38. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Rentai Boglárka összes RPG hozzászólása (35 darab)

Oldalak: [1] 2 » Le
Rentai Boglárka
INAKTÍV



RPG hsz: 95
Összes hsz: 247
Írta: 2020. május 19. 19:56 Ugrás a poszthoz


Múlt nyáron otthonról menekülve szinte minden napomat fent töltöttem Pesten. Igyekezetem beolvadni a muglik közé, szeret tettem néhány barátra, ami meglepő siker volt számomra. Nem barátkozom túl könnyen, de ez a három fős lánytársaság úgy fogadott be, mintha ezer éve én is hozzájuk tartoznék. Úgy tűnt, tudásommal remekül elboldogulok közöttük, egyszer sem árultam el magam, hogy talán nem egészen odavaló vagyok. Vagy lehet, hogy mégis, de ők nem említették, hogy talán furcsa lennék egy kicsit. Szóval remekül beilleszkedtem és egy csomó mindent megtudtam róluk. Megmutattak ezer olyan dolgot, amivel még sosem találkoztam, amit a tankönyvek kihagynak. Így ismerkedtem meg a jógával, az egyik lány, Barbi jógaoktatónak tanult és elrángatott egy órájára. Egyszerűen beleszerelmesedtem ebbe a mozgásformába, sokkal jobban feltöltött lelkileg egy hosszú nap után, mint mondjuk a futás és ráadásul sokat segít az állóképességem javításában. van aki szépséget és alakformálást vár tőle, van aki a spirituális része miatt űzi én viszont inkább csak élvezem. Csendes, nem kell hozzá túl nagy hely és beltéren is kiválóan lehet csinálni. Nem szeretek a szobában edzeni, mert ott zavarhatom a többieket, ezért általában lejárok a suli konditermébe. A gépek között épp elég hely van a szivacsomnak és általában nincsenek olyan sokan, hogy zavarnék valakit, ha elfoglalom a helyet. De amúgy sem vagyok szégyenlős, nem zavar ha esetleg közben megbámulnak vagy valami. Itt azért elég gyakran megesik, hogy furcsán néznek rám, mert nem láttak még ilyet, ami elég vicces, mert a muglik között szinte minden második ember legalább kipróbálta már, ha nem is csinálja rendesen.
Délután, miután vége a tanításnak átveszem az egyenruhámat, egyszerű, nagyszerű kényelmes ruhát öltök magamra. Hónom alá csapom a polifómot és levonulok az erőnlét termébe. Első ránézésre úgy tűnik, nincs itt senki, bár nem vagyok benne biztos, azért annyira nem néztem szét alaposan.  Leterítem a szivacsot, kibújok cipőmimből és zoknijaimból, majd nekiállok bemelegíteni.
Rentai Boglárka
INAKTÍV



RPG hsz: 95
Összes hsz: 247
Írta: 2020. május 21. 13:51 Ugrás a poszthoz


Ha nem lenne az az átkozott hidegfront, most nem kéne itt lennem. De már nem tudtam elviselni ezt az iszonyú fejfájást és a vele járó émelygést, az én fájdalomcsillapítóm elfogyott, így muszáj voltam eljönni. Meg ha már itt vagyok megmutathatnám a kifordult bokámat is, ami nem jött helyre némi jegelés és pihentetés hatására, sokkal inkább feldagadt és belilult. Futás közben rosszul léptem, de akkor még nem fájt annyira, hogy megkockáztassam, hogy itt találom a bátyámat. Annyit nem ért, hogy találkozzam vele. De most már igazából semmi nem érdekel, csak legyek végre jobban. Belül azért reménykedem, hogy Bálint helyett mondjuk a nőjével futok össze. Mondjuk hozzá sincs sokkal több kedvem, de ő talán még nem tudja, hogy én ki vagyok, szóval megúszhatnám a kínos bájcsevejt. Elég sok mindent sikerült kiderítenem, az iskola falai között semmi sem maradhat rejtve. Csak innen tudom, hogy azzal a másik gyógyítóval kavar jelenleg, mert nekem egyébként nem szólna róla nagyjából úgy amíg nem jegyzi el. Valószínű, ha nála laknék véletlenül összefutnánk és akkor muszáj lenne színt vallania, de ilyen szempontból valamivel könnyebb neki, hogy a lehető legkevesebb időt töltöm vele. Bár értékelném, ha legalább ennyire venné a fáradtságot és beavatna az ilyen apróságokba, ha már rajtam számonkéri, hogy milyen fiúkkal járok én hova. Hozzátenném, hogy összesen háromszor esett meg eddig, hogy randizni mentem és mind a háromszor ugyanazzal a sráccal találkoztam, de nagyon nehéz volt megértetnem vele, hogy gyakorlatilag felnőtt vagyok, így olyan fiúkkal megyek el bárhová, akikkel akarok, neki nincs beleszólása.
Jelenleg viszont szükségem van a szakszerű segítségre, mert ha nem múlik el a fájdalom tíz percen belül akkor esélyesen a vacsorám is visszaköszön. Gyakorlatilag feltépem a gyengélkedő ajtót és amennyire sérült lábam engedi igyekszem gyorsan megközelíteni a gyógyítói szobát, mert egy-két alvó diákon kívül nem látok mást idebent.  
Rentai Boglárka
INAKTÍV



RPG hsz: 95
Összes hsz: 247
Írta: 2020. május 29. 09:51 Ugrás a poszthoz


Nem számoltam azzal, hogy itt fognak ülni azok, akik semmibe sem veszik a tanulást. Na meg azok, akik hozzám hasonlóan nem képeske befogni a szájukat. Kivételesen most nem büntetőmunkán vagyok, ebben az évben egész visszafogott voltam, mert még egyetlen egyszer sem büntettek meg. Furcsa is kívülről látni ezt a helyzetet. Nem messze ülök tőlük, de jól láthatóan nem hozzájuk tartozva és a francia könyvem lapozgatom. Még a nyáron vettem Pesten egy mugli könyvesboltban. Nagy fába vágtam a fejszémet, mikor két éve eldöntöttem, hogy egyedül fogok megtanulni franciául, de úgy gondoltam, hogy ez megfelelő kihívás lesz és hogy vagyok elég szorgalmas ahhoz, hogy tanár nélkül is sikerüljön. Azóta sok víz lefojt a Dunán én meg lassan de biztosan haladok egyről a kettőre. Nagyjából középszinten tartok, de idővel szeretném feljebb hozni. Ez viszont nem egyszerű, ha nem akarom elfelejteni az angolt meg a koreait és még az iskolában is oda akarom tenni magam. Már pedig oda akarom tenni magam, szóval a nyelvtanulásra csak kéthetente egyszer-kétszer jut időm.
Idegesítenek az engem körülvevő diákok. Unalmukban össze-vissza fészkelődnek, dobolnak az asztalon, oda-vissza lapozgatják a könyvet csak hogy úgy tűnjön, csinálnak valamit. Nem értem, hogy miért nem tudják ezt a pár órát hasznosan eltölteni. Az ő javukra válna, hogyha tanulással töltetnék az időt. Kapnak hozzá segítséget is és legalább nem buknak meg évvégén.
Egy egész óráig bírom csendben, aztán mikor tanár úr megszólal a kezem a levegőbe lendül. Na nem mintha segítségre lenne szükségem, szimplán nem akarok közbekiabálni.
- Tanár úr! Ha megírom helyettük a dolgozatokat elmehetnek? Mindenkit megkímélnénk a szenvedéstől - rebegtetem meg hosszú fekete szempilláimat. Nekem nem tartana sokáig megcsinálni a feladatot és utána ismét csend lenne és nyugalom a tanulószobában. Ők elmehetnének és meg tanulhatnék nyugodtan.
Rentai Boglárka
INAKTÍV



RPG hsz: 95
Összes hsz: 247
Írta: 2020. június 10. 14:54 Ugrás a poszthoz


Őszintén szólva arra nem számítottam, hogy nevetni fog, de reménykedtem benne, hogy nem zavar ki tiszteletlenség vagy valami más abszolút idióta indokkal, hogy hagyjam szépen dolgozni ezeket a fiatalokat. Vagy valami ilyesmit mondott múltkor a tanárnő, mikor neki is feltettem egy hasonló kérdést.
- Úgy tűnik, ebben egyetértünk. - Tényleg teljeséggel felesleges és haszontalan, ellenben mindenki annyira nagyra értékeli, mintha legalább alapjaiban változtatná meg ezeknek a kis szörnyetegeknek a viselkedését. Aki viszont csak egyszer is felügyelt már egy ilyen szeánszot az magától is jól tudhatja, hogy ennek semmi alapja, mert amint innen kiteszik a lábukat már csinálják is a következő balhét a következményekkel nem foglalkozva.
- Megválogatom, hogy kinek segítsek, így nem használnak ki de nem kell pénzt kérnem. Ellenben lehet a későbbiekben jól jön, ha meg akarok gazdagodni - bólogatok elismerően. Sosem gondoltam volna, hogy már abban az időben is divat volt pénzért írni más házi feladatait. Bár jobban belegondolva semmi okom nem lenne azt feltételezni, hogy ez valami új keletű szokás, hiszen a szüleimnek is van néhány ilyesmi története, és Andris bá’ nagyjából egykorúnak látszik velük.
- Na és miért pont tanár úrra sózták rá ezt a megtisztelő feladatot? Esetleg valami rosszat mondott az értekezleten? – kérdezek rá vigyorogva. Épeszű tanár ugyanis nem vállalja el önként hogy ennyi időt pazaroljon el teljesen feleslegesen. Ehelyett annyi jobb dolguk akadna. És el tudom képzelni, hogy ez a tanároknak is egy kisebb fajta büntetőmunka, hogyha valami olyat tesznek vagy mondanak, ami nem tetszik az igazgatóságnak akkor hirtelen a következő egy hónapban minden ilyen alkalomra beosztják őket felvigyázónak. Bár lehet ez már csak sima összeesküvésgyártás és nem kéne így túlgondolnom. Amíg mi kedélyesen csevegünk a mintanebulók megpróbálják kihasználni az alkalmat a rendbontásra. Szigorú pillantásommal jelzem nekik, hogy bár az előbb felajánlottam a segítségem, de azért nem egy oldalon állunk és ne képzeljék, hogy nem köpöm be őket, ha esetleg tanár úr nem venné észre, mi folyik itt közben.
Rentai Boglárka
INAKTÍV



