31. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Kérünk mindenkit, hogy ellenőrizzétek a drive-ban beadott multikarakterek esetén a hozzáférési beállításokat! Akiét nem tudjuk megnyitni vagy elolvasni, azét automatikusan elutasítjuk!
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Déli szárnyElső szint

Oldalak: « 1 2 ... 9 ... 17 18 [19] 20 21 ... 29 ... 32 33 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Czettner R. Luca
INAKTÍV


Törpe° | Frau Liebhart | Valcsi trénerlánya°
offline
RPG hsz: 727
Összes hsz: 6633
Írta: 2015. október 6. 21:31 | Link

Drága;;


Csini, boldog, pörgős... Luca.
Boldog. Elképzelhetetlenül, hihetetlenül, leírhatatlanul. De azért próbáljuk meg. Jó értelemben ott repdesnek a pocijában a pillangók, ezer wattos vigyorral néz Vincére, úgy szorítja szegényt magához egy-egy öleléssel, hogy az gondolatban is fáj, nem még amúgy. És a csók... a csók amit ad, abban ott van minden. Édes, kedves, boldog, de pont ugyan olyan kíváncsi és lelkes mint az első, vagy második, vagy harmadik. Valamilyen érthetetlen okból Vince lett az az ember, aki mellett nincs beleunás, vagy enyhülés az érzéseiben, fogalma sincs ez miért történik, de napról napra lett nyugodtabb.Mégpedig azért mert már biztosan tudja: nem ő generálta, tényleg megszerette őt a már navinés fiú.
- Nem akartam vele rosszat...csak előtört,de nem rosszból. Láttad. nincs nálad jobb.
Azzal megint hozzábújt jó szorosan, igazából Luca szereti a nyilvánvalót jó sokszor is hangoztatni ha szükségét érzi, néha persze abbahagyja, de megint elő-elő kerül. Ilyen a hála benne, hogy összeboronálta őket a sors, hogy nem szaladt el az első vallomása után tőle szerelme, nem gúnyolta ki, nem hagyta magára a bajban.
- De aranyosak a szüleid! Ilyen régen szeretik már ők is egymást? Ez olyan szép. Majd a tesóknak, meg ugye anyáék, de azt hiszem szintenként. Bár biztos örülni fog nekünk mindenki, sokat hallgattam az elmúlt évben, hogy mennyire rendesnek tartanak és örülnek nekünk.
Hadarja el, közben ujjain a testvéreit számba is véve fejben számolással. Egyébként sosem tervez nagyon, mert képtelen magát ilyenekhez kviddicsen kívül tartani, de azért nem akar senkinek infarktust okozni, nem borítja rájuk...bár ő Luca. Rájuk fogja.
- Éééés... mi a további terv mára?
Érdeklődik csillogó szemekkel, neki vannak ötletei, mindig, de azok nem itteniek, bár nem igazán mászkálna most jobbra balra. Csak Vincével lenne. Meg mindig.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Bayern Münchener Drachen cikeszkergetője | Mancs-hely
Csornay Vince Levente
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 141
Összes hsz: 1041
Írta: 2015. október 6. 21:48 | Link

Lucának

Élvezi, hogy Luca ennyire felpörgött és boldog. Nem mintha egyébként az együtt töltött idejük alatt nem így lenne, de a folytonos ölelgetés, szorongatás és boldogság most akaratlanul is átáramlott belé. Nem tudta, hogy ő boldog-e ennyire, vagy Luca érzései áramlik át belé, de nem is igazán foglalkozott vele. Inkább nevetve figyelte a Törpét és kíváncsian, felvont szemöldökkel hallgatta.
Ő nem volt az a fajta aki, ugrált vagy sikongatott, igencsak bután vette volna ki magát, meg amúgy is. Ő inkább az a csöndben, sarokban ülős vigyorgós, nagyon maximum levegőbe bokszolós fajta. Ezt valószínűleg meg is fogja tenni, de csak zárt ajtók mögött. Ott ugrál egyet, még talán kiabálni is fog örömében, de szigorúan csak akkor ha egyedül lesz, ha a szoba foglalt lesz, akkor kénytelen lesz magában tartani.
- Belőled minden csak úgy előtörik, de nem baj, addig jó. Mert ha öregek leszünk és unalmasak és nem fogsz így reagálni, akkor majd nem fogom tudni, hogy mire gondolsz.
Kicsit szívatja, miközben átkarolja a derekát és közelebb húzza magához, hogy legalább egy kicsit nyugton maradva megölelgethesse a Törpét, mert erre most neki nem igazán volt alkalma, helyette csak ölelődött.
- Hát ők is ilyen régóta együtt vannak, és még mindig szeretik egymást. Talán nekünk is sikerülhet. Annyi rossz dolog történik mostanában a szerelem terén, szétválnak az emberek, meg egyik pillanatról a másikra már nem szeretik egymást. És ez nagyon furcsa.
Az ő érzései soha nem tudnának megszűnni Luca iránt, annyira szereti mint Anakin szereti Amidalat...érte a sötét oldalt is bevállalná, az biztos.
- Hm..lemegyünk a cukorboltba és megint kiraboljuk nővéredéket.
Várakozóan vonja fel a szemöldökét, majd mikor Luca beleegyezik együtt szaladnak le a faluba, de azért Vince még visszafut a tábláért.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lillith Holloway
INAKTÍV


Harciusz varázsusz....izé gyíkusz
offline
RPG hsz: 68
Összes hsz: 401
Írta: 2015. október 9. 20:06 | Link

Bánkúti Izabella

Kicsit bolondos volt ez a lány aki mellettem babrált valami vízzel teli vödörrel. Elég kíváncsi is volt, úgy tűnik rokonlelkek vagyunk. A pálcáját csak úgy félre tette vagy azzal kevergette azt az izét. Közben meg tudtam, hogy bubifújásra készül. Ezt én is szeretem, mert tényleg nagyon szép ahogy a fény rájuk süt amit az imént fogalmazott meg ez  lány illetve Izabella. Látszott az arcán is, hogy nagyon oda van a bubikért és a szeme is furán csillogott. Mármint nem őrült módon hanem inkább ilyen izgatottsággal teli volt.
Nekem sosem sikerül tökéletes házi készítésű buborékfújót csinálnom, mert volt, hogy kevés szappant tettem bele ezért gyorsan kipukkadt így maradtam a boltinál. Az igaz, hogy egy kis relaxálásra indultam, ez a bubifújás valamivel érdekesebbnek tűnt. Reméltem meginvitál rá ha már mind a ketten szeretjük a buborékokat. Lepkehálóval csinálta amiben egy kicsit kételkedtem, hogy azzal sikerül-e és rozogának is tűnt, de hát ő tudja és nem hiszem, hogy talált volna jobbat. Lehet, hogy nagy szép buborékokat lehet vele csinálni.
Én már olyan bubifújót is kipróbáltam ami ragasztós bár nem nagyon láttam értelmét hiszen mi után az is kidurran akkor olyan mintha telefolyattad volna sima ragasztóval a kezed és az nagyon idegesítő ahogy egyesével le kell szedegetned róla. Meg még sokféle van, egyszer kitalálhatnának egy szfinx formájút is. Annak nagyon örülne minden levitás kékség, de ezen a fontos dologról majd később töröm a fejem. A végén még elbambulok. Aztán hirtelen eszembe jutott, hogy milyen rég ettem édességet és csak remélni tudtam, hogy Izabellának van. Nem vagyok csokifüggő, de túlságosan édesszájú vagyok és ez egyszer a konditerembe fog vezetni engem. A kedvencem a minden ízű drazsé mert szeretem a meglepetéseket bár ha rossz íz jönni ki akkor nagyon sokáig a számban marad az íze.
Hirtelen meghőköltem emiatt a sok kérdés miatt, mintha egy kihallgatáson lennék.
- A becses nevem Lillith Holloway és azt szeretem ha becéznek. Én a szfinxekhez tartozom és harmadikos vagyok. És nem ismerem ezt a furcsa nevű valakit.-
A poén kedvéért még tisztelegtem is neki amit reméltem nem vett rossz néven  
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Gátfalvi Odett Kinga
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 17
Összes hsz: 27
Írta: 2015. október 10. 23:37 | Link


