Yvonne L. West

Órák után.

Elindulok a kastélyból ki, már eleget voltam a falak között. Kimegyek friss levegőt szívni. Lemegyek a rétre egy könyvel. Olvasok egy kicsit egy kellemes fa alatt. Ma úgyis jó idő van, hiába az évszak és a hónap. Már a lépcsőn sétálok, nagyon várom, hogy pihenhessek egy kicsit. Olyan sokat kellet mostanában tanulni. Na, itt is vagyok. Benyitok az ajtón. Csend van, béke és rend. Enyhe szellő fúj. Nagyon kellemes. Leülök egy közepesen napos padra. Úgy nézem, nincs most más itt, csak én. A mókusok a fákon játszanak, a madarak dalolnak, szóval egy jó nap a mai. Egy sóhajjal elhelyezkedem a padon. Kinyitom a könyvet és kikeresem, hol tartok. Mielőtt elkezdek olvasni, belép valaki a képbe. Egy ismerős rellonos. Öregebb, mint én, de nem sokkal. Ő is úgy látszik, ide jött pihenni. Hát szerintem nem zavarjuk egymást. Ezzel a gondolattal elkezdek olvasni, nem törődve azzal, ki ül mellém. Vagy mért.

Yvonne L. West

Órák után.

Elindulok a kastélyból ki, már eleget voltam a falak között. Kimegyek friss levegőt szívni. Lemegyek a rétre egy könyvel. Olvasok egy kicsit egy kellemes fa alatt. Ma úgyis jó idő van, hiába az évszak és a hónap. Már a lépcsőn sétálok, nagyon várom, hogy pihenhessek egy kicsit. Olyan sokat kellet mostanában tanulni. Na, itt is vagyok. Benyitok az ajtón. Csend van, béke és rend. Enyhe szellő fúj. Nagyon kellemes. Leülök egy közepesen napos padra. Úgy nézem, nincs most más itt, csak én. A mókusok a fákon játszanak, a madarak dalolnak, szóval egy jó nap a mai. Egy sóhajjal elhelyezkedem a padon. Kinyitom a könyvet és kikeresem, hol tartok. Mielőtt elkezdek olvasni, belép valaki a képbe. Egy ismerős rellonos. Öregebb, mint én, de nem sokkal. Ő is úgy látszik, ide jött pihenni. Hát szerintem nem zavarjuk egymást. Ezzel a gondolattal elkezdek olvasni, nem törődve azzal, ki ül mellém. Vagy mért.

Állia


A folyosó most csendes volt, és nekem pontosan ez tetszett. Rosszul keltem reggel, azóta fáj a fejem, már attól összerezzenek ha valaki leejti a könyvét. Mindennel próbálkoztam már de hiába, már csak egy dolog maradt, mégpedig az, hogy levegőzzek egyet. Sokszor vagyok hajlamos a fejfájásra, ezeken otthon mindig a levegőzés segített, ha picit sétálgattam. Picit jobban felöltöztem, mivel odakint hideg volt, majd a rét felé indultam. Pár perc alatt ott voltam, majd mikor kiléptem a fűre, mély levegőt vettem, és egy padhoz sétáltam. Leültem, karba fontam a kezemet, és nézelődni kezdtem. Mellettem egy lány olvasott, de olyan voltam, mint aki tudomást se vesz róla. Alig pár diák volt idekint, velem együtt. Ma valahogy a szokottnál is kevesebb embert látni.
Vettem a mély levegőket, ki-be, és éreztem ahogyan egyre jobban kitisztul a fejem, lassan kezdett is elmúlni a fájdalom. Miért is nem ezzel a módszerrel kezdtem, komolyan mondom, így kárba ment egy egész napom! Mondjuk, ha jobban belegondolok, nem is volt tervem a mai napra, így valószínűleg csak unatkoztam volna. Köhécseltem egyet, majd magam mellé pillantottam, a kis barna lánykára. Azóta amióta itt vagyok, szinte ugyanúgy ül, még az arckifejezése sem változott. Kezdtem azt hinni, hogy szobor, de mikor kezével lapozott egyet a könyv lapjain,megnyugodtam. Fiatalabb volt mint én, az arca is ismerős volt, de úgy konkrétan semmit se tudtam róla, csak annyit, hogy igen, ő is ide jár.
Hirtelen iszonyatosan elkezdtem unni magamat, igen, én olyanra is képes vagyok, hogy akár egy másodperc alatt rám törjön az unatkozhatnék. Torkomon ismét köszörültem egyet, majd megszólaltam.
- Hát te miért olvasol idekint, ilyen hidegben? Kérdeztem, hangomban ugyan volt egy kis gúny, hogy minek, azt magam sem tudom, de alig volt észrevehető. Viszont kérdésem jogos volt. Ki az, aki télen az udvaron olvas? Ennyire nem szereti a fűtött, jó meleg helyiségeket, ahol bele tud kucorogni egy meleg fotelbe, és elmerülni a könyvek világába? Késztetést éreztem, hogy én is ilyesmit tegyek, de nem volt kedvem ahhoz, hogy csak úgy szó nélkül itt hagyjam ezt a szerencsétlen lánykát, így inkább csak vártam a válaszára. Ha nem mondd semmit, akkor leléphetek...

Yvonne

Jó itt kint lenni a hideg ellenére. Bár bemenni is jó lesz majd és forrócsokit inni. Ezen egy kicsit elgondolkodom. De egy hang felkelti a figyelmem. Mellém ült valaki, és elkezdett beszélni hozzám. Felnézek a könyvből. Egy lány, ráadásul rellonos. Nem valami kedves, szóval biztos, hogy idősebb. Ránézek és ugyanabban a hangnemben válaszolok.
-Nincs annyira hideg.
Ezután kicsit kedvesebben folytatom.
-Bent különben túl nagy a zaj, idekint sokkal jobb.
Bár szerintem ő is azért jött ki, mert bent már még nagyobb zaj van. Rákérdek biztos, ami biztos.
-És te? Nem fázol?
Ezután végigmérem, hátha láttam már. Azt hiszem láttam már, de csak futólag. Beszélni biztos, hogy nem beszéltem még vele. Hát most ez is megtörténik. Most már azért remélem kedvesebb lesz, nem szeretem ha házambeli ilyen. Nem hiszem azt, hogy mindenkivel elleszek, de azért azt se, hogy ilyen kedvesek lesznek mint ő. Lehet, hogy az én hibám, de eddig csak kedves és jó fej rellonossal beszéltem. De az biztos, hogy nem hagyom magam, ha ő bunkó lesz, akkor én is. Ugyan szeretnék mindenkivel jóban lenni, de ez nem muszáj. Közben várom, hogy reagál. Rajtam van a címer ó, most már látja. Úgyhogy kíváncsi vagyok, hogy mit mond. De ha itt hagy, az se zavarna. Bár nem lenne jó, ha a klubteremben veszne össze velem, az biztos. De szerintem ilyet nem tenne. Nem tudom igazándiból, nem ismerem, szóval inkább nem ítélkezem, úgy lesz a legjobb. Hisz mindjárt meglátom, milyen. Már kíváncsian várom hogy mi lesz, vagy mi nem.