Amanda Meggie Philips


~Egy újabb nap.~- gondolta Állia és ásítozva fölkelt.
Ma úgy tervezte megnézi a rétet, szép lehet és békés. Gyorsan felöltözőt,  elindult lefelé a kastélyból.
Mivel új volt szinte senkit se ismert, mindenkit csak látásból.
Az úton pár házbeli  ráköszönt, ő kedvesen visszaköszönt és gondolkodott kik lehetek. Nem jött rá.
~Mindegy gondolta.~
Elindult a sétányon.
Hirtelen ráköszönt egy házbeli.
Amanda volt, a ház egyik prefektusa.
Visszaköszönt:
- Szia Amanda! Állia vagyok.
Állia meglepődőt, hisz Amandát nagyra becsülte, ugyanis kviddicsezett,ő is szeretet volna.
Kíváncsi volt mit szeretne tőle.
- Hogy vagy?
Kérdezte és mosolygott. Remélte barátok lesznek ők is, és szerez még párat az iskolában.

Yvonne L. West

Órák után.

Elindulok a kastélyból ki, már eleget voltam a falak között. Kimegyek friss levegőt szívni. Lemegyek a rétre egy könyvel. Olvasok egy kicsit egy kellemes fa alatt. Ma úgyis jó idő van, hiába az évszak és a hónap. Már a lépcsőn sétálok, nagyon várom, hogy pihenhessek egy kicsit. Olyan sokat kellet mostanában tanulni. Na, itt is vagyok. Benyitok az ajtón. Csend van, béke és rend. Enyhe szellő fúj. Nagyon kellemes. Leülök egy közepesen napos padra. Úgy nézem, nincs most más itt, csak én. A mókusok a fákon játszanak, a madarak dalolnak, szóval egy jó nap a mai. Egy sóhajjal elhelyezkedem a padon. Kinyitom a könyvet és kikeresem, hol tartok. Mielőtt elkezdek olvasni, belép valaki a képbe. Egy ismerős rellonos. Öregebb, mint én, de nem sokkal. Ő is úgy látszik, ide jött pihenni. Hát szerintem nem zavarjuk egymást. Ezzel a gondolattal elkezdek olvasni, nem törődve azzal, ki ül mellém. Vagy mért.

Tim

Délután

Jól esik végre kimozdulni egy ilyen hosszú nap után. Kicsit kint lenni a természetben és csöndben. Az órák zaja és unalmak után. El se tudom képzelni, mi lesz jövőre. Még rosszabb lesz. De ez most nem érdekkel, jobb ha nem gondolkodom el rajta. Inkább keresek egy nyugis helyet, ne csak bóklásszak összevissza kint. A rét megfelel. Ahogy odaérek, nem látok senkit, úgyhogy nekem tökéletes. Leülök az egyik padra, kényelmesen elhelyezkedem. Majd körülnézek, meg csodálom a tájat. Mivel szép idő van, szél se fúj, ezért minden mozdulatlan. Bár hallani az állatok zaját, látni nem lehet őket,ami nagy kár. Így is jó nézelődni, de nem az igazi.
Egyenlőre jó csöndben ülni és nem törődni senkivel. De ahogy nézelődöm meglátok egy fiút, aki erre tart. Elég fiatalnak látszik így messziről. Vajon ki lehet?
Nem ismerős, bár én elég kevés embert ismerek, úgyhogy nem csodálkozom azon, hogy nem ismerem. Ha idejön, úgyis megismerem, ha meg nem, akkor majd talán máskor. Ez nemsokára eldől.

Tim

Egyre kellemesebb az idő, aminek nagyon örülök, talán még napozhatok is egy kicsit. Fejemet a nap felé fordítva,becsukott szemmel pihenek. Pár percig csöndben élvezem a napsütést. Ebből az ébreszt fel, hogy köszön nekem valaki. Kinyitom a fejem és odanézek, amerről a hangot hallom. Ránézek, felmérem. Eszembe jut, hogy ő lehet az, akit előbb láttam. Elég magas, mosolygós fiú. Szimpatikus. Bár nem tudom, mit szeretne tőlem. De azért mosolyogva válaszolok.
-Szia. Segíthetek?
Ehhez kíváncsian nézek, mert még szerintem nem találkoztunk. Ha találkoztunk volna, biztos emlékeznék. Gondolkozom, hogy van-e valami olyan, amiben segíthetek. Nem vállaltam semmit. De úgy is kiderül nemsokára. Remélem nem felejtetem el semmit.