Még azzal sem foglalkozott, hogy belessen új szobájába, tesztelje a matrac keménységét, vagy úgy egyáltalán, vessen egy pillantást a hosszú és rettentően unalmas útja után a kinézetére. Nem, ő azonnal azzal nyitott, hogy meg akarja keresni a nővérét. Ha valamit a fejébe vesz, az úgy is lesz, senki nem tántorítja el terveitől, persze aki ezzel nincs tisztában, próbálkozik. Vagy a zöldjeiből áradó eltökéltség, vagy az egyre hisztérikusabb visszautasítás készteti aztán visszavonulásra a másik felet, nem tudja, és őszintén? A legkevésbé sem érdekli.
Akitől csak tudta, megkérdezte, ismeri- e Rebekát és esetleg tud- e bármit a hollétéről. Nem hinné, hogy szombat délután a testvére a klubhelyiségben lustálkodna, még inkább csak reméli, hogy igaza van, mert oda aztán egész biztosan nem jut be egyhamar. Pedig az lenne az igazi meglepetés, bekopogtatni a lány szobájának ajtaján, és tá-dá!
Nem könnyítik meg túlságosan a dolgát, ami azt illeti, jó ideje csatangol már fel-alá, és már minden olyan lehetséges helyet kilőtt, ahol számítana nővérére. Arról azért érdemes említést tenni, hogy csupán most érkezett az iskolába, körülbelül négyszer el is tévedt kapásból és kezd veszteni a kezdeti lendületéből is. Mosolya lassan lehervad arcáról, és átveszi a helyét valami elkeseredett, „demárcsakazértis” fintor. Odett hírhedten forrófejű, ha az elképzelései csúfos kudarcba fulladásáról van szó, pedig nem az a típus, aki az első sikertelen próbálkozás után rögtön feladja. Most, ahogy a folyosón bandukol, már nem is kizárólag a vörös hajkoronát keresi, komótosan nézelődik, majd megvonja vállát: talán nem lesz oda a meglepetés akkor sem, ha csak a vacsoránál ejtik meg a nagy találkozást.
Kíváncsian néz ki az erkélyre, ahogy elhalad mellette, és nemes egyszerűséggel tovább is sétálna, hacsak… Hacsak! Visszalép kettőt, aztán olyan erővel lendül ki az ajtón, csoda, hogy nem esik orra. Na, az szép belépő lett volna.
- Rebi?! Már azt hittem, hogy elnyelt a föld – mintha egy cseppnyi szemrehányás bujkálna hangjában, széles mosolya azonban talán ellensúlyozza némileg. Reméli, hogy senki sem értesítette korábban nővérét, hogy érkezik. Pont ma. Pont most.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ombozi Rebeka Liliána
INAKTÍV


Tetovált benzintyúk
offline
RPG hsz: 107
Összes hsz: 181
Írta: 2015. október 22. 13:15 | Link


Kissé fáradtan ácsorog az erkély korlátjának dőlve. Ujjait lassan futtatja fel karjain, ahogy a hűvös, őszi szél fokozatosan körbeöleli testét. Szinte már vacog, de nem bánja. Napok óta most érzi magát először igazán józannak. A csontjáig hatoló hideg felrázza abból a bódító ürességből, amibe saját magát lökte. Nem kezdi el sorolni sem a rosszat, sem a mérsékelten jót, ami vele történt. Túl sok, túl jelentéktelen, túl fontos, minden csak túl. Egy rejtett dobozkát húz elő zsebéből, melyből egy cigarettát tesz ajkai közé. Az öngyújtó kattanása töri meg az erkély csendjét, majd füst gomolyog fel körülötte. Lehunyja szemét a bűnös megnyugvás érzésének hatására, a kezében tartott nikotinforrás pedig szép lassan kezd leégni. Néha a hamu alászáll, könnyeden hullik a padlóra, s Rebeka csak a végéből szív egy újabb slukkot, hogy aztán eltapossa a csikket és gondosan elrejtse azt. Nem kell a büntetés, amit ezért kaphat.
A falu fényeit figyeli, amikor is hangot hall a háta mögül. Olyan gyorsan perdül meg a tengelye körül, mintha legalábbis a szülei támadtak volna fel. Arcán hirtelen hatalmas mosoly terül el, majd pár nagyobb lépéssel átszeli az Odett és közte húzódó távolságot, hogy magához szorítsa a lányt. Mindkét karjával erősen vonja ölelésébe, szemeit olyan erősen hunyja le, hogy már szinte csillagokat lát.
- Csak hogy tudd, hosszú idő óta te vagy a legjobb meglepetés, ami engem ért - nem ereszti el, úgy öleli tovább, mintha attól tartana, pillanatokon belül el fog szublimálni és megint nem látja majd jó sokáig. Milyen régen is volt, mikor utoljára együtt játszottak! Azóta persze veszteség veszteség hátán érte őket. Egy tragikus autóbaleset, elvesztett szülők, maga az elválás ténye, a mindennapos háborúk. Az, hogy többé már semmi sem lesz a régi. Minden érzelmét, a szeretetét, a bántatát, a fájdalmát és a viszontlátás örömét is belesűríti most ebben az ölelésbe, majd szép lassan elereszti féltestvérét.
- Mondd csak, hogy vetted rá sárkányékat, hogy ideengedjenek? - fél szemöldökét felvonja és az apró nevetőráncok már ott bujkálnak a szeme szélén, egyedül arckifejezése komoly csak.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


We're the Ombozis!
Schlett E. Lilla
INAKTÍV


Evilla Loveguard
offline
RPG hsz: 104
Összes hsz: 227
Írta: 2015. október 25. 17:04 | Link

Bencus


Maximálisan meg voltam győződve arról, hogy nekem nem eshet bajom, hisz én vagyok az, aki ezen suicid –hajlamokkal megáldott szerencsétlen segítségére siet. No persze nem Schlett lenne a vezetéknevem, ha nem tudnék még ebből a lehetetlen helyzetből is rosszul kijönni, hisz úgy fest a helyzet, hogy az egyetlen sebesült az én vagyok. És valóban: térdem tájékán – némi késleltetéssel ugyan, de – elkezd lüktetni és sajogni a bőröm, világoskék koptatottamon pedig valami szabálytalan kör alakban kezd szétterjedni a piros folyadék. Felszisszenek, lerázom magamról támadóm maradék részét, s bár ülő helyzetbe erőszakolom a helyzetem, sérült kis végtagom lüktetése csak nem akar alábbhagyni. Egy tovaszálló pillanat erejéig elönt a páni félelem, hogy na most kitörtem a lábam és majd amputálni kell, ám amint eszembe jutott néhány ismeretem a sérülések alapján, furcsa eufória lett úrrá rajtam.
- Hát.. ami azt illeti, ha épp nincs jobb dolgod, segíthetnél eljutnom a gyengélkedőre..- haha. Seems like a bad joke. Még én kérek tőle segítséget, mikor én akartam az övére lenni. Szép volt Lilla, megint bebizonyítottad, hogy nem sok kétballábasabb ember szaladgál ebben az iskolában. Tessék, felállni sem tudsz. Pazar vagy, de most komolyan, lenyűgöző!
- Szimpatikus volt a tag. Azt hittem, simán legyűröm, de nem: Mr. Páncélovics erősebbnek bizonyult nálam. – kínosan ücsörgök ott a darabkák mellett arra várva, hogy a kócos uraság szíve megessen kegyemen és feltámogasson.. vagy letámogasson a gyengélkedőre. Már persze ha nincs épp sürgetőbb dolga..
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Sólyomfi Helena
INAKTÍV


Ward Nője <3
offline
RPG hsz: 167
Összes hsz: 938
Írta: 2015. október 26. 00:15 | Link

Ward
a bál alatt


Nem értem, mi történhetett... talán az ital? Tényleg fogalmam sincs, de az opciót egyből kilövöm, mikor látom, hogy a többiek jól vannak. Szóval mégse ez a finomság a kiváltó ok, na de akkor mi?
Időm sincs ezen agyalni, mivel Ward olyan hirtelen tűnik el, hogy konkrétan pislogni is alig tudok. Azért mielőtt a nyomába erednék, még szerzek két pohárral ebből a... hirtelen még a neve se jut eszembe, pazar.
Nem olyan sietősen ugyan, de én is kiindulok az erkélyre, mondván most, így tuti, hogy nem hagyom magára, ha tetszik neki, ha nem. Persze valahol mélyen tudom, nem én vagyok az, akivel lógnia kéne, mégis tök lazán képes vagyok szemet hunyni felette, talán az aggodalom miatt, mert igen, én képes vagyok olyat is érezni.
Ahogy nagy nehezen sikerül kiérnem - küzd magad végig a folyosón, két pohárral a kezedben -, szemeimmel egyből a fiút keresem, s ahogy meglátom, lassan, óvatosan lépkedek felé, nem tudom, hogy mire számítsak.
- Lélegezz mélyeket, az is be szokott jönni - persze könnyebb lenne úgy tanácsokat osztogatni, ha tudnám, mi valójában a probléma kiváltó oka, mert így csak vaktában tapogatódzok, ami nem kicsit idegesít, mármint a puszta tény, hogy valamit nem tudok.
A szuperagyam mellékhatása egyébként, amit már profi mód le tudok küzdeni, bőven elég, ha egyikünkkel nincs valami rendben.
A korláthoz érve, lerakom a két poharat, majd felpattanok rá, persze vigyázva arra, hogy ne essek le. Otthon is mindig ezt csináltam, szóval még csak nem is idegen tőlem ez a mozdulatsor.
- Jobb? - tekintek a mestertanoncra, most már tényleg aggódva, mert hogy így se láttam még rövid ismertségünk során soha.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

- Na jó, azt hiszem tőled fogok tanulni
- Egy kolonc a nyakamba...

