33. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Kérünk mindenkit, hogy ellenőrizzétek a drive-ban beadott multikarakterek esetén a hozzáférési beállításokat! Akiét nem tudjuk megnyitni vagy elolvasni, azét automatikusan elutasítjuk!
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Nyári Évi összes hozzászólása (27 darab)

Oldalak: [1] Le
Nyári Évi
INAKTÍV



RPG hsz: 56
Összes hsz: 733
Írta: 2014. június 7. 19:11 Ugrás a poszthoz

Imádom a nyarat. ÉS hamarosan vége a sulinak is. Hiányozni fog a kastély és a sok barátom és iskola társam akiket megismertem ebben az évben. Azt hiszem ideje lenne egy kicsit körülnéznem.
- Hova menjek?-gondolkodtam. Aztán eszembe jutott. A kis tóhoz megyek. Év elején voltam ott egyszer.Nagyon szép hely, és megnyugtató. Gyorsan felvettem egy saru szandált egy narancssárga rövidnadrágot és egy narancs ujjatlan felsőt és elindultam. Szeretek ezen az úton menni.  Úgy éreztem hogy a szokásosnál hamarabb értem a tóhoz . Vagy mégsem? Gondoltam  körbe járom a tavat.    sétáltam és elgondolkoztam,hogy milyen is lesz ez a nyári szünet? Olyan sok minden történt.  Nem is vettem észre,hogy nekimentem a padnak csak akkor mikor már átestem rajta.

- Auu. hogy az a jó...........-káromkodtam. Aztán észre vettem,hogy a padon ült Iza.- Oooooooo. Iza. Szia. Hogy vagy? Minden rendben? Ne haragudj, nem figyeltem. Az én hibám. Ugye nincs semmi bajod?
Nyári Évi
INAKTÍV



RPG hsz: 56
Összes hsz: 733
Írta: 2014. június 7. 20:01 Ugrás a poszthoz

Iza kicsit furcsán nézett rám mikor megkérdeztem mikor minden rendben van-e?
Nem ismert engem. De  kedves volt és felsegített. És kedvesen kérdezte meg hogy mi a nevem.
- Ohhhh........... öhm én Évi vagyok. Örülök,hogy megismertelek. -Nyújtottam a kezem. -Ne haragudj elgondolkodtam,nem is vettem észre, hogy itt van ez a pad. Év elején nem volt még itt. Gondolom nem tudod honnan ismerlek igaz? A nagyobbak meséltek rólad. . Igen jól vagyok. Csak a karom fáj egy kicsit.  Na mindegy majd biztos jobban lesz. Biztos jól vagy? Nem rúgtalak meg?

Azt hittem Iza  kiabálni fog velem, de nem. Nem szólt egy hangos szót sem. Eléggé meglepett. Múltkor mikor neki mentem az egyik nagyobbnak hála a drága osztálytársaimnak az nagyon kiakadt mindenféle szót mondott aminek a felét nem értettem. Talán jobb is.  Iza nem látszott mérgesnek,de úgy láttam valami nyomasztja. A szeme olyan furcsa volt.

- Öhm.. Ne-ne haragudj a kérdésért,nem akarlak megbántani,de úgy látom ,hogy valami bajod van. Látszik a szemeden. Nem muszáj elmondani,csak....... - nem tudtam befejezni a mondatomat. Mit is képzelek egy sokkal idősebb Levitás majd pont nekem? Egy béna kis elsősnek mondja el a dolgait. Ugyan már. Nem akartam, hogy megharagudjon még jobban, mert az biztos, hogy nem nagyon örül az ember ha átesnek rajta. Meg ha megzavarják, ezért nem fejeztem be a mondatom. Nem tudtam  semmit sem mondani. Annyira szégyelltem magam.
Utoljára módosította:Nyári Évi, 2014. június 8. 15:16
Nyári Évi
INAKTÍV



RPG hsz: 56
Összes hsz: 733
Írta: 2014. június 8. 16:33 Ugrás a poszthoz

Iza felsegített a földről. Mikor elmeséltem neki, hogy  a nagyobbak meséltek nekem róla elég furcsán viselkedett. Megkérdezte, hogy kik, és miért? Erre csak annyit tudtam válaszolni:
-    Nem tudom , hogy kik voltak . Nem ismerem őket. Még év elején mikor jöttem, akkor mondta néhány felsőbb éves, hogy ha esetleg valaki elakad, vagy valami baj van, kérjünk segítséget tőled, mert te tudsz segíteni. – válaszoltam neki. – Elmondták, hogy nézel ki.

Mikor rá néztem láttam, hogy valami baja van.  Meg is kérdeztem tőle, nem akartam megbántani. Elmondta, hogy családi ügy és, hogy ő sem tudja, hogy mi az.
-    oooooo.  Ne- ne haragudj.  Nem akartalak megbántani. Kérlek, ne haragudj. – Habogtam. – Nem  - nem tudtam.
Ezután csak álltam. Nem akartam, hogy mérges legyen rám. Sosem szerettem haragban lenni senkivel.
Azt hittem Iza fog mondani valamit. De nem szólt semmit. Vártam, hátha megszólal ,  de nem tette.  
- Öhm... Tudok valamiben segíteni? - kérdeztem.

Utoljára módosította:Nyári Évi, 2014. június 8. 20:22
Nyári Évi
INAKTÍV



RPG hsz: 56
Összes hsz: 733
Írta: 2014. június 10. 16:21 Ugrás a poszthoz

David


 Közös megegyezésre elmentünk a kísértet házból. Eléggé kíváncsiak voltunk, hogy vajon kié lehetett a napló és kik lehettek a képen.

- Nem tudom honnan, de nagyon ismerős. Biztos, hogy láttam már valahol , csak nem tudom, hogy hol.- mondtam és közben gondolkodtam.  Elég sokáig sétáltunk, közben próbáltuk kibogozni, hogy mit találtunk.

- Szerintem a tanároknak nem kellene szólni. Megkérdeznék, hogy mit kerestünk ott és, hogy adjuk oda amit találtunk. Nem akarok kimaradni a buliból. Ez olyan izgalmas. Szerinted is? - kérdeztem és elgondolkoztam. Lassan beértünk a faluba. A határnál megálltunk.

