Nyílik a hatalmas tölgyfaajtó és ahogy kilépsz első helyszínként a rétet pillantod meg. Hosszan terül el a szemed előtt, míg meg nem állítja szemben az iskola kapuja, oldalt pedig addig tart, amíg a piknikező tisztás meg nem állítja. Aztán pedig már valami más kezdődik, ami megelőzi a hatalmas erdőt, melybe nem érdemes mászkálni legyen nappal vagy éjszaka, hiszen ki tudja pontosan mit is rejt az a szempár, mely az avarszinten megbújva követ téged. A réten viszont a fű tökéletes ameddig csak a szem ellát és ha bőrödet perzseli a nap nincs más dolgod csak beülni az elvétve található fák hatalmas koronájának egyik hűs lombja alá. Viszont ha bátor vagy, esetleg a nap oly kegyes, hogy nem kell menekülni előtte akkor a padokat ajánlom, hiszen ott is kényelmes. Sokan fordultak/fordulnak meg most is itt, és sokszor próbálták nevükkel fémjelezni ittlétük vagy érzéseik, de eddig senkinek se jött össze, így a padokon se a rongálás se az idő vasfoga nem mutatkozik meg, ugyanúgy ahogy a fáknál sincs esélyük. Ez az a hely ahol tipikusan a legtöbb ember megfordul, hiszen szinte mindenki ide merészkedett ki elsőnek és itt szerzett barátokat is magának, akikkel vagy itt találkozik újra vagy itt ismer meg másokat.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=830427#post830427][b]Park MinJae - 2021.04.27. 15:49[/b][/url]

Ivanich R. Benett
az első találkozás

-Végre egy kis napfény! - MinJae az elmúlt pár napban nem igazán kapott lehetőséget arra, hogy a kinti áprilisi napfényt élvezhesse, mivel az iskolakezdés után érkezett, és éppen a pótlások közepén tartott. Egész napok mentek el azzal, hogy tanárokhoz kellett rohannia papírokkal és engedélyekkel, hogy még csatlakozhasson a már pár hete folyó órákhoz. A leginkább az frusztrálta az egészben, hogy valahányszor a nap nyugovóra tért, MinJae esküdni mert volna, hogy sárkányokat hallott a távolban.
Azonban így, hogy a végére ért az engedélyeknek, végre kiélvezhette az órák utáni szabadságot. Első útja a rétre vezetett, és most csukott szemmel élvezte, ahogy a napfény felmelegítette a fekete pólóját. Pár perc sütkérezés után kinyitotta szemét, és alkalmas ülőhely után kezdett nézelődni. Rántott egyet a táskája vállpántján, majd megindult egy szimpatikus és görcsös gyökerű fa felé. Lehuppant az egyik gyökérre, táskáját ölébe vette, és kivette a könyvet, amit még a Koreából idevezető úton vett a nyugati sárkányokról. Már több szamárfül is volt a könyvben, jelzések, hogy melyik példányok keltették fel igazán MinJae figyelmét. Felcsapta a könyvet az egyik ilyen szamárfülnél és egy walesi zöldsárkány nézett vissza rá.
-Pont te? Na mindegy, előbb-utóbb úgyis sorra kerültél volna... - Egy fintor után ismét táskájába nyúlt, és ezúttal egy bőrkötésű, kellően viseletes vázlatfüzetet vett elő pár pennával és ceruzával. Megropogtatta ujjait, kifújta szeméből most éppen szürkés tincseit, és nekiállt rajzolni a sárkányt.
MinJaenek ez volt a szabadidős tevékenység. Persze jobb lett volna élő sárkányt rajzolni, ahogy otthon tudta, de most ezzel kell beérni.
Egy finom szellő távoli hangokat hozott az egyébként meglepően üres rétre, ahol MinJae belemerült a rajzolásba.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=833034#post833034][b]Egervári Zalán - 2021.06.24. 18:32[/b][/url]

Hatalmas sóhajok közepette próbálta összeszedni a gondolatait a férfi, ahogy a bejárati ajtó előtt megállt. Alig fél órája érkezett, de most nem mint családtag, hanem hivatalbeli. Először bekopogott az igazgatói irodába, hiszen Rothman úr felel minden iskolába járóért, akár nagykorú, akár nem. Egy ilyen ügyről pedig akkor is tudnia kellett, ha csak feltételezés volt még csupán. Miután vele mindent lebeszéltek, megkérte a férfit, hogy hozza ki a lányt az iskola elé, hogy személyesen is elbeszélgethessenek. Cirka tíz perce pedig csak az a kép van előtte, ahogy az a hosszú barna hajú lány kérleli, hogy vizsgálja ki az ügyet. Talán pont ez a kétségbeesés volt az, ami miatt elhitte neki, hogy komoly dologról van szó. Vagy a saját tapasztalata. Úgy tűnik teljesen mindegy milyen sorból kerül ki az ember, ha a családja cserben hagyja, nem is egyszer.
Lassan közelítettek felé, és látta a nőn, hogy nem érti, mi történik. Biccentett az igazgatónak, hogy innen már átveszi, majd a rellonosnak intett, hogy üljön csak le a padra.
- Üdvözöllek, Egervári Zalán vagyok a helyi auror kirendeltségről. Remélem nincs ellenedre a tegeződés, te is nyugodtan tégy így. Kaptunk egy bejelentést a napokban, és azzal kapcsolatban szeretnék feltenni neked néhány kérdést. Kérlek, hogy a lehető legőszintébben válaszolj rájuk - beszélt nyugodt hangsúllyal, és a nő kék íriszeibe fúrta saját megnyugtató barnáit.
- Kérlek beszélj nekem egy kicsit a családodról. Milyen a szüleid viszonya? Van testvéred? A családodban, otthon, milyen a hangulat? - tette fel az első bevezető kérdést.
- Mi okozott konfliktust a családban? Esetleg előfordult, hogy hevesebb szóváltásba kerültek a szülei? - bombázta tovább a kérdéseivel Zalán.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=834042#post834042][b]Máltai Ramóna Emese - 2021.07.10. 00:51[/b][/url]

Most is csendre vágyik, mint olyan sokszor. A sok-sok csevegő diák hamar elfogyasztotta minden türelmét. Ráadásul dühös is volt magára, amiért nem ment neki a varázslat bűbájtanon. De annak ellenére, hogy nem ment neki, zavarta, hogy a mellette ülő levitás segíteni akar neki. Egyedül akarta megoldani. Nem akart csevegni sem a kékkel, gyorsan visszautasította a segítséget. Az óra végeztével kirohant aztán a teremből, és egy gyors kitérővel a Navinébe, kirohant a kastélyból.
Azért ül kint a réten, hogy gondolkodhasson, összeszedhesse magát, és az estét a bűbájtan gyakorlásával tölthesse majd. A zene mindig segít rendbe szedni az elméjét, helyre tenni kusza gondolatait. Gitárjával a kezében ül tehát, csak simán a fűben, mert Ramónát sosem zavarta a kosz vagy a a bogarak. Szereti őket. Úgy érzi, közelebb kerül a természethez, ha a fűbe ül. Pulóvere ujját könyökéig tűri fel, hogy az ne zavarja a zenélében. Kiveszi a gitárt a tokból, az anyagot félre dobja, hogy aztán óvatosan fektesse combjára a hangszert. Először csak végig pengeti a húrokat, megnézi elhangolódott-e a gitár. A hamis húrokat behangolja. Régóta játszik már, füle megszokta, hogy hol kell lenniük a húroknak, nincs szüksége hát hangológépre. A hangok a helyükön vannak, Ramóna pedig lassú dallamokat kezd játszani a gitáron, csak improvizál. Majd egy mindenki számára ismert dalocskába kezd, melyet a vörös tincseit meglebegtető szellő juttat eszébe. A Tavaszi szél igen könnyű már számára, az első dal volt, amit megtanult, azért viszont szereti játszani, és bemelegítésnek is jó. Énekelni is kezd hozzá, de csak hallkan, nehogy a pár diák, akik rajta kívül lézengtek a réten, meghallják a hangját. Nem tartja csúnyának azt, de zavarba hozza, ha valaki megdicséri, nem akarta hát, hogy bárki odamenjen hozzá.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=834164#post834164][b]Hollósi Zalán - 2021.07.11. 20:46[/b][/url]

