Dana Straw Berry INAKTÍV
°Princess of Vice | Doll Face| Fanciful | Blondie° RPG hsz: 622 Összes hsz: 1355
|
A vonatút elég hosszadalmasnak tűnt, azt hittem már, hogy sosem ér véget. Már nagyon vártam, hogy találkozhassak a nővérkémmel, hiszen már egy jó ideje nem láttuk egymást. Nagyon izgultam, hogy milyen lesz újra látni őt, mennyit változott, hogyan fog fogadni stb. Nagyon szerettem volna újra átölelni, beszélgetni vele, megtudni a terveit, hogy hogyan érezte magát, amíg külön volt, hiányoztam-e neki. Ezek a gondolatok kavarogtak a fejemben. Amikor elment tőlünk egy ideig nehezteltem rá és anyáékra, amiért nélkülöznöm kellett a társaságát. Hiányoztak a mély, őszinte beszélgetések, a közös mókázások, és egyszerűen az, hogy ott legyen mellettem. Egy ideig falat húztam magam köré, amelyen senki sem nyert belépést, kissé magamba zárkóztam és keveset kommunikáltam a családommal. Anya mindig kérdezgette, hogy mi bajom, meg azzal biztatott, hogy majd idővel jobb lesz a helyzet, plusz úgyis fogunk még találkozni. Eleinte nem igazán hittem el neki, amiket mondott, de végül igaza lett, hiszen már egy suliba járunk, mint utólag kiderült. Ahogy telt az idő a fal, amelyet magam köré építettem, leomlott. Beláttam, hogy nem neheztelhetek örökké a családomra, bár ebben az is közrejátszott, hogy megtudtam, hogy végre újra együtt lehetek Daisy-vel. Út közben kicsit elszundítottam, majd arra keltem, hogy végre megérkeztünk az állomásra. Beletellett egy kis időbe, mire a bőröndjeimet kivonszoltam a peronhoz, hiszen a fél ruhatáramat magammal hoztam, de nem volt olyan nehéz a pakk, mint gondoltam. Amikor leszálltam, láttam, hogy senki nem vár rám, amitől elfogott az aggodalom. ~ Mi lesz, ha elfelejtette, hogy jövök? Mi van, ha nem jön ki? Hol lehet? ~ Ezek a gondolatok kavarogtak a fejemben, de egy kis várakozás után megpillantottam őt, ami hatalmas örömmel fogott el. Rögtön eldobtam a pakkjaimat és odarohantam hozzá, hogy megöleljem. - Nagyon hiányoztál! - csupán ennyi jött ki a számon, miközben magamhoz szorítottam. Fantasztikus érzés volt újra látni. Reméltem, hogy ő is legalább ennyire örült nekem.
|
|
|
|
Dana Straw Berry INAKTÍV
°Princess of Vice | Doll Face| Fanciful | Blondie° RPG hsz: 622 Összes hsz: 1355
|
- Az nem kifejezés - húztam el a számat az útra vonatkozóan. Tényleg olyan volt, mintha sose akarna ide érni a vonat, pedig egyáltalán nem lassú tempóban haladt végig a sínen, mégis egy örökkévalóságnak tűnt az egész ideút. Az útitársaim se voltak túl bizalomgerjesztőek, az egyik végig csokibékát evett, de úgy falta magába őket, minta kötelező lenne, szinte levegőt sem vett. A másik végig horkolta az utat, a harmadik pedig ötpercenként nyitogatta és csukogatta az ablakot. - Megvagyok, klassz, hogy végre itt lehetek. Anya küldött neked sütit, reméli, hogy minden a legnagyobb rendben van veled. Majd írnom kell neki, hogy épségben megérkeztem. Mostanában a kelleténél is aggódósabb, jó hogy már nem otthon vagyok, megbolondulnék tőle hosszú távon - közöltem vele, miközben mosolyra húztam a szám. Jó érzés volt, hogy végre távol lehetek az őseimtől, a többiektől, tudtam, hogy a nővéremre mindig számíthatok, bármi is történjék. Azért izgultam, hogy milyen lesz az új hely, hogy fogom érezni itt magam, de egyelőre biztonságban éreztem magam a testvérem mellett. A nővérem szinte ugyanúgy nézett ki, mint amikor eljött otthonról, nem fogott rajta az idő vaskereke. Bár ezen nem is csodálkoztam, hiszen a családban mindenki fiatalabbnak nézett ki a koránál. Ez afféle közös családi vonás volt, anya is fiatalos volt, apa is, meg a tesóim is. - Veled mi a helyzet? Milyen a lakásod? Mesélj majd el mindent! - hadartam neki izgatottan, majd a csomagjaimra néztem és láttam, hogy nem is olyan messze épp egy csöves bácsi méregette, hogy vajon mi lehet a tartalmuk. - Fúj, undi. Nem szeretném, ha ellopná a cuccaimat - mondtam a lánynak elfojtott hangon. Otthon nem kellett effajta dolgoktól tartanom, de számoltam vele, hogy kirepülök a családi fészekből, akkor azért nem árt jobban résen lennem, mindenféle nemkívánatos dologra felkészülve. - Mehetünk? - libbentem oda az egyik bőröndömhöz, melyet aztán magamhoz szorítva felemeltem, nehogy a csöves bá' meglovasítsa. Közben jelentőségteljesen a nővéremre néztem, hogy segítsen a többit vinni, aztán ha ez megvalósul, készen álltam rá, hogy tovább álljunk az állomásról. Izgatottan vártam, hogy megérkezzünk Daisy lakására, nagyon kíváncsi voltam, hogy milyen helyen él a testvérem. Reméltem, hogy a környéken nem lesz több csöves bácsi vagy néni, mert elég ijesztőek voltak, nem szerettem volna a közelükbe kerülni.
