Van akinek nem erőssége a kviddics, mégis szeretne sportolni. Ebben a teremben keveredik a mugli és varázseszközök széles tárháza, azonban a mágia vigyáz rá, hogy ne hajszolhasd túl magad. A nagy terembe egyszerre akár negyven ember is kényelmesen elfér, így nem okoz majd nagy gondolt, hogy mihez is fogj hozzá. A terem azonban nem csak gépekből áll, vannak pályák is (kosár, foci stb) melyek a csoportos tevékenységek kedvelőinek is lehetőséget biztosítanak, hogy edzésbe maradjanak és egyszerre ismerkedjenek is. A nagy terem két részre van osztva a bejárat felől vannak a gépek, a választóvonaltól pedig a pályák, melyek keretét egy futópálya adja.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=204&post=690612#post690612][b]Liliana Hope Krise - 2017.07.15. 14:54[/b][/url]

felszökős délután ✘ felöltöztem

Kiva azt kérte, maradjak a fenekemen, én ezt majdnem be is tartottam. A szó szoros értelmében ő is tudhatná, hogy az bizonyosan egészségtelen, legalábbis remélem, ez a kifogás elfogadható lesz neki, miért nem vártam meg a földszinti folyosón. Inkább úgy döntöttem, a legközelebbi ajtó megnézem, mit is takar és lassan, de biztosan nyitottam be. Ahogy betettem a sportcipőim, lecövekeltek a lábaim, hű, jó nagy hely. Becsuktam az ajtót, majd elkezdtem lassan befelé vonulva nézelődni. Kényszeresen taperoltam végig dolgokat, már egészen szemeztem volna a súlyzókkal, de előbb még egy vicces, kék szőnyeget szúrtam ki. Olyan puhának tűnt, vagy hogy mondjam. Közelebb sétáltam, aztán egy hatalmas ugrással, a levegőben meg felkapva a lábaim, mint mikor a vízbe bombát ugrok vetődtem rá. Szerencsére nem koppantam, pont ez lehetett ennek a célja.
Nevetve terültem el, a sapim messze repült, a hajam meg betakarta az arcom meg a környezetem. Csak feküdtem ott csillag alakot öltve, miközben dudorászva ficeregtem. Azt hiszem kicsit nagyon uncsi volt a várakozás arra az értekezletre, vagy mire. Nem figyeltem igazán hova ment a keresztanyukám, csak azt tudtam, hogy sokáig nem jön még.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=204&post=691442#post691442][b]Liliana Hope Krise - 2017.07.18. 19:49[/b][/url]

felszökős délután ✘ felöltöztem

Mivel most engedélyem volt itt lézengeni, nem próbáltam meg se halk, se pedig láthatatlan lenni, sőt, azt hiszem a lehető legfeltűnőbben visítottam, amikor a zsugorszerű ugrásból a szivacsos alapon landoltam. Jól éreztem magam fekve a kékségen, így csak körbenéztem a buksimmal, de egyelőre senki nem volt még bent, enyém volt minden. Ezt élveztem, nagyon. Nevetés közben a szám elé kaptam a kezem, mintha cinkoskodni próbálnék, pedig csak egy-két remek ötlet jutott eszembe, későbbre elraktároztam.
Akkor hallottam meg az ajtót. Felültem, vagyis támaszkodtam, úgy néztem rá, elég furinak és ijedtnek tűnt. Szeretnék ilyen hatással lenni az emberekre, de most nem én voltam. Eskü. Méregettem őt, amíg meg nem szólalt.
- Szernyusz. Játszom, olyan ez, mint egy nagy játszószoba. Csak nagyobb és viccesebb minden - fejtettem ki nevetgélve. Előrébb csúsztam a szőnyegen, majd talpra ügyeskedtem magam, és átrohantam zsámolyok irányba, belevetődtem egy nagy kékbe, mert észrevettem, hogy ki van kötődve a fűzőm, úgyhogy befészkalva magam, azzal bajlódtam. Elég régen tanították már meg, így nem ment rosszul, de oda kell figyelnem, nem megy vakon mindig, mint a felnőtteknek. Egy masni, meg még egy, összeházasítjuk szép hurokkal, aztán szorosra húzzuk, hogy sose vesszenek el egymástól. Egyszer mondtam ezt végig anyának, és felhúzott orral, morogva közölte Greggel, hogy innentől ő öltöztet. Nem értettem mi baja. Nem nagyon akartam.
- Ki vagy te? Melyik házba jársz?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=204&post=693106#post693106][b]Liliana Hope Krise - 2017.07.29. 17:33[/b][/url]

