Van akinek nem erőssége a kviddics, mégis szeretne sportolni. Ebben a teremben keveredik a mugli és varázseszközök széles tárháza, azonban a mágia vigyáz rá, hogy ne hajszolhasd túl magad. A nagy terembe egyszerre akár negyven ember is kényelmesen elfér, így nem okoz majd nagy gondolt, hogy mihez is fogj hozzá. A terem azonban nem csak gépekből áll, vannak pályák is (kosár, foci stb) melyek a csoportos tevékenységek kedvelőinek is lehetőséget biztosítanak, hogy edzésbe maradjanak és egyszerre ismerkedjenek is. A nagy terem két részre van osztva a bejárat felől vannak a gépek, a választóvonaltól pedig a pályák, melyek keretét egy futópálya adja.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=204&post=831868#post831868][b]Fellner Ádám - 2021.05.26. 21:47[/b][/url]

Elég nehezen hevertem ki a tegnap délutánt, még mindig fájt az, hogy ilyen csúnyán összevesztem a lánnyal, szavai minduntalan visszhangoztak a fejemben, ahogy emlékeimben élt az a csók is, aminek nem szabadott volna elcsattannia. Ha az nincs, akkor nem vesztünk volna össze, és minden a legnagyobb rendben lenne. De semmi sem volt rendben, ráadásul még Borit is kerültem, s mikor összefutottunk, valami hülye indokkal leráztam. A történtek óta úgy éreztem, hogy gondolkodnom kell, ki kell tisztítanom az agyamat, ahhoz viszont egyedüllétre volt szükségem, s nem arra, hogy úgy tegyek, mintha mi sem történt volna. Még azt sem tudtam, hogy egyáltalán Borival mit szeretnék, van-e olyan erős köztünk a kapocs, hogy folytassuk, hogy egyáltalán elmondjam-e neki a történteket?
A nyomasztó gondolatok miatt rendkívül feszültnek éreztem magam, még a hobbimhoz sem volt kedvem, ami nagy szó, hisz a Star Warsos dolgaimról nem szívesen mondtam le, s ha tehettem, akkor azzal, vagy a filmezéssel, fotózással foglalkoztam. Most viszont nem éreztem magamban a kedvet ahhoz, hogy megépítsek egy új makettet, ahhoz se volt ihletem, hogy kimenjek fotózni, vagy dolgozzak filmen. Mozogni akartam, edzeni, hogy jól lefáradjak, hogy addig is kikapcsoljon az agyam, míg püfölök valami zsákot, vagy futok, ugrálok. Ezért is mentem le rövid hezitálást követően az edzőterembe, a helyhez megfelelően öltözve, edzőruhában, sportcipővel a talpaimon, s kezdetnek a futógépet választottam. Azon lenyomtam tizenöt percet közepes tempóban, mindezt bemelegítésként, majd a szőnyegre mentem, s mielőtt neki fogtam volna a zsákot püfölni, úgy döntöttem, hogy egy kicsit nyújtok. Nem igazán néztem körbe, nem figyeltem a többieket, a gondolataim túlságosan is magukkal ragadtak.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=204&post=831888#post831888][b]Fellner Ádám - 2021.05.27. 16:55[/b][/url]

