33. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Hírek: Kérünk mindenkit, hogy ellenőrizzétek a drive-ban beadott multikarakterek esetén a hozzáférési beállításokat! Akiét nem tudjuk megnyitni vagy elolvasni, azét automatikusan elutasítjuk!
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Perényi Eszter összes RPG hozzászólása (12 darab)

Oldalak: [1] Le
Perényi Eszter
KARANTÉN


Pöszi by Autumn
RPG hsz: 26
Összes hsz: 37
Írta: 2021. december 4. 18:13 Ugrás a poszthoz

ZOÉ




Miközben készülődtem a tükör előtt, nem győztem a vállam felett Dani példázatait hallgatni, miszerint ez nagyon veszélyes, és ostoba dolog, és inkább ne is menjek korcsolyázni, de még az épületből se tegyem ki a lábamat. Mostanában sokat vitatkoztam vele, folyton megjelent, pedig néha legszívesebben egyedül lettem volna. Most is összevesztem vele, aztán becsapva magam mögött  az ajtót, már harci díszben - jó meleg sapiban, sálban és kabátban - elindultam a kis tavacskához a kölcsönzött korcsolyámmal. Mert hogy sajátom nem volt, viszont az egyik levitás lány elcserélte a sajátját egy tábla csokiért. Jó kis üzlet volt ez, még az sem zavart, hogy megkopott a kori, előző este körömlakkal virágokat pingáltam rá, így máris szebbnek tűnt.
- Szió Zoé! Ugye nem késtem sokat? - kérdeztem kicsit lihegve magam elé a párát, mert elég hideg volt kint. Zoét még nem olyan rég ismertem, hisz csak ebben az évben érkeztem egy másik iskolából, de az elmúlt időszakban mondhatom, hogy vele igazán jól összebarátkoztam.
- Szerintem igen, tegnap láttam, hogy fiúk csúszkáltak rajta, ha őket kibírta, akkor minket is kifog - kuncogtam fel, aztán gyorsan leültem egy tuskóra, hogy átvehessem a cipőmet a korcsolyára, mert úgy tűnt , Zoé már ezt is megtette.
-Aha, készen állok - bólogattam, aztán próbáltam kiegyenesedni, karjaimat kinyújtottam, hogy így egyensúlyoztam. - Jó, de te se nevess, ha én esek el, mert én is rég koriztam már. Hogy menjünk, egymás előtt, vagy fogjuk egymás kezét inkább? - nem tudom, hogy ő hogy volt ezzel, de lehet hogy jobb lett volna, ha megfogjuk egymás kezét, és úgy támogatjuk a másikat.
Perényi Eszter
KARANTÉN


Pöszi by Autumn
RPG hsz: 26
Összes hsz: 37
Írta: 2021. december 7. 20:41 Ugrás a poszthoz

