A kishölgy

A könyvtárból máris a bagolyházba mentem, hogy feladjam a levelet a papámnak, hogy küldje el a Bogár Bárd c. könyvemet, mert anélkül nem bírok ki egy napot. Megszaporáztam a lépéseim, hogy minél előbb elküldhessem az üzenetet. Odaértem és ijedten láttam, hogy a baglyom bent kuporog a helyén a sarokban. Odaszaladtam hát hogy megnézem mi a baja. (Tudni illik a baglyomat professzornak neveztem el)
-Kicsi baglyocskám rendben vagy?
Megállapítottam, hogy a tálja ahonnan enni szokott tele van. Felemeltem őt és nem úgy látszott, hogy jól lenne. Megnéztem egy könyvben, hogy a tünetek arra utalnak, hogy megfázott. Azt írták hogy pihenjen és naponta rá kell nézni. Ezzel nem volt bajom, csak azt akartam hogy meggyógyuljon minél előbb. Úgyhogy egy iskolai bagollyal küldtem el a levelet. Emiatt Professzor  mérges is volt, de aztán megértette hogy miért. Remélem hogy az iskolai bagoly is eléri a célt.

Boldog éjfél után 2 percet!

Jelen!

Azzal szenvedek hogy jó legyen az avatarkép békára.  

veled?  

Helooo

Boldog éjfél után 26 percet!  

Boldog éjfél után 3 percet
Wolgi,Kensey,Gwen és Timi nevében is

Mi az a shipnév?

Örvendezve nyitottam ki a csomagot a szobámban. Nemrég hozta a bagoly és utána furán repült, mert elég nehéz volt. Amikor nagy nehezen sikerült kinyitnom mivel aki becsomagolta nagyon nem akarta, hogy semmi perc alatt kibontsam hagyjuk hadd szenvedjen szegény a több réteg celluxszal amivel majdnem fél órát bajlódtam. Miután kinyílt először egy kártyát találtam amin
az alábbi állt.
Drága Lilum!
Gondoltam küldök neked valamit amit, ha hordasz én jutok eszedbe. Biztos nagyon örülsz, hogy a sok göncöt amit
(mugli )ikertestvéred küldött már nem kell így tovább hordanod. Ezeket viszont saját magam kötöttem és napokon át csináltam csak neked.

Szeretettel a nagyid

Az én drága nagyim. Sóhajtottam egy nagyot, tudni kell azt is hogy a nagyim nem igazán szívleli a muglikat és mikor kiderült szeretett unokái közül az egyik mugli akkor hát hogy szépen fogalmazzak többé nem sütött almás pitét neki.
Kivettem az első ruhadarabot ami a kezembe akadt. Amikor megnéztem teljes alakjában elfancsalodott az arcom. Egy kötött pulcsi volt az amit tele volt a szivárvány színeivel. És még tetézi a dolgot, hogy nagy kerek gombok voltak rajta amik ráadásul sárgák. Egyszer megkérdezte melyik színt szeretem én meg azt mondtam, hogy a szivárvány színeit, de ez már túlzás. Gondoltam majd berakom a szekrényem legmélyébe, de amikor kinyitottam egy egész ruhahalom borult rám. Amikor kikecmeregtem már tudtam mit kell tennem, de mielőtt megtettem volna kiválasztottam egyet ami nem túl vészes. Igaz ez egy kesztyű, de tök cukin néz ki. Kezembe vettem az egész dobozt persze a kártyát elraktam a fiókomba és irányba vettem a szertárat. Párszor majdnem elestem vele és lassan is haladtam, de végül csak odajutottam. Szanaszét jegyzeteket találtam és mellettük egy lányt aki úgy tűnt nem a legjobb kedvében van. Kerestem egy kis sarkot és kiöntöttem oda a csomag tartalmát. Kicsit közelebb mentem a lányhoz hátha tudok neki valamiben segíteni.