RPG hsz: 95
Összes hsz: 247
Írta: 2020. június 20. 18:30 Ugrás a poszthoz



Túlzás nélkül állíthatom, hogy imádom ezt a kis zugot. Tele van könyvekkel, jobbnál jobb könyvekkel. van egy-két szabad órácskám, így lesétálok a faluba, hogy benézzek a boltba, hátha találok ismét valami kedvemre valót. Vagyis abban biztos vagyok, hogy találok valamit ínyencséget, csak még azt nem tudom, mi érdekelne. Lehet jobb lenne összeszednem néhány mugli regényt tanulmányozás céljából, jól jönne a beadandóm megírásához.
Belépek az ajtón, orromba szökik a régi és új könyvek illatának keveredett illata. Ó igen, ennél csodálatosabbat hova tovább! Lassan sétálok a polcok között, ujjamat végig húzom néhány kötet gerincén.   Nem is tudom mit keresek pontosan, de azt hiszem a könyvek tudják, hogy őket keresem. Lehet ez is úgy van, mint a pálcával, hogy nem az ember választja a könyvet, hanem a könyv választja az embert. Így hamar egy hatalmas kupac olvasnivaló gyűlik a karjaim közé, amikkel igyekszem eljutni a kijárat felé. Vagyis igyekeznék, mert majdnem felbukom egy kiálló térdben. A csajszi olyan halál nyugalommal ül a földön, mintha nem számítana arra, hogy más esetleg szeretne közlekedni ezen a kis területen, ami szabadon maradt a könyvektől. Ahogy megbotlom a kupac tetejéről néhány kötet a földre zuttyan. Morcosan hajolok le értük, muszáj vagyok le tenni az egész tornyot, hogy a hiányzó darabokat vissza tudjam helyezni a tetejére.
- Legközelebb választhatnál más helyszínt az olvasásra – jegyzem meg talán kissé csípősen, de azonnal megenyhülök, mikor meglátom a kezében tartott kötetet. Az egyik kedvencem a sok közül. Most veszem csak szemügyre a lányt, azt hiszem, háztársak vagyunk, talán másodéves lehet ha jólemlékszem. – Imádom ezt a könyvet. Komolyan, egyszerűen zseniális. Bogi vagyok – nyújtok kezet és letelepedek mellé, amennyiben nem zavar el a kissé goromba nyitás után. Azért én megfogadom a saját tanácsom és figyelek, hogyha jön valaki, ne legyünk útban.
Rentai Boglárka
INAKTÍV



RPG hsz: 95
Összes hsz: 247
Írta: 2020. június 24. 20:38 Ugrás a poszthoz


Bal lábbal keltem. Egész nap ideges és feszült voltam, holott egyébként semmi okom nem volt rám, de tényleg úgy viselkedtem, mint egy igazi hárpia. Mondjuk meg is érdemelték azok a szemtelen kis taknyosok, hogy valaki végre megmondja nekik, hogy nem csak ők léteznek ezen a világon, akármennyire szeretnék is ezt hinni. Ma nem volt túl sok órám, így bőven volt időm elmenni futni, hátha ez segít leadni a felesleges feszültséget, de a tervem nem jött össze, épp ott folytattam mások verbális kínzását, mint ahol abba hagytam. Végül a könyvtárban találtam nyugalomra, egész eddig ott is lebzseltem, de úgy döntöttem lassan ideje lenne visszatérnem a szobába, mert még ezer a dolgom amit lehetőleg ma be kéne fejeznem.
A könyvek jó hatással voltak rám, egészen a klubhelyiség szintjéig eljutok anélkül, hogy zsörtölődjek, vagy egy rossz szót szóljak bárkihez. Sőt, még mosolyogtam a velem szembejövő fiúra, akivel szinte minden évben megegyeztek az óráink és most is egy szakra járunk, egyszóval elég régen ismerjük egymást. Aztán ahogy befordulok arra a hülye folyosóra, ahol a részeg festmények laknak – akik mindig megpróbálják tenni nekem a szépet, én meg alig győzőm levakarni magamról az ötszáz éve halott, betintázott ficsúrokat – hirtelen elillan a jókedvem, mert akkorát esek valakiben vagy valamiben hogy azt öröm nézni. Akkorát koppan a homlokon a padlón, hogy még a pincében is hallják, így kissé szédelegve ülök fel, hogy szemrevételezzem mi okozta előbbi zakózásomat. Mégis ki a fészkes fene áll meg a folyosó közepén cipőt kötni?
- Máskor jobban is átgondolhatnád hol állsz neki tollászkodni – vetem oda nem túl kedvesen. Innen csak egy lenszőke hajzuhatagot látok, fel sem merül bennem, hogy esetleg nem diák az illető és illendő lenne több tisztelettel beszélnem.
Utoljára módosította:Rentai Boglárka, 2020. június 25. 08:47
Rentai Boglárka
INAKTÍV



RPG hsz: 95
Összes hsz: 247
Írta: 2020. június 24. 23:19 Ugrás a poszthoz


- Bocsánat, hátulról épp úgy néz ki mint az egyik kis navinés, akiben a múltkor is sikerült felbuknom.  - Nem mentegetőzöm, csak közlöm a tényeket, valóban fel sem merült bennem, hogy esetleg egy tanárral állok - vagyis inkább ülök szemben. Mellé lőttem, ez van, ha levon néhány pontot így jártam, ha meg nem veszi magára akkor megúszom. Remélem ez utóbbi következik be, nincs kedvem egy kisebb fejmosáshoz, hiszen nem az én hibám, hogy ő volt rossz helyen. Nem láthattam a kanyarból, hogy pont ott kívánta megkötni a cipőfűzőjét, ahol én be fogok kanyarodni, ha van egy kis esze ezt ő is belátja.
- Azt hiszem jól vagyok. - Lassan bólintok, így egyszerre erősítem meg a mondandóm és ellenőrzöm le, hogy tényleg nem szédülök már és nem is fáj semmim. Ezután kezdek el azon pörögni, hogy miért kérdezget ennyit? Talán gyógyító. Várjunk csak, ha igazam van és ez a szőke nő velem szemben nem más, mint iskolánk egyik egészségügyi szakembere, akkor személyében nem mást tisztelhetek, mint a bátyám legújabb nőjét. Jó, lehet hogy nincs igazam, hiszen még sosem találkoztunk személyesen és eddig csak távolról láttam, de egyelőre nagyon úgy tűnik, hogy sikerült Bálint aktuális barátnőjét felborítanom majd jól leszúrnom, hogy milyen figyelmetlen. Épp mikor elhatározom, hogy a következővel majd kedves leszek... Szép kezdés Boglárka, szép kezdés.
- Köszönöm! - Hülye lennék nem elfogadni a segítő kezet, ha most elkezdenék hisztizni, hogy egyedül is képes vagyok erre az egyszerű mozdulatra akkor csak rontanék a helyzeten. - Nem okoztam komolyabb kárt? Ne haragudjon a figyelmetlenségemért, de nem ez életem napja - kérek bocsánatot kissé megszeppenten. Remélem elfogadja, ha nem akkor irtó nagy bajban vagyok. A festményekről inkább már tudomást sem veszek, megszoktam, hogy ha nem veszek tudomást róluk megkapom a hasonló szavakat, mint amikkel most is bombáznak, amiért fellöktem szívük hölgyét.
Utoljára módosította:Rentai Boglárka, 2020. június 25. 08:47
Rentai Boglárka
INAKTÍV