NONÓ



Sokan utálták a telet, meg húzták a szájukat a hideg idő miatt, de én Erdélynek egy olyan szegletében nőttem fel, távol a város zajától, ahol minden nap friss levegő ért, és rengeteg időt töltöttem a szabadban. Imádtam a természetet, nem is számított, hogy milyen az időjárás, tőlem eshetett is, abban is ráleltem a jóra. Most viszont havazott, hatalmas pelyhek hullottak alá, s színezték fehérre a tájat, amerre csak a szem ellátott. Olyan jó volt látni, már érezni akartam, ahogy talpam alatt ropog a hó, ezért is siettem ki órák után az udvarra. A nagy sietségben mondjuk lemaradt a sálam, ezért próbáltam a kabátomon feljebb húzni a cipzárt, amennyire csak lehetett. Arcomat gyorsan megcsípte a hideg, ki is pirosodott, leheletem látszott, ahogy magam elé fújtam. Tényleg hideg volt, de ez kellett is ahhoz, hogy megmaradjon ez a gyönyörű, hófehér takaró.
Nem mentem a kastélytól messzire, csak a fénylő lelkek udvarán sétálgattam hótaposómban, kiélvezve a tél varázsát. Egy kicsit el is bambultam, mikor váratlanul szemből felbukkant Nonó, az egyik évfolyam- és háztársam.
- Szia Nonó! - máris mosollyal integettem, kedves lány volt Nonó, az alapján, amennyit eddig sikerült belőle megismernem. - Hú, ne is mond, nagyon hideg van, főleg azért, mert egy kicsit fúj a szél, de legalább friss levegőn vagyok és nem bent kell gubbasztani - el is mosolyodtam, nem akartam felhozni a kastély porcicáit, amik napról napra nagyobbra nőttek, mert a manók elfelejtettek takarítani.  -  Hóembert? Dehogy nem! - nagyon jó ötlete támadt eridonos társamnak, magamtól eszembe sem jutott volna, hogy hóembert építsünk. - Benne vagyok, én elkezdem meggyúrni a törzsét, ha bevállalod az alját - választhatott is, nekem mindegy volt, hogy melyik részéhez fogok hozzá.
- Hékás, szuper lett a sapi! - ügyesen varázsolt magának, aztán engem is meglepett egy sállal. Még a színét is eltalálta, mert passzolt a hajszínemhez, és a kabátomhoz is. - Tetszik, ezt lehet, hogy megtartom. Na kezdjünk neki! - máris felhúztam a kesztyűmet, és neki álltam egy kisebb hógolyó meggyúrásának, hogy aztán görgetve egyre gömbölyűbb és nagyobb legyen.
- Mit szólsz a tegnap esti vacsorához? Te mit ettél? - kíváncsiskodtam közben, kicsit távol ült tőlem, és nem láttam, hogy miből is választott.
Perényi Eszter
KARANTÉN


Pöszi by Autumn
RPG hsz: 26
Összes hsz: 37
Írta: 2021. december 7. 21:05 Ugrás a poszthoz

ZOÉ




- Pedig milyen klassz is lenne egy fedett jégpálya, ahová egész évben lehetne járni - mondtam egy kicsit álmodozó sóhajjal, mert akkor lett volna lehetőségem arra, hogy jobban megtanuljak korizni. Mindig is tetszett a jégtánc, csak nem volt lehetőségem elsajátítani. De ha már ez nem jött össze, maradt nekünk a jó kis, befagyott tavacska, ami ha másra nem is volt jó, arra tökéletes volt, hogy essünk-keljünk rajta.
- Jó, de az még jobb lenne, ha nem esnénk el - javasoltam nevetve, mert nem akartam már egyből pofára esni, az túlságosan is fájdalmas lett volna. Zoé jelenléte adott egy kis megnyugvást, mikor megfogta a kezem, egy kicsit bátrabb lettem, és vele együtt lépdeltem fel a befagyott tóra. Ő mondjuk majdnem egyből elesett, éreztem a kezemen, ahogy húz, de utána kapva a másikkal, sikerült megóvnom attól, hogy máris elkenődjön a jégen.
- Szerintem is, várj csak - mielőtt elindultunk volna, a biztonság kedvéért próbáltam ránehezedni a jégre, hogy lássuk, mennyire stabil. Annak tűnt, ezért is mertem aztán tovább lépni vagy csúszni? befelé, persze csak óvatosan, végig fogva Zoé kezét.
A lábam az elején kicsit remegett, még szoknom kellett, hogy korin állok, éreztem is, hogy az izmaim életre kelnek. Mindent bevetettem, hogy két lábon maradjak, sikerült is csúszni már kicsit, de Zoé hirtelen vágódott el mellettem, így az arcomra is mosoly fagyott, vagy inkább halálsikoly, mert visítva dobtam hátast mellette én is.
Egy kicsit megijedtem, de szerencsére nem vágtam be a fejem, csak egy kicsit a vállam, és még a jég is stabilan feküdt alattunk. Zoé meg úgy nevetett, hogy ebből érződött, neki semmi baja, és minden a legnagyobb rendben van. Ahogy ez tudatosult bennem, úgy belőlem is előtört a nevetés, míg közben ülőhelyzetbe tornáztam magam. Az oldalam és a hátsó felem is úszott a havas-jeges olvadékban, de mit is számított ez, mikor korcsolyázni jöttünk kérem szépen.
- Semmi gond, de lehet, hogy jobb lenne, ha még se fognánk a kezünket, és akkor tudnál te is egyensúlyozni, meg én is - tanácsoltam, majd először térdre fordultam, és valahogy úgy ebből a helyzetből sikerült felküzdenem magam állásba. Kellett egy kis idő, hogy újra ráleljek az egyensúlyomra, közben úgy tűnt, hogy Zoé is sikerrel járt. Ha segítségre lett volna szüksége, nyújtottam a kezem, és megfogtam, míg ő is rátalált az egyensúlyára.
- Kezdjünk neki akkor, kicsiket lökj szerintem, és közben egyensúlyozz, csússzunk el addig, legyen az a cél - mutattam egy kicsit előrébb, ahol úgy tűnt, egy faág fagyott a tóba. Nagyjából pont addig látszottak az előző napi csúszkálás jelei, így bizonyára ott még vastag volt a jég, ha a fiúkat is kibírta.
- Mehet? - nem akartam  versenyezni, inkább csak lelkesíteni Zoét. Löktem magamon, majd aztán nagyon koncentrálva és összpontosítva, csak a cél felé haladtam, és csúsztam, és sikerült elkapni az egyensúlyt is, így végre, eljutottam addig a pontig, amit kitűztem magam elé. Ott megállva kifújtam a levegőt, majd óvatosan megfordulva, kíváncsian néztem, hogy Zoé merre járhat.
Perényi Eszter
KARANTÉN


