Alice végre valahára vette a bátorságot hogy kilépjen a kapu melleti fa mögül.Nem volt ott senki de mégis attól tartott hogy valaki majd megijeszti egy fa mögül.Valójában nem tartott tőle,sőt,viccesnek is találta volna.Legalább nevet egy jót az első napján.Mikor egész alakban kilépett a fa mögül tátva maradt a szája,szó szerint.Egy nagyon szép kapu tárult elé (az épitményt még nem igazán szurta ki).Félre biccentett fejjel méregette a vaskaput mikor széles mosolyra húzodott a szája és oda szökdécselve,lerakva böröndjeit elkezdte kocogtatni a vas kaput a körmeivel majd a fülét oda szoritotta,hátha hallja a víszhangot.
-A kapu zenél!-csillant föl a szeme majd az arcán látszott ahogy gondolkozni kezd és leesik neki-Még sem zenél..-biggyeszti le a száját elhajolva a kaputól.Nem igazán tudta mit kéne tennie,csupán azzal volt tisztábam hogy az Eridon házba került.Azt se tudta mi az,de jól hangzott a név,szóval örült neki.
 Viszont most akkor sem tudta mit csináljon szóval jobbnak látta nem menni sehova,mert a végén eltéved és akkor maga a jóisten se találja meg.Szóval vízszintesbe fektetve bőröndjét  ráült és a csipkés hátitáskájából kihúzta a kedvenc Stephen King regényét és kinyitotta.Megállt benne az ütő.Nem tudta hol kinyitni.A saját kézzel készitett könyvjelzője eltünt,teljes letargiába esett.
-Ohh ne!-kapta a szája elé a kezét és majdhogynem sírva fakadt-Hogy veszthetted el?!-háborgott,feltehetőleg saját magára.-Hülye!Hülye!Hülye!-ütögette a saját fejét és meghúzta a két fonatát és lepattanva a bőröndről elkezdte annak tartalmát kipakolni maga mellé.A ruhákat rázogatta,a cipőit majdhogynem kiforgatta.
 Végül mikor kiürítette szegény bőröndöt a hajába túrt és leülve a kapu mellé felhúzta a térdeit és azokon támasztotta az állát,ugyanis a könyvjelző nem lett meg.
-Hülye hülye hülye..-kezdett elmagában motyogni.

Könnyes szemmel nézett föl a fiúra és elrakta először az összehajtogatott ruhákat és valami "Köki.." félét motyoghatott az orra alatt.Ám később a srác valami mást is oda nyújtott neki előbb az arcát fürkészte, majd kiszurta a kezében lévő könyvjelzőt és a rossz kedve már tova is szállt.Olyannyira kivirult hogy a könnycseppek is eltüntek a szeméből,még a kérdést sem hallotta meg,csak a könyjelzőre koncentrált és nagy hévvel kikapta a  fiú kezéből a kis tárgyat.
 -EZAZ!!!-visongott felpattanva a földről és elkezdte körbe ugrabugrálni a srácot-Végre végre végre megvan!-pattogott egy helyben csillogó szemekkel a fiúval szemben-Egész végig ezt kerestem!Még a bőröndöm is kiborogattam érte!-csapta össze a tenyereit majd felszedve a földről a könyvét bele is rakta az elejébe.Igaz hogy hiába lett meg a könyvjelzője,attól még nem fogja tudni hol tartott,de eldöntötte hogy majd azon később akad ki.Sőt még a kiborogatott bőröndje miatt sem aggódalmaskodott,pedig a ruháji elég piszkosak lettek.
Épp az apró könyvjelzőt ölelgette mikor eljutott az előző kérdés is az agyáig.Legalábbis a második fele.Ami szerinte érdekesebb volt.
-Van pogid?Kaphatok?-csillant fel a szeme

Ádám

 Alice-t nagyon meglepte a fiú udvariassága,hisz falun nem igazán találkozott ilyen emberekkel,leginkább elintézték annyival a lányokat hogy "Ülj ahova akarsz,lócára vagy mit bánom én' Csüccs".Ki is használta a gesztust és helyet foglalva a pulcsin átvette a pogácsát amit szinte rögtön majszolni kezdett.Nem tudta mennyit ülhetett ott a kapu előtt de mi tagadás,jól esett neki a pogi is és hogy nem a hideg kő van a feneke alatt.Jó ízüen nyammogott,tényleg finom.Biztos ellátogat erre a helyre.Lesz rá elég ideje.Mikor elhangzottak a kérdések csak teli pocok fejjel meredt a fiúra majd villám sebességgel le is nyelte.Igaz fulladozott emiatt de miután leküzdötte a köhögés rohamot mosolyogva válaszolt.
-Alice Petónia vagyok.Ééés hogy honnan jöttem?-gondolkozott el itt-Azthiszem elfelejtettem.-vont végül vállat-Viszont azt tudom hogy az a hely Magyarország fővárosa!-mosolyodott el-Bukarest..?Ááááh nem!Buta!-nevetett a saját butaságán-Budapest!-nevetett ismét majd inkább a következő  kérdésre tért át.
-Ugy érted melyik házikóba kerültem?-mosolygott majd ismét átsuhant az arcán a brutális gondolkodás de végül kinyögte.-Origon!....Nem!-huzta meg a két copfját és javitotta magát-Eridon!-vigyorgott kínosan majd hozzátette-Bocsesz,a névmemóriámon még csiszolnom kell.