|
|
|
|
Dana Straw Berry INAKTÍV
°Princess of Vice | Doll Face| Fanciful | Blondie° RPG hsz: 622 Összes hsz: 1355
|
Moon Jun Seo Mostanság elég eseménytelenül teltek a napjaim és tele tanulással. A Navine nagyját sikerült megismernem, de a testvéremen kívül még mindig elég magányosnak éreztem itt magam. Valahogy arra számítottam, hogyha ott hagyom a szülői házat, akkor végre jobban fogom érezni magam és önállosulhatok, de nem azt kaptam, amire számítottam. A házbéliek nagyon befogadóak voltak, de egyelőre nem sikerült szert tennem olyan emberre, akivel mindent átbeszélhetek, megoszthatom a titkaimat, a gondolataimat stb. Nem is erőltettem persze a dolgot. Mindig nagyon felvillanyozott, amikor a tesómmal talizhattam, olyankor végre úgy éreztem, hogy a családommal vagyok és nem vagyok magamra utalva. Ezen a napon is sokat kellett tanulnom, úgyhogy elhatároztam, hogy kicsit kiszellőztetettem a fejemet egy tábla csoki társaságában. Az utam egyenesen a társalgóba vezetett, leültem egy szimpatikus helyre és elkezdtem majszolni a csokimat. Egy fekete nadrágot viseltem világoskék pulóverrel és fekete magasszárú csizmával. A hajamat kiengedve hagytam, gondosan megfésülve. Nagyon meglepődtem, amikor egy ismeretlen diák odajött hozzám, hiszen általában senki sem kereste a társaságomat. - Öhm... szia? - kérdeztem vissza. Kicsit cikin éreztem magam, talán a pirosság is megjelent az arcomon, hiszen egyáltalán nem számítottam társaságra. - Kérsz csokit? - nyújtottam felé a tábla csokimat, amelyből alig ettem még valamit. Talán ez a gesztus elfeledteti vele, hogy ilyen bénán viselkedtem, legalábbis ebben reménykedtem. Közben egy kínos mosolyt ejtettem társalkodó partnerem felé, még sose voltam ennyire zavarban, mint most, igazából nem is tudtam, hogy mire fel viselkedtem ilyen furán. Végül is benne volt a pakliban, hogy bárki megszólíthat és odaülhet hozzám a társalgóban, csak nem voltam erre felkészülve.
|
|
|
|
Dana Straw Berry INAKTÍV
°Princess of Vice | Doll Face| Fanciful | Blondie° RPG hsz: 622 Összes hsz: 1355
|
Moon Jun Seo Kicsit megszeppenve láttam, hogy hirtelen erősen elkezdett gondolkodni, mit is válaszoljon. Nálam nem volt kérdés sose, ha édességhez jutottam, mindig éltem vele, de szerencsére ez nem látszott meg az alakomon. Anyáék sokszor kérdezgették, hogy hova tűnik el az a sok édesség, amiket elfogyasztottam. Hát én se tudtam erre érdemleges választ adni nekik, de hogy rajtam nem rakódott le, az biztos. Mondjuk elég sokat mozogtam, ez is biztos közrejátszott a dologban. Végül a másik diák kért egy kockát a finomságból. - Tessék, törjél belőle amennyit gondolsz - nyújtottam feléje a tábla csokit. Nem tudtam, hogyan reagált volna, ha én magam töröm le, valaki nem szereti, ha más hozzányúl a "részéhez" vagy finnyásabb, úgyhogy mivel nem ismertem őt, rá hagytam ezt a feladatot. - Mondd csak, mitől van ilyen jó kedved? - kérdeztem tőle elcsodálkozva, mert feltűnt, hogy egyfolytában vigyorog. ~ Talán nyert a varázslottón? Jó jegyet kapott? Megdicsérte valaki? Shoppingolt? Mondjuk a vásárlás engem is mindig feldob. Vagy talán valami varázslat hatása alatt áll? ~ - Nekem is adhatnál abból a csodaszerből - tettem egy utalást a jó kedv lehetséges kiváltó okára visszamosolyogva. Közben én is ettem még egy kockát a csokimból. Tudtam, hogy ez is gyorsan el fog fogyni, sose tudtam megállni, hogyha édesség van előttem, ne faljam be az egészet. - Leülhetsz ám, nem harapok... annyira - közöltem vele komoly képet vágva, majd újra elmosolyodtam. A kezére pillantva láttam, hogy valami nem stimmt, de voltam annyira jól nevelt, hogy nem kérdeztem meg tőle pár mondatnyi kommunikáció után, hogy milyen baleset történt vele. Meg valaki amúgy se szeret bizonyos dolgokról beszélni, úgyhogy gyorsan újra a csokoládéra vetettem a pillantásomat. - Milyen kihalt ez a hely, látszik, hogy mindenki tanul vagy van jobb dolga is, mintsem hogy itt legyen. Te nem unod szét az agyad itt? - kérdeztem tőle kissé elhaló hangon. Kicsit lehangoló volt számomra, hogy egy csokoládé társaságában kellett elütnöm az időmet, úgyhogy nem is bántam idő közben lett csevegő partnerem, még az se zavart, hogy egyáltalán nem ismertem.
