Lillith

Vége a napnak, juhuuu! Vagyis majdnem. A mai napra hirdetett asztronómia vizsgáján átesett, Emma néni nagyon rendes volt vele és még azért sem haragudott, amiért banán alakú holdakat rajzolt. Egyébként volt benne egy legkedvencebb feladata: ki kellett találni egy saját bolygót. Ezekről is, mint mindenről, képes volt kisregényt írni. Elképzelte, ahogy látképen egy gömb alakú égitest lebeg, zöldnek tűnik a sok növénytől, ami borítja és egy vörös gyűrű vonja körbe. Pont ellentétesen, mint egy dinnyét. Az belül piros jó esetben, hiszen akkor érett! Mondjuk a sárgadinnye nem, de az is finom, most csak a görög jutott eszébe. Előkapta vizsgán is a színeseit és le is rajzolta az ötletét rengeteg nyíllal, hogy mi s miért van rajta. Ebben a nagy koncentrációban viszont megéhezett, így kijőve a vizsgáról első útja a konyhába vezetett, ahol egy kedves manó szerzett neki egy szelet dinnyét! Kincs az a kis cukiság. Adott neki cserébe egy csudi szép követ, amit nagyon értékelt, gyűjti őket, mesélte Izzynek.
Viszont a gondolatai a Manóról hamar másfelé kalandoznak. Még mindig a kitalált bolygón agyalt, eszébe jutott, milyen vicces lenne, ha ott az élőlények buborékokban repülve közlekednének. Csak jókat vigyorgott, azonban az utolsó falat dinnyét követően se szó, se beszéd felpattant és megrohamozta a szertárat. A cél egyértelmű volt! Ő házi buborékfújót akar gyártani. Talált egy nagy vödröt, ami vélhetően jó lesz, meg folyékony szappant, magához is vette. Ekkor azonban újabb problémája akadt. Mi lesz a fújóka? Látott egy lepkehálót is, ami alig volt egyben, teljesen jó lesz megfogta azt is és átcipekedett az erkélyre, leült a vödör elé, minden mást maga köré pakolt, majd elővette a pálcáját.
- Wasser.
Elkezdte megtölteni a fogalma sincs milyen -amúgy felmosó - vödröt folyadékkal, hogy majd haladhasson tovább.

Lillith

Vége a napnak, juhuuu! Vagyis majdnem. A mai napra hirdetett asztronómia vizsgáján átesett, Emma néni nagyon rendes volt vele és még azért sem haragudott, amiért banán alakú holdakat rajzolt. Egyébként volt benne egy legkedvencebb feladata: ki kellett találni egy saját bolygót. Ezekről is, mint mindenről, képes volt kisregényt írni. Elképzelte, ahogy látképen egy gömb alakú égitest lebeg, zöldnek tűnik a sok növénytől, ami borítja és egy vörös gyűrű vonja körbe. Pont ellentétesen, mint egy dinnyét. Az belül piros jó esetben, hiszen akkor érett! Mondjuk a sárgadinnye nem, de az is finom, most csak a görög jutott eszébe. Előkapta vizsgán is a színeseit és le is rajzolta az ötletét rengeteg nyíllal, hogy mi s miért van rajta. Ebben a nagy koncentrációban viszont megéhezett, így kijőve a vizsgáról első útja a konyhába vezetett, ahol egy kedves manó szerzett neki egy szelet dinnyét! Kincs az a kis cukiság. Adott neki cserébe egy csudi szép követ, amit nagyon értékelt, gyűjti őket, mesélte Izzynek.
Viszont a gondolatai a Manóról hamar másfelé kalandoznak. Még mindig a kitalált bolygón agyalt, eszébe jutott, milyen vicces lenne, ha ott az élőlények buborékokban repülve közlekednének. Csak jókat vigyorgott, azonban az utolsó falat dinnyét követően se szó, se beszéd felpattant és megrohamozta a szertárat. A cél egyértelmű volt! Ő házi buborékfújót akar gyártani. Talált egy nagy vödröt, ami vélhetően jó lesz, meg folyékony szappant, magához is vette. Ekkor azonban újabb problémája akadt. Mi lesz a fújóka? Látott egy lepkehálót is, ami alig volt egyben, teljesen jó lesz megfogta azt is és átcipekedett az erkélyre, leült a vödör elé, minden mást maga köré pakolt, majd elővette a pálcáját.
- Wasser.
Elkezdte megtölteni a fogalma sincs milyen -amúgy felmosó - vödröt folyadékkal, hogy majd haladhasson tovább.