Tim

Mivel én vagyok háttal a napnak, nem kell hunyorognom, de neki igen. Megkapom a válaszom. Megnyugszom, hogy nem felejtettem el semmit. Viszont annak örülök hogy találtam valakit, akivel beszélgethetek, pontosabban ő talált engem. Ezen mosolygok. Elég csendes fiú, nagyon aranyos. Miközben ezen merengek, megkérdi mi a nevem. Szépen mosolyogva, kedvesen válaszolok a kérdésre és az előbbi válaszára.  
-Persze beszélgessünk. Állia vagyok, és te?
Dobom vissza a labdát. Most már én is kíváncsi vagyok. Eszembe jut, hogy ülök, ezért megkérdem, nem akar-e le ülni. Még mindig mosolyogva teszem fel a kérdést.
-Nem ülsz le ide?
És megütögetem magam mellett a padot. Remélem nem veszi tolakodásnak.

Tim

Megdicséri a nevem. Ami jól esik. Elgondolkozom rajta, hogy már mennyien megdicsérték. Aminek nagyon örülök, szeretem ha dicsérnek. Az ő neve is tetszik,ezt meg is mondom. Közben leült mellém.
-Köszönöm. A te neved szép.
Ez után csöndben nézelődünk. Nagyon jó kint lenni a réten,minden gyönyörű. Most a napsütésben majdnem olyan, mintha tavasz lenne. Miközben nézelődöm, azon gondolkozom, hogy mit kellene mondani. Talán megkérdem, melyik házból való. Ez kezdőtémának jó. Meg is kérdem. Felé fordulok és kérdek.
-Melyik házba valós vagy?   
Valahogy most ötletem sincs, melyik házban lehet. De ez úgy is mindjárt kiderül.
Miközben várom a választ, megint elkezdek gyönyörködni a tájban.

Tim

Lassan haladunk a beszélgetésben. Mivel pár perc után válaszol csak, és akkor is csak úgy maga elé. De legalább válaszol. Navinés, még nem láttam ott. Nincs sok időm gondolkozni, mert visszadobja a labdát. Most mondjuk tényleg nincs rajtam címer. Erre gondolva ránézek, hátha látok rajta. Hosszan végigmérem, de nincs. Hát akkor kvittek vagyunk. Én se nézek rá, úgy válaszolok.
-Rellonos. Mióta vagy itt?  
Teszem fel kíváncsian a kérdést. Mert elég magas fiú, komolynak is látszik. De még nem láttam, pedig mióta belátási jogom van, sokukkal meg ismerkedtem. Lehet, hogy elsős. Úgy döntöttem, ezen nem gondolkodom inkább, felesleges. Ránézek és látom, hogy fázik. Kicsit tényleg hideg van. Hirtelen gondolattal előkapom a pálcám. Elkezdem halkan mondani a varázsigét.
-Lacarnium Inflamare!
Majd miután megjelent a kis varázsláng, kettőnk közé irányítom. Majd mosolyogva rákérdek, hogy zavarja-e.
-Így ugye jobb?
Kellemes meleget áraszt a lángocska. Miután megbizonyosodtam abban, hogy jó helyen van, elrakom a pálcám. Elkezdem újra a rétet nézni. És elgondolkozom azon hogy milyen szépen süt a nap, mégis milyen hideg van, ehhez még a leheletemmel is játszom.

Tim

Elég vicces, ahogy meglepődik azon, hogy rellonos vagyok. Most tényleg jó kedvemben vagyok, bezzeg mikor mérges vagy morcos vagyok. Ahogy magam elképzelem az arcom, egy kicsit nevetek. De próbálom hamar abbahagyni. Kis idő után már csak mosolygok. Remélem nem zavarja, nem rajta nevettem. Bár az is vicces volt, ahogy válaszolt, biztos, hogy a mostani jó kedvemmel a levitába tett, mivel a navinébe nem tehetett. Közben válaszol a kérdésemre. Elsős, ezen csodálkozom, azt hittem öregebb, csak másik suliból átiratkozott. Megint nincs időm gondolkozni ezen, mert megint visszadobja a labdát. Hát én már egy darabja koptatom a padokat. Még mindig nagyon mosolyogva válaszolok.
-Én már második éve koptatom az iskola padjait.
Közben még látom, hogy kellemesen éri a meleg. Látszik rajta, hogy elkezd álmodozni, nagyon aranyos, olyan mintha visszamenne az időben és újra kicsi lenne. De hirtelen elkomorodik, kicsit szomorkás lesz. Csendesen felel nekem. Örül a lángnak. De látom hogy valami nem jó, olyan hirtelen lett szomorú. Lassan felé fordulok, finoman mosolyogva ránézek és megkérdem.
-Jól vagy? Előbb még olyan boldognak látszottál, miért lettél hirtelen ilyen szomorú?
Kicsit kimondva már megijedek a gondolattól, hogy én csináltam valamit. Ijedten és kérdőn nézek rá. Nem tudom kitalálni, miért lett ilyen levert hirtelen.

