Ha már vannak tornyok, akkor úgy illik, hogy legyen terasz is, nem igaz? A folyosó végéről beáradó fény nem mágikus, hanem a természetnek köszönhető. A kétszárnyú ajtón át kilépve egy teraszra érkezünk, melynek padlója, barna, elvétve halvány, fehér márványmintával. A hely olyan tíz főt tud befogadni maximum, így hangulatos maradt minden esetben. Néhány asztal és fotelszerű szék várja a pihenni vágyókat. A fekete korlát mágiája abban áll, hogy nem tud senki átesni rajta, hiszen egyből visszarántja, és a földre kényszeríti a próbálkozót.
Bal kéz felől, egészen a sarokban egy kis műkertet helyeztek el, melynek nézegetése nyugtatóan hat mindenkire. A látvány pedig magáért beszél, hiszen Bogolyfalva utcáit végigkövethetjük innen a szemünkkel.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=418&post=535104#post535104][b]Sólyomfi Helena - 2015.10.26. 00:15[/b][/url]

Nem értem, mi történhetett... talán az ital? Tényleg fogalmam sincs, de az opciót egyből kilövöm, mikor látom, hogy a többiek jól vannak. Szóval mégse ez a finomság a kiváltó ok, na de akkor mi?
Időm sincs ezen agyalni, mivel Ward olyan hirtelen tűnik el, hogy konkrétan pislogni is alig tudok. Azért mielőtt a nyomába erednék, még szerzek két pohárral ebből a... hirtelen még a neve se jut eszembe, pazar.
Nem olyan sietősen ugyan, de én is kiindulok az erkélyre, mondván most, így tuti, hogy nem hagyom magára, ha tetszik neki, ha nem. Persze valahol mélyen tudom, nem én vagyok az, akivel lógnia kéne, mégis tök lazán képes vagyok szemet hunyni felette, talán az aggodalom miatt, mert igen, én képes vagyok olyat is érezni.
Ahogy nagy nehezen sikerül kiérnem - küzd magad végig a folyosón, két pohárral a kezedben -, szemeimmel egyből a fiút keresem, s ahogy meglátom, lassan, óvatosan lépkedek felé, nem tudom, hogy mire számítsak.
- Lélegezz mélyeket, az is be szokott jönni - persze könnyebb lenne úgy tanácsokat osztogatni, ha tudnám, mi valójában a probléma kiváltó oka, mert így csak vaktában tapogatódzok, ami nem kicsit idegesít, mármint a puszta tény, hogy valamit nem tudok.
A szuperagyam mellékhatása egyébként, amit már profi mód le tudok küzdeni, bőven elég, ha egyikünkkel nincs valami rendben.
A korláthoz érve, lerakom a két poharat, majd felpattanok rá, persze vigyázva arra, hogy ne essek le. Otthon is mindig ezt csináltam, szóval még csak nem is idegen tőlem ez a mozdulatsor.
- Jobb? - tekintek a mestertanoncra, most már tényleg aggódva, mert hogy így se láttam még rövid ismertségünk során soha.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=418&post=535532#post535532][b]Sólyomfi HELLena - 2015.10.26. 22:01[/b][/url]

Tény, nem szoktam én ahhoz, hogy a pasik - főleg az idősebbek -, csak úgy elfutnak előlem. Leszámítva Milánt. Milánnak a legjobb gondolatai közé tartozott az, hogy felveszi a nyúl cipőt, mert ez azt jelentette, előtte jól felhúzott, akkor meg aztán az ég óvja azt, aki tette.
Félre ne tessék érteni, én egyszerűen imádom  a bátyám, és ő is engem csupán... sajátosan fejezzük ezt ki.
Mindenesetre, a poharakkal együtt megyek Ward után, a buli úgyse érdekelt annyira, mint amennyire be voltam zsongva eleinte, és ő nincs jól.
- Démon? - pislogok rá, talán lassabban a kelleténél, és magamban ízlelgetem a szót, aztán inkább nem is agyalok azon, mi a francot kereshet itt egy... démon. Mert igen, én hajlamos vagyok azt hinni, hogy azok tényleg élnek és mozognak, főleg mióta összefutottam a vámpírral.
