Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

Sikeresen elhessegetett minden manót, aki kívánságait leste volna. Mivel egész héten - így ma is - az iskola könyvelését bújta, hogy felzárkózzon, bármire vágyik, csak társaságra nem. Anton szúrópróbaszerűen kijárkált hozzá, hogy keresztkérdéseket tegyen fel, de Várffy se hagyta élni túl sokáig. Már szinte el is felejtette, hogy a kastély egy bolondok háza. Azt kívánja, bárcsak újra diák lehetne és nem kéne olyan felelősségteljes dolgokkal foglalkoznia, mint a munka vagy a törvényeknek való megfelelés. Lendületből rakja ki az asztalra jegyzettömbjét, aminek a felét már teleírta. Jön az év vége, egy rakat elintéznivaló van, ráadásul a beszámolók elkészítése se csúszhat. Olyan káosz uralkodik a gazdasági részlegen, amilyet még se mugli, se mágus nem látott, ezt pedig november végéig ki kellene bogoznia.
Feltesz némi vizet forrni, majd előveszi a szerény kis 3in1-ben kávéját, hogy ezzel támogassa elméjét, legalább némi placebo hatás reményében. Rendes kávéból ma már megivott vagy hármat, ha megissza a negyediket, ezer százalék, hogy infarktust kap. Amíg a vízforraló dolgozik, ő leül az egyik székre és felcsapja füzetét a kérdéses oldalon, ahol egyébként a gazdaságin abbahagyta. Tolla végét rágcsálva támaszkodik meg és folyamatosan ugyanazt a sort fixírozza. Valami elcsúszott.
Míg íróeszközét pusztítja, másik kezével nyakláncát kezdi birizgálni. Képtelen megülni egy helyben. Ha nem jut dűlőre egy üggyel kapcsolatban, vagy a lába jár, vagy körmei koppannak az asztalon, egyszerűen irritálja, hogy nem találja a megoldást. Éppen ezért megváltásként hangzik, ahogy a forraló kattanása jelzi, most már adagolhatja az újabb adag koffeint. Mégis, ahelyett, hogy felkelne, fáradtan dönti fejét karjára és lehunyja szemeit. Csak egy percet hagyják így és ígéri, mindent megcsinál.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Nem ülhet egész álló nap az iskolában, így úgy dönt, hogy az ebédidőt nem a kastélyban tölti, inkább kimozdul. Elég rég járt már Bogolyfalván, amikor az alapképzést taposta még kevés üzlet és alig pár ház álldogált magányosan. Ahhoz képest mostanra inkább Bogolyvárosnak tűnik a hely. Ez nyilvánvalóan betudható annak, hogy a tanoda környékén helyezkedik el, ezáltal sokan döntenek úgy, hogy a jövőre való tekintettel ide költöznek.
Egy elegáns mozdulattal tárja ki maga előtt az ajtót, hogy a Félszemű Kukoricába lépve elismerően bólintson egyet. Annak idején, mikor még fiatal volt - ezt nagyon sokat fogjátok még hallani -, a pub ácsorgott csak errefelé - ahová persze nehézkesen lehetett eljutni és a legtöbbször le is buktak a diákok, no meg a Csárda és a Falatozó. A régi emlékek megrohamozzák, miközben lassú léptekkel halad a pult felé, elvégre szeretne elvitelre rendelni egyet. Megehetné itt is, de rá kell jönnie, hogy tényleg nem ér rá órákat eltölteni egy nyavalyás ebéddel, mikor a papírmunka java még bőven hátravan. Így is ezernyi dolgot kell helyrehoznia, apró hibákat korrigálnia és persze a Minisztérium felé ismételten benyújtania.
Épp hátralép egyet, nem gyanítván, hogy egy katasztrófát készül előidézni, mikor valaki nekiütközik. Ezzel alapvetően nem is lenne gond, csakhogy akárki is a baleset okozója, forró kávé volt nála, ami egyenesen a nő nadrágján landol. Ösztönösen szisszen fel és lép egyet ismételten, így pedig lehetősége nyílik szemben találni magát orv támadójával.
- Hát ez igazán remek - hangjában egy cseppnyi együttérzés sem fedezhető fel, jeges kék szemei nem sok jót ígérnek az idegennek, az érezhető flegma stílus pedig azonnal bicskát nyitna bárki zsebében. De legalább nem kiabál. Még.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

A kellemetlenségek sora akkor indult, mikor elvállalta a gazdasági igazgató posztot. Azt mondták, jó lesz, azt mondták, nem bánja meg. Most azonban, nem kevéssé kimerülten, éhesen és rohanva, amikor hátrébb lép, hogy megszemlélje a teljes menüt, valaki egyszerűen nekimegy. Ez alapvetően semmi problémát nem okoz, hiszen elnézést kérnek, majd minden folyik tovább a megszokott medrében, csak hogyha a képletbe belehelyezünk egy forró kávét, akkor hirtelen minden felborul.
Jules, szokásától eltérően nem ripakodik rá a felszolgáló lányra, ellenben stílusa és flegmán odavakkantott szavai kellően hatásosak ahhoz, hogy az újonc szemei könnybe lábadjanak. A nő szíve szerint megrázná az alkalmazottat, hogy ugyan térjen már magához és ahelyett, hogy itt bőg, talán oldja meg a kialakult helyzetet. Mielőtt azonban szóra nyithatná száját, egy férfi jelenik meg, míg beosztottja úgy suhan el a tett színhelyéről, mintha sohasem járt volna ott. Bocsánatot kérni meg majd én fogok holnap. Az elhangzó kérdésre felhorkant és keresztbe fonja karjait maga előtt, láthatóan a balhé még csak most kezdődik.
- Igen, jó lenne a kisasszony számára egy szemüveg, mivel nyilvánvalóan az orráig sem lát - hozzáteszem, Jules kivételesen tényleg ártatlan. A hátralépést senki se úgy képzelje el, hogy beállt az út közepére, tulajdonképpen a háta mögött még egy komplett hip-hop csoport is ki tudna bontakozni, ha igazán akarna. Miközben előhalássza pálcáját és bosszúsan eltünteti a foltot, egyre jobban megy fel benne a pumpa. - Ami pedig a kedves hölgy kiszolgálását illeti, illenék megtanulnia elnézést kérni. Higgye el, jobban jár, ha Ön segédkezik neki ebben, mintha én - negédes, ámde gúnyos mosolya egyenesen Bánki velejéig hatolhat, ha nem kellően immúnis a női nem támadó és lekezelő modorára. Merthogy Morticia ennél kedvesebb már nem lesz, az biztos.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

Kár tagadnia, hogy talán elszundított egy pár percre. A vízforraló elhaló hangja és a hirtelen beálló csend tökéletes táptalaja egy jó kis alvásnak. Bár a kávé ékesszólón hívja magához, képtelen megmozdítani elnehezedett végtagjait, így végül megadja magát a kimerültségnek. Tulajdonképpen észre sem veszi, hogy valaki betér a helyiségbe, azt meg pláne nem, hogy idő közben el is készíti az italát. Ő csak békésen nyugtatja alkarján fejét, szőke tincsei pedig vállára, kezeire és az asztalra omlanak.
Ebből a világbékéből egy férfihang riasztja fel, amikor is szó szerint ugrik egyet. Azonnal kisöpri haját a szeméből és először a jegyzettömbre, majd elkészült kávéjára téved tekintete. Úgy érzi magát, mint egy tilosban járó diák, így óvatosan emeli csak fejét, hogy szembe találja magát az ismeretlennel. Egy csodaszép álmot szakított félbe, azt remélem tudja. Jules feje kissé kába, megköszörüli torkát, hogy amikor végre megszólal, ne tűnjön valami rekedt trabantnak.
- Pompás, kösz - ujjait a bögre fülére kanyarintja és egyből belekortyol, hogy aztán fel is szisszenjen. Forró. Ki gondolta volna. Mondjuk jogos, hogy kicsit el van tévedve, elvégre fogalma sincs, mennyit aludt és mikor lett kész a víz. Visszahelyezi poharát az asztalra, majd tollát veszi kezébe és felír néhány számot a lapra. Amikor végez, kissé oldalra dönti a fejét. Annyira nem zavarja, hogy társasága van, ha szeretne, itt ülhet mellette napestig is, azonban... Hát csak illene valamit mondania, ha már egyszer kapott kávét és felébresztették... Jó, azért mondjuk nem kell mondani semmit, mert szar ötlet volt, de mindegy.
- Ilyen későn még dolgozol? Lehet neked se ártana egy kávé - automatikusan tegezi le, csupán egyetlen pillanatra kapja el Adrian tekintetét, aztán visszafordul füzetéhez és kávéjához. De csak látszólag. Valamiért van egy sanda gyanúja, hogy benne van a slamasztikában, csak azt nem tudja, miért...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Nem azt mondom, hogy ideges, inkább csak rendkívüli módon irritálja a férfi és a stílusa. Vannak a vendéglátásnak bizonyos alapvető törvényszerűségei, s hogy a sokból csak egyet említsek: ha valahol bunkók az emberrel, oda nem megy vissza. Tehát máshol költi a pénzét. Sőt, nem ajánlja senkinek, még le is beszéli róla az embereket. Azért vagy kedves a vendéggel, hogy visszajöjjön - még akkor is, ha egyébként ki nem állhatod. A kastélyban úgy hallotta, ez egy jó hely, bár a tulajdonosváltás óta elkezdett lezülleni. Alátámasztja.
- Milyen humoros - lesajnáló pillantás kíséretében veti oda a másiknak, majd a pulthoz sétál utána és rákönyököl. Nem hatotta meg a primadonnás rész, ellenben gúnyos mosolya csak még inkább kiszélesedik. Úgy tűnik, hogy neki munkaidőn kívül, az ebédszünetében is mások vállalkozását kell igazgatnia, ím hát legyen. Hozzáteszem, jobb helyeken vaskos összegeket elkérnek azért, amit épp mondani készül, úgyhogy jó lesz, ha Bánki megbecsüli magát. Speciálba kaphatja a shitstormot.
- Van egy meglepő tény, amiről minden bizonnyal nem hallott. Én vagyok a vendég, aki kifizeti azt a szolgáltatást, amit nyújtanak. Ha a szolgáltatás szar, akkor a vendég nem fizet, soha többé nem jön és másnak sem ajánlja. Le tudja vezetni mi következik ebből, vagy folytassam esetleg? - az a leereszkedő stílus egyébként valóban felháborító, amit megenged magának, de lássuk be, miután leforrázták egy kávéval, majd bocsánatot sem kértek, csak elrohantak... Azért na. Ő ide azért jött, hogy a pénzét itt hagyja, nem azért, hogy parasztul bánjanak vele. Arról nem beszélve, hogy az alkalmazott pontosan ugyanolyan, mint a tulajdonos: egy gyökér.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Bibircsókos banya folyosója