Pöszi by Autumn
RPG hsz: 26
Összes hsz: 37
Írta: 2021. december 27. 20:50 Ugrás a poszthoz

NONÓ



Megmosolyogtatott, hogy Nonó kiosztotta a hó egy részét, de végül is, jól csinálta, mert nagyjából szemmértékkel kimérte, hogy mennyi hóra lehet szükség ahhoz, hogy elkészítsem a hóember egy részét. Neki is láttam, figyeltem, hogy ő hogyan csinálja, én is hasonló technikával gyúrtam a havat. Először hógolyóvá formáltam, szerencsére jól tapadt a hó, és aztán, ahogy egyre nagyobb lett, úgy kezdtem görgetni előre, hogy egyre nagyobb legyen. Mikor megtettem egy hosszt, visszafelé fordultam, és megint tovább görgettem.  - Jól tetted, hogy gyakoroltad, ügyes vagy - dicsértem meg, és közben én is szemre vételeztem az általa gyúrt hólabdát.
- Nem mindig van dolgom, ha majd épp ráérek, akkor szívesen - bólintottam mosolyogva, egy jó kis beszélgetésre mindig vevő voltam, főleg ha volt tea és süti. - Most is beszélgethetünk - mondtam egy mosollyal, és ha már az érdekelte, hogy hol tanultam, nem tartottam magamban az információt.
- Erdélyből jöttem, ott jártam suliba, sokkal kisebb, mint Bagolykő, de jó volt - feleltem, aztán én is feltettem egy kérdést, de úgy tűnt, hogy Nonó nagyon koncentrál, ezért megismételtem. - Csak azt kérdeztem, hogy te mit ettél a tegnap esti vacsoránál? - megvártam a választ, de közben tovább folytattam a hóember alsó részének kialakítását, ami már egész jól nézett ki.
- A történetem? - egy kicsit váratlanul ért ez a kérdés, nem tudtam, hogy pontosan mire is kíváncsi, de arról nem szívesen akartam mesélni, ami az utóbbi időben történt, azt inkább elhallgattam. - Jó volt, szerettem a sulit, meg most is szeretem, egyik kedvencem a legendás lények gondozása, imádom az állatokat. Most jöttem a tanév elején, és köszi, igen ez eredeti vörös - mondtam mosolyogva. - Én is örülök, bulit? Jó kérdés, milyen bulira gondoltál? Ahhoz nem kell házvezetői engedély? - soha nem rendeztem még bulit, nem is voltam túlságosan bulizós forma, de kíváncsi lettem, hogy Nonó mire is gondolt.
- Na és neked mi a kedvenced, hogy boldogultál eddig itt a suliban? Melyik tanárnál kell sokat tanulni? - mivel még új voltam, nem ártott tudni, hogy kik a szigorúbb tanárok, bíztam benne, hogy Nonótól majd erre is választ kapok.
- Egyébként szerintem ez így már jó az alsó részének, mit gondolsz? Rárakhatnánk törzsnek azt, amit te gyúrtál, és akkor még fej kell, orr, szemek és valami kalapféle.
Perényi Eszter
KARANTÉN