Ádám

 Alice gyorsan a halántékára helyezte a mutatóujjait és próbálta feldolgozni a kérdést hogy pontosan válaszolni tudhasson,ehez valami vicces gondolkozó grimaszt is vágott. Szegény lánynak elég lassan vág az esze,ezért az esélye hogy netalántán ha nem az Eridonba került volna,akkor a Levitába az egyenlő a nullával. Sosem volt egy okos ember,a memóriájából pl 40 nap után törlődnek a nevek hogy legyen hely az újaknak,szóval az elsős tanárára már nem is emlékszik. Ha vele szemben jönne az utcán,ő halál lazán elmenne mellette mert az olyan rég volt hogy még az arca se rémlene neki.
Nem büszke rá,de ez van. Már sokszor járt ilyen memória fejlesztő tanfolyamokra,de feleslegesen. Biztos sokmindent elfog hagyni az elkövetkezendő évek alatt.
 Miután összekaparta a válaszát a fejében,elmosolyodott.
-Nem,nem most költöztünk ide.Születésem óta itt lakok,csak a fejem..tudod..Rövid.-kocogtatta meg a fejét majd észhez kapott-Azaz nem a fejem!Az eszem rövid!-helyesbített gyorsan-Vagyis nem úgy rövid hogy rövid hanem..-kezdett el kapkodni majd inkább sóhajtott beletörődve,jelezve magának hogy ebből nem jön ki győztesen,de szerencséjére elhangzott a második kérdés is.
-Nagyon rendes vagy!-csillant föl a szeme-Az nagyon jó lenne köszönöm szépen!-csapta össze a tenyerét vidáman-Egyedül szerintem nagyon eltévednék..Már ez a kapu is olyan bonyolultnak tűnik..-merült el magában majd kiszurta a virágot a fiú kezében.-Barátnődnek lesz?-virul ki mégjobban-Milyen aranyos!-vizslatja kiváncsi szemekkel a csokrot.-Hogy hivják??-kiváncsiskodik egyből.Hát igen..a feledékensysége mellett még túl közvetlen is.

Isidor

Alice épp egy fa aljában üldögél.Korgott a gyomra.Már dél is elmúlt.
-Éhezeeeeem..-nyöszörgött és hanyatt vágta magát a füvön.Pásztázta az eget és azon gondolkozott,hogy ha a felhők vattacukorból lennének akkor ki készítené őket.És mekkora vattacukor gép kéne hozzá?És ha a hó pelyhek cukorból vannak,akkor vajon mekkora szita kell hozzá hogy olyan szépen essenek?És ha sajtból van a hold akkor tényleg lábszaga van?
Hát igen,a lány fejében nap mint nap ilyen filozófikus kérdések fogalmazódnak meg.
Főleg ha éhes.Akkor még a füvet is megenné.Főleg ha gumicukorból lenne.
Na erre gondolatra már megrázta a fejét.Tényleg az agyára ment az éhség.Ma mit is csinált?Megérkezett az iskolába.Mást nem nagyon.És nem is evett semmit a pogácsá kivül.Még a vonaton se.Még indulás előtt se.A szatyrát ami tele volt gumicukorral,pedig elhagyta a vonaton.Megtörtént az első eltünés.1-0 az ördögi manónak aki rendszeresen tünteti el vagy a ceruzáit,vagy a hegyezőjét,netalántán valamelyik csipkés zokniját vagy ha a manó nagyon nagyon nagyon gonosz kedvében van akkor a fehér combfixét.Alapjáraton Alice békés ember de ha a combfixéhez nyulnak akkor már összeesküvési elméletek kavarogtak a fejében,és már kész haditervet kombinált a fejében,hogy hogyan kaphatná el az ördögi manót.Csapdába csalhatná valami kis mütyürrel.Vajon szereti a sajtot?.........
Na ismét eszébe jutott az étel.Idegesen összekócolta a haját persze vizszintesben fekve majd az égre mutatott morcos arccal.
-Meghalok!Valaki!Te ott fent!Adj le nekem valami ehetőőőt.-csapott a fűre de nem érkezett válasz ugyhogy csak nyekergett tovább.Sürgösen bekéne szereznie valami ételadagoló autómatát.