Az, hogy az elmúlt időszakban nincs büntethető státuszban, jelentősen megkönnyíti a dolgát. Mikor utoljára e falak között élte mindennapjait, sajnálatos módon hozzá kellett szoknia, hogy éjszaka csak óvatosan, körültekintéssel közlekedhet, illetve a legkisebb neszre is figyeljen fel. Így nem csoda, hogy későn végezvén a gazdaságin, elnyűtten és fáradtan is kiélezettek érzékei. Hallani vél lépéseket, talán azt is, milyen irányból jönnek, de reakcióideje jelentősen megcsappan kimerültségéből adódóan.
Így hát, mikor az ifjú Péter úgy dönt, hogy pozíciót vált és a következő sarkon szinte szó szerint ugrik ki Jules elé, a nő felsikkant és hátraugrik. Jobbját azonnal szívére teszi, mert bármennyire is legyen felkészült, ilyen orv támadást még nem igen követtek el ellene. Döbbenten emeli tekintetét a bongyor haj tulajdonosára, akinek vállán egyből kiszúrja a prefektusi jelvényt. Ó, hogy az a...
- Úgy tudtam, hogy a prefektusok feladata a kiszökdöső diákok lefülelése, nem pedig megölése - szívverése még mindig szapora, ahogy légzése is némileg egyenetlen. Nem ijedős típus egyébként, a lelkiismerete is tiszta, mint a patyolat, csak éppenséggel, ha random gyerekek ugrálnak váratlan helyekről, az még őt is megijeszti. Az a csoda, hogy nem egyből küldte az átkot pálcájával, pedig, ha nem farzsebében lenne, valószínűleg Petya a járőrözésének hátralévő idejét sóbálványként töltené a Bibircsókos banya társaságában. Jó ég!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

- Tehát úgy véli szívességet tesz? - fél szemöldöke csodaszép ívben emelkedik meg, hiszen Bánki, bármennyire is tartják semmirekellőnek, jelenleg gyökér. Milyen érdekes, hogy sohasem tudja kinyitni a száját, csak ha nőket kell sértegetnie! Egyébként pedig a nőnek, bár való igaz, hogy elégtétel kéne legyen az ingyen ebéd, nos... Ismerjük már annyira, hogy tudjuk, nem engedi el azt a témát, amiben igaza van - főleg akkor, ha úgy viselkednek vele, ahogy a férfi tette.
- Ő gyalogolt belém - automatikusan javítja ki, mielőtt pedig a másik ismételten tehetne egy nem túl kedves megjegyzést, inkább úgy dönt, hogy folytatja. Csak a biztonság kedvéért. - Egyébként pedig, ha nem lenne ekkora tapló, már rég túl lennénk ezen a beszélgetésen. Amióta betettem ide a lábam, sérteget, a jogos panaszomat pedig károgásnak titulálja. Valóban, ez a szolgáltatás remekbe szabott - maró gúnnyal beszél, de leginkább az utolsó mondat az, ami felteszi az i-re a pontot. Mindig is gyűlölte, ha megpróbálják elmismásolni a jelentkező problémákat, ez a lerázós, "majd el lesz beszélgetve vele, ezért rohadtul mindegy" pedig nem megoldás. Bármennyire is nehéz elhinni, Jules még a kedvesebbik vendégek egyike, elvégre amelyik kutya ugat, nem harap. Talán ezért is van az, hogy csak megforgatja szemeit és végül nem tesz több megjegyzést az újoncra. Aki egyébként továbbra is a szája szélét rágva lapít a sarokban. De tudnék mit mondani, kisanyám.
- Egy limonádét kérek. Citromosat - noha hallatszik hangjában, hogy még mindig undok hangulatában van, természetesen illemtanból jelesre vizsgázott, így a varázsszó, miszerint "kér", megjelenik mondandójában. Ez már most több annál, mint amit az előbbi intermezzo után remélhettünk. Arról nem beszélve, hogyha Bánki tovább feszíti a húrt, talán a nő sem marad ennyire kedves.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Bibircsókos banya folyosója

Egy kisebb fajta lábon kihordott hátsó fali infarktus után kezét szívére teszi, hogy megpróbálja lassítani annak irdatlan tempójú verdesését. Nem nyugtatja meg a tény, hogy nem valami szörnyeteg rémisztette így meg, hanem csak egy kedves kisfiú - aki e pillanatban sok mindennek tűnik, csak épp kedvesnek nem -, de a bocsánatkérésre azért biccent egy némát.
Már épp azt hinné, hogy valami varázslatos dolog következik majd, várja a nagy titkot, mire... Mire előhúz egy walkie talkie-t? Jules-ból önkéntelenül is kibuggyan a nevetés, ezt pedig csak fokozza Petya fogatlan mosolya. Hirtelen nem tudja eldönteni, hogy együtt szórakoznak jól, vagy inkább csak ő olyan gonosz, hogy ezt a szitut, ebben a formában viccesnek találja. - Hát te aztán nem vagy semmi. Gondolom rettegnek tőled az éjszakai suhancok - egy mosoly továbbra is arcán pihen, ahogy figyeli az eridonost. Mik vannak! Ilyen fiatalon már prefektus, ráadásul nem is akármilyen! Aki egyszer összefut vele éjjel, az biztos, hogy többé nem fut sehová. Szívverése némiképp rendeződni látszik, ahogy légzése is visszaáll normálisra.
- Sohasem jöttem volna rá - mulatságosnak tartja, hogy Petya mindezt kijelenti ezek után, mintha csak nem lenne egyértelmű. Mégis, minden rosszindulatú gondolata ellenére édesnek találja a bongyor fejet a kitörő lelkesedéssel keverve. Érdekes elegy, de semmiképp sem rossz. - Próbálom elkerülni a legádázabb felügyelőket - bujkáló mosollyal arcán figyeli a fiú reakcióját, majd, hogy ne szegje meg az illedelmesség és udvariasság szabályait, végül kezet nyújt. - Morticia vagyok, az új gazdasági igazgató. Örvendek a szerencsének, Péter - nagyon hivatalosan mutatkozik be, s igyekszik közben nem elnevetni magát. Ezek után az sem lepné meg, ha a srác tisztelegni kezdene és jelentést adna. Ha ez bekövetkeznék, nos, ott elveszítenénk Jules-t.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

Nem akar napjában öt patkánymérget meginni, még a végén sikerül összeszednie valami finom betegséget, hogy élete végéig gyógyszeren kelljen élnie. Milyen idilli elképzelés! Így is két végén égeti a gyertyát sokszor, elég neki ez.
Érzi, hogy figyelik. Nem mondhatná, hogy ez különösebben kellemetlen, azt viszont igen, hogy szokatlan. Ha zavarba nem is jön, furcsállja. Mindenki tapasztalta már, hogy ugyan nem látja - hiszen nem néz a másikra -, de magán érzi valakinek a tekintetét, ahogy követi a mozdulatait, ezzel némán reagálva cselekedeteire. Adrian is pontosan ezt csinálja, az azonban kérdéses, hogy ez milyen hatást is vált ki a nőből. Egyelőre leginkább semmilyent.
- Nincs is jobb egy kis koffeinfüggőségnél - fáradtan sóhajt és gőzölgő kávéjára szegezi íriszeit. A szervezete sikít bármilyen anyag után, ami képes még egy kicsit mozgásban tartani, de belátható, hogy nem sok kell ahhoz a ponthoz, amikor már csak az alvás segít. Figyelmét az érkező manóra irányítja, aki Adrian kérésének megfelelően neki is lát az ital elkészítéséhez. Hát, akkor úgy tűnik, együtt isznak. Menő.
- Nem lehet problémás a felkelés, ha le se fekszem - egy lemondó mosollyal arcán tárja szét karjait, miközben a férfira néz. Hát ilyen ez. Néha ki kell játszani a rendszert, meghackelni az életet, ilyesmi. - A gazdaságin épp őskáosz uralkodik. Amióta Bárcián lelépett, mindenki csak behányja oda a cuccokat. Rendbe teszem, hogy utána végre valahára dolgozhassak - a mondandóját egy sóhajjal fejezi be, miközben ismét a jegyzetfüzetére siklik tekintete. Egy probléma talán kipipálva, de mivel ez még csak a tavalyi könyvelés, az idei pedig jószerével alig van elkezdve - hozzáteszem, logikusan, elvégre az előző évi sem stimmel -, meg fog szakadni. Mindjárt itt a december, a karácsony, az év vége, ő pedig továbbra is a lezárt időszakot próbálja korrigálni.
- Feltételezem, neked is hasonlóan remek programod van, hogy itt múlatod az időt - az álom nagyjából már felröppent hosszú szempilláiról, így majdhogynem tejesen éberen fürkészi a másik arcát. Nem tudná megmondani, mivel foglalkozik, ahogyan róla sem volt egyértelmű, hogy gazdasági igazgató. Ezt a titulust egyébként nem hangoztatja. Felesleges rongyrázás.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Nem tudja, hogy a csend megadásból vagy dacból fakad-e, de elégtétel számára. Így még a limonádéja is könnyedebben fog csúszni, ebben biztos. Leül a pultoz helyezett székek egyikére, miközben jobbjával felkönyököl és igyekszik nem túl unottnak tűnni. Őszintén szólva teljesen elment az étvágya, tudjátok milyen ez: a sok kellemetlenség megfekszi az ember gyomrát, ha pedig fizető vendég, akkor a pénztárcáját is. Még az sem tudja igazán vigasztalni, hogy a hely állja a fogyasztását - ami ezek után a minimum -, hisz még így is forgalmat generál nekik, de már úgy van vele, hogy így is több időt pazarolt el szűkösre szabott ebédkorlátjából, mint amennyit megengedhetett volna magának. Hát mindegy, legfeljebb elviszi és megint a papírhalom fölött fogja félig-meddig elrágcsálni. Remek tervek.
- Köszönöm - magához húzza a poharat és, bár szíve szerint mondaná, hogy mindegy, most már csak azért sem. Kitart az elhatározása mellett, hogy ő pizzát fog enni és jóízűen. Hogyne. - Egy margaritát legyen szíves - noha abszolút udvarias, akár egy jól nevelt vendég, arckifejezése elárulja, hogy ez jelenleg csak szükséges rossz. Sohasem volt igazán jó az érzelmei rejtegetésében, hiszen nem látta szükségét. Ha ügyfél érkezett hozzá, persze az is más helyzet, mert olyankor az is tetszik, ami alapvetően nem.
- Mi történt a falakkal? - nem lehet nem észrevenni, hogy a hely épp összedőlni látszik. A lehulló vakolat némiképp szembeötlő, s bár eddig nem tulajdonított neki nagyobb jelentőséget, ha már mindenképp itt fogja enni a fene, rákérdez. Maximum nem kap választ.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