Pöszi by Autumn
RPG hsz: 26
Összes hsz: 37
Írta: 2022. január 2. 11:26 Ugrás a poszthoz

KENDE ÉS MARINA



Összemosolyogtam legújabb barátaimmal, mielőtt beléptünk a terembe, nekem nagyon bejött ez a krampuszosdi, hogy fekete ruhát húztam ma magamra, és kis piros szarvakat erősítettem a hajpántomra. A kezemben is volt egy ezüstpapírral bevont vasvilla utánzat, körmeim meg feketére lettek festve, csak hogy még hitelesebben hozzam a krampuszt. Marina és Kende is nagyon jól festettek, kedvem lett volna meghúzni a mikulás szakállát, de még feladat várt ránk, a cukorkák kiosztása. A kicsik még hittek és álmodoztak, mi pedig fel akartuk őket dobni.  Ezért a nagy hohó-t követően mosolyogva tekintettem végig a meglepett arcokon, vasvillámat tekergetve jobbomban, miközben másik kezemben egy zsák édességet tartottam.  - Boldog Mikulást! - mondtam csengő hangon, rámosolyogtam a diákságra, hogy ne ijedjenek meg a krampusztól. - Úgy ám, jók vagyunk - kacsintottam, aztán míg Kende a padra pattant, hogy daloljon, az egyik padsor mellett haladva elkezdtem osztani a szaloncukrot. - Mindenki kap! Te jó voltál? És te? - tettem fel a kérdést nevetve, de már adtam is a cukrot, édesek voltak. Közben átpillantottam Marinára is, hogy lássam, hogyan halad az osztással, végül a tanárnőnek is adtam a cukorból. - Boldog Mikulást! - aztán megállva Kende egyik oldalán, a lurkókra néztem. - Gyerünk, énekeljetek velünk Ti is - buzdítottam őket, majd én is elkezdtem énekelni a dalt.
Perényi Eszter
KARANTÉN


Pöszi by Autumn
RPG hsz: 26
Összes hsz: 37
Írta: 2022. január 2. 11:46 Ugrás a poszthoz

NONÓ



Odakint kezdett még hidegebb lenni, talán egy picit még a szél is felerősödött, ennek ellenére gyúrtuk a havat, mert szerettük volna megépíteni az év első hóemberét. Közben tök jól el tudtunk beszélgetni Nonóval, olyan dolgokat is megtudtam róla, amiket korábban nem, mint például azt, hogy egy cirkuszban nőtt fel. - Ez nagyon menő! - adtam tudtára, hogy tetszik ez a kis történet, nekem hozzá képest enyhén szólva is átlagos életem volt. Azt is megtudtam, hogy derült fény arra, hogy varázserőt birtokol, még ez is izgalmasan hangzott, jó volt őt hallgatni hóember építés közben.  - Ugyan ne bánd, tetszett, amit meséltél - mondtam egy mosollyal, a bulira pedig bólintottam. - Aha, értem én, és biztos örülni fog, főleg ha őt is meghívjuk - nevettem el magam.
- Oké, majd bemutathatsz nekik - biccentettem. - Hamar meg lehet szokni itt a kastély falain belül, először nekem is fura volt, de egyre otthonosabban érzem magam - fűztem hozzá szavaihoz, tényleg egyre jobban éreztem magam Bagolykőn.  
Közben elkészült a hóember alja, szó szót követett, tanárokról érdeklődtem, de nem sikerült választ kapnom, sebaj. - Ugyan, majd megkérdezem a többieket is - mosolyodtam el, és már épp az jött, hogy rápakolhattuk volna hóemberünk aljára a testét, amikor is Nonó esett egy nagyot. Rossz volt látni, azonnal abba is hagytam a hóember építését, majd odasiettem hozzá. - Várj, segítek, gyere - nyújtottam a kezem, és felállítottam a földről. - Figyelj, szerintem jobb lesz, ha ezt megnézi egy gyógyító, elkísérlek a gyengélkedőre - azzal ha Nonó is úgy látta jónak, visszakísértem őt a gyengélkedőre.


