Nyílik a hatalmas tölgyfaajtó és ahogy kilépsz első helyszínként a rétet pillantod meg. Hosszan terül el a szemed előtt, míg meg nem állítja szemben az iskola kapuja, oldalt pedig addig tart, amíg a piknikező tisztás meg nem állítja. Aztán pedig már valami más kezdődik, ami megelőzi a hatalmas erdőt, melybe nem érdemes mászkálni legyen nappal vagy éjszaka, hiszen ki tudja pontosan mit is rejt az a szempár, mely az avarszinten megbújva követ téged. A réten viszont a fű tökéletes ameddig csak a szem ellát és ha bőrödet perzseli a nap nincs más dolgod csak beülni az elvétve található fák hatalmas koronájának egyik hűs lombja alá. Viszont ha bátor vagy, esetleg a nap oly kegyes, hogy nem kell menekülni előtte akkor a padokat ajánlom, hiszen ott is kényelmes. Sokan fordultak/fordulnak meg most is itt, és sokszor próbálták nevükkel fémjelezni ittlétük vagy érzéseik, de eddig senkinek se jött össze, így a padokon se a rongálás se az idő vasfoga nem mutatkozik meg, ugyanúgy ahogy a fáknál sincs esélyük. Ez az a hely ahol tipikusan a legtöbb ember megfordul, hiszen szinte mindenki ide merészkedett ki elsőnek és itt szerzett barátokat is magának, akikkel vagy itt találkozik újra vagy itt ismer meg másokat.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=301705#post301705][b]Ardai Merse - 2014.05.29. 21:38[/b][/url]

Sötétedő égbolt mellett takarodó után az emberek vagy buliznak, vagy – a rendesebb réteg – a szobájukban vannak és tanulnak, beszélgetnek, vagy egyszerűen alszanak. Ez az általános magatartás, de nem Ardai Mersének, mert ő kiül a rétre egy termosznyi tea társaságában varrni. Igen, jól hallottátok, varrok, mégpedig egy buggyos nadrágot Dotyának, mert az előzőt, amit csináltam neki természetesen rongyosra hordta – vagy csak annyira kezdő voltam még, hogy szétesett magától elemeire, nem tudom, de mindkettő sanszos. Az a gatya viszont nem annyira ő volt, mármint neki készült meg minden, de az anyaga mégsem olyan volt, mint ami hozzá illett volna. Ez, ez az anyag viszont teljesen más - olyan anyagot találtam, ami teljesen ő, mintha csak a lelkét fognám textilpamutbársony formában. Hiszen ez az anyag nagyon különleges, mintái színes téglalapokban helyezkednek el, s mindegyik más és más. Az is tény, hogy a pasztellszínek teljesen Dotya világa, és hogy az ilyen sokféle és figyelemfelkeltő nadrág abszolút az ő stílusa, főleg, hogy ez már nem fog szétesni túl gyakran és nem kell minden viselés után foltozgatni, hanem remélhetőleg többet is kibír. Hiszen kézzel varrom és az teljesen más, mintha megbűvöltem volna a tűt és a cérnát – egyrészt nem feltétlen lesz vérprofi (és valljuk be, egy igazi buggyos gatya nem is lehet vérprofi), de a saját időmet és véremet áldozom rá, hiszen mindig megszúrom magam párszor, ami azt jelenti, hogy tetszeni fog az illetőnek, akinek varrom. Mondjuk ezt eddig is tudtam.
Egy pillanatra megálltam a varrásban, s kortyoltam a teámból. Füstös teának hívják, anya küldte, és hihetetlen ez a tea – olyan, mintha tömény füstöt innál, de közben érzed a szádban, hogy ez nem légnemű, hanem igenis folyadék. Olyan különleges, olyan megfoghatatlan íze van; egy vízesés jut róla eszembe, aminek az alján éles kövek és tavirózsák vannak, vagy mondjuk egy völgyben magasodó erdő fölött szálló köd, de közben mégis csak egy tea. Ismét kortyoltam belőle.
Belefeledkeztem az alkonyodó égbe. Ahogy néztem, olyan érzésem támadt, mintha egy szenvedélytől izzó kék szempár nézne le rám, amiben ott van a tűz ropogásának csöndje és a titok izgalma, az a rejtélyes és bensős érzés, mikor egy nő csak veled akarja megosztani az idejét, amikor úgy érzed, hogy megállhat körülöttetek az idő és a levegő.
Kis ideig méláztam, majd a már szinte teljesen sötét égbolt billentett ki mentális hallgatásomból – ekkor jöttem rá, hogy vak sötétben nem tudok majd varrni a szabad ég alatt. Ardai Mersét persze nem tántoríthatják el a fényviszonyok bármiféle szabadidős tevékenységétől, meg igazából mástól sem, mert Merse nem normális, Merse illatos gyertya-függő, amit a nőktől szoktunk meg, de megnyugodhat mindenki, ugyanis Merse mindenképpen hímnemű.