Jól esett lejönni megint a rétre. A tikkasztó meleg már kitombolta magát, így Zalán megkönnyebbülten lépett ki a kastély falai közül. Ilyenkor kezd igazán elemében lenni. Kezében hozta a Kométát, most ki nem hagyna egy kört a kastély körül. Három napja nem volt már repülni. Végigsimított a seprűnyélre kötött kabaláján. Egy külső szemlélőnek először úgy tűnt, mintha tétovázna. Talán így is volt. Viszont a következő percben már a lába közé is kapta a járgányt és elrugaszkodott a földtől. A kométa gyönyörűen gyorsult, Zalán pedig élvezte, ahogy a hajába kap a menetszél.
 Pár kör után egy ismerős kobakot pillantott meg maga alatt a réten. Nem volt abban biztos, hogy észrevették őt, de azért óvatosan, sunyi módon ereszkedett alá. Amikor már csak pár méterre volt célpontjától, Zalán beakasztotta a lábfejét a lábtartóba, majd oldalra dőlt, mintha csak le akarna fordulni a seprűjéről. A másik csak annyi vehetett észre, hogy a semmiből egy fej lóg mellette a levegőben.
 - Szép estét - mondta Zalán vigyorogva, fejjel lefele lógva a Kométáról. Nem biztos, hogy Médi ráismerhetett a védőszemüveg miatt, de remélte, hogy már első alkalommal sikerült olyan mély benyomást tennie a rellonos lányra, hogy legalább a hangjára emlékezzen. - Mi járatban erre, kisasszony?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=834837#post834837][b]Farkasházy Rudolf - 2021.07.26. 18:14[/b][/url]

Van az úgy, hogy egy ötlet őrülten hangzik, és ahogy a kitaláló hangosan is visszahallja a hangját, rájön, hogy ez minden, csak nem az évszázad ötlete… és van olyan is, hogy még aznap délután megvalósítja. Az utóbbi történt akkor is, amikor anno a múltban Kedves és Sárközi professzorok ellátogattak a WIKEA nevű mindent is árusító mágikus csodaboltba, és megtalálták a hatalmas, és itt értsd úgy, hogy tényleg hatalmas, a rét majdnem teljes területét lefoglaló medencét, mely azon az éjjelen már fel is lett állítva. Aztán a professzorok után házvezetők jöttek, házvezetők mentek, és a normál helyzetben egészen kis helyen elférő medence csak várta és várta, hogy újra rábukkanjanak.
Végül egy könyv elvesztése vezetett oda, hogy a medence előkerült, és a medencéhez a használati útmutató is, vagyis, hogy nagyon sok víz kell bele, és egyáltalán nem számít gyermekrabszolga munkának, ha ezt a műveletet a házunkba járó diákokkal tesszük. Éppen ezért vasárnap éjjel az Eridonban nem volt takarodó, helyette, amint a kastély népe elszenderült, a ház lakói leosontak, és házvezetőik vezetésével felállították, majd meg is töltötték a medencét. Kihozták hozzá a grillsütőket és a megbűvölt fagyi automatát is, vagyis, senkinek sem lehet oka panaszra. Sőt, az élményhez hozzáad az is, hogy a vezetőség a tanítás utáni időszakban főtt kukoricával várja a rágcsálni vágyókat.
Emellett a nagy WIKEA körtúrán, amit idén tett a ház első két embere, számos felfújható matracot is vásároltak, vannak gyümölcs-  és állatformájúak, valamint számos vízi játék is, amit lehet használni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=835872#post835872][b]Bossányi Karola - 2021.08.18. 12:27[/b][/url]

Elrohant megint egy év, ismét a vizsgák ajtajának küszöbén toporogtunk, és egyre jobban izgultam emiatt. Valahogy évről évre nagyobb lett rajtam a nyomás, a tananyag is jóval többnek és nehezebbnek bizonyult, mint elsős koromban, ráadásul a szüleim is egyre többet vártak el tőlem. Bennük már volt is egy elképzelés a jövőmről, szerették a kezükben tartani az irányítást, én viszont meglehetősen tanácstalan voltam, mert sok minden is érdekelt, még sem éreztem úgy, hogy bármiben is kiemelkedően teljesítenék. Vagy ha volt is ilyen, arra még nem jöttem rá. Néha Bencével is beszélgettem arról, hogy szerinte mit is lenne érdemes tanulni, az a pálya is tetszett, amit Ő választott, mégis bizonytalan voltam, hogy mi lenne a jó, miből kellene még többet tanulnom. Jó lett volna újra kikérni a véleményét, de mostanában nem sok ideje jutott rám, mert neki is sokat kellett tanulnia, azt hiszem, hogy túl sokat.
Kicsit deja-vu érzésem támadt, és fel is merült bennem néha a kérdés, hogy vajon tényleg csak ez a gond, vagy netán van valami más is. Hazudnék, ha azt mondanám, nem lettem volna féltékeny típus, mert kicsit az voltam, de mióta együtt voltunk, már bizonyított, így talán nem is kellett rosszra gondolnom.
Ezeket az elmélkedéseket próbáltam most háttérbe szorítani, amint letelepedtem a réten az egyik fa alá, s előhúzva az egyik tankönyvet, felcsaptam a kijelölt oldalon, majd elmélyülten kezdtem tanulmányozni az ott leírtakat.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=836768#post836768][b]Agárdi Kornélia Auróra - 2021.09.10. 20:16[/b][/url]

