Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Utálja ezt a helyet. Mindenki annyira mogorva és ellenszenves, a falak penészszagúak és sokkal melegebb van. Hiányoznak a metszően jeges szelek és a hóval borított fenyők. A nagyszülei folyamatosan szemmel tartják, percre pontosan be kell számolnia minden idejéről, és hiába szereti őket néha fontolgatja a szökés gondolatát. Két dolog tartja életben: a faluban felállított aprócska jégpálya illetve a folyamatosan a fülében szóló zene. Áldja a mugli technológiát, amiért feltalálták végre a vezetéknélküli fülhallgatót, illetve azt a kedves otthoni rúnázót, aki meg tudta oldani az aprócska szerkezetek felrúnázását, hogy mágikus körülmények között is tudjon működni. Bízott az apukája barátainak szakértelmében, eddig nem volt oka rá, hogy ne tegye.
A folyosó kihalt, alaposan körülnéz mielőtt ráénekelne a fülében szóló zenére. Hangja halkan, de tisztán csendül a folyosók rideg csendjében, ahogy elhalad a bezárt ajtók sora mellett. Szeretne találni egy termet, ahol kicsit egyedül lehet és kiénekelheti a fájdalmát anélkül, hogy valakivel összefutna, mert az szinte biztos, hogy halálos végkimenetelű lenne számára. Nem hallhatja meg senki más, hogy énekel. Nem és kész.
Naivan megörülve a nyitva lévő ajtónak még mindig énekelve lép be, hogy aztán hirtelen jövő dermedt csendbe temetkezzen, mikor meglátja a bent hangoló évfolyamtársát. Van néhány közös órájuk Hunorral, de ennél alaposabban nem ismeri őt. Ajkai kerek formát öltenek, ahogy áll ott egy helyben és megriadt őzike tekintetét hol a fiúra, hol az ajtóra kapva. Villámgyorsan kapja ki a fülhallgatókat a füléből, hogy nem foglalkozva a tokkal zsebre vágja azokat. Láthatólag nagyot nyel, mert most nem tudja, mihez kellene kezdenie. Ha hátat fordít az rosszabb vagy jobb, mintha itt marad?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Nehezen veszi rá magát, hogy emberek közé menjen, de tudja, hogy néha muszáj rászánnia magát. Végül is, nem olyan nehéz ez. Csak leül oda. Nem kell szóba állnia senkivel. Olyan, mintha csak órán lenne.
Mindenesetre magával viszi a telefonját és a fülhallgatóját, az előző nap készített sütit, és egy kellemes szakkönyvet, a jégkorong technikai részéről. Nem kifejezetten szeret olvasni, de az ilyen irányú olvasmányokat szívesen fogadja. Mindig aláhúzza benne a legérdekesebb részeket, megszamárfülezi azokat az oldalakat, amikhez később vissza szeretne térni. Egy vérbeli könyvmoly ezért biztosan átharapná a torkát, de ő nem foglalkozik ilyenekkel.
Az egyik kedvenc szürke pulcsijában és egyenesfazonú nadrágjában érkezik meg. A pulóver elején ott díszeleg a kedvenc hokicsapatának címere és neve. Elhordott már néhányat ezekből, ahogy nő úgy veszi sorra az egyre nagyobb és nagyobb darabokat. De úgy tűnik ez a férfirészlegről darab már kitart, amíg a minta olvashatatlanná nem kopik rajta.
Vöröslő arccal foglal helyet, hajzuhataga szabadon omlik a vállára. Legalább ez eltakarja, ahogy a könyv fölé görnyed. Jobbjával az egyik arcába hulló tincset csavargatja, míg baljával szorgosan jegyzetel a lap szélére. Mármint jegyzetelne, ha valaki nem kezdene már el az ajtóban üvöltözni, és utána nem bukna fel, egy... vödörben? Hogy kerül oda az a vödör? Összevont szemöldökkel bámul a fiúra, majd halkan felkuncog, ahogy a felsőbb évesek egyszerűen átlépnek rajta. Jobbját azonnal ajkai elé kapja, nem, ezt nem szabadna. Hiszen szegény most esett keresztül ezen a vödrön, ki tudja, nem esett-e valami bántódása. Azonban nincs ideje és lehetősége azon gondolkozni, hogy odamenjen-e segíteni, mert a - már épp ülésbe helyezkedő - fiatalember tekintete egyenesen rá és az előtte álló sütisdobozra szegeződik. Paradicsomszínűre pirul és ajkát beharapva aprót bólint. Igen, itt határozottan van kaja.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Náluk ilyen sosem történhetett volna meg. Egyszer akar emberek közt időt tölteni és akkor is ez lesz. Mármint nem az, hogy ez a fiú ilyen szerencsétlen, hanem az, hogy egyből kiszemeli magának. Mindkettő. Ennél jobbat el sem tudna képzelni. Vagy talán mégis. De eldöntötte, hogy bátor lesz, és nem futamodik meg az ilyen kihívásoktól, hogy Evelynnek pozitív eredményekről számolhasson be. Hiába utalták be az iskolapszichológushoz, benne még nem tudott annyira megbízni mint abban a nőben, aki megváltoztatta és megmentette az életét.
Megrázza a fejét Elijahnak, hogy nem, jelenleg inkább se nem enne, se nem inna. Inkább csak eltűnne a föld színéről is, ha lehetne. De persze erre nincs mód, így helyt kell állnia. Jól áll neki a piros? Hogy tessék? Meghökkenve pislog Ricsire, aki látszólag nem zavartatja magát, mindenesetre azért visszainteget. Nem olyan bunkó ő, mind amilyennek látszik. Néha nem tudja eldönteni, hogy jobban érezné-e magát, ha ő is ilyen közvetlen lenne, mint ez a srác, vagy jobb neki így, némán. Talán egyik sem. Valahol az aranyközépút lenne az ideális.
Gyorsan beszél és furán, Haydennek kell egy kis idő, hogy felfogja mit akar. Még így is kérdések ezre marad benne, például hogy miért akarja lefotózni és mi az Instagram vagy mi, amiről beszélt? Talán valami mugli cucc lenne? Ő meg a telefonhasználat két külön dolog, a zenét be tudja kapcsolni, meg rácsatlakoztatni a fülhallgatóját, és ennyi nagyjából. De amint feldolgozza az információt felé nyújtja a sütis dobozt, hogy vegyen csak magának, majd ha ez megtörtént Elijaht is megkínálja. Senki ne maradjon éhen. Süti van bőven, szóval ebből nem lehet olyan nagy gond.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Legközelebb sokkal óvatosabbnak kell lennie. Miért is gondolta, hogy ilyenkor már nincs erre felé senki, és szabadon tehet amit akar. Nem, jobban kell vigyáznia. Ez még egyszer nem fordulhat elő. Az ének valójában semmiben sem különbözik a beszédtől, vagyis de, a zenétől nem szorong annyira. Sokkal nagyobb esély van arra, hogyha valakihez elkezd közeledni, akkor előbb énekelni fog az illetőnek, minthogy hozzászóljon. De ilyen mostanában ritkán esik meg.
Pipacspiros arccal és ideges mosollyal int vissza, elvégre ismerik egymást, és nem akar bunkónak látszani. Bár ha nem ismernék egymást is köszönne valószínűleg, mert az anyukája így nevelte. Az édesanyja volt a legjobb, legszerethetőbb és legkedvesebb asszony, akivel valaha találkozott. Igyekezett, hogy lányának a lehető legtöbbet tudja átadni mindebből. Mióta nincs vele, nem telik el úgy nap, hogy ne jutna eszébe valamiről. Akár egy szó, egy illat vagy egy kép képes visszaidézni az emlékeibe. Legalább ott láthatja, ha már máshol nem is.
