37. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Bagolykő Mágustanoda Fórum→A kastélyt körülvevő vidék
Oldalak: « 1 2 [3] 4 5 6 7 8 9 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Szervezői Mesélő
DÖK tag


DÖK mesélő
offline
RPG hsz: 284
Összes hsz: 779
Írta: 2013. október 28. 15:20 | Link


A hideg idő ellenére az idei Halloween-i ünnepséget is kint, a szabadban rendezzük meg. Már reggeltől készülhettek az esti őrültségre, a kastély benti falai felkészítenek benneteket a kinti meglepetésre.
Minden folyosó félhomályba burkolódzik, csak az itt-ott elhelyezett fáklyák, és faragott töklámpások adnak némi fényt, és mutatnak utat az elveszett diákoknak. Véletlenszerűen a falak mögül hangos, vagy éppen egészen halk, de vérfagyasztó sikolyok törnek elő, a szellemeink pedig előszeretettel bukkannak fel a legváratlanabb helyeken. Természetesen a díszlet nem csak töklámpásokból, és sötétségből áll. Eredetinek tűnő -vagy talán tényleg eredeti- csontvázak és csontok pihennek a kastély rengeteg pontján, és amikor elhalad mellettük egy elsős, vagy másodikos kisdiák, megpróbálják kigáncsolni, vagy hirtelen összerezzennek, mert ezen a napon fő az ijesztgetés. A pókok és pókhálók sem hiányozhatnak, ezekkel pedig jobb vigyázni, hacsak valaki nem szeretne hazavinni az est végén egy új lakótársat a feje tetején. A falakon és a padlón teljesen eredetinek tűnő művérfoltok vannak szétkenve, itt-ott még ijesztő feliratok is fellelhetők.

Ez az egész hasonlít egy...temetőre. Bizony, az idei Halloween temetős buli, így amikor kiléptek a főbejáraton, a rét helyett egy temetővel találjátok szembe magatokat. Persze az egész magas kovácsoltvas kerítéssel van elkerítve, középen, a csodásan megmunkált kapun át lehet bejutni. Amíg viszont az ünnepség kezdetét nem veszi, sem varázslattal, sem mugli módszerrel nem jut be más a szervezőkön kívül.
Ahogy 20:00-át üt az óra, a kapu hangos kattanások sorával, ráérősen kitárul a már felsorakozott diáksereg előtt, így szabad utat engedve a kíváncsiskodóknak. Ahogy beléptek, egy múmiajelmezes alak a kezetekbe nyom egy tök formájú lámpást, aminek remélhetőleg mindenki tudja már a szerepét, és nem csodálkozik el a visszaszámláláskor, hanem kigondolja már addigra, mit szeretne kívánni.
A benti félhomály itt már este révén sötétséggé alakul át, de senkinek nem kell vakon közlekednie a földből kimagasló sírkövek között, hisz sok helyen vannak lebegő, illetve földbe szút fáklyák, szentjánosbogarak csoportjai, és persze az elmaradhatatlan töklámpások, piros és zöld gyertyák (amiknek a lángjuk ilyen ilyen). Hidegérzete senkinek nem lesz, bűbájoknak köszönhetően ezen a részen kellemes szobahőmérséklet uralkodik.
Jó, ha mindenki az orra elé néz, könnyen keresztül lehet esni az itt-ott elhagyott csontokban, vagy éppen egymást kereső testrészekben, továbbá a pókok is előszeretettel fészkelik be magukat a ruhák lehajtásaiba!
A zenét egy vadiúj, fiatal fiúkból álló banda, a Szellemes szellemek szolgáltatja egészen a buli végééig. Érdekesség, hogy a banda tagjai színpad helyett lebegő koporsókon állnak, ahonnan előszeretettel kacsingatnak a lányokra.
A banda előtti részen nincsenek sírok és sírkövek, ez a táncparkett, ahol ha más nem, a csontvázak biztosan széttáncolják a még egyben maradt állkapcsukat is. Ezen a területen kívül viszont mindenhol belebotlunk egy-egybe, a kis kör alakú asztalok is közöttük vannak elhelyezve. A svédasztal a táncparkett jobb oldalánál húzódik végig, és telis tele van üdítővel, sütőtöklével, és süteményekkel, amelyek formájának csak a manók fantáziája szabott határt.

A program pedig nem csak a táncolásról és eszem-iszomról szól. Lehetőségetek van a következőkre is, külön asztaloknál és pontokon:
- tökfaragás
- maszkgyártás különféle technikákkal
- varázslósakk, kártyajátékok
- thesztrálok etetése, ismerkedés (azoknak akik látják őket)
- párbaj felügyelet alatt
- szellem-céllövölde
- almahalászat kéz nélkül
- "ki vagyok?" játék, a homlokra ragasztott nevekkel

Éjfélkor pedig kihirdetjük a tökfaragó verseny, és a jelmezverseny eredményeit. (Ezekre megint egy külön asztalnál voksolhattok.)
Ezt követően indul a visszaszámlálás, amikor egyszerre az égbe engedjük a Halloween-i tökformájú kívánságlámpásainkat.

Jó szórakozást mindenkinek!

//A játékot egy szálba fűzzétek, ha lehet!
A programokról:
Tökfaragás: aki szeretne, faraghat tököt, de csak akkor nyerhettek, ha linkeltek róla képet a hozzászólásotokban, esetleg bagolyban.
Jelmezverseny: Szintén várjuk a jelmezetek leírását, vagy képet róla a hozzászólásban.
Párbaj: Bagolyban szóljatok róla, hogy mindenképpen legyen a tanári felügyelet kijátszva.
Szerepjátékos időpontja: október 31.
Álmodói időpont: október 28-tól november 18-ig.//
Utoljára módosította:Amira Loveguard, 2013. október 30. 14:14 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Amanda Meggie Philips
INAKTÍV


Pillangó ~ || Királylány ~
offline
RPG hsz: 232
Összes hsz: 7402
Írta: 2013. november 3. 23:26 | Link
Kornél
-11. 04. Hétfő-
Viselet

Hű, mindenki mennyire bepörgött ezen a Halloween dolgon. A hét vége felé már minden honnét csak ez folyt. Ki, minek és hogyan öltözik be, mit fognak csinálni, hová mennek. Micsoda borzongás, szellemek, édesség, sütőtök…valahogy nem vonzotta a dolog. Tavaly eljött rá, annak is milyen vége lett. Megforgatva a szemeit húzza fel cipőjét a szobájában, majd sietősen hajtja be maga után az ajtót. Nem siet, ellenkezőleg, céltalan kíván bolyongani, mégis a szobától úgy távolodik, mintha minimum mérgező lenne. Egy újabb hétfő, újabb hét, újabb unalmas hétköznap. Jellemezheti valaki így is ezt, de pont nem Manda lesz. Meglepő módon szó nélkül végigülte az óráinak a jó részét, így panasz se lehet rá, bár az utolsó kettőt sikerült ellógnia, valószínűleg Felagundnak is tett vele egy szívességet, mindenesetre a bájitaltanhoz nem volt túl sok kedve, sétálni egyet annál inkább. Nem egészen így tervezte a hétvégét, ahogy alakult, Lina egyik napról a másikra totálisan felszívódott, ismét. Csak remélni tudja, hogy nincs baja, van valami különös érzése, de úgy érzi, ez most nem a testvéri kapocs miatt van, ami köztük van. Angelina tud magára vigyázni, nem kell féltenie őt, mégis ezt teszi. Ikre meglépését követően vissza akart térni az eredeti tervéhez, miszerint Kornélt megkeresi, nem is tudott igazán okot rá miért, csak látni akarta. Látni? Most komolyan, ez még elment volna második-harmadikos korukban, de most? Lényeg, a lényeg, nem találta meg este. Mióta a kis sikátoros kalandot egyelőre maga mögött tudhatja és szerencsére él, eljutott arra a szintre, hogy élveznie kell az életét, és ahogy rajta átlépkednek, úgy neki is át kell a többieken.
Hűvös szél fújdogált, mikor a kastélyból kilépve a rét felé vette az irányt. Összehúzta a kabátját, majd egy sejtelmes mosollyal az arcán kényelmes tempóban ballagott előre. Körbenézve nagy ritkán felfedezett egy-egy embert, ami lehet az idő miatt is, vagy csak máshol mulatják az felesleges szabadidejüket. Karba font kézzel halad a magasodok fák felé, miközben gondolatai a helytől távol járnak. Lotte mondott pár olyan dolgot, amiben teljesen igazat kellett, hogy adjon neki, végig ezeken jártatja a gondolatait, szinte maga elé se figyelve rendesen.
Utoljára módosította:Amanda Meggie Philips, 2013. november 4. 11:50 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

>Manda.rar< >Polter gyerekek< >?<
Kováts Marcell
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. november 9. 15:25 | Link
Noel *-*