RPG hsz: 95
Összes hsz: 247
Írta: 2020. június 25. 09:57 Ugrás a poszthoz


Szóval Erik és Gábor. Alaposan megjegyzem az arcukat, nem nehéz, hiszen a két szőkeség majdnem egyformának hat. Nem mondom, hogy nem látszik meg egy kisebb korkülönbség, de távolról mintha csak ikerek volnának. És ha emellé épp ugyanolyan lusták is, na hát az kész főnyeremény lehet szegény szüleiknek. Livit könnyebb észrevenni, harsány ruhák, élénk hajszín és piercing az orrban. Tipikus lázadó feje van. Integet, mikor rápillantok, mire én kedvesen viszonzom a gesztust. Ha ezentúl üzleti partnerek leszünk nem árt jó kapcsolatot ápolnunk egymással.
- Micsoda lovagias gesztus - jegyzem meg épp csak annyi éllel a hangomban, amennyi talán sértő lehet, de még épp szemet hunyhat felette. Az évek során sikerült kifejlesztenem ezt a hangsúlyt, amivel kifejezhetem ellenvéleményem, de mégsem vádolhatnak meg tiszteletlenséggel. Komolyan, aki nem bírja a kiképzést minek áll tanárnak? Ettől ezerszer rosszabb helyzetek is akadhatnak, azokkal akkor hogy birkóznak meg, ha néhány renitens diákkal sem bírnak el? De igaza lehet, azért nem biztos hogy ilyen érzékeny lelkű, törékeny emberekre kellene bízni őket. Ők túl befolyásolhatóak, túl lágyszívűek ehhez. De még mindig nem értem, ez azért nem elég indok arra hogy önként bevállalja. Na de amit ezután mond, az mindent megmagyaráz. Végül is így elég jó oka van arra, hogy meneküljön az asszony elől.
- Igazából teljesen megértem. Mármint nem mindenki akar gyereket, vagy ha akar is, akkor nehéz elfogadnia a tényt, miszerint lesz - vonom meg vállaimat. Most előadhatnám, hogy milyen rossz férj akkor és ezért milyen borzasztó apa lesz, de el kell fogadni, hogy ilyen is van a világban. Egyelőre én sem tudom elképzelni, hogy öt éven belül gyereket szüljek, de még a tíz éves terveben is nehéz lenne elhelyeznem. Na nem azért, mert nem akarok saját családot, szimplán szeretnék előtte élni egy kicsit és nem úgy visszagondolni erre az időszakra, hogy milyen kár, hogy meggondolatlanul gyereket vállaltam. Bár gondolom, hogy tanár úr nem egészen ilyen okokból fél ettől a hírtől, de ki vagyok én, hogy itt a lelki dolgaiban turkáljak?
Rentai Boglárka
INAKTÍV



RPG hsz: 95
Összes hsz: 247
Írta: 2020. június 25. 10:32 Ugrás a poszthoz


Majdnem visszaszólok valamint, de inkább nem teszem. Kedvesnek kell lennem, erre próbálok koncentrálni, szóval még egy halvány, akár bűnbánónak tűnő mosolyt is sikerül arcomra varázsolni. A gyengélkedő említésére azonnal eltűnik a mosoly, helyére egy fintor lép. Elképzelem, ahogy Bálint túlreagálja az egészet és közli, hogy bár nincs semmi bajom, de azért maradjak bent megfigyelésre, hátha.
- Azt hiszem, azt most passzolnám, a bátyám talán kissé túlreagálná az eseményeket. Már ha ő van bent - teszem hozzá elgondolkodva. Amilyen szerencsém van mostanában biztosan nem úsznám meg, és ha jól emlékszem ilyenkor amúgy is ő van szolgálatban. Mostanra sikerült kitanulnom nagyjából, hogy mikor ki dolgozik, így nagy évben el tudom kerülni a gyengélkedőt, ha éppen nem vagyok rá kíváncsi. Nincs semmi bajom, szóval nem ári meg kockáztatnom jelenleg.
Bólintok, mikor azt mondja nincs baja, remélem tényleg nem okoztam súlyosabb károkat egy esetleges kisebb zúzódásnál. Azért ő is elég nagyot esett, még ha nem is mondja ki, gondolom az kicsit sértené a tanári és gyógyítói megítélését. Pedig amúgy ő is ember, de ha nem akar panaszkodni Merlin mentsen attól, hogy erőltessem a dolgokat. Nem kell nekem feltétlenül végighallgatnom, hogy mi kínja is van pontosan.
- Nehéz napok elég nézek és ilyenkor előtte ingerültebb vagyok, mint kellene. - Tipikus női probléma. Már ilyenkor csokival tömi magát, mert elkapja a menthetetlen mélabú én szimplán csak ideges leszek, amire egy kis édesség nem megoldás.Persze gondolom létezik már erre is valami főzet, hogy ne érezzem magam ennyire pocsékul, de eddig még sosem szántam rá magam, hogy utána járjak a dolognak. Bár ez most egy jó alkalom, mert ha létezik, akkor beszélgetőpartnerem biztosan tud róla és eddig leszűrt tapasztalataim alapján minden bizonyára igen előzékenyen figyelmembe is fogja ajánlani.
Rentai Boglárka
INAKTÍV



RPG hsz: 95
Összes hsz: 247
Írta: 2020. június 25. 10:59 Ugrás a poszthoz


- Majd legközelebb jobban figyelsz. - Ennyiben hagyom a témát, nincs ezen mit túlragozni. Én nem sérültem meg, a könyveimnek sem esett baja, így innentől nincs több hozzáfűznivalóm, mint hogy legyen óvatosabb. Én direkt megpróbálok nem itt ragadni, mert tudom, hogy akkor túl gyakran kerülnék hasonló helyzetbe. Olvasás közben pont nem tud érdekelni, hogy ki akar felbukni a lábamban meg ki nem, így teljesen megértem, ha a lány nem is látta vagy hallotta hogy jövök. Ilyenkor én is gyakorlatilag megsüketülök és megvakulok a külvilág felé.
- Ezek épp mugli könyvek, egy beadandó dolgozatomhoz kellenek, de egyébként mindenfélét. - Túlzás nélkül állíthatom, hogy tényleg mindenfélét, mert a mugli és a mágikus regényke, a szakkönyvek és tanulmányok egyaránt el tudnak varázsolni. Ha a tudás hatalom, akkor a hatalomhoz vezető út könyvekkel van kikövezve és én ezer örömmel járom végig ezt az utat, még ha néha nem egyszerű is. Mert persze, találkoztam már olyan olvasmányokkal is, amik megnehezítették az életem, de végül is általuk is gazdagodtam némi tudással, ami segített az előremenetelemben.
- Ha tudnék főzni valószínűleg én is így lennék ezzel - mosolyodom el én is. Nem mondom, hogy felrobbantom a konyhát, ha esetleg arra szorulnék hogy magamra főzzek, de azért nem vagyok egy nagy konyhatündér. Az iskolában elém teszik a kaját, abban a pár hétben meg amíg otthon vagyok elélek azon, amit Bálint kotyvaszt. Lehet ideje lenne mondjuk belehúznom ebbe a projektbe, ha el akarok költözni a testvéremtől, de túl sok minden van amit ennél fontosabbnak találok. Ilyen például a nyelvtanulás, abba szívesebben fektetem az időmet, mert tudom, hogy a jövőben nagy hasznát fogom venni, főleg ha a tolmácsolás irányába fordulok.
- Most csak ezt az egy könyvet választottad? - Két féle típusa van az itt lévőknek: akik leülnek és elolvassák azt az egy könyvet és akik összeválogatnak akár tíz könyvet is elvitelre. Na most én ez utóbbiba tartozom, kíváncsi vagyok, Betti melyik tábort erősíti.
Rentai Boglárka
INAKTÍV



RPG hsz: 95
Összes hsz: 247
Írta: 2020. június 26. 13:41 Ugrás a poszthoz


Hevesen bólogatok, hogy igen, bizony az én felelősségem, de mivel még mindig nem érzek semmi érdekeset, ezért végkép elutasítom magamban a gyengélkedő ötletét. Hogy arra rájött-e hogy ki vagyok nem tudom, de nem is érdekel. Előbb vagy utóbb úgyis muszáj lesz találkoznunk gondolom Bálintnál egy oltári kínos vacsora keretében. Már előre látom, ahogy ő mit sem sejtően bemutat minket egymásnak, mi meg kínos mosollyal úgy teszünk, mintha még nem ismernénk egymást, hogy ne hozzuk kínos helyzetbe őt. Bár igazából elmesélhetném, hogy milyen remek körülmények között találkoztunk először, de hiába nem a világ legjobb bátyja néha, azért csak a testvérem. Ráadásul ő az egyetlen az egész famíliából akit érdekel, hogy mi van velem így nem akarom elszúrni az esélyét. Szóval ha Strakhova nem beszél én nem fogok. Az eddigi jelöltek közül messze ő a legbiztatóbb, egyelőre nincs okom megfúrni kettejük kapcsolatát így, hogy nem is lakom otthon gyakorlatilag. Ők azt csinálnak amit akarnak, csak ne akkor kezdjék el a babaprojektet, mikor véletlenül muszáj hazamennem.  
Eddig kicsit szkeptikusan álltam a gemmológiához, valahogy ezt nehezemre esik feldolgozni, hogy néhány kavicsdarab ekkora hatással lehet egy emberre. De kettőnk közül ő a téma szakértője és lehet, hogy egy próbát megérne igazából. Maximum lesz egy szép, de haszontalan karkötőm, nemde?
- Esetleg valami tuti beszerzőhely? Mert gondolom nem fog az ölembe pottyanni egy ilyen darab. - Mosolygok, szóval érezheti, hogy nem gúnyolódásnak, hanem viccnek szánom. Meglepő, de ilyet is tudok néha. Gondolom lent a faluban is biztos van egy bolt, ahol lehet kapni ilyen köveket, nem kell érte túl messzire mennem, annyit azért nem érne meg nekem. De mivel még sosem akartam önszántamból felkeresni egy ilyen üzletet sem így sajnos nem vagyok valami jól tájékozott az elhelyezkedésükben sem.
Rentai Boglárka
INAKTÍV