Ward Weaver
INAKTÍV


#freedomformen #teamcsövesbánat
offline
RPG hsz: 257
Összes hsz: 614
Írta: 2015. október 26. 21:47 | Link

Hell
Jól kiszúrtam velem, azaz a bál alatt

Nos igen, mondhatni a kis halálosan cuki barátom társaságát nem sokáig toleráltam. Szinte pánik-szerűen közöltem Hellel, hogy oké, akkor nekem most tényleg levegő kell, majd mint akinek fontos dolga van, gyors léptekkel hagytam el a Pokol tornácát. Kint persze visszapillantottam, hogy számítsak-e a lány társaságára, vagy lesz időm egy kicsit gondolkozni, egyedül. Pár perc meg is adatott, és bár a kis lényt már nem láttam, még mindig hallottam a fejemben "Lehet, hogy holnap már nem ketyeg a ketyegőd." Mély levegőt vettem, majd a hajamba túrtam és leültem, a hátamat a korlátnak vetve. Tik-tak-tik-tak. Azt hiszem, hogy érzékenyebb pontot érintett ez a kis bestia, mint gondolta volna. Lehetséges, hogy nem ártott volna bevennem a bájitalt, mielőtt még beléptem a Nagyterembe, de végül is késő bánat, eb gondolat. Közölte, hogy lélegezzek mélyeket, mire felpillantottam a közeledő lányra.
- Megvagyok. Csak egy démon járatta velem a bolondját. Minden okés. - sóhajtottam, bár még mindig nem voltam jól és azt hiszem, hogy ez még egy jó darabig így is fog maradni. Ő letett két pohár valamit a korlátra, majd felült rá, én meg felpillantottam az irányába.
- Nem igazán... De örülök, hogy utánam jöttél. Kedves tőled. Bár nem kellett volna, attól még, hogy az én estém... el lett szúrva, a tiéd nem kéne, hogy legyen - ráztam meg a fejemet, még mindig őt figyelve.  Ha mondhatok ilyet, azt hiszem, hogy Hellt egészen kedveltem, mármint... mint embert, nem mint... nőt... nem is tudom, hogy kéne ezt megfogalmaznom. Ez még fejben sem ment.
- Ha akarod visszamehetünk ám... Na nem most, kicsit talán később... de... érted, nem? Szóval ha szeretnél még bálozni, felőlem nincs akadálya, csak kicsit... összeszedem magam - nevettem fel halkan. Ez nagyon gázra sikeredett.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Sólyomfi HELLena
INAKTÍV


Ward Nője <3
offline
RPG hsz: 167
Összes hsz: 938
Írta: 2015. október 26. 22:01 | Link

Ward
a bál alatt


Tény, nem szoktam én ahhoz, hogy a pasik - főleg az idősebbek -, csak úgy elfutnak előlem. Leszámítva Milánt. Milánnak a legjobb gondolatai közé tartozott az, hogy felveszi a nyúl cipőt, mert ez azt jelentette, előtte jól felhúzott, akkor meg aztán az ég óvja azt, aki tette.
Félre ne tessék érteni, én egyszerűen imádom  a bátyám, és ő is engem csupán... sajátosan fejezzük ezt ki.
Mindenesetre, a poharakkal együtt megyek Ward után, a buli úgyse érdekelt annyira, mint amennyire be voltam zsongva eleinte, és ő nincs jól.
- Démon? - pislogok rá, talán lassabban a kelleténél, és magamban ízlelgetem a szót, aztán inkább nem is agyalok azon, mi a francot kereshet itt egy... démon. Mert igen, én hajlamos vagyok azt hinni, hogy azok tényleg élnek és mozognak, főleg mióta összefutottam a vámpírral.
- Azért, ha szomjas vagy, szólj, mentettem meg abból az izéből - bökök a fejemmel a két pohár felé, halványan mosolyogva, mert sejtem, ilyenkor jól jön a folyadék, még ha jelen esetben az émelyítő is.
- Együtt jöttünk, nem? Amúgy is, nem is akkora szám... mármint oké, a díszlet az üt, de a többi... a muglik ezt jobban tolják - vonok vállat vigyorogva, miközben már a lábaim lóbálom, mintha csak hintáznék. Tényleg ezen a véleményen vagyok, és itt is a bizonyíték arra, hogy nem minden a külcsín.
- Meg hát... nem igazán akartam a kelleténél tovább bámulni Bencééket - sóhajtok fel a cipőm orrát vizslatva, még egy grimaszt is megejtek, mert annak ellenére, hogy ez nem látszott, igenis figyeltem... jobban mondva őt, nem őket, a csaj még most sem érdekel.
- Először várjuk meg, míg jobban leszel - rugaszkodok el kicsit, hogy aztán mellé üljek le, persze a poharakkal, és az egyiket nyújtom is neki.
- Mivel készített ennyire ki? Mármint az a démon - pislogok fel rá, mert igen, a kíváncsiság még most sem szűnik.  
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

- Na jó, azt hiszem tőled fogok tanulni
- Egy kolonc a nyakamba...

Mr. Casper Frost
INAKTÍV


#padlófűtés | ELMEszökevény
offline
RPG hsz: 137
Összes hsz: 2827
Írta: 2015. október 26. 22:34 | Link

Lilla


Viccesnek találja a szituációt, ahogy a páncél széthullott darabjai közt szenveleg a lány. Talán kissé érdekes, abszurd humorra utal, de legalább nem látszik rajta. Félig felvont szemöldökkel néz rá, az arca ezen kívül kifejezéstelen mimikát öltött, mint általában. A szívverése is normalizálódott, már csak unalmasan normális tempóban pumpálja a vért szét a testében. Eddig tartott a csöpp adrenalinlöket.
A kérés viszont meglepi. Nem gondolta, sőt, még most sem hiszi el, hogy ennyire megsérült volna az esés miatt. Bár tény, hogy nem veszett el benne egy gyógyító vagy mugli orvos sem, hogy ezt ilyen távolságból meg tudja állapítani. Viszont lehet, hogy nem hatja meg különösebben a dolog, sok mindent el is lehet róla mondani, de azt nem, hogy bunkó lenne. Főleg, hogy ha csak közvetetten is, de miatta került padlóra. A másik, hogy elnézve a lányt és tudva a saját fizikai állapotát, valószínűbb, hogy ő előbb dőlne ki, mint a másik. De egy próbát akkor is megér a helyzet, ha mást nem is. Azért mielőtt a segítségére sietne, lefirkant még egy mondatot a listára; Edzeni és erősebbnek lenni. Legalább is ez lenne a normális, tinédzser fiúk esetében elvárt forma. De ugye még mindig róla van szó, így egy elegáns mozdulattal áthúzza úgy, ahogy van és egy másikat ír a helyére; Elsajátítani egy varázslatot, ami kompenzálja a fizikai hiányosságaimat.
- Fel tudsz állni? - Kérdezi, ahogy letérdel mellé és szemrevételezi, jobb híján az átázott nadrágrészt. A magyarázatra viszont ismét a magasba szökik a szemöldöke és úgy pillant fel immár az arcára.
- A helyedben ezt nem híresztelném. Vagy legalább színesítsd ki kicsit, hogy volt is valaki benne. - Elereszt egy lagymatag mosolyt is mellé, majd óvatosan ráteszi a kezét a lány térdére és kicsit megnyomja, hogy felmérje mennyire rossz a helyzet. Mert nagyon ért hozzá, ó igen.
- Ez fájt?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ward Weaver
INAKTÍV


#freedomformen #teamcsövesbánat
offline
RPG hsz: 257
Összes hsz: 614
Írta: 2015. október 30. 23:45 | Link

Hell

Sosem volt szokásom elfutni mások elől, főleg nem lányok elől, ha arra került a sor, akkor vagy izomerővel tudatosítottam az adott személyben, hogy nem a mai nap a megfelelő a kötözködésre, vagy varázslattal, de ez a mai más alkalom volt. Egész egyszerűen a helytől menekültem, nem is annyira Helltől. Sokkal inkább a teremtől, meg a kis dögtől aki a vállamra telepedett az órájával együtt. Ha ezt tudtam volna, megittam volna azt a vackot a terem előtt. De hát ugye ki számított erre? Mert hogy nem én, az is biztos.
- Öööö... azt hiszem... ugye volt az a lötty kint a terem előtt, démonűző, vagy mi volt a neve. Nem tudom, mi volt az a szőrös izé, de volt egy órája és a vállamon ült. Nagyon para volt... - túrtam a hajamba zavartan. Oké, Ward, ilyen hülye sztorit is csak te tudsz előadni. Most tutira azt fogja hinni, hogy a) megőrültél, vagy b) Bál-fóbiád van, esetleg c) valami bajod van vele, de túl  töketlen vagy, hogy bevalld. Na szépek vagyunk...
- Ez mondjuk igaz. Nem sok írható a muglik számlájára, de hogy Halloweenezni tudnak, az már egyszer biztos - mosolyodtam el halványan, mert volt már részem benne, legalábbis láttam egy-két efféle bulit, míg köztük éltem.
- Bence? Őőőőő valami pasid, vagy exed, haverod, ősellenséged... zaklatód? - soroltam fel oldalra döntött, értetlen fejjel pár alternatívát. Nem zavartattam magam, ha nem akar, akkor úgysem válaszol, ez ilyen egyszerű. Vagy elzavar a francba, ezek közül minden egy-egy lehetőség.
Mikor közölte, hogy először legyek kicsit jobban, halványan elmosolyodva bólintottam és megigazítottam a hajam, majd mély levegőt vettem. Tik-tak... tik-tak. Annyira már a szívem sem akart kiugrani a helyéről, ezt pedig jó jelnek vettem. Ahogy azt is nagyon díjaztam, hogy leült mellém. Elvettem a poharat, majd pár pillanatig tűnődtem, hogyan is fogalmazzam meg neki.
- Tik-tak. - kortyoltam az italba, majd a lányra néztem. - Emlékeztetett, hogy bármelyik pillanatban lejárhat az időm. Tik-tak.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Sólyomfi HELLena
INAKTÍV


Ward Nője <3
offline
RPG hsz: 167
Összes hsz: 938
Írta: 2015. október 31. 22:20 | Link

