Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Utálja ezt a helyet. Mindenki annyira mogorva és ellenszenves, a falak penészszagúak és sokkal melegebb van. Hiányoznak a metszően jeges szelek és a hóval borított fenyők. A nagyszülei folyamatosan szemmel tartják, percre pontosan be kell számolnia minden idejéről, és hiába szereti őket néha fontolgatja a szökés gondolatát. Két dolog tartja életben: a faluban felállított aprócska jégpálya illetve a folyamatosan a fülében szóló zene. Áldja a mugli technológiát, amiért feltalálták végre a vezetéknélküli fülhallgatót, illetve azt a kedves otthoni rúnázót, aki meg tudta oldani az aprócska szerkezetek felrúnázását, hogy mágikus körülmények között is tudjon működni. Bízott az apukája barátainak szakértelmében, eddig nem volt oka rá, hogy ne tegye.
A folyosó kihalt, alaposan körülnéz mielőtt ráénekelne a fülében szóló zenére. Hangja halkan, de tisztán csendül a folyosók rideg csendjében, ahogy elhalad a bezárt ajtók sora mellett. Szeretne találni egy termet, ahol kicsit egyedül lehet és kiénekelheti a fájdalmát anélkül, hogy valakivel összefutna, mert az szinte biztos, hogy halálos végkimenetelű lenne számára. Nem hallhatja meg senki más, hogy énekel. Nem és kész.
Naivan megörülve a nyitva lévő ajtónak még mindig énekelve lép be, hogy aztán hirtelen jövő dermedt csendbe temetkezzen, mikor meglátja a bent hangoló évfolyamtársát. Van néhány közös órájuk Hunorral, de ennél alaposabban nem ismeri őt. Ajkai kerek formát öltenek, ahogy áll ott egy helyben és megriadt őzike tekintetét hol a fiúra, hol az ajtóra kapva. Villámgyorsan kapja ki a fülhallgatókat a füléből, hogy nem foglalkozva a tokkal zsebre vágja azokat. Láthatólag nagyot nyel, mert most nem tudja, mihez kellene kezdenie. Ha hátat fordít az rosszabb vagy jobb, mintha itt marad?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Legközelebb sokkal óvatosabbnak kell lennie. Miért is gondolta, hogy ilyenkor már nincs erre felé senki, és szabadon tehet amit akar. Nem, jobban kell vigyáznia. Ez még egyszer nem fordulhat elő. Az ének valójában semmiben sem különbözik a beszédtől, vagyis de, a zenétől nem szorong annyira. Sokkal nagyobb esély van arra, hogyha valakihez elkezd közeledni, akkor előbb énekelni fog az illetőnek, minthogy hozzászóljon. De ilyen mostanában ritkán esik meg.
Pipacspiros arccal és ideges mosollyal int vissza, elvégre ismerik egymást, és nem akar bunkónak látszani. Bár ha nem ismernék egymást is köszönne valószínűleg, mert az anyukája így nevelte. Az édesanyja volt a legjobb, legszerethetőbb és legkedvesebb asszony, akivel valaha találkozott. Igyekezett, hogy lányának a lehető legtöbbet tudja átadni mindebből. Mióta nincs vele, nem telik el úgy nap, hogy ne jutna eszébe valamiről. Akár egy szó, egy illat vagy egy kép képes visszaidézni az emlékeibe. Legalább ott láthatja, ha már máshol nem is.
Ajaki még mindig kissé zavartan görbülnek, ám felfelé mutató hüvelykujjával jelzi, hogy tök jó. Nem sokszor osztja meg másokkal a zene ízlését, egyrészt mert nincs kivel, másrészt ha van is, akkor őket általában nem az érdekli, hogy milyen zenét hallgat. Pedig véleménye szerint ez rengeteg mindent elárul az emberről, de igyekszik nem felszínesen ítélkezni. Elég sok mindennel találkozott az évek alatt, hiszen muglikkal edzett együtt javarészt. A kultúrájukból ha tanult is valamit, sok minden nem maradt meg, azonban náluk, köztük felnőve tanulta meg, hogy hogyan kell manapság igazán modern módon élvezni ezt a tevékenységet. Bár Hayden kifejezetten kedveli a klasszikusabb megoldásokat is, a bakelit lemezekért egyenesen rajong. Épp ezért hallgatni sem csupa modern zenét hallgat ám, rendkívül lenyűgözik az elmúlt év tizedek változatos stílusai.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Kínos. Már megint minden olyan elképesztően kínos. És persze újfent önmagát sodorja ebbe a helyzetbe. Mint mindig. Elege van abból, hogy rendszerint ilyen hülyeségeket csinál meggondolatlanul. változtatnia kéne, de képtelen. Mindenesetre igyekszik nem szegény Hunoron leverni azt, amit érez, és kifelé kedves mosolyt és bájt sugároz. Mert ő ilyen aranyos.
Kedvesen rázza a fejét, hogy nem, nem tud gitározni, ezért inkább nem is kísérelné meg kézbe venni a csodásnak látszó hangszert. Még a végén valami baklövés folytán tönkretenné. Azt meg aztán végképp nem akarja. Bár neki sosem volt érzéke a zenéhez, vagy legalábbis úgy gondolja, hogy nincs, de azért csodálattal és lenyűgözve figyel mindenkit, aki képes ilyen varázslatot létrehozni. Neki legfeljebb a hangja lehet az, amire büszkeségekén és tehetségeként gondolhat, de mégsem teszi, mert akkor fel kéne vállalnia mások előtt is, arról pedig szó sem lehet. Még nem. Túl korai lenne.
Ismét csak a fejét rázza, hogy nem, dehogy jött tanulni, még csak nem is zavarja. Előrenyújtott tenyerével és kedves mosolyával jelzi, hogy maradjon csak nyugodtan. Ha valakinek itt mennie kell, az ő kell hogy legyen, hiszen egyrészről neki nincs itt semmi keresnivalója, másrészről bepofátlankodott ide kéretlenül, és rabolta a fiú idejét. Valamiért azonban még sincs mehetnéke. Talán valahol mélyen a hangos ellenzés mögött mégiscsak vágyik egy kis társaságra, hogy ne legyen annyira egyedül. Hunor mg sosem bántotta, és nem úgy tűnik, mint aki most akar a torkának esni - akár szó szerint, akár csak képletesen. Ezért ha Hunornak sincs ellenére és nem tiltakozik hangosan, akkor helyet foglal az egyik pad tetején. Kíváncsi.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Könnyen észreveszi, hogy bár próbálkozik rendezni arcvonásait, mégsem sikerül neki. Őszintén, ő maga is biztosan zavarba jönne, ha egy ilyen helyzettel találná szembe magát normális emberként. Ezért csak halovány, alig láthat mosoly költözik szája sarkába, hogy ezzel próbálja meg kifejezni szolidaritását.