Ajaki még mindig kissé zavartan görbülnek, ám felfelé mutató hüvelykujjával jelzi, hogy tök jó. Nem sokszor osztja meg másokkal a zene ízlését, egyrészt mert nincs kivel, másrészt ha van is, akkor őket általában nem az érdekli, hogy milyen zenét hallgat. Pedig véleménye szerint ez rengeteg mindent elárul az emberről, de igyekszik nem felszínesen ítélkezni. Elég sok mindennel találkozott az évek alatt, hiszen muglikkal edzett együtt javarészt. A kultúrájukból ha tanult is valamit, sok minden nem maradt meg, azonban náluk, köztük felnőve tanulta meg, hogy hogyan kell manapság igazán modern módon élvezni ezt a tevékenységet. Bár Hayden kifejezetten kedveli a klasszikusabb megoldásokat is, a bakelit lemezekért egyenesen rajong. Épp ezért hallgatni sem csupa modern zenét hallgat ám, rendkívül lenyűgözik az elmúlt év tizedek változatos stílusai.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Kínos. Már megint minden olyan elképesztően kínos. És persze újfent önmagát sodorja ebbe a helyzetbe. Mint mindig. Elege van abból, hogy rendszerint ilyen hülyeségeket csinál meggondolatlanul. változtatnia kéne, de képtelen. Mindenesetre igyekszik nem szegény Hunoron leverni azt, amit érez, és kifelé kedves mosolyt és bájt sugároz. Mert ő ilyen aranyos.
Kedvesen rázza a fejét, hogy nem, nem tud gitározni, ezért inkább nem is kísérelné meg kézbe venni a csodásnak látszó hangszert. Még a végén valami baklövés folytán tönkretenné. Azt meg aztán végképp nem akarja. Bár neki sosem volt érzéke a zenéhez, vagy legalábbis úgy gondolja, hogy nincs, de azért csodálattal és lenyűgözve figyel mindenkit, aki képes ilyen varázslatot létrehozni. Neki legfeljebb a hangja lehet az, amire büszkeségekén és tehetségeként gondolhat, de mégsem teszi, mert akkor fel kéne vállalnia mások előtt is, arról pedig szó sem lehet. Még nem. Túl korai lenne.
Ismét csak a fejét rázza, hogy nem, dehogy jött tanulni, még csak nem is zavarja. Előrenyújtott tenyerével és kedves mosolyával jelzi, hogy maradjon csak nyugodtan. Ha valakinek itt mennie kell, az ő kell hogy legyen, hiszen egyrészről neki nincs itt semmi keresnivalója, másrészről bepofátlankodott ide kéretlenül, és rabolta a fiú idejét. Valamiért azonban még sincs mehetnéke. Talán valahol mélyen a hangos ellenzés mögött mégiscsak vágyik egy kis társaságra, hogy ne legyen annyira egyedül. Hunor mg sosem bántotta, és nem úgy tűnik, mint aki most akar a torkának esni - akár szó szerint, akár csak képletesen. Ezért ha Hunornak sincs ellenére és nem tiltakozik hangosan, akkor helyet foglal az egyik pad tetején. Kíváncsi.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Földszint → Erőnlét terme

Kész csoda, hogy Kende képes volt rávenni, hogy szombat délelőtt maradjon bent vele. Egészen jól összehaverkodtak a smárolós eset után, és úgy volt vele, hogy végül is ennyit megtehet azért, hogy nyisson mások felé is, hogy ne csak Beliánt tarthassa számon, mint barátot.
Gondosan felkészült, haját két copfba fonta, magára öltötte kedvenc leggingsét illetve egy szűkebb fazonú, egészen egyszerű fekete felsőt. Meghökkentően nem is hasonlít, a szokásos önmagára így. Ahogy a tükörbe néz, mielőtt levágtázna a klubhelyiségben ő maga is megállapítja mindezt, dehogy ne lője le a poént egyből, magára kapja gyorsan az egyik legnagyobb pulóverét, ami majdnem a térdéig ér. Egyszerűen imádja az ilyeneket, igazán nem tehet róla.
Szóval összefutnak a klubhelyiségben, és együtt mennek le a teremig. Hazugság lenne azt állítani, hogy Haydenben nincs meg a szorongás, de már azt is tudja, hogy mivel fogja levezetni. Odabent lekapja magáról a pulcsit, így felfedve tökéletesen lapos és egyenes alakját. Sminket nem tett, úgyis csak leizzadná, így messziről világítanak arcán szeplői, ahogy végignéz magán ajkai elégedetlen fintorba torzulnak, de hamar rendezi vonásait. Rövid bemelegítésre invitálja Kendét, majd fejével vigyorogva a boxzsák felé int. Nincs nála a füzete, így muszáj lesz ismét a mutogatás ősi módszeréhez folyamodni.
Önkényesen úgy dönt, ő kezdi a püfölést. Régen ugyanis, a jégkorong mellett több sportot is kipróbált. Az apja nem szerette volna, ha leragad egy dolognál, így boxolt, úszott, focizott és röplabdázott is, rövidebb-hosszabb időszakokban. A boxot egészen szerette, de időhiány miatt abbahagyta, hogy az így felszabaduló idejét is a jégen tudja tölteni. Látszik rajta, hogy rutinos mozdulatokkal üt, majd rúg. Egész veszélyesnek és halálosnak látszik.
Ahogy befejezi a sorozatot lihegve vigyorog rá, lehúzza a kesztyűt, és egy elegáns mozdulattal Kendének dobja. Gyerünk Kende, most mutasd meg.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Könnyen észreveszi, hogy bár próbálkozik rendezni arcvonásait, mégsem sikerül neki. Őszintén, ő maga is biztosan zavarba jönne, ha egy ilyen helyzettel találná szembe magát normális emberként. Ezért csak halovány, alig láthat mosoly költözik szája sarkába, hogy ezzel próbálja meg kifejezni szolidaritását.
Ingatja a fejét, hogy nem feltétlenül erre gondol, majd bólogat, hogy azért igen, azt szívesen fogadná. De hát nem várhatja el, hogy mindenki elsőre értse, mit akar elmutogatni. Elvégre néha még neki sem világos, hogy mivel mit akar mondani. Ki kell találnia, hogy hogy értesse meg magát. Kint volt egy barátnője, aki már szinte a szempillája rezdüléséből tudta, hogy mit kell közvetítenie a külvilág felé Ha nevében. Itt azonban nincs ilyen személy, kis segítené őt, szóval muszáj feltalálnia magát. És ez néha nem feltétlenül úgy alakul, ahogy ő szeretné.
Összevont szemöldökkel gondolkozik, hogy akkor vajon hogy akarja megtanulni, ha nem is ismeri? Majd eszébe jut, hogy esetleg a telefonján megmutathatja a fiúnak, hátha az segít, így tétován előhúzza a zsebéből, és felé nyújtja. A két legnépszerűbb zenemegosztó elérhető, és a rúnázás miatt simán működik itt is. Egy próbát mindenesetre megér, még ha vissza is utasítja a levitás az ajánlatot.
Bólint egyet, hogy oké, várja szeretettel. Az azonban fel sem merül benne, hogy ennyire csodás lesz. Majdnem nyitva marad a szája is, de ügyel rá, hogy azért ez ne történhessen meg. Az hiányozna csak. Bár igazából, ettől kínosabb helyzetbe úgysem hozhatná magát. Lelkesen megtapsolja, amint a végére ér, hogy ez igen. Valóban le van nyűgözve, a hozzánemértők teljes csodálatával néz Hunorra. Bár valószínűleg akkor is így le lenne nyűgözve, hogyha tudna gitározni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Földszint → Erőnlét terme

Biccentéssel és az ajkain bujkáló aprócska mosollyal köszöni meg. Szerinte is elég király. Muszáj volt megtanulnia, hogyan fonhatja meg magának úgy, hogy az elég szoros is maradjon, hiszen rengeteg időt töltött edzéssel, és minden más formában a rengeteg haja csak útban lett volna. Időbe telt kikísérletezni, míg rájött, melyik forma a legjobb, de nem bánta, hogy annyi időt szentelt ennek.
Fintorogva rázza a fejét vállkörzés közben, hogy ő ugyan biztos nem ment volna bele ebben. Ő, aki nem is olyan régen smárolt Kendével, just for fun. Lehet, hogy azt hangoztatja, hogy nem nyitott egyáltalán az ilyen spontán és lázadó dolgokra, pedig valószínűleg némi unszolásra ő is csatlakozott volna a buliba. Még jó, hogy nem volt ott.