Rozsos Annamária

Amikor befejeződött ez a furcsa jelenet kicsit kínosan éreztem magamat, szinte már feszengtem és úgy tűnik a lány is így érzett. Ez látszott a szóhasználaton, ez esetben az "izé"-n nem lepődtem meg hiszen mit lehetne mondani egy ilyen szituációban. A biztonság kedvéért egy lépést hátráltam a biztonság kedvéért bár úgy tűnt csak a jegyzetekre ilyen nagyon mérges, de jobb nem kockáztatni. Vizsgaidőszakban elég szokványosak ezek a reakciók, de nekem igen jó érzésem van az enyémmel kapcsolatban vagy csak túl naiv vagyok?
Gondolkoztam, hogy elhagyom a termet mintha mi sem történt volna, de az furcsán venné ki magát. Hirtelen elnevettem magam, mert valahogy olyan volt mint a mesékben amikor a fő gonosz ördögi kacajt hallat.
-Hát ez egy érdekes bemutatkozás volt. Én Lillith vagyok és te? Ja és biztos jó ötlet eldobálni, lehet még jól jön....jövőre. Tényleg nem akarok érzéketlen lenni, de néha túl sokat beszélek, mert ami a szívemen az a számon. Eszembe jutott talán ki kéne találni valamit , hogy ne érezze magát kényelmetlenül. Nem túl sok mindent lehet itt csinálni.
-Amúgy neked nem kell pár kötött ruha, mert a nagyim küldött nekem egy doboznyit és nem lenne szép dolog csak úgy kidobni, mit szólsz? Sejtettem hogy nem kell neki ilyen tikkasztó hőségben, de hát próba cseresznye. Elindultam a dobomhoz aztán nagy nehezen felvettem és elindultam a lány felé. Kicsit dülöngéltem aztán léptem egyet és pont az ismeretlen egy jegyzetpapírjára ami ironikusan a "Balesetek kvidics közben" volt. A doboz egész tartalma ránk esett.
Reggel amikor felkeltem nem gondoltam volna, hogy egy nagy kupac kötött ruha alatt fogom tölteni a napom egy ismeretlen lánnyal. Úgy tűnik én sem a jobbik oldalamat mutattam neki. Az egész testemen éreztem a hogy a durva anyagú ruha szúr engem. Ha valaki most belépne az ajtón nem tudom mit gondolna. Azért majd megírom a nagyinak hogy köszönöm a ruha nagyon jól célt szolgál és tényleg jobb mint a testvéremé. De persze amikor megkapja a levelet a ruhák tuti valami sarokban fognak helyet foglalni, persze hacsak a lány el nem fogadja amit ezek után erősen kétlek.

Izabella

Gondoltam kéne egy kis relaxálás mivel ez a hét egy kicsit kemény volt számomra, mivel itt voltak a vizsgák és az anyám is kerekesszékbe került, de igazán ez volt a legmegrázóbb a héten. Még mielőtt elindultam volna adtam kisállattápot Weekend-nek. Kerestem egy kisebb oldaltáskát. Belepakoltam az egyik kedvenc krimi könyvemet amit még anyukám küldött és a zenelejátszómat a fülhallgatóval együtt, Hogy minden tökéletes legyen szereztem magamnak egy pohár hideg limonádét amibe jégkockák úszkáltak és amikor már elég felkészültnek éreztem magam elindultam, de vissza kellett fordulnom mert rájöttem a másik táskámban még van egy kis üveg mogyorókrém és azt igazán nem hagyhatom ott, ezt mindenki megérti.
Egy ideje bóklásztam már amikor rájötte, hogy nem is emlékszem merre van mert még csak egyszer jártam itt az is pár hónapja volt. A mogyorókrém is kezdett olvadni, a limonádéban meg eltűntek a jégkockák. Szerencsémre végül egy diák elkalauzolt az erkélyig. Amikor odaértem letelepedtem azokba a szörnyen puha fotelek egyikébe. Beraktam a zenémet, de rá kellett jönnöm, hogy lemerült a zenelejátszó. Mondtam na mindegy majd akkor olvasok. Közben észrevettem más is van itt, aki egy vödör vízzel bíbelődik így hát inkább hagytam. Mikor már meguntam a könyvet, megittam és megettem mindent, felálltam és odasétáltam a lányhoz, mert elég kíváncsi voltam vajon mit kezd a vödörrel meg a szappannal. Valahogy kezdtem sejteni, de a varázsvilágban bármi előfordulhat ugyebár.
-Heló! Mi jót csinálsz ha szabad érdeklődnöm?-
Hátha segíthetek valamiben mivel nem nagyon volt kedvem visszamenni a könyvhöz és ott idegeskedni, hogy miért nem tudják kitalálni a legeslegvalószínűbb dolgot, hogy az autószerelő a gyilkos. Mint ahogy egy híres oknyomozó könyvben van "Ha kizárjuk a lehetetlent, ami marad, az az igazság...".