Ingatja a fejét, hogy nem feltétlenül erre gondol, majd bólogat, hogy azért igen, azt szívesen fogadná. De hát nem várhatja el, hogy mindenki elsőre értse, mit akar elmutogatni. Elvégre néha még neki sem világos, hogy mivel mit akar mondani. Ki kell találnia, hogy hogy értesse meg magát. Kint volt egy barátnője, aki már szinte a szempillája rezdüléséből tudta, hogy mit kell közvetítenie a külvilág felé Ha nevében. Itt azonban nincs ilyen személy, kis segítené őt, szóval muszáj feltalálnia magát. És ez néha nem feltétlenül úgy alakul, ahogy ő szeretné.
Összevont szemöldökkel gondolkozik, hogy akkor vajon hogy akarja megtanulni, ha nem is ismeri? Majd eszébe jut, hogy esetleg a telefonján megmutathatja a fiúnak, hátha az segít, így tétován előhúzza a zsebéből, és felé nyújtja. A két legnépszerűbb zenemegosztó elérhető, és a rúnázás miatt simán működik itt is. Egy próbát mindenesetre megér, még ha vissza is utasítja a levitás az ajánlatot.
Bólint egyet, hogy oké, várja szeretettel. Az azonban fel sem merül benne, hogy ennyire csodás lesz. Majdnem nyitva marad a szája is, de ügyel rá, hogy azért ez ne történhessen meg. Az hiányozna csak. Bár igazából, ettől kínosabb helyzetbe úgysem hozhatná magát. Lelkesen megtapsolja, amint a végére ér, hogy ez igen. Valóban le van nyűgözve, a hozzánemértők teljes csodálatával néz Hunorra. Bár valószínűleg akkor is így le lenne nyűgözve, hogyha tudna gitározni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Igyekszik annyira támogatóan és bátorítóan mosolyogni amennyire csak tőle telik. Elvégre ő rángatta bele ebbe az egészbe, az már a minimum, hogy megpróbál pozitív visszacsatolást adni neki, mikor a dal közben rá-rá pillant. Ő is legalább annyira zavarban van ám, mint a fiú, csak az évek során megtalálta sokkal jobban leplezni. Túl sokszor volt vele dolga, hogy ne így legyen.
Heves bólogatással jelzi, hogy ez működik. Nem mindegyik, de ez igen. Ha lenne annyi esze, megnyitná a jegyzettömb alkalmazást és abba írkálná a mondanivalóját, de ennyire persze nem mozog otthon a mugli világban, szóval marad a kézzel-lábbal módszer. Pedig mennyivel egyszerűbb lenne, és hogy megkönnyítené ezzel mindkettejük dolgát. Nem lennének félreértések és sehol sem csúszna hiba a kommunikációba. Csak szépen könnyen áramolna az információ, mint víz a folyómederben.
Mutatóujját feltartva jelzi, hogy várjon csak, majd ő megmutatja, majd tenyerével megütögeti maga mellett a helyet, hogy üljön csak le. Amennyiben kérése teljesül megnyitja a muglik által leginkább kedvelt zenemegosztó alkalmazást, majd rákeres egy véletlenszerű dalra. Igyekszik valami olyat választani, amit sokszor hallott, mert szerinte ez azt jelenti hogy mások is sokszor hallották, tehát ismerik. Szóval így szépen lassan megmutatja, hogy hogy kell rákoppintani a keresősávra, hogy kell beírni az előadót vagy a zene címét, és aztán hogy kell rákoppintással elindítani a zenét is. A termet betölti egy közismert mugli énekes hangja, de nem sokáig, mert Hay hamar kikapcsolja, és ismét Hunor kezébe nyomja, hogy rajta, próbája csak ki. Egy kölyökkutya lelkesedése látszik a tekintetében, bűn lenne visszautasítani.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Látszik, hogy Hay szociális érzéke valahol a béka feneke alatt van. Ha az ilyen helyzeteket legalább olyan jól tudná kezelni, mint amennyire észreveszi ha hazudnak neki, vagy ha megpróbálják eltitkolni előle a bajt vagy a szomorúságot, akkor már régen észrevette volna, hogy Hunor nem érzi jól magát a társaságában, és mielőbb szabadulni szeretne. De sajnos erre természetéből fakadóan alkalmatlan volt. Bár a verbális kommunikáció hiánya felerősítette benne a nonverbális kommunikációra való érzékenységet, annyira küzdött azért, hogy szeretve legyen, hogy ilyenkor egész egyszerűen kikapcsolt a benne élő mérőműszer.
Készségesen kapcsolgat a számok között, hogy minél jobban bevésődjön a folyamat a fiúnak is. Csak jót akar és semmi mást. Aztán eljön az a pont, ahol végre a levitás egyedül is megpróbálkozik ezzel a komoly és izzasztó kihívással. Apró korrigálásra és segítségre szorul, de aztán úgy tűnik, megtalálja amit keresett. Összehúzott szemöldökkel mered a először a képernyőre, majd Hunorra. Nem igazán az ő stílusa ez a fajta feldolgozás, de végül is nem tűnik olyan rossznak. Egész addig elhiszi, hogy Hunor ezt kereste, míg meg nem látja a szőke arckifejezését. Tehát ő is meglepődött rajta, hogy mit sikerült előhoznia? Nem is ezt akarta igazából? Ezekre a következtetésekre jut, így egy érintéssel megállítja a dal és visszalép a kereső sávba, hogyha évfolyamtársa akarja, akkor újra megpróbálhassa. Nem lesz ő itt semmi jónak elrontója, még mindig kiderülhet, hogy igazából mit szeretett volna megmutatni neki a zenélős fiú. Most már igazán kezdett nagyon kíváncsi lenni, hogy vajon valami ennél is furcsább következik, vagy valami olyan amit ismer, esetleg utál.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Ülnek és nézik először a telefont, aztán egymást. Elég kínos a helyzet, bár Haynek annyira nem tűnik fel. Ha feltűnne véget vetne neki, ehelyett ül és várja a csodát, ami persze nem következik be. Egészen elszokott az emberektől, mert amikor megtudta, hogy el kell hagynia a régi iskoláját bezárkózott, ellökött magától mindenkit. Aztán volt az a másfél-két hónap, míg nem is találkozott senkivel, csak a családjával. Aztán mikor idekerült nehezen nyílt meg, tehát megint csak kerülte az érintkezést úgy mindenkivel akivel lehet. Most kezdene kinyílni, de nem tudja, hogy hogyan tegye meg. Amúgy is mindig bajban volt ezekkel a dolgokkal, de azóta különösen.