Ward


Furcsa volt így látni Wardot. Főleg úgy, hogy milyen volt, mikor először botlott belém. Persze, tudom, hogy emberből van, és bár szeretnék rejtegetni, minden embernek van gyengesége, de számomra az azért hihetetlen, hogy valaki csak úgy... elfut. Ezt nem feltétlenül a jelen helyzetre értem, hanem úgy általában is.
- Én nem láttam semmit - pislogok magam elé, miközben próbálom felidézni a nagyteremben való időzésünket, és bár minden apró részlet az agyamba égette magát, démon nem lelhető fel rajta... hmm.. ez azért érdekes. Az nem fordul meg a fejemben, hogy Ward esetleg hazudna, bízom benne annyira, hogy azt higgyem, csak nem nekem fog kamuzni ilyenkor, mikor annyi mindent megosztott már velem, meg hát,... ilyen téren mindig is naiv voltam.
- Na, jövőre majd inkább odamegyünk - vigyorgok rá, nem... nem is gondolok arra, hogy mi lesz, elvégre én is csak a következő napot tudom teljes részletességgel megtervezni, akkor sem biztos, hogy minden úgy sül el, így hát nem is gondolok arra, mi lesz velem.. velünk egy év múlva, majd az idő eldönti, ha tetszik, ha nem.
- Ex... vagyis... olyasmi... passz - most először ül ki zavar az arcomra, és inkább tekintek az ajtó felé, mert a világért se vallanám be, hogy van valami, amihez én nem értek. Már pedig ez az egész ilyen, és sikerült is bebizonyítanom, mennyire ismeretlen terep ez számomra.
- De nem is fontos - vonok aztán vállat, és rámosolygok, mert azon kívül, hogy van valami, amiben kudarcot vallottam, annyira nem rendít meg az egész. Jó, sajnálom, hogy ez lett a vége, mert bírom Bencét, de hát Istenem...
Közben kortyolok az italomból, és összevonom a szemöldököm, mikor választ kapok arra, mi borította ki.
- És mi van, ha nem is konkrétan arra célzott, hogy meg fogsz halni, hanem arra, hogy ideje lenne élned is, hm? Most gondolj bele, az itteni stagnáláson kívül csinálsz valamit? Ugyanaz a rutin nap, mint nap... mi van, ha arra próbált figyelmeztetni, hogy ideje lenne már tényleg elkezdned élni, mielőtt.... mielőtt késő lesz? - nézek rá az ajkamba harapva, mert nem szeretném, ha azt hinné, most sértegetem, mert nem így van, csupán ez így nekem logikusabbnak tűnik, mint az, hogy meg fog halni.
- Nem mindig jó, ha szó szerint értünk valamit, a valóság sokszor a sorok között rejlik - vonok vállat, ahogy tudtára is adom, honnan jött ez a felvetés.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

- Na jó, azt hiszem tőled fogok tanulni
- Egy kolonc a nyakamba...

Sese Hysteria
INAKTÍV


†Lunatic†
offline
RPG hsz: 366
Összes hsz: 3250
Írta: 2015. november 1. 11:08 | Link


- Az eridon nem spilázza túl. - vigyorodtam el a kérdése hallatás s folytattam. - Egy jelszó van, de azt is gyakran cserélgetik, így mire megjegyzem az egyiket, kezdhetem tanulni a másikat. Sz'al nálam elég gyakori az, ha kint ragadok. És tudod mi a leggázabb? - a mosolyom eltűnt, helyette valami hülye fancsali képet vágtam. - Az, hogy múltkor egy elsős segített nekem. NEKEM, a másodikosnak. - tettem hozzá, mintha még akkor is vérig lettem volna sértve.  Tényleg szégyelltem magamat, de nem tehettem róla, hogy szelektív volt a hallásom és az új jelszót, amit a szíves figyelmembe ajánlottak, nem hallottam meg. Miért is tettem volna? Én csak Steph’ vagyok.
Erősen dacolt, de megértettem, én sem hagytam volna, hogy a drága festékeimet ilyen hülyeségekre elpazarolja egy sügér, akinek túl sok a szabadideje. Ám én tudtam valamiről, amiről ő nem, egy gonosz mosoly húzódott a képemen egészen a fülemig ért.
- Le vagy maradva, cica. Nem rég nyílt egy művészellátó a faluban, ott pedig találhatunk annyi festéket, amennyit csak szeretnénk. Csak el kell menni érte. Sőt, lehet, ott is fogok melózni, a múltkor a kis tónál találkoztam a tulajjal és Himét bevetve –rámutattam a kis dögre – rákérdeztem, hogy esetleg nem-e lehetne, hogy ott dolgozzak. De rád nem mertem hivatkozni, nem tudom, hogy neked hogy van az órarended, és nem is biztos, hogy te abban az időkontinuumban tudsz dolgozni, amiben én. – magyaráztam körbe a mondandómat. – De ha eljössz velem, szerintem te is kérdezd meg, együtt fogunk dolgozni, meg együtt is kviddicsezünk meg járunk órákra… haaaah, de jó!- csillogtak a szemeim, ahogy elmerengtem ezeken a gondolatokon.
Aztán jött a nagy baj, meglöktem, és egy tesznye csík ott virított a rajzán. Falfehérré váltam, nem mertem róla levenni a már hatalmasra kidülledt szemeimet. ÚRISTEN. TUTI KINYÍR. Azonnal hadarni kezdtem, hogy mivel javíthatná, mert azt a radír nem valószínű, hogy maradéktalanul eltünteti. Mondjuk a tippjeim biztosan megfordultak a fejében, hisz nagyon tehetséges rajzos volt már akkor is.
- Tényleg? – megkönnyebbülten felsóhajtottam, attól tartottam, hogy a közelgő döntőn kapok tőle a fenekembe egy gurkót. Csak a poén kedvéért. Na, jó, nem. Laz túlságosan szeretett ahhoz… Ugye?
- Na, de akkor eljössz velem a művészellátóba és veszünk festéket, téged beintézünk és-és-és megdobáljuk a gyökerekeeet. MUHÁHÁHÁÁÁ – egyre jobban beleéltem magamat az ördögi tervembe, bár nem biztos, hogy a terv utolsó szakaszában a kékség is benne lesz. Lassan kezdtem elzülleni… ajaj.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


#Ha dumál #VérKasza #Kolosudvaribolondja #ENFP #BestF*ckingB*tcheswithJinjin
Ward Weaver
INAKTÍV


#freedomformen #teamcsövesbánat
offline
RPG hsz: 257
Összes hsz: 614
Írta: 2015. november 5. 13:39 | Link

Hell

Ő azt mondta, hogy nem igazán látott semmit, mire furcsán pislogtam magam elé pár pillanatig, aztán csak megvontam a vállamat. Mi az, Ward, csak nem kezdesz megkattanni? Mert az nagyon szép lesz, de komolyan...
- Eh, hát nem tudom... Lehet, hogy csak hallucináltam, fogalmam sincs... deee szerintem ez lehetett az a démonos dolog... talán - mondtam egyre inkább elbizonytalanodva a dolgomban. Mi van, ha tényleg nem volt ott semmi és csak képzelődtem?
A felvetésére csak bólintottam, elvégre nem volt biztos még az sem, hogy én jövőre is itt maradok-e... Annyit tudtam, hogy ma itt vagyok és holnap is itt leszek, legalábbis vélhetően... és ennyi.
- Olyasmi? Értem... Nekem még olyanom sincs, szóval no para, nem ciki - Ennyivel nagyjából le is tudtam a dolgot, mert úgy láttam, kínosan érinti a dolog, és ha tényleg így van, hát a világért nem akartam volna ráerőltetni a dolgot. Na meg amúgy sem voltam egy expert szívügyekben... Sosem volt rendes kapcsolatom, ha az egy éjszakás kalandok nem számítanak.
Inkább az italomba kortyoltam, majd hallgattam, hogy mit is akar kihozni ebből az egészből. A válaszára persze forgattam a szemem. Nem igazán hittem, hogy valamit ennyire félre tudtam volna értelmezni. Egy pár pillanatig bámultam a poharamba, majd csak megráztam a fejemet.
- Soha nem igazán érdekelt más. Mégis minek csináljak olyat, ami nem érdekel? Elvagyok. Egyik napról a másikra. Ez van, ilyen vagyok és nem hiszem, hogy valaha változnék. Ami pedig azt illeti... "Lehet, hogy holnap már nem ketyeg a ketyegőd." Szerintem ezt nem lehet túl sokféleképpen érteni. - fújtam ki lassan a levegőt, mielőtt felhúzom magam és olyanokat mondok, amiket esetleg később nem gondolok komolyan.  - Lapozzunk, oké?
Felállva letettem a poharamat, majd mászkálni kezdtem kicsit, bár lássuk be, hogy nem volt rá valami sok helyem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Sólyomfi HELLena
INAKTÍV


Ward Nője <3
offline
RPG hsz: 167
Összes hsz: 938
Írta: 2015. november 5. 17:43 | Link

