Ha már vannak tornyok, akkor úgy illik, hogy legyen terasz is, nem igaz? A folyosó végéről beáradó fény nem mágikus, hanem a természetnek köszönhető. A kétszárnyú ajtón át kilépve egy teraszra érkezünk, melynek padlója, barna, elvétve halvány, fehér márványmintával. A hely olyan tíz főt tud befogadni maximum, így hangulatos maradt minden esetben. Néhány asztal és fotelszerű szék várja a pihenni vágyókat. A fekete korlát mágiája abban áll, hogy nem tud senki átesni rajta, hiszen egyből visszarántja, és a földre kényszeríti a próbálkozót. Bal kéz felől, egészen a sarokban egy kis műkertet helyeztek el, melynek nézegetése nyugtatóan hat mindenkire. A látvány pedig magáért beszél, hiszen Bogolyfalva utcáit végigkövethetjük innen a szemünkkel.
|
|
|
Matt-rac ♡ Fanni a hős, avagy Fanni, aki jókor volt jó helyen, ez esetben Matt mellett. Amint meghallottam, hogy a hullapajtásom igen intenzíven kezdett fuldokolni, azonnal oda ugrottam mellé és pár erős hátba veregetéssel könnyítettem a fájdalmán. Szerencsére jobban lett, így kísértve a sorsomat én is beleittam abba a löttybe, ami tulajdonképpen majdnem kinyírta Matt-racot. Ettől nem lehetett csak úgy félrenyelni, gondoltam magamban. Amint végeztem, lecsaptam az asztalra a poharat, először a fiúra aztán a többiekre pillantottam. Láttam Lanettát, aki bekötözött szemmel flangált ide-oda segítség nélkül, egy szőke lányt, aki az asztalnál őrülten habzsolt és Gwent is, ahogy a tűztáncosok körül nyüzsgött. Én is kipróbáltam volna a tüzeskedést, de valahogy... valamiért nem szerettem volna a hirtelen jött partnerem mellől elmozdulni. Jobban éreztem vele akkor magamat, mint bárki mással. Sokkal jobban. Pár percig még ott ácsorogtunk egymás mellett, némán figyeltük a környezetünket és egymást egy-egy pillantás erejéig. Hirtelen nem tudtam mit kinyögni, semmi értelmes dolog nem jutott az eszembe, amiről lehetett volna beszélni. Aztán, mintha megszállt volna valami, beszélni kezdtem. Felajánlottam, hogy táncolhatnánk, vagy leléphetnénk, mert már egyre több volt az ember és egyre kevesebb az oxigén. - Jó, akkor menjünk az erkélyre. - mosolyogva válaszoltam neki, ezzel párhuzamba felmarkoltam két sütit, amiket egy-egy szalvétába belecsomagoltam és belegyömöszöltem a vérfoltos köténykémbe. Közben Mattet megvártam és kivonultunk a teremből. Nem akartam a folyosón csak úgy sétálni mellette, mint egy idegen. Megvártam, amíg nem figyelt addig én leparkoltam pár pillanat erejéig. Ha nem vette észre, hogy eltűnt mellőle az Alízkosztümös eridonos, akkor már csak arra eszmélhetett fel, hogy valaki hátulról belekapaszkodott a nyakába és a hátára ugrott. - Meeeeeg vaaaagy! - belenevettem a fülébe. - Vigyél a hátadon, te leszel az én.. őhm... eccavúúm! – eleresztettem egy széles, gyerekes vigyort és nem eresztettem a nyakát, persze nem szorítottam meg neki, nem szerettem volna kinyírni véletlenül.