Izabella

Gondoltam kéne egy kis relaxálás mivel ez a hét egy kicsit kemény volt számomra, mivel itt voltak a vizsgák és az anyám is kerekesszékbe került, de igazán ez volt a legmegrázóbb a héten. Még mielőtt elindultam volna adtam kisállattápot Weekend-nek. Kerestem egy kisebb oldaltáskát. Belepakoltam az egyik kedvenc krimi könyvemet amit még anyukám küldött és a zenelejátszómat a fülhallgatóval együtt, Hogy minden tökéletes legyen szereztem magamnak egy pohár hideg limonádét amibe jégkockák úszkáltak és amikor már elég felkészültnek éreztem magam elindultam, de vissza kellett fordulnom mert rájöttem a másik táskámban még van egy kis üveg mogyorókrém és azt igazán nem hagyhatom ott, ezt mindenki megérti.
Egy ideje bóklásztam már amikor rájötte, hogy nem is emlékszem merre van mert még csak egyszer jártam itt az is pár hónapja volt. A mogyorókrém is kezdett olvadni, a limonádéban meg eltűntek a jégkockák. Szerencsémre végül egy diák elkalauzolt az erkélyig. Amikor odaértem letelepedtem azokba a szörnyen puha fotelek egyikébe. Beraktam a zenémet, de rá kellett jönnöm, hogy lemerült a zenelejátszó. Mondtam na mindegy majd akkor olvasok. Közben észrevettem más is van itt, aki egy vödör vízzel bíbelődik így hát inkább hagytam. Mikor már meguntam a könyvet, megittam és megettem mindent, felálltam és odasétáltam a lányhoz, mert elég kíváncsi voltam vajon mit kezd a vödörrel meg a szappannal. Valahogy kezdtem sejteni, de a varázsvilágban bármi előfordulhat ugyebár.
-Heló! Mi jót csinálsz ha szabad érdeklődnöm?-
Hátha segíthetek valamiben mivel nem nagyon volt kedvem visszamenni a könyvhöz és ott idegeskedni, hogy miért nem tudják kitalálni a legeslegvalószínűbb dolgot, hogy az autószerelő a gyilkos. Mint ahogy egy híres oknyomozó könyvben van "Ha kizárjuk a lehetetlent, ami marad, az az igazság...".