- Azért, ha szomjas vagy, szólj, mentettem meg abból az izéből - bökök a fejemmel a két pohár felé, halványan mosolyogva, mert sejtem, ilyenkor jól jön a folyadék, még ha jelen esetben az émelyítő is.
- Együtt jöttünk, nem? Amúgy is, nem is akkora szám... mármint oké, a díszlet az üt, de a többi... a muglik ezt jobban tolják - vonok vállat vigyorogva, miközben már a lábaim lóbálom, mintha csak hintáznék. Tényleg ezen a véleményen vagyok, és itt is a bizonyíték arra, hogy nem minden a külcsín.
- Meg hát... nem igazán akartam a kelleténél tovább bámulni Bencééket - sóhajtok fel a cipőm orrát vizslatva, még egy grimaszt is megejtek, mert annak ellenére, hogy ez nem látszott, igenis figyeltem... jobban mondva őt, nem őket, a csaj még most sem érdekel.
- Először várjuk meg, míg jobban leszel - rugaszkodok el kicsit, hogy aztán mellé üljek le, persze a poharakkal, és az egyiket nyújtom is neki.
- Mivel készített ennyire ki? Mármint az a démon - pislogok fel rá, mert igen, a kíváncsiság még most sem szűnik.  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=418&post=537792#post537792][b]Sólyomfi HELLena - 2015.10.31. 22:20[/b][/url]

Furcsa volt így látni Wardot. Főleg úgy, hogy milyen volt, mikor először botlott belém. Persze, tudom, hogy emberből van, és bár szeretnék rejtegetni, minden embernek van gyengesége, de számomra az azért hihetetlen, hogy valaki csak úgy... elfut. Ezt nem feltétlenül a jelen helyzetre értem, hanem úgy általában is.
- Én nem láttam semmit - pislogok magam elé, miközben próbálom felidézni a nagyteremben való időzésünket, és bár minden apró részlet az agyamba égette magát, démon nem lelhető fel rajta... hmm.. ez azért érdekes. Az nem fordul meg a fejemben, hogy Ward esetleg hazudna, bízom benne annyira, hogy azt higgyem, csak nem nekem fog kamuzni ilyenkor, mikor annyi mindent megosztott már velem, meg hát,... ilyen téren mindig is naiv voltam.
- Na, jövőre majd inkább odamegyünk - vigyorgok rá, nem... nem is gondolok arra, hogy mi lesz, elvégre én is csak a következő napot tudom teljes részletességgel megtervezni, akkor sem biztos, hogy minden úgy sül el, így hát nem is gondolok arra, mi lesz velem.. velünk egy év múlva, majd az idő eldönti, ha tetszik, ha nem.
- Ex... vagyis... olyasmi... passz - most először ül ki zavar az arcomra, és inkább tekintek az ajtó felé, mert a világért se vallanám be, hogy van valami, amihez én nem értek. Már pedig ez az egész ilyen, és sikerült is bebizonyítanom, mennyire ismeretlen terep ez számomra.
- De nem is fontos - vonok aztán vállat, és rámosolygok, mert azon kívül, hogy van valami, amiben kudarcot vallottam, annyira nem rendít meg az egész. Jó, sajnálom, hogy ez lett a vége, mert bírom Bencét, de hát Istenem...
Közben kortyolok az italomból, és összevonom a szemöldököm, mikor választ kapok arra, mi borította ki.
- És mi van, ha nem is konkrétan arra célzott, hogy meg fogsz halni, hanem arra, hogy ideje lenne élned is, hm? Most gondolj bele, az itteni stagnáláson kívül csinálsz valamit? Ugyanaz a rutin nap, mint nap... mi van, ha arra próbált figyelmeztetni, hogy ideje lenne már tényleg elkezdned élni, mielőtt.... mielőtt késő lesz? - nézek rá az ajkamba harapva, mert nem szeretném, ha azt hinné, most sértegetem, mert nem így van, csupán ez így nekem logikusabbnak tűnik, mint az, hogy meg fog halni.
