Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Faház

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Faház

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Faház

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Faház

Nagyon le volt maradva a tanulással. Vagyis, ő ebben a helyzetben más, nyomdafestéket nem tűrő szót használt volna, de mivel nem szabad annyira csúnyát még gondolni sem, inkább maradjunk annál, hogy úgy le volt maradva, mint a falubéli kocsmában a borravaló. Nem szeretett tanulni, csak azt, ami lekötötte a figyelmét, de az élet ugyebár nem kívánságműsor, szóval muszáj volt egy kicsit összeszednie magát. Ezért jött most ide, messze a kastélytól, még a hideg ellenére is. Ugyanis a toronyban a szobatársai nem hagyták békén, mindegyik pont most találta ki, hogy szeretne pihenni, vagy épp rongyosra dumálni a száját a haverjával, akit természetesen az ő szobájukba invitált. Egy ideig próbált figyelni a sorokra, de azok elúsztak a szeme előtt, így összecsapta a könyvet és inkább szitkozódva levonult ide. Összébb húzta magán a fekete kabátját, és gyakorlott léptekkel indult neki a faháznak, reménykedve abban, hogy itt egyedül lehet egy kicsit.
Amint elér a kívánt célig, azonnal elindult fölfelé a lépcsőn, majd még mielőtt egésze felért volna, fellesett, hogy egyedül van-e. Ezúttal azonban igencsak mellényúlt. Szokás szerint elvégezte a leskelődő mozdulatot, ám már az első pillanatban megkapta a tekintetét az eper szőke haj, amit ezer közül is felismert volna. Még szép , hiszen valamikor imádta ezt a hajszínt és azt is tudta, hogy ezt ki viseli. Nem mintha amúgy nem lehetne másnak ilyen színű haja a kastélyban, de pontosan ilyen, csak egy van.
 - Ez baromi kínos lesz.
Megsemmisülten hunyta le a szemét, majd beharapva az alsó ajkát elmotyogott néhány cifra kocsis szlenget. Mindegy, hogy visszafordul-e vagy felmegy. A lépések félreismerhetetlen zajai valószínűleg úgyis lebuktatják, osonni meg annyira szánalmas, szóval inkább előre, mint hátra.
Három lépcsőfokkal fentebb lépve már egészen látszanak mind a ketten, illetve, mindketten látják egymást. Alíz látja Vincét - már ha észreveszi -, Vine pedig nagyon is jól megtudja nézni Alízt.
 - Nem gondoltam, hogy te itt...
Végül is, kellemetlenebb is lehetne nem? Na ugye.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Faház

Nem érezte annyira cikinek a dolgot, mint az az első pillanatban látszódott. Egyszerűen csak mások voltak és kész, pont ezért vált el az útjuk, lehetne ezt akár amolyan gyermeki rajongásnak is felfogni, semmi extra, vagy legalábbis a részéről, a nagy Ő még váratott magára, bármerre is volt, még biztosan messze járt, messzebb, mint az Vince gondolta.
 - Nem, maradj csak nyugodtan.
Vonta meg a vállát könnyedén, a pillantása a rajzra siklott de igyekezett nem foglalkozni vele, helyette a lábával odébb lökdöste a másik babzsák fotelt, majd mikor kellően távolinak érezte, beledobta magát és kinyitotta a könyvet, pont ott, ahol fél órája a szobájában abbahagyta. Kissé furcsa volt a helyzet, mert nem nem épp a könyvtár volt, vagy valami, na meg itt voltak ők ketten, de ettől függetlenül még nem kell feltétlenül beszélgetni, vagy igen? Vince azért nem akart megszólalni, mert esze ágában sem volt megbántani a lányt, na meg nem is tudta, hogy akkor pontosan hányadán is állnak. Barátok lehetnek már? Vagy még ellenségeskedni kellene? Pedig benne aztán egy szemernyi harag sem volt, sajnálta, hogy nem jött össze, mert Alíz rendes lány, de ennyi és nem több, ja igen, lemaradt az ennyi, és pont.
 - Szép rózsa. Miért pont azt rajzolod?
Kérdezni azért még csak szabad, igaz? Ezzel semmilyen szabályt nem sért meg, vagy hág át, pusztán csak kíváncsi. Közben lassan visszafordítja a szemét a saját soraihoz, nem sietteti a válaszadással a lányt, végtére is ráérnek, nem?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Faház

