncoltam a homlokomat az értetlenségtől, a fejem sajgott még, de nem maradtam sokáig fekve, a segítségével ülő pozíciót vettem fel.
- Azta…wow - egyrészt durvának tűnt az eszköz, másrészt tényleg meglepett, hogy a csaj ilyennel nundzsakuzott a fejem felett, harmadrészt meg, ismerős volt az eszköz, mert hasonlót jó pár filmben használtak. - Igen, ismerem a jedi vívás - szinte vele egyszerre mondtam ki, meg is lepett, hogy ennyire vágja a témát. - Nagyon király! Nem gondoltam volna, hogy csajok ilyennel foglalkoznak - mondtam komolyan, miközben szemügyre vettem a botot. - Szép darab, nekem csak szivacsból volt egy, mikor legutóbb Star Wars találkozóra mentünk. De menő nagyon - mondtam mosolyogva, ez volt a nagy szerencséje, hogy már nem is haragudtam rá az ütés miatt. - Gyengélkedőre? Áh, nem. Kizárt, utálom.  Engem oda soha nem fog bevinni senki - tiltakozva ráztam a fejemet, majd lendületet véve feltápászkodtam a földről, de egy picit meg is szédültem. Talán kicsit nagy volt az az ütés, de nem izgat, akkor sem voltam hajlandó gyengélkedőre menni, majd kialszom.
- Szóval akkor önvédelem…na de miért pont ez? Csak nem Te is Star Wars fan vagy? - kérdeztem kíváncsian, mindig örömmel beszélgettem olyanokkal, akik hozzám hasonlóan imádták a filmet.
Fellner Ádám
Mestertanonc Levita (H), Elsős mestertanonc



RPG hsz: 93
Összes hsz: 141
Írta: 2021. június 25. 20:20 Ugrás a poszthoz

Marina


Tényleg kinevetett? Vicces voltam,  vagy csak túl hevesen védtem a kedvencemet. Ezen kavarogtak a gondolataim, miközben figyeltem arcán a nevetés szülte kis ráncokat. - Könyvben? A Star Warst? Ne már, meg kell nézned filmen! Figyelj, megvan nekem az összes dvd-n, van lejátszó is valahol, ezeket mindenképp látnod kell, mert a könyv az nem adja így vissza azt, amit George Lucas alkotott! - hogy is lehetne, hogy ezt könyvben olvassa el? Vétek! Olyan, mintha egy neves író művét meg filmen nézné meg. Nem voltam én a könyvek ellen, sokat nagyon szerettem, de ez egy olyan remekmű volt a filmek világában, amit egy könyv nem kárpótolhatott. - Már miért ne lenne jó számodra? Megnézel egy baromi jó filmet, megismered a mozit és ehetsz pattogatottkukoricát, meg nachost sok szósszal egy ilyen baromi jóképű srác társaságában. Na? Ne mond, hogy nem jó ajánlat - mindent bevetettem, hogy rávegyem a film megnézésére, nekem ez már egy küldetés volt, azt hiszem. Mindenkinek meg kellett ismernie ezt a klasszikust.
- A nevem? Nem - nevetve ráztam meg a fejem, aztán a kezem nyújtottam kézfogásra. - Ádám vagyok, Fellner Ádám. Te pedig? - ha elmondta, próbáltam memorizálni a nevét, bár az arcmemóriám jobb volt, mint a név, mindenesetre azért próbálkoztam. - Ebben nem nagyon lehet enni, ez csak jelmez, azért le szoktam venni, ha eszek - nevettem egy jót, vicceseket kérdezett ez a lány. - Nagyon jól áll, dögös - jegyeztem meg nevetve, aztán mikor lehúzta a fejéről, visszavettem tőle a maszkot. - Várj, ez fennakadt - lehet, hogy nem vette észre, de néhány tincs valahogy a feje tetején ragadt, ezeket próbáltam eligazgatni, hacsak nem húzódott hátrébb.
- Áh, akkor ezért ilyen fura a kiejtésed, már értem. Dánia szép hely, egyszer már jártam ott - kezdtem bele, közben figyeltem, hogy a gyík vagy mifene is felkerült a földről a lány vállára. - Jó sora van, hogy ide-oda hordozod. És jah, elég nehéz ezt mondják, de ha akad egy jó nyelvtanár, akkor már megy - mondtam mosolyogva, közben elindultam a konyha irányába.
- Szóval ilyen világutazó vagy, mi? A családod is ilyen utazgatós? Mivel foglalkoznak? - talán kicsit közvetlen voltam, de általában barátságos voltam másokkal, így jobban meglehetett ismerni bárkit, mintha nem kérdeztem volna semmit sem.- Amúgy hazudtam, mert pudingot nem tudok csinálni…csak porból, de az itt tuti nincs. Viszont! Szendvicsben jó vagyok - ajánlottam fel a puding helyett, egy szenyát azért már csak összetudtam hozni úgy, hogy aztán megnyalja mind a tíz ujját.
Fellner Ádám
Mestertanonc Levita (H), Elsős mestertanonc



