Nyílik a hatalmas tölgyfaajtó és ahogy kilépsz első helyszínként a rétet pillantod meg. Hosszan terül el a szemed előtt, míg meg nem állítja szemben az iskola kapuja, oldalt pedig addig tart, amíg a piknikező tisztás meg nem állítja. Aztán pedig már valami más kezdődik, ami megelőzi a hatalmas erdőt, melybe nem érdemes mászkálni legyen nappal vagy éjszaka, hiszen ki tudja pontosan mit is rejt az a szempár, mely az avarszinten megbújva követ téged. A réten viszont a fű tökéletes ameddig csak a szem ellát és ha bőrödet perzseli a nap nincs más dolgod csak beülni az elvétve található fák hatalmas koronájának egyik hűs lombja alá. Viszont ha bátor vagy, esetleg a nap oly kegyes, hogy nem kell menekülni előtte akkor a padokat ajánlom, hiszen ott is kényelmes. Sokan fordultak/fordulnak meg most is itt, és sokszor próbálták nevükkel fémjelezni ittlétük vagy érzéseik, de eddig senkinek se jött össze, így a padokon se a rongálás se az idő vasfoga nem mutatkozik meg, ugyanúgy ahogy a fáknál sincs esélyük. Ez az a hely ahol tipikusan a legtöbb ember megfordul, hiszen szinte mindenki ide merészkedett ki elsőnek és itt szerzett barátokat is magának, akikkel vagy itt találkozik újra vagy itt ismer meg másokat.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=11515#post11515][b]Amanda Meggie Philips - 2012.11.08. 17:13[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=13107#post13107][b]Amanda Meggie Philips - 2012.11.10. 21:31[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=13450#post13450][b]Amanda Meggie Philips - 2012.11.11. 15:03[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=73011#post73011][b]Amanda Meggie Philips - 2013.03.02. 22:16[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=117535#post117535][b]Amanda Meggie Philips - 2013.05.15. 23:03[/b][/url]

Látott már szebb napokat is az ember lánya, viszont ez cseppet sem veti vissza a szabadságvágyát. Hogy ez mit tesz? Annyit, hogy ki kéne mennie a levegőre és nem a kastélyban megdohosodnia. Talán a napfény, a jó idő, az emberek – jó, ez utóbbi viccnek is rossz- majd feldobják kicsit és valamennyivel életszagúbb lesz a viselkedése. Nem mondhatni, hogy gondterhes lenne a külseje, de nem is feltétlenül haragos és szikrákat szóró tekintettel találkozik szembe az, aki ránéz. Egyszerűen kedvetlen, semmilyen hangulatában tobzódik napok óta. Komolyan, egy hatalmas pofon talán megsegítené, de inkább alternatív terápiára bízva magát indul a természetbe. Zöld felső, fekete nadrág, tornacipő. Lám, csak előkerült az a cipő, vissza a gyökerekhez? Az is lehet, hogy a nosztalgiahangulat segíti most, bár maximum ez, más nem igazán. Ahogy elindul a hálókörletéből, hezitálva áll meg a folyosón és mélázik az egyik ablaknál, majd rávéve magát karba font kézzel gyalogol ki a rétre. Ott azonban meglepő látvány fogadja. Lövése sincsen arról, hogy mi lehet ez, kicsit a muglik majálisára emlékezteti, hogy sokan vannak, van kaja, na meg a sátor is. Nem sokat törődve a vendégsereggel, meg, hogy kivel is ütközik az egyik fának dőlve figyeli az eseményeket, ahogy egyre gyűlik a nép és rázódnak bele a felszolgálók (?) . Fogalma sincs róla mi ez a maskarás dolog, de mondhatni gyanúja nem nyugszik, főleg mikor meglátja Yart is érkezni a sátorba. Mondhatni pont eleget lát a bent történő eseményekből, hiszen szemben helyezkedik a bejárati résszel.
Valami lányt lát lebzselni körülötte, bár ezt minden vendégnél tapasztalja. Mint a legyek a szemetet, úgy repkednek a vendégek körül ezek. Van benne valami taszító és egyben kíváncsiságát vonzó. A lényeget nézzük inkább. Érdekesnek ígérkezik ez az uralkodás a „pincérek” felett, ami azt illeti, zöld vér csordogál az ő ereiben, ebből adódik, hogy ilyen lehetőségről nem illik lemondani. Elindult hát a sátor felé, és a kinti légkört kicsit mellőzve a sátor belsejében kötött ki, ahol az eddig már kifigyelt embereket nézte meg jobban magának, emlékezni fog rájuk, mikor szükség lesz rá. De most előveszi a békével jött arcát, bár ami késik, az nem múlik.