Isidor

Alice kishiján szívrohamot kap mikor felemelkedik a levegőbe. Most megzavarták a gondolat menetét a vattacukrokról és a felhőkről...Vagy a vattacukor felhőkről?Mindegy is. A lényeg hogy megijedt. Valami olyasmit gondolhatott hogy biztos ez is a manó műve! Már nem csak a ruháit lopkodja,hanem már átkokat is szór rá! Felakarja repíteni az űrbe! Igaz az nem lenne olyan rossz...
Nem visitozott,mert azzal biztosan a manó kedvére tenne. Gonosz lények...
Viszont mikor földetért észrevette hogy egy fiú van a közelében.
Szegény nagyon ijedtnek látszott.
-Jól vagy bántott valaki?-kérdezte Alice aggódva de aztán a fiú bocsánatot kért és ekkor leesett neki.-Ooooooh!-bólogatott nagyokat. Szóval ez nem a manó volt. Hmmm..most az egyszer ártatlan az a kis szörnyeteg. Gondolkozott egy darabig majd észbekapva elmosolyodott és felállva leporolta magát.
-Semmi baj.Biztos nem volt szándékos.A manó megszállta a fejed.-mosolygott szélesen-Amúgy is.Nem eshetett bajom!Sőőőt!Nagyon nagyon vicces volt!-kuncogott egyet majd oda szökdécselt a fiúhoz és kezetnyujtott neki-Nagyon ügyes vagy!-mosolygott fel rá-Alice Petónia,Eridon.Te?-csillant meg a szeme. Ujabb ember aki a barátja lehet. Az ilyennek mindig örül. Bár fura..Csak fiúk járnak ebbe az iskolába? Igaz,eddig mindenki kedves volt vele szóval nincs probléma.

Ádám

 Na itt Alice elgondolkodott. Kezdett pánikba esni. Milyen tárgyakat is vett fel? Mert felvett az biztos! Viszont jó lenne tudnia hogy mit. Megint a halántékára helyezte a mutatóujjait és megrázta a fejét. Elkezdett kutakodni az emlékeiben eltartott egy darabig majd végre beugrott neki. Valami isteni sugallat lehetett hogy nehogy elfelejtsen az óráira menni. Az nem lenne túl jó,már az éve első napján elrontani valamit. Ráér az még. Van rá még pár éve,megutáltatnia magát a tanárokkal. Bár remélte erre nem kerül sor,úgy vélte a tanárok piszok ijesztőek idegesen,mindegyiknek szokása,ahogy megfigyelte,hogy mielőtt elkezd vele kiabálni megrándul egy arcizma. Nem hosszan,csak egy ici pici pillanatra. Innen lehet tudni hogy elfogyott a türelmük. És Alice olyan fajta lány akihez óriási türelem kell.
 -Khm..-köhintett egyet majd elkezdte sorolgatni-Átváltozástan,Bájitaltan,Gyógynövénytan,Jóslástan,Legendás Lények Gondozása,Melodimágia és Művészetek!-darálta le gyorsan,mielőtt elfelejtené.Úgy is elfogja pár perc múlva..Talán fel kéne írnia valahova.
 Mikor a fiú a szerelméről kezdett beszélni teljesen kivirult.Imádja a szerelmi történeteket.
-Ez annyira aranyos!-csapja össze a két tenyerét és sóhajt egyet-Mindent bele!-veregette itt vállba a fiút széles vigyorral majd a következő kérdésnél enyhén meglepett fejett vágott. Szerelem? Az mi? Mármint olvasott ilyen könyveket de ő ezt úgy fogta fel,hogy biztos valamit szívtak azért vannak ennyire oda egymásért.
 -Hm?-biccentette félre a fejét,nagyokat pislogva,gyermekien ártatlan arckifejezéssel.-Hmmmm...-itt elgondolkodott ismét.Szinte veszekedni kezdett magával,hogy ő volt-e már egyszer így beszívva?
Egészen az óvodás éveiig visszament(nagy nehezen) de semmi.Felemelve a tekintetét csak megrázta a fejét.-Nincs.-vont mosolyogva vállat. Jobb is hogy nincs..Nem látja pár napig és elfelejti a nevét.