RPG hsz: 93
Összes hsz: 141
Írta: 2021. június 25. 20:23 Ugrás a poszthoz

Szülinap - Leila


Megjegyzésére ráemeltem a tekintetem, de csak egy lesújtó pillantást tudhatott magáénak, ami röviden és tömören mindenről is árulkodott. Hogy én…mert hát ő nem. Ez az érzés még mindig ott dübörgött a mellkasomban, hiába teltek el napok, vagy hetek, szavai még mindig ott visszhangzottak fülem membránján, s még mindig ugyanúgy fájtak. De most inkább fel sem hoztam már, hogy ugyanarról vitázzunk, mint ott a moziteremben, hogy próbáljam megérteni a hülye indokait. Igazán beszélni se akartam vele, mert a jelenléte még mindig felkavart, pedig nem akartam ezt érezni, mert köszönöm szépen, jól elvoltam Borival, nagyon is. Ő szeretett és közel engedett magához, s éppen ezért én is jól éreztem magam vele. Apropó, Bori. Merre is járt? Pillantásommal kerestem, egyúttal Leila közelségétől akartam szabadulni, el is fordultam..volna, ha nem ordítja telibe a fejemet. - Na mi van? - kissé tapló mód reagáltam, de ennyi azt hiszem belefért a múltkori után. Kissé flegma tartással fordultam vissza irányába, mert nem tudtam, hogy most majd mégis mivel jön elő. Bori említésére azonban kitágult a pupillám, de mielőtt még befejezte volna, amibe belekezdett, már ott is termett mellettem a szőke, Merlin áldja nevét, a legjobbkor.
Rámosolyogtam, és ösztönösen húzódtam hozzá közelebb, ahogy belém karolt, majd egyikükről másikukra szökött pillantásom. Bori semmit sem tudott a csókról, nem mondtam el neki, talán ezért is volt ennyire kedves Leilával, meg persze azért, mert úgy tudta, hogy mi nagyon jó barátok vagyunk. Voltunk. Hogy most mi volt, azt nem tudtam, ellenben Leila kontrájára azonnal odakatam a pillantásom, s meglepetten pislogtam, ahogy a nyitott kapcsolat szóba került. Először azt hittem, hogy kinyögi neki majd a csókot, s erre akar utalni, de az döbbentett csak le igazán, mikor Boriról és csávókról kezdett el beszélni. Értetlenül kaptam Borira a tekintetem, majd vissza Leilára, s hazudnék, ha nem lepte volna el az agyamat a dühös köd, mert azt hittem, hogy a barna most csak szórakozik velünk.  - Mi van? Miről beszélsz? - értetlenül néztem először Leilára, aztán meg Borira, pechemre lemaradtam arról a pillantásról, amit Leila felé küldött, s nem tűnt fel, hogy a barna igen csak meglepte ezzel a barátnőmet. Fogalma sem volt róla, hogy Leila ott dolgozik, azonban egy mosolyt erőltetve igyekezett leplezni az érzéseket.- Nem értem, hogy miről beszélsz, nem jártam a pubban, biztosan összekeversz valakivel - tette az ártatlan értetlent, s a karomon is végig simított. - Megyünk Ádám? Odaát van pár finom falat - próbált menekülni, de engem rohadtul zavart ez a helyzet. Nem azért, mert nem hittem Borinak, sokkal inkább azért, mert dühített, hogy Leila össze akart ugrasztani minket.- Miért csinálod ezt? Miért hozol fel ilyen baromságokat Boriról? Csak velem jár és együtt vagyunk és leszünk is - jelentettem ki határozottan Leilának, nem tudva még az igazat.
Fellner Ádám
Mestertanonc Levita (H), Elsős mestertanonc



RPG hsz: 93
Összes hsz: 141
Írta: 2021. július 14. 18:18 Ugrás a poszthoz

Születésnapi Party - Leila

- Na, Leila, állj már le! - hangosan csattantam fel, amikor meghallottam, hogy milyen stílusban szólt Borihoz. Persze, jól ismertem Leilát, s tudtam, hogy szabad szájú, s könnyen dühbe jön, viszont azt nem gondoltam volna, hogy majd így fog beszélni a barátnőmmel. De mindez semmiség sem volt ahhoz, ami ezután következett. Leila ugyanis lökdösni kezdte Borit, s a végén már úgy kellett közéjük ugranom, hogy ne essen neki a földre huppant szőkének.