- Szoktam. De hajnali... - némi hatásszünet gyanánt bal csuklójára emeli tekintetét, hogy leolvashassa a pontos időt. - kettőkor, úgy vélem erről már egy kicsit lecsúsztam. Legjobb esetben is elalszom tőle - amolyan "ilyen az élet" stílusban préseli össze egy pillanatra ajkait, hogy az ötlet bár nem elvetendő, kicsit megkésett. De mi probléma sincs, ha végre egyszer ágyba kerül, utána visszaállnak a dolgok a rendes kerékvágásba. A saját maga által kitűzött határidők szorosak, de ha december végéig nem rendezi a tavalyi és az idei könyvelést, akkor borul minden, mert onnantól tényleg a körmükre fognak nézni.
- Óóó - meglepetten, ámde elismerően biccent, hiszen kettejük véletlen egymásba botlása egyben két, merőben más szakma találkozása is. Az orvosok és a pénzügyesek más dinamika és logika szerint élnek, léteznek, gondolkodnak. Minek után pedig már világos, hogy a rossz embernek ecseteli egyedi életmegoldásait, úgy dönt, a többi rossz szokás megosztásától kíméli mindkettejüket - annak ellenére is, hogy Adrian láthatón jól szórakozik ezen. Akárhogy is, megnyugtató tény, hogy nem kívánja kioktatni és életvezetési tanácsokkal ellátni, szakmai ártalom címszóval. - Nos, akkor erre iszom egy kávét - óvatos mosollyal ajkain kortyol bele ismét a forró italba, hogy aztán némileg elégedetten helyezze vissza bögréjét a nehéz faasztalra. A következő kérdésre egyébként számít valahol mélyen legbelül.
- Alapvetően az adóbevallások és a könyvelések leadása, még ha helytelen is, nem feltétlenül eredményezi azt, hogy ellenőrizzék az iskolát. A Bagolykő kapott bár bírságot helytelen adatok okán, de ha kijavítjuk ez év végéig és a korrigált jelentéseket beküldjük, akkor nem duplázzák meg ezt az összeget - amit egyébként Antonék lazán kifizettek és hagytak mindent a régiben. De ezt már inkább nem teszi hozzá. Megérti, hogy ők nem szakmabeliek, ergo nem értenek a számokhoz és azok jelentőségéhez, de Bárcián már két éve lelépett, igazán kereshettek volna valakit a helyére. Kriszpin egyébként úgy ahogy, nem végzett rossz munkát, de hibázott, ahogy bárki más, laikus is tenné. - Nem mi vagyunk a legnagyobb halak a vízben, a büntetésünk pusztán járulékos veszteség. Most még. De a tavalyi évet holnap le tudom majd zárni, ezt az évet pedig elkezdeni, úgyhogy sínen vagyunk - rá kell ébrednie, hogy a holnap már ma van, a ma pedig ebből kifolyólag nagyon is holnap lesz. A füzetében már csak két szám maradt, amit el kell tennie máshová, illetve megfelelően kell elosztania, szóval tényleg pite. De ezúttal egyetlen hiba sem csúszhat a rendszerbe.
- Ezek szerint te gyakran nem tudsz aludni - kérdésnek indul ugyan, de a mondat végére kijelentés kerekedik belőle. Rutinosnak látszik minden apró mozdulata, mintha semmi újdonság nem lenne benne. Ahogy a manóval bánt, úgy alapjaiban véve a nyugodtsága és béketűrése valamiféle kellemes érzéssel tölti el Jules-t is. Egy pillanatra elhiszi, hogy nem kell sietnie semmivel, mert van ideje. - Ahh, ne is mondd - megdörzsöli arcát, hogy a mozdulatsor végül egy egyszerű, hangulatához illően megfáradt fejtámasztásba torkolljon. Jobb könyökén támaszkodva néz a férfira, miközben folytatja. - Az egyik eridonos prefektus a szívbajt hozta rám. Előugrott egy sarok mögül éjnek évadján. Nem tudom, hogy én vagy ő ijedt-e meg jobban, miután egy roppant elegáns felsikkantással jutalmaztam az akcióját - szája egy szórakozott mosolyba ível, hiszen nehéz lenne elfelejtenie Csepreghy hihetetlen kötelességtudatát. Az a szenvedély, amivel prefektusi munkáját végzi, elragadó, meg hát volt is benne valami bájos, ahogy fogatlanul vigyorgott a szőkére. Nem lehetett rá haragudni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Bibircsókos banya folyosója

Próbál komoly arckifejezéssel figyelni az eridonosra, de nehezére esik visszatartani kitörni készülő nevetését. Mi több, szinte már lehetetlennek tűnik a küldetés. Ahogy Petya közelebb hajol, Jules is így tesz, elvégre nem árt, ha ismerjük az ellenfelünk taktikáját, így legközelebb könnyebben kicselezhetjük. Ez eddig tökéletes terv is lett volna, a következő pillanatban azonban érkezik is a becézés: Angyalom. Itt már nem bírja tovább és tényleg egy kuncogás kíséretében összeborzolja a göndör, barna fürtöket.
- Én már csak tudom Kisördög. De ember legyen a talpán, aki még így is szembeszáll veled - arcán ragadó mosolya és meg-megcsillanó zöld íriszei az egyébként komoly vonásait teljesen ellágyítják. Szigorú, gyakran flegmának tűnő mimikája most kedvessé változik, ahogy ezt a foghíjas, ámde rendkívül lelkes, cserfes szájú prefektus palántát hallgatja. Ha lenne öccse, ha lehetett volna, ilyennek képzelné el. Már most tudja, hogy Csepreghy-t a szárnyai alá veszi. - Bizony, olybá tűnik - óvatosan, alig láthatóan préseli össze ajkait, amikor pedig elérkezik az idő, kezét nyújtja és bemutatkozik.
Ez az a pont, ahol Petya rajzfilm szerűen reagál, hiszen leesik neki, hogy nagyjából kettő perce kit nevezett az angyalának. Bár ezt a becenevet Jules már úgyis megtartja, azért mulattatja a tény, hogy ekkora sokkot okozott ezzel az egésszel. A lábon kihordott infarktusa után elvárható, hogy ő is meglepetést okozzon.
- Semmi baj, te csak a munkádat végezted - próbál nagyon rigorózusnak mutatkozni, pusztán a hatásfokozás kedvéért. S lám, mennyire jól teszi, hiszen ezután Petya csak még mélyebbre merül saját zavarában, ekkor viszont a szőke nem bírja tovább és ismételten felnevet. Bár az eridonos hátrébb lépett, hogy növelje a távolságot, a nő ezt most ismét lecsökkenti. - Örülök, hogy szépnek tartasz, ez igazán kedves tőled - leguggol, hogy megfogja a srác mindkét kezét, íriszei a másik kékjeit keresik, miközben arcáról nem múlik a mosoly. Láthatóan nem neheztel, még csak különösebben feldúltnak sem mondható, ami némi megnyugvásra adhat okot. - Nyugodtan tegeződjünk, Kisördög. De egy dolgot ígérj meg. Nem okozol minden császkálónak szívrohamot - nehéz komolyan venni, miközben hangjából érződik, mennyi jó kedélyű e pillanatban. Még fél szemöldökét is felvonja, amolyan "oké katona?" stílusban. Ügyes lesz, csak izgul és még nem tudja, hogy is működik ez, ám a lelkesedését letörni semmiképp sem szabad. Ezért is nem teszi.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Első szint → Erkély