- Na, jó. Akkor most hova menjünk? Jövök neked egy sütivel. A cukrászda jó lesz?- kérdeztem Davidtól. Tudtam, hogy innentől egy szót sem szólhatunk a talált dolgokról vagy legalábbis nem olyan helyen ahol sokan hallják. Nem lenne a legjobb, ha mindez kiderülne.
 Elmentünk a cukrászdába. Mikor kinyitottuk az ajtót nagyon finom illat fogadott.
- Válassz. Én fizetek. - mondtam kedvesen.
Utoljára módosította:Nyári Évi, 2014. június 10. 16:22
Nyári Évi
INAKTÍV



RPG hsz: 56
Összes hsz: 733
Írta: 2014. június 10. 19:42 Ugrás a poszthoz

Miután bementünk a cukrászdába nagy nehezen találtunk helyet. Leadtuk a rendelésünket és mivel nem voltak kevesen, így nem lehetett könnyen kihallgatni minket. David szerint a napló egy volt roxforti diáké lehetett akinek az apja halálfaló volt.
- De mi van ha nem csak az apja. Lehet, hogy az egész család az volt. - mondtam és közben a képen gondolkoztam. - Nem lehet, hogy...... - elhallgattam, mert jött a pincér boszorkány. Nem akartam, hogy valaki meghallja  ezért halkabbra fogtam a szót. - Nem lehet, hogy Malfoyék valami leszármazottja? Nézd a képet. Szőke haj, kék szem, az orruk is hasonlít. Főleg a férfinak. - Mondtam a gondolatomat. Közben körbenéztem nem- e figyel valaki minket. Volt egy furcsa alak ott, de nem hiszem, hogy minket figyelt. - Ugyan már. Ne legyél ilyen paranoiás.- Nyugtattam magamat. Miért figyelne valaki 2 diákot? Nem tudtam, miért de nagyon rossz érzésem lett. Átültem a másik oldalra a férfival háttal.
- Nézd azt a fekete szakállas férfit. Eléggé úgy tűnik, hogy minket néz. Vagy csak nekem tűnik úgy? - kérdeztem elég nyugtalanul Davidot. Nem ülhetnénk máshova? - Nem szokásom nagyon berezelni, de attól a férfitól a hideg kirázott. Nem tudtam David , hogyan tud olyan nyugodt lenni. Azt mondta biztos csak képzelődők.

- De igen. Minket néz. Kérlek. Üljünk arrébb. Nézzük meg, jön- e?- kérleltem.- Nézd ott fent van egy hely. Légysziiiiiii.  
Nyári Évi
INAKTÍV



RPG hsz: 56
Összes hsz: 733
Írta: 2014. június 11. 16:19 Ugrás a poszthoz

- Ööö. Hogy honnan tudok az angol családokról? Nos a válasz egyszerű. Egy barátnőm Angliában lakik és ő sokat mesélt nekem ezekről a dolgokról . - magyaráztam Davidnak. Mikor mondtam neki a férfit eléggé nyugodtnak tűnt. – Nem hiszem el. Hogy lehet ilyen nyugodt?- kérdeztem magamtól.  Elültünk egy másik helyre, ahol a férfi már nem láthatott minket.  David  azt ajánlotta, hogy menjünk lassan a cukorka boltba.
- Igen. Indulhatunk.  Elnézést.  Fizetnék. – szóltam a pincérboszorkánynak.  Mikor elindultunk a férfi már nem volt ott a cukrászdába.
- Mi?  Ne haragudj elbambultam.  Mit is mondtál? – kérdeztem Davidtól, mert nem értettem mit mondott csak azt a kérdést, hogy: - Évi, figyelsz?
Mikor kimentünk. Eléggé beborult az idő. Elindultunk a cukorka boltba.
Nyári Évi
INAKTÍV



RPG hsz: 56
Összes hsz: 733
Írta: 2014. június 18. 16:20 Ugrás a poszthoz

Ma reggel, mikor felkeltem nem tudom miért, de olyan furcsa, morcos kedvem volt.  Nem tudtam mi van velem.  Mérges és közben aggódó is voltam. Este elég furcsa dolgokat álmodtam a családomról. Úgy döntöttem írok is nekik.  Gyorsan felöltöztem, lementem a konyhába valami harapnivalóért. Felmentem a bagolyházba és megírtam a levelet, aztán egy szép gyöngybagollyal elküldtem. Visszamentem a szobába, de még nyugtalanabb lettem. Megfogtam egy könyvet és elindultam a kastélyba.
-    Biztos találok egy helyet, ahol nyugodtan lehetek. - mondtam magamban.   Észre sem vettem, hogy átmentem az északi szárnyba. Lassan felmentem a toronyba.
 – Ha már itt vagyok, hátha van valami csendes hely. – mondogattam magamnak.  Ahogy felértem ott volt egy ajtó. Nem halottam, hogy valaki lenne ott. Benyitottam.  Meglepetésemre a szobába volt David.  Mielőtt köszönni tudtam volna egy csomó kérdést tett fel.
– Öö. Szia.  Hát. Én csak egy nyugodt helyet kerestem, ahol csend van .  Milyen kérdésben? Igen, persze segítek.  O. Igen jól vagyok. – mondtam.
 –  És te mit keresel itt? – kérdeztem vissza. Láttam, hogy az előbb sárga fal, most egy árnyalattal sötétebb lett.
-  Ez a Lélekszobája, ugye? – kérdeztem Davidtól és leültem.
 – Nos, akkor mi a kérdés?- kérdeztem. Próbáltam a figyelmemet lefoglalni  a kérdéssel és nem azon rágódni, hogy vajon van – e valami gond otthon vagy, hogy nehogy itt adjam ki a mérgemet.
Ami nem tudom miért van bennem.
Utoljára módosította:Nyári Évi, 2014. június 20. 06:46
Nyári Évi
INAKTÍV



RPG hsz: 56
Összes hsz: 733
Írta: 2014. június 19. 09:59 Ugrás a poszthoz

Miután leültem, David megmutatta a kérdést. Szerencsére azt az anyagrészt szerettem, így a kérdésre rögtön tudtam a választ.  Lehet, hogy az arcomra volt írva, vagy nem tudom, de észrevette, hogy valami nincs rendben és rá is kérdezett.  Muszáj volt valakinek elmondanom. Nem tarthattam egész évben magamban.
-    Igazából.. – kezdtem bele – elégé rossz érzésem van. Álmomban haza mentem, és minden teljesen más volt, mint mikor legutoljára otthon voltam. Úgy érzem, valami baj van. Nem tudom, mit tegyek és elég mérges hangulatban vagyok. Pedig nem szokásom.  Nagyjából tudod, milyen vagyok. Mármint amennyire megismertél. A konyhában is nyugodt voltam és a kísértetházban is.   De, ez most valami más. – mondtam el a gondomat.  David meghallgatott és adott csokit.
-    Nem hiszem, hogy csak az lenne a gond, hogy feszült vagyok. Igen írtam nekik baglyot. Remélem tényleg, nincs semmi baj. - mondtam aztán leültem. David mondta, hogy inkább tanuljunk, hátha az megnyugtat.  Nem nagyon nyugodtam meg.  Egész végig csak azon járt az agyam, hogy mi lehet otthon. A legrosszabbra gondoltam, ettől nagyon elszomorodtam. David megbökte a vállamat, hogy ne szomorkodjak. Aztán elkezdett vicceket mesélni. Egy kicsit jobb hangulatom lett . Aztán előkerült a napló, amit a kísértetházban találtunk  és szóba került az a férfi aki figyelt minket.
-    Hát, valami sötét mágusé nem?!  Nem tudom ki az a férfi.   De szerintem vissza kéne mennünk a faluba. Ha az a férfi megint feltűnik, jobban megfigyelhetjük. Vagy nem tudom. Kábító átkot használhatunk, Mert, ha igen, akkor ha követ becsaljuk valahova elkábítjuk és lekötözzük és kikérdezzük, hogy miért követett.  – mondtam. Más ötletem nem is volt.  Egy kis időre így el is felejtettem az otthoni aggodalmakat.
-     Ha már be megyünk a faluba nem tudsz véletlenül egy bagolyboltot? Vennék egyet és akkor nem az iskolai baglyokat kellene használnom.
Utoljára módosította:Nyári Évi, 2014. június 20. 06:53
Nyári Évi
INAKTÍV