Vidáman lépkedem a konyha irányába a kis kosárkámmal. Úgy döntöttem ma délután a Tisztáson fogok piknikezni. Sajnos Davidnek, Mihaelnek, Zsombinak és Elliotnak is órája van, így egyedül kell élveznem a mesés napsütést. Olyan, mintha tavasz vége lenne, vagyis nyár eleje. Igaz, a legtöbb fa már teljesen csupasz, alig van rajtuk pár levél. Nem szeretem az őszt, olyan lehangoló, csak egyszer-kétszer van szép idő és az sem tart sokáig. Egyfolytában esik az eső, hideg van és meleg ruhákat kell hordanom. Utálom, mint a kelbimbót. A tél sem a kedvenc évszakom, bár akkor lehet szánkózni, hógolyózni, meg hóembert építeni és úúúúúúúúúúú, akkor van karácsony. IMÁDOM! Főleg az ajándékozást. A barátaim tuti kapni fognak tőlem kis meglepetést, tehát: David, Mihael, Riri, Zsombi, Charlotte hercegnő, Noel lovag, Benjamin herceg, Mackó, István bácsi, Axel, Jamie és Ádám. Remélem még szerezni fogok bár barátot és nekik is csinálhatok ajit, imádok kézműveskedni, az tökre megnyugtat és kifejezhetem érzéseimet, meg minden. Bár én általában szomorú és boldog vagyok, még nem vagyok olyanok, mint a nagyok. Ők tök sok mindent éreznek. Szerelem, düh és még folytathatnám. Jó, a szeretet nekem is megvan, meg azt hiszem gyengéd érzelmeket táplálok Riri iránt, de ugyebár ez titkos. De egyszer megnövök és olyan magas leszek, mint David és okos leszek meg minden. Ú, várom már! Majd megyek vele Oroszországba, meg a kocsmába is elkísérem. Ezt a két dolgot még nem engedi, mert kicsi vagyok, pedig egyszer már jártam a csárdában és az nem volt rossz, Gábor bácsi megvédett a nagy gonosz fickóktól.
Kicsi lábaimmal sokáig tart mire megérkezem a konyhába, ahol megkérem a kis cuki manókat, hogy csomagoljanak nekem muffint és még sütiket, üdítőt és szendvicset. Nagyon édik, hamar teljesítik kívánságom, én meg elteszem a kosárkámba. Az egyik fejére még puszit is nyomok. Tovább folytatom az utam, most már nincs megállás a tisztásig. Útközben egy árva lélekkel sem kerülök össze, mindenki órán van, ez olyan szomorú. Szünetet akaroooooooooooooook! Akkor minden pajtásom tudna velem játszani.
Nem kell ahhoz sok idő, hogy én kiérjek a szabadba, pillanatok alatt már a Réten vagyok. Szépen leterítem a pokrócomat és leteszem a kosárkámat, majd nézelődök, de jó kis délutánom lesz!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Damian Alexander Gabriel Salander
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 11
Összes hsz: 59
Írta: 2013. november 20. 13:35 | Link
Nagy nyikorgás töri meg az ódon felek csendjét, Damian akármennyire is halkan próbálta meg kinyitni a kaput. A hangra a festmények morgolódással felelnek..amire szöszink csak lemondóan sóhajt.
~Ha meg lenne bűvölve és nem nyikorogna, ti se nyavalyognátok.. nem hogy szólnátok egy tanárnak vagy akárkinek.. neem.. ti nyafogtok..~
Fut végig az agyán a gondolat, majd kilép a rétre. Hosszú szövetkabátjába burkolózva körbe néz, mikor is egy hirtelen szél felborzolja a most kibontott haját.
~Még csak ez hiányzott.. utálom az őszt.. hideg is, nedves is, szeszélyes is..
Szeszélyes, akárcsak tegnap Awer-Kowai.. hogy azt a nőt mi lelte..~
Gondolkodik tovább, miközben jobban szemügyre veszi a tájat. A megsárgult falevelek vígan táncolnak a szélben, de ez Damian-t nem hatja meg. Egy pár bizonyosan romantikusnak tartaná ezt a környezetet, de a mi hősünk nem. Csak friss levegőt jött szívni, meg megnézni, mégis milyen a környék. De semmi meglepőt nem talál, hisz hasonló kertje van az ő kúriájuknak is, csak ott nincsenek a falevelek szétszórva a pázsiton, mert a szorgos szolgák mindent feltakarítanak. Ekkor megint egy nagyobb szélroham az arcába fújja az összes haját, amit bosszankodva söpör félre bőrkesztyűs kezével. Ilyenkor utálja, hogy apja az ősi hagyományokhoz mérten neveli, és nem engedi, hogy levágassa. Igaz, a bálokon sok nő megfordul utána, és nem egyszer hallotta már, hogy ez a szexepilje a metsző tekintete mellett, de akkor is a szél egyáltalán nincs tekintettel rá.
Utoljára módosította:Fodor Ágota, 2013. december 1. 12:05 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Állia Szipenni
INAKTÍV


Árny
offline
RPG hsz: 358
Összes hsz: 1107
Írta: 2013. december 2. 19:11 | Link
Yvonne L. West

Órák után.

Elindulok a kastélyból ki, már eleget voltam a falak között. Kimegyek friss levegőt szívni. Lemegyek a rétre egy könyvel. Olvasok egy kicsit egy kellemes fa alatt. Ma úgyis jó idő van, hiába az évszak és a hónap. Már a lépcsőn sétálok, nagyon várom, hogy pihenhessek egy kicsit. Olyan sokat kellet mostanában tanulni. Na, itt is vagyok. Benyitok az ajtón. Csend van, béke és rend. Enyhe szellő fúj. Nagyon kellemes. Leülök egy közepesen napos padra. Úgy nézem, nincs most más itt, csak én. A mókusok a fákon játszanak, a madarak dalolnak, szóval egy jó nap a mai. Egy sóhajjal elhelyezkedem a padon. Kinyitom a könyvet és kikeresem, hol tartok. Mielőtt elkezdek olvasni, belép valaki a képbe. Egy ismerős rellonos. Öregebb, mint én, de nem sokkal. Ő is úgy látszik, ide jött pihenni. Hát szerintem nem zavarjuk egymást. Ezzel a gondolattal elkezdek olvasni, nem törődve azzal, ki ül mellém. Vagy mért.
Utoljára módosította:Fodor Ágota, 2013. december 16. 13:59 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Állia Szipenni
INAKTÍV


Árny
offline
RPG hsz: 358
Összes hsz: 1107
Írta: 2013. december 27. 22:09 | Link
Tim

Délután

Jól esik végre kimozdulni egy ilyen hosszú nap után. Kicsit kint lenni a természetben és csöndben. Az órák zaja és unalmak után. El se tudom képzelni, mi lesz jövőre. Még rosszabb lesz. De ez most nem érdekkel, jobb ha nem gondolkodom el rajta. Inkább keresek egy nyugis helyet, ne csak bóklásszak összevissza kint. A rét megfelel. Ahogy odaérek, nem látok senkit, úgyhogy nekem tökéletes. Leülök az egyik padra, kényelmesen elhelyezkedem. Majd körülnézek, meg csodálom a tájat. Mivel szép idő van, szél se fúj, ezért minden mozdulatlan. Bár hallani az állatok zaját, látni nem lehet őket,ami nagy kár. Így is jó nézelődni, de nem az igazi.
Egyenlőre jó csöndben ülni és nem törődni senkivel. De ahogy nézelődöm meglátok egy fiút, aki erre tart. Elég fiatalnak látszik így messziről. Vajon ki lehet?
Nem ismerős, bár én elég kevés embert ismerek, úgyhogy nem csodálkozom azon, hogy nem ismerem. Ha idejön, úgyis megismerem, ha meg nem, akkor majd talán máskor. Ez nemsokára eldől.
Utoljára módosította:Fodor Ágota, 2013. december 30. 22:45 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Gyarmathi Mihály Ádám
INAKTÍV


"Mentolos forrócsoki"
offline
RPG hsz: 128
Összes hsz: 2720
Írta: 2014. január 13. 19:36 | Link
Min ^^

Vége a Karácsonynak… a legszomorúbb dolog az egész ünnepben. Miután elvesztettem a hallásom, a legelső alkalomkor azt kértem a Jézuskától, hogy adja vissza nekem, mert szükségem van rá. Ma már nem kívántam ezt, mert így is teljes az életem, és ha eddig nem teljesült a kérésem, most sem fog. Anyuéktól kaptam egy új hallókészüléket, a nagyi pedig megint tett rá rúnákat, és valami mágikus hókuszpókusszal felerősítette azt. Most már akkor is hallom, hogy mit mondanak, amikor nincs közvetlen mellettem az illető. Tök jó, mert így nem az van, hogy túl közel van hozzám valaki, és zavarba jövök. Még az a szerencse, hogy nem beszélek, mert csak dadognék. Sok ajándékot kaptam még, köztük nyakláncot, meg karkötőt, meg könyvet a tesómtól. Na meg csokit, meg rajzokat is. Nagyon örültem nekik, és remélem, hogy akiknek én adtam ajándékot, ugyanúgy boldogok és örülnek neki, mint ahogyan én örülök a sajátjaimnak.
Gondolataimban elmerülve sétáltam a Bagolykő felé, hogy ismét meglátogassam Đomcsi bátyót. Az ünnepek alatt nem láttam, és szeretném megtudni, hogy jól van-e, illetve tetszik-e neki az ajándék, amit adtunk neki Zsombival. Állítólag az a leggyorsabb seprű, de én nem merem kipróbálni. Ijesztő az a száguldás, és nekem nem hiányzik még egy baleset. Nem szeretném a nyakamat szegni, még jó pár évig élni akarok. Az iskola rétjén haladtam végig, amikor ugatást hallottam. Szeretem a kutyusokat, mindig is vágytam egyre, de amióta itt vagyunk, inkább csak a fantáziámban van kutyám. Nem tudnám gondját viselni, ha távol vagyok tőle, itt meg nem tudom, hogy az Előkészítőben tarthatnék-e. Tekintetemmel a rétet pásztáztam, hogy merre is lehet az állat, de a következő pillanatban a földön kötöttem ki. Csak pislogtam, hogy mi történt, de aztán észrevettem, hogy egy fekete Labrador kutyus ül mellettem, és éppen engem figyel. Mosolyogva ültem fel, és megsimogattam a buksiját, feltéve, ha nem harapja el tőből a karomat.
~Vajon hol a gazdid, hmm?~
Ismét körbenéztem, és nem láttam senkit sem. Felteltem a földről, és elindultam a suli felé, magam után hívva a kutyust. Remélem, hogy megtalálom a gazdiját, mert nagyon aranyos állat, és neki szüksége van egy szerető gazdára. Arról nem is beszélve, hogy a tulajdonosa is aggódhat érte, és már keresheti. Jó érzés segíteni másoknak, illetve másokon.
Utoljára módosította:Gyarmathi Mihály Ádám, 2014. január 18. 14:45 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Vanília Perwinkle
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. február 14. 21:58 | Link
Isobel Reeves