Ward


- Hát ennek nagyobb esélye van, mint annak, hogy te elkezdtél hallucinálni -
mosolygok rá, mert bár nem látok teljesen a fejébe, nem hinném, hogy gyakran hallucinálna, ha így lenne vélhetően nem borult volna ki ennyire, vagy legalább számított volna rá, hogy esetleg az is bekövetkezhet.
Persze az én tudásom vajmi kevés, csupán tippelgetek, hisz agyturkász se vagyok, és még csak a tapasztalataimból se tudok meríteni, lévén ilyenhez nekem se volt még szerencsém.  
- Tényleg? De hát... mármint... neked már lehetett volna, vagy... kellett volna lennie? Már öreg vagy - és csak azért hagyják el a szavak a szám, mert ezen most tényleg nagyon megdöbbentem, a szemeim is elárulják, mert egyre csak kerekednek el. Még egy hihetetlen tény Wardról.
- Egyébként, csak azért érzem kínosnak az egészet, mert úgy tűnik lett valami, amihez én egyáltalán nem értek és még szoknom kell az érzést - vonok vállat aztán, mert úgy érzem, jobb ha ezt közlöm vele, mielőtt még téves következtetéseket vonna le, már ha egyáltalán fárasztja magát ilyesmivel.
Vágok egy grimaszt, ahogy sikerül konstatálnom, nyoma veszett a löttynek, hisz tényleg finom volt, na de annyira nem, hogy visszaszambázzak miatta a nagyterembe, jól elvagyok én itt kint is, noha kezd egyre hidegebb lenni.
- Jó, talán igazad van - sóhajtok fel, mert én se akarom, hogy veszekedés legyen ebből, csupán annyira megszoktam, hogy semmi sem olyan egyszerű, mint aminek látszik, hogy már reflexből a csavart keresem mindenhol, mindenben.
Felhúzom a térdeim, hogy karommal átkaroljam őket, és igyekszem nem remegni, de hát ha egy nagyobb szellő ideköszön, azt azért már megérzem.
- De legalább már.... jobban vagy? - feltételezem biztos, ha már járkál itt fel-alá, már amennyire a hely lehetővé teszi.
- Figyelj, sajnálom, oké? Nem akarok ennyire belefolyni az életedbe, a dolgaidba, számomra ezek ösztönösek, szóval, ha valami sok... nyugodtan állíts le, elvégre semmi közöm hozzá - mosolygok rá kissé fanyarul, mert nem akartam, hogy miattam húzza fel magát, néha tényleg bölcsebb lenne befogni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

- Na jó, azt hiszem tőled fogok tanulni
- Egy kolonc a nyakamba...

Ward Weaver
INAKTÍV


#freedomformen #teamcsövesbánat
offline
RPG hsz: 257
Összes hsz: 614
Írta: 2015. november 5. 18:21 | Link

Hell

- Igen, én is így gondoltam - helyeseltem, elvégre többnyire épeszű voltam, már amennyire ezt meg tudtam ítélni. Ami azért annyira nem sok, sajna, de hát ez van. Nem vagyok én tudós, hogy mindent tudjak, sőt, ahhoz képest, hogy testőr voltam, kifejezetten okosnak vagyok mondható. Sok kőagyú hülyegyerek... Mintha egy hegyitrollal próbálnál meg kommunikációt folytatni az atomfizikáról.
Asszem sikerült megdöbbentenem Helenát az alábbi kijelentésemmel, miszerint nekem még nem volt exem sem. Na, hát sosem érdekelt annyira egy csaj sem, de a kijelentésére a szívemhez kaptam a kezem és úgy tettem, mint aki levegő után kap.
- Azt mondod, hogy öreg vagyok? Hát kösz Hel. Ez most szíven talált - szipogtam aztán persze elkomolyodva bámultam a szemközti falra. - Hogy őszinte legyek, nem volt még párkapcsolatom, mert egyszerűen nem érdekelt... Miért is kellet volna érdekeljen? Csak ilyen szőke cicák voltak a sulimban és amúgy is jobban lekötött a kviddics meg a tanulás. Voltam csajjal... dee soha nem jártam senkivel.
Mindezekből leeshetett neki, hogy hát na, én sem vagyok Dr Love, szóval no para, semmi gond nincsen, vannak nálad nyomibbak is. Azt hiszem, hogy kicsit bunkóbb voltam a kelleténél, szóval egy grimaszt vágtam, majd leguggoltam elé kissé oldalra biccentve a fejem.
- Igen, jobban vagyok... Bocs, nem téged akarlak bántani, csak... megviselt ez az egész koponyás démondög dolog. - mondtam végül megfogva a kezét ha hagyta. Bocsánatot kért, hogy belefolyt a dolgaimba, mire csak megráztam kicsit a fejemet mosolyogva és leültem vele szemben.
- Visszakísérjelek a szobádba? Vagy még visszamennél a bálra? Mit szeretnél, drága? - kérdeztem, majd a vállára terítettem a pulcsimat, mert azért nem vagyok vak, láttam, hogy fázik.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Sólyomfi Helena
INAKTÍV


Ward Nője <3
offline
RPG hsz: 167
Összes hsz: 938
Írta: 2015. november 5. 19:31 | Link

Ward


Megnyugtat a tudat, hogy Ward se találja magát őrültnek, ezek szerint mégse fuccsoltam be emberismeretből, bár azt azért hozzátenném, hogy egyáltalán nem gyakori, mikor én tévedek. Persze hozzá tehetném akár, hogy az évek meg a rutin, mert csak azóta figyelem őket jobban, miután rájöttem, hogy elég érdekesek, már nem az, amit mutatnak... az érdekes, amit próbálnak álarc mögé rejteni.
- Ne haragudj, de... figyu... hozzám képest tényleg az vagy - kuncogok halkan a műsort látva, cseppnyi megbánást sem érzek már, miután látom, ő hogy fogja fel a dolgot. Azért féltem attól, hogy ezen tényleg megsértődik, de hát kicsúszott... szoktak kicsúszni olyan dolgok, amiknek nem kéne, de már rajta vagyok, hogy mindezt orvosoljam.
- Ez azért szomorú, vagy nem is tudom... ha nem érezted, hogy hiányzik valami, akkor tényleg jó, vagy... fogalmam sincs, mondom, hogy hülye vagyok ehhez - tárom szét a karom tehetetlenül, mert más az, ha valaki olvas róla, és más az, ha át is éli, ezt viszont már tapasztalatból mondhatom.
És tudom, hogy kicsit elvetettem a sulykot, és látom Wardon, hogy most szerinte is, mert rám förmed kicsit, amitől én egyből rosszul érzem magam. Nagyon nehéz egyébként megtalálni azt a bizonyos határt, nekem valamiért sose ment, mindig sikerült átlépnem.
Csak pislogok rá, mikor leguggol elém, aztán hallva amit mondd, elmosolyodva hagyom, hogy megfogja a kezem, noha az a furcsa érzés megint előbukkan, ami bent a teremben is hatalmába kerített egy pillanatra.
- Semmi gond, teljesen érthető, és én se segítettem túlzottan - tényleg nem is kellett volna bocsánatot kérnie, mert nem volt miért, teljesen természetes dolog, ha valaki így reagál olyas valamire, ami új, ráadásul nem is pozitív dolog.  
- Hát, ha neked sincs kedved már visszamenni, akkor igen, mehetnénk a szobámba - biccentek, majd vigyorogva bújok bele a pulcsijába. Számítok arra, hogy megesz, így meg se lepődök azon, hogy a pulcsi ujjai lógnak a kezemen.
- Köszönöm, de nem fogsz így fázni? - pislogok rá, mert bár tényleg hálás vagyok neki, azért nem szeretném, ha beteg lenne.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

- Na jó, azt hiszem tőled fogok tanulni
- Egy kolonc a nyakamba...

Ward Weaver
INAKTÍV


#freedomformen #teamcsövesbánat
offline
RPG hsz: 257
Összes hsz: 614
Írta: 2015. november 5. 21:55 | Link

Hell

Persze azonnal felszaladt a szemöldököm a megjegyzését illetően, mert igazából ez eddig eszembe sem jutott nagyon, bár most hogy felhozta...
- Hozzád képest, ha úgy vesszük, tényleg öreg vagyok. Talán zavar? - forgattam a szememet, mert engem valahogy sosem zavartak igazán a korkülönbséges dolgok. Rákérdezett, hogy nekem nem hiányzott-e soha ez a párkapcsolat dolog, mire megráztam a fejemet grimaszolva.
- Nem vagyok egy olyan egyén, aki igényli a kötődést. Asszem ez már feltűnhetett... Szóval néha elgondolkoztam rajta, de úgy komolyabban nem nagyon. - ráztam meg a fejemet lassan, elmosolyodva azon a tehetetlen csapkodáson. Mint valami pingvin... Kicsit még majdnem nevetnem is kellett, de végül inkább elfojtottam. - Nem csak te vagy hozzá hülye, hanem én is, nyugi.
Elég rendesen ráförmedtem a lányra, amit pár pillanattal később meg is bántam, ez pedig fura érzés volt, szóval igyekeztem viszonylag hamar szabadulni tőle és elé guggolva megfogtam a kezét, ami amúgy full hideg volt. Halványan elmosolyodtam, majd bocsánatot kértem a kezét megcirógatva.
- Néha mindenki követ el hibát, na... Fel a fejjel, oké? - simítottam meg az arcát finoman, majd ráterítettem a pulcsimat. Még a végén megfázik nekem és akkor vihetem neki a százas csomag zsepiket minden második órában...
Felajánlotta, hogy ha nincs kedvem visszamenni bálozni, akkor mehetünk akár a szobájába is, mire vállat vontam.
- Ha vissza szeretnél, visszamegyünk, ha nem, nem. Rajtad áll, cica - vontam meg a vállam kicsit, lágy mosollyal. A megfázásos kérdésre meg csak egy olyan "komolyan?" grimaszt dobtam, majd magabiztosan elvigyorodtam.
- Túl forróvérű vagyok én ahhoz, hogy megfázzak. - közöltem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Sólyomfi Helena
INAKTÍV