Időközben egészen beleveti magát a bájitalok rejtelmeibe. Már nem mintha annyira érdekelné a dolog, egyszerűen csak szeret mindent tudni, bármennyire is untatja a dolog, a kíváncsisága mindig fölülkerekedik, a probléma csak az, hogy ez nem tart túl sokáig. Először meg sem hallja, hogy mit mond a lány, csak fél pillanatra néz fel, majd feltartja a kezét, mutatva, hogy várjon egy picit, amíg befejezi ezt a fejezetet.
 - Mond még egyszer kérlek.
Összecsukja a könyvet, biztos ami biztos, majd érdeklődve oldalra billenti a fejét, időközben visszajátssza magában az alig egy perccel korábbi jelenetet és elvigyorodik.
 - Beszélni? Tudod, én szeretem a problémákat ignorálni, egészen addig, amíg maguktól tovaszállnak.
Kezével színpadiasan mutat a levegőbe, a kezeivel pedig követi a mozdulatot, majd visszavigyorog Alízra. Nem igazán a szavak embere, pontosan ezért nem tud most megszólalni, nem igazán szereti az ilyesfajta nyálas, lányos dolgokat. Igaz, tetszett neki a lány, de az egész nem tartott tovább három hétnél, miért kell ezt ennyire drámaian felfogni? Nem értette.
 - Szóval mi? Muszáj ezt erőltetni? Tök aranyos vagy, meg minden, tetszett a vörös hajad, meg hogy kis cuki vagy, de nekem egy másik lány tetszik...
A végére kicsit csöndesebbre fogja a hangját, kicsit talán faragatlanság ilyen mondani egy lánynak, hiszen alig pár hete neki mondta ugyanezt, de hát könyörgöm, fiatal és csapodár, főleg ő, aki egy percig sem bír nyugodtan ülni. Mikor befejezi a monológot, kelletlenül bólint, majd ismét kinyitja a tankönyvét, de nem olvas, mert tudja, hogy erre biztosan érkezik válasz, nem is akármilyen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Még öt perc. Gyerünk Vince, futás, szaladj, innen most nem késhetsz!
Győzködte magát főhősünk, miközben nekiiramodott a lépcsőn és az utolsó három fokot más ugrotta és rohanva folytatta az útját. Késésben volt, bár ez nyilván mindenkinek feltűnt. Korábban akart ott lenni, hogy várhassa a lányt, hogy már a távolból megnézhesse, de kezdte úgy érezni, hogy ez már veszett ügy lesz. De aztán elképzelte, ahogy Luca ott áll és várja, ahogy körbepillant, ettől pedig annyira felment benne a pumpa, hogy gyorsított. Igaz, leérve az első emeltre megcsúszott egy kicsit az utolsó lépcsőfokon, de ügyesen kapaszkodott, na meg senki nem látta, úgyhogy a dolog akár semmis is lehet. Óvatosságból azért egy pillanatra megtorpant, lezserül zsebre vágta a kezét és körbepillantott, majd mintha puskából lőtték volna ki, folytatta az útját. Mondhatni, nem ez volt az erőssége, pedig egész gyorsan futott és viszonylag élvezte is a sebességet, de a tereppel már problémái voltak. Amint a tömeg kezdett dagadni, ő is lassított, majd és elkezdett furakodni a tömegen át, bocsánatkérések közepette, hogy elérje, a folyosót, ahol majd találkoznak. Tudhatta volna, hogy nem erre kellett volna jönnie, de nem gondolkodott, arra nem volt ideje. Magában szitkozódott kicsit, majd mikor távolabb ért a tömegtől, lerakta a kis dobozt az ablakpárkányba, amiben Lucának hozott egy kis apróságot, majd szembefordulva az ablakkal, hála annak, hogy kint sötét van, megszemlélte magát. A látvány...az borzalmas volt. A haja össze-vissza állt, mintha épp most kelt volna - bár ez hosszú percek keserves eredménye volt, így állt pont jól -, a fehér ing és szmoking még elment volna, de a fehér nadrág feszélyezte, mindössze csak a fehér tornacsukája tetszett neki, amitől nem volt hajlandó megszabadulni, végtére is, kinek tűnne fel? Bálba mennek, ott senki nem figyeli a lábakat. Fújtatva, megfordult és összefűzte maga előtt a kezeit, de ekkor csoda történt! Ugyanis megpillantotta Lucát! Egész éjjel azon gondolkodott, hogy vajon a lány hogy fog kinézni, de a valóság minden képzeletét fölülmúlta. Biztos volt benne, hogy ez a lány nem felé tart, az lehetetlen. Elrúgta magát a faltól, majd tétován hátrapillantott, de mikor nem állt mögötte senki, kiült a bamba vigyor a képére. Tényleg Luca volt és tényleg erre jött, felé. Legszívesebben fogta volna magát és ordítva hívta fel volna magukra a figyelmet, de nem tette. Helyette mikor odaér a lányt, átkarolta a derekát és halkan füttyentett.
- Nézzenek oda, milyen csinos valaki..és, magasabb.
Az egyik kezével nevetve magához mérte, Luca most már kicsivel föntebb ért, mint ahol az álla volt, így nem kellett annyira lehajolnia ahhoz, hogy üdvözlésként adjon neki egy csókot, nem túl hosszan, hiszen most bárki láthatja őket, ő pedig nem az a kirakatgyerek, de nem tud neki ellenállni.
- De hiányolom rólad színeket, ezért..hoztam neked valamit.
Visszaugrik a párkányhoz, elkezdi kibontani a dobozt és kiveszi belőle a virág karperecet és mosolyogva megmutatja neki.
- Add a kezed.
Ha a lány odanyújtja, mosolyogva felköti áll, majd mellette terem és kinyújtja a karját.
- Menjünk, kapaszkodj.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Felnevet a megjegyzésre, igaz, hogy nem nőtt valami nagyra Luca, de pont ettől olyan érdekes, az egész lényét csak még aranyosabbá teszi, nincs ezzel semmi baj, Vincének még ez is tetszik benne. Vigyorogva megrázza a fejét, miközben a tömeg felé vezeti a lányt.
- Nem veszel el köztük, hidd el.
Sőt, ő ezer közül is kiszúrná. Már lehetősége volt annyit nézni, hogy egy normális ember talán betelt volna vele, de ő szerette nézni, hol elgondolkodva, hol kedvtelve nézegette a lányt, de sosem unta, sőt...minél többet nézte, annál inkább érezte úgy, hogy nem látta még eleget. S bár számára ez egy kissé visszásan hatott, hamar eltudta fogadni a helyzetet. Mikor beérnek a nagyterem ajtaján, megtorpan egy pillanatra, hogy legyen ideje nézelődni. Tényleg szép, sőt, gyönyörű, bár az ő ízlésének kissé zsúfolt, míg az embertömeg inkább színtelennek hat, ami nem tetszik neki, de legalább senki nincs pirosban! Így el lehet kerülni a kellemetlen félreértéseket. Szorosan fogja Lucát, igyekszik neki utat törni a tömegben, csak halvány fogalma lehet arról, hogy mennyire nehéz magassarkúban járni, de már az elején is látta, hogy a lány léptei nem biztosak, így igyekszik azokat könnyíteni, legalább úgy, hogy biztos támasz lesz, ha már mást nem tud tenni.
- Tőlem jöhettél volna mezítláb is, vagy tornacipőben, én is abban vagyok.
Őt nem érdekli a külső, nyilván így, teljes puccban nagyon csinosak a lányok, de az a sok felesleges cicoma, smink meg haj...ő ezt sosem értette igazán. Neki ha tetszett valaki, akkor az melegítőben, kócosan is ugyanolyan  jól nézett ki, nem számított. Hatalmas vigyorral a képén indul meg a csokiszökőkút irányába, ahol egyéb édességeket és innivalókat is észrevesz. Mikor odaérnek szabad kezével gyorsan megigazítja a poharakat, hogy tökéletesen egymás mellett legyenek, majd Luca felé fordul.
- Itt viszonylag nyugi van. Mit szeretnél?
Nem volt soha édességrajongó, így inkább csak nézelődik, de nem nyúl semmihez, inkább igyekszik nem fintorogni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