Köszönöm a játékot  Smiley
Utoljára módosította:Perényi Eszter, 2022. január 2. 11:46
Perényi Eszter
KARANTÉN


Pöszi by Autumn
RPG hsz: 26
Összes hsz: 37
Írta: 2022. január 2. 13:20 Ugrás a poszthoz

ZALÁN



Újévi fogadalmaim egyike volt, hogy sokkal többször fogok az edzőteremben megfordulni, hogy ha már fogytam egy kicsit, akkor formáljak is magamon. Meg amúgy is, Karácsonykor olyan sokat ettem, hogy ezt valahogy le kellett dolgozni, és mivel mással nem, mint egy jó kis testmozgással. A futáshoz sajnos lusta voltam, és a kinti hideg időjárás sem motivált túlzottan, ezért is esett a választásom erre a teremre.
Már a szobámban magamra kaptam az edzőholmit, hoztam magammal egy palack vizet és még egy törölközőt is. Határozottan lépdeltem, a terembe mégis félve nyitottam be, tartva attól, hogy majd kinéznek. Nem tudom, miért volt bennem ilyen érzés, de egészen megdöbbentett az, hogy egy árva lélek sem volt a teremben. Aztán egy kicsit gondolkodtam, és rájöttem arra, hogy január első két napjában a többség még biztos lazít, lustálkodik és pihen, akik meg amúgy is járnak edzeni, azok vagy kora reggel túlestek már rajta, vagy pedig majd a késői órákban látogatják meg a termet. Juhhé, gondoltam, így akkor egyedül enyém a terem legalább egy órán át.
Meg is közelítettem a gépeket, nézegettem, hogy melyikkel is kellene kezdenem, de aztán a semmiből feltűnt Dani, zsebre tett kézzel lépett ki az egyik gép mögül és jött közelebb hozzám. Örültem, hogy látom, oda is akartam lépni, hogy adjak neki egy puszit, de akkor hátrébb húzódott, mintha még mindig morcos lett volna rám a karácsonyi bál miatt. - Most mi van? Haragszol? - kérdeztem kicsit aggódva, mert ugyan sokat veszekedtünk mostanában, azért a szívemen viseltem, ha neheztelt rám. Dani végül szólt néhány szót, de abból is kiéreztem a duzzogást. - Merlinre, ne féltékenykedj, én csak jól éreztem magam, miért baj az, ha egy kicsit táncoltam?- kérdeztem, majd inkább odaléptem az egyik futógéphez, és azt nézegettem. Nem próbálam még soha, de már láttam, mások hogyan használták, gondoltam, hogy megpróbálom. Dani mellé lépett, és azt mondta, hogy ezt nem kéne, és jobb is, ha nem nyomkodom össze-vissza a gombokat, de nem hallgattam rá. Ráállva el is indítottam a gépet, de az olyan gyorsasággal indult meg alattam, hogy nem bírtam követni, és hasra vágódva csúsztam végig, míg talajt nem értem. Dani először ijedtnek tűnt, de látva, hogy nem lett bajom, hangos nevetésben tört ki. - Jól van, röhögj csak ki.. - morgolódtam, miközben leporoltam a tenyereimet, nem ártott volna felkászálódni a földről.


*megj: Dani csak Eszter fantáziájában van jelen
Perényi Eszter
KARANTÉN


Pöszi by Autumn
RPG hsz: 26
Összes hsz: 37
Írta: 2022. január 2. 19:56 Ugrás a poszthoz