- Héhéhé, ebből elég! - idegesen villantak a szemeim, hátrapillantottam Borira, hogy lássam, jól van-e, de arra már nem volt időm, hogy fel is segítsem onnan, mert Leila szája be sem állt. Az egész rohadtul dühítő volt, de nem csak azért, mert ilyen stílusban beszélt, hanem azért is, mert láttam a tekintetét, és már jól ismertem Őt.  Éppen ezért is bizonytalanított el, s míg először nem akartam elhinni mindazt, amit mondott Boriról, most mégis felütötte bennem fejét a bizonytalanság, hisz miért is hazudna? Oké, hogy összevesztünk legutóbb, de ezt csak nem tenné.

S miközben az agytekervényeim pörögtek, Bori meg felegyenesedett a földről s bosszúsan porolta le magáról a koszt, addig a tekintetem még mindig Leila pillantását fürkészte, s közben hallottam és figyeltem, ahogy azt mondja, hogy nem hazudik. - Igaz ez, amit Leila mond? - már én is a szőke felé fordultam, akinek talán csak most rebbent meg először a pillantása, mióta a barna sarokba szorította. Érezhette, hogy szorul a hurok a torkán, mert ide-oda kapta a pillantását. - Hát…de ez egy félreértés, igen, találkoztam egy sráccal ott, de nem történt semmi, mi csak beszélgettünk - hazudta, de ez éppen elég volt nekem.

- Semmi? Miért találkozgatsz te mással?

- Én..én

- Jó, nem is érdekel, telibe szarom most már ezt az egészet - szakadt ki belőlem idegesen,  s mikor Bori a karom után nyúlt, dühösen rántottam el.
- Hagyj békén…és Te is…menjetek mindketten a jó francba - vágtam oda dühösen immár Leilának, majd kiszakadva kettősükből, dühösen indultam meg a part felé, felkapva egy üveget.

- Egy kis sz…keverő k…va vagy! Azt hiszed, hogy most majd felfigyel rád Ádám? Annyira naiv vagy, ha azt hiszed? Ne is álmodj róla…- mondta dühösen Bori, s mivel hirtelen nem tudta, mit is kéne tennie, sarkon fordulva indult meg a másik irányba.
Fellner Ádám
Mestertanonc Levita (H), Elsős mestertanonc



RPG hsz: 93
Összes hsz: 141
Írta: 2021. július 14. 18:29 Ugrás a poszthoz

Marina


- Örvendek Marina Darik, akkor ezt most egy igennek vettem - egy mosolyt villantottam felé, miközben megráztam a kezét, az sem volt gond, hogy nem akarta fogadásból megnézni a filmet, mert nekem az is megfelelt, ha önszántából nézi végig, sőt, úgy talán még jobb is. Közben úgy tűnt, hogy még nem egészen érti a magyar nyelvet, ami egyáltalán nem volt baj, sokkal inkább megmosolyogtató. El is nevettem magam, s közben bőszen bólogattam. - De, bizonyos szövegkörnyezetben azt is jelentheti, de ezt szokták használni arra is, ha valaki jól néz ki. Tudod, szexi…dögös - mondtam nevetve, hátha így Mae is megtanulja a szó sokadik jelentését. - Szóval ebben a mostani helyzetben ez jót jelent - mondtam egy mosollyal, s ha már szóba jött, hogy honnan is érkezett, elmeséltem, hogy én is jártam már ott. Igaz, csak pár napig voltam ott turistaként, de megérte elmenni. - Koppenhágában voltam, meg a tengernél is - meséltem, láttam rajta, hogy mennyire lelkesen mesél a hazájáról, biztosan honvágya lehetett. - Ki is nézem belőled, hogy elvezetnél egy hajót! Viking kapitány. Már csak azok a kis szarvak hiányoznak, tudod - jegyeztem meg nevetve, mutogatva ujjaimmal a szarvakat, amit egyszer egy filmben láttam. A viking sisakokra volt rögzítve.  - Hogy? - először meglepett Mae kérdése, de aztán el is vigyorodtam rajta. - Persze, neked szívesen - tettem hozzá nevetve, mert igen csak kétértelműen sikerült a kérdése, bár talán ezzel ő maga nem is volt tisztában.
- Áh, jó is a dolga az eltartott boszorkányoknak - fűztem hozzá a szavaihoz, kicsit meglepett, hogy belém karolt, de nem húzódtam el, így kísértem el a konyháig, ahol aztán főztem neki pudingot, kárpótlásul a sütiért.
Fellner Ádám
Mestertanonc Levita (H), Elsős mestertanonc