- Kit érdekel?
Bukik ki belőle, úgy igazán őszintén. Ő sosem értette az ilyesmit, ráhagyta ezeket a dolgokra a lányokra. Megtudta állapítani, hogy mi a szép és mi nem, mi tetszik neki és mi nem, tudta, hogy mik azok a színek, amik nem illenek össze, de ő ennyiben ki is merült és soha nem érdekelte a dolog különösebben. Soha senki nem kényszerített ki belőle divattanácsokat, bár a húga gyakran kérdezte meg, hogy tetszik-e neki ez vagy az a ruha, de ez meg ízlés, nem pedig gyakorlás kérdése. Luca ugyanúgy tetszett volna neki, ha nincs rajta ez a borzalom, amiben leginkább csak szenved.
- Ahogy elnézem, itt csak csokis van.
Oldalra pillantott, ameddig csak az asztal tartott, roskadásig volt rakva mindenféle nyúlós, ragadós, masszás édességgel. Nem is volt kérdés, hogy az italért nyúlt először. Megfogott két poharat, az egyiket megtöltötte forrócsokival, a másikat pedig szimplán csak teával, már a gondolattól is rosszul volt, hogy neki kell meginni. A forrócsokit szórakozottan a lány felé nyújtotta, miközben belekortyolt a sajátjába. Ekkor ért el a tudatáig a kérdés. Egy ideig teljesen figyelmen kívül hagyta a felé kínálkozó csokigolyókat, majd elvett egyet, csak azért, hogy ne sértse meg a lányt. Aztán, úgy döntött, utána a vízözön, nem érdekelte mi lesz. Úgy érezte, ha most nem teszi meg, akkor talán soha nem fogja és tartott tőle, hogy soha nem lesz még egyszer alkalma rá.
 - Luca...
Egész testtel a lány felé fordult, kivette a kezéből másik édességet is, és lerakta maguk mellé az asztalra, vett egy mély levegőt és belevágott. Úgy érezte, hogy ennek eljött az ideje, ennyi után, mikor már biztos volt a dolgaikban.
- Nem izgultam, inkább vártam, most viszont izgulok...de mindegy..akkor is végigmondom. Szóval, nagyon fontos vagy nekem és ez a pár hét csak még inkább megerősítette bennem és tudod, arra gondoltam, hogy ez talán valami...több.
Összevonja a szemöldökét, hunyorít, próbálja kivenni a lány vonásaiból, hogy vajon Luca rájön-e arra, amire ő akar kilyukadni. Tart egy lélegzetvételnyi szünetet, majd folytatja.
- Szeretek veled lenni, nagyon is...és abban bízom, hogy te is így vagy ezzel.
A lány kezei után nyúl, ráfonja az ujjait a lányéira, mintegy megerősítve azt, amit mondott. Sosem volt képes normálisan kifejezni az érzelmeit, most sem épp azt hozta ki a dologból, amit szeretett volna, de jóval többet akart mondani egy "Járunk?"nál, így viszont félő, hogy a lány esetleg elveszítette a fonalat a sok duma között.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