ZALÁN



Észre sem vettem, hogy rajtam kívül bárki más is betért volna az edzőterembe, ahhoz túlságosan is lekötött Dani, és a különféle gépek sokasága. Bár kinti futáshoz nem volt sok kedvem, bemelegítésként mégis csak jó volt ez az edzésforma, s ha már akadtak kimondottan erre használható gépek, úgy döntöttem, hogy kipróbálom az egyiket. Dani természetesen erről is le akart beszélni, de nem hallgattam rá, mostanában úgyis mindenről lebeszélt volna. Túlságosan féltett, emiatt pedig nagyon sokszor össze is vesztünk. Most viszont egész más miatt volt morcos rám, biztos a bál miatt volt féltékeny, pedig ő is elhívhatott volna, csak épp nem volt sehol. Ki tudja, hogy hol kódorgott. Azért meg igazán nem lehet mérges, amiért jól éreztem magam. De rá is hagytam a dolgot, tudtam jól, hogy csak idő kérdése, és majd megenyhül. Addig is igyekeztem sportolni, pechemre viszont rosszul választottam gépet, meg nem is értettem hozzá, így esett meg az, hogy szó szerint pofára estem. Egy kicsit fájt is az állam, szerintem be is pirosodott, sőt, a tenyeremet is sikerült lehorzsolnom, mint ez kiderült az esés után.  Pont a rajtam röhögő Danit korholtam le, amikor váratlanul egy kéz nyúlt felém. Nagyon megilletődtem, ahogy észrevettem a srácot.  - Jajj, nem rád értettem, hanem Dani röhögött ki - böktem a másik srác irányába, de amint odapillantottam, már megint hűlt helye volt a fiúnak. Mostanában mindig ezt csinálta, képes volt azon nyomban felszívódott. - Nahát, eltűnt. Mindegy is - sóhajtottam, és újra a fiúra néztem, elfogadva a segítségét. - Egy kicsit, nem vészes - mutattam felé sérült tenyeremet. A térdem is fájt kicsit, de az a szabadidőnadrág alatt úgy sem látszott.  Viszont ahogy felálltam a fiú segítségével, háta mögött Dani összefűzött karokkal szólt be nekem.
- Jól van, ne okoskodj, máskor mutasd meg, hogyan kell bekapcsolni helyesen - szóltam oda picit morcosan, aztán elnézést kérően néztem a szőkésbarna hajú srácra. - Köszi, hogy felsegítettél, azt hiszem, hogy még nem találkoztunk, Eszter vagyok - nyújtottam kezemet kézfogásra.
Perényi Eszter
KARANTÉN


Pöszi by Autumn
RPG hsz: 26
Összes hsz: 37
Írta: 2022. január 3. 19:17 Ugrás a poszthoz

ZALÁN



Miután sikerült a segítségével felkászálódnom a földről, alaposan szemügyre vettem a tenyereimet. Mindkettőn pirosan virított a horzsolás, hála ennek a csodás, zötyögő masinának. Még most is szaladt a szalag, őrült futamot hajtva, míg a srác egy pálcaintéssel le nem állította. Korholtam is magamat a gondolataimban, hogy az edzésre miért is nem hoztam magammal pálcát. Ha itt lett volna, akkor egy pillanat alatt leállíthattam volna a masinát. Jobban belegondolva, egy másodperc még sem lett volna elegendő, sőt, talán még a pálcám is eltört volna az esés következtében.
- Nem, vagyis igen, csak mi - bólintottam, mert Dani ekkorra már sehol sem volt, legalábbis ezt hittem.
- Jajj, dehogy is, nem szeretem a gyengélkedőket, egyszer egy hétig is ott tartottak, amikor kibicsaklott a lábam, és azóta nem is kívánkozok vissza. Szörnyen unalmas, meg olyan fura fertőtlenítőszag terjeng a levegőben, nem szeretem. Ne aggódj, nem vészes, annyira nem is fáj - mosolyogtam rá, de ekkor tűnt fel megint Dani mögötte, mire be is szóltam a barátomnak, s csak aztán kaptam észbe, hogy az ismeretlen srác előtt talán ezt nem kellett volna tennem. Tekintetéből ítélve is furán nézett rám, biztosan rosszat gondolt rólam, amiért tudtam ilyen indulatos is lenni, de ami azt illeti, Dani mostanában túl sok mindennel idegesített fel ahhoz, hogy csak úgy szó nélkül hagyjam a tetteit.  
- Örvendek, én meg Eszter, Perényi Eszter, de szólíthatsz csak Esztinek - mosolyogtam rá, miközben ujjaiba akasztva ujjaim, ilyen fura mód ráztam vele kezet, ha már a tenyerem égett.
- Áh, nem, dehogy, nem szédülök, és a fejem sem fáj, tényleg minden rendben van. Te melyik masinán szoktál edzeni? Én most először próbálkoztam ezzel - böktem a mellettünk ácsorgó gépre, mely nem sokkal korábban még zötykölődött. Közben Dani minket figyelt, s már megint beszólt a sarokból, erre viszont nem voltam hajlandó reagálni, inkább csak látszott rajtam, hogy egy picit frusztrált vagyok. - Egy kicsit arrébb állunk? Mondjuk ide, csak hogy ne lásson minket, mert kicsit idegesít - mondtam Zalánnak és egy kedves mosolyt is elengedtem felé.
Utoljára módosította:Perényi Eszter, 2022. január 3. 19:20
Perényi Eszter
KARANTÉN