RPG hsz: 93
Összes hsz: 141
Írta: 2021. július 14. 18:45 Ugrás a poszthoz

Réka

Tényleg meglepett az, hogy egy lány effajta küzdősportot választ, s hogy ilyen aktívan űzi is az iskola falain belül. Leszámítva a veszélyességét - ami most is bebizonyosodott - ez valóban egy remek sport volt, ráadásul látványos, és fel is keltette az érdeklődésemet. Arra viszont már felszökkent a szemöldököm, amikor azt mondta, hogy ő nem egy csaj. Egy pillanatra azt hiszem, hogy értetlenül meredtem rá, s elgondolkodtam azon, hogy ha nem az, akkor mégis mi, mert ránézésre aztán nagyon is csajosnak tűnt. Végül a magyarázat sem váratott magára, s máris egy mosoly kerekedett az arcomon. - Már értelek, én sem gondoltam, hogy az lennél - mondtam mosolyogva, tetszett az, hogy ennyire próbálta kimagyarázni ezt a dolgot.
- Tényleg nem voltál még? De gondolom, hogy tudod mi ez a film, vagy nem emiatt választottad ezt a sportot? - kíváncsian pillantottam a botra, majd a lányra. - Egyébként nagyon jó, mindenki vesz fel jelmezt, olyat amilyet szeretnél, és tök menő hangulat van! Eljöhetnél egy ilyenre, néhányan szoktunk menni innen a kastélyból - meséltem lelkesen, mindig szerettem bevonni új arcokat, ha volt erre érdeklődő, hisz csapatban sokkal jobb volt utazni, mint egyedül, úgy sokkal több volt az élmény is.
A gyengélkedős ötletéről nem akartam hallani, értem én, hogy aggódott, meg talán volt egy kis bűntudata amiatt, mert megsuhintott,de azért nem volt komoly bajom. - Hehe, köszi. Ha megint megcsapnál, lehet, hogy már fel se kelnék - jegyeztem meg jót nevetve, majd felálltam a földről. - Na de te jól vagy? Kicsit sápadtnak tűnsz. Nem nehéz az a harci bot? Lehet, hogy túl sokat lengetted - jegyeztem meg, mert azért csak lehetett ennek is súlya, akármennyire is edzett a hölgyemény. - Áh, Te vagy az én emberem! - visszavigyorogtam, ritkán futottam olyanba, aki ennyire lelkes volt.
- Áhá, értem - bólintottam, mondjuk picit még mindig fura volt, hogy efféle edzésformát választott annyi más helyett. - Persze, miért, nem látszik? - nevetve kicsit befeszítettem az izmom, aztán le is engedtem a karjaimat. - Mindenfélét, lejárok ide a kondiba néha, akkor futok, meg úszok, szeretem a labdajátékokat is. Mikor mi jön - vontam vállat, mert kimondottan nem volt egyetlen sport sem, amiben kiemelkedő lettem volna.
- Mondjuk túl sok időm nem is lenne rá, mert fotózok, meg filmezek, írok, sok időt elvisz a tanulás mellett - meséltem. - Figyelj már, nem ülünk le valahol? Bitang fárasztó itt ácsorogni - mondtam nevetve, miközben a többiek körülöttünk edzettek. Én meg már lassan megszomjaztam, jó lett volna meginni egy pohár dzsúszt.
Fellner Ádám
Mestertanonc Levita (H), Elsős mestertanonc