Isidor

---

-Házimanók..-gondolkozik el. Manók akik segítenek..Szóval vannak értelmes,aranyos manók is. Nem csak olyan szörnyetegek,mint az aki lopkodja a ruháit. Elkéne nevezni őt valahogy, nehogy szegény házimanókat sértegesse a sima manó névvel. Na ezen még gondolkozik,ugyanis időközben a fiú be is mutatkozott.
A lánynak még a szemei is mosolyogni kezdtek. Levitás. Mostmár a Levitából is ismer valakit. Viszont..mi is volt a neve? Alice a fejét fogta és próbált visszaemlékezni.
-I..I...Igor?Nem...Isiger...nem...Isidor!-ugrott be neki majd szokásosan a halántékára helyezve a mutatóujjait próbálta belevésni a fejébe a fiú nevét. Udvariatlanság lenne,ha holnap már nem emlékezne rá. Isidor,Levitás,...Isidor Levitás...Isidor Levitás. . Viszont időközben valami "sütemény" szó csapja meg a fülét.
Alice szeme elkerekedik. Itt mindenki ennyire előzékeny és udvarias? Nagyokat pislogva méregeti a süteményeket. Majd a fiúra néz...aztán megint a sütire..a fiúra...aztán le a sütire.Végül teljesen kivirul,arcán széles mosoly jelenik meg.
-Köszönöm szépen!Nagyon kedves vagy!-veszi el a süteményt aminek az illata már meg is csapja az orrát.Nem is türtőzteti magát,beleharap.
-Nagyon finom.-jegyzi meg tele pocok fejjel majd lenyeli és szinte mámoros fejet vág.Végre van valami a gyomrában.Viszont hirtelen eszébe jutott valami,ami csak most jutott el a tudatáig.E miatt félre is nyelt.
-VIZSGÁK?!-kerekedtek el a szemei és az agya kattogni kezdett.Hogy fogja megjegyezni a vizsga anyagot ha az emberek nevének memorizálása is már komoly problémát jelent neki?!Megbukok...tuti megbukok..nem fog menni..megbukok.
Lelki szemei előtt már lepergett a vizsga és látja magát ahogy megbukva sirdogál valamelyik sarokban,vagy pad alatt. Próbálta elűzni a rémképeket, több kevesebb sikerrel.

Rayne


 Alice szökdécselve haladt végig a Fő utcán. Nem nagyon beszélt még senkivel két embert kivéve de azok nagyon kedvesek voltak. Épp az otthonról magával hozott valami epres, gyümölcslevét iszogatta sárga, virágos szívószállal , aminek üvegén egy panda cigánykerekezett és a felhők rózsaszínek voltak, illetve volt arcuk.    Ebből az italból volt nála még citromos, zöld almás, csak azok a bőröndje legalján pihengetnek. Viszont a gumicukra máig nem került elő, és volt egy olyan érzése hogy nem is fog. Nehezen, de be látta hogy vennie kell egy másikat.. Igaz valószínűleg azt is elfogja hagyni. Épp a Jingle Bells-t dudolgatva szökdécselt mikor hirtelen lefékezett. Szájában a szívószállal kiváncsi arccal fürkészte a falnál gugoló fiút. Fekete haja kócosan állt és nagyon nagyon sápadt volt. Mint egy zombi. Alice pánikba esett. Zombi apokalipszis Bogolyfalván?! Szólni kéne a tanároknak hogy most már nem csak varázslók fognak rohangálni Bogoly falva utcáin hanem zombik is! Itt az első! Fussak...ne fussak? Talán befoghatnám házőrzőnek!  Vajon tud magyarul? Mert akkor tudnám neki mondani hogy "Buksi! ül!" . Viszont ekkor kiszúrta hogy a fiúnak igenis van pupillája és írisze is. Azaz él! JÉZUSOM! Ez haldoklik!! Kapkodta a fejét, össze vissza hogy mit csináljon. Hivjon segitségül valakit? Addigra a srác tuti elpusztul!! Várjunk csak.. méregette végig a fiú arcát. Cserepes a szája.. EZ SZOMJAN HAL. Nehéz szívvel de elhatározta magát. Fogta és a fiú orra alá dugta az itókáját.
-Tessék? Szomjan halsz ugye?- mosolygott le rá. És a feledékenysége, túl közvetlensége mellett még udvariatlan is..

Rayne


Alice szeme elkerekedett. Milyen fura fiú. Nem zombi.. És mégis mit keres itt?
-Szívesen!- mosolyodott el és elé gugolt. Talán a zombik kéme? Vagy valami turista? Nem annak néz ki. Lehet hogy vattacukor árus? Neeeem szemmel láthatóan nem szereti az édes dolgokat. Bár, az nem is feltétel hogy szeresse, vagy de? A vattacukor árusok szeretik a vattacukrot, vagy megutálták ennyi idő alatt? És vajon van vattacukor árus képzés is? Hiszen a mugliknál olyan sok képzés van. Még kukás képző is! Sőőőt apukája valami diplomáról is beszélt. A muglik tényleg a legérdekesebb emberek a világon! futott végig ez az agyán egy pillanatra. Viszont ez a fiú nem néz ki muglinak...egyáltalán nem. AJJAJ! Lehet hogy ő az a manó aki lopkodja a cuccait? Vagy valamiféle szövetségese? Ezt nem hagyhatja annyiban!
-KI VAGY TE?És mit tudsz a manóról? Ismered?! Mi féle kapcsolat áll fent köztetek? Te vagy a be súgója? Meg akarjátok támadni Bagolykővet?! Ezt nem hagyom! BESZÉLJ MOCSKOS MANÓ!-hajolt ijesztően közel a fiúhoz és idegesen méregette. Ha igaz amit gondolt akkor gyorsan át kell változtatni békává ezt a gazembert! Idegesen fürkészte a fiú arcát és várta a válaszait. Remélte jó válaszokat kap és akkor végre használhatja a pálcáját. Na ebbe beleborzongott. Milyen menő lenne már! Mindig kiakarta próbálni milyen átváltoztatni egy embert! Legalábbis önszántából. Akaratlanul egyszer átváltoztatott falun egy öregnénit kecskévé. Csak egy hét múlva múlt el a varázslat hatása. Nagyon nagy szidást kapott érte.