Ne! Csak ne. Tényleg, ő sem tudta, hogy miféle isteni sugallat miatt ébredt olyan korán és indult el a rétre jógázni. Mint minden normális ember, nem? Nem?
Mindegy.
Céltudatosan baktatott kifelé és azon merengett, vajon többször is lesz még olyan buli, mint a múltkori nyárzáró a réten. Kellemes időtöltés volt és sajnos le is égett, amiért most már van egy kis színe. Végre nem vetekedett bőre árnyalata a boltokban kapható fehér disznózsír színével. Ez azért jó, de ha választhatott volna a finom barnulás és a leégés között az előbbit választja. Nem nehéz kitalálni, hogy azért lett csak egy kis színe, mert rákvörösre bulikázta magát a többiekkel. Bosszúja pedig este beteljesült és hamar ment is a kukába drága, kamu naptej. Megfogadta akkor este, hogy legközelebb a régi, muglik által készített naptejét elhozza magával, valamint lassan le kellene állnia a furcsa idegenektől való vásárlással, mindig csak megszomorítja magát.
Kiérve a rétre egy másik alakot vélt felfedezni a fűben, ahogy guggolt ott vagy Merlin tudta, mit csinált. Auróra szívére tette mancsát és megkönnyebbülten fújta ki a levegőt, tekintetét pedig az égre emelte.
Jó, nem csak én vagyok ennyire energikus hajnalok hajnalán. - gondolta.
Vajon oda kellene mennie? Ráköszönjön? De az milyen már? Lehet nem is az iskola tanulója. Lehet nem is falubéli. Mi van, ha ő a gyerekszedő egy lány képében? Megeszi? Elviszi? Ha igen, megkeresik? Meg különben is, az eridonos nem épp volt az extrovertált szó mintapéldánya. Egyelőre csak elhatározta, hogy jógázik kicsit a rét közepén, mert hát mi baj lehet belőle? Kellett a mozgás meg ez a spirituális feltöltődésének egyik lépése a meditáció és teája mellett. Majd egyik szemével figyelgeti az alakot, és ügyel arra, hogy a jógával ne idézzen démonokat.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=836821#post836821][b]Kis Laura Grace - 2021.09.12. 17:39[/b][/url]

Szabályosan kedvem van kimenekülni a kastélyból, de még nincs kedvem hazamenni, mivel nagypapi ma, meg igazából holnap is orvosi vizsgálatokon van, és ilyenkor úgy szokta, hogy egy napig nem is jön haza. Én eddig ilyenkor Vali néninél aludtam, de most már ott laknak az unokái a Danvers testvérek, meg az ő apukájuk, és mondta a nagypapinak, hogy már úgyis iskolás vagyok, akkor akár itt is alhatok fent. És ez igaz is, tényleg alhatnék itt is fent, de otthon maradt a könyvem, amit meg nagyon szeretnék olvasni.
Szóval az a tervem, hogy megvacsorázom még a kastélyban, aztán utána, amikor már sötétedik, indulok haza, és pont kellőképpen sötét lesz, mire hazaérek. Az utcán nem lát majd senki, aki tudja, hogy a nagypapi nincs itthon, és kész is. Majd gyertyafénynél fürdök, és nagyon behúzom a függönyöket, hogy ne szűrődjön ki fény, amikor olvasok, holnap pedig, amikor hazamegyek, már otthon lesz. Én pedig a saját ágyamban alszom, nyugodtan. A terv tökéletes. Viszont a vacsoráig még van egy jó másfél óra, bent meg olyan a hangulat, mintha hetek óta tartó gyászszertartáson vennénk részt, pedig ez csak vizsgaidőszak. Én azt hittem, hogy ennél sokkal, de sokkal durvább lesz, ahhoz képest viszont, már csak egyetlen vizsgám van vissza. Aztán jöhet a jól megérdemelt pihenés. Az az egy pedig holnap meglesz, és onnantól szabadon vagyok, mint a kismadár. Én valahogy nem aggódtam már év közben sem, de valószínűleg azért, mert ez még csak az első évem, és inkább próbálom úgy felfogni, mintha csak egy átlagos hétköznap követné a következőt, meg aztán, persze készültem ám óráról órára, szóval annyira nagy baj nem lehet.
Éppen ezért, most, amikor kilépek, nagyon szippantok az őszi illatokba, és lelkesen engedem ki a szervezetemből a benti frász ízét. Nincs is jobb, mint ez a nyárias ősz, amikor vékony pulcsiban is teljesen jól vagy, de anélkül is tökéletes. A legközelebbi padra pillantok, mint a következő másfél óra színtere, és minden mintás táskámat ráhelyezve, törökülésbe én is ráülök, ölembe véve egy feketemágiáról szóló könyvet. Persze még nem tanulhatok okkultizmust, mert pici vagyok, de ismerkedni már ismerkedhetek vele. Azt mondják, Ambrózy tanár úr nagyon jó tanár, és én szeretnék nála tanulni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=836875#post836875][b]Vattai Júlia - 2021.09.13. 21:40[/b][/url]

Theo
Gyere ki a rétre velem
Ott zöld a fű és süt a nap | 1
______________________________________________________

Nem gondoltam volna, hogy igen mond arra, hogy ilyen retek korán felvegye a pólóját és kikísérjen a rétre. Bár talán valahol mégis sejtettem, hogy van rá esély, hiszen ezért hajlandó voltam korábban kelni, bekommandózni az eridonba és  bepofátlankodni a fiú hálókörletbe egyetlen kérdés miatt.
Az a helyzet,hogy semmi kedvem nem volt egyedül battyogni megint. Általában szerettem magam intézni a dolgaimat olyan alapon, hogy ki tudná jobban megoldani, hát senki, és ha valamire rábízom, vagy magam mellé fogadom, csak jól elbasz mindent, de harmatot gyűjteni nem atomfizika, ellenben unalmas senkihez sem szólni közben.
Ahogy kibattyogtunk a friss, hűvös levegő felébresztett, úgy éreztem ha be is hunyom a szemeimet, akkor sem fogok elaludni. Teddy pólójának ujjába kapaszkodtam, egyrészt, hogy mutassam az utat, amit amúgy valószínűleg tudott, másrészt, ami a fontos rész, hogy nehogy sarkon forduljon és elrohanjon a meleg takarók és párnák világába.
- Na ha itt nincsen akkor sehol sincsen, én megyek jobbról te meg balról, ha találsz kiálts de nehogy rálépj mert megharaplak - adtam ki az utasítást a végén egy figyelmeztetéssel, ami mellé határozottan rá is néztem, összevont szemöldökkel, hogy érezze, komolyan gondoltam amit beígértem, ha rosszalkodni fog. Ezek után elengedtem és elindultam hajolgatva, mint a vénasszonyok, hogy harmatcseppet keressek a kis üvegcsémbe. Három nap már kilőve, ez volt a negyedik. Legalább a felén túl voltam, de ha újra kellene kezdenem talán az összes hajamat kitépném mérgemben.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=837688#post837688][b]Zippzhar Mária Stella - 2021.10.04. 12:47[/b][/url]