Bent leül és azt a kis csilingelő valamit megrázza, á, igen, csengőt! Aztán türelmetlenül vár. Mivel nem terem ott azonnal valaki, karba fonja ismét kezeit és kissé mufurcabban tekint majd az érkezőre, a hangneme sem lesz rózsás, bár ez a kiszolgálótól is függ, meglátjuk meg tudják-e győzni róla, hogy itt kikapcsolódhat.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=119555#post119555][b]Amanda Meggie Philips - 2013.05.19. 18:25[/b][/url]

Nem éppen türelméről híres, most meg pláne nem. Kedve nem repdes az egekben, ilyenkor a legapróbb dolgokon is fennakad, bár most próbál túllendülni. Igen, ez a hozzáállás már a próbálkozást tükrözi, mert egyébként inkább ne ecseteljük miféle magatartást tanúsított volna a szemlélődése után. Szóval mufurcan - igen, ez lehet -  morog magában, közben rázogatja a csengőt, mert ugye gyorsabb lesz a kiszolgálás, ha jobban hallatja ezt a kis kiegészítőt.
Hamarosan egy fekete hajú lány libeg oda komolyan véve a szerepét hajolgat meg beszél hozzá. Felkúszik a szemöldöke, de aztán simultabb vonásokkal hallgatja végig. El se bírja képzelni, hogy képes valaki erre? Önként megalázkodni, kihasználhatóvá tenni magát. Nem vall túl erős jellemre, sőt, lehet, hogy ők ezt valami mókának tartják, de egy bizonyos szinten elég szánni való ez az egész produkció. Viszont, most nem arra kíváncsi senki mit gondol, ha már ezt magukra vállalták, akkor ő jó rellonos gyanánt természetesen igénybe veszi. Közben az egészből annyi rántja vissza a beszélgetéshez, hogy az étlapról kérdezik. A kezébe veszi, már rápillantott, de eddig nem igazán válogatott.
- Van valami különleges ajánlata esetleg? – A magázó formát megfelelőnek találja, egyelőre nem kíván ő sem bizalmaskodni, vendégként sem kell rögtön régi barátokként tegeződni és aranyoskodni. – Illetve a szendvics miből van?
Amint meghallgatta a válaszokat vélhetően az ajánlattól függetlenül válogat, hajlamos erre, nem szereti az ajánlatokat, de belenevelték, hogy igen is ez az első egy étteremben. Mert ez most olyan, nem? Közben szemezni kezd az étlapon a brownie és fagylaltkehely kombinációval, vannak érdekes fellángolásai az édességekért, azt meg kell hagyni. De hogy ne csak cukorbombázás érje ezt a kedves és drága szervezetet gyorsan áttekinti a többi ételt is. A Szendviccsel még mindig ugyan úgy áll, ellenben végre az italokig is eljutott. Közben meghallgatja, még vélhetően ajánl neki valamit a pincérleány, majd a menüsort letéve belekezd.