Felvont szemöldökkel néz Kendére, hogy most mégis mit akar. Mert ha agyrázkódást vagy eggyel kevesebb fogat hát azt zsák nélkül is elintézi, csak szóljon. Felidéződik benne egykori edzője kedvenc mondata, miszerint "Ha jó technikával püfölöd a zsákot, nem leng túl a zsákod". Mindig igyekezett ehhez tartani magát. Mielőtt bevinni az első ütést megigazítja balján a kesztyű alatt feszülő bandázst. Az utolsó időkben már a hokiedzéseken is hordott kesztyűje alatt, mert az ízületei kezdtek elgyengülni. Na nem annyira, hogy még nem állhatna előtte jó tíz-tizenöt évnyi profi karrier. Szimplán nagyobb biztonságban érezte így a kezeit.
Aztán rávetődik a zsákra, mint egy vadászó tigris. Hirtelen üt, de pontosan. Kifordul magából, van benne valami ösztönös vadság, zöld szemében égő tűzből egyértelműen látszik, hogy nem tanácsos ilyenkor felbosszantani.
Kifújva magát elegánsan hajítja el a kesztyűket. Ő mindösszesen egyértelmű utalásnak szánja, hogy mi a következő pont a mai programtervben. Kende meg persze viccet csinál belőle, amit egy egyszerű, kissé flegma szemforgatással reagál le. Nincs több hozzáfűznivalója. Helyet foglal a földön, ő nem olyan vakmerő, hogy beálljon a fiú ütései mögé. Bár valószínű kapott már rosszabbat is, de inkább nem kísérti a sorsot.
Elismerően bólint párat, hogy nem is olyan rossz. Úgy tűnik, ellenfelére akadt. Határozottabb mozdulattal helyesel, hogy nem, nem ez az első alkalom. Bár szép lenne, ha kezdőként így ütne.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Földszint → Erőnlét terme

Határozottan nem tetszik neki az a mosoly, de ennek akkor sem adna hangot, ha amúgy olyan beszédes lenne. Nem kell neki, hogy belerángassák a rosszba, a rossz mindig megtalálja egyedül is, segítség nélkül. Lásd, ezt a szituációt. Bár igaz, hogy ebbe valójában Kende keverte bele. Francba, oda a csodás elmélete.
Neki is határozottan jó a kedve, főleg miután minden felgyülemlett negatív energiát le tudja így vezetni. Az, hogy nem vigyorog harminckét foggal meg nem vevő a hülye poénokra nem jelenti azt, hogy rossz kedve lenne. Sőt, amikor látja hogy a szőke sem ma kezdte ezt a sport dolgot a hangulatgörbéje még inkább felfelé ível. Egyelőre nem igazán találta meg itt azt az embert, akivel osztozhatna ezen a szenvedélyen. A szobatársa aranyos lány, de ha elvinné futni ötszáz méter után vihetné a gyengélkedőre. Neki vagy kemény edzőpartner kell, vagy semmilyen, így eddig inkább ez utóbbit választotta, hogy senki ne legyen a terhére. Amúgy sem hozta össze a sors olyanokkal, akikkel nagyon jól kijött volna - Belián kivételével.
Majdnem ismét megforgatja a szemét a foggal levett kesztyű láttán. A nagymenő. A kérdésre viszont már vigyorogva, duplapacsival felel. Hivatalosan kick-boxolni járt, de volt az óra keretén belül egy másik edzővel rendes boksz is, szóval így mindkettő egyszerre. Jól járt vele amúgy, mert sokkal több mindent tudott így elsajátítani, mint aki csak az egyik, vagy csak a másik technikát tanulta.
Egyelőre nem nevez be egy második körre, ugyanott ül, ahol eddig. Érzelemmentes tekintettel figyeli, ahogy Kende megszabadul a pulcsijától, nem különösebben izgatja a póló alól kivillanó bőr látványa. Neki is vannak kockái, minek nézegesse másokét? Határozott bólintással jelez igent, hogy szívesen fogadja ha kiszolgálják. Neki csak jó.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Igyekszik annyira támogatóan és bátorítóan mosolyogni amennyire csak tőle telik. Elvégre ő rángatta bele ebbe az egészbe, az már a minimum, hogy megpróbál pozitív visszacsatolást adni neki, mikor a dal közben rá-rá pillant. Ő is legalább annyira zavarban van ám, mint a fiú, csak az évek során megtalálta sokkal jobban leplezni. Túl sokszor volt vele dolga, hogy ne így legyen.
Heves bólogatással jelzi, hogy ez működik. Nem mindegyik, de ez igen. Ha lenne annyi esze, megnyitná a jegyzettömb alkalmazást és abba írkálná a mondanivalóját, de ennyire persze nem mozog otthon a mugli világban, szóval marad a kézzel-lábbal módszer. Pedig mennyivel egyszerűbb lenne, és hogy megkönnyítené ezzel mindkettejük dolgát. Nem lennének félreértések és sehol sem csúszna hiba a kommunikációba. Csak szépen könnyen áramolna az információ, mint víz a folyómederben.
Mutatóujját feltartva jelzi, hogy várjon csak, majd ő megmutatja, majd tenyerével megütögeti maga mellett a helyet, hogy üljön csak le. Amennyiben kérése teljesül megnyitja a muglik által leginkább kedvelt zenemegosztó alkalmazást, majd rákeres egy véletlenszerű dalra. Igyekszik valami olyat választani, amit sokszor hallott, mert szerinte ez azt jelenti hogy mások is sokszor hallották, tehát ismerik. Szóval így szépen lassan megmutatja, hogy hogy kell rákoppintani a keresősávra, hogy kell beírni az előadót vagy a zene címét, és aztán hogy kell rákoppintással elindítani a zenét is. A termet betölti egy közismert mugli énekes hangja, de nem sokáig, mert Hay hamar kikapcsolja, és ismét Hunor kezébe nyomja, hogy rajta, próbája csak ki. Egy kölyökkutya lelkesedése látszik a tekintetében, bűn lenne visszautasítani.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Elijah bemutatására biccnet, bár foglma sincs róla, hogy az eridonos fiú mégis honnan tudja a nevét. Vagyis de, sejtései vannak, de azokra inkább nem akar hallgatni. Mert az azt jelenetné, hogy már megint az egész iskola róla beszél, arról a furcsa szótlan kis navinésről. A külseje csak rásegít egy lapáttal, nem mindennapi megjelenése miatt rendkívül könnyű észrevenni akárhol. Számtalanszor eljátszott már a ténnyel, hogy egyszer fejleszt egy olyan varázslatot ami képes egyenes tincsekbe zabolázni vadul göndörödő haját. Az átszínezéssel nem lenne probléma, de a forma... már mindent kipróbált, de a természet ereje még mindig felülkerekedett a varázslatén.
Értetlenül pislog a fiúkra, ő ugyanis nem vágja a dolgokat, de egy apró fejcsóválás kíséretében el is engedi, hogy megpróbálja megérteni. Jól megvan ő a mugli világ mindenféle ilyen csodája nélkül is, mert ahogy hallja ez nem lenne neki való. Képeket kéne kivarázsolnia valahova emberek elé, akik követik őt. Ez szörnyen hangzik a fejében, elvégre ki az az őrült aki azt akarja, hogy kövessék? Hát Hayden köszöni szépen nem kér belőle.