|
|
|
Péter Fanni Tanár, Elemi mágus, Végzett Hallgató, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák
Lil' Bi†ch | MosolygósGyilkos | CsicskaPixi offline RPG hsz: 480 Összes hsz: 3433
|
Írta: 2015. november 12. 18:27
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=418&post=542447#post542447][b]Péter Fanni - 2015.11.12. 18:27[/b][/url] Matt-rac ♡ Fanni a hős, avagy Fanni, aki jókor volt jó helyen, ez esetben Matt mellett. Amint meghallottam, hogy a hullapajtásom igen intenzíven kezdett fuldokolni, azonnal oda ugrottam mellé és pár erős hátba veregetéssel könnyítettem a fájdalmán. Szerencsére jobban lett, így kísértve a sorsomat én is beleittam abba a löttybe, ami tulajdonképpen majdnem kinyírta Matt-racot. Ettől nem lehetett csak úgy félrenyelni, gondoltam magamban. Amint végeztem, lecsaptam az asztalra a poharat, először a fiúra aztán a többiekre pillantottam. Láttam Lanettát, aki bekötözött szemmel flangált ide-oda segítség nélkül, egy szőke lányt, aki az asztalnál őrülten habzsolt és Gwent is, ahogy a tűztáncosok körül nyüzsgött. Én is kipróbáltam volna a tüzeskedést, de valahogy... valamiért nem szerettem volna a hirtelen jött partnerem mellől elmozdulni. Jobban éreztem vele akkor magamat, mint bárki mással. Sokkal jobban. Pár percig még ott ácsorogtunk egymás mellett, némán figyeltük a környezetünket és egymást egy-egy pillantás erejéig. Hirtelen nem tudtam mit kinyögni, semmi értelmes dolog nem jutott az eszembe, amiről lehetett volna beszélni. Aztán, mintha megszállt volna valami, beszélni kezdtem. Felajánlottam, hogy táncolhatnánk, vagy leléphetnénk, mert már egyre több volt az ember és egyre kevesebb az oxigén. - Jó, akkor menjünk az erkélyre. - mosolyogva válaszoltam neki, ezzel párhuzamba felmarkoltam két sütit, amiket egy-egy szalvétába belecsomagoltam és belegyömöszöltem a vérfoltos köténykémbe. Közben Mattet megvártam és kivonultunk a teremből. Nem akartam a folyosón csak úgy sétálni mellette, mint egy idegen. Megvártam, amíg nem figyelt addig én leparkoltam pár pillanat erejéig. Ha nem vette észre, hogy eltűnt mellőle az Alízkosztümös eridonos, akkor már csak arra eszmélhetett fel, hogy valaki hátulról belekapaszkodott a nyakába és a hátára ugrott. - Meeeeeg vaaaagy! - belenevettem a fülébe. - Vigyél a hátadon, te leszel az én.. őhm... eccavúúm! – eleresztettem egy széles, gyerekes vigyort és nem eresztettem a nyakát, persze nem szorítottam meg neki, nem szerettem volna kinyírni véletlenül.
|
#Ha dumál #VérKasza #Kolosudvaribolondja #ENFP #Gelembezredes
|
|
|
A Matt-rac szelleme INAKTÍV
Melankolikus emo-punk, éjféllovag pálcikaember offline RPG hsz: 192 Összes hsz: 2385
|
Írta: 2015. november 12. 21:24
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=418&post=542574#post542574][b]A Matt-rac szelleme - 2015.11.12. 21:24[/b][/url] Together Alízom...
I love you and done... Ellógás a buliból...Elég nevetséges módon próbáltam köhögéssel leplezni a nevetést, amit az a látvány keltett benne, ahogy Alízka csomagol magának egy kis elemózsiát az erkélyre vezető útra. Ki is trappoltunk a teremből és amikor kiértünk, fellélegeztem, hogy kicsivel több levegőhöz jutok, mint a fullosan megtelt nagyteremben. Mivel a fejem már nagyon viszketett a holt-makeup-tól és nem akartam elkenni, mondván akkor még inkább hulla fejem lenne, jobbnak láttam lemosni. Fanni felé fordultam és egy mutató-ujj feltartással és egy " Pillanat" hangoztatásával akartam érzékeltetni, hogy várjon egy kicsit, hogy lemossam ezt a vackot a fejemről. A nyakamon lévő gigantik sebhez nyúltam, majd egy lassú húzással eltávolítottam a sebet. A hulla-arcom evakuálásához már a pálcám kellett. Elő is kaptam a zsebemből a kis aranyos, a képem felé fordítottam és kimondtam a varázsszót. - Aguamenti! -kántáltam, miközben, kikapartam a homlokomból a hajamat, amíg lemostam a lágy víz sugárral a sminket. Amint a vízsugár alább hagyott, a vűvéres pólómmal felszárítottam az arcomon lefolyó vizet. Sokkal jobban éreztem magam. Ám ekkor Valaki, jól tudom, hogy ki, ráugrott a hátamra és kiadta a parancsot, hova vigyem. - Igen is hölgyem! Nyihahahaaaa! -próbálta valami ló-szerű hangot kiadni a számon, majd elszalajtottam a közös ulticélunkig. Ki is vágtattam vele az erkélyre, majd ott letettem és magammal szembe fordítottam.Egy kicsit komolyabb hangnemre váltottam. Nincs visszaút, Matt. Gyerünk öcsi! - Fanni...húh....oké, nem kertekek, kimondom egyenesen... -szorítottam ökölbe a kezem. Idegesen nyeltem egyet, majd behúnytam a szemem és kilöktem magamból a szavakat. - Én....szeretlek...