felszökős délután ✘ felöltöztem

Hatalmas grimaszokkal az arcomon csavargattam a hajamat, majd tördelni kezdtem az ujjaim, ahogy hallgattam, hogy a nagylány pont úgy beszél, mint az anya szokott. Vigyázzak ezzel, meg azzal, veszélyes lehet amaz is, emez meg legyen elkerülve. Nem értem mi baj lehet belőle, ha a nappaliba gyújtok tábortüzet, meg ha kicsit hagyom Felixet belesétálni. Majd meggyógyul, vagyis varázslók az anyáék eléggé, tuti tudnak erre is egy szót, amit kimondva, meg intve a saját botjukkal, megoldódna a gond. Sok a hiszti, chö.
- Nem is vagyok kislány! Igenis nagylány vagyok, és tudok magamra vigyázni. De majd meglátom - húztam el a számat újra, az orrom meg felhúztam, úgy fordultam el a bokszzsák irányába, amibe menet közbe bele is csaptam, az éppen csak megingott, nincs nagy erőm, de most mérges lettem kicsit. Én csak szórakozni akartam egy kicsit, erre ez. - Közösen? Te ilyen kviddicses vagy?
A szemeim egyből felcsillantak, mert a tiltás ellenére, amit a szüleim eszközöltek, én még mindig nagyon szeretnék a sportnak hódolni már ilyen korán is. Persze a lelkességemre eléggé rányomta hirtelen a bélyeget, hogy kiderült egy prefektussal van dolgom, meg még csak nem is rellonos, akik közt már mozgolódom.
- Lili a nevem, én a rellonosok közé tartozom - jegyeztem meg büszkén, pedig igazából csak egy lopakodó vagyok, amit mondjuk nem is szeretek reklámozni, meg azt se, hogy még lesz pár év, mire elkezdhetem a sulit. Ha fel is tűnik neki, majd kiderül, hogy hogyan is reagál erre.
- Te ilyen idős vagy itt? Mármint végzős vagy hasonló?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=204&post=695642#post695642][b]Liliana Hope Krise - 2017.08.10. 15:44[/b][/url]

felszökős délután ✘ felöltöztem

Talán egy kicsit jobban feltoltam a nózim a kijelentése miatt, mint kellett volna, de mit tehettem volna? Nem viselem jól, mikor azt hiszik annyira kicsi vagyok. Nem vagyok már baba, a két saját lábikómon járok, tudok számolni, írni és olvasni is; ráadásul be tudok jutni a rellonba és sok módon tudok evésen kívül egy műanyag kiskanalat felhasználni. Túlélő vagyok.
- Olyat látsz? Miért? Láttad másra is ráesni? Úúú, de béna volt valaki! Heheheh… - A legszebb öröm a káröröm, anyu szokta mondani nekem, mikor kinevetem a tesóim egy-egy bénázását. De igaza is van, elképzeltem, ahogy valami okostojás fiúra ráborul és kalimpál alatta, hogy „segítség, segítség, segítség”. Pont olyan lányos hangon, mint az a Gergő tette, mikor megrúgtam a játszón pár hete. Megérdemelte, meghúzkodta a hajam és azt mondta nagy az orrom!
- Vannak olyan kviddicses dolgok is? Kvaff… meg ezek? - Elég reménykedően hangozhatott minden, amit mondtam, de így is volt. Anya hiába nem akarja engedni, én nagyon szeretnék belepróbálni már ebbe a világba. - Ugye? Szerintem is nagyon menők a sárkányok. Te szereted őket? Van kedvenced?
Miközben megkérdeztem ezeket már össze és vissza nézelődtem a súlyzókhoz is odaoldalaztam, de nem tapiztam még őket meg, ugyanis rákérdezett a tanulásra, én meg vártam, hogy többet akar-e, vagy maradhatok nagy és rellonos lány. Maradhattam.
- Akkor elég nagy vagy már te is. Remélem valami kviddicseset, mint az anya. Vagy sárkányosat, mint az egyik apukámnak a felesége - bólintottam nagyokat hozzá. Emma néni fura volt, anya nem is szereti nagyon, de járhatott sárkányokhoz sokat, azt én is szeretnék majd.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=204&post=695864#post695864][b]Liliana Hope Krise - 2017.08.11. 22:20[/b][/url]

