Van akinek nem erőssége a kviddics, mégis szeretne sportolni. Ebben a teremben keveredik a mugli és varázseszközök széles tárháza, azonban a mágia vigyáz rá, hogy ne hajszolhasd túl magad. A nagy terembe egyszerre akár negyven ember is kényelmesen elfér, így nem okoz majd nagy gondolt, hogy mihez is fogj hozzá. A terem azonban nem csak gépekből áll, vannak pályák is (kosár, foci stb) melyek a csoportos tevékenységek kedvelőinek is lehetőséget biztosítanak, hogy edzésbe maradjanak és egyszerre ismerkedjenek is. A nagy terem két részre van osztva a bejárat felől vannak a gépek, a választóvonaltól pedig a pályák, melyek keretét egy futópálya adja.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=204&post=841540#post841540][b]Perényi Eszter - 2022.01.02. 13:20[/b][/url]

Újévi fogadalmaim egyike volt, hogy sokkal többször fogok az edzőteremben megfordulni, hogy ha már fogytam egy kicsit, akkor formáljak is magamon. Meg amúgy is, Karácsonykor olyan sokat ettem, hogy ezt valahogy le kellett dolgozni, és mivel mással nem, mint egy jó kis testmozgással. A futáshoz sajnos lusta voltam, és a kinti hideg időjárás sem motivált túlzottan, ezért is esett a választásom erre a teremre.
Már a szobámban magamra kaptam az edzőholmit, hoztam magammal egy palack vizet és még egy törölközőt is. Határozottan lépdeltem, a terembe mégis félve nyitottam be, tartva attól, hogy majd kinéznek. Nem tudom, miért volt bennem ilyen érzés, de egészen megdöbbentett az, hogy egy árva lélek sem volt a teremben. Aztán egy kicsit gondolkodtam, és rájöttem arra, hogy január első két napjában a többség még biztos lazít, lustálkodik és pihen, akik meg amúgy is járnak edzeni, azok vagy kora reggel túlestek már rajta, vagy pedig majd a késői órákban látogatják meg a termet. Juhhé, gondoltam, így akkor egyedül enyém a terem legalább egy órán át.
Meg is közelítettem a gépeket, nézegettem, hogy melyikkel is kellene kezdenem, de aztán a semmiből feltűnt Dani, zsebre tett kézzel lépett ki az egyik gép mögül és jött közelebb hozzám. Örültem, hogy látom, oda is akartam lépni, hogy adjak neki egy puszit, de akkor hátrébb húzódott, mintha még mindig morcos lett volna rám a karácsonyi bál miatt. - Most mi van? Haragszol? - kérdeztem kicsit aggódva, mert ugyan sokat veszekedtünk mostanában, azért a szívemen viseltem, ha neheztelt rám. Dani végül szólt néhány szót, de abból is kiéreztem a duzzogást. - Merlinre, ne féltékenykedj, én csak jól éreztem magam, miért baj az, ha egy kicsit táncoltam?- kérdeztem, majd inkább odaléptem az egyik futógéphez, és azt nézegettem. Nem próbálam még soha, de már láttam, mások hogyan használták, gondoltam, hogy megpróbálom. Dani mellé lépett, és azt mondta, hogy ezt nem kéne, és jobb is, ha nem nyomkodom össze-vissza a gombokat, de nem hallgattam rá. Ráállva el is indítottam a gépet, de az olyan gyorsasággal indult meg alattam, hogy nem bírtam követni, és hasra vágódva csúsztam végig, míg talajt nem értem. Dani először ijedtnek tűnt, de látva, hogy nem lett bajom, hangos nevetésben tört ki. - Jól van, röhögj csak ki.. - morgolódtam, miközben leporoltam a tenyereimet, nem ártott volna felkászálódni a földről.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=204&post=841583#post841583][b]Perényi Eszter - 2022.01.02. 19:56[/b][/url]

