Van akinek nem erőssége a kviddics, mégis szeretne sportolni. Ebben a teremben keveredik a mugli és varázseszközök széles tárháza, azonban a mágia vigyáz rá, hogy ne hajszolhasd túl magad. A nagy terembe egyszerre akár negyven ember is kényelmesen elfér, így nem okoz majd nagy gondolt, hogy mihez is fogj hozzá. A terem azonban nem csak gépekből áll, vannak pályák is (kosár, foci stb) melyek a csoportos tevékenységek kedvelőinek is lehetőséget biztosítanak, hogy edzésbe maradjanak és egyszerre ismerkedjenek is. A nagy terem két részre van osztva a bejárat felől vannak a gépek, a választóvonaltól pedig a pályák, melyek keretét egy futópálya adja.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=204&post=845567#post845567][b]Szilágyi Rozina - 2022.04.15. 21:39[/b][/url]

Régen mindig olyan sok helyre jártam, pörögtem és szaladgáltam, hogy időm sem volt megnézni a faliújságon lógó hirdetéseket, ami meg jelentőségteljes hír volt, azt többnyire megtudtam a barátoktól. Most viszont, hogy még nem gyógyultam fel teljesen, sok mindent ki kellett hagynom, nem tudtam kviddicsezni, sem edzésekre járni a többiekkel, ezért jobb híján ha épp nem a könyvtárban olvastam, akkor ücsörögtem valahol, vagy olyan eszement ötletem támadt, hogy megnézzem a hirdetéseket.
Akadt is szép számmal, volt aki tánccsoportba keresett tagokat, olyan is akadt, aki zenélni vágyott másokkal, de megakadt a szemem egy srác hirdetésén, aki edzői szaktudását ajánlotta lányoknak. Egy kicsit gyanús volt a hirdetés, azonban szerepelt benne egy oklevél megnevezés is, ami meg egyértelműen azt jelezte, hogy ez nem csak egy vicc, hanem tényleg edző is a srác. Nekem meg szükségem volt valakire, aki segít felerősödnöm, olyanra, aki ért is az izmokhoz és nem csak súlyt aggatna rám. S bár hallottam a srácról hideget-meleget, bagolyban üzentem neki, megbeszéltem vele egy találkozót, s most teljes harci felszerelésben vártam őt az edzőterem előtt, remélve hogy tényleg eljön.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=204&post=845575#post845575][b]Szilágyi Rozina - 2022.04.16. 10:06[/b][/url]

Lehet, hogy nem kapta meg a baglyomat az a srác? Mondjuk, nem vagyok benne biztos, hogy Sanyi a megfelelő Rolinak üzent, ezt már csak abból gondoltam, hogy felbukkant egy kis elsős levitás előttem, szemüvegben, homlokára festett villámjellel. Egy kicsit meglepődtem, cuki volt, hogy próbált hasonlítani az egyik ismert varázslóra, de már ebből is tudtam azt, hogy az üzenetem nagyon félrement, vagy valaki csak szórakozik velem. A fiúcska persze lelkesen pislogott fel rám, aztán a markát tartotta, mondván, hogy neki azt mondta a Sanyi, jöjjön ide, mert vár rá itt egy lány, aki csokibékát osztogat.
- Nincs béka, Sanyi nem mondott igazat neked, sajnálom - szegény csalódottnak tűnt, s lógó orral fordult el, hogy távozzon arra, amerről jött. Én viszont nem akartam elhinni, hogy az a hirdetés csak kamu lenne, igaz, nem emlékeztem már pontosan a szövegre, de besétáltam, s egy kicsit érdeklődtem, hogy nincs-e bent egy Roland nevű srác. Az egyik fiú útbaigazított, az egyik gép irányába mutatott, így megindultam annak irányába, de ahogy odaértem, már láttam, hogy ez a Roland a Létai Roland.
Meg is torpantam a bicegésben, jobb kezemmel a botomra támaszkodva fürkésztem őt, míg bal kezemmel levettem a szemüvegem. Nem tűntem boldognak, nem rá számítottam.
- Ez biztosan tévedés lesz, ugye nem Te hirdettél edzést okleveles edzőként? - nem akartam elhinni, ilyen szerencsém nem lehetett. Edzésre ugyanis szükségem volt, de még mindig nehezteltem Rolandra a múltbéli sérelmeimért.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=204&post=845585#post845585][b]Szilágyi Rozina - 2022.04.16. 23:26[/b][/url]

A hanglejtése egyáltalán nem lepett meg, s még annak is örültem volna, ha az a válasz szimplán csak egy nem szócskát tartalmaz, mert akkor könnyedén fordulhattam volna sarkon, hogy tovább keressem az én Rolandomat. Ám nagyon úgy tűnt ebből a “neked nem” megjegyzésből, hogy sajnos beletrafáltam, s ő az az edzősrác, aki hirdette magát. Pech. Nekem is, meg neki is. Ezt persze ő még nem tudhatta, s talán még én sem voltam biztos benne, hogy bármiféle órát is akarnék venni Létaitól. Aztán míg beszélt, győzedelmeskedett bennem a józan ész, mert bármennyire is haragudtam rá holmi gyermekkori - számomra nagyon is komoly - sérelmek miatt, nem hagyhattam figyelmen kívül a végzettségét, s azt, hogy a kastélyban jelenleg ő az egyetlen, aki szakszerűen segíthet.
- Na jó Roland, tegyük félre ezt a beszólogatós-duzzogós formát, nem azért jöttem, hogy megint összevesszek veled. Olvastam a hirdetésedben, hogy elvégezted az edzői képzést és gondolom, hogy van némi tapasztalatod gyógytorna kapcsán is. - kíváncsian méregettem, elég sokat változott egy év alatt, sokkal izmosabbnak tűnt, mint amikor legutóbb láttam.
- Te nem hallottál róla? - egy kicsit meglepett, mert elég nagy kviddicsbaleset volt a tavalyi év elején, még az Edictum is írt róla.  - Az egyik navinés lánnyal, Danával volt egy durva ütközésem, elég súlyos volt, de most már csak ez maradt hátra belőle. Elég sok csontom eltörött, húzódás is volt, de már levették a gipszet, viszont még mindig fáj, és nem funkcionál a legjobban - kocogtattam meg a bottal a bokámat, közben felpillantottam Rolira. - Mit mondasz, tudsz segíteni ezen? Nekem? És ha igen, mennyiért? - rögtön a lényegre tértem, mert természetesen fizetni is kívántam érte.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=204&post=846004#post846004][b]Szilágyi Rozina - 2022.04.25. 19:44[/b][/url]