A legutóbbi incidens Zéténnyel nem hagyta teljesen nyugodni. Bármennyire is érzi jogosnak, hogy a sarkára állt és nem csicskult be, ahogy valószínűleg mindenki más tette volna egy ilyen helyzetben, be kellett látnia, hogy ettől még a fiú ösztöndíja valós és megoldandó probléma. Szánt szándékkal nem kereste, mert nem kellett, ellenben most, hogy végzett munkájával, gondolta szív egy kis friss levegőt.
Ahelyett, hogy egyből hazafelé indult volt, az erkélyhez sétált, ahol mit ad isten, pont a rellonos dohányzott. Jules nem csapott nagyobb zajt a szükségesnél, jelenlétét azonban nehéz lett volna nem észrevenni, így a másik megelőzi a köszönéssel. Neki végül is mindegy.
- Hello - nem viszi túlzásba, ellenben zsebre vágja kezeit. Egy enyhe szellő belekap begombolatlan kabátjába, a hideg pedig csontjáig hatol. Talán mégsem volt jó ötlet ez az egész. Jobbjával hátratűri szőke tincseit, hogy aztán ismét elrejtse a szövet melegében, mielőtt még jéggé fagyna. Nem is igazán tudja, hogyan kéne ebbe belekezdenie, elvégre bocsánatot nem akar kérni, nem érzi szükségét. Ettől függetlenül valahogy neki kell kezdeményeznie, még ha erősen kérdőjeles is a miként. Összepréseli ajkait egy pillanatra, majd legyűrve büszkeségét Zétény mellé lép és pillantását a távolba révedő arca szegezi.
- Szóval különbözeti vizsga. A Tanulmányival kellene beszélni a tantárgyak elfogadtatásáról. Ha az adott tanár beleegyezik, akkor nem kell ismét nekirugaszkodnod - kertelhetne, felvezethetné, tarthatna unalmas előadást az ösztöndíj mikéntjéről, de a folyamat nem nála akadt el. Persze a legjobb az lenne, ha minden felvételi követelmény esetén az oktatóval egyeztetne. A tanterv 70%-ának meg kell egyeznie, ha ez megvan, akkor el kell fogadnia a tárgyat, tehát a különbözeti vizsga nem elvárt. Ha lesz is olyan, akinél nem jár sikerrel, nem mindegy, hogy öt vagy egy tárgyból kell megint átmennie.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Első szint → Erkély

Egész kellemes csalódás éri, ahogy egy egyszerű köszönetnyilvánítást leszámítva nem érkezik semmilyen egyéb válasz. Mármint gúnyos, esetleg lenéző, tudjátok, akármilyen negatív. Egyszerűen csak kedves. Azért ez egy hangyányit ijesztő Zéténytől, de e pillanatban bocsánatos bűnnek könyveljük el.
- Kösz, nem, leszoktam - int egyet kezével is, hogy megerősítse szavait. Az a helyzet, hogy tini korában, mikor még menő volt folyamatosan blázolni és azt hitték, a cigaretta mindent megold és megnyugtat, sokat szívta. Persze szülei tudta nélkül. Csakhogy a kosárlabda és a tény, hogy a nikotin többet árt, mint használ, elegendőnek bizonyultak ahhoz, hogy pár hónap alatt megszabaduljon rossz szokásától. Kiselőadást nem tartana róla, de ha kérdezik, szívesen megosztja saját tapasztalatait.
- Nem, de ha már itt vagy, gondoltam nem árt befejezni a félbehagyott megbeszélést - egy halvány mosoly jelenik meg arcán, elvégre minden mérge elpárolgott. Hogy ez a hőmérsékletnek, vagy a fiú normális stílusának köszönhető-e, az persze jó kérdés. Maga sem tudná megmondani. - Köszi - nem jön zavarba, el sem pirul, igazából egy laza vállrándítás kíséretében ejti meg a reakciót. Kinőtt ő már abból, hogy ilyesmik meghatározó szerepet töltsenek be a mindennapjaiban - persze azt leszámítva, hogy mindenkinek jól esik egy-egy elejtett bók. Már épp kiélvezné ezt a nyugalmas diskurzust, mikor Zéténynek sikerül ismét elérnie, hogy a magasba szökjenek szemöldökei. Mennyire bűnös gondolat, hogy egyáltalán számításba vegye a lehetőségét egy randevúnak a rellonossal? Nos, eléggé. Viszont most nincs senkije, szabad, akár a madár.
- Milyen már, hogy egyáltalán volt feltétele? - hitetlenül nevet fel és megcsóválja fejét. Javíthatatlan, az már biztos. - Nem mondok se igent, se nemet. Nem győztél még meg - keresztbe fonja karjait maga előtt és csípőjével megtámasztja a korlátot. Talán kihívónak tűnhet ez a pozíció, ő inkább csak kényelmesnek szánja. Tekintetét a falu fényei felé fordítja, úgy éri a következő kérdés.
- Az attól függ, honnan nézzük - elmosolyodik, végül teljes testével az erkély széléhez igazodik, alkarjain támaszkodva meg. Ujjait morzsolgatja, hogy a felvett hő elvesztését minél inkább késleltesse, bár fél percen belül úgyis jégcsappá válik majd. - Ahhoz képest, amilyen diákként volt, sokat. Más a procedúra hivatalos oldalán állni és persze sok mindent ilyenkor vesz észre az ember. De ez a változás nem feltétlenül rossz, csak más - megvonja vállait, ahogy a távolban játszadozó fények hol kihunynak, hol kigyulladnak. Ki-ki hazatér vagy aludni megy, esetleg beleveti magát az éjszakába. Különös érzés, hisz annak idején fele ekkora volt a falu, most meg már szinte város. Úgy hírlik, az újdonsült polgármester is felismerte ezt és talán megpályázzák a címet, aztán ki tudja.
- És te miért jöttél vissza? Vagy találóbb lenne azt kérdeznem, miért mentél el? - fejét Zétény felé fordítja, hogy megteremthesse a szemkontaktust, de testhelyzetén nem változtat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Első szint → Erkély

Igen, beszélgetést. Annak ellenére, hogy hangnemben és kimenetelben éppenséggel másképp emlékezne vissza rá az ember, attól még nem megmásítható a tény, hogy ők konzultáltak. Még akkor is jogosan nevezzük nevén a gyermeket, ha tudjuk, nem volt egy eredményes kör egyikük részéről sem, mégis, Julianne most itt van, hogy tisztázzon mindent Zéténnyel. Ez is valami.
- Hát, ha így nézzük, jófejség. Szigorú értelemben pedig a kötelességem - mit van mit tenni arckifejezéssel sandít a fiúra, majd tekintetét a lélegzetelállító kilátásra szegezi. Nem véletlenül imádta mindenki annak idején ezt a helyet és igen, az sem meglepő, hogy sok randevú helyszínéül szolgált. Talán ezért is olyan abszurd a köztük folyó párbeszéd ugyanezen témakörben. Tagadhatatlanul imponáló számára, hogy a másik köti az ebet a karóhoz és akár szívesség nélkül is hajlandó lenne randira vinni - lássuk be, Farkastól ez igen nagy elismerés. Nem teszi ki a falára, minden bizonnyal élni sem fog vele, de megjegyzi, hogy rosszabb napjain majd ez jusson eszébe. Nincsenek rosszabb napjai. - Abban a helyzetben a normális viselkedés lett volna korrekt - szemöldökei finom ívben emelkednek meg arra utalva, hogy ennek ellenkezőjéről meggyőzni nagyjából lehetetlen. - Ha ennyivel le lehetne venni a lábamról, nem lenne ember, akivel ne mentem volna randizni - egy apró, hitetlen nevetés hangzik fel mondandója végén, mert bármennyire is képtelen ez így kimondva, sok igazság van benne. Csak azért, mert valaki kedves velünk, még nem mondunk neki igent - jobb esetben.
- Mi nem voltunk olyan szoros kapcsolatban, hogy beszéljek vele. De utolsó információim szerint férjhez ment, így gondolom minden oké vele - megvonja vállát, de nem tudja figyelmen kívül hagyni a Zétény hangjában megbúvó csalódott kíváncsiságot. Az egész iskola kettejükről és a frigyükről pletykált, talán még a vakok és süketnémák is hallottak róla, így nem kis döbbenetet váltott ki az eltűnő Farkas és az újonnan boldog házasságban élő Lyra. Akármi is történt, minden bizonnyal a másik ezt kívánja legkevésbé feszegetni. Azért Jules csak kihúz majd belőle ezt-azt...
- Ez egy remek ötlet. Gyerünk - fel sem merül benne, hogy ez tulajdonképpen egy randi. Csak az lehet az, amire akként is gondolunk, nem? Így hát, mivel két régi ismerős leül cseverészni, ez semmiképp sem jelent többet egy forró italnál egy asztal két oldalán ülve és merengve a régi emlékeken. Ellöki magát a korláttól és befelé indul, nyomában a rellonossal, hogy keressenek valami nyugalmas, meleg helyet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