Észre sem vettem, hogy rajtam kívül bárki más is betért volna az edzőterembe, ahhoz túlságosan is lekötött Dani, és a különféle gépek sokasága. Bár kinti futáshoz nem volt sok kedvem, bemelegítésként mégis csak jó volt ez az edzésforma, s ha már akadtak kimondottan erre használható gépek, úgy döntöttem, hogy kipróbálom az egyiket. Dani természetesen erről is le akart beszélni, de nem hallgattam rá, mostanában úgyis mindenről lebeszélt volna. Túlságosan féltett, emiatt pedig nagyon sokszor össze is vesztünk. Most viszont egész más miatt volt morcos rám, biztos a bál miatt volt féltékeny, pedig ő is elhívhatott volna, csak épp nem volt sehol. Ki tudja, hogy hol kódorgott. Azért meg igazán nem lehet mérges, amiért jól éreztem magam. De rá is hagytam a dolgot, tudtam jól, hogy csak idő kérdése, és majd megenyhül. Addig is igyekeztem sportolni, pechemre viszont rosszul választottam gépet, meg nem is értettem hozzá, így esett meg az, hogy szó szerint pofára estem. Egy kicsit fájt is az állam, szerintem be is pirosodott, sőt, a tenyeremet is sikerült lehorzsolnom, mint ez kiderült az esés után.  Pont a rajtam röhögő Danit korholtam le, amikor váratlanul egy kéz nyúlt felém. Nagyon megilletődtem, ahogy észrevettem a srácot.  - Jajj, nem rád értettem, hanem Dani röhögött ki - böktem a másik srác irányába, de amint odapillantottam, már megint hűlt helye volt a fiúnak. Mostanában mindig ezt csinálta, képes volt azon nyomban felszívódott. - Nahát, eltűnt. Mindegy is - sóhajtottam, és újra a fiúra néztem, elfogadva a segítségét. - Egy kicsit, nem vészes - mutattam felé sérült tenyeremet. A térdem is fájt kicsit, de az a szabadidőnadrág alatt úgy sem látszott.  Viszont ahogy felálltam a fiú segítségével, háta mögött Dani összefűzött karokkal szólt be nekem.
- Jól van, ne okoskodj, máskor mutasd meg, hogyan kell bekapcsolni helyesen - szóltam oda picit morcosan, aztán elnézést kérően néztem a szőkésbarna hajú srácra. - Köszi, hogy felsegítettél, azt hiszem, hogy még nem találkoztunk, Eszter vagyok - nyújtottam kezemet kézfogásra.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=204&post=841651#post841651][b]Perényi Eszter - 2022.01.03. 19:17[/b][/url]

Miután sikerült a segítségével felkászálódnom a földről, alaposan szemügyre vettem a tenyereimet. Mindkettőn pirosan virított a horzsolás, hála ennek a csodás, zötyögő masinának. Még most is szaladt a szalag, őrült futamot hajtva, míg a srác egy pálcaintéssel le nem állította. Korholtam is magamat a gondolataimban, hogy az edzésre miért is nem hoztam magammal pálcát. Ha itt lett volna, akkor egy pillanat alatt leállíthattam volna a masinát. Jobban belegondolva, egy másodperc még sem lett volna elegendő, sőt, talán még a pálcám is eltört volna az esés következtében.
- Nem, vagyis igen, csak mi - bólintottam, mert Dani ekkorra már sehol sem volt, legalábbis ezt hittem.
- Jajj, dehogy is, nem szeretem a gyengélkedőket, egyszer egy hétig is ott tartottak, amikor kibicsaklott a lábam, és azóta nem is kívánkozok vissza. Szörnyen unalmas, meg olyan fura fertőtlenítőszag terjeng a levegőben, nem szeretem. Ne aggódj, nem vészes, annyira nem is fáj - mosolyogtam rá, de ekkor tűnt fel megint Dani mögötte, mire be is szóltam a barátomnak, s csak aztán kaptam észbe, hogy az ismeretlen srác előtt talán ezt nem kellett volna tennem. Tekintetéből ítélve is furán nézett rám, biztosan rosszat gondolt rólam, amiért tudtam ilyen indulatos is lenni, de ami azt illeti, Dani mostanában túl sok mindennel idegesített fel ahhoz, hogy csak úgy szó nélkül hagyjam a tetteit.  
- Örvendek, én meg Eszter, Perényi Eszter, de szólíthatsz csak Esztinek - mosolyogtam rá, miközben ujjaiba akasztva ujjaim, ilyen fura mód ráztam vele kezet, ha már a tenyerem égett.
- Áh, nem, dehogy, nem szédülök, és a fejem sem fáj, tényleg minden rendben van. Te melyik masinán szoktál edzeni? Én most először próbálkoztam ezzel - böktem a mellettünk ácsorgó gépre, mely nem sokkal korábban még zötykölődött. Közben Dani minket figyelt, s már megint beszólt a sarokból, erre viszont nem voltam hajlandó reagálni, inkább csak látszott rajtam, hogy egy picit frusztrált vagyok. - Egy kicsit arrébb állunk? Mondjuk ide, csak hogy ne lásson minket, mert kicsit idegesít - mondtam Zalánnak és egy kedves mosolyt is elengedtem felé.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=204&post=841980#post841980][b]Perényi Eszter - 2022.01.09. 18:12[/b][/url]