– Na szóval…. Akkor lesz egy szendvics, lepjen meg vele milyen. Továbbá brownie és egy fagylaltkehely sárgadinnye és citrom fagyiból, semmi öntet meg cicoma nem szükséges, illetve alma lé. Köszönöm. – Utolsó szónál erősebben mélyeszti zöldeskék szemeit a lány tekintetébe, majd a Köszönöm hangsúlyozását hetykén elhagyva reméli a gyors kiszolgálást, majd azt, hogy hamar nekiláthat. Egyelőre nincs elképzelése a továbbiakról, de ez majd random alakul, büntetni se úgy megy az ember, hogy tudja mit fog adni és kinek, bár akad kivételes eset itt is.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=194129#post194129][b]Amanda Meggie Philips - 2013.11.03. 23:26[/b][/url]

Hű, mindenki mennyire bepörgött ezen a Halloween dolgon. A hét vége felé már minden honnét csak ez folyt. Ki, minek és hogyan öltözik be, mit fognak csinálni, hová mennek. Micsoda borzongás, szellemek, édesség, sütőtök…valahogy nem vonzotta a dolog. Tavaly eljött rá, annak is milyen vége lett. Megforgatva a szemeit húzza fel cipőjét a szobájában, majd sietősen hajtja be maga után az ajtót. Nem siet, ellenkezőleg, céltalan kíván bolyongani, mégis a szobától úgy távolodik, mintha minimum mérgező lenne. Egy újabb hétfő, újabb hét, újabb unalmas hétköznap. Jellemezheti valaki így is ezt, de pont nem Manda lesz. Meglepő módon szó nélkül végigülte az óráinak a jó részét, így panasz se lehet rá, bár az utolsó kettőt sikerült ellógnia, valószínűleg Felagundnak is tett vele egy szívességet, mindenesetre a bájitaltanhoz nem volt túl sok kedve, sétálni egyet annál inkább. Nem egészen így tervezte a hétvégét, ahogy alakult, Lina egyik napról a másikra totálisan felszívódott, ismét. Csak remélni tudja, hogy nincs baja, van valami különös érzése, de úgy érzi, ez most nem a testvéri kapocs miatt van, ami köztük van. Angelina tud magára vigyázni, nem kell féltenie őt, mégis ezt teszi. Ikre meglépését követően vissza akart térni az eredeti tervéhez, miszerint Kornélt megkeresi, nem is tudott igazán okot rá miért, csak látni akarta. Látni? Most komolyan, ez még elment volna második-harmadikos korukban, de most? Lényeg, a lényeg, nem találta meg este. Mióta a kis sikátoros kalandot egyelőre maga mögött tudhatja és szerencsére él, eljutott arra a szintre, hogy élveznie kell az életét, és ahogy rajta átlépkednek, úgy neki is át kell a többieken.
Hűvös szél fújdogált, mikor a kastélyból kilépve a rét felé vette az irányt. Összehúzta a kabátját, majd egy sejtelmes mosollyal az arcán kényelmes tempóban ballagott előre. Körbenézve nagy ritkán felfedezett egy-egy embert, ami lehet az idő miatt is, vagy csak máshol mulatják az felesleges szabadidejüket. Karba font kézzel halad a magasodok fák felé, miközben gondolatai a helytől távol járnak. Lotte mondott pár olyan dolgot, amiben teljesen igazat kellett, hogy adjon neki, végig ezeken jártatja a gondolatait, szinte maga elé se figyelve rendesen.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=194319#post194319][b]Amanda Meggie Philips - 2013.11.04. 18:55[/b][/url]

Jóleső szél fújdogál, így szívesen sétál végig a réten, a tekinteteket, amit attól a kint szállingózó pár embertől kap, teljesen figyelmen kívül hagyja. Nem igazán érzi szükségességét még csak a visszapillantásnak sem. Nincs kifejezetten aranyos kedvében, de legalább valamiféle mosoly az van most is. Amin az elkövetkező pillanatok változtathatnak, bármilyen irányba. Nem, az nem mérvadó, hogy a szél csendesedik, ahogy az sem, hogy lassan az erdő felé ér, az már annál inkább, amit észrevesz, illetve akit.
Pár pillanatba beletelik, mire a szeme és az agya kapcsolatba kerül egymással, és amit lát, azt el is kezdi hinni, akaratlanul is elvigyorodik, majd a rendes mosolyát visszanyerve lépdel a fa tövébe. Felhúzott szemöldökkel tekint rá, na, nem a hely, a helyzet vagy az integetés miatt, inkább azért, ami rá van írva. Gondterhesnek tűnik, nyúzottnak és erőtlennek. Lassan, de biztosan érkezett oda hozzá, majd leguggolt mellé a fának dőlve.
- Kerestelek tegnap este, de még a titkos forrásaim se találtak.
Kezdi, bár meglepő módon semmi leszólás vagy mérgesség nincs a hangjában, kíváncsinak, kíváncsi, ellenben nem fog rátámadni, láthatóan nem kellene. Bár a nyugodtság a látszat, a gondolataiban azért aggodalom cikázik, mit művelt előző éjjel, hogy ez lett a vége. Pulzusa is szaporább, ami kivételesen nem csak Kornél közelségének, hanem szintén előbbinek tudható be.
- Mit csinálsz itt így?