Pöszi by Autumn
RPG hsz: 26
Összes hsz: 37
Írta: 2022. január 9. 18:12 Ugrás a poszthoz

ZALÁN



- Ezek szerint már Te is jártál ott - nevetve állapítottam meg megjegyzéséből, azt hiszem, hogy a kastély ezen helyiségét senki sem kedvelte igazán. Sőt, nem csak a kastélyban lévő gyengélkedőt, de úgy összességében az Ispotályokat sem kedvelte senki. Zalán egész jó fejnek tűnt, meg segítőkésznek is, ami azért jó dolog, sokkal jobb, mintha szimplán csak kiröhögött volna és a földön felejt. Daninak persze nem tetszett, elég volt ránéznem, láttam a tekintetében, hogy unszimpi neki a srác, de ez meg sem lepett. Neki mindenki unszimpi volt, akivel beszélgettem, szerintem ha rajta múlt volna, nem is hagyta volna, hogy kijöjjek a szobámból. Még szerencse, hogy ebbe nem igen volt beleszólása.
- Aha, harmadik. Teddy? Várjál csak - nagyon agyaltam, hogy kire is gondol, de aztán be is villant előttem annak a srácnak a fizimiskája. - Ó tudom már, Teddy! Hát igen, de azért nem olyan vészes ám - mondtam nevetve, annak ellenére, hogy a sráccal tényleg nem volt egyszerű eset egy légtérben szívni a levegőt. - Te is futni szoktál? - kíváncsian pillantottam a futópálya irányába, egy kicsit meg is lepődtem azon, hogy itt ilyesmi is van, jobban is körülnézhettem volna, és akkor nem történik az, hogy felmászok egy futógépre, ami aztán jól pofára ejt. De ezen már kár volt rágódni, Zalánnak hála megláttam az egészen nagy futópályát, a gondolataimban már el is képzeltem, hogy legközelebb majd itt futok, ha odakint olyan nagyon hideg lesz.  
- Súlyzót? Azt nekem is kellene - vallottam be, olvastam is erről, hogy az alakformáláshoz nem elég, ha csak futok körbe és körbe. Közben pillantásom végig szökött Zalánon. - Szerintem meg látszik egyébként - rámosolyogtam, majd kíváncsian pillantottam a fal irányába, épp meg akartam kérdezni, hogy mi az a lyuk a falban, ám ekkor láttam, hogy Dani morcosan méricskél minket, ezért is kértem Zalánt, hogy kicsit sétáljunk arrébb.
- Nem vagyunk ketten, itt van Dani is, de ne nézz oda, épp téged méreget. Tök féltékeny tud lenni, pedig semmi oka sincs rá, de tudod - sóhajtottam, és próbáltam halkan beszélni, hogy más ne hallja. - Mostanában semmi sem tetszik neki, folyton morog, ha beszélgetek valakivel, és ez már kezd nagyon zavarni - vallottam be Zalánnak, ami épp a szívemet nyomta.
Utoljára módosította:Perényi Eszter, 2022. január 9. 18:12
Perényi Eszter
KARANTÉN


Pöszi by Autumn
RPG hsz: 26
Összes hsz: 37
Írta: 2022. január 9. 18:39 Ugrás a poszthoz

