36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Déli szárnyElső szint

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Gátfalvi Odett Kinga
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 17
Összes hsz: 27
Írta: 2015. október 10. 23:37 | Link


Még azzal sem foglalkozott, hogy belessen új szobájába, tesztelje a matrac keménységét, vagy úgy egyáltalán, vessen egy pillantást a hosszú és rettentően unalmas útja után a kinézetére. Nem, ő azonnal azzal nyitott, hogy meg akarja keresni a nővérét. Ha valamit a fejébe vesz, az úgy is lesz, senki nem tántorítja el terveitől, persze aki ezzel nincs tisztában, próbálkozik. Vagy a zöldjeiből áradó eltökéltség, vagy az egyre hisztérikusabb visszautasítás készteti aztán visszavonulásra a másik felet, nem tudja, és őszintén? A legkevésbé sem érdekli.
Akitől csak tudta, megkérdezte, ismeri- e Rebekát és esetleg tud- e bármit a hollétéről. Nem hinné, hogy szombat délután a testvére a klubhelyiségben lustálkodna, még inkább csak reméli, hogy igaza van, mert oda aztán egész biztosan nem jut be egyhamar. Pedig az lenne az igazi meglepetés, bekopogtatni a lány szobájának ajtaján, és tá-dá!
Nem könnyítik meg túlságosan a dolgát, ami azt illeti, jó ideje csatangol már fel-alá, és már minden olyan lehetséges helyet kilőtt, ahol számítana nővérére. Arról azért érdemes említést tenni, hogy csupán most érkezett az iskolába, körülbelül négyszer el is tévedt kapásból és kezd veszteni a kezdeti lendületéből is. Mosolya lassan lehervad arcáról, és átveszi a helyét valami elkeseredett, „demárcsakazértis” fintor. Odett hírhedten forrófejű, ha az elképzelései csúfos kudarcba fulladásáról van szó, pedig nem az a típus, aki az első sikertelen próbálkozás után rögtön feladja. Most, ahogy a folyosón bandukol, már nem is kizárólag a vörös hajkoronát keresi, komótosan nézelődik, majd megvonja vállát: talán nem lesz oda a meglepetés akkor sem, ha csak a vacsoránál ejtik meg a nagy találkozást.
Kíváncsian néz ki az erkélyre, ahogy elhalad mellette, és nemes egyszerűséggel tovább is sétálna, hacsak… Hacsak! Visszalép kettőt, aztán olyan erővel lendül ki az ajtón, csoda, hogy nem esik orra. Na, az szép belépő lett volna.
- Rebi?! Már azt hittem, hogy elnyelt a föld – mintha egy cseppnyi szemrehányás bujkálna hangjában, széles mosolya azonban talán ellensúlyozza némileg. Reméli, hogy senki sem értesítette korábban nővérét, hogy érkezik. Pont ma. Pont most.

Hozzászólásai ebben a témában
Ombozi Rebeka Liliána
INAKTÍV


Tetovált benzintyúk
offline
RPG hsz: 107
Összes hsz: 181
Írta: 2015. október 22. 13:15 | Link