|
|
|
|
Dana Straw Berry INAKTÍV
°Princess of Vice | Doll Face| Fanciful | Blondie° RPG hsz: 622 Összes hsz: 1355
|
Moon Jun Seo - De jó neked! - válaszoltam neki somolyogva. Nem tudtam eldönteni, hogy ez az örökös jó kedv és mosoly csak egy álca részéről a külvilág felé vagy valóban ennyire pozitív kisugárzású és jókedélyű a beszélgetőpartnerem. Persze tudtam, hogy felesleges ezen morfondíroznom, hiszen egyáltalán nem ismertem, de azért átfutott a fejemben ez a gondolat. - Örvendek. Dana Straw Berry - nyújtottam feléje a kezem bemutatkozásként. - Ó, Moon mint a hold? Na, és hogy szoktak hívni? Melyik a keresztneved vagy beceneved? - kérdeztem tőle zavarosan vigyorogva. Sajnos nem tudtam eldönteni, hogy vajon melyik lehet a keresztneve, így egyelőre a "holdgyermek" becenevet adtam neki magamban, ha már benne volt a nevében az éjszaka világító égitest. Közben eszembe jutott, hogy lehet, hogy a kézfogás nem igazán illett a képbe, mert mindenki másképp üdvözli a másikat és valakinek igénye se volt rá. Megvártam inkább, hogy reagál erre a gesztusra. - Ó értem, akkor fantáziából nincs hiányod - utaltam az álmodozásra, miután válaszolt a kérdésemre. - Mesélj kicsit magadról. Honnan jöttél, merre tartasz? - kérdeztem tőle sejtelmesen, miközben egy újabb kockák törtem a csokimból. Közben érdekfeszítően néztem rá, hogy lássa, valóban érdekel, amit mond, nem csak amolyan "töltsük ki az időt valamivel" stílusban nyomom a kommunikációt. A társalgóban körbenézve nem változott a helyzet, most is eléggé kihalt volt, sőt, két ember el is hagyta a helyiséget, szóval rajtunk kívül alig lézengett valaki körülöttünk. Annyira nem bántam a dolgot, mert legalább nem kellett hallgatnom mások duruzsolását és végre nyugi volt.
|
|
|
|
Dana Straw Berry INAKTÍV
°Princess of Vice | Doll Face| Fanciful | Blondie° RPG hsz: 622 Összes hsz: 1355
|
Moon Jun Seo Láttam, hogy a társalkodó partnerem kicsit hezitált a kézfogásnál, majd egy idő elteltével viszonozta azt. Jót mosolyogtam magamban, de nem rajta, hanem a tényen, hogy mennyire mások a szokások mindenhol. Itt természetes volt ez a bemutatkozási forma, a szüleim pedig belém nevelték az udvariasságot. - Rendben, akkor Moon-nak foglak hívni - közöltem vele vidáman. Ezt egyszerűbb volt megjegyeznem és a hangzása is tetszett. - Wow, az klassz. Ott még nem jártam. Jobban tetszik Magyarország, mint a hazád? - kérdeztem tőle érdeklődve. Azt tudtam, hogy egy fejlettebb országból jött, legalábbis mugli téren jóval előrébb jártak szinte mindenben, mint ezen a helyen. - Izland. Nagyon szeretem azt a helyet. Vissza is vágyom valamennyire, de azért jó távol lenni a szülői háztól - magyaráztam neki gyors gondolatmenetemet. - Na, és vannak tesóid vagy egyke vagy? - kérdeztem tőle, ha már a származásról esett szó. Én örültem, hogy nem egyke voltam, de persze biztosan annak is meg voltak az előnyei. Közben arra lettem figyelmes, hogy két idősebb diák nekiállt veszekedni a velünk szemben lévő asztalnál. Nem túl kedves szavakkal illették egymást és egy könyvet ráncigáltak ide-oda, úgy tűnt, hogy mindkettejüknek arra fájt a foguk. - Micsoda emberek. Ez olyan gyerekes dolog. Képesek egy könyvön civakodni - állapítottam meg komor hangsúllyal. Sose érettem, hogy lehet kis hülyeségeken vitatkozni és bolhából elefántot csinálni. Persze időnként velem is előfordult ez, mint mindenki mással, de akkor sem értettem a kiváltó okát az egész hercehurcának. Főleg nem idősebb korosztálynál, mert gyerekeknél megszokott volt, hogy képesek egy tárgyon is civakodni.
