Anastasia Strakhova professzor asszony

este 20:31

Mindig is fejtörést okozott Zsombor szüleinek, hogy hogy lehet az, hogy fiuk alig éri el a 60 kg-t, és mégis annyit zabál, hogy szinte kipukkan - nem hazudok, volt már rá példa, hogy egy karácsonyi vacsora alkalmával a fiú olyan sok tölöttkáposztát kanalazott a szájába, hogy a farmerján lévő egyik gomb pukk, kiszakadt a helyéről. Szégyen, nem szégyen, Zsombi akkor is folytatta a falatozást.
Hiába evett pár órája, egyszerűen nem bírja legyőzni hasát, ami nem is feltétlenül kívánja az ételt, inkább csak megszokásból tömné még tovább. Sajnos éjjeliszekrényén kiürült elemózsiás dobozkája, így hát fel kell kerekednie.
A kánikula miatt még mindig nem zuhanyozott le. Úgy gondolta elég lesz takarodó után, addig még kétszer leizzad. Így hát egy farmer térdnadrágban és egy egyszerű fehér ujjatlanban vágott neki a kastélynak. Meglehetősen örül neki, mikor végre valahára lehámozhatja testéről a kényelmetlen, fekete talárját, és szellőzhet mindenhol.
Ahogy áthalad a klubhelyiségen biccent néhány háztársának, sőt, ha nem a hasa vezérelné, még valamelyiket magával is invitálná egy kis esti sétára, de a kaja mindennél fontosabb.
Hála égnek a Nyugati szárny földszintje nincs olyan messze a hálójától. Csupán percek kérdése érkezése a konyhába.
Az ajtót kinyitja, s a sürgő-forgó manókon már meg sem lepődik. A konyhát lassan úgy ismeri, mint a tenyért. Mióta megérkezett a kastélyba ez lett a második otthona. Egy-két kedvesebb manó hellyel kínálja, Zsombi pedig szépen megy utánuk. Már mondaná is, hogy tulajdonképpen elég egy vajas-szalámis kifli is, de a pici lények eltűnnek, s Zsombi hallgatja, ahogy nekilátnak a ötfogásos menüjének.

valaki szóbelizzen helyettem pls.

Juhász Laura - 2019.06.16. 20:12


elég töriből xd

Anne: nem baj, jó lesz az is

Eszter: ó, mindenki ezt mondja, de nem bánom. csak ezt a fost (lehet ilyet írni?) ne kelljen

Töri
TÖRI
T Ö R I

nem bírom a mohácsi vészt, meg kádárt. meg a dualizmus gazdaságát mármint olvasni szeretek róla, de megjegyezni kevésbé

a középkori városok. istenem. csak annyi a motivációm, hogy még egy napig kell a fejemben tartani

á, csak annyi, hogy tétel. ha nem lenne, nem zavarna ja, aztán szabadsáááág*-* egy nyárig xd

Thomas Middleton - 2019.06.16. 20:55


helóóóka:3 remélem ezzel a Zsomborral sem lesz másképp

igyekszem nem eltűnni, dehát vannak még érintetlen tételek...