- Nem mindig jó, ha szó szerint értünk valamit, a valóság sokszor a sorok között rejlik - vonok vállat, ahogy tudtára is adom, honnan jött ez a felvetés.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=418&post=539492#post539492][b]Sólyomfi HELLena - 2015.11.05. 17:43[/b][/url]

- Hát ennek nagyobb esélye van, mint annak, hogy te elkezdtél hallucinálni - mosolygok rá, mert bár nem látok teljesen a fejébe, nem hinném, hogy gyakran hallucinálna, ha így lenne vélhetően nem borult volna ki ennyire, vagy legalább számított volna rá, hogy esetleg az is bekövetkezhet.
Persze az én tudásom vajmi kevés, csupán tippelgetek, hisz agyturkász se vagyok, és még csak a tapasztalataimból se tudok meríteni, lévén ilyenhez nekem se volt még szerencsém.  
- Tényleg? De hát... mármint... neked már lehetett volna, vagy... kellett volna lennie? Már öreg vagy - és csak azért hagyják el a szavak a szám, mert ezen most tényleg nagyon megdöbbentem, a szemeim is elárulják, mert egyre csak kerekednek el. Még egy hihetetlen tény Wardról.
- Egyébként, csak azért érzem kínosnak az egészet, mert úgy tűnik lett valami, amihez én egyáltalán nem értek és még szoknom kell az érzést - vonok vállat aztán, mert úgy érzem, jobb ha ezt közlöm vele, mielőtt még téves következtetéseket vonna le, már ha egyáltalán fárasztja magát ilyesmivel.
Vágok egy grimaszt, ahogy sikerül konstatálnom, nyoma veszett a löttynek, hisz tényleg finom volt, na de annyira nem, hogy visszaszambázzak miatta a nagyterembe, jól elvagyok én itt kint is, noha kezd egyre hidegebb lenni.
- Jó, talán igazad van - sóhajtok fel, mert én se akarom, hogy veszekedés legyen ebből, csupán annyira megszoktam, hogy semmi sem olyan egyszerű, mint aminek látszik, hogy már reflexből a csavart keresem mindenhol, mindenben.
Felhúzom a térdeim, hogy karommal átkaroljam őket, és igyekszem nem remegni, de hát ha egy nagyobb szellő ideköszön, azt azért már megérzem.
- De legalább már.... jobban vagy? - feltételezem biztos, ha már járkál itt fel-alá, már amennyire a hely lehetővé teszi.
- Figyelj, sajnálom, oké? Nem akarok ennyire belefolyni az életedbe, a dolgaidba, számomra ezek ösztönösek, szóval, ha valami sok... nyugodtan állíts le, elvégre semmi közöm hozzá - mosolygok rá kissé fanyarul, mert nem akartam, hogy miattam húzza fel magát, néha tényleg bölcsebb lenne befogni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=418&post=539534#post539534][b]Sólyomfi Helena - 2015.11.05. 19:31[/b][/url]

Megnyugtat a tudat, hogy Ward se találja magát őrültnek, ezek szerint mégse fuccsoltam be emberismeretből, bár azt azért hozzátenném, hogy egyáltalán nem gyakori, mikor én tévedek. Persze hozzá tehetném akár, hogy az évek meg a rutin, mert csak azóta figyelem őket jobban, miután rájöttem, hogy elég érdekesek, már nem az, amit mutatnak... az érdekes, amit próbálnak álarc mögé rejteni.
- Ne haragudj, de... figyu... hozzám képest tényleg az vagy - kuncogok halkan a műsort látva, cseppnyi megbánást sem érzek már, miután látom, ő hogy fogja fel a dolgot. Azért féltem attól, hogy ezen tényleg megsértődik, de hát kicsúszott... szoktak kicsúszni olyan dolgok, amiknek nem kéne, de már rajta vagyok, hogy mindezt orvosoljam.