RPG hsz: 93
Összes hsz: 141
Írta: 2021. augusztus 22. 21:27 Ugrás a poszthoz

Leila


Végeztem az edzéssel, ami eléggé megizzasztott, de ilyen jó időben nem is csoda, na meg ennyi súly emelése közben. Az utóbbi pár hétben egy kicsit félretoltam a filmezést, mert semmi ihletem sem volt, helyette csak bosszankodtam, hogy minden elszaródott Leilával, meg Borival. Mindkét lányra haragudtam is, bár azt már nem tudtam volna elmondani, hogy melyikükre haragszom jobban, mindenesetre vacak érzés volt ez. A dühömet viszont valahol le kellett vezetnem, ezért is iktattam be az edzéseket, heti négyszer mentem is, és így pár hét elteltével egy kicsit már meg is látszott rajtam, hogy valami alakul. Pedig nem emiatt mentem le, és nem is voltam az a páva, aki állandóan a tükörben leste magát, meg pózolt, de bevallom, még magam is kezdtem elégedett lenni az eredménnyel. Egész jó kedvem is volt, már épp vissza akartam térni a szobámba az edzőteremből, amikor meghallottam, hogy páran Leiláról dumáltak. Nem voltam a hallgatózás híve, de mivel róla volt szó, mégis csak érdekelt, hogy most vajon mégis kivel kavart és miféle zűrzavart sikerült kavarnia. A gyámügy szó hallatán azonban eléggé meglepődtem, és minden haragom ellenére legbelül aggódást éreztem. És a francba is, mégis csak Leiláról volt szó, tudnom kellett azt, hogy most mi történt.
Felcsapva a vállamra a törölközőt, csak úgy edzőruhában, tornacipőben, izzadtan meg is indultam, szaporán szedve a lábamat vissza a Levita felé, mikor kiszúrtam az egyik padon ücsörögni Őt. Már ilyen messziről is elég rémesen festett önmagához képest, s a mozdulataiból úgy tűnt, mintha rosszul lenne. Ekkor gyorsabb tempóról kocogásra gyorsítottam, és sietve vettem be a még köztünk lévő távot.
- Mi van Leila, rosszul vagy? - kérdeztem aggódva, ahogy közelebb hajoltam hozzá.
Fellner Ádám
Mestertanonc Levita (H), Elsős mestertanonc



RPG hsz: 93
Összes hsz: 141
Írta: 2021. október 16. 20:37 Ugrás a poszthoz

Leila Love


Leilát nagyon is jól ismertem, olykor láttam őt szarul, de ennyire  rossz állapotban talán még soha azelőtt. Ezért is lepett meg, s ezért is éreztem aggodalmat érte, mert történt bármi is, még mindig nagyon szerettem, sőt…
Hirtelen ölelése egyszerre lepett meg, s esett jól,  mert azt hiszem, ez olyan volt, mint alkoholfüggőnek egy üveg lángnyelv whiskey. Mostanában pedig igen csak hosszú Leila elvonokúrán voltam, hisz jó ideje nem is beszéltünk egymással. Most viszont ösztönösen öleltem vissza a lányt, tenyeremmel meglapogattam a hátát, mintha csak nyugtatni próbálnám, pedig még csak azt sem tudtam, hogy pontosan miről lehet szó.
- Nem tűnsz úgy - mondtam őszintén, miután kiengedett az öleléséből, s egy ideig még figyeltem a padra ülő alakját, majd pillantásom a tekintetébe fúrtam, s aztán letelepedtem mellé a padra és közelebb fordultam hozzá.
- Igen, valamit hallottam, mi történt? - tényleg lehetett ezt-azt hallani, de én tőle szerettem volna megtudni végre az igazat. Ha most nem is voltunk annyira jóban, mégis hosszú évek barátsága kötött hozzá.  
- A gyámügyes - egészítettem ki a szavait, láttam rajta, hogy nagyon nehezen tud megszólalni is, éppen ezért csak még inkább nőtt az aggodalmam, miközben mindenféle gondolat megfordult a fejemben. - Igen, azt már mesélted, hogy nagy a családod és hogy sokan vagytok. Tök sokszor haza is utazol, és olyankor szinte elérhetetlen vagy - emlékeztem vissza, mert tényleg így volt. A szünetekben sosem tudtunk találkozni, mert bármikor hívtam meg hozzánk, mindig azt mondta, hogy családi programjuk  van. Szóval igen, tudtam hogy nagy a családjuk. - Valami történt a szüleiddel Leila? - megérintettem a kézfejét is, s ha engedte, rászorítottam gyengén az ujjaimat, hogy érezze, ott vagyok vele, s bármit elmondhat.
Fellner Ádám
Mestertanonc Levita (H), Elsős mestertanonc