Ruha

Lassan, ráérősen baktattam a rétre vezető úton. Gondoltam úgyis van időm, nem kell sietnem. Meg hát nagyon szeretem a tájat, ezért van értelme is. Néztem a fákat, amik egy kicsit már kirügyeztek, de gondoltam, idén is ugyanolyan lesz, mint régen, még ha el is fagy, hisz itt egy intés a pálcával és már a fák virágba borulnak.
Ahogy mentem, egy tíz perc után hangokat hallottam magam mellett. Egy bokorból jött. Gondoltam biztos valamilyen állat. Igazam volt. A bokorból hamarosan egy édes aranyos ciculi ugrott ki. Azonnal odabújt a lábamhoz. Látszott, hogy már háziasították. Gondoltam, egy kicsit sétálok vele, így az ölembe vettem, és mentem tovább az eddigi útvonalon.
Hamar kiértem a rétre, ahol azonnal leültem egy padra ( ami nem tudom honnan került elő). Gondoltam biztos jön valaki akivel majd tudok beszélgetni. De addig is ott volt nekem az a drága macska, akivel összefutottam. Nagyon szeretem a cicákat!
Utoljára módosította:Vanília Perwinkle, 2014. február 15. 18:29 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Leonie Rohr
INAKTÍV


padláslakó
offline
RPG hsz: 467
Összes hsz: 3431
Írta: 2014. március 9. 15:20 | Link
Szerelemdoktornő

Az egész úgy kezdődött, hogy az edzés előtti estén nagyon furcsa és zavarba ejtő álma volt egy bizonyos illetőről. Ez az álom pedig azóta is rágja az egész lényét, és egyszerűen képtelen túltenni magát rajta. Mint valami kórság, és már elég erőteljesen gondolkozik azon is, hogy orvoshoz kéne vele fordulnia. Kormos Haj bácsi vajon mit szólna hozzá, ha Leonie bebattyogna a gyengélkedőre, és valami bájitalt kérne a rendellenes érzéseinek elnyomására? Zója néni pedig tudta szerint szolgálaton kívül van, úgyhogy nincs más hátra, minthogy egyedül birkózzon meg a feladattal.
Ezért mászkál most egyedül a réten, és ezért nem hozta magával sem Wowot, sem Trillt, Keith pedig pláne. Valami igen gyenge kifogással élve mondta le a délutáni improvizatív jellegű programjukat. Magyarázott neki kacsákról meg tündérekről, és arról, hogy a tündérek jönnek a hápogásra, de ha egy szőke srác ott van a közelben, akkor mérgesek lesznek, és megbombázzák a kastélyt tündérporral, amitől az el fog szállni... szóval csak a szokásos magyarázattal állt elő, és legjobb pajtása készségesen elhitte, hogy neki tényleg nem szabad Leonieval tartania ma.
Most már csak egyetlen kérdés van függőben – hogyan tovább? Hiába tette már meg a tízedik kört a rét körül, még mindig nem tudja eldönteni, hányadán áll. De hát könyörgöm! S könyörögjetek tik is feleim! Leonie érzelmileg analfabéta, és képtelen bármit is kezdeni azokkal a gondolatokkal, amik mostanában foglalkoztatják. Valakivel mindenképpen beszélnie kell róla, különben megőrül. Jobban mondva fokozódna az őrülete, ugyebár. S amint elhatározta, hogy teljesen mindegy kitől, de tanácsot kell kérnie, rögvest körbepillog csellengő diákok után kutatva. Egyből megakad a tekintete az egyik háztársán. Ugyan nem nagyon beszélgettek még, de épp itt az ideje, hogy elkezdjék. Ráadásul a hölgyemény idősebb is nála – vagy egy évvel –, biztos sokat tud már a szerelemről.
Odaugrándozik Lucyhoz, és nagy lendülettel levágódik elé. Nem is lacafacázik sokat, egyből a közepébe vág a témának, s roppant gondterhelt arccal ránéz a leányra.
-Segítened kell nekem! – jelenti be, s mielőtt még bármi reakciót kaphatna, belefojtja a másikba a szót, és elkezd magyarázni.
-Tegyük fel, hogy van egy legjobb pajtásod, akit nagyon szeretsz, de aztán már nem is biztos, hogy úgy szeretsz, hanem amúgy szeretsz, de csak szeretni akarod, nem úgy szeretni, mert ő biztos nem szeret úgy, meg amúgy sem kéne elrontani a szeretet azzal, hogy máshogy szereted, mert akkor aztán a végén egyikőtök sem fogja többet szeretni a másikat, és akkor én azt nem élem túl. Érted? – magyarázza el a probléma lényegét roppant profin. Az már kevésbé esik le neki, hogy aki kicsit is nyitott szemmel jár az eridonban, az pontosan tudhatja, hogy kiről beszél éppen, hiszen Keith-szel szinte össze vannak nőve a nap huszonnégy órájában.
-Vagy nem is szeretem? – tanácstalanabb, mint egy pár órás bébifóka. – A múltkor azt álmodtam, hogy megpuszilt. Akkor én most szeretem? – Nem biztos, hogy létezik még egy olyan személy, aki képes egy ötéves szintjén gondolkodni, s a helyzet abszurd mivoltát az csak még inkább fokozza, hogy ezt most képes olyasvalakivel megtárgyalni, akit lényegében nem is ismer. Mintha csak az aznapi ebédről magyarázna neki.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Vándornapló
Aileen Aurora
INAKTÍV


Csillámhercegnő | Legcukibb | Móki
offline
RPG hsz: 390
Összes hsz: 5022
Írta: 2014. március 18. 18:04 | Link
Tender professzor - Vizsgaidőszak vége, a tanulmányi szünet előtti nap

Most, hogy letudtam végre minden vizsgámat, és természetesen mindegyiken kiváló érdemjegyet szereztem, biztos lehetek benne, hogy jövőre végzős leszek. Hogy mi lesz utána, arról fogalmam sincs. A gyógyítói álmaimat egy jó ideje félreraktam már, hiszen én vagyok az, aki gyakori ispotálylátogatásra szorul, így pedig hogy tudnék bárkin is segíteni? Ráadásul az állapotom kicsit sem javul, sokkal inkább romlik, ezért nincs is okom hinni abban, amit a gyógyítók a hátralévő időmről jósolnak.
Apropó jóslás. Még mindig a kezemben tartom a reggel kézhez kapott üzenetet, miszerint a jóslástant tanító professzor látni kíván engem, mert van valami, amit meg kell beszélnünk a "vizsgán nyújtott teljesítményemmel" kapcsolatosan.
Épp ezért vagyok most itt a réten, pedig a mai napot a szobámba zárkózással és kisebb depressziós elmélyüléssel akartam tölteni. Nagy valószínűséggel amúgy sem tehettem volna ezt, hiszen Alex vagy Runa biztosan kirángatott volna a szabadba, de a kedvem mostanában - egészen pontosan tavaly nyár óta - nem a legjobb, és valahogy jól esik bosszankodni apróságokon. Addig sem kell a komolyabb dolgokra figyelni.
Egyébként nem értem, hogy mit szeretne tőlem a tanár úr, mert bár azt el kell ismernem, hogy nem szerepeltem éppen kirobbanó formában a vizsgáján, de azért nagyon pocsék sem voltam, elvégre akkor nem adta volna meg a legjobb jegyet rá. Lehet, hogy hallotta, mi a helyzet velem, és megszánt? Talán a többi tanár is csak sajnálatból adott kiválót a dolgozataimra? Nem, ez lehetetlen. Az itt tanító tanárok rangján aluli lenne, ha egy diákot nem az érdemei és tudása alapján osztályoznának. Utoljára kivételezést a mugli iskolámban láttam, de itt, Bagolykőn ilyet el sem tudok képzelni.
Várakozás közben kisebb kört taposok az élénk színű fűbe, mert egy pillanatra sem tudok megállni. Mióta megtudtam, hogy haldoklom, nehezemre esik semmit sem csinálni, kivéve persze, ha elmerülök sötét gondolataim mély mocsarában. Egy pillanatra visszanézek a kastély felé, és megpillantok egy taláros alakot, amint épp kilép az ajtón. Meglehet, hogy a tanár úr az, de én inkább nem indulok el felé, mert meglehet, hogy tévedek, és amúgy is a rét szerepelt a levelében, mint találkozási helyszín.
Egyébként ezt sem igazán értem. Miért pont itt? A professzor úr szobája, vagy a tanterem nem lett volna jobb? Talán, ha majd megérkezik, mindent megmagyaráz. Ha mást nem is, azt biztosan, hogy miért is kellett találkoznunk.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Kérdezz, ha akarsz
Sheela Lengrond
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. március 20. 19:48 | Link
Ronald Little-Leah

Elhagyatottan ledobom magam a fűbe, majd felhúzott térdeimet lassan átölelem és lehajtom a fejem. Ma is egy újabb szörnyű napot tudhatok magam mellett. Már megszoktam, mindegyik ilyen rossz szokott lenni. Nem tudom úgy élvezni az életet, mint mások. Ha látom mások mosolyát, elfintorodom. Ha hallom mások nevetését, menekülhetnékem támad. Ha pedig érzem más boldogságát, elfog a hányinger. Heh, nem is tudom igazán, miért van ez. Lehet a szüleim miatt. Ők a hibásak mindenért! Azért, hogy olyan lettem amilyen, és amiért nem tudom normális vágányra terelni az életem!
Miközben visszagondolok arra, mi is történt pontosan, elerednek a könnyeim. Halk sírásomat senki nem hallhatja, ha csak a közelemben elhaladóknak nincs szuper hallása.  
Még hogy érzéketlen? Miért hívott az az idióta érzéketlennek??! Én nem vagyok az! Egyszerűen csak... nincs értelme kimutatnom őket. Ha ezt megtenném, sem változna meg semmi! Minden ember aki eddig hosszú éveken át ott volt a közelemben, érzéketlen tuskóként viselkedett, mintha rég elfeledte volna, mik az igazi érzelmek. Sokat mesélt nekem arról néhány segíteni akaró, hogy azokat milyen megélni, de mindig más hallani, mint ténylegesen megtapasztalni.
Szipogva letörölgetem könnyeimet, és felvéve a pókerarcot elnyúlok a fűben, hogy aztán a tündöklő kék eget tanulmányozhassam tovább.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Tenshi Dasha
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 356
Összes hsz: 5924
Írta: 2014. március 20. 19:57 | Link
Keiko, Zoli