Ward Nője <3
offline
RPG hsz: 167
Összes hsz: 938
Írta: 2015. november 5. 22:41 | Link

Ward


- Engem? A legkevésbé sem - és tényleg igazat mondok, hisz javarészt azzal voltam eddig is elfoglalva, hogy őt vajon mennyire zavarja ez, és meg is nyugszom most, hogy tudom, ő is így van ezzel. A többi meg már tényleg nem számít.
- Most hogy mondod - mímelek olyan képet, mint aki ebben a pillanatban világosodik fel ezt a témát illetően, aztán halványan rámosolygok.
- Gondolom, ez így rendben is van, egyszer majd tuti lesz valaki, aki még téged is levarázsol a lábadról - vonok vállat, mert ez puszta tény, én meg biztos vagyok benne, hisz Ward a felszín alatt teljesen más, és ha lesz valaki, akinek engedi, hogy belásson oda, na ő tiszta szerencsés lesz.
- És még fejlődhetünk... tudod, holtig tanul az ember, meg ilyenek - legyintek, mert egyébként nem vagyok kibékülve a közhelyekkel, de most kapásból csak azok jutnak eszembe. Én meg még tudom is magamról, hogy marha korai még elkönyvelnem, siralmas vagyok ezen a téren, lehet csak a társ volt rossz választás, sőt... Bencével nagyon hasonlítunk egymásra, és a barátság jól is működött, a probléma ott kezdődött, mikor eldöntöttük, lehetne ebből több is.
A bocsánatkérés persze hatott, zavartan mosolygok, és az arcomon megint csak megjelennek a piros rózsák, és ilyenkor nagyon nem szeretem Wardot, mert zavarba hoz, én meg ezzel nem igazán tudok mit kezdeni, és úgy viselkedek, mint egy gyerek, ami voltaképp még vagyok... genetikailag.
Biccentek, és behunyt szemmel élvezem az érintését, mert a fene hitte volna, hogy ez nekem ennyire jól fog esni. Teljesen más, mint amikor apu dögönyözte az arcom, pedig ő is szerette ám.
- Szerintem ennek az estének már úgyis annyi, amit igazából sajnálok, mert tök jól indult... - sóhajtok, ezzel párhuzamosan állok fel lassan, hogy meg ne tapossam szegényt, majd a kezem nyújtom neki, hátha segíteni kell felhúzni, persze erre már vigyorgok is.
- Jó, most kivételesen nem kérdezek rá arra, hogy ezt hogy értetted - pedig nagyon is sejtem, de inkább megfogom a kezét, már ha hagyja, és együtt vonulunk vissza a pincébe.


| Ezt is köszönöm  Kiss Love |
Utoljára módosította:Sólyomfi Helena, 2015. november 5. 22:41 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

- Na jó, azt hiszem tőled fogok tanulni
- Egy kolonc a nyakamba...

Farkas Kamilla
INAKTÍV


aeromágus
offline
RPG hsz: 662
Összes hsz: 7403
Írta: 2015. november 8. 12:29 | Link

Jeges asszonyság
- kinézet -

Szóval megbeszélni. Dolgokat. Ez sosem hangzik jól, főleg, ha két lány kell megbeszéljen dolgokat. Kamilla lehuppan az egyik fotelszerű székbe, felhúzza térdeit, kézfejei eltűnnek a bordó felső ujjaiban. Fogalma sincs arról, mit kéne megbeszélni, közte meg Dió között soha nem is volt semmi, kivéve azt az esetet a medencénél - viszont azt máig sem tudja, hova rakja. Megkérdezni a fiút nem meri, valószínűleg nem is lenne értelme. Megtörtént, és kész. Biztos abban, hogy volt olyan, akivel sokkal, de sokkal több minden történt. Felsóhajt, ajkai között lassan engedi ki a levegőt, figyeli, ahogy lehelete meglátszik, s akár valami füst, száll a bogolyfalvi házak felé.
Rémi tablettái használnak. Ha nem is száz százalékosan, de használnak. Vannak még rémálmai, rövidebbek, kevesebben vannak, és ez meg is látszik rajta. Már nem annyira kimerült, a szürke szemek alatt nem húzódnak táskák, vagyis jól láthatóan nem.
És Rémi. Na vele kifejezetten lenne mit megbeszélni, a legutóbbi találkozásuk nem sikerült épp a legjobbra. Viszont még nem mert beállítani a könyvtárba. Látta a szemeiben azt a villanást, megijesztette, sőt, halálra rémítette, és fogta magát, és eltűnt. Ő pedig még állt ott percekig, a szíve biztos kihagyott egy ütemet, és először még levegőt sem volt képes venni. Pedig nem akart rosszat. Egyáltalán nem akart rosszat. Csak.. Segíteni szeretett volna.
Lehunyja szemeit, újabb sóhaj, ujjaival végigszánt a szőke tincseken, melyek arcába lógnak. Nehéz, az egész annyira nehéz. Mikor újra szemlélni kezdi az alatta elhúzódó világot, már inkább türelmetlen, ám ez kívülről nem tűnik fel, aki rá néz, csak annyit lát, hogy pislog a siető emberkékre.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Jégkirálynő
INAKTÍV


Hóvirág
offline
RPG hsz: 122
Összes hsz: 962
Írta: 2015. november 8. 13:21 | Link

KAMICSUUU
így öltöztem fel.

Napok óta igencsak furcsán érezte magát, nem volt komolyabb problémája, ami miatt így kellett volna magát éreznie, szimplán csak a kósza gondolataival húzta fel az agyát. Meglehetősen nyugodt természete mostanság a háttérbe szorult, kissé ingerülté vált. Lehet a virrasztások és az éjszakánkénti jobbra-balra forgolódások miatt. Pár napja hallott pár pletykát a férjéről, hogy az alagsori medencénél kivel töltötte a szabadidejét. Vállat vont, nem igazán érdekelte különösképpen, legalábbis ezt mutatta kifelé. Belül sem volt haragos, sőt, egész nyugodt volt, viszont a zöldszemű szörny ott lappangott a tudatán belül.
Egy baglyot küldött a navinésnek, egy rövid üzenettel. Sajnos a nevénél többet nem is nagyon tudott kideríteni feltűnés nélkül. A rövid levélben ennyi állt: Találkozni velem, kint Erkély, holnap fél három. J.K.R.
Másnap Karyn sietős léptekkel igyekezett a találkahelyre. Igazából aznapra teljesen lenyugodott, fogalma sem volt arról, hogy vajon mit is mondhatna a lánynak. Nem tudta mit tegyen, de visszaküldeni nem akarta, ha talán már vette a fáradtságot és eljön majd vele beszélgetni. Rengeteg ötlet, gondolat, úszkált a fejében, ahogy az erkély felé haladt a hosszú vékony lábaival. Végül, megérkezett. Teljesen kihalt volt a helyiség, rajta kívül nem volt ott senki sem, csak egy szőke lány, kötött, bordópulóvert viselt. Talán ő lehetett a levelének címzettje, talán nem. Kék szemeivel méregette a fotelben gubbasztó csajt, s végül a panoráma emelte a tekintetét. Várt még párpercig, de hamar beleunt. Visszafordult a talán még mindig fotelben gubbasztó lányhoz és inkább rákérdezett a nevére.
- Kamilla? - tette fel a kérdését, remélte, hogy meghallja a szőke hajú. Közelebb lépdelt hozzá, hogy jobban szemügyre vegye. Arca érzelemmentes volt, a szemei viszont csillogtak, akárcsak a jégcsapok, amikre a napfény rávetődött.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Aranyvérű Boszorkány Egylet Tagja
Farkas Kamilla
INAKTÍV


aeromágus
offline
RPG hsz: 662
Összes hsz: 7403
Írta: 2015. november 8. 13:43 | Link

Jeges asszonyság
- kinézet -

Nagyon belemerült a gondolataiba, valószínűleg egy mellette elrobbanó atombomba sem billentette volna ki. Hangulata az időjáráshoz igazodott, most olyan semmilyen volt, olyan üres. Se nem boldog, se nem szomorú, ott a két véglet között valahol, ködös és hideg. Viszont a nevének említése felrázza, fejét megemeli, a szürke íriszek ugrálnak a lány alakján.
- Ja. Kamilla. - bólint végül, majd arrébb húzódik, hogy ha esetleg a másik le akarna ülni, akkor legyen helye. Nem áll fel, annyira jó passzban éppen azért nincs.
Már meg sem lepődik Jegesné lenge öltözetén, a férjétől már éppen megszokta, hogy akár mamutot fagyasztó hideg is lehetne, ők ketten simán járkálhatnának meztelenül is, ha akarnának.
Akart mondani valamit. Tényleg, nagyon akart mondani valamit, de nem jutott eszébe semmi, aminek egy ilyen helyzetben érdemes lenne hangot adni, így inkább hagyta az egészet. Majd ha be akarja indítani a beszélgetést, a másik beindítja, elvégre ő tudja, mit akar beszélni. Ha egyáltalán azt szeretné, mert a levélben erre tulajdonképp nem tért ki, csak arra, hogy találkozzanak. A fagyizés is találkozás. Bár ilyen időben elég fura lenne fagyit enni. Beszívja a csípős levegőt, Karina felé fordítja fejét, majd mégis dumálni kezd.
- Nem csináltunk semmit. Olyat biztos nem, amire gondolsz. - mondja ki végül. Hogy igaz - e? Nagy valószínűséggel még ő sem tudja. Hogy tud - e hazudni? Ha a helyzet úgy hozza, gondolkodás nélkül.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Jégkirálynő
INAKTÍV


Hóvirág
offline
RPG hsz: 122
Összes hsz: 962
Írta: 2015. november 8. 14:38 | Link

KAMICSUUU
így öltöztem fel.