|
|
|
|
Dana Straw Berry INAKTÍV
°Princess of Vice | Doll Face| Fanciful | Blondie° RPG hsz: 622 Összes hsz: 1355
|
Moon Jun Seo - Persze! Hisz a nővérem is így hív! - hangzott el rögvest a válasz. Végül is ez a szó benne volt a nevemben és csöppet sem zavart, ha így hívnak, sőt, még imponált is. Szerintem nagyon cuki elnevezés volt. - Ó, értem - válaszoltam neki kurtán. Nem tudtam elképzelni, hogy ennyire ne legyen valaki kíváncsi a szülőhazájára, de valahogy a srác visszajelzéséből kivettem, hogy ő bizony nem az, szóval jobbnak láttam nem firtatni a dolgot. - Igen, valóban az. Én nagyon szeretem, időnként hiányzik is. De tudod, azért jó távol lenni a szülői felügyelettől valamilyen szinten - tettem hozzá csendesen. - Klassz! Akkor legalább többen vagytok! - feleltem válaszként. Én is örültem, hogy nem egyke voltam, hiszen így nem voltam teljesen magamra utalva és tudtam, hogyha bármi gebasz beüt, később számíthattam a tesóimra. Persze ez fordítva is ugyanígy volt. - Hát sok ilyen eset van itt is - utaltam keserűen az imént lezajlott eseményekre. Fura volt látni, hogy ennyi idősen ilyen gyerekesen tudnak viselkedni az emberek. - És mi leszel, ha nagy leszel? Tudod már? - tettem fel a kérdést a fiúnak. Én még semmit sem tudtam a jövőmről, de sok olyan emberkét ismertem, akik már előre tudták, hogy mik szeretnének lenni a későbbiek folyamán. - Mi a hobbid? - folytattam tovább a társalgást. Egyszerűen csak érdekelt, hogy mit szeret csinálni Moon a szabadidejében.
|
|
|
|
Dana Straw Berry INAKTÍV
°Princess of Vice | Doll Face| Fanciful | Blondie° RPG hsz: 622 Összes hsz: 1355
|
Moon Jun Seo Láttam, hogy a srác erősen elgondolkodott, mikor válaszoltam neki a szülői felügyeletes dologgal, így hozzátettem még egy gondolatot: - Nos, én nagyon szeretem a szüleimet, remek a kapcsolatunk, de azért jó távol lenni tőlünk úgy értve, hogy nem figyelik minden lépésemet és nem szabályoznak annyira. Igazából nem tudom minek magyarázkodtam, csak úgy éreztem, hogy ezt még feltétlenül közölnöm kell vele, nehogy félreértse a dolgot és azt higgye, hogy nem jó a kapcsolatom az őseimmel. Bár igazából azt se kellett volna közölnöm vele, ha úgy lett volna, de mégis úgy éreztem, hogy muszáj kinyilatkoztatnom magam. - Ó, ezek remek tervek. Legalább tudod mit akarsz. Mondjuk egy speckó étteremben simán el tudlak képzelni. Na, és főznél is vagy csak tulajként lennél jelen? - kérdeztem vissza rögtön. Simán kinéztem a fiúból, hogy akár még főzni is beállna, mert miért is ne? - Igazából én még nem gondolkodtam ezen, de például imádom az állatkákat, viszont annyira nem jók a jegyeim, hogy állatorvos legyen és nem vagyok túl kitartó a tanulásban sem. Olaszul tanulgatok, az érdekel, lehet, hogy aztán valami olaszos melóm lesz. De szeretek aerobikozni is, szóval akár edző is lehetek, ha úgy alakul. A lehetőségek tárháza végtelen - feleltem neki álmodozó hangnemben. - Fogadjunk, hogy a Csillagászat a kedvenc tantárgyad! Biztos nagyon kedvel téged Várkonyi bá' - válaszoltam somolyogva, mikor megtudtam, hogy Moon imádja a csillagos égboltot kémlelni. Nem is volt ebben semmi kivetni való, én is szerettem időnként a sötét eget vizslatni. - Én szeretek sportolni, aerobikozni szoktam, olaszul tanulni, olvasni izgalmas regényeket, chatelni a telómon. Szóval semmi extra, időnként szeretek olajat tenni a tűzre, hogy ne legyen unalmas az élet. Hisz úgy jó, ha zajlik, nemde bár? - mondtam neki, miközben széles mosolyra húztam az ajkamat. - Neked van mobilod? Bírod a mugli cuccokat? - tettem fel a következő kérdésemet érdeklődő tekintettel.