Mivel este későn feküdtem le, nagyon nehezemre esett felkelnem, de hát megígértem Keikonak, hogy ma reggel elmegyünk edzeni. Felébredtem, az ébresztő keltett fel. Az éles hangjára rögtön kinyitottam a szemem és már ugrottam is, hogy kinyomjam. Szerencsére nem emlékeztem az álmomra, ami azt jelenti, hogy nem hirtelen riadtam fel, hanem már eleve ébredeztem. Ez nagyon jó, mert így kevésbé vagyok nyűgös. Ránéztem az órámra: 5:15. Megnyugodtam, hogy az ébresztő első csöngésére felkeltem. Kikeltem az ágyból és felöltöztem. A jól ismert edzőruhámat vettem fel egyből. Elmentem a fürdőszobába megmosni az arcom. Visszaérve az ágyamhoz megint meglestem az időt. 6:28. Remek, elindulok és még jut időm bemelegíteni is egyedül. Mindig szeretek először egyedül is mert ezzel jobban koncentrálok magamra. Keikoval sokszor nem bírjuk megállni, hogy ne nevessünk valamin.
El is indultam. Reméltem, hogy nem fog senki sem meglátni mert hát nem hiszem, hogy hozzá vannak szokva, a taekwondo-karate ruhában, mezítláb mászkálókhoz. Gyors léptekkel átvágtam az iskolán. Én senkit sem láttam, de ez nem jelenti azt, hogy engem sem látott senki.
Kiértem végül a rétre. Néhány fa is volt, amiknek nagyon örültem mert sokszor szükségem is van rájuk a harc során. Leültem a pusztás közepére törökülésben. Behunytam a szemem és befelé fordultam. Végigfuttattam magamban az egész életem. Mindig elmondok magamban egy imafélét, ami igazából csak egy félmondat. "Értetek küzdöm". Ezzel gondolok mindenkire akit szeretek. A szüleimre, a bátyámra, az ikremre és minden egyes hozzám közel álló illetőre. Külön kiemeltem ezúttal Keiko-t, az ellenfelemet, és megfogadtam, hogy nagyon vigyázni fogok rá. Valamint a végén köszönetet mondtam Mesteremnek, Kim Tae Yang-nak, amiért mindezeket megtanította nekem. Ezt a szertartásfélét minden edzés előtt elvégzem.
Aztán kinyitottam a szemem. Elkezdtem nyújtani. Spárgákat és egyéb pózokat vettem fel, a hajlékonyságomat előhívva.  Így! nyújtottam, majd mikor már úgy éreztem, hogy eléggé megnyúltak az inaim felálltam. Ezután egy helyben futottam. Amikor már kellő képen bemelegedtem elvégeztem pár rúgást is. Ilyet.
Most reggel körülbelül 6-7 fog lehetett, időnként feltámadt a szél, de nem vészesen. Kellemes idő volt a gyakorláshoz. Felmértem jobban a helyet majd azon gondolkodtam, hogy vajon Zoli tényleg eljön-e vagy mégsem.
Utoljára módosította:Tenshi Dasha, 2014. március 20. 19:59 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Weöres Ioana Médea
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. március 27. 17:56 | Link
Sára.


Viselkedéselemzésre adtam a fejem, mert apu szerint nem árt, ha kicsit jobban megismerem az embereket, mint ahogy most velük állok. Hogy muglik, vagy mágusok, az igazából egyre megy, úgyhogy beérem ezzel a képzési iránnyal, viszont ha már ez van, akkor teljes erőbedobással vetem bele magam a részletekbe. A félelem például kifejezetten érdekes téma, hát még a fóbiák. Két éve is megvan, hogy beszereztem a pszichopatológiai diagnosztikai kézikönyvet és meglepődtem, hogy milyen elképesztően hosszú és kimerítő listája van a fóbiákat illetően például. Azt a mai napig nem tudom elhinni, hogy van, aki attól fél, hogy figyeli őt egy kacsa. A kígyóktól való félelem sokkal megalapozottabbnak tűnik, bár tulajdonképpen reálisnak azt sem látom. Abszurd. Minden kígyótól rettegni, mert van néhány, amelyik venomot termel, és támad, bár csak abban az esetben támad, ha veszélyt érez - ez nem reális. Szerintem. Innen már nem volt nagy erőfeszítés összekötni a kígyót, meg a viselkedéselemzést. Mekkora lehetőség. írhatnék róla tanulmányt is akár utólag, csak egyszer mondjuk szerezni kellene egy kígyót az egészhez. Egyes csapó: hogyan szerezzünk be kígyót. Helyszínnek tökéletes bármely rét, bár nem kizárt, hogy egyes helyeken többet kell várnunk, mint másokon, amíg belebotlunk egy kígyóba, valamelyik ártalmatlan siklófaj azonban csak honos a legtöbb rét közelében. Nem volt még alkalmam a Bagolykő környezetének teljes élővilágát felleltározni, úgyhogy csupán remélem egyelőre, hogy találni fogok egy ilyen nem túl közkedvelt csúszómászót. Mindenesetre irány a rét. Az alkalomhoz öltöztem. Úgy nézek ki, hogy katonai terepgyakorlatra is beillenék terepszínű nadrágomban meg a fekete felsőben, amit hozzá felvettem,  - na jó, csak majdnem -  és még a hajam is újra barna. A kígyónak hoztam magammal egy nemrég fogott egeret csemegének, meg egy kisebb vászonzsákot, kézben mégse vihetem be az épületbe, akkor oda lenne a meglepetés ereje, és kiérve első dolgom megnézni minden fellelhető rejtekhelyet, üreget, árnyékos zugot, ahol egy rézsikló vagy egy erdei, esetleg kockás sikló megbújhat, keresztes viperába meg tán csak nem sikerül akadnom, mert annak nem lenne jó vége valószínűleg rám nézve. Beszerzek egy vastagabb ágat, fő az óvatosság, és egyelőre azzal piszkálom meg a zugokat, ahol talán sikerül kígyóra is bukkannom. Pókokkal sem lenne rossz, de azokhoz bizonyos szinten mégis hozzászokik az ember, mivel nehezebb őket elkerülni, úgyhogy bújj elő szépen valahonnan, te sziszegő csúszómászó, vagy nem lesz mit megfigyelnem, azt meg sajnálnám. Nagyon.
Utoljára módosította:Weöres Ioana Médea, 2014. március 28. 23:29 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Rentai Bálint
INAKTÍV


Gyógyító || Vattacukorúrfi
offline
RPG hsz: 435
Összes hsz: 14197
Írta: 2014. március 29. 15:42 | Link
Ashley Valerie Stanwood

Az évnyitó után egész sokáig aludtam. Majdnem lekéstem a reggelit, és vércukor szintem sem volt az igazi. De már helyre állt. Feltételezem a sok újdonság, az izgalom, meg az ilyesmik emelték meg. A megfelelő főzet bevétele után viszont normális lett az érték, így most kihasználom, hogy még szép az idő, és szétnézek a kastélyon kívül. Belül ráérek majd akkor is, ha éppen nem süt a nap. Vagy ha mondjuk elkezdődnek az órák. Igaz, az "eltévedtem, és ezért késtem", valószínűleg nem elfogadható itt sem, de egyszer ki kell próbálni.
Mostanra egyébként embernek látszom. Reggelinél olyan kótyagos voltam, a szemem sem bírtam nyitva tartani, ahogy pedig a hajam állt... Hát nem csodálom, hogy egy csomóan vihogtak, de legalább lesz egy jó napjuk. Holnapra meg remélhetőleg elfejetik. Én pedig normálisan fogok kinézni. Mint most. Farmer, ing, pulcsi. A talárt egyelőre hanyagolom. Majd ha látom a többieken, akkor felveszem. De bevallom őszintén, a mugli ruhák szerintem sokkal kényelmesebbek. Persze az is lehet, hogy csak megszoktam.
Fura milyen dolgok járnak a fejemben az első napomon. Jobb is, hogy kiérek végre az épületből, és egy nagyot szippanthatok a friss levegőből. Már most nagyon tetszik az egész. Nem is gondolkozom sokáig, elindulok csak úgy, bele a nagy világba - előbb-utóbb, úgyis beleütközöm majd egy kerítésbe vagy valamibe - hogy felfedezzem a kinti világot.
Megjegyzek magamnak mindent, a fűszálakat, a bokrokat, a fákat. Így egész biztos nem fogok eltévedni. Időnként fel-felbukkannak más diákok, de nem zavarom őket. Amúgy is mit mondanék nekik? Az ismerkedés az nem így működik. Én legalábbis nem így szoktam csinálni. Hanem úgy, hogy... mit csinál az a lány ott a földön?
- Szia! Mit csinálsz? Minden oké? - lépek közelebb hozzá, és kérdezem meg bizonytalanul. Az is lehet, csak gilisztákat keres, de nem árt biztosra menni, és kideríteni, hogy nincs-e valami baja. Le is guggolok, ahogy odaérek, átkarolva a térdeim, úgy hogy a pálcám, még véletlenül se az ismeretlen lányra mutasson. Valahogy ez tűnik természetesnek. Oldalra döntöm a fejem, és úgy várom a választ.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Faggató |Leghelyesebb Levitás '14 t/ny
Schlett E. Lilla
INAKTÍV