Tim

Akárhogy nézem, nem értem. Csöndes fiú, de ha beszél, akkor okos. Egyszerűen elvesztem. Most már teljesen felé fordulok és úgy nézem, kicsit félre fordított fejjel, kíváncsian. Közben folytatjuk a beszélgetést. Igazán érdekes kérdést kaptam. Honnan jöttem? Elég messziről. Nyugodt, mosolygós arccal válaszolok.
- Elég messziről. És te?
Kicsit kitérő volt a válaszom,de remélem nem zavarja. Tőlem ő is adhat kitérő választ, nem zavarna. Közben látom, hogy meglepődik azon, hogy csak másodikos vagyok. Erre rá is kérdek.
-Öregnek látszom, hogy meglepett az, hogy másodikos vagyok?
Remélem nem látszom túl öregnek. Tény hogy elég fáradt vagyok mostanában, de ma nem érzem magam annak, tegnap pihentem, ma is, úgyhogy nem látszhatok olyan öregnek. Á! Mindegy, inkább nem törődöm vele. Én fiatalnak érzem magam, az is vagyok, és kész. Inkább azzal törődök, amit most mond. Nem szomorú, nem látszik hogy olyan elgondolkozott lett volna, de jó. Elfordul és az eget nézi inkább, ezzel adja tudtomra, hogy ne firtassam a témát, hát jó. Én még mindig felé fordulok és őt nézem. Egyszerűen nem értem még mindig.

Tim

Zavarba hoztam, ami mókás, mert nem akartam. Elmosolyodom. Tim közben rákérdez, hogy mi bajom van vele, erre még jobban elmosolyodom.
-Nem, egyáltalán. Csak olyan érdekes vagy.
Közben folytatja a kérdezést. Honnan messziről, erre csak mosolygok, ingatom a fejem, nem mondom meg. Ő is csak annyit mond, hogy messziről, én nem kérdezem meg, mivel én sem mondom meg. Közben figyelek és látom, hogy ezt rejtélyesnek szánta. Ezen már kicsit nevetek is. Közben válaszol a következő kérdésemre. Hát nem valami meggyőző ez a nem, de hát jó. Kicsit grimaszolok. Szerintem maximum harmadikosnak nézhet. De hát most már tudja és nem tart olyan öregnek. Ezen megint mosolygok. Közben látom, hogy ő is engem néz. Szóval egy formán kíváncsiak vagyunk.
Mivel most csöndben vagyunk, újra kérdek.
-Szeretsz eddig ide járni?
Teszem fel a pillanatnyilag logikus kérdést. De már gondolkozom a következő kérdésen.

Tim

Túl jó kedvem van. Vigyorgok, mint egy bolond. De csak azért, mert élvezem a társaságát. De most már visszafogom magam. De mikor rám néz, ő is nevet. Hát pont akkor nézett rám, mikor grimaszoltam, úgyhogy nem csodálkozom, hanem inkább vele nevetek. Közben beszélgetünk. Mikor közlöm vele, hogy érdekes, picit csöndben ül, majd közli, hogy én is. Ez nagyon jól esik, meg is mondom. Még mindig sugárzó arccal.
-Köszönöm.
Miután nem vagyok hajlandó az otthoniakról beszélni. Beleegyezik, aminek örülök. Nem akarok erről beszélni, így is hiányoznak, ha beszélnem kéne róluk, még talán sírnák. Ezen kicsit el is szomorodom. Hiányoznak, nagyon. De erről el is terelődik a figyelmem. Figyelem Tim válaszát, kicsit olyan, mint egy partra vetett hal, csak tátog és hümmög. Ami vicces, kicsit kuncogok, de próbálom visszafogni magam. Közben ahogy figyelem, látom hogy mondana valamit. Rá is kérdek, most már megint mosolyogva.
-Mit akartál mondani?
Kíváncsian nézek rá, remélem megmondja. Mert ha tudok, segítek.