RPG hsz: 95
Összes hsz: 247
Írta: 2020. június 30. 20:18 Ugrás a poszthoz


Mikor beléptem és nekikezdtem a bemelegítésnek még tényleg nem láttam senkit. De aztán a fekvenyomó pad felől olyan erőteljes és idegesítő lihegés hallatszott, hogy csak a süket nem vette volna észre, hogy van itt még valaki. Engem különösen nem zavar, amíg nem szól hozzám addig én sem piszkálom. Fentről lefelé és lentről felfelé is. Mindent alaposan átmozgatok, a nyakamtól a bokámig. A jóga olyan műfaj, amiben könnyen meg lehet húzni és el lehet szakítani bizonyos izmokat és arra nincs szükségem.
Még mielőtt nekikezdhetnék az első gyakorlatnak a lihegő fiú hozzám szól. Vagyis gondolom hogy ő az és hozzám beszél, mert egyedül én vagyok itt mezítláb. Lustán arrafelé pillantok, ahol van, ha ezt kötözködésnek szánja jobb ha még azelőtt befejezi, hogy elkezdené. Sajnálom, hogy még nem látom az arcát, úgy egyszerűbb lenne megmondani.
- Csak jógázáshoz – válaszolok őszintén. Futáshoz igazán vicces lenne, tekintve, hogy általában terepen futok, odakint. Ha ott is mezítláb futnék valószínű összeszednék jó pár vágást, karcolás és fertőzést. Nem vagyok ennyire hülye. De persze ezt nem tudhatja, szóval talán nem kéne ennyire ellenséges gondolatokat táplálnom iránta.
Ügyet sem vetek rá, nem zavar, hogy közelebb jön. Ha gyönyörködni kíván a látványban hát tegye csak, amíg csak néz talán nem töröm el a kezét. Megállok, kihúzom magam, majd jöhet a be - és kilégzés. Ez segít az ellazulásban. Nagyjából másfél, vagy két percig csinálom ezt, aztán felnyújtózok és tenyeremet a talpaim elé teszem. Kinyújtózom, hogy a térdeim egyenesek legyenek. Alapvetően sem volt nagy problémám a hajlékonysággal, de mióta jógázom ezek a gyakorlatok még kevésbé okoznak problémát. Hátra nyújtom a lábaimat, jöhet egy fekvőtámasz és abból a felfelénéző kutya. Ekkor nézek csak fel a fiúra ha addig nem szült hozzám, hogy még mindig ott áll-e és engem néz-e.
Rentai Boglárka
INAKTÍV



RPG hsz: 95
Összes hsz: 247
Írta: 2020. július 3. 12:12 Ugrás a poszthoz


Érdekes, hogy így áll a gyerekvállaláshoz. Vannak szülők, mint például az enyémek az én esetemben akik nem is akartak gyereket. Aztán vannak azok, akik várták a gyereket - ugyancsak saját példát tudok felmutatni Bálint és Virág esetében. De ez a közöny, hogy oké, lesz gyerek általában nem jellemező a leendő anyukákra és apukákra.
- Szerintem tanár úr jó apa lesz. - Talán megnyugtatásnak szánom szavaimat, pontosan én sem tudom, hogy miért mondom ki őket. De szerintem tényleg jó apa lehet belőle, ha egy kicsit ráfekszik erre a témára. Tipikusan olyannak tűnik, aki megtanítja a gyereket a csínytevések minden titkára, de emellett azért elvárja, hogy tisztelettudóan viselkedjen a felnőttekkel és azért tanuljon is, hogy ne maradjon a nyakukon vagy kössön ki egy híd alatt. Persze lehet, hogy rosszul ítélem meg, de úgy érzem ez néhány éven belül úgyis kiderül.
- Nem mindenki akar felnőni. - Én sem akartam. De anyáék úgy döntöttek, jobb lesz ha nem rontom otthon a levegőt, így elég hamar meg kellett tanulnom mindent elintézni magamnak. Addig volt kínos egy kicsit, míg nem rendelkezhettem én magam a dolgokhoz és szülői engedélyre volt szükségem valamihez. Nem sokszor fordult elő, de ilyenkor vagy aláírta helyettem a bátyám, vagy meghamisítottam néhány aláírást. Azóta is bűntudatom van az ilyen esetek miatt, de mégsem állíthattam haza azok után hogy a saját szüleim lemondtak rólam, csak mert nem vagyok olyan, mint amilyennek elképzeltek. Persze tudom, hogy Bálinttal sem békéltek meg igazán, de őt legalább hagyták gyereknek lenni - már amennyire a kórházból ki kórházba be életmód ezt engedte neki.
- Mint minden évben. Bár ez épp a francia nyelvvizsgámhoz kell - fordítom felé a könyvet, hogy jól láthassa a példamondatokat. Az elmúlt években is rendszerint az iskolaelső címre pályáztam, de most végképp igyekeztem belehúzni. Nem tudom, hogy én vagyok-e az egyetlen az iskola fala között aki nem a kényelmes fordítóbűbájokkal ellátott kütyükre esküszik, hanem a valódi tudásra, de azt hiszem, igen. Miért is szenvednének ennyit egy nyelv megtanulásával, ha néhány galleonért ki tudja, hány nyelven beszélhetnének folyékonyan? De ez a gyengék módszere, én ennél jobb vagyok.
Rentai Boglárka
INAKTÍV



RPG hsz: 95
Összes hsz: 247
Írta: 2020. július 5. 15:39 Ugrás a poszthoz


Lelkesen bólogatok, én is szeretem az ilyen könyveket. Néha nagyon viccesek, de alapvetőn általában megdöbbentő, mennyire igazuk van. furcsa belegondolni, hogy egymás mellett élünk és míg mi nagyjából tisztában vagyunk az ő világukkal, addig nekik esetleg elképzeléseik, de főleg csak legendáik vannak arról, amiben mi élünk.
- Biztosan, különben nem lennének ilyen leírásaik a lényekről. - Ugyanarra gondolunk, azt hiszem ez elég egyértelmű. Hiszen hogy máshogy írhatnának ilyen pontos történeteket, ha nem tapasztalat alapján? Az elég bizarr lenne, ha a fantáziájuk pontosan megegyezne a valósággal.
- Na látod, ez nálam pont fordítva van. Felrobbantom a konyhát, de a bájitaltan jól megy - mosolyodok el. A bájitaltan nem mondom, hogy a kedvenceim közé tartozik, de azért minden el tudok készíteni pontosan, még sosem sikerült egetrengető baromságot alkotnom. Bár élesben nem gyakran lettek kipróbálva a főzeteim, de amik mégis azok épp a kívánt hatást hozták. És a többi is pontosan megfelelt az állagnak, színnek szagnak, szóval szerintem sosem voltam reménytelen eset.
- Én általában elviszek mindent ami érdekel, aztán bekuckózva elolvasom őket. - Gyakorlatilag soha nem megyek sehova könyv nélkül. Mindig van a táskámban egy-két példány általában nem a százötven oldalasok közül, ami miatt állandóan cipekednem kell, de én ezt egy cseppet sem bánom. Így legalább sosem kerülhetek váratlan helyzetbe, mikor mondjuk szükségem lenne egy jó könyvre, de véletlenül nincs nálam. Lehet be kéne szereznem egy olyan hasznos ketyerét, amit a muglik is használnak, amire gyakorlatilag végtelen mennyiségű könyv ráfér. Igaz, az sosem fogja vissza adni a papíralapú könyvek élményét, de jóval praktikusabb.
- Azt hiszem ez és ez tetszene - választok ki két könyvet a kupacból. Ezek kicsivel könnyedebb olvasmányok, ezért gondolom, hogy ezek inkább tetszenének neki.
Rentai Boglárka
INAKTÍV



RPG hsz: 95
Összes hsz: 247
Írta: 2020. július 9. 20:29 Ugrás a poszthoz


Mivel a eleségét nem ismerem, így nem állíthatom száz százalékban, hogy jó családba érkezik a poronty, de szerintem lesznek nagy gondok. Legalábbis nem hiszem, hogyha mondjuk kvibli lenne a gyerek kitennék hazulról, mert nem olyan, mint aminek várták. Ha szóba kerül a család téma, esetleg a gyerekvállalás egyszerűen képtelen vagyok túl tenni magam az engem ért sérelmeken.  Mindemellett rettegek, hogy belőlem is olyan pocsék szülő lesz, mint anyámékból. Na nem azért, mert nem fogadnám el olyannak amilyen, egyszerűen csak a maximalizmusom lehet visszacsapna és ő inná meg a levét. Azért meg nem kell nekem gyerek, hogy szenvedjen.
- Nem is járok tanár úr óráira – válaszolok vigyorogva. Tavaly még lett volna esélye megbuktatni, de sajnos így járt, túlnőttem az óráin. Bár lehet el tudná intézni, hogy meghúzzanak néhány tárgyból, de tudm, hogy cska viccel. És különben is, mégis ki akarna Rentai Boglárkának bármiből bukót adni? Amennyire utálnak annyira szeretnek a tanárok, egyszerűen képtelenek lennének nem átengedni. Túl jól tanulok ahhoz.
- Angolból már van, most a másodikra gyúrok. – Valóban, nem vesztegetem a diákéveimet. Mikor máskor tanulnék, ha nem most? Főleg ha tényleg tolmács akarok lenn, akkor az egyetemi tanulmányaimhoz – mert nyilván mugli egyetemre fogok járni, ha tényleg ezt választom – szükségem lesz a valós tudásra. Ráadásul kihívások nélkül dögunalom lenne az életem, és mint tudjuk csak a buta emberek unatkoznak. Nem is tudom mikor éreztem utoljára olyan kifejezett tömény unalmat.  Jó néhány éve lehetett, ha ennyire nem rémlik egyáltalán.
- Bérgyilkos – vágom rá olyan gyorsan és határozottan, mintha egy percet sem gondolkodtam volna a hazugságon, hanem tényleg ez lenne az álmom évek óta. Várok néhány másodpercet, kíváncsi vagyok, milyen arcot fog vágni. – De ha esetleg nem jönne be a biznisz akkor tolmács vagy átoktörő – egészítem ki végül ártatlan képpel.
Rentai Boglárka
INAKTÍV