felszökős délután ✘ felöltöztem

- Hát ez elég… gusztustalan - fintorodtam el, miközben a kezeimet a zsebeimbe csúsztatva araszoltam a teremben. Egyelőre nem igazán tudtam mi és merre a legérdekesebb, de már rajta voltam a felfedezésén. Illetve igyekeztem volna, de ugye mindig az idősebbek túlaggódják és inkább fölösleges beszélgetésekbe kezdenek. Kicsit morcosabb voltam a kislányozástól és a tiltásnak tűnő tanácstól már.
- Kár, másikak nem érdekelnek - jelentettem ki, de aztán a könyvre csak odafigyeltem már rá rendesen, persze próbáltam elrejteni azt a kis mosolyt, ami előjött, mikor a kviddics előkerült. A felajánlása nem annyira volt még ínyemre, nem tudtam biztos jó-e a lány, nem ismertem, de a könyves dolog megfogott. - Az a könyv kell nekem is, szoktam ám ilyeneket olvasni. Anya régi tankönyveit is mind elszedtem már, ő ilyen… olyan játékos valami, tudod.
Hirtelen nem tudtam a megfelelő szót rá, de tudom mit csinál. Néz egy csomó meccset, a legügyesebbeket pedig felfedezi, ajánlgatja és jóóól segíti eladni. Ő is kap pénzt, meg mindenki, az emberek boldogok, a csapat meg, akinek segít szépen nyer. Jó sokat. Azt én is akarok majd.
- Uuuugye? Van, a Hebri. A fekete sárkány, tudod - mondtam, miközben a hajam kezdtem lassan csavargatni a jobb mutatóujjamra fel és lassú, de határozott lépteket tettem. Megreccsent egy részen a lábam alatt a padló, aztán vigyor kúszott az ajkaimra. Hallottam a kérdését, honnan is jöttem, mintha gondolkodnék úgy fogyott el lassan a kisebb súlyzópolc és köztem a távolság.
- A faluban lakik a családom, de már jártunk egy csomó helyen, szoktunk utazgatni - jegyeztem meg, mielőtt a polchoz értem volna és a pillanat töredéke alatt szerettem volna tapizni a recsegő polcot.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=204&post=695878#post695878][b]Liliana Hope Krise - 2017.08.11. 23:05[/b][/url]

felszökős délután ✘ felöltöztem

A suliban az egyik csoporttársunknak furi himlője volt pár hónapja, amitől gusztustalan ilyen hegei vagy mik voltak, egyből azok jutottak eszembe, nem csoda, hogy fintorogtam. A lány nem boldog kifejezésére végül csak megrántottam a vállam és sóhajtva próbáltam lenyelni, hogy bizony nem bántott egyébként, így nem halok bele, ha már így alakult, hogy beszélünk. Végre sikerült a fiút is kiverni a buksimból, aki olyan csúnya lett a sebektől, így könnyebben tudtam a kviddicsre is figyelni.
- Köszönöm, asszem - mondtam neki, bár mosolyogni nem mosolyogtam rá. Azt illett mondanom, hogy köszi vagy valami, de ettől még nem erőltetem azt, amit nem csinálok szívesen, most legalábbis. Megesik azért, hogy kedves vagyok, főleg, ha valaki érdekes. A lány is kezdett az lenni, de nagyon lassan ment ez. - A keresztanyukám, Kiva néni itt tanít, ha odaadod neki, majd meg fogom kapni.
Végig gondolva ez tűnt csak megoldásnak, mert, ha közlöm, hogy mondjuk leküldhetné az előkészítőbe, az elég ciki, ráadásul megint elkezdi majd, hogy kicsi vagyok. Nem szeretném. A sárkányos lelkessége viszont tetszett, így megjött az a vigyor is, nem a hamiskás, amivel a bajt leplezem, bár az se késlekedett.
Lassan elfogyott a távolság, én már nem is figyeltem mit felel a válaszomra, a felkiáltásra felé fordítottam a fejem, aztán csak a rántást éreztem, meg azt, hogy a cipőim elemelkednek kicsit a padlótól, majd újra visszatérnek rá. Hatalmas szemekkel meredtem a csattanó és elguruló darabokra, majd a szőkés lányra. Ijedtemben a szemem besötétedett, és az eddigi kék helyett sötétbarnába, majdnem feketébe kúszott, a hajam göndörré ugrott össze és a tövétől kezdett lefelé haladva borongós, sötét kékké változni. Mikor észrevettem megszeppentem. Kirántottam magam a fogásából. Bólintottam egyet, majd minden magyarázat nélkül kirohantam. Meg sem álltam valami búvóhelyig. Tudtam, hogy elszúrtam és azt is, hogy ezt nem tudom visszacsinálni most, meg még látta is ez a lány. Jahj. Nagy bajban leszek majd. Csak reméltem, ha Kivát megkeresi és elmeséli neki, ő nem mondd el mindent anyának.