Csalódottan rázza a fejét Eli kérdésére. Szóval nem ízlik neki a sütije. A süti, amit olyan nagy gonddal és szeretettel készített. Bár nem látszik, de mélyen valahol összetört egy kicsit. Tett egy lépést, egy aprócska lépést előre, erre tessék, jön ez. Hát kellett ez neki? Ricsi megjegyzései csak rátesznek egy lapáttal rossz irányba alakuló kedvére. Halovány mosolyt varázsol ajkaira míg bólint, hogy igen, persze, nem kéne ennyit beszélnie. Meg úgy emberek közé járnia. Vagy élnie. Azon kijelentésére miszerint hiányozna magának csak megvonja vállait amolyan az jó stílusban. Nem kapja el a kezét, pedig nagyon szeretné, sőt Ricsi tekintetét is hajlandó állni, míg arra a rövid időre neki szenteli a figyelmét. Aztán ahogy a két eridonos újra egymás társaságába merül, Hay maga elé veszi a sütis dobozt, hogy miközben megpróbál visszatérni az ütési technikák csiszolásához a szájába tömjön egyet. Legalább ez jó, ha már semmi más nem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Látszik, hogy Hay szociális érzéke valahol a béka feneke alatt van. Ha az ilyen helyzeteket legalább olyan jól tudná kezelni, mint amennyire észreveszi ha hazudnak neki, vagy ha megpróbálják eltitkolni előle a bajt vagy a szomorúságot, akkor már régen észrevette volna, hogy Hunor nem érzi jól magát a társaságában, és mielőbb szabadulni szeretne. De sajnos erre természetéből fakadóan alkalmatlan volt. Bár a verbális kommunikáció hiánya felerősítette benne a nonverbális kommunikációra való érzékenységet, annyira küzdött azért, hogy szeretve legyen, hogy ilyenkor egész egyszerűen kikapcsolt a benne élő mérőműszer.
Készségesen kapcsolgat a számok között, hogy minél jobban bevésődjön a folyamat a fiúnak is. Csak jót akar és semmi mást. Aztán eljön az a pont, ahol végre a levitás egyedül is megpróbálkozik ezzel a komoly és izzasztó kihívással. Apró korrigálásra és segítségre szorul, de aztán úgy tűnik, megtalálja amit keresett. Összehúzott szemöldökkel mered a először a képernyőre, majd Hunorra. Nem igazán az ő stílusa ez a fajta feldolgozás, de végül is nem tűnik olyan rossznak. Egész addig elhiszi, hogy Hunor ezt kereste, míg meg nem látja a szőke arckifejezését. Tehát ő is meglepődött rajta, hogy mit sikerült előhoznia? Nem is ezt akarta igazából? Ezekre a következtetésekre jut, így egy érintéssel megállítja a dal és visszalép a kereső sávba, hogyha évfolyamtársa akarja, akkor újra megpróbálhassa. Nem lesz ő itt semmi jónak elrontója, még mindig kiderülhet, hogy igazából mit szeretett volna megmutatni neki a zenélős fiú. Most már igazán kezdett nagyon kíváncsi lenni, hogy vajon valami ennél is furcsább következik, vagy valami olyan amit ismer, esetleg utál.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Földszint → Erőnlét terme

A sport jelentett számára majdnem mindent. Egyszerre volt önkifejezés, figyelemelterelés, kikapcsolódás, röviden tehát az élet értelme és minden ami fontos. Ilyenkor csak ő volt és a mozgás, nem számított senki és semmi más. Mindig mikor lendületbe hozta magát valahogy sokkal jobban érzi magát, felvidul, javul a közérzete és kevésbé utálja magát és az embereket. Most is sokkal jobban érzi magát, a társaságtól eltekintve is. Olyan, mintha kisütött volna a nap, amit eddig sötét felhők takartak el előle. És még csak az elején tartanak! Mennyivel jobb lesz később, mikor már igazán belelendülnek majd.
Vigyorogva bólogat, hogy nagyon szívesen megmutatja majd, hogy hogy rúgja a zsákot. Régen csinálta már, elvégre eddig nem nagyon volt rá lehetősége. Attól nem fél, hogy sokat felejtett, mert ez számára olyan, mint biciklizés és a korcsolya. Hiába nem gyakorolja rendszeresen, a technikát egyszerűen nem felejti el soha.
Félrebiccentett fejjel figyeli, míg Kende válogat. Micsoda finnyásság kérem, még válogat is! Persze nem mindegy, hogy milyen hosszú a kötél az ember magasságához képest. Hay magassága nem kifejezetten átlagon kívül eső, sőt inkább tökéletesen átlagos. Bár szerinte Kende is átlagos magasságú, legalábbis medve méretű hokis haverjaihoz képest még alacsonynak is számít.
Fejével nemet int, jobban szeret csendben és koncentráltan dolgozni. Ha kint fut, akkor a természet hangjaira koncentrál, ha meg bent van, akkor nem tartja indokoltnak, hogy zenét hallgasson. Ösztönzőleg hat rá a saját zihálása és felgyorsuló szívverése, ilyenkor úgy érzi, hogy megéri még jobban és még keményebben hajtani.
Feltápászkodik, ujjai közé fonja a kötelet. Mikor is ugrált utoljára? Nagyjából ezer meg egy éve. Mert a saját kötelét Kanadában hagyta, aztán sosem volt még annyi ideje, energiája és kedve, hogy itt utánajárjon és szerezzen egy újat magának.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Ülnek és nézik először a telefont, aztán egymást. Elég kínos a helyzet, bár Haynek annyira nem tűnik fel. Ha feltűnne véget vetne neki, ehelyett ül és várja a csodát, ami persze nem következik be. Egészen elszokott az emberektől, mert amikor megtudta, hogy el kell hagynia a régi iskoláját bezárkózott, ellökött magától mindenkit. Aztán volt az a másfél-két hónap, míg nem is találkozott senkivel, csak a családjával. Aztán mikor idekerült nehezen nyílt meg, tehát megint csak kerülte az érintkezést úgy mindenkivel akivel lehet. Most kezdene kinyílni, de nem tudja, hogy hogyan tegye meg. Amúgy is mindig bajban volt ezekkel a dolgokkal, de azóta különösen.
Bólint, hogy persze, érti. Kicsit szégyelli is magát, hogy feltartja, hogy feltartotta eddig. Elvégre persze, hogy van annál sokkal jobb dolga, minthogy ott üljön vele, és megpróbáljon segíteni neki egy kicsit. A zene amúgy is nagyon fontos dolog, nem lehet csak úgy elhanyagolni, olyan mint számár a sport. Néhány másodpercig még kínosan mered rá kérdően, hogy ő menjen, vagy lelép a fiú. Végül aztán úgy dönt, hogy részéről lenne illedelmesebb távozni, elvégre amúgy is ő zavarta meg itt és nem fordítva. Így aztán feláll és rámosolyog. Kivár, hogy viszonzásra talál-e a kis gesztusa, majd int egyet, mielőtt kilépne az ajtón.
Most már sokkal óvatosabb, mint mikor idefelé jött. Nem énekel, nem csap nagy zajt hanem igyekszik minél halkabban surranni, akár egy macska. Nem akarja, hogy bárki is megtudja, hogy arra jár. Fel akar szívódni csendben, hangtalanul, nyomtalanul.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Földszint → Erőnlét terme

Bólogat, hogy érti. Ha lenne nála papír elmondaná, hogy tőle legközelebb Kende nyugodtan hallgathatja a zenéjét, az, hogy ő nem referálja nem jelenti azt, hogy nem is viseli el, de mivel nincs, így meg kell várnia, hogy leközelebb olyan helyzetbe kerülnek hogy kicsit konkrétabban képes legyen kommunikálni. Így marad a fejcsóválás és bólogatás, meg az a néhány kézjel ami segíthet. Ez esetben mondjuk egyik sem alkalmas.
Nem tudja elképzelni, hogy valaki úszás közben is zenét hallgathatna. Hogyan? Bár biztos benne, hogy ezek az okos muglik már mindenféle csodakütyüt kitaláltak, és hogy már egy ilyet is terveztek. De ő maga azért nem kísértené a sorsot. Szeret úszni, épp azért, mert olyankor nem zavarja semmi. Csak ő van meg a víz. az egyik legnyugodtabb sportág, amit valaha próbált, valószínűleg azért, mert ezt nem űzte versenyszerűen.