A eljövendő boldogsága, az önbecsülése és az este további kimenetele mind azon a néhány mondaton múlt, amit az imént elmakogott a lánynak. Izgult még mindig, hiszen Lucáról volt szó, csak a legjobbat akarta neki, mert azt érdemelte. Szegény annyi pofont kapott már mástól, hogy ha akarta volna sem tudta volna bántani, annyira sajnálta. Úgy érezte, hogy mindezek után boldoggá kell tennie őt, Vince tényleg csak ezt akarta. S bár a legtöbb emberben, úgy mint benne is, megvan az önzőség, de most, talán életében először helyzete más boldogságát a sajátja elé. Furcsa érzés volt, de nem volt rossz, koránt sem, főleg, amikor rápillantott a lányra. Úgy érezte, hogyha most a lány vissza is táncol és összetöri a szívét, akkor is megérte. Mi ez, ha nem szerelem?
- Luca, a csillagokat még mindig nem foghatjuk meg...
Igen, gratulálok, kiragadtad belőle a lényeget, ügyes vagy. Ha most valaki nézné őket, biztosan megtapsolná Vincét és rátűznék a "rakás szerencsétlenség" táblát, hiszen a lány épp most vallja meg neki az érzéseit, ahogyan ő tette az imént, de Vince csak annyit tud mondani, hogy a csillagok még mindig túl távolaikat. Bravó. Ettől függetlenül azonban nem engedi el a kezét, egyre szélesedő vigyorral hallgatja a törpét, hiszen tetszik neki amit hall. Úgy érzi, hogy a saját érzéseit hallja vissza, csak épp sokkal szebb hangon.
- Szuper.
Nyögi ki végül, egy hatalmas megkönnyebbült sóhaj után. Elég ciki lett volna, ha a dolog nem így sül el, ő maga bízott benne, hogy az eredmény majd pozitív lesz, mert nem készített B tervet, maximum, egy "csak vicceltem"re futottam volna tőle, mielőtt világgá szalad. Közelebb húzza magához Lucát, így, hogy már a keze a derekán van és ad egy puszit a homlokára, miközben vigyorog mint a vadalma. Fogalma sincs róla, hogy így most mi változott, mert ő nem érez semmit, csak azt, hogy mennyi boldog, majd kicsattan. Legszívesebben mindenkinek elmondaná a teremben, egyesével, de helyette csak hátranyúl a csokigolyóért és odatartja Luca szája elé.
- Most már megeheted. Végeztem.
Mennyivel könnyebb lett hirtelen! Nem gondolta volna, hogy ilyen nehéz súlyt cipelt, csak most érzi, hogy végre levehette.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