egyébként veletek mi a helyzet?:3

uu, itt is nyitva az ablak. kellemes levegő árad be*-*

óó, itt olyan szép vihar volt*-*

úgy bizony, ahogy mondja, Middleton úr*-*

ajj. én most egyszerre hszt írok, mert tételt olvasgatok. :'D

Juhász Laura - 2019.06.16. 21:42


nemtom hogy csináltam ezt

nagyon vicces, hogy ennyire nem emlékszem hogy mennek itt a dolgok

BOLDOG ÉJFÉLT

tudtam, hogy számíthatok az úrra

ó jaj, most felkacagtam

Anastasia Strakhova professzor asszony

Ha a kastély nem labirintus más néven, akkor nincs rá szinonima. Zsombi az elmúlt pár hónapban, mióta itt lógatja lábát, annyiszor eltéved itt, hogy két kezén se tudná megszámolni. Viszont egyetlen útvonalat már megjegyzett: a szobájától a konyháig vezetőt. Tudta, hogy ez mindennél fontosabb lesz. Így hát bolyongás nélkül érkezett meg Marci pár percen belül a konyhába, ahol dolgos manók azonnal hellyel kínálták, illetve néhányuk már neki is látott vacsorája elkészítéséhez.
 - Jó estét, professzor asszony! - húzza ki magát Zsombi, majdnem fel is áll, de azt már enyhe túlzásnak érzi. Többször látta már a nőt a kastélyban mozogni, leginkább a tanári körül, így hát Zsombi erősen feltételezte miféle pozícióban dolgozhat a tanodában. Zsombit nem tanítja, voltaképp azt sem tudja a professzor asszony mit tanít, sőt, a nevét is csak kapisgálja. Annyit tud, hogy rettenetesen fura neve van, nem magyar. A többiek beszélték legutóbb a klubhelyiségben. Bár az sem biztos, hogy erről a professzor asszonyról volt szó. Á, a pletykák. Nehéz őket számon tartani.  
 - Természetesen - mosolygott kedvesen Zsombor, és ekkor megjelent egy manó a fiú ételével. Zsombi szemei csillogni kezdtek az izgalomtól, még most is képes elcsodálkozni, hogy a manók nem ismerik a mértéket, illetve nem veszik azt sem figyelembe, hogy vendégüknek mekkora bendője van. A kihozott tányéron volt minden: két tükörtojás, 4 virsli, mellé ketchup, paprika, paradicsom, és természetesen az elmaradhatatlan töklé. Egyből összefutott a nyál Zsombi szájában.
 - Úristen - csúszott ki a száján. - Azt hiszem én ma fogok kipukkanni - nevetett fel Zsombi.

boldog éjfélt

halló

nem tudom miaz. miaz?

nekem az a furcsa, hogy nem magázzuk egymást

jaj nem, csak épp a pote lányokat győzködtem, hogy térjenek vissza. ez elvett egy kis időt

deszép hulla *-*

Lili

Azt ugyan nem tudta megállapítani Zsombor, hogy mennyivel lehet idősebb nála a lány, akihez épp most evickélt oda, de az mér bizonyos, hogy különösen csinos. Azon nevetett magában, hogy még egy egy csúnya lánnyal sem futott össze a kastélyban. Jó, ez így erős volt: kevésbé szép lányokkal. Természetesen a tanárikarban azért van egy-kettő, akit nem azért bámul órán, mert roppant bájos, hanem inkább a szigor miatt.
Zsombi kérdésére igen kielégítő választ kap, hevesen bólogat.
 - Én vagyok a műveletlen, de sajnos még sosem hallottam róla, de ahogy beszéltél róla, eléggé bejövős, meg vágod, a címe is olyan... Hát felkelti az érdeklődést - próbál értelmes mondatokat összerakni. Mindig ez van, ha idősebb lányokkal beszél, sőt nem is kell lánynak lennie. A lányoktól azért tart, mert fél, hogy idiótának fogják tartani, amiért olykor sután beszél, a fiúktól meg azért, mert fél, hogy kicikizik esetlenségéért. Mondjuk meglepőmódon a tanároktól kicsit sem tart: tudja, hogy ők tudják, hogy idióta, és sületlenségeket mond. Megszokhatták már. Nincs is értelme megjátszani magát.
Az üzenet hallatán Zsombi is mosolyogni kezd. Milyen kedves... Jó lenne egyszer összejönni valami írónővel, és akkor hátha neki, Zsombinak ajánlaná a könyvet.
 - Ez valóban... kedves. Az én szüleim unalmasak, az egyik lakberendező, a másik meg pálcakészítő - veti oda Zsombi bénán. Próbált valahogy a témához közel maradni, de úgy látta, mintha a lány nem ezen a Földön lenne, olyan elvarázsoltnak tűnt. Összességében már az is furcsa volt Zsombinak, hogy csak így, ilyen nyíltan kezdett beszélni a szüleiről, mármint jobbára az édesapjáról, amivel természetesen semmi baja nem volt, csupán úgy érezte, mintha a lány hangosan gondolkodna, Zsombi pedig hallgatná, mint a rádiót. Persze ez ezerszer jobb, egy elhajtás helyett.
 - Íróm nem igazán van, inkább költő. József Attila. Balatonszárszón születtem, ugye ő meg ott halt meg, és esténként anyu mindig róla mesélt, úgy, mintha az élete tényleg egy mese volna. Meg verseket olvasott, és mivel közelinek éreztem az egészet, azt hiszem őt mondanám kedvenc költőmnek - Zsombi maga is meglepődött, hogy ilyen szépen, összeszedetten tudott nyilatkozni gondolatairól. Az is igaz, hogy JA-ról bármikor szívesen beszél - bár ő az egyetlen költő, akinek valamelyest is ismeri munkásságát, és ez is csupán a szüleinek meg szülőfalujának köszönhető.
 - Nincs kedved csobbanni egyet? Tehetnénk pár kört, vagy valami - invitálta a lányt Zsombi. - Ó, bocsi, bunkó vagyok. Zsombinak hívnak, hát téged?