RPG hsz: 56
Összes hsz: 733
Írta: 2014. június 19. 14:50 Ugrás a poszthoz

David megpróbált lebeszélni a "fogjuk meg a férfit" akcióról, de én nem hagytam magam.
- Jó. Ha te nem jössz elkapni majd elkapom egyedül. – mondtam mérgesen és felkeltem. Láttam, hogy a szoba színe, ahol én álltam, elsötétült. Tudtam miért van, de nem érdekelt. Már elindultam kifelé, amikor David mondta, hogy gyakorolhatnánk az átkokat. Belementem. Felajánlotta, hogy lejön velem a faluba. Ismert ott egy bagolyboltot.
- Szuper. Szerintem kezdhetünk is gyakorolni. El akarom kapni azt a férfit. - lelkesültem fel.  
– Ez a szoba úgyis átváltozik, amire szükségünk van. Akkor simán tud egy olyan szoba lenni, amiben tudunk gyakorolni. A  Petrificus Totalus az a sóbálvány átok. Ismerem. Egyik órán megpróbáltam. Megijedtem mikor vigyázzállásba eldőlt az egyik csoport társam. A tanár azt mondta jó volt. - meséltem. Kicsit lenyugodtam, a helyiség újra sárga színű lett. Aztán kivettem a pálcámat a táskámból.
- Itt a pálcád? Kezdhetjük?  - kérdeztem. Láttam, ahogy a helyiség kezd átalakulni. Már nem a tanulós szobában voltunk, hanem egy gyakorlóteremben. A figyelmemet a gyakorlásra szenteltem, kiürítettem az agyamból a gondokat.
Utoljára módosította:Nyári Évi, 2014. június 22. 09:48
Nyári Évi
INAKTÍV



RPG hsz: 56
Összes hsz: 733
Írta: 2014. június 21. 10:38 Ugrás a poszthoz

David elővette a pálcáját. Mondta, hogy a gondolataimat ürítsem ki a fejemből.  Megtettem, amit kért. Mindent kiürítettem a fejemből, az otthoni dolgokat legelőször.
- Először én támadok. –mondtam. Odaálltunk a terem két végébe. Elkiáltottam magam.
- Petrificus Totalus. –már repült is az átok. David éppen, hogy félre tudott ugrani. Közben én is elugrottam egy kanapé mögé. Kinéztem, Nem észleltem Davidot sehol. Láttam, hogy az átkom nem találta el, ezért nem is léptem ki a szekrény mögül, gondolkoztam, vajon mit kellene tennem most. Nem tudom hova bújt. Egyszer csak, mintha az egyik könyves szekrény mögött mozgott volna valami vagy valaki.
- Megvagy! –kiállottam diadalmasan.
- Locomotor Mortis –mondtam a lábbilincselő átkot ki. Kárvolt hangosan örülnöm, mert David éppen elugrott, de úgy láttam mintha eltalálta volna. Nem maradhattam a rejtekhelyemen. Tudta, hogy hol vagyok. Gyorsan egy szobor mögé bújtam be. Szerencsére elég széles szobor volt elfértem úgy, hogy takarjon. Ezután csak vártam.
Utoljára módosította:Nyári Évi, 2014. június 23. 12:31
Nyári Évi
INAKTÍV



RPG hsz: 56
Összes hsz: 733
Írta: 2014. június 23. 12:56 Ugrás a poszthoz

Miután David is elbújt figyelmeztetett, hogy csak 10 percig támadhatok már. Úgy döntöttem előbújok a rejtekhelyemről és támadok, de ekkor gyorsan odafutott és mondta, hogy valaki jön. Villámsebességgel a szobor mögé ugrottam. Elég nagy volt, hogy normálisan egy ember el tudjon bújni, de ahhoz nem, hogy két ember elférjen, úgy, hogy meg ne lássák őket. David is tudta, hogy ott nem férünk el ketten, ezért a szekrényhez futott és bemászott. Kinyílt az ajtó. Egy tanár jött be. A Szoba színe elkezdett sötétedni.
- O! Jaj! – mondtam magamban. Fél szemmel kilestem a szobor egyik nyílásán. Szerencsére jó helyen volt az emlékmű. Teljes takarásba voltam. Ki is tudtam volna a fejem dugni, de azt nem kockáztattam meg. Reméltem, hogy David nem fog megszólalni, mert akkor nekünk annyi. Elég mérgesnek tűnt a tanár. Néhány perc múlva feladta, hogy nem jelentkezik senki és kiment. Én csak álltam a szobor mögött, nem voltam biztos benne, hogy jó ötlet lenne kimenni a búvóhelyemről. Kicsit később David előbújt a szekrényből. Mikor szólt én is kibújtam a menedékemből és leültem.
- Egyetértek. Most is csak szerencsénk volt. Ha nem vagy az ajtónál, lebukunk. A piknikező tisztás jó lesz. Elég nagy hely, tudunk gyakorolni – mondtam, aztán összeszedtük a cuccunkat és lementünk.
Nyári Évi
INAKTÍV



RPG hsz: 56
Összes hsz: 733
Írta: 2014. június 25. 17:39 Ugrás a poszthoz

Állia Szipenni

Szép szombati reggelre ébredtem. Mikor felkeltem és kinéztem az ablakon a nap vidáman sütött. Úgy döntöttem, hogy sétálok egyet. Gyorsan felvettem egy narancssárga rövidnadrágot, egy ujjatlan, fehér felsőt és egy szandált, a hajamat pedig gyorsan kontyba vágtam, megfogtam egy könyvet, aztán leindultam a hálókörletből. Útközben kigondoltam, hogy a rétre megyek, az elég nyugalmas hely. Lassan le is értem. Nem volt sok diák a tisztáson, láttam egy kis padot a rét végén és leültem. Nem tudom mennyi időt lehettem ott, de eléggé eltűnt mindenki.  Felkeltem, hogy körbe nézzek. Egy lányt pillantottam meg egy másik padon.
- Szia! Én Évi vagyok, Nyári Évi. És te? Nem tudod, hol vannak a többiek? –kérdeztem a lánytól.  Nem emlékeztem, hogy láttam volna valahol, nem ismertem.
Utoljára módosította:Nyári Évi, 2014. június 30. 15:56
Nyári Évi
INAKTÍV