Nem tudom mit lehet szeretni ezekben a kötött ruhákban, én személy szerint gyűlölöm na mindegy. Örülök hogy valakinek kell, mert nem lenne szép dolog kidobni. Előszedtem a dobozt ami egy kicsit arrébb zuhant a földre, szerencsére nem lett semmi baja így bele tudom még rakni a ruhákat és nem kell a lánynak a kezében cipelni. Mikor sikerült összepakoltam oda raktam a lány elé akinek nagy nehezen sikerült felállnia. Gondoltam körül nézek itt egy kicsit hátha találok valami jót magamnak vagy a házi kedvenceimnek. Találtam egy kulcstartót ami egy ilyen cuki űrlény izé volt, bár nem biztos lehet valami varázslény is igazából eléggé tetszenek az ilyen kacatok úgyhogy elraktam a zsebembe. Nem mintha valamiféle gyűjtögető lennék, de ki nem szereti a jó cuccokat? Aztán találtam egy egész jó állapotban lévő oldaltáskát ami fekete volt ilyen kis szegecsekkel. Észrevettem, hogy a cipzárja el van romolva, de egész jól varrok így megtudom oldani. Visszamentem a lányhoz az összeszedett dolgokkal
-És mit szeretnél, hogy hívjalak? Mert az Annamária kicsit hosszú.- Én eléggé szeretem, ha becéznek bár nem sokan teszik meg. A Lillith az egy kicsit túl hivatalos szerintem. Ránéztem a karórámra és rájöttem nemsokára mennem kell mivel kb ilyenkor szoktam Doktort elvinni megsétáltatni, ha nem viszem el rendszeresen pontosan ugyanabban az időben akkor egész nap nyüszít. Egy kicsit még elbeszélgetek vele, hogy megismerjem. Bunkósság lenne csak úgy lelépni azok után, hogy elfogadta a ruhákat. És szeretek minél több emberrel jóban lenni mert különben egész nap unatkoznék. Néha szokott lenni néhány veszekedésem, de hát jogosan.
Pólót inkább nem keresek mert kicsit finnyás vagyok és nem szeretek használt ruhákat felvenni.

Bözsi

-Nem semmi név, Bözsi. Engem nyugodtan hívhatsz Lilinek vagy ahogy akarsz.-
Eddig nem nagyon volt Bözsi nevű ismerősöm, de mondjuk elég ritka név. Felkínált egy kis sütit amit én nagyon imádok bár most nem nagyon kívántam meg amúgy sem vártam el semmit hiszen már eleve azzal szívességet tett, hogy elvette ezeket a rémes ruhákat.
-Nem szükséges sütit csinálnod, de azért aranyos vagy!
Furcsa egy kicsit ez a lány, de azért szerintem cuki. Hátráltam egy lépést és véletlenül meglöktem egy szekrényt amibe furcsa lötyik voltak, de csak egy borult ki az is rám.
Odafordultam Bözsihez, de amikor megakartam szólalni, egy általam nem ismert nyelven hangzott. A kezemet a számra tapasztottam és rájöttem,hogy az az ital igazából mi is. Nem tudtam mitévő legyek így reméltem, hogy Bözsi tudja.
-Bjözsy!-
Még a nevét se tudtam rendesen kimondani a bájital miatt. Eléggé megijedtem mivel fura lenne így flangálni, hogy egy értelmes szót sem tudok kinyögni. Léptem előre még egy lépést amikor egy újabb szekrényt meglöktem pont Bözsi mellett. Rá  üveg is esett.
-Bjocshánawt.- Úgy látszik ma bal lábbal keltem fel és ezt ez a lány bánta, na meg persze én. Remélte, hogy Bözsinek nem lesz nagyon súlyos a probléma vagy esetleg az is jó lenne ha valahogy meg tudnánk oldani a problémát. Lehetőleg nem lesz rám nagyon mérges, mondjuk én tuti kiakadnék. Na majd csinálok neki valami sütit. Biztos el fogadja hiszen mindenki szereti, majd extra nutellát teszek rá.