Hiába a bemelegítő futás, hiába álltam neki egy kicsit bemelegíteni a nagy pofozkodás előtt, nem sok kedvem volt hozzá, ahogy máshoz sem. A zsebemben épp ekkor pittyegett a telefon, leállva a bemelegítéssel előhalásztam a készüléket, ami egy üzenetet jelzett ki Boritól “Hol vagy, aggódom érted”. Egy ideig csak bámultam a kijelzőt, de aztán elsötétítettem, s visszatettem a telót a zsebembe, mert nem tudtam, hogy mit írhatnék úgy, hogy ne sértsem meg. Nem akartam Vele találkozni, most egész biztos, hogy nem, mert a fejem tele volt zavaros gondolatokkal. Ellenben azt is tudtam, hogy valamit mégis csak kellene mondanom neki, mert úgy tűnt, azt hogy most nem érek rá, úgy sem hitte el. Nagyjából ismerte a napjaimat, hogy mikor mivel foglalatoskodom, hazudni meg nem akartam. Ha azt mondom, hogy itt vagyok az edzőteremben, nem úsztam volna meg, hogy lejöjjön hozzám, ezért döntöttem a hallgatás mellett.
Ez mondjuk szemét dolog volt tőlem, mert egyáltalán nem ezt érdemelte Bori, meg nem is akartam megbántani, csak kellett pár nap, hogy kitisztítsam a fejem a Leilával való mozizás után. Még az is lehet, hogy csak a rengeteg emlék, meg a szoros barátság zavarta meg az agyamat, lehet, hogy többet láttam bele, mint kellett volna. Egyszer ezt gondoltam, a következő pillanatban meg azt, hogy basszus, már tök régóta tetszik, csak soha nem mondtam neki. Mert nem lehetett, mert a barátom. Volt. Egészen tegnapig.
Ezen agyalva folytattam tovább a bemelegítésnek tűnő vacakolást, de hirtelen egy nagyon erős ütést éreztem a tarkómon, ezután minden elsötétedett, s a következő pillanatban már estem is össze a szőnyegen, arccal nyalva fel annak burkolatát.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=204&post=832049#post832049][b]Fellner Ádám - 2021.05.31. 19:31[/b][/url]

A bot olyan erőteljesen suhintott tarkón, hogy ez elég volt ahhoz, hogy elsötétedjen előttem a világ, s úgy dőljek el, mint egy krumplis zsák. Legutóbb talán még kiskoromban estem össze, amikor focizás közben sikerült telibe fejelnem a kaput, de azóta ehhez hasonló eset nem történt. Most viszont úgy tűnt, hogy a sors nem kedvezett, valaki nagyon nem akarta, hogy jó heteim legyenek, mert először a legjobb barátommal vesztem össze, aztán meg sikerült agyonveretnem magam egy bottal, vagy akármi is volt az, ami tarkón vágott.
Azt nem is tudom, hogy mennyi ideig heverhettem eszméletlenül, szemhéjaim lassan nyíltak fel, mikor megláttam felettem tornyosulni egy csajt, aki a mellkasomon támaszkodott. Kicsit még kótyagos volt a fejem, hunyorogtam is párat, a szemüveg sem állt tökéletesen, a tarkóm pedig szörnyen sajgott hátul.
- Mi történt és ki vagy Te? - pislogtam rá a lányra, majd ezután nyúltam csak a szemüvegemért, hogy jobban magamra igazítsam, s ezután próbáltam is ülőhelyzetbe tornázni magam, ha már nem támaszkodott rám. - Basszus, szétmegy a tarkóm - nyúltam hátra bal kezemmel, s egy picit meg is masszíroztam, szerencsére az ujjaimmal nem éreztem puklit, így talán annyira nem is volt nagy a baj. Közben ahogy szemügyre vettem a környezetemet, feltűnt hogy az edzőteremben vagyok, ez jó, mert erre emlékeztem. Ismét visszanéztem a lányra, ismerősnek tűnt, szerintem már párszor láttam őt az ebédlőben.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=204&post=833108#post833108][b]Fellner Ádám - 2021.06.25. 19:57[/b][/url]

Nem sűrűn szokott elsötétedni előttem a világ, azt is mondhatnám, hogy soha. Ebből adódóan mikor magamhoz tértem, tényleg nem tudtam, hogy mi történhetett, egyáltalán mennyi idő telt el, míg rám telepedett a sötétség. Az mondjuk feltűnt, hogy egy lány van fölöttem, de nem ismertem, viszont rövidesen a nevét is megtudtam. A Réka illett hozzá, így első ránézésre, az már kevésbé, hogy leütött. Mi az, hogy egy ilyen csaj leüt? Hogy, miért?
Kicsit ráncoltam a homlokomat az értetlenségtől, a fejem sajgott még, de nem maradtam sokáig fekve, a segítségével ülő pozíciót vettem fel.
- Azta…wow - egyrészt durvának tűnt az eszköz, másrészt tényleg meglepett, hogy a csaj ilyennel nundzsakuzott a fejem felett, harmadrészt meg, ismerős volt az eszköz, mert hasonlót jó pár filmben használtak. - Igen, ismerem a jedi vívás - szinte vele egyszerre mondtam ki, meg is lepett, hogy ennyire vágja a témát. - Nagyon király! Nem gondoltam volna, hogy csajok ilyennel foglalkoznak - mondtam komolyan, miközben szemügyre vettem a botot. - Szép darab, nekem csak szivacsból volt egy, mikor legutóbb Star Wars találkozóra mentünk. De menő nagyon - mondtam mosolyogva, ez volt a nagy szerencséje, hogy már nem is haragudtam rá az ütés miatt. - Gyengélkedőre? Áh, nem. Kizárt, utálom.  Engem oda soha nem fog bevinni senki - tiltakozva ráztam a fejemet, majd lendületet véve feltápászkodtam a földről, de egy picit meg is szédültem. Talán kicsit nagy volt az az ütés, de nem izgat, akkor sem voltam hajlandó gyengélkedőre menni, majd kialszom.
- Szóval akkor önvédelem…na de miért pont ez? Csak nem Te is Star Wars fan vagy? - kérdeztem kíváncsian, mindig örömmel beszélgettem olyanokkal, akik hozzám hasonlóan imádták a filmet.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=204&post=834334#post834334][b]Fellner Ádám - 2021.07.14. 18:45[/b][/url]