Kornél is tisztában van a kérdés mivoltával, ebben biztos, és abban is, hogy ma nem hagyja annyiban a kifogásaival, mert tényleg érdekli. Furcsa neki egy-két dolog, amikre nem talál magyarázatot. Nem csak az, hogy megtalálhatatlan, mert biztos volt jobb dolga, de ez a mostani találkozás is megerősíti abban, hogy valami nincs rendben. Ezt most valami könnyen jött hazugsággal sem igen tudja majd leplezni, annál szemfülesebb igyekszik Manda lenni. Fogalma sincs, mibe tenyerel ezzel. Kezével Kornélét kereste, miközben végig a szemébe nézett beszéd közben.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=195740#post195740][b]Amanda Meggie Philips - 2013.11.06. 23:19[/b][/url]

Tekintetével szinte végigköveti az elpöccintett csikk útját, mielőtt Kornél mellé ereszkedne. Nem siette el, meg egyébként is elég furcsa a szituáció, némileg azon is töri már a fejét, ami lassítja a mozgáskoordinációját. Igen, nőből van, képes egyszerre több dologra figyelni, de most meg sem próbál, egyre akar majd. Viszonozza a csókot, de még mielőtt elkaphatná a fejét, a szemébe néz Manda, már éppen elég kérdően. Elképzelése sincs, hogy mi folyik itt, de nem úgy fest a dolog, hogy valami erdei piknikre készülne egymagában. Tisztában van Kornél velejáróival, de itt akkor sem stimmel valami, leginkább az eltünedezései.
Nyilván nincsenek elvárásai, hogy vele kéne lennie, meg azt csinál, amit akar, de ez már nem az első volt, és bár még nem tudta összetenni a képet, gyanús neki, hogy periodikusán mászik le a Manda előtti térképről. Van valami szabályosság benne általában. Nem fogja ezt rázúdítani, lehet ez a saját agyszüleménye is, de a ködösítés, és a szokásos tényferdítés megint érkezik, Kornél jól hazudik, de Manda meg már kezdi észrevenni egyik-másiknál. Nagyon nem is tetszik ez neki, felkúszik jobb szemöldöke, és próbál szigorúan nézni, de tudja, hogy egyelőre ez nem a leghatásosabb taktika.
- Mint időközönként elég sokszor…
Veti oda nem durván, ellenben annál több kérdőjelezéssel. Amikor a fejét elfordítja Kornél, csak csóválja a fejét egy kicsit. Megint itt tartanak. A guggolásból leereszkedik a földre, felhúzza a térdeit és a rétet bámulja, ha a másik így akkor ő is. Nem kell feltétlenül a szemébe néznie ehhez.
- Ettől se lettél jobban… Mire jutottál?
Ezt ránézésből megmondja, nem kell a szemébe néznie se ehhez, egyébként is elfogta valami rossz érzés, de egyelőre nem ad neki hangot, görcsösen ragaszkodik ahhoz, hogy nem kell mindennek hangot adnia. Legjobb tudomása szerint ő nem tett semmit, amivel galibát tett volna, de olyat se hallott amihez Kornélnak köze lenne. Zavaros a dolog, teljesen, érdekli a dolog, de nem fog harapófogóval kihúzni dolgokat, az érkező kérdésre meg csak félrebillentett fejjel néz rá, kicsit morcosan.
- Velem? Semmi lényeges. Inkább veled mi történt?
Nem, miért is lenne elvárása? Ismeri a makacs oldalát, ha nem akarja, úgy sem fog olyat mondani, amivel ki lenne Manda segítve. Türelem segíthet, egész jól kezelte korábban is a fiúhoz járó „kiegészítéseket”, ellenben most először kezd bele ebbe, és még a saját fülének se akar hinni, hogy ezeket hozzávágja.