Bánkúti Izabella

Kicsit bolondos volt ez a lány aki mellettem babrált valami vízzel teli vödörrel. Elég kíváncsi is volt, úgy tűnik rokonlelkek vagyunk. A pálcáját csak úgy félre tette vagy azzal kevergette azt az izét. Közben meg tudtam, hogy bubifújásra készül. Ezt én is szeretem, mert tényleg nagyon szép ahogy a fény rájuk süt amit az imént fogalmazott meg ez  lány illetve Izabella. Látszott az arcán is, hogy nagyon oda van a bubikért és a szeme is furán csillogott. Mármint nem őrült módon hanem inkább ilyen izgatottsággal teli volt.
Nekem sosem sikerül tökéletes házi készítésű buborékfújót csinálnom, mert volt, hogy kevés szappant tettem bele ezért gyorsan kipukkadt így maradtam a boltinál. Az igaz, hogy egy kis relaxálásra indultam, ez a bubifújás valamivel érdekesebbnek tűnt. Reméltem meginvitál rá ha már mind a ketten szeretjük a buborékokat. Lepkehálóval csinálta amiben egy kicsit kételkedtem, hogy azzal sikerül-e és rozogának is tűnt, de hát ő tudja és nem hiszem, hogy talált volna jobbat. Lehet, hogy nagy szép buborékokat lehet vele csinálni.
Én már olyan bubifújót is kipróbáltam ami ragasztós bár nem nagyon láttam értelmét hiszen mi után az is kidurran akkor olyan mintha telefolyattad volna sima ragasztóval a kezed és az nagyon idegesítő ahogy egyesével le kell szedegetned róla. Meg még sokféle van, egyszer kitalálhatnának egy szfinx formájút is. Annak nagyon örülne minden levitás kékség, de ezen a fontos dologról majd később töröm a fejem. A végén még elbambulok. Aztán hirtelen eszembe jutott, hogy milyen rég ettem édességet és csak remélni tudtam, hogy Izabellának van. Nem vagyok csokifüggő, de túlságosan édesszájú vagyok és ez egyszer a konditerembe fog vezetni engem. A kedvencem a minden ízű drazsé mert szeretem a meglepetéseket bár ha rossz íz jönni ki akkor nagyon sokáig a számban marad az íze.
Hirtelen meghőköltem emiatt a sok kérdés miatt, mintha egy kihallgatáson lennék.
- A becses nevem Lillith Holloway és azt szeretem ha becéznek. Én a szfinxekhez tartozom és harmadikos vagyok. És nem ismerem ezt a furcsa nevű valakit.-
A poén kedvéért még tisztelegtem is neki amit reméltem nem vett rossz néven  

Mr.Lucifer
(démonka a vállamon)
Jelmez


Készülődés közben eléggé szétesett voltam, mivel minden ellenem játszott, bár lehet, hogy a bénaságomnak köszönhetem leginkább. Például, miközben vettem fel a vámpíros kontaktlencsém, véletlenül elejtettem, és hát nem kell mondanom mennyire volt nehéz megtalálni, a köpenyem beleakadt valamibe és szétszakadt, amit aztán még gyorsan meg kellett varrnom, ezek után még a szemfogaimat is keresnem kellett, mert nem tudtam hova tettem, de végül kiderült, valahogy beesett az ágyam alá, bár nem lehet tudni miként csinálta. Szeretem a halloweent, mert olyan hangulatos az egész, és bármerre nézek mindenhol ijesztő szörnyeknek öltözött mágusokat találok. Azért is jó, mert imádok vámpírnak öltözni és ez még mindig jobb, mint hogy tényleg az lennék. Azt még nem tudom, kivel leszek ott a bulin, de majd csak valahogy kialakul. Szerencsére ez ilyen profibb műszemfog, ami nem akadályoz a beszédben, viszont a kontaktlencsét még szoknom kell. Mikor már készen voltam és haladtam a terem felé elgondolkoztam, hogy vajon meg igyam-e azt a bizonyos bájitalt, amitől mentve leszek attól, hogy egy kis démonka a rosszba vigyen. A folyosóra már kihallatszott a zene és éreztem a sütik illatát is. Nem akartam habozni, de valahogy elgondolkodtam ezen a démon dolgon, mert az úgy lenne izgi, ha nem iszom meg, de azt se akarom, hogy valami rosszul süljön ki. Bár így legalább feltétel nélkül lehetek goromba. Lazán elsétáltam mellette és egyből vérszomjas hangulatba kerültem, mármint nem szó szerint, hanem inkább úgy magyaráznám elkapott a halloween "varázsa". Világító töklámpások szerteszét, táncoló csontvázak és jelmezbe bújt diákok. A legjobban a tűz és a füst tetszett, ami miatt olyan volt mintha a pokolban állnék, mondjuk, nem hinném, hogy a pokolban ilyen habos-babos sütik lennének.
Az egyik csontváz felakart kérni táncolni, de gondoltam inkább később. Amúgy is kicsit furcsa lenne eggyel táncolni, meg hát én elég két ballábas vagyok így nem lenne túl szerencsés, majd keresek egy ugyanilyen bénát mint én és akkor legalább nem leszek egyedül. Hirtelen valaki elkezdett mellettem vérfagyasztóan nevetni és én meg persze összerázkódtam, de amikor odanéztem csak ilyen hátborzongató maszk volt ott, ami a termet díszítette és a benne lévőket ijesztgette. Egy ilyet elfogadnék a szobámban, persze csak akkor ha este nem háborgat.