Bólint, hogy persze, érti. Kicsit szégyelli is magát, hogy feltartja, hogy feltartotta eddig. Elvégre persze, hogy van annál sokkal jobb dolga, minthogy ott üljön vele, és megpróbáljon segíteni neki egy kicsit. A zene amúgy is nagyon fontos dolog, nem lehet csak úgy elhanyagolni, olyan mint számár a sport. Néhány másodpercig még kínosan mered rá kérdően, hogy ő menjen, vagy lelép a fiú. Végül aztán úgy dönt, hogy részéről lenne illedelmesebb távozni, elvégre amúgy is ő zavarta meg itt és nem fordítva. Így aztán feláll és rámosolyog. Kivár, hogy viszonzásra talál-e a kis gesztusa, majd int egyet, mielőtt kilépne az ajtón.
Most már sokkal óvatosabb, mint mikor idefelé jött. Nem énekel, nem csap nagy zajt hanem igyekszik minél halkabban surranni, akár egy macska. Nem akarja, hogy bárki is megtudja, hogy arra jár. Fel akar szívódni csendben, hangtalanul, nyomtalanul.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Paradis Cukorkabolt

Csinos kis kezeit nyújtja Zentéé felé, hogy mutassa csak. A nagyapától karácsonyra bicskát kapott, igazi svájci bicskát, amit a kulcsán hord. Ezért ha megkapja a fiú kezét megállja inti, beletúr zsebébe, előhalássza a kulcsot és kinyitja a bicska csipeszrészét. Egyetlen ügyes mozdulattal szedi ki a szálkát, majd elégedett vigyorral pislog fel a fiúra.
A Beliánnal való sikeres barátsága nyomán elkezdett nyitni a többi ember felé is. Túlzás lenne azt állítani, hogy most már rengeteg barátja van és csacsog és nevet, de mondhatni közel került több emberhez is. Az egyik ilyen a legkisebb Somogyi, aki hasonló türelemmel és megértéssel viseltetik iránta, mint a Kisfarkas. Úgy tűnik, a levitásokkal van meg leginkább. Annyira azért még senkihez nem került közel, hogy meg is szólaljon, de jól érzi magát Zentével és jelenleg erre igyekszik fókuszálni. Kifejlesztette a sétálás közben való jegyzetelést, hogy ne kelljen mindig mindenkivel bent poshadnia valahol, ahol tud stabilan írni. Nem túl szép, de azért olvasható annyira, hogy megértsék mit akar.
- Lehet, de nem bánom. Elvégre csak így fejlődhetünk – mutatja a kesze-kusza betűket. Ő készen áll, abszolút készen. Mert van mögötte támogató háttér, a családja és a lassacskán épülő barátiköre.  Hálás ezért az egész helyzetért, hogy ennyien ott vannak neki. Bár nem hisz az ilyen dolgokban, nem vallásos vagy valami, de kicsit úgy érzi, hogy édesanyja vigyáz rá, hogy gondoskodik róla még most is.  
- Édes vagy, köszönöm – írja le somolyogva. Nem fog ellenkezni, ha meghívják hát meg lesz hívva, ő csak örül ennek. Főleg, hogy ilyen kis cukin közölte mindezt, így igazán nem tud nemet mondani.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Paradis Cukorkabolt

A hokiütő szálkás. A korlát szálkás. A pad szálkás. Érthető talán, hogy több szálkát látott és szedett ki, mint amennyi indokolt vagy éppen elképzelt lenne. A kesztyű bár sok mindenre jó, de nem viselheti örökké, így gyakran talált saját vagy éppen csapattársai kezében oda nem illő faszilánkot. Az ügyeletes kihúzó pedig mindig ő volt, mert elég ügyes, gyors és pontos volt ahhoz hogy minden felesleges fájdalom és macera nélkül elintézze ezt.
Halkan kuncog hallva Zente félelmét, nem akarja ő megszabadítani egyetlen ujjától sem. Attól nem kell félnie, ennyire azért nem beteg ő sem. Aztán ahogy megköszöni visszamosolyog, becsukja a bicskát és ismét zsebébe mélyeszti a kulcscsomót. Jobb helyen van ott, mintha csak így lóbálná szabadon. Még a végén elhagyná az egészet, vagy valamelyik apró mütyürt róla és akkor biztos nem lenne kifejezetten boldog. Minden darab valamilyen emléket idéz fel, mindennek szimbolikus jelentése van. Az hogy ettől a csomó háromszor akkorává válik mint amekkorának indokolnak kéne lennie nem izgatja.
- De a másik tesód meg rellonos, ez így nem jó. Mondjuk inkább vagy levitás mint rellonos – fejtegeti papírján. Át is kell írnia a második mondatot, mert elsőre olvashatatlanra sikerül, de annyi baj legyen. Ráérnek, a legkisebb Somogyi nem fog elszaladni előle. Legalábbis reméli, az nem esne túl jól a lelkének.
Mosolyogva engedi el, igazából tényleg nagyon aranyos srácnak találja, de nincs ebben semmi más. Valahogy úgy találja cukinak mint az ember az állatkertben a zsiráfot: szép, szép, de otthonra nem kéne. Tehát hiába mond félreértető dolgokat nem akar mást, csak barátságot. Az, hogy szerencsétlenül fejezi ki magát már egészen más téma. – Nem tudom, szerintem az új LLG professzor elég morcosnak tűnik. – Tőle tart egy kicsit talán egyedül, a többiekkel mondhatni ki van békülve. Aztán majd meglátják, mert nyilván akkor dől el, ha már tanítja majd őket.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Paradis Cukorkabolt

Szorgosan bólogat, hogy bizony, nem ez az első ám. Hát úgy tűnik, feltűnik a fiúnak is, hogy van már némi gyakorlata a témában. Ilyen ez, ha az ember olyan sportot űz, amiben sok a fa eszköz és terület.