Amint feláll hátrébb lép párat, hogy biztosan legyen elég hely. Tudja, hogy ezt Kende is megtette, de azért biztos ami biztos. Egyszer sikerült összeakadniuk egy másik lánnyal kötelezés közben és mindketten elég csúnyán megütötték magukat. A kérdésre bólint, hogy persze, csapathatják, aztán nekifog ő is. Harmincasával ugrál, négy sorozatban, közte nagyjából tizenöt másodperc szünetet tartva. Eddig is így csinálta, nem fog ezen változtatni. Ugrál, hajtja, nem ereszti, még akkor sem, mikor már a nyolcvanadiknál elege van és ott hagyná. Meg kell legyen az a százhúsz, mert eldöntötte, hogy meg lesz, és ezt akkor is teljesítenie kell, ha belehal. Ilyen tekintetben makacs mint az öszvér, magával szemben nagyon szigorú. Néha túl nagy elvárásai vannak magával szemben, amiket ha nem képes tejesíteni csalódik.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Fontos leszögezni, hogy nem ő találta ki ezt az egészet. Azonban mikor Móric megkérdezte, hogy lenne-e kedve csatlakozni habozás nélkül mondott igent. Vagyis inkább bólintott, de ez már csak apró részletkérdés. Az illúziómágia úgy tűnik, végre megadja magát, meghajlik akarata előtt – na jó, ez enyhe túlzás, de míg mások apránként haladnak a cél elérése felé, ő addig rohamléptekben fejlődött, főleg a vizuális illúziók terén. Ami egyrészről szívás, mert a vizsgamunkájával egyelőre erősen birkózik, a kis rádió legfeljebb idomtalan nyekergést produkál, akárhogy ösztökéli, másfelől viszont előny, főleg ilyenkor.
Na szóval kitalálták ezek ketten, hogy tökéletesen illegálisan és szabálytalanul a nagyterem közepén akarják gyakorolni csodás képességüket. Hayden, az az angyali drága jó gyermek, akire soha senkinek egy rossz szava nincs, most ilyen dolgokba keveri magát. Hova fajul ez a világ ugye.
Kívül mindösszesen úgy tűnik, hogy két debil ül egymás mellett. Olyan összetartozóan furcsának tűnnek, ahogy megfeszített figyelemmel merednek egy pontba, miközben azért tömik a fejüket is, csak a látszat kedvéért ugye. Kellett néhány perc, hogy ne érezze magát furcsán a Rellon asztalánál, de egyrészről Móric nem akart vele odaülni a navinések közé, másrészről nem szívesen verte volna át egyik háztársát sem. Így azonban alkalma adódik revansot venni azokon, akik akár szavakkal, akár tettekkel bántják, ha alkalmuk adódik rá. Ha úgy vesszük, ez végül is csak egyfajta sajátos igazságszolgáltatás, nem? De.
Első áldozata az a srác, aki kicsavarta a csuklóját azon az éjszakán, mikor megtalálta Beliánt az erdőben. Megérdemli a rohadék, hogy szenvedjen egy kicsit. Meredten bámul az előtte heverő sóskafőzelékre, ami kivilágosodik, még néhány krumpli is megjelenik benne. Legalábbis úgy látszik, mintha hirtelen krumplivá avanzsált volna. Ha nem lenne úgy elfoglalva azzal, hogy a haverjával röhögjön valamin, vagy inkább valakin, akkor észrevehetné, hogy valahogy olyan furcsán néz ki az egész, de az az egyetlen futó pillantás, amit a tálra vet nem elé erre. Oda sem nézve szed a tányérjába, Hay koncentrál, hogy kiterjessze a kanálra és a tányérra is az akaratát, egy pillanatra rágni is elfelejt. De megéri, mert ahogy kanalazni kezdi az ételt öklendezve dobja el kanalát. Siker! Vigyorogva néz a fiúra és egyetértően bólogat, hogy kereshet valami olyat, ami nem fáj. Elvégre ő csak rosszcsont, ártani nem akar senkinek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Földszint → Erőnlét terme

Mindketten ugrálnak, Róka néha félszemmel Kendére sandít, de nem számolja hogy a fiú hányat ugrik, ahogy az sem érdekli, hogy milyen kombinációkkal. Csak az foglalkoztatja, hogy ő megcsinálja, véghez vigye a kitűzött célt és ennyi. Ráér azután jópofizni, hogy az istenverte kötél visszakerül a helyére. Rendesen el van szokva az ilyen mértékű terheléstől, mert bár igyekszik rendszeresen edzeni, minden nap eljár futni és társai, de ennyire intenzíven legfeljebb akkor edz, ha ideges, vagy szomorú. Mert olyankor a mozgás a legjobb feledtető módszer, ha kiadja magából fizikálisan mindazt, ami a lelkét nyomja. Nem beszél, nem sír senkinek a vállán, hanem megcsinál inkább száz fekvőtámaszt, száz felülést és még kitudja hány és milyen féle gyakorlatot.
Összevont szemöldökkel pislog Kendére, hogy mi baja a lábaival, neki ez a mese kimaradt az életéből. Hogy is érthetné, mikor ő legfeljebb kanadai rajzfilmeken szocializálódhatott volna, ha lett volna tévéjük. De nem volt, ehelyett az anyukája mindig mesét olvasott neki, aztán mikor elfogytak a mesekönyvek akkor a saját könyvtárából olvasott, mindegy volt hogy Dickens, Tolsztoj vagy Hugo. Sajnos ő nem örökölte ezt a szenvedélyes könyvimádást, de ha otthon jár még mindig örömmel nézegeti azt, ami anyja könyvtárából megmaradt. Mert a nagy részét eladták, vagy eladományozták, csak azokat tartották meg apjával, amikről tudták, hogy különös helyet foglaltak el a nő szívében.
Helyeslően bólogat, hogy ideje egy röpke szünetnek. Szuszogva ül le a padlóra, nagyot húz kulacsából. Nem olyan amatőr, hogy víz nélkül menjen edzeni. Félrebillentett fejjel gondolkozik, hogy milyen sport van, amit szívesen kipróbált volna. Aztán kezével megpróbál elmutogatni egy rögbi labdát, meg ahogy eldobja. Az apja sosem engedte, hogy kipróbálja, amit nem értett, hogy akkor hokizni miért engedi. Nem sokkal agresszívabb sport a rögbi sem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Nagyon elégedett magával. Nem érdekli nagyjából az sem, ha kirúgják, vagy eltiltják a képességtanulástól. A bosszúvágy elönti az agyát, és ahogy látja, hogy sikerrel jár, csak olaj lesz a tűzre. Elnézi néhány másodpercig, hogy az embereknek az evés mennyivel inkább közösségi élmény, hogy mennyire nem figyelnek arra, hogy mit esznek. Persze felfedez néhány arcot, akik olyanok, mint ő. Magukba fordulnak, egyedül vannak, és igyekeznek minél hamarabb túltenni magukat ezen az egészen. Na, ők arra koncentrálnak, hogy mit esznek, mert kerülik a szemkontaktus mindenkivel és bárkivel, ez pedig a legegyszerűbb akkor, ha arra figyelnek, amit a szájukba tesznek. Szerencsére azok, akikre haragszik nem ilyenek, ők mind társasági lények, hangosak és cseppet sem visszafogottak.