Ő az, megtalálta. Lényegében nem volt nehéz dolga, hisz konkrétan leírta, hogy mikorra legyen ott a másik. Elé sétált, kifejezéstelen arccal pislogott lefelé a lányra. Hosszas percekig csak bámult rá, gondolkodott, hogy vajon mit is mondhatna, mivel kezdje a mondandóját. Vagy ne is szóljon semmit? Csendben szidta magát, hogy miért várt egy napot ezzel. Amíg feldúlt volt, sokkal jobban jöttek volna a szájára a szavak, de lehet akkor sokkal sértőbb is lett volna. Így legalább tiszta fejjel tudott gondolkodni. Üsse hó.
Már épp kezdte volna a száját nyitni, hogy valami másféle témát dobjon fel, ám Kamilla közbeszólt. Csak egy mosoly kúszott az arcára, meglágyult a tekintete a mosoly következtében, végig hallgatta.
- Én hinni neked. - jegyezte meg kedvesen. Ám leülni, még nem ült le mellé, neki tökéletesen megfelelt az, hogy ott ácsorgott a lány előtt. Összefonta a karjait, felvett egy kényelmesebb pozíciót így lazábbra vette a testtartását. - Én hinni neked, de egyet te ígér meg nekem. - tette hozzá Karyn. Közben mégis meggondolta magát, s inkább ledobta a hűvös testét Kamilla mellé. Hangneme óvó volt, arról árulkodott, hogy komoly dologról volt szó, nem holmi viccelődésről és játékról. Ha felkeltette a sárga figyelmét, a kedves mosolyát ismét felé villantotta, így szólt:
- Te soha ne szeretni belé. Ő más. - megemelte a jobb lábát aztán keresztbefektette a bal lábán, még jobban elkényelmesedett. - Ő összetör te szív, ha te szerelmes belé. Én nem féltékeny, én csak neked akar jó. - nyögdécselve, nehezen jöttek az ajkaira a magyar szavak. Némelyiknél habozott pár pillanatig, amíg eszébe jutott. Igen jól ismerte már a férjét ahhoz, hogy tudja miket beszélt. Biztos volt benne, hogy nem Kamilla volt az első lány, akinek csapta a jeget.
Ő maga sem értette, hogy miért Kamillának akart tanácsokat adni. Ez annyira nonszensz volt számára, így inkább be is fogta a száját. Nem csacsogott tovább, inkább a vállán pihenő tincseit dobta hátra, még pár hópihe is hullott ki belőlük.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Aranyvérű Boszorkány Egylet Tagja
Farkas Kamilla
INAKTÍV


aeromágus
offline
RPG hsz: 662
Összes hsz: 7403
Írta: 2015. november 8. 14:57 | Link

Jeges asszonyság
- kinézet -

Nem egészen tudta, mit fog kiváltani a szavaival. Karina akár üvöltözhetett volna vele, ugyanakkor beszélhetett volna lekezelően - ám egyiket sem tette meg. Mosolygott, a gondolatait meg csak ő tudhatta. Mivel eltakarta a kilátást, Kamilla nem is lett volna képes nem rá nézni, annak ellenére, hogy amúgy egész szívesen elbambult volna a távolba. Hitt neki. Azt mondta hisz neki. Megkönnyebbülten szívta be a levegőt, majd bólintott, s mikor az ígérgetős részhez jutottak, felvonta szemöldökét. Átölelte felhúzott lábait, fejét oldalra fordítva támasztotta térdeinek, s úgy nézett a szőkére. Majd újra bólintott, figyelmét visszafordította a külvilág felé, a házak felé, most álla pihent a csonton.
- Tudom. - halk mormolás, igazából fogalma sincs, mit mondhatna még. - Megígérem. - őszintén szólva fogalma sincs, milyen az, amikor valaki beleszeret valakibe, így simán kimondja, még a vállát is megrántja hozzá. Ez után beáll a csend, mind a ketten gondolkoznak. Kamilla összeráncolja szemöldökét, nem egészen érti ezt az egészet. Nem féltékeny, de azért mégse, és ezt megbeszélni, és hisz neki, de azért mégis meg kell tárgyalni.
- Miért akartad ezt elmondani? - tovább nézi a házakat, miközben beszél, hangjából csupán a tompa nemtörődömség érződik ki. Alapjáraton lehet, hogy másképp beszélne, sőt, a helyzetet is biztos másképp fogná fel, viszont jelenleg ez a kevés hangkiadás is erőfeszítésnek tűnik a számára, ezt a pár szót is elég kimondani.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Jégkirálynő
INAKTÍV


Hóvirág
offline
RPG hsz: 122
Összes hsz: 962
Írta: 2015. november 8. 16:18 | Link

KAMICSUUU
így öltöztem fel.

Ha azt tudná a szőke... bárcsak tudná, de nem tudja.
- Én nem tudni. - vonta meg a vállát, a mozdulatából jól kivehető volt a nemtörődömség.
- Talán azért, mert én ismer őt. - röviden kifejezte magát, valamiért csak ennyit tudott kinyögni. Nehezére esett még mindig magyarul beszélni, és megérteni a magyar anyanyelvű embereket is. De lehet azért is próbált a másikra hatni, mert Karyn szerette a fiút, ám ezt önmagának sem merte bevallani. Kamilla lekezelő válaszai alapján érezte, hogy nem volt túl rózsás a hangulata. Vállat vont, nem érdekelte, hogy a másiknak hogyan eshetett ez a kérése. Hátra dőlt, fejét a támlának döntötte, szintén a kilátást kezdte kémlelni.
- Én szeret november.. - mosolygott, ahogy a füstölő kéményekre terelődött a tekintete. Tudta, ha november van, akkor közeledik a tél, és ha jön a tél, ő naphosszat kinn fog játszani, szórakozni, ezzel is csitítani fogja azt a honvágyát, ami belülről mardossa már hónapok óta. - Megnyugtatni engem. - tette hozzá halkan. Nem várt választ a másiktól, igazából, azt sem várta el, hogy figyeljen rá. Hisz az előző témához már nem tudott mit hozzáfűzni, és felállni onnét sem volt kedve, olyan jól befészkelte magát oda.
Még mindig csend volt, kínos volt ez a csend, szemeivel balra eltekintett, alsó ajkát beharapta. Gondolkodott, hogy vajon mit tehetne, aztán csak beugrott neki. A kezeit maga elé húzta, és egy aprócska unikornist formázott jégből, ami mozgatta a farkincáját és nyerített egyet-kettőt. A lány orra alá tolta a mancsát lovastul együtt, várta a reakciót.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Aranyvérű Boszorkány Egylet Tagja
Péter Fanni
INAKTÍV


†Lunatic†
offline
RPG hsz: 366
Összes hsz: 3250
Írta: 2015. november 12. 18:27 | Link

Matt-rac ♡
-otthagytuk a bált- #NoMatterWhat


Fanni a hős, avagy Fanni, aki jókor volt jó helyen, ez esetben Matt mellett. Amint meghallottam, hogy a hullapajtásom igen intenzíven kezdett fuldokolni, azonnal oda ugrottam mellé és pár erős hátba veregetéssel könnyítettem a fájdalmán. Szerencsére jobban lett, így kísértve a sorsomat én is beleittam abba a löttybe, ami tulajdonképpen majdnem kinyírta Matt-racot. Ettől nem lehetett csak úgy félrenyelni, gondoltam magamban. Amint végeztem, lecsaptam az asztalra a poharat, először a fiúra aztán a többiekre pillantottam. Láttam Lanettát, aki bekötözött szemmel flangált  ide-oda segítség nélkül, egy szőke lányt, aki az asztalnál őrülten habzsolt és Gwent is, ahogy a tűztáncosok körül nyüzsgött. Én is kipróbáltam volna a tüzeskedést, de valahogy... valamiért nem szerettem volna a hirtelen jött partnerem mellől elmozdulni. Jobban éreztem vele akkor magamat, mint bárki mással. Sokkal jobban.
Pár percig még ott ácsorogtunk egymás mellett, némán figyeltük a környezetünket és egymást egy-egy pillantás erejéig. Hirtelen nem tudtam mit kinyögni, semmi értelmes dolog nem jutott az eszembe, amiről lehetett volna beszélni. Aztán, mintha megszállt volna valami, beszélni kezdtem. Felajánlottam, hogy táncolhatnánk, vagy leléphetnénk, mert már egyre több volt az ember és egyre kevesebb az oxigén.
- Jó, akkor menjünk az erkélyre. - mosolyogva válaszoltam neki, ezzel párhuzamba felmarkoltam két sütit, amiket egy-egy szalvétába belecsomagoltam és belegyömöszöltem a vérfoltos köténykémbe. Közben Mattet megvártam és kivonultunk a teremből.
Nem akartam a folyosón csak úgy sétálni mellette, mint egy idegen. Megvártam, amíg nem figyelt addig én leparkoltam pár pillanat erejéig. Ha nem vette észre, hogy eltűnt mellőle az Alízkosztümös eridonos, akkor már csak arra eszmélhetett fel, hogy valaki hátulról belekapaszkodott a nyakába és a hátára ugrott.
- Meeeeeg vaaaagy! - belenevettem a fülébe. - Vigyél a hátadon, te leszel az én.. őhm... eccavúúm! – eleresztettem egy széles, gyerekes vigyort és nem eresztettem a nyakát, persze nem szorítottam meg neki, nem szerettem volna kinyírni véletlenül.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


#Ha dumál #VérKasza #Kolosudvaribolondja #ENFP #BestF*ckingB*tcheswithJinjin
A Matt-rac szelleme
INAKTÍV


Melankolikus emo-punk, éjféllovag pálcikaember
offline
RPG hsz: 192
Összes hsz: 2385
Írta: 2015. november 12. 21:24 | Link

Together Alízom...