RPG hsz: 95
Összes hsz: 247
Írta: 2020. július 12. 14:57 Ugrás a poszthoz


- Igazán sajnálom, hogy ilyen csalódást kell okoznom - sóhajtok fel drámaian, mintha szánnám-bánnám el nem követett bűnömet. Na hát igen, ilyen az, mikor rossz emberbe próbálnak belekötni, még ha csak poénból is. Egyébként meg szégyellje magát, hogy nem emlékszik, hogy minden óráján ott ültem az első padban és olyan házi dolgozatokat írtam neki, hogy a szava is elállhatott. Nem az én hibám, hogy csak ötödévig lehet felvenni az óráit na.
Azt hiszem, épp valami hasonló reakcióra számítottam. Az elképedés és megdöbbenés benne van abban a tekintetben, amivel néz rám ledermedve. Aki egy kicsit is ismer jól tudja, hogy nem kenyerem az erőszak, de néha olyan jó érzés zavarba ejteni másokat az ilyen véletlenszerű dolgokkal. Tény, hogy jól elő tudom adni maga, így nincs nehéz dolgom azzal, hogy tényleg elhitessem velük amit akarok.
- Nos, ezt bóknak veszem - vigyorodok el megtörve eddigi rideg álarcomat. Jó némi pozitív megerősítést kapni a színészi tehetségemről. Bár sosem érdekelt különösebben a színpad azon oldala, azért jó tudni, hogy valamit sikerült összeszednem a rengeteg darabból amit az évek során láttam.
- Nem akarom feltétlenül itt hagyni Magyarországot. Konzulként az időm nagy részét külföldön kéne töltenem. Persze attól lehet elvégzem, aztán ha nem jön be itthon a tolmács élet kiköltözhetek valahová. - Annyira itthon érzem magam itt, hiába tekinthetnék Koreára a szülőhazámként, de az csak a szüleimre emlékeztet. Az értelmes gyerekkorom nagy részét itt töltöttem és bár el tudom képzelni, hogy valamikor innen is tovább álljak, de nem a közeljövőben. Majd ha elmúltam ötven és már a gyerekeim - akik remélem azért akkora már felnőnek - kirepülnek talán akkor. De nem akarom, hogy az egész életük ezzel teljen, hogy innen oda, onnan ide költözünk mert anyuci munkája ezt kívánja. Nem való ilyen gyerekkor senkinek sem.
Rentai Boglárka
INAKTÍV



RPG hsz: 95
Összes hsz: 247
Írta: 2020. július 15. 16:07 Ugrás a poszthoz


Pocsék lehet nekik, de van az úgy, hogy az ember így jár. Hiába van igaza egyszerűen a körülmények miatt nem hisznek neki és kész. Ez már csak ilyen, a világ sajnos általában ilyen rideg és kegyetlen. Aki ezzel nem tud megbarátkozni, nos az sajnos szintén így járt.
Sóhajtva bólintok. Nem tudok nemet mondani azoknak, akik ilyen szépen kérik. Tudom, hogy Betti nem azt akarja, hogy helyette írjam meg, csak elakadt és szüksége van arra, hogy valaki tovább lendítse ezen a kis holtponton. Igen, tényleg rosszul teszem, hogy igent mondok, mert van elég dolgom és már így is csomó embernek ígértem meg, hogy segítek de olyan hálásak tudnak lenni ezután, hogy az valami elmondhatatlan.
- Dettó, én is mindenhol tudok olvasni, csak ez a kedvenc helyzetem. – Persze ritkán adatik meg, hogy esik az eső és ezen felül is minden tökéletes, épp ezért nem zavar a zaj, a hideg, a meleg, vagy bármi más olyan tényező, amit más nyomasztónak, figyelemelterelőnek találna. Ilyenkor azonban könnyű kihozni a sodromból, ha valaki még az ilyen helyzetekben képes megzavarni valami piti dologgal. Márpedig soha semmi érdekes nem történik, csak valami lényegtelen apróság miatt zökkentenek ki ilyenkor.
- Persze, vidd csak el, aztán megtalálod a szobám szerintem. – Épp van elég olvasnivalóm ezen kívül is, nem hiányzik pont az az egy könyv. Így meg hogy ráadásul egy házban vagyunk azon sem kell aggódni, hogy vajon hogy kerül majd hozzám, ha végzett. Csak bekopog a szomszéd szobába és kész, már ide is adhatja.
- Menjünk! – Felkászálódok és kezemet nyújtom a lánynak. Ha elfogadja segítek neki is felállni, amennyiben pedig nem, úgy bevárom, míg ő is feláll. Aztán elindulok, alaposan körül nézve, mi mindent tudnék ajánlani neki. Olyat keresek, ami érdekes lehet, nem pedig valami száraz és unalmas olvasmányt.
Rentai Boglárka
INAKTÍV



RPG hsz: 95
Összes hsz: 247
Írta: 2020. július 16. 12:26 Ugrás a poszthoz


- Ha itt végeztem mindenképp beszélek vele. - Nem tudom melyik házba jár, bár a feje alapján azt mondanám, hogy Eridon vagy Rellon, ott vannak ilyen léhűtő tagok, mint ő is. Ezért is vagyok büszke arra, hogy a kékek táborát erősítem, mert közöttünk alig, vagy soha nem fordulhat elő, hogy ilyen ügyek miatt kössünk ki büntetőmunkán. Az már más kérdés, hogy a tudásunk és tájékozottságunk könnyedén bajba tud sodorni. Hát én tehetek róla, hogy rossz évszámot hajtogatott nekem mágiatörin? Én csak felívtam a figyelmét, hogy az a kobold lázadás bizony nem akkor volt, erre kizavart az órájáról és még büntit is kaptam. Jó, lehet nem azt kellett volna mondanom, hogy ezt mindenki tudja aki nem egy dilettáns barom, de igazán nem kellett volna úgy magára vennie.
- Köszönöm az ajánlatot, megragadnám a lehetőséget. - Rendes tőle, hogy ezt felajánlja. Kacérkodtam már a gondolattal, hogy beszökök néhány órára, de így gyakorlatilag hivatalosan is lesz rá engedélyem, ami megkímélhet jónéhány kínos szituációtól. Nem szeretem megszegni a szabályokat, legalábbis azokat, amikről tudok.
Míg mi ilyen kedélyesen cseverészünk az egyik rendbontó úgy gondolja, nincs kedve a maradék tíz percet itt töltetni, inkább lelép, ha már a tanár úgysem rá figyel. Pechjére én viszont látom, hogy mire készül, így teketóriázás nélkül megátkozom.
- Levicorpus! - Használhattam volna a lábbilincselő vagy a sóbálvány átkot is, de az nem lett volna ennyire vicces. Legalább mindenki látja, hogy így jár az, aki szökni próbál. - Bocsánat - pislogok kedvesen az előttem álló férfira. Addig nem engedem le a levegőben lógó srácot, míg tanár úr el nem dönti, mi legyen vele. Én biztosan újabb büntetőmunkára küldeném, de mondjuk a bagolyház kitakarítására, vagy ilyen alja munkára. Kicsit gonosz vagyok, lehet, de könyörgöm, ha eddig kibírta a fenekén akkor ez a tíz perc sem okoz neki gondot már.
Rentai Boglárka
INAKTÍV



RPG hsz: 95
Összes hsz: 247
Írta: 2020. július 18. 13:40 Ugrás a poszthoz


- Dehogyis, szívesen segítek - válaszolom ajkaimra kedves mosolyt varázsolva. Aranyos, hogy így mentegetőzik, csak mióta megegyzetem Livivel és a fél iskola házidolgozatait én írom kicsit kevesebb időm marad ezekre az ingyen és bérmentve tartott korrepetálásokra. Bár tény, hogy baromira megéri vele üzletelni, igaza volt tanár úrnak, mikor őt ajánlotta. Már most meghökkentően sok pénzt kapartam össze gyakorlatilag igazi munka nélkül. Mindenki boldog, én a pénztől, ők a jó jegyekről. Na persze azért arra figyelek, hogy ne legyen túl jó egyik munka sem, különben még a végén lebuknék. Így minden igyekezetemmel azon vagyok, hogy olyan épp csak átcsusszanó, vagy középszerű beadandók kerüljenek ki a kezem közül. Még senki nem reklamált, szóval valami biztosan jól csinálok.
- Ezért ülök mindig egyedül, jó messze mindenkitől. - Néha megesik, hogy Veroccsal reggelizem, de olyankor inkább nem viszek könyvet az asztalhoz. tudom, hogy mi ketten milyen kelekótyák tudunk lenni együtt és annál jobban féltem az értékes olvasmányokat, minthogy ilyen felelőtlenül szándékos veszélynek tegyem ki őket. Meg olyankor jobban esik beszélgetni kicsit, még ha a mindennapokban ez nem is az erősségem. Szeretem, hogy ilyen fura dolgokat hoz ki belőlem az a bolond.
Nem viszem magammal a könyvkupacom, tudom, hogy senki nem fogja magához venni, míg teszünk egy rövidke sétát. Ha meg mégis majd megszerzem tőle. Mélyeket szippantok a csodálatos levegőből, imádom ezt az illatot. Ahogy a régi és az új könyvek aromája keveredik létrehozva valami utánozhatatlan, leírhatatlan illatot. Ha tehetném ezzel az illattal venném magam körbe életem végéig. túl jó ahhoz, hogy ne gondoljak ilyeneket.
- Olvastam, de annyira nem fogott meg. - Feledhető olvasmány volt, nem is tudnám felidézni pontosan a cselekményt. Tipikus egyszer olvasós, nem volt rossz, de nem szerettem bele annyira, hogy mondjuk saját példányt vegyek belőle. Joggal gondolhatnák az emberek, hogy annyi könyvem van, amennyit meg sem tudok számolni. Tény és való, hogy a könyvtáram elég sok kötetet magába foglal, de csak azokat vagyok hajlandó megvenni, amiket tényleg szeretek is.
Rentai Boglárka
INAKTÍV