RPG hsz: 56
Összes hsz: 733
Írta: 2014. július 2. 08:59 Ugrás a poszthoz

Állia Szipenni




- Hát tudod, akik itt voltak - magyaráztam Álliának. Nem értettem, hogy- hogy nem tudja, miről van szó, hiszen itt voltak a többiek az előbb. Vagy csak én képzelődtem?!  Úgy vettem észre, hogy nem nagyon akar beszélgetni velem, ezért visszaültem a padra. Nem voltam benne biztos, hogy jó társaság lennék a számára. Néhány perc múlva láttam egy baglyot leszállni Álliához. Nagyon szép bagoly volt, elég érdekes mintájú. Reméltem, hogy Csipi nem repül erre, mert ő neki megy minden ismeretlen szárnyasnak.
- Állia – Szóltam a lánynak.
- Hol vetted ezt a baglyot? Nagyon szép – dicsértem. Mivel nekem megvolt Csipi, nem akartam másikat, de a kis húgomnak vennék egy hasonlót.
Nyári Évi
INAKTÍV



RPG hsz: 56
Összes hsz: 733
Írta: 2014. július 3. 15:01 Ugrás a poszthoz

Eléggé feleslegesnek éreztem magam. Iza nem nagyon akart mesélni semmit.
- Figyelj, hátha tudok segíteni. Mondd el – próbálkoztam. Reméltem, hogy nem ordítja majd le a fejemet, hogy ne kíváncsiskodjak. Leültem a fűre, tisztességes távolságra Izától. Én mindenre felkészülök, ha kell menekülök, bár amit meséltek róla, nem egy idegbeteg.
- Ööö. Hallottam egy barátomtól, hogy szereted a kviddicset. Játszatsz, vagy csak szereted? – Faggatóztam. Nézni nagyon szerettem a kviddicset, de játszani még nem próbáltam. Nem álmom leesni 20 méter magasról. Reméltem, hogy Iza lassan megnyílik, de ha nem akkor tovább próbálkozok.  Telt az idő, de Iza nem nagyon nyílt meg, hiába próbálkoztam, úgy voltam vele, hogy feladom. Hátradőltem a füvön és néztem a felhőket. A kellemesen lengedező szél lassacskán felerősödött, a felhők is kezdtek sötétedni.  
- Eső lesz - szólaltam meg végül. Otthon mindig figyeltem a fellegeket, így kiismertem magam bennük.
- Ahogy látom nem lesz nagy eső. Csak egy kis zápor. Szeretem az eső illatát, és ha a szél fúj egy kicsit. És te? – Informálódtam Izától.
Nyári Évi
INAKTÍV



RPG hsz: 56
Összes hsz: 733
Írta: 2014. július 4. 11:44 Ugrás a poszthoz

Tényleg nagyon szép bagoly volt. Reméltem, hogy tudok ilyet venni a húgomnak is.
- Ö. Nem szeretnék a terhedre lenni, de nem jönnél el velem? Nem nagyon ismerem a helyet és nem szeretnék eltévedni - kérleltem a lányt. Nem voltam benne biztos, hogy igent mond, de egy próbát megért. Láttam a szemén, hogy gondolkodik.
- Azt hiszem, egyedül megyek - mondtam magamnak. Elkezdett fújni a szél, nagyon szerettem mikor fújt. Úgy gondoltam, hogy leülök és megvárom a választ.  
Nyári Évi
INAKTÍV



RPG hsz: 56
Összes hsz: 733
Írta: 2014. július 4. 19:20 Ugrás a poszthoz

Miután felbaktattam a kastélyba egyenesen a hálókörletbe mentem.
- Csipi. Gyere, vidd el ezt a levelet – kértem, aztán gyorsan elmentem letusolni. Amint lefürödtem az órára pillantottam.
- Hoppá, ebédidő van. Mennem kellene – magyaráztam magamnak. Mivel tiszteljük a Rellonosokat ezért egy fehér blúzt vettem fel, amit még a bátyám vett nekem, egy térdig érő fekete szoknyát ezüst övvel és egy fekete szandált, a hajamat pedig kontyba fogtam. Gyorsan mappába tettem a büntimet és leindultam. Nem tudtam, hogy David a Nagyteremben van-e, de most nagyon siettem. Mikor beértem a Nagyterembe, villámsebességgel mentem a tanári asztalhoz, hogy szóljak, hogy fel szeretnék olvasni valamit. A tanároknak nem volt ellenvetésük. Az asztalunk felé már lassabban mentem, így láttam, hogy néhányan eléggé meglepetten néznek rám.
- Csak legyek túl rajta – fohászkodtam aztán leültem az asztalunkhoz. Eléggé ideges voltam, így nem akartam kezdeni. Szerencsére először David mondta el a beszédét. Elég vicces volt, szinte az egész terem nevetett. Aztán jöttem én. David sok sikert kívánt.
- Köszi – erőltettem mosolyt az arcomra. Felkeltem az asztalunktól és odamentem a Rellon asztalához.
- Én úgy kezdeném, hogy ha esetleg valakiben felmerült az a kérdés, hogy miért nézzünk fel a Rellon ház tagjaira, akkor itt a válasz.
A rellon ház tagjainak szerintem megjár a nagy nagy tisztelet, mert ha ők nem lennének, akkor ez az iskola lehet, hogy eltunyulna. Szerencsére ők eléggé kezdeményezőek, így nem nagyon kell a többi házból jövő diáknak elkezdeni a dolgokat. Vannak nagyon jó fej rellonosok, akikkel nagyon jól el lehet, hülyülni. Nagyon összetartó csapat, ezért is megérdemlik, hogy a többi ház diákjai tisztelje őket. De , hogy ne csak ilyeneket említsek a céltudatosság is nagyon fontos dolog, aminek az emberben benne kellene lenni, nos ez mind megvan a rellonosokban. A levitásokkal ellentétben a rellonosok a céljaik érdekében kellő eszközöket azonnal megtalálják, míg a levitások több idő elteltével bukkannak rá. Ez dicséretes. Tudjuk, hogy az eridonosok éles elméjű, nagy fantáziájú emberek, a levitásoké mélygondolatú. Hát a rellonosok nem teljesen ilyenek. Ők, ha valamit elgondolnak, ahhoz foggal, körömmel ragaszkodnak. Nem engednek belőle és addig nem hagyják, amíg el nem érik a kívánt eredményt. Az akadályok csak erősítik őket. Nem mellesleg a rellonosok nagyon erősek, és ami még fontosabb, vagyis inkább a legeslegfontosabb, hogy összetartóak. Ez azért is fontos, mert ha nincs összetartás, nincs eredmény.  A látszat ellenére szeretik egymást. A következő szempontnál a ház kettő részre oszlik. Az egyik részleg, azok a diákok, akik nagyon könnyen barátkoznak a többi ház tagjaival, a másik részleg azok a rellonos diákok, akik nehezebben, de kezdeményezően barátkoznak. Lehet, hogy elsőre nem értjük meg egymást velük, de ha már többször beszélgetünk, akkor azért jó barátságok szövődhetnek.  Nem mondom, hogy a rellonosok rosszak, de van köztük, aki nem angyal, ezt ők maguk is bevallják. Ha a roxforti házakhoz hasonlítanám, akkor a Mardekár ház utódja lenne. De persze nem ugyanolyanok, mint a Mardekárosok. Ezt csak így megjegyzésnek szántam, nem bántásnak mielőtt még elpáholnátok. Lassan végzek a beszédemel, amit nektek írtam. Még néhány mondat erejéig lopnám mindenkinek az idejét. Nem lesz, hosszú megígérem. De, ha esetleg álmosak vagytok, van nálam párna szívesen adok.
Nos summa summarum zárás képpen csak annyit szeretnék mondani, hogy nagyon nagyon örülök, hogy megismertem néhány diákot a rellon házból, ez egy nagyon jó ház. Legyetek büszkékrá, az iskolátokra, és nézzetek fel a rellonosokra. Megérdemlik. Higgyétek el nekem - fejeztem be, majd az asztalunkhoz mentem, ittam egy pohár narancslevet és felmentem a klubhelyiségbe.