Kend-e Kende?
Általában menet közben felfelé, vagy a távolba szoktam bambulni - ebből adódik valószínűleg a legtöbb balesetem, elvégre ilyenkor nehezen veszem észre a lábam elé került kukát, padot, virágágyást, vagy barackbefőttet (ne kérdezd). Most viszont kivételesen lehorgasztott fejjel bandukolok, tincseim tarkómon kontyba fogva, talárom összehúzva - mindez a felkészültség egy célt szolgál: nehogy bármi is megzavarja az olvasásomat.
Elveszve a sorok között valójában az udvaron keringve is elveszek, legalábbis valahol biztosan sétálok, de fejben nagyon nem ott vagyok. Kiválok a sétálók közül, érzékelem, hogy több körülöttem a tér, letérek a kavicsos részre a virágágyások köré, s látatlanban kezdem el passzolgatni magam előtt egyik-másik szerencsétlen kődarabkákat. Még jó, hogy nekik nem fáj. Nem sietek sehová, bent olvasni nincs kedvem, de idekint leülni sem, így egyszerre kapcsolódok ki az olvasással, és csökkentem is a kilométerhiányomat, hogy jobban bírjam a délutáni órákat. Lapozok, és mivel kikerülni kényszerülök egy kisebb csoportosulást, fel is pillantok a sorok közül.
Ekkor... Ekkor pillantom meg AZT a példányt. Bolyhosnak nem is bolyhos, fehérnek nem is teljesen fehér, alpakának nem is teljesen alpaka, de FULL ALPAKA alakja van!? Hangos puffanással zárom be a kötetet, diadalittas - Hah - szökik ki a tüdőmből, ahogy lehajolva megkísérlek rámarkolni az alpakavics seggére. Alpakavics bizony. Alpaka kavics. Alpakavics. Szívesen.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=839576#post839576][b]Radetzky Bercel - 2021.11.30. 14:57[/b][/url]

A váratlan tanítás nélküli nap nem is olyan rossz. Az üzenet a hivatalba belépve ért el, így már elindultam, hogy ma is órára menjek, helyette azonban az úticélomat megmódosítva a minisztériumba mentem, hogy az apámmal beszéljek, ami túl szép lett volna, ha sikerül, de hát az ember gyereke ne gondolja, hogy csak úgy lébecolhat a mágiaügyi miniszter irodájába, még akkor se, ha történetesen ő a mágiaügyi miniszter fia. Van egy olyan szóbeszéd, hogy anyámat se engedték be hozzá, amikor gondolt egyet, és hirtelen felindulásból az apám ajtaja előtt termet, de az anyám… nos, ő eléggé határozott asszony, neki csak úgy nem lehet nemet mondani, így hát, megérkezett az ajtó elé, és hamarosan bebocsátást is nyert. Én azonban csak az utódja vagyok, így ez a kegy kevésbé bizonyul jogosnak.
Viszont, ha már idáig eljöttem, akkor meglátogattam a fivéreimet, lézengtem, majd, mint aki jól végezte dolgát, átmentem anyámhoz, ebédeltem vele. Nem is tudom, hogy az emberek mit szoktak csinálni a szabadnapjukon, de tényleg. Én itt vagyok, és valahogy semmi nem jut az eszembe. Nem értem, hogy mikor vesztem el ennyire a tanulás és a munka gyönyöreibe, vagy éppen Editébe.
Apropó Edit… micsoda romantikus férj lennék én, ha a feleségemet egy szál virággal várnám a bejáratnál nem? Sőt, nem is egy szállal, egy hatalmas csokorral, olyannal, amit én magam állítok össze neki. Elmentem hát a virágboltba, ahol egy nem kis méretű összeállítást fabrikáltam mindenféle olyan virágból, amit szeret. Ezzel a halom virággal, meg a legkedvesebb arckifejezésemmel, amivel próbálom azt sugallni, hogy nagyon hasznos vagyok, érkezek meg az iskola kapujához, amint magabiztosan besétálok, és befelé haladva azon agyalok, hogy azért jó, hogy nem mászkálnak sorozatgyilkosok a környéken, mert napközben eléggé vedtelen ez az iskola. Mondjuk akkor nem is nagyon kellene iskolának itt lennie, ha ez lenne az általános, én is csak nagyon unatkozom éppen… ugyebár.
Beljebb sétálva az udvaron viszonylagos nyugalom van, csak egy-egy ember lézeng kint, nem ismerősek, fiatalabbak annál, minthogy egyszerre jártunk volna ide. Így nem is nagyon foglalkozom velük, egészen addig, amíg meg nem pillantok egy rajzot. Ez szakmai ártalom, egyből rávetem magam arra, ami kézzel készült. Szóval, bár ellépek kettőt legalább, most hármat megyek vissza, hogy a srác mögé kerüljek, és anélkül, hogy az illedelmesség aprócska magja lenne bennem, fölé hajolok.
- Majdnem tökéletes alkotás, csak nagyon egyenrangúak a vonalaid, ha lenne egy-kettő, ami erőteljesebb, jobban kiemelkedne.  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=843801#post843801][b]Szávay Edmund - 2022.02.23. 21:34[/b][/url]

A fene sem gondolta, hogy ennyi papírmunka van ezzel az egésszel. Amikor én vizsgáztam, akkor ezeket nem láthattam, hiszen a másik felén voltam a folyamatnak, ott, ahol most Júlia. Vártam vele kicsit, gyakoroltunk pár utolsót vagy csak szimplán beszélgettünk a dologról. Izgatott volt, képzelem mára ez mennyire felfokozódott benne. Saccolok csupán. Pfuhh.
A tortúra végén, amikor a papírok már csak a végső időpontra letisztázására vártak, én is így tettem; vártam. Hogy mire? Magam sem tudom, de bizonyára benne van az, hogy én is valahol lámpalázas lettem. Elvégre, ez az első. Ha elszúrom, akkor... arra inkább nem gondolok. Másra annál jobban. Az van, hogy nem éppen szerencsés helyen élünk, a viharok számát illetően. Igen, vannak, nagyok is, kicsik is, amire azonban nekem kell, annak az ideje nem most van. Így a nagy készülődés közben ezen is törhettem a fejem: ekkor jött el a gondolat, hogy feladom. Végül azonban, a minisztérium tanácsára, sikerült áthidalnunk a dolgot.
Így érkezett el a mai nap is. Az engedélyek készen, az iskolaigazgató pedig biztosította, hogy a mai délutánon a Rét a miénk lesz. Így a legbiztonságosabb, bár az időpont rizikós, amikor Júlia elé toltam három dátumot, ő választott, nem én. Hiába a vizsgák, úgy néz ki, ez jobban érdekli - nehogy ezért a nyakam vegye egy tanára sem. Mivel még élek, így sétálok Nándorral a helyszínre, aki csendes segédje lesz a pillanatnak. Nem rendezkedem sokáig, egy pár, apróbb védőbűbájt szórunk ki csupán, majd az órámra pillantok.
- Mindjárt megérkezik - kivéve, ha valami közbejött. A főzetét még jó múltkor mutatta, rendben nézett ki, nem éreztem rizikót. Most viszont a gyomrom érzem aprónak és a tenyerem izzadtnak. Szép lesz, ha jobban izgulok majd, mint akinek kell. Nagyot sóhajtok végül és utoljára nézek körbe, minden ott van-e, ahol lennie kell. Még a fűszálaknak is arra kell állnia, amerre akarom. Ehh. Az ég tiszta, így bőven elkell majd a segítség a viharral.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=847039#post847039][b]Theodore B. Marchetti - 2022.05.30. 23:01[/b][/url]