RPG hsz: 95
Összes hsz: 247
Írta: 2020. október 17. 18:59 Ugrás a poszthoz



Persze, hogy Bálinttal kell szembe találnom magam. Miért? Mondd Sors, mit tettem ellened, hogy állandóan büntetsz? Most megint majd egy évig hallgathatom, hogy bezzeg múltkor is rá voltam szorulva a segítségére, mert egyedül nem tudtam volna megoldania  problémát. Merlinre, ez az este már csak akkor lehetne rosszabb, ha most hirtelen felbukkannának valahol anyámék.
Az mondjuk rendes tőle, hogy elém küld egy széket, amire le tudom tenni a fenekem. Így kevésbé forog velem a világ és a lábam sem készül meghalni. - Futottam, rosszul léptem, nem tetszett neki - pislantottam le kicsit talán morcosabban a fájós, láthatóan nem túl jó állapotban lévő bokámra mint az indokolt lett volna. De mégis mit várt tőlem, hogy miközben úgy érzem, hogy a fejem nemsokára kettéhasad és ő még teszi nekem itt a szépet? Úgy viselkedik velem, mintha még mindig nyolc éves lennék, és nem tizennyolc. Értem én, hogy mindig az ő pici cuki hugicája maradok, de azért a hajborzolás már túl megy egy határon.
- De ami fontosabb, hogy szét megy a fejem, úgyhogy kezdj vele valamit, de sürgősen, különben megeshet, hogy lehánylak. - Nos, talán mégis van valami előnye, hogy a bátyám ül velem szemben. Legalább nem kell kertelnem, szépen megfogalmaznom, hogy mi a kínom, hanem kijöhet belőlem minden, aminek ki kell. Na már csak szavak formájában, más egyebet szeretnék magamban tartani, köszönöm. Szóval csak bízom benne, hogy megérti, hogy ez most nem csak valami kis enyhe fájdogálás, és belehúz a dolgokba. Én pedig igyekszem olyan együttműködő és szófogadó lenni, amennyire tudok. Bármit lenyelek, amit elém tesz és majdnem bármit megteszek, ha azt mondja, ettől jobban leszek. El kell ismernem, hogy van amiben ő a jobb kettőnk közül és néha muszáj hallgatnom rá. Végül is, ilyen szempontból egész szerencsésnek mondhatom magam, hiszen nem kell messzire mennem a szakszerű segítségért sosem.
Rentai Boglárka
INAKTÍV



RPG hsz: 95
Összes hsz: 247
Írta: 2020. november 2. 22:02 Ugrás a poszthoz



Most mondjam el, hogy tényleg a fejem? Vajon mindenkivel ilyen értetlen vagy csak velem? Mindegy is, aprót bólintok a visszakérdezésére, hogy a fejem. – Csak vicceltem, nem fogok hányni – jelentem ki makacsul. Nincs annál rosszabb, ezért ha csak nem muszáj nem lovallom bele magam nagyon. Ritkán esik meg, hogy visszaköszön az előző étkezés, nem véletlenül.
Kérdéseit kell néhány perc, hogy ténylegesen fel tudjam dolgozni. A koncentráció jelen pillanatban nem éppen az erősségem. – Azt hiszem úgy három órája, olyan, mintha mindenhol fája de leginkább talán elöl és oldalt és folytonosan fáj, nem csak lüktet – összegzem végül lassan. Nem bánom, hogy faggat, csak éppen az zavar, hogy nem tudok rá értelmesen, azonnal válaszolni. Nem szeretem, hogy így leszedál egy kis fejfájás. – Nem vettem be semmit és egy kicsit szédülök, igen – bólintok ismét. Jobb kedvem nem lesz, de ahogy telik az idő már egyszerűen nincs energiám hogy agresszíven lépjek fel vele szemben. Hálásnak szánt pislogásokkal nézem végig, ahogy kérdezősködés közben nekiesik a bokámnak, hogy legalább annak a  végére járjunk. Haladunk, haladunk.
Utolsó kérdésére nem válaszolok, csak óvatosan lábra állok és hagyom, hogy segítsen eltámolyogni a legközelebbi ágyig. Azt hiszem, tényleg jobb lesz hogyha lefekszem, legalább addig amíg a gyógyszer nem érkezik meg. Remélem, hogy ennyi kérdésből már ki tudta találni, hogy mivel tud segíteni rajtam, mert lehet, hogy itt pusztulok el, ha nem. És igen, ahogy a fejem a párnára kerül már lebeg is hozzánk az aprócska fiola, amit ha átnyújt nekem gondolkodás nélkül döntök magamba, hogy aztán visszafeküdjek.
- Köszönöm. – Kivételesen nem esik nehezemre, hogy hálás legyek neki, mert éppenséggel megmentett a további szenvedéstől. Pedig úgy jöttem ide, hogy na majd most hogy megmondom neki, csak azzal nem számoltam, hogy lehet, hogy ez az egész még rosszabb lesz, mire ideérek.
Rentai Boglárka
INAKTÍV



RPG hsz: 95
Összes hsz: 247
Írta: 2021. január 31. 16:45 Ugrás a poszthoz



Éjszaka minden csendes és sötét. Jó barátaimmá váltak már, azonban sosem lehet tudni, hogy mit tartogatnak. Vagy körbeölel, magához édesget és elfeledteti a problémáid, vagy kisemmiz, elvesz tőled mindent amit szeretsz. Néha magabiztosan és sérthetetlennek képzelve magam járom a folyosókat, de vannak napok, mint a mai, mikor sokkal több félelemmel indulok neki a járőrözésnek. Pedig tudom, hogy nincs mitől tartanom, de mégis. Úgy érzem, mintha minden sarkon veszély leselkedne rám. Azt hiszem, a gyerekkori félelmek maradéka mindez, amikkel nem tudok megbirkózni egyedül. Legalábbis teljesen nem.
Pálcámat a kezemben szorongatom, hogyha mégis beteljesülnének balsejtelmű jóslataim ne maradjak védtelen. Ma éjszaka a déli szárny van soron, az emelten kezdem, onnan haladok lefelé. A fejetlenség folyosójára kanyarodva meglátok valakit. Ujjaim erősebben fonódnak az ébenre. Halkan és nesztelenül próbálok közelebb lépkedni, hogyha egy esetleges rebellissel van dolgom, esélyt se adjak a menekülésre. Úgy tűnik, vagy nagyon ügyes vagyok, vagy a delikvens süket. Mindenesetre ugyanilyen halkan szedem lábaimat, míg elég közel nem érek ahhoz, hogy felfedezzem az illetőben Burtont. Mit csinál ő ilyen későn kint? Nem szaporázom meg a lépteimet, ugyanolyan kimértem és lassan közelítek, mint eddig. Mikor mögé érek, tenyerem finoman vállára csúsztatom. Elég pocsékul néz ki. - Minden rendben, Alexander? - kérdezem kedvesen. Vele sosem volt problémám. Nem idegesített annyira, mint a többiek, így nincs okom, hogy ne legyek kedves hozzá. Mostanában ilyen vagyok. Elképesztő.
Burton olyan, mint aki alva jár. Lehet, hogy igazából ez történik? Vagy csak későig bent maradt tanulni, és hazafelé indult, mikor sikerült elkapnom. Nem tudom. Mindenesetre egészen szürreális, ahogy csak áll ott és bámulja a festményt.
Rentai Boglárka
INAKTÍV