- Látod, szerintem se vagy te odavaló. – Előbb látja Zentét maguknál, a sárgák között mint lent a pincében. Ahhoz a kis Somogyi túl életvidám, túl kedves és túl készséges. Bár persze, a rellonosok közt is ismer ám olyat, aki ilyen, de lássuk be, hogy sokkal kevesebben vannak ezek. Sokkal többen azok, akik gonoszak és mindenkit megpróbálnak kijátszani. Kuncog a levitásevő szörny hallatán, egészen biztos abban, hogy nem létezik ilyen. De azért érti ő, hogy mire akar kilyukadni. – Hát akkor tényleg kerüld messzire, nem venném jó néven ha megenne – mutatja mosolyogva. És tényleg, valóban bántaná egy kicsit, ha most hirtelen eltűnne. Még most kezdenek el igazán közelebb kerülni egymáshoz, kár lenne ha már most kárba veszne a barátság. – Szerintem nincsenek – körmöli le, majd mikor megmutatja megvonja a vállát. Őszinte ellenérzései vannak a zöldekkel kapcsolatban, mert lássuk be, őt legtöbben a Rellon ház kedves diákjai szekálják.
- Amelyik minket tanít, a fiatalabb azt hiszem. – Még sóhajt is. Nem is azzal van a baj, hogy morcosnak tűnik, hanem hogy utolsó emlékeiben az édesapja nagyon hasonlít a kedves professzor úrra. És ez valahol megijeszti, igen. Tudja, hogy nem reális félelem, nagyon jól tudja, de nem tehet ez ellen semmit sem. Egyszerűen csak muszáj elfogadnia, és kész. – Dehogy, csak Beliánnak változásra van szüksége és ez a gyakorlótanári állás épp kapóra jön neki. – Hupsz, hát elszólta magát, talán nem kéne hangoztatnia, hogy az új gyógynövénytanárral milyen jó a kapcsolata. Bár kétli, hogy van még valaki, aki ne tudna róla.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Paradis Cukorkabolt

Bólogat, hogy jól bizony. Nála nem sokáig vacillált, elég egyértelmű volt a döntés mikor átiratkozni jött. Akkor még úgy érezte, hogy teljesen mindegy mi lesz a döntés, mert sehol sem fogja jól érezni magát, de most már úgy gondolja, hogy ettől jobb döntést ő maga sem hozhatott volna. De nem ám, remekül érzi magát a Navinében, úgy tűnik a legtöbben szeretik és a legtöbbjükkel ő is igen jól kijön.
- Biztosan ha áldozatul viszel neki egy navinést – mutatja kuncogva. Ő maga sem gondolja komolyan, de lássuk be, hogy a legtöbben őket ilyen feláldozhatónak tartják. A maradék, akik nem elég okosak, bátrak vagy ravaszok a többi házba. Igen, ezt személyesen neki mondták, nem is egyszer, de igyekszik nem magára venni. Nem érné meg ezen felhúznia magát, van elég baja, más, sokkal nagyobb. Az ilyenek lepattannak róla.
- Lehet, majd egyszer kifaggatom Rékát, hogy mi a helyzet ott. De amúgy lehet. A Navine torony tök bájos, nagyon szeretem. – Mert tényleg annyi minden jó hely van ott, a felét sem sikerült még felfedeznie, az biztos, ugyanakkor amiket igen, azokat nagyon szereti. A Kiskert például az egyik legpihentetőbb terem az egész kastélyban, szereti azt a nyugalmat ami ott körbeveszi.
Őszintén nevet, ahogy a szakállas indoklást meghallja. Nem, nem a szakáll az oka, vagyis egy kicsit biztosan de, de alapvetően nem azért tartja ijesztőnek, mert szakállas. Bár valós, hogy attól komolyabbnak, kicsit komorabbnak is tűnik a legtöbb férfi. Aztán vállat von amolyan lesz ami lesz alapon, mert valós, hogy majd csak akkor derül ki.
Nem számít rá, hogy vallatás lesz Beliánról, de nem akar se hazudni, de elhallgatni semmit. Ha kíváncsi hát válaszol, biztos nem fogja rossz néven venni a kisfarkas sem. Megvárja hogy elhangozzon minden kérdés, és csak utána, egyszerre válaszol ahelyett, hogy folyamatosan forgatná azt a szegény papírt. – Igen, ismerem, igen, vérfarkas. Mondhatjuk, hogy beteg volt és jól teszitek, ha majd figyeltek. Biztos nagyon boldog lesz. – Mert tudja, ismeri, hogy ennek tényleg örülni fog, elvégre ezért csinálja.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Fontos leszögezni, hogy nem ő találta ki ezt az egészet. Azonban mikor Móric megkérdezte, hogy lenne-e kedve csatlakozni habozás nélkül mondott igent. Vagyis inkább bólintott, de ez már csak apró részletkérdés. Az illúziómágia úgy tűnik, végre megadja magát, meghajlik akarata előtt – na jó, ez enyhe túlzás, de míg mások apránként haladnak a cél elérése felé, ő addig rohamléptekben fejlődött, főleg a vizuális illúziók terén. Ami egyrészről szívás, mert a vizsgamunkájával egyelőre erősen birkózik, a kis rádió legfeljebb idomtalan nyekergést produkál, akárhogy ösztökéli, másfelől viszont előny, főleg ilyenkor.
Na szóval kitalálták ezek ketten, hogy tökéletesen illegálisan és szabálytalanul a nagyterem közepén akarják gyakorolni csodás képességüket. Hayden, az az angyali drága jó gyermek, akire soha senkinek egy rossz szava nincs, most ilyen dolgokba keveri magát. Hova fajul ez a világ ugye.
Kívül mindösszesen úgy tűnik, hogy két debil ül egymás mellett. Olyan összetartozóan furcsának tűnnek, ahogy megfeszített figyelemmel merednek egy pontba, miközben azért tömik a fejüket is, csak a látszat kedvéért ugye. Kellett néhány perc, hogy ne érezze magát furcsán a Rellon asztalánál, de egyrészről Móric nem akart vele odaülni a navinések közé, másrészről nem szívesen verte volna át egyik háztársát sem. Így azonban alkalma adódik revansot venni azokon, akik akár szavakkal, akár tettekkel bántják, ha alkalmuk adódik rá. Ha úgy vesszük, ez végül is csak egyfajta sajátos igazságszolgáltatás, nem? De.