Tényleg meglepett az, hogy egy lány effajta küzdősportot választ, s hogy ilyen aktívan űzi is az iskola falain belül. Leszámítva a veszélyességét - ami most is bebizonyosodott - ez valóban egy remek sport volt, ráadásul látványos, és fel is keltette az érdeklődésemet. Arra viszont már felszökkent a szemöldököm, amikor azt mondta, hogy ő nem egy csaj. Egy pillanatra azt hiszem, hogy értetlenül meredtem rá, s elgondolkodtam azon, hogy ha nem az, akkor mégis mi, mert ránézésre aztán nagyon is csajosnak tűnt. Végül a magyarázat sem váratott magára, s máris egy mosoly kerekedett az arcomon. - Már értelek, én sem gondoltam, hogy az lennél - mondtam mosolyogva, tetszett az, hogy ennyire próbálta kimagyarázni ezt a dolgot.
- Tényleg nem voltál még? De gondolom, hogy tudod mi ez a film, vagy nem emiatt választottad ezt a sportot? - kíváncsian pillantottam a botra, majd a lányra. - Egyébként nagyon jó, mindenki vesz fel jelmezt, olyat amilyet szeretnél, és tök menő hangulat van! Eljöhetnél egy ilyenre, néhányan szoktunk menni innen a kastélyból - meséltem lelkesen, mindig szerettem bevonni új arcokat, ha volt erre érdeklődő, hisz csapatban sokkal jobb volt utazni, mint egyedül, úgy sokkal több volt az élmény is.
A gyengélkedős ötletéről nem akartam hallani, értem én, hogy aggódott, meg talán volt egy kis bűntudata amiatt, mert megsuhintott,de azért nem volt komoly bajom. - Hehe, köszi. Ha megint megcsapnál, lehet, hogy már fel se kelnék - jegyeztem meg jót nevetve, majd felálltam a földről. - Na de te jól vagy? Kicsit sápadtnak tűnsz. Nem nehéz az a harci bot? Lehet, hogy túl sokat lengetted - jegyeztem meg, mert azért csak lehetett ennek is súlya, akármennyire is edzett a hölgyemény. - Áh, Te vagy az én emberem! - visszavigyorogtam, ritkán futottam olyanba, aki ennyire lelkes volt.
- Áhá, értem - bólintottam, mondjuk picit még mindig fura volt, hogy efféle edzésformát választott annyi más helyett. - Persze, miért, nem látszik? - nevetve kicsit befeszítettem az izmom, aztán le is engedtem a karjaimat. - Mindenfélét, lejárok ide a kondiba néha, akkor futok, meg úszok, szeretem a labdajátékokat is. Mikor mi jön - vontam vállat, mert kimondottan nem volt egyetlen sport sem, amiben kiemelkedő lettem volna.
- Mondjuk túl sok időm nem is lenne rá, mert fotózok, meg filmezek, írok, sok időt elvisz a tanulás mellett - meséltem. - Figyelj már, nem ülünk le valahol? Bitang fárasztó itt ácsorogni - mondtam nevetve, miközben a többiek körülöttünk edzettek. Én meg már lassan megszomjaztam, jó lett volna meginni egy pohár dzsúszt.