- Szerintem ma semmi sem lehetetlen.
Ejt el egy apró megjegyzést, mert hogy ő annyira lelkes, hogy már a karácsonyi ajándékkal is elkészült, amihez ennek is elég sok köze van. Alig várta, hogy átadja, mert tudta, hogy Luca mennyire örülni fog neki, de még nem tehette, még legalább négy nap volt karácsonyig. Bár nem tudta, hogy a lány marad-e a kastélyban, vagy a családjával tölti majd az ünnepeket, ő haza fog menni, de csak két napra, annyi pont elég a családi ünnepségből. Nem mintha amúgy nem szeretné a családját, csak ilyenkor mindenki sok egy picit. Vigyorogva figyeli a lányt, akinek a kezét továbbra is csak annyira hajlandó elengedni, hogy tudjon enni. Ahogy végignézett a tömegen, egész máshogy látta a helyzetet, hirtelen nem érdekelte semmi, tudta, hogy itt jelenleg most ő a legboldogabb, senki nem érezhet ennél többet itt, mint ő. Már nem zavarta a zsúfolt díszítés, nem zavarta az sem, hogy mindenki fehér. Nem érdekelte. De egyúttal el is bambult, annyira, hogy észre sem vette, hogy Luca mit csinál, csak miután már megkapta a röpke csókot, még csak ideje sem volt viszonozni. Aprót rázott a fején és lenézett a kezeikre, majd vissza a lányra.
- Eddig is akkor fogtad meg a kezem és öleltél meg, amikor akartál. De értem mire gondolsz. Persze, azt csinálsz amit akarsz.
Tényleg bármit megengedett volna neki, nem igazán érdekelte. Ezalatt az idő alatt elég jól megismerte a lányt, tudta milyen, tudta mi az szégyell, mivel viaskodik, és, hogy úgy általában kivel van dolga. És egyik sem zavarta igazán, nem most fogja elkezdeni.
- Áhh...muszáj?
Ez az, amit nagyon kiakart kerülni. Utált táncolni, valószínű azért, mert nem is tudott, de akkor is. A táncolók sokaságára nézett, majd vissza Lucára, és hátrabillentette a fejét. Itt az élő példa, nem tud neki nemet mondani.
- Nem bánom, menjünk.
Erősen fogja a lány karját, hogy el ne kavarodjon a tömegben, miközben húzta befelé, majd kiválasztva egy szimpatikus helyet megállt és Lucát a derekánál fogva magához húzva ringatózni kezdett a zenére.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Ez a tánc dolog mindig olyan kellemetlenül érintette. Bot lábú volt, ráadásul a bátyja is sokat piszkálta emiatt, ami csak még rátett egy lapáttal arra, hogy kényelmetlenül érzi magát a táncparketten. Pedig most még semmit nem csinált, csak lépegetnek jobbra-balra. Ez azért nem nagy ördöngösség, sőt egy pár perc után belejön annyira, hogy finoman eltolja magától a lányt, lassan megforgassa és visszahúzza. Nem akar nagyon kapdosni, nehogy baleset legyen a vége, csak szép óvatosan, kimérten, de azért kellemesen.
- Háát...
Válaszolja ő is, de nem erőlteti, látja, hogy Luca valamin gondolkodik, így csak összefonja a karjait a lány dereka mögött és vált a zene ritmusára, kicsivel gyorsabb lesz az ütem, nem túlzottan, még nekik éppen megfelel. Ha valamilyen csoda folytán itt beindulna a buli, ő lenne az első aki lelépne, és húzná magával a lányt is, akit biztos, hogy eltaposnának. De amíg a zene kellemes, andalító, tőle aztán szédeleghetnek a tánctéren is. Ő valahogy, valamiért nem érzi át igazán ezt a dolgot, de örül, hogy közel lehet a törpéhez és, hogy boldognak látja. Ha ezt jelenti a tánc, ám legyen. Szakértője soha nem lesz a dolognak.
- Örülök, hogy így gondolod. Jó végre mosolyogni látni.
Bólogat a mondandója közben, mert tényleg így gondolja. Luca végre boldog és majd kiugrik a szíve a gondolattól, hogy ez mind miatta van. Élének él még benne a kép, amikor Luca nemhogy nevetni, mosolyogni is képtelen volt. Már ott eldöntötte, hogy ő soha nem fogja bántani, képtelen lenne ezt még egyszer végignézni. De ez már remélhetőleg a múlté.
- Huszonnégy, huszonöt otthon kell lennem, de utána jövök vissza. De mit szólnál ha a Szilveszterkor elmennénk Budapestre? Van a nagynénémnek egy lakása, ami tök üresen áll, még nem döntöttük el, hogy mit csinálunk vele.
A nagynéni öregek otthonában van, ugyanis szegény nem épp beszámítható, de ez a történet szempontjából már lényegtelen. Kíváncsian várta, hogy mi lesz a válasz, nem akarta erőltetni, nem tudta még, hogy Lucának milyen tervei vannak az Újévre, úgyhogy ez csak egy lehetőség.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Nem győzött rácsodálkozni a lányra, pedig ismerte már egy ideje. De Luca újra és újra képes volt meglepetést okozni neki, ahogy az este is tette. Azt hitte, hogy az egész majd vontatott lesz és nehéz, hiszen mégiscsak most voltak először igazán kettesben, amióta egy párt alkottak. Vince félelme azonban alaptalannak bizonyult, minden annyira természetes volt, annyira magával ragadó, természetes.  