RPG hsz: 95
Összes hsz: 247
Írta: 2021. január 31. 20:33 Ugrás a poszthoz



Áll ott és bámulja a festményeket, egész addig fel sem tűnik neki, hogy én is jelent vagyok, míg meg nem érintem. Mindig tudtam, hogy elvarázsolt, na de hogy ennyire. A szöges ellentétem. Én az vagyok, aki mindig figyel és fülel, mindenhol és sehol igyekszik lenni egyszerre, hogy ne maradjon ki semmiből. Nyilván nem azért, hogy a legjobb pletykákkal képbe kerüljek, hanem hogy semmi se kerülje el a figyelmem. Ez már csak ilyen.
- Csak olyan elveszettnek tűntél - felelek kérdésére, kicsit aggódva. Nem is tudom, az arcán nem látszik semmi, mindösszesen valahogy olyan furcsa kisugárzás lengi körbe, ami nem hagy nyugodni. Persze, nem kéne így aggódnom, ha azt mondja nincs baj, hát nincs baj. Nem kell beleártanom magam mások dolgába.
- Igen, de ne aggódj. Nem büntethetnélek meg akkor sem, ha akarnálak - mosolygok rá féloldalasan. Ma éjszaka cuki kedvemben vagyok, szóval nem terveztem büntetéseket osztogatni. De így, hogy ő is mestertanonc amúgy sem tehetném meg, ha esetleg ettől félt. Bár akkor biztosan nem mászkálna kint, ha félne az ilyen apróságoktól. Vagy ki tudja. Az emberek néha elképesztően felelőtlenek, bele sem gondolnak tetteik következményeibe, vagy éppen mindösszesen egyáltalán nem érdekli őket az, hogy mit tehetnek meg.
- Kifelé mész, vagy befelé jössz? - érdeklődöm meg, csak hogy tudjam, ezután merrefelé fogunk sétálni. Mert az biztos, hogyha már összetalálkoztunk, akkor nem fogom hagyni, hogy egyedül kóricáljon. Először is, bármikor szembetalálkozhat valakivel, aki nem olyan kedves, mint én vagyok. Másrészről ha mégis van esetleg valami baja nem tudnám elviselni, ha esetleg rosszul lenne egyedül egy sötét folyosón. Ja, nekem is van lelkiismeretem meg ilyenek.
Rentai Boglárka
INAKTÍV



RPG hsz: 95
Összes hsz: 247
Írta: 2021. február 23. 21:49 Ugrás a poszthoz

Vencel


A vizsgaidőszak cseppet sem visel meg. Látom a diáktársaimon, hogy van akit a teljes ideg összeroppanás fenyeget, de én szerencsére nem tartozom közéjük. Eddig sem voltak túl nehezek ezek a megpróbáltatások, de idén esküszöm mintha még az eddigieknél is sokkal könnyebbek lennének. Talán most már mindenki úgy van vele, hogy mi féllábbal úgyis kint vagyunk az iskolából, felesleges minket szivatni. Ehelyett az energiákat inkább a kicsik feladataiba teszik, hogy ezzel is ösztönözzék őket tanulásra. Szerintem nem éppen ez a legjobb megoldás, de végül is hatékony lehet, mert mindenki emlékezni fog rá, hogy ez előző évben mekkora szenvedés volt, és ezért a jövőben sokkal nagyobb lelkesedéssel fognak készülni. Már ha jót akarnak maguknak persze. Biztos vagyok benne, hogy így is lesznek egy csomóan, akik tesznek az egészre magasról, aztán ennyi, mit érdekli őket, hogy átmennek-e vagy sem. Na az ilyeneknek írom én a beadandóit jó pénzért például.
Ilyen és ehhez hasonló gondolatok járnak a fejemben, miközben szokás szerint közel egy órával hamarabb indulok neki a járőrözésnek, mint kellene. Meglepő, hány szabályszegő idiótát kaptam már el csak azért, mert takarodó előtt már a folyosókon voltam. Én kérem egy kötelességtudó prefektus vagyok, aki becsülettel végzi a munkáját. Nehéz is lesz a helyemre olyan valakit találni, aki legalább fele ennyire becsületes és szabálykövető, mikor végre elballagok. Egyszerre várom és nem várom a pillanatot, mikor utoljára lépem át a kastély küszöbét. Furcsa lesz, hogy nyolc év után nem vesznek körbe ugyanazok az arcok, hogy nem kell négy-öt emberrel osztoznom egy szobán, hogy nem lesz tömegnyomor a fürdőben és hogy körülöttem csend és némaság lesz. Nem szeretem az ilyen drasztikus változásokat.
Ahelyett, hogy a jövőn agyalnék inkább belépek a Lélek szobába, hiszen az ajtaja félig nyitva áll. Nem hiszem, hogy van bent valaki, hiszen akkor biztos magára csukta volna az ajtót, de jobb az ilyesmit ellenőrizni egy ilyen késői időpontban. Eredeti felvetésemnek tökéletesen ellentmondva odabent egy a kanapén szuszogó diákot találok. Hát persze, nincs szerencsém.
- Hé, jó reggelt - simítok végig finoman a vállán, hátha ettől felébred. Nem akarok rögtön a drasztikus rázogatás és ütögetés módszerével élni, az kicsit talán sok lenne, még tőlem is.
Rentai Boglárka
INAKTÍV



RPG hsz: 95
Összes hsz: 247
Írta: 2021. február 27. 16:26 Ugrás a poszthoz



Ismerős ez az érzés. Képes vagyok így elveszni a könyvekben, és ezáltal a saját fantáziám birodalmában. Talán semmi más nem képes így elterelni a figyelmem, csak az olvasás. Valahol egy kicsit irigy vagyok rá, hogy képes egy festményre is annyira koncentrálni, hogy ne vegye észre, hogy valaki közeledik. Ugyanakkor aggasztó is egy kicsit, mert mi lenne, ha mondjuk valami baj történne? Ő tipikusan az az alkat azt hiszem, aki a mugli filmekben először halna meg.
- Legalább valami szaftos pletykán kaptak össze? Vagy hogy melyikük látta jobban Farkasházy fenekét? - kérdezek vissza saját stílusomban folytatva a poénkodást. Vagy valami olyasmit. Az emberek általában nem veszik a lapot, ha viccelni próbálok, ezért nagyon sokszor megsértődnek valami olyan apróságon, amin nem kellene. Ez ilyen.
- Igazából nem tudom. Gondolom a takarítsd ki a mosdókat, a trófeatermi trófeákat vagy a páncéllovagok folyosóján álló páncélokat hármasból választanék. Jobb kedvemben talán íratnék egy tizenöt oldalas esszét valami rémes témáról, mondjuk a trollok szaporodásáról - vonom meg vállaimat. A büntetéseket általában hirtelen felindulásból szabom ki, mindig éppen mi jut eszembe. Nyilván függ attól is, hogy miféle vétséget követett el az illető, hogy hogyan viszonyul hozzám azután, hogy fülön csíptem, meg persze hogy milyen kedvem van.
- A félig teli vagy félig üres pohár esete, tudom én - nevetem el magam. Nem gondoltam, hogy ez tényleg ennyire bonyolult kérdés lesz, de persze számolhattam volna azzal, hogy Alex így fog reagálni. Ismerjük egymást már egy jó ideje, és ő azok közé tartozik, akiket képes vagyok elviselni. - Kéne. De nem szeretek párosan járni, mert mindig hülyékkel osztanak be. Egyedül is vagyok olyan jó, mintha ketten lennénk. - Ez egy kissé egoistán hangzott, tudom én is. Ilyenkor közmegegyegyezés alapján én jobbra, a másik balra, aztán csókolom, nem kell látnom egész éjszaka. Persze van olyan is, mikor a járőrtársam normális, olyankor azért szoktunk együtt is cirkálni.
Utoljára módosította:Rentai Boglárka, 2021. február 27. 16:26
Rentai Boglárka
INAKTÍV



RPG hsz: 95
Összes hsz: 247
Írta: 2021. március 14. 19:27 Ugrás a poszthoz

Vencel


Már épp ott tartok, hogy akkor mégis csak ideje lesz megrázni vagy felpofozni, de nem, megébred ő magától is. Hála az égnek, nem nagyon lett olyan kedvem magyarázkodni, hogy miért csattan a tenyerem az arcán.
- Igen, az nekem is feltűnt – válaszolok, miközben közönyös pillantással végig mérem. Elsős levitás, ebben biztos vagyok, mert emlékszem rá. Mindig külön oda kell figyelni az újoncokra, ez amolyan kellemetlen mellékfeladata a prefektusi létnek. Mármint ja, mindenkit szemmel kell tartani, de mivel az elsősök még nem igazán tudják, hogy mi a dörgés erre felé, ezért Iza néni mindig külön felhívja a figyelmünket, hogy legyünk kedvesek szemmel tartani őket. Hát tessék, egyszerűen csodás vagyok hogy pont sikerült elcsípnem.
- Különösebben nem érdekelt, nagyjából kettő perce lehetek itt. – Nem tudom miért hiszi azt mindenki magáról, hogy olyan értékes és érdekes, hogy én figyelek majd rá. Mit érdekel engem ha alszik meg nyáladzik? Mindenki szokott, nem csak ő, nincs ebben semmi különleges. Különben is, minek ültem volna és néztem volna ahogy durmol? Hát van nekem ettől sokkal jobb dolgom is. Egyszer akarok kedves lenni aztán nesze, ez lesz belőle. Mindenki egy idióta.
- Igazából prefektus vagyok, gondoltam jelzem hogy hamarosan takarodó és nem ártana, ha akkor már a Levitában lennél – magyarázom meg neki, hogy miért pont én keltettem fel legszebb álmaiból. Megtehettem volna hogy itt hagyom, aztán ha legközelebb erre járok alaposan megbüntetem. Persze lehet, hogy egy másik prefi hamarabb futott volna bele, ki tudja, mindenesetre szerintem a büntetésből talán tanult volna. Így meg csak… kedves voltam. Sosem gondoltam volna, hogy ez valaha bekövetkezik.
Rentai Boglárka
INAKTÍV