Első áldozata az a srác, aki kicsavarta a csuklóját azon az éjszakán, mikor megtalálta Beliánt az erdőben. Megérdemli a rohadék, hogy szenvedjen egy kicsit. Meredten bámul az előtte heverő sóskafőzelékre, ami kivilágosodik, még néhány krumpli is megjelenik benne. Legalábbis úgy látszik, mintha hirtelen krumplivá avanzsált volna. Ha nem lenne úgy elfoglalva azzal, hogy a haverjával röhögjön valamin, vagy inkább valakin, akkor észrevehetné, hogy valahogy olyan furcsán néz ki az egész, de az az egyetlen futó pillantás, amit a tálra vet nem elé erre. Oda sem nézve szed a tányérjába, Hay koncentrál, hogy kiterjessze a kanálra és a tányérra is az akaratát, egy pillanatra rágni is elfelejt. De megéri, mert ahogy kanalazni kezdi az ételt öklendezve dobja el kanalát. Siker! Vigyorogva néz a fiúra és egyetértően bólogat, hogy kereshet valami olyat, ami nem fáj. Elvégre ő csak rosszcsont, ártani nem akar senkinek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Nagyon elégedett magával. Nem érdekli nagyjából az sem, ha kirúgják, vagy eltiltják a képességtanulástól. A bosszúvágy elönti az agyát, és ahogy látja, hogy sikerrel jár, csak olaj lesz a tűzre. Elnézi néhány másodpercig, hogy az embereknek az evés mennyivel inkább közösségi élmény, hogy mennyire nem figyelnek arra, hogy mit esznek. Persze felfedez néhány arcot, akik olyanok, mint ő. Magukba fordulnak, egyedül vannak, és igyekeznek minél hamarabb túltenni magukat ezen az egészen. Na, ők arra koncentrálnak, hogy mit esznek, mert kerülik a szemkontaktus mindenkivel és bárkivel, ez pedig a legegyszerűbb akkor, ha arra figyelnek, amit a szájukba tesznek. Szerencsére azok, akikre haragszik nem ilyenek, ők mind társasági lények, hangosak és cseppet sem visszafogottak.
Figyeli, mit művel a mellette ülő, alig bírja megállni nevetés nélkül. Hogy biztosan ne kezdjen hangos vihogásba, szájába lapátolja az ételt. Eddig úgy sem igazán haladt a nagy koncentráció miatt, illendő lenne kicsit belehúznia az evésbe is. Halk kuncogással díjazza az egeres mutatványt, majd egy utolsó falat után tekintetét a savanyúuborkás tálra függeszti. A leányzó, valami Eszter talán a falnak lökve próbált belőle szavakat kicsikarni, hogy aztán röhögve belerúgjon még néhányat. Fizikálisan nem sérült ugyan, de a lelkében örökre nyomot hagyott az eset. Az egyik hosszabb uborkának hirtelen két szeme lesz, négy apró lába és hosszú farka. Gyíkká válik, Eszter legalábbis így látja. Súlyos másodpercekig a levegőt kapkodva pislog a tálra, mielőtt elkezdené rángatni barátnője ruhájának ujját, hogy nézze meg ő is. Azonban mire a másik leányzó odafordul az uborka már csak uborka, ugyanolyan zöld és átlagos, mint amilyen addig volt. A megszégyenülés ezúttal Eszteré, Hayden úgy érzi, nyert. Ideje, hogy szünetet tartson, és legalább a levesét befejezze.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Fél szemmel látja, hogy Móric szemmel tartja, meg azt is, hogy nem érti, mi folyik. Nem is értheti, hiszen az illúzió személyre szabottan Eszternek készült, rajta kívül ne láthatja már, ha nagyítóval keresi sem. Épp ezért miután befejezi, de még mielőtt a fiú belefogna a következőjébe finoman megböködi könyökével, majd az asztal alatt félkézzel megkísérli elmutogatni, hogy hogy változott az uborka gyíkká. Ballal szorgosan lapátolja a kaját, tekintete peidig a diáktársain nyugszik, így Móricon kívül senkinek fel sem tűnhet, hogy jobbjával gyíkocskát rajzol a combjára. Vagy hát valami olyasmi szerűt, mert a művészi vénája sosem volt erős, jobbal meg amúgy is rettentő béna, de azért ha nagyon akarja, akkor kisilabizálhatja, hogy mit akar ez jelenteni. Vagy nem, de nem mondhatja, hogy nem próbálta meg. Újabb illúzió előtt pihen egy kicsit, így ahelyett, hogy kiszemelné következő áldozatát csak figyeli, hogy mi történik. Nem lát és nem hall semmit, gondolja, ez épp olyan mint a gyíkja, mindenesetre jót mosolyog azon, hogy mekkorát ugrik a lány. Ne nevet és nem vigyorog, az túl feltűnő lenne, csak somolyog ott, mintha csak egy kedves emlék jutna eszébe. Lágy mosolya aztán értetlen fintorba fordul, pislog néhányat a szőkére, hogy most akkor ez így mi akart lenni, majd lemondóan legyint, hogy ne is magyarázza, úgysem érti meg. Mióta több inger éri, többet beszélget, egyre többször jön rá, hogy valójában közel sem beszél olyan jól magyarul, mint azt hitte addig. Mert az egy dolog, hogy a kiejtése is csapnivaló néhanapján, de annyi mindent nem ért, hogy lassan úgy érzi, kevesebb az, amit igen. Sóhajt, berágja az utolsó néhány falatot, mielőtt desszert után nézne. Mert megérdemel egy kis sütit ennyi erőfeszítés után, illetve ha be akar dobni még valami nagyot a végére, akkor ahhoz az energiára is szüksége lesz.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Paradis Cukorkabolt

Elgondolkodva bólogat egy sort, hogy lehet benne valami. Ha a levitásokat szereti akkor biztosan egy kéket kell beáldozni azért, hogy a másikuk bejusson. Vagy mondjuk lefizetni gumicukorral. A gumicukrot mindenki szereti, kizárt, hogy a Levita-faló szörnyecske lenne a kivétel!