Jules, noha félig britnek minősül, nem nagyon járt még Angliában, illetőleg az ott tartott szokásokat sem hozta magával, logikusan. Sohasem volt nagy hagyományőrző, a teákhoz sem fűzi különösebben szoros kapocs, inkább csak iszik egyet, ha eszébe jut vagy jól esne. Ilyenkor is legtöbbször a különlegességekre fókuszál, mindenféle ízesített löttyökre, a karamellás például nagy kedvence. - Meglehet - kissé lassan, helyeslően bólint, s elsőre nem tudja mire vélni a cinkos mosolyt. Hiába, hajnali kettőkor már az ő esze sem vág úgy, főleg azért, mert agyának egy szeglete, bár jelenleg épp társalgást folytat, továbbra is a könyvelésen kattog. Éppen ezért, mikor a férfi összekulcsolja kezeit, csak akkor jön rá, hogy ez pusztán felvezetője volt annak, ami épp elhangozni készül.
Mintha csak át kellene gondolnia az ajánlatot, egy könnyed mozdulattal emeli ajkához bögréjét, hogy kortyoljon egy kis kávét, majd a beállt csendben a porcelán szinte fülsüketítően koppanjon a nehéz faanyagon. Tekintetét a másikra emeli és egy határozott, magabiztos görbe jelenik meg arcán, elvégre ő is csak incselkedik.
- Rendben, nincs akadálya. De előre szólok, hogy legközelebb egy hét múlva leszek emberi időben, emberi állapotban, addig zombivá változom és könyvelek - mintha csak mentegetőzne, megemeli kezeit, azonban a gesztus ellenére sem arckifejezése, sem hangja nem támasztja ezt alá. Inkább csak tájékoztatás, hogy Adrian ne élje meg elutasításként, ha esetleg nem holnap, vagy azután ejtik ezt meg. Ekkor jut csak eszébe, hogy származásán kívül semmit sem tud a másikról. Neki könnyű dolga van, elvégre gazdasági igazgatóból jobbára csak egy akad egy iskolában, de külföldiből igen sok, hála a Bagolykő nemzetközi jellegének. - Egyébként, ha már teázni megyünk, Jules vagyok - mindig is utálta a hivatalos cécót, kézfogással, teljes névvel, bár be kell vallania, igen sok szemöldökemelkedést látott az ajkait elhagyó Morticia-ra. Szereti azt is, talán jobban is hallgat rá, de kiváltságnak tekinti, hogy valaki így hívja.
- Nos, igen. Ha megcsinálom - ösztönös reakció, hogy lesüsse szemét, hiszen egyértelműen rávilágítanak arra, hogy ha ő nincs, akkor a munka csak halmozódik, ki tudja meddig, míg már kibogozhatatlan lesz. - Nem. Teher alatt nő a pálma, ilyen ez - széttárja karjait, jelentéktelen ügyeken nem rugózik senki. Eddig egyáltalán nem volt senki, aki megcsinálja, igény is alig mutatkozott, most pedig, hogy van, oldja meg egyedül. Anton túl lusta, Várffy pedig túlontúl egoista, mindkettejük viselkedése csak ront a helyzeten. Ha Jules bedobná, hogy kéne mellé segítség, azzal csak olajat öntene a tűzre, biztos, hogy nem fognak fizetni ezért, ingyen pedig senki sem dolgozik. Sakk és matt. - Jó lenne, ha ezt más is észrevenné. Korszerűsíteni kéne a kastélyt, renoválni egyes helyeken, több pénzt forgatni az ösztöndíjakba. A tanárok is folyamatosan mennek el, egy vaskos mappa van tele csak azokkal, akik az elmúlt két évben cserélődtek - igen, ez bérfejlesztést, ösztöndíjprogramot, gyakorlati hely biztosítását és egy halom más dolgot foglalna magába. Mivel csak nemrég tért vissza, a kastélylakók egészségi állapotával kapcsolatban nem sok mondandója akadna, de ezt senki sem vetheti a szemére.
Együttérzőn biccent egyet, hisz jól tudja, milyen ez. Könyvelőnek tanulni sem sokkal jobb, legalábbis hasonlóan küzdelmes, mint az orvosi vagy a jogi kar. De őszintén szólva bármire megy az ember, vannak szórótárgyak, olyanok, amik nem mennek, vagy tök mindegy, mit csinál az ember, szándékosan gáncsolják ki.
- Hát most nem nyugtattál meg - belőle is kibuggyan a nevetés, elvégre Petya sem rossz szándékkal érkezett, csak éppenséggel az időzítés volt rendkívül szerencsétlen. Egyébiránt nem fél, vagy tart a kastélyban élőktől, annál jóval keményebb fából faragták, csak tudjátok, hogy van ez: jobb félni, mint megijedni.
Adrian szavaira enyhén megemelkedik egyik szemöldöke, mert a kíváncsiságát sikeresen felkelti ezzel a mondattal. Kár, hogy nem érzi úgy, rá tartozna az, amiről beszél. Azt erősen kétli, hogy népszerűtlenség, lázadás vagy rossz jegyek okozták volna azt a traumát, ami ilyen arckifejezéshez és hangsúlyhoz vezet. Még csak nem is egy szerelmi csalódás. - Mivel múlt időben beszélsz róla, legalább elmondható, hogy vége van - ajkai felfelé görbülnek, ez a mosoly most szelíd és kedves. Érezhető, hogy érdeklik a részletek, de értékelendő, hogy ennek ellenére nem kíván sebeket feltépni, sem pedig tolakodó módon mások életében vájkálni.
- Ha már rossz élmények, ennek az éjszakának sohasem lesz vége - szenvedve hajtja hátra fejét, miközben ujjai eltűnnek a hosszú szőke tincsekben. Végül, mintha csak élőholtként kelne fel, visszahelyezkedik eredeti pozíciójába és rezignáltan nyúl a kávéjáért, hogy újabbat kortyoljon belőle. Nem lehet, hogy már holnap van, ezt befejezte és inkább teázik egyet a férfival? Nem? Semmiképp? Akkor mindegy.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Bibircsókos banya folyosója

A kijavításra megemelkednek szemöldökei, visszafojtott nevetését csupán szája szélén megjelenő gödröcskéi árulják el. Igazán nem szeretné zavarba hozni a másikat, de nehéz megállnia, hogy nyíltan mulasson az eridonos viselkedésén. Ezt a jeget a következő kérdés töri meg, mikor is a helyzet abszurditása végképp napvilágot lát.
- De, nagyon is - jó kedélyűen kuncogni kezd és szíve szerint adna egy puszit a kisfiú homlokára vagy arcára, de talán túl korai, így ehelyett csak szórakozottan mosolyog esetlenségén. Kár is kellemetlenül éreznie magát, Jules közel sem látszik emberevőnek, hiszen nem is az. Ha mondjuk ugyanezt a monológot Felagundnak nyomta volna le, volnának kétségei a sikerét illetően, de itt még közel sem tartunk. Legfeljebb házsártosságában hasonlít a bájitaltan tanárra, ez pedig épp elegendő.
Elégedetten biccent egyet, bizonyára rengeteg életet ment meg azzal, hogy megállítja Petya partizánakcióit. Már épp gondolná, hogy akkor ez ennyi volt, mikor önmagát meg nem hazudtolva, a srác folytatja, Jules pedig ismét felnevet. - Igen, de szerintem ez a lábon kihordott infarktusomból egyértelmű volt - hamiskásan somolyog, mikor végre rátérnek a lényegre: Petya érdemeire. Elismerő pillantásokkal illeti az elhangzottak után, bár magában sokkal inkább gondolja, hogy mennyire édes. Ha lehetne kisöccse, biztosan ilyet szeretne, de már nem lesz, szóval be kell érnie Petyával, belőle is épp csak egy találkozásnyival.
- Te aztán nem vagy semmi. A folyosók rettegett őrzője - akárha egy cégért mutatna, a levegőben húzza végig kezét. Képzeletben már megjelentek a betűk egymás mellett, szép sorban, s kiadják az ajkai által formát szavakat. Ez az illúzió csupán csak egy pillanatig tart, mielőtt visszafordulna az eridonoshoz, óvatosan saját órájára sandítva közben. - Na jól van Kisördög. Csak így tovább, kapcsold le a rosszalkodókat. Még látjuk egymást - rákacsint és mielőtt meggondolhatná magát, egy apró puszit nyom a göndör fürtökbe, hogy kikerülve a fiút eltűnjön a folyosó sötétjében. Ennyi izgalom mára bőven elég volt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Úristen, annyira rohadtul fáradt, hogy az nem igaz. Reggel annyi ereje sem volt, hogy a tanév kezdetének üdvözlésére puccba vágja magát, elvégre az évnyitón már túl vannak, minek tegye a szépet? Ásítva egyet nyúl a kávéjáért és belekortyol, majd megigazítja a fején lévő napszemüveget. Azok a markáns gucci táskák kiemelik ugyan íriszeit, de nem feltétlenül szeretné megmutatni bárkinek őket. Mi több, jobb az ilyesmit elrejteni.
De miért is ilyen fáradt, tennétek fel a kérdést... Jó, ne mondjon senki semmit, de Counter Strike: Global Offensive bajnokság volt, amire nevezett a haverjaival, hajnal négyig nyomták, aztán elkövette azt a hatalmas hibát, hogy elaludt. Nagyjából három órára. Úgy kelt fel, mint akit összevertek, szekrényéből is csak lazán halászta össze a cuccokat. Szőke tincseit megfésülte, de az elektromosságtól mégis kissé pufinak és kócosnak tűnnek, így időről-időre odanyúl, hogy lelapítsa. Az is lehet, hogy már rég tökéletesen állnak, de ugye a mozgáskoordinációja és az észlelése ma nem az igazi. Révetegen bámulja az előtte heverő tányért, amin rántotta és egyéb, kiadós reggelinek való tetszeleg, de ahelyett, hogy rendesen enne, inkább csak beletúr.
Ebbe az idillbe csöppen bele András, aki túlontúl éber és túlontúl energikus. Jules már attól totálisan elfárad, hogy az aurájába kerül. - Jó reggelt - hangja kissé rekedtes, így megköszörüli torkát, fejét pedig a következő mondatra lassan, megfontoltan fordítja a férfi felé. Úgy nézek én ki, mint aki felkészült? Ne válaszolj. Mielőtt valami nem ideillőt mondhatna, visszanyeli az első gondolatát és halványan elmosolyodik.
- Erre nem lehet felkészülni. De látom Ön kimondottan friss - mielőtt félreértésekbe bocsátkoznánk, ez közel sem fricska. Tényleg menő, hogy képes így pörögni egy szokásos hétfő reggelen, de ami még ennél is fontosabb, valószínűleg azért van ez így, mert normális ember módjára... Nem is tudom, alszik?! Ó igen Jules, neked sem ártana.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Friss gyümölcslé, meg még mit nem... Kávéjára sandít, végül napszemüvegét feltolja a fejére. Nem sokkal ijesztőbb látvány, mint másnaposan és akkor is dicsérték már meg, hogy jól néz ki. Irónia nélkül. A csészéért nyúl és ajkaihoz emeli, amikor Bandi ismét megszólal. A mozdulat megáll a levegőben, Jules pedig nagyot sóhajt, persze csak önmagában. Nem szeretne illetlennek tűnni, így nemes egyszerűséggel tovább folytatja az utat gyomra és a csésze között.
- Hallgatom - ennél bőbeszédűbb akkor sem lenne, ha kényszerítenék, viszont miután egy újabb korty legurul torkán, figyelmét a férfira fordítja. Evőeszközeit a tányérján hagyja, már letett arról, hogy nyugodtan elfogyassza a reggelijét. Komolyan, miért várják tőle, hogy hétfőn, hajnali fél nyolckor értelmes gondolatokat préseljen ki az agyából? Bah.
A kérdésre felvonja fél szemöldökét és érdeklődve dől hátra. Hát ez egy remek téma. Anton kicsit szabadosan kezeli a pénzügyeiket, szabad kezet ad Jules-nak, de azért néha napján rá-ránéz. Nem szereti, ha indokolatlanul sokat költenek és, bár idén emelkedett a tárgyakra fordítható keret, azért nincsenek túlzottan eleresztve továbbra sem. Ezzel kapcsolatban persze a szőkének vannak észrevételei, de nem az ő dolga, hogy jobb belátásra bírja az igazgatót. Ahogy András végez, kicsit emészti a hallottakat, de épp csak pár másodpercig, hogy aztán megvonhassa vállát.
- Ez nem az én hatásköröm. A keretet Anton szabja meg, ahogyan annak felhasználásáról is ő dönt, legalábbis megszabja annak határait - ez persze csak részben igaz. Túl korán van és túl hétfő ahhoz, hogy éhgyomorra, egy félig megivott kávé felett kezdjen el számolgatni. Jöjjön vissza a férfi mondjuk tíz óra körül, az egy egészen karakteres időpont.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Nem tetszik neki, hogy András megismétli a gondolatait, ettől olyan érzése van, mintha valami helytelent mondott volna. Vagy inkább, mintha kiskapu szagot érezne, ennél büdösebb pedig nem is lehetne. Ami azt illeti, eddig kedvelte a férfit és nem örülne, ha simliskedéssel rontaná ezt el. Az meg ugye tudott, hogy a nő igen kemény kézzel kezeli nem csak a pénzügyeket, de az embereket is. Ennek köszönhető, hogy jelenleg egy fitying adósságuk nincs és nem úszik mindenük. Úgyhogy lehet jobban járna a kedves tanerő, ha előállna azzal a bizonyossal.
- Ha rajtam múlik, akkor egy írásbeli beadvánnyal kezdünk, amely részletesen tartalmazza, hogy a tanerő mi okból kívánja bővíttetni a keretét - kávéjához nyúl és belekortyol, majd a férfi felé fordítja fejét. Egyértelműen látszik rajta, hogy ez még csak az eleje a sztorinak. Haha, ugye senki sem gondolta, hogy egy cuki beadandó árán majd szépséges summát kap pluszban? - Miután magam is utánajárok ezen költségeknek és mérlegelem Antonnal, hogy mennyiben megvalósítható, utána következne egy személyes elbeszélgetés a kérelmezővel - azon túl, hogy rendkívül profi eljárásmenetet ír le, valahol hajmeresztően soklépcsős és bonyolult is. Hogy mi ezzel a célja? Biztos benne, hogy ilyen esetben valóban csak az a tanár tartana ki, aki igazán akarja azt a bővítést és aki hisz az ügyében. Amennyiben András is ezek közé az emberek közé tartozik, nem látja majd akadályát, hogy alávesse magát ennek a nem kis tortúrának.
- Ha minden jól sikerül, akkor megadom a bővítést, de folyamatosan menedzselni kívánom a kiadásokat és év végén egy beszámoló megírása is szükséges, mely tartalmazza a projekt sikerességének értékelését - kora reggel van és még ennek ellenére is ilyen alapos, profi választ ad. Mi van veled Jules, minden oké? Ahogy lezárja a gondolatmenetet, tovább fürkészi Bandi arcát, hátha leolvas majd valamit, vagy végre kibukik, miért is olyan fontos ez éppen most, hajnali nyolckor.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