Tim

Élvezem ezt a beszélgetést. Mikor megköszönöm, csak mosolyog rám, nem mond semmit. Erre én se tudnék mit mondani. Közben várom mit mond, mert nem mondta meg teljesen, mit szól a sulihoz. Látom rajta, hogy nem tudja eldönteni, mit mondjon. Majd lassan szinte suttogva közli semmi, végül egy mindegy-el le is zárja. Kicsit bánt, hogy nem mondja meg, elkezdek aggódni, hogy mi lehet, ami zavarja a suliban. Ránézek, nem mosolygok.
-Ha mégis lenne valami, csak szólj, szívesen segítek.
Remélem nem zavarja a közlésem. Csak féltem, nem tudom miért, de érzem rajta, hogy valami komoly. Most csönd van köztünk. Feláll, lehet, hogy elmegy mert megunta a társaságom. De nem. Felém fordul és megkérdi bemegyünk-e. Elmosolyodom.
-Ha akarod... hova megyünk be?
Teszem fel kíváncsian a kérdést, lehet, hogy felfedezett valami érdekeset a suliban. Kicsit megnyugodva, bár még kicsit aggódva én is felállok. Vele szemben és várom a választ.

Tim

Látom rajta hogy örömmel veszi azt, hogy én szívesen meghallgatom. De mintha valami zavarná, talán valami rosszat mondtam. Rá is kérdek, mert ha mondtam is, nem direkt.
- Valami rosszat mondtam?
De mit, nem tudom. Majd eldöntöm hogy ki tudom-e javítani ha válaszolt.
Közben kaptam egy választ is. Hát nem derül ki belőle, hova szeretne menni, de mindegy. Majd megkérem, hogy írja le körülbelül, és én majd talán találok olyat. Közben elkezdünk sétálni. Még mielőtt elindulnék, előveszem a pálcám. Eloltom a varázslángot. Majd elindulok. Kicsit elveszetten érzem magam mellette. Tim közben megkér hogy meséljek magamról. Rejtélyes mosolyogva válaszolok.
- Mesélek, ha te is.
Kis hatás szünetet hagyok, majd megkérdem, mire lenne kíváncsi..
-Mit szeretnél tudni?
Elkezdek gondolkozni, hogy mit tudnék mesélni magamról. Hát igazán nem is tudom.

Tim

Megnyugszom, hogy nem mondtam semmi rosszat. Kicsit bővebben is meg, teljesen megnyugszom. Közben sétálunk. Már majd nem kiértünk a rétről. Arra a közlésemre, hogy csak akkor beszélek magamról ha ő is, hevesen tiltakozik, amin egy kicsit nevetek. Aztán hallgatom, hogy mit szeretne tudni. Miután meghallgattam, kicsit durcás képet vágva válaszolok.
- Ez így nem ér!
Csattanok fel,majd folytatom kicsit szelídebben.
- Te miért nem mesélsz? Olyan rossz hallgatóság vagyok?
Kicsit elszomorodom a gondolaton, hogy rossz hallgatóság vagyok. Csöndben maradok, várom, mit mond. Közben kiérünk a rétről, már közel van a kastély. Hirtelen ötlettel elkapom a karját és elkezdem magam után húzni. Mosolygok, mert kitaláltam, hogy hova menjünk. Tim csuklóját fogva elkezdek nem túl gyorsan szaladni. Közben hátra nem nézve közlöm, hova megyünk.
- Tudom hol tudunk bent beszélgetni, gyere.
Remélem nem zavarja hogy magam után húzom.