RPG hsz: 93
Összes hsz: 141
Írta: 2021. október 22. 16:03 Ugrás a poszthoz

Leila


Türelmetlenül fürkésztem a tekintetét, mert borzasztóan aggódtam érte, s látszott, hogy van is okom erre, Leila teljesen kiborult. Az az erős lány, akit mindig is ismertem, most fogalmam sem volt, hogy hol lehet, hirtelen csak egy megtört és kétségbeesett csaj ült velem szemben.
- Hogy mi? - vallomása nagyon megdöbbentett, kiskorunk óta ismertem már, legalábbis azóta, hogy elsőben összeismerkedtünk a nagyteremben, s azóta nagyjából elválaszthatatlanok voltunk, mint borsó, meg a héja. Ő volt, aki néha seggberúgott, meg cukkolt és cikizett, de meg is védett, ha valaki gúnyolódni próbált. És ez visszafelé is így ment, tényleg összenőttünk, szinte mindig mindent megbeszéltünk egymással, éppen ezért teljesen lesokkolt ezzel az új infóval. Hogy lehet, az, hogy én erről semmit sem tudtam?
- Dehát…a szüleid..mármint akikről meséltél izé, ők akkor az örökbefogadók? - hallottam ám, hogy mit mond, hisz röviden elmesélte a történetet, mégis ezt elég nehéz volt ilyen rövid idő alatt csak úgy feldolgozni. A legjobb barátomnak volt egy titka, amire most fény derült. A legjobb barátom titkolózott előttem. Persze ezernyi kérdés pörgött egyből koponyám belsejében, többek közt az is, hogy miért is nem mesélte el nekem ezeket a dolgokat Leila, ám ahelyett, hogy számon kértem volna, inkább csak döbbenten pislogtam rá.
- Várj, most akkor úgy érted, hogy ennyi és hogy mostantól már nem lakhatsz az örökbe fogadó szüleiddel, hanem külön kell menned, vagy mi? Dehát…ez az örökbefogadásos dolog ez izé, ez nem örök életre szól? Ésés…miért nem mondtad ezt nekem soha? - nagyon sok kérdést tettem fel neki, hisz szerettem volna megérteni, hogy most pontosan mivel is jár ez a szitu, s miért viseli meg ennyire a lányt. Kérdésem azonban nem volt erőszakos, sőt, számonkérő sem, egyszerűen csak érdekelt, hogy mi van.
Fellner Ádám
Mestertanonc Levita (H), Elsős mestertanonc



RPG hsz: 93
Összes hsz: 141
Írta: 2021. november 22. 21:04 Ugrás a poszthoz

Leila

Láttam Leilán, hogy ez a téma nagyon megviseli őt, már szinte kívülről ismertem arcának minden apró vonását és rezdülését, ezért pontosan tudtam azt, hogy mikor van jókedve, mikor kacérkodik, mikor próbálja húzni az agyam, vagy mikor van teljesen maga alatt, a padlón. Ez most határozottan egy ilyen pillanatnak bizonyult, s bár még további és megannyi kérdésem volt, nem halmoztam el, legalábbis próbáltam nem túl sokat zúdítani a nyakába, s igyekeztem figyelni, hogy meghallgassam Őt.
- Aha, értem - bólintottam, hogy értem, mert persze felfogtam a szavakat, meg azok jelentését, de azért durva volt mégis ebbe belegondolni, s igazából nem is tudtam magamat a helyébe képzelni, mert nekem volt anyám, tudtam, hogy kihez tartozom, s nekem nem kellett efféle komoly döntéseket meghoznom, ahogy azzal sem kellett soha szembenéznem, hogy majd tizennyolc éves korom után netán egyedül maradnék.
Pillantásommal közben Leilát fürkésztem, nyomon követtem minden mozdulatát, ahogy felállt mellőlem, de nem bírtam nézni, hogy magyarázkodik, megesett rajta a szívem. Magam is felálltam, s utána léptem.
- Hé, ne sajnáld, oké? Most elmondtad, és és én megértelek, hogy ez nem volt könnyű téma, meg hogy nem mondtad el. Csak…váratlanul ért - vallottam be, s szerintem elsőre bárki más megrökönyödött volna, s persze azonnal tudni akarta volna, hogy mégis miért nem hallott erről eddig. De közben rájöttem, hogy önzőség lenne ezen lovagolnom, mert nem is ez volt a lényeg.
- Héhé, nincs semmi baj - azonnal közelebb léptem Leilához, s nem törődve azzal, hogy mi történt köztünk az elmúlt időszakban, miféle vitáink voltak, vagy hogy eltávolodtunk egymástól, mindezt háttérbe hajítva magamhoz öleltem. - Biztosan szörnyű lehetett, de most már kimondtad és ez jó - biztattam, hátha így egy kicsit megkönnyebbült. - És akkor hogyan döntesz most? Maradsz velük, vagy inkább egyedül élnél tovább? - miközben kérdeztem, már ott mocorgott bennem a gondolat, hogy költözzön hozzánk. Anyám biztosan benne lenne, Leilának simán lehetne külön szobája, elég nagy házunk volt.
Fellner Ádám
Mestertanonc Levita (H), Elsős mestertanonc