Figyeli, mit művel a mellette ülő, alig bírja megállni nevetés nélkül. Hogy biztosan ne kezdjen hangos vihogásba, szájába lapátolja az ételt. Eddig úgy sem igazán haladt a nagy koncentráció miatt, illendő lenne kicsit belehúznia az evésbe is. Halk kuncogással díjazza az egeres mutatványt, majd egy utolsó falat után tekintetét a savanyúuborkás tálra függeszti. A leányzó, valami Eszter talán a falnak lökve próbált belőle szavakat kicsikarni, hogy aztán röhögve belerúgjon még néhányat. Fizikálisan nem sérült ugyan, de a lelkében örökre nyomot hagyott az eset. Az egyik hosszabb uborkának hirtelen két szeme lesz, négy apró lába és hosszú farka. Gyíkká válik, Eszter legalábbis így látja. Súlyos másodpercekig a levegőt kapkodva pislog a tálra, mielőtt elkezdené rángatni barátnője ruhájának ujját, hogy nézze meg ő is. Azonban mire a másik leányzó odafordul az uborka már csak uborka, ugyanolyan zöld és átlagos, mint amilyen addig volt. A megszégyenülés ezúttal Eszteré, Hayden úgy érzi, nyert. Ideje, hogy szünetet tartson, és legalább a levesét befejezze.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Fél szemmel látja, hogy Móric szemmel tartja, meg azt is, hogy nem érti, mi folyik. Nem is értheti, hiszen az illúzió személyre szabottan Eszternek készült, rajta kívül ne láthatja már, ha nagyítóval keresi sem. Épp ezért miután befejezi, de még mielőtt a fiú belefogna a következőjébe finoman megböködi könyökével, majd az asztal alatt félkézzel megkísérli elmutogatni, hogy hogy változott az uborka gyíkká. Ballal szorgosan lapátolja a kaját, tekintete peidig a diáktársain nyugszik, így Móricon kívül senkinek fel sem tűnhet, hogy jobbjával gyíkocskát rajzol a combjára. Vagy hát valami olyasmi szerűt, mert a művészi vénája sosem volt erős, jobbal meg amúgy is rettentő béna, de azért ha nagyon akarja, akkor kisilabizálhatja, hogy mit akar ez jelenteni. Vagy nem, de nem mondhatja, hogy nem próbálta meg. Újabb illúzió előtt pihen egy kicsit, így ahelyett, hogy kiszemelné következő áldozatát csak figyeli, hogy mi történik. Nem lát és nem hall semmit, gondolja, ez épp olyan mint a gyíkja, mindenesetre jót mosolyog azon, hogy mekkorát ugrik a lány. Ne nevet és nem vigyorog, az túl feltűnő lenne, csak somolyog ott, mintha csak egy kedves emlék jutna eszébe. Lágy mosolya aztán értetlen fintorba fordul, pislog néhányat a szőkére, hogy most akkor ez így mi akart lenni, majd lemondóan legyint, hogy ne is magyarázza, úgysem érti meg. Mióta több inger éri, többet beszélget, egyre többször jön rá, hogy valójában közel sem beszél olyan jól magyarul, mint azt hitte addig. Mert az egy dolog, hogy a kiejtése is csapnivaló néhanapján, de annyi mindent nem ért, hogy lassan úgy érzi, kevesebb az, amit igen. Sóhajt, berágja az utolsó néhány falatot, mielőtt desszert után nézne. Mert megérdemel egy kis sütit ennyi erőfeszítés után, illetve ha be akar dobni még valami nagyot a végére, akkor ahhoz az energiára is szüksége lesz.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Nem érti, mit keres itt. Mármint persze, nagyon örül, hogy az unokatestvérei kedvelik annyira, hogy elhozzák magukkal, de mégis, úgy érzi magát, mint kolonc mások nyakán. Hogy bepofátlankodik itt a családi idillbe kéretlenül, a sosem látott kanadai rokon, aki mindezek mellé még problémás is. Nem akarja elrontani a kirándulást, de bunkóság lett volna azt mondani, hogy nem jön el, ha már hívták. Mert akkor meg azzal rombolná a családi köteléket. Jó döntés talán nem is létezett, épp ezét a kisebb rosszat választotta, azt, amivel a nagyi kedvére tehet. Mert persze tudja, hogy nagyszülei mélységesen csalódottak lettek volna, ha neme mondta, és azok után, hogy mennyire igyekeztek a kedvében járni és a lehető legtöbbet megtenni érte, ennyivel viszonozhatja.
Leginkább hátul kullog, nem annyira lemaradva, hogy az kínosan feltűnő legyen, vagy ilyesmi, épp csak hogy kerülhesse a társaságot, amíg nem kell feltétlenül. Ha nem szólnak hozzá, akkor igyekszik a lehető leginkább belesimulni a tájba. Legalább a környezet szép, a levegő friss, és túrázhat egy jót. Olyan régen nem volt már ideje és lehetősége rá, hogy az iskolamenti erdőtől távolabb menjen. Pedig szeret a természetben lenni, túrázni, kimondottan kellemes időtöltésnek és sportolási lehetőségnek tartja. Mármint nem annyira aktív sport, mint mondjuk a hoki, de az tény, hogy rendesen képes átmozgatni és lefárasztani az embert egy több kilométeres túra is.
Bólogat egy sort Berti kérdésére, hogy persze, tökéletesen oké neki minden, bár az a farkasos megjegyzés annyira nem tetszik neki. Eszébe jut Belián, hogy ez a mondat nem feltétlen akart bántón hangzani, de egy kicsit mégis sikerült szerencsétlenül fogalmazni. Mindenesetre nem szól, csak halvány mosollyal bólint. Ennyi és nem több.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Földszint → Erőnlét terme

Helyeslően bólogat, hogy ez bizony amerikai focinak készült, halvány mosoly szökik arcára, hogy akkor ezek szerint felismerhetően sikerült a mutogatás és találgatás is. Nagyon más ilyen formához kötődő sportot nem ismer, és bízott abban, hogy Kende is képben van az ilyenekkel. Meglepi, hogy azt mondja, ő is kacérkodott a gondolattal, mert nem gondolná, hogy Magyarországon olyan kultúrája és népszerűsége lenne, hogy valóban kipróbálhatta volna valahol. Persze, hokicsapatok is vannak, tehát ez miért lenne kivétel. Tekintetében kíváncsiság csillan, mutatóujjával a fiú felé bök, ezzel visszadobva a kérdést a maga módján. Mert kíváncsi, hogy melyik sportot próbálta volna ki. Valami extrémre tippel, ilyen sziklamászás, vagy random ugrás, esetleg ejtőernyőzés. Ő ilyenekbe sosem fogna bele, egyrészről túl sok mindentől fél
Megértően bólogat, hogy persze érti őt, hogy nem keres kifogásokat, ez létező dolog, amire vigyáznia kell. Biztosan ő is odafigyelne, lehet még a sportot is abbahagyná, ha nem is teljesen de azért erősen visszavenne. Mert állandóan lesérül, de tényleg. Hol a bokája, hol a csuklója, hogy a fejét repeszti meg egy szerencsétlen eséssel. Így azért viszonylag könnyen és gyorsan gyógyul szerencsére, nem akarja átélni azt, hogy milyen az, ha nem így van esetleg. Jobb ez így, különben a fél életét a gyengélkedőn tölthetné.
Kérdőn billenti oldalra a fejét, hogy mi olyan furcsa, majd széles mosolyra húzódnak ajkai. Megrázza fejét, hogy nem zavarja, kérdezzen csak, ha akar, ha tud, válaszol szívesen. Persze nem biztos, hogy mindenre tud és akar is, de azért igyekszik. Bólint, hogy igen, ez valószínűleg épp így van, mert nem ő az első és biztosan nem is az utolsó, aki örökösen kérdezősködik jelenlétében. Elvégre vele így a legegyszerűbb kommunikálni, mert amúgy nem sok mindent lehet kihúzni belőle.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Őszintén meglepte, hogy meghívták. Ráadásul másodjára. Először Kende, aztán Áron is. Kendének, hogy ne bántsa meg, nem mondott egyértelmű nemet akkor, sőt bizonytalan válaszát inkább pozitív irányba igyekezte kerekíteni, de mégis úgy megfogalmazni, hogy ne legyen nagy csalódás, ha végül nem megy el. De másodjára végül beadta a derekát. Hayden úgy gondolta, hogy a közös munka után útjaik elválnak a rellonossal, nem látják többet egymást és jó is lesz ez így. Mert a vörös elkezdett kötődni. Tudja, hogy nem szabad, hogy ennek semmi értelme nincsen, hiszen nem is ismeri gyakorlatilag, de mégis érez benne valamit, ami megfogja. Megrémiszti maga, és az az, hogy végre normálisnak mondható az, am lejátszódik benne. Nincs ehhez hozzászokva, hogy olyan legyen mint az átlagos kamaszlányok, akik hetente váltogatják rajongásuk tárgyát. Ennek ellenére itt van. Igaz, hogy kellett hozzá Réka erős támogatása. Azt ígérte, hogy ő is ott lesz, és ha Romhányi vagy a többiek társasága kezdene túl sokká válni számára, akkor kimenti majd és beszöknek a konyhára nutellát zabálni. Ezekért a kilátásokért már megéri önmagában is, abba bele sem gondol, hogy esetleg jól is elsülhet ez a buli. Bár az továbbra sem világos, hogy miért akarja mindenki ráerőszakolni egy olyan lány születésnapját, akit szegényt még csak nem is ismer, de senkinek nem lehet egy rossz szava, mert itt van, él és virul. Igaz, egyelőre nem mer közelebb menni, a tömegződés szélén áll, zöldjeivel ismerős arcokat, biztos pontokat keresve, akikhez csapódhatna. Bár neki az is megfelel, ha elácsorog itt egy kicsit, majd hátat fordít, hogy nem neki való ez az egész mégsem, köszöni szépen ennyi bőven elég is volt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Az amúgyis rettenetes időérzéke a nullára csökken nagyjából, fogalma sincs, hogy két percet, vagy két órát ácsorog ott egyedül. Fél szemét Rékán tartja, aki néha kitekint a peremen hagyott barátnőjére, de olyan pillantással, mintha valami útszélen hagyott, elárvult kiskutya lenne a vörös. Végig is néz magán, hogy tényleg ennyire szerencsétlenül néz-e ki, de végül arra a megállapításra jut, hogy nem vészes. A még éppen elmegy kategória.