Halkan nevet, de azért aprót bólint, hogy persze, majd rákérdez. Már látja is maga előtt a szituációt, ahogy felvázolja Rékának, hogy mi a helyzet, és majd nevetnek egy jót rajta. Na nem azért, szereti Zentét, de ez a szituáció vicces, és rájuk fér egy kis szórakozás, és ha ezt a levitás fiú kérdése adja meg, akkor nincs mit tenni. Érezheti magát akármilyen rossz embernek, a helyzet akkor sem fog változni. – Hát elég tágas. És nyugis. Van ilyen kis kertünk, meg egy ilyen vizes medencés rész, ja meg persze fel lehet menni a padlásra. Elég menő. – Szeret néha elbóklászni, főleg ha mondjuk nem tud aludni. Különös, hogy éjszakánként nem fél egyedül mászkálni a sötét toronyban, ahol ki tudja, ki és mi les rá az árnyka közül. Valahogy eszébe sem jut, hogy akár bántódása is eshetne. Szóval a legtöbb helyet éjjel fedezte fel magának, de persze több is van, ahová nappal is visszalátogatott, mert annyira megfogta a hely hangulata.
Vállat von, hiszen ő csak legendákból ismerheti a nevezetes professzort, tekintve, hogy mikor idekerült már Farkasházy oktatta őket minden szépre s jóra. Bár azok alapján, amiket hallott nem is szeretne soha találkozni az iskola emblematikus, már-már legendás professzorával. Jó neki Farkasházy, köszöni szépen.
- Aranyos vagy, köszönöm – még szívecskét is rajzol mellé, hogy lássa Zente, mennyire komolyan gondolja a hálát. Fontos neki Belián, a jóléte, és ha ehhez az kell, hogy a diákjai csendben figyeljenek, akkor ez is fontos neki. Épp ezért hálás mindenkinek, aki legalább egy kicsit megpróbál segíteni. Hűséges kiskutyaként követi a sorok között a levitást, ő ugyan nem nagyon néz szét, tekintve hogy fél az elcsábulástól. Azért igyekszik odafigyelni arra, hogy mit és mennyit eszik, és az nem tenne túl jót, ha most felvásárolná a fél boltot. A kérdésre meg csak csóválja a fejét, persze, nincs tisztában a tanoda teljes történelmével, de ha jól sejti, akkor vizsga mindenek felett, tűzön-vízen át lesz.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Paradis Cukorkabolt

Helyeslően bólogat, hogy bizony, ez már szinte több mint jó. Tényleg második otthonaként tekint a Navinére, nem feltétlenül a társaság miatt. Mindenesetre magát a helyet imádja. Úgy megszokta az összes szobát, termet és folysót, mintha csak otthon lenne, és ugyanolyan élvezettel tekint is végig rajtuk. No meg persze lelkesen mesél másoknak is, ha esetleg érdeklődnek, mint most Zentével is.
A rendbehozására összevonja szemöldökét, nem egészen érti. - Miért, volt vele valami baj? - ha volt is, ő már azután került ide, hogy a pletykák is elültek róla, de azért kíváncsi, hogy mikről maradt le. Furcsa, hogy már úgy megszokott itt, hogy lemaradásnak érzi, ha nem tud valamiről. - A padláson? Hát gondolom, főleg lomok. - Ez nem az a hely, ahová sűrűn visszajár. Egyszer volt ott éjjel, nem is látott rendesen, de arra bőven elég volt, hogy ne akarjon visszatérni. Egyelőre legalábbis nem. Kicsit túl magasan volt az ingerküszöbének, a lyukas tetőn át kilátott, és bőven elég volt, hogy menekülőre fogja.
- De nekem sokat jelent. Tudod, elég sok órán vagyok együtt olyanokkal, akiknek ez nem alapvető - húzza el a száját. Mert ő bizony, még ha nem is érdekli az óra, akkor is megpróbál legalább úgy tenni, mint aki odafigyel. Hangzavart éppen nem tud csapni, de elképzelhető, hogy máshogy képes lenne bomlasztani a rendet. De szorult belé annyi emberség, hogy nem teszi. - Tényleg nem szigorú, amíg készségesek a diákok. Tudod, ő még emlékszik milyen diáknak lenni. - Elvégre tavaly még ő is mint mestertanonc járta a folyosókat, most meg már tanár. Hay magán is érzi, hogy hogy repül az idő, főleg abból, hogy hány év telt már el az anyja halála óta, de másokon sokkal hamarabb észreveszi.
- Szerintem leülhetünk. - Szorgosan követi a kassza felé, hogy fizethessenek. A túl sok édesség káros, félő, hogy ennyi cukor is a kelleténél jobban meg fog ártani.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Paradis Cukorkabolt

Ha lehet, szemöldökei még jobban összeszaladnak. El nem tudja képzelni, hogy egy toronyban hogyan krepálhat be a mágia, hogy hogyan mehet tönkre tőle egy épület. Mindenesetre azért törül, hogy mióta ő itt van, ilyenek nem fordulnak elő, legalábbis nem túl gyakran, bár azért elfogja az aggodalom, hogy mi lenne, ha a Navine egyszer csak azt mondaná a bejáratnál, hogy megállj, innen nincs tovább. Biztos nem lenne boldog, hogy oda a szobája, a környezet, amit megszokott, valószínű hétközbenre is leköltözne arra az időre. Inkább, minthogy egy másik ház körletében kelljen aludnia.
- Hát, ha van is nekem nem mutatkozott. – Bár igazából fogalma sincs, hogy hogy néz ki egy padlásszörny, mert hát logikusan még eggyel sem találkozott igazából. Bár lehet a bogolyfalvi ház padlásán is lakik egy, azért nem engedik a nagyiék, hogy felmenjen. Ki tudja, ki tudja.
Legyint, hogy néha még az sem jó, ha alszanak. Egyesek komolyan még olyankor sem képesek csendesen és zavartalanul tölteni az idejüket. Vagy ha csendben is vannak, az egész kisugárzásuk, a lényük már zavaró. Ismer egy-két ilyen embert, nem véletlenül nem a legjobb barátai. Nehezen tűri, ha valaki ilyen, ha már az aurájukból is csak a negativitás és a rosszindulat áramlik. – Ó, nem hiszem. Nem az a kiabálós típus, inkább aki szépen megkér, hogy kicsit csendesebben. Még ha huszadjára is kell megkérni. – Ő persze nem igazán ismeri a tanári énjét, csak az emberit, az meg más lehet, nagyon már. Elvégre az ember máshogy viselkedik, mikor valaki olyannal van, aki szeret, meg máshogy, hogyha példát kell mutatnia, nevelnie és tanítania.