Rá mégis újszerűen hatott az élmény, mert soha nem szeretett senkit, ily módon és ilyen intenzíven. Eddig azt sem tudta, hogy ilyen tényleg létezik és lám, tényleg van, itt, kettőjük között. Nem akarta felkelteni, de megígérték, hogy megpróbálnak sötétedés előtt visszatérni, igaz, hopp porral néhány másodperc alatt hazaérnek, de nem titkolt szándéka volt kiélvezni még egy picit, hogy csak ketten vannak, abban a világban, amit olyan szépen felépítettek magunknak. Mosolyogva figyeli, ahogy Luca szép lassan magához tér, de nem akaródzik neki felkelni, legszívesebben Vince is leborítaná a tálcát és visszabújna a lány mellé az ágyba, de nem teheti. Épp csak tegnap este jött rá, hogy bár egy idősek, ebben a kapcsolatban mégsem lehetnek egészen egyformák.  Bár mindketten fiatalok és ez annak az időszaka, hogy felelőtlenek és bolondok legyenek, de Vince örömmel lemond erről azért, hogy Luca tovább lehessen gyerek. Meg amúgy is, ő a fiú, a törpe most már az ő felelőssége, és ha rajta múlik, örökre az is marad. Vigyorogva figyeli a lányt, majd mikor a keze az arcához ér megsimítja azt, kedveskedőn.
- Ettől még fel kell kelned.
Csóválja a fejét vigyorogva, tudja, hogy az egész csak játék, de igyekszik a szigorú srácot játszani, bár az arca és a hangja is nevet. Bár annak jobban örülne, ha látná a lány arcát, de mintha Luca csak a gondolataiban olvasna, nagy nehezen megint előbukkan a takaró alól.
- Az a legkevesebb, csak néhány pálcaintés. Bár elég nagy rumlit csináltunk, de senki nem fog betoppanni, úgyhogy ne foglalkozz vele.
Elcsodálkozik rajta, hogy tud a lány ilyenkor éppen a takarításra gondolni. Kiszabadítva az egyik kezét, a bögre után nyúl és belekortyol a kávéba. Nem sűrűn iszik, de most igényli a szervezete. Tompának és nehéznek érzi magát, ami betudható a tegnap estének, bár ezt egy percig sem bánja. Mosolyogva hallgatja a törpe nyavalygását és élvezettel nézi, ahogy szenved, bizonyára a ruhái után kutat, bárcsak tudná, hová tették őket! Ő is körbepillant, majd a mutató ujjával Lucának a háta mögé kutat, mindegy jelezvén, hogy a farmerja megvan, a szekrény tetején.
- Fogalmam sincs, hogy került oda.
Vallja be férfiasan, miközben elgondolkodva hunyorít, nézi a nadrágot, hátha eszébe jut neki. Aztán kap egy csókot, ami felidézi benne a tegnap történteket ismét. A megjegyzésre csak nevet és újra megcsókolja, miközben félretolja a tálcát, majd a lányt ledöntve a hátára ráfekszik. Igencsak felbátorodott, de hát bocsásson meg neki mindenki, szerelmes.
- Az arcod itt…nutellás.
Jegyzi meg nevetve, miközben picit távolabb húzódik, hogy megnézhesse, de beigazolódik az, amit első pillantásra látott. A lány arca a fülénél tiszta csoki volt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Nem igazán tudott visszaemlékezni a tegnapra. Persze, a lényeges dolgok megvoltak számára. Az éjfél a Vörösmarty téren, a kergetőzés a rakparton a röpködő mínuszokba, a tánc a szoba közepén. Ezekre emlékezett, de arra már nem, hogy végül hogy találtak igazán egymásra.
 - Te dobtad fel oda.
Úgyhogy nem kell félni, Vincének bőven maradtak emlékei, amiket szívesen visszaidéz majd, mikor a könyv fölé kényszerül. Most viszont még nem ott van. Vigyorogva állja, ahogy Luca húzza az agyát, miközben támaszkodik mellette, nem tervezi összenyomni a lányt, ő nem viszonozza a puszikat, mert mire odajutna, hogy most ő következne, Luca egy ügyes mozdulattal csúszik ki alóla, Vince legnagyobb bánatra. Ez egy pillanatra még el is bizonytalanítja és a csalódottság kiül az arcára. Eddig azt hitte, hogy most minden oké, de talán elvetette a sulykot és Luca azért húzta be ilyen hirtelen a kéziféket. A hátára fordul és a feje alá húzva a párnát figyeli a lány ténykedését. Fel s alá járkál a szobába, összeszedegeti a ruháit, úgy látszik, pillanatok alatt felpörgött. Tényleg nem igazán értette, hogy most akkor mi is a helyzet. Igyekezett nyugtatni magát, pedig a kettősség majdnem szétfeszítettem. Azt adagolta magának, hogy igenis tudja, hogy vállalt és ez az egész a lánnyal jár, úgyhogy vesz szépen egy nagy levegőt és túlteszi magán ezek. Amint Luca megpróbálja felkínlódni magára a szűk farmert, fektében elvigyorodik és arra gondol, hogy ezt napestig eltudná nézni, igen, még az öltözést is. Soha nem volt nagyravágyó gyerek, megelégedett azzal, amit az élet dobott neki, ebben állt az egyszerűsége. Tudta, hogy az ilyen apró örömöket is ki kell élveznie, hiszen ki tudja, mikor lesz legközelebb ilyesmire lehetősége.
 - Én is, nézlek. Nyugodtan folytasd.
Legyint a kezével, majd mindkettőt a párna alá csúsztatja, oda ahol a tarkója van, ezzel jelezvén az elégedettségét. Nem akar még menni, még korán van, idejük, mint a tenger, ki akarja élvezni az utolsó pár órát, amit kettesben tölthetnek, ettől olyan rossz ember lenne? Tudta, hogy ez valahol csak játék, egyrészről élvezte, másrészről pedig fájt neki, hogy Luca olyan távol húzódott tőle. Ettől pedig úgy érezte, hogy neki is be kell szállnia a játékba, nem lehet ő a kiszolgáltatott fél.
 - Hát jó, ha menni akarsz akkor legyen.
Csalódott képet vág, miközben lassan felkel az ágyról, azért annyira nem sieti el, esélyt ad a lehetőségnek, hogy talán a törpe a meggondolja magát és felhagy ezzel a kínzó, buta játékkal.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