Szóval most is volt nálam illatos gyertya, három darab egészen pontosan, hiszen készültem erre az eshetőségre, hogy nem megyek be takarodóra a klubhelyiségbe. Elővettem az említett tárgyakat saját, kézzel varrt libaf*sszínű motyómból; levendulás gyertyák voltak, s a viaszban úgy sorakoztak a levendulaszálak mintha belesütöttek volna a gyertyába egy levendulamezőt. Ilyen gyertyákat gyújtottam meg, s felküldtem őket magam fölé, hogy adjanak némi világosságot a lassan estébe kúszó félhomályban. Végül, egy korty tea után, s a hozzá tartozó ízlelgetési idő leteltével visszatértem félkész munkámhoz.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=301748#post301748][b]Ardai Merse - 2014.05.29. 23:07[/b][/url]

Gyors lépések egymásutánját hallottam meg a kissé nedves fűben, s mire felnéztem, már nem is volt időm belenyugodni a sorsomba, hiszen egy lány repült a karomba, s eltelt két pillanat, mire rájöttem hogy kiről is van szó - szőke, liliom illatú lányhoz mély hang és kék pizsama társult; ez aligha lehetett más, mint Lili, évfolyamtársam és barátom, aki valamiért mindig kitörő lelkesedéssel fogad engem.
A lányka jóformán letepert, az éppen varrott nadrág az ölembe esett, nagy nehezen pedig sikerült visszaölelnem a lányt. Mialatt karom köré zárult, erősen koncentráltam az ölelésre, s reménykedtem hogy most sem hagy cserben intuivitásom, s Lili megérzi hogy mennyire mellette vagyok, akármi is a problémája. Mert amint belép az aurámba, megérzem a benne lévő hihetetlen feszültséget és fájdalmat, akármiből is fakadjon. Valószínűleg ezért ragaszkodik ennyire hozzám, mert én érzem ezt rajtad, de ki tudja...!
Mikor elengedtük egymást, segítettem Lilinek felülni - így hát egymással szemben sikerült leülnünk -, s egy mozdulattal előkerült a táskámból egy pulcsi, hogy tudjon mire ülni, s ne a hálóinge legyen csupa kosz és víz.
- Varrogatok, igen, igen. Gyertyafénynél, teánál. Kérsz? Isteni! - közben belenyúltam a gumicukros tasakba, s az idő közben felborult (de szerencsére lezárt) termoszért nyúltam, majd töltöttem a kupakba egy kevés füstös teát. Nem raktam bele se citromot, se cukrot, nem szoktam, mert elveszi a tea ízét és zamatát, na meg a füstös tea hogy tudna igazán füstös lenni ha ott van benne a citrom és a cukor? Úgy már nem is poén.
Leharaptam a zöld kígyó felét és jóízűen rágni kezdtem, majd nem zavartatva magamat, teli pofával kezdtem el beszélni Lilinek.
- Schlett Lili hálóingben sötétedéskor lerohan egy srácot a réten aki éppen varr gyertyákkal a feje fölött. - elvigyorodtam. - Mi járatban erre, mi?
Habár a hangomon nem annyira hallatszott, de őszintén érdekelt, mit keres itt a lány. Valószínűleg nem tud aludni, vagy csak nem akar. Annyit tudtam, hogy mindig mikor megérzem a lány kedélyállapotát, egyszeriben feszültebb leszek. Ilyenkor mindig rá kell szólnom magamra, hiszen ilyenkor jobb nyugodtnak maradni, de akkor is. Éreztem az átsugárzó feszültséget.
- Minden rendben veled, Lili? - ezt már sokkal komolyabban kérdeztem. A varrást kicsit arrébb raktam; azzal még ráérek foglalkozni. Az egyik gyertyát a lány fölé irányítottam, s ettől úgy festett mintha egy középkori kihallgatószobában lenne. - Mesélj nekem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=301979#post301979][b]Ardai Merse - 2014.05.30. 16:23[/b][/url]

Lili meglepően pörgős volt, olyan eleven, de közben feszült is legbelül, legalábbis gondolom. Ezekben a dolgokban persze sosem lehetek biztos, ezek csak olyan megérzések (nem, nem női megérzések), semmi konkrét. Mindenesetre úgy láttam, ízlett neki a tea, reméltem hogy kicsit lehiggad tőle. Az biztos, hogy Lili nagyon szélsőséges ember.
- Nem is lötyi, hanem tea, és el kell ismerned hogy finomak! Tény, hogy a törökmézes valami undorító volt, de... - haraptam el a mondatom felét. Az volt az egyetlen tea életemben amit nem tudtam lenyelni.
Mosolyogva konstatáltam, hogy a lány felhúzta kék pulcsimat; reméltem, hogy azért még visszakapom valaha - nem tudom miért, de a nőknek van egy furcsa kleptomán hajlamuk ami a férfiak ruhadarabjait illeti.
Kissé abszurd volt számomra, hogy ez a lány egyik pillanatról a másikra ilyenné változhat - legalábbis mikor először láttam, egyáltalán nem ezt a képet festette magáról -, mintha megnyitnék egy csapot amiből szüntelenül áramlik a fesztelenség. Ilyen durván még senkinél sem tapasztaltam a két végletet, mármint sokan mondják hogy az emberek mellettem nagyon könnyen feloldódnak, de hogy ennyire az már tényleg durva. Lili kék szemeit kutattam, mikor megkérdezte, hogy én mi járatban vagyok, s közben töltöttem neki még egy kis teát.
