Ha már vannak tornyok, akkor úgy illik, hogy legyen terasz is, nem igaz? A folyosó végéről beáradó fény nem mágikus, hanem a természetnek köszönhető. A kétszárnyú ajtón át kilépve egy teraszra érkezünk, melynek padlója, barna, elvétve halvány, fehér márványmintával. A hely olyan tíz főt tud befogadni maximum, így hangulatos maradt minden esetben. Néhány asztal és fotelszerű szék várja a pihenni vágyókat. A fekete korlát mágiája abban áll, hogy nem tud senki átesni rajta, hiszen egyből visszarántja, és a földre kényszeríti a próbálkozót.
Bal kéz felől, egészen a sarokban egy kis műkertet helyeztek el, melynek nézegetése nyugtatóan hat mindenkire. A látvány pedig magáért beszél, hiszen Bogolyfalva utcáit végigkövethetjük innen a szemünkkel.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=418&post=540480#post540480][b]Jégkirálynő - 2015.11.08. 13:21[/b][/url]

Napok óta igencsak furcsán érezte magát, nem volt komolyabb problémája, ami miatt így kellett volna magát éreznie, szimplán csak a kósza gondolataival húzta fel az agyát. Meglehetősen nyugodt természete mostanság a háttérbe szorult, kissé ingerülté vált. Lehet a virrasztások és az éjszakánkénti jobbra-balra forgolódások miatt. Pár napja hallott pár pletykát a férjéről, hogy az alagsori medencénél kivel töltötte a szabadidejét. Vállat vont, nem igazán érdekelte különösképpen, legalábbis ezt mutatta kifelé. Belül sem volt haragos, sőt, egész nyugodt volt, viszont a zöldszemű szörny ott lappangott a tudatán belül.
Egy baglyot küldött a navinésnek, egy rövid üzenettel. Sajnos a nevénél többet nem is nagyon tudott kideríteni feltűnés nélkül. A rövid levélben ennyi állt: Találkozni velem, kint Erkély, holnap fél három. J.K.R.
Másnap Karyn sietős léptekkel igyekezett a találkahelyre. Igazából aznapra teljesen lenyugodott, fogalma sem volt arról, hogy vajon mit is mondhatna a lánynak. Nem tudta mit tegyen, de visszaküldeni nem akarta, ha talán már vette a fáradtságot és eljön majd vele beszélgetni. Rengeteg ötlet, gondolat, úszkált a fejében, ahogy az erkély felé haladt a hosszú vékony lábaival. Végül, megérkezett. Teljesen kihalt volt a helyiség, rajta kívül nem volt ott senki sem, csak egy szőke lány, kötött, bordópulóvert viselt. Talán ő lehetett a levelének címzettje, talán nem. Kék szemeivel méregette a fotelben gubbasztó csajt, s végül a panoráma emelte a tekintetét. Várt még párpercig, de hamar beleunt. Visszafordult a talán még mindig fotelben gubbasztó lányhoz és inkább rákérdezett a nevére.
- Kamilla? - tette fel a kérdését, remélte, hogy meghallja a szőke hajú. Közelebb lépdelt hozzá, hogy jobban szemügyre vegye. Arca érzelemmentes volt, a szemei viszont csillogtak, akárcsak a jégcsapok, amikre a napfény rávetődött.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=418&post=540503#post540503][b]Jégkirálynő - 2015.11.08. 14:38[/b][/url]