- Hát már hogyne élvezném?
Nevet fel. Hiszen, ő is csak pasiból van, még akkor is, ha a tapasztalatlanabb esetlenebb fajtából. Na azért nem kell rögtön bénának elkönyvelni, egy részére igencsak rájátszik, pusztán azért, mert így jó neki, így sok más dolgot rejthet véka alá, kevesebb magyarázat, kevesebb félreértés. Ettől persze nem lesz más a gyerek, magát azért képtelen lenne meghazudtolni, a színjáték sem áll neki igazán jól. Mindez inkább egy pajzs. Luca előtt azonban már régen levetette ezeket a gátlásokat, habár nehéz volt neki elfogadni, hogy a lány azért szereti ami. Férfiasan bevallhatja, hogy a lányoknak nem az ilyen fiúk a zsánerei, pláne nem egy olyan lánynak, mint Luca. De ami történt megtörtént, most már nem lehet megváltoztatni és ami azt illeti Vince soha semmi pénzért nem is változtatna rajta. Lehet, hogyha korábban ismeri meg a törpét, akkor minden más lenne, de úgy van vele, hogy minden okkal történik, minden pontosan úgy történt, ahogy kellett. A végkifejlet számít, nem?
- Nem, tényleg? Akkor ne pakoljak?
Kérdi, miközben odébb pakol egy párnát, majd gyorsan visszafekszik, mert érzi, mit van készülőben. Luca túl messze van, viszont túlontúl lelkes is, ami pedig becsapódást eredményez. Vince csöndben fohászkodik, hogy ne legyen igaza, majd mikor a törpe nekiiramodik inkább már azért, hogy ne térdelje véletlen gyomorszájba, vagy rosszabb...
- Ohh...ba...
Nem tudja végigmondani, mert Luca érkezik, Luca nem tompít, viszont esik, egyenesen rá. Nem fájt neki, legalábbis annyira nem. Elnyomja az érzés, hogy  a lány megint a karjai között van, hagyja magát leteríteni. Helyette inkább elnézi a csinos arcot, a szép karokat és minden mást. Elidőzik a tekintete, most nézheti, szemérmetlenül, így, hogy rajtuk kívül senki nincs itt. Majd mikor a törpe ráhajol az ajkaira, visszacsókol neki, miközben az egyik kezével Luca hajába túr, közelebb húzva ezzel magához.
- Igen, szerintem.
Bólogat, miután levegőhöz jut. Megkönnyebbül kicsit, ez látszik az arcán is.  Szerette volna széppé, emlékezetessé tenni a dolgot, és úgy tűnt, hogy ez sikerült is neki, de így, hogy megerősítést is kap, valamennyire megnyugszik.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Hát ő is elbírná viselni. Vincén szerelmes volt, ezt kár lett volna tagadni. A kis törpe már az első perctől elcsavarta a fejét, de idő kellett ahhoz, hogy a szívét tényleg, véglegesen odaadja a lánynak. Ahogy nézte, úgy érezte, hogy ezt élete végéig tudná csinálni, valami ilyesmi volt a szerelem, nem? Igaz, a kapcsoltuk kissé rögösen indult és egy ideig lefelé haladt, de végül csak rendbe jöttek, vagy legalábbis Vince szerette volna hinni, hogy most már minden rendben van velük. Kezei a lány derekára csúsztak, majd egy határozott mozdulattal kicsivel lentebb tolta a lányt. Kellemetlen lett volna, ha a tegnapi töménytelen adag süteményt és pizzát pont most rakná ki, ebben a felettébb idilli és romantikus pillanatban. Pedig, ha valaki, ő aztán értett hozzá, hogy tegyen tönkre egy ilyen dolgot, de most nagyon igyekezett, de tényleg!
 - Akkor csináljuk, amikor szeretnéd.
Egy pillanatra lefagyott, mikor a lány úgy döntött, hogy végigfekszik rajta, hirtelen azt sem tudta, hogy hogy reagáljon, de aztán végül az ügyesebbik keze rátalált a Navines hátára, és újra meg újra, végigsimított rajta, kitartóan, míg a szíve pedig hevesen vert, nem tudta csillapítani. Ugyanakkor rá kellett ébrednie, hogy a szerelem önmagában semmit sem ér, csak akkor lesz belőle igazán felemelő érzés, olyan, mint amiről a dalok szólnak, ha valaki viszonozza őket. Luca pedig, jelen ábra szerint hasonlóan érzett, mint ő. Felemelte kicsit a fejét, hogy lenézhessen rá, majd nyomott egy puszit a törpe fejére. Végül lehunyta a szemét, és hagyta, hogy a tegnapi események ismét végigfussanak a lelki szemei előtt. Bárcsak megint átélhetné azt a sötétséget. Az éjszaka tűzijátékai és petárdái még mindig a fülében dörrennek el, látja maga előtt, ahogy közelebb húzza a magához Lucát, ahogy nevetve elterülnek a kihúzott kanapén.
 - Szeretnél még maradni?
Bukik ki belőle a kérdés, amit egészen komolyan gondol. Végül is, még csak elseje van, holnap is visszamehetnek. Legalább addig is kettesben tölthetnek még egy kis időt, összeszedhetik magukat és kiélhetik az egymás iránti lángoló szerelmüket, legalább egy kicsit.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Szerelmes volt, tényleg, úgy igazán. Nem úgy mint a romantikus filmekben, ahol a szereplőknek fáj és legszívesebben kivágnák a szívüket, ez boldog szerelem volt és reménykedett benne, hogy az is marad. Ilyenkor pedig, mikor Lucával volt merlin tudja miért, de mindent sokkal intenzívebben élt meg, ez pedig számára idegen volt, hiszen nem érzett még soha ilyet, de még hasonlót sem. Persze, tetszettek neki lányok, de az inkább a szemét gyönyörködtette, nem a szívét, Luca viszont ugyanúgy szólt a szeméhez, mint a szívéhez.
- Áhh, akkor folyton együtt lennénk.
Vallotta be halvány, de annál sokatmondóbb vigyorral a képén. Nem akart hazudni neki, miért tette volna? Jelen állás szerint neki mindig lett volna kedve ahhoz, hogy együtt legyen, folyton, sülve-főve, de ezt kézenfekvő dolgok miatt nem tehették meg, de legalább most együtt vannak. Senki nem zavarja őket és nincsenek szabályok, ez a gondolat pedig felpörgette, új erőre kapott tőle, habár hulla fáradt volt. A kezeit a lány hátára simította és szorosan ölelte magához, jól esett neki, hogy valaki ilyen módon kerül köze hozzá, hiszen mégiscsak tinédzser, a hormonok tombolnak és társai, ebből ők ketten sem maradhatnak ki. Vince pedig reménykedett benne, hogy ez az érzés örökre így marad, sőt, még tovább is. Eltudta képzelni, hogy hosszú évek múlva még mindig ugyanígy szeretik egymást, az intenzitás és a közelség a legjobban hozza ki az ember fantáziájából.
- Maradhatunk még ma. Sőt, minden hétvégén eljöhetünk, ha szeretnéd.
Most már csak azon kellett gondolkodni, hogy veszi rá a szüleit, hogy ne adják el a lakást. Talán beszélnie kellene a nagynénjével, bár, nem menne sokra vele, az sem biztos, hogy beengedik hozzá. Ráadásul nem is beszámítható az öreglány, miért hallgatnának rá? Ugyanakkor jó lett volna, ha van egy helyük, ahol így tudnak lenni, tényleg nagyon-nagyon zakatolt az agya. Tekintetét a moccanó lányra szegezte, figyelte minden mozdulatát, kicsit felemelte a fejét, az egyik kezével megtámasztotta. Amikor meghallotta, el sem akarta hinni. Eltátotta a száját, vett egy levegőt, majd becsukta a száját és megint kinyitotta. Sűrűn pislogott, kezdett benne kételkedni, hogy ez az egész igaz. Végül hangosan fújta ki a levegőt és óvatosan belecsípett a lány arcába.
- Én is téged törpe.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Első szint → Erkély