- Ezek szerint már Te is jártál ott - nevetve állapítottam meg megjegyzéséből, azt hiszem, hogy a kastély ezen helyiségét senki sem kedvelte igazán. Sőt, nem csak a kastélyban lévő gyengélkedőt, de úgy összességében az Ispotályokat sem kedvelte senki. Zalán egész jó fejnek tűnt, meg segítőkésznek is, ami azért jó dolog, sokkal jobb, mintha szimplán csak kiröhögött volna és a földön felejt. Daninak persze nem tetszett, elég volt ránéznem, láttam a tekintetében, hogy unszimpi neki a srác, de ez meg sem lepett. Neki mindenki unszimpi volt, akivel beszélgettem, szerintem ha rajta múlt volna, nem is hagyta volna, hogy kijöjjek a szobámból. Még szerencse, hogy ebbe nem igen volt beleszólása.
- Aha, harmadik. Teddy? Várjál csak - nagyon agyaltam, hogy kire is gondol, de aztán be is villant előttem annak a srácnak a fizimiskája. - Ó tudom már, Teddy! Hát igen, de azért nem olyan vészes ám - mondtam nevetve, annak ellenére, hogy a sráccal tényleg nem volt egyszerű eset egy légtérben szívni a levegőt. - Te is futni szoktál? - kíváncsian pillantottam a futópálya irányába, egy kicsit meg is lepődtem azon, hogy itt ilyesmi is van, jobban is körülnézhettem volna, és akkor nem történik az, hogy felmászok egy futógépre, ami aztán jól pofára ejt. De ezen már kár volt rágódni, Zalánnak hála megláttam az egészen nagy futópályát, a gondolataimban már el is képzeltem, hogy legközelebb majd itt futok, ha odakint olyan nagyon hideg lesz.  
- Súlyzót? Azt nekem is kellene - vallottam be, olvastam is erről, hogy az alakformáláshoz nem elég, ha csak futok körbe és körbe. Közben pillantásom végig szökött Zalánon. - Szerintem meg látszik egyébként - rámosolyogtam, majd kíváncsian pillantottam a fal irányába, épp meg akartam kérdezni, hogy mi az a lyuk a falban, ám ekkor láttam, hogy Dani morcosan méricskél minket, ezért is kértem Zalánt, hogy kicsit sétáljunk arrébb.
- Nem vagyunk ketten, itt van Dani is, de ne nézz oda, épp téged méreget. Tök féltékeny tud lenni, pedig semmi oka sincs rá, de tudod - sóhajtottam, és próbáltam halkan beszélni, hogy más ne hallja. - Mostanában semmi sem tetszik neki, folyton morog, ha beszélgetek valakivel, és ez már kezd nagyon zavarni - vallottam be Zalánnak, ami épp a szívemet nyomta.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=204&post=843188#post843188][b]Perényi Eszter - 2022.02.05. 11:25[/b][/url]

- Hú a repülés, imádom, kár hogy rossz az idő - sóhajtottam, ahogy eszembe jutott, hogy tavasszal és nyáron milyen jó is seprűre szállni és fentről kémlelni a tájat, majd küldtem egy mosolyt Zalán felé, amiért ő is szereti a futást. Sokan nem kedvelik, pedig nagyon is jó edzésforma, csak bírja az ember szusszal. Látszott is a srácon, hogy edz, bár ő maga mintha ezt nem érezte volna, ezért is adtam tudtára, hogy ezzel is erősítsem benne a gondolatot, jó úton jár. Még egy mosolyt is küldtem felé, de Dani megint csak bezavart, és ezt meg is osztottam újdonsült ismerősömmel, mert már tényleg nagyon elegem volt Dániel folytonos jelenlététől.
-  Hát persze hogy az! - kezdtem enyhe felháborodással a hangomban, de rájöttem arra, hogy Zalán nem tudhat róla. - Jó, ez egy picit bonyolult, mert történt egy icipici baleset nyáron és Daniból szellem lett, ami hát tök jó dolog, nem? Mert kedvére mászkálhat át a falakon, meg minden - mosolyogva meséltem a történteket, mégis megcsillantak a szemeim, mintha könny gyűlt volna a szemem sarkába. Persze, hisz még mindig lesokkolt, ha a balesetre gondoltam, és arra, hogy miattam lépett át egy másik világba.
-  De hát látnod kellene, mindenki látja a szellemeket. Most is onnan néz - böktem oldalra. - De nehogy odanézz, tudod folyton ezt csinálja. Ahogy felkelek, már ott van, és jön-megy utánam, bárkivel találkozom, mindig csak morog, mintha olyan nagy baj lenne, hogy én barátkozom másokkal. De miért olyan nagy baj, ha barátkozom? Vagy szerinted is bunkóság? - kérdeztem a fiút, aki láthatta rajtam, hogy egy picit most tényleg megzavarodtam, a gyógyszerem meg persze, hogy elfelejtettem bevenni.