Isidor

---

-Ohh én félvér vagyok de muglik között éltem szóval nem nagyon értek a varázs izékhez.. Márha nem akarsz kecskévé változni! Az megy!-csillant meg a szeme. Nos igen.. az öregnéni a faluban is ráfázott mikor Alice bemutatót tartott az utcán Tisza Mogyoróson. Ahol amúgy elég gyorsan elterjedt hogy boszorkány van a faluban. Páran sátánistának tartották a lányt, de a többség jól elszórakozott mikor véletlenszerűen kecskévé változtatta a falubelieket. Sokszor akaratlanul. Mikor szóba került a körbevezetés elmosolyodott.
-Köszönöm,de már körbenéztem. Mármint ami a szabadban van. Bent még nem jártam. A bőröndjeim is itt vannak látod?-mutatott a fa alá. És tényleg. Az összes cucca ott sorakozott.-Nem tudom hova mehetnék.-vonogatta a vállát mosolyogva. Valójában nem is zavarta. Ő elalszik a fán is.
A vizsga szóra ismét felfordult a gyomra.
-Nee...Csak dolgozatot ne!-húzta összébb magát és egyszerűen a fűbe huppant.Teljesen begörcsölt. Nem bírja a feszültséget. Nagyon nem. Nagyon nagyon nem. És főleg ha élesbe megy a dolog. Akkor duplán, sőt triplán nem. Tovább akar jutni, elég ciki lenne ha megbukna. Puskázni alapból nem tud, ráadásul most még nem is lesz lehetősége rá. Még el se kezdődött a vizsga de már minuszról indul.
-Elvérzek.. tanulnom kell!-turt a hajába megvilágosodva. Ez neki még új dolog. Mikor még mugli iskolába járt akkor is mindig kegyelem kettessel engedték át a tanárok.

Rayne


 Nem manó? És még csak nem is szövetséges? Akkor semmi köze ahoz a gazemberhez? És még csak nem is mugli? És nem is vattacukor árus? És még csak nem is félvér? Alice elszontyolodott. Nem azért mert a fiú félrelökte. Egyáltalán nem. Azt észre se vette. Hanem mert nem tud bosszút állni a manón. Pedig igazán megérdemelné az a kis sunyi dög. Csak sóhajtva felállt és a fiú után nézett. Olyan kis elegáns...és tökre fent hordja az orrát..mármint nem a feje tetején csak ajj már..Hmmm..Ekkor leesett neki.. Várjunk csak.. Aranyvérű... akkor ő varázsló. És hova mennek a varázslók? Hát a Bagolykőbe!! . Egyből elfelejtette a bosszú hadjáratát és a srác után rohant. Persze majdnem el esett a nagy sietségben a saját lábába.
-A Bagolykőbe mész ugye? Ugye?Ugye? Ugye? -ugra bugrándozott mellette.- Én is oda járok! Hogy hívnak?-kérdezgette, mikor már csak normálisan ment mellette, a háta mögött összekulcsolt kézzel. Igaz még így is lehetett látni néha az apró szökkenéseket.Mielőtt a fiú válaszolhatott volna kiszúrta a bőröndjén a nevet. "Rayne Baskerville" - Rayne..?-pislogott nagyokat- Az nem lány név? A Baskerville menő név deee..a Rayne nem lány név? Én úgy tudtam. -pislogott nagyokat majd tovább rohamozta a fiút.- Visszakaphatnám az italomat? Nem kéne meginnod udvariatlanság lenne.