Veronika

Felvettem a kis, kék és bolyhos mamuszomat és már indulhattam is. Bevallom mostanában sokszor szoktam lejárni nasizni a konyhába. Így a manókkal is összebarátkoztam már, olyasmi lettem mint egy törzsvendég. Általában mogyorókrémet szoktam enni, de ez a hangulatomtól függ. Van amikor pillecukorral eszem, ami a világ legfinomabb dolga.
A gondolatmenetem végén már sikerült leérnem a konyhához. De nem csak manók voltak ott. Egy barna hajú lány is ott ült egy asztalnál és nagyban szürcsölte a levesét. Körülötte több édesség is, amik miatt fel is csillantak a szemeim. Közelebb léptem, hogy ő is észrevegyen engem.
-Khm..Heló.- Közben a sürgő-forgó manóknak biccentettem egyet. Visszafordultam a lányhoz és ha nem bánja, akkor le is ülök mellé. Magamhoz veszek egy kanalat és a mogyorókrémes üveget, aztán lassan elkezdtem kanalazni.
A manók még odaraktak néhány ételt, aztán folytatták sürgős dolgaikat.
Gondolom karácsonyi kaják százait készítik. Úgy látszik gyakrabban kéne mostantól lejárnom az erőnlét terembe, mert különben úgy nézek ki majd, mint egy lufi.

A jóslástan soha nem volt a kedvenc tantárgyaim közé sorolható de annyira nem is utáltam. Az egyetlen élvezhető pontja számomra az a jelek kiolvasása a teafűben aztán rájönni, hogy a másik valami teljesen mást lát benne. Nem mintha olyan sikeres lennék benne és ezt azért a tanár is az orromra szokta kötni de legalább ezzel a mellettem ülő Ella is így van. Most is unottan támaszkodott a padon mellettem a gondolataiba merülve. Hirtelen összeráncolom a homlokom és értetlenül nézek a csészébe.
-Húha- Kicsit közelebb hajolok a csészéhez, hogy jól látom-e. -Szerintem ez úgy néz ki, mint egy kutya.- Mondom ezt és egy fél perc sem telik el már Huszthy áll mellettünk és saját véleményem szerint kicsit túlreagálva hablatyol Zordóról. A többiek egyből felébredtek a téli álmukból és az arcuk színe olyan lett mint a meszelt fal.

Most a folyosón haladva beszéltük ki az órán történteket.
-Hát nem tudom azért Huszthy elég régóta van benne a szakmában. Bisztos sok ilyet látott már- Mondom ezt aztán hirtelen kapcsolok, hogy most nyugtatnom kéne őt és nem meggyőzni, hogy az élete hamarosan véget érhet.
-Mondjuk elég elhamarkodott volt az egész, hiszen Zordó jele összekeverhető a jó baráttal is és én is csak egy kutyát láttam benne- Javítottam ki magam felidézve a tegnap este olvasottakat a kutya formájú jelről. Mondjuk lehet csak magamat szeretném ezzel meggyőzni, végül is ott ültem mellette így akár az is kiolvasható.
A festmények mellett elhaladva már teljesen meggyőztem magam arról, hogy az egész csak egy butaság és Huszthy is csak kezdi unni a munkáját így próbál belevinni egy kis izgalmat, persze mások kárára. De aztán hirtelen megtorpantam és az előttünk lévő festményre meredtem. Valószínűleg le is sápadtam és már nem is voltam olyan teljesen biztos az elméletemben.