RPG hsz: 93
Összes hsz: 141
Írta: 2021. november 29. 19:52 Ugrás a poszthoz

Marina


Mikor először sodorta a szobámba a sors, azt gondoltam, hogy ez is csak egy könnyed flört lesz, semmi több. De aztán jött a nyár, rengeteg időt töltöttünk együtt és összegabalyodtunk. Most már nem is bántam, csak egy kicsit fura volt, nem gondoltam volna, hogy olyan könnyedén kilábalok a korábbi szívügyekből, de úgy tűnt, hogy sikerült. Tök jól éreztem magam vele, már az anyámnak is bemutattam, sőt, Mari magával vitt minket New Yorkba, így míg ő fotózott, addig mi megcsodálhattuk a várost. Most viszont Bogolyfalván sétálgattunk kéz a kézben, s épp arról a tanárcsávóról magyarázott, akinek olyan sok tetkója volt. Kíváncsian hallgattam...volna, ha hirtelen nem tépi ki a kezét a kezemből, s nem hablatyol valamit a saját nyelvén úgy, hogy ne értsem. - Hé, mi van bébi? - értetlen mosollyal néztem rá, s nyújtottam felé a kezem, hogy visszaragadjam a mancsát, s tovább folytassuk a sétánkat.
Fellner Ádám
Mestertanonc Levita (H), Elsős mestertanonc



RPG hsz: 93
Összes hsz: 141
Írta: 2021. november 29. 20:08 Ugrás a poszthoz

Marina


Marina nagyon furán viselkedett, ahelyett hogy újra megfogta volna a kezem, inkább pördült egyet a tengelye körül, s hiába vártam a választ, az aurámba sétált egy szőke csávó. Egy kicsit még hátra is hőköltem, mert majd fellökött, úgy tárta szét a karjait, s ölelte magához Marinát. De mégis, ki volt ez a tuskó? Láthatóan jól ismerték egymást, mert a barna szinte beleolvadt a másik karjaiba, s ez már kezdett egy kicsit felhúzni. De csak egy kicsit, mert ugye előfordulhatnak ilyenek a hét bármely napján, hogy sétálsz a barátnőddel, aztán jön egy ilyen Ken baba, és elhappolja előled. Belefér. Aztán, mikor már Marina is úgy mutatott be neki, hogy egy iskolatársa vagyok,akkor azért még feljebb ment bennem a pumpa, s bizony még a szemöldökeim is összeakadtak, értetlen morcossággal fúrtam tekintetem a lány szemeibe, aztán emeltem pillantásom Kenre, aki úgy ridegen végig mért, mintha ő lenne a legnagyobb kandúr a környéken.
- Ádám, és te ki vagy Marinának? - nyújtottam a kezem, hogy kérdőre vonjam a dán királyfit vagy ki a gyíkot.
Utoljára módosította:Fellner Ádám, 2021. november 29. 20:09
Fellner Ádám
Mestertanonc Levita (H), Elsős mestertanonc



RPG hsz: 93
Összes hsz: 141
Írta: 2021. november 29. 20:32 Ugrás a poszthoz

Marina


- Mi? Milyen Onkle? Nem értem - zavaros volt nekem ez a szőke primadonna, össze is ráncoltam a szemöldököm értetlenségemben, ám az, hogy nem nyújtotta viszont a kezét, sok mindent elárult róla. Bárki is volt Marina életében, egy igazi seggarc a csávó. Ennél jobban mondjuk nem lehettem volna már mérgesebb, talán az arcomon látszott is, Marina biztosan tudott olvasni a vonásaimból. - Unokatestvéred? - visszakérdeztem, s a hangsúly is arról árulkodott, hogy ezt azért egy kicsit kétkedve fogadtam. - Szóval én vagyok az iskolatárs, ő meg az unokatestvér, értem - bólintottam, de érezhette azt, hogy nagyon nem vagyok elégedett ezzel a válasszal. Pontosan tudta azt, hogy miken mentem át előtte Borival, mert elmeséltem neki, s talán épp tőle nem vártam volna azt, hogy ilyen helyzet alakuljon ki körülöttünk. S ha ez nem lett volna elég, ezek ketten elkezdtek zagyválni a számomra teljesen érthetetlen nyelven. - Én akkor kan du kan arra a padra, aztán ha ki kandukáztad magad ezzel a jeg sider hejjel, akkor du kan kar... - fogalmam sem volt, hogy mit magyarázok, de nem is ennek volt jelentősége. Marina érezhette azt, hogy haragszom rá, de úriember lévén engedtem, hogy csacsogjon Kennel, s közben levágtam magam a padra, s előhalászva a mobilom, azon gondolkodtam, hogy felhívjam-e Leilát.
Fellner Ádám
Mestertanonc Levita (H), Elsős mestertanonc



