Isidor

Alice épp egy fa aljában üldögél.Korgott a gyomra.Már dél is elmúlt.
-Éhezeeeeem..-nyöszörgött és hanyatt vágta magát a füvön.Pásztázta az eget és azon gondolkozott,hogy ha a felhők vattacukorból lennének akkor ki készítené őket.És mekkora vattacukor gép kéne hozzá?És ha a hó pelyhek cukorból vannak,akkor vajon mekkora szita kell hozzá hogy olyan szépen essenek?És ha sajtból van a hold akkor tényleg lábszaga van?
Hát igen,a lány fejében nap mint nap ilyen filozófikus kérdések fogalmazódnak meg.
Főleg ha éhes.Akkor még a füvet is megenné.Főleg ha gumicukorból lenne.
Na erre gondolatra már megrázta a fejét.Tényleg az agyára ment az éhség.Ma mit is csinált?Megérkezett az iskolába.Mást nem nagyon.És nem is evett semmit a pogácsá kivül.Még a vonaton se.Még indulás előtt se.A szatyrát ami tele volt gumicukorral,pedig elhagyta a vonaton.Megtörtént az első eltünés.1-0 az ördögi manónak aki rendszeresen tünteti el vagy a ceruzáit,vagy a hegyezőjét,netalántán valamelyik csipkés zokniját vagy ha a manó nagyon nagyon nagyon gonosz kedvében van akkor a fehér combfixét.Alapjáraton Alice békés ember de ha a combfixéhez nyulnak akkor már összeesküvési elméletek kavarogtak a fejében,és már kész haditervet kombinált a fejében,hogy hogyan kaphatná el az ördögi manót.Csapdába csalhatná valami kis mütyürrel.Vajon szereti a sajtot?.........
Na ismét eszébe jutott az étel.Idegesen összekócolta a haját persze vizszintesben fekve majd az égre mutatott morcos arccal.
-Meghalok!Valaki!Te ott fent!Adj le nekem valami ehetőőőt.-csapott a fűre de nem érkezett válasz ugyhogy csak nyekergett tovább.Sürgösen bekéne szereznie valami ételadagoló autómatát.

Isidor

Alice kishiján szívrohamot kap mikor felemelkedik a levegőbe. Most megzavarták a gondolat menetét a vattacukrokról és a felhőkről...Vagy a vattacukor felhőkről?Mindegy is. A lényeg hogy megijedt. Valami olyasmit gondolhatott hogy biztos ez is a manó műve! Már nem csak a ruháit lopkodja,hanem már átkokat is szór rá! Felakarja repíteni az űrbe! Igaz az nem lenne olyan rossz...
Nem visitozott,mert azzal biztosan a manó kedvére tenne. Gonosz lények...
Viszont mikor földetért észrevette hogy egy fiú van a közelében.
Szegény nagyon ijedtnek látszott.
-Jól vagy bántott valaki?-kérdezte Alice aggódva de aztán a fiú bocsánatot kért és ekkor leesett neki.-Ooooooh!-bólogatott nagyokat. Szóval ez nem a manó volt. Hmmm..most az egyszer ártatlan az a kis szörnyeteg. Gondolkozott egy darabig majd észbekapva elmosolyodott és felállva leporolta magát.
-Semmi baj.Biztos nem volt szándékos.A manó megszállta a fejed.-mosolygott szélesen-Amúgy is.Nem eshetett bajom!Sőőőt!Nagyon nagyon vicces volt!-kuncogott egyet majd oda szökdécselt a fiúhoz és kezetnyujtott neki-Nagyon ügyes vagy!-mosolygott fel rá-Alice Petónia,Eridon.Te?-csillant meg a szeme. Ujabb ember aki a barátja lehet. Az ilyennek mindig örül. Bár fura..Csak fiúk járnak ebbe az iskolába? Igaz,eddig mindenki kedves volt vele szóval nincs probléma.

Isidor

---

-Házimanók..-gondolkozik el. Manók akik segítenek..Szóval vannak értelmes,aranyos manók is. Nem csak olyan szörnyetegek,mint az aki lopkodja a ruháit. Elkéne nevezni őt valahogy, nehogy szegény házimanókat sértegesse a sima manó névvel. Na ezen még gondolkozik,ugyanis időközben a fiú be is mutatkozott.
A lánynak még a szemei is mosolyogni kezdtek. Levitás. Mostmár a Levitából is ismer valakit. Viszont..mi is volt a neve? Alice a fejét fogta és próbált visszaemlékezni.
-I..I...Igor?Nem...Isiger...nem...Isidor!-ugrott be neki majd szokásosan a halántékára helyezve a mutatóujjait próbálta belevésni a fejébe a fiú nevét. Udvariatlanság lenne,ha holnap már nem emlékezne rá. Isidor,Levitás,...Isidor Levitás...Isidor Levitás. . Viszont időközben valami "sütemény" szó csapja meg a fülét.
Alice szeme elkerekedik. Itt mindenki ennyire előzékeny és udvarias? Nagyokat pislogva méregeti a süteményeket. Majd a fiúra néz...aztán megint a sütire..a fiúra...aztán le a sütire.Végül teljesen kivirul,arcán széles mosoly jelenik meg.
-Köszönöm szépen!Nagyon kedves vagy!-veszi el a süteményt aminek az illata már meg is csapja az orrát.Nem is türtőzteti magát,beleharap.
-Nagyon finom.-jegyzi meg tele pocok fejjel majd lenyeli és szinte mámoros fejet vág.Végre van valami a gyomrában.Viszont hirtelen eszébe jutott valami,ami csak most jutott el a tudatáig.E miatt félre is nyelt.
-VIZSGÁK?!-kerekedtek el a szemei és az agya kattogni kezdett.Hogy fogja megjegyezni a vizsga anyagot ha az emberek nevének memorizálása is már komoly problémát jelent neki?!Megbukok...tuti megbukok..nem fog menni..megbukok.
Lelki szemei előtt már lepergett a vizsga és látja magát ahogy megbukva sirdogál valamelyik sarokban,vagy pad alatt. Próbálta elűzni a rémképeket, több kevesebb sikerrel.