Evilla Loveguard
offline
RPG hsz: 104
Összes hsz: 227
Írta: 2014. március 29. 22:35 | Link
Gwen

Ahogy közeledik az a pillanat, úgy egyre jobban idegeskedik Lilla is. Nagyon jól tudja, hogy nem jelent sok jót, ha eddig nem jött meg a főzete. Vagyis ez lesz a harmadik alkalom , hogy anélkül kell meglennie az elkövetkező éjjelen. Ahogy az eddig elmúlt teliholdas estéken megbizonyosodott arról is, hogy nincs egyedül ezzel a kórral, van valaki más is az iskolában, aki a bőre alatt ugyanúgy egy állat, mint jómaga. Érezte már ugyanazt a szagot, méghozzá a Rellonosok asztalától, de mindig csak kábéra tudta beazonosítani az illetőt. Egyszer már majdcsak kiderül, hogy kivel vannak így megáldva, de az azért valamennyit segített a lányon, hogy nincs teljesen egyedül. No persze.. azért lányoknak nem szokás ilyen fenevaddá válniuk, de biztos lesz belőle egyszer valami előnye. Állandóan ezt mondogatja magának.
Közeledett az éjjel, a Hold pedig majdnem teljes pompájában csillogott a felhőtlen égen. Lilla pedig mindenhol szívesebben lett volna az ilyen estéken, mint a szobájában. Magára öltött egy szürke vastag bélelésű melegítő alsórészt, pizsama felsőjét, rá a melegítő másik részét, lábára egy edzőcipőt zokni nélkül és már ki is surrant az ajtón. Szobatársai észre se vették, nem nagy vizet zavar a szőke lány. Bestiája követte, hatalmas léptekkel pedig gadáját beérve eléállt és addig ott csücsült a lába előtt, amíg Evelin végül ölbe nem vette becipzározva macska bestiája felett a pulóverét. Lassan ki is értek a friss illatoktól csurigtelt rétre, amely mindkettejüknek egy kis felszabadulást jelentett. Fülest elengedte, az pedig, mint valami úri macska, boldogan és kimérten követte a lányt, aki egész az erdő széléig merészkedett. Ott aztán leült a hűvös fűbe, hátát is a zöldre döntve. Kezeit feje alá pakolva, egyik bokáját a másik lábának térdére támasztva élvezte a természet neszeit. Macskája dorombolását mellette, az éjszakai lények zajait. Baglyok huhogását, farkasok csetepatéjának hangját egy döglött állat felett, beazonosítatlan lények elsődleges életfenntartó lépéseit. Vadászás, lakóhely keresése, harcolás az életben maradásért. Vajon ő maga ölt már meg állatokat? Farkast, kentaurt, esetleg más lényt, amikor nem volt tudatánál, még annyira se, mint általában? Ilyesfajta kérdések gyötörték, miközben cicája nyakát vakargatta, aki kényelmesen elterült Lilla hasán a dögönyözés közben.
Utoljára módosította:Schlett E. Lilla, 2014. március 29. 22:36 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Fülees^^
Rentai Bálint
INAKTÍV


Gyógyító || Vattacukorúrfi
offline
RPG hsz: 435
Összes hsz: 14197
Írta: 2014. április 1. 21:36 | Link
Rimóczi Tímea Sára

Egész délelőtt bent voltam, és körmöltem, és tanultam, és jegyzeteltem, és jelentem elég! Az új iskoláknak ez lehet a legnagyobb hátulütője. Hiába tanulta elméletileg ugyanazt az ember, ha a gyakorlat mégis csak mást mutat. Persze rengeteg dolog, hasonlít, és talán meg is egyezik, de amit koreaiul tanultam meg a varázsvilágról, arra nem tudom a magyar szavakat. Eddig eszembe sem jutott, hogy ez probléma lehet majd, de már látom, hogy a hétvégét könyvtárban töltöm, és gyógynövények, bájitalok, bűbájok neveit fogom magyarul tanulni. Mára viszont, kivonom magam a forgalomból. Felkaptam az első kezembe akadó könyvet (Markus Zusak - A könyvtolvaj) és azzal együtt kijöttem. Most pedig, csak egy arra alkalmas helyet kell találnom, ahol nyugodtan olvashatok.
Nem is kell sokat keresgélnem, míg találok egy alkalmas padot. Leveszem a talárom, és egy laza mozdulattal a padra ejtem, aztán felhajtom a sötétkék pulcsim és a fehér ingem ujját, majd leülök. Kényelmesen helyezkedem el, a bal bokám a jobb combomra, a könyv az ölembe. Hátradőlök, és nyugodtan olvasni kezdek. Csak akkor hagyom abba, amikor az órám csipogni kezd. Egy pálcaintéssel elnémítom, majd leteszem magam mellé a könyvet és a pálcát is, amíg megkeresem a talárom zsebében az almámat. Kicsit megdörzsölöm, hogy tiszta legyen, aztán ismét kinyitom a könyvet, és almát rágcsálva folytatom az olvasást.
Az eddigi gondolatok, és bajok, amíg az újdonság miatt rám törtek - vagy rám akartak törni - szépen eltűnnek, ahogy belemerülök a könyvbe. Valószínűleg annyira, hogy azt sem venném észre, ha ellopnák a pálcámat, vagy felrobbantanának mellettem valamit. Ez pedig nagy hiba, de a könyv világa teljesen magával ragad...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Faggató |Leghelyesebb Levitás '14 t/ny
Chuck Welch
INAKTÍV


szörnyeteg.
offline
RPG hsz: 172
Összes hsz: 344
Írta: 2014. április 7. 19:06 | Link
Krisztián


Chuck viszonylag megszokta, hogy ismételten Magyarország az otthona. Azon belül is a falu, ami egy hirtelenebb váltás. Nem a suliba kell visszamennie, hanem a saját házába. Akkor kel, amikor akar, azt csinál, amit szeretne. Mondjuk, ez majdnem mindig ugyanaz. A háznak egy különleges sajátossága, hogy az alagsorba ki van alakítva egy (mágikusan) hangszigetelt dob szoba. Itt gyakorol akár órákat is naponta. Igazán felüdítő, reméljük, hogy ez nem csak a kezdeti lelkesedés az új lakhely és a felszerelés bűvölete miatt. Viszonylag sokat mászkál, mert nem csak otthon kell gyakorolnia. A banda többi tagjával is találkoznia kell, nem utolsósorban próbálni. De hát ez a kötelesség belefér, más úgy sincsen ezen kívül. A magánórák nem túl nehezek, be tudja osztani úgy az idejét, hogy a tanulásra is jusson egy pici. Most viszont úgy érzi, hogy ki kell mozdulnia. Nevetséges tulajdonsága, hogy az új lakhelyén szeret félmeztelenül, vagy éppen alsógatyában mászkálni. Biztosan ezzel éli ki, hogy ennyi idősen van egy teljes egészében saját háza. Próbál felsőbbrendűnek tűnni, főleg, hogy egyedül lakik (még). Beteges. Szóval fel kell öltözködnie, cipőt választani, ilyesmi. A haját belőni, fültágítókat a helyére tenni. Miután ez megtörténik, kilép az ajtón, bezárja az ajtót és a kaput maga mögött, aztán pedig a kastély területe felé veszi az irányt. Nem lesz túl nehéz odatalálni egyik kedvenc helyére, a rétre. Hirtelen megcsapja a friss fű illata, elsétál a kviddicspálya mellett, aztán a mulatozó diáksereg mellett elsétálva megpillantja a helyet, ahová elindult. Régi emlékek, szép gondolatok. Egészen jó élményeket adott neki ez az iskola, bár ezt valószínűleg mindenki elmondhatja, aki valaha is ide járt, esetleg még mindig. Eléri a rétet, még sóhajt egy nagyot mielőtt elindulna felé, aztán ünnepélyesen átlépi a határt. Most éppen nincsenek is sokan, nem kihalt, de kellemes sus-mus, pont nem fáj tőle az ember feje. Leül egy fa tövébe, hátát a fa törzsének támasztja és így már mindjárt kényelmes is. Pálcájával a kezében gondolkodik, lehet tippelgetni, hogy mire. Segítséget nem adunk!

mai stílus
Utoljára módosította:Chuck Welch, 2014. április 7. 19:11 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Kőszegi Brigitta Hanna
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. április 13. 10:56 | Link