Gyere ki a rétre velem!
Ott zöld a fű és süt a nap | kinézek ma

Csodálatos nap, napsütés, kellemes, de nem fojtogató meleg és zöld fű. Délután, minden gond után, a tanulást bent hagyva, békésen. Háztársak, mosolyok és persze, idill. Igazából tökre elhiszi, hogy ez egy álom, bár be kell vallania, kevés balhét ért meg az eridonos falak között. Hmm. Lehet elromlott?
- Ide kellene egy medence. Olyan lábáztatós, és minden gondunk megoldódna - magyarázza ezt úgy, mint a nagy lakásberendezők akárhol, és éppen a milliós telket rendezik be minden jóval. Pedig csak a fűben ül, éppen módszeresen próbál kibontani egy üdítőt, de annak letört az a kis nyomorék füle, így a fagyis kanalával nyomja befelé. A medencéhez megvan a mezítlábas mivolta, jobb lábán pirosra, a bal lábán feketére lakkozott körmökkel, ez pedig a kezén pont ellentétesen van. Nem vitte ma túlzásba a züllést és a megbotránkoztatást, de nem is akarta kihagyni a random kis valamit. Beállt a cipekedők mögé, majd visszament a konyhába és hozott pár dolgot. Nassolnivaló, innivaló, összegyűlt pár dolog, mire ideért. Amikor azonban érdeklődött, hogy miért is és kit ünnepelnek, azt a választ kapta: ez csak úgy. Hja! Ez lehetne minden napos!
- Fent hagytam azt az átkozott fadarabot, valakiii? Mentsen meg a szomjúságtól - lógatja be a kezét, hogy lássák a flakont és hátha másnak több esze van, hogy egy mágusképzőben _kell_ a varázspálca. Nem arra van, hogy dobverőként pörgessék, ugye. Ugye?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=849273#post849273][b]Fekete Nonó - 2022.07.16. 14:44[/b][/url]

Éppen a réten gyakorlok a karikával, amikor oda terem egy lány. Éppen egy sönét csinálok ezért belle ütközők. Felpattanok gyorsan, összeszedem a szert, és amelyikben nincs a szert azta kezemet a lány felé nyújtom. Felsegítem. Első látásra elsősnek nézném, de ő meg mit kereshet itt, ilyenkor? Amikor, kicsit rendbe szedi magát, elkezdem a társalgást. – Szia! Mi járatban vagy erre? – Mert az azért nem mindennapi, hogy egy ilyen furcsa kinézetű lánnyal találkozom. Sőt igen csak meglep, hogy nincs a kastélyban, bár jómagam is akkoriban kint császkáltam, felfedezni a környéket. – Amúgy, még be sem mutatkoztam, az én nevem Fekete Nonó, negyedikes. – Most, hogy jobban megnézzem ismerősnek tűnik. Mintha láttam volna már. Ja hát, ő az a furcsa lány az órákról aki mindig magában beszél, és mindig rajzolgat. – Nem te vagy Sarolta? – Kérdezem. – Leszünk barátok? – Kérdezem, de aztán rá nézzek. Kicsit megijedtek, hogy mi lenne, ha vele látnának. Mindenki cikinek tartja, őt. Én nem, de nem szeretném a barátaimat elveszteni miatta. – Lehetnénk olyan barátok akiről nem tud senki? Mert, hát… Tudod mit mondanak rólad és… nem bántásból, de nem…. – Elharapom, nem szeretném megbántani, kicsit gondolkodom, hogyan fogalmazzam meg úgy, hogy ne legyen sértő. – Szóval, hát tudod. Mindenki cikizik és… – Nyelek egyet. – Amiatt, hogy veled barátkozom. – Tartok egy kis szünetet. – Nem, szeretném elveszíteni a barátaimat….. – Most bánom meg, hogy ezt mondtam. Csak reménykedni tudom, hogy nem sértődik meg.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=849400#post849400][b]Farkasházy Rudolf - 2022.07.18. 15:13[/b][/url]

Van az úgy, hogy egy ötlet őrülten hangzik, és ahogy a kitaláló hangosan is visszahallja a hangját, rájön, hogy ez minden, csak nem az évszázad ötlete… és van olyan is, hogy még aznap délután megvalósítja. Az utóbbi történt akkor is, amikor anno a múltban Kedves és Sárközi professzorok ellátogattak a WIKEA nevű mindent is árusító mágikus csodaboltba, és megtalálták a hatalmas, és itt értsd úgy, hogy tényleg hatalmas, a rét majdnem teljes területét lefoglaló medencét, mely azon az éjjelen már fel is lett állítva. Aztán a professzorok után házvezetők jöttek, házvezetők mentek, és a normál helyzetben egészen kis helyen elférő medence csak várta és várta, hogy újra rábukkanjanak.
Végül egy könyv elvesztése vezetett oda, hogy a medence előkerült, és a medencéhez a használati útmutató is, vagyis, hogy nagyon sok víz kell bele, és egyáltalán nem számít gyermekrabszolga munkának, ha ezt a műveletet a házunkba járó diákokkal tesszük. Éppen ezért vasárnap éjjel az Eridonban nem volt takarodó, helyette, amint a kastély népe elszenderült, a ház lakói leosontak, és házvezetőik vezetésével felállították, majd meg is töltötték a medencét. Kihozták hozzá a grillsütőket és a megbűvölt fagyi automatát is, vagyis, senkinek sem lehet oka panaszra. Sőt, az élményhez hozzáad az is, hogy a vezetőség a tanítás utáni időszakban főtt kukoricával várja a rágcsálni vágyókat.
Emellett a nagy WIKEA körtúrán, amit idén tett a ház első két embere, A tavaly vásárolt számos felfújható matrac mellé újakat is vásárolt, hiszen a trandiséget, mint mondták a diákjaik, őrizni kell. Így hát vannak gyümölcs-  és állatformájúak, valamint számos vízi játék is, amit lehet használni.

És azt hittétek, hogy csak ennyit találtak a drága tanárurak? Hát nagyon tévedtek. Ők sem hittek a szemüknek, de bizony több is volt ott, mint csak egy medence és néhány matrac:

Az köztudott, hogy a tárgyakra is hatással van a mágia, de az, hogy pontosan milyen módon ivódik a szövetekbe, vázakba a varázslat, nem minden esetben tisztázott. Tuti ami fix, arra nem sokan számítottak, hogy amikor a kastély aljában lévő raktárakból Rudi bácsi megpróbálja előkeríteni a szokásos medencét a rétre... Nos, nem egy darabban találja meg. Egy huncut szerelmi bűbájra reagált volna így? Sokszorozóra? Nem tudni, hiszen rég volt már, hogy a varázslatot ellőhették rá, mégis, a kávé felett álmosan pislogó, dobozában normálisan nyugvó gumikötegre készült Eridon HV egy sereg kölyökmedencét talált fékevesztetten nyargalászni.

Hogy kérem?