Isidor

---

Alice vidáman összecsapja a tenyereit. Végre valakin alkalmazhatja. Előveszi a pálcáját és mondaná a varázslatot. Viszont megáll. Elfelejtette. Idegességében meghuzza a fonatait és a halántékára helyezve a mutatóujjait gondolkozni kezd. Stupor...nem...Levicorpus...nem....Serpensortia? Ilyen is volt anyu könyvében...az lehet az?
Megemeli a pálcáját a fiú felé és megszólal.
-Serpensortia!-mondja ki a varázsigét de ahelyett hogy a fiú kecskévé változott volna, egy kinyó tekergőzőtt a nyakába. Alice a szája elé kapja a kezét ijedtében.- Bo..Bocsánat ne haragudj!!-kapkodni kezd és az ellen átkon agyal. Öhm...Öhm...mi volt ez alatt a könyvben? Zöldell volt irva...zöld zöld.. ekkor eszébe jutott.Ismét Isidor felé tartja a pálcáját, remélve hogy most nem rontja el.
-Vipera ivanesca!- mondja ki remegő hangon, és Hála istennek a kigyó eltűnik.-Még egyszer bocsi. Élesbe nem megy.-húzta el a száját. Hát igen, ő olyan fajta ember aki meggondolatlanul cselekszik, és ha élesben kell csinálnia valamit, mindent elfelejt. Viszont mikor Isidor megemlíti az Eridonosokat kétségbeesik.
-Ne! Ne tegyél panaszt! Én nem akartam be menni! Eléggé félek tőle és és érted..-kezd el magyarázkodni, mert ez nem a prefektusok hibája, ő bújt el, nehogy valami hivatalos ember bevigye őt a kastélyba.- Viszont mivel össze haverkodtunk veled szívesen bemegyek!- mosolyodott el. Igaz eléggé rosszul érezte magát hogy a fiú viszi a bőröndjét. -Nem nehéz? Ne vigyem? -aggodalmaskodott. Aztán újra szóba kerültek a vizsgák. Mire határozott arccal válaszolt
-Nem! Megtanulom!-rakta csípőre a kezét- Menni fog mint a karika csapás!- vigyorodott el szélesen. Hát igen.. lehet hogy bátor de ostoba.

Rayne



 Alice elgondolkozott (nagy dolog tőle). Szóval akkir Manyi néni hazudott neki. És a Rayne tényleg nem lány név. Na ennek még utána néz.
-Biztos vagy te benne?..-méregette elondolkozva a srácot. Na ennek tényleg utána jár. Viszont nem értette hogy Rayne miért vág ilyen arcot az italára. Semmi baj sincs vele. Nem értem az embereket, apu is öklendezett miután megitta. gondolkozott el ismét. Igazságszerint már fájt a feje, ennyit nem szokott agyalni egy nap, le is fog fáradni, estére ebben biztos volt. És még a VIZSGÁK is..Még el sem kezdett tanulni pedig elkéne már.
 -Szerintem finom.-zárta le ennyivel a témát és tovább kezdte szürcsölgetni.Ám ekkor jöttek a kérdés rohamok. Alice nem győzte kapkodni a fejét. Már a felét elfelejtette. Mit is kérdezett elsőnek? Egyszerűen csak eldobta az üveget és a halántékára helyezte a mutatóujjait. Én is a varázslóképzőbe járok-e....hanyadikos vagyok...és...és...a vérem.Milyen vérem van? Arra kiváncsi hogy 0-ás vagyy AB-s? Nem biztos nem..

 -Fuuuh..öhm..-szedte össze gyorsan a gondolatait és elkezdett sorban válaszolgatni-Igen,én is a Bagolykőbe járok,első éves vagyok éés...AB-s a vérem. Meg félvér..Nem tudom melyikre voltál kiváncsi.-vonogatta a vállát. Eddig már találkozott Eridonos diákkal,Levitással. Csak a Navine és a Rellon hiányzik a gyűjteményéből. Remélte a fiú egy lesz a kettő közűl.
-Éééés te melyik házba kerültél?-szökdécselt mellette,kiváncsi szemekkel fürkészve Mondd hogy Navine vagy Rellon..mondd...monddd. Szegény srácot szinte szugerálta.

Rayne & Rosalie


 Alice mosolyogva hallgatta a fiút. Ámuldozott azon hogy hogy lehet valaki ennyire komoly. Aztaaaa .
-Nem sírok soha.-jegyezte meg széles vigyorral. Az meg különösen jól esett neki, mikor a fiú felnevetett. Teljesen kivirult, szinte sziporkázott. Főleg mert imád embereket megnevettetni. És mikor meghallotta hogy az újdonsült barátja csatlakozik, a gyűjteményébe, felcsillant a szeme. Ráadásul még jó a megfigyelő képessége. Ő ki nem szúrta volna magán hogy melyik házba került.Eléggé meg is lepődött ezen. Viszont azon még jobban meglepődött hogy a fiú újra megköti neki a nyakkendőjét. Nem is olyan kis rideg mint előszőr gondolta.
-Barátok vagyunk ugye?-pislogott rá nagyokat. Aztán hirtelen kiszúrta az egyik bolti üvegben hogy valaki követi őket. Elmosolyodott és miután Rayne végzett a nyakkendőjének a megkötésével megfordult.
-Szia! - mosolygott rá szélesen és kiszurta a bőröndjeit. - Úúúú te is új vagy? Rayne is az!- mutatott a mellette álló fiúra.- Igazság szerint én is az vagyok. Vagyis nem...már nem annyira mint ti.- kuncogott egy jót és végül odaszökdécselt az őket követő lányhoz és kezet nyújtott neki
 - Nyugodtan hozzánk szólhattál volna. Alice Petónia. -vigyorgott szélesen - Az ijesztő égimeszelő mögöttem, Rayne. -mutatott hátra a hüvelyk ujjával a fiúra.