Nyári Évi
INAKTÍV



RPG hsz: 56
Összes hsz: 733
IzaAnyu
Írta: 2014. július 8. 11:05
Ugrás a poszthoz

- Értem – válaszoltam Izának. Engem nem szokott zavarni, ha eláztam, de a nagy viharokat nem kedveltem. Lassan Iza segítségével felkeltem. Én még maradtam volna, de ahogy az eső jobban elkezdett esni és villámok is jöttek úgy döntöttem, hogy inkább én is felmegyek a kastélyba.
- Várj, Iza! Megyek veled, persze csak, ha nem zavarok – mondtam.  A mondatom végére az eső úgy esett, mintha dézsából öntötték volna. Teljesen eláztunk, ezért gyorsan felsiettünk a kastélyba. A bejáratnál pedig elbúcsúztunk, aztán mentem átöltözni.
Nyári Évi
INAKTÍV



RPG hsz: 56
Összes hsz: 733
Írta: 2014. július 30. 18:04 Ugrás a poszthoz

A mai nap is csodálatosan kezdődött, mikor felkeltem ott vár Csipi az otthonról jött levelekkel. ez már rögtön jó volt, de a még jobb, hogy végre lemehettem a faluba. Mivel nem nagyon voltam még ott, ezért reménykedtem, hogy nem keveredek el. Gyorsan felvettem egy kék rövidnadrágot és egy fehér pólót. Fél óra múlva már a falu fő utcáján sétáltam. Reméltem, hogy nem lesz eső, mert nem hoztam esernyőt és nem láttam olyan helyet. Ahová be tudnék húzódni. Mivel a nap erősen sütött, ezért gyorsan elszállt ez a gondolat a fejemből. Elindultam, hogy rendesen körül tudjak nézni. Mikor kiléptem az egyik boltból könyvel a kezemben, nem figyeltem. Éreztem, hogy valaki nekem jött.
- Jaj. Bocsánat! Nem szándékos volt.
Nyári Évi
INAKTÍV



RPG hsz: 56
Összes hsz: 733
Írta: 2014. október 31. 19:30 Ugrás a poszthoz

David

A mai nap is ugyanúgy telt, mint a többi. Korai kelés, tanulás. Egész nap nem is ettem semmit, így csak este értem a konyhába. Mielőtt leindultam megnéztem az időt. Kilenc óra volt.
- Szuper, akkor igyekeznem kell, nehogy elkapjon egy tanár – mondtam magamban és leindultam. Reméltem, hogy nem futok össze senkivel sem a folyosókon, sem pedig a konyhában. Gyorsan meg akartam vacsorázni, aztán végre aludni. Tíz perc alatt leértem a konyhába, de csak azért, mert kerülőt kellett tennem.  Nem tudom, a tanároknak minek kell kilenc órakor sétálniuk a folyosókon. De mindegy is. Annyira megörültem, hogy végre leértem a konyhába, hogy egy kicsit erősebben nyitottam ki az ajtót, mint kellett volna. Ezt onnan tudtam, hogy az, aki bent volt kicsit megijedt. Vagyis én úgy láttam, hogy eléggé szívrohamot kaptam arcot vágott. Mikor a srácra néztem, láttam, hogy David az.  
- Oh! Szia! Én azt hittem senki nincs itt. Elég késő van – mondtam. Kinéztem a folyosóra, ott láttam valami alakot a lépcsők felé menni, gyorsan bementem és becsuktam az ajtót. Ezután leültem az asztalhoz. Majdnem éhen haltam. Elvettem egy poharat, megtöltöttem teával és elcsórtam egy szalámis szendvicset. Enni kezdtem. örültem, hogy végre van valami a gyomromban.
- Te hogy-hogy itt vagy? Azt hittem mások már rég alszanak. Meg vagyok nyugodva, hogy ha esetleg bejön, egy tanár nem csak engem kapnak el – szóltam.      
Nyári Évi
INAKTÍV



RPG hsz: 56
Összes hsz: 733
Írta: 2014. november 1. 10:40 Ugrás a poszthoz

Eszembe sem jutott a múltkori lebukás a „párbajunk” miatt.
- Pontosan. Múltkor is ketten kaptunk büntetést – válaszoltam. Aztán egy újabb szendvicshez láttam.
-Oh. Milyen süti? – Kérdeztem, mikor David megszólalt és a hűtőhöz hívott. Oda mentem és kivettem egy citromos minyont. Leültem az asztalhoz és a szendvicsem után a minyont kezdtem el enni. Hmm. Nagyon finom volt. Kicsit eszembe jutatta az otthoni sütiket. David következő kérdése is az otthonhoz kapcsolódott.
- Semmi különös. A szűk család volt ott. Nyugodt kis szertartás volt – válaszoltam. Nem nagyon szerettem a nagyapám haláláról beszélni. Próbáltam elterelni a témát, amilyen gyorsan csak tudtam.
- Itt volt valami, amíg nem voltam? – Próbálkoztam. Nagyon reméltem, hogy veszi az adást és inkább az itt történt dolgokról kezd el mesélni. Örültem, mikor elkezdte az itt történt dolgokat mesélni.
- Várj egy percet! – Suttogtam. Halkan az ajtóhoz mentem és hallgatóztam. Kíváncsi voltam, hogy van-e valaki az ajtó előtt.  Kinyitottam az ajtót, de senki sem volt ott.
- Ez furcsa. Pedig úgy hallottam, mintha járkált volna itt valaki - magyarázkodtam, David furcsa arc kifejezésére pillantva.
Nyári Évi
INAKTÍV



RPG hsz: 56
Összes hsz: 733
Írta: 2014. november 14. 17:43 Ugrás a poszthoz

David

- Tegnapelőtt este érkeztem vissza – válaszoltam David kérdésére, aztán visszaültem az asztalhoz.  
- Van citromos? Olyat kérek – mondtam, mikor David megemlítette a minyont. felkeltem és a hűtőhöz mentem. Kivettem egy kis minyont, nem mertem nagyobbat venni, mert eléggé jóllaktam és nem akartam rosszul lenni. Visszaültem az asztalhoz és a manókra néztem. Elég sokszor elgondolkodtam rajta, hogy vajon tényleg ennyire élvezik-e, hogy megcsinálhatják az emberek dolgát, vagy csak megszokásból és félelemből teszik-e? Ahogy láttam ezek a manók tényleg szerették a munkájukat. rápillantottam az órámra.
- Már ennyi az idő? – kérdeztem ásítva és felkeltem a székről. Nem figyeltem és véletlen meglöktem egy manót, akinek rengeteg tányér volt a kezébe. A manó, David és én egyszerre kaptunk a tányérok után. Mindhiába. A tányérok leestek és összetörtek.
- Nagyon sajnálom – mondtam. Ez voltam én. Szegény manó csak állt és felszedegette a törött darabokat.
- Várj! Hadd segítsek! – kértem és elkezdtem szedni a darabokat.
- Nem! – Sipított rám a manó. Megijedtem a hirtelen magas hangjától. Védekezően felemeltem a kezemet.
- Rendben! Nem nyúlok hozzá – hátráltam a manótól.                      
Utoljára módosította:Fandler Ágoston, 2014. december 1. 18:22
Nyári Évi
INAKTÍV