- Az istenért… most az egyszer, tudod, hogy amúgy se a legkisebb, se a legnagyobb nem hatott meg, nem szeretnéd félretenni a ferdítéseket? Ennyire még az igazság sem fájhat…
Teszi hozzá, és mielőtt elkaphatná a tekintetét ismét Kornél, mert úgy szokott kezdődni, felejtsük el a témát, lépjünk át rajta…stb. Felé fordul, a kezével maga felé húzza a fejét, és rajta is hagyja, nem, most nem fordul el, ha hazudni fog, kénytelen lesz szemtelenül a szemébe tenni azt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=199350#post199350][b]Amanda Meggie Philips - 2013.11.13. 17:32[/b][/url]

Egyáltalán nem szűnik benne az a vészharang, ami arra felé tereli benne a dolgot, hogy nem csak levegőzik, és ez nem egy egyszerű hangulatváltozás eredménye. Nem akar támadó lenni, a hangjában sincs eleinte semmi ilyen, egyszerűen érdekli, mi van vele, nevezhetjük aggodalomnak is, de nem ezen van itt a hangsúly, ellenben Kornél reakciója elég erős. Szinte rá van írva, hogy mennyire nem kér belőle, az meg, ahogy és amit mond, ki is fejezte ezt. Na, nem mintha Amanda lenne az a valaki, akit most el bír viselni, nem is várná el, másrészt nyilván van, akivel inkább beszélne, vagy egyedül lenne, de ez a hangsúly erőteljesen a senki felé sodorja. Nem húzza fel magát, még csak meg sem bántódik meglepően. Inkább csak az arcára ül ki valami furcsaság. Nagyon szívesen megmondaná pedig neki, hogy lehet, hogy egy senki ehhez, de ezt a senkit legalább érdekli, mi van vele. De mégsem teszi, elhallgat, ha neki ezzel jobb lesz, azért megforgatja a szemeit, mert ez megint valami hárításnak tűnik, de jobban jár, ha nem akar ennél jobban belelátni, de ebbe nem tud beletörődni. Nem is ő lenne, ha egy legyintéssel félbehagyná a dolgot, aztán folytatódhasson a dolog a normál keretek között.
A makacsság, a kedvtelenség és az elzárkózás logikus fegyvernek látszik, legalábbis az elmúlt szavak után, nem tudni Manda mi mást várhatott. Nem gyerek már, hogy kihisztizze magának azt a választ, ahogy Kornél sem, hogy ez meghassa, értelmetlen felvetődnie is a dolognak, ugyan ez a helyzet az éles kérdésekkel is, amire most jön rá. Ha akarja, ha nem, úgy sem kap olyan választ, amilyet szeretne. Mély levegőt vesz, majd kicsit fújtatva, kifújja azt, mivel ő is elfordult, nem látja háztársát, egyszerűen csak azt érzi, mikor a kezéhez ér, még ekkor nem fordítja rá a tekintetét, csak mikor megemeli azt. Nem húzza el a kezét, mikor elengedi, végigsimít az arcán, majd valami félmosolyszerűséget produkál, de kevésbé van mögötte jókedv, mint az látszik.
- Ezt én is tudom, különben már elküldtél volna, vagy itt hagytál volna…
Jegyzi meg, nem sikerül valami barátságosra, de nem így akarta, kicsit úgy magának is beszélt ezzel. Rászokott, hogy saját magának ad bizonyosságot a dolgokról, így nem esik akkorákat, semmilyen téren.  Kinyújtja a lábat és keresztezi, majd karba font kezekkel kezdene valami idióta gondolatmenetbe ismét, de ekkor valami válasz szerű érkezne a kérdésére? Nem elsőre semmi kézenfekvőnek nem tűnik neki, lehet igazából csak nem figyelt, mert leakadt azon, hogy ő zaklatott. Bármi is legyen, nagyobb kín lehet elfojtani, mint kimutatni.
- Nem vagyok zaklatott! Mármint…
Nem akar rárontani ezzel, egyáltalán. Beszéd közben kapcsol csak vissza arra, amit mondott. Nem megismétlést vár, hanem egyszerűen Ő sem tudja, valahol a fogalma sincs, mi folyik itt és a meglepettség között váltakozik az arca. Kicsit megrettent talán, de maga sem tudja mitől. Keresi a tekintetét, abba próbálja mélyeszteni a sajátját. Gyanús csend, az azért nem lesz, előbb-utóbb ki fog bökni valamit. ~ Most komolyan ennyire figyel? Számolja pulzusom, vagy kapkodom a levegőt? Vagy…? ~ Csak kérdően tekint rá, amiről ideje lenne leszoknia.
- Honnan tudod? De ez nem válasz…
Teljes testével felé fordul, a vállával dől a fának, úgy figyeli tovább. Jobban szemügyre veszi azt, amit már látott eddig is, kimerültnek tűnik, mint aki az elmúlt napokat végigrohanta, de szó szerint. Nehezményezi a tanácstalanságot, sőt, kifejezetten utálja. Lehet, ő gondol bele túl sokat, bár ez nem tűnik opciónak. Folyamatosan kattog az agya, mi lehet ekkora dolog, hogy ilyen dolgok mögé bújik, meg így és ilyen állapotban. Lennének eszméletlen teóriái, ha elengedné a képzeletét, de ezeket gyorsan el kell űzni.
- Hallod a dobogását? – Talán most lehet azt mondani, hogy a vonásai közé kúszik egy kis rémület, de elenyésző.