|
|
|
|
|
|
|
|
Dana Straw Berry INAKTÍV
°Princess of Vice | Doll Face| Fanciful | Blondie° RPG hsz: 622 Összes hsz: 1355
|
Szép esténk volt, kellemes korai nyári idővel, szél nélkül. Se túl hideg, se túl meleg nem volt, kell ennél jobb idő egy kis repkedéshez? Persze, mikor eszembe jutott, hogy kedvem lenne hozzá, már rég takarodó volt, de persze ez nem gátolt meg abban, hogy ne tartsak egy kis esti szálldosást a seprűvel. Kényelmesen felöltözve, sport ruházatban közelítettem meg a kviddics pálya felé vezető utat. Nagy szerencsém volt, mert senkivel sem találkoztam út közben, legalábbis egy pisszenést sem hallottam, nyugodt tempóban érkezhettem meg az úti célom felé. A kviddicspályára érve rögtön a szertárba vezetett az utam, ahol egy "alohomora" varázsige segítségével be is jutottam a helyiségbe. Nem őrizték túl szigorúan ezt a területet, hiszen, ki lenne az az őrült, aki éjszaka áll neki seprűt elkötve repkedni? Gyorsan ki is választottam egy általam preferált járgányt, majd kivonultam vele a pályára. Nem gondoltam volna, hogy ennyire egyszerű dolgom lesz, bíztam benne, hogy az este további része is ilyen zökkenőmentesen fog telni. Nagyon untam a suli tanulás részét, kivéve azokat a tárgyakat, amelyek egyébként is érdekeltek, így próbáltam feldobni a napjaim egy kis szórakozással, ami hol szabályellenes volt, hol pedig megengedett. Persze az előbbi mindig is izgalmasabb volt számomra... Ez az este is az izgalmakról szólt, hogy kicsit kizökkenhessek a szürke hétköznapokból, érezhessem azt, hogy végre élek, önmagam vagyok. Nem is láttam ebben semmi kivetnivalót, mindezt csupán magamért tettem. Miután kivittem az általam választott seprűt a pályára, minden vágyam az volt, hogy végre repülhessek vele. Vártam, hogy átjárja testemet az adrenalin, hogy végre történjen valami, ami kibillenthet a monotonitásból.
|
|
|
|
Dana Straw Berry INAKTÍV
°Princess of Vice | Doll Face| Fanciful | Blondie° RPG hsz: 622 Összes hsz: 1355
|
Miután felemelkedtem járgányommal a levegőbe, rögvest bele is vágtam a móka közepébe. Szélsebesen kezdtem el repkedni egyik alakzatból a másikba kanyarodva. Szuper érzés volt! Máskor is élni fogok a lehetőséggel, hiszen ilyenkor a legjobb repkedni, nyugi van, jó az idő, kedvező a széljárás és miegymás. Kicsit sajnáltam, hogy a tesóm már nincs a közelben, mert régen is rengeteget mókáztunk együtt. Igaz Bencének szólhattam volna, mert ő mindig benne van az izgalmas dolgokban, de igazából tök spontán jött ez az egész részemről, úgyhogy nem is lett volna alkalmam értesíteni senki sem. Így egyedül vittem véghez ez a tettet, amelyet cseppet sem bántam. Remekül éreztem magam ezen az estén, épp bőszen cikáztam az égen, mikor hangokat hallottam lentről. Seprűmmel a hang irányába vettem az irányt, ahogy egyre közeledtem egy lány alakját véltem felfedezni. Szélsebesen elhúztam előtte mosolyogva integetve neki. Úgy rémlett, a levitás prefektussal van dolgom, így megpróbáltam a legjobbat kihozni az adott helyzetből. - Helló! Csatlakozol? Kapj fel egy seprűt, bőven válogathatsz a szertárban belőlük - suhantam körbe-körbe körülötte, majd a járgányomat kissé feljebb irányítottam picit messzebb repülve tőle. - Felőlem versenyezhetünk is! - szóltam neki oda biztatva, hogy csatlakozzon, majd felgyorsítottam köröket róva a levegőben, aztán kissé lelassítva újra felé repültem. - Na, gyere már! Jó móka lesz! - intettem az egyik kezemmel hívogatóan nagyot mosolyogva rá. Ha már így alakult akár lesz bünti, akár nem, legalább lesz társaságom, ha a lány is belemegy a játékba.
|
|
|
|
Dana Straw Berry INAKTÍV
°Princess of Vice | Doll Face| Fanciful | Blondie° RPG hsz: 622 Összes hsz: 1355
|
A lány egyelőre kötötte az ebet a karóhoz, nem akart mókázni. Mikor megkért, hogy szálljak le elé egy picit, felvontam a szemöldökömet. Mi van, ha le akar valahogy szedni a seprűről? Hiszen nála van a pálcája is. Nyaff, nem lesz ez így jó... Kicsit hezitáltam, hogy odarepüljek-e hozzá, majd leszálljak a járgányomról, aztán végiggondoltam a dolgot, és úgy döntöttem, hogy kockáztatok. Sebesen lerepültem elé, majd pont előtte lefékeztem hirtelen, majd megálltam, de a seprűről egyelőre nem szálltam le. - Öhm... igen, tudom - feleltem neki egy pimasz mosollyal, majd a szabad kezemmel, amellyel nem tartottam a járgány nyelét, elkezdtem rendezgetni a hajamat, mert bosszantó módon belelógott a szemembe pár kósza tincs. - Debbie, 2. évfolyam, Rellon - válaszoltam neki határozottan, végül is nem volt rám írva, melyik házba járok, a Rellonosok meg amúgy is híresek voltak a szabályszegéseikről. - Úgy unatkozom, játssz velem! Szeretek veszélyesen élni - feleltem vigyorogva. Inkább bevállaltam a kellemetlenebb büntetést, csak ne érjen még itt véget az este. Bár, ha nem jön rá, ki vagyok, akkor egy Debbie nevű Rellonos lesz befenyítve. Ezen jót derültem magamban, majd a valóságba visszatérve a szertár felé mutattam. - Hozz egy seprűt, aztán csatlakozz hozzám! Csak úgy repülgetünk vagy verseny is lesz? - kérdeztem tőle vidáman, mintha csak az időjárásról és egyéb unalmas dolgokról fecserésznénk. Jó fejnek tűnt a csaj, még választási lehetőségeket is adott, a gyanúm pedig beigazolódott, miszerint prefektus volt pechemre.