RPG hsz: 56
Összes hsz: 733
Írta: 2015. január 31. 16:10 Ugrás a poszthoz

DAVID

-ZÁRÁS-

Miután elég messze lettem a manótól, megálltam.
- Tudom, bocs! - válaszoltam Davidnek a lekorholás után. Nem direkt mentem neki a manónak, de nem mondtam inkább mást. Mikor David kiindult, én is felkeltem, hogy visszamenjek a hálókörletbe. Kinyitottam volna az ajtót, de én is meghallottam egy tanár hangját. A fiút az egyik manó egy hátsó terembe vezette, én pedig egy szekrény mögé bújtam. Pont jókor, mert ahogy elbújtam, nyílott az ajtó és bejött egy tanár. Nagyon reméltem, hogy a manók nem árulnak el minket. Szerencsére nem mondták el, hogy béna voltam és miattam volt a zaj. Mikor elment a professzor asszony, én is előbújtam. Ezután megköszöntük a manóknak a segítséget. David után én is visszamentem a hálókörletbe, hogy végre elaludjak.  
Utoljára módosította:Fandler Ágoston, 2015. február 8. 14:10
Nyári Évi
INAKTÍV



RPG hsz: 56
Összes hsz: 733
Írta: 2015. július 27. 09:55 Ugrás a poszthoz


David






Esős, hűvös napnak indult a mai. Éreztem, hogy nem ez lesz a legjobb napom és lám, jól gondoltam. Egész nap pechem volt, akárhová mentem, bármit csináltam semmi sem sikerült. Órákon is rosszabban teljesítettem, mint szoktam.  az órák után úgy döntöttem, hogy lemegyek egy kicsit a faluba. reméltem, hogy ha kicsit egyedül leszek és kiszellőztetem a fejem, akkor az estém jobb lesz. Haha, elhittem. A falu határában voltam, mikor más annyira besötétedett, hogy alig láttam.
- Ez remek – gondoltam magamban. Körbenéztem és elgondolkodtam, hogy vajon itt letudom-e vágni az utat a kastély felé. Reméltem, hogy igen. Nem akartam, hogy mikor felmegyek valamelyik tanár vagy prefektus meglásson, mert akkor büntető munkára küldenek és nem igazán volt kedvem ezután, a nap után még falat sikálni, vagy papírokat válogatni varázslat nélkül. Gyorsan tovább indultam és reménykedtem, hogy jó irányba megyek. Öt perc séta után megtorpantam és körülnéztem. Egy temetőben voltam. Sosem szerettem a temetőket, még nappal sem, de este aztán a hátam közepére nem kívántam, hogy ott legyek. elnéztem a falu felé és láttam, hogy egy idős hölgy a temető előtt sétál. Odaszóltam neki:
- Hölgyem! Hahó! Asszonyom! – Hiába beszéltem nem hallotta, vagy hallotta, de inkább nem foglalkozott velem. Tovább ballagtam, de egy idő után az volt az érzésem, hogy csak körbe körbe megyek. Engedtem is volna ennek a megérzésnek, csakhogy a sírok mindig egyre nagyobbak és ijesztőbbek voltak. Néha, mintha egy árny suhant volna el a távolban. Kezdtem félni, pedig nem vagyok egy ijedős fajta. Megszaporáztam a lépteimet és úgy akartam kijutni, egy perccel többet sem akartam a temetőben maradni. Előfordulhat, hogy a képzeletem játszott velem, de mintha valaki jött volna mögöttem. Elkezdtem futni, átugráltam, kikerültem a sírokat, de mindig ismerős helyre érkeztem. Nem állhattam meg, éreztem, hogy valaki követ és nem hagyhattam, hogy elkapjon. Tovább futottam, mikor valakinek… vagy valaminek neki mentem. Nagyon kemény volt és elájultam. Mikor az óra éjfélt ütött, nagyjából magamhoz tértem, felültem és körbenéztem. Egy árny suhant el előttem. Visszafojtottam egy halk sikolyt. Az a valami nem látott meg, de én láttam, hogy merre ment. A kíváncsiságom erősebb volt, mint a félelmem. Felkeltem és lassan a teremtmény után mentem. Tudtam, hogy nem jó ötlet, de mégis mentem. Mikor megállt én is megálltam és egy nagyobb sír mögé bújtam, hogy onnan figyeljem őket.  Furcsa volt, valami nem stimmelt a lényekkel. Lassan közelebb araszoltam. Mikor már csak pár lépésnyire volta, rájöttem. A jelenlévők emberek. Hosszú, fekete köpenyt viseltek, a csuklyájuk eltakarta az arcukat. Nem tudtam kik azok, de úgy éreztem rosszban sántikálnak. apró lépteket téve megpróbáltam visszamenni a sír mögé. Úgy terveztem, ha elmennek én is megpróbálok kijutni innen. Éjfél elmúlott, most már hiába találnék fel a kastélyba. Mindenki alszik, csak reménykedtem, hogy nem vették észre az eltűnésemet. Már majdnem a sír mögött voltam, mikor az egyik személy megfordult. A csuklya kicsit elcsúszott a fején és megláttam.  Ő is meglátott. Hála a banda többi tagjának volt egy kis fény és így jobban szemügyre tudtam venni. Én láttam már ezt az arcot. Ismerem ezt az embert. Mielőtt bármit is tudtam volna tenni, az egyik elüvöltötte magát:
- Kapjátok el! – Kiáltotta magas, nyeszlett hangon. Nem voltam hülye, hogy ott maradjak. Felvettem a nyúlcipőt és elfutottam. Mikor hátra néztem láttam, hogy ketten futnak utánam még mindig, begyorsítottam. Nem hagyhattam, hogy utolérjenek. Befordultam egy nagyobb sírnál. Neki ütköztem valakinek. Mielőtt megszólalhatott volna a kezemet a szájára tettem, hogy meg se mukkanjon.
Nyári Évi
INAKTÍV