Visszainteget Lucasnak, mosolyt erőltet arcára, mikor valaki feltétlenül el akar neki mondani valami világmegváltóan fontosat - a többségüknek mondjuk a nevét sem tudja. Bosszantja, hogy ennek ellenére mégis megtalálják, legszívesebben haza menne, mert rosszul van ettől a tömegtől, de mire végleg elszánja és rábeszéli magát az eltűnésre megérkezik az, akire egészen eddig várt.
A köszönés kimerül egy halvány, de legalább őszinte mosolyban, tolla ugyan van, de papírja nincs, így ha akarna sem tudna kérdezősködni, vagy beszélgetést kezdeményezni, legfeljebb, ha alkarját írná tele. De nem is akar ilyesmire vetemedni.
Így, hogy van kire fókuszálnia kevésbé zavarja a rengeteg ember, bár szűnni nem akaró émelygésén nem segít. Illendőségből elveszi a poharat, de tudja, hogy nem fog inni, sőt talán az első adandó alkalommal, mikor Áron nem látja, egy bokor tövében fog kikötni a fehér műanyag tartalma. Tartja magát a nincs ivászat szabályhoz, nem csak azért, mert egészen biztosan hányna tőle, hanem azért, mert jobban fél, miféle más következményei lennének, ha amúgy sem tiszta tudatára még az alkohol is rátelepülne.
Ugyanott áll, mint ahol lecövekelt, amikor megérkeztek, pillantása ingázik a bulizó tömeg és újdonsült társasága közt. A zene hangos, és rossz, nem kimondottan Róka stílusa, túl sok az ember, pláne az idegen, a lábai pedig kezdik feladni a túl sok egyhelyben álldogálástól. Nem ez lesz a kedvenc estéje, ez már egészen biztos.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Mégis mire számított, mikor ide jött? Hogy majd idejön, és akkor hirtelen megváltozik minden? Odalesz a szociális szorongása, elmúlik így egyik pillanatról a másikra, mintha sosem lett volna, és akkor vidáman táncikál majd a tömeggel, önfeledten nevet és beszélget. Ehelyett az ájulás kerülgeti, és ezen nem sokat segít az a számon kérő hangsúly, amivel a füzete hogy és holléte felől érdeklődnek. Néhány másodpercig megszeppenten pislog a fiúra, majd megpróbál rávilágítani arra, hogy kivételesen olyan pulóver van rajta, aminek nincs zsebe, szóval nem tudta magával hozni. Meg hát el is felejtette, ha egészen őszinte akar lenni magához, valahogy nem gondolt bele, hogy ténylegesen szükséges lehet rá. Lehet, de éppen csak lehet, hogy szkeptikus volt azzal kapcsolatban is egy kissé, hogy Áron tényleg eljön. Nem kimondottan bízik az emberekben, és az ígéreteikben, túl sokszor csalódott ahhoz, hogy a bizalom megmaradjon.
Előkeresi azért a tollat, ami elfért a nadrágja zsebében, és felmutatja, mintha ezzel annyira sokra mennének mindketten. El is teszi inkább, vissza oda, ahonnan jött, ne legyen ott útban a kezében. Na nem mintha amúgy különösebben szüksége lenne a kezeire valamiben. Legfeljebb abban, hogy fogja azt a fehér műanagypoharat, amiből úgy dönt, hogy most mégis iszik. Nem sokat, épp csak egy leheletnyit. Hogy a tehetetlenség vagy a megfelelési kényszer biztatja erre, az remek kérdés, talán leginkább mindkettő. Valamint a gondolatai legmélyén, egészen hátul ott motoszkál a kisördög, hogy végre felszabadulhat egy kicsit, eldobhatja a gátlásait, és beszélhet. Megszabadulhat a félelmektől, amiket a saját kimondott szavai jelentenek. De ugyanakkor egyelőre igyekszik megmaradni annak a józan és néma lánynak, aki amúgy is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

A szürke és a zöld tekintet néhány másodpercre összeakad, mielőtt Róka szégyenlősen sütné le sajátját. Cipője hirtelen sokkal érdekesebbnek tűnik, mint bármi más, ami történik körülötte. Hálát ad azért, hogy legalább az arca nem borul lángba, mint általában, ha zavarba jön. Látni még sosem látta magát, hogy milyen vörösen, de abból ítélve, hogy milyen mértékben ég az arca ezekben a pillanatokban, nos, jobban hasonlíthat egy érett paradicsomra, mint egy húsvér emberre.
Meglepik a következő szavak. Úgy érzi, mintha a fiú valóban azt szeretné, hogy jól érezze magát, mintha boldoggá akarná tenni. A meghökkenéssel kevert döbbent pillantáson és a bennmaradt levegőn kívül mással azonban nem szolgálhat válaszul, kedvenc szőke barátnője, az az áldott Réka ugyanis máris úgy gondolja, hogy ideje lenne lecsekkolni, mi van Rókával. Előbb Áron nyakába ugrik, majd két cuppanós puszi után Hayden következik, ugyanezzel a rituáléval. Próbál mosolyt erőltetni az arcára, hogy a rellonos lány ne lássa, mennyire szenved. Bűzlik az alkholtól, bár valószínű nem azért, mert annyit ivott volna, a pólóján lévő folt legalábbis arról árulkodik, hogy leöntötte magát. Vagy valaki más volt rá igencsak pipa. - Ugye milyen isteni a buli? Te is nagyon jól érzed magad, ugye? Vigyázz rá, mert kezed eltöröm. - Utolsó szavait persze már nem a lánynak címzi, jár mellé néhány szúrós pillantás is, mielőtt hadarná tovább mondandóját. - Na jó szórakozást, engem ott várnak - mutogat valamerre hátra, és ahogy jött, úgy tűnik el ismét az ismeretlen arcok között. Legalább elhitte, hogy minden rendben. Bocsánatkérő kiskutya szemekkel pislog a fiúra, így próbálja meg kiengesztelni azért, amit Réka leművelt az előbb, meg azért, hogy elrontja a bulit. Végül úgy dönt, itt már szavak nélkül nem boldogul, ideje elővenni azt a golyóstollat. Jobbján feltűri pulóvere ujját, hogy aztán apró betűket kanyarítson a finoman hegesedett bőrre. Több tíz nem túl hosszú, vízszintes heg fut végig alkarján, amik miatt a tinta nyoma itt-ott kissé domborúvá válik. - Nekem ez nem megy. Ne haragudj. Menj, érezd jól magad. - Két sorba írja, hogy ne foglalja el az egész alkarját, néhol kissé talán nehezen olvasható, de azért érthető, mit akar. Talán.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Hirtelen felindulás volt, hogy igent mondott Kendének és nem rágódott rajta órákat legalább. Továbbra sem bízik egészen a szőkében - nem tehet róla, nem töltöttek együtt kellő minőségi időt - azonban úgy döntött, hogy ideje ezen változtatni. Mi kovácsolhatná össze jobban őket, mint a közös kajálás? Ettől jobb program talán nem létezik. Szóval végül is… itt van, és csak ez számít. Hallgatja, ahogy Kende szövegel, bólogat, mosolyog, néha nevet ha kell. Mást úgysem nagyon tudna csinálni, de megdöbbetni még önmagát is, hogy élvezi ezt az egészet. Mikor edzenek, akkor is sokat jár a fiú szája, na de közel sem ennyit, mert olyankor a munkára koncentrálnak mindketten, hogy minél effektívebbek lehessenek.