Sóhajtva fújtam ki a levegőt, miközben próbáltam úrrá lenni magamon, hogy ne szóljak oda megint valamit. Tulajdonképp már nem is tudtam, hogy mit is jelent nekem Roland, olyan távolinak tűnt. Mégis, még mindig sértve éreztem magam, mert eszembe jutott az, hogy kölyökkorunkban mennyire csíptem a hülye fejét. Nagyon sokszor lógtunk együtt, tök sok közös programunk volt, csak aztán egyik napról a másikra megkattant, már nem lehetett vele normálisan beszélgetni, mert folyton csak hülyeségeken, meg a lányokon járt az esze. Aztán egyszer csúnyán összevesztünk, és olyasmit művelt, amiért mai napig haragszom rá… hát igen. Pedig már nem vagyunk barátok, már abban sem voltam biztos, hogy létezik-e még benne az a Roland, akit annak idején megkedveltem.
Most viszont eszem ágában sem volt ezt fejtegetni vele, a múlton amúgy sem lehetett változtatni, a jelenen viszont még igen, s nekem szükségem volt a segítségére.
- Jól van, az már csak jó, ha többet tudsz nálam a témáról - biccentettem és kíváncsian fürkésztem a tekintetét. - Tudom, téged sok minden nem érdekel, mindegy is - legyintettem, nem akartam vele összeveszni, tényleg nem.
- Oké, bocs, hogy nem fejtettem ki. A lényeg az, hogy ez a lábam eltört, innentől idáig. Nyílt törésem volt, úgy pakolták vissza…szóval, erre kellene valami olyan torna, hogy megerősítsem - magyaráztam el Rolinak, hogy pontosan milyen segítségre is lenne szükségem.
-Tizenkét sarló?  - elkerekedtek a szemeim, mert azért nem gondoltam volna, hogy ennyi pénzt elkér majd így elsőre. - Hát szerintem kicsit sokat kérsz Roli…de jó, legyen - egyeztem bele sóhajtva, mert szükségem volt rá. Azt nem tudtam, hogyan fogom megszerezni rá a pénzt, de volt még egy kis félretett sarlóm, így azt kellett beáldoznom.  Át is adtam kezébe az anyagaimat tartalmazó mappát, aztán összefűztem mellkasom előtt a karjaimat és csendben várakoztam, míg átfutja.
- És…hogy vagy amúgy? - törtem meg a csöndet, mert hát jó ideje semmit sem tudtam róla.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=204&post=846381#post846381][b]Szilágyi Rozina - 2022.05.12. 18:12[/b][/url]

- Jó igaz, alkudozni még mindig jobban tudsz nálam - vallottam be, ahogy még egy halovány mosoly is felütötte a fejét az arcomon. Eszembe jutott a kis Roli, akivel még napi szinten hülyéskedtünk, meg elcseréltük a csokikat és cukorkákat, nem beszélve a varázslókártyákról…és persze, hogy mindig ő járt jobban. De ez már rég volt.
- Benne vagyok - biccentve kezet is ráztam vele, határozottan, ahogy kell. Aztán míg ő a mappa tartalmát nézegette, addig lopva azt fürkésztem, hogy mennyire megváltozott. Már csak haloványan lehetett felismerni vonásaiban az ifjú Rolandot.
- Na ez meg sem lep - nem nevettem fel hangosan, inkább csak elmosolyodtam, aztán meg le is görbült a mosoly az arcomról, mert ahogy visszaemlékeztem, akkor romlott meg a viszonyunk, mikor Roland elkezdett a csajok után forgolódni. Addig nagyon jóban voltunk, de utána megváltozott, meg én is. Ő komolytalanabbnak tűnt, én meg talán túl komolynak. Azt viszont nem gondoltam volna, hogy auror lesz, a kincsvadászt előbb kinéztem volna belőle.
- Persze, vidd el nyugodtan, csak vigyázz rá, mert nincs több példányom - a lelkére kellett kötnöm, egy kicsit felmerült bennem az aggodalom szikrája, hogy vajon mennyire megbízható ilyen téren, de mivel kezet ráztunk, úgy döntöttem, hogy megadom neki most a bizalmat. Csak nem lesz olyan laza, hogy elveszítse a nagy csajozások közepette.
- Persze, hogy nem - eszembe jutott, hogy odaszúrjam azt a mondatot, amit egyszer a szájából hallottam, amikor egy másik sráccal beszélt. Éppen téma voltam köztük, és nevetve magyarázott rólam. Rosszul esett, de ha akkor nem szóltam érte, most már nem fogom neki felemlegetni.
- Hát akkor…köszi, hogy megnézed. A következő alkalommal fizetek majd, és akkor el is kezdhetnénk az edzést - amolyan búcsúnak szántam, így ha nem kérdezett, intettem felé, majd elköszönve visszabattyogtam a saját házam környékére.