Ugye. Az öt medencét végül az eridonosok együttes erővel fogták el, és cibálták a felszínre, igencsak érdekes látványt nyújtva közben. A rózsaszín medence a bejárati kapun kilökődve még utolsó morcosságával arcon köpte az őt cibáló Miksát, majd az éles fény alatt megpuhulva átadta magát a húzkodásnak. Nem tartott hát sokáig, míg kikísérletezték a legfontosabb jellemzőiket, álljanak itt összeszedve:

• Öt medence van, egy rózsaszín, egy lila, egy sárga, egy narancs és egy piros
• Alapvetően mint a legtöbb gyerekmedence, nagyjából térdig ér a vizük, de négyen öten elférnek benne pancsolni.
• Mindnek megvan a maga csínja-bínja, de ami közös, az a mozgékonyságuk. Nappal, a melegben 10-20 centinél nem vándorolnak odébb, de ha épp rosszkor mártózol bennük, érezheted a halvány fodrozódást, és hallhatod a súrlódást, ahogy peremét hullámoztatva pilinckál odébb.
• Este bezzeg! Vadállatok. Vízzel nem spórolva vágtatnak fel alá a réten, pacsálva, csikorogva, huppogva.
• A rózsaszín a legszeszélyesebb köztük. Ha boszorkányok szállnak be, jól hallhatóan sóhajt fel, sokszor buborékokat csalva felszínre ezzel. Ne lepődjön meg senki, ha a falát behúzva próbálja megakadályozni, hogy belelépj, vigyázz, el ne csússz!
• A lila medence fala szinte folyamatosan hullámzik, szépen, lassan, olyan nyugodtan, hogy ha ránézel, hirtelen mintha minden gondod elszállna. Nyugtató, békés, picit hullámzik... Feküdj rá egy órára, és garantáltan legszebb álmaidat alszod aznap éjjel!
• A sárga medencében folyamatos kuncogást hallani. Nem csoda, apró örvények keringenek benne, amik mintha direkte a talpakat céloznák be...
• A narancs medence... csak egy medence. Látszólag semmi különleges nincs benne, ám a ház vezetése számára valahogy ez a bizonytalan tudatlanság még nyugtalanítóbb.
• A piros aztán igazán csak a bátraknak való! Ülsz, nyugodtan, kényelmesen és hopp, egyszercsak besüpped alattad a medence feneke, mélysége sokszorosára nő. Esetleg ácsorogsz, beszélgetsz... és ugyanígy, eltűnik talpad alól a talaj, csak hogy aztán egy fél perc múlva újra megemelkedjen, és csupán lábszárig érő vízben pancsikolhass.

A komisz kis medencéket köszönjük Herbert Aodhan Piper-nek

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=849606#post849606][b]Sarkady Auróra Morgána - 2022.07.21. 17:32[/b][/url]

A füvön ücsörögve ragadja meg tollát és húzza át legalább a hatodik szót, amely történetében vélhetően nem játszik kulcsfontosságú szerepet, mi több, még csak különösebb jelentőséggel sem bír, ám írói ártalomból fakadóan mégis gyötrelmes és borzalmas kínt jelent a szövegben való létezése. A feladata egy rövid novella írása a családról, ami valljuk be, nem könnyű, ha egyszer az életed egy világhíres könyvsorozatban már megíródott. Először fikcióra gondolt, de rá kellett jönnie, hogy számára jelentéssel bír a szó: család. Így hát a novellának nem kell egy estéjükről szólnia otthon, bőven elég, ha egyetlen igazi pillanatot megragad, megörökít és kibont. Igen ám, csakhogy sokkal egyszerűbb megszületnie a gondolatnak a művész fejében, mint aztán papírra kerülnie és megállnia a helyét nem csupán az olvasók, de az alkotó előtt is. Nem csoda hát, hogy valahányszor leír egy mondatot, kihúzza és átfogalmazza, majd azt is, végül rájön, hogy az első volt a jó.
Sóhajtva teszi le noteszét a lopásgátló törölköző alá - a Balatonon megtanulták, hogy ennél jobb védelem nem létezik -, majd felkel és leveti fehér strandruháját, mely a cuccai tetején landol. Megnyújtózkodik és körbepillant: a lányok még sehol és nem is lát hirtelen olyat, akivel szívesen szóba elegyedne, így úgy tűnik, egyedül kell felfedeznie a medencéket. Azért egy picit még úgy tesz, mintha készülődne, molyol, talán arra vár, hogy megjelenik egy alkalmas partner a bűnözésre.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=849630#post849630][b]Hollósi Zalán - 2022.07.22. 12:37[/b][/url]

Felzaklatta magát az utóbbi napokban. Persze közrejátszottak ehhez külső tényezők is. Az ominózus találkája után Júliával óvatosan válogatta meg, hova merészkedik a kastélyban. Nagyban kikerülte a helyeket, ahol szeme sarkából látott csillanni egy szőke tincset és ijedten fordított hátat, valahányszor észrevette Autumn-ot is. Kész csoda, hogy ilyen sokáig képes volt kerülni őt. Már hónapok teltek el azóta...
 Repüléstan után még nem akart visszaszaladni a nagyterembe, hisz ebédidő volt és minden számára nemkívánatos személy odacsődül. Vállon veregette Kornélt, hogy nemsokára utána megy, amikor már nem lesz akkora tömeg. Pillantásával megértést kért barátjától.
 Zalán példáját többen is követték, a kastély előtti rét élettel telinek tűnt. Neki nem erre volt most szüksége, így inkább megkísérelt elvonulni egy egyik fa árnyékába. Miután meggyőződött arról, hogy távol esik mindenkitől, megpróbálta körbejárni a hatalmas törzset, hogy egy kevésbé hepehupás felületre tudjon lezuttyanni. Ez a mozdulat eredményezte, hogy lába egy idegen táska pántjába akadt bele. Kishíján az egészet magával rántotta.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=849634#post849634][b]Kis Laura Grace - 2022.07.22. 17:20[/b][/url]

Imádom az új fürdőruhámat, amit valójában a bigyók miatt vettem meg, amik lógnak róla, és csak másodsorban a színe miatt, ami a szépen lebarnult bőrömön most már olyan nagyon jól áll, hogy arra szavak sincsenek. Fehéren fel nem vettem volna, de mivel egész héten egyedül voltam otthon, ezért a minimális kupimat mindig nagyon gyorsan eltakarítottam, és a nap további részét annak szántam, hogy barnuljak. Haj ez a nővé érés, tele van mindenféle kihívással. Viszont kiolvastam nagyon sok, régóta várakozó könyvet, új fiktív szerelmeim is lettek, amikkel a többség nem értene egyet. Például mindenki Aspent imádja, hogy mekkora egy ahh, de nekem határozottan Maxon a favorit. Szóval volt haszna a szándékomnak, hogy ma tökéletes legyek.
Éppen ezen elmélkedek, ahogy a víz felszínén lebegek, és hallgatom a szokásos lányos pletykát, hogy ki kivel jött össze, vagy szakított, vagy jönne össze. Néha én is hozzászólok a csivitelésről, persze úgy, mint aki nem tud bizonyos dolgokat, és, amikor tudom, hogy valami nem igaz, kuncorászok kicsit. Alapvetően teljes a béke és a nyugalom, amit imádok, és ami teljesen átjár, így a szemeimet is lehunyom, és hagyom, hogy a víz sodorjon.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=849780#post849780][b]Bontovich Miksa - 2022.07.23. 20:29[/b][/url]