A kérdésre finom ívbe emelkedik meg szemöldöke. Nocsak. Bár nem szokása egyből a rosszat feltételezni, azért most inkább nem írnám le, mi fordult meg a fejében. Már csak azért sem, mert a következő kiegészítéssel helyre is billenti az egyensúlyát, minek hatására Jules is megenyhül kissé.
- Az a helyzet, hogy ez nagyban függ a tanodába behozni kívánt dologtól. Nem kell komplett szakdolgozatot benyújtani róla, de bő egy oldal szerintem elvárható. Ebből látható, hogy valaki tisztában van-e azzal, amire a pénzt szánja, illetve komolyan gondolja-e. Fél oldalra legfeljebb egy hangos nevetést tudok kiosztani - ó igen, ez bizony a reggeli önmaga. Némiképp szarkasztikus, de még éppen nem bántó. Fogalmazhatott volna egészen másként is, amiután volna oka sírni igen sok tanárnak, de nem tette. Hiába, kávé ide vagy oda, egyszerűen tökéletes - amit mi sem bizonyít jobban, minthogy remekül kijön Várffy-val is. Igen, azzal a Várffy-val, akinek mindenkihez van legalább egy cseppet sem kedves szava. Jules ezidáig szinte kivétel nélkül csak a bókokat zsebelhette be, ami annak is köszönhető, hogy odafigyel a munkájára és annak minőségére.
Biccent egyet megerősítésképp, hogy igen, kell szóban is. Szeretné, ha meggyőznék arról, hogy érdemes példának okáért egy nagyobb felújítás helyett arra fordítani ezt a keretet, hogy egy ősrégi holmi csillogjon valakinek az asztalán. Főleg most, hogy a Levita torony ismét válságba került, meg kell fogniuk minden sarlót és knútot.
- Semmi akadálya, viszont elárulod, hogy miért érdekel ez ennyire? Mit szeretnél megmutatni a diákoknak? - érdeklődve figyeli Andrást, miközben ismételten kávéjáért nyúl. Ha így haladnak, ez a kis reggeli beszélgetés teljesen fel fogja ébreszteni, ami nem is árt. Hajnalban beindítják az agyát, vagy inkább berúgják, hogy aztán kitartson a nap végéig, amikor is minden bizonnyal már este nyolckor a pihe-puha ágyikójában fog durmolni. Most is a kényelmes matracra gondol és ismét erőt vesz rajta a fáradtság. Koncentráció Jules, koncentráció.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Kénytelen elmosolyodni ezen a kijelentésen, mert hát mi tagadás, maga is ezt kívánja. Egyébiránt nem tart attól, hogy a férfi ne volna képes olyan anyagot beadni, akár ötszáz oldalban is, amitől leesik az álla, sőt, megkockáztatja két mondatban is tudna minőségit rittyenteni. A mennyiségi korlátozás csupán elrettentés, hogy a komolytalanabbak meg se próbálják pazarolni Jules idejét, ami egyébként roppant drága a maga nemében.
- Ha arról van szó, nincs kifogásom az átcsoportosítás ellen, viszont bármennyire is legyen fájdalmas kimondanom, sajnos van jóval égetőbb szükséglet is a tanodában, illetve remélem, hogy nem sértelek meg, de valószínűleg nem a mitológiák és vallások lesz a diákok legfontosabb tárgya a későbbiekre nézve - könyörtelen teremtés, annyi szent, azonban szavai mögött nem bújik meg sem rossz szándék, sem lekicsinylés. András is beláthatja, hogy a bájitaltan, a bűbájtan, de akár a gyógynövénytan vagy a káros szerek ismerete jóval fontosabb és előbbre való, mint néhány kultúra megismerése. Persze nem állítható, hogy nem szükséges a megfelelő világnézet és a tájékozottság kialakulásához ezek ismerete, de sokan csak azért ülik végig ezt az alapképzést, hogy elmondhassák, megvan. Inkább azt tartaná fontosnak, hogy azokat a diákokat, akik behatóbban kívánják tanulmányozni e témakört, azoknak lehetőséget biztosítson tanulmányi kirándulásokra, múzeumlátogatásokra, esetlegesen külföldi útra.
- Nem tartom magam vallásosnak és nem igazán hiszek ezekben a földöntúli dolgokban. Azt hiszem jóval radikálisabbak a nézeteim, mint azt a te jó lelked elbírná, így nem mélyednék bele - elmosolyodva kortyol bele kávéjába, mert tényleg így gondolja. Nem utálja a hívőket, nem ítéli el őket, azonban a vallásokat, mint olyanokat, sokkal inkább tartja eszköznek, semmint az átszellemülés egy mélyebb formájának. A legtöbb szenvedést és háborút a kapzsiságon túlmenően ezek a nézetbeli, hitbeli ellentétek okozták, így ha teheti, kerül bármilyen gyülekezetet vagy egyházat. Hangozzék bármily egoistán, ő Julianne Morticia Ainsley-ben hisz: jószerével az egyetlen emberben, akiben nem kell majd csalódnia. - Ettől függetlenül értem, hogy mit szeretnél mondani és jó dolognak tartom, fontos, hogy a diákok szabad akaratukból ismerhessék meg ezeket és dönthessenek valamelyik mellett, ha úgy hozza az élet - amíg senkire sincs semmi ráerőltetve, felőle aztán istenszobrokkal is telepakolhatja az egész tanodát, feltéve, hogy azt VZR vagy Anton engedélyezi. Egy a lényeg: a szabad választás joga.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Remek kérdés, hogy miért Jules érkezik tanulmányi kirándulást szervezni a rezervátumba, mikor egyébként a hely vezetője a Sárkánytan tanárnő... De közben mégis teljes mértékben logikus. Merthogy a gyerekek utaztatása, illetve elszállásolása sem utolsó kérdés. Az egész romániai kiruccanásnak csupán egy eleme lesz, hogy élőben láthatnak bestiákat, meg fognak látogatni egyéb híres helyszíneket is, ebből kifolyólag csoportos kedvezményt kell szereznie. Nem várhatja el, hogy mindenféle térítéstől mentesen jöhessenek, azonban annyi pénze soha nem lesz a Bagolykőnek, hogy teljes áron álljon egy ilyen utazást diákjai számára - főleg akkor, ha ezt igen nagy tömegben teszik.
Szándékosan egy nappal korábban érkezett, hogy egy picit kikapcsolódhasson az országban, úgyhogy azon túl, hogy kialudta magát, várost nézett és kirándult is egyet, így ma frissen és üdén kelt azzal a szándékkal, hogy megbeszéli a kirándulás időpontját, ennek útvonalát a rezervátumon belül, illetve mindezek után a költségeket. Őszintén szólva a nőre számít, tekintve, hogy ez lenne logikus, viszont megérkezvén Jason Payne-hez irányítják, ami egy óvatos mosoly mellett némi szemöldökemelkedést is eredményez. Nocsak. Ki ne hallotta volna a róluk terjengő pletykákat, vagy éppen ki ne ismerné ezt a hatalmas, vidám mackót? A legendásan nagy család minden tagja megfordult már a tanoda falai között, így Jules számára sem ismeretlen a férfi, még úgysem, hogy igazán szoros kapcsolatot sohasem ápoltak. Ki tudja, lehet itt az ideje egy régi ismeretség felpezsdítésének!
Meglepő módon egy irodába vezetik be, pedig esküdni mert volna arra, hogy terepre viszik. Ez a mai nap tele van váratlan fordulatokkal! Koppint párat a nyitott ajtóban és belépve rögtön kiszúrja ezt a nem kis darab embert. Nagyjából egészéből hegyomlásnak tűnik a nő mellett. - Madárcsicsergős napot - felfelé ívelő görbe terül el arcán, ahogy magabiztosan lép beljebb, ezzel is felhívva magára a figyelmet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Sok furcsasághoz kellett már hozzászoknia eddigi élete során, de a szó szerint bokorban málnát lopó medvéhez hasonlító hűtőfosztogató Jason látványa még őt is képes meglepni. Arról nem is beszélve, hogy a hozzá intézett szavak igen nagy részét ki sem tudja silabizálni, mert akaratlanul is a férfi szájában fickándozó falatok vonják el figyelmét. Ez pontosan az a helyzet, mikor tudod, hogy nem oda kéne figyelned, de nem bírsz másfelé nézni. Legalábbis addig, míg arca ismét el nem tűnik a fridzsider áldásos takarásában. Ez természetesen nem hatja meg a nőt, hisz sem vörös bögyös, vagy bögyös vörös titkárnőkhöz, sem szőke hajú szexideálokhoz nem irányították, azt mondták Jason Payne. Felőle a bútorzatot is megeheti az utolsó szálkáig és alumíniumdarabig, csak közben beszéljék meg, amiért jött.