Gyönyörű reggelre ébredtünk, itt, a Bagolykő Mágustanoda falai között! A nap csak úgy szikrázott, pontosan ez volt az, ami felébresztett. Nem húztam be este a függönyöket, így amint felkelt a nap, azonnal az arcomba világított, így nem tartott sokáig, hogy teljesen magamhoz térjek. Szépen megreggeliztem, sétálgattam kicsit a folyosókon, majd visszatértem a szobámba. Mikor beléptem, azonnal elkapott, valamiféle hiány érzet. Hirtelen nem tudtam, hogy mi lehet az, csak folytattam a járkálást a szobámba, majd mikor kitekintettem az ablakon, rájöttem. Hiányzik a friss levegő, egy kis szellő, a madarak hangja, egy kis szabad élet. Kicsit rendbe szedtem magamat, majd elhagytam a körletet. Lassan, komótosan, zsebre tett kézzel sétáltam lefelé a lépcsőkön, majd az egyik folyosón végig, addig, amíg a Rét kapujához nem értem. Ezer éve nem voltam már idekint, biztosan jól fog jönni. Kitoltam a kaput, majd kiléptem a fűre. Sehol senki, mint azt már jól megszokhattam, így esélyem se volt senkihez sem csatlakozni.
Kezdem érezni a változást, magamon is. Nem tudom lehetséges-e azt érezni, hogy valaki magabiztosabbá vált, de én még is érzem. Végre tudok beszélgetni az emberekkel, és nem ijedek be, ha valaki is hozzám szól. Sok mindent köszönhetek ennek a helynek, na meg Doriánnak is. Egy perc erejéig felpillantottam az égre, amin szinte egyetlen egy felhő sem látszott, csak a hatalmas kékség. Utána magam elé néztem, majd a velem szemben lévő fa felé igyekeztem. Mikor odaértem, lekuporodtam alája, hátammal nekidőltem a törzsének, és onnan nézelődtem, végig, a rét területén. Imádom a virágokat, és a gondosan ápolt kerteket. Na, ez pontosan az volt! Nem tudom, hogy csinálták, hogy minden ilyen szépen nézzen ki. Kezemmel a kabátom zsebébe nyúltam, ahol egy kis papírfecnit találtam. Mikor kihúztam, hogy meglessem mi is az, rájöttem, hogy anyáék 2 hete írt levele. Én pedig még el se olvastam! Nem nagyon volt rá időm, meg, őszintén szólva el is felejtettem az egészet. Gyorsan végigfutottam, de semmi érdekeset nem találtam benne. Mindenki még él, és virul. Leginkább Beni hiányzik, jó lenne, ha egyszer meglátogatna, vagy esetleg ő is csatlakozna hozzám, mint az iskola lelkes, kis tanulója. Bár, ahogyan őt ismerem...Utál költözködni, legszívesebben egész életében csak lustálkodna, és feküdne. Kevés az esély arra, hogy egyszer csak megjelenik itt, kezében a bőröndjeivel. A levelet amennyire csak tudtam, újra összehajtogattam, majd visszatettem az előbbi helyére.
Fejemet is nekidöntöttem a fának, majd behunytam a szememet. Élveztem ahogyan a szél gyengéden néha az arcomba fúj, és élveztem a jó időt. Csend volt, csak néha lehetett hallani a madarak csicsergését, de más semmit. Érdekes, hogy ilyenkor milyen kevesen jönnek ki a szabadba.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Elena Rose
INAKTÍV


Szép Heléna | Cukorhercegnő | Szél Rózsa
offline
RPG hsz: 256
Összes hsz: 3593
Írta: 2014. május 18. 18:14 | Link
Gwen és Zoli - Kiképzés
Hajnal körül
Ruha


Mintha egy álomból ébredt volna, amikor ma reggel felült az ágyában. A fejében még mindig kavarogtak a múltban történtek, még jó, hisz azokat nem lesz könnyű elfeledni. Úgy érezte magát, mint egy ketrecbe zárt állat, bár a fájdalom már egy kicsit enyhült. Szerencsére. Aztán, ahogy rájött, hogy ez itt a valóság nem pedig az álmok országa, eszébe jutott amit Gwen mondott neki tegnap a Művészetek órán. Vagyis inkább nem is mondott, hanem írt. Csak egy pergamen töredéket csúsztatott a lány elé amin valami olyasmi díszelgett, hogy " Holnap - hajnal - Rét". Többet nem tudott meg, mert egyrészt Tóni bácsi feléjük közeledett, másrészt pedig más nem is állt a pergamenen. El is feledkezett volna róla, ha ma hajnaltájt nem jön rá a naplóírási vágy és nem kezd el kutakodni a cuccai között.
Nos ez lenne a kicsiny kis összefoglalása annak a történetnek, amin most gondolkodik, miközben fekete bőrdzsekijét ölti magára. Fogalma sincs mibe vág most bele, de egy próbát megér. Úgy is mostanság saját vesztét kereste. Ne értsen félre senki, nem öngyilkos akart lenni, csak egyszerűen úgy hozta a sors, hogy folyton veszélyes, néha már kilátástalan helyzetekbe keveredett. De nem is gond, hisz az Eridon a bátrak és a kaland vágyok háza. Lehet, hogy nem csupán a véletlen volt, hogy odakeveredett? Nincs most idő töprengeni, hisz megígérte Gwennek, hogy kimegy ma a Rétre. És ez így is lesz. A hátizsákjába sebtében beledob egy üveg vizet, plusz a pálcáját és a seprűjét(!) nyakon ragadva az ajtóhoz viharzik. Elmormogja a Colloportus bűbájt, majd ahogy jött, úgy el is tűnik. Útközben elgázol néhány kómás diákot, amiért gyorsan bocsánatot is kér, és folytatja az útját tovább. Tudja, hogy a mostani húzásával hatalmas hibát fog elkövetni, de üsse kő, az izgalom miatt érdemes élni. Sebtében rápattan a seprűjére, majd egy hatalmasat kuncogva a Rét felé veszi az irányt.
Épphogy csak az említett helyre ér, de már ugrik is le a repülésre képes tárgyról.
 - Gwen! Itt vagy? - hangzik csilingelő hanga az első látásra kihaltnak tűnőn zöld terepen.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ászkíí | Gwency barátosnéja és Haru unokahugicája | The Tractor and the Rose
Ardai Merse
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 62
Összes hsz: 124
Írta: 2014. május 29. 21:38 | Link
Schlett E. Lilla
05.30., alkony


Sötétedő égbolt mellett takarodó után az emberek vagy buliznak, vagy – a rendesebb réteg – a szobájukban vannak és tanulnak, beszélgetnek, vagy egyszerűen alszanak. Ez az általános magatartás, de nem Ardai Mersének, mert ő kiül a rétre egy termosznyi tea társaságában varrni. Igen, jól hallottátok, varrok, mégpedig egy buggyos nadrágot Dotyának, mert az előzőt, amit csináltam neki természetesen rongyosra hordta – vagy csak annyira kezdő voltam még, hogy szétesett magától elemeire, nem tudom, de mindkettő sanszos. Az a gatya viszont nem annyira ő volt, mármint neki készült meg minden, de az anyaga mégsem olyan volt, mint ami hozzá illett volna. Ez, ez az anyag viszont teljesen más - olyan anyagot találtam, ami teljesen ő, mintha csak a lelkét fognám textilpamutbársony formában. Hiszen ez az anyag nagyon különleges, mintái színes téglalapokban helyezkednek el, s mindegyik más és más. Az is tény, hogy a pasztellszínek teljesen Dotya világa, és hogy az ilyen sokféle és figyelemfelkeltő nadrág abszolút az ő stílusa, főleg, hogy ez már nem fog szétesni túl gyakran és nem kell minden viselés után foltozgatni, hanem remélhetőleg többet is kibír. Hiszen kézzel varrom és az teljesen más, mintha megbűvöltem volna a tűt és a cérnát – egyrészt nem feltétlen lesz vérprofi (és valljuk be, egy igazi buggyos gatya nem is lehet vérprofi), de a saját időmet és véremet áldozom rá, hiszen mindig megszúrom magam párszor, ami azt jelenti, hogy tetszeni fog az illetőnek, akinek varrom. Mondjuk ezt eddig is tudtam.
Egy pillanatra megálltam a varrásban, s kortyoltam a teámból. Füstös teának hívják, anya küldte, és hihetetlen ez a tea – olyan, mintha tömény füstöt innál, de közben érzed a szádban, hogy ez nem légnemű, hanem igenis folyadék. Olyan különleges, olyan megfoghatatlan íze van; egy vízesés jut róla eszembe, aminek az alján éles kövek és tavirózsák vannak, vagy mondjuk egy völgyben magasodó erdő fölött szálló köd, de közben mégis csak egy tea. Ismét kortyoltam belőle.
Belefeledkeztem az alkonyodó égbe. Ahogy néztem, olyan érzésem támadt, mintha egy szenvedélytől izzó kék szempár nézne le rám, amiben ott van a tűz ropogásának csöndje és a titok izgalma, az a rejtélyes és bensős érzés, mikor egy nő csak veled akarja megosztani az idejét, amikor úgy érzed, hogy megállhat körülöttetek az idő és a levegő.
Kis ideig méláztam, majd a már szinte teljesen sötét égbolt billentett ki mentális hallgatásomból – ekkor jöttem rá, hogy vak sötétben nem tudok majd varrni a szabad ég alatt. Ardai Mersét persze nem tántoríthatják el a fényviszonyok bármiféle szabadidős tevékenységétől, meg igazából mástól sem, mert Merse nem normális, Merse illatos gyertya-függő, amit a nőktől szoktunk meg, de megnyugodhat mindenki, ugyanis Merse mindenképpen hímnemű.
Szóval most is volt nálam illatos gyertya, három darab egészen pontosan, hiszen készültem erre az eshetőségre, hogy nem megyek be takarodóra a klubhelyiségbe. Elővettem az említett tárgyakat saját, kézzel varrt libaf*sszínű motyómból; levendulás gyertyák voltak, s a viaszban úgy sorakoztak a levendulaszálak mintha belesütöttek volna a gyertyába egy levendulamezőt. Ilyen gyertyákat gyújtottam meg, s felküldtem őket magam fölé, hogy adjanak némi világosságot a lassan estébe kúszó félhomályban. Végül, egy korty tea után, s a hozzá tartozó ízlelgetési idő leteltével visszatértem félkész munkámhoz.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Avatar és aláírás készítést vállalok :3
Én vagyok Angel!
Kumagoro
KARANTÉN


NYÚLvány
offline
RPG hsz: 52
Összes hsz: 883
Írta: 2014. június 3. 13:59 | Link
Dwayne Warren