Hát ez is eljött. Ha nehezen is, de sikerült neki elvégeznie az iskolát, legalábbis az alapképzést. Otthon nagyon büszkék voltak rá, soha nem gondoltál volna, hogy a pici fiuk eljut idáig, tekintve, hogy mennyi baja volt és van is jelenleg. Persze, ezek a statisztikák őt egy csöppet sem izgatták, csak csinálta a dolgát, ja, és mellette baromi boldog volt, annyira, hogy néha letudta volna hozni a csillagokat. Ennek az oka pedig egy valaki volt, a legfiatalabb Czettner lány. A világ legszerencsésebb emberének mondhatta magát, mert olyan színesen és csillogóan szerették, ahogy senki mást nem szerettek itt, ebben biztos volt. Az közös kis életük tele volt meglepetéssel és váratlan fordulattal, örömmel, lisztdobálással és kergetőzéssel. De mikor otthon volt és a szülei Lucáról kérdezték, meg a jövendőbeli terveikről, fogalma sem volt, hogy mit mondjon, évek óta együtt voltak, így hát meg sem fogalmazódott benne soha, hogy ez lehet máshogy is. Ő teljesen jól érezte magát így. Aztán amikor az apja elkezdett neki arról mesélni, hogy ennyi idősen ő már nős ember volt és nincs vesztegetni való ideje senkinek, akkor szöget ütött a fejébe a gondolat. Ezerszer megkérte már Luca kezét, persze, csak viccből és jót nevettek rajta, de min változtatna az, ha most igazából is megtenné? Hiszen szereti őt teljes szívével, tegnap pedig még Luca is ugyanígy volt vele.
Mindezen gondolatoknak már egy hete, mostanra viszont megért az elhatározás is. Magukhoz mérten szerette volna csinálni, sokáig tervezgetett, hogy minden tökéletes legyen, és nagyon izgult. Jobban mint eddig valaha életében. Ösztönösen újra és újra ökölbe szorította a kezeit, a lábaival is alig bírt, miközben a táblát, rajta az írással maga felé fordítva cipelte végig a kellékeket a folyosón. Tudta, hol van épp Luca, hiszen ő kérte meg Emma nénit, hogy legyen oly kedves elcsalni egy picit, mert meglepetést szeretne. A sarokban elbújva még azt is láttam, ahogy a Törpe kijön a szobából és elindul az erkély felé. Vince pedig, helyrerakva a remegését csöndesen belépett az erkélyre, úgy, hogy a lány ne hallja meg, lerakta a táblát az egyik fotelbe, mellé tette a cukorkákat és a gumicukrokat,  majd visszaosont oda, ahol a lány nem láthatta. Végül egy utolsó feladata volt hátra, elkiabálta magát, hogy "Luca" és várta a fejleményeket. Remélhetőleg a lány majd hátrafordul őt keresve és akkor megtalálja a táblát.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Első szint → Erkély

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Első szint → Erkély

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Első szint → Erkély

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Első szint → Erkély

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Első szint → Erkély

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Első szint → Erkély