Isidor

---

-Ohh én félvér vagyok de muglik között éltem szóval nem nagyon értek a varázs izékhez.. Márha nem akarsz kecskévé változni! Az megy!-csillant meg a szeme. Nos igen.. az öregnéni a faluban is ráfázott mikor Alice bemutatót tartott az utcán Tisza Mogyoróson. Ahol amúgy elég gyorsan elterjedt hogy boszorkány van a faluban. Páran sátánistának tartották a lányt, de a többség jól elszórakozott mikor véletlenszerűen kecskévé változtatta a falubelieket. Sokszor akaratlanul. Mikor szóba került a körbevezetés elmosolyodott.
-Köszönöm,de már körbenéztem. Mármint ami a szabadban van. Bent még nem jártam. A bőröndjeim is itt vannak látod?-mutatott a fa alá. És tényleg. Az összes cucca ott sorakozott.-Nem tudom hova mehetnék.-vonogatta a vállát mosolyogva. Valójában nem is zavarta. Ő elalszik a fán is.
A vizsga szóra ismét felfordult a gyomra.
-Nee...Csak dolgozatot ne!-húzta összébb magát és egyszerűen a fűbe huppant.Teljesen begörcsölt. Nem bírja a feszültséget. Nagyon nem. Nagyon nagyon nem. És főleg ha élesbe megy a dolog. Akkor duplán, sőt triplán nem. Tovább akar jutni, elég ciki lenne ha megbukna. Puskázni alapból nem tud, ráadásul most még nem is lesz lehetősége rá. Még el se kezdődött a vizsga de már minuszról indul.
-Elvérzek.. tanulnom kell!-turt a hajába megvilágosodva. Ez neki még új dolog. Mikor még mugli iskolába járt akkor is mindig kegyelem kettessel engedték át a tanárok.

Isidor

---

Alice vidáman összecsapja a tenyereit. Végre valakin alkalmazhatja. Előveszi a pálcáját és mondaná a varázslatot. Viszont megáll. Elfelejtette. Idegességében meghuzza a fonatait és a halántékára helyezve a mutatóujjait gondolkozni kezd. Stupor...nem...Levicorpus...nem....Serpensortia? Ilyen is volt anyu könyvében...az lehet az?
Megemeli a pálcáját a fiú felé és megszólal.
-Serpensortia!-mondja ki a varázsigét de ahelyett hogy a fiú kecskévé változott volna, egy kinyó tekergőzőtt a nyakába. Alice a szája elé kapja a kezét ijedtében.- Bo..Bocsánat ne haragudj!!-kapkodni kezd és az ellen átkon agyal. Öhm...Öhm...mi volt ez alatt a könyvben? Zöldell volt irva...zöld zöld.. ekkor eszébe jutott.Ismét Isidor felé tartja a pálcáját, remélve hogy most nem rontja el.
-Vipera ivanesca!- mondja ki remegő hangon, és Hála istennek a kigyó eltűnik.-Még egyszer bocsi. Élesbe nem megy.-húzta el a száját. Hát igen, ő olyan fajta ember aki meggondolatlanul cselekszik, és ha élesben kell csinálnia valamit, mindent elfelejt. Viszont mikor Isidor megemlíti az Eridonosokat kétségbeesik.
-Ne! Ne tegyél panaszt! Én nem akartam be menni! Eléggé félek tőle és és érted..-kezd el magyarázkodni, mert ez nem a prefektusok hibája, ő bújt el, nehogy valami hivatalos ember bevigye őt a kastélyba.- Viszont mivel össze haverkodtunk veled szívesen bemegyek!- mosolyodott el. Igaz eléggé rosszul érezte magát hogy a fiú viszi a bőröndjét. -Nem nehéz? Ne vigyem? -aggodalmaskodott. Aztán újra szóba kerültek a vizsgák. Mire határozott arccal válaszolt
-Nem! Megtanulom!-rakta csípőre a kezét- Menni fog mint a karika csapás!- vigyorodott el szélesen. Hát igen.. lehet hogy bátor de ostoba.