I love you and done...
Ellógás a buliból...



Elég nevetséges módon próbáltam köhögéssel leplezni a nevetést, amit az a látvány keltett benne, ahogy Alízka csomagol magának egy kis elemózsiát az erkélyre vezető útra. Ki is trappoltunk a teremből és amikor kiértünk, fellélegeztem, hogy kicsivel több levegőhöz jutok, mint a fullosan megtelt nagyteremben. Mivel a fejem már nagyon viszketett a holt-makeup-tól és nem akartam elkenni, mondván akkor még inkább hulla fejem lenne, jobbnak láttam lemosni. Fanni felé fordultam és egy mutató-ujj feltartással és egy "Pillanat" hangoztatásával akartam érzékeltetni, hogy várjon egy kicsit, hogy lemossam ezt a vackot a fejemről. A nyakamon lévő gigantik sebhez nyúltam, majd egy lassú húzással eltávolítottam a sebet. A hulla-arcom evakuálásához már a pálcám kellett. Elő is kaptam a zsebemből a kis aranyos, a képem felé fordítottam és kimondtam a varázsszót.
- Aguamenti! -kántáltam, miközben, kikapartam a homlokomból a hajamat, amíg lemostam a lágy víz sugárral a sminket. Amint a vízsugár alább hagyott, a vűvéres pólómmal felszárítottam az arcomon lefolyó vizet. Sokkal jobban éreztem magam. Ám ekkor Valaki, jól tudom, hogy ki, ráugrott a hátamra és kiadta a parancsot, hova vigyem.
- Igen is hölgyem! Nyihahahaaaa! -próbálta valami ló-szerű hangot kiadni a számon, majd elszalajtottam a közös ulticélunkig. Ki is vágtattam vele az erkélyre, majd ott letettem és magammal szembe fordítottam.Egy kicsit komolyabb hangnemre váltottam. Nincs visszaút, Matt. Gyerünk öcsi!
- Fanni...húh....oké, nem kertekek, kimondom egyenesen... -szorítottam ökölbe a kezem. Idegesen nyeltem egyet, majd behúnytam a szemem és kilöktem magamból a szavakat.
- Én....szeretlek...
Utoljára módosította:Isaac Matthew Philips, 2015. november 29. 15:46 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Aki nem ismer, azt hiszi, őrült vagyok. Aki ismer, az tudja is...

Péter Fanni
INAKTÍV


†Lunatic†
offline
RPG hsz: 366
Összes hsz: 3250
Írta: 2015. november 12. 22:14 | Link

Matt-racom ♡
-otthagytuk a bált- #NoMatterWhat


Amikor a mutatóujjával felém bökött, hogy várjak, én engedelmeskedtem és vártam. Láttam, ahogy ő a folyosó közepén elkezdte lemosni az arcáról a hullasminket én pedig kaptam az alkalmon és mögé settenkedtem. Vártam még egy picit, amíg befejezte a cicamosdást és elvette az arca elől a pálcáját. Abban a minutumba rávetettem magamat, a nyakába kapaszkodtam és kiadtam a parancsot, hogy hová vigyen. Értette a poént, ez tetszett és azonnal el is vágtatott velem a hátán, egyenest az erkélyre. Nem akartam lemászni onnét, olyan jól éreztem magamat, ahogy magamhoz szorítottam meg minden. De aztán magamban nyüszögtem egy sort, s végül lemásztam róla. Ahogy a földre értem, a vállaimnál fogva megfordított én pedig hatalmas szemekkel pislogtam rá.
- Igen? Mi...mit? - kérdeztem vissza kicsit félénken, fogalmam sem volt, arról mit akarhatott, csak reménykedtem abban, hogy vajon miről szeretett volna beszélni. A szívem a torkomban dobogott, a levegőt mintha gyorsabban is vettem volna, izgultam. Úgy éreztem magamat, mint az első meccsem előtt. Aztán végül kimondta. A szívem egy hatalmasat dobbant, megszeppenve pillogtam rá, hirtelen szóhoz sem jutottam. Kiszáradtak az ajkaim, muszáj voltam megnyalni azokat, s párpillanattal később felfogtam, hogy mit mondott az imént. Végre rájöttem, az est rejtélyére, arra  a dologra, hogy miért volt annyira furcsa, miért izgult, miért beszélt össze-vissza. Akkor már értettem. A fejemet oldalra biccentettem, véres arcomon egy kedves mosoly húzódott, ami elzavarta a meglepettségemet.
- Komolyan? Még.. még ilyen véresen is? - utaltam a kosztümömre, közben folyamatosan a szemeibe néztem. Egy percre sem vándorolt el a tekintetem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


#Ha dumál #VérKasza #Kolosudvaribolondja #ENFP #BestF*ckingB*tcheswithJinjin
Farkas Kamilla
INAKTÍV


aeromágus
offline
RPG hsz: 662
Összes hsz: 7403
Írta: 2015. november 15. 11:01 | Link

Jeges asszonyság
- kinézet -

Kamillának fogalma sincs, milyen az amikor szerelmes az ember. Éppen ezért nem tudja, mi az ami benne felgyülemlett, és miért érez némi szomorúságot csupán a tudattól, hogy Karina létezik és itt van. Viszont mindezek nem ülnek ki arcára, ő nem akarja, hogy bárki is tudjon erről, megtartja magának, és jó lesz. Remélhetőleg. Nem reagál arra, hogy mit mond a lány, ismeri Diót, persze, hogy ismeri, viszont Kamilla is úgy érzi, hogy ismeri, és.. Hagyjuk. A szeme sarkából rá pillant, görcsöl a gyomra, az ujjbegyeit is mintha valami nyomogatná.
- Én is szeretem. Olyan... Hűvös. És nyugodt. - legalább ebben az egyben egyetértenek, még akkor is, ha nincs értelme annak, amit a lány mond. Felsóhajt, megrázza fejét, tovább bambul ki a házakra, meg az utcákra. Nem akar most gondolkodni. Semmin. Bár le lehetne fagyasztani az agyát, mindent, mindent.  
Mikor megpillantja a jéglovat, akarva akaratlanul halkan felnevet, elmosolyodva néz Karinára.
- Én nem tudok ilyet. Pedig biztos csinálnék egy sárkányt. - lebiggyeszti ajkait, de látszik rajta, hogy csupán ettől az apró gesztustól is mennyivel jobb kedve van.
- Megfoghatom? - felsandít az alkotásból a másik lányra, a kérdést pedig azért teszi fel, mert fél attól, hogy hozzáér és eltörik, vagy elolvad, vagy valami.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Jeges Karina
INAKTÍV


Hóvirág
offline
RPG hsz: 122
Összes hsz: 962
Írta: 2015. november 15. 11:56 | Link

KAMICSUUU
így öltöztem fel.

- Ráadásul ez után jönni tél, tél lenni a legszépebb.  - kissé furcsán fejezte ki magát a szőke, viszont nem bánta, mert örült, hogy a másik már többet mondott egy-két szónál. Igaz, még mindig kissé kényelmetlenül érezte magát, de a helyzet, amiben ők voltak, lehetett volna komplikáltabb vagy olyan, ahol a puskapor folyamatosan a levegőben volt és bármelyik pillanatban kirobbanhatott volna egy szeszélyes vita az unikornis és a sárkány közt. De nem volt, Karyn sosem volt annak híve, hogy mindent erőszakkal oldjon meg. Jobban preferálta azt, hogy megbeszélje a nézeteltéréseket. Igazából eddig csak az anyjával, testvéreivel és a férjével voltak kisebb vitái. Ám az apjával viszont, sosem mert szembeszállni.
Orra alatt egy kedves mosoly húzódott, ahogy hallotta, amikor Kamilla felnevetett és rápillantott.
- Biztos nagyon szép sárkány csinál te. - még mindig ott tartotta a másik orrától alig pár centiméter távolságra a nyerítő minilovat.
- Persze, de ez lenni tiéd. Én neked csinál. - belenyomta a navinés mancsába, aki feltehetően érezhette a jégből felépülő apró paták ide-oda sétálását, ugrálását a tenyerében. Az unikornis csikó igencsak boldog volt, s nem akart olvadni.
- Akkor neked tetszeni unikornis? Ha akar, én csinál még, én nem szeret, ha valaki szomorú. - Karyn folyamatosan Kamilla mimikáját vizslatta, igazból nem tudott rajta eligazodni, de az, hogy a kis jégmütyűr láttán elmosolyodott, a Jeges kisasszony is egy fokkal jobb lett a kedélyállapota. Már nem érezte annyira azt a nyomasztó, fekete, kellemetlen érzést, ami eddig körüljárta őt és az új ismerősét.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Aranyvérű Boszorkány Egylet Tagja

Oldalak: « 1 2 ... 9 ... 17 18 [19] 20 21 ... 29 ... 32 33 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Déli szárnyElső szint