|
Aki nem ismer, azt hiszi, őrült vagyok. Aki ismer, az tudja is...
|
|
|
Péter Fanni Tanár, Elemi mágus, Végzett Hallgató, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák
Lil' Bi†ch | MosolygósGyilkos | CsicskaPixi offline RPG hsz: 480 Összes hsz: 3433
|
Írta: 2015. november 12. 22:14
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=418&post=542594#post542594][b]Péter Fanni - 2015.11.12. 22:14[/b][/url] Matt-racom ♡ Amikor a mutatóujjával felém bökött, hogy várjak, én engedelmeskedtem és vártam. Láttam, ahogy ő a folyosó közepén elkezdte lemosni az arcáról a hullasminket én pedig kaptam az alkalmon és mögé settenkedtem. Vártam még egy picit, amíg befejezte a cicamosdást és elvette az arca elől a pálcáját. Abban a minutumba rávetettem magamat, a nyakába kapaszkodtam és kiadtam a parancsot, hogy hová vigyen. Értette a poént, ez tetszett és azonnal el is vágtatott velem a hátán, egyenest az erkélyre. Nem akartam lemászni onnét, olyan jól éreztem magamat, ahogy magamhoz szorítottam meg minden. De aztán magamban nyüszögtem egy sort, s végül lemásztam róla. Ahogy a földre értem, a vállaimnál fogva megfordított én pedig hatalmas szemekkel pislogtam rá. - Igen? Mi...mit? - kérdeztem vissza kicsit félénken, fogalmam sem volt, arról mit akarhatott, csak reménykedtem abban, hogy vajon miről szeretett volna beszélni. A szívem a torkomban dobogott, a levegőt mintha gyorsabban is vettem volna, izgultam. Úgy éreztem magamat, mint az első meccsem előtt. Aztán végül kimondta. A szívem egy hatalmasat dobbant, megszeppenve pillogtam rá, hirtelen szóhoz sem jutottam. Kiszáradtak az ajkaim, muszáj voltam megnyalni azokat, s párpillanattal később felfogtam, hogy mit mondott az imént. Végre rájöttem, az est rejtélyére, arra a dologra, hogy miért volt annyira furcsa, miért izgult, miért beszélt össze-vissza. Akkor már értettem. A fejemet oldalra biccentettem, véres arcomon egy kedves mosoly húzódott, ami elzavarta a meglepettségemet. - Komolyan? Még.. még ilyen véresen is? - utaltam a kosztümömre, közben folyamatosan a szemeibe néztem. Egy percre sem vándorolt el a tekintetem.
|
#Ha dumál #VérKasza #Kolosudvaribolondja #ENFP #Gelembezredes
|
|
|
Isaac Matthew Philips INAKTÍV
Melankolikus emo-punk, éjféllovag pálcikaember offline RPG hsz: 192 Összes hsz: 2385
|
Írta: 2015. november 29. 16:27
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=418&post=547921#post547921][b]Isaac Matthew Philips - 2015.11.29. 16:27[/b][/url] Together Alízom...
I love you and done... Ellógás a buliból...Amikor hátamon Fannit cipelve megérkeztünk az erkélyre, görcsbe rándult a gyomrom. Tudtam, hogyha már idáig eljöttünk, nem visszakozhatok, le kell rántanom a leplet arról, mit érzek iránta. Le is pakoltam a hátamról, magammal szembe fordítottam és kisebb bénázás után kilöktem magamból a szavakat. Először nem mertem a szemébe nézni. Majd mégis erőt vettem magamon és nincs mit veszítenem alapon felnéztem rá és egy idióta, illetve...nem is tudom milyen mosolyt felvíve a fejemre vártam, hogy megszólaljon. Tisztában voltam vele, milyen kockázatot vállalok, de mindez eltörpül amellett a tény mellett, ha a Fanni iránt érzett szerelem kölcsönös, akkor végre együtt lehetek azzal, akit szeretek, ez pedig mindent megért. A kérdésére viszont felnevettem. Közelebb mentem hozzá és kissé félénken megfogtam a vállát. - Még kopasz fejjel, harminc centis körmökkel és narancssárga bőrrel is! -mondtam lágyan mosolyogva, megsimogattam az arcát és eltűrtem a haját. Ezt még nem vettem teljesen igenleges válasznak, de azért már sokkal inkább bíztam abban, hogy a végén igent mond. De sajnos a másik lehetőség sem volt kizárva.