Yvonne

Jó itt kint lenni a hideg ellenére. Bár bemenni is jó lesz majd és forrócsokit inni. Ezen egy kicsit elgondolkodom. De egy hang felkelti a figyelmem. Mellém ült valaki, és elkezdett beszélni hozzám. Felnézek a könyvből. Egy lány, ráadásul rellonos. Nem valami kedves, szóval biztos, hogy idősebb. Ránézek és ugyanabban a hangnemben válaszolok.
-Nincs annyira hideg.
Ezután kicsit kedvesebben folytatom.
-Bent különben túl nagy a zaj, idekint sokkal jobb.
Bár szerintem ő is azért jött ki, mert bent már még nagyobb zaj van. Rákérdek biztos, ami biztos.
-És te? Nem fázol?
Ezután végigmérem, hátha láttam már. Azt hiszem láttam már, de csak futólag. Beszélni biztos, hogy nem beszéltem még vele. Hát most ez is megtörténik. Most már azért remélem kedvesebb lesz, nem szeretem ha házambeli ilyen. Nem hiszem azt, hogy mindenkivel elleszek, de azért azt se, hogy ilyen kedvesek lesznek mint ő. Lehet, hogy az én hibám, de eddig csak kedves és jó fej rellonossal beszéltem. De az biztos, hogy nem hagyom magam, ha ő bunkó lesz, akkor én is. Ugyan szeretnék mindenkivel jóban lenni, de ez nem muszáj. Közben várom, hogy reagál. Rajtam van a címer ó, most már látja. Úgyhogy kíváncsi vagyok, hogy mit mond. De ha itt hagy, az se zavarna. Bár nem lenne jó, ha a klubteremben veszne össze velem, az biztos. De szerintem ilyet nem tenne. Nem tudom igazándiból, nem ismerem, szóval inkább nem ítélkezem, úgy lesz a legjobb. Hisz mindjárt meglátom, milyen. Már kíváncsian várom hogy mi lesz, vagy mi nem.

                                                      Nyári Évi


Meleg szombat reggelre ébredtem, gyorsan fel öltöztem és már indultam is kifelé egy könyvel a kezemben. A kastély viszonylag még csöndes hétvége lévén. A rét felé indulok, mivel az nagyon kellemes lehet most és csöndes. oda érve egy két embert látok csak. Keresek egy fa alatt lévő árnyékos padot és leülök. Gyönyörködöm a körülöttem lévő tájban egy kicsit aztán elkezdek olvasni és addig olvasok is míg valaki meg nem szólít. Fel nézek és egy mosolygós lány arccal kerülök szembe.  Sóhajtva becsukom a könyvet mivel úgy látom, hogy nagyon beszélgetni szeretne. Kissé meg lepődöm, azon, hogy többieket keres. Nem tudom mire gondol, de azért válaszolok.
-Szia. Én Állia Szipenni vagyok. Milyen többiek?

Nyári Évi


Úgy látszik elégé értetlenül néztem mivel a lány elkezd magyarázni. elég hamar meg értem, elkezdek a könyvem borítóján dobolni az ujjammal amíg várom, hogy befejezze. Ez egy kis idő után hatott rá, elsétált és leült egy másik padra.
Meg nézem hova ült, aztán kezembe veszem a könyvem és kikeresem hol tartottam és elkezdek olvasni, ez sikerül is körülbelül a második mondatig. Utána szárny suhogást hallok. Fel nézve meg látom a felém közeledő toll csomót, ami huhogva köszönt. Leteszem a könyvet és kinyújtom a karom. a baglyom pedig rá szál és a másik kezembe ejti a levelet amit hozott. Lerakom a levelet a könyvre és meg simogatom Moont, aki közben át mászott a vállamra. Aztán gyorsan átfutom a levelet. Mivel nem fontos beleteszem a könyvembe. keresek a zsebemben egy kis bagoly csemegét a hajamat húzkodó bagolynak. Aki szinte azonnal áttelepszik a karomra, amint meg látja a csemegét és elkezdi kienni a tenyeremből. Míg ő eszik engem újra meg szolitat az a lány aki előbb elsétált. a bagoly dicséretére elmosolyodom, tényleg nagyon szép. Moon is fel néz, de mivel nem lát semmi érdekeset neki áll bekebelezni az utolsó pár falat bagoly csemegét.
Óvatosan meg fordulok, hogy ne essen le Moon és még mindig mosolyogva válaszolok.
-Itt vettem a faluan. A mindenki bestiája neve boltban.

Évi


Elég régen voltam már én is a boltban. Nem lenne rossz meg nézni, hogy milyen új jövevények vannak és akkor el is kísérhetem. Rá nézek Moonra aztán meg adóan bólintok, meg se halva, azt hogy egyedül megy. Rá nézek és válaszolok.
-Elkísérlek.
Amíg várom, hogy mit mond vissza fordulok a baglyomhoz. Meg simogatom, aztán elküldöm.
-Mehetsz Moon.
Moon rám néz, aztán szárnyra kap és el repül. Én pedig újra Évi felé fordulok.