- Egy kicsit mellélőttél. A Bagolykő gazdasági igazgatója vagyok, hozzád irányítottak a kirándulás ügyében - a falnak dőlve válaszol, miközben leplezetlenül szórakozik a másikon. Az a helyzet, hogy ettől a látványtól még ő is megéhezik, de vendégségben nem illik dézsmálni, így türelmesen várja, hogy véget érjen a nagy vadászat. - Egyébként lehet nem kéne Ophelia-tól kaját csórni, kedves nőnek ismerem, de könnyen válhat sárkánnyá.
Remek hasonlat, mit ne mondjak, talán szóviccnek is elmenne, de ennyire nem ragadtatnám el magam. Jules meg... Hát ő egyszerűen csak Jules. Sztoikus nyugalommal szemléli a kibontakozó eseményeket és őszintén reméli, hogy valaki belép az ajtón és fültanúja lesz egy csinos kis vitának. Jason-ből kiindulva mókás beszélgetés lenne.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Amióta Sándor feltette neki az évnyitón a kérdést, miszerint kviddicsezett-e, ő pedig csak annyit tudott mondani, hogy nem, azóta nem hagyja nyugodni egy gondolat. Nem, de kosaraztam. Annyira rég volt már, hogy szinte alig emlékszik rá, mégis, ahogy a kis tavacska felé fut, szinte érzi: minden apró izma emlékszik még az edzések intenzitására, adrenalintartalékai pedig pattanásig feszülve várják, hogy végre ismét felszabaduljanak. Ismét hallja a tömeget, ahogy szurkolnak, hogy az egyik pillanatban dobhártyaszaggató üres némaság megtelik a nézők önfeledt, önkívületi üvöltésével. Szíve a labda pattogásának ütemére dobogott, a fókuszt elvitték a csapattársak, a kifinomult mozdulatok. Látja maga előtt a palánkot, az akadályokat, a védőket, de tovább pattintja, kicselezi és elemelkedik a földtől, hogy dobjon és...
Egy farönk. Jobb lábfeje beleakad, ő azonban időben kapcsol így nem esik el, de pulzusa jelentősen megemelkedik. A futás azért van, hogy kikapcsoljon, jó lenne, ha valóban azt tenné. Hátrasimít pár szőke tincset és derekára téve kezét igyekszik pár mély levegőt venni, utána indul csak újra neki. Az erdei ösvényről kiérve megpillantja a tavat és gyorsít tempóján. Elég volt az utazó sebességből, ideje izzadni. Tekintete az égboltra réved egy pillanatra, ahol a horizonton épp alábukik a nap, ezzel rózsaszínre festve az egész eddig kéken pompázó mindenséget feje felett. Szereti ezt a napszakot. A szél is mintha feltámadna, tovább erősítve az érzetet, hogy ez a nap is elszállt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Nem igazán tűnik fel neki, hogy követik - talán azért sem, mert zenelejátszót ugyan nem hozott, de gondolatai kellően dominánsak ahhoz, hogy a külvilágot gond nélkül kizárja. Fejében így is ezer és egy dallam cseng, kezdve a kellemestől a legborzasztóbb ricsajig, hisz az emlékek és vágyak sorra rugdossák arrébb egymást elméjében. Futni akar, minél gyorsabban, mert arra vágyik, hogy csak a szél süvítése töltse ki bensőjét. Olyan sokáig állt ellen a kísértésnek és most szinte legyűrhetetlen vágyat érez arra, hogy labdát vegyen kezébe és dobáljon egy keveset. A három pontosok mestere volt, szinte megállíthatatlan, egy csomó trükköt pedig kedvenc, nem hivatalos NBA csapatától halászott össze, a Harlemtől. Amikor találkozott velük élőben, mintha egy világ omlott volna össze benne: a felismerés, hogy örökre rajongó marad, hogy most már tényleg lecsúszott erről az egészről...
Megüti fülét egy másik futó zaja, de nem törődik vele, akárki lehet a faluból, de akár a tanodából is. Csak akkor áll meg, mikor a nevét hallja maga mögül, ekkor is szinte lassított felvételben. Futólépése sétává szelídül és megfordul, hogy szembetalálja magát felügyelőjével.
- Nem is tudtam, hogy kémkedsz utánam - noha elsőre komolynak tűnik arca, két lihegés között egy nevetésféle szakad fel belőle, melyhez idomul szája íve is. Nem is realizálta, hogy alig kap levegőt, csak most, mikor megállt és elindult Sándor irányába. Furán érezné magát, ha csak egyszerűnek Sanyinak nevezné, de a teljes neve túlzottan hivatalos: mégsem a Minisztériumban vannak. Közelebb érve csípőre teszi kezét és ismét csak felfelé pislog a hegyomlás méretű emberre. - Nem tudom, te hogy vagy vele, de én baromira elfáradtam - mosolygós hangon beszél, tudjátok, mint amikor nem nevet, de hallod belőle a vidámságot. Ahhoz képest, milyen szigorúnak és keménynek tűnt a mi Sankónk, Jules egészen megkedvelte.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Riposztokban ő az ász, ez nem is lehet kérdés. Aki az igazgató-helyettesen edződik, túl sok meglepetés nem érheti és ösztönösen csapja le az összes labdát, amit a magasban talál. Még akkor is, ha a másik jóval több centiméterrel bír, mint szerény személye.
- Ejnye - csettint egyet nyelvével, ahogy pimasz módon folytatja. - Pedig már kezdtem magam badass-nek érezni. De minimum egy rajongóra számítottam - lemondóan csóválja meg fejét, de azért annyira nem viseli meg a tény, hogy nem egy őrült stalkolja. Ami azt illeti, valószínűleg fejvesztve menekülne, ha mindez kiderülne, de nem csak Sándorról, bárkiről. Ilyenkor mindig megnyugtatja magát, hogy a legizgalmasabb dolog az életében egy jó NBA meccs, vagy egy minisztériumi ellenőrzés. Ettől, ha jobban nem is, de nyomorultabbul biztos érzi magát. Na jó, nem, ha ezt kimondta volna hangosan, már nevetne.
Ahogy találkozik tekintetük, nevetve csóválja meg fejét és süti le szemét, bár hogy mire fel ez a túlontúl nőies reakció, mikor épp lómódra izzad...? Fene se tudja, de őszintén: töltöttek már együtt három hosszú napot a könyvelése felett, megjárták már az évnyitót közösen és még élnek, lassan nincs miért szégyenkezniük. Tekintetével követi Sándort, aki nekilát nyújtani, Jules-nak viszont esze ágában sincs ilyen hasznos dolgokkal tölteni idejét, ő ugyanis a kastélyig úgyis kocogni fog. Ennek örömére ledobja magát a padra, két kezét a támlára támasztja és fejét is hátrahajtja. Teljesen ki van nyúlva, sportemberhez totálisan méltatlan módon, de mit tehetne? Csináljunk úgy, mint aki minden nap lefutja a maratont? Ugyan kérem, emellett a kis kiruccanás mellett még volt alkalma végigdolgozni az egész napot.
A kérdésre érdeklődve emelkedik meg először feje, majd utána szemöldöke. Wáoh. That's some deep shit man. Egy pár pillanatig gondolkozik, majd megvonja a vállát. - Ritkán ellenőriznek olyan alaposan, mint ahogy te tetted. Nem kételkedem abban, hogy a megbízásod egyéb területein is hasonló minőségben dolgoznál - még csak hazudnia sem kell ezen kedves szavak kimondásához. Mert valóban, kapott már igen csúnya felügyelőket is - nem csak külsőre -, akik csak azért jöttek, hogy bele tudjanak kötni mindenbe, amibe lehetséges. Mégsem sikerült nekik, ellenben Sanyi mindenféle gonoszságtól mentesen volt rendkívül alapos. Ezt szereti.
- Gondolom nem véletlenül kérdezed. Akarsz róla beszélni? - érdeklődve billenti oldalra fejét, miközben kissé összecsomagolja magát és megütögeti a padot, hogy üljön le a férfi. Ráérnek. Még nincs túl hűvös ahhoz, hogy izzadtan töltsék idejüket a szabad ég alatt, aztán egy jó lelkizés sose rossz, ugyebár.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Erre a mondatra elkerekednek szemei és érdeklődőn csúszik fel ismételten szemöldöke. Ez az eseménysor valahogy általános Sándor jelenlétében, így már fel sem tűnik a nőnek. Erre viszont nehezen lehet mit mondani. Tényleg hosszú és még le is kell kocognia. - Te pedig ezután a megjegyzés után felelősnek érzed magad azért, hogy én minden tagomban reszketek és bizonyára visszakísérsz majd - mondandója nem hagy kétséget maga után, elvégre ha ilyen jól szórakoznak, ne ússza meg a bébicsőszködést sem. Ajkai mosolyba görbülnek, hiszen ezzel tulajdonképpen el is döntetett, hogy nem egyedül fog futkosni ismételten - ami figyelembe véve, hogy nemrégiben egy tanulójukat megtámadták az erdőben... Talán nem is olyan nagy baj.