Rayne & Rosalie



-Aztaaaa! Rose mint rózsa? Király!-csillant fel a szeme.-Amúgy meg nem baj ha követtél, de hiányzik rólad a fekete öltöny és a napszemüveg. Meg tudod az a titkos ügynök zene!-kuncgott egy jót és mikor a lány megmondta hogy melyik házba kerültek dobbantott egyet  lábával.
 Na itt mindenkinek ilyen jó a megfigyelőkéje? Vagy csak jó a füle? Ő tuti nem vette volna észre!
- Jól hallottad!-vigyorgott szélesen és most jött az igazság pillanata- És és..és és te...melyikbe?-hajolt szinte az arcába a lánynak.Mondd hogy Navine...mondd hogy Navine. Ám amikor a lány megjegyzést fűzőtt Rayne bőröndjeihez elnevette magát.
-Ez meg kaptad Rayne!-veregette hátba a barátját majd elkomorodott.Nem illik kiröhögni a másikat. De nem birta tovább. Visszafogottan kuncogott még pár sort.
-Bocsánat, bocsánat befejeztem!-köhintett de nem birta az arcáról levakarni a vigyort.

Rayne & Rosalie


 A lány szélesen elmosolyodott. Újabb ember akit megtudott nevettetni. Ez egy elég termékeny napnak igérkezik. Viszont mikor a lány megmondta a házát Alice szeme elkerekedett. Navine...Navine....Navinet mondott ugye? Ezt tisztán értette. És most nem a manó fészkelt a fejébe. Tényleg ezt hallotta. Navine Navine Navine!! Kissé lesokkolódott majd visongva a lány nyakába vetette magát. Igaz nem ismerte még csak pár perce, de ez számára sosem akadály. Ő bárkit megölel ha úgy tartja kedve, akár egy hajléktalant is.
-Ezaz!!-visongott és el hajolva tőle megragadta mindkét kezét a lánynak és csillogó szemekkel meredt rá, szinte az arcába hajolt ismét-Üdvözöllek a gyűjteményembe, drága Navinés barátosném!-hadarta el bezsongva-Viiiiiih! Ezaz!Teljes a gyűjteményem! Már mindegyik házból van egy barátom! A Levitából,az Eridomból és a Rellonból is! És mostmár a Navinéból! Ez marha jó!- örömködött tovább és Raynehoz fordult-Látod látod látod?! Ráadásul most már lány barátom is van! Csodálatos!-pattogta körbe a Roset, nem is ügyelve rá hogy a járókelők elég ijedten meredtek rá.

Rayne & Rosalie



 -Persze! Szólits cssak a barátodnak! -mosolyodott el majd Rayne-re meredt- Morgóóó..-jegyezte meg majd Rose-hoz fordult- Őt is szólithatod nyugodtan! Morci de nem kell félni tőle. Olyan mint a kezes bárány. Egy morcos.. fekete bárány.-rakta  karba a kezeit és bölcsen bólogatni kezdett. Sőt már igazából nem is ott járt. Teljesen lefagyott és elgondolkozott. A bárányok gyapja vattacukorból van..? És megharapnának ha kicsit lecsippentenék a gyapjából. És a pásztorok rendszeresen kostólgatják a bárányokat? És a pásztorok botja cukorból van? Istenem de jól esne most egy kis cukorka.. Viszont mikor a lánynak megkordult a hasa, kizökkent és felkuncogott. És még korog a pocija..De cuki!
-Milyen aranyos!-csapta össze a tenyerét csillogó szemekkel- Na de ha éhesek és fáradtak vagytok akkor irány fel a kastélyba emberek! Hajrá!-ragadta meg előszőr Rosalie kezét, majd Rayne kezét és elkezdte húzni őket maga után. Majd kicsattan per pillanat, most ő játszik idegen vezetőt, ez marha jó!