Este van, este van, ki-ki nyugalomban, én meg surranok a rétre, mert bizony dolgom van. Megígértem, hogy visszatérek és olyan embernek nevelt édesanyám és édesapám, aki betartja a szavát.  Az a kis dög úgy incselkedett velem, hogy megérdemel némi büntetést. Zsebemben lapul, ragasztó, kés meg még wc papír és festék is, mert a rózsaszín medence kivívta az utálatomat.
Jól felszívva magam érkezek meg a rétre, ahol halkan lopózok a kis aranyoshoz egyre csak közelebb és közelebb, remélve, hogy nem hallja meg lépteim neszét, mert rodeózni nincsen kedvem rajta, csupán csak tele dobálni minden szarral, na meg itt-ott kilyukasztani, hogy azért érezze a törődést a kicsike. Nem, pálcát nem akarok használni, nem kívánom felhívni magamra a figyelmet, ezért a konyháról elcsórt kést használva, Rambot megszégyenítve kommandózok közel hozzá, hogy egy hatalmas csata kiáltással ráugorjak és félelmet nem ismerve egyet szúrja az oldalába. Nyilván hiába, hiszen ő elkezd alattam vergődni és ha valaki most erre jár, akkor csak annyit lát, hogy Bontovich Miksa éppen vadul meglovagolja a rózsaszín medencét, milyen szép este is a mai.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=851099#post851099][b]John Harris - 2022.08.15. 12:38[/b][/url]

Văduva Adelina
- éjféltájt -

Csak egy egyszerű, fekete kötött pulóvert visel és a szokásos vászonnadrágját, amiben diákjai is nap, mint nap láthatják. Szolid, de makulátlan bakancsban, zsebre tett kezekkel baktat le a domboldalon, hogy a rétre érve valahol a semmi közepén lassítson le, majd álljon meg teljesen. A szíve nyugodtan ver, a levegőt is lassan szedi, ahogy fejét hátraveti, és szemüvegén keresztül a szokatlanul csillagos eget kezdi figyelni. Még a szája is elnyílik közben, annyira meglepi a látvány. Az egészen letaglózza.
Hogy egyedül van, vagy levelezőtársa is megérkezett már, csak egyelőre nem lép ki a tisztásra, nem tudja, de miután nem most találkozik először éjlénnyel, így a tudat, hogy néhányuk először felméri a kockázati tényezőket, és csak azután, szakaszosan közeledik, nem rémíti meg.
Neki nincs takargatnivalója, most is egyedül annyit tett, hogy saját, természetes bőrének aromáját méregdrága és nagyon erős parfümmel fedte el - ebből az egyből képtelen engedni: ízét és illatát csakis az a vámpír érezheti, akit az intimitás határain belülre fogad.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=853927#post853927][b]Bontovich Miksa - 2022.10.06. 21:43[/b][/url]

Kis kavicsok vannak a kezemben, amelyekből már vagy tízet feldobtam a fára, abban reménykedve, hogy az az átkozott állat mozdul. De nem, ott van, onnan néz rám, miközben vernyákol. - Ne nekem panaszkodj, fasznak szereztél szárnyakat - tárom szét karjaimat és az engem bámuló, megjegyzem egyre nagyobb, tömegnek intek. - Segítetek is, vagy csak bámészkodni jöttetek köcsögök? - intézem hozzájuk nem túl kedves kérdésemet, melyre néhányan továbbállnak, néhányan meg telefonjuk kameráját szegezik rám. Milyen szépen fog kinézni majd, mikor tovább küldözgetik ilyen szövegekkel, hogy “Bontovich esze elment”, “Kettyós lett”, “Tiszta lúzer”, stb. Hát meg a tököm. Az a kurva Yorki, minek szerzett szárnyakat, aztán ment fel a fára? Most, hogy hozzam le csórit?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=856189#post856189][b]Molnár-Vars Tímea Magda - 2022.11.09. 21:39[/b][/url]

Zselyke segített neki megcsinálni a telefonját, így most tud már zenét hallgatni. Legtöbbször edzés közben szokott, így futás közben is. Agya kikapcsol teljesen, és csak annyira figyel a külvilágra, amennyire muszáj. Például, hogy ne lökje fel a többi arra járót.
Már a bejárat felé tart, az utolsó pár lépését teszi meg futva és már lassítana amúgy is... De most egy ütközés kényszeríti erre. A lány váratlanul lép elé, és Timinek nincs ideje reagálni - beleütközik. Zavarodottan lép kettőt hátra és pislog a lányra, annak kék szemeibe.
- Bocsi - veszi ki aztán kapkodva a foszló fülesét. - Megvagy? - Kezeit a fülessel együtt dugja zsebre. Úgy hajol picit előre, hogy ellenőrízze, megvan-e a másik.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=860413#post860413][b]Lee Kyungtae - 2023.03.07. 19:29[/b][/url]

Bár Kyungtae nem egy buta srác, most mégsem csillogó intellektusáról tesz tanúbizonyságot.
E szép, egész derűsnek nevezhető napra ugyanis egyelten célt tűzött ki: mégpedig hogy gyakorolja a hydromágiát. Szerencsére már nem vízbűbájnak vagy vízvarázslatnak hívja, valami azért mégiscsak ráragadt a képzése során, habár a vizsgaidőszak közeledtével egyre biztosabb benne, hogy ez nem fogja megmenteni a teljes bukástól általános ismeretek frontján. Hiába, húsz évnyi lemaradást nehezen hoz be az ember fia, még akkor is, ha a Levita házba osztották be, bár egyet s mást azért már elsajátított.
Elszánt tekintettel, immár felrúnázott fülhallgatóival a fülében hasít végig délelőtt a folyosókon. A reggeli edzés már megvolt, így hát frissen fürdött, üde, ám mégis céltudatos aurája kellemes lehet minden mellette elhaladó számára.
Hogy miért az elszántság? Kyungtae nem halad kifejezetten jól az elemi mágikus képességeinek uralásával. Az elemkorlátozó karkötője általában jól helytáll, s sokszor érzi, hogy visszafog valamiféle reakciót, amelyet eleme produkálna, s potenciálisan veszélyes lehetne, ám a mindennapokban kevéssé meri használni hirtelenjött képességét. Az már mondjuk előfordult, hogy fürdés után gyanúgysan akkor is folyt a csap, mikor már kiszállt a zuhanyból, ám ezt elállítani sehogy sem sikerült; sőt, a múltkor, mikor megijedt egy rosszul landoló bagolytól, véletlenül elpárologtatta a saját, illetve a jobb és baloldali szomszédja italát a reggelinél. Ilyen, s ehhez hasonló kalandok történtek vele, de a tragédiák szerencsére a karkötő miatt egészen idáig elmaradtak.
Ahogy ezen lamentál, hamar meg is érkezik célállomására, mégpedig a rétre, s most visszakanyarodhatunk: nem csillogó intellektusáról tesz tanúbizonyságot a helyszínválasztásával, pláne nem a táskájából előkerülő kellékekkel. Két darab másfél literes vizespalack, és egy darab pohár. Igen, a fiú magával hozta az elemét a táskájában - hogy máshogy is idézhetne meg csak úgy vizet? Á... az elemével biztosan nem...
Így tehát kitölti az első adag gyakorlásra szánt folyadékot, s ahogy szokta, mikor egyedül van, most is először leül a fűbe, hogy beszélhessen hozzá.
- Figyelj... Víz. - Szólítja meg társát. - Most szeretném... ha segítenél abban, hogy így... kiemelkedni a pohárból. Utána pedig megpróbálkozunk azzal, amit Bogdán professzorúr mutatott a múltkor, egy picit így... felmelegedni. Mit szólsz?
Természetesen a reggeli harmatban ücsörgő, egy pohár vízhez beszélő fiú kevéssé hatja meg az említett pohár tartalmát, az mozdulatlanul létezik tovább az üveg börtönében. Kyungtae nagyot sóhajt.
- Akkor háromra, óvatosan. Egy... kettő... három. - Kezei a magasba emelkednek, s gyakorlatilag tölcsérré formálódnak, ahogy megpróbálja kicsalni a vizet a kupából; az pedig lassan, komótosan, de nem túl elegánsan elkezd emelkedni, hogy egyszer majd valami vízoszlopra hasonlót formálhasson. Kyungtae kinyújtott nyelvvel koncentrál.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=861179#post861179][b]Mészáros Z. Csongor - 2023.03.23. 08:15[/b][/url]