Piráppáp. Nyuszifül, nyuszifül. Kumagoronak egyik kedvenc magyar együttesének kedvenc száma járt a fejében épp. Egy zöld batikolt pólóban dúdolgatva vágtatott át a rét (számára) combközépig érő füvén. Régen nyírták. A zöld batikolt pólón az I ♡ Rellon felirat volt olvasható. Egy sárkányházi lány szekrényéből származott a darab, zsugorító bűbájjal szabták nyusziméretűre. A zöld pólóra azért volt szükség, mert a rózsaszín bundás plüssnyulaknak akad némi gondjuk a rejtőzködéssel. Mondhatni nincs a vattájukban ez a képesség. A fűzöld batikolt pólóban a fűben sokkal ügyesebben el tudott bújni, már csak az indiánszökelléskor csapkodó fülei lehettek árulkodóak. Reméljük, hogy ha valaki látott is efféle rózsaszín villanásokat, szemkáprázásnak vagy egy varázslénynek tudta be. Kumagoro ugyanis a mai napon elhatározta, hogy barátot szerez. És egyúttal megvicceli a bagolyköveseket. Szóval, hogy megviccel valakit, és ettől rögtön barátok lesznek.
Ha más nem árulkodott a nyuszi útjáról (nemigen taposta le a füvet), az esetleg, hogy egy fa alatt egy összebarmolt hamburger szomorkodott, egy másik alatt pedig egy olvadt, pink fagylalt. A sikertelen kísérletek eredményei; mindkettő a hangyák martalékává vált.
Egy következő fánál azonban nem a földön hevert az étel, hanem szemmagasságban (mondjuk egy százhatvannyolc centis illető szemmagasságában) lebegett. Egy diós borítású, varázs-kürtőskalácsról van szó, a máguscsemeték kedvelt finomságáról, amibe ha belefújsz, különböző állathangok törnek elő belőle.
Az édesség igazából nem lebegett, egy vékony, de erős fonállal volt rögzítve a fa lombjában rejtőző nyuszihoz. A tervet végtelen egyszerűség jellemezte: az éhes arra járó ráveti magát az eledelre, Kumagoro pedig a nyakába ugrik, és boldogan élnek, míg meg nem halnak.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Wolgast Bellafonte
INAKTÍV


Répasrác
offline
RPG hsz: 190
Összes hsz: 7542
Írta: 2014. június 4. 22:40 | Link
Violetta Rose


Aznap fáradt voltam. A tanulás teljesen leszívott, és nem volt sok kedvem felderíteni a suli számomra ismeretlen részeit, szóval gondoltam, kimegyek a rétre. Először lepakoltam a gólyalakba, aztán magamhoz vettem egy kis maradék saját készítésű kakaós-csokis csigát. Ezt majszoltuk páran a levitások közül órák között, de maradt még öt darab, és úgy véltem, jól fog majd jönni, ha megéhezem a réten. Elindultam lefelé, miközben próbáltam átváltoztatni az egyik süteményt fadarabbá, de nem igazán ment. Félvér létemre, semmit sem tudtam a varázslásról egészen amíg Bagolyköves nem lettem, és most sem jeleskedem a gyakorlati részekben. Leértem a kapuhoz, és elraktam a pálcám. A kudarc, hogy nem sikerült az átváltoztatás, kissé lelombozott. Kitártam a hatalmas ajtókat, és a kinti világosság pár pillanatig elvakított. Szemem elé kaptam a kezem, és félig leszegett fejjel keresgéltem egy üres padot. Találtam is egyet, egy fa árnyékában. Megálltam előtte, és pár pillanatra kikapcsolt az agyam. Üveges szemel néztem a padot, nem tudtam, mit akarok vele kezdeni, úgyhogy inkább lefeküdtem a fűre, magam mellé téve kinyitva a kis dobozt, ami a finomságokat rejtette.
Ha valaki most meg mer zavarni, akkor én... -gondoltam, de nem tudtam befejezni a gondolatot. Felesleges magamnak hazudnom, akár rám is ugorhatna valaki, akkor sem lenne annyi energiám, hogy dühös legyek. Hanyatt feküdtem, az egyik kezem fejem alá tettem, a másikkal pedig eltakartam a szemem. Remélve, hogy nem másznak hangyák a csigáimra, elszunnyadtam.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
-=Éjfélkirály|Avatartalan=-
csacsi
Dasha Fresmoon
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 356
Összes hsz: 5924
Írta: 2014. június 14. 21:13 | Link
Brandon

Sok programomat hajlandó vagyok törölni vagy későbbre tenni, de a reggeli tornát nem. Igaz, nekem ez több mint torna. Muszáj edzetnek lennem, hisz már nincs messze a világbajnokság, ha pedig a mesterem, Kim TaeYang megtudja, hogy elhanyagolom a számomra egyébként legfontosabb dolgot, akkor aztán kapok. Rengeteg dolgom van itt az iskolában, még azt TaeYang megérti, hogy tanulnom kell, de a gyilkos szemeitől, amikor megtudta, hogy benne vagyok a kviddics csapatban, számtalanszor rosszat álmodtam.
Meleg reggelre ébredtem. Már-már ösztönösen kelek fel, megyek a fürdőbe mosakodni, majd veszem fel a jól megszokott taekwondos ruhámat. Előkészítem a normális ruhámat is, hogy amikor visszajövök már azzal ne keljen törődnöm. Néha rendesen elhúzom az edzéseimet. Kiarám még aludt, pedig néha ő is el szokott jönni velem a rétre. Ugrálok párat aztán nekirontok az iskola lápcsőinek. Már csukott szemmel is el tudnék találni a rétre.
Amikor odaérek, leülök a fűbe és behunyom a szemem. Mindig elmondok magamban egy imafélét, ami igazából csak egy félmondat. "Értetek küzdöm". Ezzel gondolok mindenkire, akit szeretek. A szüleimre, a bátyámra, az ikremre és minden egyes hozzám közel álló illetőre. Valamint a végén köszönetet mondok Mesteremnek, Kim TaeYang-nak, amiért mindezeket megtanította nekem. Ezt a szertartásfélét minden edzés előtt elvégzem.
Elkezdek bemelegíteni, ami elsősorban futásból, nyújtásból és szaltókból áll, de persze mindig csinálok valami random dolgot is, bár ma nem. Lementem spárgába és úgy hajoltam hol az egyik, hol a másik lábamhoz. Fontos, hogy hajlékony legyek, mondhatjuk, hogy ez a sport erre épül. Szerencsére nekem nem kell nagyobb gondot fordítanom a nyújtásokra a koreai testemnek köszönhetően, de azért nem árt. Én meg amúgy is maximalista vagyok.
Kicsit furán nézhetek ki a többi diák számára, de nem érdekel. Egyébként már úgyis rengetegen tudják, hogy taekwondozom.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Inedra Pote
INAKTÍV


Picciotto
offline
RPG hsz: 73
Összes hsz: 1740
Írta: 2014. június 19. 20:03 | Link
Evelin

Nagyon rég nem járt erre, hiszen mostanában teljesen máson járt az esze, és másfelé vitte a lába is. Szerencsére most volt egy szabad perce kijutni a kastélyból, és körülnézni. Szép lassan, komótosan sétált le a lépcsőn, elsuhant mellette egy-két ismerős arc, akiknek már csak úgy reflexből köszönt vissza. Kicsit olyan volt mint egy zombi, és némi smink is ráfért volna a dugi-csomagjából. Mostanában lépten-nyomon vérvörös rúzsos szájakat látott, most ez volt a divat. Sosem szerette az erős sminket, pláne nem az ennyire erőset. Mindig a borzalmas modorú és dohos öregasszonyszagú nagyanyja jutott az eszébe róla, aki azzal próbálta leplezni öregségét, hogy egy kiló vakolatot kent az arcára. Nedra csak épphogy egy kis pirosítót szokott használni, és ennyi.
Mostanra már megtanult a lába elé nézni, de megint majdnem hasra esett. A lába megbotlott a semmiben! Visszanézett a járdára, és semmi. Maximum egy két milliméteres csücsök lógott ki.
Most nem bambult el, úgy ahogy szokott, amikor elmerül a gondolataiban. A rétre akart lemenni, csak ücsörögni kicsit a napsütésben. Ez volt a terve, hiszen halálsápadt volt. Ráfért egy kis barnaság, és közben talán még meg is ismerkedik egy-két újonccal az iskolából. Annyi ismeretlen elsős volt, hogy már nem is tudta követni ki elsős, ki másodikos. A harmadikosokat már úgy-ahogy megjegyezte, nem volt jó az arcmemóriája.
Nem volt kedve a földre ülni, pláne, hogy fehér szoknyában volt, ezért kiválasztott egy szimpatikus padot, ami üresen ácsorgott a rét másik végében.
Csak leült oda, elővette a könyvét, és olvasgatott a napfényben. Persze a napszemcsi sem hiányozhatott a szeméről. Még ha borult volt az ég, akkor is mindig a táskájában hordta.
Messziről úgy nézhetett ki, mint egy szobor, mozdulatlanul olvasott...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Nyári Évi
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 56
Összes hsz: 733
Írta: 2014. június 25. 17:39 | Link
Állia Szipenni

Szép szombati reggelre ébredtem. Mikor felkeltem és kinéztem az ablakon a nap vidáman sütött. Úgy döntöttem, hogy sétálok egyet. Gyorsan felvettem egy narancssárga rövidnadrágot, egy ujjatlan, fehér felsőt és egy szandált, a hajamat pedig gyorsan kontyba vágtam, megfogtam egy könyvet, aztán leindultam a hálókörletből. Útközben kigondoltam, hogy a rétre megyek, az elég nyugalmas hely. Lassan le is értem. Nem volt sok diák a tisztáson, láttam egy kis padot a rét végén és leültem. Nem tudom mennyi időt lehettem ott, de eléggé eltűnt mindenki.  Felkeltem, hogy körbe nézzek. Egy lányt pillantottam meg egy másik padon.
- Szia! Én Évi vagyok, Nyári Évi. És te? Nem tudod, hol vannak a többiek? –kérdeztem a lánytól.  Nem emlékeztem, hogy láttam volna valahol, nem ismertem.
Utoljára módosította:Nyári Évi, 2014. június 30. 15:56 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
"Akiket igazán szeretünk, azok haláluk után sem hagynak magunkra minket. Ők az elsők, akik segítségünkre sietnek életünk nehéz pillanataiban."
Chuck Welch
INAKTÍV


szörnyeteg.
offline
RPG hsz: 172
Összes hsz: 344
Írta: 2014. június 30. 22:47 | Link
Doléance Arslí na Fírinne
mai öltözék