|
|
|
|
Dana Straw Berry INAKTÍV
°Princess of Vice | Doll Face| Fanciful | Blondie° RPG hsz: 622 Összes hsz: 1355
|
- Így van, minden felelősséget vállalok - jelentettem ki mosolyogva a lánynak. Ki tudja, ha mégis rájön majd, hogy nem Debbie-vel van dolga, akkor is büszkén elvégzem majd a büntető munkát, de még azért van némi esélyem rá, hogy megúszom. Fela bá' büntijénél egyébként sem lehet semmi sem rosszabb. Különben is kicsit a cinkostársamnak éreztem, mert simán belement a játékba. - Ó, ennyire szigorú vagy, hogy homokórázunk is? Lazulj el! - vágtam rá vigyorogva. Mit ér az élet, ha beszabályozza magát az ember bizonyos keretek közé? Élvezni kell minden percet, ki kell használni a jó pillanatokat. - Szupi! - mondtam neki mosolyogva, majd meghökkenve észrevételeztem, ahogyan a lány a bal oldalamat súrolva hirtelen elindul a kezdőkör felé. Gyorsan csatlakoztam hozzá, majd hevesen rámosolyogtam: - Te aztán temperamentumos teremtés vagy! Nagyon bírlak! Tényleg szimpi volt a lány, egyáltalán nem volt kiszámítható, ami ellen semmi kifogásom sem volt, a monoton dolgokat ugyanis nagyon nem bírtam, na meg persze az előre kiszámíthatóakat sem. - Na, és nem unalmas prefektusnak lenni? Mindig jól viselkedni, mintadiák lenni? Én nem bírnám ezt a szerepet, de persze valakinek bejön. Azért látom, te is élvezed a repkedést - társalogtam újdonsült ismerősömmel vidáman, miközben mellette robogtam a járgányommal. Imádtam a gyorsaságot, egyébként is egy igazi Duracell-nyuszi voltam, akit nehezen lehetett lelőni, az adrenalin pedig még adott egy nagy plusz löketet ehhez a dologhoz. Ha folyamatos mozgásban voltam vagy izgalmas történésben vettem részt, akkor végig éber és energikus voltam, ha viszont semmi impulzus sem ért, akkor az egyet jelentett számomra a halállal.
|
|
|
|
Dana Straw Berry INAKTÍV
°Princess of Vice | Doll Face| Fanciful | Blondie° RPG hsz: 622 Összes hsz: 1355
|
- Jó társaságban gyorsan telik az idő! - vigyorogtam rá a lányra, mikor a homokóráról volt szó. Lehet, hogy észre se veszi majd, mennyi idő telt el a repülés hevében. Nem kérleltem tovább ez ügyben, mert örültem, hogy ő is benne van a játékban, nem sok kedvem lett volna visszamenni a szobámba, hiszen még csak most jöttem bele a dologba. - Hát, majd megismerlek! - kacsintottam rá, majd lelkesen leírtam egy kört a seprűmmel, miután felgyorsultam előtte, aztán újra lassítottam a tempón. Közben Masa is mutatványozott a járgányával, még pedig nem is egyszerűen. - Wow, meg kell hagyni, nem semmi, amit csináltál! - mutattam egy "thumbs up-ot" a lánynak elismerésem jeléül. Látszott rajta, hogy iszonyatosan gyakorlott, és ő sem félt a magasban, ahogyan én sem, itt most aztán emberemre találtam. - Áhá, értem már! Mármint a prefektusság lényegét - bólogattam bőszen, jobban ki sem fejthette volna, hogy mit is takar ez a poszt és milyennek éli meg. - Sokszor én is elfelejtek házit csinálni, meg amúgy is inkább azokkal a tárgyakkal foglalkozom, amik érdekelnek, a többi mehet a levesbe - osztottam meg ezt az infót vele, bár gyanítottam, hogy a legtöbben ugyanígy vélekedtek a témával kapcsolatban. Egyébként sem szerettem a kötelező jellegű dolgokat, ám itt az iskolában elég sok ilyen jellegű volt, úgyhogy el kellett viselnem ezeket megszoksz vagy megszöksz alapon. - Fogadjunk, hogy a reptan az egyik kedvenc tárgyad! Na, és még mi? - kérdeztem tőle közelebb húzva hozzá a seprűm nyelét, hogy jobban halljam a szavait. Közben gondolkodtam, hogy vajon milyen büntetést fog kiróni rám, majd egy kis idő múlva el is hessegettem ezt a gondolatot, hiszen most azt csinálhattam, amit szeretek, és ki akartam élvezni minden pillanatot. - Amúgy mivel töltöd a szabadidőd? Én olaszt tanulok, sportolok, kacsázok. Nemrég lett egy tollasom - csevegtem vele vidáman, ha már az ismerkedésnél tartottunk. Annyira szuper volt, hogy repkedhetek, ráadásul még társaságom is akadt hozzá egy kis idő erejéig.