KENDE ÉS MARINA



Nem bántam meg azt, hogy bevettek krampusznak ebbe a kis csapatba, igazából nem nagyon ismertem őket, és teljesen véletlen az, hogy megszorultak krampusz kérdésben, de ez pont jókor jött, mert amúgy is unatkoztam és szerettem is örömet okozni másoknak. Nem is győztem osztani a cukrot, közben lelkesen csatlakoztam az énekléshez, s megpróbáltam vezényelni is, karmester módjára, több-kevesebb sikerrel. Azt azért nem mondanám, hogy összhangban voltunk, szerintem mindenki más hangnemben énekelt, meg az is lehet, hogy teljesen más dalt is énekeltünk, ami már alapból jókedvre derítette az egész csoportot. Úgy láttam, hogy a tanárnő is jót derült hármasunkon, de éppen ezért jöttünk, hogy mosolyt varázsoljunk az arcokra. Magam részéről jól éreztem magam, ez az arcomra is kiült, mert amikor bakizunk, összenéztem Kendével és Marinával, és el is nevettem magam. A dal végén egy kicsit még meg is hajoltam, mintha nagy koncertet adtunk volna valahol, aztán a felém nyújtózó kiskrapeknek még adtam egy szaloncukrot. - Szuper volt, legyetek ilyen jók a következő évben is! - mondtam a srácoknak, majd indultam a többiek után. Félúton persze felakadtam, mert a farkam beleakadt az egyik padba, de sikerült kiszabadítanom, így pillanatokkal később már lódultam is ki az ajtón a többiek után. - Hú ez nagyon jó volt! - mondtam nekik őszinte mosollyal. - Mit szólnátok, ha a tanáriba is bemennénk? Adhatnánk virgácsot Várffy tanár úrnak - kuncogtam el magam, és míg majdnem elfelejtettem, előhúztam a zsákomból két kismikulást. - Ezt nektek hoztam!
Utoljára módosította:Perényi Eszter, 2022. január 9. 18:39
Perényi Eszter
KARANTÉN


Pöszi by Autumn
RPG hsz: 26
Összes hsz: 37
Írta: 2022. február 5. 11:25 Ugrás a poszthoz

ZALÁN



- Hú a repülés, imádom, kár hogy rossz az idő - sóhajtottam, ahogy eszembe jutott, hogy tavasszal és nyáron milyen jó is seprűre szállni és fentről kémlelni a tájat, majd küldtem egy mosolyt Zalán felé, amiért ő is szereti a futást. Sokan nem kedvelik, pedig nagyon is jó edzésforma, csak bírja az ember szusszal. Látszott is a srácon, hogy edz, bár ő maga mintha ezt nem érezte volna, ezért is adtam tudtára, hogy ezzel is erősítsem benne a gondolatot, jó úton jár. Még egy mosolyt is küldtem felé, de Dani megint csak bezavart, és ezt meg is osztottam újdonsült ismerősömmel, mert már tényleg nagyon elegem volt Dániel folytonos jelenlététől.
-  Hát persze hogy az! - kezdtem enyhe felháborodással a hangomban, de rájöttem arra, hogy Zalán nem tudhat róla. - Jó, ez egy picit bonyolult, mert történt egy icipici baleset nyáron és Daniból szellem lett, ami hát tök jó dolog, nem? Mert kedvére mászkálhat át a falakon, meg minden - mosolyogva meséltem a történteket, mégis megcsillantak a szemeim, mintha könny gyűlt volna a szemem sarkába. Persze, hisz még mindig lesokkolt, ha a balesetre gondoltam, és arra, hogy miattam lépett át egy másik világba.
-  De hát látnod kellene, mindenki látja a szellemeket. Most is onnan néz - böktem oldalra. - De nehogy odanézz, tudod folyton ezt csinálja. Ahogy felkelek, már ott van, és jön-megy utánam, bárkivel találkozom, mindig csak morog, mintha olyan nagy baj lenne, hogy én barátkozom másokkal. De miért olyan nagy baj, ha barátkozom? Vagy szerinted is bunkóság? - kérdeztem a fiút, aki láthatta rajtam, hogy egy picit most tényleg megzavarodtam, a gyógyszerem meg persze, hogy elfelejtettem bevenni.
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Perényi Eszter összes RPG hozzászólása (12 darab)

Oldalak: [1] Fel