Teljesen magától értetődő, hogy őszintén válaszol, elvégre Sándor is ezt tette, amikor ellenőrizte. Megmondta, hogy nincs hiba, mert Jules tökéletes - nem pontosan ezekkel a szavakkal, de tudni kell olvasni a sorok között. Olyannyira jól sikerült, hogy még Várffy is megjegyezte, bizonyosan hozzájárultak eredményéhez dicséretre méltó bájai. Noha ezt a nézetet nem osztotta és egy bizonyos értelemben ki is kéri magának, valahol azért hízelgő lenne, ha tetszene a férfinak. Elég jó bőr.
- Hmm - most a szőke ideje jött el a hümmögésre. Sándoréhoz hasonlóan felveszi ugyanazt a pozíciót, térdeire könyököl, csak míg egyiket szinte belógatja terpeszbe tett lábai közé, addig a másikon megtámasztja fejét és úgy pislog a férfira. - Mit is írtál egészen pontosan abba a jelentésbe? - gondolhatná az ember, hogy épp hecceli vagy flörtöl vele, de a szinte vonallá szűkült szemek és a komor arckifejezés tökéletesen tükrözik komolyságát. - Csak azért kérdezem, mert a Minisztérium mindenképp alánk akar tenni. Egy pozitív jelentés ezt nem teszi lehetővé, de sejtéseim szerint hazudni nem akarnál... Nem jöhettél ki jól ebből a dologból - és hát végső soron igaza van. Persze mindenki csak abban a statisztikában vagy jelentésben hisz, amit maga hamisít meg, de a férfi ehhez túlontúl normális és becsületes. Az meg köztudott, hogy ilyen attitűddel nem lehet sokáig megmaradni magas berkekben.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Elégedetten bólint egyet, elvégre, ami jár, az jár. No meg egy ilyen szép szál legénnyel az oldalán igazán nem panaszkodhat, nem volna az a merész élőlény, mely beléjük merne kötni. Ha tincsei nem tapadnának izzadtan tarkójára és nem futó felszerelésben nyomná, bizonyára hátravetette volna haját egy elegáns mozdulattal. Persze ezt is csak a móka kedvéért. Mire viszont felszabadulhatnának és szórakozhatnának egy jót, hirtelen komolyra fordul a beszélgetés. Kemény dolog a felnőtt lét, főleg a Minisztérium berkeiben. Ott csak azok maradnak meg, akik nem félnek bemocskolni a kezüket. Nem is igazán robotok ők, sokkal inkább emberi alakba bújt csúszómászók és higgyetek nekem, jobb nem közéjük tartozni.
- Nem hittem volna, hogy ennyire a bögyükben vagyunk - akaratlanul is fel kell nevetnie hitetlenül. Tény és való, hogy volt néhány botrány az iskola körül, például mikor halálfalók voltak az egyik ház élén, aztán mikor vámpír volt a magazin vezetője, de az sem életbiztosítás, hogy a levitások minden évben természeti katasztrófát szenvednek. Ezt összefoglalva már érthető, miért vágynak annyira egy szaftos botrányra, majd egy laza mozdulatú bezáratásra. - Szerintem döntened kell. Vagy írsz egy szaftos, hamis tényekkel teli jelentést, amiért megveregetik a vállad, de cserébe szembeköpöd a tükörképed, vagy... dobbantasz. Nem hiszem, hogy kizárólag a vallatáshoz és a könyvelések ellenőrzéséhez értenél, nem kell a Minisztériumban megöregedni - nem mintha Jules-nak ne lett volna esélye arra, hogy a pénzügyi osztályra, ott is az adóellenőrökhöz csatlakozzon. Sztár lett volna, annyi szent, mert az ő figyelmét jobbára semmi sem kerüli el. Egyszerűen nem lett volna gyomra szándékosan bemocskolni másokat. Kellemetlen.
- Ahelyett, hogy egy az egyben a családi vállalkozás átvételén ügyködnék, inkább jelentkeztem ide, hogy némi távolság legyen köztem és a szüleim között. Vannak dolgok, amiket már feladtam miattuk, de az autoritásom nem tartozik ezek közé - félreértés ne essék, imádja őket, nincs jobb édesanya a földön, mint az övé és nincs remekebb apa, mint amit magáénak tudhat. De bizony már nem tizenéves, nem vágyik arra, hogy ők mondják meg, mit csináljon. Nem akar az a lány lenni, aki megörököl mindent és lenézik ezért: minden az ölébe hullott, gratulálunk, nagy teljesítmény! Nem, inkább kínkeservvel végigjárja az utat, hogy ne lehessen megkérdőjelezni hozzáértését. Ilyen ember, nincs mit tenni. - És mondd csak, hogy lettél te.... felügyelő?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Erre a kijelentésre elmosolyodik, azonban a görbe nem egy vidám, vagy kedves fajta, de nem is szánakozó. Inkább csak szomorkás, hiszen egy embert azért kicsinálni, mert nem hajlandó bemocskolni a kezét, pláne akkor, ha ez az ember egy amúgy remek auror... A legrosszabb döntés, ami meghozható. Ez az apró gesztus inkább szól a Minisztérium hozzáállásának, mint a férfi attitűdjének vagy személyének, bár ez nyilván nincs arcára írva. Csak mondandója végén emeli tekintetét Sándorra, így még van lehetősége elkapni, ahogy ajkát nézi. Különös érzés keríti hatalmába, de nem foglalkozik vele, mondván nem jelent semmit. De vajon valóban így van, vagy csak azt szeretné, ha így lenne? Egyáltalán minek örülne jobban? E gondolatból a kérdés rázza fel.
- Könyvelőirodát üzemeltetünk, amely bér- és TB ügyintézéssel is foglalkozik. Nem vagyunk igazán nagy vállalkozás, kevés alkalmazottunk, de sokszor annyi cégünk van, talán már hallottál is az Ainsley&Co.-ról - megvonja vállát, elvégre akár szépíti, akár nem, Magyarország egyik piacvezető pénzügyi tevékenységet folytató családi cége ez. Sok apró hal úszkál, főleg manapság, de egyik nevet sem tudná az ember kiemelni, az övék mégis ismerősen cseng. Persze azok számára elsősorban, akik ilyen körökben forognak, a gyári munkások valószínűleg akkor sem tudnák beazonosítani, ha kivégzéssel fenyegetnék őket.
- Oh, és milyen tárgyban jártas a tanár úr? - incselkedve húzódik feljebb szája szeglete, miközben enyhén oldalra fordul, íriszeiben pedig pimaszság csillan. Egyértelmű, hogy a mai este legnagyobb hibája, hogy felfedte valódi hivatását, ugyanis innentől Jules ezzel fogja szívni a vérét. Muszáj kimozdítania a komfortzónájából. - Nem szeretnél oktatni? Biztos lesz még lehetőség pályázni a Bagolykőbe, elvégre minden tanév elején hirdetnek állást - ő már csak tudja, neki kell megoldania, hogy mindenkinek megfelelő bérezés jusson végzettsége és tantárgyainak, azon belül az oktatott évfolyamok számának arányában. Az iskola, bár nyilván nem ettől lesz milliomos az ember, idén már korántsem fizet olyan rosszul, ezért lehetséges, hogy olyanok vezetik a kviddicset, mint Volkov vagy épp régi diákok is tanárként térnek vissza, lásd Várnai.
Azonban az immáron fesztelen légkörben hirtelen megáll a levegő, ahogy a férfi felé fordulva megkérdezi azt. Önkéntelenül nedvesíti meg ajkait, miközben azon töpreng, mi lenne a helyes válasz? Egyáltalán milyen jellegű vacsora ez? Elfogadhatja? - Szívesen vacsorázom veled, de van egy feltételem - úgy dönt, hogy figyelmen kívül hagy minden apró kis vészjelzőt, kizárólag arra koncentrál, mihez van jelen időben kedve. Az pedig tagadhatatlan tény, hogy Sándorhoz van. - Utána csinálunk valami őrültséget. Feltett szándékom kimozdítani téged a komfortzónádból, szórakozni fogunk - hamiskás mosollyal tartja a szemkontaktust, miközben pulzusa lassan, fokozatosan emelkedik.