Ellie amilyen kis testnek tűnik, akkora energia van benne. Épp ezért fontos, hogy amennyire lehet levezessem az energiáit, mert különben saját maga talál olyan elfoglaltságokat, amivel levezetheti ezt a felesleges lendületet, és az nekem nem annyira jó. Szerencsére, most van egy kicsit több időm foglalkozni vele, a héten eléggé el voltam havazva, és a napi röpke sétáinktól eltekintve nem volt időnk gyakorolni. Hiába, hogy már elmúlt három éves, makacs, mint egy öszvér, és ha nem emlékeztetem néha, hogy tud ilyen dolgokat, mint lábhoz, ül, marad, akkor hajlamos megfeledkezni róla. Szóval ma kicsit ráfekszünk az ilyen apróságokra, aztán hagyom kicsit szabadon rohangálni, mert tudom, hogy imádja. Bár még egy kicsit hűvös van, de legalább már a nap süt, így én sem akarok megfagyni, míg kiéli magát.
- Ül! - Adom ki az első parancsot, amit sikeresen teljesít. Jöhet a jól megérdemelt dicséret érte, mielőtt áttérnénk a következő feladatra. - Pacsit! - Hangzik el a következő utasítás, Ellie azonban valami sokkal érdekesebbet észlel a közelben, mert felpattan, és olyan vidáman kezdi csóválni a farkát. Csak akkor ilyen boldog, ha valahol egy másik állat közeledik.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=862964#post862964][b]Hollósi Zalán - 2023.04.15. 21:13[/b][/url]

- Incendio! - hallatszott a dühös instrukció a platánpálcának, ami seperc alatt borította lángba a célpontját. Lendített még egyet. Majd még egyet. Már a rét sarkáig taszította indulata tárgyát, így minden varázslattal tett egy-egy lépést előre, hogy a következő bűbáj is célbataláljon. Mély levegőt vett, kék íriszén csillant a perzselő Edictum lapjainak tükörképe, de sajnos ez nem volt elég ahhoz, hogy megnyugodjon. Hiszen még vagy három példány hevert körülötte, és biztos volt benne, hogy a többi épp ott van kinyitva valaki kezében, hogy jót szórakozzon a belehányt förtelmeken, hogy aztán pletykaként terjedjen tovább, amit Zalán még akkor sem tudna elcsitítani, ha már az összes példányt megsemmisítette volna.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=863739#post863739][b]Dobroviczky Damira - 2023.04.27. 21:13[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=863748#post863748][b]Dobroviczky Damira - 2023.04.28. 11:54[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=863778#post863778][b]Dobroviczky Damira - 2023.04.29. 14:50[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=864334#post864334][b]Óvári Bernadett - 2023.05.28. 19:26[/b][/url]

x valahogy így x

Térdig áll már a gödörben, miközben a megbűvölt lapát ütemesen végzi a dolgát. Nem emlékszik rá, hogy valaha is hallott volna különösebb ereklyékről a környéken, ám a pletyka mégis felkeltette az érdeklődését, és nem bírt ellenállni a saját kíváncsiságának. Túl nagy felfedezésre eleve nem számít, de ki tudja, hiszen Bogolyfalva története mégiscsak a honfoglalás koráig nyúlik vissza, amit egyébként ő is kutat. De még ha nem is honfoglaláskori lenne is az esetleges lelet, biztos örömmel vennék a munkahelyén, ha bármi újat találna. Egy pletykára alapozva azonban nem akar idecsődíteni egy egész csapatot, hogy aztán kiderüljön, hogy csak hiú reménytől vezetve túrták át a környéket. Az ásó viszont valamibe beleütközik, úgyhogy leinti. A szerszám könnyed mozdulattal landol a a gödör mellett, ő pedig az ott heverő táskából előkotor egy ecsetet. Mielőtt azonban bárminek is nekifogna, a pálcáját arra a pontra szegezi, ahol az ásó beleütközött valamibe és meglazítja kicsit a földet a valami körül. Szusszan egyet, és a csuklójáról lehúzva az ott árválkodó hajgumit, copfba köti a haját, majd leguggol és elkezdi óvatosan elővarázsolni azt a valamit, amit talált. Hiányzik azért a világkörüli munka, a veszélyes zónákban végzett munka izgalma, a sokszínű és érdekes csapatok, úgy minden, ami itt nincs. Ha pedig a nagypapa nem gyógyul meg - márpedig erre sok kilátás nincs, hiába a gyógyítás minden csodája -, akkor még itt lesz egy ideig, hogy a középső ujját mutogassa a kedves és tökéletes nővérének. Ha így folytatják, még a jövőre megürülő ereklyetant is megpályázza, tekintve, hogy az oktató jó eséllyel nyugdíjba megy végre, így öt év késéssel.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=865302#post865302][b]Sadie Sallow - 2023.07.11. 19:43[/b][/url]

Természetesen eszem ágában nem volt kimenni a rétre napközben, mikor diákok tucatját kellett kerülgetni, a visongásról, fröcskölődésről, és az általános jókedvről nem is beszélve, ami különösen taszítónak tetszett, főleg ebben a hőségben. Na meg leégni sem akartam, túl fehér a bőröm ahhoz, hogy csak úgy kimenjek a Napra. Amit nem vallottam volna be, még magamnak se igazán, hogy azt is szerettem volna elkerülni, hogy fürdőruhában lássanak mások.
Nem mennék bele most az önelemzésbe, legyen elég annyi, hogy úgy döntöttem, inkább megvárom a napnyugtát. Így sem találom teljesen elnéptelenedve a helyet, de még nem kezdtek őrült futkosásba a kis medencék, és a pirosat üresen is találom, szóval felé veszem az irányt.
Egyrészes, fekete fürdőruha van rajtam, semmi fenszi, de a gyakorlatilag már felesleges napszemüvegem igazán szép (és drága) darab, a zöld törülköző is nagyon puha, bolyhos még. A tangapapucs, ami lábamon csattog, szintén fekete, de legalább meg van bűvölve, hogy ne csússzon a talpa és mellesleg ha nem akarom, nem is esik le a lábamról, ha netán futni kéne benne. Nem tudom, miért kéne ugyan, de mindig jó, ha menekülőre tudom fogni.
Lepakolok a medencétől pár lépésre, és belépdelek a nem túl mély vízbe. Úgyis csak feküdni szeretnék kicsit benne, ha majd úszni támad kedvem (nem fog), átmegyek a nagyba, lassan talán úgyis kiürül az is.