Arra, hogy nem vettek vizet könyékig merül a hátizsákjában, és előhúz egy kicsike, legfeljebb három decis üveget, benne vízzel. Ha egy dolgot tanult a nagymamájától, akkor az az, hogy soha sehova ne induljon el víz nélkül. – Hogyne, titkon már feleségül is vett – forgatja meg zöldjeit. Annyira tipikus, hogy az emberek egyből erre asszociálnak, az a csoda, hogy az Edictum nem hozta még le őket, mint titkos romantikus viszonyt. – Igazából valami mugli sorozatban lehetnénk is, de nem. Csak barátok vagyunk.  – Elidőzik azért keze, mielőtt leírná a barát szót, de ennél jobbat nem talál, így hát be kell érnie ezzel.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Úgy nevet, hogy majdnem belefullad az ebédjébe. Egyre szociálisabb, egyre több embert tűr meg maga mellett, így egyre vidámabban telnek a hétköznapok. Már nem menekül haza minden nap végén, már nem az egyetlen és kedvenc elfoglaltsága elvonulni valahová egyedül. Egyre bátrabb, egyre kiegyensúlyozottabb, és ennek mindenki egyre inkább örül. Most épp valami idétlen pletyka felett pusmognak, mint ahogy az ilyen korú lányoknál illendő is.
Egész addig, míg meg nem jelenik felettül egy árnyék, és új barátnője megadóan el nem iszkol. Áron fenyegető jelenléte elég ahhoz, hogy szavak nélkül üldözzön el mindneki mást is, az egész környéken ketten maradnak. Csodálja ezt a megjelenés, hogy valaki a puszta jelenlétével képes ilyen hatást kiváltani másokból. Egy pillabatra elcsendesedik a körülöttük ülő társaság, így most a vörösön a sor, hogy zöldjeivel inspirálóag körülnézzen.
- Mégis miből? - Halk, de határozott szavak, a rellonoson kívül egész biztos nem hallja más. Talán az első szavak, amiket Áronhoz intéz. Tekintetét az asztallapra függeszti, zavartan piszkálja ebédje maradékát. Nem hiányzik ez most neki.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Remélte, hogy sosem jön el ez a nap, hogy ezt a beszélgetést sosem kell lefolytatniuk. Eddig tökéletesen bevált az elkerülő hadművelete, színét sem látta a másiknak, mióta megtörtént kettejük közt az a kis incidens, amiből túl sokra nem emlékszik, csak hogy tett és mondott néhány olyan dolgot, amelyet nagyon de nagyon nem kellett volna. Ostoba volt, és ezen már nem változtathat, de remélte, hogy legalább a következményekkel nem kell majd együtt élnie.
- Én játszom veled? - Olyan őszinte hitetlenkedés és megütközés hallatszik hangjából, hogy egyértelmű, nem csak megjátsza ezt az egészet. Hay egyérteleműen úgy gondolja, hogy akivel játszottak, játszanak, az ő. Mert nyilván semmi nem volt komoly abból, ami kettejük közt eddig történt. Egyetlen röpke pillantásra méltatja Áront, mielőtt pillantásával újra az asztallap erezetét fedezné fel. - Talán akarsz valamit? - nem hülye azért, nyilván pontosan tudja, hogy miből lett elege a másiknak, csak a miértet és az időpontot nem érti igazán. Mire kéne még neki? És miért pont most, ennyi idő után?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

- Egy új trófeát a gyűjteménybe? - Tudja, hogy nem kéne ezt mondania. Érzi, hogy komolyan, legalábbis komolyabban kellene vennie ezt az egyetlen szót, és sokkal kevesebb keserűséget adagolnia szavaiba. Mégis, a szavak kicsúsznak száján. Aztán hirtelen jött bűnbánása el is párolog, mert eszébe jut, hogy ezt bizony ketten cseszték el. - És akkor hol voltál eddig? - Mert az egy dolog, hogy Hay visszavonulót fújt. De ha Áron tényleg akart volna valamit, akkor küzdenie kellett volna, nem? Vagy ha nem is küzdenie, de legalább némi erőfeszítést tennie. Vagy ez lenne mindaz, amit képes megtenni az ügyért, hogy ideül és vádaskodik? Róka akkor aztán köszöni szépen, tényleg nem kér belőle. Pedig eleinte pokolian nehéz volt ám. Addiktív volt a másikkal töltött idő, egyre többet és többet akart, és aztán rettentően szenvedett, mikor ki kellett mondania önmagának, hogy nem. Most is, mennyivel egyszerűbb az ebédhez vágni ezeket a szavakat, mint a szemébe nézni. Fél attól, amit látna, és amit elindítana benne egyetlen, röpke, összekapaszkodó tekintet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Egy röpke, vagy inkább két hosszúra nyúlt pillanat erejéig úgy tűnik, saját nyálában fog megfulladni, ha már más nincs a szájában, amit Áron szavaira félrenyelhetne. Lemarad az együttérző, megértő pillantásról, csak ez a kimondott fél mondat jut el hozzá, ami elég ahhoz, hogy díjnyertes fulladást prezentáljon. Bár arca hajához válik hasonlatossá, szerencsére megússza minden komolyabb gond nélkül, és néhány másodperc elég ahhoz, hogy legalább fizikálisan hellyel-közzel helyre rakja magát. Ezt még jó ideig emészteni fogja.
- Nem emlékszel? Bár egyikőnk sem volt teljesen beszámítható. - Tény, hogy akkor már elég részeg volt ahhoz, hogy elég bátor legyen a beszélgetéshez, de vannak azok a személyek, akikkel már józanul is képes kapcsolatot teremteni. Kevesen, de vannak. - Velük nem... még mindig nem. - Fejével aprót biccent a tömeg felé, csak hogy éreztesse, kikre gondol egészen pontosan. Mindenkire. Leginkább mindenkire. Nem képesen ezen uralkodni, nem tudja eldönteni, hogy holnap regel úgy kel fel, hogy ő lesz a legcserfesebb lány a Navinében. Ha valakiben elkezd bízni, ha valakihez elkezd kötődni, az egészen más. És bármennyire is szeretné, érzelmire sem lehet ráhatással.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

A pillantása szinte égeti a bőrét, ennek az ostromnak már nem tud ellenállni. Már-már kényszert érez arra, hogy felé fordítja az arcát, de a mozdulat csak lassan követi az elhatározást. Mert pontosan attól fél, ami bekövetkezik, hogy összekapcsolódó tekintetük hatására megmozdul benne valami. Pillangók a gyomorban, vagy valahogy így fogalmaznak az okosak, Hay meg inkább nyelne rovarirtót, csak megszüntesse ezt odabent. Utálja, hogy saját gondolatai tükörképét látja viszont.