RPG hsz: 95
Összes hsz: 247
Írta: 2021. március 14. 19:42 Ugrás a poszthoz



Nem vagyok hajlandó szavakat sem pazarolni rá, egyszerű vállvonással adom tudtára hogy én aztán nem vagyok érintett az ügyben, én legfeljebb a saját fenekemet nézegetem, másét nem szokásom. Azt az idegesítő kislányok csinálják, akiknek jobb dulguk nincs, csak hogy a férfiak után koslassanak. Esküszöm néha már undorodom az emberektől.
- Akkor csak a szokásos – válaszolok sóhajtva. Nem egy festményvitát láttam már járőrözés közben, és a többségük valóban olyan évekkel ezelőtti piszlicsáré dolgokon kapott hajba megint, hogy kedvem lett volna leátkozni őket a falról. Szégyen és gyalázat mai néha a falaink közt, vagy inkább a falainkon zajlik.
- Hányszor kaptál már büntetést, hogy így ismered a rendszert? – vonom fel szemöldökömet vigyorogva. Úgy tűnik ez az ártatlan navinés nagyobb fene, mint gondoltam volna. Ő tipikusan az, akiről még azt is képtelenség feltételezni, hogy véletlenül kerül büntetésbe – mert persze ilyenek is akadnak szép számmal, akik csak rosszkor voltak rossz helyen, de ez a kőszívű gyalázatos prefektust egy kicsit sem érdekelte. Na ez a prefi lennék én.
Valahogy jól esik a dicsérete, bár nem vagyok éppen rászorulva, de mégis. Kicsit megmelengeti azt a jégtömbbé fagyott szívem, vagy ami a helyén van évek óta. Más magyarázat nincs, hogy miért vagyok képtelen érezni. Legalábbis a legtöbb érzést, mert ha eszembe jut Kristóf… nem, inkább nem jut eszembe. Jobb lesz az mindenkinek.
- Szerencsére ezzel a legtöbben így vagyunk, szóval ritkán van az, hogy összekényszerülök valakivel akivel nem kéne. – Vannak akikkel kifejezetten szeretek éjszakázni, mondjuk Helvey vagy Scotti. Azok értelmesek. De mikor azzal a Vizsnyiczkyvel vagy Farkassal osztanak be… köszi, nem kérek belőle inkább.
- Ha hülye lennél, most nem állnék itt és nem beszélgetnénk – jegyzem meg kissé csípősen, csak amolyan Rentai stílusban. – Velem jöhetsz, nyugodtan – teszem hozzá egy félfokkal kedvesebben, ha esetleg ez jobban felbátorítja.
Rentai Boglárka
INAKTÍV



RPG hsz: 95
Összes hsz: 247
Írta: 2021. április 6. 21:16 Ugrás a poszthoz

Kristóf
cicomában


Ideges vagyok. Idegesebb mint a vizsgáim előtt, ami elég nagy szó, tekintve hogy csak randira megyek. Nem is a randi tény frusztrál ennyire, hanem a személy, akivel találkozom. Lilla meg is próbált lebeszélni, már a vizsgaidőszakban is, mikor minden elvárás nélkül korrepetáltam, átrugdostam a VAV-on és hagytam hogy elsírja nekem, hogy nem jött össze az aurori pálya. Már régen ott kellett volna hagynom Návay-t, de egyszerűen képtelen vagyok rá. Vagy csak az akarat hiányzik belőlem? Nem tudom és talán soha nem is fogom tudni.
Mindenesetre kiöltözöm. Legalábbis a hétköznapi rohangálós cuccaimhoz képest ez a szett ami rajtam van határozottan elegánsnak számít. Nem akartam átesni a ló túloldalára sem, elvégre csak sétálni megyünk, de úgy bennem volt az igény, hogy normálisan nézzek ki. A szokásos lófarok vagy konty helyett hajam szögegyenesen hull fehér blézeremre. Jól megnőtt, rég voltam már fodrásznál egész a hátam közepéig érnek már a fényes fekete tincsek. Nem is olyan rossz így, talán többet kéne kiengedve hordanom.
Időben indulok, hogy időben érkezzem, de bájos kísérőm megelőz. Majdnem kitör belőlem a röhögés ahogy meglátom, de visszafojtom és egy udvarias, kedves mosoly marad belőle mindösszesen. - Örülök hogy itt vagy - közlöm mindenféle köszönés nélkül, majd néhány másodpercnyi habozás után puszit nyomok arcára. Ismeretlen terep még ez nekem, fel kell fedeznem a saját határaimat. De ennyi még talán igazán belefér tőlem is. Eddig úgysem hagytam magam, nem adtam be a derekam, éreztettem vele, hogy én nem olyan lány vagyok akire ránéz és már teszi is szét a lábát. Értem küzdeni kell és ha ez nem tetszik tovább lehet állni. Az élet kegyetlen ugye, nem mindig kaphat meg az ember mindent amit akar. Tegyük hozzá, hogy tényleg nehéz eset vagyok és eddig állta a sarat. Egész türelmes volt.
Rentai Boglárka
INAKTÍV



RPG hsz: 95
Összes hsz: 247
Írta: 2021. április 8. 23:02 Ugrás a poszthoz

Kristóf

Kell az az önuralom, hogy tényleg ne röhögjem képen. Mármint így kiöltözik, aztán még mag is halok mintha valami úrikisasszony lennénk. Lehet elkapott valami mágikus agyhártyagyulladást, attól ilyen bolond. Eddig normális volt, most meg hogy tényleg randizunk bekattan... őrület milyenek ezek a férfiak. Na ezért mondtam én eddig azt, hogy nem kell nekem senki az életembe, mert mindig tudtam, hogy ilyenek. Elvégre a bátyámon testközelből tapasztalhattam meg, hogy milyen tartósan együtt élni egy hímegyeddel és a következő tíz évre köszönöm, nem kérek belőle.
Szerencsére nem játsza el azt, amivel az idióták állandóan bepróbálkoznak. Mintha képesek lennének valóban véghez vinni anélkül, hogy a csajnak feltűnik, hogy itt készül valami. Olyan naivak, olyan ostobák.
- Mehetünk. - Egyértelmű kérdésre egyértelmű válasz jár, hangom tárgyilagos és tényszerű mint a legtöbbször. Tudom, tudom, maga vagyok a jégkirálynő, de az érzelmek ráérnek később is, ha esetleg eljutunk odáig, hogy megbeszéljük végre mi ez az egész kettönk közt. Hagyom hogy ujjaimat összefűzze sajátjával, bár rettentő kínos ez az egész. Kicsit olyan, mintha óvodások lennénk, akik mennek a menzára és az óvónéni azt mondta, hogy fogják meg a párjuk kezét. Nem azért, jól esik meg minden, de kicsit olya érzésem van, mintha az egész csak formalitásból történne. De persze tudjuk, én rosszul vagyok bekötve, furcsa az agyam és különben is, én meg az érzelmek ugye. Tudom, tudom, tudom. - Rémes, jobb ha nem is kérdezed - sóhajtok mélyet. Megint sok volt a hülye, bár belőlük szerintem sosincs kevés. De mintha évről évre szaporodnának. Vagy csak az ingerküszöböm kerül egyre lentebb? Fene se tudja. - Mesélj inkább te, milyen napod volt? - dobom vissza a labdát, hátha neki örömtelibb lesz a beszámolója.
Utoljára módosította:Rentai Boglárka, 2021. április 8. 23:02
Rentai Boglárka
INAKTÍV



RPG hsz: 95
Összes hsz: 247
Írta: 2021. április 19. 10:21 Ugrás a poszthoz



- Ezt hívják a muglik szappanoperának. – A soha véget nem érő, nulla történettel rendelkező, de legalább nagyon drámai sorozatok pont erre a képre hasonlítanak. Egyszer, a múlt nyáron vagy mikor volt az, hogy együtt lógtam azokkal a csajokkal, na szóval akkor meg kellett néznem velük valamelyik ilyen nagy magyar drámai alkotást, én meg csak ültem ott és néztem, hogy itt mégis mi történik? Azóta sem jöttem rá, hogy ez kinek és miért jó, de inkább nem is kérdőjelezem meg. Mindenki azt csinál, ami neki jó, csak ne erőltesse rám többet.
Bólogatok egy sort, hogy világos, ő legalább nem csinál annyira nagy bajt. Azokkal nincs gondom, vagyis jobb napjaim és általában, akik csak császkálnak, mert nem tudnak aludni. Azok legalább csendben vannak, nem robbantják szét a fél iskolát és legtöbbször vissza sem pofáznak. Elgondolkodtat a kérdés, hogy melyik a legrosszabb, legkellemetlenebb történet, amit valaha átéltem. Van jó pár, amit fel tudnék sorolni, mégis, egy jut azonnal eszembe. – Egy rellonos prefektussal járőröztem, nagyjából a második hete volt, hogy megkaptam a jelvényem. Egyszer csak robbant valami, tőlünk két sarokra. Rohantunk mint az őrült, hogy megnézzük baja esett-e valakinek, erre hallod… a férfimosdó ajtaja alatt ömlött ki a víz, és ahogy benyitottunk két elsős kis rellonos fetrengett röhögve egy felrobbant wc-csésze mellett. Ki akarták próbálni, hogy mi történik ha abban főznek bájitalt. És ezután az ő prefektusuk a párjukat fogta és nem akarta úgy megbüntetni őket, ahogy megérdemelték volna – fejezem be fejcsóválva a mesélést. Azt hiszem ezt a történetet sosem fogom elfelejteni, annyira abszurd volt és nonszensz, hogy így állt hozzá az elméletileg nagy és felelősségteljes, az iskola érdekeit szolgáló prefi.
- Hát akkor így szerintem lefelé, kifelé megyünk – úgyis arra kellene mennem, így kölcsönösen elkísérhetjük egymást legalább a bejárati csarnokig.
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Rentai Boglárka összes RPG hozzászólása (35 darab)

Oldalak: [1] 2 » Fel