RPG hsz: 56
Összes hsz: 733
Írta: 2015. július 27. 17:43 Ugrás a poszthoz

David



Az idegen nem sokáig bírta ki, hogy elhallgatattam, mert rögtön lelökte a kezemet a szájáról és felém fordította a pálcáját. David volt az. Hirtelen reflexből kikaptam a pálcáját a kezéből, így az el is aludt. Az ujjamat a szám elé tettem, hogy ezzel üzenjem: Csend! Reméltem, hogy az üldözőim nem vették észre a kis fényt, amit a fiú pálcája adott ki, mert akkor végünk. Nekem legalábbis biztosan. Óvatosan kinéztem a sír mögül. Szerencsémre egy nagy bokor pont eltakarta azt a részt, ahol mi voltunk, így a csuklyások nem láthattak meg. Hallottam, ahogy a sírhoz érnek és megtorpannak.
- Hol van? Hová tűnt?  – Kérdezte egy mélyhangú férfi. Megfagyott a vér az ereimben. akit a képen láttunk pont a bokor előtt állt meg. Reméltem, hogy nem jut eszébe, hogy a sövény mögött keressen.
- Elég gyorsan futott. Lehet, hogy már ki is jutott – vélekedte a másik.  Az ő hangja nem volt olyan mély, mint a távolabbi csuklyásé. Ha nem épp előle menekültem volna, azt mondtam volna, a hangja kedves. Pár óráknak tűnő perc után elmentek. David mozgolódni kezdett, rácsaptam a vállára, hogy maradjon még egy kicsit nyugton. Mikor biztos voltam benne, hogy nincsenek halló távolságon belül a férfiak, felé fordultam.
- Rövid leszek és tömör. Az a kettő engem üldözött, mert megláttam, hogy valami féle gyűlés van. Az egyik észrevett és ez a kettő üldözőbe vett. Emlékszel még arra a férfira, akit a képen láttunk? – Suttogtam. David bólintott és éppen készült valamit mondani, de bele fojtottam a szót.
- Azaz ember itt van – mondtam még halkabban. Nem tudtam, hogy elhiszi vagy sem, amit mondok, de ott volt velem a Kísértetházban és akkor nagyon érdekelte a dolog. Nem akartam bajba keverni, de sejtettem, hogy nem nyugodna el, ha azt mondanám, hogy menjünk fel a kastélyba. Pár percig csendben ültünk, aztán lassan felálltam. Muszáj, volt megtudnom miben sántikálnak azok az emberek. A kíváncsiságom általában bajba szokott keverni, de a félelem unalmas. Ha minden alkalommal megfutamodtam volna, mikor ijesztő kalandba keveredtem, az életem egy monoton szál lenne. Davidre néztem:
- Most hogy tudod, mi a helyzet velem jössz? – Ez a kérdés magától jött. Nem akartam ráparancsolni, hogy most hogy leléptek menjen vissza, megoldom egyedül. Milyen bunkó lettem volna. de azt sem akartam, hogy esetleg elkapjanak és kinyírjanak minket. Vártam a választ.    
Utoljára módosította:Nyári Évi, 2015. július 27. 17:49
Nyári Évi
INAKTÍV



RPG hsz: 56
Összes hsz: 733
Írta: 2015. július 27. 19:27 Ugrás a poszthoz

David




A fiú habozott a válasszal és mikor megszólalt akkor sem a kérdésemre kaptam meg a választ, hanem, elmesélte, hogy nyomozott. A könyvbe nézve hasonló arcot láttam, mint a képen.
- Szerintem az apja – mondtam halkan. a két arc nagyon hasonlított és ezt a következtetést vontam le. Vártam, hogy David mond e még valamit. Azt mondta velem jön. Kicsit megnyugodtam, hogy nem egedül kell mennem a csuklyások ellen. elrakta a könyvet és elindultunk. Öt perc séta után odaértünk és elbújtunk, két sírkő mögött. Láttam David arcát, mikor az a férfi szólalt meg, aki a képen volt. A Kérdésére, csak egy bólintással válaszoltam. Nem mertem megszólalni, mert féltem, hogy meghallják. Minden szavukra nagyon figyeltem. Éreztem, hogy mérgesek. Nem is kicsit. Tudtam, hogy ennek nem lesz jó vége, de nem tudtam mit tegyük. Ránéztem a fiúra, láttam, hogy gondolkodóba esett.
- Innen nincs vissza út – mondtam magamban. sejtettem, hogyha megmozdulunk, valamelyik biztosan észre vesz, tehát ültem és hallgattam.
- Értesüléseim szerint még mindig elég nagy erőkkel keresnek minket. ezek nem adják fel. Pedig muszáj lesz bejutni a Minisztériumba, ha el akarjuk érni, hogy a miénk legyen a hatalom. Akkor újra eljön a halálfalók ideje, egy erősebb vezérrel – mondta egy rekedtes hang. Kirázott a hideg. Kinéztem a sír mögül, hogy lássam őket, de én takarva legyek. Valami nem stimmelt. Most csak hatan voltak. Mikor egyedül voltam tízen voltak. Gyorsan visszamásztam a sír mögé és a srác felé fordultam, ekkor két alak jelent meg a semmiből David mögött.
- Mögötted! – Kiabáltam. Tudtam, hogy már úgyis mindegy. Ugyanabban a pillanatban, mikor a két árny elkapta a fiút, engem is megragadott egy kar. Nem vagyok éppen kicsi, de az aki elkapott legalább kétszer akkora volt, mint én, széltében és hosszában is. Egyik kezével a derekamat kapta el, a másikkal a számat fogta be. Nagyon megijedtem, ha ezek oda visznek a többihez, nekünk végünk. Az emlékezetemben bevillant, hogy mit tanultam egy mugli barátomtól. Ráharaptam a férfi kezére, a könyökömmel gyomorszájon vágtam, amitől megrogyott és ki tudtam magam szabadítani, megfordultam és mellkason rúgtam. A másik alak felém ugrott, de szerencsére félre ugrottam és elkezdtem rohanni. A fickó átkokat szórva utánam futott. Hátra néztem és éppen láttam, hogy Davidet elkábította az egyik. Nem állhattam meg. Most nem! Nem akartam cserbenhagyni a fiút, de el kellett rohannom, hogy meg tudjam később menteni. rohantam, ahogy bírtam.
Nyári Évi
INAKTÍV