|
|
|
|
Dana Straw Berry INAKTÍV
°Princess of Vice | Doll Face| Fanciful | Blondie° RPG hsz: 622 Összes hsz: 1355
|
- Nem - feleltem neki röviden. Bizony még nem gondolkodtam el rajta, hogy részese legyek a csapatnak, bár igazság szerint imádtam repkedni. - Na, és te? Fogadjunk, hogy igen! - mosolyogtam rá huncutul. Annyira jól repdesett, hogy kár lett volna, ha nem áll be a kviddics csapatba, tipikusan olyan ember volt, aki a repülésre termett. Ezt bizonyította az is, ahogyan előttem manőverezett, majd gyorsan fel is zárkózott hozzám. Tiszta profi, aki tud, az tud! - Nem gond, én is az vagyok időnként - biztattam kedvesen, tudatva vele, hogy nincs egyedül ezzel a témában. - Igen a reptannal egyetértek, az a gyakorlatban szuper, elméletben viszont már nem az. Igen, Sárki bá-t nagyon bírom, végre nem egy monoton hangnemű tanár, akinek az óráit átaludná legszívesebben az ember, hanem ért a diákok nyelvén, és fenn tudja tartani az érdeklődést! - kiáltottam vissza Masa-nak. Ezután én is tettem egy kört gyorsmenetben az egyik karika körül cikázva. Imádtam, hogy levezethettem a repüléssel a feszültséget, ilyenkor mindig szabadnak éreztem magam, ráadásul fel is dobhattam különböző módszerekkel a repülési technikáimat. - Jó! Megbeszélhetünk majd egy időpontot, amikor ráérsz, aztán bemutatom neked Hápit. Irtó cuki, annyit megígérhetek! Imádni fogod! - feleltem neki vidáman. - Milyen cicafajta Lysander? - kérdeztem vissza jókedvűen, kíváncsi voltam, hogy vajon milyen kis kedvence van neki. - A csavargás, bandázás tetszik, ha van kedved elmehetünk sütizni a városba valamikor. Az szupi lenne - vetettem fel neki egy ötletet. Miér is ne? Jókat lehet enni, inni, beszélgetni, mi kell még?
|
|
|
|
Dana Straw Berry INAKTÍV
°Princess of Vice | Doll Face| Fanciful | Blondie° RPG hsz: 622 Összes hsz: 1355
|
- Sejtettem! Túl jó vagy ahhoz, hogy ne fedezzenek fel! - mondtam neki mosolyogva, hiszen remekül repül, szuper malővereket mutatott be, a tehetséghez pedig volt szemem. - Oké-zsoké. Csütörtök délután? - kérdeztem tőle felvont szemöldökkel. Örültem, hogy szakított rám időt, igazán cuki volt tőle, így Hápinak is akadt társasága, egyébként se volt egy szégyenlős típus, szeretett megismerni új embereket. - Jajj, annyira édes lehet a cicád. Remélem, egyszer láthatom majd - mondtam neki kitörő örömmel a mutatványozása után. Tök jó fej csaj volt, nem is értettem, idáig miért nem beszéltünk egymással. - Szupi! - válaszoltam neki a falus hozzászólására. Közben én is felgyorsítottam kicsit az iramot, majd körbe-körbe szambáztam a seprűmmel. Iszonyatosan élveztem ezt az estét, még annak ellenére is, hogy akár büntetésre is számíthattam, amennyiben kiderül a kilétem. - Mondd csak, szeretsz bulizni is? - kérdeztem tőle, miközben a seprűmet feléje irányítottam, majd mellé repültem teljes sebességgel. Elég komoly lánynak tűnt, de biztosan szeretett ő is kikapcsolódni. - Na, és mi leszel, ha nagy leszel, tudod már? - tettem fel neki egy újabb kérdést vigyorogva. Én még nem tudtam, hogy mi akarok lenni később, mivel szeretnék foglalkozni, de egyelőre nem is mozgatott a dolog, volt elég időm ezen gondolkozni még. Egyelőre a jelennek éltem, az mozgatott, nem kívántam a jövőmön törni a fejem, így is ért elég stressz a tanulás során, nem hiányzott máshonnan is. Egyébként is mindig az adott pillanatnak éltem, nem kívántam azzal foglalkozni, ami nem a jelenben volt, felesleges aggódásnak tituláltam az előre agyalást, az idő úgyis mindent elrendezett.