Ő az, megtalálta. Lényegében nem volt nehéz dolga, hisz konkrétan leírta, hogy mikorra legyen ott a másik. Elé sétált, kifejezéstelen arccal pislogott lefelé a lányra. Hosszas percekig csak bámult rá, gondolkodott, hogy vajon mit is mondhatna, mivel kezdje a mondandóját. Vagy ne is szóljon semmit? Csendben szidta magát, hogy miért várt egy napot ezzel. Amíg feldúlt volt, sokkal jobban jöttek volna a szájára a szavak, de lehet akkor sokkal sértőbb is lett volna. Így legalább tiszta fejjel tudott gondolkodni. Üsse hó.
Már épp kezdte volna a száját nyitni, hogy valami másféle témát dobjon fel, ám Kamilla közbeszólt. Csak egy mosoly kúszott az arcára, meglágyult a tekintete a mosoly következtében, végig hallgatta.
- Én hinni neked. - jegyezte meg kedvesen. Ám leülni, még nem ült le mellé, neki tökéletesen megfelelt az, hogy ott ácsorgott a lány előtt. Összefonta a karjait, felvett egy kényelmesebb pozíciót így lazábbra vette a testtartását. - Én hinni neked, de egyet te ígér meg nekem. - tette hozzá Karyn. Közben mégis meggondolta magát, s inkább ledobta a hűvös testét Kamilla mellé. Hangneme óvó volt, arról árulkodott, hogy komoly dologról volt szó, nem holmi viccelődésről és játékról. Ha felkeltette a sárga figyelmét, a kedves mosolyát ismét felé villantotta, így szólt:
- Te soha ne szeretni belé. Ő más. - megemelte a jobb lábát aztán keresztbefektette a bal lábán, még jobban elkényelmesedett. - Ő összetör te szív, ha te szerelmes belé. Én nem féltékeny, én csak neked akar jó. - nyögdécselve, nehezen jöttek az ajkaira a magyar szavak. Némelyiknél habozott pár pillanatig, amíg eszébe jutott. Igen jól ismerte már a férjét ahhoz, hogy tudja miket beszélt. Biztos volt benne, hogy nem Kamilla volt az első lány, akinek csapta a jeget.
Ő maga sem értette, hogy miért Kamillának akart tanácsokat adni. Ez annyira nonszensz volt számára, így inkább be is fogta a száját. Nem csacsogott tovább, inkább a vállán pihenő tincseit dobta hátra, még pár hópihe is hullott ki belőlük.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=418&post=540572#post540572][b]Jégkirálynő - 2015.11.08. 16:18[/b][/url]

Ha azt tudná a szőke... bárcsak tudná, de nem tudja.
- Én nem tudni. - vonta meg a vállát, a mozdulatából jól kivehető volt a nemtörődömség.
- Talán azért, mert én ismer őt. - röviden kifejezte magát, valamiért csak ennyit tudott kinyögni. Nehezére esett még mindig magyarul beszélni, és megérteni a magyar anyanyelvű embereket is. De lehet azért is próbált a másikra hatni, mert Karyn szerette a fiút, ám ezt önmagának sem merte bevallani. Kamilla lekezelő válaszai alapján érezte, hogy nem volt túl rózsás a hangulata. Vállat vont, nem érdekelte, hogy a másiknak hogyan eshetett ez a kérése. Hátra dőlt, fejét a támlának döntötte, szintén a kilátást kezdte kémlelni.
- Én szeret november.. - mosolygott, ahogy a füstölő kéményekre terelődött a tekintete. Tudta, ha november van, akkor közeledik a tél, és ha jön a tél, ő naphosszat kinn fog játszani, szórakozni, ezzel is csitítani fogja azt a honvágyát, ami belülről mardossa már hónapok óta. - Megnyugtatni engem. - tette hozzá halkan. Nem várt választ a másiktól, igazából, azt sem várta el, hogy figyeljen rá. Hisz az előző témához már nem tudott mit hozzáfűzni, és felállni onnét sem volt kedve, olyan jól befészkelte magát oda.
Még mindig csend volt, kínos volt ez a csend, szemeivel balra eltekintett, alsó ajkát beharapta. Gondolkodott, hogy vajon mit tehetne, aztán csak beugrott neki. A kezeit maga elé húzta, és egy aprócska unikornist formázott jégből, ami mozgatta a farkincáját és nyerített egyet-kettőt. A lány orra alá tolta a mancsát lovastul együtt, várta a reakciót.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=418&post=543628#post543628][b]Jeges Karina - 2015.11.15. 11:56[/b][/url]