RPG hsz: 56
Összes hsz: 733
Írta: 2015. július 28. 11:23 Ugrás a poszthoz

Daavid



ZÁRÁS
Amíg a mugli iskolába jártam utáltam a testnevelés órákat. Elég lusta voltam, de most láttam csak igazán hasznát. Amilyen gyorsan csak tudtam futottam. Üldözőm lassabb volt, mint én, de mivel átkokat szórt felém nekem is sokszor kellett a földre vetődnöm, vagy egy sír mögé bújnom. Mikor úgy éreztem, hogy elég messze vagyunk a többiektől egy ötletem támadt. Lassítottam. Mikor a csuklyás majdnem elkapott, balra vetődtem egy nagyobb kő mögé, előkaptam a pálcám és elmondtam az első varázslatot, ami eszembe jutott. Hangos dörrenés rázta meg az éjszaka csendjét. A férfi 10 métert repült, mikor leérkezett beverte a fejét. Gyorsan felkeltem és odamentem hozzá. Végignéztem rajta. Szerencse, hogy nem a kettes szekrény rohant utánam, hanem a kisebb. akkora volt, mint én. Talán pár centivel alacsonyabb. Levettem a köpenyét és magamra terítettem, arcomat elrejtettem a csuklyába. Ha így visszamegyek, meg tudom menteni a fiút. Az eszméletlen testet megfogtam és kerestem egy nagy cserjét, ahova elrejthetem. Nem messze volt is egy. Odahúztam és a cserje mögé rejtettem.
- Azt hiszem holnap fájni fog a fejed – mondtam a férfinak magamban. Nem vesztegethettem az időt. Felkeltem és amerről jöttünk visszaindultam. Minden neszre előkaptam a pálcámat gyors reflexemnek hála elkábítottam egy madarat, egy mókust és egy törpét. Nem volt szándékos, de hát ki tudja  mikor jelennek meg. Pár perc gyorsabb séta után visszaérkeztem. Kinéztem a sírkő mögül, de David nem volt sehol.
- Mi történhetett? – Kérdeztem magamban. Aztán meghallottam, hogy a nő ordibál az alakokkal.
- Szerencsétlen barmok! Az nem jutott eszetekbe, hogy a gyerek csak megjátszotta, hogy elájult? Egyedül hagytátok és lelépett!  Nem tudjuk mennyit hallott az a két szerencsétlen. Ha a lány vagy a másik beszél nekünk annyi. Idióták! Keressétek meg őket! – Ordította teli torokból a nő. Szóval David megmenekült. Hála Merlinnek! Gyorsan el kellett iszkolnom, mielőtt észrevesznek. Feltápászkodtam és elindultam, mikor egy mélyebb hang megszólalt.
- Johnson! Hol voltál? Megvan a lány? – Kérdezte. Elmélyítettem a hangom amennyire tudtam.
- Megvan. a nagy fekete kriptába rejtettem. Elájult. Megkeresem a srácot – mondtam és gyorsan eltűntem. Reméltem, hogy egyik sem fog követni. Meg kell találnom a fiút és el kell tűnnünk minél előbb. Idegesen járkáltam körbe-körbe. Nem tudtam hol keressem. Tíz perc gondolkodás után elindultam arra, ahol véletlen neki mentem. Ott megálltam és vártam. Lehúztam a csuklyát a fejemről. Öt perc után lépteket hallottam. Nem ideges, mérges lépteket, hanem óvatosakat. reméltem, hogy David lesz az. Megfordultam, hogy meggyőződjek róla ő az. Nem ő volt! Mikor hátra néztem egy óriási ütést éreztem. Hátra tántorodtam és bevertem a fejemet. Felszakadt a szám és vérezni kezdett.  A következő ütés sokkal nagyobb volt. Majdnem elestem, de szerencsére meg tudtam kapaszkodni a sírban, de a pálcám kiesett a kezemből. Ránéztem a támadómra. Az a férfi volt, akit elkábítottam. Nem néztem volna ki belőle, hogy ekkorát tud ütni. A férfi gúnyosan nézett rám. A harmadik ütés elől elugrottam. Egy hegyes kőbe vertem a kezem, ami elég rendesen felszakította a bőröm. A férfi, eszelős tekintete elárulta, hogy nem nyerhetek. Megpróbáltam a pálcáért ugrani, de elkapott. Hallottam a közeledő lépteket és nagyon megijedtem. Azt hittem a banda az, de nem. A fickó megfordult. A következő pillanatban pedig ájultam hevert a földön. Ezt kihasználva felkaptam a pálcám és az idegen felé fordítottam, de amint megláttam, hogy ki volt leeresztettem. David volt az.
- Azt hittem már felmentél a kastélyba. Mindegy is. Köszönöm! – Mondtam hálásan. Nem sokáig örülhettünk, mert egyik pillanatban még az ájult emberrel voltunk, a következőben pedig 3 csuklyás állt körülöttünk volt és a pálcát ránk szegezték. Ajjaj! Ez baj.    
Utoljára módosította:Nyári Évi, 2015. július 28. 11:31
Nyári Évi
INAKTÍV



RPG hsz: 56
Összes hsz: 733
Írta: 2015. július 29. 18:23 Ugrás a poszthoz

David
„ Az ígéret szép szó, ha betartják úgy jó”
Nekem mindig ezt mondták és ehhez is tartottam magam. Ezen a hétvégén is, mikor elutaztam a suliból, hogy az egyik unokatestvéremmel találkozzam. Már hetek óta bombázgatott a leveleivel, hogy muszáj hétégén hazamennem és találkoznom vele. Nem sok kedvem volt hozzá, mert ismerve Tinát, ha találkoznunk kell, akkor valakit keres. Én voltam az, aki el szokott vele menni és a „szerelmét” követte vele. Nem mondta, hogy most kit talált, de sejtettem, hogy megint szétnevetem az agyam, mint minden alkalommal.
Kora reggel volt, a nap még alig bújt elő, de Tina már a szobám ajtaján dörömbölt. Nagyon szívesen lecsaptam volna egy lámpával, de tudtam attól nem lesz jobb. Kénytelen voltam felkelni. Kinéztem az ablakon. A mai nap is elég melegnek ígérkezett ezért egy farmer rövidnadrágot és egy ujjatlan felsőt vettem fel, aztán a legkényelmesebb szandálomat, hajamat copfba fogtam és kimentem. Drága kuzinom már harcra észen állt.
- Gyere már! Időben el kell indulnunk! Siess! – Parancsolta. Sejtettem, hogy ebből nem lesz reggeli. alkut kötöttem vele, hogy elindulunk most, de meghív egy reggelire, ha odaértünk. Beleegyezett. Három óra utazás után Zalaegerszegre érkeztünk. Mikor megláttam a táblát forgatni kezdtem a szemem. Tinára néztem.
- Ugye nem? Még mindig ő? – Kérdeztem unottan. Tina hevesen bólogatott. Nem mondtam inkább semmit, pedig megvolt a véleményem Tina hülyeségeiről. Kiszálltunk a kocsiból és bementünk egy közeli kávézóba. Ott szépen megreggeliztünk és elindult a vadászat. Reggel héttől tizenegy óráig a várost jártuk. Tinával ellentétben és a könyvesboltok kirakatait néztem és nem az embereket. Kezdtem nagyon unni, mikor egy park körül sétáltunk.
-Figyelj! Én megnézem hátha megjelenik a parkba és elkapom neked, te menj keresd arra tovább…- mutattam a boltok irányába. Tina beleegyezett. Én megkönnyebbülten rohantam a parkba és a legtávolabbi padra leültem. Imádom a meleg időt. A legtöbb ember utálja, de én mindig imádtam a napon lenni. Néztem a szökőkutat és elgondolkodtam, hogy mi lehet most a kastélyba. ekkor ismerős hangot hallottam, megfordultam. David volt az.    
- Szia! Hát, köszi megvagyok. Most éppen az unokatesóm elől bujkálok. És te? Hogy kerülsz ide? Azt hittem a suliba maradsz – mondtam a fiúnak. Kissé meglepődtem, hogy egy iskolatárssal találkoztam.
Utoljára módosította:Nyári Évi, 2015. augusztus 1. 13:25
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Nyári Évi összes hozzászólása (27 darab)

Oldalak: [1] Fel