|
Aki nem ismer, azt hiszi, őrült vagyok. Aki ismer, az tudja is...
|
|
|
Péter Fanni Tanár, Elemi mágus, Végzett Hallgató, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák
Lil' Bi†ch | MosolygósGyilkos | CsicskaPixi offline RPG hsz: 480 Összes hsz: 3433
|
Írta: 2015. november 29. 22:39
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=418&post=548050#post548050][b]Péter Fanni - 2015.11.29. 22:39[/b][/url] Matt-racom ♡ Hatalmasra nyílt szemekkel pislogtam az előttem álló kócosra. Hát tényleg… tényleg emiatt volt olyan feszült és szétszórt. Ott helyben felfogtam, hogy tulajdonképpen mibe is csöppentem bele. Először csak mosolyogva kérdeztem vissza, nem tudtam hirtelen mit válaszolni, de ő megerősítette a kijelentését és példákat is hozott fel. Komolyan elképzeltem magamat kopaszon, narancssárgán, hosszú karmokkal az ujjaim hegyén. Hirtelen összeszorítottam a szemeim és megráztam a fejem, hogy kizökkentsem magamat a gondolatmenetemből. Paradicsom vörössé vált az arcom, viszont úgy vigyorogtam, mint egy tök. A kedves bazsalyom egyre eszeveszettebb lett és még közelebb léptem hozzá, szorosan megöleltem, bújtam hozzá s beszippantottam a bőre illatát. Az a különös érzés életemben először fogott el, fogalmam sem volt róla, hogy mi volt az, de nagyon jó volt és nem akartam, hogy vége legyen. - Azt hiszem, én is téged. - dünnyögtem bele a nyakába aztán elengedtem, és ha ő is engem, akkor visszaléptem a helyemre. - Tudod, ez olyan nyálas momentum, ha külsőszemmel nézem, de… valahogy nem érdekel, csak az, hogy veled tölthetem az estét, a társaságodban. Ahjj.. nem találom a szavakat. Nem tudom, hogy mit is mondhatnék még. –Annyi mondani valóm volt, de hirtelen semmit sem tudtam értelmesen megfogalmazni. Így hát „Bánja a guba!” felfogással rámosolyogtam, balkezemmel pedig az ő kezéért nyúltam, hogy összekulcsolhassam a praclijainkat és az arcához hajoltam egy halvány puszit hintettem a bőrére, utána persze, gyorsan visszahúztam a nyakam. Teljesen zavarba jöttem miatta. – Te Matt, te nekem nagyon teccesz ám! Találkozzunk szombaton ötkor a szökőkútnál! – nem bírtam ki, hogy ne hülyéskedjek. Mosolyom pedig egy gyerekes vigyorrá alakult a fejem pedig a vállára hajtottam. Megbíztam benne.
|
#Ha dumál #VérKasza #Kolosudvaribolondja #ENFP #Gelembezredes
|
|
|
Isaac Matthew Philips INAKTÍV
Melankolikus emo-punk, éjféllovag pálcikaember offline RPG hsz: 192 Összes hsz: 2385
|
Írta: 2015. december 21. 23:43
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=418&post=555550#post555550][b]Isaac Matthew Philips - 2015.12.21. 23:43[/b][/url] Together Alízom...
I love you and done... Ellógás a buliból... [Zárás]Amit mondott, azt lényegében randi-megvívásnak vettem. Megfogtam a vállait, megpróbáltam fafejet vágni és megszólaltam. - Várj egy pillanatot! -mondtam, majd elfordultam, kicsit összegörnyedtem és halkan behúztam az ökölbe szörított kezemet, valami "Yes-yes-yes!!!" szerűséget mormolva. Aztán ismét fapofával visszafordultam és annyit mondtam, "oké, kész vagyok", de nem bírtam tovább röhögés nélkül, ezért hangosan felröhögtem. Miután elmúlt az a röpke fél átröhögött perc, Fannira néztem és próbáltam kierőszakolni magamból. Nagy sokára sikerült is. - Ha magácskának nincs ellenére meghívnám egy holdfényes sétára, amíg visszakísérem a lakrészére, vagy ahova szeretné. -hajoltam meg vigyorogva és az ajtó felé mutattam. Majd a válasza után átkaroltam és kivezettem az ajtón. Nagyon jót sétáltunk és sokat tudtam meg Fanniról.Ígérem, az a randi olyan lesz, hogy sosem felejted el Fanni...
|
Aki nem ismer, azt hiszi, őrült vagyok. Aki ismer, az tudja is...
|
|
|