A közös sütögetés hallatára szemöldöke homloka közepéig szalad, mert valahogy ez az esemény számára közel sem hangzik olyan jól, mint amennyire Kende annak állítja be. Sok az ember, túl sok. Egy étteremben kevésbé zavarja, mert akkor tudja, hogy senkit nem érdekel, de mondjuk egy buliban, vagy egy ilyen sütögetésen túl közvetlen a kapcsolat, és ez halálra rémíti. Arra a részre meg, hogy képzelje el azt a rengeteg embert és rengeteg fárasztó viccet, fintorogva csóválja a fejét, hogy ha nem muszáj, ő inkább mégsem képzelne el ilyeneket, mert már a gondolat is taszítja.
Füzete egyelőre a zsebében pihen, így a következő kérdésre is csak egy vállrándítással tud felelni, jelezve, hogy neki mindegy. Mindenesetre ha már a kezébe adták a választás jogát kiszemel egy üres asztalt, ott, ahol egyébként sem ülnek annyian, és helyfoglalós játszva teszi le magát az egyik székre. Első dolga, hogy kinyissa a füzetét az első üres oldalon, bár egyelőre még írás nem kerül bele, mert rögtön ezután következik, hogy szemrevételezze az étlapot. Éhes, és mielőtt enne.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Valahogy a szöszke mellett elfogja egyfajta spontaneitás, és hajlamos olyan dolgokat is megtenni, amiket amúgy nem igazán kellene – vegyük példának azt a csókot a folyosó közepén. Ha csak visszagondol rá, már elfogja a vörösödés, mert alig képes felfogni, hogy tényleg megtette, méghozzá nem sokkal azután, hogy az iskolába érkezett. De egyébként is, rettentő furcsa, hogy mikre rá nem tudja beszélni Reiner.
- Rendezz csak bulit. Csak engem ne hívj meg – válaszol azonnal. Őt nem zavarják ezek az események, amíg neki nem kell neki is megjelennie. Valamivel azért persze biztosan meglepné, valami hasznos sportkiegészítőt venne neki, de hogy elmenjen egy ilyen nagy társasági eseményre az közel kizárt. Kezd helyre jönni, nem kívánja kockáztatni mentális épségét.
Halkan nevet, ahogy a másik azt mondja, az étlap felét megkóstolná. Ő is érzi, hogy egy lovat is képes lenne megenni egészben, de ott a kisangyal a vállán, aki figyelmeztetni, hogyha nem akar gurulni, akkor jobb lesz, ha visszafogja magát, még időben, és nem rendel semmi többet a szükségesnél.
Bólogat, hogy van halas is, bizony, ő mondjuk olyat nem kér, a hallal annyira nincs jóban, mint kellene. Megeszi, persze, mert jót tesz meg egészséges, de ha lehet választani, akkor a csirkét jobban szereti. Ingatja is a fejét a kérdésre, hogy szereti is, meg nem is, de látszik rajta, hogy most azért ha nem muszáj nem kajálna be valami vizi állatból.
- Én szerintem uncsi leszek és megmaradok a borsósnál. Megteszed, hogy rendelsz nekem is? – Legszebb nézését veszi elő a kéréshez, mintha nem lenne magától is egyértelmű, hogy egyedül nem igazán képes boldogulni az ilyen szituációkban.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Bólint a bólintásra, egész széles vigyor ül ki ajkaira. Imádja azért, hogy ilyen jól megértik egymást, hiába, hogy valahogy ez a mélyebb ismerettség nem akar alakulni. Fura ez, mert Kende egy olyan személy, akihez valamiféle bizalmi szál köti – elvégre ha nem kötné, nem lennének most itt – anélkül, hogy ismerné. Olyan ez, mint Romhányinál. Vele kapcsolatban sem igazán tudja eldönteni, hogy miért szavazott neki bizalmat. Ez a két srác forgószélként robbant be az életébe, és még mindig nem igazán tudja pontosan hova tenni őket.
Lelkesen bólogat a gyümölcsös cuccli említésére, elvégre a gyümölcsöket szereti, ha meg nem jön be, hát már rögtön meg is van oldva a probléma, mert Kende az előtt ajánlkozik, hogy kideríthené, szereti-e. Így a legjobb, vesztenivalójuk nincs. Zöldjeiben olyan élénk csillogás támad, mint régen. Egyrészről, nagyra becsüli, hogy Kende emlékezett arra, hogy mit mondott egyszer régen, másrészről, hogy még bizonyos lépéseket is tett annak érdekében, hogy segítsen neki. Hát mennyire jó már! Tényleg meg kell tartania ezt a fiút.
- Még jó, hogy lenne hozzá kedvem! De persze nem egyedül, szóval pakold oda magad, hogy elengedjenek. – Tenni vagy pakolni, egyre megy. Lényegtelen apróság ez ahhoz képest, hogy mehet focizni! Ettől jobban már csak akkor örült, mikor születésnapjára hokibérletet kapott. – De még hogy el lehet tévedve. Bár szerintem itt nálatok tényleg nem valami érdeklődőek a lányok. – Eddig legalábbis csak olyanokkal találkozott, akik fele olyan kemények, mint a külhoniak. Persze, a muglikat nem ismeri, meg hát a varázslótársadalomnak is csak azt a szekcióját, aki megfordul a suliban vagy a városban.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Úgy nevet, hogy majdnem belefullad az ebédjébe. Egyre szociálisabb, egyre több embert tűr meg maga mellett, így egyre vidámabban telnek a hétköznapok. Már nem menekül haza minden nap végén, már nem az egyetlen és kedvenc elfoglaltsága elvonulni valahová egyedül. Egyre bátrabb, egyre kiegyensúlyozottabb, és ennek mindenki egyre inkább örül. Most épp valami idétlen pletyka felett pusmognak, mint ahogy az ilyen korú lányoknál illendő is.
Egész addig, míg meg nem jelenik felettül egy árnyék, és új barátnője megadóan el nem iszkol. Áron fenyegető jelenléte elég ahhoz, hogy szavak nélkül üldözzön el mindneki mást is, az egész környéken ketten maradnak. Csodálja ezt a megjelenés, hogy valaki a puszta jelenlétével képes ilyen hatást kiváltani másokból. Egy pillabatra elcsendesedik a körülöttük ülő társaság, így most a vörösön a sor, hogy zöldjeivel inspirálóag körülnézzen.
- Mégis miből? - Halk, de határozott szavak, a rellonoson kívül egész biztos nem hallja más. Talán az első szavak, amiket Áronhoz intéz. Tekintetét az asztallapra függeszti, zavartan piszkálja ebédje maradékát. Nem hiányzik ez most neki.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Remélte, hogy sosem jön el ez a nap, hogy ezt a beszélgetést sosem kell lefolytatniuk. Eddig tökéletesen bevált az elkerülő hadművelete, színét sem látta a másiknak, mióta megtörtént kettejük közt az a kis incidens, amiből túl sokra nem emlékszik, csak hogy tett és mondott néhány olyan dolgot, amelyet nagyon de nagyon nem kellett volna. Ostoba volt, és ezen már nem változtathat, de remélte, hogy legalább a következményekkel nem kell majd együtt élnie.
- Én játszom veled? - Olyan őszinte hitetlenkedés és megütközés hallatszik hangjából, hogy egyértelmű, nem csak megjátsza ezt az egészet. Hay egyérteleműen úgy gondolja, hogy akivel játszottak, játszanak, az ő. Mert nyilván semmi nem volt komoly abból, ami kettejük közt eddig történt. Egyetlen röpke pillantásra méltatja Áront, mielőtt pillantásával újra az asztallap erezetét fedezné fel. - Talán akarsz valamit? - nem hülye azért, nyilván pontosan tudja, hogy miből lett elege a másiknak, csak a miértet és az időpontot nem érti igazán. Mire kéne még neki? És miért pont most, ennyi idő után?