Ha az előbb piros volt az arca, most élénkvörösbe vált, hogy a haragtól, vagy a fokozódó zavartól, az nagyjából eldönthetetlen, még ő maga sem tudja biztosan. Zöldjei elfelhősödek az indulatoktól, legszívesebben felpofozná. - Baszódj meg - morogja, mielőtt valóban megüthetné. Hogy mozdulatait kontrollálja, körmeit tenyerébe mélyeszti, míg meg nem érzi jobbkezében az égető fájdalmat. A fájdalom jó. A fájdalom önuralom. A fájdalom segít. Hogy milyen áron... az már mindegy. Légzése megnyugszik, már nem fújtat, mint egy indulatos macska, tekintetéből is eltűnnek az indulatok, csak épp jobbjában mélyülnek a barázdák. Az legalább begyógyul majd.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Az utóbbi években egész megszerette a karácsonyt. Apa mindig meglátogatja, a nagyiéknál összegyűlik a család és Beliánnal is mindig valami szuper ajándékot találnak ki egymásnak. Igazából ezt élvezi a legjobban, hogy kitalálhatja, milyen ajándékkal lepje meg szeretteit. Na meg persze azt, hogy még ki sem hűlt az első adag mézeskalács, de már sütheti a következőt. Ilyenkor Nagyi sokkal szívesebben engedi a konyhában garázdálkodni, mint amúgy az év bármelyik másik szakaszában.
Bár az idei karácsony egyik legjobb élménye kétségkívül az, hogy együtt dekorálhatják a kastélyt, méghozzá szupermenő módon. Még szerencse, hogy mostanában állandóan azon a buta képkeresős oldalon tölti a szabadidejét, így volt ideje és lehetősége ezernyi különböző fáról inspirációt szerezni, és megalkotni saját elképzelését. Legalább ötöt. Mert hát ugye akkor még nem tudhatta, milyen díszekhez kell igazodnia, így több verziót is elképzelt magában, néhányat ki is próbált otthon, a biztonság kedvéért.
A nagyterem határozottan jobban tetszik neki így, tök üresen, mint mikor tele van diákokkal, bár már egészen kezd megbarátkozni a tömeggel is. Egyre bátrabb, egyre nyitottabb, ahogy telik az idő. A beszéddel azért még akadnak problémák, így csak hálásan mosolyog Sethre, mikor megjelennek a sütik és a hozzájuk tökéletesen passzoló kísérők. Egy kekszet magához is ragad, elvégre jó munkához kell az energia, majd tele szájjal hevesen bólogatni kezd - előbb a zene, aztán az éneklés ötletére. Lehet, hogy nem beszél, de a zene... az egészen más terep.
Míg elfogyasztja a rágni valóját, szemével követi Gitta mozgását, és megpróbálja kitalálni hogy hová, és mit szeretne megalkotni. Róka végül egy kezdetnek egy egyszerű, ötágú csillagot választ, nem túl közel, de nem túl messze Gitta területétől, hogy kiderüljön, hogy mutat együtt a két dísz. A csillagot aranyszínűnek képzeli el, nagyjából tenyérnyi méretben, némi fényes, fémes csillogással megsépkelve.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Tetszik neki amit alkot, úgyhogy további csillagokat gyárt le. Ügyel arra, hogy kellemes legyen a szemnek a kompozíció, amit kitalál. Nem egy őrültmód széplátású ember, de azért egy karácsonyfa feldíszítése még talán nem haladja meg az esztétikai érzékének határait. Mivel Seth mosolyogva nyugtázza ténykedését, így bátrabban fog neki a szaporításuknak, míg végül itt-ott megjelenik nagyjából tíz-tizenkét ilyen csillag.
Ekkor ha akarná sem tudná folytatni ténykedését, mert egy nedves orr böködi meg lábát, Hay pedig ezer örömmel guggol le a fehér kutya mellé, hogy elkényeztesse némi simivel és fülvakargatással - attól függően, épp minek örül az állat. Megpróbálja elengedni a füle mellett Arabella megjegyzéseit. Nem tehet róla, de nem kifejezetten kedveli a lányt, az ő ízlésének egy kicsit túl sok. És gonosz. Néha annyira gonosznak látszik. Épp ezért, amennyire lehet kerüli a vele való kontaktust.
Mikor megunja Feather kényeztetését, kortyol egyet a magáénak kinevezett bögréből, hogy aztán újra nekiveselkedjen a munkának. Mivel a csillagok színével nagyon elégedett, ezért hasonló árnyalatú aprócska csengőket szeretne meléjük idézni. Semmi nagy vállalkozás, de a kevesebb néha több.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Elégedett magával. Lehet, hogy nem alkotott semmi nagyszabású színes-csillámos-villogó dekorációt, de az alapvetően is nagyon idegen lenne tőle. Ezzel szemben az elkészült díszek egyszerűek, letisztultak és kellően élethűek ahhoz, hogy meg lehessen elégedve saját magával. Nem akar ő lenni a legfeltűnőbb és leghangosabb, sosem akart az lenni, és a munkája is pontosan ezt tükrözi.
Talán pont ezért lepi meg, hogy Seth hozzá fordul a csúcsdísz kérdésében. Először meglepetten pislog oktatójára, mielőtt boldog mosolyra húzná ajkait. Hát persze hogy szívesen megcsinálja. Valószínű ez az enyhe zavar az oka, hogy első nekifutásra nem úgy sikerül, mint azt akarja. Az első prototípus kicsit csálé, olyan, mintha egyszer leejtették volna és ettől eldeformálódott volna, ám ahogy észreveszi a hibát korrigálja is. Így a fa tetején egy pompás gömbformára hajazó sokágú csillag ragyog, megfogadva a tanácsot. Arányosan valamivel nagyobb, mint eddigi függői, valamivel élénkebb és fényesebb arany színt ad neki, mint a többi csillagnak. Elvégre a csúcsdísznek ki kell tűnnie a tömegből.
Kíváncsian hátrébb lép, hogy messzebbről is megszemlélhesse a fát, és meg kell állapítania, hogy jó munkát végeztek. Együtt. Egész elképesztő, hogy képesek voltak együtt dolgozni. Körbepislant, hogy van-e valakinek valamilyen megjegyzése vagy kritikája, vagy mindenki más is elégedett azzal, amit elvégeztek. Hay szerint ez az feladat tökéletesen megalapozta a karácsonyi hangulatot.