- Ez azért szomorú, vagy nem is tudom... ha nem érezted, hogy hiányzik valami, akkor tényleg jó, vagy... fogalmam sincs, mondom, hogy hülye vagyok ehhez - tárom szét a karom tehetetlenül, mert más az, ha valaki olvas róla, és más az, ha át is éli, ezt viszont már tapasztalatból mondhatom.
És tudom, hogy kicsit elvetettem a sulykot, és látom Wardon, hogy most szerinte is, mert rám förmed kicsit, amitől én egyből rosszul érzem magam. Nagyon nehéz egyébként megtalálni azt a bizonyos határt, nekem valamiért sose ment, mindig sikerült átlépnem.
Csak pislogok rá, mikor leguggol elém, aztán hallva amit mondd, elmosolyodva hagyom, hogy megfogja a kezem, noha az a furcsa érzés megint előbukkan, ami bent a teremben is hatalmába kerített egy pillanatra.
- Semmi gond, teljesen érthető, és én se segítettem túlzottan - tényleg nem is kellett volna bocsánatot kérnie, mert nem volt miért, teljesen természetes dolog, ha valaki így reagál olyas valamire, ami új, ráadásul nem is pozitív dolog.  
- Hát, ha neked sincs kedved már visszamenni, akkor igen, mehetnénk a szobámba - biccentek, majd vigyorogva bújok bele a pulcsijába. Számítok arra, hogy megesz, így meg se lepődök azon, hogy a pulcsi ujjai lógnak a kezemen.
- Köszönöm, de nem fogsz így fázni? - pislogok rá, mert bár tényleg hálás vagyok neki, azért nem szeretném, ha beteg lenne.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=418&post=539663#post539663][b]Sólyomfi Helena - 2015.11.05. 22:41[/b][/url]

- Engem? A legkevésbé sem - és tényleg igazat mondok, hisz javarészt azzal voltam eddig is elfoglalva, hogy őt vajon mennyire zavarja ez, és meg is nyugszom most, hogy tudom, ő is így van ezzel. A többi meg már tényleg nem számít.
- Most hogy mondod - mímelek olyan képet, mint aki ebben a pillanatban világosodik fel ezt a témát illetően, aztán halványan rámosolygok.
- Gondolom, ez így rendben is van, egyszer majd tuti lesz valaki, aki még téged is levarázsol a lábadról - vonok vállat, mert ez puszta tény, én meg biztos vagyok benne, hisz Ward a felszín alatt teljesen más, és ha lesz valaki, akinek engedi, hogy belásson oda, na ő tiszta szerencsés lesz.
- És még fejlődhetünk... tudod, holtig tanul az ember, meg ilyenek - legyintek, mert egyébként nem vagyok kibékülve a közhelyekkel, de most kapásból csak azok jutnak eszembe. Én meg még tudom is magamról, hogy marha korai még elkönyvelnem, siralmas vagyok ezen a téren, lehet csak a társ volt rossz választás, sőt... Bencével nagyon hasonlítunk egymásra, és a barátság jól is működött, a probléma ott kezdődött, mikor eldöntöttük, lehetne ebből több is.
A bocsánatkérés persze hatott, zavartan mosolygok, és az arcomon megint csak megjelennek a piros rózsák, és ilyenkor nagyon nem szeretem Wardot, mert zavarba hoz, én meg ezzel nem igazán tudok mit kezdeni, és úgy viselkedek, mint egy gyerek, ami voltaképp még vagyok... genetikailag.
Biccentek, és behunyt szemmel élvezem az érintését, mert a fene hitte volna, hogy ez nekem ennyire jól fog esni. Teljesen más, mint amikor apu dögönyözte az arcom, pedig ő is szerette ám.
- Szerintem ennek az estének már úgyis annyi, amit igazából sajnálok, mert tök jól indult... - sóhajtok, ezzel párhuzamosan állok fel lassan, hogy meg ne tapossam szegényt, majd a kezem nyújtom neki, hátha segíteni kell felhúzni, persze erre már vigyorgok is.
- Jó, most kivételesen nem kérdezek rá arra, hogy ezt hogy értetted - pedig nagyon is sejtem, de inkább megfogom a kezét, már ha hagyja, és együtt vonulunk vissza a pincébe.