Isidor

---

 Alice nem győzött bocsánatot kérni. Szegény fiú biztos nagyon megijedt. Jobb ha inkább elő sem veszi ezután a pálcáját.
- Ne haragudj! Nagyon sajnálom! Tényleg! Nagyon nagyon sajnálom! - könnyezett be. Nos igen.. Alice nem az a fajta lány aki sírva fakad. Viszont ha bűntudata van, sír. - Inkább elrakom a pálcám! Tényleg ne haragudj, nem akartalak bántani csak az a fránya varázsige! - húzta meg két fonatát és újra a Isidor-ra meredt könnyes szemekkel- Tényleg tényleg ne haragudj! - adott neki egy bűnbánó gerinc ropogtató ölelést. Ám mikor a fiú megemlítette hogy ez vizsga anyag, rossz kedve már tova is szállt.
 -Ilyen okos vagyok? - csillant meg a szeme. Az okos, tudat alattija most egy fotelben ülve újságot olvas és feltolva a szemüvegét diplomatikusan megjegyzi Na azért ne túlozzunk. Épp elkezdett azon merengeni, hogy talán sikerülhet neki a vizsga, amikor -neki hirtelen- Isidor a levegőbe emelte a holmijait.
- Azta!!-ámult el. Mit is mondott varázslatnak? Mobili...mi?. Bár elhessegette ezt a gondolatot. Jobb ha ma inkább nem használja többször a pálcáját. Inkább elkapta a felé lebegő retikült. Megértette hogy a fiú nem akar egy pasztel rózsaszín, csipkés retikült hurcibálni. Melyik fiú akarna? Egyik se.
 Inkább ahelyett hogy megint elbambuljon, Isidor után szökdécselt és próbálta tartani vele az iramot. -Ami számára kész, testnevelés óra volt mert egy nála 3 évvel idősebb fiúval tartani az iramot az ő rövidke és pici lábaival, nem volt leányálom- .
 Közben menetközbe néha-néha a bőröndök alá nézett hogy ezek most tényleg lebegnek-e. És tényleg. Ezt meg kell tanulnom! Mobiliiii....mi is volt? Mobilicartus? Mobilikaktusz? Mobilikarcsi? Ahogy ezen mélázott, időközben megérkeztek oda ahol felnézve már látni lehet az Eridon klub helyiségének bejáratát. Itt megtorpant és nyelt egyet. Nem volt magában biztos. A kezét tördelve meredt fel a bejáratra, közben néha-néha a cipőjét nézte mintha az olyan érdekes lenne, közben futólag a fiúra pillantott és szaggatottan sóhajtott egyet.

Isidor

---

 Mikor a fiú lassít, hálásan pillant rá. Így nem kell métereket lépnie ahhoz hogy ne maradjon le. Hát igen, a lány számára ilyenkor a mindössze 152 centiméter nincs a javára. Mert e mellett a lábai rövidek és a lábmérete is a 35-t veri. Azaz egy igen aprócska, amolyan a szél is el fújja lánynak mondaná az ember. Valójában az is.
 Így elkönyveli magának hogy ne keveredik verekedésbe mert, ilyen vékony karokkal és apró öklökkel még egy szúnyog is leverné. Bár az inkább csípne nem? . Mikor megérkeznek a folyosóra, miútán kedvére ki bámészkodta magát, kiszúrja a festményt aki meg is szólítja Isidort. És elég érdekes megjegyzést fűz ő hozzá is. Miért ne bízzak Igorban? Azaz Isidoban? Ez a néni biztos egy másik Igorról beszél. . Már kérdezne rá a festmény kilétére ám ekkor az újdonsült barátja lehuppan a kanapéra -amit például véve ő maga is leül mellé- és elmagyarázza a festmény kilétét. Szóval pletykás...hmmm..mint a vénasszonyok a falouban.
-Érdekes.. Hasonlít Margit nénjére a faluból. Én Margitnak fogom hívni! - mosolygott rá a festményre- Amúgy szerintem te egy másik Igorról beszélsz Margit. Mert Igor nem nőcsábász szerintem.- "védi meg" a fiút a maga módján.
Isidor közölte hogy várakozni kell amíg nem jön valaki aki tudja a kódot. Alice csak vállat vont. Ő tud várni. Már bambult volna el megint mikor Isidor a fülébe súgott. Enyhén megrezzent mikor a fiú megszólalt viszont a mondandóját érdekesnek találta. Valami házi manóról beszélt. A lány egyből felkapta a fejét és kiszúrta az aprócska emberkét. Alice elmosolyodott. Azaz inkább a kis lényre mosolygott. Milyen aranyos.. És mekkora szemecskéje van.. És aminek még jobban örült az az hogy el tudja vezetni az eridonos klubhelyiségbe. Mikor meghallotta az ajánlatot felállt a kanapéról és Isidorhoz fordult. Úgy dönt, nem okoz még több gondot a fiúnak azzal hogy várakozni kell, ha már valaki felajánlotta hogy elvezeti a klub helyiségbe.
 -Mindent köszönök! -hajolt le és szorosan megölelgette -Tényleg.-mosolygott rá-Ugye még összefutunk?-csapta össze vidáman a tenyerét.
Végül jól hátba veregette a srácot és elindult gyorsan tipegve a manó után. Bár mielőtt eltünt a lépcső kanyarban még utoljára integetett Isidornak.