- Ráadásul ez után jönni tél, tél lenni a legszépebb.  - kissé furcsán fejezte ki magát a szőke, viszont nem bánta, mert örült, hogy a másik már többet mondott egy-két szónál. Igaz, még mindig kissé kényelmetlenül érezte magát, de a helyzet, amiben ők voltak, lehetett volna komplikáltabb vagy olyan, ahol a puskapor folyamatosan a levegőben volt és bármelyik pillanatban kirobbanhatott volna egy szeszélyes vita az unikornis és a sárkány közt. De nem volt, Karyn sosem volt annak híve, hogy mindent erőszakkal oldjon meg. Jobban preferálta azt, hogy megbeszélje a nézeteltéréseket. Igazából eddig csak az anyjával, testvéreivel és a férjével voltak kisebb vitái. Ám az apjával viszont, sosem mert szembeszállni.
Orra alatt egy kedves mosoly húzódott, ahogy hallotta, amikor Kamilla felnevetett és rápillantott.
- Biztos nagyon szép sárkány csinál te. - még mindig ott tartotta a másik orrától alig pár centiméter távolságra a nyerítő minilovat.
- Persze, de ez lenni tiéd. Én neked csinál. - belenyomta a navinés mancsába, aki feltehetően érezhette a jégből felépülő apró paták ide-oda sétálását, ugrálását a tenyerében. Az unikornis csikó igencsak boldog volt, s nem akart olvadni.
- Akkor neked tetszeni unikornis? Ha akar, én csinál még, én nem szeret, ha valaki szomorú. - Karyn folyamatosan Kamilla mimikáját vizslatta, igazból nem tudott rajta eligazodni, de az, hogy a kis jégmütyűr láttán elmosolyodott, a Jeges kisasszony is egy fokkal jobb lett a kedélyállapota. Már nem érezte annyira azt a nyomasztó, fekete, kellemetlen érzést, ami eddig körüljárta őt és az új ismerősét.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=418&post=546513#post546513][b]Jeges Karina - 2015.11.24. 14:20[/b][/url]

Karina sikert aratott ezzel az apró gesztussal. Ahogy látta a kis szöszi mosolyát, a szemeiben a csillogást, önmaga jutott az eszébe, a fiatal önmaga. Bár ő sem volt annyira öreg, de Kamillától korosabb volt.
- Persze, én csinál. - mosolyodott el az őt kérlelő szőkén.  Sokkal aranyosabbnak és élettel telibbnek találta így, mint amikor ráköszönt párperccel ezelőtt. Megfogta óvatosan Kaminak azt a mancsát, amelyikben épp nem ugrált a kis egyszarvú s tenyerét az ég felé fordította. Addig az ő kezében egy krumplihoz hasonlító jégtömb jelent meg, azt kezdte formázgatni az ujjbegyeivel. Ezzel az egyszarvúval is hamar végzett, immáron két nyihorászó, ugráló lovacska pattogott a navinés praclijának felszínén.
- Tá-dá-dá-dááááám! - kacagva zárta le a produkcióját.
- Jeges macit? Én azt is tud, én szeret állat formázni. - büszkén jelentette ki, persze, hogy tudott jegesmedvét is csinálni. Gyerekként, ha nem Dió nyakán lógott legtöbbször jégszobrokat csinált a nővérével és a húgával, amik persze nagyobbak voltak ezektől a makett nagyságú figurákról. Viszont azok nem mozogtak, akkoriban még nem tudták egyiken sem uralni az erejüket, és apjuk megtiltotta a három lánykának, hogy mozgó, életnagyságú állatokat készítsenek.
Kezei közt a brummogó jégtömb már javában épült. Először a törzse született meg, aztán jöhettek a lábai, azokat egy fej követte, majd fülek, orr, szemek és végezetül egy apró macifarkinca. Ezt is Kamilla felé nyújtotta, megvárta a reakcióját, közben a már elhangzott kérdésre kereste a válaszát.
- Te ért a medve? - igyekezett érthetően visszakérdezni, aztán csak gondolkodott még egy kicsit. - Én szerint Björn. Tetszik?