boldog éjfélt

Soctti barát

"Mindenki Bestiája" Varázslény kiskereskedés
Egy szabad hétvége - szombat - 10:00

Marci már jó ideje eldöntötte, hogy megajándékozza magát egy bagollyal - egyrészt, mert szükséges, másrészt pedig úgy érezte, hogy a bagoly egy varázslónak olyan, mint a pálcája. Azonban azt még nem tudta eldönteni, hogy esetleg vásároljon-e egy kiskedvencet is. Ugyanis látott már az Eridon klubhelyiségében egy-két háztársánál patkányt, macskát, de ugyanakkor puffskeineket, sőt, egy-egy crupot is. Elhamarkodott döntéseket tömkelegét hozza meg Zsombi nap, mint nap, viszont a pénzét nagyon félti, és azt is tudja, hogy egy állat nem olcsó mulatság. Annak kaja kell, ha olyanról van szó, akkor még sétálni is el kell menni, azaz máris függne valakitől Zsombi, amit nagyon nem akar. Így is elég ideig függött a szüleitől, most meg milliónyi szabálytól.
Így hát miközben ráérősen lépdelt ki a kastélyból, szépen elhessegette ezeket a gondolatokat. A Nap ugyan sütött, de nem olyan veszélyesen, mint az elmúlt pár napban. Kellemes idő volt, lágy szellő játszott a fákkal, bárányfelhők pedig egymás után sorakoztak, különböző formát öltve. Tökéletes nap volt a vásárlásra. Legalább Zsombi nem fog beleizzadni a talárjába.
Apropó öltözködés: végre sikerült a srácnak egy egészen vékony anyagú talárt beszereznie, tehát nem fog szétsülni ezeken a nyári napokon, sőt, még az izzadságát is beszívja ez a talár. Hát nem remek? Bár kicsit furcsán érezte magát a farmer térdnadrág, fehér rövid ujjú ing plusz még a talár trióban, de a talár kötelező. Zsombit pedig voltaképpen annyira nem is zavarja - ellenben egyes diáktársaival.
Mivel Bogolyfalva nem nagy település - körülbelül akkora lehet mint Szárszó -, így hát pillanatok alatt a Fő utcza forgatagában találja magát. Zsombi csak kapkodja a fejét, ide-oda tekint. Olvassa az üzletek nevét: Mosou Hangszerboltja, Völgyessy Talárszabászat, Pálcabolt a Vén Fűzfához... és bumm, "Mindenki Bestiája" Varázslény kiskereskedés. Bingo, megvan! Azzal a lendülettel Zsombi lenyomta a kilincset, s belépett az épületbe, szemével pedig a baglyok után kutatott.

Scotti barát

hallóóóó

ójaaaaj bár lehet nem zavar, ha nem rettenetesen fura

visszatértem megint. xd

Thomas Middleton - 2019.06.20. 22:02


azt hittem az én kobakomat fogja eltalálni

haló Milán. Ne haragudj, de a nevedről mindig Takács Milán "Gagastar" jut eszembe xd

halló koli!!