|
|
|
|
Dana Straw Berry INAKTÍV
°Princess of Vice | Doll Face| Fanciful | Blondie° RPG hsz: 622 Összes hsz: 1355
|
- Mondom én! - beigazolódott a gyanúm, miszerint a lány kviddics csapatban játszott, hiszen látszott is rajta, hogy ügyesen manőverez, érti, mi a dörgés, szóval nem is tudtam volna elképzelni azt, hogy nincs benne egy adott csapatban. - A könyvtár szuper lesz, azt ismerem és akkor tuti nem kerüljük el egymást. Délután három körül jó neked? - tudakoltam meg tőle kedvesen az időpontot. Addigra már Hápi is felébredt, mert a délelőtt nagy részét alvással és evéssel töltötte. - Köszi! Annyira cuki lehet, nagyon kíváncsi vagyok rá! - utaltam Masa cicusára. Mindig is szerettem a cicákat, annyira édesek voltak a maguk módját, na meg persze önállóak, amit igazán tiszteltem bennük. - Jaj, ne. Nagyon parázok a vizsgaidőszaktól, ne is említsd! - tekintettem félénken a lányra. Nem volt egyszerű megtanulnom azt, ami egyáltalán nem érdekelt, egyedül azt voltam képes normálisan elsajátítani, ami hozzátartozott az érdeklődési körömhöz. Reméltem, hogy a nehezebb tantárgyakat megúszom egy elégséges jeggyel, a többi pedig nem számított, mert biztos voltam benne, hogy várakozáson felülivel vagy kiválóval áthidalok rajtuk. - Értem. Hát, biztos nem voltál még jó buliban. Na, majd egyszer elviszlek egy klasszba. Meglátod, jó lesz! Remekül fogunk szórakozni! - nevettem a lányra, végül is miért is ne mehetnék vele szórakozni? Majd elviszem egy olyan partira, ami neki is tetszik, aztán szuper lesz minden. - Mondd csak, milyen zenéket szeretsz? Mármint zenei stílust? - kérdeztem tőle a szemébe nézve, hiszen a válasza alapján derül ki, hogy milyen buliba leszünk majd hivatalosak. Persze, ha neki is van hozzá kedve... - Oké-zsoké! Én sem tudom, hogy mit szeretnék majd csinálni. Egyelőre nem is érdekel a téma, majd alakul valahogy. Tudod, én a mának élek - osztottam meg Masa-val az elképzelésemet a jövőmmel kapcsolatban. - Amúgy neked sikerült beilleszkedni teljesen a suliba, a házad társaságába? Én egész jól elvagyok, de azért kevés olyan ember van, akit tényleg közel tudhatok magamhoz - közöltem vele, miközben megpördültem a seprűmmel, majd elé vágtam, aztán lassan visszatolattam mellé. Nem is értettem, miért voltam vele ennyire őszinte, hiszen alig ismertem, de valahogy ő egy olyan ember volt, aki előtt úgy érezhettem, hogy kicsit megnyílhatok, ezt a lehetőséget pedig ki is használtam.
|
|
|
|
|
|
|
|
Dana Straw Berry INAKTÍV
°Princess of Vice | Doll Face| Fanciful | Blondie° RPG hsz: 622 Összes hsz: 1355
|
Örültem a megbeszélt találkának, tök jól elvoltunk most így repülés közben, szerettem volna jobban megismerni a lányt. - Remélem. Nagyon nehéz megtanulnom azt, ami egyáltalán nem érdekel, de időnként muszáj magolni - sóhajtottam egy nagyot, majd oldalirányosan kezdtem el repülni, gyorsítva. Kicsit cikáztam fel-alá, majd visszatértem Masa mellé. - Nem baj, akkor majd összehozunk valami csajos dolgot, pizsi parti vagy hasonló - közöltem vele vidáman. Végül is miért is ne? - Ezzel a témával én is ugyanígy vagyok. Mindenevő vagyok műfajtól függetlenül, a lényeg, hogy tetsszen a szám, a ritmus, ragadjon meg a zene - feleltem neki vigyorogva. Ezen a téren nagyon hasonlítottunk egymásra, ez pedig jól eső érzéssel töltött el. Klassz volt, hogy ilyen pozitív kisugárzása volt a repülő társamnak, valahogy még engem is képes volt jobb kedvre deríteni, valamit nagyon tudott. - Bizony, ezt jól látod. Nyitott vagyok alapvetően az emberekre, de abban a házban nem egyszerű barátokra találni. Több más házból vannak barátaim, úgyhogy ez nem jelent gondot számomra, de tudod igaz a mondás, miszerint ismerősből sok van, jó barátból csak néhány - feleltem a lánynak. Rég nem beszélgettem senkivel sem ennyire őszintén, furcsálltam is, hogy így megnyíltam neki annak ellenére, hogy azt vallottam magamról előtte, hogy Rellonos vagyok. - Ó, de kár! - közöltem vele csalódottan, szívesen repkedtem volna még a társaságában. Engedelmesen követtem őt, majd miután leértünk a földre, intettem neki, hogy várjon. Előkaptam a zsebemből a pennámat és egy cetlit, amelyre egy üzenetet írtam fel.
"Kedves Masa!
Tali délután 3-kor a könyvtár előtt!
Üdv,
Dana, alias Debbie (Navine)"
Széles mosoly kíséretében átadtam neki a cetlit, úgy döntöttem, hogy felfedem neki a kilétem, hiszen ha már újra találkozunk, akkor indítsunk tiszta lappal. Végig rendes és jó fej volt velem, így megérdemelte az igazságot. Aztán ki tudja, mi lesz még? Sose lehet tudni, talán egy jó barátra sikerül szert tennem Masa személyében, az is lehet, hogy csak szimpla ismerősök leszünk, ezt előre nem lehetett tudni, de a ma este alapján úgy éreztem, hogy mi még sokszor fogunk találkozni. A büntetés pedig bármi legyen is, eltörpült amellett, hogy remekül szórakoztunk ma este ebben a röpke tíz percben.
|
|
|
|
|
|
|
|
|