- Tudod, varrogatni meg elmélkedni, csak a szokásos. - közben végig a szemébe néztem, s megpróbáltam kikutatni szomorúsága okát, habár tudtam, hogy semmilyen különleges képesség nem áll a birtokomban.
- Én ne akarnám tudni...? Mondd csak bátran, ha úgy érzed. Nem fogom leharapni a fejed.
Ha őszinte akarok lenni, egoista voltam. Mármint az első gondolatom az volt, hogy mi van, ha ez a lány most szerelmet akar nekem vallani, mert én nem érzem azt iránta. Aztán lehűtöttem magam, hogy Merse nyugi, szinte biztos hogy még mindig senki sincsen beléd esve és egy darabig nem is lesz.
Kíváncsian vártam a lány válaszát; ha engedte, elvettem a kezéből a teát és belekortyoltam, hogy aztán visszacsúsztassam hideg ujjai közé.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=311051#post311051][b]Ardai Merse - 2014.06.11. 15:46[/b][/url]

Lili replikált, én pedig elvigyorodtam. Imádom, amikor így felvágják a nyelvét, ilyenkor érzem, hogy tényleg eridonos jellemről van szó.
- Most mit izélsz, szerintem tök normális, hogy egy srác kijön varrogatni a rétre este, levendulás gyertyákkal és teával. Ez tök férfias dolog.
Tudtam, hogy Lilit lehet ugratni ilyenekkel, ő nem fogja ezeket a dolgokat aljas módon ellenem felhasználni. Úgy éreztem, hogy Lili jó ember. Az ilyen feszült emberek általában azok, vagy ha nem, akkor nagyon nem azok. De tény, hogy Daphnee kicsit félt tőle, mikor először találkoztak. Ez egyébként érdekes.
Újra ivott, én pedig a kezembe vettem félkész művemet, hogy ne kelljen tartania velem a szemkontaktust, ha nem szeretné. Igyekeztem kikapcsolni érzelmi detektoraim és a magam lelkére koncentrálni, de ahogy láttam, hogy Lilibe száll a para, kissé én is megijedtem. De amúgy nem. Mármint nem bepánikoltam, csak nem értettem. Bár sejtettem, hogy öt percen belül meg fogom tudni, mi a baj.
Sóhaj és kérdés. Én éppen az anyagot néztem, egy égő narancssárga-napsárga mintán húztam keresztül a fekete cérnát. Egy pillanatra megálltam, aztán folytattam a varrást, mintha mi se történt volna.
- Érdekes kérdés. - Hangom szokatlanul nyugodt volt, s még el is mosolyodtam. - Had gondolkozzak ezen egy kicsit.
Ssssh, nyugi, gondoltam magamban. Ha most egy vámpír ül velem szemben, akkor sem változik semmi, maximum tudom, hogy simán előfordulhat, hogy nekem ugrik. De végtére is nem sajnálnám ezt a dolgot Lilitől, azt hiszem, neki több szüksége lenne rá mint nekem. Ha jól tudom, valami ritka vércsoportom van, talán még csemege is lenne számára. Ha pedig túlélném, akkor igazából mindketten jól járnánk, mármint én adtam neki a véremből ő meg jóllakott. Tudom, hogy kicsit morbid, de ha le tudna állni, még ez sem lenne probléma.
A vérfarkas viszont durva, de csak teliholdkor. Előtte betegesek, mármint ami az erőnlétüket illeti, és teliholdkor elvonulnak az erdőbe és képesek lennének széttépni bárkit. Az mondjuk tényleg durva, mármint a vérfarkasok tényleg nem tudnak uralkodni magukon, a vámpírok azonban képesek megtanulni. Viszont a vérfarkasoknak nem kell örökké élniük. De ők nehezebben találnak munkát.
Természetesen nem válaszolhatok Lilinek. Hiszen mi van, ha pont a másik? Most nem hagyatkozhatok ködös megérzéseimre, ez túl fontos ahhoz. Ez tényleg komoly dolog. Nyeltem egyet.
Hiszen ő Lili. Ő csak Lili. Szépen megnyugszom. Nem fog most azonnal nekem ugrani, akármi is ő. Felnéztem az égre. A hold még nem jött fel, vagy felhős volt az ég; nem tudtam megállítani, telihold van-e, de ha jól emlékszem, már tegnap is az volt, sanszos, hogy ma is az lesz. Na itt izzadni kezdett a tenyerem. Még csak sötétedett, bár már inkább estefele járt. Van idő. Még van egy kis idő.
- Lili, te akkor is Lili maradsz, ha vámpír vagy vagy vérfarkas. Nem tudom, melyik vagy, de egyiknek sem örülök jobban, nekem teljesen mindegy. Számomra ugyanúgy ember vagy. - ránéztem és mosolyogtam, kezem azonban enyhén, szinte láthatatlanul remegni kezdett. Ha vérfarkas, és ma telihold lesz, akkor itt fogok meghalni.