Lillith

Nem mondható egy kifejezetten kreatív embernek, de ami igaz, az igaz alapon kijelenthető: néha csodákat művel. És nem, nem abban a klasszikus gyönyörködtető formában. Olykor bosszantó, bajt keverő vagy éppen rosszban sántikáló, de azért amúgy aranyos. Teljesen biztos benne, ha olyan látta volna meg a szertáraknál, akit ismer, már a házvezetője előtt lenne és el sem tudja képzelni, mekkora büntit kapna. De tényleg, mit kaphat egy cuki, édes, bűnbánó minifőnix? Szobafogság? Plusz feladatok? Pontlevonás? Nincs desszert? NINCS DINNYE?
Ennek rémületében állt meg egy pillanatra a pakolászás közepette az erkélyen, de inkább elhessegette a rémhírt. Nem történhet meg ez, ennél nincs rosszabb, nem büntethetik ennyire, sosem bántott senkit hogy ezt érdemelje! Sniff. Levegő kifúj, inkább koncentrál, lassan háromnegyedéig telik a vödröcske, így befejezi a vízfakasztást. Félreteszi a pálcáját mint egy tök fölösleges kelléket, majd gyanakvóan emeli meg fejét, mert csak ekkor tűnik fal neki: nincs egyedül. A szőke lányon jártatja a szemét, csinosnak meg kis aranyosnak tűnik, lehet hogy korabeli is, de fogalma sincs ki ő. Felkeltette az érdeklődését, de mindeközben matat tovább és lassan szappant tölt a vödörbe, majd egy keverő híján a pálcájával kavarja fel kicsit. Nem egy szívbajos lány, na. Mikor elkezd habzani, kiveszi és megtörölgeti azt, majd csillogó szemeit a szőkére emeli.
- Sziaaa, nagy buborékokat akarok kifújni. Mert az jó. Szereted a buborékokat? A fényben olyan színesnek tűnnek néha, meg bulisak.
Kezd bele kicsit részletesebben, de még a megszokott monológjai közelében sincs. Miközben a kissé szakad lepkeháló felé nyúl eszmél, hogy amúgy az ismeretlen ismerőséről még mindig nincs infója, ő meg szeret ismerkedni.
- Egyébként Bánkúti Izabella vagyok. Téged hogy hívnak? Hányadikos vagy? Ismered Röncsit?
A legfontosabb kérdés, valami elemi ellenkezés van benne, ha valaki az ő barátnőjét szúrja ki magának barátnak. Érthetetlen számára, pedig csak nagyon szereti és szeretné ha ennyire nagyon csak ő szeretné. Közben nagy erőfeszítésekbe fog, hogy leszaggassa a hálót és csak az alap maradjon meg, amivel bubit lehet fújni.

Bánkúti Izabella

Kicsit bolondos volt ez a lány aki mellettem babrált valami vízzel teli vödörrel. Elég kíváncsi is volt, úgy tűnik rokonlelkek vagyunk. A pálcáját csak úgy félre tette vagy azzal kevergette azt az izét. Közben meg tudtam, hogy bubifújásra készül. Ezt én is szeretem, mert tényleg nagyon szép ahogy a fény rájuk süt amit az imént fogalmazott meg ez  lány illetve Izabella. Látszott az arcán is, hogy nagyon oda van a bubikért és a szeme is furán csillogott. Mármint nem őrült módon hanem inkább ilyen izgatottsággal teli volt.
Nekem sosem sikerül tökéletes házi készítésű buborékfújót csinálnom, mert volt, hogy kevés szappant tettem bele ezért gyorsan kipukkadt így maradtam a boltinál. Az igaz, hogy egy kis relaxálásra indultam, ez a bubifújás valamivel érdekesebbnek tűnt. Reméltem meginvitál rá ha már mind a ketten szeretjük a buborékokat. Lepkehálóval csinálta amiben egy kicsit kételkedtem, hogy azzal sikerül-e és rozogának is tűnt, de hát ő tudja és nem hiszem, hogy talált volna jobbat. Lehet, hogy nagy szép buborékokat lehet vele csinálni.
Én már olyan bubifújót is kipróbáltam ami ragasztós bár nem nagyon láttam értelmét hiszen mi után az is kidurran akkor olyan mintha telefolyattad volna sima ragasztóval a kezed és az nagyon idegesítő ahogy egyesével le kell szedegetned róla. Meg még sokféle van, egyszer kitalálhatnának egy szfinx formájút is. Annak nagyon örülne minden levitás kékség, de ezen a fontos dologról majd később töröm a fejem. A végén még elbambulok. Aztán hirtelen eszembe jutott, hogy milyen rég ettem édességet és csak remélni tudtam, hogy Izabellának van. Nem vagyok csokifüggő, de túlságosan édesszájú vagyok és ez egyszer a konditerembe fog vezetni engem. A kedvencem a minden ízű drazsé mert szeretem a meglepetéseket bár ha rossz íz jönni ki akkor nagyon sokáig a számban marad az íze.
Hirtelen meghőköltem emiatt a sok kérdés miatt, mintha egy kihallgatáson lennék.
- A becses nevem Lillith Holloway és azt szeretem ha becéznek. Én a szfinxekhez tartozom és harmadikos vagyok. És nem ismerem ezt a furcsa nevű valakit.-
A poén kedvéért még tisztelegtem is neki amit reméltem nem vett rossz néven