RPG hsz: 93
Összes hsz: 141
Írta: 2021. november 29. 20:46 Ugrás a poszthoz

Marina


Figyeltem őket, és próbáltam a kommunikációból felmérni, hogy vajon mi is lehet köztük, tényleg rokonok-e, vagy ez valami más. Az látszott, hogy nagyon is jól ismerik egymást, és az is, hogy mennyire kedvelte Marina ezt a fickót. Nekem egyáltalán nem volt szimpatikus, sem ő, sem pedig ez a helyzet, hogy úgy kellett félreülnöm a padra, mintha tényleg csak egy iskolatárs lennék. El is kezdtem pötyögni az sms-t Leilának, de aztán meggondoltam magam, volt neki épp elég baja a gyámságos ügy miatt, nem akartam a saját hülyeségemmel fárasztani. Végül csak sóhajtva fújtam magam elé a levegőt, majd keresztezve magam előtt a karjaimat, oldalra bámulva fürkésztem a távolt. Pár perc telt el talán, mire Marina visszatért hozzám. - Miért? Nem kéne? Mi volt ez, hogy csak egy iskolatársad vagyok, és ki volt ez a felfuvalkodott hólyag? - kérdeztem morcosan.
Utoljára módosította:Fellner Ádám, 2021. november 29. 20:47
Fellner Ádám
Mestertanonc Levita (H), Elsős mestertanonc



RPG hsz: 93
Összes hsz: 141
Írta: 2021. november 29. 21:05 Ugrás a poszthoz

Marina


- Szóval az unokatesód...ettől függetlenül bunkó gyerek, kezet se fogott velem - ezt is szóvá tettem, de nem is ez bántott leginkább, hanem az, hogy semmibe vett, míg megjelent ez az apai ágról pattant rokon. Még mindig morcosan ültem ott, mint egy sértett kölyök, továbbra is összefont karokkal, s úgy hallgattam, hogy vajon mi lesz a sztori vége. Egy kicsit kesze volt, egy megy kicsit kusza, de a végén csak kibökte, hogy aranyvérűek, s azt hiszem, így kezdett összeállni a kép.
- Aha, szóval nem csípik azokat, akik nem aranyvérűek, értem...vagyis, na várj! Ettől függetlenül miért mondtad, hogy csak egy diáktárs vagyok? Na nee...most ugye ezzel nem arra akarsz nekem utalni, hogy a szüleid sem tudnak még rólam Marina? Ugye elmondtad nekik és a nyári odautazásunk nem azért nem valósult meg, mert az egész családod összeszedett valami hasfájós hasmenéses betegséget?
Utoljára módosította:Fellner Ádám, 2021. november 29. 21:06
Fellner Ádám
Mestertanonc Levita (H), Elsős mestertanonc



RPG hsz: 93
Összes hsz: 141
Írta: 2021. november 29. 21:18 Ugrás a poszthoz

Marina


- Szóval nem, nagyszerű - dünnyögtem, s még a fejemet is elfordítottam, olyan rosszul esett az, hogy ez kiderült. Tényleg olyan volt, mintha szégyellne engem, s ezen még az a mondat sem segített, amit ezután mondott. - Aki számodra lényeges? Mert a szüleid nem azok? Bakker Marina! Anyának egyből elmondtam, mikor komoly lett, Te meg elhallgattad a saját szüleid előtt? Ez azért...- megcsóváltam a fejem, de szöget ütöttek fejemben a szavai. - Várj várj várj, te otthon voltál? Mi más miatt lettek rád mérgesek, amiért nem mondhattad el? - most már nagyon kíváncsi voltam, másrészt meg nagyon csalódott.
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Fellner Ádám összes hozzászólása (33 darab)

Oldalak: [1] 2 » Fel