Másnaposság. A legjobb, főleg, amikor felkel az ember. Nincs is felemelőbb érzés kiszáradva felébredni, hasogató fejfájással, azzal fűszerezve, ha nem pattan fel most, akkor lehet, hogy nem is jut el a mosdóig. Éjszaka kicsit meglátogatta a csárdát, bűzlik. Megalázó; ha érezte valaha magát ennyire rosszul, az is hasonló miatt volt. Nem iszákos, de nagyritkán barátságot köt a csárdával, vagy ha nem a faluban van, akkor egy véletlenszerű kocsmával. A lényeg, hogy ezt is csak magának köszönheti, senki sem kényszerítette arra, hogy az éjszaka így alakuljon...
Kimászik a fürdőből egy fogmosás, egy fürdés és még egy fogmosás után. Kajál valamit, amit éppen otthon talál, aztán úgy dönt, hogy kiül a teraszra és gondolkodik egy kicsit. Leül a hintaágyra, ami pont a szép hegyekre, növényekre néz. Szóval most ő is csodálhatja környezetét. Egy üveg kólával a kezében, törökülésben neki is áll tanakodni, hogy ma mit csináljon. Amikor kifelé indult, rápillantott órájára, és az éppen azt mutatta, hogy délután fél kettő van. Jól elaludt, de hát ez ilyenkor normális. Dolga az nincsen, ráér. Kortyolgat a kólájából aztán elgondolkodik ügyes-bajos kis dolgain. Feladta a hirdetést az Edictum szerkesztőségébe, reméli, hogy azért lesz jelentkező, aki dobolni szeretne. Az lenne ám a pofára esés, ha senkit sem érdekelne a dolog.  Belegondol és nem kell túl sokat alakítani az alagsorán ahhoz, hogy órát lehessen ott tartani. Egy-két alakítás és már tökéletes is; nincs szükség sok mindenre. Szerencséjére emlékszik rá, hogy mit tanítottak neki elsőre, milyen volt először dobverőt fogni a kezébe. Még ovis volt, imádta. És amilyen szerencsés, még most is ugyanolyan szenvedéllyel csinálja.
Miután kiürül az üveg, feltápászkodik a hintaágyból, felvesz magára valami vállalhatót, aztán el is indul a kastély irányába.
Nem, de hogy. Nem fog bemenni a kastély területére, csak az irány lesz az. Ki is találja hamar, hogy a rétre megy, hamar kisétál a faluból, majd meg is találja a helyszínt. Nincsenek sokan, ennek igazán örül. Nincs baja a nyüzsgéssel, de most annyira nem hiányzik neki. Egyszerűen csak leül egy nagyobb fa alá az árnyékba és csodálja a természetet.
Utoljára módosította:Chuck Welch, 2014. június 30. 22:48 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Melody Clarwell
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 51
Összes hsz: 69
Írta: 2014. július 10. 22:57 | Link
Bibi

Lassan sétálok a réten. Keresek egy csendesebb helyet ahol gondolkozhatok. Magányra vágyom a mai nap után. Lassú haladásomnak azonban van egy kézenfekvőbb oka.
Végre újra a régi önmagam vagyok. A tűsarkak ugyan itt nem tesznek valami jó szolgálatot, de ennek ellenére jó érzés viselni. Tudom azt is, hogy erős sminkemmel és begöndörített hajammal, nem mindenkiben keltek jó benyomást. Ennek ellenére én büszkén sétálok a kíváncsi tekintetek előtt. Nem foglalkozom a véleményekkel.
Mikor megtalálom a részt amit kerestem leterítek egy pokrócot. Lefekszem rá, bár nem válok meg a kiegészítőktől. Előveszek egy újságot és próbálok belefeledkezni, de nem megy olyan könnyen. Lassanként azért sikerül és miközben olvasok és élvezem a napot, már ez az egész sem tűnik olyan szörnyűnek. A többiek sem foglalkoznak már velem, így az csinálok amit akarok. A szemem sarkából azért figyelem, hogy nem jön-e valaki errefelé, de egyenlőre úgy tűnik senki sem akar éppen ide jönni.
Utoljára módosította:Melody Clarwell, 2014. július 10. 23:02 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Evelin Ordassy
INAKTÍV


Bálint hivatalos csigaszittere | Nyuszó | Áfonya
offline
RPG hsz: 233
Összes hsz: 2727
Írta: 2014. július 23. 13:55 | Link
Adam Kensington

Mint, szokásomhoz híven, nem tudok aludni. Sétálni indultam. Már egészen későre jár. Meguntan a kastélyban való járkálást és útra keltem, szokás szerint új helyre keveredtem, most a rétre elméletben. A sötétben nem nagyon látom, hogy merre járok. Már ar orrom hegyéig is alig látok. Egyre sötétebb lesz. Elővettem a pálcámat és világítani kezdtem. Olyan érzésem van, mintha valaki figyelne. Kezdtem kicsit félni. Sietősebbre vettem a formát. Elindultam a kastély felé. Nálam a sietés anyit tesz, hogy csak gyorsabban lépkedek. Futni az istenért nem fogok. Még éles helyzetben is inkább a halált választanám. Nem szeretek futni. Meg eleve van egy mottóm. Időm annyi, mint a tenger. Ebből is látszik, hogy türelmes gyerek vagyok. Túlságosan is. Na, mindegy. Nem érdekel ki követ engem, vagy nem követ, csak erre jár. Azért kíváncsi vagyok. Nem bírom megállni és megkérdezem.
- Van itt valaki?
Megálltam és körbetekintettem. Az orrom hegyéig sem láttam. Végül is vak sötét volt. Nem láttam valami sokat. Hiába tekintettem körbe.
Utoljára módosította:Evelin Ordassy, 2014. július 23. 15:32 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Alice Petónia
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 27
Összes hsz: 91
Írta: 2014. július 27. 14:05 | Link
Isidor

Alice épp egy fa aljában üldögél.Korgott a gyomra.Már dél is elmúlt.
-Éhezeeeeem..-nyöszörgött és hanyatt vágta magát a füvön.Pásztázta az eget és azon gondolkozott,hogy ha a felhők vattacukorból lennének akkor ki készítené őket.És mekkora vattacukor gép kéne hozzá?És ha a hó pelyhek cukorból vannak,akkor vajon mekkora szita kell hozzá hogy olyan szépen essenek?És ha sajtból van a hold akkor tényleg lábszaga van?
Hát igen,a lány fejében nap mint nap ilyen filozófikus kérdések fogalmazódnak meg.
Főleg ha éhes.Akkor még a füvet is megenné.Főleg ha gumicukorból lenne.
Na erre gondolatra már megrázta a fejét.Tényleg az agyára ment az éhség.Ma mit is csinált?Megérkezett az iskolába.Mást nem nagyon.És nem is evett semmit a pogácsá kivül.Még a vonaton se.Még indulás előtt se.A szatyrát ami tele volt gumicukorral,pedig elhagyta a vonaton.Megtörtént az első eltünés.1-0 az ördögi manónak aki rendszeresen tünteti el vagy a ceruzáit,vagy a hegyezőjét,netalántán valamelyik csipkés zokniját vagy ha a manó nagyon nagyon nagyon gonosz kedvében van akkor a fehér combfixét.Alapjáraton Alice békés ember de ha a combfixéhez nyulnak akkor már összeesküvési elméletek kavarogtak a fejében,és már kész haditervet kombinált a fejében,hogy hogyan kaphatná el az ördögi manót.Csapdába csalhatná valami kis mütyürrel.Vajon szereti a sajtot?.........
Na ismét eszébe jutott az étel.Idegesen összekócolta a haját persze vizszintesben fekve majd az égre mutatott morcos arccal.
-Meghalok!Valaki!Te ott fent!Adj le nekem valami ehetőőőt.-csapott a fűre de nem érkezett válasz ugyhogy csak nyekergett tovább.Sürgösen bekéne szereznie valami ételadagoló autómatát.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Evelin Ordassy
INAKTÍV


Bálint hivatalos csigaszittere | Nyuszó | Áfonya
offline
RPG hsz: 233
Összes hsz: 2727
Írta: 2014. július 30. 16:18 | Link
Saragob Kíra

Már megint unatkoztam a kastélyban, egész nap. Folyamatosan a vizsgákra tanultam. A mára megszabott tanulásadagomat már bemagoltam, elméletben már tudom. A szokásos unaloműzőmre gondoltam, sétálni indultam. Már megint a réten találtam magam. Egyszer már jártam erre, azt a találkozást soha nem felejtem el. Most nem tervezek olyan későig maradni, hiszen ígéretet tettem, hogy nem csavargok olyan késői órán. Valamikor késő délután lehet. Helyetfoglalok az egyik padon és várok. Biztosan jön erre valaki. Legutóbb amikor nem számítottam rá, akkor is volt itt valaki. Bizonyára sokan szeretnek erre sétálni, mint én. Addig is van társasgom, csak a szokásos. Már megint itt vannak a madarak. Biztosan éhesek. Szerencsére erre számítottam és előre készültem madáreleséggel. El is szórom nekik a földön. Ha most látna valaki, bizonyára azt hinné hogy egy öregasszony ül a padon és ő eteti a madarakat. Pedig nem. Olyan érzésem van, ez csak egy megérzés, hogy nemsokára társaságot kapok. Annak kifejezetten örülnék. Szeretnék beszélgetni valakivel, egy kicsit kikapcsolódni. A mai napom a könyvtárban töltöttem. Elegem van a csendből egy darabig. Annyira örülök annak is ha a madarak csipognak. Kész élvezet az egész napos csend után.
Utoljára módosította:Evelin Ordassy, 2014. július 30. 16:27 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Oldalak: « 1 2 [3] 4 5 6 7 8 9 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda Fórum→A kastélyt körülvevő vidék