Kissé fáradtan ácsorog az erkély korlátjának dőlve. Ujjait lassan futtatja fel karjain, ahogy a hűvös, őszi szél fokozatosan körbeöleli testét. Szinte már vacog, de nem bánja. Napok óta most érzi magát először igazán józannak. A csontjáig hatoló hideg felrázza abból a bódító ürességből, amibe saját magát lökte. Nem kezdi el sorolni sem a rosszat, sem a mérsékelten jót, ami vele történt. Túl sok, túl jelentéktelen, túl fontos, minden csak túl. Egy rejtett dobozkát húz elő zsebéből, melyből egy cigarettát tesz ajkai közé. Az öngyújtó kattanása töri meg az erkély csendjét, majd füst gomolyog fel körülötte. Lehunyja szemét a bűnös megnyugvás érzésének hatására, a kezében tartott nikotinforrás pedig szép lassan kezd leégni. Néha a hamu alászáll, könnyeden hullik a padlóra, s Rebeka csak a végéből szív egy újabb slukkot, hogy aztán eltapossa a csikket és gondosan elrejtse azt. Nem kell a büntetés, amit ezért kaphat.
A falu fényeit figyeli, amikor is hangot hall a háta mögül. Olyan gyorsan perdül meg a tengelye körül, mintha legalábbis a szülei támadtak volna fel. Arcán hirtelen hatalmas mosoly terül el, majd pár nagyobb lépéssel átszeli az Odett és közte húzódó távolságot, hogy magához szorítsa a lányt. Mindkét karjával erősen vonja ölelésébe, szemeit olyan erősen hunyja le, hogy már szinte csillagokat lát.
- Csak hogy tudd, hosszú idő óta te vagy a legjobb meglepetés, ami engem ért - nem ereszti el, úgy öleli tovább, mintha attól tartana, pillanatokon belül el fog szublimálni és megint nem látja majd jó sokáig. Milyen régen is volt, mikor utoljára együtt játszottak! Azóta persze veszteség veszteség hátán érte őket. Egy tragikus autóbaleset, elvesztett szülők, maga az elválás ténye, a mindennapos háborúk. Az, hogy többé már semmi sem lesz a régi. Minden érzelmét, a szeretetét, a bántatát, a fájdalmát és a viszontlátás örömét is belesűríti most ebben az ölelésbe, majd szép lassan elereszti féltestvérét.
- Mondd csak, hogy vetted rá sárkányékat, hogy ideengedjenek? - fél szemöldökét felvonja és az apró nevetőráncok már ott bujkálnak a szeme szélén, egyedül arckifejezése komoly csak.
Hozzászólásai ebben a témában


We're the Ombozis!
Gátfalvi Odett Kinga
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 17
Összes hsz: 27
Írta: 2015. november 19. 01:44 | Link


A családot ért veszteségeket tekintve, azt a rengeteg szánakozó pillantást, amit az elmúlt évek során felé intéztek, senki nem kérdőjelezné meg a hazatérésre való szándékát, megakadályozni pedig végképp nem próbálnák. A nagymamája mégis megtette. De nem is számított másra, és így, hogy küzdenie kellett azért, hogy most ilyen közel tudhassa magát nővéréhez, talán még édesebb az ölelés, amibe Rebeka vonja. A lány nyakába csimpaszkodik, jó, hogy meg nem fojtja testvérét. Arcát a nyakába fúrja, csiklandozzák a vörös hajtincsek. Próbál mindent beleadni ebbe az apró, de mégis erőteljes gesztusba: Rebi hiányát, a hazatérés örömét, hogy rengeteg idő elteltével végre együtt vannak, és nem választhatják szét őket újra.
- Reméltem is – motyogja, még mindig nem hagyva, hogy kibontakozzanak egymás szorongatásából. Félelmetes mértékű megnyugvás lesz úrrá rajta, és mikor végül távolabb húzódnak, hatalmas vigyor terül szét az arcán. Szeretne újra a lány nyakába vetődni, most már sokkal inkább a felhőtlen öröm uralta állapotban, és idegesítően sipákolni, tapsikolni, ugrálni, akármit. Végül lebeszéli magát minderről, kételkedik némileg abban, hogy nővére értékelné az akciót. Sóhajt egy hatalmasat, készen áll a beszámolóra; fáradtsága mintha egy csapásra semmivé foszlott volna.
- Bagószagod van – közli csak úgy mellékesen, amolyan ’lebuktál’ félmosollyal, de ugyan, mégis mit foglalkozik ő ezzel, ami alapvetően nem is megy újdonságszámba, jelen pillanatban pedig amúgy is, kit érdekel!
- Elővettem legdiplomatikusabb oldalam, és leültem tárgyalni velük. Meg egy kicsit hisztiztem… de mit számít, ideértem végül! – kissé hadar, de nem érthetetlenül beszél, a széles vigyor pedig csak egy pillanatra enyhül szemérmes mosollyá. – Mesélj! Mindenre kíváncsi vagyok. Milyen a suli, sokat kell tanulni? Bár ez annyira nem érdekes… Történt valami izgalmas? Régi ismerősök? – utolsó kérdése előtt kicsit elhallgat, de még mielőtt Rebeka válaszolhatna, félénken érdeklődik. – Apudról… bármi hír?
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Déli szárnyElső szint